Nagyatádi egyenes beszéd

Ki tudja, de előbb utóbb kiderül majd, hogy jól döntött e, az Isten adta nép.

Az, viszont változatlanul egyértelmű kell, hogy legyen, a Fidesz rossz választás volt még a narancskárosultak számára is.

A már csak múlttal rendelkező szépkoruak széles tömegeinek Viktor ”imádata” („megvéd minket a háborútól és a migránsoktól, blabla..”) az utolsó percig kitartott, de az öntudatra ébredt fiatalok a jövőjüket kilátástalannak ítélve, nem lacafacáztak. Alvó szavazói hajlandóságukat felébresztve, soha nem észlelt tömegben tódultak az urnákhoz, és a józan szavazópolgárokkal karöltve sec perc alatt elzavarták a tolvaj rezsimet.

Kicsit megkéstek, de jobb későn, mint soha, mert tűrhetetlenné vált, amit a magát nemzetinek tituláló maffiahálózat művelt az elmúlt másfél évtizedben.

Jómagam (egykori csapattársaimmal egyetemben) már 2010-ben megtapasztaltam, hogy a vezér, akit ha nem is vakon, de jó ideje követtem, ahogy már korábban is jeleztem, egy címeres gazember.

A „haszonélvezők” most sírnak rínak, de reméljük, hogy a főkolomposok példátlan tettei nem maradnak következmények nélkül, s ki-ki érdemei szerint elnyeri méltó „jutalmát”.

A népítélet már kimondatott, az igazságszolgáltatás mától már az illetékes hatóságok dolga.

Nagyatádon ugyan nem volt tetten érhető a fővárosban s nagyvárosokban tapasztalt karneváli hangulat, de magára hagyott településünkön is sokan felsóhajtottak, megkönnyebbültek (nem kevesen pedig zokogtak) a diktátor és hordája leváltásának örömteli hírére.

Az Orbán család környékbeli nem csekély zabrálásának a közelmúltban mi is szemtanúi lehettünk, de a telhetetlen kisgömböc Lölő nem talált kedvére való falatokat, így elkerülhettük a helyi vállalkozóink kifosztását.

A nemzetünk felvirágoztatására szolgált uniós bőségszaruból nem sok pénz csordogált önkormányzatunk kasszájába, ezért a repülőrajt nálunk is elmaradt. A sok éve elsorvadt helyi narancsklub egykori puccsistáinak „pecsenyesütései” ugyan megelégedésükre sikeredtek, de az” ingyen ebéd” feltételezhetően náluk is véget ér, s csatlakozhatnak az üzemi konyhához.

A cunami várhatóan sokakat elsöpör, s lesznek vétlen áldozatok is. Sajnos igaz, hogy „ahol gyalulnak, ott hullik a forgács”, ami azonban nem ok arra, hogy a Rinya minden narancsot kisöpörjön városunkból.

A győzelmi mámor során új jelenséget észleltem a”helyi médiában”.

Némi pihenő után ismét hallat magáról, pontosabban felszólalt egykori örökös polgármesterünk (szeretett MI PISTÁNK), mivel komolyan felzaklatta egykori alkotásainak méltatlannak ítélt degradálása.

Közhírré tette, hogy nem vesz részt a városnapi ünnepségen, mert szeretett múzeumát visszaminősítették, bezárták, stb. (A városnapi ünnepség egyébként a duzzogó OI. bojkottja ellenére sikeresen megtörtént)

A helyi múzeumokkal kapcsolatos szakmai fejtegetésével egyet is lehet érteni, de néhány dologról igyekszik szándékosan megfeledkezni. Nem tudom, hogy a regnáló polgármestert szándékozik e „kóstolgatni”, vagy valóban életműve rombolását sérelmezi, de a városi honlapról Ő is láthatja, mint mindenki.

Anno gyakran mondogatta, hogy „nem én döntöttem így, hanem a képviselő-testület”.

A vonatkozó jegyzőkönyvben látható, hogy a testület egyhangúan (két kérdésfeltevést követően ellenvetés nélkül) megszavazta az előterjesztést. A napirend kezdeményezője nem a polgármester, hanem az intézmények vezetője volt, s nem unalmában, hanem kényszerből.

Hét cikluson át regnáló ex polgármesterünk tisztában van a prioritásokkal, s tudja, hogy csak a kötelező feladatok ellátása után következhetnek a szabadon választottak, a költségvetés teherviselésének függvényében.

 A város pénzügyi helyzetével végképp tisztában van, s láthatja, amit az intézményvezető, hogy a közeljövő költségvetésének indokolatlan teher három múzeum működtetése. Ha úgy gondolja, hogy a megyéről elegendő forrást tud kilobbizni a korábbi állapot fenntartásához, akkor, nosza rajta, s győzze meg a testületet álláspontja revideálására.

Ami az újdonsült „nulla kilométeres” képviselőnket illeti, reméljük miniszterré avanzsált földije támogatásával hasznosabb szószólónk lesz, mint narancsos elődei.

Tudtommal megbízó levelét már átvette, de tisztelgő látogatását a múlt heti közmeghallgatásos testületi ülésen sem tette meg. Igaz, hogy a parlamenti esküre csak szombaton kerül sor, de a nagyatádiak jóvoltából is már majd egy hónapja szenátornak mondhatja magát. A választás előtt a piacunkon sok-sok aláírást is begyűjtött, ezért úgy gondolnám, hogy egy „beköszönés” polgármesterünknél, s néhány köszönő szó kijárna Nagyatád polgárainak is.

Igaz, hogy sok (77) település van a választókörzetben, de a négy város a szavazati súlyára tekintettel prioritást élvezhetne.

Na, de ne legyünk türelmetlenek, s várjuk meg az újabb, most már valódi sikeres repülő rajtot, majd az azt követő turbolencia mentes sétarepülést, hogy végül elmondhassuk, hogy jól választottunk. Amennyiben viszont az új repülő is idő előtt földbe áll, akkor idézhetjük Gyurcsány elvtársat: „Elkúrtuk! Nem kicsit, nagyon”!

Tisztel NYUGGER társaim!

Előző „riadóm” alkalmával már feltettem a nem költői kérdést, hogy vajon mitől olyan nagy a látás és halláskárosult polgártársaim tömege.

Jeleztem, hogy délvidéken is sok az alulinformált választópolgár, de ez még nem kellő magyarázat az észlelhető mérhetetlenül sok „narancskárosultra”.

A média minden csatornájából szakadatlanul ömlő hamis propaganda ellenére bőven van lehetőség a széleskörű tájékozódásra és az objektív konzekvenciák levonására. Mi okozza akkor a rengeteg érthetetlenül torz szubjektív helyzetmegítéléseket?

Nos, a regnáló hatalom kegyeltjei részéről érthető, hiszen az elvtelen lojalitásért juttatott különböző mértékű „zsákmány” (trafik, vissza nem térítendő támogatás, kamu pályázat, jól fizető hivatali beosztás, stb.) érdekében a végsőkig kitartanak a kamra és kasszakulcsot méltatlanul birtokló gátlástalan kormányzópárt mellett.

Ami viszont érthetetlen számomra, hogy a számtalanszor lebecsült, megalázott szépkoruak tömege, az időnként számukra kiutalt alamizsnákért cserébe, támogatásukkal miért fogadják kegyeikbe ciklusról ciklusra a levitézlett „képviselőiket”?

Sajnos a remélt társadalmi párbeszéd generálási szándékom sikertelen volt, mert reagálás se pro se kontra formában nem született. A változatlanul fennálló „kollektív f.sás”, vagy egyéb ismeretlen oknál fogva egyetlen helyeslő vagy ellenkező észrevétel sem született.

Lehet, hogy reálisan ítélem meg a helyzetet?

Ha nincs ellenvélemény, akkor ismételten felhívnám, első sorban kortársaim figyelmét.

A kormány, és igazi rendszerváltásra érett jelenlegi helyzetben jó lenne már végre öntudatra ébredni tisztelt szépkorúak, mert az időnk egyre fogy, és Rákosi pajtás ötéves terveire hajazó Láz@r féle újabb két ciklus, ill. annak hamis ígéretei, már nem férnek bele sok évtizedes reménytelen várakozásainkba.

Gyerekek, unokák százezrei már csak telefonon, interneten láthatók, hallhatók a szülők, nagyszülők számára, s a gyakori személyes találkozókban, ill. kommunikációkban sem részesülhet mindenki. A megnyirbált nyugdíj sem tart ki mindenkinek a hónap végéig, s gyakran kell dönteni a számlák kifizetése, a gyógyszerek kiváltása és a szükséges élelmiszer vásárlása között, Amit anno a háború utáni újjáépítés, majd a kommunista műszakok során szüleink és mi magunk megteremtettünk („Mienk az ország, magunknak építjük!”) az mára már  nagy részben Vikt@r és „családja” tulajdonában van.

„Mienk a haza és mienk a jog!” írta anno Petőfi, de ahogy polgártársaim nem akarják észlelni, hogy már mindkettő egy bűnszervezet kezében van, úgy a regnáló hatalom sem akar emlékezni miként is vélekedtek elődeik cselekedeteiről és mennyire ígérték, hogy velük minden másként lesz.

Aztán az első ciklus programjának be nem tartott ígéretei, ill. annak „folytatása” lett a regnáló kormánypárt következő ciklusainak programja.

Nyuggertársaim emlékezzünk csak!

A 2003-ban a Medgyessy kormány által javasolt 13. havi nyugdíjat a FIDESZ nem szavazta meg.

Bevezetését (Medgyessy kormány) követően a gazdasági válságra tekintettel (Bajnai kormány) 2009-ben felfüggesztette a folyósítását.

2010-es hatalomra kerülését követően (bár megígérte a 14. havival megspékelve), a FIDESZ több mint egy évtizeden át elfelejtette visszaállítani. Most, hogy „körmükre ég” a választás, az üres államkassza ellenére gyorsan visszaállítják, kifizetik az eddig hanyagolt fegyverpénzt, s bevezetnek több adókedvezményt.

A magyarországi nyugdíjak svájci indexálását (az 50% infláció-50% bérnövekedés alapú emelést) 2011-ben a FIDESZ megszüntette és 2012-től vezették be a kizárólag inflációkövető (árindex alapú) nyugdíjemelési rendszert.

Ezáltal 65%-al megrövidítették a nyugdíjasokat, amiből most az egy heti 14. havival (hetivel) visszaadnak 2%-ot. Bravó!

13 éve lenyúlták a magánnyugdíjakat (3000 milliárd Ft.), de a beígért egyéni nyugdíjszámlákra történő elhelyezés (visszautalás) a mai napig nem történt meg.

A választások előtti sok-sok ígérettel Rákosi és Kádár után, az @rbáni „jóléti lufi” is a magasba száll, hogy aztán szokásához híven később kipukkadjon.

Rákosi kölcsöneit nagyszüleink, Kádár kölcsöneit szüleink és mi fizettük vissza, az @rbánét viszont már nem csak gyermekeink, de unokáink is törleszthetik, amíg csak élnek.

Úgy néz ki, hogy most minden eszköz megengedett a hatalom megtartása érdekében, ami egyetlen igaz céljuk. Hisztéria és félelemkeltés (háború, migránsok, Brüsszel, stb.), gátlástalan szavazatvásárló közpénzköltés, riogatás, karaktergyilkolás, hamis propaganda cunami, stb.

Beindult az eddig hallgató somogyi papagáj kommandó is. Képviselők, pártkatonák, akik másfél évtizedig „lapítottak”, most harsányan és szaporán hirdetik az ukázban kiadott R@gáni propagandát. Most egyszerre mindegyikük hihetetlenül aktív „békeharcos” lett.

Aki nem veszi be a cuclit, miszerint nem a regnáló kormány, hanem Brüsszel, a háború, az infláció, a migránsok, stb. az ország helyzetének előidézői, az szerintük áruló, s nem magyar.

Maradjon az ál keresztény FIDESZ „szövetség”, s legyünk hasznos idióták. Ne legyenek kérdéseink (Hatvan-puszta,”bankrablás” végrehajtók, gyermekbántalmazók, alapítványok, stb.) s ne legyünk kerékkötői a változásnak („folytatásnak”?).

Polgártársak ébresztő!

Kikhez folyik be az egyre csak növekvő autópálya díj, a növekvő áramdíj melletti brutális rendszerhasználati díj, az oroszoktól vásárolt üzemagyag umbuldák profitja, a túlárazott útépítések és egyéb beruházások irreális nyeresége?

A kérdés nem nehéz! Na, ki találja ki, hogy kikhez?

Egyesek szerint a kormányfő „egy géniusz, világpolitikai tényező, Európa megmentője, az országunk egyetlen lehetséges vezetője”!

Lehet, hogy mind ez igaz, de az én szememben @rbán Vikt@r 2010 óta csak egy címeres gazember.

Sommás megítélésem, ill. minősítésem nem a médiából merítkezik, hanem kizárólagosan személyes tapasztalataimon és benyomásaimon alapul. Korábbi jegyzeteimben (2010-től) már megosztottam ez irányú „észrevételeimet”, s mivel „lerágott csont”, ezúttal nem ismétlem meg.

Az elmúlt másfél évtizedes regnálása során vezérünk újra meg újra bizonyította, ill. megerősítette, hogy alvezéreivel (S@mjén, R@gán, L@z@r, Mat@lcsy, stb.) egyetemben becstelen briganti, akinek előbbre való a családja és holdudvara gyarapodása, mint nemzetünk boldogulása. Miután lezüllesztette, kirabolta az országot, az államkassza választási célú kisöprésével próbál újabb alamizsnaosztással a „felszínen” maradni.

A hatalmas államadósságot és hitelkamatot rálőcsöli a következő nemzedékekre, gondolván „utánam a vízözön”.

Kisded „játékainak” felsorolása hosszadalmas és felesleges lenne, mivel a média naponta leplezi le és taglalja a kormányzásnak titulált „lenyúlásokat”.

 A nemrég megjelent új messiás lehet, hogy pillanatnyilag nem alkalmas az országunk kormányzására, de anno a „keresztapává” züllött jelenlegi kormányfőnk sem tekerte profin a hajónk kormánykerekét. Róla már tudjuk, hogy untauglich. Talán esélyt és némi bizalmat adhatnánk a váratlanul felbukkant üstökösnek, a „tékozló fiúnak” aki már eddig is sokat bizonyított, hogy állja az ütéseket, és milliókat képes zászlaja alá szólítani. 

Változásra van szükségünk, vagy maradjon a „FOLYTATÁS”?

Még van idő gondolkodni és eldönteni, hogy a történtek után van e elég időnk a „WC. kefés” Láz@r által kívánt újabb két ciklus kivárására, hogy szembesülhessünk végre a Rákosi és Kádár után Láz@rék által is meglebegtetett „Kánaánnal”.

Tisztelt Polgártársaim!

Tessenek már egy kicsit elgondolkodni, hogy vajon miért csak nálunk van már évek óta háborús vészhelyzet és az önmagát felhatalmazó kormány jóvoltából rendeleti kormányzás? Vajon miért hosszabbították meg ismételten, s tolták ki május 13-ig?

Ha a regnáló hatalomnak másfél évtizede az a célja, hogy „a családok kedvező anyagi körülmények közé kerüljenek”, akkor miért csak az @rbán családét és a NER közösségét sikerült teljesíteni?

A kormány gazdaságpolitikai döntéseit befolyásoló demográfiai fordulatot ugyan már mi idézte elő?

Miért fogy a magyar? Miért mennek el annyian az országból, Miért magasabb az elhalálozási, mint a születésszámok?

Igen, de „elviszik háborúba a gyermekeinket”, s ez gondolkodás nélkül megrémíszt sokakat.

Békét akarunk! Békét akarunk! Hát persze, ki nem akarna? Mindenki, csak az a fránya Brüsszel készül a háborúra.

Az 50-es-60-as években nem egy ünnepségen énekeltük, hogy „Békét a világnak, békét minden népnek”, miközben az óta is folyamatosan dúl itt-ott szerte a világban ilyen-olyan háború.

Bár a közelünkben is volt (Délszláv), és ma is dúlnak háborúk (Ukrajna, Irán, stb), de mi szerencsénkre 80 éve háborítatlanul békében élünk, ezért oktalan az ezzel való riogatás. Célja a félelemkeltés, hogy a kormányunk naponta elmondhassa, hogy megvéd minket. Arról nem beszélnek, hogy a NATO-ba „igyekvő” Ukrajna miért támadna egy NATO tagországra, mint Magyarország.

Végletekig lehetne sorolni a pro és kontra érveket, de a globális politika mellőzésével kimondottan a lokális politikára koncentrálva a személyes benyomásai és tapasztalatai alapján mindenki vonja le a konklúzióját.

A keresztapa kijelentette, hogy készen áll a FOLYTATÁSRA. Kérdés, hogy akarjuk e?

1. MP. még nem, @V. már nem alkalmas az ország irányítására. Bármennyire is hirdetik, a történtek után, csak a jobb sorsra érdemes szimpatizánsoknak jelzem a FIDESZ ROSSZ VÁLASZTÁS!

Koszorús költőnk miként szólt anno a nemzethez?

„Rabok legyünk, vagy szabadok, ez a kérdés válasszatok”!

Nos, a kérdés felettébb aktuális, s dönteni mindenképpen kell.

Aztán cca. egy év múlva lehet, hogy mindannyian együtt dörmöghetünk, hogy „jaj, anyám nem ilyen lovat akartam”!

Ha mindnyájan szavazunk, akkor bármilyen lesz is az ország vezetése, legalább legitim „szakácsok” főztjét dicsérhetjük, vagy szapulhatjuk.

Hajrá magyarok, hajrá Nagyatád!

Az egészségügyi intézményeink kényszerű látogatásai során a sokat kritizált hiányosságokat, anomáliákat (talán szerencsémre?) nem igazán észleltem, ezért is érthetetlen számomra, hogy mitől olyan kiterjedt a látás és halláskárosult polgártársaim tömege.

Jó-jó tudom, hogy délvidéken is sok az alulinformált választópolgár, de ez még nem kellő magyarázat az észlelhető mérhetetlenül sok „narancskárosultra”.

A média minden csatornájából szakadatlanul ömlő hamis propaganda ellenére bőven van lehetőség a széleskörű tájékozódásra és az objektív konzekvenciák levonására. Mi okozza akkor a rengeteg érthetetlenül torz szubjektív helyzetmegítéléseket?

Nos, a regnáló hatalom kegyeltjei részéről érthető, hiszen az elvtelen lojalitásért juttatott különböző mértékű „zsákmány” (trafik, vissza nem térítendő támogatás, kamu pályázat, jól fizető hivatali beosztás, stb.) érdekében a végsőkig kitartanak a kamra és kasszakulcsot méltatlanul birtokló gátlástalan kormányzópárt mellett.

Ami viszont érthetetlen, hogy a számtalanszor lebecsült, megalázott szépkoruak tömege, az időnként számukra kiutalt alamizsnákért cserébe, támogatásukkal miért fogadják kegyeikbe ciklusról ciklusra a levitézlett „képviselőiket”.

A kormány, és igazi rendszerváltásra érett jelenlegi helyzetben jó lenne már végre öntudatra ébredni tisztelt kortársaim, mert az időnk egyre fogy, és Rákosi pajtás ötéves terveire hajazó Lázár féle újabb két ciklus, ill. annak hamis ígéretei, már nem férnek bele sok éve reménytelen várakozásainkba.

Gyerekek, unokák százezrei már csak telefonon, interneten láthatók, hallhatók a szülők, nagyszülők számára, s a gyakori személyes találkozókban, ill. kommunikációkban sem részesülhet mindenki. A „megnyirbált” nyugdíj sem tart ki mindenkinek a hónap végéig, s gyakran kell dönteni a számlák kifizetése, a gyógyszerek kiváltása és a szükséges élelmiszer vásárlása között, Amit anno a háború utáni újjáépítés, majd a kommunista műszakok során szüleink és mi magunk megteremtettünk („Mienk az ország, magunknak építjük!”) az mára már  nagy részben Viktor és „családja” tulajdonában van.

„Mienk a haza és mienk a jog!” írta anno Petőfi, de ahogy polgártársaim nem akarják észlelni, , úgy a regnáló hatalom sem akar emlékezni miként is vélekedtek elődeik cselekedeteiről és mennyire ígérték, hogy velük minden másként lesz.

Aztán az első ciklus programjának be nem tartott ígéretei, ill. annak „folytatása” lett a FIDESZ következő ciklusainak programja.

Nyuggertársaim emlékezzünk csak!

A 2003-ban a Medgyessy kormány által javasolt 13. havi nyugdíjat a FIDESZ nem szavazta meg.

Bevezetését (Medgyessy kormány) követően a gazdasági válságra tekintettel (Bajnai kormány) 2009-ben felfüggesztette a folyósítását.

2010-es hatalomra kerülését követően (bár megígérte a 14. havival megspékelve), a FIDESZ több mint egy évtizeden át elfelejtette visszaállítani. Most, hogy „körmükre ég” a választás, az üres államkassza ellenére gyorsan visszaállítják. A magyarországi nyugdíjak svájci indexálását (az 50% infláció-50% bérnövekedés alapú emelést) 2011-ben a FIDESZ megszüntette és 2012-től vezették be a kizárólag inflációkövető (árindex alapú) nyugdíjemelési rendszert.

Ezáltal 65%-al megrövidítették a nyugdíjasokat, amiből most az egy heti 14. havival (hetivel) visszaadnak 2%-ot. Bravó!

13 éve lenyúlták a magánnyugdíjakat (3000 milliárd Ft.), de a beígért egyéni nyugdíjszámlákra történő elhelyezés (visszautalás) a mai napig nem történt meg.

A választások előtti sok-sok ígérettel Rákosi és Kádár után, az Orbáni „jóléti lufi” is a magasba száll, hogy aztán szokásához híven később kipukkadjon.

Rákosi kölcsöneit nagyszüleink, Kádár kölcsöneit szüleink és mi fizettük vissza, az Orbánét viszont már nem csak gyermekeink, de unokáink is törleszthetik, amíg csak élnek.

