Nagyatádi egyenes beszéd

A rendszerváltoztatás hajnalán a helyi önkormányzatokról szóló 1990 évi LXV. törvény rendelkezett arról, hogy évente legalább egyszer, előre meghirdetett közmeghallgatást kell tartania az önkormányzatoknak, amelyen a helyi lakosok helyi közügyeket érintő kérdéseket tehetnek fel.

A törvényben az elmúlt két évtized során végrehajtott változtatások e kötelezettséget nem érintették, hiszen a legutóbbi Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény a kötelezettséget változatlanul megőrizte. Az előírt feladatot a helyi önkormányzati SZMSZ. (Szervezeti és Működési Szabályzat) is kezdetek óta rögzítette, s minden évben maradéktalanul el is lett végezve.

Az első ciklusban a művelődési ház adott helyet az összejöveteleknek, s a kétszázat is meghaladó érdeklődő alig fért el a mozi teremben. A második ciklusban színre lépő jelenlegi városvezetőnk aztán a fórumot áthelyezte a városháza földszinti tanácskozó termébe.

Jól emlékszem (mivel hiánytalanul valamennyi közmeghallgatáson részt vettem), hogy az évek múlásával és a „demokrácia” kopásával az érdeklődők száma folyamatosan és egyre rohamosabban csökkent. Ehhez nagymértékben az is hozzájárult, hogy a bevált munkaidő utáni (16-órai) kezdést reformer polgármesterünk kora délutánra (14-órára) változtatta, ami a többséget kizárta a részvételből, ill. a TV közvetítés követéséből.

A kialakított és öt cikluson át (20 év!) folytatott gyakorlat aztán ebben a ciklusban egy pillanatra megtörni látszott, majd némiképp módosult. A korábbi szokásokon a többségbe került polgári oldal változtatni szándékozott igény (szükség) szerinti évenként többszöri meghallgatásra, de a módosítás tiszavirág életűre sikeredett, mert mint mindig és mindenben, ezúttal is a polgármester akarata érvényesült. Maradt az évente egyszeri, s nem év végén, hanem májusban, s a „kötelezően” meghatározott kérdéskör már nem a költségvetés, hanem a „Beszámoló Nagyatád Város Önkormányzata és gazdasági programja végrehajtásáról”. Ettől eltérő helyi közérdekű kérdés nem megengedett!

Mint rendszeres kérdésfeltevő többször is figyelmeztetésben és dorgálásban részesültem, ha a kérdésem témája nem szerepelt a beszámolóban, pedig a törvény és az SZMSZ. sem írja elő sem a költségvetés, sem a programvégrehajtó kérdéskör kötelezettségét. Az állandó időkorlát szűkítésről, az ezt érintő SZMSZ. módosításokról, kérdés és véleménykifejtés közbeni szándékosan zavaró előterjesztői közbeszólásokról nem is beszélve. A vonatkozó előírást semmibe véve, a polgármester rendre személyeskedésnek minősítette a névre szóló kérdéseket, s a képviselőket kiskorúsítva meghatározta mely kérdésre mely városházi tisztviselő válaszol.

Miután az önkényes korlátozásokat rajtam kívül is észlelhették néhányan az évek során, ezért ebben a ciklusban már egyetlen kérdezőként ülhettem a közmeghallgatásokon a hivatalból megjelent intézményvezetők és városházi alkalmazottak között.

Polgármesterünk nem vette volna zokon, ha netán magam is távol maradok a fórumtól, de mivel a főállású alpolgármesternek a véleménynyilvánítás korlátozása és akadályozása ellenére korábban megígértem, hogy a jövőben is ott leszek, a csütörtöki közmeghallgatásos testületi ülésen ismét megjelentem.

Ha most bárki arra gondolna, vagy olyat feltételezne, hogy a meghallgatás az előzményekre tekintettel ismét „kedélyborzolóra” sikeredett, hát ki kell, hogy ábrándítsam. Az történt ugyan is, hogy elkövettem két aprónak tűnő, de „végzetesnek” bizonyult hibát.

Az ülésre késedelmesen igyekvő képviselőt látva a megrendelt ünnepi ebédemet nem volt szívem a tányéron hagyni, ezért húsz perc késéssel, a városvezető beszámolója alatt érkeztem a tanácsterembe. Azt egy percig sem gondoltam, hogy a kezdési időpontról történt előzetes érdeklődésem során elkottyintott késésemre tekintettel majd várakoznak a kezdéssel, de arra igen, hogy a „menetrend” a korábbi két évtizedes gyakorlat szerint alakul.

A közmeghallgatás ugyanis mindig a szóbeli beszámolóval kezdődött, melynek során a polgármester minden alkalommal negyven-hatvan percben ismertette a jelenlévőkkel, ill. a városi televízió nézőivel a költségvetést, ill. a gazdasági program végrehajtását.

Az akadémiai székfoglaló a „választási” év (kampány) ellenére, mint utólag megtudtam ezúttal elmaradt, ill. eltolódott és lerövidült.

Az történt ugyan is, hogy a napirend ismertetését követően a polgármester megkérdezte a jelenlévőket (városházi tisztviselőket, intézményvezetőket, későbbi napirendhez meghívottakat) hogy kíván e valaki kérdést feltenni a közmeghallgatáson (beszámoló előtt!).

Miután senki nem jelentkezett (bár jelen volt egy kíváncsi választópolgár is), a közmeghallgatást pánikszerűen berekesztette, s megnyitotta a soros testületi ülést azonos napirenddel, s visszafogott rövid húszperces tájékoztatóval a képviselőknek, akik megkapták és bár kérdésük nem volt, bizonyára többször is olvasták, s a bizottsági üléseken megvitatták a 64 oldalas beszámolót.

A bevezetőben jelzett törvény közmeghallgatásra vonatkozó rendelkezését (54§) ugyan még nem helyezték hatályon kívül, de Nagyatádon így hunyt ki 24 év után a közmeghallgatás intézménye.

Béke poraira!

Ui. Az ülés néhány napirendje a fel nem tehetett kérdéseim mellé újabbakat generált, melyeket a következő hetekben szándékozom megosztani jegyzeteim olvasóival. Az adás jövő heti ismétlését ettől függetlenül ajánlom a „lemaradt” érdeklődők figyelmébe.

Arkagyij Rajkin hatvanas években szállóigévé vált mondata jut egyre gyakrabban eszembe. „Válámi ván, dé ném áz igázi”.

Az ünnep utáni első munkanapon lapterjesztők csöngettek a kapunkon, s meglepetésemre a postaládámba is jutott a Pirkadat áprilisi számából.

A legnagyobb rosszindulattal sem állítható, hogy a korábbi kritikai észrevételek süket fülekre leltek, hiszen a lap javuló változásokat mutat. Igaz, hogy még mindig kizárólag belső használatra, de a látszat szerint nagyobb példányszámban, s „melegében” készült.

A lap krónikásai a napokban történt helyi közéleti eseményekről tudósítanak korrektül és már-már maradéktalanul, mi több a „Feltámadás” közepén egy megkésett gyónással is szembesülhetünk („A kettős állampolgárságról szóló népszavazás 2004. december 5-e volt a magyar nemzet szellemi mélypontja, ahol megtagadtuk testvéreinket”). Az őszinte, ill. pontos megfogalmazásból kifelejtette a szerző, hogy mi Nagyatádiak (kivéve a ….).

A kritikus szemmel forgatott lapot megfelelőnek minősítve elégedetten csuktam volna be, ha nem akad meg a szemem a „hézagpótló”(?), lapkitöltő hirdetményen.

A szoborparkba május 1-re szóló meghívó ugyan május 5-én kissé idejétmúlt, de ez az apróság betudható a terjesztők, ill. kézbesítők késlekedésének. Ami viszont sántít, az a meghívó címeként szolgáló III. Nagyatádi Majális.

Az elmúlt évtizedekben több mint három tucat helyi az-az nagyatádi majálison vettem részt, ezért a számozás csak a külön utas civil rendezvény sorszámát jelölheti, mivel ha emlékezetem nem csal, az elmúlt évben is szanaszét ünnepeltek a város megosztott lakói, köztük a város által támogatott civil szervezetek is (mondván nincs városi ünnep).

A megújult kulturális központunk gárdája ezúttal megrendezte a városi majálist, ami a kedvezőtlen időjárás ellenére jól sikerült, s viszonylag sok látogatót vonzott. Megvoltak a szükséges kellékek, mert volt műsor, étel, ital, zászló lufi és ugráló vár a gyerekeknek. Mi több a közeli trafóház mellett minden csindatrattát, szalagátvágást mellőzve a sörbarátok örömére szép csendben kinyitott a másfél évtizede „készülő” (egy éve kész) városi klozet is. Az oly sokszor hangoztatott összetartásnak azonban híján volt a rendezvény.

A tavaly május 9-i (Hol ünnepeljenek a nagyatádiak?) jegyzetemben írtam, hogy a városnapi ünnepségen polgármesterünk fennen hirdette; „összetartozunk mi nagyatádiak, mi egy közösség vagyunk ebben a városban”. Megyei elnökünk; „az ember a mély és titokzatos rendhagyás, ami maga az ünnep, ami akkor kap értelmet, ha együtt vagyunk”.

Az idei ünnepi bevezetőjében polgármesterünk Nagyatád sajátos szellemiségének jellemzőit sorolva együttműködésről, szolidaritásról, őszinteségről, közös nevező keresésről beszélt, majd a műsort egy szál magában nézve „képviselte” a Nagyatádi Majálison a városvezetést. Alpolgármesterek, képviselők sehol!

Ismét felteszem a kérdést, akkor most mi van?

A ciklus elején a kormánypárti frakció új stílusról, konstruktív együttműködésről regélt. Ez lenne az őszinte együttműködés, közös nevező keresés, mi közben a civil majálison az alpolgármester „lesajnálja” a május elsejét, mint idejétmúlt ünnepet, a frakcióvezető pedig bejelenti, hogy az idei szilvafőzés már nem lesz „városi” ünnep, mert pályázaton nyertek 500 lepedőt, s a szervező és rendező ismét az Erdélyi Kör, Szív Egyesület, stb.

Köztudott, hogy választási év van, ezért a nagy igyekezet az „önálló szilvanap”-ra, külön utas majálisra, de akkor mit keresnek a közösségi szolgálatra hivatott városvezetésben a Jobb Közélet, Erdélyi Kör, stb, miért nem maradnak önjáró civilek?

Lehet negligálni a városi ünnepséget, lehet tartani külön bejáratú piknikeket, de akkor ne tessenek hirdetni a hamis igéket összefogásról, együttműködésről, szolidaritásról. Ez nem csak az ünneplésekre vonatkozik!

 A kormány által hirdetett konszolidáció jegyében, a települési béke megteremtése érdekében össze kellene végre hangolni a célokat, programokat, cselekvési elképzeléseket, amihez a „többség” ismét rendelkezésre áll.

„Nagyatádon is eljött a változás ideje, új korszak, újra FIDESZ”, hirdette 2010-ben a helyi polgári oldal.

A megosztottság, ill. az egység hiányában az ígért változás ugyan elmaradt, de itt az újabb lehetőség, ami a kibontakozó széthúzás és megosztás következtében ismét elszállni látszik.

 Ha az ígért új korszaknak a polgármester az akadálya, akkor a korábbi (2010. augusztus 26-i) polgármester jelölti felhívásnak eleget téve, ha késve is, de „fogjunk össze, legyünk határozottak, zárjuk le a nagyatádiaknak egyre több kárt okozó Ormai korszakot”! Ehhez viszont nem elég a civil kurázsi, néhány polgári piknik, mert alkalmas potenciális polgármester jelölt is szükségeltetik!

A „lekvárpénz” már megvan, és az új korszakot elhozó jelölt?

A médiák napi híradásaiban hallhatunk, olvashatunk esetekről, amik során újságírók, országgyűlési képviselők, stb. által kért közérdekű adatok kiadása ütközött ilyen, olyan akadályba.

Nem egyszer a jogi útra terelés is hiába való igyekezet a törvényileg evidens informálódási lehetőség realizálására. Rétestészta perek sora sem elegendő a helyzet megváltoztatásához, ezért aztán az átlagpolgárnak eszébe sem jut a döntésekhez szükséges tájékozódás e formája. Szavazzunk! Mire? Akármire!

Korábbi jegyzeteim során már említettem, hogy a Bárdos projekt, valamint az elfuserált hulladékkezelési szerződés ügyében kértük az illetékeseket közérdekű adatok, információk kiadására. A Bárdos iskola felújításával kapcsolatos dokumentációk peresített kiadatása közel két esztendeig húzódott, de a „presszióval kikényszerített” kötbérigénylő peres eljárás a felesleges többlet költség ellenére a mai napig nem hozott eredményt. A háromszáz millió forint kötbér úgy kellene csóró önkormányzatunknak, mint a falat kenyér, de valamilyen oknál fogva (vajon milyen oknál?) nem akaródzik az ügy végére pontot tenni. Megy a maszatolós időhúzás, hogy majd a feledés homálya „megoldja” az ügyet.

A hulladékkezeléssel, pontosabban a díjakkal kapcsolatos közérdekű adatok kiadását a szerződő felek (mind a szolgáltató, mind az önkormányzat) megtagadták.

A szolgáltató esetében illetékes bíróság az üzleti titok, magán cég, stb. indokokkal visszatartott adatok kiadásának kötelezettségét tárgyalás nélkül rendelte el.

Az önkormányzat esetében illetékes bíróság több mint fél éve tárgyalgat a szolgáltatóéval azonos témában, s a májusi újabb tárgyalás sem biztos pont az ügy végére. Ki érti ezt?

Mivel a vagyonnyilatkozat is a közérdekű adatok kategóriájába tartozik, ezért aztán néhány újságíró, képviselő, stb. tájékozódási céllal kikérte néhány polgármester, neves politikus vagyonnyilatkozatát.

Volt, akinek kiadását a peresítés ellenére megtagadták (pl. Felcsúton) s volt, hogy a kiadott nyilatkozat átvizsgálása során észleltek több esetben fehér foltokat, téves adatokat.

Törvény ide, törvény oda, a mulasztások valamennyi esetben következmény nélkül maradtak.

A piaci verebek csiripelésére kíváncsiságból öt évre visszamenőleg kikértem polgármesterünk vagyonnyilatkozatát. A korábbi adatigénylés megtagadására tekintettel újabb vonakodásra számítottam, de a kért információ időben megérkezett.

A történtek után érdeklődéssel várom a bíróság májusi döntését, mert még is csak furcsán veszi ki magát, hogy a személyes adatok megismerhetők, de a város minden lakosát érintő díjszabási, ill. számlázási adatok visszatarthatók.

Bár a facebookon többen is közreadták, de ha valaki nem hallotta, nem olvasta, pénteken felavatásra („átadásra”) került a felújított művelődési ház. Egyelőre csak megtekinthető, de remélhetően hamarosan birtokba is vehető a körülményesen megújult intézmény.

A korábbi héten felszállt a füst, s végre van felelős vezetője a fürdők intézményének. Most már csak jó idő, sok vendég és még több bevétel kell a zavartalan működéshez.

A kórháznál is felszállt némi füst, na, nem azért mert FŐ az egészség, hanem mert ott is készül a kondérban az „új vezérkar”. A „kormozási” kísérletek miatt a füst színe azonban nem felel meg az előírásoknak, s ezért nincs még végső eredmény. A döntéshozók elfoglaltságára tekintettel csekély az esély, hogy a munka ünnepére béke lesz az olajfák hegyén, de az új parlament és kompetens intézménye felállását követően pont kerülhet ezen ügy végére is.

Mint azt előző jegyzetemben ígértem, a kérdést és a válaszkeresést folytatom. Nézzük kikkel és hová tart a gőzös, mert az köztudott, hogy „Magyarország jobban teljesít”! Vajon Somogy is?

Blogom indításakor 2010 decemberében megosztottam megyei vezetőnk felhívását, melyben minden somogyi polgárt a „megye vonatára” invitált. Bár magam is a vonaton voltam, de nem mulasztottam el közreadni észrevételemet, miszerint a vonat előtti váltó nem jó irányra vált.

A ciklus közepén (2012. október 10-i Aggasztó jegyzetemben) ismét megosztottam aggályomat, miszerint a szerelvény meglátásom szerint vakvágányon robog, s az állomásokon egyre több a leszálló utas.

Az április 6-án végül is győztesként történő ünneplős befutás mellett sem szabad azonban megfeledkezni a tényekről, miszerint a ciklus során közel 25 ezren szálltak le a kormánypárt megyei vonatáról.

Ez a korábbi szavazóbázis 26%-a, ami majd 10%-al magasabb az országos átlagnál. Ennél is gyengébb a nagyatádi eredmény, mivel itt 32%-os a szerelvényt elhagyók száma. Mentségül a népesség fogyás és a részvételi hajlandóság sem szolgálhat, mivel az többé-kevésbé valamennyi indulót sújtotta. A kilenc helyi szavazókörből négyben az ellenzék nyert, ami nem lehet bíztató előjel a helyhatósági választásokhoz.

Sebaj, a lényeg az, hogy úgy ahogy, de haladt a somogyi a gőzös, s miközben a vezetés a szerelvény pullman-kocsijában elégedetten sütögette és eszegette pecsenyéjét, a pőre kocsik utasai prüszkölve nyelték a nekik jutott mozdony füstöt. Rákosi pajtás majd Kádár elvtárs mondogatták anno a bőség kosarára váró népnek, hogy csak ezt a három, azt az öt évet kell kibírni és eljő a szocializmus biztosította jólét, ahol „a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet”. Volt az óta nadrágszíjhúzás jó néhányszor, de a jólét (bár jobban teljesítünk) csak nem akar a panel prolik nyakába szakadni.

A nem túl rózsás jelen ellenére a távoli jövő (az új jelmondat szerint) azonban ígéretes, mert az „elkövetkezendő másfél évtized felemelkedése az itt élők számára jó életminőséget biztosító innovatív megyévé kell válnia Somogynak”.

Bíztatóan hangzik, de mi történt (történik) ez ügyben a kulisszák mögött? Eddig csak a korábbi évtizedek kritikáját hallhattuk, de a megye láthatóan stabilan őrzi sereghajtó pozícióját, s veszíti el egyre több lakosát.

Ki a felelős? Tudjuk, a globális válság, ami persze a „leváltott” és megválasztott képviselőnket, a Brüsszelbe szakadt régió igazgatót, a megyei vezetőket nem érinti, s „törvényhozó” jogosítványukkal élve gondoskodtak róla, hogy a közeljövőben se érintse.

Ami esetlegesen változásra adhat némi csekély reményt, az a mozdonyra felszállt két új fűtő („új írástudók”) személye, akiket a mozdony füstje ugyan már megcsapott, de még nem a fentről kapott lejárt lemezt fújják, hanem a megyében tapasztaltak alapján állítják fel a prioritásokat. Na és az is bizakodásra adhat okot, hogy Brüsszelből hazatér és ismét a parlamenti küzdőtérre lép régiónk kormánypárti igazgatója, hogy „Família” Kft-je segítségével továbbra is kivegye a részét megyénk, ill. az ország fejlesztéséből.

A médiákból bizonyára többen is értesültek a választások előtti napokban, hogy Siófokon a „csevegők” (vagy csak fecsegők?) tiltakozása ellenére mutyi szagú az ottani kórházprojekt. Ismerős illatok, hiszen volt alkalmunk nekünk is szagolgatni, és hát az előrejelzések szerint lehet benne részünk a jövőben is.

A lecsengett fürdőépítések után stratégiai kérdés lett a stadionépítés, a kórházfelújítás, a geotermikus energia, amihez a forrást (az önrész mellé!) minden esetben az állam (unió) adja. Na és a keret meghatározása mellett megsúgja a „pályázóknak” a kivitelezők személyét, stb. A centrálisan vezérelt állami mutyi régiós megbízottja, ahogy a korábbiakban, úgy a jövőben sem hezitál likvidálni a táncrendet be nem tartókat, még akkor is, ha netán a „család” tagjai.

Ilyen innovatív közegben ember legyen a talpán az a bennfentes politikus, aki ráér holmi csipcsup közügyekkel foglalkozni, amikor a projektekből néhány barbatrükkel hatalmasat lehet szakítani. Vannak családtagok, rokonok, iskolatársak, kebelbarátok, s lehet tucatszám cégeket létrehozni, majd szükség esetén „bedönteni”. Lényeg a mutyi mani mani mani!

Nem igaz, hogy nem lehet másképpen csinálni, hogy szalonképes legyen a kissé elkésett reform. „Nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani”!

Csak egy kicsit kellene időnként figyelmesebben elolvasnia a városatyáknak az előterjesztéseket, s felhívni az előterjesztő figyelmét, hogy alpolgármester segédei és a bizottságok, továbbá a hivatali köztisztviselők nem dísznek ülnek körülötte. Szerencsésebb lenne, ha a mindenkit érintő közösségi fejlesztések nem suba alatt dőlnének el, s már is csökkenthető lenne a mutyizásból eredő késlekedés, pereskedés és költségnövekedés, melyek minden ódiumát az adófizetők viselik.

Persze már is hallom lelki füleimmel a göndör kacajokat, hol élek én, hiszen mindenki a „piacról” él. Na azért ez így nem igaz, mert többnyire csak az „egyenlőbbek”.

Ezért aztán nagy az esély, hogy többször másfél évtizedre lesz szükség a jelenlegi színházak megváltoztatásához, s természetesen az új műsorokhoz új férfiak (és hölgyek!) szükségeltetnek, akiknek produkcióját nem csekély várakozást követően már gyermekeink, unokáink élvezhetik, vagy szenvedhetik.

A tegnapi unalmasnak ígérkező képviselő-testületi ülésre bekukkantva rövid, de meglepő eszmecserének lehettem szem és fültanúja.

Április 2-i Kampányzáró jegyzetemben említettem, hogy ki mindenki küzdött fenemód harcosan a kórházi dolgozók elmaradt bérpótlékának kifizetéséért, de nagy meglepetésemre a polgármester egy képviselői kérdés kapcsán bejelentette, hogy a közelmúltban többször nála járt egészségügyi szakszervezeti vezető a megbeszélések során tájékoztatta, hogy ő intézte el az utólagos kifizetést.

Miután a kormánypárti frakcióvezető tiltakozott az „elbitorolt” ügyintézés végett (azt nem mondta, hogy ő intézte!), a kialakult vita során aztán a polgármesterünk sem mulasztotta el megismételni, hogy ő már hónapokkal korábban kijelentette az illetékesek felé, hogy „ami jár, az jár”.

Ezek után már az sem lenne meglepő, ha a hivatalba lépő régi új kórházigazgató bejelentené, hogy ő intézte el a kifizetést.

Nos, itt vagy valaki nem mond igazat, vagy egy széleskörű (FIDESZ-EDDSZ-Nagyatádért Egyesület-Együtt III.) titkos összefogás lelepleződésének lehettünk fültanúi.

Mint volt, hogy volt, spongyát rá, mert a lényeg, hogy ha késedelmesen is, de megkapták a dolgozók a jogos jussukat. Az érdekes, hogy a korábbi („államosítás előtti”) előnytelen helyzet előidézését senki nem vállalta magára.

