A tegnapi nappal lezárult egy korszak, s hét cikluson át történő regnálást követően Ormai István („a MI PISTÁNK”) felállt a polgármesteri székből.

Nem semmi, mondják pestiesen, mivel párját ritkító teljesítménynek lehettünk szem és fültanúi, továbbá nem egyszer elszenvedői. Nem sok polgármester futkos széles e hazában, aki egyhuzamban három évtizeden át koptatta a nem éppen kényelmes polgármesteri széket. Le a kalappal a nem mindennapi produkció előtt, s ismerjük el, nem sokan csinálnák utána. Erre születni kell!

A szokásos csütörtöki nap 14 órájára tett záró testületi-ülés már az időpont miatt is csekély érdeklődésre tarthatott számot, de a „jeles jubileum” ellenére teljes érdektelenség kísérte.

A leköszönő polgármester az elmúlt harminc év alatt több mint félezer ülésen vezényelte a testületet, s mellette közel száz bizalommal felruházott polgártársa váltotta egymást a szenátori székeken. Ennek ellenére (TJ.kivételével) egyetlen korábbi képviselő sem jelent meg a nem mindennapinak minősíthető eseményen. Lehet, hogy nem kaptak meghívót?

 Mivel magam is több száz ülésen vettem részt az elmúlt 35 év során, s még többet kísértem figyelemmel, a ciklusok során megtapasztalhattam, hogy a leköszönt képviselők (kivéve az újraválasztottak) egyike sem tette tiszteletét a későbbi üléseken, sem a közmeghallgatásokon. Ez csak azért érdekes, mert megválasztásuk előtt a kampány során döntő többségük fennen hangoztatta, hogy közösségi városlakóként minden tudásukkal és energiájukkal a város javára szándékoznak munkálkodni. Hát úgy néz ki, hogy a mandátumvesztést követően ez már nem igazán akaródzik.

Spongyát rá, mert ez kevésbé érdekes, de annál feltűnőbb, hogy a megválasztott új képviselők (a jelenleg is testületi tagok kivételével) egyike sem érezte szükségét, hogy megjelenésével megtisztelje a „stafétabotot” átadó testületet.

Ha netán nem kaptak meghívót, akkor is ellátogathattak volna a városházára, mivel ugyan láthatták már a tanácstermet, de többségük testületi ülést élőben nemigen látott-hallott. Szép kilátásaink vannak, ha az új képviselők közélet iránti affinitása ilyen alacsony szinttel indul. Ugyancsak hiányzott az ülésről egy ellenzéki képviselő, akit a polgármester korábban „kegyeibe” fogadott, de mint tudjuk a hála nem politikai kategória. Távol maradt továbbá több évtizedes harcostársa, egyben közvetlen munkatársa, fontos intézményvezetője is.

Az ülés amúgy elég kurta (összesen alig ötven perces) volt, amiből negyedórát vett igénybe a napirendi pontok, ill. előterjesztések megbeszélése. Az anno 4-8 órás parázs vitákkal tarkított ülésekre már csak az „öreg” képviselők és idősebb városlakók emlékezhetnek. Ezt követően polgármesterünk kimerítő tájékoztatást nyújtott a vajúdó cérnagyár helyzetéről. Bár nem kompetenciája az önkormányzatnak egy magántulajdonú cég nehézségeivel foglalkozni, de a nem kevés helyi választópolgárt érintő problémára tekintettel az igen csak szűk mozgástérrel bíró önkormányzatunk ez ügyben mindent megtett, amit megtehetett.

Végezetül a búcsúzó városvezető a korábban kiérdemelt „Rinyamente Cicerója” címhez méltó szózatot intézett a jelenlévőkhöz és a ki tudja milyen és hova közvetített kameráknak, mivel az NVTV már korábban megszűnt. Profi módon nem hosszan és nem röviden megköszönte az érintettek támogatását és együttműködését, majd a városban észlelhető „beruházás cunami zajától” kísértetve elköszönt a testülettől és választóitól.

„Itt a vége fuss el véle”?

Utóirat:

Mielőtt bárki krokodilkönnyeket hullatna, hogy a MI PISTÁNK végleg letette a lantot, a fentiekhez némi kiegészítést kell fűznöm. A „műsor” ezzel a felvonással nem ér véget, s némi szünet után folytatódik. Miután a függöny legördült, az utolsó összejövetel zárt üléssel folytatódott.

Azt, hogy a Humán Bizottság beszámolóját követően volt e pezsgős (vagy boros) pohárköszöntő ki tudja, de a leköszönő testületre a korábbi években kialakított gyakorlatának megfelelően még hárulhatott néhány feladat. A Gyurcsány módra elk… jogszabályokra tekintettel még meg kellett szavazniuk néhány milliót a helytelenül ki nem vett szabadságok megváltása címén. Ezt követően újabb sokmilliót a „jól végzett munkáért”, (pardon helyesbítek) lelépési díjként, vagy ha úgy jobban hangzik, végkielégítésként. Ha ez netán nem történt meg, úgy az új testület lesz kénytelen eleget tenni a kellemetlen feladatoknak. Nem számít, hogy a MI PISTÁNK „Somogyország leggazdagabb polgármestere, s az sem számít, hogy a városkassza kong az ürességtől, a törvényhozók által „önmaguknak” kifundált többhavi végkielégítés nem adható, hanem JÁR!

A továbbiakban, ha a jelenlegi testület netán elmulasztotta, gondoskodni kell a leköszönő polgármester Díszpolgári címre történő felterjesztésérő is. Miért? MERT MEGÉRDEMLI!

Mint azt már korábbi jegyzeteimben sejtetni engedtem, a MI PISTÁNKNAK esze ágában sincs ölbetett kézzel hintaszékből szemlélnie utódja „korszakváltását, s ténylegesen visszavonulni a közélettől. Bár egykori jobb keze a leköszönést követően elkezdte memoárja közreadását, de a városházi történések fejezeténél váratlanul gellert kapott közlékenysége. Reméljük, hogy polgármesterünk további bokros teendői mellett is szakít időt, s Mutyi Pista kalandjai címszó alatt megismerhetjük majd a kulisszák mögött kifejtett áldásos tevékenységeit is.

