Arkagyij Rajkin hatvanas években szállóigévé vált mondata jut egyre gyakrabban eszembe. „Válámi ván, dé ném áz igázi”.
Az ünnep utáni első munkanapon lapterjesztők csöngettek a kapunkon, s meglepetésemre a postaládámba is jutott a Pirkadat áprilisi számából.
A legnagyobb rosszindulattal sem állítható, hogy a korábbi kritikai észrevételek süket fülekre leltek, hiszen a lap javuló változásokat mutat. Igaz, hogy még mindig kizárólag belső használatra, de a látszat szerint nagyobb példányszámban, s „melegében” készült.
A lap krónikásai a napokban történt helyi közéleti eseményekről tudósítanak korrektül és már-már maradéktalanul, mi több a „Feltámadás” közepén egy megkésett gyónással is szembesülhetünk („A kettős állampolgárságról szóló népszavazás 2004. december 5-e volt a magyar nemzet szellemi mélypontja, ahol megtagadtuk testvéreinket”). Az őszinte, ill. pontos megfogalmazásból kifelejtette a szerző, hogy mi Nagyatádiak (kivéve a ….).
A kritikus szemmel forgatott lapot megfelelőnek minősítve elégedetten csuktam volna be, ha nem akad meg a szemem a „hézagpótló”(?), lapkitöltő hirdetményen.
A szoborparkba május 1-re szóló meghívó ugyan május 5-én kissé idejétmúlt, de ez az apróság betudható a terjesztők, ill. kézbesítők késlekedésének. Ami viszont sántít, az a meghívó címeként szolgáló III. Nagyatádi Majális.
Az elmúlt évtizedekben több mint három tucat helyi az-az nagyatádi majálison vettem részt, ezért a számozás csak a külön utas civil rendezvény sorszámát jelölheti, mivel ha emlékezetem nem csal, az elmúlt évben is szanaszét ünnepeltek a város megosztott lakói, köztük a város által támogatott civil szervezetek is (mondván nincs városi ünnep).
A megújult kulturális központunk gárdája ezúttal megrendezte a városi majálist, ami a kedvezőtlen időjárás ellenére jól sikerült, s viszonylag sok látogatót vonzott. Megvoltak a szükséges kellékek, mert volt műsor, étel, ital, zászló lufi és ugráló vár a gyerekeknek. Mi több a közeli trafóház mellett minden csindatrattát, szalagátvágást mellőzve a sörbarátok örömére szép csendben kinyitott a másfél évtizede „készülő” (egy éve kész) városi klozet is. Az oly sokszor hangoztatott összetartásnak azonban híján volt a rendezvény.
A tavaly május 9-i (Hol ünnepeljenek a nagyatádiak?) jegyzetemben írtam, hogy a városnapi ünnepségen polgármesterünk fennen hirdette; „összetartozunk mi nagyatádiak, mi egy közösség vagyunk ebben a városban”. Megyei elnökünk; „az ember a mély és titokzatos rendhagyás, ami maga az ünnep, ami akkor kap értelmet, ha együtt vagyunk”.
Az idei ünnepi bevezetőjében polgármesterünk Nagyatád sajátos szellemiségének jellemzőit sorolva együttműködésről, szolidaritásról, őszinteségről, közös nevező keresésről beszélt, majd a műsort egy szál magában nézve „képviselte” a Nagyatádi Majálison a városvezetést. Alpolgármesterek, képviselők sehol!
Ismét felteszem a kérdést, akkor most mi van?
A ciklus elején a kormánypárti frakció új stílusról, konstruktív együttműködésről regélt. Ez lenne az őszinte együttműködés, közös nevező keresés, mi közben a civil majálison az alpolgármester „lesajnálja” a május elsejét, mint idejétmúlt ünnepet, a frakcióvezető pedig bejelenti, hogy az idei szilvafőzés már nem lesz „városi” ünnep, mert pályázaton nyertek 500 lepedőt, s a szervező és rendező ismét az Erdélyi Kör, Szív Egyesület, stb.
Köztudott, hogy választási év van, ezért a nagy igyekezet az „önálló szilvanap”-ra, külön utas majálisra, de akkor mit keresnek a közösségi szolgálatra hivatott városvezetésben a Jobb Közélet, Erdélyi Kör, stb, miért nem maradnak önjáró civilek?
Lehet negligálni a városi ünnepséget, lehet tartani külön bejáratú piknikeket, de akkor ne tessenek hirdetni a hamis igéket összefogásról, együttműködésről, szolidaritásról. Ez nem csak az ünneplésekre vonatkozik!
A kormány által hirdetett konszolidáció jegyében, a települési béke megteremtése érdekében össze kellene végre hangolni a célokat, programokat, cselekvési elképzeléseket, amihez a „többség” ismét rendelkezésre áll.
„Nagyatádon is eljött a változás ideje, új korszak, újra FIDESZ”, hirdette 2010-ben a helyi polgári oldal.
A megosztottság, ill. az egység hiányában az ígért változás ugyan elmaradt, de itt az újabb lehetőség, ami a kibontakozó széthúzás és megosztás következtében ismét elszállni látszik.
Ha az ígért új korszaknak a polgármester az akadálya, akkor a korábbi (2010. augusztus 26-i) polgármester jelölti felhívásnak eleget téve, ha késve is, de „fogjunk össze, legyünk határozottak, zárjuk le a nagyatádiaknak egyre több kárt okozó Ormai korszakot”! Ehhez viszont nem elég a civil kurázsi, néhány polgári piknik, mert alkalmas potenciális polgármester jelölt is szükségeltetik!
A „lekvárpénz” már megvan, és az új korszakot elhozó jelölt?
