A fenti kérdésre természetesen igen a válasz, hiszen elvileg szabad és demokratikus választás volt, de meglátásom szerint valójában csak ismételten asszisztáltunk az aktuális hatalom kisded játékaihoz.
Mint korábban, úgy most is érdeklődéssel figyeltem több csatornán is a választások közvetítését, s az eredményhirdetés utáni megnyilatkozások kapcsán eszembe jutottak az elmúlt évtizedek hasonló eseményei.
Halványuló emlékeim és fogyatkozó dokumentumaim között kutakodva sok minden eszembe jutott, mivel sok esetben nem csak szavazója, hanem aktív közreműködője, mi több, egy esetben jelöltje is voltam az aktuális parlamenti képviselő választásnak.
A mostanival együtt 12-ik alkalommal vehettem részt a szavazáson, így van mire visszaemlékeznem és értékelnem a tapasztaltakat.
Az előzetes eredmények befutása láttán elhangzott kuruckesergők során a csalódott pártvezetők élesen bírálták a vonatkozó új választási törvényt, mint produkciójuk színvonalának legfőbb okozóját. Rögtön Antal József elhíresült mondása jutott eszembe; „Tetszettek volna forradalmat csinálni”, hiszen a törvény jóváhagyásakor ott ültek a parlamentben, s sejtették, mi több, tudták, hogy az új helyzet az előterjesztőnek kedvez. Nem szerveztek tüntetést, nem hirdettek választási bojkottot, mert a kormányváltó hangulatra bazírozva lenyelték a békát. Most utólag persze hangoztatják, hogy „maga számára optimálissá tette, neki lejtett a pálya, jogtalan előnyökhöz jutott”, stb. stb. Jóóóóóóóóóóó reggelt!
Porosodó irataim lapozgatása közben egyik dossziéból kiesett egy piciny kék színű „Névjegyzék kivonat”. Rajta a dátum, Magyar állami nyomda. Budapest. 1947. Az 510.005/1947. B. M. számú rendelethez készült 2. számú minta. A nyomtatvány „bevetésekor” még alig féléves voltam, így történetét a kordokumentumokból ismerem, de a később született és politikai küzdőtérre lépett elvtárs-uraknak is ismernie kell.
Hosszú és bonyolult történet, de a lényeg köztudott, hogy ezzel csalták el anno a kommunisták az 1947. évi „Kékcédulás”-ként elhíresült magyarországi országgyűlési választást. Bár a legtöbb szavazatot kapták, de a választójogi törvény módosításával és választási csalások ellenére sem sikerült abszolút többséget szerezniük. Ezért aztán az 1949-s választásokra „likvidálták” az ellenzéket, és Kádár megérkezéséig élvezhették a felszabadult választópolgárok a Rákosi korszakot. Az aktuális demokratikus választásokhoz készségesen „segítséget” nyújtott a Magyar Függetlenségi, később Hazafias Népfront.
Ugye tetszenek emlékezni? Nyista egyéni program, önálló független jelölt, mert csak is a Népfront jelöltje rúghatott labdába. Emlékszem a választási teendőinkre, miszerint megjelenés „erősen ajánlott”, névjegyzéken kipipálva, boríték a kézbe, ládába bedobni, oszt jó napot.
Annak idején még nem szavazhattam Janibá-ra és Biszku elvtársra, de a helyiek is bizonyára emlékeznek még Palibá-ra (pardon, Losonczi elvtársra, az Elnöki Tanács somogyi elnökére), és a so-sok „munkás” Népfront jelöltre.
Azóta persze sok víz folyt le a Dunán és a Rinyán, s mivel a kékcédula már korában elavult, ezért új és korszerűbb barbatrükkök kiötlésével és bevetésével lehet jogtalan előnyöket szerezni a kamra és kasszakulcs birtoklásának megszerzéséhez. Az eszközökben a felek soha nem válogattak, de a veszteseknek mindig fájdalmas az eredmény, s kínjukban „rendőrért” kiáltoznak, miközben a kárszámla mindig az adófizetőket terheli.
Bár a legnagyobb ellenzéki párt körzetünkben is kiadta a „narancsriasztást”, az eredmények következtében a sok piros sál ellenére narancsba borultak még a helyi szilvafák is.
A látszat azonban csalóka, mert ha jobban odafigyelünk, valójában KDNP-s lett a körzet, legfőképp Nagyatádon. A szövetség jegyében, Fidesz színekben ugyan, de akkor is KDNP-s. Ha bizonyságul nem elegendők a jelenlegi ciklus eddigi történései, akkor figyeljünk a közeljövő aktuális történéseire (Sportcsarnok, fürdő, kórház, vezetésválasztás).
Izgalmas és érdekes átrendeződési időszak köszönt most ránk. Városvezetőnk az irattár mélyére süllyesztheti a Latinka lobogót, s előbányászhatja az átvétel óta negligált 56-os lyukas zászlót. Bár honlapjára (ez nem reklám, de már van neki!) kitette a győztestől kapott „emlékeztető” bizonyságlevelet, de célszerűbb és kifizetődőbb lenne, ha bekeretezve kihelyezné irodája, vagy esetleg a testületi ülésterem falára a testvérvárosi kapcsolatokat demonstráló dokumentumok mellé.
Érdeklődve várom kaméleon Pistánk újabb idomulását a megújult régi környezetben kialakuló új helyzethez, melyre korábbi iskolájában (az egykori pártbizottságon) alaposan kiképezték. Kíváncsian várom, hogy Mutyi Pista miként folytatja üzelmeit a visszatérő Mutyi E-vel, hiszen a műsor új darabbal, régi szereposztással folytatódik, s ebből örökös városvezetőnk bizonyára nem óhajt kimaradni.
Nagy biznisz volt korábban a fürdők építése, felújítása, de lejárt lemez, mert új slágernek ígérkezik a toplistás kórházi rekonstrukció, melyből már ismételten nem részesülhet az egykori kórházi „privatizátor”.
Persze a pakliban az is benne van, hogy „a mór megtette kötelességét, a mór mehet”, miután gyalázatos árulásával eltávolította politikai akadályként útban állt egykori mentorát. A korábbi kilövési engedély után esetleg érkezhet egy kilövési ukáz is, de ennek realizálására csekély az esély, mert a jelenlegi vadásztársaság tagjai még egy mozsárágyúval sem képesek levadászni egy verebet.
Addig is, míg kiderül a folytatás, vegyük birtokba az egy éve elkészült városi klozetot, s a már majdnem kész felújított művelődési házat, s vitassuk meg, hogy mire is költsük a Bárdos projekt kötbéreként hamarosan befolyó háromszáz milliót.