Kezdetnek, vagy inkább záró akkordként mindjárt az október elsején esedékes Idősek Világnapját áthelyezte szeptember 30.-ára, gondolván, nehogy már a hivatalba lépő polgármester elorozza előle a showt. Bár szavazóbázisát képező nyugdíjas kluboktól már külön-külön elköszönt, de az össznépi szózatra még igényt tart, mert Cicerónk ezt is megérdemli.

A folytatás már köztudott, miszerint ex polgármesterünk a Független Polgármesterek Szövetsége oszlopos tagjaként kíván a továbbiakban tevékenykedni Nagyatád, mi több, Somogy Vármegye felvirágoztatásáért.

Aztán ha a helyzet úgy hozza, hogy a szövetség hajója a későbbiek során netán léket kap, bizonyára nem lesz ellenére esetlegesen átülni a kellőképpen megáradó Tisza ladikjába. Mert hát hajózni ugye muszáj, s jó szél esetén beevickélve a parlamentbe, igazi ékköves koronája lenne politikai pályafutása lezárásának. Az egykori apparatcsik megjegyezte Lölő és Viktorunk felszólítását, mi szerint „legyetek bátorak” továbbá „merjünk nagyot álmodni”!

Ha netán nem így alakul a jövő, az nem az én hibám. Egyelőre örülök, hogy lezárult egy korszak, s szorítok, hogy vissza ne térjen.

A MI PISTÁNKNAK ez úton kívánok jó egészséget, s sikerekben gazdag hosszú életet.

(Arra Pista a jövőben gondosabban ügyelj, hogy újabb mentoraidat el ne áruld, mert „Az árulást sokan szeretik, az árulókat senki”!)

A kommentezés hiányára tekintettel magam is úgy gondoltam, hogy a szavazások megtörténte után már nem foglalkoztatja a szavazókat a választás eredménye. A nyilvános reagálások hiánya visszavezethető a változatlan „kollektív fosásra”, valamint a szépkoruak körében még mindig magas szintű „digitális analfabetizmusra”, de a nagy szólásszabadságra, és az ÁVH nem létére tekintettel, meglátásom szerint nyugodtan megoszthatja véleményét bárki, s nem csak az idősebbek.

A napokban a járdán araszoló kutyasétáltató hölgyeket utolérve meglepő diskurzus ütötte meg a fülemet. Az eb barátok nem a kedvencük étvágytalanságán, hanem a helyi választások eredményén sopánkodtak. Ismerősök lévén rám kérdeztek, hogy mit szólok az új képviselő testülethez. Mit kellene, kérdeztem, mire közölték, hogy a választás nem a legkedvezőbbre sikeredett. Szerintük bejutottak olyanok is, akik nem érdemlik meg, s kimaradtak olyanok, akik rászolgáltak volna az előlegezett bizalomra.

Igazuk van, mert valóban így történt, de olyan választási eredmény még soha nem született, ami mindenkinek megfelelt.  Ezzel a mostanival is a szavazók egy része elégedett, más része elégedetlen. A választást nem a szimpátia index, hanem az érvényes szavazatok száma dönti el. Tetszik, nem tetszik, ez van, amíg a választási törvény nem változik.

Ad hoc poharazgató társasági beszélgetések alkalmával többször elhangzott, hogy vajon ki lesz az alpolgármester. Hát, nem éppen „fajsúlyos kérdés”, de jelenleg még válaszra vár. Úgy néz ki, hogy a megbízólevelek átadása ellenére az októberi alakuló ülésig hétpecsétes titok (ha csak egy jól értesült el nem kottyintja).

Városunkban az elmúlt évtizedekben az alpolgármesteri pozíció többnyire olyan volt, mint a gépkocsiban az ötödik kerék. Erről a polgármesterünk gondoskodott, amikor folyamatosan degradálta, „kijelölt” helyettesét, ill. helyetteseit. Évről évre következetesen nem használta fel éves szabadságkeretét (mivel ő nélkülözhetetlen), s minden ciklus végén kifizettetett több millió forintot szabadságmegváltás címén. Természetesen mindig akadt egy-egy szervilis „előterjesztő”, s a többségben lévő „Ormai hívek” minden esetben megszavazták a többmilliós jutalmakkal egyetemben. Az alpolgármesterekre nem sokat bízott (helyettesítést főképp nem), s nem igen avatta be őket „értékteremtő” tevékenységeibe. Esetenként annyira kiskorúsította alpolgármesterét s gesztenyés képviselőtársait, hogy a név szerint hozzájuk intézett kérdésekre helyettük, megkérdezésük nélkül is ő válaszolt.

Ezt a megválasztott új polgármester az elmúlt évtizedek során személyesen és „testközelből” is megtapasztalhatta, s remélhető, hogy októbertől megszünteti a felettébb kifogásolható gyakorlatot.

Az, hogy ez miként valósul meg az új polgármesternek is érdeke, hogy tehermentesíthesse önmagát, s spekulációmentesen letölthesse szabadságkeretét.

„Zsákmánypozícióról” lévén szó, nem könnyű a helyzet, mert „igénylő” több is akad, de alkalmas annál kevesebb. Jól fizető státusz (havi majd fél milla juttatás) amiért nem kellett az istrángot szaggatni, csupán120% lojalitást mutatni!

A rossznyelvek egyike szerint a jelölt már megvan, mivel a választás előtt a státusz már „kiosztásra” került. A másik jólértesűlt szerint nem a polgármester, hanem a „körzetvezető” mondja ki a jelöltre az áment. Ki tudja mi az igazság? Majd kiderül, ha az alakuló ülésen a polgármester előterjesztésére megválasztja a „többségi” testület.