Úgy néz ki, hogy most minden eszköz megengedett a hatalom megtartása érdekében. Hisztéria, félelemkeltés (háború, migránsok, Brüsszel, stb.), gátlástalan szavazatvásárló közpénzköltés, riogatás, hamis propaganda cunami. Beindult az eddig hallgató somogyi papagáj kommandó is. Képviselők, pártkatonák, akik másfél évtizedig „lapítottak”, most harsányan és szaporán hirdetik az ukázban kiadott Rogáni propagandát. Most egyszerre mindegyikük hihetetlenül aktív „békeharcos” lett. Aki nem veszi be a cuclit, miszerint nem a regnáló kormány, hanem Brüsszel, a háború, az infláció, a migránsok, stb. az ország helyzetének előidézői, az szerintük  nem magyar.

Maradjon az ál keresztény FIDESZ „szövetség”, s legyünk hasznos idióták. Ne legyenek kérdéseink  s ne legyünk kerékkötői a változásnak.

Kikhez folyik be az egyre csak növekvő autópálya díj, a növekvő áramdíj melletti brutális rendszerhasználati díj, az oroszoktól vásárolt üzemagyag umbuldák profitja, a túlárazott útépítések és egyéb beruházások irreális nyeresége?

A kérdés nem nehéz! Na, ki találja ki, hogy kikhez

Egyesek szerint a kormányfő „egy géniusz, világpolitikai tényező, Európa megmentője, az országunk egyetlen lehetséges vezetője”!

Lehet, hogy mind ez igaz, de az én szememben Orbán Viktor 2010 óta csak egy címeres gazember. Sommás megítélésem, ill. minősítésem nem a médiából merítkezik, hanem kizárólagosan személyes tapasztalataimon és benyomásaimon alapul. Korábbi jegyzeteimben (2010-től) már megosztottam ez irányú „észrevételeimet”, s mivel „lerágott csont”, ezúttal nem ismétlem meg.

Az elmúlt másfél évtizedes regnálása során vezérünk újra meg újra bizonyította, ill. megerősítette, hogy alvezéreivel (Semjén, Rogán, Lázár, Matolcsy, stb.) egyetemben becstelen briganti, akinek előbbre való a családja és holdudvara gyarapodása, mint nemzetünk boldogulása.  A hatalmas államadósságot és hitelkamatot rálőcsöli a következő nemzedékekre, gondolván „utánam a vízözön”.

Kisded „játékainak” felsorolása hosszadalmas és felesleges lenne, mivel a média naponta leplezi le és taglalja a kormányzásnak titulált „lenyúlásokat”.

 A nemrég megjelent új messiás lehet, hogy pillanatnyilag nem alkalmas az országunk kormányzására, de anno a „keresztapává” züllött jelenlegi kormányfőnk sem tekerte profin a hajónk kormánykerekét. 

Még van idő gondolkodni és eldönteni, hogy a történtek után van e elég időnk a „rasszista” Lázár által kívánt újabb két ciklus kivárására, hogy szembesülhessünk végre a Rákosi és Kádár után Lázárék által is meglebegtetett „Kánaánnal”.

Tessenek már egy kicsit elgondolkodni, hogy vajon miért csak nálunk van már évek óta háborús vészhelyzet és az önmagát felhatalmazó kormány jóvoltából rendeleti kormányzás? Vajon miért hosszabbították meg ismételten, s tolták ki május 13-ig?

A kormány gazdaságpolitikai döntéseit befolyásoló demográfiai fordulatot ugyan már mi idézte elő?

Miért fogy a magyar? Miért mennek el annyian az országból, Miért magasabb az elhalálozási, mint a születésszámok?

Békét akarunk! Békét akarunk! Hát persze, ki nem akarna? Mindenki, csak az a fránya Brüsszel készül a háborúra.

Az 50-es-60-as években nem egy ünnepségen énekeltük, hogy „Békét a világnak, békét minden népnek”, miközben az óta is folyamatosan dúl itt-ott szerte a világban ilyen-olyan háború.

Bár a közelünkben is volt (Délszláv), és van (Ukrajna) háború, de mi szerencsénkre 80 éve háborítatlanul békében élünk, ezért oktalan az ezzel való riogatás. Célja a félelemkeltés, hogy a hadsereg nélküli kormányunk naponta elmondhassa, hogy megvéd minket.

Végletekig lehetne sorolni a pro és kontra érveket, de a globális politika mellőzésével kimondottan a lokális politikára koncentrálva a személyes benyomásai és tapasztalatai alapján mindenki vonja le a konklúzióját, és annak megfelelően csatlakozzon áprilisban a „folytatáshoz” vagy a „változáshoz”! Aztán cca. egy év múlva együtt dörmöghetünk, hogy „jaj, anyám nem ilyen lovat akartam” mert „egyik kutya másik eb”!

Ezúttal nem a legújabb könnyűzenei kínálatból, mint anno a 60-as-80-as évek rádióműsorában, hanem a legfrissebb képviselőjelölti felhozatalból.

Nos, ha a fehér füst a kéményből még várat is magára, azért a választókörzetünk újsütetű „Tiszás bíborosát” már sikerült kiválasztani a felkínált palettáról.

Valódi bátor hétköznapi emberek vállalták a nyílt kiállást és megmérettetést, esetlegesen kockáztatva egzisztenciájukat, s kitéve magukat a tomboló karaktergyilkolásoknak.

Körzetünkben három alkalmas jelölt közül lehetett két fordulóban választani, s a szavazók bölcsességére utal, hogy végül a legalkalmasabbnak tűnő, előnynek számító közéleti gyakorlattal és tapasztalattal is rendelkező jelölt mellett voksoltak a legtöbben.

Elismerés illeti mindhárom jelöltet, hogy a regnáló hatalom propagandájától és a várható „össztűztől” nem félve kiálltak a pástra. Egy „házi csörte” véget ért, de az igazi csaták még ezután kezdődnek, melyben a dobogóról lemaradtaknak is jut feladat bőven.

A hurrá hangulat azonban múlandó, s feltételezem, hogy a megválasztott tudja mi vár rá.

A jövő áprilisi csatában többen is ott lesznek a ringben, de egyikőjük sem gondolhatja, hogy biztosan beülhet a parlamentbe.

A választás, mint mindig, ezúttal is többesélyes lesz, de a pártokat legkevésbé sem érdekli, hogy ország széli jelöltjük elnyeri é a mandátumot, de annál inkább érdekük és céljuk, hogy katonájuk a lehető legtöbb „töredék” szavazatot produkálja. Szenátor jelöltjeik, melyeknek többsége nem vállalja a megmérettetést és az esetleges kudarc kockázatát, már ott virítanak a lezsírozott listák befutó helyein.

A prognózis ugyan még nagyon korai, de a pillanatnyi tények ismeretében latolgassunk egy kicsit.

Bár hivatalosan a kormánypárt még nem hozta nyilvánosságra jelöltjeit, de az köztudott, hogy a miniszterelnök egy marok selyemzsinórt már kiosztott jelenlegi parlamenti képviselőinek.

Körzetünk sokat tapasztalt szenátora közeledve a nyugdíjhoz, 28 év után várhatóan elköszön a parlamenttől.

Kiszemelt utódja a szimpatikusnak tűnő Dráva-Mura parti polgármester Úrhölgy, aki kellő közéleti gyakorlattal és tapasztalattal rendelkezik, hogy meglovagolja a manapság mérséklődő kormánypárti hullámokat.

Orrát befogva, hogy ne érezze a rothadó narancs bűzét, már hatalmas elánnal hirdeti a hazug propagandát, melyet nem fogyatékos lévén, maga sem hisz el. Próba, szerencse, mert tavasszal valami csoda folytán hátha ismét kivirágzanak a narancsfák, s akkor netán neki is „csurran, cseppen” valami. Ha mégse, hát nagy csapás tragédia nincsen, mert marad továbbra is az aprócska település bürgermeistere.

A Tisza megválasztott jelöltjét (Kadarkúti alpolgármesterét) is fel kell még építeni, de sokkal nehezebb körülmények között, mint „leváltandó” ellenfelét. A kihívó pártnak pillanatnyilag kisebbek az erőforrásai, gyengébb a meggyőző ereje, mozgósító képessége, s jelöltjének számolnia kell a regnáló hatalom agresszív, hazug lejárató propaganda gépezetével. Ezek ellenére egy esetleges gigabotrányt követő földrengés szerű protest szavazás, még a parlamentbe is besöpörheti.

Tudvalevő azonban, hogy jelölő pártja valójában minél több töredékszavazatot vár el tőle, mint sem az esetleges győzelmet. Mivel gyakorlott közéleti ember, ezt ő maga is jól tudja, de legalább megteszi, amit a változásért megtehet.

Tekintettel arra, hogy a közelmúltban tisztelgő látogatást tett városunkban a Demokratikus Koalíció elnöke, ez azt jelenti, hogy a DK-nak is szüksége van minden szavazatmorzsára. Jelöltük egy Barcsi tanár, aki egy éve a helyi képviselő testület tagja.

Bár a JOBBIK parlamenti sorsa megpecsételődni látszik (0-1%), azért több mint valószínű, hogy választókörzetünk jelenlegi listás parlamenti képviselője is odaáll a rajtvonalra. Felkészültsége, évtizedes parlamenti tapasztalata és országosan is kiemelkedő parlamenti produkciója eleve predesztinálja körzetünk esetleges további képviseletére.

Megérdemelné, hogy végre nem listás, hanem igazi egyéni képviselőként biztosítsa képviseletünk folytonosságát, s szószólónk legyen továbbra is az eskütételt követő első perctől. Alkalmasságát százszor bizonyította már, s nem sok tökös szenátor található rajta kívül a parlamentben.

Igazi szócsövünk az országházban, bátran és folyamatosan ekézve a kormány képviselőit. Sosem pártja irányelveit szajkózza, hanem választókörzetünk, és az ország konkrét gondjaival, problémáival szembesíti beadványokkal és nyilvánosan pellengérre állítva a hatalom kompetens felelőseit.

Lehet fintorogni (JOBBIKOS), de a tények makacs dolgok. Lesz választék, s ki-kiszavazhat ízlése szerint.

Egy dolog a szimpátia és egy dolog a józanész. Felkészült független profi képviselőt akarunk e a parlamentbe, vagy vezényszóra gombnyomogató elsőbálos pártkatonát? Az egyénik mellett a pártlisták is adnak majd újabb választási lehetőségeket, s nem kötelező mindkettőn azonos „színre” szavazni.

 Akarunk e változást, vagy maradjon minden úgy, ahogyan van? Tegye mérlegre mindenki az elmúlt másfél évtizedet, s értékelje saját helyzetét is.

Még van néhány hónap a gondolkodásra, s ha eljön az idő, „mindnyájunknak el kell menni” a szavazóurnához, mert a  jövőbeli kondér tartalmát közösen kell majd fogyasztanunk.

Pillanatnyilag ez a helyzet, ami még változhat, de a felhozatalra tekintettel mindenképpen

LEHET MAJD VÁLASZTANI!

Hírnek nagyon jó, de ahogy sokat idézett Rajkin mondaná „válámi ván, dé ném áz igázi”. Magam úgy vagyok vele, hogy hiszem, ha látom. Alapjába véve bizakodó vagyok, de azért időnként erőt vesz rajtam a szkepticizmus. Miért is?

Nos, amint azt olvashatjuk az AtádHír-ben egy körvonalazódó (UniNext Innovációs) program képviselője járt városunkban kapcsolatfelvétel céljából. Megállapításuk szerint a Dél-dunántúli régió felzárkóztatása a hazai területfejlesztés egyik legfontosabb feladata (nosza, mióta?).

„Felmérésük” során megállapították, hogy szűkebb hazánk az ország legrosszabbul teljesítő térsége, s hosszan taglalják a körzetünk sanyarú helyzetét, sereghajtó mutatóit.

Jóóóóóó reggelt elvtárs-urak ott a kormányban!

A térség igen csak szomorú helyzetét az elmúlt évtizedekben többször is megállapították ilyen-olyan felmérések alapján, de a konklúziókat nem követték a kilábaláshoz szükséges központi intézkedések. Parlamenti szószólónk (Ander Balázs a legaktívabb somogyi szenátor) több alkalommal is szembesítette a döntéshozókat a „magára hagyott” térség egyre aggasztóbb helyzetével, de minden jelzése süket fülekre talált.

Most, hogy közelednek a választások, hirtelen fontos lett a lemaradás trendjén változtatni. Természetesen nem rontanak ajtóstól a házba, és nem öntenek milliárdokat a szükségletek kielégítéséhez (az kell az irodaház vásárlásokra), hanem meglengetik a mézesmadzagot, hogy a Harcosok Klubja, továbbá az alakuló Digitális Polgári Körök feltüzelt tagjai „harsoghassák”, hogy lám-lám, a kormány kiteszi a lelkét a szegényebb régiók lakosságáért is.

„Számításaik szerint a következő években 6-8 ezer új munkahely jöhet létre a Dél-Dunántúlon, emellett pedig 4 ezermilliárd forintnyi befektetési tőke beáramlása is várható.” Mind, ha Rákosi pajtást hallanám, miszerint a következő öt éves terv teljesítése után eljöhet a Kánaán.

Bár közismert az ország katasztrofális anyagi helyzete, de azért, hogy merjünk nagyot álmodni, azért ígérgetni még lehet. Nem olyan régen történt, hogy az előkészített és a választóknak látványtervekkel is illusztrált nagyatádi fürdőfejlesztésre kiutalt állami támogatást az első kapavágás előtt visszautaltatták, ergo, az a biztos, amin már túl vagyunk.

Visszatérve Rajkinra, azért válámi még is csak van. Mielőtt ezúttal az USA-ba húznának el a választások elől, Orbán Ráhel és Tiborcz István édesanyja 1 milliárdért vásárolt földet Nagyatád-Lábod mellett. A körzetünkben épülő agrárbirodalmuk alapjaihoz korábban a Gránit irányítású Főnix magántőkealap (melybe 50 milliárd közpénzt fektetett korábban a kormány) már vásároltak 5200 hektár földet, faipari üzemet, erdőt, kastélyt (Széchenyi, ill. Benetton), ezért a többi földbirtokos oligarchákkal egyetemben  most aggódva tekintenek Brüsszelre a veszélybe kerülhető földalapú támogatások miatt.

Valószínű, hogy ők már konkrétumokról is tudhatnak a térség állami támogatásokkal történő fejlesztését illetően. Nem lennék meglepve, mert egyébként miért is igyekeznének „gyökeret verni” egy lepusztult, elmaradott térségben.

Lehet, hogy csak képzelődöm? Szeretném, ha hamarosan okafogyott lenne aggályoskodásom, s a Tisza és Rinya esetleges áradása ellenére is szárnyakat kapna a projekt, és Péccsel egyetemben Nagyatád is hathatós segítségben részesülne a régóta áhított felzárkózáshoz.

Városunk egykor járási székhelyként a régi központja volt, de egyéni és szűk csoportérdekek áldozataként elvesztette vezető szerepét. Reménykedjünk, hogy az ígéretes program hamarosan szárnyakat kap és megvalósulva „az Atád név megint szép lesz, Méltó régi nagy híréhez” (Sándor, bocsi a plagizálásért!).

A Műszaki és Vagyongazdálkodási Iroda havi beszámolói szerint a Top Plusz pályázati források felhasználásával 2024 decembere óta zajlanak közlekedésfejlesztési munkák, többek között a Jókai és Kossuth utcában is.

Március 13-án a Kossuth utcában készülő kerékpárúton sétálva úgy érzékeltem, hogy a kivitelező a munkálatokat már befejezte, s csupán a „maradék” (térkő és földkupacok) eltávolítása várat magára.

Valószínűleg rosszul érzékelhettem, mert a „maradék” a 15-i városi ünnepség alkalmával is ott díszelgett a Kossuth szobor közelében.

Április 13-án fotókkal próbáltam emlékeztetni az illetékeseket a kivitelező feledékenységére, de feltételezhetően elkerülhette figyelmüket a díszes album. Néhány nappal később egy „műszaki ellenőri brigádot” észleltem a munkaterületen, ami arra engedett következtetni, hogy folyamatban az ÁTVÉTEL.

Június 26-án ismételten a korábbival azonos fotókat készítettem a munkaterületen, és osztottam meg az interneten ugyancsak emlékeztetési célzattal.

A tegnapi napon, az újsütetű kerékpárúton haladva meglepetten konstatáltam, hogy „Nyugaton (pardon, Délen), a helyzet változatlan”, mert a kupacok továbbra is érintetlenül rontják a városképet.

Az illetékes iroda április és május 23-i tájékoztatója szerint a szóban forgó közlekedésfejlesztési munkálatok folyamatosan zajlanak. A június 26-i tájékoztató szerint a kivitelezési munkák befejezéshez közelednek. Jelentősebb munka már csak a Jókai lakótelepen zajlik. A Pénzügyi Iroda június 26-i tájékoztatója szerint a műszaki átadás- átvétel megkezdődött.

Tudom, hogy a jó munkához idő kell (a trehányhoz még több), de nem értettem, hogy a szemeket bántó „szégyenfoltot” a turisztikai szezon és a város közepén „hogy-hogy nem észlelte és tette szóvá egyetlen városatya sem. A munkaterületen hónapok óta egy lélek sem dolgozik. A kivitelezőnek nem sürgős a munkadíj?

Mielőtt a fenti címbeli kérdést feltettem volna, eszembe jutott a város által elnyert (nettó 400 millió Ft-ot meghaladó) városfejlesztési projekt, melynek címe; „Aktív turisztikai élményszerzés Nagyatádon”.

A város turisztikai vonzerejének növelése céljából a Termál Strandfürdő és uszoda fejlesztése mellett 5 km. Rinyavölgyi túraútvonal kialakítására kerülhet sor!

Így már érthető, hogy a túraútvonal kialakítása a Kossuth utcában vette kezdetét, s hegyek-völgyek híján kezdetnek a térkőhalmokban és földkupacokban gyönyörködhetnek az idelátogatók.

Ui; További örömhír, hogy miután a városházán nem leng már a vörös lobogó, bizakodva tekinthetünk újabb pályázatunk (Országos Műjégpálya Program) elnyerése elé. Ha minden jól alakul, akkor ősszel már nem csak Felcsúton, hanem Nagyatádon is korcsolyázhat a város apraja nagyja (attól függően, hogy áprilisban mekkora lesz a földrengés, továbbá a „globális felmelegedés” nem szül e „füstbement tervet”).

Bár már csak távolról (de havi rendszerességgel) kísérem figyelemmel vármegyénk, köztük szűkebb hazánk Nagyatád önkormányzatának  működését, de még így is kellő benyomásokat szerezhetek ahhoz, hogy bátorkodjam észrevételezni az észlelt anomáliákat.

Amikor a lejárt ciklusok után ismét választások elé nézünk, az újabbnál újabb képviselőjelöltek (többségük minden közéleti affinitás és rálátás nélkül) egymásra licitálva ígérnek fűt fát, s toronyórát lánccal, hogy felkeltsék polgártársaik figyelmét és megnyerjék bizalmukat, a szavazatokért. „Lesznek új járdák, aszfaltozott utak, új játszóterek, új munkahelyek, stb. s majd én megmutatom, hogyan kell a képviselőséget csinálni”. 

Aztán az rádöbbennek, hogy hoppá, itt minden másképp működik, mint „minálunk”. Vannak előírások (törvények, rendeletek, utasítások), többnyire szűkös költségvetés, kötelező és önként vállalt feladatok és ismeretlen protokollok.

Az új képviselők elsőrendű feladata, ill. kötelezettsége az önkormányzati törvény és a helyi önkormányzati SZMSZ (Szervezeti és Működési Szabályzat) elolvasása, mi több beható tanulmányozása.   Hát igen, kissé terjedelmes, továbbá száraz és unalmas. Na, de ezek a működési „játékszabályok” amit minden képviselőnek ismernie kell.

A felismerést követően rájönnek „Ehhez a napirendi előterjesztéshez én nem értek, majd a polgármester megmondja, hogy mi legyen”.  Kényelmes és „kifizetődő” a  lojalitás a polgármesterhez, aki mindig megmondja, hogy szerinte mi az egyedüli üdvözítő megoldás, s mikor melyik gombot kell megnyomni. Ráadásul az emészthetetlen előterjesztéseket sem muszáj elolvasni.

Oké zsoké, de akkor miért vállalkozik valaki közéleti szerepre?

A megválasztott képviselő-testületek humán erőforrás állománya igen csak heterogén. Fellelhetők bennük  orvosok, ügyvédek, és sok-sok egyéb foglalkozású polgártárs, hol milyen felhozatalból mit választottak a polgárok. Sajnos az önkormányzati feladatok sokrétűbbek annál sem, hogy a legszínesebb végzettségű testület is lefedje. A képviselők döntéshozói hátrányához hozzájön, hogy aktív dolgozókként a munkahelyi elfoglaltságaik után ott van a család, s kevés idő marad az aktuális feladatokkal kapcsolatos anyagok és előterjesztések tanulmányozására. Ezzel szemben az előterjesztő főállású polgármesterek többnyire (az az „öreg” képviselőkkel egyetemben) kellő önkormányzati tapasztalattal rendelkeznek, s ráadásul kellő végzettséggel és gyakorlattal bíró felkészült hivatali apparátus dolgozik a kezük alá.

Városunkban fokozottan érvényesek a fentiek, hiszen az új képviselők mellett, egy jogi végzettséggel, s több évtizedes önkormányzati (mi több alpolgármesteri) gyakorlattal rendelkező polgármester ül, akinek ráadásul a bölcsek köve is ott lapul a zsebében. Azonban eme helyzeti előnye ellenér is kimondható, hogy Ő sem egy csalhatatlan polihisztor, akinek minden javaslata kőbevésett szentírás. Esetenként bizonyára szembeállítható előterjesztésével egy kellően körbejárt, nyomós érvekkel alátámasztott, megfontolt kollektív képviselői alternatíva.

Az elmúlt ciklusok során nem egyszer derült ki utólag, hogy a testület által hozott határozati javaslat nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert inkább szolgált egyéni vagy szűk csoportérdekeket, sem mint a helyi közösségét (kórház, közvilágítás, kemping, stb.). Ennek veszélye a jövőben is fennállhat.

A körülményektől függetlenül, a képviseletre vállalkozott és megválasztott képviselőnek, a végzettségétől, képzettségétől függetlenül kutya kötelessége minden felmerülő önkormányzati feladat ügyében állást foglalnia.

Ehhez elengedhetetlen az alapos felkészülés, s az előterjesztések nyújtotta adatokon túl is fellelhető egyéb információk begyűjtése a határozott véleményalkotáshoz és szavazáshoz.