Na, de a hab a tortára csak ezután következett.

Főállású alpolgármesterünk tisztelettel érdeklődött az ülés 11/A pontjaként tárgyalt két ülés közötti polgármesteri tájékoztatóról, amely szerint a városvezető április 11-én megbeszélést folytatott (szokása szerint négyszemközt) György Zoltán úrral, az Aquaplus Kft. ügyvezetőjével a geotermikus energia felhasználás vonatkozásában.

Mivel polihisztor városvezetőnk e témában is otthon van, ezért nem volt szüksége szakértő segédre a megbeszéléshez, mert egyedül is elboldogult a kérdéssel, mint korábban annyiszor. A döntéshozó városatyák és az érdeklődő TV nézők is megtudhatták, hogy a téma a korábban elkészített és jóváhagyott fejlesztési koncepció része, s miután ő Barcson már megtekintette a lehetséges fejlesztési mintát úgy ítéli, hogy jó útra lépnek.

Talán még emlékeznek rá néhányan, hogy a városfejlesztési elképzelések megfogalmazásának indító stádiumában is egyedül járt el a polgármester, amit akkor több képviselő is sérelmezett. Hiába, mert városvezetőnk nem szívleli a szem és fültanúkat, mert szeret egyedül a dolgok végére járni. Elmondta miheztartás végett, hogy szívesen tárgyal bárkivel, bármikor, ha megkeresik.

A közreadott tájékoztatója során úgy rémlett, hogy az említett cégnevet korábban már hallottam, ill. olvastam valahol. Hazatérvén némi házi irattári kutakodás során aztán kezembe akadt egy korábbi cégkivonat, valamint egy igen csak figyelemre méltó cikk „sarkadinagy” tollából, az atlatszo.hu korábbi (2012. 03. 01.) oldaláról, melyet bevezetésképpen a „közérthetőség” érdekében most megosztok a téma iránt érdeklődőkkel.

Dél-dunántúli fürdőbirodalom I.-Bánki Erk pályaképe

Hogyan bukik bele önkormányzatok sora abba, amit az évtized legjobb beruházásának ígértek? Az Aquaplus-cégcsoport fürdőberuházásait vizsgáló cikksorozatunk első részében a főszereplőket, illetve a köztük húzódó családi-üzleti, politikai kapcsolatokat ismertetjük.

Eredménytelenségét fokozza funkcióhalmozása is – így jellemezte korábban Bánki Erik, a Fidesz turizmusguruja még az ellenzéki években a területért felelős Gyenesei István minisztert. Noha a fiatal országgyűlési képviselő maga sem tolja el  a különböző tisztségeket, értelmetlen funkcióhalmozásról az ő esetében kevésbé beszélhetünk, hiszen Bánki különböző pozíciói szinte mind kötődnek egy jól meghatározható gazdasági folyamathoz: a délnyugat-magyarországi fürdőépítési lázhoz.

A politikus az elmúlt évtizedekben Baranya megyében megkerülhetetlen politika tényezővé építette fel magát, az Országgyűlésben a Fidesz első számú (és különösen gyógy-és termálfürdőkkel kapcsolatos kérdésekben aktív) turisztikai szakpolitikusa lett, emellett pedig tulajdonosként megjelent egy olyan cégcsoportban is, amelyik Bánki szűkebb pátriájában is egyre-másra jelent meg önkormányzati fürdőberuházások partnereként.

A politikus

A 42 éves Bánki Erik – noha Szekszárdon született – legszűkebb otthonának a Baranya megyei Mohácson tekintheti. Itt érettségizett 1988-ban, a rá következő két évben előbb belépett a Fideszbe, majd részt vett a párt mohácsi alapszervezetének megalapításában – olvasható a képviselő a parlament honlapján elérhető életrajzában. A fiatal politikus szinte a kezdetektől fogva a narancsos párt megyei nagyságai közé tartozott: 1990-ben a mohácsi Fidesz elnöke, ’92-ben a párt megyei szervezetének lett alelnöke.

Az akkor országos szinten a jelenleginél jóval kisebb támogatással bíró pártban betöltött tisztségei mellett a kilencvenes évek elején Bánkinak maradt ereje és energiája saját üzletemberi karrierjét építgetni. Külkereskedelmi áruforgalmi végzettséget szerzett, és a rendszerváltás idején az NSZK-ba szakadt, majd ott sikeres vállalkozóvá váló fivére pénzügyi segítségével maga is cégeket indított: 1994-ben B & B Impex Külkereskedelmi Kft., egy évvel később B & B-Invest Ingatlanforgalmi és Vagyonhasznosító Kft. néven alapított társaságot.

A Baranya Megyei Munkaügyi Központ (BMMK) 1997-es bérleti szerződése ügyében Bánkinak már a kilencvenes években szert tett a politikát az üzlettel sajnálatosan keverő vállalkozó imázsára (Magyar Hírlap – Bánki Erik megyei elnök, 1999. 06. 07). Azzal még nem volt baj, amikor fivére segítségével felújította a mohácsi volt Korona Szálló épületét, majd bérbe adta a BMMK helyi lerakatának. Alig egy év múlva viszont a pécsi „anyaszervezetnek” is éppen a B & B Impextől sikerült székházat bérelnie, méghozzá úgy, hogy a kiírt közbeszerzési pályázat elbírálásakor az épület még nem is volt a cég birtokában. Végül a harmincmillióért megszerzett ingatlanra tízéves szerződést írtak alá, amelynek értelmében a BMMK havi cirka kétmillió forintért bérli a Pécs történelmi belvárosában található négyszintes épületet. (Magyar Hírlap – közpénzek vándorúton – avagy a vállalkozó politikusok, 2001. 03. 16.)

A Baranya megyei kormányhivatalnak a B&B Impex szel 1996 óta, a Cifrapalota Kft.-vel 2007 óta élő bérleti szerződése van, öt-, illetve harmincmilliós értékben – derül ki a hivatal honlapján elérhető közzétételből. Utóbbi cég jelenlegi főtulajdonosa pont annak a két német úriembernek a kezében van, akiket 1999-ben a cég akkori tulajdonosai (Bánki édesanyja, és a B&B Impex) delegáltak a felügyelőbizottságba.

Hátországa: Baranya-vidék

Eközben Bánki politikai karrierje is felívelt. A Baranya megyei Fideszt és a pécsi szervezetet egyaránt meghatározó, régi motoros házaspár – Mikes Éva megyei elnök és Trombitás Zoltán – 1995-ben Pestre költözött. Akkori hírek szerint az új elnök választásakor a pécsi és a „vidéki” baranyai Fideszesek kerültek szembe egymással, és utóbbiak jelöltje győzött, a pletykák szerint Bánki szervezőmunkájának köszönhetően (Népszabadság – A falusi focista és a pécsi héják, 2001. 07. 03.). Bánki mohácsi és megyei közgyűlési tagként, a harkányi gyógyfürdőt üzemeltető és a mohácsi városgazdálkodásért felelős önkormányzati vállalatokban tisztségeket betöltve várta 1999-et, amikor – már országgyűlési képviselőként – ő lett a Fidesz megyei elnöke.

2002-ben, amikor a mohácsi Fideszesek Bánki Erik felfedezettjét, a várost a mai napig irányító Szekó Józsefet indították a polgármesteri címért, az országban egyedül itt sorolt be a szocialista párt a Fidesz jelöltje mögé. Az üzenetet a szomszédos községben lakó Puch László hozta, jelezvén: Szekóval az MSZP is elégedett (Népszabadság – Szekó József mohácsisága, 2002. 11. 28.).

Bánki eközben a parlamentben 14 év alatt a jobboldali párt első számú turisztikai szakpolitikusává küzdötte fel magát. 1998 óta folyamatosan részt vesz az idegenforgalommal foglalkozó bizottság munkájában, ennek 2006 óta elnöke is. Különösen a fürdőkre fókuszál: már 1998-ban elnökölte a gyógy- és termálturizmusért felelős albizottságot. A jelenlegi, egyszerre centralizált irányítású, és támogatóit tömegpártosan mozgósító Fidesz átalakulását elindító 2003-2004-es újjászervezéskor Bánki lett a párt közvetlenül Orbán Viktornak referáló regionális politikai igazgatója, a kiüresedett megyei elnöki posztról pedig le is mondott.

Bánki azóta bennfentes szerepét jól jellemzi, hogy Kubatov Gábor elhíresült listás hangfelvételén róla is beszélt: „mi a legnyugodtabban ültünk ott a Bánki Erikkel, a Bánki Erik azt mondta: Gábor, 38 000 szavazatunk lesz. 36 500 lett.”

A szakértő

Madár József Péterről, a 2009-ben Zrt.-vé alakult MSB Consult Kft. fő tulajdonosáról Szalai Ottó, a siklósi renegát EXFIDESZES állította, hogy Bánki unokatestvére. Kettejüknek közös érdekeltsége biztosan van: Madár – aki civilben a Pécsi Tudományegyetem közgazdaságtani karának oktatója –a Bánki-Bauer párossal közösen tulajdonolja az ingatlanforgalmazásban és beruházásban utazó Bábamad Kft.-t, ahol Madár felesége az ügyvezető.

Az MSB Kft. 2009-ben egy potenciális ügyfélnek üzleti és befektetési tanácsadási tevékenységének legfontosabb referenciái között egy kivétellel (Fonyód) csak olyan önkormányzatokat sorolt fel, amelyek fürdőépítésbe fogtak (Dunaújváros, Szekszárd) , vagy Bánki politikai működésének frekventált területei közé tartoznak (Baranya megye, Somogy megye, Tolna megye, Pécs), esetleg mindkettő (Siklós, Mohács, Tamási).

Madár és felesége egyaránt tulajdonosok a szintén tanácsadással foglalkozó Cordia-MS Kft.-ben is, ahol több más pécsi egyetemi oktató nevével is találkozhatunk. Ilyen például Jarjabka Ákosé, aki 1999 és 2004 között volt érdekelt a cégben, a 2010-es helyhatósági választásokon helyet kapott a kormánypártok által is támogatott területi listán. Ma a dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanácsban a nemzetgazdasági miniszter delegáltja. Ő egyébként – ha hinni lehet a 2009-es pécsi polgármester választást megelőző Fideszes belharcokról kiszivárgott híreknek, amelyek szerint potenciális jelöltként Jarjabka neve is felmerült – a párton belül inkább a Bánki-féle csoportosuláshoz tartozik.

Baranya megye 2010 januárjában az MSB Zrt. részvételével működő konzorciumnak adott húszmilliós megbízást az Európa kulturális Fővárosa idényhez kapcsolódó projektmendzsmentre. 2008 során négy hónapos pénzügyi szakmai tanácsadást vásárolt az MSB Consult Kft.-tól kilenc millió forintért.

A beruházó

Bánkit már többször emlegették az Aqua Holding Befektetési és Tanácsadó Kft.-ben 2006 és 2010 között birtokolt részesedése kapcsán. A cég egy másik tulajdonosa ugyanis György Zoltán volt, a számos – Fideszes önkormányzat vezette – településen fürdőépítési projektekben részt vállaló Aquaplus Kft. tulajdonosa. Bánki 2010-ben a HVG-nek azt mondta, noha György Zoltán „jó barátja”, maga semmit nem tesz az Aquaplus sikeréért, tulajdonszerzésével pedig csak annyit szeretne, hogy akkor is legyen munkája, ha politikai pályafutásának vége szakadna.

Noha a gazdasági hetilap szerint a partnerek azt állítják, hogy a holdingnak nincs köze a kútfúró céghez, ez azért nem teljesen igaz. 2002-ben ugyanis két magánszeméllyel együtt éppen az Aquaplus Kútfúró, Építő ésTermál-energetikai Kft. alapította a céget. A másik két alapító neve sem ismeretlen: egyikük a MSB Kft.-s Madár József, a tanácsadócégben személyesen tulajdonosként és vezetőként is feltűnő testvére, másikuk pedig Bánki anyósa. Az ő helyükre lépett be tulajdonosként 2006-ban Bánki és felesége.

(Folytatjuk)

Nos, a fenti cikk érdeklődéssel várt folytatása (II. rész) anno valamilyen oknál fogva elmaradt (vajon miért?).

Az köztudott, hogy a főszereplő (aki időközben Mohácsról családostól Ürömre /Budapesttől északra/települt) a cikk megjelenését követően Brüsszelbe „költözött”. Európai parlamenti képviselő státusza mellett továbbra is maradt körzetvezető, s „képviselte” rohamosan fejlődő régiónk érdekeit.

Mára ennyi, de folytatása ezúttal valóban következik!

A fenti kérdésre természetesen igen a válasz, hiszen elvileg szabad és demokratikus választás volt, de meglátásom szerint valójában csak ismételten asszisztáltunk az aktuális hatalom kisded játékaihoz.

Mint korábban, úgy most is érdeklődéssel figyeltem több csatornán is a választások közvetítését, s az eredményhirdetés utáni megnyilatkozások kapcsán eszembe jutottak az elmúlt évtizedek hasonló eseményei.

Halványuló emlékeim és fogyatkozó dokumentumaim között kutakodva sok minden eszembe jutott, mivel sok esetben nem csak szavazója, hanem aktív közreműködője, mi több, egy esetben jelöltje is voltam az aktuális parlamenti képviselő választásnak.

A mostanival együtt 12-ik alkalommal vehettem részt a szavazáson, így van mire visszaemlékeznem és értékelnem a tapasztaltakat.

Az előzetes eredmények befutása láttán elhangzott kuruckesergők során a csalódott pártvezetők élesen bírálták a vonatkozó új választási törvényt, mint produkciójuk színvonalának legfőbb okozóját. Rögtön Antal József elhíresült mondása jutott eszembe; „Tetszettek volna forradalmat csinálni”, hiszen a törvény jóváhagyásakor ott ültek a parlamentben, s sejtették, mi több, tudták, hogy az új helyzet az előterjesztőnek kedvez. Nem szerveztek tüntetést, nem hirdettek választási bojkottot, mert a kormányváltó hangulatra bazírozva lenyelték a békát. Most utólag persze hangoztatják, hogy „maga számára optimálissá tette, neki lejtett a pálya, jogtalan előnyökhöz jutott”, stb. stb. Jóóóóóóóóóóó reggelt!

Porosodó irataim lapozgatása közben egyik dossziéból kiesett egy piciny kék színű „Névjegyzék kivonat”. Rajta a dátum, Magyar állami nyomda. Budapest. 1947. Az 510.005/1947. B. M. számú rendelethez készült 2. számú minta. A nyomtatvány „bevetésekor” még alig féléves voltam, így történetét a kordokumentumokból ismerem, de a később született és politikai küzdőtérre lépett elvtárs-uraknak is ismernie kell.

Hosszú és bonyolult történet, de a lényeg köztudott, hogy ezzel csalták el anno a kommunisták az 1947. évi „Kékcédulás”-ként elhíresült magyarországi országgyűlési választást. Bár a legtöbb szavazatot kapták, de a választójogi törvény módosításával és választási csalások ellenére sem sikerült abszolút többséget szerezniük. Ezért aztán az 1949-s választásokra „likvidálták” az ellenzéket, és Kádár megérkezéséig élvezhették a felszabadult választópolgárok a Rákosi korszakot. Az aktuális demokratikus választásokhoz készségesen „segítséget” nyújtott a Magyar Függetlenségi, később Hazafias Népfront.

Ugye tetszenek emlékezni? Nyista egyéni program, önálló független jelölt, mert csak is a Népfront jelöltje rúghatott labdába. Emlékszem a választási teendőinkre, miszerint megjelenés „erősen ajánlott”, névjegyzéken kipipálva, boríték a kézbe, ládába bedobni, oszt jó napot.

Annak idején még nem szavazhattam Janibá-ra és Biszku elvtársra, de a helyiek is bizonyára emlékeznek még Palibá-ra (pardon, Losonczi elvtársra, az Elnöki Tanács somogyi elnökére), és a so-sok „munkás” Népfront jelöltre.

Azóta persze sok víz folyt le a Dunán és a Rinyán, s mivel a kékcédula már korában elavult, ezért új és korszerűbb barbatrükkök kiötlésével és bevetésével lehet jogtalan előnyöket szerezni a kamra és kasszakulcs birtoklásának megszerzéséhez. Az eszközökben a felek soha nem válogattak, de a veszteseknek mindig fájdalmas az eredmény, s kínjukban „rendőrért” kiáltoznak, miközben a kárszámla mindig az adófizetőket terheli.

Bár a legnagyobb ellenzéki párt körzetünkben is kiadta a „narancsriasztást”, az eredmények következtében a sok piros sál ellenére narancsba borultak még a helyi szilvafák is.

A látszat azonban csalóka, mert ha jobban odafigyelünk, valójában KDNP-s lett a körzet, legfőképp Nagyatádon. A szövetség jegyében, Fidesz színekben ugyan, de akkor is KDNP-s. Ha bizonyságul nem elegendők a jelenlegi ciklus eddigi történései, akkor figyeljünk a közeljövő aktuális történéseire (Sportcsarnok, fürdő, kórház, vezetésválasztás).

Izgalmas és érdekes átrendeződési időszak köszönt most ránk. Városvezetőnk az irattár mélyére süllyesztheti a Latinka lobogót, s előbányászhatja az átvétel óta negligált 56-os lyukas zászlót. Bár honlapjára (ez nem reklám, de már van neki!) kitette a győztestől kapott „emlékeztető” bizonyságlevelet, de célszerűbb és kifizetődőbb lenne, ha bekeretezve kihelyezné irodája, vagy esetleg a testületi ülésterem falára a testvérvárosi kapcsolatokat demonstráló dokumentumok mellé.

Érdeklődve várom kaméleon Pistánk újabb idomulását a megújult régi környezetben kialakuló új helyzethez, melyre korábbi iskolájában (az egykori pártbizottságon) alaposan kiképezték. Kíváncsian várom, hogy Mutyi Pista miként folytatja üzelmeit a visszatérő Mutyi E-vel, hiszen a műsor új darabbal, régi szereposztással folytatódik, s ebből örökös városvezetőnk bizonyára nem óhajt kimaradni.

Nagy biznisz volt korábban a fürdők építése, felújítása, de lejárt lemez, mert új slágernek ígérkezik a toplistás kórházi rekonstrukció, melyből már ismételten nem részesülhet az egykori kórházi „privatizátor”.

Persze a pakliban az is benne van, hogy „a mór megtette kötelességét, a mór mehet”, miután gyalázatos árulásával eltávolította politikai akadályként útban állt egykori mentorát. A korábbi kilövési engedély után esetleg érkezhet egy kilövési ukáz is, de ennek realizálására csekély az esély, mert a jelenlegi vadásztársaság tagjai még egy mozsárágyúval sem képesek levadászni egy verebet.

Addig is, míg kiderül a folytatás, vegyük birtokba az egy éve elkészült városi klozetot, s a már majdnem kész felújított művelődési házat, s vitassuk meg, hogy mire is költsük a Bárdos projekt kötbéreként hamarosan befolyó háromszáz milliót.

„Kampányzáró” összetartásra invitálta a választókörzet polgárait a kormánypárt és körzeti képviselő jelöltje.

A helyi sportcsarnokban rendezett pénteki összejövetel díszvendégeként megjelent Balogh Zoltán Emberi erőforrás miniszter, s a korábbi rendezvényeken negligált (de nem sértődős) polgármesterünk is. A korábbi összejövetelekhez viszonyítottan kevesebben jöttek el (a küzdőtéren cca. 50 szék volt üres), de így is szép számú érdeklődő várta a szebb jövőt kecsegtető ígéreteket. A zömmel nyugdíjas hallgatóság okkal feltételezte a korábbi ciklusok kampányfogásaira tekintettel, hogy a Kánaán eljöveteléhez szükséges kellékek tárháza új elemekkel bővülhet.

Az ingyen repülőjegy mellé mondjuk ingyenes wellness beutalók, május elsejei ingyen sör és virsli, térítésmentes hó végi ajándékkosarak, évenkénti rezsicsökkentés, karácsonyi pulykapénz, s ha már jobban teljesítünk esetleg 13-14-15 havi nyugdíj, továbbá toronyóra lánccal, stb.

Az ilyen, vagy ehhez hasonló ígéretek ugyan elmaradtak, de csalódó morajt, azt nem hallottam, mert volt helyette Szalonna.

Na, nem kolozsvári, se nem erdélyi, de még csak császár sem, hanem a Pál István vezette Szalonna és Bandája zenekar. A Magyar Állami Népi Együttes muzsikusaiból álló zenekar fergeteges műsorral kápráztatta el a meglepett hallgatóságot. A Kárpát medence gyönyörű zenéiből hallhattunk egy kövér csokorra valót, színesítve énekesekkel és táncosokkal. A színvonalas műsort követően a távozásra készülődő hallgatóságot a házigazdák meghívták a minőségi szellemi táplálék utáni kulináris élvezetek gyakorlására, azaz a helyi „étterem” ugyancsak minőségi (szürke marha pörkölt) produkciójának elfogyasztására.

Ami a műsort megelőző felvonást illeti, a szónokok kegyesek voltak az érdeklődőkhöz. Röviden és tömören, de világosan ismételték el, amit a megelőző hetekben, hónapokban már számtalanszor hallhattunk, olvashattunk. Nem adtak magyarázatot jelöltviták, pártérvek ütköztetésének elmaradására, s nem ígértek semmi újat. Viszont ezúttal köszöntötték a jelen lévő polgármestert is, s egy díszes Bizonyságlevéllel kitüntetve emlékeztették, hogy ki is vállalta át az általa felhalmozott több mint kétmilliárdos adósság állományt. Ez alkalommal a minisztertől is hallhattuk, amit már korábban nem egyszer, hogy a képviselő-képviselő jelölt intézte el a kórházi dolgozók korábban elmaradt bérpótlékainak kifizetését. Bizonyára így volt, ha Ő mondja, de anno dacumál a médiákban az jelent meg, hogy a „államosítást” követően, az üzemeltetésre és vagyonkezelésre kiadott intézmények dolgozói is megkapják majd jogos illetményüket. Múlt év októberében első számú városatyánk közreadta (azt sugallva, hogy elintézte), miszerint fenn járt az illetékes miniszternél és a nagyatádi kórház dolgozói hamarosan megkapják elmaradt bérüket. Erről a korábbi ciklusok esetei jutnak az eszembe, amikor alpolgármesterével egymást túllicitálva hangoztatták, hogy kinek is érdeme a kapott ilyen-olyan kormányzati vagy uniós támogatás elnyerése.

Minden jó, ha jó a vége, s dicséretes, hogy bárki is intézte, de végül is megkapták elmaradt bérüket a dolgozók, de a hiátus változatlanul nagy. A vezetői gárda kinevezése a választások utánra tolódott, s kimenetele kérdéses. Az ígért fejlesztés ma is csak ígéret, hiszen a vonatkozó dokumentumok szerint sok éve várat magára. Az időközi leépülésre, állagromlásra tekintettel a műtőkön túl is milliárdok szükségeltetnek, s csak reménykedhetünk, hogy a szükséges rekonstrukciók megvalósulnak.