Ismerve az új polgármestert, elég tökös lesz, hogy elképzelése érvényesüljön, s van annyira jóban önmagával, hogy a MI PISTÁNK-kal ellentétben ne ő fújja a passzátszelet, s ne vindikáljon magának minden feladatot és döntést, továbbá ne hagyja folyamatos ejtőzésben jól fizetett helyettesét.

Jól felfogott érdeke a képviseleti demokrácia, valamint a megtépázott képviselői presztízs helyreállítása, amihez ezúton kívánok sok sikert a frissített testülettel egyetemben!

A fehér füst ugyan felszállt, s megvan a jövőbeli pápánk, de új polgármesterünk csak októberben öltheti fel a válszallagot, s veheti át ténylegesen a városháza, ill. a város vezetését.

A leendő képviselő testület is megszületett, melynek „érkezését” izgatottan várták a jelöltek.

A bejutottak örvendeznek, hogy a szavazók kellő számban méltányolták igyekezetüket, s ígéreteiket, a kimaradtak pedig csalódottan konstatálták, hogy ambiciózus ajánlkozásuk nem nyerte el kellőképpen polgártársaik tetszését. A sok „újonc” mellett korábbi képviselők is kiestek a rostán, mert „sok az eszkimó, kevés a fóka” (növekvő jelölt létszám, zsugorodó testület).

A „felhozatalt” figyelembe véve, elsősorban a polgármester szempontjából nézve, s a spontaneitás ellenére „többségi” csapat verbuválódott. A hátralévő időben a rendelkezésére álló „zsákmányhelyek” kiosztásával tovább bővülhet lojális csapata.

Az új polgármesternek a választókörzetek megszűnésével nem volt lehetősége a korábbi választókörzeti umbuldára, s a vakszerencsére volt bízva, hogy összejön e, a szükséges többségi támogatottság. Szerencsére ez rendelkezésre áll a zökkenőmentes „kormányzáshoz”, most már csak a hiányzó kapcsolati tőke, s vele a kellő forrásmennyiség szükségeltetik a településünk sikeres „felvirágoztatásához”.

Sokévi várakozás után végre lezárható lehet az Ormai korszak. Garancia ugyan nincsen rá, de „merjünk nagyot álmodni”! A lécet a régi-új testületnek a szükséges felvértezésre tekintettel, át kell tudni ugornia. A tapasztalt régi képviselők mellett ne feledjük, hogy a háttérben ott áll majd a hét ciklusos MI PISTÁNK is, aki ugyan lemondott a város további vezetéséről, de egykori mentorától elsajátított barbatrükkével némi szünet után ismételten ott lesz a megyeházán. Reméljük, hogy azért a vármegyeház homlokzatán nem lesz ismét „VÖRÖS LOBOGÓ”.

Tudjuk, hogy „Somogy jobbat érdemel”, s reménykedjünk, hogy a függetlenek triójától előbb utóbb megtudjuk, hogy kitől, mitől érdemel jobbat a sok éve mellőzött Dél-Somogy.

A várható helyzetre és a nem is olyan távoli múltra visszagondolva azonban kissé szkeptikus vagyok. A kassza és a kamra kulcs bizonyára nem a függetlenek derékszíján fog fityegni, s ráadásul a kiüresített megyei (pardon, vármegyei) önkormányzat nem Felcsúton székel, s költségvetése, jó ha a munkatársak bérére és a képviselők tiszteletdíjára futja.

Arról már nem is szólva, hogy polgármesterünk, a függetlenné vált egykori apparatcsik, aki anno szétzilálta a helyi szoci szervezetet, majd elárulta mentorát, kinek jóvoltából évtizedekre „gesztenyéssé” változhatott, korábban már több ciklusban ott ült a megyei közgyűlésben.

Bár a feledés homálya lassan mindent beborít, de az anno újságolvasó szép korúak többségének bizonyára derengenek a megyei vagyon kurtításáról szóló híradások (pl. Siotour, stb.). Nos, polgármesterünk már akkor a „kurtító” csapatban ült a cserepadon.

Sebaj, a bizalom korábbi és jelenlegi támogatóinál töretlen. Ha netán a Tisza a választókörzetünket is eléri, akkor az sem elképzelhetetlen, hogy a megyei trambulinról, polgármesterünk”beugrik” a parlamentbe. Persze addig még sok víz folyik le a Rinyán (és a Tiszán), de nincsen lehetetlen.

Na, akkor jöhet el Nagyatádnak a Kánaán!

Ez még gombócból is sok!Valóban, nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez több a soknál. Az elmúlt napokban polgármesterünk viselt dolgait taglaló írásaim többek a kelleténél, mi több a történtek nem ismerői számára „emészthetetlenek”, és dehonesztálóaknak tűnnek.

Akkor meg mi végre születtek a bejegyzések kérdezheti bárki. Nos, a kérdés jogos, hiszen alig háromszázan nyitották meg (nem biztos, hogy el is olvasták) de írd és mond, 1 az-az egy komment született. Ez már beszédes. Ez bizony nem generált igen csak aktuális társadalmi, pardon, polgártársi párbeszédet.

Polgármesterünk három évtizedes regnálása alatt annyi minden történt, hogy hetekig lehetne sorolni az „értékteremtő évek” alatti sok-sok fejlesztést, beruházást. Mindez persze felesleges, hiszen a helyi média minden esetben napestig szajkózta a polgármesterünknek vindikált „alkotásokat”, de a paraván mögötti történésekről valahogy mindig elfelejtették tájékoztatni a nagyérdemű városlakókat. Aktív koromban anno néhány társammal próbáltuk pótolni a hiányt, de a Rinyamente Cicerójának szirénhangként működő szózatai süketté tették az „elvakult” többnyire szép korú híveket. Ahogy Viktorunk, úgy a MI PISTÁNK is mindent, következmények nélkül megtehetett.

Akkor hát „mi végre ekézem” polgármesterünket, mondja XY, aki kitüntetettként (majd megalázottként) anyaoroszlánként „veszi védelmébe” minden alkalommal, jegyzeteim főszereplőjét.