Ma már nem szükséges a könyvtárban kutakodni. Az interneten bőséges információ érhető el, továbbá a ChatGPT esetleges felrakása az okos telefonokra, újabb ismeretlen megoldásokkal szolgálhat a döntéshozónknak.

Ha netán a mesterséges intelligencia torkán is megakad a kérdés, akkor személyes kapcsolatok révén is elérhetők más alternatívák. Például meginterjúvolhatók a témában járatos, azon a területen dolgozó szakemberek (EON, Vízmű, stb.), továbbá tekintettel arra, hogy a felmerülő feladatok és esetleges problémák az összes önkormányzatnál többnyire azonosak, az aktuális témán esetleg már túllépett szomszéd várak képviselőit is ki lehet kérdezni döntéseikről.

Amennyibe minden információ ellenére kételyei vannak a képviselőnek, akkor használhatja a tartózkodó gombot, de semmi esetre sem „kényelmi” szempontból. Ha elfogadható a javaslat nem szerencsés „dafke”nemmel szavazni, de ha „kilóg a lóláb” akkor ellenérvekkel kell szembesíteni a „vaksi” képviselőtársakat, és ajánlott határozottan megnyomni a NEM gombot.

Ami pedig az országos, vagy akár a helyi PÁRTPOLITIKÁT illeti, annak, ahogy újsütetű polgármesterünk megfogalmazta, nincs helye az önkormányzat képviselő-testületi ülésén, bármelyik képviselő is szeretné azt szóvá tenni. Természetesen, ahogy a kultúra, sport, oktatás, stb. úgy az önkormányzatok képviselő testületei sem politikamentesek, hiszen a választáson indulók, s a bejutott képviselők zöme is valamelyik párt befolyása alatt állnak párttagként vagy akár csak szimpatizánsként. A közelmúltban csőd közeli helyzetbe került Csurgó képviselő-testülete feloszlatta magát, s bizony ez sem politika politikamentes történet volt.

A legutóbbi nagyatádi testületi ülés finisében polgármesterünk, bár a druszájára hajazó formában intézkedett, de teljes mértékben igaza volt, hogy megvonta „eltévedt” képviselőtársától a szót.

A politikai véleménynyilvánításoknak, csatározásoknak nincs helye Nagyatád képviselő-testületi ülésén, bármennyire is nem ritkák az ilyen jellegű bakik más, főleg nagyvárosi önkormányzatoknál.

A „politizálásra” számtalan lehetőség van az interneten, ha már a helyi nyomtatott sajtó, és városi TV nem is áll rendelkezésre.

Nem feltétlenül kell csatlakozni a kormánypárt nemrég alakított harcosok klubjához, sem a digitális tartalom készítőkhöz, hogy bármely helyi lakos hangot adhasson észrevételeinek, véleményeinek ilyen olyan helyi társadalmi, politikai kérdésekben. Ha a Nagyatádi kibeszélő esetlegesen nem adna teret, vagy korlátai akadályoznák a szabad véleménykifejtést, úgy bárki megteheti ezen az oldalon is. 

Persze semmi sem örök, egyszer minden véget ér és előfordulhat, hogy szkepticizmusom idejétmúlt.

Választókerületünk (Budapesten lakó?) kormánypárti parlamenti képviselője bejelentette, hogy nem indul a jövő évi választáson. Utódjának Őrtilos polgármesterét javasolja a döntéshozó pártvezérnek.

A jobb sorsra érdemes hölgy (Kelei Zita) ugyan megnyerő modorú, agilis, és sokak számára (köztük nekem is) szimpatikus, de nem éppen közismert utódjelőlt, ezért nem értem mit vétett, hogy egy süllyedő hadihajóra szánják matróznak.

Polgármesterként tisztában van vele, hogy a parlamenti székre annyi az esélye, mint trójai falónak az epsomi derbyn, de a megszerzett töredékszavazatai jól jöhetnek a megmérettetéshez gyáva listásoknak. Akkor hát mire fel? Netán a napokban megszavazott korlátlan és elszámolás nélküli kampányösszegért? Csábító lehet, de én nem nézem ki belőle.

Hol vannak az elköszönő képviselő egykori puccsista harcostársai, akik anno az „Országos Elnökségnek” ajánlották magukat Nagyatád „átszínezésére”, az ország „talpra állítására”? Az áhított „zsákmány” megkaparintását követően, jóllakottan hátradőlve egy titkos paktummal gondoskodtak az átszínezés elhárításáról. Mára kezükbe került a város, s nincs akadálya, hogy több évtized után végre ne Csokonyavisontai, Barcsi, Csurgói, hanem Nagyatádi legyen a körzet országgyűlési képviselője. Hol vagytok nagymellényű „megváltók”? Dübörög a majré? Nem meritek vállalni a megmérettetést? Csak egy 500 lelkes település képes kiállítani egy karakán parlamenti képviselő jelöltet?

Mi történhetett a kulisszák mögött? Szenátorunk semmi olyat nem követett el, amiért belengtethették volna neki is a „selyemzsinórt”. Csak úgy önként „lelépni” nem szokás a kormánypártban, tehát valami oka csak lehetett, hogy „elengedték”.

Oké,”a mór megtette kötelességét, a mór mehet”, mert Piktor Viktor csak Gorbacsov módra fiatalít.

Szászfalvi László megérdemli a „pihenést”, hiszen egy nem létező PÁRT, egy szövetségesnek titulált gittegylet katonájaként sok-sok gazemberség jóváhagyásához kellett vezényszóra magasba emelnie a kezét (ill. megnyomnia a gombot), amibe ennyi év után lássuk be, valóban bele lehet fáradni. Az egykori KDNP Buci Gyurijával egy padban ülni sem lehetett leányálom, de bizonyára kifizetődő volt.

Az, hogy Bánki Erik likvidátor városunkban járt, nem sok jóval kecsegtet, de reménykedjünk, hogy nem kell újabb másfél évtizedig szenvednünk a kormányzásnak nevezett ország rablásukat, s letűnik végre társaival egyetemben a színről.

Anno 2014. június elsején az Élt 24 évet című jegyzetemben hírt adtam az önkormányzati közmeghallgatás intézményének kimúlásáról, s bár a láthatáron már közeledni látszott a totális diktatúra, de azért reméltem, hogy előbb vagy utóbb Főnix madárként támad majd fel hamvaiból a demokrácia jelképes fóruma.

Az új képviselő testületünk elmúlt őszi hivatalba lépésekor, egy hiányérzetével küzdő polgártársunk a közösségi oldalakon rögvest hangot adott közmeghallgatási igényének, s mi több, néhány jövendőbeli kérdését is megfogalmazta. A korábban is aktív k lelkes türelmetlenségén felbuzdulva egy cimborámmal abban bízván, hogy az ”új seprő jól seper”, elhatároztuk, hogy nekünk is ott a helyünk a rég nem volt eseményen.

Hónapokig türelmesen vártunk az újsütetű fórumra, de aztán a héten egy utcai beszélgetés során sajnálattal szembesültünk a ténnyel, hogy a várt közmeghallgatás már április 24-én megtörtént, és a korábbiak szerint ismételten érdektelenségbe fulladt.

A történtek után kimondhatom, hogy „nyugállományba” vonult korábbi polgármesterünk tökéletes munkát végzett, mert regnálása alatt kialakult a kritikus hangokat végleg elfojtó tökéletes „közelhallgattatás”.

A regnáló kormány kínkeserves igyekezettel munkálkodik országos szintű létrehozásán, s ha időben észreveszi és adaptálja MI PISTÁNK sikeres projektjét, akkor expolgármesterünk talán már nem csak városi díszpolgárként, hanem Kossuth-díjasként küzdhetne a független polgármesterek csapatában, Somogy Vármegye tényleges felvirágoztatásáért.

Mi is történt valójában, s hogyan jutottunk el a mai helyzetig. Az idősebbek, és a régi testületi tagok még emlékezhetnek, ezért múltidézőm inkább az újabb generációknak szól (már amelyik kíváncsi rá).

Korábbi jegyzeteimben már többször utaltam a történésekre, de most megpróbálom érthető csokorba szedni.

A megválasztott képviselő-testület és a választópolgárok esetenkénti párbeszédének biztosítására a vonatkozó önkormányzati törvény (2011. évi CLXXXIX. 189§.) valamint a települési önkormányzatok Szervezet és Működési Szabályzata rögzíti az előírásokat. A lényeg, hogy bármennyi közmeghallgatás kezdeményezhető, ill. tartható, de egy az mindenképpen kötelező. A meghirdetett fórumon az érdeklődő választópolgárok észrevételeket tehetnek, véleményeket fogalmazhatnak meg és kérdezhetnek. A lakók által felvetett témák kerülhetnek megvitatásra, és a testület (mely nem csak a polgármesterből és helyetteseiből áll) köteles állást foglalni.

Korábbi polgármesterünk sajátosan értelmezte a törvényt, s módszeresen alakítgatta a saját szája íze szerint a szabályokat, hogy elejét vehesse, ill. elfojthassa a kritikus hangokat.

Először a testületi-ülések hosszú éves gyakorlatává vált 16 órai kezdést tette át 14 órára, ami részére az emeletről lejövetelében nem okozott akadályt, nem úgy a 16 óráig dolgozó választópolgároknak.

A továbbiakban kikötötte, hogy kizárólag az éves költségvetéssel, majd megváltoztatva ezt mind a mai napig kizárólag a városfejlesztési koncepcióval kapcsolatosan tehetnek fel kérdéseket a városlakók. A továbbiakban magának vindikálta a jogot, hogy a kérdésekre ő válaszoljon. Kijelentette a képviselő társainak, hogy nem kötelesek a nekik feltett kérdésekre válaszolni. Később megszeppenve saját önkényeskedésén, utólag közölte, hogy aki akar, azért válaszolhat. A legszomorúbb, hogy a szervilis képviselő társai, és tetejében a törvényesség felkent őre (a jegyző) sem szólt, hogy polgármester úr „álljon már meg a nászmenet, mert farka van a menyasszonynak”! Később elkezdte korlátozni az amúgy igen csekély létszámú résztvevő hozzászólási idejét, miközben ő hosszú „székfoglalókat” tartott, mint a sima testületi üléseken. Az már csak hab volt a tortán, hogy bár mindvégig kizárólag a városfejlesztési program volt a közmeghallgatás napirendi pontja, még is gyakran változtatta a közmeghallgatás időpontját (márciustól-decemberig bezárólag), nehogy hozzászokjon és megjegyezhesse az esetlegesen kíváncsi polgár.

Ha netán valakit érdekelne és „beleszagolna” az egykori közmeghallgatásos testületi ülések légkörébe, ízelítőül olvassa el a 2012-13 évi közmeghallgatás (honlapon elérhető!)  jegyzőkönyveit.

A kialakított gyakorlat eredményeként az elmúlt 12 évben írd és mond egyetlen egyszer (2020-ban) realizálódott az éves kötelező közmeghallgatás, s további öt év során pedig rajtam kívül nem volt egyetlen „aktív” résztvevője sem az éves fórumoknak.

Természetesen ez nem a véletlen műve, mert amíg az „Ormai TV” működött, mindenki láthatta, hallhatta a „TESTÜLET” állásfoglalását a feltett kérdésekre, ezért aztán 2020. után senki nem vette a fáradtságot és bátorságot, hogy érdeklődjön közügyekben.

Figyelmetlenségem(günk) igazolására megkérdeztem néhány polgártársam, hogy hallottak e az éves közmeghallgatás időpontjáról, de kiderült, hogy csupán egyetlen egy értesült egy képviselőtől, de nem látta értelmét a megjelenésének, ill. aktív részvételének.

Átlapozva az AtádHír oldalakat, de még a közösségi oldalakon sem találtam semmilyen előjelzésre utaló írást.

Bár az ez évi összes testületi ülés napirendjét megtekintettem, továbbá az új testület városfejlesztési és gazdálkodási programjának előterjesztését is végigolvastam, a közmeghallgatás egysoros jelzését a március és április havi előterjesztés között csak most utólag fedeztem fel. Nem tudom, hogy polgártársaim közül hányan nézik és olvassák át a havi előterjesztéseket az önkormányzat honlapján, de valószínűnek tartom, hogy a képviselőkön kívül nem sokan.

Az persze túlzott elvárás lenne, hogy kisbíró a dobjával, vagy a hivatal kézbesítője síppal, dobbal, nádi hegedűvel hívja fel a városlakók figyelmét a közelgő eseményre, de azért úgy gondolom, hogy némi észlelhető kommunikáció szükségeltetne a mozgósításhoz, mert oké az előterjesztések közötti egysoros, de ahogy Rajkin mondaná, „válámi ván, dé ném áz igázi”.

Nos, nagyobb hiány ne legyen, hiszen ahogy eddig is megvoltunk közmeghallgatás nélkül, úgy ez után is megleszünk. Ahogy egy egykori képviselő mondta, majd a polgármester megmondja, hogy mi legyen, és hogy legyen.

Mint korábban már nem egyszer, most is óhatatlanul az Omega sláger jutott az eszembe miszerint, „Ez az a ház ahol semmi sem változik, ez az a ház ahol áll az idő”! 

Ui.: A közmeghallgatások hangjának (akkumulátorgyárak elleni zúgolódások) erősödésére tekintettel a kormányunk továbbra is folyamatosan munkálkodik a közmeghallgatási előírások „lazításán”, s könnyen előfordulhat, hogy a kritikus médiával egyetemben a választópolgárok véleménynyilvánítását is megpróbálja teljesen ellehetetleníteni.

Egyelőre azonban az internet nem csak a Harcosok Klubjáé, ezért hát KÖZMEGHALLGATÁS, BÉKE PORAIDRA!           

Ahogy a blogom címe is jelzi, kimondottan Nagyatádi vonatkozású észrevételeket tartalmaznak jegyzeteim, de ezúttal kivételesen egy „vidéki” vonatkozású észlelésemet szeretném megosztani.

A „formabontás” apropóját az adta, hogy a hétvégén történteket a készített fotók segédletével, valamint kísérőszöveggel, a korábbi albumjaim között szerettem volna közreadni. Az elmúlt években készített több száz kép és fotóalbum megosztása mind a mai napig zökkenőmentesen sikerült. A vasárnapi megosztás többszöri próbálkozásra sem jött össze, s ennek nem „technikai„ okai voltak. A moderátor "nemtetszését"(?) demonstrálva többször ismételten blokkolta a nyilvánosságra hozatali kísérleteimet.

Amint a korábbiakban már a médiából értesülhettünk, a regnáló hatalom minden téren és szinten, szinte minden kritikus hangvételű sajtóorgánumi, továbbá állampolgári észrevételt, véleményt kíméletlenül elfojt. Mi a túró van itt, kérdem én? Közeledünk, ha csak már el nem érkeztünk a totális diktatúrához?

Na, de nézzük mi is történt valójában..

Szombaton a Székesfehérvári Sóstói Stadion parkolója melletti étterembe vártam a családomat. A várakozás során felkeltette érdeklődésemet a stadion melletti és a közeli áruház parkolójában összeszámolt 50 db. rendőrautó. Tájékozódásom során kiderült, hogy a sok-sok autó és a még több rendőr a késő délután kezdődő „kiesési rangadó” biztosítására érkezett. Mivel Fehérvár nem rendelkezik a szükségesnek ítélt állománnyal, ezért a létszámot a környező városok egységeiből egészítették ki. Készenlétisek is voltak szép számmal, s a vegyes csapat eligazítása koradélután megkezdődött. Az eligazítást követően a rendőri egységek szétoszlottak a parkolókban, s a készenlétisekkel (Busó jelmez híján?) négy órával a mérkőzés előtt felvetették a harci dísznek is beillő koromfekete bevetési szerkót. A korcsolya nélküli hoki felszerelésre hajazó cuccban a jobb sorsra érdemes rend őrei ezt követően (étlen-szomjan) szobroztak hat órán át, hogy „elrettentsék” a többnyire békés szurkolók esetleges renitens tagjait. Azt láttam, hogy a hölgytagok az éttermi mosdóba kényszerültek folyó ügyeik intézésére, de hogy a férfitagok hol végezhették kis, esetleg felmerülő nagy dolgaikat a klozet nélküli parkolóban, az számomra nem derült ki. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy életerős ifjakról van szó, akik önként vállalták a hivatást, annak minden ódiumával. Az én időmben is részesültünk nem egy „értelmetlen” ukázban, de azt hittem, hogy az már a múlté. Ezúttal szembesülhettem azzal a ténnyel, hogy az „ésszerűtlenség” nem korszakfüggő.

Anno ifjú koromban (a 60-as évek végén) a Kerepesi úti laktanyából hétvégenként számtalan (Újpesti Dózsa-Fradi, stb.) mérkőzésbiztosítási „bevetésre” volt szerencsém többedmagammal kivonulni, s komplett jégkorongszerelésben is volt szerencsém sok-sok alkalommal izzadni, ezért együtt tudtam érezni a Fehérvári „szenvedő alanyokkal”. Bár a mi „biztosítási, ill. bevetési szerkónk csupán kimenőruhából és egy figyelmeztetésre szolgáló gumibotból állt, de tisztában vagyok vele, hogy sok idő telt el az óta, sok víz folyt le a Dunán, és ahogy a nemzetközi helyzet, úgy a szurkolói agresszivitás is  egyre fokozódik.

Az albumomba illesztett szombati fotók és megjegyzések ékesen bizonyítják, hogy valakinek (na vajon kinek?) gondja lehet a prioritásokkal. A fenti cím alkotója is úgy ítélte, hogy kenyeret és cirkuszt, nem pedig fordítva, ahogy azt vezérünk elrendelte.

A 16,3 milliárdért megépített stadiont nézve eszembe jutott a sok-sok milliárdba került Puskás Akadémia, Debrecen Nagyerdei, az MTK valamint a Haladás stadionja, továbbá a 15 milliárdos Grupama Aréna. Ezek fenntartása, üzemelése, a mérkőzések biztosításánál felmerülő többlet üzemanyag és túlóra költségek további százmilliárdos közpénzeket emésztenek fel. Az aranylábú gyerekek sokmilliós adómentes fizetéséről már nem is szólva(s mind ez annak reményében, hogy ettől feltámad az Aranycsapatunk?).

 Egész életemben sportbarát lévén örömömre szolgál, hogy sorra épülnek a gyermekkoromban nem létezett stadionok, jégcsarnokok, sportcsarnokok, és tornatermek, de látom azt is, hogy a kordé elkerüli a szamarat. Igaz, hogy az egészségügy, oktatás, közlekedés, stb. fejlesztése előbbre való volna, de mindezeket meg kellene előznie  a bér és nyugdíjemeléseknek, hogy az elszabadult élelmiszer és rezsiárak ne lehetetlenítsék el a normális megélhetést..

Nos, lehet, hogy mindezek furán hangzanak, de tények akkor is, ha ez a moderátornak esetleg nem tetszhetett.

Most, hogy a „szűrőn” fennakadt címet megváltoztattam, s megjegyzéseimet „finomítottam, remélem a blogbokkolás az albummal ellentétben elmarad.

Mikor először szembesültem ”Barbapapa” legújabb trükkjével, hirtelenjében nem tudtam, hogy ilyenkor mi illendő. Megrémülni, örülni, sírni vagy nevetni? Végül egy hervadt mosollyal nyugtáztam az eseményt, majd keresni kezdtem az esetleges Nagyatádi regimentet. Sajnos hosszas kutakodás után sem leltem semmi nyomát sem a piactéren, sem az online térben, pedig a városunknak már fideszes a polgármestere. Ezek szerint vagy nem ért még városunkba a fővezér parancsa, vagy sikertelen az eddigi toborzás. Bárhogy is alakul, nem szeretnék a mozgósítással megbízott helyében lenni. Országosan már több mint 900 harcos lépett be a klubba és állt csatasorba, miközben a Nagyatádi „rajnak” (netán szakasznak?) se híre, se hamva.

Természetesen nem akarok rugózni a feltűnő hiányosságon, és eszem ágában sincs jelentkezni a klubba, csupán, mint egykori „frontharcos” készséggel tájékoztatnám a friss klubtagokat, hogy kiért és miért indulnának harcba.

Szívesen elmesélném milyen is a „narancsos vezérkar” valódi arca.

 Nézve és hallgatva az első klubgyűlésre (KEZDET-re) igyekvő, valamint futtában nyilatkozó harcos jelölteket, kissé elcsodálkoztam. Egy alkalmi riporter által megállított, ill. kérdezett alanyok többsége többnyire korombeli hölgy volt, akik kissé „homályosan” nyilatkoztak miért is hívta őket, a kűrt szava.

Mint később kiderült, a meghívottaknak az lenne a harci feladata, hogy mielőbb hozzanak magukkal és léptessenek be új tagokat. Az új ötletnek nem állítható MLM. rendszer adaptálása még csak-csak testhezálló feladat a szép korú hölgyek számára (még ha nem is konyhafelszerelések vásárlására buzdít), de a fő célkitűzés kicsit már necces.

Közismert tény, hogy kortársaim túlnyomó többségének nem kevés nehézséget okoz az okos TV-k, szuper kávéfőzők, stb. kezelése, az okos telefonokról, laptopokról, ipadekről már nem is beszélve. A számukra még máig is idegen új digitális világban harci bevetésekre felkérni őket az online tér lerohanására, ill. elfoglalására merész ötletnek tűnik. Fotelhuszárokat lovasrohamra küldeni hát bizony nem semmi, na de harc van, s a győzelemhez minden új fegyvert be lehet vetni, vagy legalább is kipróbálni. Indulhatnak ingyenes nyugger „troll” tanfolyamok, s eljuthatnak emojik (kacagó szmájlik) felrakásáig, s tovább is, de mi van, ha félreértik, rosszul értelmezik a központi üzenetet, s szétkürtölik a „.nagyvilágba”. Arról már nem is szólva, ha eleve hibás az üzenet, és az amazon hadosztály mit sem sejtve széttrombitálja,

A függönyös színpadhoz szokott, Kellér Dezsőn felnőtt szép korú klubtagjelöltek bizonyára szokatlannak találták (ha még nem voltak ilyenen) az új stílusú politikai rendezvényt (kivetítők, lézer fények, hangerő, folyosós színpad, , stb.), s ha ez nem volna elég, megízlelhették az uszítás határát súroló hergelés hatását is.

A hangulat kellő szintre korbácsolására kijelölt hangulatfelelős MT. goebbelsi vehemenciával harsogta a meghívottak felé, a hónapok óta a vízcsapból is folyó mantrát. Ukrajna-Ukrajna-Ukrajna. Ukrajna vagy Magyarország? Ez a tét!

