Nagyatádi egyenes beszéd

Polgármesterünk a fenti kijelentést a legutóbbi testületi ülésen tette, s mielőtt bárki azt gondolná, hogy mindezt hűbelebalázs módjára követte el, ki kell, hogy jelentsem, nem és nem.

Nagyon is megfontoltan, lassan mondva, hogy mindenki értse, és a nyomaték kedvéért megismételve jelezte az aktuális hulladékos napirend kapcsán a képviselők és a TV nézők felé, hogy N E M F I Z E T Ü N K!

Elismerésre méltó kijelentés, s magam is csatlakozom majd a kijelentőhöz, ha aktualitásakor az „engedetlenségi mozgalom” élére áll. Már ha lesz ilyen Nagyatádon. Szép gesztus városvezetőnk részéről, hogy nyíltan kiáll választói érdekei mellett, de meglátásom szerint sajnos „Hamis a baba”.

Regnáló kormányunknak sok egyéb mellett a humánpolitika sem erős oldala. Az érdemtelenül magas posztokra helyezett, általában csak lojalitásból jeles „szakemberei” gyakran viselkednek úgy, mint elefánt a porcelán boltban. Ilyen pártkatona a Rezsipápa N. SZ. is, aki a „hulladékfrontot” megjárva, nem csekély káoszt teremtett a közreműködők (kormány, szaktárca, parlament, önkormányzatok, szolgáltatók) számára. Főnökei láthatóan nem így értékelték, hiszen a közeli napokban az eredményes tevékenysége elismeréseként a birkózók szőnyegére vonulhatott, hogy újsütetű elnökként ott is „rezsit csökkentve rendet teremthessen”.

Az év elején bevezetett újabb hulladékkezelési reform (kis kuka, nagyobb kuka, kék kuka és sárga kuka, stb.) közismerten nem kiforrott, ezért a kuktában újabb főzelék készül, melyet majd májusban zsűriznek az ilyen-olyan színű mezben „focizó” szenátorok.

Köztudott és polgármesterünk is felidézte a változásokat, miszerint július elsejétől házhoz jön a szelektív hulladékgyűjtés. Várhatóan új önkormányzati rendelet is születik, tekintettel a kukapaletta változására, s annak igénylési feltételeire. Amint az a testületi-ülésen is szóba került, több kérdés is megválaszolatlan pillanatnyilag, de a legfőbb kérdésre sincs konkrét válasz. Ki fizeti a révészt? Az állam, a szolgáltató, netán az önkormányzatok? Nos, erre a kérdésre mondta városvezetőnk, hogy NEM FIZETÜNK. Mármint az önkormányzat és városunk lakói.

Egyetértünk, ill. el is hinnénk, ha nem tapasztaltunk volna egyet s mást az elmúlt negyedszázad során.

Mert mi is volt a helyzet az esetek többségében? Az előzetes ígéretek (pl. gázáremelés!) ellenére a kormányok és önkormányzatok többnyire úgy fizettek, mint a katonatiszt. A számlák valahogy mindig a polgárok asztalán landoltak, s több mint valószínű, hogy ezúttal sem történik majd másként.

Polgármesterünk fennen hirdette az ülésen, hogy február 20-ig még „puhítottan” lehet igényelni az egyszemélyes háztartások negyedévenkénti 1050 Ft-os támogatását, az e célra rendszeresített nyilatkozattal (a népesség nyilvántartótól független önbevallással).

Az érintettek és időközben jogosulatlanná válók talán kommentár nélkül is emlékeznek az eredeti 1-2 személyes háztartások tiszavirág életű 50%-os rendeleti (pályázati és szerződésbeli) kedvezményére. Na, ennyire biztos a NEM FIZETÜNK.

Az átgondolatlanul revideált kukaméret, s szelektív színes kukák kiterjesztése nem kis fejtörést és feladatot ró az érintettekre, az egyebekről (források) nem is beszélve. A korábbi pudingpróbát kiállt 50 l-es edényzetet kivonták s garmadával „rohad” a lerakatokon. A 60l-es nem szabványos, s nincs is készleten. A 80 l-es szabványos, de szintén nem áll rendelkezésre a szükséges mennyiség. Kérdés, hogy hol az a gyártó, aki e rövid idő alatt prezentálja a szolgáltatók részére az országosan szükséges sok ezer darabot. A kék és sárga kukákkal hasonló a helyzet (a sárga zsák ötlete szolgáltatónk részéről jó mentőöv).

A készletek beszerzéséhez szükséges pénzügyi forrásokról nem is beszélve, hiszen még nem szóltak róla KI FIZETI A RÉVÉSZT. A szolgáltatók a rezsicsökkentésre hivatkozva az időközi jelentős üzemanyag árcsökkentések ellenére rendre csődöt vizionálnak, s az időközben „privatizált” önkormányzati szolgáltatók jelentős része is „a tönk szélén áll”.

A tranzitállamosítás folyamatában nem tudni mit hoz a közeli jövő (május), de önkormányzati és szolgáltatói szemszögből nézve nem sok jóval kecsegtet. A hulladékkezelési szolgáltatás megszervezése és fenntartása az önkormányzatok nem önként vállalt, hanem kötelező feladata. Ebből kifolyólag a várható gordiuszi csomó megoldása a rendeletalkotó testületekre hárul minden ódiumával együtt. Suttogják a kg/fő/nap, liter/fő/nap(?) bevezetését a kukák méret szerinti igényléséhez, ami fogós lecke elé állítja a döntéshozó önkormányzatokat. A népesség nyilvántartó használhatósága közismert, de az áll jelenleg a rendeletalkotók rendelkezésére. Ha a kormány, ill. a parlament valóban rájuk lőcsöli, az önkormányzati hivatalok feladata lesz a lakásonkénti tényleges lakólétszám megállapítása, a kukaigénylés (választhatóság) végett.

Reménykedjünk, hogy mindez csak hamis vízió, de illúzióink ne legyenek. Történjen bármi és bárhogyan, a számlát ilyen vagy olyan formában várhatóan mi választópolgárok fizetjük.

Persze ez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a polgármesterünk valóban nem fog fizetni, hiszen a szolgáltatóval az elmúlt évtizedek során kialakított nexus alapján eddig is előfordult, hogy hol fizetett, hol nem.

A csütörtöki (január 29.) soros testületi ülés 8. számú előterjesztése kapcsán ismét napirendre kerül a Mecsek-Dráva Önkormányzati Társulás ügye. A döntéshozó városanyák, és városatyák valószínűleg alaposan áttanulmányozták a tulajdonosi struktúraváltozásról szóló javaslatot, s kellően elmélyülve a témában bizonyára ez ügyben is bölcsen határoznak.

Az előterjesztés látszólag világos, mint az egyszeregy, de az érdeklődve olvasgató polgár számára néhány sor értelmezésénél okkal merülhet fel az értetlenkedő kérdés, hogy is van ez?

A kérdések bizottsági és testületi megtárgyalása során felvetődhetnek és megmagyarázásra kerülhetnek, de elöljáróban azért vitaindítóként (?) megosztom a pontosításra, ill. kiegészítésre szoruló „tételeket”.

1. fejezet 3. bekezdés….:

Ha tehát Pécs MJ Város részesedése a BIOKOM Kft-ben 2008-ban volt 68 %, s ebből 2008-ban a 312 önkormányzatnak eladott 1 %-ot, akkor most van neki 67 %-a, vagy nem, vagy mennyi…?

Ha Pécs MJV-nak 67 %-os a tulajdonrésze, akkor kié a 32 %, mivel az 1 %-ról tudható, hogy még a 312 önkormányzat közös tulajdona, s az eladás után pedig a Mecsek-Dráva Önkormányzati Társulásé lesz. Ha nem egyszemélyes a BIOKOM Kft., akkor miért nem kell tartani taggyűlést? Miért a Pécs MJV közgyűlése dönt minden kérdésben? Vagy mégsem annyi, az-az amannyi..???

1. fejezet 2-3 bekezdés…:

Vagyonkezelői jog, mint vagyonértékű jog, az olyan jogosultság, amelynek ÉRTÉKE van, s, hogy mennyi, szakmai, szakértői, könyvvizsgálói szakkérdés. Lehetne árán is adni, vagy lehetne érte évi részesedést is kikötni, de persze a 312 Önkormányzat közös Társulási tulajdonát képező ingatlanok, létesítmények, gépek, berendezések (befektetett eszközök) az-az, a működő vagyon vagyonkezelői jogát ajándékként is adni. De akkor nem azt kellene közölni a döntéshozókkal, hogy a mi önkormányzatunknak ebben a társulási projektben ennyi Ft értékű tulajdoni hányada, aránya, vagyona van, amely társulási tulajdonrész továbbra is városunké marad, de annak kezelési jogát a Mecsek-Dráva Önkormányzati Társulás a Pécs MJV tulajdonát képező BIOKOM Kft.-nek adja ajándékként? (Példának okául én is átadhatom az autóm üzembentartói jogát, a kocsi tulajdonjoga azért az enyém marad, csak nem én szaggatom azt)

A folyamat ez, de mit mond az előterjesztés, s a határozati javaslat?

1. Miért nincs a BIOKOM Kft.-ről egy cégkivonat, tagjegyzék az anyaghoz csatolva, hogy kontrolálni lehetne a leírtakat?
2. Nincs arról adat, hogy mennyi most a Mecsek-Dráva Regionális Hulladékkezelési Program megvalósításával létrejött, könyvekben nyilvántartott érték, mennyi a 312 Önkormányzati Projekt tulajdonának nyilvántartott értéke, s ebből mennyi Nagyatádé?
3. Az sem világos, hogy a Projekt programban keletkezett vagyon a Mecsek-Dráva Önkormányzati Társulásé, vagy közvetlenül a 312 önkormányzaté, mivel az előterjesztés első része azt írja, hogy ez a tulajdon a Társulásé.

3.1. A I. pont első oldal utolsó bekezdése szerint a Mecsek-Dráva Önkormányzati Társulás a projektben megvalósuló létesítményeknek és eszközöknek a tulajdonosa; míg az előterjesztés második oldalán a II. pont első mondatában az előző tényközléssel szögesen ütközően azt a tényt közli, hogy

3.2. Mecsek-Dráva Önkormányzati Társulási Tanács 16/2014. (08.14.) sz. határozatával döntött arról, hogy a Projekt keretében megvalósult (tehát meglévő) létesítményekre és eszközökre – amelyek a Társulásban részt vevő önkormányzatok vagyonát képezik (tehát ez a vagyon a Társulási Tanács döntése szerint nem a Társulásé, hanem az 312 önkormányzaté!) – vagyonkezelői jog alapítását kezdeményezik a társult önkormányzatoknál. Tehát ezt csak akkor lehet kezdeményezni, ha valóban az egyes önkormányzatoké a projektvagyon, s nem az önálló jogi személy Társulásé. Ebben az esetben csak a döntéshozók kábítása az előterjesztés első részében közölt valótlanság, hogy ez a Projektvagyon nem a mienk, hanem a Társulásé.

4. A határozati Javaslat I. és 1.) pontja szerint az előterjesztéshez jelzett, de nem olvasható (csatolt?) üzletrészhányad névértéken történő eladásának adásvételi szerződése megkötésére hatalmazzák fel a polgármestert. Nincs adat arra, hogy az üzletrész értéke ténylegesen mennyi, ehhez képest az eladási ár milyen arányban áll az üzleti értékkel.
5. A határozati Javaslat I. és 2.) pontja szerint nem derül ki, hogy mi az az „ügylethez kapcsolódó jognyilatkozat”, amelyet felhatalmazandó polgármesterünk aláírhat.
6. A határozati Javaslat I. és 3.) pontja szerint nem derül ki, hogy mi az a „Társulás felé fennálló kötelezettség és a vételár kompenzációjára vonatkozó jognyilatkozat”, amelyet városvezetőnk aláírhat.
7. A határozati Javaslat II. pontja szerint a Mecsek-Dráva Önkormányzati Társulási Tanács 16/2014. (08.14.) sz. határozata alapján Nagyatád egyetért a Projektben megvalósult létesítmények, eszközök felett vagyonkezelői jog alapításával és felhatalmazza a Társulási Tanácsot a BIOKOM Kft.-vel történő szerződéskötésre.  

Tehát, ha az önkormányzat a Projekt létesítményeinek, berendezéseinek X %-os (nem tudjuk sem az értéket, az-az Ft-ot, sem a %-ot) tulajdonosa, akkor e tulajdona üzemeltetésének, használati jogának egy pályáztatás nélkül kiválasztott, de PÉCS X %-os, de kizárólagos (?) irányítása alatt lévő vállalkozás részére történő átadás érdekében, hogy milyen feltételekkel és mennyi időre szólóan és egyéb fontos kérdésekben való döntésre biankó felhatalmazást ad önkormányzatunk egy másik jogi személynek, amiben ugyan tulajdonosok vagyunk, de annak döntésébe sok beleszólásunk nincs (még ha polgármesterünk tagja is a Társulási Tanácsnak, lásd eddigi érdekképviseleti tevékenységét).

Hát körülbelül erről szól a javaslat, avagy hogyan kell „lazára”, akarom mondani „Palira” venni a döntéshozókat.

A lényeg, hogy pro forma legyen egy döntés, amelyben bürgermeisterünket biankó felhatalmazzák arra, amit majd jónak talál, de, hogy mit fog dönteni, milyen tények, adatok alapján, az már nem a döntéshozók dolga?

Ha a testületi tagok másként érzékelik, és értékelik a helyzetet az más, mert akkor számukra világos az előterjesztés, a többi pedig nem számít.

Siófok-Tab és sorstárs települései konzorciumi együttműködését követően negyedik éve megy a pereskedés a vagyonfelosztás ügyében. Lehet, hogy nálunk minden a legnagyobb rendben működik, de a hulladékkezelési fronton érzékelhető újabb széljárásra tekintettel azért nem árt vigyázni és okulni mások „nem várt kellemetlenségeiből”!

Bár a lantot letéve már nem járok naponta Kaposvárra, de a sport és kulturális lehetőségekkel élve így is heti rendszerességgel megfordulok a megyeszékhelyen.

Mai látogatásom során úgy hozta a helyzet, hogy akadt egy kis felesleges időm, s mivel rég láttam, benéztem a városházára az éppen aktuális önkormányzati közgyűlésre.

A tanácskozás már javában folyt, de első meglepetésként ért, hogy rajtam kívül egyetlen érdeklődő sem volt a karzaton. A lenti tanácskozó teremben is a testületen kívül csak a feladattal bíró köztisztviselők és a médiák képviselői (4-5 kamera) tették a dolgukat, de érdeklődő, kíváncsiskodó polgár egy szál se.

A polémia az idei költségvetésről szólt, ami egyesek szerint sebtében, és hevenyészve, a kettesek (nyilvánvaló többség) szerint viszont az elvárható minőségben készült. A napirend tárgyalása kísértetiesen hasonlított az itthoni gyakorlatra. Az ellenzék kérdezett és kritizált, a kormányzati frakció időnként puncsízűen helyeselt. A határozat elfogadása természetesen itt sem volt kérdéses.

A jégcsarnok hamar elszólított, de rövid látogatásom nem volt hiába való, mert nem jöttem el „üres kézzel”. A napirend tárgyalása során a polgármester egy a vízi közmű hálózattal kapcsolatos, egyébként „vizes szakember” képviselői kérdésre megadta azt a választ, melyre Nagyatádon két évtizede hiába várok.

A korábbi ciklusok során számtalan esetben forszíroztam Nagyatád vízi közmű koncessziós szerződését, ill. a koncessziós díjak sorsát, de megnyugtató választ soha nem kaptam.

A kaposvári előterjesztő a kérdésre beismerte, hogy bizony a hálózat egy része itt-ott elmúlt ötven-nyolcvan éves, s sok százmilliót igényel a fejlesztése, „DE MIVEL A HÁLÓZAT A FÖLD ALATT VAN, S NEM LÁTSZIK, EZÉRT SENKI NEM VEREGETI MEG A VÁLLUNKAT”.

Nos, az elmúlt két évtizedben ezért „folyt” el Nagyatádon más (szalagátvágásos?) célra a szerződéses kötelezettség szerint is a hálózatra fordítandó, több mint nyolcszáz millió koncessziós bevétel.

A költségvetést megelőző kaposvári közmeghallgatásokkal kapcsolatosan, egy elégedett képviselő megjegyezte, hogy tizenhat éve vesz részt az aktuális fórumokon, de még soha nem volt ilyen kevés érdeklődő polgár.

Konklúziója szerint "ez azért van, mert jó irányba megy a város”.

Na, ez az amire sohase gondoltam, amikor hiányoltam városunkban az érdeklődő, javaslattevő polgártársakat, s kritizáltam a főcsapás irányát. Be kell látnom, hogy tévedtem.

Miután érdeklődők hiánya miatt a megyeházán és több somogyi város (köztük Nagyatád) önkormányzatában is már évekkel ezelőtt „kimúlt” a közmeghallgatás intézménye elmondhatjuk, hogy nem csak Kaposvár, de Nagyatád és Somogy megye is jó irányba halad. Aki nem hiszi, járjon utána!

Némileg fals kósza hírként hallottam, de pontosítás után megerősítve, s a médiákat megelőzve adhatom közre, ill. oszthatom meg olvasóimmal a hírt, miszerint városunk szülötte és polgártársunk Hoffmanné dr. Németh Ildikó lesz január 20-tól Budapest harmadik legnagyobb (124 ezer fős XIV.) kerületében a Zuglói (200 fős!) Polgármesteri Hivatal Jegyzője.

Zakson („na, bumm, és akkor mi van”?) mondhatná bárki, de a bulvár hírként vagy celeb produkcióként nem szolgáló teljesítmény azért meglátásom szerint kellő figyelmet, tiszteletet és elismerést érdemel.

Zugló Polgármestere pályázati eljárás keretén belül 20 jelentkező közül döntött városunk és megyénk elismert szakembere mellett, ami azért pestiesen mondva „nem semmi”.

Településünk egykori jegyzőjének nacionáléja nem csak szakmai berkekben közismert, hiszen diplomája megszerzését (1979.) követően 24 éven át a közelünkben tevékenykedett a közigazgatás különböző területein. A rendszerváltoztatási kísérletet követően négy évig városunk jegyzőjeként vezette a hivatalt és szolgálta önkormányzatunkat.

2003-ban bár nem propagálta, de köztudottan „megelégelte” polgármesterünk nehezen tolerálható vezetői magatartását, s Nagyatád Városért kitüntetéssel a mellén békével távozva indult el a közigazgatás szakmai ranglétráján. Hosszú éveken át produkált teljesítményét több kitüntetés mellett a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti keresztjével is elismerték, de a 2010. évi kurzusváltás, ill. a politikai széljárás kedvezőtlenre fordulása miatt a nyolc éves vargabetű után hazatérve önkéntes parkoló pályára vonult.

Városunk, azaz. önkormányzatunk káderpolitikáját, ill. humánerőforrás gazdálkodását úgy gondolom szükségtelen ecsetelnem, hiszen közismert. Ezért aztán nem lehetett csodálkozni azon, hogy a dél-dunántúli közigazgatás egykori első számú vezetője néhány évi „feltöltődést” követően 2013 tavaszán reaktiválva önmagát nem lakóhelyén, hanem Böhönyén a település jegyzőjeként hasznosította az évtizedek során felhalmozott tudását /Hja, kérem, „senki sem (lehet) próféta a hazájában”!)

A közigazgatási berkekben vezetői teljesítménye mellett szakmai publikációi kapcsán is elismert szakemberre a Karácsony Gergely (Együtt-PM) polgármester vezette önkormányzat is felfigyelt, s bizonyára kellően megfontolva a testületi döntést, kvalitásaihoz méltó feladattal bízta meg lakótársunkat, aki a sok-sok eltávozott fiatallal egyetemben elszármazott saját fiát (aki szintén elismert fővárosi közigazgatási szakember) követve láthat hozzá az új és igazán testhezálló, nem csekély kihívással kecsegtető feladatához.

Búcsúja városunktól ezúttal úgy néz ki, hogy végleges. Új de „átmeneti” angyalföldi otthonából a hivatali lantot véglegesen letéve Somogyba visszatérve, de már a Balaton partján létesített új otthonába tér pihenésre, hogy unokáinak szentelje a békésebbnek ígérkező, de nagymamaként nyugodalmasnak nem minősíthető éveket.

Gratulálok, s a magam nevében az új erőpróbákhoz jó egészséget, sok sikert kívánok!

Előző jegyzetem zárszavában ígértek szerint folytatom a félbehagyott füstölgést:

A médiákból már mindenki értesülhetett a „kuka ügy” legújabb fejleményeiről, s bár már több tucatszor közreadtam aktuális véleményemet a változtatásokról, de most sem mehetek el szó nélkül a téma mellett.

Sokak számára ugyan érdektelen, de többek számára viszont „húsbavágó” kérdés a hulladékkezelési szolgáltatás, és díja, ezért örök gumicsont marad.

Egyszerűnek tűnő, de valójában elég bonyolult, vagy inkább kusza kérdésekről van szó, s mint a focihoz, ehhez is „mindenki” ért, de valójában kevesen látják át ezt a rendszertelen rendszert. Aki nem olvasta a korábbiakat, s kíváncsi a történtekre, az visszatekinthet az utóiratban megjelölt témaérintő jegyzetekben.

Akik figyelemmel kísérték a helyi eseményeket, azoknak sem árt slágvortokban felidézni a történteket.

A korábbi ciklust megelőzően lejárt a hulladékkezelési szolgáltatási szerződés, s a pályázatot a korábbi szolgáltató nyerte, kecsegtető ígéreteivel. Az akkori testület ingerküszöbét a figyelemfelhívások ellenére sem érte el az a tény, hogy az új szerződés a választóikat hátrányosan érintette. Ugyancsak lenyelték a békát, s rábólintottak a szerződés rövid időn belüli előnytelen módosítására, mely során a pályázatban (beetetésként) ígért lakossági kedvezményt megszüntették.

A történtek miértjére csak évek múlva (2014. szeptember) derült fény, az addig ismeretlen titkos paktumból.

Szervilis képviselőink érthető okokból nem akartak tudomást venni a polgármester kulisszák mögötti kisded játékairól, s mikor utólag tudomásul kellett venniük, akkor és az után is lapítva hallgattak.

