„Virágba borultak az almafák (pardon, a NARANCSFÁK), ez történt velünk”.
Németh Lehel hatvanas években dúdolgatott nótája újra aktuális?
Nos, úgy néz ki igen, mert mindenki meglepetésére a kormánypárt az összefogásnak titulált gittegyletet alaposan a földbe döngölte és „narancsba” borította az ország választási térképét.
A váltásra áhítozó szavazóknak a választási részeredményeknél eleinte földbe gyökerezett a lába, majd tátva maradt a szája, s ma is azon elmélkedik, hogy mi történt, hogy történt ez a KATASZTRÓFA (?).
Ha őszinték lennének a korábban kicsit majrézva kampányoló kormánypártiak, ők is bevallanák, hogy meglepte őket a végeredmény, mert ekkora győzelemre, ill. „összefogás” buktára nem számítottak.
Történ, ami történt, a nap továbbra is minden reggel felkel, és az élet így vagy úgy, de megy tovább. A csalódottak lassan-lassan eszmélgetnek, kikben is bíztak, hogy elhozzák a várva várt „változást”, a győztesek pedig döngetik a mellüket, és minden fórumon és csatornán naphosszat ostorozzák, gúnyolják a veszteseket.
Az összefogás szavazóbázisa már a választás éjszakáján ízelítőt, majd az következő napokban valódi képet kapott arról, hogy kikben, milyen összefogásban reménykedtek, hogy elhozzák a Kánaánt. Közösen „jóváhagyott” vezetőjüket sec perc alatt úgy ott hagyták, „mint eb a Szaharát”. A kizárólag csak „kondér” közeli helyre áhítozó „alvezérek” ocsmány módon „elárulták”, cserben hagyták vezérüket, s rálőcsölték a katasztrofális vereséget, mint annak legfőbb okozóját. Ezektől a többségében megélhetési politikusoktól remélték a váltás és a változás kivitelezését, holott a korábbi évtizedekben már rendre kimutatták foguk fehérjét, s megmutatták Janus arcukat.
Az elmúlt napokban az illetékesek számtalan alkalommal kivesézték és közreadták a történteket, s ki-ki kedve szerint válogathat a számára megnyugtató magyarázatokból. Az elmúlt évtizedekben sok mindent megértem, s megtapasztaltam, bár csodát nem vártam a számomra sokadik „komolytalan” (kékcédulák, egyes jelölések, voksvásárlások, levélszavazások, stb.) választástól, de be kell vallanom, hogy a végeredmény (2/3) nekem is meglepetést okozott. Ezzel együtt álláspontom nem változott, s a választás csak megerősített LED-es jegyzetem előtt közreadott véleményemben, melyet nem győzök elégszer is ismételni.
Az összefogás országosan alaposan leszerepelt, de nem úgy Nagyatádon. A MI PISTÁNK nem csak Ander Balázsnak, de az egész választókörzetnek, mi több a megyének is megmutatta ki az úr a háznál. Le a kalappal, mert ez nem semmi teljesítmény volt ilyen hátszélben!
Az már más lapra tartozik, hogy mi lesz ennek a következménye, mert azt nem nehéz megjósolni, hogy a „produkció” minden ódiuma óhatatlanul a nagyatádiak fejére száll majd. Természetesen nem nyíltan és agresszívan, hanem finoman és burkoltan, hogy mindenki értse, „Habár fölül a gálya, s alul a víznek árja, azért a víz az úr”!