Nos, szó nincs ekézésről, hiszen az emlékeztetőül és figyelmeztetőül készült csokorba foglaltak évekkel ezelőtt már „elhangzottak, az-az mondhatnám, nincs új a nap alatt. Ha valóban az „ekézés” lenne a szándékom, akkor valóban pellengérre állítanám bürgermeisterünket, s tollhegyre tűzve ízekre szedném egykori elárult mentora (Dr. Gyenesei István) távozása alkalmával közreadott nekrológját. Majd ezt követően ismét közreadnám az általa (mutyi partnerei közreműködésével zároltatott, LETILTOTT!) Huncut Pinokkió című egykori jegyzetemet, mely cáfolhatatlan corpus delictije városvezetőnk elitélendő cselekedeteinek.

Másfél évtizede jelent meg Nagyatádon a „Narancsos Kiáltvány”. „ZÁRJUK LE A NAGYATÁDIAKNAK EGYRE TÖBB KÁRT OKOZÓ ORMAI KORSZAKOT. TELJES VÁLTOZÁSRA VAN SZÜKSÉG”!

Mi következett ezután? A „Rinyamenti (Narancsos-Gesztenyés) paktum. A részletek ismertek, de aki valamilyen oknál fogva nem olvasta, megtalálja a Nesze neked nagyatádi polgár című jegyzetemben.

 Kissé megkésve ugyan, de itt a második esély, hogy valóban véget érjen az Ormai korszak, de semmi szükség nincs arra, hogy a kertek alatt új zászlót lobogtatva társaival visszatérjen a megyeházára, majd később a parlamentbe, mert Somogyország valóban jobbat és többet érdemel.

Szentül hiszem, hogy mindannyian úgy gondoljuk, hogy ezzel nem lehet nem egyet érteni, ezért az előző jegyzetemben jelzettek szerint megidézem 2019. december 14-i bejegyzésem.                                                                                                                Teszem ezt annak reményében, hogy ezúttal többen is türelmesek lesznek, s az olvasottak alapján jobban átgondolják függetlenné váló polgármesterünk további képviseletre jelölését.  

 „Janus-arcú MI PISTÁNK?

Mielőtt újabb „díjemelésekkel” ösztökélte gavallérosabb „támogatásra” polgártársait szeretett polgármesterünk, előbb gyorsan fényárba öltöztette a várost, majd újabb parádés gálaestet prezentált a még frissnek mondható gittegylet (cél, mondanivaló, alapgondolat, bevezető, előszó, VAGY AMIT AKARTOK!) Prológ Nagyatád Alapítvány híveinek.

„Új műsorhoz új férfi kell”! Se Fürjecske Néptánc, se Őszi Napfény mert,ahogy a korábbi harcostársak, („A mór megtette kötelességét, a mór mehet”) mentek Ők is a „lecsóba, hogy jöhessenek a fiatalok, mivel ugye az „újszülöttnek minden vicc új”! A mikrofont és vele a moderátor szerepét polgármesterünk ragadta magához, s színvonalasan megszerkesztett és megszervezett műsorral igyekezett szórakoztatni a ”meghívásra érdemeseket”.

A műsort áhítattal hallgatóknak fel sem tűnt, hogy egy korábban megkezdett felszámolás befejezésének lehetnek szem és fültanúi tekintettel arra, hogy a polgármester magán alapítványa „csendben” lenyúlta, a Nagyatádért Egyesület helyét és szerepét. A műsor a város negyed százados történetére mutatott vissza és idézte fel a történéseket, miközben a Prológ alig négyéves múlttal rendelkezik. Nem úgy a Nagyatádért Egyesület, amelyik éppen 25 éve alakult kísértetiesen hasonló céllal, mint az alapítvány. A „plagizáló” polgármester és jobb keze, még azt a fáradtságot sem vette, hogy új logóval lépjen színre, hanem egyszerűen „lenyúlta a haldokló” egyesület gesztenye leveleit. „Na, és ?” mondhatnánk Horn Gyulásan, mert Pistánkhoz igen illik mentora szálló igévé vált  szólama, de azért a „jelenség” megér egy „misét”.

Figyelemre méltó eseménye volt a gálának az Ormai házaspár alapította Pro Communitatis kitüntetés, ill. díj átadása, melynek célja (mint azt már korábban említettem) olyan tevékenységek elismerése, melyre amúgy négy városi kitüntetés (36/2005 (XII.2.) rendelet) is szolgál. Az új kitüntetés kissé zavaros odaítélése és átadása természetesen nem csorbítja az elismertek vitathatatlan érdemeit a területükön végzett önzetlen munkájukat illetően, de ésszerűtlen és értelmetlen egy „személyes” (prológ kuratórium) kitüntetés kreálása és osztogatása, amikor e célra hivatalos elismerések állnak rendelkezésre.

Érdekes módon eltűnt az „Én dolgozni akarok, rendezni végre közös dolgainkat, csak együtt érhetjük el, hogy jobb legyen, sohase higgyetek a szemeteknek, minden ember jó”, tavalyi szólam, s felcsendült az új dal, „Nagyatádi fiatalok gyertek, lépjünk a jövőnkért”! Mármint a polgármester jövőjéért? Csak nem? Polgármesterünk egy pillanatra elfelejtette, hogy nyugdíj előtt áll?

Nos, ez a gála is összességében a Művelődési Ház munkatársainak köszönhetően élvezetesnek mondható volt, de az önfeledt szórakozás közepette sem feledkezhetünk meg a dicsőített elmúlt negyedszázad további „elfeledett” történéseiről.

Ugyan „eső után köpönyeg”, egy elkésett emlékeztető, de a friss képviselők, a fiatal választók, valamint a feledékeny régi képviselők számára idézzük fel új olvasatként a négy és öt évvel ezelőtti emlékeztetőket, amelyek ugyan részben aktualitásukat vesztették, de akkor sem felejthetők.