Az ominózus gyalázatos szerződésmódosítás előtt a polgármester némi nem csekély baksisért cserébe előkészítette az „akciót”, s zsigeretlenűl lenyomta a testület torkán a békát. A fociszponzorálás mellett egymilliós támogatást kapott a kézilabda klub, s a grátisz fuvarok mellé jelentős szolgáltatási „kedvezményt” zsebelt be a polgármester a „helyzetbe hozott” szolgáltatótól.

Szép dolog egy multiból átvedlett önkormányzati cégtől a helyi sport önzetlen támogatása, de nem szép, ha mindez az adófizetők kontójára történik.

Szóval, a kukák ismét napirendre kerülnek, s kíváncsian várhatjuk, hogy miként bicsaklik meg ismételten a kormányzati igyekezet. Vajon milyen barbatrükköket talál ki a szolgáltató (és asszisztáló partnere), hogy a rendeleti kötelezettségektől remélt lakossági díjcsökkenés véletlenül is bekövetkezzen? Mert az biztos, hogy sokan élnek majd a „kötelező” 120-as kisebbre cserélésével, de félő, hogy a fizetendő díj majd ilyen-olyan oknál fogva változatlan marad.

Nos, Tisztelt Képviselő Úrhölgyek és Urak!

Ezúttal tessenek már éberek lenni, s az újabb vizsgára kellőképpen felkészülve a választói érdekeket képviselni!

Ahogy azt jeles bizottsági elnökünk (korábbi alpolgármesterünk) már többször is hangoztatta, „a kormány velünk van”!

Jó lenne már végre, ha a képviselő-testület tagjainak többsége is velünk lenne, s a polgármester helyett a választókat szolgálná.

Az új rendelet tervezet már bizonyára megfőtt a szolgáltatói-polgármesteri közös kondérban. Ők forrón szeretik, de tessenek már kicsit megfújni, s fogyasztás előtt MEGKOSTÓLNI!

Utóirat:    2011. X. 30. Zökkenőmentes testületi.

               2012. III. 14. Ünnepi ajándék.

               2012. IV. 27. Keserű pirula.

               2012. XII. 13. Lóvá tett város

               2012. XII. 14. Megtört a jég!

               2012. XII. 19. „Mutyi Pista kalandjai”?

               2013. I. 07. Szemétség.

               2013. I. 30. Halló gépház!

               2013. II. 01. Vajúdtak a hegyek.

               2013 II. 07. Felmegyek a miniszterhez.

               2013. II.20. Önámítás, vagy újabb parasztvakítás?

               2013. IV. 16. Nesze semmi, fogd meg jól!

               2013. VI. 13. Leesett a húsz fillér?

               2013. VI. 20 Rezsicsökkenés!

               2013. VI. 26. Kukát kukára halmozni?

               2013.VII. 02. Untauglich?

               2013. IX. 04. „A jegyző állapítja meg”!

               2013. IX. 25. Kit képviselnek?

               2013. X. 08. Az alagút vége?

               2013XII. 18. Madzag méz nélkül!

               2014. I. 13. Lassan mondom …

               2014. VII. 22. Nem oda Buda!

               2014. IX. 19. Rinyamenti paktum?

Talán még emlékeznek rá néhányan, hogy milyen felhajtással, „zajos” médiatámogatással lépett a színre 2010-ben a polgári oldal újsütetű helyi vezetése.

Az azóta sem látott Somogy TV stábját kísérve, az óta sem látott parlamenti képviselők személyes megjelenésükkel emelték az esemény fényét, s demonstrálták annak jelentőségét. Az persze nem zavarta az ünneplőket, hogy a”váltásra” a bíróságok által is kimondottan törvénytelen módon került sor. Az időhúzó fellebbezés alatt a választások megtörténtek, s már senkit nem érdekelt a törvénytelenség. A híradásra hivatott Somogy TV. a skandalum elhallgatásában volt érdekelt, ezért többszöri megkeresés és felkérés ellenére sem volt hajlandó közreadni a történteket, s hitelesen tájékoztatni nézőit.

A civil köntösben porondra lépett, korszakváltást és új stílust hirdetett csapat a választóikat becsapva már az alakuló ülést megelőzően megkötött titkos paktumban tett hűségesküt, a korábban távozásra ítélt polgármesternek. Az új stílus azt jelentette, hogy a kapott alpolgármesteri és bizottsági elnöki, ill. alelnöki helyekért cserébe „nyugágyában” hagyták a városvezetőt. Korábbi jegyzetemben (2014. 09. 19. Rinyamenti paktum) már közreadtam a történteket, ezért nem ismétlem a részleteket, hogy miről is szolt a hoci-nesze paktum.

A ciklus a békés egymás mellett élés jegyében telt el, s a jól végzett munka tudatában, de kissé azért aggódva készültek a 2014-es választásra. Nagy igyekezetükben, hogy a győzelem biztos legyen, némi „fenti közreműködéssel hatalmas szarvas hibát követtek el, s elvesztették a korábban ölükbe hullott többséget.

Amint azt október 20-i (önkormányzati prognózis) jegyzetemben sejtetni engedtem, be is következett. A vesztes csapat tagjai a mai napig nem emésztették meg a kudarcot, s csodálkoznak a győztes zsákmányosztó döntésein. Értetlenül állnak a történtek előtt, hiszen betartották a paktumban rögzítetteket, s maradéktalanul együttműködtek a polgármesterrel. A hálátlan városvezető nem átallott „kisemmizni” a remekül teljesített szövetségeseit.

A gyengére sikeredett produkció nem nyerte el a felső vezetés tetszését, de a selyemzsinórt nem küldték el.

Miközben országszerte vonták le a konzekvenciát a leszerepelt alapszervezetek, s álltak fel önként a vezetőik, Nagyatádon hosszú hetekig nem történt semmi.

Aztán decemberben, csak csendben, csak halkan, hogy senki meg ne hallja, angolosan távozott a kapitány a zátonyra futott hajóról.

"Ne szólj szám, és nem fáj fejem,
Hisz bolond, ki sokat beszél.
Hazudni bűn, de hallgatni aranyat ér."

Volt, aki megszeppent, hogy mi lesz most, s voltak, akik örültek a megüresedett parancsnoki hídnak. A rossz nyelvek szerint a győztes hajóhad vezére örömében úgy berúgott mind az albán szamár, s az éjszakát is az elcsatolt intézményben töltötte.

Az időközben csónakká zsugorodott fregatt megfogyatkozott legénységében is akadnak azonban önjelöltek, akik készen állnak a magmérettetésre, hogy átvehessék a nem létező parancsnokságot. Mert valljuk be, az előző ciklusban a narancsos lobogó alatt sodródott polgári hajónak nem volt igazi parancsnoka. Irányította (strómanon keresztül) a főváros, a megye, a régi és az új „körzetvezető”, de sohasem a kinevezett kapitány.

A hajóhad viharos tengeren, rossz széljárás közepette hánykolódik, s nem ér rá megfeneklett mentőcsónakokkal bajlódni az admiralitás, de az utód kérdése azért nem helyben dől el.

Bárki lészen is a szerencsés (vagy inkább szerencsétlen?) kiválasztott, a megfeneklett ladikot nem biztos , hogy le tudja rángatni a homokpadról. Kívánjuk, hogy legyen szerencséje, de az új (esetleg sikerrel kecsegtető) paktumot már alaposan fontolja meg.

Szemét ügy a szemét ügy!

Megírtam már sokszor az elmúlt évek során, de a lerágott és mélyre elásott csontot ezúttal (nem a helyi képviselő-testület, s nem is jómagam) ismét előásták.

Bármennyire is erőlködött Mutyi Pista és holdudvara, a gyalázatos hulladékkezelési szerződésmódosítás ellenére bukni látszik a kötelező 120-as. A kordé ugyan elkerülte a szamarat, mert a vonatkozó rendelet már él, de a helyhatósági rendelkezés csak az események után kullog. Na de „ami késik, nem múlik”, s hamarosan ismét napirendre kerülhet a helyi szemétszállítás. Bízzunk az új testület bölcsességében, hogy amit korábban elk….k, azt most helyrehozzák, ha már a kormányunk így akarja.

A „fagyi visszanyal”?

December közepe óta dübörög a szivattyú a Honvéd utca 5 előtt, s ismét jelzi, hogy „Valami bűzlik Dániában”, ill. ezúttal Nagyatádon.

Mivel későre jár, az utóbbi két témáról bővebben majd a következő jegyzetemben. Addig is szorítsunk, hogy a felmerült problémák önkormányzatunk hathatós közreműködésével megoldódnak, s a hibák elhárulnak.

Ismételt „hazai” pengeváltásoknak lehettek szemtanúi, ill. olvasói a hét elején a facebook rendszeres látogatói.

A korábbi közéleti vitapartnerek ezúttal igencsak filozofikus megközelítésékkel estek egymásnak, némi halvány egyetértésre utalás mellett.

Tekintettel arra, hogy a vitát a legutóbbi blog jegyzetem idézetének közzé tétele generálta, ezért bátorkodom (nem kibicként) néhány észrevételt tenni a szünet után prolongált pozíciójától kissé „megrészegült” alpolgármesterünk kijelentéseihez.

Egyik másik megjegyzésével, a vitapartnerével egyetemben magam is egyet tudok érteni, de akad néhány dolog melyek megítélésének megközelítésében eltérőek nézőpontjaink.

Akik olvasták az eszmefuttatásokat bizonyára idézet nélkül is tudják, miről van szó, ezért igyekszem rövidre fogni önálló észrevételeimet (a vitapartnerével történő egyeztetés mellőzésével).

A Somogyi Hírlap cikkéből nem ragadtunk ki nekünk tetsző mondatot, mert az egész cikk, ahogy volt elnyerte tetszésünket. Nem rúgtunk polgármesterünkbe, s nem toldottuk meg korrupciós váddal, csupán érdeklődtünk, hogy ilyen vagyoni helyzet mellett mi szükség van a nyilvánvaló (a bizonyító dokumentumok nálam is megtekinthetők!) jelentős értékű „ajándék” (cáfoló dokumentumot még senki nem mutatott fel!) szolgáltatás igénybevételére. Az elmúlt két esztendő során ezt többször is „jeleztem” írásaimban, de az érintettek és illetékesek semmilyen formában nem reagáltak. Vajon miért?

Az nem kérdés, hogy szükség van e polgármesterre, képviselőkre, stb. de a „kismiskányi” demagógnak minősített megközelítés ellenére is felmerül az egyébként „törvényileg rögzített” díjazás módjának kérdése.

Bár a 120%-osan LOJÁLIS alpolgármester elfogadja azon véleményeket miszerint a képviselői és alpolgármesteri teljesítmény nem érdemli meg a jelenlegi díjazást, s magam is e véleményen vagyok, de a hibát nem ebben látom.

Tény, hogy a bizottsági elnökök, valamint az értelmetlenül és feleslegesen elfogadott két alpolgármester nem illeti meg az egyébként törvényileg rögzített díjazást.

A bizottsági („szakember”) elnökök a képviselő bizottsági tagok díjának hétszeresét kapják, holott tényleges tevékenységük csupán a moderátori szerepben merül ki. Az üléseken (személyes benyomásaim alapján tanúsíthatom) csak köszöntik a megjelenteket, s rögtön átadják a szót az előterjesztőnek (polgármesternek), aki aztán úralja az egész bizottsági ülést. Az írásban kiküldött előterjesztés szóbeli megismétlését követően nyoma sincs a sokat emlegetett szakmai vitának, az érvek és ellenérvek pro és kontra ütköztetésének. Az elnökök is csak érdeklődve kérdezik az előterjesztőt, holott szakemberként nekik kellene generálni az eszmecserét, az esetleges véleménykülönbségekről, más alternatívákról.

Ugyan ez a helyzet az alpolgármesterekkel, akik a határozati javaslat kapcsán kérdezgetik rendre az előterjesztőt, holott részesei kellene, hogy legyenek a javaslat előkészítési munkálatainak. Persze lehet, hogy csak azért kérdezgetnek, mert hivatalból kötelességük megtörniük a sokszor kínos bizottsági „csendet”.

Most lenne igazán aktuális az a 2006. októberi polgármesteri javaslat, melyben miután illetményét akkori ügyeletes csókosa „megemeltette”, a képviselői munkára, a ténylegesen végzett tevékenységre, valamint az önkormányzat anyagi erejére utalva indítványozta a képviselői tiszteletdíjak csökkentését. Lehet, hogy most is jelen van az ötlet (kellően beépítve) a gondolkodásában, de a fránya törvények stabilan rögzítik a „kötelező” díjakat.

Röviden szándékoztam, de közben elkalandoztam, s ráadásul a lényeg kedvéért vissza kell, hogy menjek Ádámhoz és Évához. A lényeg gyökere ugyanis a kezdetekre nyúlik.

A „rugdalódzó” vitapartner ez egyszer valóban tévedett, mert ezúttal nem volt ciklus eleji polgármesteri fizetésemelés. Mi több, minő tragédia a polgármesterünk a törvényi változásból adódóan ezúttal a „vesztesek” (pardon, a rosszul jártak) közé került.

Mielőtt egyesek krokodilus könnyeket hullatnának, elárulom, hogy két évtized „túlfizetés” után a törvényi változás miatt (nincs a testületnek X-Y-ig mérlegelési joga) ugyan ezúttal is nőtt a fizetése, de csekély mértékben csökkent a jövedelme „hatszoros” Pistánknak.

A korábbi 521.775 Ft-os illetménye mellé + 30% költségátalány (156.533 Ft) járult. Az új illetménye 523.514 Ft, de a költségátalány 15%-ra módosulva már csak + 78.527 Ft. Így 76.259 Ft-al kevesebb jövedelmet tudhat magáénak, nem számítva a mentora elárulásából adódó megyei közgyűlési tiszteletdíj (100.000 Ft.) elmaradását. Természetesen a sajnálat előtt nem szabad megfeledkezni a változatlanul korlátlan (vagy inkább kontrolálatlan?) és térítésmentes gépkocsi valamint telefon használatról, továbbá az évi 270.550 Ft. cafetériáról, ami természetesen a polgármesternek is dukál.

A szolidáris szomorkodás előtt emlékeztetni kívánom a felettébb LOJÁLIS gesztenyés szimpatizánsokat, hogy Mikulásból zöldbe átöltözött vezérük a városi marsallbotot kezébe véve miként szavaztatta meg színre lépésekor a város nagyságához mérten irreálisan magas illetményét. Az azóta eltelt sok-sok év és a lanyhuló emlékezetre tekintettel segítségül lehet hívni az akkori dokumentumokat (előterjesztések,testületi-ülés jegyzőkönyvek) melyekből felidézhető, hogy kik és miért biztosították elvtelen támogatásukról az újsütetű polgármestert, s miként viszonozta busásan „szívességüket”. Nyomon követhető, hogy miként lett a 10 ezres település vezetőjének „nagyvárosi” illetménye évtizedekre bebetonozva a szervilis potyalesők jóvoltából.

Miként markolt fel milliókat érdemtelenül szabadságmegváltás és jutalom címén.

Mentora regnálása (Önkormányzati Minisztersége) idején egyesületi alvezére (alpolgármestere) javaslatára hogyan részesült kitüntetésben, melyet díszpolgári kitüntetéssel viszonzott jótevőjének még a Brutusi szerep eljátszását megelőzően.  

A hatszori újraválasztásra tekintettel elvileg valóban kiváló teljesítményt nyújtott a polgármester, de ha a „megfogyatkozott” kiüresedett, s a 24. órában konszolidált (csődtől megmentett) várost nézzük, akkor az értékítélet már felettébb más képet mutat. Az alulinformált, többnyire tájékozatlan szavazók képviseletére kiválasztott városatyáknak a lehulló morzsák reményében nem a csalhatatlan polihisztor polgármester kisded játékaihoz kellene asszisztálniuk, hanem végrehajtaniuk a beígért korszakváltást.

A véleménnyel miszerint: „Ezt a mérést pillanatnyilag a választók gyakorolják a politikusok tekintetében. És az elmúlt 24 évben így választottunk.” sajnos egyet kell, hogy értsek, mert a kijózanodás bár beindult, de kiteljesedése még jó ideig várat magára.

A választás a jövőben is (remélhetően!) a polgároké lesz, de a választék ezután sem reménytelibb, mert a felhozatalban várhatóan továbbra is az egyéni zsákmányszerzés és nem a közösségért tenni akarás lesz a domináns cél.

Ami a nyugdíjasokra vonatkozó megjegyzést („nyugdíjasok miért kapnak egy „kismiskánál” többet, mikor semmilyen alkotó, értékteremtő munkát nem végeznek? Mennyit lehetne megtakarítani ezzel? „) illeti, a bevallás (nem gondolom komolyan) ellenére viccnek is durva, de ezt már had ne részletezzem, ill. kommentáljam.
Földindulás a közeljövőben nem várható, de reménykedjünk, hogy az elkövetkezendő öt esztendőben nem csak a polgármesterünk (és családtagjai), hanem jócskán fellendülve a városunk is a legvagyonosabb lesz Somogyban, s talán azt is megérjük, hogy Somogy ország is feltápászkodik a padlóról az új megyei vezetés hathatós közreműködésével.

Némi kirándulás és ejtőzés után hazatérve több „olvasóm” is hiányérzetének adott hangot tekintettel arra, hogy több mint egy hónapja nem „frissítettem” blogomat.

Az észrevétel jogos, de mentségemre legyen, hogy a közelmúltban semmi különös eseményt nem észlelhettem Nagyatádon. Kínomban már a képviselő-testület legfrissebb (nem éppen szívderítő) produkcióját szándékoztam közreadni, amikor segítségemre sietett a megyei Kanász kűrt egy szenzációszámba menő hírrel, amit örömmel osztok meg ezúttal kevésbé informált polgártársaimmal.

 Az örömhír arról szól, hogy a somogyi települések rangsorában (leszakadó kistérségként, ha úgy tetszik járásként!) sereghajtó Nagyatádunk végre valamiben az élre került, s egy toplistán elsőnek láthatja, érezheti magát.

A Somogyi Hírlap újságírói (ma még!) nem csekély erőfeszítéssel kiderítették, hogy Somogy polgármesterei közül ki a legvagyonosabb.

Nem fogjátok elhinni polgártársaim, de lássatok csudát.

A legvagyonosabb polgármester Somogy országban Ormai István, hazai berkekben közismertebb nevén a MI PISTÁNK. Ugyan nincs thaiföldi, sem Balaton parti üdülője, se Segesden rejtegetett Mercedes gépkocsija, de így is felkapaszkodott a létra legfelső fokára.

Nem csak a Balaton parti bürgermeistereket, de még a csórónak nem mondható kaposvári polgit is kenterbe veri (legalábbis a vagyonnyilatkozatok szerint). Na, erre kössenek csomót a fanyalgó szomszédvárak adófizetői, de mielőtt bárki a helyiek közül magáénak vindikálná (befizetett adójának volumene alapján) a teljesítmény töredékét is, ki kell, hogy ábrándítsam.

Ez az okkal, joggal kiérdemelt első hely kizárólag a MI PISTÁNK érdeme, ami a Rinya jegén hatszor megválasztott vezérünk szorgalmas gyűjtögető és takarékos életvitelének tudható be. Jó-jó, van némi köze az eredményhez a nem kevésbé szorgalmas ősöknek is, akik egy élet munkájának gyümölcseként nem csekély örökséget hagytak utódjukra.

Az elmúlt negyedszázad során megélhetési politikusként legálisan is sokat kaszálhatott polgármesterünk, amihez hatalmas segítséget nyújtott az Őt egykor felkaroló, majd miután a helyzet (a politikai szükségesség) úgy hozta, galádul elárult mentora. Hozott a konyhára (nem is keveset) a több mint másfél évtizedes megyei közgyűlési tagság (szintén a mentor jóvoltából), s csurranhatott-cseppenhetett innen is onnan is, hiszen az elmúlt két évtizedben volt itt privatizáció, pályáztatás, beruházás, bankváltások és miegyebek, s hát köztudott, hogy „Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen”.

Polgármesterünk vagyonnyilatkozatába nem csak a kíváncsiság kedvéért (szóbeszéd miatt is) már korábban betekintettem, s bár kivetnivalót nem észleltem, azért meglepő számomra a „vetélytárs” polgármesterek lemaradása.

Az ingatlanforgalomnak ugyan nem kedveznek a túlkínálat és a vele járó, ill. válságnak is betudható nyomott árak, de a földalapú támogatás a kormány által szentesített városvezetői fizetés mellé szépen hozhat a konyhára.

Ezért kevésbé értem mi szüksége van a város első emberének a korrupció fogalmát kimerítő nagy értékű szolgáltatói „ajándék” elfogadására, vagy a közintézményi rekonstrukciót „elnyert” kivitelezővel történő polgármesteri rezidencia felépíttetésére?

 Az önkormányzatok, s köztük a Nagyatádi is szinte teljesen leépültek. Az állam átvette az intézményeket és a vele járó feladatok zömét, s felszabadította a településeket a hatalmas adósságállomány nyomása alól.

A politikusok száma a parlamentben, ha több évtizedes késéssel is, de jelentősen csökkent.

A gyakorlatilag megszűnt megyei közgyűlésben, s a lecsupaszított települési testületekben változatlanul nagy a „képviselői” többlet. A zsákmányhelyekre és az azokat betöltő megélhetési politikusokra az adófizetők kontójára változatlanul szüksége van a pártoknak, amelyek elsősorban a saját és nem a választóik érdekeit képviselik.

Hiába olvashatják nap, mint nap a választók, hogy kiválasztottjaik miként tollasodnak megalapozatlanul, az elbódított szavazó inkább hisz a médiákból és politikusi szájakból érkező szirénhangoknak, mint sem saját szemének.

Sebaj, legyünk büszkék az első helyezésre, s hányjunk fittyet térségünk szociális, gazdasági, stb. mutatóira. Örüljünk, hogy van egy dolog, amiben miénk az elsőség, s vigyázzunk, hogy öt év múlva se fossz hassanak meg minket ettől a dicsőségtől.

Előző jegyzetem ez idáig egyetlen kommentezője alaposan bele csapott a lecsóba, amikor kissé megkésve de „felhomályosította” a polgári oldal alibi jelöltjét, a kizárólag általa nem ismert valódi szerepéről. Nem vagyok híve az összeesküvés elméleteknek, ezért az új hírt (már akinek új) sem megerősíteni, sem cáfolni nem szándékozom, csupán megjegyzem, hogy nem elképzelhetetlen a körülmények ismeretében történt tudatos szerepvállalás sem. A cirkuszi bohóc szerepére is akad elég jelentkező, főleg ha azt jól meg is fizetik.