Az ország helyzete sem mellékes, de minket elsősorban Somogy, még pontosabban annak déli régiója (az új 2 számú választókörzet) sorsa érdekel. Megyénk a korábbi évtizedekben is sereghajtó volt, s a helyzet ebben a ciklusban sem változott a szép számú új képviselője ellenére. Jövő héttől jóval kevesebb parlamenti szócsövünk lesz, s ezért sincs garancia arra, hogy a beígért pénzek a közeljövőben ide is érkeznek.

A kampányzáró ellenére a kortes hadjárat nem ért véget, s az új törvény értelmében tart egészen vasárnap estig, míg a bíró sípjába nem fúj. Aztán a körülmények (esetleges „üzemzavarok”) függvényében aznap éjszaka, vagy másnap hajnalban kiderül, hogy hogyan döntött az Isten adta Nép.

Gyerünk tovább, ahogy eddig, vagy vissza a Lenini útra. Az egyikről már tudjuk hová vezet, de sokba kerül, mire kiderül a másik végállomása.

Megjelenése óta először fordult elő, hogy a postaládámban találkoztam a „belső használatra” készült Pirkadat legfrissebb számával. A bővített terjedelem és példányszám is jelzi, hogy kampány időszakban vagyunk, s a szponzorálást felvállaló jelöltnek is érdeke a minél szélesebb körű megnyilatkozási lehetőség. Mind ez természetes, s nincs is benne semmi meglepő. Az aktuális lapszám érdekességét számomra a hirtelen felbukkanó új cikkíró személye jelenti.

A szakszerű költségvetési tájékoztató szerzője az a képviselő, akit az illegitim kormánypárti képviselő csoport törvénytelen eszközök igénybevételével távolított el a helyi szervezetből, melynek egykor vezetője is volt. Az új önkormányzati grémium megalakulásakor persona non grata-nak nyilvánítva kirekesztették a bizottságokból is a testület egyetlen közgazdász tagját, aki most hirtelen a FIDESZ képviselő csoportjának elképzelését fogalmazta meg függetlenként. Frakciónak nem nevezhető a csoport, mert a megszerzett többség ellenére elfelejtettek a ciklus elején hivatalos frakciót alakítani és akként funkcionálni. A csoport megnevezés is túlzás e civil bagázsra hajazó brigádra, mert ahányan vannak, annyi felé húznak, aktuális érdekeik szerint.

Mi történhetett, hogy egyszerre szükségletük támadt egy írni is tudó szakértő képviselőre? Miért és meddig igénylik szolgálatait, s mikor, hogyan rehabilitálják, kárpótolják az eddig elszenvedett sérelmekért? Lehet, hogy a kulisszák mögött, az ülések egyikének szünetében már megkövették és bocsánatot kértek a megalázott képviselőtől?

Arra még jól emlékszem, hogy a valóban Nagyatádi FIDESZ szervezet törvénytelen feloszlatásakor kivonult a megyei televízió egy országgyűlési képviselővel az élen, s harsogva kürtölték világgá a hazug indokokkal renitenssé nyilvánított tagság eltávolítását. Amikor azonban a Fővárosi Bíróság első fokon, majd a Fővárosi Ítélőtábla másodfokon is megsemmisítette a FIDESZ Magyar Polgári Szövetség Országos Választmány Elnökségének III./2009. 12.15 számú határozatát, akkor megnémultak, s többszöri megkeresés ellenére mereven elzárkóztak minden nemű korrekt kommunikációtól, s hiteles tájékoztatástól.

A ciklus kirívó eseményei során már régen felébredhettek volna az újsütetű városatyák, s belátva tévedéseiket korrigálhatták volna baklövéseiket. Na de hát lássuk be, hogy későn is jobb, mint soha. Nem nagy bölcsességre utal egy teljesen kezdő, tapasztalatlan humánerőforrásban szegény, de többséget szerzett kormányzati „frakció” részéről, ha mellőzik a tapasztalt, képzett és gyakorlott képviselőtársuk közreműködését a meghirdetett (de végül is elmaradt) nagyatádi korszakváltásban.

A másik, figyelmemet és egyben hiányérzetemet felkeltő Pirkadat cikk a Munkáltatói fórum, melynek „eltévelyedett” szerzője ugyan nem lejárt szavatosságú, de kompetenciájától távol álló témáról ad tájékoztatást.

Mint városvezető helyettes, és mint turisztikai szakember felvállalta és feladatul is kapta anno a város turisztikai szekérrúdjánál az „igavonó” szerepet.

A 2011. február 25-i bejegyzésemben (Touriform) említettem, hogy új vezetője lett az idegenforgalmi propagandát ellátni hivatott Touriform irodának. Az új vezető nem más, mint a korábban egyszer már a szakképesítés hiánya és az elégtelen teljesítmény miatt leváltott korábbi vezető. A márciusi bejegyzésemben aztán (TDM) örömmel adtam közre a hírt, miszerint Nagyatádon is zászlót bontott a TDM szervező bizottsága. v Novemberi jegyzetemben érdeklődtem (Hol vagy TDM?), de csak a vezető kereséséről kaphattunk hírt. Egy év múlva csupán arról adhattam hírt e témában (Turisztikai Egyesület?), hogy a Tourinform iroda a helyi múzeumba költözött, s a cél az iroda működésének (a vezető munkahelyének) megőrzése. Kiderült, hogy forrás híján az ez irányú pályázat nem nyert. Tavaly aztán a Tourinform iroda és a TDM vezetője is felmondott.

Ezt követően hosszú csend, majd a közelmúltban a Tourinform a múzeumból visszaköltözött korábbi helyére (Fontana), miközben munkatársának felmondtak (vajon most ki vezeti az irodát?). Eközben a TDM pályázat nyert néhány milliót (30) s  a Művelődési Ház igazgatója személyében megtalálta új vezetőjét, aki aztán TDM menedzsernek septiben felvette a barcsi művelődési ház munkatársát (a Babócsai KK-t.).

Bizonyára mindketten képzett turisztikai szakemberek, de ezzel együtt bátorkodom megjegyezni, hogy Nagyatádon továbbra is komoly hiátusa van a humánerőforrás gazdálkodásnak.

Ui.: Záró megjegyzésemet csak megerősíti a hír, miszerint az állam által átvett „kórházunknak” várhatóan vidéki (Bajai) vezetője lesz. Megnyugtató, hogy a régi-új vezetőt egyaránt alkalmasnak és megfelelőnek ítélik kinevezői és beosztottai, de ez is bizonyítja, hogy városunk nem kicsit, de nagyon szűkölködik alkalmas vezetőkben.

Megyei lapunk a körzeti választási iroda tájékoztatóját megosztva olvasóival, közreadta a 2. számú választókörzetben elfogadott országgyűlési képviselő jelöltek névsorát. A lista szerint a rendszerváltás óta soha nem tapasztalt létszámú (21 fő) jelölt száll harcba a körzet parlamenti képviselő helyéért.

Témaindító január 29-i jegyzetemben a választási lehetőség csökkenését prognosztizáltam, de úgy látszik az új választási törvény adta pénzszerzési lehetőség túlzottan is felkeltette a potyalinót kedvelők figyelmét. Miután a jelöltállítás kritériumai között nem szerepelt a „kalandorok kíméljenek” feltétel, ill. felszólítás, ezért olyan meglepően nagy a tolongás. Lupus in fabula (Ne fesd az ördögöt a falra, mert megjelenik) mondja a közmondás, s bár korábban emlegettem ugyan, de ha árnyéka fel is bukkant, azért még nem jelent meg. Az Atádi jelölteket hiányolva jeleztem, hogy ha a trend nem változik, akkor a környező falvak valamelyikének jelöltje (volt már ilyen!) lesz városunk képviselője. Nos, a vártnál több jelölt ellenére sem kell aggódnunk, mert képviselőnk, ha nem is Atádi, de továbbra is városi lesz.

A porondra lépett újdonsült pártok könnyűnek találtatott jelöltjei, a választást követően a pénztárhoz járulva visszafizethetik a könnyen megszerzett millát. A zsákmányból esetlegesen csak azok a jelöltek részesülhetnek, akiknek pártja az előírt országos listaállítás alapján elnyerik a százmilliókat, melyből „kárpótolhatják” vesztes jelöltjeiket. Természetesen ez is kutyavacsora a leszerepeltnek, mert az indítója a teljesítmény értékelése alapján bárkinek kimondhatja a verdiktet; paripa pimpili a popódba!

A listát elnézve a jelöltek döntő többségét az elmúlt évtizedekben sehol nem észleltem a közéleti terepen, de ugyebár egyszer el kell kezdeni, s ha már lúd, legyen kövér, s kezdjük mindjárt parlamenti székkel. Nosza rajta, sok sikert a megmérettetéshez. A kampány ugyan már javában tart, de csak egy-két jelölt hallható, s valószínű a későbbiekben is így marad. Kecsegtető ajánlatot nagyon keveset hallani. Se 13, 14. havi nyugdíj, se pulykapénz vagy ingyen repülő. Úgy látszik ennyire szegény az eklézsia, hogy még ígéretekre sem telik. A korábbi bőséges nem teljesült ígérethalmazt most hagyjuk.

A zászló, vagy legyen inkább barométer, a jelenlegi kormánybiztosnak áll, s mindent mérlegelve a legesélyesebb, s legalkalmasabb befutó. Ez furcsán hangzik korábban kifejtett álláspontomra tekintettel, de a mérlegelések során nem hagyhatók figyelmen kívül az elmúlt években viselt tisztségek, megszerzett gyakorlati (politikai, szakmai) tapasztalatok, melyek nem elhanyagolható helyzeti előnyt biztosítanak egy jelöltnek.

Ahogy a lóversenyeken (bocsánat a hasonlatért) úgy ennél a futamnál sem kizárt és benne van a pakliban a bukás lehetősége is, s ez minden jelöltre érvényes. A körzetünk még mindig szociba hajló, de a korábbi produkciók miatt a bázis erősen erodálódott, s a választók az elmúlt ciklusok tapasztalatai szerint egyre inkább szeretnének a győztesekhez tartozni.

Győzzön hát a jobbik, mondják az egyre gyarapodó internetes szimpatizánsok, de bármilyen meglepően jó eredménnyel is zárnak, győzelmüknek e körzetben jelenleg nincs realitása.

A körzetünk jelöltjeit nem a parlamentbe szánja gazdájuk, csupán töredékszavazat szerzése a feladatuk a tényleges kiválasztottak számára. Meglepetések a múltban is előfordultak e területen is, s most sem kizárt, de csekély az esélye.

A hallgatag sokaság reakciója kiszámíthatatlan. Mik jöhetnek még a Simon-ügy és „Zusi” után? Milyen lesz a részvételi arány? Mennyire zavarja meg a választókat a hosszúra sikeredett szavazólap?

Egy szó, mint száz, a „demokráciát” e területen nem hiányolhatjuk, mert van választék bőven, nem úgy, mint az átkosban. A helyzet tehát változatlan, LEHET VÁLASZTANI!

Jegyzetem címszava nem a Dél-Amerikából származó trópusi cserjére, s nem is egy félénk, túlérzékeny polgártársunkra, hanem lakóhelyünk új színfoltjára a Nagyatádhoz méltó MIMÓZA szigetre utal.

A hónap elején egy új bűbájos „intézménnyel” gyarapodott városunk, mivel a korábbi biztosító üresen tátongó helyiségében megnyílt a teás – forró csokis - kávézó - ajándékbolt.

Megalkotója, az utca túloldaláról átköltözött egykori Otthon és Harmónia ajándékbolt tulajdonosa, aki egy merész húzással régóta dédelgetett álmát váltotta valóra. Merész, mert a rolót százával, ezrével lehúzó vállalkozások korában volt bátorsága az előre meneküléshez, s szolgáltatási körének bővítésével igyekszik talpon maradni. Az egyébként sikeres üzletasszony azon polgárok egyike, aki hiszi, hogy Magyarország valóban jobban teljesít, s az érzékelhető válság ellenére van igény a többre, szebbre, jobbra.

A „belakás” stádiumában lévő ízlésesen berendezett üzlet enteriőrje babaházra hajazó, kellemes meghitt környezetet biztosít a lakberendezési termékek, ajándéktárgyak iránt érdeklődő vásárlóknak, esetleg duruzsolni, netán turbékolni vágyó pároknak egyaránt.

Az igen csak színes és bőséges minőségi ajándék paletta a „gagyit” egyre inkább mellőzve, az igényes kézműves portékákat helyezi előtérbe.

A csokitéria mellett Gyuláról érkezett fantasztikusan finom desszerteket kínál a bolt a Cadeau Bonbon Manufaktúra termékeiből. A magas minőségű bonbon paletta klasszikus francia, belga, olasz iskola remekeiből áll, s a gyártás során nem feledkeznek meg a békebeli magyar receptek használatáról sem. Ír kávé, mohító, mandulaszem, Bailys trüffel, whisky gyémánt, cabernet sagvinon, és sok egyéb finomság csábítja nassolásra a vendéget.

A vásárlók az egyedi és különleges kézműves bonbonok kóstolgatása közben bebocsátást nyernek az ízek paradicsomába. A különböző ízesítésű forró csokoládék közül is mindenki talál ízlésének megfelelőt.

Aki a teák csodás ízeit kultiválja, a különböző hibiszkusz, török alma, Bellini, kandallótűz, édenkert, tél varázsa, vadcseresznye, vörös áfonya, fekete, zöld, és rooibos teakínálat kielégíti a válogatósabb vevők igényét is.

Mivel nem cukrászda ezért habos-krémes süteményre senki ne számítson, de a teához, kávéhoz, forró csokihoz passzoló linzer, isler, párizsi csúcs, angol puncs, stb. sütemény kínálat is kielégítő.

Baristával ugyan még nem rendelkeznek, de a készletválasztékot jól ismerve minőségi és extra ajánlatokkal és azoknak megfelelő kiváló italokkal szolgálnak a betérőknek.

Indonéz Kopi Luwak vagy thai Black Ivory ugyan még nem található a kávékínálatban, s a közeljövőben nem is várható, de a kávékülönlegességeket és a luxust kedvelők sem csalódhatnak, mert válogathatnak a brazíliai, columbiai Coffea robusta és arabica keverékekből, különböző aromákkal és illatokkal, tejjel, cukorral, vagy mézzel.

Nincs ugyan burzsuj-kávé, de van Blu Montain, Cappuccino, vagy presszó kávé, Nescafe classic a hagyományost kedvelőknek.

Dohányozni, duhajkodni itt sem lehet, mert ez egy igazán nőcis bolt, de kávé, tea, forró csoki kortyolgatása, vagy csak süti, bonbon majszolgatása mellett kellemes környezetben elcsevegni azt igen.

Mivel a pudingpróbát többször is megejtettem, ezért nyugodt szívvel (ez itt a reklám helye!) ajánlom a lehetőséget mindenki figyelmébe.

Ui:

 A mai bejegyzésem keltezésére tekintettel blogom minden hölgy olvasójának kívánok BOLDOG NŐNAPOT!

Soha nem tapasztalt tömegben tolonganak a képviselő jelöltek választókörzetünk parlamenti képviseletének elnyeréséért. Számomra világos, hogy mindegyikük (tisztelet a kivételnek, ha netán van ilyen) a pénzre hajt, de azt még nem tudom, hogy a startolók (jelenleg 23 fő) között ott található e polgármesterünk, akinek sok éve dédelgetett álma, közéleti pályafutásának parlamenti „zsöllyével” történő megkoronázása. Indul, vagy nem indul, a növekvő TV-s évértékelőkre tekintettel úgy gondolom itt az ideje, hogy visszatekintsünk a „MI PISTÁNK” nem csak elmúlt évi, hanem közel két évtizedes tündöklésére!

A sokak által oly nagyra becsült polgármesterünk minden év és ciklus végén örömódát zeng, hogy mily eredményes időszakot tudhat maga mögött vezetésével a mindenkori képviselő testület, s hogy a kiválóan elvégzett munka eredményéhez nagyban hozzájárultak a város polgárai is. Ennek kifejtését ugyan mindig mellőzte, de bizonyára nem másra, mint a befizetett adókra gondolhatott, mert egyéb „közreműködése” a történésekben a szavazópolgároknak nem igazán volt. Egy-két „öreg rókától” eltekintve a képviselők is csak szemlélői voltak az eseményeknek, mert az utóbbi néhány kivételtől (vezetőválasztások) eltekintve, mindig az autokrata polgármesterünk elgondolása, akarata érvényesült. Természetesen minden határozat meghozatalánál a képviselő-testület mögé bújt, mondván, hogy nem ő, hanem a testület döntött így vagy úgy.

Akaratának, elképzeléseinek véghezviteléhez a korábbi négy ciklusa mindegyikében megvolt a szükséges többség, mert egyesületi holdudvarához minden esetben csatlakozott a korábbi párttársai alkotta szocialista "frakció". Sajnálatos tény azonban, hogy a jelenlegi ciklus kormányzati többségét is felszalámizta, s továbbra is biztosította akaratának érvényesülését.

A képviselők egy részét mindig „megvásárolta” (ingatlan, munka, státusz, stb.), az alulinformált, tájékozatlan képviselőket pedig egyszerűen lekezelte, vagy semmibe vette. Az önkormányzat működési szabályzatát saját érdekeinek megfelelően kénye kedve szerint módosítgatta, mert a jóváhagyáshoz szükséges szavazati többség mindig rendelkezésére állt. Az önkormányzati szakbizottságok véleményét rendre semmibe vette, ezért az elismert külsős bizottsági tagok az évek során lassan mind „elkoptak”, vagy időközben lemondtak tagságukról. Helyüket saját szervilis csókosaival töltötte fel, de még így is fittyet hány a bizottsági döntésekre, javaslatokra.

Az újabb és újabb ciklusok kezdetén aktuális négy éves városfejlesztési programban, s az évenkénti, de már régóta érdektelenné vált közmeghallgatásokon ugyan nem ígér toronyórát lánccal, de fűt-fát igen, és azt be is tartja. Legalább is szerinte, mert a lelkes választói csak az elhangzott kiváló teljesítményre figyelnek, az elkövetett bakikat, az elmaradt ígéreteket nem látják, vagy nem akarják észre venni.

Polgármesterünk bár sok alkalommal nyugtatta azzal a más véleményen lévőket, hogy észrevételeiket beépíti gondolkodásába, de valójában minden felvetést, ellenvéleményt eleresztett a füle mellett, s a maga útját járta. Bizonyára nem hallott még Antiszthenész intelméről, hogy; „Figyeljünk oda ellenségeinkre, mert ők az elsők, akik felfedezik hibáinkat”.

Egy rövid visszatekintés keretében a teljesség igénye nélkül nézzük mit produkált, és mit nem produkált az elmúlt közel két évtizedben a pártbizottságon szocializálódott csalhatatlan polihisztor polgármesterünk;

1. A rendszerváltoztatáskor „pangás éveinek” titulált első ciklust követően a helyi pártbizottság korábbi apparatcsikja a négy éves lapítást követően elérkezettnek látta az időt, hogy átvegye tétovázó elődjétől a marsallbotot, és a város élére álljon. Célja elérése érdekében szembefordulva „anyaegyesületével” néhány követőjével kilépett a pártból, s csatlakozott korábbi felső vezetőjéhez, későbbi mentorához. Új köpenybe bújva, a korábbi MSZMP-s társak által létrehozott Somogyért Egyesület szatellit szervezeteként megalapította a Nagyatádért Egyesületet, melynek gesztenyés lobogója alatt elnyerte a választáson a polgármesteri tisztséget.Természetesen az alulmaradt korábbi vezetője, lojalitásáról biztosítva csatlakozott (összenő, ami összetartozik) a győzteshez, így biztosítva a korábbi pártállam további befolyását, pozícióját. Ez a későbbi években megismétlődött.