Hát akkor emlékezzünk! FIGYELEM, NEM LESZ RÖVID!

2015 XII; A rendszerváltás hajnalán egy a hirtelen változásoktól megszeppent ifjú apparatcsik az első ciklust követően hamar öntudatra ébredt, és alapos megfontolást követően kellő önbizalommal és magabiztossággal szembefordult nevelő testületével (MSZMP-MSZP) és mentoraival. Kizárólag közösségi érdekekből és célokból, kortársaival kiválva az ellenzékbe kényszerült szervezetből, új tanára segítségével létrehozta a Nagyatádért Egyesületet.

A hirtelen pálfordulásának valódi oka az volt, hogy a „fentről” kijelölt káder helyett az ifjú titán vindikálta magának az indulási jogot, az addig titkon, de hőn vágyott polgármesteri székért. Mivel ezt odafenn rossznéven vették, vabankra játszva robbantott s nem kis meglepetésre a romokat hátra hagyva nyert.

Így született meg anno a MI PISTÁNK, városunk örökös polgármestere, aki az immáron hatodik ciklusát taposva alaposan kicsiszolódva szólítja újabb összefogásra, egy még újabb közös célért Nagyatád polgárait.

Az, hogy az általa fémjelzett egyesület valójában egyszemélyes párt, s legfőbb célja a vezér polgármesteri székbejuttatása, ill. tartása, és a minél nagyobb zsákmányszerzés, mára már mindenki számára világos és egyértelmű. A Mikulás a nyuszi, a töklámpa, a gyermeknap szervezésének elorzása az arra hivatott intézményektől (kulturális központ, gondnokság) csak álca a nyilvánvaló cél leplezésére.

A státusz és a vele járó előnyök minden áron való megtartása érdekében ismételten rútul elárulta aktuális csapatát és trónra emelő mentorát. „Összefogással” felszámolta az akadékoskodó és egyre kellemetlenebbé váló testületi ellenzéket, majd a kontroll megszűntével a „lojális” ellenzékkel kötött gyalázatos titkos paktummal kivédte juttatásainak és mozgásterének indokolt és szükségszerű csorbítását.

Az új „széljárásra” (kormánytöbbség a testületben) tekintettel összefogást hirdetett, de mindvégig egyeduralomra törekedett. Megpróbálta az önjáró civil szervezeteket is befolyása alá vonni, s e törekvését a „szilvalek-VÁR” sikertelen bevételét követően sem adta fel. Sikerrel asszisztált a paktum partnere által életre hívott karácsonyi vásár elsorvasztásához, s jól példázza összefogásos együttműködésének valódiságát, hogy egykori szövetségese már nem csak a május elsejét, hanem a karácsonyt is külön ünnepli.

A Hadipark, az íjászat, a TDM, már „birtokon belül”, s a tendenciát látva idő kérdése, hogy a még kívül lévőket is befolyása alá gyűrje.

A módszerekben, mint láthatjuk, nem válogat. Ígéret, presszió, elismerés, juttatás, stb. mind ott vannak a fegyvertárában, s a mindkét politikai oldal által eredményesen alkalmazott alapítvány fegyvert is hadrendbe állítja, hogy a következő választáson is meglegyen az időközben erősen megfogyatkozott szavazóbázisa. Fogynak a nyugdíjas szimpatizánsok, frissítés, új erőforrás kell. A fiatalok megszólítása nem csak a szegfűsöknek és narancsosoknak, de a gesztenyéseknek sem sikerült. Majd a Prológ Nagyatád szirén hangja mozgósítja a hiányzó fiatalokat. Mert erről szólnak az új történések, akár hiszik kedves polgártársak, akár nem. Na de nyugtával a napot!

A látottak, tapasztaltak alapján felmerül néhány költői kérdés. Miért nem volt nyilvánosan meghirdetve a gála, s miért csak kiválasztott meghívottak élvezhették a közös összefogás jegyében bemutatott alapítványi műsort? Az üres és foghíjas széksorok arra utalnak, hogy rajtam kívül a meghívott távolmaradóknak is támadtak kétségei, fenntartásai az amúgy őszinte szándékúnak tűnő kezdeményezéssel.

Igaz, hogy közösséget az egyesülési jogra tekintettel bárki létre hozhat, de ha a hangoztatott összefogásról („mindenkivel együtt akarunk működni”) van szó, akkor miért csak a bürgermeister és hitvese az alapító (netán zárt alapítványról van szó)? A kuratórium összetétele sem az együttműködésre utal. Itt már nem csak a lóláb, de az egész ló kilóg!

Az alapításhoz szükséges minimális összeg (100.000 Ft.) ugyan meg sem kottyan megyénk leggazdagabb polgármesterének, de ha családilag jegyezte az alapítványt, akkor a gálaműsor nem kis költsége szintén reá hárul. Zakson mondanák erre sokan, hiszen a juttatásaiba ez is belefér. Azonban ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy a nem kevés költségtérítés ellenére a mi polgink előszeretettel számol el minden szál virágot és ropit, ezért szívesen megtekinteném a gála számláit (ha már a „konténeres számlákat” a mai napig nem láthattam). Mert ugye azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy a gála kizárólag a résztvevők önzetlen közreműködésével jött létre. A logisztikai költségek (pl. polgármesteri ülőgarnitúra oda-vissza fuvarozása) mellett felmerült a nem kevés intézményi alkalmazott (dekoratőr, technikus, vágó, takarító,) továbbá a Déryné Társulat közreműködőinek költsége, a meghívók elkészítéséről, kipostázásáról, az átadott díjakról, a készített filmekről és a gálavacsora költségeiről nem is beszélve. Az már csak hab a tortán, hogy az előcsarnokban tartott „fogadás” kíváncsi szemek elől való elrejtése céljából sebtében lefóliázták az épület északi üvegfalát, ami szintén a rendezvényt terheli. Lelki füleimmel már hallom is, hogy a költségeket az általunk ismeretlen támogatók állták. Elhiszem, de közintézmény közpénzéről lévén szó, a számláknak elvileg meg kellett születniük. Nagyatádon nem ez az első alapítvány, de gálára és közpénzfelhasználásra nem emlékszem.