Amiért azonban magam is inkább a jelölt alulinformáltságára tippelnék, az a bukta utáni bűnbakkeresés, valamint az önkritikus értékelés teljes hiánya.

Az immáron másodszorra elszalasztott alkalom után a felelős azonnal megtaláltatott, a szintén jobboldali „ellenfél” személyében. Nos, ez miatt ítélem úgy, hogy a vesztes nem vette észre, hogy egy politikai sakkjátszmában a táblán nem vezér, hanem csupán GYALOG ("paraszt") szerepet szántak neki. Megtévesztő volt számára, hogy első mérkőzésén mentora javaslatára „befutó FUTÁR-ként” indították a királycsinálók, de a matt után csak a győztes kegyelméből (némi felső presszióra) lett BÁSTYA. A második mérkőzés szekundánsai még mindig nem homályosították fel, hogy a meccset ők a háttérben már lejátszották, s az eredmény csak az elképzelésük (megegyezésük) szerint alakulhat.

A tegnap esti híradókat nézve, az egyik parlamenti bizottsági (Nemzetbiztonsági) ülésen, ha csak egy pillanatra is, de felismerhetően bukkant fel az újabban LÓ (VGF.bizottsági elnök) szerepet kapott korábbi alpolgármester egykori „futtatója”.

Vajon hogyan, s miért került oda a sok-sok év után Atádról és Somogyból is kikopott FIDESZ-KDNP kettős tagságú helyi szervezetalapító?

Vajon kinek és miért állt érdekében „megtorpedózni” egy FIDESZ jelölt indítását a választáson? Vajon volt e szerepe az újsütetű „parlamenti” titkárnak a kiválasztott helyi jelöltek elfogadtatásában? Ha nem, akkor miért hiúsult meg a helyi lista érvényesítése a megyei jóváhagyás után? Ki és mivel mószerolta a meghívott majd elbocsájtott és végül más csapathoz igazolt FIDESZ jelöltet? Kik és miért bírálták felül, s állították pirosra a megyei zöld lámpát?

A kérdések költőinek tűnnek, pedig nem azok, csak az újabb játszmát elbukó jelölt tartja jobbnak, ha nem veti fel a fenti kérdéseket (már ha egyáltalán felmerült benne), s nem firtatja a válaszokat.

A választásokat követően több „piaci” értékelő kétségbe vonta a különböző kampánykiadványokon közkincsé tett információk (dokumentumok) valódiságát a konkrét bizonyítékok ellenére is.

Nem igaz, rágalom, hazugság, az érintettek szándékos lejáratására irányuló rosszindulatú rémhírkeltés, stb. szajkózzák a tájékozatlan elvakult szimpatizánsok. Hát igen, bizony vannak még (nem is kevesen) akik inkább hisznek a fülüknek, sem mint a szemüknek. Az persze már fel sem merül bennük, hogy ha mind az, amit olvashattak valótlan állítás volna, akkor az érintettek már rég rendőrért kiáltottak volna, s perek sokaságát zúdítják a kiadványok alkotóinak nyakába. Ezzel szemben még egy mukk sem hangzott el, nem hogy bármiféle tiltakozás, magyarázat vagy netán cáfolat..

Ez a mai Nagyatádi valóság, de a show folytatódik, s miután a műsor a régi, új férfi sem kel, ezért érje be Nagyatád a régi-új polgármesterrel, aki kuncog a gesztenyefa mögött, hogy ismét árnyékra vetődtek a korszakváltók.

Nem Dante által írt, s nem Jámbor J. rendezésében, hanem néhány „paktumos” által írt és Ormai rendezésével előadott valóban „Isteni” színjátékot láthattak tegnap a jelen lévők és a helyi TV-t nézők, az új képviselő-testület tegnapi alakuló ülésén.

Igazán lélekemelően indult az összejövetel, mert a közös himnuszéneklést, eskütételek, polgármesteri székfoglaló követte; a lehetőségről, felelősségről, közös célokról együttgondolkodásról, ill. együttműködésről, kiszámítható, következetes, céltudatos közös munka tervezéséről.

Az önkormányzati SZMSZ (Szervezeti és Működési Szabályzat) aktualizálása is reménykeltően indult, hiszen a felesleges és korábban már többször bírált bizottsági alelnöki pozíciók (minő meglepetés) megszüntetésre kerültek, s két erodálódott bizottságot is összevontak a takarékos gazdálkodás jegyében. Ez utóbbi gondolat kisiklott azonban a változatlanul indokolatlan és felesleges alpolgármesteri duó fenntartásával.

Városunknál tízszerte nagyobb településeken, de a szomszéd várakban is elegendő az egy alpolgármester. Arról nem is szólva, hogy a korábbi évek bizonyították, hogy polgármesterünk minden esetben elboldogult egyedül is, s szabadságait „beáldozva” küzdött meg a jelentkező feladatokkal.

Az egyetlen tökös képviselő jogos felvetésére ezúttal is szokásához híven reagált, s szemrebbenés nélkül állt elő kitudja hányadizben, az újfent „megtakarított” szabadságának pénzbeli megváltásával.

Nem csak Nagyatádon, de az egész járásban nincs még egy ember (nagyon-nagyon elfoglalt vezető sem) akinek megváltás címén annyi milliót fizettek volna ki, mint a MI PISTÁK-nak.

A felvetésre adott válasza szerint régi és recseg már a kifogásoló lemez, de a jogos kritika ellenére a ledermedt új testület (tisztelet a kivételeknek) ismételten éppúgy megszavazta a pazarló kifizetést, mint a korábbiakban a „nagyatádiak szempontjait, érdekeit érvényesítő” hoci-nesze, testületek többséget alkotó szervilis tagjai.

A polgármester új szóvivője ugyan sztaniolba csomagolva ismertette a vezér fizetését, de újabb „meglepetésként” felkérést kapott a csomag kibontására, hogy mindenki értse, a város vezetője egy százezres település első embere!

A további forgatókönyv valamint az új szereposztás megegyezett a korábbi prognózisomban jelzettekkel.

Amint az várható volt, a bukta ellenére ismét megköttetett a paktum, de az új győztes diktálásával és dominanciájával, valamint egy erősen leszűkített csoport bevonásával.

A show igazából csak ezután kezdődött, a szemfényvesztő módon megrendezett alpolgármester választás megtartásával. Mielőtt az elrendelt szünetben a képviselők a szavazó urnához járultak volna, a testületi felállást tartalmazó táblán már ott virított, mint TITKOS szavazással megválasztott külsős alpolgármester, Dr. Ludas László neve is. Ez nem lázas kapkodás és sietség, hanem az újabb paktum jele, valamint jelzés, hogy COKI vesztesek.

A „korszakváltó” alpolgármester büntibe vonultatott, s helyét lefoglalták a „gesztenyések” a bizottsági pozíciók többségével egyetemben.

Kárpótlásként vagy inkább a magasabb politikai szempontok érdekében azonban a lefogyott kormánypárti frakció megkapta a városfejlesztési bizottság elnöki tisztét a nem kis felelősséggel együtt. Amennyiben a ciklus során nem az elvártaknak megfelelően csordogálnak majd a források, lesz kire mutogatni, ill. lőcsölni a „balhét”.

Az „egytagú”-nak is titulálható polgári frakció létszámában is gyengébb, mint a korábbi, de ereje aztán végképpen semmi. Még csak nem is keresgélik az elveszített korszakváltó kulcsot, s szótlanul tűrnek minden megalázást. Bár nem látszik rajtuk, de örülnek az érdemtelenül kapott alamizsnának, amellyel kockázat nélkül kihúzzák öt évig, tekintettel arra, hogy nincs számonkérés, leváltás, se visszahívás.

Aki nem látta annak ajánlom figyelmébe a jövő heti ismétlést. Lehet, hogy lesz ennél még érdekesebb is, de ha van idejük, ne szalasszák el, mert megéri az árát a műsor.

Ui. KDNP-s képviselőnk parlamenti elfoglaltsága miatt nem lehetett jelen csapata zászlólevonásán (pardon, félárbocra eresztésén), de a JOBBIK képviselőnk, látogatásával megtisztelte első testületi tagját, ill. az ülést.

Megalakult a számunkra foghíjas új Somogy Megyei Közgyűlés is. Városunkat egyetlen tag sem képviselheti, szemben a korábbi évtizedekkel, amikor 2-4 fő is sertepertélhetett a kenyérszeletelő körül. Ehhez természetesen nem kis részben hozzájárulhattak a szavazást kihagyó polgártársak is. A következményekről majd a későbbiekben!

Az időjárás várható alakulásáról számtalan csatornából értesülhetünk, de a helyhatósági választások Nagyatádon várható következményeiről nem adnak hírt a médiák. Pedig az érdeklődő választópolgárok szívesen olvasnának a Pirkadatban, vagy hallgatnának a helyi TV-ben a történtek elemzéséről, a hogyan továbbról. Na de ami késik, az nem múlik, a héten több mindenre fény derülhet.

Az elmúlt héten a korábbiaktól eltérően az ünnepélyes alakuló ülést megelőzően átadták megbízó levelüket az új testületi tagoknak. Már az indulás is szolgált új elemmel, mert nem emlékszem arra, hogy a korábbi huszonöt év során egy képviselő is hiányzott volna a mandátum átvételekor. Ezúttal két nagyon elfoglalt (fontos) ember is távol maradt a beiktatási aktustól, ami rossz ómen. Korábbi jegyzeteimben már említettem, hogy a 2010-2014-es ciklusban, korábban soha nem tapasztalt hanyagság ütötte fel a fejét, mert oly mértékben megnövekedtek a képviselői hiányzások, hogy több esetben elmaradt a bizottsági, ill. testületi ülés.

Nem gond, ha netán sok funkcióval bíró nagyon elfoglalt emberek nyerik el a választók bizalmát, de mi a fészkes fenének vállal közéleti szerepet az olyan, aki nem képes eleget tenni a képviselőséggel járó kötelezettségeinek?

A hiányzásokból eredően okkal feltételezhető, hogy az előterjesztések kellő tanulmányozására sem juthat ideje az ilyen képviselőnek, hát még az esetlegesen szükséges egyéb informálódásra.

Mi várható a történtek után? Az közismert, hogy a városlakók többsége (53%-a) ahogy az ország sok településén szintén, sajátosan értelmezve a demokráciát távol maradt az urnáktól, s bármennyire is kívánatos volna, már sohasem lesz 98%-os részvételi arány, mint a Kádár éra „kötelező” korszakában. Az viszont egyértelmű, hogy a távolmaradók elveszítik azon jogukat, hogy a ciklus során bármilyen oknál (szemétdíj, vízdíj, távhő díj, iparűzési adó, stb.) fogva elégedetlenek lehessenek, ill. annak hangot adjanak. Zakson, mondhatja erre bármelyik „tüntető”, de akkor ne Tessenek áhítozni semmiféle korszakváltásra, valódi rendszerváltásra és legitim országos, megyei, vagy települési vezetésre, mert a nyertesek továbbra is csupán a választásra jogosultak 10-27%-ának támogatásával képviselik a lakosság 100%-át.

Ki ma a legpesszimistább? A tájékozott optimista, mondja a legfrissebb pesti szólás! Nos, szerencsére Nagyatádon ebből van a legkevesebb, de ez nem ad okot a derűlátásra a tájékozatlanoknak sem.

A korábbi jegyzetemben röviden felvázolt buktát követően a vesztes kormányzópárt hajójáról várhatóan nem csak a patkányok fognak leszállni, annak ellenére, hogy a hajó csak léket kapott, de nem süllyedt el. A kapitány az ünneplő időszak ellenére dicséretre ugyan nem, de dorgálásra (netán jogos elmarasztalásra) annál inkább számíthat.

A hajólegénység létszámának csökkenésével, s kormányos váltással is számolhatnak a megfogyatkozott szimpatizánsok, s körzetünk KDNP-s képviselőjére komoly tehertételként hárul majd, hogy elegendő lelket leheljen a kudarctól leeresztett helyi FIDESZ szervezetbe.

A korszakváltó kulcs elvesztése ellenére sem kizárt azonban egy újabb paktum, természetesen már egészen más feltételekkel, melyet ezúttal a többségbe került polgármester diktál. Lehet, hogy nem is lesz titkos, nem is foglalják írásba, s több mint valószínű, hogy a „beavatottak” létszáma is erősen csökken. Várhatóan nem lesz alpolgármesteri és bizottsági létszámcsökkentés, és változatlan marad a felesleges (de jól fizetett) alelnökök száma is. A szembetűnő változás csupán annyi lesz, hogy a pozíciók zömét ezúttal a gesztenyések fogják betölteni. Büntibe mennek a korábbi akadékoskodók, kekeckedők, s további „jutalmazásra” számíthatnak a kollaboránsok.

Az alázás mértéke nagyban függ az esetleges fentről jövő ultimátumoktól, de illúziói ne legyenek az öntudatos szavazóknak sem, mert az „Együtt tovább Nagyatádért” helyett továbbra is a zsákmányszerzés lesz a legfőbb cél.

Ezzel együtt kecsegtető, de gondterhelt időszak vár új testületünkre, mivel a település lakói nem fogadták meg a kormánypárti intelmeket. Jár majd a bőséggel érkező uniós keretekből Nagyatádnak is, csak az a kérdés, hogy JUT is e belőle? Mert ugye a pályázatokhoz önrész is szükségeltetik, aminek híján van a településünk, viszont a hitelek felvételéhez kormányzati engedély kell. A fennálló törvény értelmében változatlanul „nullás” költségvetést kellene készíteni, de ahogy tavaly sem, úgy várhatóan idén sem fog sikerül az alaposan megkurtított intézményi struktúra ellenére. A polgármesteri vetélkedőben alul maradt kormánypárti jelölt megkapja majd a „magas labdát” (de valószínű már nem alpolgármesterként), aztán a ciklus végén várhatóan elviheti a balhét az esetlegesen elmaradó fejlesztésekért. Lehet, hogy másképp lesz, de hát időnként a meteorológusok is tévednek. 

Napsütésre vágyunk, s bár nem felhőtlenek a kilátások, azért Hajrá Nagyatád!

A Kakasban „ünnepelve” várta a választási eredményeket tegnap a helyi korszakváltó szervezet. Bár nem láthattuk mivel tuningolták, de a média jóvoltából érzékelhettük az emelkedett csapathangulatot, amely csak az eredmények befutásáig tarthatott. Akkor az italok mellé kéretlenül felszolgálták a buktát, amelyből bizonyára volt elég túrós is és lekváros is, de legfőképpen narancsos. De ne siessük el a dolgot, térjünk vissza egy pillanatra a kezdetekhez.

A 2010. évi választást követően történelmi pillanat részeseként ragadhatta volna meg az alkalmat a két évtized után többségbe került polgári oldal. A korábbi küzdelmekből kimaradva, de a győztesnek járó lehetőséggel élve véghezvihette volna az általa fennen hirdetett korszakváltást. Aki netán nem emlékszik; „fogjunk össze, legyünk határozottak, védjük meg magunkat és október 3-án zárjuk le a nagyatádiaknak egyre több kárt okozó Ormai-korszakot”.

A többséggel együtt ölébe hullott kulccsal valóban lezárhatták volna a kifogásolt korszakot, de kampányígéretükről elfeledkezve inkább mutyi szagú elvtelen titkos paktumot kötve (egy nekünk-egy nektek) pecsenyesütéshez fogtak. Emelt díjazású helyi és állami státuszok, állami hektárok, nemzeti trafikok, vissza nem térítendő állami támogatás, stb. volt a kiérdemelt zsákmány a jól végzett munka jutalmául.

A ciklus során aztán bakterként többször is jelezni próbáltam hol rovásírással, hol latinul, időnként ómagyarul, de valamiért nem igazán sikerült megértetni mondanivalómat. Sokáig nem értettem a reklamáló olvasókat, de mára világossá vált, hogy elmulasztottam használni a gondolat átvivő kézi-készüléket. Természetesen a leadott jelzéseim nélkül is észlelhető volt, hogy a narancssárga vonatról egyre többen szálnak le, mivel a szerelvény nem mindig a jó irányba halad.

A mozdonyvezető és kalauza azonban rá se rántott az intelmekre, és a végállomásra befutáskor (a vasárnapi választáson!) bizony elveszítették a korszakzáró kulcsot. Somogyban a hasonló kaliberű szomszéd várakra tekintettel Nagyatád KDNP-FIDESZ (a helycsere nem téves) szervezete produkálta a leggyengébb kormánypárti eredményt, de nem lepődnék meg, ha ezt nem ismernék be, s önmaguk helyett másban keresve a hibát, kreálnának felelős bűnbakot mentségükre.

Ahogy ez a TV-ben látható volt, a „váltókezelőt” nem rázta meg különösképpen a remélttől jóval elmaradó eredmény, hiszen a lista és a Pista a gyümölcsöző együttműködés reményében biztosítja a paktum prolongálását. Ha nem, abból nagy „baj” lehet!

A megosztott és szétzilált KDNP-FIDESZ csapat mandátumokat veszítve ezúttal már a ciklus induláskor alárendelt szerepre kárhoztatott. A kampány finisében a reméltnél jóval csekélyebb mértékben emelte az ÁSZ-nak hirdetett jelölt ázsióját a miniszterelnök presztízsnövelésnek szánt villámlátogatása, s a szavazási kedv mérséklődése sem a kormánypárt malmára hajtotta a vizet. Ehhez hozzájött a baloldali paktum (nem indítottak polgármester jelöltet), valamint a harakirihez sajátkezüleg gyártott ellenjelölt (a leendő BŰNBAK!!!), továbbá a magasabb politikai szempontokat érvényesítő egyéni és szűk csoportérdekek. Aki most megint azt hiszi, hogy összeesküvés elméleteket gyártok, azt ki kell, hogy ábrándítsam. A történtek nem a véletlenek műve, de ha volna corpus delictim s kijátszanám, se hinnék el sokan, amint azt a közelmúlt eseményei is igazolták. „Tetszettek volna forradalmat csinálni” jutnak eszembe néhai miniszterelnökünk elhíresült szavai, de ugyan kik és miért álltak volna ki a barikádra, mikor már régen nem a láncokról van szó.

A korszakváltás, mint már annyiszor ezúttal is elmaradt, s Nagyatád menetelhet tovább a Lenini (pardon, Ormai) úton.

A MI PISTÁNK régi-új igéit már ismét megerősödött csapata hirdeti, miszerint „Sej, szellők fényes szellők, fújjátok fújjátok- ……”! Azt, hogy mit szólnak, ehhez odafenn a vezérkarban még nem tudhatjuk, mert hiszen miniszterelnökünk üzenete és parlamenti képviselőnk többször elhangzott intelme szerint: „a 2014-2020-as Európai Uniós ciklus alatt sem engedhetjük meg magunknak, hogy ne kormánypárti polgármestert és képviselőket válasszunk”. Ez eddig városunkban süket fülekre talált, de talán az alvezéri és elnöki posztokkal még lehet kissé korrigálni. Ha az előző ciklusban működött, a ”győztes” józan belátásával ezután is működhet, mert ugyebár „EGYÜTT, TOVÁBB-NAGYATÁDÉRT”!

Végezetül mielőtt zárnám soraimat az elfogyasztott „túros” buktám után szeretném megköszönni annak az ismeretlen alig több mint három tucat szavazónak a 2. számú választókörzetben, hogy nem csak olvasták, de értették (s nem félre, mint néhányan) korábbi mondandóimat. Ha netán az egykori „három testőr” korábbi tevékenységére emlékezve jutottam eszükbe, azt is köszönettel vettem. Sportember lévén sok-sok versenyen edződtem, s megtanultam méltósággal viselni a vereséget, de álltam annyit a győzelmi dobogón is, ami elegendő motivációt ad a további küzdelmekhez.

Lehet, hogy a kritikai észrevételeknek megfelelően időnként valóban nem közérthetően (virágnyelven), vagy félreérthetően fogalmazok, de az elmúlt években kifejtett észrevételeimet, véleményeimet, javaslataimat nem egyszer igazolta az élet, vagy remélhetően a nem is olyan távoli jövőben fogja visszaigazolni.

A hétről-hétre növekvő érdeklődők, ill. olvasók száma bizonyítja számomra, hogy van igény a nem szidolozott helyi érdekű közéleti információkra, véleményekre.

Bár négy éve tartó „tudósításaim” egyeseknek nem nyerte el a tetszését, de nem is szimpátiájuk, ill. kegyeik keresése, elnyerése a kitűzött cél.   

A választási kampány hajrájában polgármester jelölti „VITÁT” kezdeményezett örökös polgármesterünk, szeretett MI PISTÁNK. A vita a helyi televízió szorgalmazása ellenére valamilyen oknál (okoknál?) fogva a kezdeményező igen nagy bánatára elmaradt, s e szomorú hírt a hoppon maradt jelölt szükségesnek tartotta sértődötten világgá kürtölni tegnapi ciklusértékelő, illetve programismertető televíziós szereplése bevezetőjeként.

Az ellenjelöltek távolmaradásának, „megfutamodásának” (sugallja a panaszos) okát talán majd egyszer megtudhatjuk, de az is lehet, hogy nyolcvan évre titkosítva, így csak esetleg unokáink hallhatják, olvashatják, ha egyszer netán a titkosítást feloldják.

Értem én a Cicerónkat, hiszen egykoron a pártbizottságon apparatcsikként szocializálódva ékesszóló komisszárnak és csalhatatlan polihisztornak képezték, s az elmúlt két évtizedben élesre köszörülhette nyelvét a sok-sok hallgatag szervilis képviselővel folytatott egyoldalú vitában. Bizonyára szívesen csillogtatta volna az öt ciklus során összegyűlt tapasztalatait, ismereteit a leváltására készülő jelölteknek, s szerette volna ámulatba ejteni fogyatkozó szimpatizánsait, hogy lám micsoda tájékozatlan, tapasztalatlan „zöldfülűek” ácsingóznak az ő régóta kiérdemelt, s kizárólag neki járó pozíciójára. Bár már sohasem tudjuk meg mi lett volna, ha a két ellenjelölt kiáll a pástra, de abban biztos vagyok, hogy ékesszóló vitézünk nem nyert volna meg minden asszót, s bizonyára elkelt volna mellé egy asszisztens, aki összesíti a bekapott tustalálatokat.