Bár már az összes magyar adófizető tudja, hogy minden hazai probléma okozója Brüsszel és Ukrajna, de nem lehet elégszer ismételni, nehogy már felvetődjön ezernyi más ok is.

A kiválasztott jelenlévők megtudhatták, hogy a csapatkapitány Orbán Viktor, továbbá mi vagyunk Európa legszervezettebb pártja. A bátraknak kell elől menni, mert harc van és harcosokra van szükség, stb.

 A következő kihangsúlyozottan VIDÉKI „műparaszt előadó” közreadta felismeréseit miszerint; „Vidéken élnek közösségeink, a falusi ember győztes típus. Maradiságot nem találni vidéken, falu a jövő. Falun is van internet, stb.”, majd javasolta a a leendő klubtagoknak,hogy menjenek fel az internetre.

Ezután folytatódott a „VIDÁM VASÁRNAP”, s záporoztak az intelmek és ukázok, hogy miként kell megnyerni a rendelkezésre álló 11 hónapban az online térben is a csatát.

A Columbora hajazó utcai harcos batidai geróf, M. Lölőt „plagizálva” légy bátor, vállald a vitát felszólítással bíztatta a híveket, majd kijelentette, hogy „nem elég, hogy fideszes vagy, jónak is kell lenned”.

(Hát Lázár szájából a jónak lenni kissé hamisan hangzik, sejtelmem sincs, hogy az Ő olvasatában annyi zsiványság közepette jónak lenni mit jelent).

Szerinte a Fidesszel többen jártak jól, mint rosszul. Az elmúlt 15 évben sokkal több volt a jó, mint a rossz. Nem hagyjuk Magyarországot, az a miénk.

(Ahogy Pelikán elvtárs mondaná: „Hát erre azért nem mernék megesküdni”).

Ezek után is hittel tolmácsolta intelmeit és gondolatait, miszerint „Merjetek hinni az igazatokban, hiszünk abban, hogy nekünk van igazunk, igazatok van, mert nekünk igazunk van. Mindig azt mondjátok, amiben hisztek. Hallgass az eszedre, szavazz a Fideszre”. 

Lázár miniszterurat hallgatván óhatatlanul a ki nem mondott konklúzió jut az eszembe, melyet Virág elvtárs anno a TANÚ-ban már megfogalmazott.

 Szállóigévé vált intelme így szólt:

„Aki mibennünk nem bízik, az önmagában sem bízik.

Aki mibennünk nem bízik, az a mi fényes jövőnkben sem bízik.

És aki a mi boldog, fényes jövőnkben nem bízik, az ÁRULÓ”!

Na, ehhez tartsátok magatok újdonsült kibertérbe igyekvő harcosok.

A „vas miniszter” után végül a külügyminiszter, majd főnöke idézett szózatot, na, nem a NEMZETHEZ, hanem csak azokhoz, akiket HÍVOTT.

1. köszöntötte a digitális világ szabadságharcosait, akik csatlakoztak a Harcosok Klubjához.

 „15 éve harcolunk a hazáért, most kell igazán harcolnunk, valakiknek meg kell védeni az országot, csak mi tudjuk, hogyan védjük meg Magyarországot. Az igazság a mi oldalunkon áll, mi vagyunk a legtöbben a legtöbb faluban és városban. A haza nem eladó semmi pénzért. Igaz ügyet szolgálunk, stb. stb.”.

Végül rövid dicshimnuszt követően a házigazda zárszavában kijelentette; „Fel kell költöznünk a virtuális térbe is. Akkor győzhetünk, ha az asszonyok is csatasorba állnak. 

Az ellenfeleink pénzért és hatalomvágyból harcolnak. Mi szívből és lelkesedésből

A határidőt és a klubszabályokat is tartsátok be. Nem kellenek a kakukktojások.

Az a kérésem, hogy egy héten belül mindenki hozzon még egy embert, hozzatok még egy harcost. Egy héten belül mindenki keressen meg és léptessen be egy új klubtagot. Csak harcosokat hozhattok. Akit hoztok azért felelősséget is kell vállalnotok. Bámészkodókra nincs szükség. Inkább kevés oroszlán, mint sok nyúl.

Igaz ügyet szolgálunk. Győzni fogunk”!

 Nos, akit kellőképpen motivál a KEZDET, az fújja meg a harsonát, és szólítsa harcba (vigye be a klubba) az internet helybéli „narancsos ördögeit”, hogy megvívhassák csatáikat, a helyzetet, és történéseket  másképpen látókkal, ill. értékelőkkel!

Hajrá Magyarország, hajrá Nagyatád!

A média ugyan közreadta, hogy a kormánypárt is „országjárásba” kezd, de az már nem volt publikus, hogy mikor és hol jelennek meg prominens képviselőik.

Az AtádHír sem jelezte, s teljesen véletlenül az utolsó pillanatban egy polgártársam kottyintotta el, hogy ismételten megtiszteli városunkat „Magyarország Gondnoka”, közismertebb nevén Kövér László házelnök.

Kissé aggódva, hogy a várható érdeklődésre tekintettel már nem férek be, rögvest a helyi kultúrházhoz robogtam. Meglepetésemre a parkolóban fél tucat kékvillogós autó (amiből három „kövér merdzsó”), valamint egy tucat rendőr, ill. „ügynök” ellenére is találtam üres helyet. Az oldalbejárat le volt zárva, és a főbejáratnál egy öltönyös ifjú úriember érdeklődött udvariasan kilétem felöl. Szabó alezredesként (a bűnügyi alosztálytól) lejelentkeztem, de látván megszeppenését s zavart keresgélését a „regisztrációs listán”, megszántam s elárultam, hogy csak egy kíváncsi helyi választópolgárként kívánok részt venni a nyilvánvaló „kivételezettek” fórumán. Bár a nevem nem szerepelt a listán, azért egy sima aláírás után bejutottam az előcsarnokba, ahol a „lojálisnak” minősített s meghívott polgártársaim, a város és a vármegye kormánypárti vezetőivel egyetemben türelmesen várakoztak a házelnökre. A színházteremben a „jegyszedők” mellett besétálva, újabb meglepetésemre „foghíjas” mi több, üres széksorokkal szembesültem. Voltak ismerős Atádi arcok, de a hívek többsége valószínűleg a környező településekről érkezhetett.

A fórum a vendég rangjához illően negyedórás késéssel kezdődött, s a grémium bevonulását kísérő erőteljes ütemes taps hallatán egy pillanatig azt hittem Rákosi Pajtás is „megérkezett”. Az éljenzés azért elmaradt, s a körzeti képviselőnk és polgármesterünk bevezető mondatai után megkezdődött életem legunalmasabb fóruma (úgy kellett nekem, minek mentem el, amikor senki sem hívott).

Miután a bevezetőben elhangzott, hogy a kiosztásra kerülő cédulákon, a fórum végén kérdések feltevésére is sor kerülhet, bizakodtam, hogy nem hiába jöttem el, mert választ kaphatok néhány keresetlen kérdésemre. Sajnos csalódnom kellett, mert ebből semmi sem valósult meg. Se cédula, se kérdezés, se közérdeklődésre tartható érdekfeszítő válaszok csupán előkészített két-három semleges és érdektelen "alákérdező" cédula megválaszolása zárta a szavazásra buzdítást. 

A Hargita megyei Tibód községben található titkos villa tulajdonosa ezt követően közel kettő órán keresztül traktálta a megjelenteket a mindenki által unásig hallhatott „VÉSZHELYZETÜNKET” előidéző mantrával, miszerint minden problémánk okozója BRÜSSZEL, és Ukrajna tervezett Európai Uniós csatlakozása.

Tény és való, hogy bírálatának minden eleme károsan befolyásolná helyzetünket, de a véleménynyilvánító szavazásra buzdító népszavazás nem befolyásolja a történéseket (mert Brüsszel tudja a módját, hogy miként iktassa ki a „vétózó” országunkat), csupán eltereli a figyelmet az ország lakosságának túlnyomó többségét érintő valódi problémákról, ill. kérdésekről.

Valóban meggondolatlan (vagy inkább tudatos?) lépés Brüsszel részéről a minden tekintetben felkészületlen és alkalmatlan Ukrajna csatlakoztatásának sürgetése, s bár minősíthetik, de ezt nem a „hintába ültetett” hazai választók döntik el.

A szervezett bűnözés, a szociális katasztrófa, a munkahelyek idegenek által történő „lenyúlása” stb, ukránok nélkül is jelen van, s a sajnálatos trend nélkülük is erősödik.

Illusztris előadónk a valóban közérdeklődésre számítható kérdések felvetése és taglalása helyett inkább informális felsőbbrendűségét csillogtatva, teljesen érdektelen külpolitikai „kulisszatitkokkal” traktálta a jelenlévőket.

Nem okozhatott neki nehézséget, mivel 35 éve ott ül a parlamentben, 15 éve házelnök, s időközben volt a Nemzetbiztonsági Bizottsági elnöke, továbbá ideiglenes miniszterelnök is.

A média jóvoltából, akit érdekel, már tudhatja, hogy a szomszédos országokban is „necces hátterű” politikusok ragadták kezükbe a marsallbotot, vagy kerültek annak közelébe. Külpolitikai szempontból ugyan nem lényegtelen, de a magyar lakosság túlnyomó többségének szemszögéből érdektelen.

Feltételezem, hogy rajtam kívül mások is élénk érdeklődéssel hallgattak volna némi „bennfentes tájékoztatót” a valóban közérdekű kérdésekről, úgy mint a :

Hol késik a „repülőrajt”?

Mi lesz az inflációval?

Mikor javul az egészségügyi helyzet (várólisták, kórházi állapotok (úgy mint fertőzések, orvoshiány stb.)?

Mikor emelik úgy a nyugdíjakat, mint a kormánytagok és képviselők juttatásait?

Ki a felelős az oktatás és közlekedés (vasút, utak, stb.) állapotáért?

„Desszert” gyanánt beszélhetett volna a terebélyesedő luxizásnak titulált urizálásról (Rogán, Lázár, Lölő, Tiborcz, stb.)

Hányan és melyik börtönben ülnek az MNB. kirablói?

A saját lábán guruló „műparaszt” kisgömböc Dél-somogyi „lakodalma” (újabb 120 hektár megvételi szándéka) minek az előszele?

Valóban a lepukkant Dél-Somogy felvirágoztatásának szándéka vezérli az új kastély és földesurat az 5000 hektáros birtok „átvételével”, vagy csak a földalapú támogatásra fáj a foga „Moszkva ügynöke” mérhetetlen étvágyú vejének?

Fővezérünk fia hogy-hogy csak százados és nem ezredes egy valódi költséges kiképzése után, mikor sorkatonai szolgálat hiányával párhetes tanfolyam is elegendő az egyenruhára tűzött MINISZTER felirathoz (és a honvédelmi miniszterséghez)?

Ilyen és ezekhez hasonló nem költői kérdések megválaszolása esetén még most is ott ülhetnénk a fórumon, de azt mindannyian beláthatjuk, hogy képtelenség, s az összejövetel nem ilyen célra volt hivatott.

Azt nem tudom, hogy az elfogult hívek mennyire voltak elégedettek a hallottakkal, de az valamit sejtet, hogy a fórum végeztével közös fotóhoz invitált hallgatóság jelentős része mellőzve a lehetőséget, velem együtt idő előtt angolosan távozott.

A történtek után kíváncsian várom, hogy a „patás ördög” (MP) esetleges Atádi látogatása során kikhez, és miről szól majd, s mennyien lesznek „vevők” a szokásos választások előtti ígéretekre.

Csodára természetesen Ő sem képes, mint senki más, de zászlaja alatt összegyűlhet akkora szavazóbázis, mely megálljt parancsolhat Ali Baba ámokfutásának. Persze ha netán megtörténi, akkor sem mondhatjuk el, hogy „megálljunk, mert itt van már a Kánaán”!

Akik szombaton a kissé fagyos idő ellenére is kimozdultak otthonukból, a piacra vezető sétányon a megszokott „igehirdetők” (Jobbik, Jehova Tanúi) mellett új „világmegváltókkal” is találkozhattak. A feltűnően népes csapat a TISZAPÁRT feliratú stand körül demonstrálta elégedetlenségét a kormánypárt vérlázító magatartásával és a közvagyon fosztogatását kormányzásnak nevezett tevékenységével szemben.

Nos, az emberemlékezet óta „vörös”, s csak a közelmúltban lett narancsos településünkön új színfoltnak tekinthetjük a kék Tiszások nyíltszíni megjelenését. A városunkban (de mondhatnám országszerte) évtizede uralkodó kollektív fo..s-ra tekintettel elismerésre méltónak, mi több, dicséretesnek minősíthető az egyébként különleges bátorságot nem igénylő „kiállás”. Ami különösen meglepő volt, hogy a ”tüntetők” csoportja  nem porig alázott rezignált nyuggerekből, hanem aktív munkavállalókból, és többségükben ifjú hölgyekből állt.

Az új kormánypárti településvezetés ugyan hozott némi konszolidált légkört Nagyatádra, de mivel se Orbán se Rogán, de még csak Lázár sem városunk szülötte, ezért komoly kapcsolati tőke híján, hathatós „támogatásra” nem igazán számíthatunk. A kialakult társadalmi, gazdasági, pénzügyi „katasztrófát” a regnáló kormány, s nem a helyi vezetés idézte elő, ezért helyben és országszerte jogos a pillanatnyilag csak „morgásnak” nevezhető elégedetlenség.

A korábbi lehetőség szerinti „fülkeforradalmak” elmaradtak, s mára egyre többen eszmélnek fel, hogy a fotelból nem lehet ráébreszteni a „maffia kormányt”, hogy ez bizony nem mehet így a végtelenségig.

Bár az „új messiás” MP. jelenlegi állapotában nem igazán tűnik ideális ország vezetőnek, de arra kiválóan alkalmas, hogy a zászlót magasra tartsa, ami alatt felsorakozhatnak az igazi rendszerváltásra áhítozók népes seregei. Ha az új vezér időközben ráeszmél, hogy nem elég politikusnak lenni, hanem annak is kell látszani, akkor kevesebb védekezéssel, több energiával vezetheti esetlegesen győzelemre az „éhezők” seregét.

A közelgő megmérettetés ugyan a nyakunkon, de azért még sok víz folyik le a Rinyán (pardon, a Tiszán és a Dunán is!),mire itt lesz az idő „Rendezni közös dolgainkat”! Addigra kiderül, hogy milyen is a mai civil kurázsi, s lesz e elég kitartása a kezdeményezőknek.

Amint a különböző statisztikák jelzik a beígért jóléti „repülőrajt” nem igazán sikerült, de az ígéret cunami előszele már érzékelhető, s igyekszik a kormány pótolni korábbi mulasztásait, s valószínű nem marad el a mi kontónkra betervezett „aranyeső” sem. A kérdés az, hogy az elvakult kormánypárti híveken kívül mennyien veszik be ismét a cumit, s dőlnek be a korábban már többször elhangzott hamis ígéreteknek.

Mivel a kondér (a NER elit kivételével) közös, ezért az esetlegesen odakozmált választást követően mindannyian azt ehetjük, amit főztünk.

Ha időközben a Karmelita kolostor lakója netán megüdvözül, észhez tér és észhez térít „ministráns” holdudvarát, akkor elszállhat minden remény, hogy „A magyar név megint szép lesz, Méltó régi nagy híréhez” , s továbbra is Csák Máté földje lesz Somogyország, és valamennyi vármegye.

Mit akarunk, ez a kérdés?

Nos, akkor lehet készülődni, hogy 26-ban jól VÁLASSZUNK!  

Csepel ugyan még alszik, de Győr már az élre állt, s Óbuda felel neki?

A polgármesterek mérsékeltnek nem nevezhető illetményemelését követően a narancsos flotta vezérhajóin elszabadultak a hajóágyúk.

A vérszemet kapó fideszes, (bocsi és kádéenpés) képviselők a többségüket kihasználva megemelték saját tiszteletdíjaikat.

Mondván „hogy ha már lúd, legyen kövér”, s mit nekünk 74%, nyomban több mint háromszorosára növelték illetményüket.

A valódi okokat nem nagyon hangoztatják, de több mint valószínű, hogy a (zömmel fideszes) településvezetők „lojalitá vagy benne van a pakliban sának kormány általi megerősítése” verte ki náluk a biztosítékot. Az önkormányzatok első emberei komoly kapcsolati tőkével rendelkeznek, amire óhatatlanul nagy szüksége van a kormánynak a választások alkalmával. A szavazók befolyásolására minden polgármesternek vannak eszközei, s nem mindegy, hogy azt kinek a javára fordítják.

Ez mellett a lenti alvezérek látják a vezérkar féktelen tobzódását, s ilyenkor elkerülhetetlenül szükséges a hallgatás megfizetése.

Az önérzetükben sértett képviselők úgy gondoljál, hogy ha a főnöknek és sleppjének lehet, akkor miért ne „ágyaznának”meg önmaguknak is, a „háború utáni boldog békeidőkre”.

Ki tudja, mit hoz a 2026. évi választás, de addig is, és még utána is három évig csilingeljen a kassza, és hízzon a bankszámla.

A nyugdíjak 3,2%-os emelése ismét felveti a kérdést. Itt senki sem hülye, csak a NYUGGEREK?

Az Országház és a Budavári Királyi Palota felújítására volt, ill. van pénz. A nyugdíjak emelésére, és a vasúti pályaudvarok felújítására nincsen?

Nosza, a finisben még nyúljuk le a pályaudvarokat, majd a hidakat, s ha „birka ország” polgárai ezt is lenyelik, jöhetnek a frekventált közterületeket, parkokat, stb. „lenyúlása”.

A helyzetet elnézve, vajon miképpen állíthatja meg fekete seregét önelégült nemzetvezetőnk? Ha nem sikerül elfojtani a „lázadást”, akkor Észak Dél ellen mintára nálunk is létrejön egy Kelet Nyugat ellenni polgárháború?

Brüsszel után egy kétfrontos háború?

Ha, ez talán még se, azért a renitens képviselő-testületek feloszlatása, meg egy előrehozott választás benne lehet a pakliban? Idővel kiderül.

A helyi híradásokban hiába is keresnénk, mert a legújabb skandalum szerencsére nem Nagyatádon történt.          A pakliban azért még ott lehet, hogy ami késik, az nem múlik. A rossz példa ragadós, s könnyen előfordulhat, hogy más települések képviselő-testületi tagjai vérszemet kapnak, s belerondítanak a bográcsba. Lássuk mi is történt kis hazánk nyugati szegletében

„Visszamenőlegesen megemelték a fizetésüket az önkormányzati képviselők Győrben”.

A FIDESZ-KDNP-s többségű képviselő-testület megszavazta, hogy 2025. január 1-je helyett már 2024. október 1-jétől fizetésemelésben részesüljenek az önkormányzati képviselők.

Az előterjesztést ugyan a polgármester nem támogatta (miután ő is megkapta az emelést), de a többség szavazata érvényesült.

A döntés értelmében:

 a képviselői alapdíj havi bruttó 151.102 forintról 562.622 forintra emelkedik

a bizottsági tagoknál 219.098 forintról 843.933-ra

a bizottsági elnökök és a tanácsnokok tiszteletdíja 287.095 forintról 1.068.981 forintra nő.

A fizetésemelést már október végén megszavazta a közgyűlés, de a jobboldali frakció és a független polgármester és frakciója között az volt az alku, hogy csak 2025. január 1-től lép hatályba. (Hú, micsoda „önmérséklet”!) Jól mutatatnak majd a karácsonyfa alatt a 10-30 millióval bélelt borítékok.

Az előterjesztést a pénzügyi bizottság fideszes elnöke nyújtotta be, azzal az indokkal, hogy „célszerű a képviselői tiszteletdíj alapját a polgármesteri illetményhez kötni, és annak hatályát a polgármesterhez hasonlóan október 1-étől alkalmazni”. Az előterjesztés hatásvizsgálatában az is szerepelt, hogy „a rendelet megalkotásának elmaradása esetén a képviselői alapdíj nem fogja tükrözni a polgármesteri illetményhez való arányosságát”. A közgyűlés elfogadta a polgármester és helyettese új fizetését is. A polgármester fizetése október 1-től 2.651.000, költségtérítése 397.650 forint.

A több tízmilliós többletkiadást kibírja a város költségvetése, de ha mégse, akkor majd a központi költségvetésből (közpénzből) megsegítik az önkormányzatot.

 „Ne fesd az ördögöt a falra (mert még megjelenik), szokták volt mondani, s lám, hipp-hopp itt is van.         

Most olvasom, hogy Óbudán (Budapest III. kerülete) a képviselő-testület holnapi ülésének első napirendje a képviselői tiszteletdíj emelés. Győr elgurította a hólabdát, s mivel az éjszakára havazást jeleznek, nehogy lavina legyen belőle.

A december 12-i soros képviselő-testületi ülést nézve feltűnő volt számomra az a „szemérmesség” ahogy a kormány által az önkormányzatra lőcsölt „döntést” prezentálták az előterjesztők, a valószínű csekélyszámú érdeklődő választópolgár felé.

Miután a polgármester a számára kínos (de felettébb kellemes) határozati javaslatot szűkszavúan közreadta, majd egy képviselő a változást X összegnek titulálta, rögvest felkeltette érdeklődésem az előterjesztés iránt.

A szóban forgó előterjesztés a polgármesterek (és helyettese) illetményének az új törvény előírása szerinti módosítását taglalta.

 Az írásos előterjesztés tartalma, bár korábban már hallottam a várható módosulásról,  kissé meglepett.

Előző („Ezek ugyanazok”?) jegyzetemben már nehezményeztem a távozó polgármester ki stafírungozását, de hát a „törvény” kényszerpályára állította a megújult döntéshozó testületet, s csupán a háromhavi többlet „jutalom” odaítélésében láttam „LUDASNAK” a testület.

Az új helyzetbe, immáron teljesen „ártatlanul” került kötelező jellegű döntés elé a testület, ezért még a legnagyobb rosszindulattal sem vádolható senki sem a történtekért.

Nézzük, mi is történt valójában.

A június 9-én megválasztott, majd október 7-én beiktatott polgármester „megörökölte” a korábbi 10.000 fő feletti település polgármesterének havi illetményét, ami 840.000 Ft. valamint a vele járó + 15% (126.750 Ft.) költségtérítést.

