Minden jó, ha jó a vége mondhatnánk, de nincsen vége.

Az év utolsó soros testületi ülése is a megszokott szellemben, a ciklus elején beígért „konstruktív együttműködésre törekedve, jobbító szándékkal igyekezve” zajlott le. Aki nem látta annak elárulom, hogy azért okozott némi meglepetést az unalmasnak induló „záró bankett”.

A létszám majdnem teljes volt, mivel még a notórius hiányzók is megjelentek az évzárón. Az első meglepetéssel a közelmúltban a másik oldalra átülő képviselő szolgált, aki figyelemfelkeltő megmozdulása után (zipzárral a száján) már is visszaült korábbi helyére. Nem ismert, hogy mire szándékozott felhívni a figyelmet, de bizonyára célba talált, mert kirándulása igen csak rövidre sikeredett. Az Atádi verebek azt csicsergik, hogy gyengéd figyelmeztetésben részesült, s szabotáló társát pedig üveggyöngy ígéretével késztették a megfelelő gombok nyomogatására. Közelednek a választások ezért rendnek kell lennie, mert „aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére”.

A következő testületi mazsolával maga a polgári frakcióvezető szolgált, mikor „kérdőre vonta” az előterjesztőt egy fontos költségvetési tételt hiányolva. Szokásához híven nagyon figyelmesen elolvasva a költségvetési rendelet módosítását, azonnal észlelni vélte a korábban beépített és elfogadott egyházi támogatás hiányát.

A szöveges részben jelzett átcsoportosítás bizonyára elkerülte a figyelmét, s a mellékletekre már nem futotta idejéből. Miután az előterjesztő emlékeztette, és megjelölte számára az általa hiányolt tételt, a képviselő megnyugodva, s elégedetten hosszú időre elhagyta az üléstermet.

Frakcióvezető létére nem érezte szükségét, hogy a mindenkit érintő, jóval fontosabb hulladékkezelési szerződés megvitatásánál jelen, mi több szóvivő legyen. A vita nélküle is lezajlott, de sajnos nem a lakosságot érintő, korábban felvetett módosítás (edényméret, kétfős kedvezmény visszaállítása, stb.) volt a téma, hanem a jogászokra tartozó szerződéskötés szükségessége. A törvényi változásokból eredő szolgáltatói struktúra átalakítás és egyéb kötelezettség nehezen érthető, de végrehajtása nem a képviselők feladata. Elég, ha értelmezik, s inkább a lakókat érintő új szerződés tartalmi kellékeire kellene koncentrálni.  

Az időközi újabb törvénymódosítás szerencsére több hónap haladékot ad a szerződés alapos megfontolására, elkészítésére, így van még remény, hogy városatyáink a közérdekű témának, ill. tételeknek is szentelnek némi figyelmet. Az Alapvető Jogok Biztosának indítványát elutasító Kúria határozata ugyan is tartalmaz némi megszívlelendő utalást; „A Kúria Önkormányzati tanácsának nincs alaptörvényi vagy törvényi felhatalmazása az önkormányzati rendeleti szabályozás célszerűségének vizsgálatára, nincs lehetősége arra, hogy a szabályozás ésszerűségét, hatékonyságát mérlegelve vonja le a megsemmisítés jogkövetkezményét. Ilyen lehetősége azért nincs, mert ezzel átvenné az önkormányzati rendeletek megalkotására felhatalmazott helyi önkormányzatok feladatát és felelősségét. Ha közvetlen törvénysértés nem állapítható meg, akkor az önkormányzat által választott mérlegeléssel szemben legfeljebb az önkormányzatnak a választópolgárok felé fennálló politikai felelőssége áll fenn.”

A 12 szám alatti napirend tárgyalása igen csak a jobbító szándékú konstruktív együttműködést példázta.

Az előterjesztés az Árpád Fejedelem Iskola vezetői pályázatainak véleményezését tartalmazza.

Az előterjesztő határozati javaslatában a testületi állásfoglalás szerint a jelenlegi vezető pályázatát támogatja, az új pályázóét nem. Az oktatási szakbizottság felszólaló elnöke szerint a bizottsági vélemény eltért az előterjesztőétől. Ismét felmerül a bizottsági vélemény súlya, ha az előterjesztő testületi véleményként rögzítette határozati javaslatát. Az elnök által közreadott bizottsági „vélemény” szakbizottságinak nem nevezhető, de a nyilvános eszmecseréből egyértelműen kitűnt, hogy az ismét felkészületlenül kardot rántó polgári frakció ugyan hallott valamit a káderpolitikáról, de a humánerőforrás gazdálkodás nem az erős oldala.

Miután kedélyét kellőképpen felborzolták, végezetül polgármesterünk felsorolta a testület közelmúltban hozott 4-5 rossz lépését, majd zárásképpen, mint korábban is a testület bölcsességéről, jó döntéseiről áradozva eredményesnek minősítette a testület ez évi munkáját.

„Amit kellett megoldottuk, jó megoldásokat találtunk, köszönöm, ezek jó döntések voltak, tudjunk jó együttműködést kialakítani”

Nézőpont kérdése, de úgy legyen ÁMEN!