Mert miről is vitázott volna az elmúlt évek során ellenvéleményt nem tűrő, pro és kontra érveket ütköztető párbeszédre nem hajlandó, elvtelen alkukat kötő, csúsztató, mutyizó polgármester?

Arról, hogy az éveken át takargatott és elhallgatott adósság állomány valójában nem is létezett, s bagatell összeg, amit a kormány végül is átvállalt?

Arról, hogy a felhalmozott többmilliárdos kötelezettség állománnyal akkor is megbirkózott volna a város, ha a regnáló kormány a ciklus során nem konszolidálja az önkormányzatot?

Arról, hogy igen is jó ötlet és döntés volt a kórház egy milliárdba került „ideiglenes” privatizációja, amivel jól járt a város, az intézmény dolgozói, netán az ötletgazda polgármester és asszisztense?

Arról, hogy jó ötlet volt simán átvenni és elfelejteni a kivitelező 300 milliós „tartozását”, mellőzni a pert, majd presszióra nyögve nyelve elindítani, szüneteltetni, sok pénzért feleslegesen szakértőket fogadni?

Arról, hogy a szerződési kötelezettségtől eltérően mire költötte az önkormányzat a vízi közmű koncessziós díját?

Arról, hogy milyen szerencsés volt a művelődési ház felújításának gondatlanul (vagy tudatosan?) kiválasztott kivitelezőivel szerződni? Arról, hogy miért az alpolgármester munkáltatója, a polgármester házának kivitelezője nyerte a pályázatot?

Arról, hogy milyen sikeres volt az önkormányzat tulajdonát képező korábban Fontana (ma Park) Hotel, ill. étterem üzemeltetésbe adása?

Arról, hogy milyen sikeresen megvezették a választókat a kulisszák mögötti ciklus eleji paktummal?

Arról, hogy pozíciója megőrzéséért miként árulta el alelnökként mentorát a megyei közgyűlésben?

Arról, hogy miként csapta be a városlakókat a hulladékkezelő szolgáltatóval folytatott vérlázító „mutyival”?

Sorolhatnám napestig a ciklus „sikereit”, de ízelítőnek talán ennyi is elég, hiszen elégedett polgármesterünk majd félóráig fényezte a sikeres ciklust, melynek során tovább „néptelenedett” Nagyatád.

Igen, sok beruházás valósult meg városunkban, s újabbak állnak előkészület alatt, s lehetőség kihasználó volt ugyan az önkormányzat (s bár ez itt nem a reklám helye), de valójában: „Ez a műsor nem jöhetett volna létre, ha nincs az új KORMÁNY”!

Amint már írtam, dübörög a kampány, rotyog a pörkölt a „körzeti” kondérokban, s szól a nóta ilyen-olyan szervezésben elsősorban a szép korúaknak, hiszen az ő szavazatuk az mely realizálható és megvásárolható. Nagy becsben vannak ilyenkor a nyugdíjas lakók (szavazók), mint évente egyszer nőnapon a gyengébbik nem, s ha virágra már nem is telik (néhány szegfű még akad), a „pártos” banzáj nem maradhat el.

A szórólapok nem fukarkodnak („ki ígér szebbet, jobbat vetélkedő”) az ígéretekkel, s a jelöltek igyekeznek egymásra licitálva Kánaánt vizionálni választóiknak, az újabban öt esztendőre szóló mandátum (képviselői megbízás!) elnyerése érdekében. Aztán ha megvan a mandátum, fertőző betegség gyanánt lecsap a „kiválasztottakra” az amnézia. Többségük sec perc alatt elfelejti kik, és miért szavazták be ŐKELMÉKET a különböző vezető testületekbe.

Megválasztása után csinálhat bármit, a produkciója megkérdőjelezhetetlen, leváltására, visszahívására nincsen lehetőség, s csak öt év múlva lesz alkalom a bizonyítvány átadására.

A visszahívhatóság intézményesítése a demokrácia letéteményese lenne, már ha létezne! A képviselő azonban jelenleg nem visszahívható, s gyakorlatilag mandátuma ideje alatt nem lehet őt leváltani, visszahívni.

A képviselő jelöltek többségét különböző pártok delegálják, de a megválasztott jelöltjeik többnyire inkább csak pártoskodnak, megosztják, és nem képviselik a település lakosait.

A képviselő megválasztását megelőző véleménye eltérővé válhat a választások után a választókétól. Ennek több oka van. A közvetett demokrácia célja a választók akaratának közvetítése lenne. Mi történik helyette? Nos, előbb tisztázni kellene végre, hogy kié a képviselő? A párté, vagy a lakóké?

Az köztudott, hogy a párt rendelkezési joga vitathatatlan a választók által beszavazott személy felett. A képviselőt kizárhatja a párt ilyen-olyan indokkal (lásd 2010. évi nagyatádi eset), mondjuk a képviselő eltér a párt irányvonalától, de a képviselőnek nincs joga védekezésében tolmácsolni, hogy a pártja tért el az eredeti irányvonaltól.

A képviselőséget nem megélhetési célból (ahogy az Nagyatádon is történik), hanem elhivatottságból kellene vállalniuk a jelölteknek, de a vezérlőelv többnyire a pártpolitikai elvárások, egyéni és szűk csoportérdekek közvetítése, illetve érvényesítése miatt gyakran vakvágányra téved. Egy párt hálójába és függőségébe került jelölt illetve képviselő saját érdekében is kiszolgáltatottá válik, s alkalmazkodásával igyekszik kikerülni a kedvezőtlen döntéseket, s legfőbb törekvésévé a pártnak való megfelelés, valamint pozíciója megőrzése (illetve újak megszerzése) válik. Megbízatása idején a választók által beszavazott képviselőt az elnyert mandátumától pártja sem foszthatja meg, mivel az előre aláírt biankó nyilatkozat sem jogszerű, ergo betartása mellőzhető (pl. MI PISTÁNK-SOMOGYÉRT E.). Viszont ha a képviselő láthatóan nem úgy táncol, ahogy a delegálója fütyül, úgy a következő ciklusra nincs jelölés, nincs listás hely, nincs polgármesteri, alpolgármesteri, elnöki illetve alelnöki pozíció.

Néhány évvel ezelőtt (a zöldek részéről) volt már olyan törvényjavaslati kezdeményezés, hogy a képviselő amennyiben olyan erkölcsi, jogi, vagyoni szituációba keveredik, hogy választói többségének meglátása szerint méltatlanná válik hivatása ellátására, legyen visszahívható, de a javaslat nem kerülhetett napirendre, mivel egyáltalán nem nyerte el a döntéshozók tetszését.

Bár a mai jelöltek is ígérik a jövőbeni rendszeres konzultációkat a választókkal, az eddigi gyakorlat szerint ez többnyire a választási kampány jelentéktelen fórumaira korlátozódik. Az esetlegesen kijelölt szűk körű szimpatizáns csoportokkal tartott „összetartási teszt” nem tekinthető párbeszédnek, s az eddigi egyetlen hivatalos (törvényben előírt) konzultációs fórum, a közmeghallgatás intézménye is szép lassan „kimúlt”.

A körülményekre tekintettel az alábbi (nem titkos) paktumot ajánlom, mint BJ. a címben jelölt JKM (Jókai-Kiszely-Mártírok utca) választóinak!

Esetleges megválasztásom esetén, amennyiben a ciklus során a 2. számú választási körzet szavazói úgy ítélik, hogy képviselői tevékenységemmel a fenti okok valamelyike miatt elégedetlenek, s ezt az október 12-i szavazáson részt vettek 50+1%-a a nyilatkozatával (név, lakcím, aláírás) igazolja, úgy mandátumomról önként lemondok!

Hullanak a szórólapok, virítanak a plakátok és „vigadnak” a választókörzeti szimpatizánsok az ilyen-olyan (Hunyadi, Jókai, Vasúton-túli, stb.) napon. Gázra léptek a helyi pártcsapatok, s hipp-hopp, eltűnt a ciklus során fennen hirdetett (és paktumban rögzített), de valójában sosem volt városvezetési egység.

A FIDESZ lemondott Nagyatádról illetve a nagyatádi korszakváltásról, mivel a 2010. évi kudarcot elfelejtve ismét az alulmaradt polgármester jelöltjét indítja reménytelen küzdelemre. Ezt követően „likvidálja” potenciális jelöltjét, s megteremti saját ellenfelét.

Ezen benyomásomat erősíti a ma délutáni esemény, melynek során miniszterelnökünk átutaztában településünkön egy pillanatra ugyan megállt egy szalagátvágásra a városszélen, de szóra sem méltatta „fórumra” éhes helyi híveit. Tetejében még városunk polgármesterét is megalázta azzal, hogy nem biztosított számára helyet és ollót a szalagátvágáshoz, s nem invitálta a fehér asztalhoz sem. Igaz, ez nem az elnök dolga, ezért a protokoll főnökének súgom. Október 12-ig még a MI PISTÁNK a polgármester, s ahogy az újabb paktum kezdeményeket vizslatom, lehet, hogy azt követően is(?).

Legyen bár magán vállalkozás az avatandás tárgya, s lehet a helységnévtáblán kívül az a tanműhely, de közigazgatásilag Nagyatádhoz tartozik, ide fizet adót a tulajdonos, a korábbi nexusokról nem is beszélve. A ciklus elején kötött paktum kimondottan tiltotta a polgármester ilyetén negligálását, lejáratását. Lehet, hogy az a kampányra tekintettel már nem érvényes, de ez nem csak a polgármesterrel szemben tiszteletlenség, hanem a rászavazó városlakókkal szemben is. Nem akadt a helyi képviselők között egyetlen „józan” sem, vagy a helyi KDNP presztízse tényleg a nullával egyenlő?

A MI PISTÁNK új paktuma (fejben) már készülőben, s csak a választók húzhatják keresztül idő előtt vizionált új csapatának létrejöttét. Előbb, vagy utóbb, de összenő, ami összetartozik, hiszen a kormánypárt legnagyobb ellenzékének helyi szervezete már ismét „lepaktált” a polgármesterrel, s hogy egy fővel se mérsékelje szavazóbázisát, nem indít saját polgármester jelöltet. Mi több, holnap délután a Jókai lakótelepen egy időben, s egy helyen győzködik a 2. számú választókörzet lakóit, hogy miként tovább a „LENINI” úton.

Recsegnek a kopott és lejárt bakelit lemezek. Hirdetik széltében hosszában, hogy mi mindent produkálnak a jövőben a jelöltek, ha rájuk szavaznak. Ismétlődnek a sok éve újra és újra elhangzó, de meg nem valósult ígéretek, s vannak új kecsegtető és reálisnak tűnő mézesmadzagok is, de a realitások talaján maradva nem árt elővenni a korábbi „puhításokhoz” igénybe vett szórólapokat, újságokat, híradó felvételeket.

Mit is mond a gesztenyések kedvence? „A hatalom abban rejlik, hogy az emberi lelkeket darabokra tépjük, s aztán olyan új alakba rakjuk össze, amilyenbe akarjuk”

Szeptember 12.-én közreadott jegyzetem, a márciusban már megjelent írásom felmelegítése volt, s kiderült, hogy korábban a kívánatosnál kevesebben olvasták, mert bizony nagyon sokan „rácsodálkoztak a történtekre”.

Természetesen ebben az is közrejátszott, hogy ezúttal szórólapon is közreadtam a prolongált digitális jegyzetet. Mivel szándékom szerint a „tájékoztató” csak a 2. számú választókörzetben jutott el a lakótársakhoz, ezért több körzetből is kaptam „megrovást” az alkalmi diszkriminációért. A 2. körzeten felüli többlet kiosztása csak olaj volt a tűzre, mert még több reklamációt kaptam, de mivel kifogyott a készletem, ezúton kérek elnézést minden „panaszostól”. A jegyzeteken feltüntetett blog cím hatásának betudhatóan a látogatottságot mérő grafikon időnként az egekbe szökött, ami jelentős érdeklődésnövekedést mutat. Tapasztalataim szerint a szép korúak körében sajnos még mindig alacsony szintű az internet használat, s igen magas az alulinformáltság. Ezért is „manipulálható” könnyen a lakosság többsége.

Tekintettel arra, hogy különösebb reakciót a márciusi megjelenést követően nem tapasztaltam, ezért nem csodálkoztam, hogy elmaradt Honecker, Brezsnyev elvtárs csókosai valamelyikének nyilvános reagálása. Nem úgy kritikus kommentezőm (alias, vörös posztó) reagálása, aki már márciusban is a lecsóba csapva, a gyakori virágnyelven fogalmazásomat megunva, nevén nevezte a GYEREKET, s ez alkalommal is kivágta a rezet. Az érintetteknél pedig a BIZTOSÍTÉKOT.

Bizonyára sokan emlékeznek még az unalmasnak ítélt iskolai órák alatt „koordinátás” kockás papíron egymás között játszott hajócsatára. Lehet, hogy az elnevezés nem stimmel, mert rosszul emlékszem, vagy időközben átnevezték, de a lényeg, hogy az ismeretlen „kockák”-ban különböző formában és nagyságban elrejtett egymás hajóhadát „lövésekkel” kellett eltalálni, illetve elsüllyeszteni.

Nos, a legutóbbi blog jegyzeteimet követően megjelent kommentek megszólalásra ingereltek néhány a jegyzetekben egy szóval sem említett érintettet, „akik mind találva érzik magukat” (Aradszky L.).

A „megsorozott” hajó, ha nem is süllyedt el, azért néhány lövés úgy néz ki csak célba talált.

Az elmúlt évek helyi ügyeiben közvetlenül érintettek közül néhányan meglepő módon hangot adtak nemtetszésüknek (ki személyesen, ki telefonon).

Voltak, akik magyarázkodtak, néhányan mentegetőztek, egyesek pikírt megjegyzéseket tettek, de akadt olyan is, aki sok év után végre tiszta vizet tudott önteni a poharába.

Ő egy volt a sok-sok MI PISTÁNK által megvezetettek közül, de a hosszú pereskedés után kivívott igazsága, (mint több más esetben is) nem kapott kellő publicitást, s így maradt rajta az indokolatlanul rásütött bélyeg.

Mivel kézzel fogható információ alapján reagálok ügyekre, eseményekre, ezért előfordulhat, hogy eddig számomra ismeretlen dokumentumok utólag megfordíthatják a leányzó fekvését. Ha viszont időben áll elő valaki a farbával, akkor megelőzhető egy ügy téves megítélése és megvilágításba helyezése, de azért az érintettől ezúton ismételten is elnézést kérek. Számára persze ez sovány vigasz, mivel akik erkölcsileg, anyagilag „megtépázták” soha nem fogják elismerni tévedéseiket, s soha nem fogják megkövetni.

„Fecseg a felszín, hallgat a mély” (József A.), vagyis a kommentező által megnevezett igazi haszonlesők (pardon: „kedvezményezettek”) továbbra is hallgatnak. Ez eddig érthetetlen volt, de a titkos paktum napvilágra kerülésével mindenki számára érthető, miért takargatják továbbra is egymás szennyesét az érintett városatyák. Természetesen szűk körben, elvarázsolt szimpatizánsok gyűrűjében folyik a magyarázkodás, mentegetőzés, hogy hazugság, rágalom a tájékoztatók minden sora, s a naiv polgár el is hiszi anélkül, hogy egy kicsit utána járna a történteknek. Csak az értékteremtő éveket hallja, a települést romboló, erodáló tevékenység felett szemet huny, még ha saját bőrén is érzi annak hatásait.

Na, ezt használja ki ciklusok óta a vörösből gesztenye burokba bujtatott, zsákmányszerzésre szakosodott ál civil szervezet, élén a polgármesterrel, akinek ahogy Orwell mondta: „ A hatalom nem eszköz, a hatalom cél”.

Mára már bizonyára minden postaládában landolt egy-egy szórólap a várost vezető csapatok, illetve képviselőik régi-új jelmondatával. Az esetlegesen lemaradtaknak idézem;

„EGYÜTT TOVÁBB NAGYATÁDÉRT”,           illetve „BÍZZON A FIDESZBEN, CSAK A FIDESZ”

Az éltesebb választópolgárok mellett az ifjabb szavazópolgárok közül is hallhattak már néhányan az elhíresült Rózsadombi paktumról, a magyarországi rendszerváltás elsikkasztásának egyik meghatározó tényezőjéről.

Az 1989 márciusában, titokban megkötött megállapodásról a kilencvenes évek elején már lehetett hallani, s többek között Lakatos Pál újságíró (a rádiós Vasárnapi Újság felelős szerkesztője) írásában is közreadta a 20 pontos megállapodást, melynek értelmében a szocialista elit átmenthette pozícióit az új rendszerbe.

Az átalakulásnak titulált korrupt világról, a nemzeti vagyon ”lenyúlásáról” rántotta le a leplet a paktum nyilvánosságra hozása, s bár máig tagadják létezését, ill. valódiságát, az elmúlt negyedszázad történései alapján ki-ki eldöntheti magában, mi lehet az igazság.

A kétoldalú „szerződés” dokumentumának aláírói listája is figyelemre méltó, ezért aki számára ismeretlen a történet, s felkeltettem kíváncsiságát, az interneten a címszó alatt bőséges irodalomból tájékozódhat.

Bevezetőnek ennyi talán elég is, hisz mind a Rózsadomb, mind Lakatos Pál messze van Nagyatádtól, s 1989 is távol van a 2010-ben megesett helyi történetünktől, amit készséggel osztok meg, a választás előtt tájékozódni szándékozó polgártársaimmal.

Bár maholnap ismét a szavazóurnákhoz járulunk tekintettel, hogy lejár a „rendszerváltás” utáni hatodik kormányzati ciklus is, melynek kezdete azért nem olyan rég volt, hogy ne emlékezhetnénk rá.

Négy évvel ezelőtt a zászló, mint mindenütt az országban, Nagyatádon is a FIDESZ-nek állt. Azt nem tudni, hogy a semmiből előbukkant „új” demokraták hol voltak korábban, amikor az ég zengett, s nem volt népszerű narancsosnak lenni, de a lényeg, hogy a KDNP-s párttagok civil bagázsból verbuvált katonákkal sec perc alatt aljas módon (hamis állításokkal) megfúrták a korábbi FIDESZ zongoracipelő csapatát, s törvénytelen módon átvették a győzelem diadalkapujában álló szervezetet. Fittyet hánytak a Fővárosi Bíróság és az Ítélőtábla által hozott, a törvénytelen FIDESZ alapszervezeti feloszlatást kimondó ítéletekre, s mint, aki jól végezte dolgát, illegitim módon beültek a képviselő-testületbe.

A kampány során a szavazókat félrevezetve hangzatos szórólapokon felszólították a regnáló polgármestert; „azonnal állítsa le a nagyatádi polgárok vagyonának elkótyavetyélését! Megbízatása közeli lejártáig ne okozzon több kárt a nagyatádiaknak! Mi megvédjük Nagyatádot! Választások után azonnal hozzálátunk a nagyatádiak vagyonának visszaszerzéséhez. Ki fogjuk vizsgálni az eladásokat, és amennyiben törvénytelenséget tapasztalunk, úgy azonnal megtesszük a szükséges jogi lépéseket a felelősség felderítése érdekében. Védjük meg magunkat és október 3-án zárjuk le a nagyatádiaknak egyre több kárt okozó Ormai korszakot.”

Az ismételten rajtvonalra álló polgármester jelölt (alpolgármester) anno 2010-ben meghirdetett programja így szólt, hogy; „be kell indítani a város gazdaságát, célom a helyi adók felülvizsgálata, a munkahely teremtő vállalkozásoknak pedig adócsökkentés biztosítása. A kórház a nagyatádiaké, és az ő egészségük a legfontosabb. Mindent el fogok követni, hogy még gondolatban se merülhessen fel a város polgárainak hátrányt okozó átalakítás. Pazarlás, a közös vagyon felélése folyt, s néhányan ugyan jól jártak, de a többségnek még a véleményére sem volt kíváncsi senki. Teljes változásra van szükség. Határozott szándékom, hogy – kaposvári példára ingyenessé tegyem a városon belüli közlekedést a kismamák számára, a gyermek megszületésekor minden család kapjon tízezer forint egyszeri támogatást, de ki szeretném szélesíteni az elsősök tankönyvtámogatását is. Tervezem a Nagyatád Kártya bevezetését. Én ugyanis arra vállalkoztam, hogy véghezviszem, amit a nagyatádiak akarnak. Őket képviselem”.

A körülmények kellő ismeretében megfogalmazott szép tervekről, nemes gondolatokról a meghirdetőik is tudták, hogy, annyit érnek, amennyi megvalósul belőlük. Ennek ellenére a tényleges változtatások helyett fennen hirdették; „Új szelek fújnak a testület háza táján, mert az eddigi gyakorlattól eltérően nincs helye a személyeskedésig fajuló vitáknak, az öt-tízórás üléseknek. A jövőben a konstruktív együttműködésre törekedve jobbító szándékkal igyekszünk munkánkat végezni” (Dr. Orbán Csaba FIDESZ elnök).

Mit tesz Isten, ezen utóbbi ugyan csak nemes cél érdekében a „polgári frakció” sebtében asztalhoz invitálta a korábban leváltani szándékolt polgármestert és csapatát (Nagyatádért Egyesület), hogy rózsadombi mintára megalkossa a békés átmenetre szolgáló (gesztenyés-narancsos?) „RINYAMENTI PAKTUMOT”.

Bármilyen hihetetlenül hangzik, a kissé megkésett hír a postaládámban landolt (hitelesnek tűnő) dokumentum, a 2010. október 14-i és 27-i képviselő-testületi ülés jegyzőkönyvében foglaltak, valamint az elmúlt négy esztendő történései szerint is úgy néz ki igaz.

Aki figyelemmel kísérte az ötödik kormányzati ciklust, az emlékezhet mi mindenért emelt szót a polgári oldalt alkotó egykori „három testőr”. A kórház privatizációtól az előnytelen hulladékszállítási szerződésig, a vízi közmű koncessziós díj felélésétől a polgármester indokolatlan szabadságmegváltásáig, a mértéktelen hitelfelvételtől a szabálytalan rekonstrukciókig, mind hiába, mivel a MI PISTÁNK többségben volt szervilis holdudvara, minden esetben biztosította szavazatával a városvezető akaratának érvényesülését.