Az alapítványt a tagdíjak, adományok, felajánlások, juttatások, támogatások, pályázatok mellett a szimpatizáns adófizetők is támogathatják adójuk 1%-val, de csak három esztendő múlva, pontosabban 2019-től, ami ugyebár az új választások éve. Tehát a bejegyzés időzítése sem a véletlen műve. Azt kétlem, hogy az Ákostól elpártoló kommunikációs szolgáltató a Prológ Nagyatád- hoz irányítaná át felszabaduló keretét, de abban biztos vagyok, hogy akad majd további mutyikra kész városi szolgáltató, aki szívesen a zsebébe nyúl a polgármester kisded játékainak támogatásához. Az alapítványok működése körüli anomáliák köztudottak. Elviekben, ill. az előírások szerint elsődlegesen gazdasági tevékenység céljából nem alapítható, politikai tevékenységet nem végezhet, de az elmúlt évek gyakorlata ezekkel szöges ellentétben áll. Így lesz ez a Prológgal is. Kell az ellenőrizhetetlen suska a jövendő kampányhoz, hogy az időközben „bekebelezett” civilek is önzetlenül hirdethessék polgármesterünk toxikus gondolatait, dicső tetteit.

Ui.: Ami pedig az alapítványi kezdeményezést illeti, csupán aktuális „felmelegítés”, mivel a nyomdai zászlótartó reaktiválását egy (nem gesztenyés) képviselő a javaslattevővel egyetemben már évekkel ezelőtt többször is szorgalmazta! Volt már kilobogózott „zászlós” Nagyatád, de már a zászlótartókból is csak mementónak maradt. Átvétele óta nem látható a városnak adományozott 56-os lyukas zászló, s a városháza előtti Székely zászló is a raktárban nyugszik (ha időközben nem lett az enyészeté).

Aztán menjünk egy évvel visszább!

2014. Emlékeztető!

A kampányrajtot követően egykettőre megjelentek a postaládákban a különféle szórólapok. Köztük van a Nagyatádért Egyesület frissített csapatát bemutató kiadvány is, melyen a polgármester tájékoztatja híveit az ismételt ringbe szállásukról.

A rossznyelvek szerint a kötéllel összefogott jelöltek a főnök parancsára önként indulnak a megmérettetésen. Ha igaz, ha nem, a csapat az alakulás óta többször is „megújult”, aminek igen csak prózai okai vannak. Az újabb tagok is előbb vagy utóbb átlátják vezetőjük valódi céljait, s mint ahogy ő is elhagyta mentorát és csapatát, úgy katonái is más vizekre eveztek. A pótlás egyre nehezebb, de mindenki ismeri a szólást; „amíg lószar van veréb is lesz.”

Aki nem dobta sebtében a kukába a gesztenyés lapot, az ismét szembesülhetett MI PISTÁNK sok éve hangoztatott kijelentésével: „Nagyatád fejlődéséért, erősödéséért és a nagyatádi emberek boldogulásáért akarok dolgozni”!

Én magam is hiszem, hogy az akaratával semmi baj, de a gyakorlat valahogy többnyire mást mutat.

Ez év márciusi „ÉV értékelő!” jegyzetemben már közreadtam észrevételeimet, s bár több mint ezren cuppantak rá azért még sokan vannak, akik nem olvasták. Így a választások előtt a korábban olvasóknak sem árt egy kis emlékeztető a szavazó fülkébe menet előtt, ezért megismétlem korábbi jegyzetemet.  

A „MI PISTÁNK” két évtizedes tündöklése!

A sokak által oly nagyra becsült polgármesterünk minden év és ciklus végén örömódát zeng, hogy mily eredményes időszakot tudhat maga mögött vezetésével a mindenkori képviselő testület, s hogy a kiválóan elvégzett munka eredményéhez nagyban hozzájárultak a város polgárai is. Ennek kifejtését ugyan mindig mellőzte, de bizonyára nem másra, mint a befizetett adókra gondolhatott, mert egyéb „közreműködése” a történésekben a szavazópolgároknak nem igazán volt. Egy-két „öreg rókától” eltekintve a képviselők is csak szemlélői voltak a történéseknek, mert az utóbbi néhány kivételtől (vezetőválasztások) eltekintve, mindig az autokrata polgármesterünk elgondolása, akarata érvényesült. Természetesen minden határozat meghozatalánál a képviselő-testület mögé bújt, mondván, hogy nem ő, hanem a testület döntött így vagy úgy.

Akaratának, elképzeléseinek véghezviteléhez a korábbi négy ciklusa mindegyikében megvolt a szükséges többség, mert egyesületi holdudvarához minden esetben csatlakozott a korábbi párttársai alkotta szocialista frakció. Sajnálatos tény azonban, hogy a jelenlegi ciklus kormányzati többségét is felszalámizta, s továbbra is biztosította akaratának érvényesülését.

 A képviselők egy részét mindig „megvásárolta” (ingatlan, munka, státusz, stb.), az alulinformált, tájékozatlan képviselőket pedig egyszerűen lekezelte, vagy semmibe vette. Az önkormányzat működési szabályzatát saját érdekeinek megfelelően kénye kedve szerint módosítgatta, mert a jóváhagyáshoz szükséges szavazati többség mindig rendelkezésére állt. Az önkormányzati szakbizottságok véleményét rendre semmibe vette, ezért az elismert külsős bizottsági tagok az évek során lassan mind „elkoptak”, vagy időközben lemondtak tagságukról. Helyüket saját szervilis csókosaival töltötte fel, de még így is fittyet hány a bizottsági döntésekre, javaslatokra.