Nos, ez az illetmény változott a Mötv 7§-ára tekintettel, mégpedig szokatlanul jelentősen.

Az új (immáron 10.000 fő alatti település) polgármester havi illetménye 1.472.750 Ft. + 220.913 költségtérítés, ami összességében nem elhanyagolható tétel (1.693.663 Ft/hó) a város szűkülő költségvetésében. A kapcsolatos járulékterhekről (+15% SZJA,18% TB járulék) nem is beszélve, ami éves szinten további 6 millió forint kiadást jelent.

Az alpolgármester illetménye a polgármester illetményének 50%-a 422.500 Ft. lehetett volna, de a testület kompetenciája csak 380.250 Ft-ig terjedt. A korábbi két alpolgármester helyett újonnan csak egy került megválasztásra, s a testület október 7-én (mérsékelten) csak 250.000 Ft. illetményt, valamint 37.500 Ft. költségtérítést szavazott meg számára. A kötelező emeléssel az illetménye 300.000 Ft-ra, a költségtérítése 45.000 Ft-ra növekedett.

Az emelések nem január 1-től, hanem visszamenőleg október 1-től lépnek életbe, ami azt jelenti, hogy 4-8 millió forint „talált pénz” kerülhet a”friss” polgármesterek karácsonyfája alá.

Természetesen ez sem a testület döntése, hanem a „parlamenté”.

Új polgármesterünk elmondhatja, hogy „JÓKOR VOLTAM (VAGYOK) JÓ HELYEN”, a MI PISTÁNK meg szívhatja a fogát, hogy egy ciklus talán még megérte volna.

Bármennyire is soknak tűnik a 74%-os emelés, s bármennyire is nincs rászorulva polgármesterünk  „AMI JÁR, AZ JÁR”!, s ezen nincs mit meditálni.

Az viszont már elgondolkodtató, hogy milyen érvek mentén ókumlálta ki a törvényhozás a kormánytagok és parlamenti képviselők rendre magas (többszázezres) illetménynövelését is meghaladó emelést.

A fenti adatok bizonyára kellőképpen felborzolják nyuggertársaim kedélyállapotát, ha az idei 6%-os, és a tervezett jövő évi 3,2%-os nyugdíjemelésükkel vetik össze a 74%-ot, de tudomásul kell venniük, hogy a hatalom most nem oszt nekik lapot, mert még nem jött el a választások előtti alamizsnaosztások ideje.

 Na de nézzük miért kellett az „új törvény”.

1. Az emelést több tényező indokolta:

Infláció és béremelések szükségessége

Az elmúlt évek magas inflációja miatt a polgármesterek illetménye reálértékben jelentősen csökkent.

A közszférában más vezetői pozíciók (állami cégek vezetői, kormányzati tisztviselők) illetménye is emelkedett, így az emelés célja volt a polgármesteri pozíció versenyképességének fenntartása.

2. Feladatkörök növekedése:

A polgármesterek hatásköre és felelőssége az elmúlt években jelentősen bővült (pl. COVID-járvány, energiaválság során)

Nagyobb felelősségi körök indokolták a bérek arányos növelését.

3. A polgármesteri hivatal vonzerejének megőrzése:

A politikai pálya iránti érdeklődés csökkent, részben a megnövekedett társadalmi nyomás és kritikák miatt.

Az emeléssel biztosítani kívánták, hogy a települések élére magas színvonalú vezetők kerüljenek.

4. A nemzetgazdasági átlagkeresethez igazítás:

Az illetményeket a 2023-as nemzetgazdasági átlagkeresetek alapján számították ki (589.100 Ft.), így azok automatikusan követték a gazdasági trendeket.

A korábban a polgármesterek illetménye nem követte ily módon az átlagbérek emelkedését.

Nosza, polgártársak erre varrjon ki-ki ízlése szerinti gombot, a meglévő társadalmi feszültségek figyelembevételének mellőzésével.

Nézőpont kérdése ki hogyan ítéli meg a fentieket. Aki figyelmesen olvassa az indokokat, bizonyára felmerül benne a gondolat, hogy az érvek bizony nem egy esetben sántítanak.

Pl. Evidens, hogy az elmúlt évek maga inflációja miatt csökkent a polgármesterek illetményének reálértéke, de ez nem csak a polgármesterekre érvényes, s itt az emelés mértéke a kérdőjeles, mert ugye csak egy inflációval számolhatnak.

A polgármesterek hatás és feladatköre nem nőtt a korábbi ciklusokban, hanem jelentősen csökkent az önkormányzatok kormány általi „kiherélése” (intézmények, feladatok, bevételek elvétele) következtében.

A politikai pálya iránti érdeklődés csökkenése nem igazán észlelhető, amikor a választásokon többszörös túljelentkezés van a pozíciókra.

Magas színvonalú vezetők kerüljenek a települések élére? Jó reggelt! A következő 5 évre szóló választás június 9-én megtörtént, így az esetleges „méreten aluli” megválasztottak is vígan tollasodhatnak.

A jelenlegi gazdasági helyzetben indokolatlanul nagy az emelés. Az önkormányzatok többségének a prognózisok szerint forráscsökkenéssel kell számolniuk, stb. stb.

Egy szó, mint száz, ezen esetben is egyértelműen a kormány a hunyó, s a növekvő terheket, mint mindig, ezután is a választópolgárokkal fizettetik majd meg.

Bár a kérdés igen csak aktuális továbbá részben jogos is, ezért bennem is felmerült, de némi körültekintés után úgy ítélem, hogy nem jelenthető ki egyértelműen.

Ahogy Rajkin mondaná, „válámi ván, dé ném áz igázi”!

Nos, távolléteim miatt ismét lemaradtam városvezetésünk üléseiről, s tájékozott polgártársaimtól kellett értesülnöm a felháborító skandalumról, miszerint az új testület első fellépésén 8-10 millió forinttal stafírungozta ki a távozó polgármestert, szeretett MI PISTÁNKAT.

Az ominózus ülés megtekintése után összesen cca. 7milliót tudtam „összerakni”, amiből cca. 4,5 milliót (jogszabályi kötelezettségre tekintettel) ki kell fizetni.

Az persze már más lapra tartozik, hogy a polgármester kettő alpolgármester mellett miért nem „tudta” kivenni a szabadságát, s regnálása során miért fizettette ki minden ciklusban a sok-sok milliót, városunk folyamatosan gyengélkedő költségvetéséből. Az ő szempontja érthető, hiszen a kutya sem ellenőrizte mikor, hol ill. hova jár, s ráadásul jogszabály tette lehetővé a rendszeres kiutaltatásokat.

Az új polgármesternek ugyan már csak egy helyettese lehet, de már Ő is „aggódásának” adott hangot, a neki járó hosszú szabadság letöltése miatt, tekintettel a polgármestereket terhelő sok-sok bokros teendőre.

Mint tudjuk, a temető tele van „NÉLKÜLÖZHETETLEN EMBEREKKEL”,  a vonat azonban ha nélkülük is, de  mindig tovább megy.

Ismerve Őt biztos, hogy letölti, megjáró szabadságát, annál is inkább, mert az eddigi megváltás lehetőségének az új ciklusra vége.

Ami pedig a kötelező 3 havi végkielégítésen felüli plusz 3 havi „jutalmat” illeti, azzal bizony több kérdés is felvetődhet.

Igaz, hogy három évtizedes regnálása pestiesen mondva nem semmi, s „Nagyatádért” végzett munkáját az utódja eredményesként méltatta, de mint köztudott, mindezért tisztességesen meg volt fizetve. A cca. havi 1 milliós jövedelem (illetmény, költségtérítés, cafeteria mellett térítésmentes autó, telefon, számítógép használat, stb.) Atádi (mi több Somogyi viszonylatban is) kielégítő, s „Somogy leggazdagabb polgármestere” nem lehet rászorulva egykori ellenzéke, majd későbbi cinkostársai kegyeire.

Az új testületben mindössze kettő (új) képviselő gondolta át gombnyomás előtt az előterjesztést, ami bíztató cselekedet, de a korábbi „teljesítményértékelő” egyetértő gombnyomása már több mint hiba. Miért is?

Talán vannak néhányan, akik még emlékeznek az egykori Rinyamenti gesztenyés-narancsos paktumra (Nagyatádi Egyenes Beszéd 2014. IX.19) valamint az azt megelőző polgármesteri teljesítményértékelésre (NEB. 2020.II.15. Nesze neked Nagyatádi választópolgár) amiből az alábbiakban röviden idézek.

„Azonnal állítsa le a Nagyatádi polgárok vagyonának elkótyavetyélését. Megbízatásának közeli lejártáig ne okozzon több kárt a Nagyatádiaknak. Teljes változásra van szükség. Pazarlás, a közös vagyon felélése folyt. Választások után azonnal hozzálátunk a Nagyatádiak vagyonának visszaszerzéséhez.

Védjük meg magunkat október 3-án, zárjuk le a Nagyatádiaknak egyre több kárt okozó Ormai korszakot”!

No comment! .

Ettől persze még az új tagokra tekintettel is, nem lehetnek ugyanazok, de óhatatlanul is eszembe jut az Omega egykori slágere (melyet Koncz Zsuzsa vitt sikerre), mi szerint;

 „Ez az a ház ahol semmi sem változik, ez az a ház ahol áll az idő”.

Remélem, a szirénhangok tévednek, hiszen egy új korszak elején vagyunk, s egy hosszú ciklus áll rendelkezésre a cáfolathoz, melyet bizton remélünk valamennyien, akik már tényleg szeretnénk maguk mögött tudni az „Ormai korszakot”.

Bár az új bürgermeisterünk antréja kicsit megbicsaklott, de eddigi teljesítményét (október 23.-i ünnepség, helyzetelemzés, költségvetési prognózis, stb.) kiválóra értékelem, s bizakodásra ad okot, hogy a folytatás kifogástalan lesz.

Ehhez kívánok sok sikert és jó egészséget a megújult testületnek, hogy jövőre már ne csak Felcsútra, hanem Nagyatádra is hulljon a narancseső.

Helyesbítek, ARANYESŐ!

A tegnapi nappal lezárult egy korszak, s hét cikluson át történő regnálást követően Ormai István („a MI PISTÁNK”) felállt a polgármesteri székből.

Nem semmi, mondják pestiesen, mivel párját ritkító teljesítménynek lehettünk szem és fültanúi, továbbá nem egyszer elszenvedői. Nem sok polgármester futkos széles e hazában, aki egyhuzamban három évtizeden át koptatta a nem éppen kényelmes polgármesteri széket. Le a kalappal a nem mindennapi produkció előtt, s ismerjük el, nem sokan csinálnák utána. Erre születni kell!

A szokásos csütörtöki nap 14 órájára tett záró testületi-ülés már az időpont miatt is csekély érdeklődésre tarthatott számot, de a „jeles jubileum” ellenére teljes érdektelenség kísérte.

A leköszönő polgármester az elmúlt harminc év alatt több mint félezer ülésen vezényelte a testületet, s mellette közel száz bizalommal felruházott polgártársa váltotta egymást a szenátori székeken. Ennek ellenére (TJ.kivételével) egyetlen korábbi képviselő sem jelent meg a nem mindennapinak minősíthető eseményen. Lehet, hogy nem kaptak meghívót?

 Mivel magam is több száz ülésen vettem részt az elmúlt 35 év során, s még többet kísértem figyelemmel, a ciklusok során megtapasztalhattam, hogy a leköszönt képviselők (kivéve az újraválasztottak) egyike sem tette tiszteletét a későbbi üléseken, sem a közmeghallgatásokon. Ez csak azért érdekes, mert megválasztásuk előtt a kampány során döntő többségük fennen hangoztatta, hogy közösségi városlakóként minden tudásukkal és energiájukkal a város javára szándékoznak munkálkodni. Hát úgy néz ki, hogy a mandátumvesztést követően ez már nem igazán akaródzik.

Spongyát rá, mert ez kevésbé érdekes, de annál feltűnőbb, hogy a megválasztott új képviselők (a jelenleg is testületi tagok kivételével) egyike sem érezte szükségét, hogy megjelenésével megtisztelje a „stafétabotot” átadó testületet.

Ha netán nem kaptak meghívót, akkor is ellátogathattak volna a városházára, mivel ugyan láthatták már a tanácstermet, de többségük testületi ülést élőben nemigen látott-hallott. Szép kilátásaink vannak, ha az új képviselők közélet iránti affinitása ilyen alacsony szinttel indul. Ugyancsak hiányzott az ülésről egy ellenzéki képviselő, akit a polgármester korábban „kegyeibe” fogadott, de mint tudjuk a hála nem politikai kategória. Távol maradt továbbá több évtizedes harcostársa, egyben közvetlen munkatársa, fontos intézményvezetője is.

Az ülés amúgy elég kurta (összesen alig ötven perces) volt, amiből negyedórát vett igénybe a napirendi pontok, ill. előterjesztések megbeszélése. Az anno 4-8 órás parázs vitákkal tarkított ülésekre már csak az „öreg” képviselők és idősebb városlakók emlékezhetnek. Ezt követően polgármesterünk kimerítő tájékoztatást nyújtott a vajúdó cérnagyár helyzetéről. Bár nem kompetenciája az önkormányzatnak egy magántulajdonú cég nehézségeivel foglalkozni, de a nem kevés helyi választópolgárt érintő problémára tekintettel az igen csak szűk mozgástérrel bíró önkormányzatunk ez ügyben mindent megtett, amit megtehetett.

Végezetül a búcsúzó városvezető a korábban kiérdemelt „Rinyamente Cicerója” címhez méltó szózatot intézett a jelenlévőkhöz és a ki tudja milyen és hova közvetített kameráknak, mivel az NVTV már korábban megszűnt. Profi módon nem hosszan és nem röviden megköszönte az érintettek támogatását és együttműködését, majd a városban észlelhető „beruházás cunami zajától” kísértetve elköszönt a testülettől és választóitól.

„Itt a vége fuss el véle”?

Utóirat:

Mielőtt bárki krokodilkönnyeket hullatna, hogy a MI PISTÁNK végleg letette a lantot, a fentiekhez némi kiegészítést kell fűznöm. A „műsor” ezzel a felvonással nem ér véget, s némi szünet után folytatódik. Miután a függöny legördült, az utolsó összejövetel zárt üléssel folytatódott.

Azt, hogy a Humán Bizottság beszámolóját követően volt e pezsgős (vagy boros) pohárköszöntő ki tudja, de a leköszönő testületre a korábbi években kialakított gyakorlatának megfelelően még hárulhatott néhány feladat. A Gyurcsány módra elk… jogszabályokra tekintettel még meg kellett szavazniuk néhány milliót a helytelenül ki nem vett szabadságok megváltása címén. Ezt követően újabb sokmilliót a „jól végzett munkáért”, (pardon helyesbítek) lelépési díjként, vagy ha úgy jobban hangzik, végkielégítésként. Ha ez netán nem történt meg, úgy az új testület lesz kénytelen eleget tenni a kellemetlen feladatoknak. Nem számít, hogy a MI PISTÁNK „Somogyország leggazdagabb polgármestere, s az sem számít, hogy a városkassza kong az ürességtől, a törvényhozók által „önmaguknak” kifundált többhavi végkielégítés nem adható, hanem JÁR!

A továbbiakban, ha a jelenlegi testület netán elmulasztotta, gondoskodni kell a leköszönő polgármester Díszpolgári címre történő felterjesztésérő is. Miért? MERT MEGÉRDEMLI!

Mint azt már korábbi jegyzeteimben sejtetni engedtem, a MI PISTÁNKNAK esze ágában sincs ölbetett kézzel hintaszékből szemlélnie utódja „korszakváltását, s ténylegesen visszavonulni a közélettől. Bár egykori jobb keze a leköszönést követően elkezdte memoárja közreadását, de a városházi történések fejezeténél váratlanul gellert kapott közlékenysége. Reméljük, hogy polgármesterünk további bokros teendői mellett is szakít időt, s Mutyi Pista kalandjai címszó alatt megismerhetjük majd a kulisszák mögött kifejtett áldásos tevékenységeit is.

Kezdetnek, vagy inkább záró akkordként mindjárt az október elsején esedékes Idősek Világnapját áthelyezte szeptember 30.-ára, gondolván, nehogy már a hivatalba lépő polgármester elorozza előle a showt. Bár szavazóbázisát képező nyugdíjas kluboktól már külön-külön elköszönt, de az össznépi szózatra még igényt tart, mert Cicerónk ezt is megérdemli.

A folytatás már köztudott, miszerint ex polgármesterünk a Független Polgármesterek Szövetsége oszlopos tagjaként kíván a továbbiakban tevékenykedni Nagyatád, mi több, Somogy Vármegye felvirágoztatásáért.

Aztán ha a helyzet úgy hozza, hogy a szövetség hajója a későbbiek során netán léket kap, bizonyára nem lesz ellenére esetlegesen átülni a kellőképpen megáradó Tisza ladikjába. Mert hát hajózni ugye muszáj, s jó szél esetén beevickélve a parlamentbe, igazi ékköves koronája lenne politikai pályafutása lezárásának. Az egykori apparatcsik megjegyezte Lölő és Viktorunk felszólítását, mi szerint „legyetek bátorak” továbbá „merjünk nagyot álmodni”!

Ha netán nem így alakul a jövő, az nem az én hibám. Egyelőre örülök, hogy lezárult egy korszak, s szorítok, hogy vissza ne térjen.

A MI PISTÁNKNAK ez úton kívánok jó egészséget, s sikerekben gazdag hosszú életet.

(Arra Pista a jövőben gondosabban ügyelj, hogy újabb mentoraidat el ne áruld, mert „Az árulást sokan szeretik, az árulókat senki”!)

A kommentezés hiányára tekintettel magam is úgy gondoltam, hogy a szavazások megtörténte után már nem foglalkoztatja a szavazókat a választás eredménye. A nyilvános reagálások hiánya visszavezethető a változatlan „kollektív fosásra”, valamint a szépkoruak körében még mindig magas szintű „digitális analfabetizmusra”, de a nagy szólásszabadságra, és az ÁVH nem létére tekintettel, meglátásom szerint nyugodtan megoszthatja véleményét bárki, s nem csak az idősebbek.

A napokban a járdán araszoló kutyasétáltató hölgyeket utolérve meglepő diskurzus ütötte meg a fülemet. Az eb barátok nem a kedvencük étvágytalanságán, hanem a helyi választások eredményén sopánkodtak. Ismerősök lévén rám kérdeztek, hogy mit szólok az új képviselő testülethez. Mit kellene, kérdeztem, mire közölték, hogy a választás nem a legkedvezőbbre sikeredett. Szerintük bejutottak olyanok is, akik nem érdemlik meg, s kimaradtak olyanok, akik rászolgáltak volna az előlegezett bizalomra.

Igazuk van, mert valóban így történt, de olyan választási eredmény még soha nem született, ami mindenkinek megfelelt.  Ezzel a mostanival is a szavazók egy része elégedett, más része elégedetlen. A választást nem a szimpátia index, hanem az érvényes szavazatok száma dönti el. Tetszik, nem tetszik, ez van, amíg a választási törvény nem változik.

Ad hoc poharazgató társasági beszélgetések alkalmával többször elhangzott, hogy vajon ki lesz az alpolgármester. Hát, nem éppen „fajsúlyos kérdés”, de jelenleg még válaszra vár. Úgy néz ki, hogy a megbízólevelek átadása ellenére az októberi alakuló ülésig hétpecsétes titok (ha csak egy jól értesült el nem kottyintja).

Városunkban az elmúlt évtizedekben az alpolgármesteri pozíció többnyire olyan volt, mint a gépkocsiban az ötödik kerék. Erről a polgármesterünk gondoskodott, amikor folyamatosan degradálta, „kijelölt” helyettesét, ill. helyetteseit. Évről évre következetesen nem használta fel éves szabadságkeretét (mivel ő nélkülözhetetlen), s minden ciklus végén kifizettetett több millió forintot szabadságmegváltás címén. Természetesen mindig akadt egy-egy szervilis „előterjesztő”, s a többségben lévő „Ormai hívek” minden esetben megszavazták a többmilliós jutalmakkal egyetemben. Az alpolgármesterekre nem sokat bízott (helyettesítést főképp nem), s nem igen avatta be őket „értékteremtő” tevékenységeibe. Esetenként annyira kiskorúsította alpolgármesterét s gesztenyés képviselőtársait, hogy a név szerint hozzájuk intézett kérdésekre helyettük, megkérdezésük nélkül is ő válaszolt.

Ezt a megválasztott új polgármester az elmúlt évtizedek során személyesen és „testközelből” is megtapasztalhatta, s remélhető, hogy októbertől megszünteti a felettébb kifogásolható gyakorlatot.

Az, hogy ez miként valósul meg az új polgármesternek is érdeke, hogy tehermentesíthesse önmagát, s spekulációmentesen letölthesse szabadságkeretét.

„Zsákmánypozícióról” lévén szó, nem könnyű a helyzet, mert „igénylő” több is akad, de alkalmas annál kevesebb. Jól fizető státusz (havi majd fél milla juttatás) amiért nem kellett az istrángot szaggatni, csupán120% lojalitást mutatni!

A rossznyelvek egyike szerint a jelölt már megvan, mivel a választás előtt a státusz már „kiosztásra” került. A másik jólértesűlt szerint nem a polgármester, hanem a „körzetvezető” mondja ki a jelöltre az áment. Ki tudja mi az igazság? Majd kiderül, ha az alakuló ülésen a polgármester előterjesztésére megválasztja a „többségi” testület.

Ismerve az új polgármestert, elég tökös lesz, hogy elképzelése érvényesüljön, s van annyira jóban önmagával, hogy a MI PISTÁNK-kal ellentétben ne ő fújja a passzátszelet, s ne vindikáljon magának minden feladatot és döntést, továbbá ne hagyja folyamatos ejtőzésben jól fizetett helyettesét.

Jól felfogott érdeke a képviseleti demokrácia, valamint a megtépázott képviselői presztízs helyreállítása, amihez ezúton kívánok sok sikert a frissített testülettel egyetemben!

A fehér füst ugyan felszállt, s megvan a jövőbeli pápánk, de új polgármesterünk csak októberben öltheti fel a válszallagot, s veheti át ténylegesen a városháza, ill. a város vezetését.

A leendő képviselő testület is megszületett, melynek „érkezését” izgatottan várták a jelöltek.