A hatodik ciklusban (2010-ben) végre többségbe került polgári oldal a helyzeti előnyének kihasználása helyett, hozzálátott a közös „pecsenyesütéshez”, és KGST módon (kölcsönös előnyök elve alapján) nem firtatták egymás „zsákmányszerzési” törekvéseit.

Ehhez szolgálhatott alapul a szűk körben, zárt ajtók mögött titokban megköthetett „Ormai-Dr. Orbán Cs.” paktum, amihez a „csapattagok” mellett hallgatólag az országgyűlési képviselők (KDNP) is asszisztálhattak. Minden esetre az elmúlt ciklus eseményei és történései ennek valószínűségét nagyban igazolták.

Ahogy az ATV és a Hír TV sem propagálta a Rózsadombi paktumot, úgy sem a helyi OTV. sem a Somogy TV. nem adhatta közre, miben állapodott meg testületileg a kulisszák mögött a „korszakváltást” hirdető helyi FIDESZ.

Hiánypótlásként ezért nézzük (a teljesség igénye nélkül!) miben is egyezhetett meg 2010-2014 közötti időszakra a háttérben, a konstruktív együttműködésre törekvő, Ormai korszakot lezáró új, de az alapszervezeti feloszlatásban leszerepelt illegitim polgári frakció.

Megállapodás

Amely létrejött a FIDESZ-KDNP önkormányzati képviselői és Ormai István polgármester, valamint a Nagyatádért Egyesület önkormányzati képviselői között.

A felek kölcsönösen kinyilvánítják azon szándékukat, hogy céljuk a konstruktív, eredményes önkormányzati, képviselő-testületi munka.

Alapvető céljuknak tekintik Nagyatád gazdasági, társadalmi helyzetének javítását, az önkormányzat pozícióinak erősítését, a közösen kitűzött feladatok megvalósítását.

A célok megvalósításának érdekében

Nagyatád Város Önkormányzati képviselő-testülete megalakulásakor:

Az Önkormányzat és Szervei Szervezeti és Működési Szabályzatára olyan javaslatot tesz Ormai István polgármester, hogy biztosítsa:

- két alpolgármester választásának lehetőségét oly módon, hogy az egyik a testület tagjaiból, a másik nem testületi tagként megválasztásra kerülhessen.

- a bizottságok száma és elnevezése ne változzon.

Az alpolgármesterek jelölésére Ormai István polgármester megteszi a személyre szóló javaslatát és

- a képviselő-testület tagjai közül Kárpáti Lászlót jelöli alpolgármesternek,

- nem testületi tagként Dr. Ludas Lászlót jelöli alpolgármesternek.

A képviselő-testület FIDESZ-KDNP önkormányzati képviselői, és a Nagyatádért Egyesület önkormányzati képviselői a titkos szavazás során a két jelöltet megszavazzák.

A felek megállapodnak abban és vállalják, hogy a képviselő-testület bizottságainak tagjait és elnökeit az 1. számú melléklet szerint megválasztják, jelölésüket és megválasztásukat nyílt szavazással, szavazataikkal támogatják. Módosító javaslatot, más jelölést nem tesznek, és nem támogatnak.

Megállapodnak abban, hogy a polgármester és az alpolgármesterek juttatásait, költségtérítéseit a most érvényben lévő, képviselő-testületi határozatokban rögzített mértékben fogadják el.

Megállapodnak, hogy a polgármester számára vonatkozó szabályozás szerint az előző megbízatása lejárta alapján megjáró ki nem vett szabadsága megváltását elfogadják.

A képviselő-testület munkája során

A szerződő felek megállapodnak abban, hogy együttműködésük során:

-kölcsönösen figyelembe veszik egymás szempontjait,

- az önkormányzat, a testület, a polgármester szempontjaiból fontos, érdemi témákról, információkról kölcsönösen tájékoztatják egymást,

A felek minden fontos, lényeges önkormányzati témában egyeztetést tartanak és kölcsönösen megállapodásra törekszenek, így különösen:

- fejlesztési célok meghatározása

- a képviselő-testület hatáskörébe tartozó személyi kérdések,

- kitüntetések, elismerések témakörben

Ormai István polgármester a FIDESZ-KDNP önkormányzati képviselőivel minden lényeges, érdemi testületi döntés előtt egyeztetést, megbeszélést tart, vagy képviselőikkel egyeztet.

A felek a hatékony együttműködés érdekében rendszeres egyeztetéseket tartanak, amelyeken a polgármester és a két alpolgármester, szükség szerint a FIDESZ nagyatádi elnöke és a Nagyatádért Egyesület elnöke vesznek részt.

A megállapodó felek közéleti, politikai, önkormányzati munkájukban kölcsönösen tekintettel vannak egymás szempontjaira, szándékaira.

Tartózkodnak a személyeskedő, lejárató, dehonesztáló megnyilvánulásoktól.

Mindezek vonatkoznak a nyilvánosság előtti, s a médiában – sajtóban történő megnyilatkozásaikra is.

A megállapodó felek vállalják, hogy a választási ciklus ideje alatt az Önkormányzat és Szervei Szervezeti és Működési Szabályzata alpolgármesterekre, bizottsági struktúrára vonatkozó részeit csak mindkét fél egyetértése esetén módosítják (bizottságok száma, létszáma, elnevezése, tisztségviselők).

A bizottsági elnökök, tagok és külső tagok személyében az őket jelölő szervezet egyetértése nélkül nem kezdeményeznek, és nem valósítanak meg változtatást.

A polgármester tevékenységével összefüggésben a FIDESZ-KDNP képviselői, tisztségviselői:

Semmilyen módon nem korlátozzák munkáját,

-          munkavégzésének technikai, tárgyi feltételeit,

-          - időbeosztásának, munkavégzésének és távollétének általa történő ütemezését, beosztását,

-          - semmilyen módon nem korlátozzák, változtatják meg meglévő hatáskörét, kompetenciáit, döntési jogosultságait.

Személye ellen irányuló, személyeskedő, lejárató politikát nem folytatnak, ilyen megnyilvánulásokat nem tesznek sem a testületi munkában, sem a sajtóban, a nyilvánosság előtt.

Javadalmazását, juttatásait nem változtatják meg. A törvényi szabályozás változása esetén, annak lehetőségét alkalmazva a most meg lévő arányokat, összefüggéseket megtartva biztosítják mind bérét, mind pedig juttatásait.

A polgármester együttműködő partnernek tekinti az alpolgármestereket. Rendszeresen tájékoztatja őket a fontos folyamatokról, témákról.

Megbízza őket olyan feladatokkal, amelyek során az önkormányzatot képviselik.

A fentieket a megállapodó felek, a megállapodást aláírók elfogadják, s a leírtakat érvényesítik és betartják.

A megállapodásban foglaltakat bizalmasan kezelik, azokat nem hozzák nyilvánosságra.

Aláírók: Ormai István, Sasvári Tamás, Dr. Orbán Csaba, Kárpáti László, Dr. Ludas László

AKI NEM HISZI, JÁRJON UTÁNA!

Ugye a fentiek után már érthető, hogy kissebségbe került polgármesterként is miért tudta teljesen uralni a helyi politikát, s miért asszisztáltak a szerződő felek a mutyi szagú hulladékkezelési és rekonstrukciós szerződéskötésekhez, megkárosítva a költségvetést, ill. az adófizetőket. A paktum elsődleges célja nyilvánvalóan a pozíciók és a vele járó juttatások megszerzése, ill. megtartása volt. A költségtakarékosság jegyében törvényileg csökkentett testületi létszám ellenére növelték az alpolgármester, és bizottsági alelnökök számát, valamint azok juttatását.

Az ilyen”korszakváltás” táplálja az erkölcsi, politikai, pénzügyi, társadalmi züllést. Hol van az a fennen hirdetett keresztény nemzeti erkölcsi példamutatás, a közösségi érdekek képviseletére felkent képviselőkből?

Csoda e, ezek után, hogy a helyi közérdekű adatokhoz csak perek, ill. bírósági tárgyalások garmadája útján lehet hozzájutni? Elvárható e a testülettől, hogy rákérdezzen a polgármesterre; Mire fel kap több százezres „ajándék” szolgáltatást a nyertes szolgáltatótól? Miért a háza építője nyerte a művelődés házának felújítását is?

Miért nincs eredménye a Bárdos iskolai beruházás jogos kötbér és kárigényének a mai napig, s miért módosították a városlakók kárára a hulladékkezelési szerződést, .....stb.?

Mit várhatunk, mire számíthatunk a történtek után a következő ciklusban?

A városunkban is megjelent poligarhák és korrupciós brókerek növekvő térnyerésére?

Az állam illetve kormánypárt kihelyezett strómanjainak korlátlan, és elvtelen hatalom gyakorlására?

Előző jegyzetemben már taglaltam polgármesterünk eddigi tevékenykedésének produktumait, s a fentiekben megismerhettük kihívója valódi törekvéseit, igazi céljait, melyek köszönő viszonyban sincsenek korábbi ígéreteivel.

Az október 12-i rajtvonalról hárman startolnak!

Nos, TISZTELT POLGÁRTÁRSAK, a helyzet értékelése alapján lehet VÁLASZTANI!

A kampányrajtot követően egykettőre megjelentek a postaládákban a különféle szórólapok. Köztük van a Nagyatádért Egyesület frissített csapatát bemutató kiadvány is, melyen a polgármester tájékoztatja híveit az ismételt ringbe szállásukról.

A rossz nyelvek szerint a kötéllel összefogott jelöltek a főnök parancsára önként indulnak a megmérettetésen. Ha igaz, ha nem, a csapat az alakulás óta többször is „megújult”, aminek igen csak prózai okai vannak. Az újabb tagok is előbb vagy utóbb átlátják vezetőjük valódi céljait, s mint ahogy ő is elhagyta mentorát és csapatát, úgy katonái is más vizekre eveztek. A pótlás egyre nehezebb, de mindenki ismeri a szólást; amíg lószar van veréb is lesz.

Aki nem dobta sebtében a kukába a gesztenyés lapot, az ismét szembesülhetett MI PISTÁNK sok éve hangoztatott kijelentésével: „Nagyatád fejlődéséért, erősödéséért és a nagyatádi emberek boldogulásáért akarok dolgozni”!

Én magam is hiszem, hogy az akaratával semmi baj, de a gyakorlat valahogy többnyire mást mutat.

Ez év márciusi „ÉV értékelő!” jegyzetemben már közreadtam észrevételeimet, s bár több mint ezren cuppantak rá azért még sokan vannak, akik nem olvasták. Így a választások előtt a korábban olvasóknak sem árt egy kis emlékeztető a szavazó fülkébe menet előtt, ezért megismétlem korábbi véleményemet, jegyzetemet.

A „MI PISTÁNK” két évtizedes tündöklése!

A sokak által oly nagyra becsült polgármesterünk minden év és ciklus végén örömódát zeng, hogy mily eredményes időszakot tudhat maga mögött vezetésével a mindenkori képviselő testület, s hogy a kiválóan elvégzett munka eredményéhez nagyban hozzájárultak a város polgárai is. Ennek kifejtését ugyan mindig mellőzte, de bizonyára nem másra, mint a befizetett adókra gondolhatott, mert egyéb „közreműködése” a történésekben a szavazópolgároknak nem igazán volt. Egy-két „öreg rókától” eltekintve a képviselők is csak szemlélői voltak a történéseknek, mert az utóbbi néhány kivételtől (vezetőválasztások) eltekintve, mindig az autokrata polgármesterünk elgondolása, akarata érvényesült. Természetesen minden határozat meghozatalánál a képviselő-testület mögé bújt, mondván, hogy nem ő, hanem a testület döntött így vagy úgy.

Akaratának, elképzeléseinek véghezviteléhez a korábbi négy ciklusa mindegyikében megvolt a szükséges többség, mert egyesületi holdudvarához minden esetben csatlakozott a korábbi párttársai alkotta szocialista frakció. Sajnálatos tény azonban, hogy a jelenlegi ciklus kormányzati többségét is felszalámizta, s továbbra is biztosította akaratának érvényesülését.

A képviselők egy részét mindig „megvásárolta” (ingatlan, munka, státusz, stb.), az alulinformált, tájékozatlan képviselőket pedig egyszerűen lekezelte, vagy semmibe vette. Az önkormányzat működési szabályzatát saját érdekeinek megfelelően kénye kedve szerint módosítgatta, mert a jóváhagyáshoz szükséges szavazati többség mindig rendelkezésére állt. Az önkormányzati szakbizottságok véleményét rendre semmibe vette, ezért az elismert külsős bizottsági tagok az évek során lassan mind „elkoptak”, vagy időközben lemondtak tagságukról. Helyüket saját szervilis csókosaival töltötte fel, de még így is fittyet hány a bizottsági döntésekre, javaslatokra.

Az újabb és újabb ciklusok kezdetén aktuális négy éves városfejlesztési programban, s a mindenkori, de már sok éve érdektelenné vált közmeghallgatásokon ugyan nem ígér toronyórát lánccal, de fűt-fát igen, és azt be is tartja. Legalább is szerinte, mert a lelkes választói csak az elhangzott kiváló teljesítményre figyelnek, az elkövetett bakikat, az elmaradt ígéreteket nem látják, vagy nem akarják észrevenni.

Polgármesterünk bár sok alkalommal nyugtatta azzal a más véleményen lévőket, hogy észrevételeiket beépíti gondolkodásába, de valójában minden felvetést, ellenvéleményt eleresztett a füle mellett, s a maga útját járta. Bizonyára nem hallott még Antiszthenész intelméről, hogy; „Figyeljünk oda ellenségeinkre, mert ők az elsők, akik felfedezik hibáinkat”.

Egy rövid visszatekintés keretében a teljesség igénye nélkül nézzük mit produkált, és mit nem produkált az elmúlt közel két évtizedben a pártbizottságon szocializálódott csalhatatlan polihisztor polgármesterünk;

1. A rendszerváltoztatáskor „pangás éveinek” titulált első ciklust követően a helyi pártbizottság korábbi apparatcsikja a négy éves lapítást követően elérkezettnek látta az időt, hogy átvegye tétovázó elődjétől a marsallbotot és a város élére álljon. Célja elérése érdekében szembefordulva „anyaegyesületével” néhány követőjével kilépett a pártból, s csatlakozott korábbi felső vezetőjéhez, későbbi mentorához. Új köpenybe bújva, a korábbi MSZMP-társak által létrehozott Somogyért Egyesület szatellit szervezeteként megalapította a Nagyatádért Egyesületet, melynek gesztenyés lobogója alatt elnyerte a választáson a polgármesteri tisztséget. Természetesen az alulmaradt korábbi vezetője, lojalitásáról biztosítva csatlakozott (összenő, ami összetartozik) a győzteshez, így biztosítva a korábbi pártállam további befolyását, pozícióját. Ez a későbbi években meg- ismétlődött.