Az újabb és újabb ciklusok kezdetén aktuális négy éves városfejlesztési programban, s a mindenkori, de már sok éve érdektelenné vált közmeghallgatásokon ugyan nem ígér toronyórát lánccal, de fűt-fát igen, és azt be is tartja. Legalább is szerinte, mert a lelkes választói csak az elhangzott kiváló teljesítményre figyelnek, az elkövetett bakikat, az elmaradt ígéreteket nem látják, vagy nem akarják észrevenni.

Polgármesterünk bár sok alkalommal nyugtatta azzal a más véleményen lévőket, hogy észrevételeiket beépíti gondolkodásába, de valójában minden felvetést, ellenvéleményt eleresztett a füle mellett, s a maga útját járta. Bizonyára nem hallott még Antiszthenész intelméről, hogy; „Figyeljünk oda ellenségeinkre, mert ők az elsők, akik felfedezik hibáinkat”.

Egy rövid visszatekintés keretében a teljesség igénye nélkül nézzük mit produkált, és mit nem produkált az elmúlt közel két évtizedben a pártbizottságon szocializálódott csalhatatlan polihisztor polgármesterünk;

1. A rendszerváltoztatáskor „pangás éveinek” titulált első ciklust követően a helyi pártbizottság korábbi apparatcsikja a négy éves lapítást követően elérkezettnek látta az időt, hogy átvegye tétovázó elődjétől a marsallbotot és a város élére álljon. Célja elérése érdekében szembefordulva „anyaegyesületével” néhány követőjével kilépett a pártból, s csatlakozott korábbi felső vezetőjéhez, későbbi mentorához. Új köpenybe bújva, a korábbi MSZMP-társak által létrehozott Somogyért Egyesület szatellit szervezeteként megalapította a Nagyatádért Egyesületet, melynek gesztenyés lobogója alatt elnyerte a választáson a polgármesteri tisztséget.

      Természetesen az alulmaradt korábbi vezetője, lojalitásáról biztosítva csatlakozott (összenő, ami összetartozik) a győzteshez, így biztosítva a korábbi pártállam további befolyását, pozícióját. Ez a későbbi években meg- ismétlődött.

2. Megválasztása alkalmával megállapított tiszteletdíját néhány hónapon belül megemeltette, s az esetleges ellenvetések kivédése céljából helyettesének és a képviselőknek is javasolta a díjmódosítást. Ezzel egy időben élénk privatizációba fogott. Mindent eladott, ha kellett bagóért. Tucatszám értékesítette az önkormányzati lakásokat, kül és belterületi ingatlanokat, nem lakás célú helyiségeket, részvényeket, stb.

3. Aktuális alpolgármestere a tanúsított lojalitásáért „méltányos áron” megvehette a Korányi utcai gyógyszertárt, majd annak muzeális értékű berendezését. Újgazdára lelt a vágóhíd, a kivadári fürdő, a sportbolt, a rövidáru bolt, s a sportpályán lévő családi ház is.

4. A szükségeltetett „gazdasági holdudvar” kialakítása, a kellő támogatási bázis megteremtése érdekében igyekezett a jelöltjeit előnyös helyzetbe hozni. Egységes Önkormányzati kábeltelevíziós hálózat és városi tévé létrehozása, biztonságos és gazdaságos üzemeltetés indokkal első lépésben a városnak ajándékoztatta a kisközösségi kábelhálózatokat, majd a megkapott ajándékot és a teljes tévés piacot privatizáltatta úgy, hogy azt szintén egy kebelbarát vásárolhatta meg hosszú távú és kedvező részletfizetéssel „méltányos” áron. Ezt követően emelhette meg 41%-al a csatornák csomagdíjait, majd évente versengtek a döntéshozók egymással a csomagdíjak emelésére tett javaslataik városvezetőnk általi elismeréséért. Önkormányzatiságunk első nagyberuházása során kebelbarát képviselőtársa kivitelezőként csúszhatott a sportcsarnoki beruházással, mert a rossz minőségű anyagok beépítését, valamint a felmerült akkor sem csekély értékű 44 milliós kötbér elnézését polgármesterünk, s meggyőzött csapata elfogadhatónak ítélte, annak ellenére, hogy annak érvényesítését az akkori törvény is kötelezően előírta.

5. Megválasztása óta szép lassan, de alaposan megfogyatkozott a város mobilizálható ingatlan vagyona, annak ellenére, hogy a mindenkori regnáló kormányok ugyancsak kistafírungozták városunkat az átadott állami ingatlanokkal. A vagyoneladási bevételeket nem különítette el fejlesztésekre, hanem felélte a városüzemeltetés. Az általa emlegetett fejlesztésekből eredő vagyonnövekedés eladhatatlan létesítmény elemekből (sportcsarnok, uszoda, látogatóközpont, iskola, stb.) áll, amiből vészhelyzet esetén sem lehet forrást teremteni. A vagyon nagy része egyébként is a felvett hitelek fedezeteként be van/volt terhelve.

6. A várost az évek során a feje búbjáig eladósította, mert a vagyonfelélés mellett a működés biztosításához (sokszor fejlesztésre hivatkozva) felvett hitelek volumene az elmúlt évre már „csődszintre” emelkedett, amitől a regnáló kormány konszolidációja mentette meg településünket (is). Az egykori (2000. előtti) egy-kétszázmilliós kötelezettség állomány az elmúlt évben már a három milliárdhoz közelített, melynek zömétől (kettő milliárd forint) a két ütemben végrehajtott kormányzati adósságátvállalás következtében szabadult meg az önkormányzat, de nem a település lakossága, mint adófizető. Természetesen, ahogy a múlt évi ÁSZ (Állami Számvevőszék) jelentés is érzékelteti, a város csak mentőövet kapott a csődhöz, mert a bevételek továbbra sem elegendőek a település működtetéséhez. Újabb és újabb hitelek felvétele van folyamatban, s jelentős a kifizetetlen számlák összege is. A kötelezően előírt, és benyújtott nullás költségvetés Nagyatádon betarthatatlan.

