A rendszerváltoztatás hajnalán a helyi önkormányzatokról szóló 1990 évi LXV. törvény rendelkezett arról, hogy évente legalább egyszer, előre meghirdetett közmeghallgatást kell tartania az önkormányzatoknak, amelyen a helyi lakosok helyi közügyeket érintő kérdéseket tehetnek fel.
A törvényben az elmúlt két évtized során végrehajtott változtatások e kötelezettséget nem érintették, hiszen a legutóbbi Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény a kötelezettséget változatlanul megőrizte. Az előírt feladatot a helyi önkormányzati SZMSZ. (Szervezeti és Működési Szabályzat) is kezdetek óta rögzítette, s minden évben maradéktalanul el is lett végezve.
Az első ciklusban a művelődési ház adott helyet az összejöveteleknek, s a kétszázat is meghaladó érdeklődő alig fért el a mozi teremben. A második ciklusban színre lépő jelenlegi városvezetőnk aztán a fórumot áthelyezte a városháza földszinti tanácskozó termébe.
Jól emlékszem (mivel hiánytalanul valamennyi közmeghallgatáson részt vettem), hogy az évek múlásával és a „demokrácia” kopásával az érdeklődők száma folyamatosan és egyre rohamosabban csökkent. Ehhez nagymértékben az is hozzájárult, hogy a bevált munkaidő utáni (16-órai) kezdést reformer polgármesterünk kora délutánra (14-órára) változtatta, ami a többséget kizárta a részvételből, ill. a TV közvetítés követéséből.
A kialakított és öt cikluson át (20 év!) folytatott gyakorlat aztán ebben a ciklusban egy pillanatra megtörni látszott, majd némiképp módosult. A korábbi szokásokon a többségbe került polgári oldal változtatni szándékozott igény (szükség) szerinti évenként többszöri meghallgatásra, de a módosítás tiszavirág életűre sikeredett, mert mint mindig és mindenben, ezúttal is a polgármester akarata érvényesült. Maradt az évente egyszeri, s nem év végén, hanem májusban, s a „kötelezően” meghatározott kérdéskör már nem a költségvetés, hanem a „Beszámoló Nagyatád Város Önkormányzata és gazdasági programja végrehajtásáról”. Ettől eltérő helyi közérdekű kérdés nem megengedett!
Mint rendszeres kérdésfeltevő többször is figyelmeztetésben és dorgálásban részesültem, ha a kérdésem témája nem szerepelt a beszámolóban, pedig a törvény és az SZMSZ. sem írja elő sem a költségvetés, sem a programvégrehajtó kérdéskör kötelezettségét. Az állandó időkorlát szűkítésről, az ezt érintő SZMSZ. módosításokról, kérdés és véleménykifejtés közbeni szándékosan zavaró előterjesztői közbeszólásokról nem is beszélve. A vonatkozó előírást semmibe véve, a polgármester rendre személyeskedésnek minősítette a névre szóló kérdéseket, s a képviselőket kiskorúsítva meghatározta mely kérdésre mely városházi tisztviselő válaszol.
Miután az önkényes korlátozásokat rajtam kívül is észlelhették néhányan az évek során, ezért ebben a ciklusban már egyetlen kérdezőként ülhettem a közmeghallgatásokon a hivatalból megjelent intézményvezetők és városházi alkalmazottak között.
Polgármesterünk nem vette volna zokon, ha netán magam is távol maradok a fórumtól, de mivel a főállású alpolgármesternek a véleménynyilvánítás korlátozása és akadályozása ellenére korábban megígértem, hogy a jövőben is ott leszek, a csütörtöki közmeghallgatásos testületi ülésen ismét megjelentem.
Ha most bárki arra gondolna, vagy olyat feltételezne, hogy a meghallgatás az előzményekre tekintettel ismét „kedélyborzolóra” sikeredett, hát ki kell, hogy ábrándítsam. Az történt ugyan is, hogy elkövettem két aprónak tűnő, de „végzetesnek” bizonyult hibát.
Az ülésre késedelmesen igyekvő képviselőt látva a megrendelt ünnepi ebédemet nem volt szívem a tányéron hagyni, ezért húsz perc késéssel, a városvezető beszámolója alatt érkeztem a tanácsterembe. Azt egy percig sem gondoltam, hogy a kezdési időpontról történt előzetes érdeklődésem során elkottyintott késésemre tekintettel majd várakoznak a kezdéssel, de arra igen, hogy a „menetrend” a korábbi két évtizedes gyakorlat szerint alakul.
A közmeghallgatás ugyanis mindig a szóbeli beszámolóval kezdődött, melynek során a polgármester minden alkalommal negyven-hatvan percben ismertette a jelenlévőkkel, ill. a városi televízió nézőivel a költségvetést, ill. a gazdasági program végrehajtását.
Az akadémiai székfoglaló a „választási” év (kampány) ellenére, mint utólag megtudtam ezúttal elmaradt, ill. eltolódott és lerövidült.
Az történt ugyan is, hogy a napirend ismertetését követően a polgármester megkérdezte a jelenlévőket (városházi tisztviselőket, intézményvezetőket, későbbi napirendhez meghívottakat) hogy kíván e valaki kérdést feltenni a közmeghallgatáson (beszámoló előtt!).
Miután senki nem jelentkezett (bár jelen volt egy kíváncsi választópolgár is), a közmeghallgatást pánikszerűen berekesztette, s megnyitotta a soros testületi ülést azonos napirenddel, s visszafogott rövid húszperces tájékoztatóval a képviselőknek, akik megkapták és bár kérdésük nem volt, bizonyára többször is olvasták, s a bizottsági üléseken megvitatták a 64 oldalas beszámolót.
A bevezetőben jelzett törvény közmeghallgatásra vonatkozó rendelkezését (54§) ugyan még nem helyezték hatályon kívül, de Nagyatádon így hunyt ki 24 év után a közmeghallgatás intézménye.
Béke poraira!
Ui. Az ülés néhány napirendje a fel nem tehetett kérdéseim mellé újabbakat generált, melyeket a következő hetekben szándékozom megosztani jegyzeteim olvasóival. Az adás jövő heti ismétlését ettől függetlenül ajánlom a „lemaradt” érdeklődők figyelmébe.