2. Megválasztása alkalmával megállapított tiszteletdíját néhány hónapon belül megemeltette, s az esetleges ellenvetések kivédése céljából helyettesének és a képviselőknek is javasolta a díjmódosítást. Ezzel egy időben élénk privatizációba fogott. Mindent eladott, ha kellett bagóért. Tucatszám értékesítette az önkormányzati lakásokat, kül és belterületi ingatlanokat, nem lakás célú helyiségeket, részvényeket, stb.
3. Aktuális alpolgármestere a tanúsított lojalitásáért „méltányos áron” megvehette a Korányi utcai gyógyszertárt, majd annak muzeális értékű berendezését. Újgazdára lelt a vágóhíd, a kivadári fürdő, a sportbolt, a rövidáru bolt, s a sportpályán lévő családi ház is.
4. A szükségeltetett „gazdasági holdudvar” kialakítása, a kellő támogatási bázis megteremtése érdekében igyekezett a jelöltjeit előnyös helyzetbe hozni. Egységes Önkormányzati kábeltelevíziós hálózat és városi tévé létrehozása, biztonságos és gazdaságos üzemeltetés indokkal első lépésben a városnak ajándékoztatta a kisközösségi kábelhálózatokat, majd a megkapott ajándékot és a teljes tévés piacot privatizáltatta úgy, hogy azt szintén egy kebelbarát vásárolhatta meg hosszú távú és kedvező részletfizetéssel „méltányos” áron. Ezt követően emelhette meg 41%-al a csatornák csomagdíjait, majd évente versengtek a döntéshozók egymással a csomagdíjak emelésére tett javaslataik városvezetőnk általi elismeréséért. Önkormányzatiságunk elsőnnagyberuházása során kebelbarát képviselőtársa kivitelezőként csúszhatott a sportcsarnoki beruházással, mert a rossz minőségű anyagok beépítését, valamint a felmerült akkor sem csekély értékű 44 milliós kötbér elnézését polgármesterünk, s meggyőzött csapata elfogadhatónak ítélte, annak ellenére, hogy annak érvényesítését az akkori törvény is kötelezően előírta.
5. Megválasztása óta szép lassan, de alaposan megfogyatkozott a város mobilizálható ingatlan vagyona, annak ellenére, hogy a mindenkori regnáló kormányok ugyancsak kistafírungozták városunkat az átadott állami ingatlanokkal. A vagyoneladási bevételeket nem különítette el fejlesztésekre, hanem felélte a városüzemeltetés. Az általa emlegetett fejlesztésekből eredő vagyonnövekedés eladhatatlan létesítményelemekből (sportcsarnok, uszoda, látogatóközpont, iskola, stb.) áll, amiből vészhelyzet esetén sem lehet forrást teremteni. A vagyon nagy része egyébként is a felvett hitelek fedezeteként be van/volt terhelve.
6. A várost az évek során a feje búbjáig eladósította, mert a vagyonfelélés mellett a működés biztosításához (sokszor fejlesztésre hivatkozva) felvett hitelek volumene az elmúlt évre már „csődszintre” emelkedett, amitől a regnáló kormány konszolidációja mentette meg településünket (is). Az egykori (2000. előtti) egy-kétszázmilliós kötelezettség állomány az elmúlt évben már a három milliárdhoz közelített, melynek zömétől (kettő milliárd forint) a két ütemben végrehajtott kormányzati adósságátvállalás következtében szabadult meg az önkormányzat, de nem a település lakossága, mint adófizető. Természetesen, ahogy a múlt évi ÁSZ (Állami Számvevőszék) jelentés is érzékelteti, a város csak mentőövet kapott a csődhöz, mert a bevételek továbbra sem elegendőek a település működtetéséhez. Újabb és újabb hitelek felvétele van folyamatban, s jelentős a kifizetetlen számlák összege is. A kötelezően előírt, és benyújtott nullás költségvetés Nagyatádon betarthatatlan.
7. Az adófizető cégek és a népesség csökkenését figyelmen kívül hagyva, az önkormányzati intézményi struktúrát nem módosította a helyzetnek megfelelően. Csökkentés helyett növelte az eltartandó intézmények számát, s a működtetést a „zsákmányhelyek” megőrzése érdekében hitelfelvételekkel biztosította. Mindig tovább nyújtózkodott, mint ameddig a takaró ért, s mindig a kormányokra mutogatott a hiányok okozójaként.
8. A képviselői lojalitások biztosítása érdekében az önkormányzati lakások mellett nem egy alkalommal a szakember ellátás biztosítását segíteni hivatott szolgálati lakásokat is elkótyavetyélte. Például az Erkel F. utca-i ingatlant, melyet a város cégével közpénzen történt szigetelést követően a forgalmi érték töredékéért játszott át magánkézbe, természetesen a képviselő-testület jóváhagyásával.
9. Máig érthetetlen az a rejtélyes érdekeltségi kapcsolat, mely a polgármesterünket a kempingünket bérlő, ill. üzemeltető Castrum Rt-hez fűzi. A bérlő hosszú évek óta bérleti díj csökkentésért, fizetési haladékért, tartozás elengedéséért kilincsel a tulajdonos önkormányzatnál, s soha nem eredménytelenül. Miközben folyamatosan díjhátralékban szenved, az engedmény soha nem marad el, s maholnap a város fog fizetni, hogy a bérlő üzemeltesse a létesítményt.
10. Hasonlóan érthetetlen kapcsolat fűzi városunk első emberét az önkormányzat tulajdonát képező Fontana Hotel üzemeltetőjéhez is. A 17 szobás, konyhával és étteremmel rendelkező 1032m²-es létesítményt bérlő, és üzemeltető Mobil Gastro Service Kft. tulajdonosa hosszú évek óta díjhátralékban szenvedett. Bár időközben csődbe ment, de új céggel ésnévvel MGS Fontana Kft-ként ismét elnyerte polgármesterünk bizalmát, aki újfent megszavaztatta további bérletként a már új cégnek a korábbi 1,7-2 millió Ft+Áfa éves bérleti díjjal szemben immáron 10.000 Ft+Áfa/hó díjért a komplett szálloda/panzió üzemeltetését. Az évek során „elengedett” díjtartozásról, közüzemi számlarendezésről nem is beszélve. Vállalkozó barát politikát hirdetett, de a díjhátralékos helybéli kisvállalkozó telephelybérletét a haladékkérelem ellenére felmondta.
11. A gazdasági élet ösztönzésének új eszközeként beindított rendszernek köszönhetően városunk is sikeresen pályázott anno, s a Gazdasági Minisztérium 116 milliós támogatásával létrehozta saját ipari parkját. A munkahelyteremtés jegyében remélt 800 új munkahelyből még száz sem lett, s a területet másfél évtized alatt sem sikerült benépesíteni. A kevés tőkével rendelkező kezdő vállalkozások „ingyenes letelepítése” helyett bevételnövelésre törekedve drága pénzért kínálta a területet. A kudarcot látva ismét csókosa gyarapítására használta a közvagyont. A betonüzem áttelepítése érdekében az értékesebb s nagyobb közművesített belterületi ipari parkiingatlant elcserélte egy kisebb, külterületi, közmű nélküli szántóterületre. Az elcserélt külterületre ígért és a csereértéknél „figyelembe vett”védősáv (fásítás) kialakítás az óta sem történt meg. Ugyancsak bevétel növelési szándékkal adta el később a terület egy részét az ipari parkba ugyan csak nem illő, de a rendezési tervmódosítással, önkormányzati rendelettel legalizált TESCO áruházláncnak, pedig a szükséges terület a parkkal szemközti oldalon (magánterületen!) rendelkezésre állt, de egyúttal oda a rendezési terv érdekes módon nem tette lehetővé a beruházást.
12. A város költségvetési üzemének hulladékkezelési tevékenységét megpályáztatásakor nem a pályázatbíráló bizottság által nyertesnek ítélt magyar önkormányzati szolgáltatóval, hanem a magántulajdonú osztrák céggel kötött szerződést, miután a testületet a bírálatot követő zárt ülésen „meggyőzte”. Miután az üzem speciális járműparkját (10 db.) jutányos áron eladta az új szolgáltatónak, az önkormányzat tulajdonát képező 7 ha-os hulladéklerakóját 100 Ft.+Áfa/évdíjért 10 évre bérbe adta a szolgáltatónak. Anno a bérlő 50 évre ítélte elegendőnek a lerakó kapacitást. Ezután a környék településeinek hulladékát is a város lerakójára hordta irreálisan alacsony árat fizetve az önkormányzatnak a szolgáltató, de e díjakat a vonatkozó törvény és a szolgáltatási szerződésben előírt rekultivációs alapban nem különítette el. A szerződés lejártakor ugyan még élt a törvény, de az elszámoltatás elmaradt, s polgármesterünk az új szerződésből már kihagyatta a vonatkozó passzust.
13. A város hulladékát a korábbi 5 km. helyett most 50 km-re szállítják, jelentős lerakási díjért és szállítási többletköltségért. A hulladékkezelési szerződésekkel évek óta, s jelenleg is probléma van, mert a szerződő önkormányzat rendre a szolgáltató érdekeit képviselve, a városlakók hátrányára, kárára köti a gyakran törvénytelen megállapodásokat, szerződésmódosításokat. A Mecsek-Dráva programhoz több mint egy évtizede csatlakoztatta a várost, s miközben már a negyedik szolgáltató végzi a hulladékkezelést, s többszörösére növekedtek a díjak, a város semmilyen hozadékát nem érzékelheti a gigantikus összefogásnak. A szolgáltató a polgármesterünk elvtelen lojalitását térítésmentes szolgáltatásokkal hálálta meg, valamint a képviselők egy részére is VIP szolgáltatást nyújtott (Német Bundesliga meccs élőbenegykis sörözéssel), ami ugyancsak kimeríti a korrupció fogalmát.
14. A hulladékkezelési szerződés lejártakor kötött új szerződésben a díjszabás átstrukturálásának köpenyében az aktuális törvényi előírást kijátszva, ill. megsértve, jelentős (33%-os) díjemelés terhét rótta a városlakókra. Az 50%-os kedvezmény ajánlatával nyertes pályázó a kedvezményt később eltörölve újabb többletköltséggel terhelte a szolgáltatást kényszerűen igénybevevőket. A felháborodást követően a polgármester a beígért korrekciókat (kisebb 50 l-es edényzet, valamint az eredeti díjkedvezmény mértékének és körének visszaállítása) a mai napig nem teljesítette, miközben a környező települések vezetői jelentős engedményeket harcoltak ki a közös szolgáltatótól.
15. A jelenleg már állami tulajdonban lévő, de a korábbi évtizedekben önkormányzati tulajdont képező kórház leépítésének is tevékeny részese volt polgármesterünk. A szűkös finanszírozás ellenére sajátjaként kezelte a kórház kasszáját. A likviditási gondokkal terhes nehéz időszak kezdetén 9 alkalommal összesen 184 millió Ft-ot vont el kérésekkel majd utasítással az intézmény kasszájából a város működtetéséhez. Nem csatlakozott a megyei egészségügyi informatikai rendszerhez, s elmulasztotta, illetve késedelmesen nyújtotta be intézményünk fejlesztési tervét a megyei egészségügyi koncepcióhoz. Az intézmény az elmúlt évtizedben strukturálisan leépült (az egykori 600 ágyas kórház ma alig 180 aktív ággyal rendelkezik), s az ingatlanok, műszerek berendezések többségének állapota sem felel meg a jelenkor színvonalának. A gyermek, szülészet, baleseti sebészeti osztály megszűnése mellett örökös szakemberhiány van, mely csak többletköltségekkel és ellátási hiányosságok (vidéki orvosok késve, vagy nem érkeznek meg a kiírt időben) mellett mérsékelhetők.
16. A későbbiek során privatizáltatta az intézmény működtetését és vagyonkezelését, s az intelmek és tiltakozások ellenére egy tőkeszegény, tapasztalatlan „nyertessel” kötött szerződést, majd a nyertes továbbpasszolta a nyereményét a leánycégének, s hogy helyi adót se kelljen fizetnie - polgármesterünk aktív passzivitása mellett - átalakítatta nem fizetős céggé (nonprofit Kft.), ezzel a trükkel jelentős adóbevételtől fosztva meg városunkat. A több biztosítós egészségügyi rendszer bevezetésére, a vizit és kórházi napidíjra, pályázati forrásokra spekuláló cég számításai nem jöttek be, ezért a szerződésben foglalt kötelezettségeinek folyamatában nem tett eleget. Ennek ellenére az önkormányzat passzív szemlélője volt csak a folyamatnak, majd rendre hozzájárult a szerződésben vállalt, de nem teljesített feltételek partnere igényei szerinti teljesítéshez, egyszer sem vetve fel a szerződés esetleges felmondásának lehetőségét. A privazitátor által szerződésben vállalt beruházásainak határidős teljesítésének elmulasztásai miatt a tüdőgondozó épületét és az ötvösi kastélyt sem tudta visszaadni, ezért az önkormányzat az időközi „államosítás” következtében e két ingatlant kompenzálás nélkül elvesztette, ezzel is több tízmilliós kárt szenvedett a város.
17. A megfontolatlan intézményi struktúrafejlesztés felesleges többletköltségeket rótt és ró az önkormányzatra. A város különböző, egymástól távol lévő helyein lévő sportcsarnok, strandfürdő, tanuszoda, gyógyfürdő üzemeltetése csak létszámtöbblettel és rossz kihasználtsággal biztosítható. Ugyanígy felesleges és megalomániás beruházások (Bárdos iskola, kollégium, művelődési ház) elhibázott funkciókkal, kihasználhatatlan térmértékekkel többlet fenntartási költséggel járnak.  
18. A város tulajdonát képező vízi közmű hálózat üzemeltetésére kötött szerződés koncessziós díját, a polgármester a mindenkori testület mögé bújva a szerződési és törvényi kötelmek ellenére más célra használja, folyamatosan feléli. Az elmúlt két évtizedben több mint 600 millió Ft. koncessziós díj nem lett visszaforgatva az ivóvíz és szennyvíz közműhálózat rekonstrukciójára. A többnyire láthatatlan (talajban lévő) hálózat állapota ismeretlen, s „időzített bomba”. Az idővel aktuálissá váló vezetékcserék elviselhetetlen terheket róhatnak önkormányzatunkra.
19. A rendeletileg támogatott és folyamatosan pályázható panelprogramból Nagyatádon semmi nem valósult meg. Miközben a megyeszékhelyen több mint 4000 lakás került felújításra, városunkban egy sem. Nagyatádon 1700 lakás volt érintett, de csak egyetlen társasház nyújtott be elfogadott eredményes pályázatot. Polgármesterünk mondvacsinált ürüggyel meghiúsította a támogatás igénybevételét, s a vonatkozó önkormányzati rendeletet is hatályon kívül helyeztette. Ezzel 80 millió Ft. támogatástól fosztotta meg a közösség lakóit. Amennyiben Ormai legalább annyira fontosnak tartotta volna annak a mintegy 5000 érintett ember életkörülményein történő javítást, mint amennyit a látványberuházásokra fordított, akkor legalább lett volna értelme a város eladósításának.
20. A különböző Uniós projektek önrészének finanszírozása céljából Nagyatád kötvény kibocsátást kezdeményezett és fogadtatott el a tájékozatlan képviselőkkel. A svájci frank alapú 900 millió Ft-os 15 év futamidejű, 2 év türelmi idejű, 3,2% kamatozású hitel nagyobb részét egyéb célokra költötte, ezért a későbbiekben felmerülő önrészek befizetésére újabb hiteleket kellett felvenni. Ezt megelőzően azonban - a kitudja miért és hogyan - elkötelezett polgármesterünk a hitelnyújtó bank kérésére a kedvezőtlen árfolyamváltozásra hivatkozva külön ügynöki díjat is fizettetett az önkormányzattal.
21. A törlesztést a város nem tudta kiszorítani költségvetéséből, s még a kamatok fizetése is gondot okozott. Egy csődkerülő újabb lehetőséggel élve a régi kötvénycsomagot, a hitelfelvételi törvényi korlátot megkerülve, költségvetésen kívüli átfuttatással, jelentős többletköltséggel újabb (Atád2) kötvényt bocsátott ki új feltételekkel. A szintén svájci alapú, 25 év futamidejű, három év türelmi idejű, változó kamatozású hitel a futamidő végére több mint 3 milliárd Ft. kiadást eredményezett volna az önkormányzatnak.  A város ezt a hitelt sem tudta volna rendesen törleszteni, de a kormány szerencsére időben átvállalta ezt az adósságot, s így megmenekült a csődtől Nagyatád.
22. Ciklusprogramjaiban sokat markolt, keveset fogott. A siker propagandáját áhítattal hallgató hívei nem emlékeznek, vagy nem akarnak emlékezni a korábbi évek ígéreteire. Gondoljunk vissza és nézzük meg, hogy hol tartanak a megvalósítások. Hol van az időskorúak lakóparkja, az időskorúak alapítványa, a fiatalok háza, a military park, a Nagyatád –kártya, új, ill. kibővített állatmenhely, forgalomlassító a Jókai lakótelepen, hiányzó utcanév táblák pótlása, kommunális és iparűzési adó csökkentése, csapadékelvezetők karbantartása? Mikor lesz Segesdig, Lábodig és Ötvöskónyiig érő kerékpárút, új termálkút, közösségi ház a vasúton túl és Henézben, Nagyatád Hírlap, gyalogos híd a csónakázótó szigetére, turizmust támogató TDM (Turisztikai Desztinációs Menedzsment) Dráva mente élővilágát bemutató állandó kiállítás a Látogatóközpontban, Bodvicai talpas ház helyreállítás, Taranyi-Berzencei utat összekötő út, és új munkahelyek?
23. A másfél évtizede ígérgetett „közös klozet” a trafóház mellett állítólag fél éve készen áll, de akkor miért vár az „avatással”, ill. az üzembe helyezéssel a polgármester a város napjáig? A választások előtti szalagátvágás most is fontosabb számára, mint a sokat hangoztatott idegenforgalom színvonalának mielőbbi emelése. A várost elkerülő út építését is sok-sok éve hangoztatja, de a jóváhagyott tervek, a kivitelező megléte ellenére a mai napig még egy kapavágás sem történt.
24. Máig is homályos a kollégium felújítása alkalmával a terv és a kiviteli költségvetés szerinti tojáshéj színű nyílászárók helyett a milliókkal olcsóbb fehér szerkezetek beépítéséből keletkező díjcsökkentés elmaradásának, valamint a kiszerelt öntöttvas radiátorok, a temető régi kerítésének, valamint a laktanya területéről „elpárolgott” kazánok és egyéb „vashulladék” sorsa.
25. Az egykori 10%-os helyi munkanélküliség a tervezett 4-5% helyett pillanatnyilag 28,1% annak ellenére, hogy fiaink és lányaink jelentős része Ausztriától az Egyesült Királyságig kényszerűségből szétszóródtak Európában, s nem a városi közmunkások számát gyarapítja, s semmit nem nőtt a város tőkevonzó képessége! Az országban 24 dinamikusan fejlődő kistérség van, de egy sem a Dél-Dunántúlon. Vannak fejlődő, felzárkózó, stagnáló és lemaradó térségek. Nagyatád a lemaradó kategóriába tartozik jelenleg is, Lengyeltótival osztozva a dicsőséges besoroláson.
26. A szennyvíztelepi bűz megszüntetésének több évtizedes sikertelenségét követően a cél érdekében felvállalta a térség gigantikus szennyvíz beruházási programjának gesztorságát. A térség szennyvízének behozatala a városba a lakótelep mellé, s a járásnyi közműrendszer üzemeltetési többletköltsége (átemelő szivattyúk, emelkedő díjak) jelentős mértékben fogja megterhelni az érintett településeket, ill. azok lakóit (nem lesz rezsicsökkentő), akik az előzetes hozzájárulást is többnyire hitelből fedezik.
27. A Bárdos projekt (Bárdos iskola felújítása, bővítése) során a kivitelezés jelentős csúszásáért megjáró minimum 300 milliós kötbért ismeretlen okokból kifolyólag (ahogy a sportcsarnoknál is) el akarta, s a presszionált peresítés ellenére továbbra is el akarja engedni. Még eszébe sem jutott senkinek, hogy a több mint egy éves csúszás miatt viselt kárt a kártérítés a kötbéren felül is megjárna, s esetleg azt is be kellene vasalni. Vajon miért? Kérdéses az is, hogy a kötbért miért nem hívatta le a szerződés szerint nála lapuló bankgaranciából, vagy a bankgarancia nem nyújtott fedezetet a kötbérre, vagy lemondott a szerződéses bankgaranciáról? Miért nem csak a különbözetet peresítette, ha volt, de nem elegendő nagyságú a bankgarancia? Kérdés az is, hogy a késedelemért a városnak megjáró napi 10 milliós kötbér esetén miért hosszabbította meg sorozatban a teljesítési határidőket? Miért nem volt fontos a polgármesternek, hogy a gyermekek és a tanárok az aláírt eredetei szerződésben foglaltak szerint egy évvel korábban élvezhessék a megújult intézmény előnyeit?
28. Az évek óta húzódó művelődési ház felújítását megelőzően figyelmetlenül járt el a kivitelező kiválasztásnál. Miután az első nyertes pályázó becsődölt, a második esetben sem kellő körültekintéssel (vagy nagyon is megfontoltan?) járt el. A szükséges munkaerő kapacitással és forgótőkével nem rendelkező nyertes konzorcium az építkezés során a polgármester új rezidenciáját rekord gyorsasággalfelépítette ugyan, mi közben a művelődési házat nem fejezte be.
29. A törvényi változások alkalmával a szervilis testület segedelmével, polgármesteri díjazását a keretek sajátos értelmezése alapján az egekbe emeltette. Így fordulhatott elő, hogy a tízezer lakosú város vezetője százezres városnál járó bért, és költségtérítésnek nevezett díjat vesz fel sok év óta, miközben a város költségén a hivatali gépkocsit használja megyei közgyűlési munkássága érdekében is (amiért külön térítést kap). Kiváló teljesítményét hangoztatva több éven keresztül 2-4 millió Ft-os jutalmakat is megszavaztatott magának. De még ez sem volt elegendő, mert a megemelt költségtérítése mellett több alkalommal kifizettetett szabadságmegváltás címén is 2-3 millió Ft-ot, ami a járulékokkal nem kis terhet rótt a költségvetésre. A vonatkozó rendelkezésekre tekintettel a városban rajta kívül egyetlen embernek sem fizettek ilyen jogcímen.
30. Az éves közmeghallgatás intézményét kiüresítette. A renszerváltoztatáskori 200 fős érdeklődő hallgatóság a polgármester hozzáállása miatt mára teljesen elfogyott. A testületi tagok kiskorúsítása, a vonatkozó szabályzat módosítgatása, az egyenes válaszok elmaradása eltántorította az érdeklődőket a részvételtől.
31. A közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvényt sajátosan értelmezve rendre szabotálja, vagy megtagadja az igényelt közérdekű adatok kiadatását. A Bárdos ügyben elvesztett ez irányú per sem tartja vissza, hogy újra és újra akadályozza a közérdekű adatok, információk elérését. Jelenleg is azonos irányú per van folyamatban, mely várhatóan ismét a hivatal elmarasztalását eredményezheti.
32. Zsákmányosztó hatalma érdekében új csapatát is cserbenhagyva elárulta mentorát. Elfeledve az általa élvezett világjárást (Kínától a Baltikumig?) és sokmilliós juttatásokat. Neki természetes az is, hogy megyei képviselői tisztségéről és főként az azért járó anyagi juttatásról annak ellenére sem mond le, hogy azt a szervezetet, amely oda bejuttatta elárulta, annak vezetőjét megalázó procedúrának vetette alá, míg maga a saját aláírásával elvállaltakat sem tekinti becsületbeli ténynek.
33. Magyarságtudatból többször is „jelesre” vizsgázott. Azon az ominózus decemberi napon, széleskörű és hatékony propagandája eredményeként Nagyatád gyalázatosan leszerepelt, és megbukott szolidaritásból. Amíg a külhoni magyarok kettős állampolgárságához szükséges törvény megalkotását támogató IGEN szavazatok száma országosan 51,6%, megyei szinten 54,7%, Csurgón 60,7% volt, addig a nagyatádiaknak csupán 43,5%-a ítélte úgy, hogy a külhoniakkal való összetartozást kívánatos az állampolgárság megadásával erősíteni.
34. A vörös csillagot legnagyobb sajnálatára már nem tűzetheti fel a városháza homlokzatára, de lojalitását demonstrálva a történtek ellenére felhúzatta egy kis időre a székely lobogót, s az uniós zászlótól sem idegenkedik. A városnak adományozott 56-os lyukas zászlót azonban az átvétel óta rejtegeti.

Sorolhatnánk még polgármesterünk kisded játékait napestig, de hiába, mert elfogult, alulinformált, tájékozatlan hívei és szervilis képviselőtársai elnézik minden botlását, fenntartás nélkül elfogadják minden intézkedését.

A dolgok jelenlegi állása szerint sajnos potenciális ellenjelölt hiányában, ha nem kis izgalommal is, de készülhet hatodik ciklusa megkezdésére, ámokfutása folytatására. Írom mindezt annak tudatában, hogy anno 1994-ben a nyíltan hirdetett voksommal támogattam az időközben méltatlanná vált polgármesterünket. Már korábban beláttam tévedésem, amiért jegyzetemben elnézést kértem, s bár tévedni emberi dolog, de megismétlem, „NEM ILYEN LOVAT AKARTAM”!

Aki a fentiek ellenére úgy ítéli, hogy valóban „értékteremtő évek” állnak a MI PISTÁNK által vezetett város mögött, az októberben húzza be ismételten az X-et Ormai István neve mellé, és élvezze, vagy tűrje továbbra is áldásos tevékenységét.

Nos, eddig az idézett korábbi véleményemről készült jegyzet, ami természetesen semmit nem vesztett aktualitásából, mi több időközben komoly „megerősítést” nyert.

Újabb észleléseimről, s véleményemről a következő jegyzetemben szándékozom tájékoztatni az urnákhoz készülődő nagyatádi választópolgárokat.

Az „Alkonyat”-nak titulált helyi Pirkadat legfrissebb számát olvasva, s a kormánypárt legutóbbi kampányfórumának illusztris vendégeit hallgatva, nem akarok hinni sem a szemeimnek sem a füleimnek. Igaz, gyengül a látásom és hallásom is, de többen is megerősítették, jól olvastam, jól hallottam.

A nyakunkon lévő önkormányzati választásokról „füstölögve” a szerző megállapítja; „Nagyatádon is komoly a tét. Átveszi e a város vezetését a kormánypártok jelöltje és csapata, vagy marad a régi polgármester. A választókerület többi városában már kormánypárti polgármester volt az előző ciklusban”.

Érdekes felvetés, hiszen 2010 októberében itt volt a történelmi pillanat a meghirdetett program beteljesítéséhez, mi szerint „zárjuk le a nagyatádiaknak egyre több kárt okozó Ormai-korszakot”. Megvolt hozzá pénz, paripa, fegyver, de a kétharmados kormánypárti, s bazi nagy pénzügyi háttértámogatás mellett a jelölt mégis alulmaradt a „megszervezett” küzdelemben.

Ennek ellenére, bár a korábbi zongoracipelésből nem vette ki részét a testületbe jutott polgári oldal, mégis ölébe hullott a váltáshoz szükséges többség. Azt csinálhattak volna a polgármesterrel, amit csak akarnak (persze csak szigorúan a keresztényi értékrend szerint), de inkább befeküdtek a kényelmes (vagy inkább kényelmetlen?) ágyába, s beérték szerényen a két alpolgármesteri poszttal, valamint a bizottsági elnöki és alelnöki pozíciókkal. Az ezt követő alibi istrángszaggatás már közismert.

Vezérük meglátása szerint, próbálkozásaik a széthúzás miatt hiúsultak meg. Igen? Tessenek már elárulni, kinek a feladata lett volna gatyába rázni a „győztes” csapatot? Miért is volt a széthúzás? Ki volt az egyértelmű felelős?

„Mi úgy gondoljuk, hogy Nagyatád új vezetése nem tűzhet ki kisebb célt, mint azt, hogy felívelő pályára helyezze a várost, gyarapodó, fiatalodó, gazdaságilag erős, élhető várost szeretnénk, ami csak új munkahelyekkel oldható meg.” Szép és nemes gondolatok, magam is támogatom ezen törekvéseket, de mivel ez már korábban, a ciklus kezdete előtt többször is elhangzott (s mi lett belőle?), ezért valóban új vezetés szükségeltetik a kiváló cél tényleges eléréséhez.

A hét eleji „egészségügyi” fórumon meghirdetett összefogásos megújulásra, s a fenti célok régi-új csapat által történő megvalósítására kevés esélyt látok (a miértekről későbbi jegyzetemben).

Az, hogy az új művelődési házba invitált kormánypárti fórum kezdetére alig 40-50 érdeklődő jelent meg (riadóztatásra a kórházból még érkezett egy 10-15 fős mentőcsapat), valamint, hogy a vendéglátók sajtónyilatkozatra hivatkozva félórát várakoztatták a hallgatóságot bár kellemetlen, de mellékes közjáték. Az viszont, hogy a programismertető polgármester jelölthöz, azaz a mostani alpolgármesterhez intézett kérdésre (kiskorúsítva a kérdezettet) a választókörzet országgyűlési képviselője válaszolt, nem kevés tájékozatlanságról tanúbizonyságot téve, már több mint szerencsétlen. Az pedig, hogy a díszvendégül hívott államtitkár nem válaszol a hozzá intézett kérdésre, egyenesen felháborító.

A szenátorunk (országgyűlési képviselőnk) szerint a helyi polgári frakció a ciklus kezdete óta nem volt többségben a testületben, s elvárásuk, hogy olyan városvezetése legyen a tepülésünknek, amelyik együtt tud működni a kormánnyal.