2. Megválasztása alkalmával megállapított tiszteletdíját néhány hónapon belül megemeltette, s az esetleges ellenvetések kivédése céljából helyettesének és a képviselőknek is javasolta a díjmódosítást. Ezzel egy időben élénk privatizációba fogott. Mindent eladott, ha kellett bagóért. Tucatszám értékesítette az önkormányzati lakásokat, kül és belterületi ingatlanokat, nem lakás célú helyiségeket, részvényeket, stb.
3. Aktuális alpolgármestere a tanúsított lojalitásáért „méltányos áron” megvehette a Korányi utcai gyógyszertárt, majd annak muzeális értékű berendezését. Újgazdára lelt a vágóhíd, a kivadári fürdő, a sportbolt, a rövidáru bolt, s a sportpályán lévő családi ház is.
4. A szükségeltetett „gazdasági holdudvar” kialakítása, a kellő támogatási bázis megteremtése érdekében igyekezett a jelöltjeit előnyös helyzetbe hozni. Egységes Önkormányzati kábeltelevíziós hálózat és városi tévé létrehozása, biztonságos és gazdaságos üzemeltetési indokkal első lépésben a városnak ajándékoztatta a kisközösségi kábelhálózatokat, majd a megkapott ajándékot és a teljes tévés piacot privatizáltatta úgy, hogy azt szintén egy kebelbarát vásárolhatta meg hosszú távú és kedvező részletfizetéssel „méltányos” áron. Ezt követően emelhette meg 41%-al a csatornák csomagdíjait, majd évente versengtek a döntéshozók egymással a csomagdíjak emelésére tett javaslataik városvezetőnk általi elismeréséért. Önkormányzatiságunk első nagyberuházása során kebelbarát képviselőtársa kivitelezőként csúszhatott a sportcsarnoki beruházással, mert a rossz minőségű anyagok beépítését, valamint a felmerült akkor sem csekély értékű 44 milliós kötbér elnézését polgármesterünk, s meggyőzött csapata elfogadhatónak ítélte, annak ellenére, hogy annak érvényesítését az akkori törvény is kötelezően előírta.
5. Regnálása alatt szép lassan, de alaposan megfogyatkozott a város mobilizálható ingatlan vagyona, annak ellenére, hogy a mindenkori regnáló kormányok ugyancsak kistafírungozták városunkat az átadott állami ingatlanokkal. A vagyoneladási bevételeket nem különítette el fejlesztésekre, hanem felélte a városüzemeltetés. Az általa emlegetett fejlesztésekből eredő vagyonnövekedés eladhatatlan létesítményelemekből (sportcsarnok, uszoda, látogatóközpont, iskola, stb.) áll, amiből vészhelyzet esetén sem lehet forrást csinálni. A vagyon nagy része egyébként is a felvett hitelek fedezeteként be van/volt terhelve.
6. A várost az évek során a feje búbjáig eladósította, mert a vagyonfelélés mellett a működés biztosításához (sokszor fejlesztésre hivatkozva) felvett hitelek volumene az elmúlt évre már „csődszintre” emelkedett, amitől a regnáló kormány konszolidációja mentette meg településünket (is). Az egykori (2000. előtti) egy-kétszázmilliós kötelezettség állomány az elmúlt évben már a három milliárdhoz közelített, melynek zömétől (kettő milliárd forint) a két ütemben végrehajtott kormányzati adósságátvállalás következtében szabadult meg az önkormányzat, de nem a település lakossága, mint adófizető. Természetesen, ahogy a múlt évi ÁSZ (Állami Számvevőszék) jelentés is érzékelteti, a város csak mentőövet kapott a csődhöz, mert a bevételek továbbra sem elegendőek a település működtetéséhez. Újabb és újabb hitelek felvétele van folyamatban, s jelentős a kifizetetlen számlák összege is. A kötelezően előírt, és benyújtott nullás költségvetés Nagyatádon betarthatatlan.
7. Az adófizető cégek és a népesség csökkenését figyelmen kívül hagyva, az önkormányzati intézményi struktúrát nem módosította a helyzetnek megfelelően. Csökkentés helyett növelte az eltartandó intézmények számát, s a működtetést a „zsákmányhelyek” megőrzése érdekében hitelfelvételekkel biztosította. Mindig tovább nyújtózkodott, mint ameddig a takaró ért, s mindig a kormányokra mutogatott a hiányok okozójaként.
8. A képviselői lojalitások biztosítása érdekében az önkormányzati lakások mellett nem egy alkalommal a szakember ellátás biztosítását segíteni hivatott szolgálati lakásokat is elkótyavetyélte. Például az Erkel F. u-i ingatlant, melyet a város cégével közpénzen történt felújítást követően a forgalmi érték töredékéért játszott át magánkézbe, természetesen a képviselő-testület jóváhagyásával .
9. Máig érthetetlen az a rejtélyes érdekeltségi kapcsolat, mely a polgármesterünket a kempingünket bérlő, ill. üzemeltető Castrum Rt-hez fűzi. A bérlő hosszú évek óta bérleti díj csökkentésért, fizetési haladékért, tartozás elengedéséért kilincsel a tulajdonos önkormányzatnál, s soha nem eredménytelenül. Miközben folyamatosan díjhátralékban szenved, az engedmény soha nem marad el, s maholnap a város fog fizetni, hogy a bérlő üzemeltesse a létesítményt.
10. Hasonlóan érthetetlen kapcsolat fűzi városunk első emberét az önkormányzat tulajdonát képező Fontana Hotel üzemeltetőjéhez is. A 17 szobás, konyhával és étteremmel rendelkező 1032m²-es létesítményt bérlő, és üzemeltető Mobil Gastro Service Kft. tulajdonosa hosszú évek óta díjhátralékban szenvedett. Bár időközben csődbe ment, de új céggel és névvel MGS Fontana Kft-ként ismét elnyerte polgármesterünk bizalmát, aki újfent megszavaztatta további bérletként a már új cégnek a korábbi 1,7-2 millió Ft+Áfa éves bérleti díjjal szemben immáron 10.000 Ft+Áfa/hó díjért a komplett szálloda/panzió üzemeltetését. Az évek során „elengedett” díjtartozásról, közüzemi számlarendezésről nem is beszélve.Vállalkozó barát politikát hirdetett, de a díjhátralékos helybéli kisvállalkozó telephelybérletét a haladékkérelem ellenére felmondta.
11. A gazdasági élet ösztönzésének új eszközeként beindított rendszernek köszönhetően városunk is sikeresen pályázott anno, s a Gazdasági Minisztérium 116 milliós támogatásával létrehozta saját ipari parkját. A munkahelyteremtés jegyében remélt 800 új munkahelyből még száz sem lett, s a területet másfél évtized alatt sem sikerült benépesíteni. A kevés tőkével rendelkező kezdő vállalkozások „ingyenes letelepítése” helyett bevételnövelésre törekedve drága pénzért kínálta a területet. A kudarcot látva ismét csókosa gyarapítására használta a közvagyont. A betonüzem áttelepítése érdekében az értékesebb s nagyobb közművesített belterületi ipari parki ingatlant elcserélte egy kisebb, külterületi, közmű nélküli szántóterületre. Az elcserélt külterületre ígért és a csereértéknél „hivatkozott” védősáv (fásítás) kialakítás az óta sem történt meg. Ugyancsak bevétel növelési szándékkal adta el később a terület egy részét az ipari parkba ugyan csak nem illő, de a rendezési tervmódosítással, önkormányzati rendelettel legalizált TESCO áruházláncnak, pedig a szükséges terület a parkkal szemközti oldalon (magánterületen!) rendelkezésre állt, de a rendezési terv érdekes módon oda nem tette lehetővé a beruházást.
12. A város költségvetési üzemének hulladékkezelési tevékenységét megpályáztatásakor nem a pályázatbíráló bizottság által nyertesnek ítélt magyar önkormányzati szolgáltatóval, hanem a magántulajdonú osztrák céggel kötött szerződést, miután a testületet a bírálatot követő zárt ülésen „meggyőzte”. Miután az üzem speciális járműparkját (10 db.) jutányos áron eladta az új szolgáltatónak, az önkormányzat tulajdonát képező 7 ha-os hulladéklerakóját 100 Ft.+Áfa/évdíjért 10 évre bérbe adta a szolgáltatónak. Anno a bérlő 50 évre ítélte elegendőnek a lerakó kapacitást. Ezután a környék településeinek hulladékát is a város lerakójára hordta irreálisan alacsony árat fizetve az önkormányzatnak a szolgáltató, de e díjakat a vonatkozó törvény és a szolgáltatási szerződésben előírt rekultivációs alapban nem különítette el. A szerződés lejártakor ugyan még élt a törvény, de az elszámoltatás elmaradt, s polgármesterünk az új szerződésből már kihagyatta a vonatkozó passzust.A város hulladékát a korábbi 5 km. helyett most 50 km-re szállítják, jelentős lerakási díjért és szállítási többletköltségért. A hulladékkezelési szerződésekkel évek óta, s jelenleg is probléma van, mert a szerződő önkormányzat rendre a szolgáltató érdekeit képviselve, a városlakók hátrányára, kárára köti a gyakran törvénytelen megállapodásokat, szerződésmódosításokat. A Mecsek-Dráva programhoz több mint egy évtizede csatlakoztatta a várost, s miközben már a negyedik szolgáltató végzi a hulladékkezelést, s többszörösére növekedtek a díjak, a város semmilyen hozadékát nem érzékelheti a gigantikus összefogásnak. A szolgáltató a polgármesterünk elvtelen lojalitását térítésmentes szolgáltatásokkal hálálta meg, valamint a képviselők egy részére is VIP szolgáltatást nyújtott (Német Bundesliga meccs élőben egy kis sörözéssel), ami ugyancsak kimeríti a korrupció fogalmát.
13. A hulladékkezelési szerződés lejártakor kötött új szerződésben a díjszabás átstrukturálásának köpenyében az aktuális törvényi előírást kijátszva, ill. megsértve, jelentős (33%-os) díjemelés terhét rótta a városlakókra. Az 50%-os kedvezmény ajánlatával nyertes pályázó a kedvezményt később eltörölve újabb többletköltséggel terhelte a szolgáltatást kényszerűen igénybe vevőket. A felháborodást követően a polgármester a beígért korrekciókat (kisebb 50 l-es edényzet, valamint az eredeti díjkedvezmény mértékének és körének visszaállítása) a mai napig nem teljesítette, miközben a környező települések vezetői jelentős engedményeket harcoltak ki a közös szolgáltatótól.
14. A jelenleg már állami tulajdonban lévő, de a korábbi évtizedekben önkormányzati tulajdont képező kórház leépítésének is tevékeny részese volt polgármesterünk. A szűkös finanszírozás ellenére sajátjaként kezelte a kórház kasszáját. A likviditási gondokkal terhes nehéz időszak kezdetén 9 alkalommal összesen 184 millió Ft-ot vont el kérésekkel majd utasítással az intézmény kasszájából a város működtetéséhez. Nem csatlakozott a megyei egészségügyi informatikai rendszerhez, s elmulasztotta, illetve késedelmesen nyújtotta be intézményünk fejlesztési tervét a megyei egészségügyi koncepcióhoz. Az intézmény az elmúlt évtizedben strukturálisan leépült (az egykori 600 ágyas kórház ma alig 180 aktív ággyal rendelkezik), s az ingatlanok, műszerek berendezések többségének állapota sem felel meg a jelenkor színvonalának. A gyermek, szülészet, baleseti sebészeti osztály megszűnése mellett örökös szakemberhiány van, mely csak többletköltségekkel és ellátási hiányosságok (vidéki orvosok késve, vagy nem érkeznek meg a kiírt időben) mellett mérsékelhetők.
15. A későbbiek során privatizáltatta az intézmény működtetését és vagyonkezelését, s az intelmek és tiltakozások ellenére egy tőkeszegény, tapasztalatlan „nyertessel” kötött szerződést, majd a nyertes továbbpasszolta a nyereményét a leánycégének, s hogy helyi adót se kelljen fizetnie - polgármesterünk aktív passzivitása mellett - átalakíttatta nem fizetős céggé (nonprofit Kft.), ezzel a trükkel jelentős adóbevételtől fosztva meg városunkat. A több biztosítós egészségügyi rendszer bevezetésére, a vizit és kórházi napidíjra, pályázati forrásokra spekuláló cég számításai nem jöttek be, ezért a szerződésben foglalt kötelezettségeinek folyamatában nem tett eleget. Ennek ellenére az önkormányzat passzív szemlélője volt csak a folyamatnak, majd rendre hozzájárult a szerződésben vállalt, de nem teljesített feltételek partnere igényei szerinti teljesítéshez, egyszer sem vetve fel a szerződés esetleges felmondásának lehetőségét. A privatizátor által szerződésben vállalt beruházásainak határidős teljesítésének elmulasztásai miatt a tüdőgondozó épületét és az ötvösi kastélyt sem tudta visszaadni, ezért az önkormányzat az időközi „államosítás” következtében e két ingatlant kompenzálás nélkül elvesztette, ezzel is több tízmilliós kárt szenvedett a város.
16. A megfontolatlan intézményi struktúrafejlesztés felesleges többletköltségeket rótt és ró az önkormányzatra. A város különböző, egymástól távol lévő helyein lévő sportcsarnok, strandfürdő, tanuszoda, gyógyfürdő üzemeltetése csak létszámtöbblettel és rossz kihasználtsággal biztosítható. Ugyanígy felesleges és megalomániás beruházások (Bárdos iskola, kollégium, művelődési ház) elhibázott funkciókkal, kihasználhatatlan térmértékekkel többlet fenntartási költséggel járnak. 
17. A város tulajdonát képező vízi közmű hálózat üzemeltetésére kötött szerződés koncessziós díját, a polgármester a mindenkori testület mögé bújva a szerződési és törvényi kötelmek ellenére más célra használja, folyamatosan feléli. Az elmúlt két évtizedben több mint 600 millió Ft. koncessziós díj nem lett visszaforgatva az ivóvíz és szennyvíz közműhálózat rekonstrukciójára. A többnyire láthatatlan (talajban lévő) hálózat állapota ismeretlen, s „időzített bomba”. Az idővel aktuálissá váló vezetékcserék elviselhetetlen terheket róhatnak önkormányzatunkra, ezért nem kizárt a "családi ezüst" esetleges jövőbeni kiárusítása sem.
18. A rendeletileg támogatott és folyamatosan pályázható panelprogramból Nagyatádon semmi nem valósult meg. Miközben a megyeszékhelyen több mint 4000 lakás került felújításra, városunkban egy sem. Nagyatádon 1700 lakás volt érintett, de csak egyetlen társasház nyújtott be elfogadott eredményes pályázatot. Polgármesterünk mondvacsinált ürüggyel meghiúsította a támogatás igénybevételét, s a vonatkozó önkormányzati rendeletet is hatályon kívül helyeztette. Ezzel 80 millió Ft. támogatástól fosztotta meg a közösség lakóit. Amennyiben Ormai legalább annyira fontosnak tartotta volna annak a mintegy 5000 érintett ember életkörülményein történő javítást, mint amennyit a látványberuházásokra fordított, akkor legalább lett volna értelme a város eladósításának.
19. A különböző Uniós projektek önrészének finanszírozása céljából Nagyatád kötvény kibocsátást kezdeményezett és fogadtatott el a tájékozatlan képviselőkkel. A svájci frank alapú 900 millió Ft-os 15 év futamidejű, 2 év türelmi idejű, 3,2% kamatozású hitel nagyobb részét egyéb célokra (melléklet) költötte, ezért a későbbiekben felmerülő önrészek befizetésére újabb hiteleket kellett felvenni. Ezt megelőzően azonban - a kitudja miért és hogyan - elkötelezett polgármesterünk a hitelnyújtó bank kérésére a kedvezőtlen árfolyamváltozásra hivatkozva külön ügynöki díjat is fizettetett az önkormányzattal.A törlesztést a város nem tudta kiszorítani költségvetéséből, s még a kamatok fizetése is gondot okozott. Egy csődkerülő újabb lehetőséggel élve a régi kötvénycsomagot, a hitelfelvételi törvényi korlátot megkerülve, költségvetésen kívüli átfuttatással, jelentős többletköltséggel újabb (Atád2) kötvényt bocsátott ki új feltételekkel. A szintén svájci alapú, 25 év futamidejű, három év türelmi idejű, változó kamatozású hitel a futamidő végére több mint 3 milliárd Ft. kiadást eredményezett volna az önkormányzatnak.A város ezt a hitelt sem tudta volna rendesen törleszteni, de a kormány szerencsére időben átvállalta ezt az adósságot, s így megmenekült a csődtől Nagyatád. Ciklusprogramjaiban sokat markolt, keveset fogott. A sikererpropagandáját áhítattal hallgató hívei nem emlékeznek, vagy nem akarnak emlékezni a korábbi évek ígéreteire. Gondoljunk vissza és nézzük meg, hogy hol tartanak a megvalósítások. Hol van az időskorúak lakóparkja, az időskorúak alapítványa, a fiatalok háza, a military park, a Nagyatád –kártya, új, ill. kibővített állatmenhely, forgalomlassító a Jókai lakótelepen, hiányzó utcanév táblák pótlása, kommunális és iparűzési adó csökkentése, csapadékelvezetők karbantartása? Mikor lesz Segesdig, Lábodig és Ötvöskónyiig érő kerékpárút, új termálkút, közösségi ház a vasúton túl és Henézben, Nagyatád Hírlap, gyalogos híd a csónakázótó szigetére, turizmust támogató TDM (Turisztikai Desztinációs Menedzsment) Dráva mente élővilágát bemutató állandó kiállítás a Látogatóközpontban, Bodvicai talpasház helyreállítás, városi nyilvános WC, Taranyi-Berzencei utat összekötő út, és új munkahelyek?
20. A másfél évtizede ígérgetett „közös klozet” a trafóház mellett állítólag fél éve készen áll, de akkor miért vár az „avatással”, ill. az üzembe helyezéssel a polgármester a város napjáig? A választások előtti szalagátvágás most is fontosabb számára, mint a sokat hangoztatott idegenforgalom színvonalának mielőbbi emelése. A várost elkerülő út építését is sok-sok éve hangoztatja, de a jóváhagyott tervek, a kivitelező megléte ellenére a mai napig még egy kapavágás sem történt.
21. Máig is homályos a kollégium felújítása alkalmával a terv és a kiviteli költségvetés szerinti tojáshéj színű nyílászárók helyett a milliókkal olcsóbb fehér szerkezetek beépítéséből keletkező díjcsökkentés elmaradásának, valamint a kiszerelt öntöttvas radiátorok, a temető régi kerítésének, valamint a laktanya területéről „elpárolgott” kazánok és egyéb „vashulladék” sorsa. Az egykori 10%-os helyi munkanélküliség a tervezett 4-5% helyett pillanatnyilag 28,1% annak ellenére, hogy fiaink és lányaink jelentős része Ausztriától az Egyesült Királyságig kényszerűségből szétszóródtak Európában, s nem a városi közmunkások számát gyarapítja, s semmit nem nőtt a város tőkevonzó képessége! Az országban 24 dinamikusan fejlődő kistérség van, de egy sem a Dél-Dunántúlon. Vannak fejlődő, felzárkózó, stagnáló és lemaradó térségek. Nagyatád a lemaradó kategóriába tartozik jelenleg is, Lengyeltótival osztozva a dicsőséges besoroláson.
22. A szennyvíztelepi bűz megszüntetésének több évtizedes sikertelenségét követően a cél érdekében felvállalta a térség gigantikus szennyvíz beruházási programjának gesztorságát. A térség szennyvízének behozatala a városba a lakótelep mellé, s a járásnyi közműrendszer üzemeltetési többletköltsége (átemelő szivattyúk, emelkedő díjak) jelentős mértékben fogja megterhelni az érintett településeket, ill. azok lakóit (nem lesz rezsicsökkentő), akik az előzetes hozzájárulást is többnyire hitelből fedezik.
23. A Bárdos projekt (Bárdos iskola felújítása, bővítése) során a kivitelezés jelentős csúszásáért megjáró minimum 300 milliós kötbért ismeretlen okokból kifolyólag (ahogy a sportcsarnoknál is) el akarta, s a presszionált peresítés ellenére továbbra is el akarja engedni. Máig sem jutott eszébe senkinek, hogy a több mint egy éves csúszás miatt viselt kárért a kártérítés a kötbéren felül is megjárna, s esetleg azt is be kellene vasalni. Vajon miért? Kérdéses az is, hogy a kötbért miért nem hívatta le a szerződés szerint nála lapuló bankgaranciából, vagy a bankgarancia nem nyújtott fedezetet a kötbérre, vagy lemondott a szerződéses bankgaranciáról? Miért nem csak a különbözetet peresítette, ha volt, de nem elegendő nagyságú a bankgarancia? Kérdés az is, hogy a késedelemért a városnak megjáró napi 10 milliós kötbér esetén miért hosszabbította meg sorozatban a teljesítési határidőket? Miért nem volt fontos a polgármesternek, hogy a gyermekek és a tanárok az aláírt eredetei szerződésben foglaltak szerint egy évvel korábban élvezhessék a megújult intézmény előnyeit?
24. Az évek óta húzódó művelődési ház felújítását megelőzően figyelmetlenül járt el a kivitelező kiválasztásnál. Miután az első nyertes pályázó becsődölt, a második esetben sem kellő körültekintéssel (vagy nagyon is megfontoltan?) járt el. A szükséges munkaerő kapacitással és forgótőkével nem rendelkező nyertes konzorcium az építkezés során a polgármester új rezidenciáját rekord gyorsasággal felépítette ugyan, de közben a művelődési házat nem fejezte be.
25. A törvényi változások alkalmával a szervilis testület segedelmével, polgármesteri díjazását a keretek sajátos értelmezése alapján az egekbe emeltette. Így fordulhatott elő, hogy a tízezer lakosú város vezetője százezres városnál járó bért, és költségtérítésnek nevezett díjat vesz fel sok év óta, miközben a város költségén a hivatali gépkocsit használja megyei közgyűlési munkássága érdekében is (amiért külön térítést kap). Kiváló teljesítményét hangoztatva több éven keresztül 2-4 millió Ft-os jutalmakat is megszavaztatott magának. De még ez sem volt elegendő, mert a megemelt költségtérítése mellett több alkalommal kifizettetett szabadságmegváltás címén is 2-3 millió Ft-ot, ami a járulékokkal nem kis többlet terhet rótt a költségvetésre. A vonatkozó rendelkezésekre tekintettel a városban rajta kívül egyetlen embernek sem fizettek ilyen jogcímen.
26. Az éves közmeghallgatás intézményét kiüresítette. A renszerváltoztatáskori 200 fős érdeklődő hallgatóság a polgármester hozzáállása miatt mára teljesen elfogyott. A testületi tagok kiskorúsítása, a vonatkozó szabályzat módosítgatása, az egyenes válaszok elmaradása eltántorította az érdeklődőket a részvételtől.
27. A közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvényt sajátosan értelmezve rendre szabotálja, vagy megtagadja az igényelt közérdekű adatok kiadatását. A Bárdos ügyben elvesztett ez irányú per sem tartja vissza, hogy újra és újra akadályozza a közérdekű adatok, információk elérését. Jelenleg is azonos irányú per van folyamatban, mely várhatóan ismét a hivatal elmarasztalását eredményezheti.
28. Zsákmányosztó hatalma érdekében új csapatát is cserbenhagyva elárulta mentorát. Elfeledve az általa élvezett világjárást (Kínától a Baltikumig?) és sokmilliós juttatásokat. Neki természetes az is, hogy megyei képviselői tisztségéről és főként az azért járó anyagi juttatásról annak ellenére sem mond le, hogy azt a szervezetet, amely oda bejuttatta elárulta, annak vezetőjét megalázó procedúrának vetette alá, míg maga a saját aláírásával elvállaltakat sem tekinti becsületbeli ténynek.
29. Magyarságtudatból többször is "jelesre" vizsgázott. Azon az ominózus decemberi napon, széleskörű és hatékony propagandájának eredményeként Nagyatád gyalázatosan leszerepelt, s megbukott szolidaritásból. Amíg a külhoni magyarok kettős állampolgárságához szükséges törvény megalkotását támogató IGEN szavazatok száma országosan 51,6%, megyei szinten 54,7%, Csurgón 60,7% volt, addig a nagyatádiaknak csupán 43,5%-a ítélte úgy, hogy a külhoniakkal való összetartozást kívánatos az állampolgárság megadásával erősíteni.
30. A vörös csillagot legnagyobb sajnálatára már nem tűzetheti fel a városháza homlokzatára, de lojalitását demonstrálva a történtek ellenére felhúzatta egy kis időre a székely lobogót, s az uniós zászlótól sem idegenkedik. A városnak adományozott 56-os lyukas zászlót azonban az átvétel óta rejtegeti.

Sorolhatnánk még polgármesterünk kisded játékait napestig, de hiába, mert elfogult, alulinformált, tájékozatlan hívei és szervilis képviselőtársai elnézik minden botlását, fenntartás nélkül elfogadják minden intézkedését.

A dolgok jelenlegi állása szerint sajnos potenciális ellenjelölt hiányában, ha izgalommal is, de készülhet hatodik ciklusa megkezdésére, ámokfutása folytatására. Írom mindezt annak tudatában, hogy anno 1994-ben magam is a nyíltan hirdetett voksommal támogattam az időközben méltatlanná vált polgármesterünket. Már korábban beláttam tévedésem, amiért jegyzetemben elnézést kértem, s bár tévedni emberi dolog, de megismétlem. "NEM ILYEN LOVAT AKARTAM!"

Aki a fentiek ellenére úgy ítéli, hogy valóban „értékteremtő évek” állnak a MI PISTÁNK által vezetett város mögött, az áprilisban vagy/és októberben húzza be ismételten az X-et Ormai István neve mellé, és élvezze, vagy tűrje továbbra is áldásos tevékenységét.

A volt laktanya területén lévő, nagyatádi 0220/53 helyrajzi számú beépített telephely vevőjének kijelöléséről dönt holnapi soron kívüli ülésén a város képviselő testülete.

Az elmúlt évek során eladásra került a területen több ingatlan is, ezért látszólag semmi különös nincs az ügyben. Igaz, hogy a szóban forgó terület tízszerese a korábban eladottaknak, de az ár arányos, s méltányos az öt évvel ezelőtti értékbecslés ellenére. Az ingatlanpiac pang, ill. a kereslet erősen visszaesett, ezért nyomottabb árakon sem kelendőek szerte az országban.