A bejutottak örvendeznek, hogy a szavazók kellő számban méltányolták igyekezetüket, s ígéreteiket, a kimaradtak pedig csalódottan konstatálták, hogy ambiciózus ajánlkozásuk nem nyerte el kellőképpen polgártársaik tetszését. A sok „újonc” mellett korábbi képviselők is kiestek a rostán, mert „sok az eszkimó, kevés a fóka” (növekvő jelölt létszám, zsugorodó testület).

A „felhozatalt” figyelembe véve, elsősorban a polgármester szempontjából nézve, s a spontaneitás ellenére „többségi” csapat verbuválódott. A hátralévő időben a rendelkezésére álló „zsákmányhelyek” kiosztásával tovább bővülhet lojális csapata.

Az új polgármesternek a választókörzetek megszűnésével nem volt lehetősége a korábbi választókörzeti umbuldára, s a vakszerencsére volt bízva, hogy összejön e, a szükséges többségi támogatottság. Szerencsére ez rendelkezésre áll a zökkenőmentes „kormányzáshoz”, most már csak a hiányzó kapcsolati tőke, s vele a kellő forrásmennyiség szükségeltetik a településünk sikeres „felvirágoztatásához”.

Sokévi várakozás után végre lezárható lehet az Ormai korszak. Garancia ugyan nincsen rá, de „merjünk nagyot álmodni”! A lécet a régi-új testületnek a szükséges felvértezésre tekintettel, át kell tudni ugornia. A tapasztalt régi képviselők mellett ne feledjük, hogy a háttérben ott áll majd a hét ciklusos MI PISTÁNK is, aki ugyan lemondott a város további vezetéséről, de egykori mentorától elsajátított barbatrükkével némi szünet után ismételten ott lesz a megyeházán. Reméljük, hogy azért a vármegyeház homlokzatán nem lesz ismét „VÖRÖS LOBOGÓ”.

Tudjuk, hogy „Somogy jobbat érdemel”, s reménykedjünk, hogy a függetlenek triójától előbb utóbb megtudjuk, hogy kitől, mitől érdemel jobbat a sok éve mellőzött Dél-Somogy.

A várható helyzetre és a nem is olyan távoli múltra visszagondolva azonban kissé szkeptikus vagyok. A kassza és a kamra kulcs bizonyára nem a függetlenek derékszíján fog fityegni, s ráadásul a kiüresített megyei (pardon, vármegyei) önkormányzat nem Felcsúton székel, s költségvetése, jó ha a munkatársak bérére és a képviselők tiszteletdíjára futja.

Arról már nem is szólva, hogy polgármesterünk, a függetlenné vált egykori apparatcsik, aki anno szétzilálta a helyi szoci szervezetet, majd elárulta mentorát, kinek jóvoltából évtizedekre „gesztenyéssé” változhatott, korábban már több ciklusban ott ült a megyei közgyűlésben.

Bár a feledés homálya lassan mindent beborít, de az anno újságolvasó szép korúak többségének bizonyára derengenek a megyei vagyon kurtításáról szóló híradások (pl. Siotour, stb.). Nos, polgármesterünk már akkor a „kurtító” csapatban ült a cserepadon.

Sebaj, a bizalom korábbi és jelenlegi támogatóinál töretlen. Ha netán a Tisza a választókörzetünket is eléri, akkor az sem elképzelhetetlen, hogy a megyei trambulinról, polgármesterünk”beugrik” a parlamentbe. Persze addig még sok víz folyik le a Rinyán (és a Tiszán), de nincsen lehetetlen.

Na, akkor jöhet el Nagyatádnak a Kánaán!

Ez még gombócból is sok!Valóban, nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez több a soknál. Az elmúlt napokban polgármesterünk viselt dolgait taglaló írásaim többek a kelleténél, mi több a történtek nem ismerői számára „emészthetetlenek”, és dehonesztálóaknak tűnnek.

Akkor meg mi végre születtek a bejegyzések kérdezheti bárki. Nos, a kérdés jogos, hiszen alig háromszázan nyitották meg (nem biztos, hogy el is olvasták) de írd és mond, 1 az-az egy komment született. Ez már beszédes. Ez bizony nem generált igen csak aktuális társadalmi, pardon, polgártársi párbeszédet.

Polgármesterünk három évtizedes regnálása alatt annyi minden történt, hogy hetekig lehetne sorolni az „értékteremtő évek” alatti sok-sok fejlesztést, beruházást. Mindez persze felesleges, hiszen a helyi média minden esetben napestig szajkózta a polgármesterünknek vindikált „alkotásokat”, de a paraván mögötti történésekről valahogy mindig elfelejtették tájékoztatni a nagyérdemű városlakókat. Aktív koromban anno néhány társammal próbáltuk pótolni a hiányt, de a Rinyamente Cicerójának szirénhangként működő szózatai süketté tették az „elvakult” többnyire szép korú híveket. Ahogy Viktorunk, úgy a MI PISTÁNK is mindent, következmények nélkül megtehetett.

Akkor hát „mi végre ekézem” polgármesterünket, mondja XY, aki kitüntetettként (majd megalázottként) anyaoroszlánként „veszi védelmébe” minden alkalommal, jegyzeteim főszereplőjét.

Nos, szó nincs ekézésről, hiszen az emlékeztetőül és figyelmeztetőül készült csokorba foglaltak évekkel ezelőtt már „elhangzottak, az-az mondhatnám, nincs új a nap alatt. Ha valóban az „ekézés” lenne a szándékom, akkor valóban pellengérre állítanám bürgermeisterünket, s tollhegyre tűzve ízekre szedném egykori elárult mentora (Dr. Gyenesei István) távozása alkalmával közreadott nekrológját. Majd ezt követően ismét közreadnám az általa (mutyi partnerei közreműködésével zároltatott, LETILTOTT!) Huncut Pinokkió című egykori jegyzetemet, mely cáfolhatatlan corpus delictije városvezetőnk elitélendő cselekedeteinek.

Másfél évtizede jelent meg Nagyatádon a „Narancsos Kiáltvány”. „ZÁRJUK LE A NAGYATÁDIAKNAK EGYRE TÖBB KÁRT OKOZÓ ORMAI KORSZAKOT. TELJES VÁLTOZÁSRA VAN SZÜKSÉG”!

Mi következett ezután? A „Rinyamenti (Narancsos-Gesztenyés) paktum. A részletek ismertek, de aki valamilyen oknál fogva nem olvasta, megtalálja a Nesze neked nagyatádi polgár című jegyzetemben.

 Kissé megkésve ugyan, de itt a második esély, hogy valóban véget érjen az Ormai korszak, de semmi szükség nincs arra, hogy a kertek alatt új zászlót lobogtatva társaival visszatérjen a megyeházára, majd később a parlamentbe, mert Somogyország valóban jobbat és többet érdemel.

Szentül hiszem, hogy mindannyian úgy gondoljuk, hogy ezzel nem lehet nem egyet érteni, ezért az előző jegyzetemben jelzettek szerint megidézem 2019. december 14-i bejegyzésem.                                                                                                                Teszem ezt annak reményében, hogy ezúttal többen is türelmesek lesznek, s az olvasottak alapján jobban átgondolják függetlenné váló polgármesterünk további képviseletre jelölését.  

 „Janus-arcú MI PISTÁNK?

Mielőtt újabb „díjemelésekkel” ösztökélte gavallérosabb „támogatásra” polgártársait szeretett polgármesterünk, előbb gyorsan fényárba öltöztette a várost, majd újabb parádés gálaestet prezentált a még frissnek mondható gittegylet (cél, mondanivaló, alapgondolat, bevezető, előszó, VAGY AMIT AKARTOK!) Prológ Nagyatád Alapítvány híveinek.

„Új műsorhoz új férfi kell”! Se Fürjecske Néptánc, se Őszi Napfény mert,ahogy a korábbi harcostársak, („A mór megtette kötelességét, a mór mehet”) mentek Ők is a „lecsóba, hogy jöhessenek a fiatalok, mivel ugye az „újszülöttnek minden vicc új”! A mikrofont és vele a moderátor szerepét polgármesterünk ragadta magához, s színvonalasan megszerkesztett és megszervezett műsorral igyekezett szórakoztatni a ”meghívásra érdemeseket”.

A műsort áhítattal hallgatóknak fel sem tűnt, hogy egy korábban megkezdett felszámolás befejezésének lehetnek szem és fültanúi tekintettel arra, hogy a polgármester magán alapítványa „csendben” lenyúlta, a Nagyatádért Egyesület helyét és szerepét. A műsor a város negyed százados történetére mutatott vissza és idézte fel a történéseket, miközben a Prológ alig négyéves múlttal rendelkezik. Nem úgy a Nagyatádért Egyesület, amelyik éppen 25 éve alakult kísértetiesen hasonló céllal, mint az alapítvány. A „plagizáló” polgármester és jobb keze, még azt a fáradtságot sem vette, hogy új logóval lépjen színre, hanem egyszerűen „lenyúlta a haldokló” egyesület gesztenye leveleit. „Na, és ?” mondhatnánk Horn Gyulásan, mert Pistánkhoz igen illik mentora szálló igévé vált  szólama, de azért a „jelenség” megér egy „misét”.

Figyelemre méltó eseménye volt a gálának az Ormai házaspár alapította Pro Communitatis kitüntetés, ill. díj átadása, melynek célja (mint azt már korábban említettem) olyan tevékenységek elismerése, melyre amúgy négy városi kitüntetés (36/2005 (XII.2.) rendelet) is szolgál. Az új kitüntetés kissé zavaros odaítélése és átadása természetesen nem csorbítja az elismertek vitathatatlan érdemeit a területükön végzett önzetlen munkájukat illetően, de ésszerűtlen és értelmetlen egy „személyes” (prológ kuratórium) kitüntetés kreálása és osztogatása, amikor e célra hivatalos elismerések állnak rendelkezésre.

Érdekes módon eltűnt az „Én dolgozni akarok, rendezni végre közös dolgainkat, csak együtt érhetjük el, hogy jobb legyen, sohase higgyetek a szemeteknek, minden ember jó”, tavalyi szólam, s felcsendült az új dal, „Nagyatádi fiatalok gyertek, lépjünk a jövőnkért”! Mármint a polgármester jövőjéért? Csak nem? Polgármesterünk egy pillanatra elfelejtette, hogy nyugdíj előtt áll?

Nos, ez a gála is összességében a Művelődési Ház munkatársainak köszönhetően élvezetesnek mondható volt, de az önfeledt szórakozás közepette sem feledkezhetünk meg a dicsőített elmúlt negyedszázad további „elfeledett” történéseiről.

Ugyan „eső után köpönyeg”, egy elkésett emlékeztető, de a friss képviselők, a fiatal választók, valamint a feledékeny régi képviselők számára idézzük fel új olvasatként a négy és öt évvel ezelőtti emlékeztetőket, amelyek ugyan részben aktualitásukat vesztették, de akkor sem felejthetők.

Hát akkor emlékezzünk! FIGYELEM, NEM LESZ RÖVID!

2015 XII; A rendszerváltás hajnalán egy a hirtelen változásoktól megszeppent ifjú apparatcsik az első ciklust követően hamar öntudatra ébredt, és alapos megfontolást követően kellő önbizalommal és magabiztossággal szembefordult nevelő testületével (MSZMP-MSZP) és mentoraival. Kizárólag közösségi érdekekből és célokból, kortársaival kiválva az ellenzékbe kényszerült szervezetből, új tanára segítségével létrehozta a Nagyatádért Egyesületet.

A hirtelen pálfordulásának valódi oka az volt, hogy a „fentről” kijelölt káder helyett az ifjú titán vindikálta magának az indulási jogot, az addig titkon, de hőn vágyott polgármesteri székért. Mivel ezt odafenn rossznéven vették, vabankra játszva robbantott s nem kis meglepetésre a romokat hátra hagyva nyert.

Így született meg anno a MI PISTÁNK, városunk örökös polgármestere, aki az immáron hatodik ciklusát taposva alaposan kicsiszolódva szólítja újabb összefogásra, egy még újabb közös célért Nagyatád polgárait.

Az, hogy az általa fémjelzett egyesület valójában egyszemélyes párt, s legfőbb célja a vezér polgármesteri székbejuttatása, ill. tartása, és a minél nagyobb zsákmányszerzés, mára már mindenki számára világos és egyértelmű. A Mikulás a nyuszi, a töklámpa, a gyermeknap szervezésének elorzása az arra hivatott intézményektől (kulturális központ, gondnokság) csak álca a nyilvánvaló cél leplezésére.

A státusz és a vele járó előnyök minden áron való megtartása érdekében ismételten rútul elárulta aktuális csapatát és trónra emelő mentorát. „Összefogással” felszámolta az akadékoskodó és egyre kellemetlenebbé váló testületi ellenzéket, majd a kontroll megszűntével a „lojális” ellenzékkel kötött gyalázatos titkos paktummal kivédte juttatásainak és mozgásterének indokolt és szükségszerű csorbítását.

Az új „széljárásra” (kormánytöbbség a testületben) tekintettel összefogást hirdetett, de mindvégig egyeduralomra törekedett. Megpróbálta az önjáró civil szervezeteket is befolyása alá vonni, s e törekvését a „szilvalek-VÁR” sikertelen bevételét követően sem adta fel. Sikerrel asszisztált a paktum partnere által életre hívott karácsonyi vásár elsorvasztásához, s jól példázza összefogásos együttműködésének valódiságát, hogy egykori szövetségese már nem csak a május elsejét, hanem a karácsonyt is külön ünnepli.

A Hadipark, az íjászat, a TDM, már „birtokon belül”, s a tendenciát látva idő kérdése, hogy a még kívül lévőket is befolyása alá gyűrje.

A módszerekben, mint láthatjuk, nem válogat. Ígéret, presszió, elismerés, juttatás, stb. mind ott vannak a fegyvertárában, s a mindkét politikai oldal által eredményesen alkalmazott alapítvány fegyvert is hadrendbe állítja, hogy a következő választáson is meglegyen az időközben erősen megfogyatkozott szavazóbázisa. Fogynak a nyugdíjas szimpatizánsok, frissítés, új erőforrás kell. A fiatalok megszólítása nem csak a szegfűsöknek és narancsosoknak, de a gesztenyéseknek sem sikerült. Majd a Prológ Nagyatád szirén hangja mozgósítja a hiányzó fiatalokat. Mert erről szólnak az új történések, akár hiszik kedves polgártársak, akár nem. Na de nyugtával a napot!

A látottak, tapasztaltak alapján felmerül néhány költői kérdés. Miért nem volt nyilvánosan meghirdetve a gála, s miért csak kiválasztott meghívottak élvezhették a közös összefogás jegyében bemutatott alapítványi műsort? Az üres és foghíjas széksorok arra utalnak, hogy rajtam kívül a meghívott távolmaradóknak is támadtak kétségei, fenntartásai az amúgy őszinte szándékúnak tűnő kezdeményezéssel.

Igaz, hogy közösséget az egyesülési jogra tekintettel bárki létre hozhat, de ha a hangoztatott összefogásról („mindenkivel együtt akarunk működni”) van szó, akkor miért csak a bürgermeister és hitvese az alapító (netán zárt alapítványról van szó)? A kuratórium összetétele sem az együttműködésre utal. Itt már nem csak a lóláb, de az egész ló kilóg!

Az alapításhoz szükséges minimális összeg (100.000 Ft.) ugyan meg sem kottyan megyénk leggazdagabb polgármesterének, de ha családilag jegyezte az alapítványt, akkor a gálaműsor nem kis költsége szintén reá hárul. Zakson mondanák erre sokan, hiszen a juttatásaiba ez is belefér. Azonban ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy a nem kevés költségtérítés ellenére a mi polgink előszeretettel számol el minden szál virágot és ropit, ezért szívesen megtekinteném a gála számláit (ha már a „konténeres számlákat” a mai napig nem láthattam). Mert ugye azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy a gála kizárólag a résztvevők önzetlen közreműködésével jött létre. A logisztikai költségek (pl. polgármesteri ülőgarnitúra oda-vissza fuvarozása) mellett felmerült a nem kevés intézményi alkalmazott (dekoratőr, technikus, vágó, takarító,) továbbá a Déryné Társulat közreműködőinek költsége, a meghívók elkészítéséről, kipostázásáról, az átadott díjakról, a készített filmekről és a gálavacsora költségeiről nem is beszélve. Az már csak hab a tortán, hogy az előcsarnokban tartott „fogadás” kíváncsi szemek elől való elrejtése céljából sebtében lefóliázták az épület északi üvegfalát, ami szintén a rendezvényt terheli. Lelki füleimmel már hallom is, hogy a költségeket az általunk ismeretlen támogatók állták. Elhiszem, de közintézmény közpénzéről lévén szó, a számláknak elvileg meg kellett születniük. Nagyatádon nem ez az első alapítvány, de gálára és közpénzfelhasználásra nem emlékszem.

Az alapítványt a tagdíjak, adományok, felajánlások, juttatások, támogatások, pályázatok mellett a szimpatizáns adófizetők is támogathatják adójuk 1%-val, de csak három esztendő múlva, pontosabban 2019-től, ami ugyebár az új választások éve. Tehát a bejegyzés időzítése sem a véletlen műve. Azt kétlem, hogy az Ákostól elpártoló kommunikációs szolgáltató a Prológ Nagyatád- hoz irányítaná át felszabaduló keretét, de abban biztos vagyok, hogy akad majd további mutyikra kész városi szolgáltató, aki szívesen a zsebébe nyúl a polgármester kisded játékainak támogatásához. Az alapítványok működése körüli anomáliák köztudottak. Elviekben, ill. az előírások szerint elsődlegesen gazdasági tevékenység céljából nem alapítható, politikai tevékenységet nem végezhet, de az elmúlt évek gyakorlata ezekkel szöges ellentétben áll. Így lesz ez a Prológgal is. Kell az ellenőrizhetetlen suska a jövendő kampányhoz, hogy az időközben „bekebelezett” civilek is önzetlenül hirdethessék polgármesterünk toxikus gondolatait, dicső tetteit.

Ui.: Ami pedig az alapítványi kezdeményezést illeti, csupán aktuális „felmelegítés”, mivel a nyomdai zászlótartó reaktiválását egy (nem gesztenyés) képviselő a javaslattevővel egyetemben már évekkel ezelőtt többször is szorgalmazta! Volt már kilobogózott „zászlós” Nagyatád, de már a zászlótartókból is csak mementónak maradt. Átvétele óta nem látható a városnak adományozott 56-os lyukas zászló, s a városháza előtti Székely zászló is a raktárban nyugszik (ha időközben nem lett az enyészeté).

Aztán menjünk egy évvel visszább!

2014. Emlékeztető!

A kampányrajtot követően egykettőre megjelentek a postaládákban a különféle szórólapok. Köztük van a Nagyatádért Egyesület frissített csapatát bemutató kiadvány is, melyen a polgármester tájékoztatja híveit az ismételt ringbe szállásukról.

A rossznyelvek szerint a kötéllel összefogott jelöltek a főnök parancsára önként indulnak a megmérettetésen. Ha igaz, ha nem, a csapat az alakulás óta többször is „megújult”, aminek igen csak prózai okai vannak. Az újabb tagok is előbb vagy utóbb átlátják vezetőjük valódi céljait, s mint ahogy ő is elhagyta mentorát és csapatát, úgy katonái is más vizekre eveztek. A pótlás egyre nehezebb, de mindenki ismeri a szólást; „amíg lószar van veréb is lesz.”

Aki nem dobta sebtében a kukába a gesztenyés lapot, az ismét szembesülhetett MI PISTÁNK sok éve hangoztatott kijelentésével: „Nagyatád fejlődéséért, erősödéséért és a nagyatádi emberek boldogulásáért akarok dolgozni”!

Én magam is hiszem, hogy az akaratával semmi baj, de a gyakorlat valahogy többnyire mást mutat.

Ez év márciusi „ÉV értékelő!” jegyzetemben már közreadtam észrevételeimet, s bár több mint ezren cuppantak rá azért még sokan vannak, akik nem olvasták. Így a választások előtt a korábban olvasóknak sem árt egy kis emlékeztető a szavazó fülkébe menet előtt, ezért megismétlem korábbi jegyzetemet.  

A „MI PISTÁNK” két évtizedes tündöklése!

A sokak által oly nagyra becsült polgármesterünk minden év és ciklus végén örömódát zeng, hogy mily eredményes időszakot tudhat maga mögött vezetésével a mindenkori képviselő testület, s hogy a kiválóan elvégzett munka eredményéhez nagyban hozzájárultak a város polgárai is. Ennek kifejtését ugyan mindig mellőzte, de bizonyára nem másra, mint a befizetett adókra gondolhatott, mert egyéb „közreműködése” a történésekben a szavazópolgároknak nem igazán volt. Egy-két „öreg rókától” eltekintve a képviselők is csak szemlélői voltak a történéseknek, mert az utóbbi néhány kivételtől (vezetőválasztások) eltekintve, mindig az autokrata polgármesterünk elgondolása, akarata érvényesült. Természetesen minden határozat meghozatalánál a képviselő-testület mögé bújt, mondván, hogy nem ő, hanem a testület döntött így vagy úgy.

Akaratának, elképzeléseinek véghezviteléhez a korábbi négy ciklusa mindegyikében megvolt a szükséges többség, mert egyesületi holdudvarához minden esetben csatlakozott a korábbi párttársai alkotta szocialista frakció. Sajnálatos tény azonban, hogy a jelenlegi ciklus kormányzati többségét is felszalámizta, s továbbra is biztosította akaratának érvényesülését.

 A képviselők egy részét mindig „megvásárolta” (ingatlan, munka, státusz, stb.), az alulinformált, tájékozatlan képviselőket pedig egyszerűen lekezelte, vagy semmibe vette. Az önkormányzat működési szabályzatát saját érdekeinek megfelelően kénye kedve szerint módosítgatta, mert a jóváhagyáshoz szükséges szavazati többség mindig rendelkezésére állt. Az önkormányzati szakbizottságok véleményét rendre semmibe vette, ezért az elismert külsős bizottsági tagok az évek során lassan mind „elkoptak”, vagy időközben lemondtak tagságukról. Helyüket saját szervilis csókosaival töltötte fel, de még így is fittyet hány a bizottsági döntésekre, javaslatokra.