Nos, ha megnézzük a testületet, található benne 5 fő narancsbőrű képviselő, akikből egy alpolgármester. Egy narancsos deszantos alpolgármester (aki nem bír szavazati joggal), de akinek oroszlánrésze volt a szerencsés és szerencsétlen koordinációkban, közvetítésekben, egyezkedésekben. Egy fő tagkönyv nélküli lelenc, aki csak a ciklus végén ült ki a polgári páholyból. Egy fő korábbi FIDESZ tag (és elnök), akit az oszlatás után nem vettek vissza a szervezetbe, majd függetlenkénti bejutása után karanténozták a testületben. Tapasztalt és képzett képviselőként kizárták a bizottságokból, majd amikor szükség hozta, a ciklus végén (a doktori konzílium gyógyulttá nyilvánítása után) „behívták” a csapatba. A korábbi ármánykodó fővezér közreműködésével a beindult kampány során megint ejtették, s törölték a FIDESZ képviselő jelöltjeinek listájáról. Aztán nagyot néztek és hetekig levegő után kapkodtak, amikor ismét felbukkant a képviselő és a polgármester jelöltek között, de immáron a JOBBIK oldalán. Végül, ne feledkezzünk meg a korábbi kormánypárt ellenzékbe került, de kollaborált képviselőjéről sem, aki némi alamizsnáért zsugázott a ciklus előtti választáson.

Ha mindezt számba veszi, a legnagyobb rosszindulattal sem állítható, hogy nem volt meg a ciklus során a kormánypárti többség. Ja, hogy az egyéni és szűk csoportérdekek, és a nem kispályás mutyi mester polgármesterünk szalámi taktikája szétzilálta a FIDESZ-KDNP egységet? Ezen csak az csodálkozik, aki egy szempillantást sem vetett a korszakváltást hirdető, de ígéretéről már az alakuló ülés előtt megfeledkezett civil bagázs (s nem FIDESZ csapat) tevékenységére.

Azt nem tudhatták meg az érintettek, hogy mikor lesz stabil (kinevezett) felső vezetése a „megmentett” kórháznak, de azt igen, hogy nincsen B vagy C verzió, a bemutatott régi-új csapatnak nyernie kell, mert csak ők tudnak együttműködni a kormánnyal. Ha ez idáig nem volt együttműködés, akkor mi végre a nem kismértékű adósság konszolidáció, a kórház „megmentése”, a milliárdokkal történt beruházás indítások (elkerülő út, szennyvíz projekt, stb.). Ha a tartalék verziók hiányoznak, mi lesz Nagyatáddal szenátorúr? Ha nem ismétlődik meg a sikeres 2010 évi választási eredmény, s tovább zsugorodik a polgári frakció, s a régi-új polgármester jelölt ismételten alulmarad a szavazáskor, akkor bezár a kórház és félbe maradnak a megkezdett beruházások? Ugye ezt nem gondolja komolyan képviselő úr!

Szenátorúr, az a meglátásom, hogy a helyi csapata ezt a ciklust amolyan Gyurcsány módra elk..ta, nem kicsit, nagyon. Na de a produkció elbírálását bízzuk a Kövér Lacira, majd ő FIDESZ mércével mérve eldönti.

Ui.: Tisztelt Képviselő Úr! Csak a pontosítás kedvéért. A törvénytelen módon feloszlatott helyi szervezet vezetője (elnöke) a menesztés idején Dr. Barbalics István volt, de természetesen nem tagadom korábbi tagságom, ill. elnöki tisztemet. Ami a blogomat illeti, örömmel konstatáltam, hogy az olvasók között tudhatom. Ha netán mégsem olvasta, hanem a katonáitól hallott róla ezt, vagy azt, így, vagy úgy fésülve, az esetleges félreértések és félremagyarázások elkerülése érdekében szívesen ajánlom figyelmébe.

Választókörzete nagy, s bokros teendői nem teszik lehetővé, hogy gyakrabban (és személyesen) tájékozódhasson a Nagyatádon történtekről, de jegyzeteimből sok mindenről értesülhet, mégpedig hitelesebben, mint az őszinteségben, nyíltságban ugyancsak hiányt szenvedő zsoldosaitól. Egyúttal köszönöm (a klasszikus TTT-s) engedélyét, miszerint blogjaimban azt írok, amit akarok, s bár engedélyét eddig sem kértem, viszont kész vagyok az esetleges együttműködésre, s ha gondolja, a Pirkadat „hézagainak” pótlásaként szívesen megosztok olvasóimmal minden közérdeklődésre számot tartható információt.

Előző jegyzetemben feltett (nem költői) kérdésemre (Mi célból?) augusztus 6-án megkaptuk a választ, mégpedig egy facebook-ra feltett „információs kiadvány” formájában. Most már világosan érthető, hogy a négy évvel ezelőtti ”kezdeményezés” újbóli közzététele Somogy Megye Vezető Híreként a Somogy neten, egyértelműen kampányolási célzattal történt!

A polgármester jelöltünk által közreadott tájékoztató lényege, hogy az egykor önkormányzati kórházunk az elnyert 1,1 milliárdos uniós támogatású projekt kebelén belül többé-kevésbé megújul.

Örömteli hír minden újszülöttnek, s mindazoknak, akiknek a kórház kerítésén virító gigant tábla ez idáig elkerülte figyelmét. A kórházba ilyen-olyan célból, vagy a közeli Sparba igyekvők már másfél éve szembesülhetnek a nagyszerű hírrel, mert a munkálatok befejeztével, a kiadvány szerint „javulni fog a régió lakosságának általános egészségi állapota”.

Hát ebben egy kissé kételkedem, de azt bizton állíthatom, hogy ugyan csak ráfér a régóta lepukkant (ma már állami) intézményre egy komolyabb ráncfelvarrás, amihez az elnyert támogatást kissé keveslem. Az épület külső és belső állapota, valamint az elavult technikai-gép-műszer állomány mai szintre fejlesztése meglátásom szerint az elnyert összeg három-négyszeresét is simán lenyelné.

Na, de ne legyünk telhetetlenek, ne akarjunk az „engedélyezettnél” nagyobbat álmodni és az évtizedek mulasztásai után érjük be azzal, ami van. A megvalósult energetikai, valamint a folyamatban lévő rehabilitációs projekt mellett óriási lépés a kórház életében a Regionális Fejlesztési Alap támogatásával megvalósuló fejlesztés, ami arra is némi reménnyel szolgálhat, hogy a még folyamatban lévő egészségügyi reformnak nem esik áldozatául, s fennmarad az intézmény. Mivel a KÖZGÉP is itt van a város szélén, okkal remélhetjük, hogy kórházunk rekonstrukcióját is rendben elvégzik.

Az interneten frissített hírt olvasva az egyik projektelem megragadta a figyelmemet, s egy újabb ezúttal nem acélos kérdésfeltevést generált bennem.

Sok-sok évvel ezelőtt az akkori „kórházmentők” nagy-nagy igyekezettel próbálták a kórház helyzetét a valósnál feketébbre festeni, s amúgy sem rózsás pénzügyi gondjait tovább tetézni.

Akik a városi televízión folyamatosan figyelemmel kísérték a kórház sorsát egyengető kompetens vezetők valamint a képviselő-testület tevékenységét, azok talán emlékeznek a történtekre.

Figyelemre méltó esemény volt a mélyrepülés kezdetén, amikor polgármesterünk a leköszönt igazgatót (dr. FF-re) is felelőssé próbálta minősíteni a sanyarúvá vált kórházi helyzetért.

Az utólagosan „bűnbaknak” jelölt korábbi vezető azonban karakán módon, nyilvánosan cáfolta az egyértelműen alaptalan vádat, mivel bizonyítottan „százmilliós” tartalékkal és nem hiánnyal adta át utódjának az intézmény vezetését.

Az új igazgató (nő!) is megszenvedte a polgármester önös érdekeitől vezérelt kisded játékait, s a végén ráadásul (a felelősök helyett) el is vitették vele a balhét.

Mi is történt, mi a kérdés? Nos, a felújítási programban a projekt egyik elemeként szerepel a röntgendiagosztikai géppark cseréje. Igaz, hogy a gyors technikai fejlődés következtében, vagy inkább eredményeként az egészségügyben használatos géppark is elavul és amortizálódik, ezért időnként cserére szorul, de annak vannak látható jelei. A közelmúltban a rendszeres és eseti vizsgálatok alkalmával (kórházban és tüdőgondozóban) láthattam, hogy muzeális értékű gépekkel estem át a vizsgálatokon!

Kérdésem; Hol vannak az önkormányzat által a kórháztól „kölcsönzött” pénzen vásárolt röntgengépek?

Anno 2002-2004 között a polgármester az önkormányzat részére a képviselő-testület tudta és hozzájárulása nélkül, kilenc alkalommal összesen 184 millió forintot kért, majd követelt kölcsönbe a kórház vezetőjétől.

A szabálytalan „kölcsönzés” indokaként új röntgengép, majd gép-műszer, majd ismét röntgengép beszerzésének önrészét jelölte meg. A 7%-os kamatra (?) történt kölcsönzések tényét a nyilvános üléseken három alkalommal is feltett kérdésem ellenére tagadták az érintettek (jegyzőkönyv tanúsítja!), de a vonatkozó dokumentumok ma is bizonyítják nyilvánvaló hazudozásaikat. Az akkoriban illetékes hatóság felé jeleztük is észrevételeinket, de az ügyet szokás szerint szőnyeg alá söpörték.

Az igaz, hogy a „követelő” (utasítom!) levélben forrásként a kórház saját bevételét jelölte meg a polgármester, de az intézmény akkor már likviditási gondokkal küszködött, így OEP pénz használatára is sor kerülhetett.

Az biztos, hogy a kölcsönök többszörösének is lett volna felhasználási helye az intézményben (pl. egy aktuális informatikai fejlesztésre nem jutott 5 milla), de a városvezetőnknek előbbre való volt gazdálkodási botladozásainak leplezése, mint a lejtőre került intézménye megsegítése.

A gazdasági-társadalmi változások kedvezőtlen alakulása ugyan nem a MI PISTÁNK lelkén száradt, de szervilis holdudvara asszisztálásával nem csekély mértékben hozzájárult az egykor szebb napokat megélt intézmény leépüléséhez.

Az egykori 600 ágyas, közel hetven orvost foglalkoztató kórház a megfelelő gondoskodás hiánya és felelőtlen privatizáció eredményeként, ma alig 120 aktív, ill. 250 krónikus ággyal rendelkezik alig több mint egy tucat főállású orvos felügyeletével. Na, ettől biztosan nem javul a járás lakosságának általános egészségi állapota.

Az induló fejlesztést propagáló messiás („kórházmentő”) tevékenységét egy „buzgó” szimpatizánsa ügyesnek titulálta, s már-már csodatevőnek tüntetné fel, de igehirdetését óvatosan kéretik kezelni, hiszen a 2010 évi ígéretesen indult kampány nyilvánvaló kudarca nem olyan régen volt.

Az persze már egy újabb történet, amiről talán majd máskor, esetleg a közeli jövőben!

Ui: Aki netán nem olvasta, egy újabb jó hír!

A legújabb alig egy hetes kimutatás szerint térségünk gazdaságilag és társadalmilag továbbra is egyre jobban fejlődik (évek óta ezt halljuk!). A fejlettségi mutatók szerinti statisztika, Nagyatádot a járások (176) „versenyében” az előkelő 132. helyre sorolja. Na, erre varrjon gombot, aki tud!

A fanyalgóknak csak mellékesen jegyzem meg (sovány vigaszként), hogy a szomszéd várak mögöttünk kullognak (Csurgó 137, Barcs 152).

Mi célból? Acélból, „szokták volt mondani” az érthető választ nélkülöző kérdésekre, az ugyancsak értelmetlen, de jól hangzó választ.

Ez lehet a válasz a hónap elején megjelent cikk kapcsán feltehető kérdésre is, melyet a megye hivatali krónikása adott közre a neten, mint uborkaszezon közepén felbontott uborka befőttet netes saláta gyanánt.

Néhány olvasó a reagálásában úgy tett, mind ha értené a választási ciklus kezdetén született írás felbukkanását, de vajmi kevés sikerrel, mert az ismét aktuális kampány ellenére sem érthető az idéző valamint facebook-os megosztó célja (emlékeztető, dicséret, számonkérés,elmarasztalás?).

Akik nem botlottak a történetbe azoknak röviden csak annyit, hogy a megjelent cikk felidézi, hogy a korábbi és jelenlegi kormánypárti polgármester jelölt miként vonta ki kardját az akkori parlamenti képviselőnkkel karöltve a helyi kórház megvédése érdekében. Megvédjük a város kórházát (bezárt gyerekosztály újraindítása, a betegszállítás gyorsítása, stb.), volt az egykori fórum (2010. 09.) jelszava és témája, s bár a jelszó az akkori, ill. jelenlegi polgármester zászlaján is ott virított, de sok víz folyt le az óta a Rinyán, ezért lássuk mi is történt valójában.

A történet sok évre nyúlik vissza, de Ádámot és Évát mellőzve az elején kezdem.

A vonatkozó kordokumentumok (előterjesztések, jegyzőkönyvek) tanúsága szerint még csak csírázni kezdett a gazdasági válság, amikor kórházunk „gyengélkedése” napirendre került a városatyák havi rendszeres fórumán.

Arról nem található feljegyzés, hogy Mutyi Pistánk kivel és miről tartott kulisszák mögötti tervezgető egyeztetést, de „sugallatára” városunk képviselő-testülete 2007. március 12- ülésén azt a feladatot adta a hivatalnak, hogy végezzék el a működtetésbe adás mérlegeléséhez szükséges elemző munkát.

Az áprilisi ülésen aztán az akkori főigazgató tájékoztatója, ecsetelve a kórház helyzetének további romlását (TVK hozadéka, likviditási gondok) mintegy alátámasztotta, megerősítette a városvezetői felvetés szükségességét, időszerűségét.

Ezt követően korábban soha nem tapasztalt huszáros tempóban indult be a hivatott és érdekelt „gépezet”.

A májusi ülésen az ötletgazda már komoly szakmai előkészítésről adott tájékoztatót a döntéshozók részére.

A működtetésbe adás gondolatának alappilléreit a Kató és Társa Kft. korábbi (2005. évi) helyzetértékelése, a Citifund Pénzügyi és Vezetési Tanácsadó szakértői elemzése, valamint a kórházi dolgozók két illetékes fórumán, továbbá a kibővített főorvosi értekezleten megfogalmazott feltételek, felvetett pályázói háttér és garanciák meghatározásai, valamint az akkor még „ismeretlen érdeklődők biztatásai” adták.

A júniusi ülésen már az előírások szerinti menetrendet (vagyonértékelés, pályáztatás mikéntje, stb.) ismertette a polgármester, majd augusztusban beszámolt az elkészült vagyonértékelésről, az eljárási szabályok (hirdetmény, ajánlat értékelés, stb.) előírásáról, valamint a kiválasztott (nyertes) közbeszerzési tanácsadó (Propritus Bt.) személyéről. Szeptemberben a testület elfogadta a nyílt pályázat feltételeit a működtetésbe és vagyonkezelésbe adásra, s jóváhagyta az engedélyezési okiratot, majd októberben döntött a kiírásról.

A következő év januárjában a bejelentkező Allegro Kft. valamint Medical Investments Zrt. érvénytelen pályázata miatt az eljárás eredménytelenül zárult, ezért új felhívás került meghirdetésre. A megjelölt határidőig pályázó Hospinvest Zrt. valamint Medical Ivestments Zrt. vetélkedéséből a hiánypótlás után a bíráló bizottság döntését és a testület jóváhagyását követően (márciusban) az utóbbi került ki győztesen.

A nyertes menyasszonyt a támogatói sokkal szebbre festették, mint amilyen a fátyol alatt volt. A nem sokkal korábban alapított céget milliárdos tőkeháttérrel, kellő szakmai felkészültséggel ruházták fel, de ezekkel kapcsolatos kételyeit, fenntartásait csak a „három testőr” fogalmazta meg, s szavazatával nem támogatta a kórházügy ilyetén megoldását.

Az előkészítés után (áprilisban) a szerződést a rögzített feltételekkel, a győztessel 25 évre megkötötték, majd ezt követően a Városi Kórház és Rendelőintézet intézménye megszűnt. Májusban szerződésmódosítás, júniusban kiegészítés történt, majd augusztusban elfogadásra került a végleges átadás-átvétel.

 Miközben egymást váltották az ügyvezetők a kórház élén, 2009 márciusában, az időközben szárba szökkent gazdasági válságra tekintettel ismét módosították a szerződést, és újabb határidő született az üzemeltetői, illetve vagyonkezelői kötelezettségek teljesítésére.

Bár időközben beigazolódtak a leszavazott aggályok, s egyértelműen nyilvánvalóvá vált, hogy a szerződő fél a kelleténél többet markolt, s kevesebbet fogott, de hathatós érdemi lépés a tulajdonos részéről nem történt.

2008 januárjában aztán megint szembesülhetett az önkormányzat, hogy az újsütetű üzemeltető-vagyonkezelő nem tudta teljesíteni szerződésben vállalt kötelezettségeit. Elmaradt költöztetések, fejlesztések, fizetések után jött a 70 milliós tagi kölcsön mentőöv, majd hosszú csend, s semmi tulajdonosi presszió a választási ciklus végéig.

2011 januárjában aztán az üzemeltető az új testületnek felvázolta a strukturális átalakítási elképzeléseit (Mátrix, stb.), melyet a többségében tájékozatlan, kisebb részben nagyon is tájékozott városatyák egyaránt előremutató kezdeményezésnek, tenni akarásnak minősítve kérdések, aggályok nélkül egyhangúan elfogadtak, és megszavaztak.

Ki olvasta az „első bálos” képviselők közül az előzményeket (szerződéseket), ki nem, nem tudható, de bennfentes (kórházbéli) vezetőjük a bonyolult, de előremutatónak minősített helyzet átmeneti megoldására, jó kompromisszumnak ítélte, a megnyíló új lehetőségek, pályázati sikerek reményében.

A már javában virágzó válság közepette, az intézmény további gyengülésére tekintettel (finanszírozás és forrás elérhetőség csökkenés) áprilisban aztán létrejött a Medical Investments Zrt. 100%-os leányvállalata, a Nagyatád MED Kft.

„A fejlesztési elképzelések elvben kikezdhetetlenek, gyakorlatilag betarthatatlanok” mondta az üzemeltető, „ezért az elképzelt célokat jelentősen ki kell igazítani, hozzá kell igazítani a realitásokhoz”.

Meglátásuk szerint a kiírás óta drámaian romlott a helyzet, s bár legjobb tudásuk szerint irányították a kórházat, de eszközeik, lehetőségeik beszűkültek, kimerültek a működési finanszírozás miatt. A helyzet tárgyalásakor az önkormányzat által korábban a kórházi FB-be (Felügyelő Bizottság) delegált tag, parádésan alakította a néma leventét.

Igaz, hogy a korábbi spekulációs tételek (tervezett több biztosítós rendszer, vizitdíj, kórházi napidíj, pályázati források, stb.) léket kaptak, de kérdem én ismét oly sok év után, hol volt a korábbi nyomós érvként hangoztatott sokmilliárdos „tőkeháttér”? Természetesen csak a pályázó és érdektámogatóik fantáziájában!

„A kórház elvesztése beláthatatlan kockázatokat, károkat hordoz”, mondta az üzemeltető, s felajánlotta a tulajdonosnak, hogy szálljon be, legyen résztulajdonos az újcégben. A testület a javaslatot elvetette, s újabb szerződésmódosítást követően az üzemeltető-vagyonkezelő nonprofit társaságként működött tovább. Az önkormányzat FB. tagját időközben új tag váltotta a megváltozott testületi erőviszonyokra (alpolgármester cserére) tekintettel, de kardja, lobogója neki sem volt.

2012 áprilisában újabb szerződésmódosítás következett (decemberig), mivel a korábbi határidő módosítások ellenére sem került kiürítésre és visszaadásra a 4014m²-es ötvösi, valamint az 1821m²-es Rókus közi ingatlan.

Május 1-től aztán az egészségügyi ingatlan vagyont, majd 2013 júliusától a Kórház-rendelőintézet üzemeltetését is átvette az állam. Ennek következményeként az önkormányzat a szóban forgó ingatlanok értékesítési lehetőségétől elesett. A sorozatos mulasztások többmilliós veszteséget okoztak az egyébként is jelentős kötelezettség állománnyal terhelt önkormányzatnak, s melynek a testület kormánypárti többsége ellenére, ugyan úgy nem akadt felelőse, mint a Bárdos projekt elszálló 300 milliós kötbérének, vagy a kultúr centrumunk kellő körültekintést nélkülöző rekonstrukciójánál keletkezett milliós többletköltségeknek.

Miután a hajó elment a polgármester (április 18. Megy a gőzös..? jegyzetem) még fogadatlan prókátorként „lobbizott” (?) a kórházi dolgozók időközben elmaradt béremelésért, de az idei parlamenti választás során kiderült, hogy a késedelmes hiánypótlás megvalósulása valójában új képviselőnk érdeme, aki az induló kampány alkalmával (miheztartás végett!) a következőket jelentette ki: „Nagyatádnak arra van szüksége, hogy a kormánnyal a költségvetési ciklus idején együtt tudjon szorosan működni. Nagyon fontos, hogy olyan szakembert találjunk és olyan politikust, aki ezeknek a feltételeknek meg tud felelni. A kormánypárt régi-új polgármester jelöltje mindezen feltételeknek maximálisan meg tud felelni”!

 Nos, Tisztelt Polgártársak az elmúlt évek történéseit figyelembe véve lehet értékelni, és ha eljön az ideje, a „kórházmentők” közül választani!

Utoljára ez év áprilisában „Közérdekű” jegyzetemben tettem említést arról, hogy a nagyatádi hulladékkezeléssel, pontosabban díjakkal kapcsolatos adatok kiadását a szerződő felek (mind a szolgáltató, mind az önkormányzat) megtagadták. A szolgáltató esetében illetékes (Zalai) bíróság az üzleti titok, magán cég, stb. indokokkal visszatartott adatok kiadásának kötelezettségét tárgyalás nélkül rendelte el. Nem úgy az önkormányzat esetében kompetens Kaposvári Járásbíróság, amely nem döntött Hűbele Balázs módon, hanem kilenc hónapon keresztül alaposan kitárgyalva, megfontoltan hozta meg ítéletét.