Még az sem gond, hogy az ingatlanon fellelhető, s korábban árveréssel meghirdetett értékesítést a bruttó 2.067.000-1.778.000 forint értékű faállományra vissza kell vonni, hiszen ha megvette, had vigye a vevő, s termelje le, ha van rá kapacitása, vagy hasznosítsa, ahogy tudja. Ez a kis többlet a vételárhoz igazán semmiség.

Az már egy kicsit elgondolkodtató, hogy az egykori javítóműhelyi tevékenység, valamint az eltávolított üzemanyag tartályok miatt „olajszennyezett” terület kármentesítése a bizonytalan jövő ellenére továbbra is önkormányzati kötelezettség marad. Az önkormányzat ugyan megfellebbezte a környezetvédelem területmentesítési ukázát, de a döntés kimenetele kérdéses. Az esetlegesen mentesítendő terület nagyságától és mélységétől függően elszállítandó mennyiségre (m³) tekintettel, a költségek milliókra (2-25-50…) rúghatnak.

Zagson, mondhatja erre az előterjesztő, hiszen lesz (van?) ez irányú pályázati lehetőség. Oké, de mi van, ha a pályázat „nem nyer” s a jelenleg ismeretlen mértékű kötelezettség az önkormányzaton marad? Nem marad, mondja az előterjesztő, de a döntéshozó képviselőben a megnyugtatás ellenére is okkal merülhet föl némi aggályoskodó kérdés.

Az ingatlan iránti egyedüli érdeklődővel az év elején kellett bírósági egyezséget kötni, mivel a Művelődési Ház projekt megvalósításán elvérzett konzorcium tagja volt.

A kivitelező szerződésszegése miatt önkormányzatunknak 58.645.130 Ft. kárigénye keletkezett, melyet a konzorcium időközbeni csődje miatt nem tudott érvényesíteni. Igaz, hogy a konzorcium szóban forgó tagja a csődöt végelszámolással elkerülte, de a számára kedvezően alakult egyezség ellenére a fennmaradó 1.661.862 Ft tartozását sem képes megfizetni, melynek rendezésére egy év haladékot, s tényleges munkavégzéssel megváltható lehetőséget kapott. Arról, hogy hol, mikor, milyen módon teljesíti, nem szól a fáma.

A vevőként jelentkező cég jegyzett törzstőkéje 500.000 Ft. s a lízingelt 2.900.000 Ft. értékű gépkocsiján kívül nincs ingó vagy ingatlan vagyona. A pályázati felhívásban kikötött 13.047.000 Ft. megfizetését három részletben, három év alatt kívánja teljesíteni. A fentiekben felvázoltakra tekintettel ugyan miből? Ez az Ő dolguk, mondja az előterjesztő. Az ingatlan állapotára tekintettel, egy bármilyen jellegű vállalkozás beindításához sok tízmillió szükségeltetik, s a manapság nehezen elérhető hitelekhez is többszörös fedezetet kérnek a pénzintézetek. Nem gond, mert van elég suska az otthoni szalmazsákban. Egyébként is, ha nem jön össze, az ingatlan visszaszáll a tulajdonos önkormányzatra, de legalább megpróbáltuk, hallom lelki füleimmel a választ.

A terület értéknövelő beruházásához (közműfelújítások) benyújtott pályázat helyzete bizonytalan, mint a „nyertes” pályázó ígérete, s tulajdonképpen az új polgármesteri projekt kis kockázatú, de az esetlegesen alulinformált olvasóknak megsúgom, hogy a pályázó, mint már az előzőekben említettem, a meghiúsult Müvház felújítás egyik résztvevője, s egyúttal a polgármester új rezidenciájának felépítője. Ez utóbbit maradéktalanul, a megrendelő teljes megelégedésére teljesítette.

Na és, akkor mi van, mondhatja úgy Horn Gyulásan az érintett, de a döntéshozók azért egy kicsit elgondolkodhatnának, hogy akkor jól van ez így?

Olvasói, mi több rendszeres kommentelői felkérést találtam elektronikus leveleim között, s mivel egyébként is szándékomban állt közreadni a fórumon észlelteket, ezért az alábbiakban osztom meg véleményemet a helyszíni eszmecserékről lemaradt blogolvasóimmal.

A fenti címmel hirdette meg rendezvényét a kialakított új 2. számú választókörzet kormánypárti képviselő jelöltje. A megjelölt időpontban szépszámú hallgatóság töltötte meg a helyi sportcsarnokot, s türelmesen várakozott a késlekedve érkező választókerületi elnökre és vendégére a jelenlegi honvédelmi miniszterre.

A megjelent több száz fős vendégseregre tekintve feltűnő volt számomra, hogy csak mutatóba akadt a fiatalok körében manapság oly trendi tar fej, s feltűnően többségben voltak az ősz buksik, melyek köztudottan a nyuggerek ismertető jeleként szolgálnak. Igaz, hogy a rendszerváltoztatási kísérlet óta már több mint két évtized eltelt, de az akkori korhatárra tekintettel a kezdő csapat bármilyen nehéz és küzdelmes időszakot is tudhat maga mögött, ennyire azért nem öregedhetett meg. Ha viszont figyelembe vesszük, hogy a fórumszervező valójában a „szövetség” KDNP-s tagja volt, a jelenség már érthető.

A másik szembetűnő jelenség a sok-sok ismeretlen arc volt, de mivel a választókerület időközben kiszélesedett, így természetes a sok „idegen” megjelenése Kadarkúttól Csurgóig, Barcstól Csokonyán és Görgetegen át Nagyatádig. Az viszont már kevésbé természetes, hogy száz hallgatóból kilencven vidéki volt, s többen voltak a most alakult új szervezettel csatlakozó Ötvöskónyiból, mint városunkból. Az ötvösiek ráadásul a szűkös eklézsia ellenére gavallérosan megvendégelték a fórum minden résztvevőjét. A sokféle pogácsából, vörös és fehérborból jutott mindenkinek. Kivéve a korábban általunk FIDESZ színben parlamentbe bejuttatott jelenlegi KDNP-s képviselőnknek, de csak azért, mert jelenlétével nem tisztelte meg a fórumot.

Hiányoltam továbbá a rendezvényről a többi párt által már megnevezett képviselő jelölteket, mivel bárki is lesz a befutó, a fórum valamennyi résztvevőjének képviselője lesz. Vagy tévedek? Mindenki csak a saját szimpatizánsait képviseli a parlamentben, a többieké se nem somogyiak, se nem magyarok?

Az első szabad választáskor (anno 1990-ben) a körzet választási fórumára az egyik jelölt (Lipták Béla professzor) kampánymenedzsere, aki akkor még a „Zöldeknél” focizott (ma Kaposvár polgármestere!) valamennyi induló jelöltet (11 fő) meghívta barcsi fórumára. Az más kérdés, hogy hányan jelentünk meg, de a gesztus és az összetartozás, az együttes tenni akarás még nem csak frázis volt. Bármennyire is furcsán hangzik, még szót is kaptak a megjelent„konkurensek”, pedig a házigazda jelen lévő mentora nem kisebb személyiség, mint az 56-os forradalom egyik nagyágyúja Király Béla professzor volt. Bárki bármit kérdezhetett és kifejthette véleményét is a felvetett kérdésekben. Ja, hogy az óta sok víz folyt le a Rinyán!

 A bevezetőben képviselő-alpolgármesterünk a kormánypárt megyei választmányának alelnökeként köszöntötte a meghirdetett illusztris vendégeket. Annak a grémiumnak új alelnökeként, melynek akkori elnöke a ciklust megelőzően az okirat-hamisítást nem, de a legelemibb szabályokat mellőzve törvénytelen eszközökkel „takaríttatta” el a KDNP útjából a FIDESZ helyi szervezetét, s melyhez az újsütetű alelnök tevékenyen asszisztált.

Akár hogy is történt, a friss tisztségének „belépője” új korszakot sejtet, mert eddigi magatartásától meglepően szokatlanul eltérően jókora tockost (vagy inkább sallert?) osztott ki a fórumon megjelent polgármesterünknek. A testületi-üléseken tanúsított eddigi látványos elvtelen lojalitásáról ezúttal megfeledkezve, a vendégek többszöri köszöntése mellett elfelejtett „megemlékezni” az első sorban ülő, a fórumnak házigazdaként helyet biztosító polgármesterünkről. Annak eldöntését, hogy e baki szándékosság vagy a protokoll ismeretek hiányának műve, a tisztelt olvasóra bízom.

Régóta új képviselő jelöltünk miután üdvözölte vendégeként megjelent miniszter barátját, majd kétszer is köszöntötte az újonnan alakult Ötvöskónyi szervezet megjelent tagjait, a korábbi közös fellépések ellenére Ő is elfelejtett említést tenni a jelenlévő „vendéglátó” Nagyatád város polgármesteréről.

Ezután felsorolta mi minden jóban részesítette kormányunk az elmúlt ciklus során a kétharmados többséget biztosító szavazókat, s kitért arra is mi minden jót tett Nagyatádért.

Szó se róla, városunk vezetője már rég a csődbiztos lenne, s kórházunk is bezárhatott volna, ha nem oldja meg a korábbi országvezetés és polgármesterünk által felhalmozott problémáinkat a jelenlegi kormány. Indokolt volt a rezsicsökkentést elismerően helyeslő választópolgárok támogató felszólalása is, hiszen a korábbi tucatnyi díjemelés után végre némi költségcsökkentésben is részesülhetett a multik és oligarchák által sanyargatott lakosság.  A somogyi képviselők teljesítményéről, valamint a helyi kilátásokról nem esett szó, de bizonyára nem véletlenül.

Országos „hadvezérünk” statisztikai táblázatokkal prezentálta a ciklus sikeres kormányzati tevékenységét s annak összességében pozitív eredményeit, de ellenvetésekre, kritikai észrevételekre nem került sor.  A tücsök és a hangya példabeszéd keretében ismételten szóba kerültek az önkormányzatunk és kórházunk megmentésére biztosított kormányzati mentőövek (adósság konszolidációk, kórház állami kézbe vétele, pénzügyi megsegítése, bértámogatása, fejlesztése, stb.), de nem került szóba az adósságokat előidéző és felhalmozó „tücskök” elszámoltatása, felelősségre vonása. Hallhattunk tájékoztatót a HM (Honvédelmi Minisztérium) állományában észlelt és feltárt kisded „hűtlen kezelési” játékokról, de nem esett szó a kisiklott tábornokok perének további sorsáról.

Miniszterünk a meghívója erényeinek magasztalását követően felszólította a jelenlévőket, hogy „aki nem óhajtja a rezsicsökkentést, az szavazzon a baloldal jelöltjére, aki pedig támogatja a további rezsicsökkentést, az fizessen Szászfalvi Lászlónak”. A Freudi elszólást észlelve a szónok rögtön helyesbített, ezért nem derült ki, miért, mi célból, és hova fizessenek az egyébként jól kereső képviselő-képviselő jelöltnek.

Mint korábban már sokszor,ezúttal is eszembe jut polgármesterünk hasonló „elszólása” mikor a szépkorúak fórumán büszkén tájékoztatta a megjelent nyugdíjasokat miszerint; „Önökre gondoltunk mikor a temető felújításáról, fejlesztéséről döntöttünk”. Ez még a Somogyértes korszakában történt, de az óta sem fejtette ki mit is értett szavazóbázisához idézett dicshimnusza alatt.

A rendezvényt a Megarox Társulat hangulatos, hazafias érzelmeket pengető énekműsora zárta, de a korátlagra tekintettel a kiérdemelt tapstól eltekintve, igyekezetük ellenére sem igazán tudta emelkedettebb hangulatba, mi több, tűzbe hozni a nagyérdeműt. Ez természetesen nem rajtuk múlt, mert pillanatnyilag úgy néz ki, hogy a hurrá hangulathoz a „jobban teljesít” nem elég mert, ahogy Váci Mihály is mondta; TÖBB KELL!

 Ui: A fórum előtt és után a jelölt támogatása mellett, lehetett csatlakozni a Magyar Csapat-hoz. Aki nem volt jelen, remélhetően még annak is lesz alkalma csatlakoznia a piacon, közterületen, s az elkövetkező fórumokon, melyekből várhatóan több is lesz. Az egyéb csapatválasztékot nem ismerem, de remélhetően mindegyik Magyar lesz. A ciklusértékelők folytatódnak, ezért a szélesebb tájékozódás érdekében ajánlom minden választó figyelmébe.

Bár korainak tűnik, de a választási kampány már teljes gőzzel beindult. A választék ugyan tovább csökkent, de még mindig van választási lehetőség, nem úgy, mint a puha diktatúra idején.

Az 1989-es rendszerváltoztatási kísérletet követően eltelt két évtized után végre többségbe került helyi polgári frakció, ígéretének megfelelően új típusú politizálást honosított meg, melynek eredményeként szinte minden vezető posztra „idegen” (vidéki) került. Városunk elvesztette régió központi szerepét, s az új választókörzet központja a határszéli Barcs városa lett.

Ahogy a korábbiakban, úgy a hetedik választási ciklusban sem helyi képviselő jelöltet indítanak, mivel ezúttal is „vidéki” a jelölt. Igaz, hogy a frakció humánerőforrása szűk egy alkalmas jelölt kiállításához, de ha továbbra is marad a trend, akkor előfordulhat, hogy a következő ciklus jelöltjét már Tarany, Bolhás vagy Ötvöskónyi, netán Rinyabesenyő polgári csapatából állítják majd ki.

Ha visszatekintünk a ciklus elejére, akkor úgy néz ki, hogy az újszerű politizálás mellett meghirdetett teljes változáshoz mellékelt programelemek csak ígéretek maradtak, tekintettel arra, hogy elmaradt a 180 fős munkahelyteremtés, a helyi adócsökkentés, s az önkormányzat a kormányzati mentőöv ellenére változatlanul felelőtlenül gazdálkodik. Elmaradt az önkormányzat által támogatandó kismamák ingyenes utazása, a minden család egyszeri tízezer forintos támogatása, az elsősök tankönyvtámogatása, a nagyatádi kártya bevezetése, s jelentős (37%-os) emelést követően realizálódott (kormányzati utasításra!) a szemétszállítási díj 10%-os csökkentése. A kormány ugyan partner volt, ha nem is a fentiekhez, de végül is megmentette a csődtől önkormányzatunkat. Nem vonom kétségbe, hogy polgári frakciónk, ahogy hirdeti is, szereti Nagyatádot, de az állítólagos demokratikus „együttdöntésük” a mindenkit érintő szemétügyben sajnálatosan nem fedte a valóságot.

Az újgazdára váró megyei lapunk néhány hete már megnevezte a különböző pártok körzetünkben szándékozni induló jelöltjeit, de az időközben nyögvenyelősen létrehozott ellenzéki választási szövetség eredményeként némi változás történt a névsorban.

A kormányváltásra készülő MSZP helyi „tyúkanyója” lekotkodácsolta a szemétdombról a DK „kakasát”, s a szövetség közös jelöltjeként szándékozik világgá kürtölni pártja ígéretes (s ha van saját) megváltó programját.

Az „emútnyócév” kormányzati teljesítménye közismert, s aki csak egy kicsit is figyelemmel kísérte a helyi képviselőik testületbeli produkcióját annak már van némi sejtése, hogy mit remélhet egy esetleges „MSZP-s összefogás” győzelme esetén. Elég csak visszaemlékezni aktív, dinamikus, kezdeményező, és az észlelt helytelen testületi döntések esetében határozott ellenállást tanúsított képviselői kiállásukra.

A helyi MSZP-ből a kilencvenes években pozícióharcok eredményeként kivált egy csoport, s civil egyesületként (Nagyatádért Egyesület) csatlakozott az akkoriban alakult Somogyért Egyesülethez. A renegát csoport vezetőjét (polgármesterünket) felkarolta, s két évtizeden át „futtatta”, tejben-vajban fürösztötte meggondolatlan mentora, a Somogyért elnöke. A hála köztudottan nem politikai kategória, ezért aztán a MI PISTÁNK „hátba szúrta” druszáját, s a „lelépőkhöz” csatlakozva a megváltozott széljárásnak megfelelően új vizekre kormányozta hajóját.

A történtek alapján pillanatnyilag úgy néz ki, hogy választókörzetünkben Somogyértes jelölt ezúttal nem száll ringbe, de kósza verébhírek szerint e vonalon még érhet minket meglepetés.

A radikális változást ígért nemzeti oldal új, ezúttal barcsi jelöltje bár feltűnt városunkban, de hangját ez ideig még nem hallatta. A jövő hónapban várhatóan kellő díszkísérettel színpadra lép, hogy ismertesse pártja és saját programját.

Az LMP helyi képviselői több alkalommal is megjelentek településünkön, de szándékaikról, ami a jelöltállítást illeti, nincsen tudomásom.

Végül ejtsünk szót a polgári „szövetség” jegyében induló, s már hónapok óta javában kampányoló KDNP-s jelöltről.

Az ötödik alkalommal „harcba” induló tapasztalt, s jelenleg is képviselő, s miniszteri biztos politikai „pedigréjét” a január 7-i jegyzetemben ((Nihil novi sub sole!) már ismertettem, de képviselői produkciójáról nem esett szó.

Nem szemrehányásként, csupán miheztartás végett tekintsünk hát vissza a korábban történtekre

KDNP-s jelöltünk 2003-ban még az MDF színeiben nem szavazta meg a 13. havi nyugdíj bevezetését. Gombnyomását némi jóindulattal tekinthetnénk a józan képviselő, ésszerű, megfontolt döntésének, tekintettel az ország teherbíró képességére, de 2006-ban már FIDESZ zászló alatt a 14. havi nyugdíj bevezetésének ígérete mellett voksolt.

Mielőtt feledékeny nyugger társaim a korábbi nyugdíjszelvényeik után kapkodnának, emlékeztetőül megsúgom, hogy nem került sor 14. havi nyugdíj bevezetésére, ill. kifizetésére, s az időközben kampányfogásként bevezetett 13. havi folyósítását az azt bevezető elvtársak a ciklus lejárta előtt kivezették.

Tekintettel a jelöltünk négyszeri megválasztására, nem vonhatók kétségbe Csurgó városának felemelkedése érdekében tett elévülhetetlen érdemei, de a parlamenti tevékenysége a jelenlegi képviselőnkkel egyetemben jócskán hagy kívánni valót maga után.

Az egykulcsos adó bevezetése, a földtörvény, az ügynöktörvény, a társadalombiztosítás alkotmányból történt „kivezetése”, stb. stb. alkalmával képviselőink rendre a „rossz” gombot nyomták, s egyetlen ügyben sem észleltem esetleges aggályaiknak hangot adó felszólalásukat. Tudom, a frakciófegyelem kötelező, de bármennyire is jól fizető a státusz, a szavazópolgárainak tett ígéretük szerint nem erre szegődtek. Hűség a Néphez, vagy hűség a Párthoz?

A kérdés eldöntését bízzuk a szavazókra, s meglátjuk, hogy a nem kielégítő választékból sikerül e a legkevésbé rosszat megszavazni. Emlékezzünk csak a korábbi ígéretekre mind a jelenlegi, mind a korábbi kormányzók tekintetében. Többször is szó volt elszámoltatásról, melyekből semmi sem lett. Most átkeresztelve „jogállami igazságszolgáltatás” ígéretével hitegetik a nagyérdeműt, mi közben a tábornokok perében a zsozsót kézbesítő kiskatonát elmarasztalják, a tízmilliókat zsebre tevő „pizsamásokat” a megismételt beismerő vallomás ellenére felmentik. Na, ennyit az elszámoltatásról, mivel a közpénzek csapolása változatlanul következmények nélkül folyik.

Sajnos körzetünkben nincsenek Ángyán, Bencsik, és hasonló képviselő jelöltek, ezért a rendelkezésre álló felhozatalt leszünk kénytelenek elfogadni.

A nem kötelező meghallgatások hamarosan elkezdődnek, s azok ismeretében, vagy a nélkül TESSENEK VÁLASZTANI!

Nincs új a nap alatt írtam az elmúlt héten.  Most lassan mondom, hogy mindenki értse, lesz „palira vétel” ez után is, mint a rendszerváltoztatási kísérlet óta egyfolytában.

Anno 1988 táján George W. Bush az Egyesült Államok akkori elnöke azzal nyugtatta választóit; „Lassan mondom, hogy mindenki értse. Nem lesz adóemelés”.

 A következmények ismertek, mi szerint a szavazók a következő választáson Red bullal jutalmazták (elröptették) az újraválasztásában reménykedő elnököt.

Az esetből nem okulva 2002-ben a hazai kormányzópárt egyik prominens képviselője, a plagizálás határát súrolva „honosította”, s szajkó módjára harsogta az elhíresült kampányigét. „Lassan mondom, hogy mindenki értse: Nem lesz gázáremelés”.

Ezt követően szenvedő alanyként szembesülhettünk, hogy a gáz ára a több mint egy tucat alkalommal történő emelést követően (korábbi 200 Ft/10m³-ről mára 1360Ft/10m³-re) egyre csak emelkedett

Sovány vigaszul csak az szolgálhatott, hogy a füllentő képviselőt (pártjával egyetemben) a választók időközben (Red bull helyett) szárnyas betéttel jutalmazták.

 1993-ban a hulladékkezelési piac robbanásszerű fejlesztése kapcsán nagykanizsai székhellyel megalakult a Saubermacher-Ryno Kft. A város által kiírt szolgáltatói pályázaton áprilisban a júniusban alakult cég már nyertes volt, annak ellenére, hogy a pályázatok értékelése során harmadik helyezést ért el.

Evés közben jön meg az étvágy, ezért somogyi vizekre evezve Nagyatádon, Csurgón és a környező településeken is jelentkeztek a meghirdetett pályázatokra. Bár több hazai (mi több önkormányzati) tulajdonú jelentkező is volt, minő véletlen folytán, rendre a Saubermacher lett a „befutó”. A pályázatok elbírálása során, Nagyatádon is alul maradt, de érdekes módon még is vele kötött szerződést az önkormányzatunk.

Az ezt követő gyümölcsöző együttműködés során (ahogy polgármesterünk értékelte), a szolgáltató nem tett maradéktalanul eleget a tíz évre szóló szerződésben rögzített kötelezettségének, de a lejártakor elmaradt a sokmilliós kötelezettség számonkérése. Az újabb évtizedre szóló szerződésből egyszerűen kihagyták az ominózus tételt, oszt jó napot.

A törvényi változásokból adódó újabb szerződéskötési kényszer során ismét barbatrükköket alkalmazva a privilegizált szolgáltató lett a nyerő. Időközben a Saubermacher-Ryno átalakult Saubermacher–Pannoniává, majd a kanizsai önkormányzat megvásárolta a szolgáltató céget, s megalakította a Netta- Pannoniát.

A múlt év végén aztán újabb cégként megalakult a Viridis-Pannonia, valamint a Futurus-Pannonia. December 18-i (Madzag méz nélkül) jegyzetemben jeleztem, hogy az utolsó (a korábbiaknál jóval alacsonyabb) negyedévi számla csak két hónapról szól, mert a harmadik hónapot a Viridis-Pannonia számlázza majd. Ez be is következett, annak ellenére, hogy a Viridis-Pannonia új cég, s mivel anno nem pályázott a szolgáltatásra, de jure nem számlázhat, mivel cégegyesítés nem történt, bármennyire is azonos a pályázatnyertes és az újonnan alakított cég tulajdonosa.