Az újabb és újabb ciklusok kezdetén aktuális négy éves városfejlesztési programban, s a mindenkori, de már sok éve érdektelenné vált közmeghallgatásokon ugyan nem ígér toronyórát lánccal, de fűt-fát igen, és azt be is tartja. Legalább is szerinte, mert a lelkes választói csak az elhangzott kiváló teljesítményre figyelnek, az elkövetett bakikat, az elmaradt ígéreteket nem látják, vagy nem akarják észrevenni.

Polgármesterünk bár sok alkalommal nyugtatta azzal a más véleményen lévőket, hogy észrevételeiket beépíti gondolkodásába, de valójában minden felvetést, ellenvéleményt eleresztett a füle mellett, s a maga útját járta. Bizonyára nem hallott még Antiszthenész intelméről, hogy; „Figyeljünk oda ellenségeinkre, mert ők az elsők, akik felfedezik hibáinkat”.

Egy rövid visszatekintés keretében a teljesség igénye nélkül nézzük mit produkált, és mit nem produkált az elmúlt közel két évtizedben a pártbizottságon szocializálódott csalhatatlan polihisztor polgármesterünk;

1. A rendszerváltoztatáskor „pangás éveinek” titulált első ciklust követően a helyi pártbizottság korábbi apparatcsikja a négy éves lapítást követően elérkezettnek látta az időt, hogy átvegye tétovázó elődjétől a marsallbotot és a város élére álljon. Célja elérése érdekében szembefordulva „anyaegyesületével” néhány követőjével kilépett a pártból, s csatlakozott korábbi felső vezetőjéhez, későbbi mentorához. Új köpenybe bújva, a korábbi MSZMP-társak által létrehozott Somogyért Egyesület szatellit szervezeteként megalapította a Nagyatádért Egyesületet, melynek gesztenyés lobogója alatt elnyerte a választáson a polgármesteri tisztséget.

      Természetesen az alulmaradt korábbi vezetője, lojalitásáról biztosítva csatlakozott (összenő, ami összetartozik) a győzteshez, így biztosítva a korábbi pártállam további befolyását, pozícióját. Ez a későbbi években meg- ismétlődött.

2. Megválasztása alkalmával megállapított tiszteletdíját néhány hónapon belül megemeltette, s az esetleges ellenvetések kivédése céljából helyettesének és a képviselőknek is javasolta a díjmódosítást. Ezzel egy időben élénk privatizációba fogott. Mindent eladott, ha kellett bagóért. Tucatszám értékesítette az önkormányzati lakásokat, kül és belterületi ingatlanokat, nem lakás célú helyiségeket, részvényeket, stb.

3. Aktuális alpolgármestere a tanúsított lojalitásáért „méltányos áron” megvehette a Korányi utcai gyógyszertárt, majd annak muzeális értékű berendezését. Újgazdára lelt a vágóhíd, a kivadári fürdő, a sportbolt, a rövidáru bolt, s a sportpályán lévő családi ház is.

4. A szükségeltetett „gazdasági holdudvar” kialakítása, a kellő támogatási bázis megteremtése érdekében igyekezett a jelöltjeit előnyös helyzetbe hozni. Egységes Önkormányzati kábeltelevíziós hálózat és városi tévé létrehozása, biztonságos és gazdaságos üzemeltetés indokkal első lépésben a városnak ajándékoztatta a kisközösségi kábelhálózatokat, majd a megkapott ajándékot és a teljes tévés piacot privatizáltatta úgy, hogy azt szintén egy kebelbarát vásárolhatta meg hosszú távú és kedvező részletfizetéssel „méltányos” áron. Ezt követően emelhette meg 41%-al a csatornák csomagdíjait, majd évente versengtek a döntéshozók egymással a csomagdíjak emelésére tett javaslataik városvezetőnk általi elismeréséért. Önkormányzatiságunk első nagyberuházása során kebelbarát képviselőtársa kivitelezőként csúszhatott a sportcsarnoki beruházással, mert a rossz minőségű anyagok beépítését, valamint a felmerült akkor sem csekély értékű 44 milliós kötbér elnézését polgármesterünk, s meggyőzött csapata elfogadhatónak ítélte, annak ellenére, hogy annak érvényesítését az akkori törvény is kötelezően előírta.

5. Megválasztása óta szép lassan, de alaposan megfogyatkozott a város mobilizálható ingatlan vagyona, annak ellenére, hogy a mindenkori regnáló kormányok ugyancsak kistafírungozták városunkat az átadott állami ingatlanokkal. A vagyoneladási bevételeket nem különítette el fejlesztésekre, hanem felélte a városüzemeltetés. Az általa emlegetett fejlesztésekből eredő vagyonnövekedés eladhatatlan létesítmény elemekből (sportcsarnok, uszoda, látogatóközpont, iskola, stb.) áll, amiből vészhelyzet esetén sem lehet forrást teremteni. A vagyon nagy része egyébként is a felvett hitelek fedezeteként be van/volt terhelve.

6. A várost az évek során a feje búbjáig eladósította, mert a vagyonfelélés mellett a működés biztosításához (sokszor fejlesztésre hivatkozva) felvett hitelek volumene az elmúlt évre már „csődszintre” emelkedett, amitől a regnáló kormány konszolidációja mentette meg településünket (is). Az egykori (2000. előtti) egy-kétszázmilliós kötelezettség állomány az elmúlt évben már a három milliárdhoz közelített, melynek zömétől (kettő milliárd forint) a két ütemben végrehajtott kormányzati adósságátvállalás következtében szabadult meg az önkormányzat, de nem a település lakossága, mint adófizető. Természetesen, ahogy a múlt évi ÁSZ (Állami Számvevőszék) jelentés is érzékelteti, a város csak mentőövet kapott a csődhöz, mert a bevételek továbbra sem elegendőek a település működtetéséhez. Újabb és újabb hitelek felvétele van folyamatban, s jelentős a kifizetetlen számlák összege is. A kötelezően előírt, és benyújtott nullás költségvetés Nagyatádon betarthatatlan.

7. Az adófizető cégek és a népesség csökkenését figyelmen kívül hagyva, az önkormányzati intézményi struktúrát nem módosította a helyzetnek megfelelően. Csökkentés helyett növelte az eltartandó intézmények számát, s a működtetést a „zsákmányhelyek” megőrzése érdekében hitelfelvételekkel biztosította. Mindig tovább nyújtózkodott, mint ameddig a takaró ért, s mindig a kormányokra mutogatott a hiányok okozójaként.

8. A képviselői lojalitások biztosítása érdekében az önkormányzati lakások mellett nem egy alkalommal a szakember ellátás biztosítását segíteni hivatott szolgálati lakásokat is elkótyavetyélte. Például az Erkel F. utca-i ingatlant, melyet a város cégével közpénzen történt szigetelést követően a forgalmi érték töredékéért játszott át magánkézbe, természetesen a képviselő-testület jóváhagyásával.

9. Máig érthetetlen az a rejtélyes érdekeltségi kapcsolat, mely a polgármesterünket a kempingünket bérlő, ill. üzemeltető Castrum Rt-hez fűzi. A bérlő hosszú évek óta bérleti díj csökkentésért, fizetési haladékért, tartozás elengedéséért kilincsel a tulajdonos önkormányzatnál, s soha nem eredménytelenül. Miközben folyamatosan díjhátralékban szenved, az engedmény soha nem marad el, s maholnap a város fog fizetni, hogy a bérlő üzemeltesse a létesítményt.

10. Hasonlóan érthetetlen kapcsolat fűzi városunk első emberét az önkormányzat tulajdonát képező Fontana Hotel üzemeltetőjéhez is. A 17 szobás, konyhával és étteremmel rendelkező 1032m²-es létesítményt bérlő, és üzemeltető Mobil Gastro Service Kft. tulajdonosa hosszú évek óta díjhátralékban szenvedett. Bár időközben csődbe ment, de új céggel és névvel MGS Fontana Kft-ként ismét elnyerte polgármesterünk bizalmát, aki újfent megszavaztatta további bérletként a már új cégnek a korábbi 1,7-2 millió Ft+Áfa éves bérleti díjjal szemben immáron 10.000 Ft+Áfa/hó díjért a komplett szálloda/panzió üzemeltetését. Az évek során „elengedett” díjtartozásról, közüzemi számlarendezésről nem is beszélve.

       Vállalkozó barát politikát hirdetett, de a díjhátralékos helybéli kisvállalkozó telephelybérletét a haladékkérelem ellenére felmondta.

11. A gazdasági élet ösztönzésének új eszközeként beindított rendszernek köszönhetően városunk is sikeresen pályázott anno, s a Gazdasági Minisztérium 116 milliós támogatásával létrehozta saját ipari parkját. A munkahelyteremtés jegyében remélt 800 új munkahelyből még száz sem lett, s a területet másfél évtized alatt sem sikerült benépesíteni. A kevés tőkével rendelkező kezdő vállalkozások „ingyenes letelepítése” helyett bevételnövelésre törekedve drága pénzért kínálta a területet. A kudarcot látva ismét csókosa gyarapítására használta a közvagyont. A betonüzem áttelepítése érdekében az értékesebb s nagyobb közművesített belterületi ipari parki ingatlant elcserélte egy kisebb, külterületi, közmű nélküli szántóterületre. Az elcserélt külterületre ígért és a csereértéknél „figyelembe vett” védősáv (fásítás) kialakítás az óta sem történt meg. Ugyancsak bevétel növelési szándékkal adta el később a terület egy részét az ipari parkba ugyan csak nem illő, de a rendezési tervmódosítással, önkormányzati rendelettel legalizált TESCO áruházláncnak, pedig a szükséges terület a parkkal szemközti oldalon (magánterületen!) rendelkezésre állt, de egyúttal oda a rendezési terv érdekes módon nem tette lehetővé a beruházást.

12. A város költségvetési üzemének hulladékkezelési tevékenységét megpályáztatásakor nem a pályázatbíráló bizottság által nyertesnek ítélt magyar önkormányzati szolgáltatóval, hanem a magántulajdonú osztrák céggel kötött szerződést, miután a testületet a bírálatot követő zárt ülésen „meggyőzte”. Miután az üzem speciális járműparkját (10 db.) jutányos áron eladta az új szolgáltatónak, az önkormányzat tulajdonát képező 7 ha-os hulladéklerakóját 100 Ft.+Áfa/évdíjért 10 évre bérbe adta a szolgáltatónak. Anno a bérlő 50 évre ítélte elegendőnek a lerakó kapacitást. Ezután a környék településeinek hulladékát is a város lerakójára hordta irreálisan alacsony árat fizetve az önkormányzatnak a szolgáltató, de e díjakat a vonatkozó törvény és a szolgáltatási szerződésben előírt rekultivációs alapban nem különítette el. A szerződés lejártakor ugyan még élt a törvény, de az elszámoltatás elmaradt, s polgármesterünk az új szerződésből már kihagyatta a vonatkozó passzust.

       A város hulladékát a korábbi 5 km. helyett most 50 km-re szállítják, jelentős lerakási díjért és szállítási többletköltségért. A hulladékkezelési szerződésekkel évek óta, s jelenleg is probléma van, mert a szerződő önkormányzat rendre a szolgáltató érdekeit képviselve, a városlakók hátrányára, kárára köti a gyakran törvénytelen megállapodásokat, szerződésmódosításokat. A Mecsek-Dráva programhoz több mint egy évtizede csatlakoztatta a várost, s miközben már a negyedik szolgáltató végzi a hulladékkezelést, s többszörösére növekedtek a díjak, a város semmilyen hozadékát nem érzékelheti a gigantikus összefogásnak.

       A szolgáltató a polgármesterünk elvtelen lojalitását térítésmentes szolgáltatásokkal hálálta meg, valamint a képviselők egy részére is VIP szolgáltatást nyújtott (Német Bundesliga meccs élőben egy kis sörözéssel), ami ugyancsak kimeríti a korrupció fogalmát.

13. A hulladékkezelési szerződés lejártakor kötött új szerződésben a díjszabás átstrukturálásának köpenyében az aktuális törvényi előírást kijátszva, ill. megsértve, jelentős (33%-os) díjemelés terhét rótta a városlakókra. Az 50%-os kedvezmény ajánlatával nyertes pályázó a kedvezményt később eltörölve újabb többletköltséggel terhelte a szolgáltatást kényszerűen igénybevevőket. A felháborodást követően a polgármester a beígért korrekciókat (kisebb 50 l-es edényzet, valamint az eredeti díjkedvezmény mértékének és körének visszaállítása) a mai napig nem teljesítette, miközben a környező települések vezetői jelentős engedményeket harcoltak ki a közös szolgáltatótól.

14. A jelenleg már állami tulajdonban lévő, de a korábbi évtizedekben önkormányzati tulajdont képező kórház leépítésének is tevékeny részese volt polgármesterünk. A szűkös finanszírozás ellenére sajátjaként kezelte a kórház kasszáját. A likviditási gondokkal terhes nehéz időszak kezdetén 9 alkalommal összesen 184 millió Ft-ot vont el kérésekkel majd utasítással az intézmény kasszájából a város működtetéséhez. Nem csatlakozott a megyei egészségügyi informatikai rendszerhez, s elmulasztotta, illetve késedelmesen nyújtotta be intézményünk fejlesztési tervét a megyei egészségügyi koncepcióhoz. Az intézmény az elmúlt évtizedben strukturálisan leépült (az egykori 600 ágyas kórház ma alig 180 aktív ággyal rendelkezik), s az ingatlanok, műszerek berendezések többségének állapota sem felel meg a jelenkor színvonalának.

       A gyermek, szülészet, baleseti sebészeti osztály megszűnése mellett örökös szakemberhiány van, mely csak többletköltségekkel és ellátási hiányosságok (vidéki orvosok késve, vagy nem érkeznek meg a kiírt időben) mellett mérsékelhetők.

15. A későbbiek során privatizáltatta az intézmény működtetését és vagyonkezelését, s az intelmek és tiltakozások ellenére egy tőkeszegény, tapasztalatlan „nyertessel” kötött szerződést, majd a nyertes továbbpasszolta a nyereményét a leánycégének, s hogy helyi adót se kelljen fizetnie - polgármesterünk aktív passzivitása mellett - átalakítatta nem fizetős céggé (nonprofit Kft.), ezzel a trükkel jelentős adóbevételtől fosztva meg városunkat. A több biztosítós egészségügyi rendszer bevezetésére, a vizit és kórházi napidíjra, pályázati forrásokra spekuláló cég számításai nem jöttek be, ezért a szerződésben foglalt kötelezettségeinek folyamatában nem tett eleget. Ennek ellenére az önkormányzat passzív szemlélője volt csak a folyamatnak, majd rendre hozzájárult a szerződésben vállalt, de nem teljesített feltételek partnere igényei szerinti teljesítéshez, egyszer sem vetve fel a szerződés esetleges felmondásának lehetőségét. A privazitátor által szerződésben vállalt beruházásainak határidős teljesítésének elmulasztásai miatt a tüdőgondozó épületét és az ötvösi kastélyt sem tudta visszaadni, ezért az önkormányzat az időközi „államosítás” következtében e két ingatlant kompenzálás nélkül elvesztette, ezzel is több tízmilliós kárt szenvedett a város.

16. A megfontolatlan intézményi struktúrafejlesztés felesleges többletköltségeket rótt és ró az önkormányzatra. A város különböző, egymástól távol lévő helyein lévő sportcsarnok, strandfürdő, tanuszoda, gyógyfürdő üzemeltetése csak létszámtöbblettel és rossz kihasználtsággal biztosítható. Ugyanígy felesleges és megalomániás beruházások (Bárdos iskola, kollégium, művelődési ház) elhibázott funkciókkal, kihasználhatatlan térmértékekkel többlet fenntartási költséggel járnak.

17. A város tulajdonát képező vízi közmű hálózat üzemeltetésére kötött szerződés koncessziós díját, a polgármester a mindenkori testület mögé bújva a szerződési és törvényi kötelmek ellenére más célra használja, folyamatosan feléli. Az elmúlt két évtizedben több mint 600 millió Ft. koncessziós díj nem lett visszaforgatva az ivóvíz és szennyvíz közműhálózat rekonstrukciójára. A többnyire láthatatlan (talajban lévő) hálózat állapota ismeretlen, s „időzített bomba”. Az idővel aktuálissá váló vezetékcserék elviselhetetlen terheket róhatnak önkormányzatunkra.

18. A rendeletileg támogatott és folyamatosan pályázható panelprogramból Nagyatádon semmi nem valósult meg. Miközben a megyeszékhelyen több mint 4000 lakás került felújításra, városunkban egy sem. Nagyatádon 1700 lakás volt érintett, de csak egyetlen társasház nyújtott be elfogadott eredményes pályázatot. Polgármesterünk mondvacsinált ürüggyel meghiúsította a támogatás igénybevételét, s a vonatkozó önkormányzati rendeletet is hatályon kívül helyeztette. Ezzel 80 millió Ft. támogatástól fosztotta meg a közösség lakóit. Amennyiben Ormai legalább annyira fontosnak tartotta volna annak a mintegy 5000 érintett ember életkörülményein történő javítást, mint amennyit a látványberuházásokra fordított, akkor legalább lett volna értelme a város eladósításának.

19. A különböző Uniós projektek önrészének finanszírozása céljából Nagyatád kötvény kibocsátást kezdeményezett és fogadtatott el a tájékozatlan képviselőkkel. A svájci frank alapú 900 millió Ft-os 15 év futamidejű, 2 év türelmi idejű, 3,2% kamatozású hitel nagyobb részét egyéb célokra költötte, ezért a későbbiekben felmerülő önrészek befizetésére újabb hiteleket kellett felvenni.

      Ezt megelőzően azonban - a kitudja miért és hogyan - elkötelezett polgármesterünk a hitelnyújtó bank kérésére a kedvezőtlen árfolyamváltozásra hivatkozva külön ügynöki díjat is fizettetett az önkormányzattal.

      A törlesztést a város nem tudta kiszorítani költségvetéséből, s még a kamatok fizetése is gondot okozott. Egy csődkerülő újabb lehetőséggel élve a régi kötvénycsomagot, a hitelfelvételi törvényi korlátot megkerülve, költségvetésen kívüli átfuttatással, jelentős többletköltséggel újabb (Atád2) kötvényt bocsátott ki új feltételekkel. A szintén svájci alapú, 25 év futamidejű, három év türelmi idejű, változó kamatozású hitel a futamidő végére több mint 3 milliárd Ft. kiadást eredményezett volna az önkormányzatnak.

      A város ezt a hitelt sem tudta volna rendesen törleszteni, de a kormány szerencsére időben átvállalta ezt az adósságot, s így megmenekült a csődtől Nagyatád.

      Ciklusprogramjaiban sokat markolt, keveset fogott. A sikererpropagandáját áhítattal hallgató hívei nem emlékeznek, vagy nem akarnak emlékezni a korábbi évek ígéreteire. Gondoljunk vissza és nézzük meg, hogy hol tartanak a megvalósítások. Hol van az időskorúak lakóparkja, az időskorúak alapítványa, a fiatalok háza, a military park, a Nagyatád –kártya, új, ill. kibővített állatmenhely, forgalomlassító a Jókai lakótelepen, hiányzó utcanév táblák pótlása, kommunális és iparűzési adó csökkentése, csapadékelvezetők karbantartása? Mikor lesz Segesdig, Lábodig és Ötvöskónyiig érő kerékpárút, új termálkút, közösségi ház a vasúton túl és Henézben, Nagyatád Hírlap, gyalogos híd a csónakázótó szigetére, turizmust támogató TDM (Turisztikai Desztinációs Menedzsment) Dráva mente élővilágát bemutató állandó kiállítás a Látogatóközpontban, Bodvicai talpas ház helyreállítás, Taranyi-Berzencei utat összekötő út, és új munkahelyek?

20. A másfél évtizede ígérgetett „közös klozet” a trafóház mellett állítólag fél éve készen áll, de akkor miért vár az „avatással”, ill. az üzembe helyezéssel a polgármester a város napjáig? A választások előtti szalagátvágás most is fontosabb számára, mint a sokat hangoztatott idegenforgalom színvonalának mielőbbi emelése. A várost elkerülő út építését is sok-sok éve hangoztatja, de a jóváhagyott tervek, a kivitelező megléte ellenére a mai napig még egy kapavágás sem történt.

21. Máig is homályos a kollégium felújítása alkalmával a terv és a kiviteli költségvetés szerinti tojáshéj színű nyílászárók helyett a milliókkal olcsóbb fehér szerkezetek beépítéséből keletkező díjcsökkentés elmaradásának, valamint a kiszerelt öntöttvas radiátorok, a temető régi kerítésének, valamint a laktanya területéről „elpárolgott” kazánok és egyéb „vashulladék” sorsa.

      Az egykori 10%-os helyi munkanélküliség a tervezett 4-5% helyett pillanatnyilag 28,1% annak ellenére, hogy fiaink és lányaink jelentős része Ausztriától az Egyesült Királyságig kényszerűségből szétszóródtak Európában, s nem a városi közmunkások számát gyarapítja, s semmit nem nőtt a város tőkevonzó képessége! Az országban 24 dinamikusan fejlődő kistérség van, de egy sem a Dél-Dunántúlon. Vannak fejlődő, felzárkózó, stagnáló és lemaradó térségek. Nagyatád a lemaradó kategóriába tartozik jelenleg is, Lengyeltótival osztozva a dicsőséges besoroláson.

22. A szennyvíztelepi bűz megszüntetésének több évtizedes sikertelenségét követően a cél érdekében felvállalta a térség gigantikus szennyvíz beruházási programjának gesztorságát. A térség szennyvízének behozatala a városba a lakótelep mellé, s a járásnyi közműrendszer üzemeltetési többletköltsége (átemelő szivattyúk, emelkedő díjak) jelentős mértékben fogja megterhelni az érintett településeket, ill. azok lakóit (nem lesz rezsicsökkentő), akik az előzetes hozzájárulást is többnyire hitelből fedezik.

23. A Bárdos projekt (Bárdos iskola felújítása, bővítése) során a kivitelezés jelentős csúszásáért megjáró minimum 300 milliós kötbért ismeretlen okokból kifolyólag (ahogy a sportcsarnoknál is) el akarta, s a presszionált peresítés ellenére továbbra is el akarja engedni. Még eszébe sem jutott senkinek, hogy a több mint egy éves csúszás miatt viselt kárt a kártérítés a kötbéren felül is megjárna, s esetleg azt is be kellene vasalni. Vajon miért? Kérdéses az is, hogy a kötbért miért nem hívatta le a szerződés szerint nála lapuló bankgaranciából, vagy a bankgarancia nem nyújtott fedezetet a kötbérre, vagy lemondott a szerződéses bankgaranciáról? Miért nem csak a különbözetet peresítette, ha volt, de nem elegendő nagyságú a bankgarancia? Kérdés az is, hogy a késedelemért a városnak megjáró napi 10 milliós kötbér esetén miért hosszabbította meg sorozatban a teljesítési határidőket? Miért nem volt fontos a polgármesternek, hogy a gyermekek és a tanárok az aláírt eredetei szerződésben foglaltak szerint egy évvel korábban élvezhessék a megújult intézmény előnyeit?