Nos, aki úgy gondolta (mint magam is), hogy az ítélet ugyan más megyében, de azonos ügyben csak azonos lehet, az tévedett.

 A bíróság a keresetet megalapozottság hiányára hivatkozva elutasította mondván, hogy a kért egységdíjat abban a formában (Ft/m³/ürítés+ÁFA) az önkormányzat nem kezeli, így birtokában nincsen, és azt kiadni így nem köteles.

A települési hulladékkezelési közszolgáltatási díj megállapításának részletes szakmai szabályairól szóló 64/2008. (III. 28.) Korm. rendelet 7. § (4) bekezdése szerint az ürített hulladékmennyiség az edényszám, az ürítési szám és a tömegben vagy térfogatban meghatározott hulladékmennyiség szorzata.

Nagyatád Város Önkormányzatának 10/2012. (III. 30.) önkormányzati rendelet (Ör.) 36. § (2) bekezdése szerint a közszolgáltatási díj rendelkezésre állási díjból és ürítési díjból áll, míg a (6) bekezdés szerint az ürítési díj a díjfizetési időszak ürítési száma, a választott tárolóedény térfogata (liter) és azegységnyi díjtétel szorzata.

A bíróság észrevételezte, hogy az Ör. megfogalmazása vitatható, hogy a 36. § (6) bekezdése az ürítési díj kiszámításánál a választott tárolóedény mértékénél a térfogat (liter) mértékegység meghatározást rögzít, de az önkormányzat mégis űrmértékkel (liter) számol. Mivel az űrmértékről (liter) térfogatra (köbméter) történő matematikai számítási művelet nincs, pontos számítás nem végezhető, az alperesnek nem feladata elvégezni. Erre tekintettel a bíróság a közérdekű adatkiadási kérelmet megalapozatlannak találta.

Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (Infotv.) 3. § 5. pontja szerint közérdekű adat: a helyi önkormányzati feladatot, ellátó szerv kezelésében lévő és tevékenységére vonatkozó vagy közfeladatának ellátásával összefüggésben keletkezett, a személyes adat fogalma alá nem eső, bármilyen módon vagy formában rögzített információ vagy ismeret, függetlenül kezelésének módjától, önálló vagy gyűjteményes jellegétől, a birtokolt adatfajtákra és a működést szabályozó jogszabályokra, valamint a gazdálkodásra, a megkötött szerződésekre vonatkozó adat.

A jogszabály egyértelműen térfogat számítási módot határoz meg, amelynek alapmértékegységeként kisegítő jelleggel (zárójelesen jelölve) literben határoz meg.

Addig, amíg nem módosítják az Ör-et, addig az önkormányzat azt köteles figyelembe venni és végrehajtani, s az ítélet alapjául is csak az Ör. rendelet által meghatározott térfogat alapján kell a közérdekű adatkiadási kötelezettségnek eleget tenni. Az Ör. azonban más mértékegység tekintetében sem a kötelező SI mértékegységekben rendelkezik. Az Ör. 25. § (2) bekezdésében az edényben elhelyezhető hulladék maximális súlyát az edények térfogata függvényében kilogrammban határozza meg, amely mértékegység pedig nincs, mivel a tömeg mértékegysége a kg, s nem a súlyé, mivel a súly SI-mértékegysége a newton.

Álságos dolog a törvényi kötelezettség alóli kibúvás érdekében az önkormányzatnak a matematikai fogalmakkal zsonglőrködni, mert; Idézés a Wikipédiából:

A köbméter (jele: m³) a térfogat származtatott SI-egysége.

1 köbméter egyenlő a következőkkel: 1000 liter (pontosan)

Egy köbméter 3,98 ⁰C-os tiszta víz tömege standard légnyomáson 999,972 kg (körülbelül 1 tonna)

További mértékegységei:

Egy köbdeciméter (jele: dm3) 1 deciméter (0.1 méter) oldalhosszúságú kocka térfogata.

1köbdeciméter egyenlő 1 literrel.

A hétköznapi szóhasználatban a kilogrammot gyakran a súly mértékegységének mondják. Valójában a súly SI-mértékegysége a newton; a kilogrammhoz igazított SI-n kívüli mértékegysége a kilopond (kp). A súly a tömeg és a nehézségi gyorsulás szorzata.”

Önkormányzatunk hivatkozása sem a saját rendeletével, sem a fenti matematikai törvényekkel nem igazolható, hanem éppen azzal ellentétes. Tehát, ha azt állítja, hogy azért nem tudja a kért közérdekű adatokat kiadni, mivel azt a kérelmező nem literben, hanem m³ mértékegységben kérte, s azt azért nem tudja kiadni, mivel a m³ nem űrmérték, hanem csak térfogat, s az űrmérték nem lehet m³ csak liter, akkor ténylegesen rendelkezik a kért adatokkal.

Köztudomású tény, hogy a hétköznapi életben sem használjuk, értelmezzük másként a térfogat megjelölést és számítást, mint akként, hogy 1 m³ az egyenlő ezer literrel, szemben a súly mértékeként általánosságban tévesen használt kg mértékegységgel.

Mivel a vitatott kérdés eldöntése a bíróságok feladata, továbbra is kíváncsian várom az újabb bíróság (Kaposvári Törvényszék) álláspontját, s ítéletét annak ellenére, hogy a hajó már elment, mivel a testület időközben jóváhagyta a pályázattól jelentősen eltérő, s a lakosságra hátrányos hulladékkezelési szerződést.

Képviselő-testületünk bénázásai az elmúlt években jelentős károkat okoztak önkormányzatunknak (Bárdos projekt, Művelődési házunk rekonstrukciója, Hulladékkezelési szerződés, stb.), s ha marad a korábbi gyakorlat, akkor az aktuális koncessziós szerződés (Vízi közmű) megújításánál is a gyakran hangoztatott „jó döntés”-re számíthatunk.

Kiscsoportos "házi" ünnepségeket tartani kényelmesebb és egyszerűbb, mint közérdekű feladatok megoldása érdekében a témákban elmélyülni, s kitartó küzdelemmel eredményesen végig vinni.

Városatyák!

Ciklus vége ide, vagy oda, az aktuális kampány ellenére a tényleges feladatokra is illenék némi figyelmet fordítani!

(pl. Mi a város tényleges pénzügyi helyzete (adósság konszolidáció?), vagy mi a helyzet a 300 millás Bárdos kötbér perrel ?)

Nem, nem a Futrinka utcában, hanem a reményt keltő (?) változások elé néző városunkban.

Olyan zaftos hírrel, mint a Kuruc.info legfrissebb csemegéje (a fácánkakasra vadászgató alelnök-államtitkár londoni (bal)esete a „modelltévés tyúkkal) ugyan nem szolgálhatok, de azért „kicsiny falunkban” is történik egy és más a szürke hétköznapokon.

Az események többsége itt-ott már felbukkant a hírekben, de miként az újszülöttnek minden vicc új, úgy a médiákkal felületesen érintkező, vagy azokat teljesen mellőző olvasók számára is újdonságként szolgálhat.

Ugyan helyi vezetőink is vadászgatnak (ízlés szerint ki-ki nyúlra, titkárnőre, fodrászra, lovászra, vagy éppen állami földre vagy trafikra), de ezek az infók már nem újkeletüek.

A friss hír (már akinek!), hogy a korábbi prognózisom cáfolataként (?), nagyra becsült polgármesterünknek nem kell magányosan rajtvonalra állnia az őszi helyhatósági választásokon.

A helyi TV június 26-i „Ormai adása” hivatalosan is közreadta, hogy a Nagyatádért Egyesület alapítója és oszlopos tagja, független jelöltként az egyesület támogatásával immáron hatodszor újra indul a megmérettetésen, de a PIRKADAT legutóbbi számából értesülhettünk, hogy a kormánypárt is megtalálta reménykeltő potenciális (régi-új) jelöltjét.

Miután a korábbiakkal ellentétben a jelenlegi ellenzék nem állt be a 20 éve regnáló polgármester mögé ezért várható, hogy a közeljövőben önálló jelölttel rukkol elő.

Tekintettel arra, hogy a településünkön is felbukkantak az országos szinten feltörekvő pártok képviselői, így elképzelhető, hogy besorolás helyett szintén önálló polgármester jelöltet állítanak a rajtvonalra.

Lesz itt választási bőségkosár, csak győzzön eligazodni a tájékozatlan választópolgár a kiválónál kiválóbb jelöltek között. Az okkal és joggal elvárható programok nyilvános (fórum, vagy TV-s) ütköztetésének realitását illetően a jelenre és közelmúltra tekintettel vannak kétségeim, de remélem, hogy az élet ismét rám cáfol, és parádés vagy parázs viták (érvek pro és kontra ütköztetésének) fültanúi lehetünk.

Újsütetű kampánynak nézhetünk elébe, hiszen a látottak, hallottak szerint az „enyhülés”, vagy közeledés (?) korszaka köszöntött ránk (somogyiakra).

Alkalmi amnéziában szenvedő városvezetőnk a választásokra tekintettel, tettéről megfeledkezve, botrányosan elárult korábbi mentorával adta át a helyi borászok-pálinkafőzők produktumának elismerését.

Ezt követően a korábban persona non grátává minősített egykori Somogy 001 invitálását nem elutasítva, a megyei elnök közgyűlési kísérettel tisztelte meg pincéjében a Pálinka Királyát. Lehet csodálkozni, de megtörtént (a csoda).

A Nagy Imre újratemetése 25. évfordulóján külön-külön történt „titkos megemlékezés” ugyan némi árnyékot vet a ciklus elején hirdetett összefogásra, de azért már valami van (ha nem is az igazi).

A kormánypárt megyei választmányának (amely céljai elérése érdekében korábban az okirat hamisítást is elfogadhatónak ítélte) alelnöki tisztére oly büszke alpolgármesterünk végül is igazolva az „egyes jelölést”, elfogadta a felkérést.

„Számítottam rá, hiszen a szervezet tagjaival a 2010-es választások óta ezért dolgozunk és ere készültünk. A felkérést megtiszteltetésnek érzem, de felelősségnek fogom fel.”

Magam is „számítottam rá”, de a munkát és felkészülést figyelemmel kísérve ugyan kissé szkeptikus vagyok a jövőt illetően, de azért bizakodom, hogy oktalanná válnak aggályaim.

Legyen jelöltünk összetartozás napi gondolata szerint;

                                                              „ ...Én dolgozni akarok. Elegendő harc, hogy a múltat be kell vallani.

                                                               A Rinyának, mely múlt, jelen s jövendő, egymást ölelik lágy hullámai.

     A harcot, amelyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés, s rendezni végre    

                     közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés.”

(elnézést a „plagizálásért”; nem Kárpáti L. nem Bertók L. hanem Rinyával korrigált József Attila!)

A sajtóból már értesülhettünk Siófok, Debrecen, stb. őszi polgármester jelöltjeiről, s trendi a kormánypárti egyes jelölés. Bár városunkban „fecseg a felszín, hallgat a mély”, de néhány apró jel arra utal, hogy a következő ciklusban is egyedül a MI PISTÁNK készül viselni a kalapot, illetve a bürgermeisteri szalagot.

„Semjén nyomdokában? „tépelődök a facebookon jól mutató, s nem kis közérdeklődésre számot tartható fotón, de aztán megvilágosodik, hogy szó nincs róla, csupán egy kis gyakorlás az „őszi bevonulás”-ra .

Arra, hogy mi lehetne az árulkodó kép valódi mottója, ill. a tényleges szándékra csak a jövőben derülhet fény.

A helyi képviselő-testület polgári frakciójának ciklusbeli teljesítménye alapján nem lehetnek kétségeink, hogy a korábbi ígéret miszerint „zárjuk le a nagyatádiaknak egyre több kárt okozó Ormai-korszakot” ismételten elmarad. Potenciális jelölt hiányában egyedül felállva a rajtvonalra, magányosan startolhat, s kocoghat be (ha nem is fehér lovon) a célba az immáron „kormánypárti” jelölt.

Probléma egy szál se, ha a többség így óhajtja, hát legyen meg a „nép” akarata.

A korábbi, és folytatásra beígért témánál maradva, térjünk akkor vissza a beszámolóra, melynek címe Nagyatád Város Önkormányzata és gazdasági programjának végrehajtása.

A beszámoló alapjában véve az elmúlt két évtized legjobbika, s a városházi apparátus keze munkáját dicséri. A bő és minden részletre kitérő beszámoló a legfinnyásabb igényeket is kielégíti, már ha veszi a fáradtságot az érdeklődő és végigolvassa a 64 oldalt. Az egy kissé meglepett, hogy a városatyák részéről egyetlen kérdés sem merült fel a közmeghallgatáson, de ha igaz, a polgármester a képviselőket időben tájékoztatta a részletekről, s bizonyára alaposan kitárgyalták, a témát kimerítve megvitatták a ciklus történéseit, ami után nem maradhatott nyitott kérdés. A pontosság kedvéért helyesbítenem kell, mert egy kérdés elhangzott a polgármester klubtársa részéről. Az iránt érdeklődött (mint a Nagyatádért Egyesület elnöke), hogy a beszámoló civil egyesületek listájáról miért hiányzik a gesztenyés csapat neve. Kardinális kérdés, de az igazán meglepő a polgármesteri válasz volt, amit ezúttal nem teszek közzé.

Ami a tökéletes beszámoló ellenére némi hiányérzetet keltett bennem, az nem más volt, mint a korábbi években is hiányolt őszinte önkritika ismételt mellőzése. Az egyetlen sajnálkozó megjegyzés az előterjesztő részéről inkább a polgári frakciónak szólt miszerint; „sajnálatos, hogy az eredményes szakmai munkát végző vezetőnek át kellett adnia a vezetői munkát más településről pályázó szakembernek”. Így igaz és valóban sajnálatos, de csak egy ilyen eset volt? A kormánypárti kapcsolati tőkéből csak ennyire futotta, az érdekérvényesítésből csak ennyire tellett?

Az előterjesztő szerint bármennyire is helyesnek és célszerűnek bizonyultak DÖNTÉSEIK(?), pontosabban döntései(!), azért a fenti bakin kívül megesetteket is illenék beismerni.

Ott van mindjárt a gyalázatos hulladékkezelési szerződés, melynek a felháborodások nyomán ígért (”általunk folyamatosan képviselt álláspont érvényesüljön”), lakossági szempontokat érvényesítő módosítása elmaradt. Átalakult szolgáltató cég(ek), új törvényi feltételek, más érdekek, stb. rizsa dögivel, de az eredeti pályázatban beígért, majd megszüntetett 50%-os kedvezmény, az 1-2 fős háztartásoknak az 50 l-es kuka használata, stb. a „kibontakozás iránya, az alagút vége” ellenére nem jött vissza. Az előterjesztő lojális „együttműködését” viszont a szolgáltató nem csekély mértékű (értékű) szívességgel ellensúlyozta, melyre a városatyák a mai napig nem kérdeztek rá; hogy is volt ez polgármester úr?

A testület ingerküszöbét el nem érő Bárdos projekt kötbérperének „summasztásos” szüneteltetése, a művelődési ház felújításának célszerű kivitelező választásai, valamint a városi vízi közmű koncessziós díjainak évenkénti „eltapsolása” is a racionális és hosszú távon is helyes döntések közé sorolhatók?

Oktatási, Kulturális és Sportbizottsági elnök Úr!

Hol tart a felújított művelődési ház tartalommal és eszközökkel történő feltöltése? Itt az iskolai nyári szünet, és az épület kong az ürességtől. Hány millió többletköltséget eredményezett a beruházás elhúzódása, hány milliót igényel a „tartalommal” (internet szoba, rex vagy biliárd aszta, pingpongasztal, csocsó, stb.) való feltöltés, és milyen forrásból lehetséges a megvalósítás?

Miként fordulhatott elő, hogy miközben a pályázatnyertes konzorcium által felvállalt művelődési ház felújítás nem történt meg, addig a szintén felvállalt polgármesteri rezidencia elkészült?

Honnan lesz biztosítva a (választásokra tekintettel) beígért műfüves focipálya önrésze? Hol van a helyi klubnak több milliója, mikor évtizedek óta a város tartja lélegeztető gépen? Ha „biztos” pályázatból, akkor miért ilyen szerények? Kozármisleny és a többiek mertek nagyot álmodni? Ha valóban 150 körüli az utánpótlás létszám, akkor nem öregbítené a város hírnevét, egy mondjuk Szakály Péter futball akadémia?

Folytathatnám a kérdések sorát a pénzügyi bizottság elnökével, a külsős alpolgármesterrel, és a passzív képviselőkkel, de megtartom kérdéseimet az őszi választások esetleges élő fórumaira, mert választ jelen helyzetben nem remélhetünk.

2011. november 25-i blogomban már közreadtam észrevételeimet a kimúlás jeleit mutató fórumról, s bár előző jegyzetemben hírt adtam a bekövetkezett végről, azért néhány megjegyzés erejéig visszatérnék a témához.

A jelzett okok miatt kurtára sikeredett ülés kapcsán nem ejtettem szót a választópolgárok által testületbe választott képviselőkről. Az elmúlt 24 év legfegyelmezetlenebb testülete a jelenlegi, hiszen egyetlen ciklusban sem fordult elő, hogy a testület több tagjának távolmaradása miatt az ülés elmarad. Ebben a ciklusban ilyen is volt, de olyan sem fordult elő, hogy a képviselők 36%-a hiányozzon az éves munkaprogramban fél évvel korábban kitűzött közmeghallgatásról.

Fontos emberek, nagyon fontos elfoglaltságok tömkelegével, de lehet e fontosabb feladata egy választott képviselőnek, mint önként vállalt megbízatásának teljesítése? Igen, lehet, a főállású hivatása, de akkor ne vállaljon a munkája mellett erejét és idejét meghaladó közéleti szerepeket és tisztségeket. Aki sokat markol, keveset fog.

Az évenként egyszeri szavazópolgári meghallgatás negligálása több mint tiszteletlenség, pláne a „vezetők” részéről.

A legutóbbi választás bődületes kudarca miatt esetlegesen „ restelkedő” ellenzéki „öreg” képviselő távol maradása, még elnézhető. A más önkormányzati megbízatással (?) elfoglalt nem képviselő alpolgármester hiányzása, még megbocsátható. Az viszont már elnézhetetlen, hogy a kormánypárti frakció vezetője holmi választmányi ülésre hivatkozva a közmeghallgatás után érkezik az ülésre, a fő állású jól fizetett alpolgármester, mint a „FIDESZ megyei választmányának alelnöke” pedig meg sem jelenik. Bár az ülés elején a polgármester mindkét képviselő távollétét bejelentette, de ez ne menti fel őket kötelezettségük elmulasztása alól.

Mint már említettem, az ülés időpontja fél éve ismert volt számukra, s ha életbevágóan fontos esemény miatt kell távol maradnia több képviselőnek, akkor azt az ülést későbbi időpontra, netán más napra is lehet halasztani. Miután éveken át voltam országos választmányi tag, tisztában vagyok a tisztség súlyával, fontosságával, ezért bátorkodom állítani, hogy a helyi kötelezettség előbbre való. Ami pedig az alpolgármester távolmaradási indokát illeti (ha igaz a szóbeszéd, hogy vizsgáztatott!)az teljes mértékben elfogadhatatlan. A kérdéses időpontban ugyan is az adott szakterületen sehol nem volt már vizsga (azokat délelőtt tartják), s az esetleges elhúzódó feladat sem támaszthat akadályt, mert a vizsgabiztos úr már személyes megjelenés nélkül is vizsgáztathatott korábban több helyszínen is. A vizsgák időpontja is előre ismerhető, s a többi elfoglaltsággal egyeztethető! Lehet tiltakozni, háborogni, az esetnek utána jártam, tudom, mit beszélek (pardon, írok).

A polgármesteri székbe készülő főállású alpolgármester ne a mellékállásait helyezze előtérbe, mert az polgármesterként még visszatetszőbb lehet!

Ezek után, ha már az alpolgármesternél tartok, nézzük a közmeghallgatáson neki szánt, de a jelzett okok miatt elmaradt kérdéseket.

A felvetések a turizmussal, vállalkozásokkal, foglalkozó főállású alpolgármesternek szólnak, de jelenleg már költőiek a kérdések, mert a történtek után nem várható válasz (ha csak a kampányra tekintettel egy kommentben nem reagál a megszólított!). Na, az lenne a meglepő, s esetlegesen vitaindító!

15. oldal 1.3. pont: A Fontana Hotel újabb üzemeltető váltására, a Viktória Panzió elhúzódó fejlesztési beruházására, a Semiramis Panzió új üzemeltetőjére tekintettel is a beszámoló vonatkozó fejezete túlságosan kurtára sikeredett. Miután egy szó sincs a beszámolóban, a terület felelőseként, s mint a megyei fejlesztések újsütetű képviselője hogyan értékeli, miként látja a korábban létrehozott helyi TDM, s annak tükrében a fenti idegenforgalmi vállalkozások helyzetét?

A tárgyalt időszakban az idegenforgalmi adóbevétel 12445 átlagos vendégéjszakával 3,7 millió Ft. volt. Az idegenforgalmi adó 300-ról 400 Ft-ra emelését követően mennyi volt a vendégéjszaka és adóbevétel, ill. a növekedés?

A Magyar Turizmus Zrt. értékelése szerint a helyi Tourinform Iroda kiváló teljesítményt ért el. A teljesítmény miben mutatkozik, milyen mérhető idegenforgalmi hozadékban nyilvánul meg?

Mi az oka az SZMSZ szerint is városi ünnep (Május 1-i majális) képviselők részéről történő negligálásának, s a nemzeti összetartozásra hivatkozva tartandó, mindenkit érintő Trianon tragédia szegregált ünneplésének? Mint ünnepi szónokot nem zavarja a meghívón szereplő nemzeti lobogónkra tűzött Román trikolóros pajzs? Ez jelképezi a ciklus elején meghirdetett összefogást és új stílust?

Miért szavazta le frakciótársa előző ülésen tett indítványát a Bárdos projekt 300 milliós kötbérének tárgyalásáról?

Mit tud a rétestésztaként húzódó kötbérper állásáról?

Az elmaradt válaszokról vannak sejtéseim, de a tényleges álláspont már örök rejtély marad, ha csak az őszi kampány során szóba nem kerülnek.

A többi majdnem kérdezettre, ill. kérdésekre a legközelebbi jegyzeteimben térek ki.