Arról már korábban írtam, hogy tetejében a saját önkormányzatunk, korábbi mézes madzagja ellenére, ismét a szolgáltató érdekeit készül előtérbe helyezni a közeljövőben kötendő újabb szerződésben (one 50 literes edény, one kétfős háztartások kedvezménye, one nyertes pályázaton beígért 50%-os kedvezmény).

Emlékeztetőül ismét felidézem, hogy a testületünk a 2012 áprilisában felettébb kifogásolható körülmények között 37%-os díjnövekedést eredményező szerződést kötött az akkori szolgáltatóval. Ezt követően pedig az év végén megszüntette az 50%-os kedvezményt. Később a nagy szeletből néhány „morzsát” visszaadott, de a 10%-os rezsicsökkentés már ebből a brutálisan megnövekedett díjból történt.

A szolgáltató, és a vele szerződött önkormányzatunk a pereskedés ellenére sem szolgáltatta ki a közérdekű adatoknak minősülő, s a számlázásoknál alkalmazott hulladékkezelési díjtételeket.

A történtek, ill. a vonatkozó dokumentumok alapján feltételezhető a szolgáltatást igénybe vett lakók esetleges megkárosítása, ezért kíváncsian várjuk a bírósági döntést.

 Nem hazai vonatkozású a hír, de közvetve minket is érint. Úgy látszik, ahogy Nagyatádon, úgy Nagykanizsán sem terem „alkalmas” elme az uborkafán. A tájékoztató szerint mindhárom önkormányzati hulladékkezelő céghez budapesti felügyelő bizottsági tagot kellett importálni az ügyvezető kérésére (!). Ha figyelembe vesszük, hogy a cégek jogi képviseletét is pesti ügyvédek látják el, nincs is semmi meglepő a döntésben. Gyenge a kanizsai humánerőforrás, ezért ahogy nálunk is, „idegen” munkaerővel kell betölteni a helyi státuszokat. Igaz, hogy ez többe kerül, de ahogy a jubileumi és karácsonyi fogadások milliós számláit, úgy ezeket is mi, a szolgáltatásukat kényszerűen igénybe vevők fizetjük meg.

A kanizsai panaszosok szerint az új konténerürítési számlájuk 68%-al haladja meg a korábbiakat. Lehet, hogy ebben volna a fenti költségtöbbletek fedezete?

Mi ezen már túl vagyunk (2013. 01. 30. Halló gépház), hiszen tavaly januártól 73-101%-al emelkedtek a közületi konténer díjak s az érintettek az óta szép csendben megbarátkoztak az új helyzettel.

A cég a kanizsaiaké, hát ezúttal verjék a tamtamot ők!

A II. világháború előtt a hittan tanítás az iskolai kereteken belül előírt törvényi kötelezettség volt. 1949-ben az új hatalom az oktatási kötelezettséget megszüntette, s a hittan úgymond magánüggyé vált.

A hiábavaló morgolódás a hittan újbóli kötelezővé tétele (szülők,PDSZ,DK) kapcsán eszembe jutottak gyermekkori afférjaim, melyek az akkori vallásszabadság kapcsán keletkeztek. Az 1956-os forradalom idején őrsi órára igyekezvén az iskolai folyosón megállított a plébános, aki a fakultatív hittanoktatás körzeti képviselője volt. Közölte velem, hogy új szelek fújnak, és ezután ha lehet, mérsékeljem, netán mellőzzem az úttörősdit. Mivel az év nyarán avattak kisdobossá, s kedvemre volt az egykori cserkészvezetőből átöltözött Gyuri bácsi minden foglalkozása, ezért „tiltakoztam” a Nagymamámnál, aki ez irányú neveltetésem felelőse volt. Egy makarenkói pofon kilátásba helyezésével térített vissza a helyes útra, s nem volt apelláta, engedelmeskednem kellett. A változás az ismert okok miatt tiszavirág életű volt, de Nagymami meg kérlelhetetlen, s a hittan tanulás folytatódott.

Akkor még híre sem volt Aczél elvtárs az óta elhíresült három T-vel fémjelzett kultúrpolitikájának (nem sokkal előtte engedték ki elvtársai a börtönből), de a három T, mint olyan már létezett.

A párt a törvény ellenére a maga eszközeivel Tiltotta a vallásgyakorlást, de a Nagymamám rendíthetetlenül Támogatta, én pedig más lehetőség nem lévén békésen Tűrtem, eleget téve az ez ügyben elvárt kötelezettségeimnek. A fegyelmezetten látogatott hittanórák mellett rendszeresen eljártam a „gyakorlatot” biztosító váci úti kiskápolnában tartott vasárnapi istentiszteletekre is. A probléma csak az volt, hogy a szentmisékkel egy időben kezdődött a kápolna melletti Hazám mozi vasárnapi matinéja is. Mivel az Őrs a hegyekben, a Rákóczi hadnagya, Én és a nagyapám, stb. filmek izgalmasnak ígérkeztek, ezért egyre gyakrabban a mozit preferáltam.

Egyszer aztán a drága Nagyim gyanút fogott és rám kérdezett, hogy ugyan már miről is prédikált az nap a Tisztelendő Úr? Sec perc alatt megbuktam, mint Rottenbiller, mert egy kukkot sem tudtam rögtönözni. Na, le is vette a falról a prakkert, s kellően kiporolta vele a nadrágomat, ami csupán csak azért volt kellemetlen, mert én is benne voltam. Fogadkozásaimra, s szerencsémre a felügyelő kíséret továbbra is elmaradt, s néhány matiné kihagyása után ismét többnyire a moziban kötöttem ki. Természetesen a történtekből okulva, mindig megvárva és kellőképpen kikérdezve a miséről kijövőket az aznapi szentenciákról.

Így jutottam el az első áldozásig, ami után szüleim megnyugodtak, hogy én is Isten gyermeke lettem. Vallási tanítóm pedig hálára kötelezett az (itt-ott ugyan hézagos) ismeretekért és, azért is, hogy a poroló mindvégig a helyén maradt.

A kápolnát és a mozit már több évtizede lebontották, de arra járván már átértékelve értékelve gondolok vissza az akkori időkre. A rendszerváltoztatást követő évtizedekben zöld utat kapott és mérhetetlen károkat okozott a szélsőséges liberális nevelés, ezért elengedhetetlenül fontos a változtatás. Ennek egyik szükséges eleme a hittan oktatása.

Magam is úgy ítélem, hogy a hittan tanítása nem azt jelenti, hogy mindenkinek hinnie kell, de mindenkinek, aki részese akar lenni társadalmunknak, ismernie kell országunk, és Európa vallási hagyományait, alapjait. Vallásszabadság ide, vallásszabadság oda, igenis egy szintig (ideig), ahogy a betűvetés, olvasás, számolás, úgy (az előkészítetlenség és egyéb hiányosságok ellenére) a hittan is legyen kötelező minden kisdiák számára, mert az emberség ugyan nem vallási kérdés, de a hittanoktatás sokat segíthet az emberségre nevelésben, melyből jelentős hiátus van mai el……t világunkban.

Amivel e hosszú bevezető után sem tudok megbarátkozni és egyetérteni, az a pártszövetség köntösébe bújt, a FIDESZ politikai oldalvizén evező (mert a nélkül mérhetetlen és súlytalan) KDNP egyre erőteljesebb nyomulása a hatalom megszerzésére, kiszélesítésére. A közéleti kereszténységet úgy néz ki egyre inkább felváltja a politikai kereszténység.

A KDNP egyes prominens képviselőjének már koránt sem az elesettek védelme, a szegények problémáinak felkarolása a legfőbb célja, hanem csupán sámlinak használja a pártját (ahogy pártja az egyházat) politikai céljainak eléréséhez.

A politikai státuszok hozadéka, és a parlamenti tejfölös bödön izének hatására a kampányígéreteket elfeledve a „kényelemszerető, sikerorientált, konzumkereszténység” kezd trendivé válni. Osztom a berzenkedők véleményét, miszerint „az egyház már túl világias, s húzódjon csak szépen vissza a sekrestyékbe. Semjén és babái maradjanak a templomi szószéken”.

Az egyháznak lehet, és legyen is mondanivalója a politika számára, de tevőlegesen ne vegyen részt abban.

1992-ben egy KDNP-s felszólalás alkalmával hangzott el parlamentben a „Térdre, imához, jönnek a csuhások” ellenzéki beszólás! A jajkiáltás most válna igazán aktuálissá, de sok víz folyt le az óta a Dunán és a Rinyán. Az ellenzékből kormányzópárt, a farkasból szövetséges lett, s a közelgő választásokra tekintettel, ahogy a médiák, úgy a szószékek szerepe is felértékelődik. Kerül, amibe kerül, csak a győzelem a fontos. Történik mind ez a megkérdezésünk nélkül. Antal József mondta anno, hogy „a demokráciát nem deklarálni, hanem organizálni kell”! Ami a deklarálást illeti, hát abban nincs hiány, de az organizáció nagyon-nagyon sok kívánnivalót hagy még maga után.

Emlékezzünk csak vissza az előző ciklusokra. A helyi KDNP sok éves hiábavaló pozíciószerző törekvését követően megelégelte a közéleti kereszténység sikertelenségét, s politikai kereszténységre váltott. Ármánykodással, törvénytelen eszközökkel, a bírósági döntéseket is semmibe véve, lelkiismeret-furdalás nélkül megkaparintotta a biztos győzelemmel kecsegtető helyi FIDESZ feletti irányítást, s egyben illegitim módon az önkormányzati képviseletet.

A vértelen puccshoz asszisztált a FIDESZ színekben induló, és a választókörzet FIDESZ szavazóinak voksaival a parlamentbe juttatott képviselő is, akit bejuttatását követően átültettek a „szövetséges” KDNP frakcióba. Alig egy-másfél év elteltével a körzet polgárainak, megkérdezése, tájékoztatása nélkül negligálták, s a frontvonalból kivonva ejtették. Helyette hirtelen feltűnt, majd egyre gyakrabban megjelent a szomszéd 5. számú választókörzet KDNP színekben megválasztott képviselője, mint az átalakítás utáni 2. számú választókörzet választókerületi elnöke és egyben a 2014. évi országgyűlési választások képviselő jelöltje.

Az MDF alapító és Országos Választmányának, majd parlamenti frakciójából kizárt tagja, Somogy megyei Közgyűlés korábbi képviselője, Csurgó többször megválasztott majd lemondott polgármestere, egykori lemondott egyházügyi, civilügyi és nemzetiségi államtitkár, jelenlegi országgyűlési képviselő, valamint Egyes Források Ágazatközi Koordinációjáért felelős Miniszteri Biztos a FIDESZ-KDNP szövetség jegyében érkezett Nagyatádra.

Az egykor apparatcsik, de mára szorgos templomba járó polgármesterünk kaméleon módjára mindjárt mellé szegődött árnyéknak, s ott virít mellette minden eseményen, legyen az kanári fedeztetők összejövetele, óvodás zsúr, vagy agysebészek konferenciája. Fő a közös megjelenés, az összefogás, az együvé tartozás demonstrálása, mert ki tudja, mit hoz a jövő.

A félreértések elkerülése végett le kell szögeznem, hogy a jelölt nacionáléjára, sikeres politikai pályafutására, műveltségére, felkészültségére, tapasztalatára, stb. tekintettel személye ellen semmiféle kifogásom nem lehet és nincsen. Averzióm az ejtőernyőzés módszere, valamint eredeti hivatásával, küldetésével össze nem egyeztethető szerepvállalásával van. Ugyan mi keresni valójuk van Isten szolgáinak az "ördögök" színpadán?

Az új jelöltünk mottója: Soi Deo Gloria („Egyedül Istené /legyen/ a dicsőség)

Az áprilisi választás már közel van van, de nincs nagy tolongás a küldetésért.

Az eljövendő választék bármilyen (bő és sovány is) lehet, ezért bízzuk a kérdés eldöntését a választók bölcsességére, mert;

Vox populi, vox Dei (a nép szava Isten szava!)

Előző jegyzeteimben már hiányoltam a képviselők kellő figyelmét az előterjesztések és azok mellékleteinek tanulmányozásakor, de a gyengéd célzások hatástalanságára tekintettel ezúttal konkrétan kell a kérdést feltennem. A testületi-üléseket megelőzően a napirendi pontokhoz kapcsolódó, nyomtatásban kiküldött előterjesztéseket elolvassák a városatyák, vagy arra várnak, hogy az előterjesztő ismertesse kellő magyarázatokkal annak tartalmát? Nem tudom kinél mi a helyzet, de meglátásom szerint a többség nem veszi a fáradtságot, hogy elmélyüljön az anyagokban, mi több, egyesek még az átlapozástól is megkímélik magukat.

A napirendek élén sorra kerülő költségvetéssel kapcsolatos előterjesztések hosszúak, nehezen emészthetőek, s értelmezése némi konzultációt is igényelne. Ez eléggé strapás, s a téma amúgy sem éri el a többség ingerküszöbét ezért nem csoda, hogy a napirendek végén lévő előterjesztéseknek már cseppnyi figyelmet sem szentelnek. Több mint valószínű, hogy néhány kivételtől eltekintve bele sem kukkantanak, csak megnyomják a jóváhagyó gombot.

A legutóbbi ülés  tájékoztatóit is valószínűleg mellőzték, mert elolvasás esetén bizonyára felvetődött volna néhány közérdekű kérdés. A szeptemberi ülésen felmerült, hogy a hulladékos szolgáltatóval történt egyeztetések nem igazán sikerültek, s szokás szerint többnyire a polgármester volt az érdemi tárgyaló.

A decemberi előterjesztésben közel sem a szeptemberben elfogadott és meghirdetett elvek szerint tálalta az anyag a tervezett szerződésmódosítást, s a polgármesteri tájékoztatóból kiderült, hogy ismét személyesen tárgyalt a szolgáltató képviselőjével. Mivel a tájékoztatót kérdés, észrevétel mellőzésével fogadták el, így valószínű, hogy egyetlen képviselőben sem merült fel a miért négyszemközt, miről, és hogyan tárgyaltak a döntéshozók mellőzésével.

A jegyzői tájékoztató is tartalmazott a témával kapcsolatos részinformációkat, de annál sem merült fel egyetlen kérdés, észrevétel, s egyhangú volt az elfogadó gombnyomás.

Senki nem volt kíváncsi rá, hogy ugyan már milyen közérdekű adatok kiadásának megtagadása miatt áll ismételten perben a korábban ez ügyben már pervesztes önkormányzat? Mire kíváncsi már megint a korábbi pernyertes s ismét felperes dr. Barbalics István?

Senkit nem érdekelt, hogy a Kúria miért ítélte peren kívüli eljárásban alaptalannak az AJB (Alapvető Jogok Biztosa) a testület hulladékos rendelete ügyében törvényellenesség megállapítására irányuló indítványát.

A jegyzői tájékoztató jelezte, hogy Nagyatád Város Önkormányzata felperesnek a ZÁÉV Zrt. alperes elleni kötbér megfizetése iránti perében a Kaposvári Törvényszék előtt szünetelő peres eljárás folytatását kérte.

Emlékezzünk vissza! A Bárdos iskola átadását követően városvezetőnk kijelentette, hogy a pénzügyi elszámolás megtörtént, minden és mindenki ki lett fizetve. Majd ezt követően bírósági per lett a projekt közérdekű adatai kiadásának elmulasztása miatt. A bíróság kötelezte az önkormányzatot a dokumentumok kiadására, s nyögve-nyelve elindult az egyébként jogos kötbérigény iránti per is. Az indítást követően szakértői elbírálásra hivatkozva a per felfüggesztésre került, s az újraindítást a múlt hónapban kérte a felperes önkormányzatunk.

A tájékoztató kapcsán senki nem kérdezte meg az illetékest, hogy az elmúlt hosszú hónapok alatt mi történt a háttérben. Mennyibe került és milyen eredménnyel zárult a felkért szakértői csoport vizsgálata? Mi a jogi alapja az alperes kivitelezőnek a 200 milliós viszont keresete benyújtásának?

A testületi tagok figyelmetlenség, érdektelenség, nemtörődömség, vagy ki tudja mi miatt nem tették fel az egyébként okkal felmerülő kérdéseket. Úgy gondolják, hogy amiről nem beszélünk az nincs?

Miután a kormányzati konszolidáció eredményeként elkerüli városunkat a pénzügyi tornádó, a helyzetet megnyugtatónak ítélve elégedetten hátradőlve eredményesnek minősítik testületi munkájukat.

Személyesen bizonyára profitáltak három éves tevékenységük során, de a város adósságának jelentős csökkenése mellett az önkormányzat vagyona is jelentősen megfogyatkozott, s az irányítás is „idegen” kezekbe került.

Mondhatnánk, hogy a történtek a város hasznára válnak, de mint tudjuk a puding próbája az evés, s még csak az első falatoknál tartunk.

Legyen szerencsénk, s újabb és újabb hitelekkel vészeljük át az elkövetkező, könnyűnek nem ígérkező éveket, míg eljő a Kánaán. Bizakodjunk, hogy az időközben eltávozó ifjú polgáraink hazatérjenek, s kifizessék a város fennmaradása érdekében, a jelenlegi generáció által örökségül hagyandó adósságot.

Ha másképpen alakulnak a dolgok, legfeljebb néhány évtized múlva az akkori lakosok ismételten kezdeményezhetik a település városi rangra emelését, s kellő létszám esetén a MI PISTÁNK, mint újból megválasztott polgármester elmondhatja majd, hogy immáron negyedszerre lett város Nagyatád.

Minden jó, ha jó a vége mondhatnánk, de nincsen vége.

Az év utolsó soros testületi ülése is a megszokott szellemben, a ciklus elején beígért „konstruktív együttműködésre törekedve, jobbító szándékkal igyekezve” zajlott le. Aki nem látta annak elárulom, hogy azért okozott némi meglepetést az unalmasnak induló „záró bankett”.

A létszám majdnem teljes volt, mivel még a notórius hiányzók is megjelentek az évzárón. Az első meglepetéssel a közelmúltban a másik oldalra átülő képviselő szolgált, aki figyelemfelkeltő megmozdulása után (zipzárral a száján) már is visszaült korábbi helyére. Nem ismert, hogy mire szándékozott felhívni a figyelmet, de bizonyára célba talált, mert kirándulása igen csak rövidre sikeredett. Az Atádi verebek azt csicsergik, hogy gyengéd figyelmeztetésben részesült, s szabotáló társát pedig üveggyöngy ígéretével késztették a megfelelő gombok nyomogatására. Közelednek a választások ezért rendnek kell lennie, mert „aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére”.

A következő testületi mazsolával maga a polgári frakcióvezető szolgált, mikor „kérdőre vonta” az előterjesztőt egy fontos költségvetési tételt hiányolva. Szokásához híven nagyon figyelmesen elolvasva a költségvetési rendelet módosítását, azonnal észlelni vélte a korábban beépített és elfogadott egyházi támogatás hiányát.

A szöveges részben jelzett átcsoportosítás bizonyára elkerülte a figyelmét, s a mellékletekre már nem futotta idejéből. Miután az előterjesztő emlékeztette, és megjelölte számára az általa hiányolt tételt, a képviselő megnyugodva, s elégedetten hosszú időre elhagyta az üléstermet.

Frakcióvezető létére nem érezte szükségét, hogy a mindenkit érintő, jóval fontosabb hulladékkezelési szerződés megvitatásánál jelen, mi több szóvivő legyen. A vita nélküle is lezajlott, de sajnos nem a lakosságot érintő, korábban felvetett módosítás (edényméret, kétfős kedvezmény visszaállítása, stb.) volt a téma, hanem a jogászokra tartozó szerződéskötés szükségessége. A törvényi változásokból eredő szolgáltatói struktúra átalakítás és egyéb kötelezettség nehezen érthető, de végrehajtása nem a képviselők feladata. Elég, ha értelmezik, s inkább a lakókat érintő új szerződés tartalmi kellékeire kellene koncentrálni.  

Az időközi újabb törvénymódosítás szerencsére több hónap haladékot ad a szerződés alapos megfontolására, elkészítésére, így van még remény, hogy városatyáink a közérdekű témának, ill. tételeknek is szentelnek némi figyelmet. Az Alapvető Jogok Biztosának indítványát elutasító Kúria határozata ugyan is tartalmaz némi megszívlelendő utalást; „A Kúria Önkormányzati tanácsának nincs alaptörvényi vagy törvényi felhatalmazása az önkormányzati rendeleti szabályozás célszerűségének vizsgálatára, nincs lehetősége arra, hogy a szabályozás ésszerűségét, hatékonyságát mérlegelve vonja le a megsemmisítés jogkövetkezményét. Ilyen lehetősége azért nincs, mert ezzel átvenné az önkormányzati rendeletek megalkotására felhatalmazott helyi önkormányzatok feladatát és felelősségét. Ha közvetlen törvénysértés nem állapítható meg, akkor az önkormányzat által választott mérlegeléssel szemben legfeljebb az önkormányzatnak a választópolgárok felé fennálló politikai felelőssége áll fenn.”

A 12 szám alatti napirend tárgyalása igen csak a jobbító szándékú konstruktív együttműködést példázta.

Az előterjesztés az Árpád Fejedelem Iskola vezetői pályázatainak véleményezését tartalmazza.

Az előterjesztő határozati javaslatában a testületi állásfoglalás szerint a jelenlegi vezető pályázatát támogatja, az új pályázóét nem. Az oktatási szakbizottság felszólaló elnöke szerint a bizottsági vélemény eltért az előterjesztőétől. Ismét felmerül a bizottsági vélemény súlya, ha az előterjesztő testületi véleményként rögzítette határozati javaslatát. Az elnök által közreadott bizottsági „vélemény” szakbizottságinak nem nevezhető, de a nyilvános eszmecseréből egyértelműen kitűnt, hogy az ismét felkészületlenül kardot rántó polgári frakció ugyan hallott valamit a káderpolitikáról, de a humánerőforrás gazdálkodás nem az erős oldala.

Miután kedélyét kellőképpen felborzolták, végezetül polgármesterünk felsorolta a testület közelmúltban hozott 4-5 rossz lépését, majd zárásképpen, mint korábban is a testület bölcsességéről, jó döntéseiről áradozva eredményesnek minősítette a testület ez évi munkáját.

„Amit kellett megoldottuk, jó megoldásokat találtunk, köszönöm, ezek jó döntések voltak, tudjunk jó együttműködést kialakítani”

Nézőpont kérdése, de úgy legyen ÁMEN!

Előző jegyzetem egyik kommentelője feltette a nem költőinek szánt kérdést, van e értelme, foganatja, érdekli e  a helyi közéleti kérdések feszegetése a lakosságot?

Nos, osztom polgártársam közreadott őszinte véleményét, s magam is egyetértek helyzetértékelésével, de mindaddig kitartok „tudósításaim” mellett, amíg az érdeklődés szintje megmarad a mai, ill. korábbi mértéken, s továbbra is várom a lakossági megnyilatkozásokat minden közérdekű kérdésben.