24. Az évek óta húzódó művelődési ház felújítását megelőzően figyelmetlenül járt el a kivitelező kiválasztásnál. Miután az első nyertes pályázó becsődölt, a második esetben sem kellő körültekintéssel (vagy nagyon is megfontoltan?) járt el. A szükséges munkaerő kapacitással és forgótőkével nem rendelkező nyertes konzorcium az építkezés során a polgármester új rezidenciáját rekord gyorsasággal felépítette ugyan, mi közben a művelődési házat nem fejezte be.

25. A törvényi változások alkalmával a szervilis testület segedelmével, polgármesteri díjazását a keretek sajátos értelmezése alapján az egekbe emeltette. Így fordulhatott elő, hogy a tízezer lakosú város vezetője százezres városnál járó bért, és költségtérítésnek nevezett díjat vesz fel sok év óta, miközben a város költségén a hivatali gépkocsit használja megyei közgyűlési munkássága érdekében is (amiért külön térítést kap). Kiváló teljesítményét hangoztatva több éven keresztül 2-4 millió Ft-os jutalmakat is megszavaztatott magának. De még ez sem volt elegendő, mert a megemelt költségtérítése mellett több alkalommal kifizettetett szabadságmegváltás címén is 2-3 millió Ft-ot, ami a járulékokkal nem kis terhet rótt a költségvetésre. A vonatkozó rendelkezésekre tekintettel a városban rajta kívül egyetlen embernek sem fizettek ilyen jogcímen.

26. Az éves közmeghallgatás intézményét kiüresítette. A renszerváltoztatáskori 200 fős érdeklődő hallgatóság a polgármester hozzáállása miatt mára teljesen elfogyott. A testületi tagok kiskorúsítása, a vonatkozó szabályzat módosítgatása, az egyenes válaszok elmaradása eltántorította az érdeklődőket a részvételtől.

27. A közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvényt sajátosan értelmezve rendre szabotálja, vagy megtagadja az igényelt közérdekű adatok kiadatását. A Bárdos ügyben elvesztett ez irányú per sem tartja vissza, hogy újra és újra akadályozza a közérdekű adatok, információk elérését. Jelenleg is azonos irányú per van folyamatban, mely várhatóan ismét a hivatal elmarasztalását eredményezheti.

28. Zsákmányosztó hatalma érdekében új csapatát is cserbenhagyva elárulta mentorát. Elfeledve az általa élvezett világjárást (Kínától a Baltikumig?) és sokmilliós juttatásokat. Neki természetes az is, hogy megyei képviselői tisztségéről és főként az azért járó anyagi juttatásról annak ellenére sem mond le, hogy azt a szervezetet, amely oda bejuttatta elárulta, annak vezetőjét megalázó procedúrának vetette alá, míg maga a saját aláírásával elvállaltakat sem tekinti becsületbeli ténynek.

29. Magyarságtudatból többször is „jelesre” vizsgázott. Azon az ominózus decemberi napon, széleskörű és hatékony propagandája eredményeként Nagyatád gyalázatosan leszerepelt, és megbukott szolidaritásból. Amíg a külhoni magyarok kettős állampolgárságához szükséges törvény megalkotását támogató IGEN szavazatok száma országosan 51,6%, megyei szinten 54,7%, Csurgón 60,7% volt, addig a nagyatádiaknak csupán 43,5%-a ítélte úgy, hogy a külhoniakkal való összetartozást kívánatos az állampolgárság megadásával erősíteni.

30. A vörös csillagot legnagyobb sajnálatára már nem tűzetheti fel a városháza homlokzatára, de lojalitását demonstrálva a történtek ellenére felhúzatta egy kis időre a székely lobogót, s az uniós zászlótól sem idegenkedik. A városnak adományozott 56-os lyukas zászlót azonban az átvétel óta rejtegeti.

Sorolhatnánk még polgármesterünk kisded játékait napestig, de hiába, mert elfogult, alulinformált, tájékozatlan hívei és szervilis képviselőtársai elnézik minden botlását, fenntartás nélkül elfogadják minden intézkedését.

A dolgok jelenlegi állása szerint sajnos potenciális ellenjelölt hiányában, ha nem kis izgalommal is, de készülhet hatodik ciklusa megkezdésére, ámokfutása folytatására. Írom mindezt annak tudatában, hogy anno 1994-ben a nyíltan hirdetett voksommal támogattam az időközben méltatlanná vált polgármesterünket. Már korábban beláttam tévedésem, amiért jegyzetemben elnézést kértem, s bár tévedni emberi dolog, de megismétlem, „NEM ILYEN LOVAT AKARTAM”!

Aki a fentiek ellenére úgy ítéli, hogy valóban „értékteremtő évek” állnak a MI PISTÁNK által vezetett város mögött, az októberben húzza be ismételten az X-et Ormai István neve mellé, és élvezze, vagy tűrje továbbra is áldásos tevékenységét.”

Miért is hullana így nyár elején, amikor hamarosan „új korszak virrad ránk” a hétvégi választások jóvoltából.
Milyen is lesz az új korszak? Nos, majd elválik.

 A minap beindult sűrű szórólaphullás közben ismerős arcot véltem felfedezni az „újsütetű” függetlenek szórólapján.
Aztán a névsor megerősítette, hogy bizony a leköszönt polgármesterünk, szeretett MI PISTÁNK áll a kép jobb szélén. Tegnap még együttműködésüket megköszönve „elbúcsúzott” híveitől és korábbi munkatársaitól, de egyértelművé tette, hogy az évtizedek óta pengetett lantját nem teszi le a kezéből.

Egykori mentora példáján felbuzdulva pályafutása megkoronázásaként netán meg kívánja célozni, no, nem a megyei közgyűlést, hanem a parlamenti képviselőhelyek egyikét?
A szocikkal anno „viharosan” szakított ezért a DK.-nak nem kellett, s a mutyi partnerének (FIDESZ) sem kell, mivel „az árulást sokan szeretik, az árulókat senki”! Akkor hát miként is kívánna beülni az országházba?   

 A jelenlegi helyzetben sok választása nem lehet, de mivel felbukkant a közelmúltban, városunkban is megjelent új üstökös párt (TISZA) roadshowján, feltételezhető, hogy elvárásának megfelelő széljárás esetén beül hajójukba, s az addigra várhatóan „átrajzolt” körzetünk képviselőjekéntt behajózik a parlamentbe.

Ez így egyszerűnek tűnhet, de mint tudjuk az élet a legnagyobb rendező, s 2026-ig sok minden történhet. Az új függetlenek „gittegylet”tábora várhatóan nem nő akkorára, hogy országos listát állíthatnak, melyről esetlegesen megcsíphetnek egy-két mandátumot.

MI PISTÁNK, és jelölttársai is kellő önkormányzati tapasztalattal rendelkeznek, de ez még nem predesztinálja őket szenátori pozícióra. Anno az átkosban sem a tudás és tapasztalat volt a mérvadó, hanem a „hűség a néphez, hűség a párthoz”. Manapság meg a maximális lojalitás a feltétele az „érvényesülésnek”.

 Na de mielőtt pálcát törnék polgármesterünk képviselői ambíciói felett, tekintsünk vissza három évtizedes regnálásának „kisded játékaira”.

Bevezetésképpen egy választási szórólap beszúrásával kívánom emlékeztetni szép korú polgártársaimat, s tájékoztatni az időközben szavazó képessé vált ifjú választópolgárokat, hogy ugyan milyen új alternatívákkal szolgálhat a mára függetlenné vált egykori apparatcsik.

 Néhai „testőrtársam” a korábbi ciklus finisében a polgármester választás előtt szórólapon vázolta fel „intelmeit”, melyek sajnos többnyire süket fülekre találtak.

 

Ha netán hosszúnak is tűnik, azért érdeklődésre számot tartható olvasmány, ami jó „edzésprogram” következő nem kevésbé terjedelmes idézetem emésztéséhez.

 

Végre felszállt a füst, s ugyan új pápánk még nincs, de legalább tudhatjuk, hogy konkrétan kik indulhatnak a megmérettetésen.

A „viccmesterek” lelépésével mind a jobb, mind a baloldalnak maradt egy-egy polgármester jelöltje, s mellettük csekély létszámú képviselő jelölt. Meglepő a jelentkezők alacsony létszáma, mivel párszáz fős településeken is kétszer ennyin tolonganak a presztízs nélküli helyekért. A jelenlegi társadalmi, politikai, gazdasági (+önkormányzati) helyzetben a legfőbb motiváció a lazán bezsebelhető tiszteletdíj. Kontroll, számonkérés, visszahívás nincs, s ha nem tör ki a harmadik világháború, akkor öt éven át Hawai-dizsi.

Ellenben nincsenek irigylésre méltó helyzetben a rajtvonalhoz álló bürgermeister jelöltek, mert csekély volt a „merítési lehetőségük” a számukra megfelelő csapat felállításához. Bizonytalan jövő elé néznek, mivel győzelmük után még sok-sok héten át várhatnak a hivatal átvételére, s nem tudhatják hány és milyen csontváz marad a szekrényekben. Az esetlegesen valóban „kiáradó Tisza” új helyzeteket, s vele újabb nehézségeket idézhet elő, melynek árát továbbra is az önkormányzatok fizethetik meg.

A kampány minden esetre Nagyatádon is beindult, s nincs hiány rendezvényekben. A kijelölt helyszínek és időpontok megfelelőek, és söröshordó valamint teli bogrács is előfordul, de ennek ellenére az érdeklődés, ill. részvétel mérsékeltebb, mint a korábbi ciklusokban.

Visszafogottabb a plakátozás, és kisebb a szórólap invázió, de ez a kampány finisében még erősödhet.

Tekintettel arra, hogy polgármesterünk a következő ciklustól nem kívánja hordani a vállszalagot, ezért az Ormai TV-t már korábban megszüntette. Így nincs lehetősége a jelölteknek a széleskörű bemutatkozásra il. programismertetésre, s a képviselő testület tevékenysége sem kontrollálható.

Amennyiben a választópolgárok racionálisan gondolkodva és nem érzelmi alapon döntenének, már többségében meg is lenne a kezdő 11 (pardon 8+1) de mint tudjuk ez nem így működik, és ráadásul a MP. jelenségre tekintettel még bizonytalanná válhat a helyzet  9.-én.

Ugyan csak érdekes jelenség a ringbe szálló jelöltek korábban megszokott ígéret cunamijának hiánya. A választók ugyan könnyen felejtenek, de az idősebbek talán még emlékeznek az egykori jelöltre, aki a legnagyobb szélhámosokat is megszégyenítve ígért fűt-fát (+ toronyórát lánccal) a kiszemelt választókörzetnek, s bár az első ciklusában lelepleződött, a hiszékeny szavazók a következő ciklusra is megválasztották. Persze a többi körzetben is akadtak szerényebben ígérgető (de azt sem teljesítő) jelöltek, akiket aztán még is újra választottak. Ez persze most sem kizárt az említett feledékenységre, valamint a kontroll hiányára tekintettel.

A régiek tudják, az újak nem is sejtik, hogy milyen szűk egy önkormányzati képviselő mozgástere, ezért aztán a legbiztosabb nem ígérni semmit, mert azt maradéktalanul lehet teljesíteni.

Szerényebb ígéretek azért most is akadnak, s örüljünk, hogy az évekkel ezelőtt beígért majd elmaradt, de aztán a közelmúltban még is leszállított, majd váratlanul elszállított kórházi nyílászárókat ismét visszahozzák. A szirénhangok szerint hamarosan megkezdik a beépítését is, de azzal is elégedettek lehetünk, ha a fűtési szezonra befejeződik.Ez viszont már az új („fiatalabb”) kórházigazgató kiváló antréja lehet, amennyiben valóban összejön.

 Kutyabarát polgártársaimmal egyetemben örömmel konstatáltam, hogy mindkét polgármester jelöltünk „gondolkodásában” ott van a városi kutyafuttató terve. A hiányzó megfelelő kutyaiskolai terepre tekintettel szívesen vennénk megvalósulását.

Szintén célkitűzés, s bár vannak kétségeim, de tévedjek, s kapjuk VISSZA (lehetőleg megnövelve), a fürdőfelújításra pályázaton elnyert és átutalt, majd galád módon visszavont 1,2 milliárd forintot, miután 36,5 milliót már elköltöttünk az előkészítésre.

A szintén évekkel ezelőtt készült látványterves projekt kivitelezése már több mint valószínű, hogy meghaladja majd a 3 milliárdot, de ettől már majd (ha egyáltalán sor kerül rá), az új polgármester feje főhet. Segítségül talán még ott lesz a kasszában a 13 év után beérkező „Bárdos projekt” 300 milliós kötbére. Ha nem, hát annyival nehezebb lesz a megvalósítás.

Az elmúlt három évtizedben kétség kívül sok minden épült, szépült városunkban, de ez így is van rendjén, hiszen ezért kapta nem csekély juttatásait a polgármester, és illetményét a mindenkori képviselő testülete.

Bár a feledés homályába vesznek, de ha lehet, ne feledkezzünk meg a választópolgárokat hitegető képviselő jelöltek, majd képviselővé választottak korábbi ígéreteiről.

Csupán emlékeztetőül a teljesség igénye nélkül néhány ígéret melyek teljesülésének megítélését polgártársaimra bízom.

„- ATÁD kártya bevezetése

- Újkút pusztára bevezető út felújítása

- Forgalomlassítók a Jókai lakótelepen (2006XII.01 „Ormai István Bakos József képviselő hozzászólására reagálva tájékoztatja a televízió nézőit, hogy a Jókai lakótelepen a forgalom lassítás megoldása folyamatban van”)

- Jókai utcában az útburkolat teljes körű felújítása, parkolók aszfaltozása, s ezzel együtt bővítése

- Vízelvezetés teljes körű felújítása a Jókai u. déli részénél, és a Móricz Zsigmond utcában

 Pótoljuk és korszerűre cseréljük az utca névtáblákat

- Vízelvezetők felújítása, folyamatos tisztítása

- Új medencékkel bővítjük a Gyógyfürdőt

- Támogatjuk és segítjűk a társasházak külső hőszigetelését és felújítását (Kiszely 8-10 ???)

- Tízemeletes lakóházak távhődíját csökkentjük

- Segítjük, szervezzük a Mándy kastély felújítását, Turisztikai Központ létrehozását.

- Négy csillagos 100 szobás szálloda

  - Felújítjuk, kitisztítjuk a vízelvezető árkokat

- Szemétlerakó helyek megszüntetése a Honvéd u. végén és Ámor erdő környékén

- Hirdetőtáblák kihelyezése a Henészi, Simongáti, Halastópuszta, Újkútpuszta városrészen

- Ámor erdei pihenőhelyek felújítása

-Forgalomlassítás a Honvéd utcában

- Új hinták a Honvéd utcai játszótéren

- Autóbusz öblözet létesítése és buszváró felállítása a Honvéd utcában

- Itt az ideje a változásnak, zárjuk le a kudarcok korszakát

- Korszakváltást Nagyatádon. Zárjuk le a nagyatádiaknak egyre több kárt okozó Ormai korszakot (Rinyamenti Gesztenyés-Narancsos paktum)

- STB-STB-STB.”

Szombattól „újra dübörög a banda” s immáron hivatalosan is beindul a hetek óta tartó kampány, hogy információval felvértezve kellő megfontoltsággal választhassunk polgármestert, önkormányzati és európai parlamenti képviselőket.

A kardcsörtetést és a Kánaán ígéretét egyelőre mellőző jelöltek zöme új üstökösként tűnik fel a helyi közélet egén, de akad köztük korábban persona non grata-nak nyilvánított egykori veterán képviselő is, aki főnixmadárként kíván újjászületni.

Döntő többségük még nem szagolt puskaport az önkormányzati lövészárkokban, de elszántságban és önbizalomban nem szűkölködnek.

Az előzetes hírekből olvashatóan, mind a polgármesteri, mind a képviselői helyekre 4-5- szörös túljelentkezés várható, ami persze a csengőszóig (ajánlóívek leadásáig) még változhat.

A média jelezte, hogy pillanatnyilag négy polgármester jelölt kíván csatasorba állni, de a sípszóig még újabb jelöltek is felbukkanhatnak.

Éppen minap csöppentem bele véletlenül az esetlegesen új jelölteket prezentálható (jelenleg illegalitásban lévő) párt listaállító gyűlésébe. A kissé harciasnak tűnő szervezet a Nagyatádi „Nyilas Párt”, amelynek vezetője nem Szálasi Ferenc, hanem druszája, egy echte „NYILAS”! Elkésett hivatalos bejegyzésükre tekintettel, még keresik egy legális jelölő szervezettel való közös lista lehetőségét. A zömében hölgyek alkotta szervezet zászlóbontása csak a jövő hétre árható, mert a polgármester jelöltük személye, valamint újsütetű lobogójuk körül parázs vita van folyamatban.

A csoport igazi amazon tagjainak hangjából ítélve a zászlóról várhatóan elmarad az árpád sávos szimbólum, valamint a vörös szín. Helyüket a nemzeti trikolór és a PANEM felirat veszi át a CIRCENSES nélkül, mivel abból meglátásuk szerint volt elég eddig is.

Akár jobboldalon, akár baloldalon bővül a választék, azért nem árt elfeledkezni arról, hogy az „egyik kutya, másik eb”! Útjelző táblaként idézek néhány emlékeztető sort korábbi („Tessék választani”!) jegyzetemből, hogy kissé nehezítsem az amúgy sem könnyű választást.

„A jövőnket meghatározható küzdő felek szellemének megidézéséhez, hogy nehogy sértő legyek, autentikus személyeket hívtam segítségül. Lássuk, ők miként ítélték meg tizenkilencet és egy híján húszat.

A 2008-ban elhunyt, gulágot is megjárt Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin Nobel-díjas orosz író ekképpen vélekedett.

„A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit a kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja”!

Hazai minősítője is akad az egyeduralkodó baloldali pártnak, aki ugyan csak nem rejtette véka alá meglátásait.

Méray Tibor Kossuth-díjas és Pulitzer díjas író, újságíró az 1956-os forradalom ötéves jubileuma kapcsán jegyezte meg, a Csodatévők vagy egyszerű emberek című írásában: ”Rákosi idejében a párt alapgondolata az volt, hogy aki nincs velem, az ellenem van. Ma inkább ez – Aki nincs ellenem, az velem van”

Ez utóbbit Kádár magáévá tette („lenyúlta”) és így is került a köztudatba (az előbbi kijelentés viszont ismerősebbnek tűnhet a mai generációnak, pedig Borzas már nem hangoztathatja).

A Magyar Újságírók Szövetsége egykori pártitkára 1971-ben a párizsi emigrációból írta az alábbi sorokat.

„Arra gondolok, és bizonyára nem vagyok egyedül: miért az a párt, miért azok az emberek vezetik továbbra is az országot, akiket súlyos felelősség terhel a csődért, a katasztrofális eladósodásért, inflációért, nyugdíjasok nyomoráért, a lezüllesztett közoktatásért és egészségügyi ellátásért. Bős-Nagymarosért, az erdélyi magyarok védtelenségéért? Akik 15 évet elpazaroltak. Ha néhányat az idősebbek közül megaranyozott nyugdíjba küldtek is, a zöm helyén van, s egy-két kivételtől eltekintve éppúgy részesei, támogatói, propagandistái és végrehajtói voltak a krízist kiváltó döntéseknek, mint az öregebbek. Miért az a párt vezeti az országot, amelyik negyven év óta újra és újra önkritikát gyakorol korábbi tevékenysége fölött? Miért ők a miniszterelnökök, a miniszter-helyettesek, a miniszterek, a képviselők, főigazgatók?

Márai Sándor Kossuth-díjas író, újságíró 1944-es naplójából:

„Mi volt az a „jobboldaliság” amely Magyarország vesztét okozta? Valamilyen hit, hétszer szent elv, tételes meggyőződés? Nem, más volt.

Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a „jobboldaliság” címkéjével ismert különös valamit: a tudatot, hogy ő mint „keresztény magyar ember” előjogokkal élhet a világban. Egyszerűen azért, mert „keresztény magyar úriember” s joga van tehetség, és tudás nélkül is jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem „keresztény magyar” vagy „úriember”.

 Mert ez volt a „jobboldaliság” igazi értelme”.

52-es naplójában: „és ha eltűnnek a kommunisták, jönnek majd a félművelt sunyi parasztok”.

1947-ben: „A kommunizmus megbukott minden értelemben, de a kommunistáktól nehéz lesz megszabadulni, mert senki sem olyan veszedelmes, mint a bukott eszme haszonélvezője, aki már nem az eszmét védi, hanem a meztelen életét és a zsákmányt”.  

„A kommunisták minden pillanatban hajlandóak feláldozni a kommunistákat, ha ezen az áron megmenthetnek egy nagy csalást, hazugságot: a Kommunizmust”.

A visszatekintés konklúziója: „Nihil novi sub”.

Ettől függetlenül nem biztos, hogy napjainkban is akad majd egy tökös pedagógus (egy mai Litván György), aki szemébe mondja egy frakcióülésen az „ügyeletes Borzas”-nak, hogy „a magyar nép nem bízik tovább önben”!

Ha Márai még élne, bizonyára magáévá tenné a gondolatot:

„fel kell adnunk a világunk egyik alapvetését, miszerint: ha az első milliárd akár bűntettekkel terhes megszerzését sikerül megúsznod, utána bármit megtehetsz, ha nem teszel keresztbe a hasonszőrűeknek! Ha bekerültél a gazdasági és politikai hatalom gyakorlói közé, esetleg csupán a holdudvarukba tartozónak ismernek el, akár gatyára is vetkőzhetsz a kormánygépen”!

Nos, választás előtt van még idő elmélkedni (esetleg keseregni) a múlton, s lehet bizakodóan reménykedni a szebb a jövőben. Csupán csak tessenek jól választani!”