Június 26-i (Kukát kukára halmozni) július 2-i (Untauglich!), szeptember 25-i (Kit képviselnek?), valamint az október 8-i (Az alagút vége?) jegyzetemben, s ezeket megelőzően is már sokszor ecseteltem a hulladékkezelés körüli anomáliákat, de a téma nem hagyja magát levenni a napirendről.

A szeptember 26-i soros testületi ülésen ismét napirendre került a múlt év elején elszabott önkormányzati rendelet revíziója. Azt ígérték, hogy: „a novemberi ülésre hoznak egy kész rendeletet, mely egy érdemi díjra vagy kedvezményekre vonatkozó konkrét javaslatot tartalmaz”. Előzetesen azzal is kecsegtették a nagyérdeműt, hogy a korrekció során lehetséges az 50 l-es edényzet, valamint a kétfős háztartások kedvezményének visszaállítása is.

Amint azonban a csütörtökön aktuális testületi ülés vonatkozó előterjesztése mutatja, a megkésett madzagról lemaradt a méz, pontosabban az újabb szerződésben várhatóan ismét a szolgáltató érdekei, ill. akarata érvényesülnek, mert a testületünk érdekérvényesítő képessége továbbra is a nullával egyenlő.

Részben érthető, mert eléggé beszűkült a mozgástér. A beígért és várva várt kormányzati segélycsomag ugyan megérkezet, de a reméltnél jóval soványabbra sikeredett, s a szolgáltatónak változatlanul sok tízmillióval tartozik a város (mellesleg a szomszéd várak sem voltak az alkudozásnál sokkal jobb helyzetben).  

A tervezett új verzióban már nincsen szó 50 l-es edényről (Marcaliban, Nagykanizsán, stb. ma is van), s a kétfős háztartások sem kapják vissza a korábbi kedvezményt. Az egyfős háztartásoknak tervezett 1000 Ft-os támogatásnöveléssel sem érik el a korábban biztosított, majd eltörölt 50%-os kedvezményt.

„Legyen kisebb edényzet minél előbb. Lépjünk előre. Fejezzük ki azt a kifejezett akaratunkat, hogy Nagyatádon érvényesítsük a kisebb edényzet bevezetését. Keressük meg a szolgáltatót, hogy a gyakorlati megvalósítást készítse elő. A testület egyet ért azzal, hogy Nagyatádon a lehető leghamarabbi időpontban 120 literesnél kisebb edény (szóvivői kiegészítés; 50 l-es!) kerüljön bevezetésre. Ez a képviselő testület akarata, EZT AKARJUK!” Jelentette ki harsányan a polgármester, (s nem a polgári frakció) ez év júliusában, majd „halkabban” szeptember 26-án.

Miközben a szomszéd várak sikeresen vívták meg csatáikat a szolgáltatóval, s csikartak ki jelentős engedményeket, addig városatyáink sokadszor maradtak alul az alibi „küzdelemben”.

Mi történt a kulisszák mögött? Mi változott a júniusi „megvilágosodás” óta?

Nos, valójában semmi, és mégis száznyolcvan fokos fordulatot vett a történet. Mint már korábban is jeleztem az önkormányzatunk vonatkozó hulladékkezelési rendelete ügyében beadvánnyal fordultam az AJB-hoz (Alapvető Jogok Biztosa). Az „Ombudsman” a lefolytatott vizsgálatot követően a Kúriánál kezdeményezte a rendelet egyes rendelkezéseinek megsemmisítését, tekintettel arra, hogy azok ellentétesek a hulladékokról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény rendelkezéseivel.

A Kúria határozatát még nem olvashattam, de a hivatalunk jogtanácsosának két ülés közötti peres ügyekről szóló tájékoztatójából mindannyian értesülhettünk, hogy a Kúria az AJB indítványát - mint alaptalant- elutasította. Az indok még nem ismert, de érdekes lehet, mert egy korábbi precedens értékű eset ismétlődéséről van szó, s korábban az AJB mellett az Alkotmánybíróság is a kifogásolt önkormányzati rendelkezések megsemmisítése mellett döntött.

A korábbi eset óta bekövetkezett időközi törvényi változások az esetünkben kifogásolt rendeleti rendelkezéseket nem érintették, ezért kíváncsian várom a Kúria „magyarázatát”.

Ha jobban belegondolok, egy lényegtelennek tűnő, de úgy néz ki nagyon is lényeges változás még is csak történt, ill. történik, mert a jelenleg többségében „idegen” kézben lévő szolgáltató cégek (ill. a szolgáltatás) a kormányzati célkitűzéseknek megfelelően „állami” kézbe kerülnek, s ez megváltoztatja a leányzó fekvését.

Ezek után a tisztelt lakosságnak be kell érnie a rezsicsökkentéssel?

Várhatóan igen, mert ezután nincs itt helye semmiféle szolgáltatás arányos díjfizetésnek, holmi edényválogatásnak, ilyen-olyan kedvezménynek. Tetszik, nem tetszik így döntöttek a képviselőink, oszt jó napot.

Ui: A postaládámból most esett ki egy (talán karácsonyi ajándéknak szánt) méltányosnak tűnő hulladékszállítási számla. Csak az esetlegesen elaléló és ez által figyelmetlenné váló polgártársak lelkesedését kívánnám mérsékelni. A számla bár „negyedéves” de a csekk csak kettő havi díjról szól, mert december 1-el a korábbi szolgáltató elköszönt (és „végszámlázott”), tekintettel arra, hogy a hó elejétől a Viridis-Pannonia Hulladékgazdálkodási Közszolgáltató Nonprofit Kft. az új szolgáltató! A decemberi díjat a jövő évi első számlával már az új cég postázza majd.

Azon csekély számú és egyre fogyó érdeklődők közé tartozom, akik az elmúlt évek történései ellenére, ha mérséklődően is, de továbbra is figyelemmel kísérik városvezetésünk „nyilvános” fórumait, a képviselő testületi üléseket.

Már sokszor magam sem tudom bosszankodjak vagy nevessek e a látottakon hallottakon, de a múlt heti ülés mindenképpen megérte a figyelmet, mert jót derülhettünk rajta. Nem volt ugyan egy Sas kabaré, s a Fábry show szintjétől is messze elmaradt, de ahogy Pelikán elvtárs mondaná, „kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk”, az-az hamisítatlanul nagyatádi.

A szokásoknak megfelelően a kényesebb napirend (pl. „ÁSZ jelentés”), mint mindig ezúttal is kérdés, észrevétel nélkül simán „átment”, de a kevésbé fontos kérdésekben ismét akadémiai viták kerekedtek.

Kezdődött a NIESZ (Nagyatádi Intézmények Ellátó Szervezete) igazgatói posztjának zártról nyílt ülésre hozott pályázat elbírálásával. A három jelentkező közül kettő időközben visszalépett, így egyetlen pályázat jóváhagyása volt a feladat.

A bírálatra hivatott bizottság elnöke tájékoztatta a döntéshozó testületet, hogy a benyújtott egyetlen érvényes pályázat a megmérettetés során „könnyűnek” találtatott, ezért javasolta érvénytelenné nyilvánítását, és új pályázat kiírását.

Nem oda Buda, mondták kórusban a „jelölők”, s egymásra licitálva dicsérték a jelöltet, mondván a pályázati anyagon kívül is személyesen ismerik, majd nyomós érvek mellőzésével az előterjesztés többségi gombnyomással el lett intézve.

A „jelölés” és visszalépések hátterét és motivációit nem részletezem, mert a közérthetősége kicsit hosszadalmas magyarázatot igényelne, de aki látta, érzékelhette, hogy a nyertes végzettségét, köznevelési, oktatási tapasztalatát hangsúlyozva rendre elfeledkezett az irányításra váró szervezet státuszáról, ami sokrétű ugyan (élelmezés, fűtés, világítás, stb. biztosítása), de egyáltalán nem oktatási (a konfliktuskezelő tréningeket leszámítva!).

Amennyiben viszont a többség által preferált új vezető tényleg tisztában van a várható feladatokkal, s kellő üzemeltetési gyakorlattal valamint tapasztalatokkal is rendelkezik, akkor teljesen indokolatlan polgármesterünk egyebek napirendben közreadott aggodalma, miszerint a hamarosan induló 170 fős közhasznú képzés olyannyira megterheli a NIESZ által üzemeltetett oktatási intézményeket, hogy azért ellentételezés jár, s előzetes képzési ütemterv szükségeltetne a képzés szervezőjétől.

A megfontoltan kinevezett új vezető bizonyosan megoldja majd a többletként jelentkező új feladatokat is.

Az eset kapcsán ismét eszembe jutott alpolgármesterünk ciklus eleji tájékoztatója, miszerint a tényleges szakmai munka a bizottságokban folyik.

Nos, miután sok esetben személyesen és a helyszínen győződtem meg a bizottságok szakmai munkájáról, most a kívülről szemlélődők is képet alkothatnak róla, s érzékelhetik, mekkora súlya van egy szakbizottsági álláspontnak. Ha netán valaki nem vette észre, annak egy későbbi napirend során ismét felhívták rá a figyelmét.

Korábbi jegyzeteim során már feszegettem a sok bizottság (megemelt tiszteletdíjú) alelnöki szükségszerűségét, de most ismét felmerül a kérdés, hogy nem csak alelnökökre, de ennyi bizottságra is mi szükség? Igaz, az ad hoc bizottságoknál nincs külön juttatás, de akkor is.

Bárhogy is történt öröm az ürömben, hogy ezúttal (s remélhetően nem utoljára) a nyertes intézményvezető nem Szentrekettye-kettyentőről érkezett, hanem echte NAGYATÁDI!

A következő 8-as számú napirend is érdekesen alakult, melynek témája a turisztikai információs központok közös fejlesztése Nagyatádon (volt zeneiskola felújításával!), és Krizevciben.

Az előterjesztés lényege, hogy egyetlen pályázat érkezett (a szomszéd megyéből egy idén bejegyzett 20 milliós jegyzett tőkéjű Kft.)), de az előirányzatot meghaladó (legalacsonyabb összegű) ajánlat miatt a 120 milliós projekt megvalósításához +34 millió forint többletforrás szükségeltetne. Az önkormányzat pénzügyi bizottságának elnöke, ahogy korábban a projekt indítását, úgy következetesen a többletköltség elfogadását, ill. költségvetési tervezését sem támogatta, de testületünk (ismét!) felülbírálta a szakbizottság vezetőjének álláspontját és névszerinti szavazással, egy nemmel és egy tartózkodással megszavazta a településnek egyébként égetően szükséges turisztikai központ megemelt kivitelezési költségét.

Mivel úgy kell városunknak, a térség turisztikai centrumának egy új információs központ, mint éhezőnek egy falat kenyér, ezért a +34 milliót ellenzőknek nem lehet szavuk. No comment!

A hab a tortára csak ezután az interpellációk napirendben következett. Egy-két „újonc” képviselő három év elteltével sem jutott odáig, hogy átlapozza (netán elolvassa) az önkormányzatokra vonatkozó hatályos törvényt, valamint a helyi önkormányzat működési szabályzatát. „Valamit rosszul tudni rosszabb, mint nem tudni”!

Már korábban is többször tanújelét adták tájékozatlanságuknak, alulinformáltságuknak, de a többszöri polgármesteri, jegyzői, és irodavezetői jelzések úgy néz ki rendre süket fülekre találtak.

A kormány, a megye és versenyszféra kompetenciájába tartozó kérdéseket, várható feladatokat akarnak a helyi önkormányzatra testálni, elfeledkezve a kötelező feladatok ellátási kötelezettségéről, valamint az önként vállalható feladatok terén lehetséges mozgástérről.

A Kádár éra egykor népszerűvé vált „fóliázás” projektét szándékoznának reinkarnálni, s az önkormányzatunkkal a még csak nem is bimbódzó új gazdasági programelképzelések kebelén belül „uborkát felvásároltatni”. Nem vicc, aki látta tanúsíthatja, hogy komoly ötletként került elő a megcsonkult polgári frakció kútfőjéből (pardon; cilinderéből), mert kidolgozott, elfogadott, meghirdetett új gazdasági programot még senki nem látott.

A gondolat nem rossz, s nem is új keletű, mint ahogy a korábban fellobbantott (majd hamvába hullt) „Börtönt Nagyatádra!” ötlet sem, de az állam és a versenyszféra tennivalóit nem vindikálhatja magának önkényesen és kompetencia nélkül egyetlen önkormányzat sem. Dicséretes egyes képviselők lelkes, és türelmetlenül igyekvő tenni akarása, de nem szerencsés összekeverni a szezont a fazonnal, a gazdaságfejlesztési programot az önkormányzati fejlesztések programjával, mert abból nem sülhet ki semmi jó.

Korábban ugyan ajánlottam városatyáinknak, hogy engedjék szabadjára fantáziájukat, s időnként merjenek nagyokat álmodni, de nem lázálmokra gondoltam.  

Egy polgári képviselő nehezményezése kapcsán szóba került még az ülésen, hogy az önkormányzatok részére megye által rendezett „gazdaságfejlesztési” fórumra a polgármester nem vitte magával segédeit (alpolgármesterek). Ez persze nincs szinkronban a korábban hangoztatott testületi együttműködéssel, összhanggal, de gyógyírként szolgálhat a szintén szóbahozott testvérvárosi látogatás.

Polgármesterünk helyettesei kíséretében némi kihagyást követően ismét elmerészkedett Kézdivásárhelyre, s „megerősítette az eddigi együttműködést”. Ez utóbbi kijelentését nem igazán tudom értelmezni, mert nem csal az emlékezetem. Településünk 2004 decemberében, felülve az akkori kormányzati propagandának megbukott együttműködésből, szolidaritásból, mert nem volt hajlandó a külhoniakkal való összetartozást megerősíteni az állampolgárság megadásával, ill. megszavazásával.

„Célunkat elértük” mondta, s elégedetten, mi több, büszkén mutatott az ajándékba kapott, s a tanácskozó teremben kihelyezett székely zászlóra.  

A sok éve szintén „ajándékba” kapott 56-os lyukas zászlót nem láttam a teremben!

A Kúria Önkormányzati Tanácsa 5.017/2013/3 sz. határozatával megállapította, hogy önkormányzatunk lakások bérletéről szóló rendeletének „2-7 hónap időtartamra a lakás lakbérének kétszeres összege” szövegrésze törvényellenes, ezért azt megsemmisítette.

Egy igazát kereső polgártársunk vállalta a jogi procedúrát, és elégtételt kapott. Esete példaként és figyelmeztetésül is szolgál minden helyi választópolgárnak, hogy ugyan Nagyatádon az törvényes, amit a "városházi Kúria” annak tart, de létezik a „Kukúria” ami felette áll.

Új „reklámtáblák” bukkantak fel térségünkben, melyen a közelmúltban indult szennyvízprojekt kivitelezője az érintett lakosság türelmét kéri. A táblák több nem költői kérdést vetnek fel, melyekre válasz ez idáig egyetlen „fórumon” sem hangzott el.

 A korábban megjelent vonatkozó dokumentumok szerint a projekt várható befejezési ideje ugyan 2014. szeptember 15. (ami még ugyan odébb van), de a projekt fontos elemeként fejlesztendő nagyatádi szennyvíztelep próbaüzemének indítására ez év szeptembere lett megjelölve. A szépséghiba, hogy szeptember már elmúlt, de a telep fejlesztése még el sem kezdődött. A türelem kérése ezért indokolt?

A másik kérdés, hogy az év elején a városi televízióban reklámozott zalai cég 750.000 Ft-os alapítványi támogatása mitől „ÖNZETLEN” amikor a táblákról kiderül, hogy a több mint ötmilliárdos szennyvíz projekt kivitelezője nem más, mint az adományozó. Az országban működő sok ezer alapítvány közül miért éppen az általa ismeretlen, más megyében lévő nagyatádi alapítványt részesítette önzetlen adományában? Mert városvezetésünk megkérte, hogy ha már erre „jár”, ugyan járuljon már hozzá a szép korúak karácsonyához? Ugye ez nem igazán hihető? Vagy még is?

Közelednek a választások, ezért várhatóan gazdagabb Jézuskára számíthatnak a sportcsarnokban megjelenő nyugdíjasok, s a szaloncukor mellé olyan vacsora is lehetséges majd, amit „Róbert bácsi” is megirigyelne. A forrás adva vagyon, hiszen „kapuban a Bárdos kötbér”, rohamtempóban készül a művelődési ház, s az új kivitelező még nem „adakozott”, továbbá indul egy újabb gigaprojekt (elkerülő út), melynek kivitelezője szintén megyén kívüli és bőkezűségéről nevezetes.

Az önzetlenség fogalmát át kell értékelnünk, mert ugye változnak az idők, s vele kell, hogy változzunk mi is.

Zokszó nélkül tudomásul kell vennünk, hogy a somogyi cégek alkalmatlanok városunk (mi több, megyénk) felvirágoztatására, s különben is a beruházások fedezetének zömét nem a város (megye) biztosítják, ezért a kiválasztás bonyolult és nehéz terhét ne akarja magára vállalni. A döntéshozók tudják ki a megfelelő, s ugyebár a kiválasztottak sem hálátlanok.

Felszállt a füst, s most már egyértelmű, hogy a hetedik ciklusban sem lesz Nagyatádnak saját jelölésű országgyűlési képviselője. Egykoron városunk volt a térség központja, de megkopott vezető szerepe mára végképp elveszett. A csokonyai, barcsi képviselők után csurgói, kisbajomi, barcsi, stb. jelöltekre szavazhatunk, miközben a kérdés el van döntve. Ahogy a „hazai” vállalkozások, úgy a „hazai” politikusaink is alkalmatlannak mutatkoznak? Miért vállalnak közéleti szerepet, ha nem merik vállalni a küzdelmet, a megmérettetést? Miért árulják, adják el egy marék üveggyöngyért a települést? Miért csak és kizárólag a saját pecsenyéjük sütését helyezik állandóan előtérbe?

A helyi polgári oldalnak az erózió ellenére majdnem olyan „jó” a sajtója, mint a hasonló cipőben járó dél baranyai „testvérszervezetnek”. A pecsistop.hu nyílt őszinteséggel leplezetlenül tárja fel a történések hátterét mindkét alakulatnál. A közös nevező az bennük, hogy a ciklus kezdete előtt mindkét szervezetet központilag feloszlatták, de az eddig nyújtott produkció nem igazolta vissza a korábbi döntés helyességét.

Az összefogás teljes hiánya ellenére a helyiek egyelőre még megúszták egy „Kövér” figyelmeztetéssel, de Baranyában áll a bál, s beláthatatlanok a következmények.

A városnak adományozott 56-os lyukas zászló az átvétel óta nem került elő, de ha így megy tovább félő, hogy ismét megjelenik a városházán a raktárban várakozó ( Latinka jósolta) vörös lobogó!

Összefogásra buzdítanak az ellenzéki pártok és szimpatizánsaik, de hiába szajkózzák hónapok óta a hivatott médiák is, az áhított egység csak nem akaródzik létrejönni. Vajon miért?

Bort isznak és vizet prédikálnak a csupán hatalomra vágyó pártvezérek, mert kilóg az egész ló, nem csak a lába. Úgy kell nékik az összefogás, mint ablakos tótnak a hanyatt esés. Csak hivatkoznak a „megváltásra váró” népre, de valójában a merőkanálra vágynak a kondér melletti első sorban.

Nagyatádon az összefogásnak még a gondolata sem merül fel, de mondhatnánk, hogy ez legyen az ellenzék gondja. A probléma csupán az, hogy a nélkülözhetetlen összefogás hiányzik a kétharmados kormánypárti hátszelet élvező „rendszerváltásra” hivatott helyi polgári frakcióból is.

A képviselő-testületben többséghez jutott újsütetű civil-polgári oldal a ciklus elején kinyilatkoztatta, majd a továbbiakban is többször hangoztatta, hogy új fejezetet nyitnak a FIDESZ képviseletében. Egy közmeghallgatáson is elhangzott a frakcióvezető szájából, hogy „a FIDESZ színeit ilyen stílusban nem lehetett képviselni. Azt gondolom, mi egy más stílust képviselünk. A magyar emberek érdekeit akarjuk képviselni.”

Nos, az eltelt három év során kibontakoztatott új stílusú képviselet úgy látom hagy némi kívánni valót maga után. A korábbi öt ciklusban összesen nem volt annyi képviselői hiányzás a testületi-üléseken (bizottságiakon sem), mint e csonka ciklusban. Arról már nem is beszélve, hogy a legutóbbi ülésen a frakcióvezető egyedül árválkodott a jobb oldalon, mert a nagyon elfoglalt távol maradók mellett, két korábban jobboldalon helyet foglaló képviselő elérkezettnek látta az időt, hogy a másik oldalra átülve hangoztassa további véleményét. A csupán ülésrendváltozásnak is nevezhető, a polgármester által is jelzett intermezzóra valójában a korábbi csekélyke összetartás maradékának elpárolgása miatt került sor. Úgy néz ki két képviselő feleszmélt, s bizony-bizony mindannyian tudjuk, hogy a ciklus elején nem erről volt szó. Mert mi történt valójában?

Az új stílust képviselő frakció először szép lassan kiseprűzte a körzetből korábbi támogatóját a FIDESZ színekben megválasztott s a KDNP soraiba ültetett képviselőnket, s „átjátszotta” a körzetet a szomszéd vár korábbi polgármesterének, a leendő új képviselő jelöltnek. A viszonzásul tett államtitkári, illetve az Egyes Források Ágazatközi Koordinációjáért felelős Miniszteri Biztosi szívességekről városszerte beszélnek, de az új stílusba úgy látszik, mint sok minden, ez is simán belefér.

Ezzel egy időben jött a divide et impera, s már is odalett az amúgy is törékeny egység, s vele a többség. A kiosztott státuszok, a dohányboltok és piti mutyik hamar torzították a tudatot a gyenge jellemmel bíró pártkatonákban, akik saját érdekükben egykettőre megfeledkeztek a „magyar emberek” érdekeiről.

Ingerküszöbüket nem érte el semmilyen necces ügy, legyen az Bárdos projekt, hulladékos szerződés, nyílt vagy burkolt korrupció, vagy művelődési ház felújítás, s az sem zavarta őkelméket, hogy minden esetben (még az eltérő többségi álláspont esetén is) a polgármester elképzelése, akarata érvényesül.

A polgári frakció többsége ellenére ebben a ciklusban minden posztra idegen (nem nagyatádi) vezető került kinevezésre. Az intézményvezetők mellett az atádi dohányboltokat is csurgóiak „nyerték” el. Csoda, hogy évtizedek óta nincs nagyatádi országgyűlési képviselő jelöltünk? Újabban még a bírósági ülnököket is Csurgóról importáljuk?

Ilyenre a korábbi években a MI PISTÁNK sem vetemedett, de mára már beszűkült a kompetenciája, s be kell érnie néhány maradék poszttal.

Bár a leendő KDNP-s képviselő jelöltünk serényen dolgozik a térségi FIDESZ helyzetének javításán, a kilátások nem valami biztatók. "Mór" titkárát több ciklus után lecserélte, hogy egy friss, agilis új segéddel leheltessen lelket az igen csak leeresztett választókörzeti polgári csapatokba.

Lehet, hogy az önkéntes száműzetésbe vonult korábbi KDNP-FIDESZ machinátorunkat nem fogadta tárt karokkal Budapest? Lehet, hogy felső nyomásra messiásként visszatér? Ha mégsem, akkor lesz majd pécsi vagy kaposvári, mert e vidéken alkalmas jelölt nem terem. A pakliba ez is belefér.

Ami a helyi polgári frakcióban a tehetetlenségen is túlnő, az a változatlanul fennálló és egyre csak fokozódó felkészületlenség. A csütörtöki ülésen Ormai tanár úr sokadszor (sajnos okkal) oktatta ki a tájékozatlan képviselőket az önkormányzat feladatairól. Három éves "regnálás" után is sületlen ötletekkel, pl. munkaerő helyzet felmérésének és prospektuson történő propagálásának, vállalkozói fórum tartásának, stb. ötletével állnak elő, nem hallván a létező és erre is hivatott helyi munkaügyi központról.

A költségvetési témánál hallgatnak, s bár a canis mergáról és a sövények nyírásáról ez alkalommal ugyan megfeledkeztek, de a járdaépítés szükségességéről (a közelgő választásokra tekintettel) akadémiai vitát kezdeményeztek. Egymást túllicitálva bizonygatták, ki tette először szóvá a témát.

Az egyébként folytonosan fennálló feladat megoldásának forrását senki nem tudta megjelölni, s mint a korábbiakban, a felvetők változatlanul kívülről várják a segítséget.

Szerencsénkre „csapataink harcban állnak, a kormány a helyén van”, mert különben településünk már a csőd biztos irányítása alatt állna. A felhalmozott önkormányzati adósságunk részbeni (jelentős) konszolidációja után, úgy hírlik, hogy tavasszal a maradék adósságtól is megszabadítja városunkat a kormány.

Tisztelt Városatyák!

Az új helyzet elő álltával az őszi választásokig lehet majd gondolkodni újabb ötletekről, s hozzá újabb hitelek felvételéről.

Engedjék szabadjára fantáziájukat, s merjenek picit NAGYOK lenni!

A postaládámba gyömöszölt reklámújságok között, de még a lépcsőházi „gyűjtőben” sem találkoztam soha az újsággal, mellyel egykori munkatársam lepett meg az elmúlt héten.  A lap idei negyedikként jelölt száma a Hazai Pálya címet viseli, s a Jobbik Magyarországért Mozgalom országos kiadványaként, ingyenes közéleti lapként adja közre álláspontját különböző közéleti események értékelése kapcsán.

A különböző cikkek azon hazai eseményeket boncolgatják, melyekkel a hírcsatornák többsége is nap, mint nap foglalkozik, s különböző nézőpontból megközelítve taglalják az eseményeket.

A híradásokból valamennyi téma ismert, természetesen más tálalásban, de számomra nem is ez volt az újdonság.

A kiadvány „megyei” betétlapjain első ránézésre ismerősnek tűnő somogyi arcokat véltem felfedezni. Az olvasás során aztán kiderült, hogy valóban láttam már egyik másik fizimiskát, mi több hallottam is őket a közelmúlt egyik helyi eseményén.

Felbukkanásuk, és megnyilatkozásuk kapcsán a hiányzó városi újságot elméletileg helyettesíteni (pótolni?) hivatott Pirkadat című helyi kiadvány jut az eszembe. Az is ingyenes közéleti lap, belső használatra megjelöléssel, amit viszont nem igazán tudok értelmezni.

Az alkonyatnak inkább titulálható kiadvány nélkülözi a közéleti szerepet felvállalt, s időközben politikai köntöst öltött civil polgártársak önálló, őszinte véleményalkotását helyi közügyekben.

Többnyire az események után kullogva, lejárt szavatosságú történések közreadásával töltik ki az oldalakat, s nyugtatják vele híveiket, hogy minden a legnagyobb rendben van, mert Nagyatádon eseménydús és csupa öröm az élet.

A Hazai Pálya ifjú cikkírói nevüket és arcukat adják önálló véleményükhöz, miközben a városi televízióban hónapról hónapra látható, megválasztott (hivatalos) képviselőink fontos közügyekben rendszeresen hallgatnak, s mindenfajta egyéni véleményt mellőzve csak gombnyomással „bólogatnak”.

A közelmúltban itt járt a korábbi kormánypárt illusztris képviselője, aki elődjével szemben már beérte a sportcsarnok helyett a Bárdos iskola aulájával is, mivel híveik száma a korábbi produkciójuk miatt jelentősen megcsappant.

Elhangzott, hogyan látják a jelenlegi helyzetet, mit csinálnának másképp, s szokásukhoz híven ismét (ezúttal öt pillérre támaszkodva) ígérgettek fűt-fát, mert, ahogy egykor Virág elvtárs is mondta,”mi nem ígérgetünk a levegőbe”.

Az idősebbek emlékezhetnek rá, hogy ahányszor kiadták a jelszót, annyiszor úgy történt, ahogy mondták. Így lett magyar citrom (narancs), gyapot, kenáf, kokszagíz, s lettünk a vas és acél országa.

Volt három és sok ötéves terv, új gazdasági mechanizmus, rendszerváltást követő újabb „nyóc év”, de sohase mondhattuk, „hogy megálljunk, mert itt van már a Kánaán”.

Bár toronyórát lánccal ezúttal nem ígértek, de az ismerős globális „pillérek” mellett egy mondatot sem hallhattunk a megyei, mi több nagyatádi jövőről. Igaz, hogy ahogyan az elnök is jelezte, ez a helyi vezérek reszortja, de elmaradásával hiányosra sikeredett az egyébként kellően megszervezett politikai ródsó.

Ahogy elődeik (Róth, Csermanek és társaik) anno ipari-agrár országot csináltak az agrár-ipariból, úgy az új vezér és spanjai is megfeledkeznek arról, hogy Somogy kimondottan agrármegye, mert a földkérdés, állattenyésztés, erdő és vadgazdálkodás, vízgazdálkodás stb. helyzetéről, jövőképéről szót sem ejtve, általánosságban egészségügyről, oktatásról, gyermekétkeztetésről, stb. beszéltek. Ezek is fontos kérdések, de nem kimondottan somogyi pillérek, s nem biztosíthatják a kívánatos volumenű új munkahelyeket.

Pelikán elvtárs őszinte volt, és jelezte mentorának, hogy nem elég képzett, mi több még ennél is őszintébb önkritikát gyakorolt, de Virág elvtárs letorkolta, mondván, hogy „menet közben kell az önbizalmat megszerezni”.

Na, ez a „menet közben” (40+23 év) aggaszt engem nem csak az ellenzék, hanem a kormánypárt esetében is, mivel a „tandíjat” mindenkor a szavazópolgárok fizetik.

Az „erejüket” meghaladó globális problémák felemlegetése, mantraszerű ismételgetése helyett a lokális problémák megoldásáról, és fejlesztési lehetőségekről lenne jó hallani, olvasni, még ha szűk is a mozgástér, s csekély az esély a közeljövőben bekövetkező gyökeres pozitív változásra.

Kordában tartott korlátozott radikalizmusra, az elmúlt évtizedekben teljesen kihunyt egészséges nacionalizmusra igenis szükség van, s nem kell mindjárt lenácizni a nemzettudat erősítéséért tevékenykedő ifjú jobbikosokat. Érthető, hogy a kialakult helyzet ellenére nem kíván mindegyikük külföldre távozni, hanem itthon szeretnének boldogulni. Már az is dicsérendő, hogy a jelenlegi apolitikus helyzetben érdeklődéssel fordulnak a közéleti kérdések felé.

Ahogy visszaállították a korábban elnyomott szabad vallásgyakorlást, úgy a magyarságtudat erősítésének szándékát is tolerálni kell a megfelelő mértéktartással. A hosszú-hosszú pauza után ne akarjon egyetlen szervezet sem Kis gömböccé nőni, mindenre és mindenkire ránehezedni, mert az újabb ellenállásokat és konfliktusokat eredményezhet. Ez vonatkozik a vallásiakra épp úgy, mint a hatalmat megszerző politikaiakra, legyenek bár kormányon vagy ellenzékben.

A kívánatos az lenne, hogy a pártok, ill. vezetőik a hatalom és pozíciók megszerzése, a politikai ellenfelek lejáratása, ellehetetlenítése helyett, egymással összefogva végre az ország felemelkedésén, az Istenadta nép jólétének megteremtésén munkálkodnának.

A közelgő választások egyre puskaporosabb levegőjét szagolgatva pillanatnyilag úgy néz ki, hogy a megbékélésre és az együttműködésre néhány ciklus idejéig még várnunk kell.

Szeptember 26-i testületi ülésen tárgyalták a döntéshozók a települési szilárd hulladék kezelésével kapcsolatos közszolgáltatásról és a közterületek tisztántartásáról szóló 10/2012. (III.30.) önkormányzati rendelet módosítását.

Lerágott csont legyinthetne rá bárki,  s bár a tárgyalást megelőző napon kifejtettem, ill. közreadtam (korábban több mint húsz alkalommal) ezzel kapcsolatos véleményeimet, de a megválaszolatlan kérdéseimre, s a testületi határozatra tekintettel úgy ítélem, hogy érdemes újra szóba hozni a kifejezetten közérdekű témát.

Az ügy azért is aktuális, mert időközben megérkeztek a „rezsi csökkentett” számlák, s gyakorlatilag minden háztartást érint lakószámtól függetlenül.

A rezsicsökkentés kormányzati elgondolása és végrehajtása dicséretes, de mint sok minden egyéb törekvés ez is megbicsaklott az „előrelátó” szolgáltató és asszisztáló városvezetésünk barba trükkjén.

A rezsicsökkentés alapjául kijelölt 2012. április 14-e előtt két héttel az új 10 éves szerződés „átstrukturált” díjszabásával 33%-os díjnövekedést (a díjmoratórium alatt!) idéztek elő, s erre a díjra emelt ez évben 4,2%-ot a szolgáltató. Ezen 37,2%-os díjnövelés után csökkentette 10%-al a szolgáltató a hulladékszállítás díját, majd ezt tetézve a 2 fős háztartások esetében december végén, pár nappal az önkormányzat díjmegállapító jogkörének megszűnése előtt duplájára emelte az ürítési díjat. A szemléletesség, ill. a könnyebb megérthetőség kedvéért;

Nagyatádon a kötelezővé tett minimális 120 l-es hulladékgyűjtő edény bruttó ürítési díja 2011 decemberében 326 Ft/ürítés. 2012 április 1-től (a márciusban kötött új szerződést követően) 368 Ft/ürítés. 2013 január 1-től 384 Ft/ürítés. 2013 július 1-től (rezsicsökkentés után 345 Ft/ ürítés, pontosabban átlag 460,38 Ft/ ürítés, mert hozzá jön a teljesen indokolatlanul bevezetett rendelkezésre állási díj egy kukára eső összege (lásd a szolgáltató számlájához mellékelt rezsi csökkentési tájékoztatót).

Marcaliban nincs rendelkezésre állási díj (?), így 2013 január 1-én bruttó 277 Ft, július 1-től pedig 250 Ft egy 120 l-es kuka ürítési díja. Kadarkúton a 120 l-es kuka díja bruttó 130 Ft/ürítés (ott más a szolgáltató!).

„Látszólag olyan témáról beszélünk, ami nagyon nehezen megragadható, de látjuk már az alagút végét” mondta miheztartás végett a 26-i ülés során a polgármester, aki ugyan most látni véli az alagút végét, de nem látta (vagy nem akarta látni) az alagút bejáratát, amikor az elmúlt év tavaszán bevitte a sötét lyukba, értetlenül pislogó testületét. Anno Ő volt a „hunyó”, de bezzeg azóta rendre a jegyzőnek passzolja a labdát, s hárítja rá a felelősséget mondván, hogy véleménye lehet bárkinek, de „a jegyző állapítja meg”, hogy törvényes e valami, vagy sem (szeptember 4-i jegyzetem).

A pontosság kedvéért említem csak meg, hogy a hivatalos előterjesztő korábban és most is a jegyző, de az ötletgazda minden esetben a jegyző feletti munkáltatói jogokat gyakorló polgármester volt. A két ülés közötti tájékoztatókból is kiderül, hogy a polgármester minden alkalommal előzetesen négyszemközt tárgyalt (szeptember 3.) a szolgáltató ügyvezetőjével (vajon miért), s csak azután tájékoztatták a jegyzőt, és az esetlegesen érdeklődő képviselőket, bizottsági tagokat (szeptember 16.), de már nem az ügyvezető, hanem az egyezkedésben nem kompetens munkatársai. Igaz, hogy az ülés előtti bizottsági ülésen (szeptember 24.) már jelen volt az ügyvezető is, de az ott elhangzottakról a bizottsági elnök és a polgármester eltérően nyilatkozott.

A törvényváltozási kötelezettségekből adódó tételesen felsorolt rendeletmódosításokat a testület elfogadta azzal a megnyugtató polgármesteri ígérettel, hogy a novemberi ülésre a formai igazításokon túl, kedvező tartalmi változásokat is eredményező új rendelet tervezetet tesznek a testület elé.

Biztató és dicséretes elképzelés, s kívánom, hogy úgy is legyen, de azért ide kívánkozik a korábbi jegyzeteimben közreadott jelzés megismétlése. 2012.07.09-én az Alapvető Jogok Biztosához (korábbi Ombudsman) fordultam észrevételeimmel.

Csak gyanítom, hogy időközben az önkormányzathoz is megérkezhetett a Kúria azon végzése, amelyben a szemétrendelet törvényességének megkérdőjelezésére vonatkozó kezdeményezésre választ kellene adni, mert másfél éves kritizálás, noszogatás után az időközben elvesztett kompetencia ellenére miért lett hirtelen engedékeny és kompromisszumra hajlandó, az elfuserált szerződés ötletgazdája, ill. előterjesztője?

Várhatóan a képviselők lesznek ismét az utolsók, akik értesülnek a paraván mögötti történésekről, s a végső megoldás is bizonyára nélkülük fog elkészülni, hogy részükre csak a gombnyomás maradjon.

Tudomásul veszem, hogy "véleménye lehet bárkinek, de a jegyző állapítja meg, hogy törvényes e valami, vagy,  nem", de azért bátorkodom felhívni jegyző asszonyunk becses figyelmét, hogy;

Nagyatád Város Képviselő-testülete, települési szilárd hulladék kezelésével kapcsolatos közszolgáltatásról szóló 10/2012 (III. 30.) számú önkormányzati rendeletének 19§ (1) bekezdése, valamint a 37/A§ (1) bekezdése ellentétes a hulladékokról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény (Ht. 3. § g.) pontjával, valamint a 46.§ (1) bekezdésével.

Bár mindkét „hiányosság” közvetetten szóba került a legutóbbi ülés során (50 l-es edényzet, valamint a jelenleginél szélesebb körű, ill. nagyobb mértékű kedvezmény), de egyelőre csak remélhetjük, hogy novemberben az új rendelet vitája során mindkét „törvénytelenség” sorsa rendeződik.

Ami pedig a téma eszmecseréje során a polgármester által említett, ill. felsorolt szolgáltatói gesztusokat illeti, hát azokról jobb lett volna hallgatni.

Igaz, hogy gesztus (de a beszedett díjakból) az önkormányzat, ill. rendezvényei (foci, kézilabda, RSG, triatlon, Szent István-napi ünnepség, stb.) támogatása, a képviselők vendégül látása (Bundesliga mérkőzés), térítésmentes polgármesteri konténerürítések, de a sokmilliós „talált pénzt” eredményező lerakó rekultivációt hatalmas csúsztatás volt említeni.

Már többször megírtam, de úgy néz ki, hogy városvezetőnk erősödő amnéziája kezd aggasztó méreteket ölteni.

A szolgáltatóval kötött első tíz éves szerződés, valamint az akkori törvény szerint a szolgáltatónak a beszedett díjakból elkülönített rekultivációs alapot kellett volna létrehoznia a lerakó majdani befedési költségeire. A városból és a környező településekről behordott hulladék után beszedett kezelési díjakból a szolgáltató „elfelejtett”(?) alapot képezni, s a szerződés hosszabbításakor ezt a kötelezettséget egyszerűen kihagyta önkormányzatunk az újabb tízéves szerződésből. A rekultivációt a szolgáltató a Mecsek-Dráva Hulladékgazdálkodási Program kebelén belül uniós támogatással végezte el, aminek a befejezéskor többször is hangot adott.

A bérleti díjak szóra sem érdemesek mert jó, hogy nem Szegeden bérelt telephelyet az itteni tevékenységéhez, a bagatell géppark átvételi és lerakó bérleti díjakról nem is beszélve.

Tisztelt Képviselők!

Novemberben itt lesz az utolsó alkalom, hogy a nem kicsit, hanem nagyon el…t szerződés csorbáit kiköszörüljék, ha kell olyan áron is, hogy beváltva szeptember 9-én tett kijelentéseiket, a korábbi összefogással elégedetlen városatyák ténylegesen átülnek a „másik” oldalra.

A közeledő választásokra és korábbi ígéreteikre tekintettel, jó lenne már végre, ha kicsinyes egyéni és szűk csoportérdekeiket félretéve, ezúttal a köz javát szolgálva asszisztálnának a lakosságnak kedvező döntésekhez.

Nézem a városi televízió internetes tájékoztatóit, s érdeklődéssel cuppanok rá a második Nagyatádi Szilvanap alkalmából készült tudósításra.

Ismereteim szerint első se volt, mert ilyen rendezvény nem szerepel (a korábbi években sem!) Nagyatád Önkormányzatának hivatalos programjában.

Biztos, ami biztos, megtekintettem a városi honlap vonatkozó oldalait. Sem a hagyományos sem a korábbi egyéb rendezvények listáján nem látható, ill. található szilvanap. Triatlon Fórumtól Kutyakiállításig, Torkos Csütörtöktől Veterán DJ Party-ig mindenféle rendezvény szerepel a listákon, de szilvanap az egy sem. Igaz nem kőbevésett listák, de árulkodnak, mert az Erdélyi Kör dicséretre méltó szervezésében 13 éve indult szilvalekvárfőzésekről egy évben sem tesz említést az önkormányzati krónika. Na persze eddig civil „összejövetel” volt némi jobbos beütéssel, de ahogy a cím is jelzi, változnak az idők.

A tudósításról eszembe jutott a 17-én írt Piaci verébhírek bejegyzésem, melyben közreadtam a „kofa” pletykát, miszerint a polgármester átvette az Erdélyi Kör rendezvényét. Nos, a szóbeszéd nem volt kacsa, mert városvezetőnk a győztes „Müvház csata” után valóban átvette az irányítást, a sikeres pályázatok jóvoltából önállóan is rendezőképes civilektől (Erdélyi Kör, Szív Egyesület).

A „lenyúlás” fő oka az volt, hogy a kurzusváltás során elapadt támogatás következtében elsorvadt a Palacsinta Fesztivál és a Határtalan Játékok városi rendezvény is. Korábban ezen összejövetelek hivatottak demonstrálni a fennen hirdetett összetartozást, a testvérvárosi kapcsolatokat, s adtak alkalmat a ciklus közbeni rendszeres kampányolásra. A politikai időjárás prognózis gyökeres változást nem jelez, ezért az sem árt ha a polgármester folyamatos erődemonstráció mellett időnként gesztust gyakorol a jelenleg is többségben lévő, de impotens polgári oldal felé, egy látszólagos együttműködés erőltetett létrehozásával.

Igaz, hogy Nagyatád úgy köthető a szilvához, mint Kadarkút a gesztenyéhez, de ha elfogyott az ötlet, és megcsappantak a rendezvények, akkor jó szolgálatot tehet a korábban negligált, de időközben katalizátorrá vált „civil testvérvárosi” rendezvény is.

Természetesen, ha már a gimnáziumi jubileumon (micsoda skandalum!) nem szólhatott a polgármester, ezen a rendezvényen kellőképpen kibeszélhette magát, az ötletgazdát is „leszorítva” a színpadról.

„Azért fontos, hogy ez a nap, ez a program, ez a találkozás létrejött, mert ez kifejezi azt, hogy Nagyatád városának a testvértelepülései összetartanak, hogy ezt az alkalmat valamennyien felismerték, hogy kihasználjuk arra, hogy közösen itt találkozzunk. Megerősítsük azt a gondolatot, azt az elvet és azt a célt, hogy segítsük gondolattal, cselekedeteinkkel, együttműködéseinkkel, tanácsainkkal egymást, hogy minél eredményesebb önkormányzati munkát tudjunk végezni. Ezzel természetesen segítjük a határon túli magyarlakta településeket abban, hogy eredményesek legyenek és minél jobban meg tudják őrizni magyarságukat.” mondta a polgármester.

Gondolataival, mi több, minden szavával egyetértenék, ha nem ismerném, s nem emlékeznék korábbi álláspontjára. Kicsit feledékeny lehet, vagy részleges amnéziában szenvedhet (?), mert bizonyára nem csak én emlékszem 2004 decemberére, amikor széleskörű és hatékony propagandájának eredményeként Nagyatád gyalázatosan leszerepelt, s megbukott szolidaritásból. Amíg a külhoni magyarok kettős állampolgárságához szükséges törvény megalkotását támogató IGEN szavazatok száma országosan 51,6%, megyei szinten 54,7%, Csurgón 60,7% volt, addig a nagyatádiaknak csupán 43,5%-a ítélte úgy, hogy a külhoniakkal való összetartozást kívánatos az állampolgárság megadásával erősíteni. A Nagyatádi Erdélyi Kör és testvérszervezetei hangját abban az időben sem hallhattuk.

Ezt követően évekig fagypont körüli volt a testvérvárosi kapcsolat, míg ez év februárjában kormányzati ukázra Nagyatádon is fellángolt a szolidaritás, s néhány napra felhúzták a városháza előtti rúdra a székely zászlót.

Mi magyarok, ők magyarok, mi itt, ők ott keresik a boldogulásukat, de azért összetartozunk, mondta ekkor városvezetőnk, de olyan, hogy bocsánat testvérek, mert 2004-ben felültünk egykori elvtársaink propagandájának, tévedtünk, stb. stb. nem hangzott el.

A történtek ellenére, ha valaki netán ma keresné a székely zászlót a főutcán, épp úgy nem találja, mint a városunknak sok éve adományozott, de soha fel nem vont 1956-os lobogót.

„Azt gondolom, hogy hagyományt ápolunk, lassan már ez is jó nagyatádi hagyomány lesz a szilvalekvárfőzés – ami egy közösségépítés, mert mindenki kavarja, mindenki érzi az illatát, közben beszélgetnek, még talán a levét is megkóstolják a szilvának, és barátságok kötődnek, ez a lényege az egésznek”, mondta a nemzeti testvérvárosi kapcsolatokat erősítő ”Nagyatádi Magyar Szilvanap” alkalmával, az Erdélyi Kör és Szív Egyesület elnöke.

 NO COMMENT.