7. Az adófizető cégek és a népesség csökkenését figyelmen kívül hagyva, az önkormányzati intézményi struktúrát nem módosította a helyzetnek megfelelően. Csökkentés helyett növelte az eltartandó intézmények számát, s a működtetést a „zsákmányhelyek” megőrzése érdekében hitelfelvételekkel biztosította. Mindig tovább nyújtózkodott, mint ameddig a takaró ért, s mindig a kormányokra mutogatott a hiányok okozójaként.

8. A képviselői lojalitások biztosítása érdekében az önkormányzati lakások mellett nem egy alkalommal a szakember ellátás biztosítását segíteni hivatott szolgálati lakásokat is elkótyavetyélte. Például az Erkel F. utca-i ingatlant, melyet a város cégével közpénzen történt szigetelést követően a forgalmi érték töredékéért játszott át magánkézbe, természetesen a képviselő-testület jóváhagyásával.

9. Máig érthetetlen az a rejtélyes érdekeltségi kapcsolat, mely a polgármesterünket a kempingünket bérlő, ill. üzemeltető Castrum Rt-hez fűzi. A bérlő hosszú évek óta bérleti díj csökkentésért, fizetési haladékért, tartozás elengedéséért kilincsel a tulajdonos önkormányzatnál, s soha nem eredménytelenül. Miközben folyamatosan díjhátralékban szenved, az engedmény soha nem marad el, s maholnap a város fog fizetni, hogy a bérlő üzemeltesse a létesítményt.

10. Hasonlóan érthetetlen kapcsolat fűzi városunk első emberét az önkormányzat tulajdonát képező Fontana Hotel üzemeltetőjéhez is. A 17 szobás, konyhával és étteremmel rendelkező 1032m²-es létesítményt bérlő, és üzemeltető Mobil Gastro Service Kft. tulajdonosa hosszú évek óta díjhátralékban szenvedett. Bár időközben csődbe ment, de új céggel és névvel MGS Fontana Kft-ként ismét elnyerte polgármesterünk bizalmát, aki újfent megszavaztatta további bérletként a már új cégnek a korábbi 1,7-2 millió Ft+Áfa éves bérleti díjjal szemben immáron 10.000 Ft+Áfa/hó díjért a komplett szálloda/panzió üzemeltetését. Az évek során „elengedett” díjtartozásról, közüzemi számlarendezésről nem is beszélve.

       Vállalkozó barát politikát hirdetett, de a díjhátralékos helybéli kisvállalkozó telephelybérletét a haladékkérelem ellenére felmondta.

11. A gazdasági élet ösztönzésének új eszközeként beindított rendszernek köszönhetően városunk is sikeresen pályázott anno, s a Gazdasági Minisztérium 116 milliós támogatásával létrehozta saját ipari parkját. A munkahelyteremtés jegyében remélt 800 új munkahelyből még száz sem lett, s a területet másfél évtized alatt sem sikerült benépesíteni. A kevés tőkével rendelkező kezdő vállalkozások „ingyenes letelepítése” helyett bevételnövelésre törekedve drága pénzért kínálta a területet. A kudarcot látva ismét csókosa gyarapítására használta a közvagyont. A betonüzem áttelepítése érdekében az értékesebb s nagyobb közművesített belterületi ipari parki ingatlant elcserélte egy kisebb, külterületi, közmű nélküli szántóterületre. Az elcserélt külterületre ígért és a csereértéknél „figyelembe vett” védősáv (fásítás) kialakítás az óta sem történt meg. Ugyancsak bevétel növelési szándékkal adta el később a terület egy részét az ipari parkba ugyan csak nem illő, de a rendezési tervmódosítással, önkormányzati rendelettel legalizált TESCO áruházláncnak, pedig a szükséges terület a parkkal szemközti oldalon (magánterületen!) rendelkezésre állt, de egyúttal oda a rendezési terv érdekes módon nem tette lehetővé a beruházást.

12. A város költségvetési üzemének hulladékkezelési tevékenységét megpályáztatásakor nem a pályázatbíráló bizottság által nyertesnek ítélt magyar önkormányzati szolgáltatóval, hanem a magántulajdonú osztrák céggel kötött szerződést, miután a testületet a bírálatot követő zárt ülésen „meggyőzte”. Miután az üzem speciális járműparkját (10 db.) jutányos áron eladta az új szolgáltatónak, az önkormányzat tulajdonát képező 7 ha-os hulladéklerakóját 100 Ft.+Áfa/évdíjért 10 évre bérbe adta a szolgáltatónak. Anno a bérlő 50 évre ítélte elegendőnek a lerakó kapacitást. Ezután a környék településeinek hulladékát is a város lerakójára hordta irreálisan alacsony árat fizetve az önkormányzatnak a szolgáltató, de e díjakat a vonatkozó törvény és a szolgáltatási szerződésben előírt rekultivációs alapban nem különítette el. A szerződés lejártakor ugyan még élt a törvény, de az elszámoltatás elmaradt, s polgármesterünk az új szerződésből már kihagyatta a vonatkozó passzust.

       A város hulladékát a korábbi 5 km. helyett most 50 km-re szállítják, jelentős lerakási díjért és szállítási többletköltségért. A hulladékkezelési szerződésekkel évek óta, s jelenleg is probléma van, mert a szerződő önkormányzat rendre a szolgáltató érdekeit képviselve, a városlakók hátrányára, kárára köti a gyakran törvénytelen megállapodásokat, szerződésmódosításokat. A Mecsek-Dráva programhoz több mint egy évtizede csatlakoztatta a várost, s miközben már a negyedik szolgáltató végzi a hulladékkezelést, s többszörösére növekedtek a díjak, a város semmilyen hozadékát nem érzékelheti a gigantikus összefogásnak.

       A szolgáltató a polgármesterünk elvtelen lojalitását térítésmentes szolgáltatásokkal hálálta meg, valamint a képviselők egy részére is VIP szolgáltatást nyújtott (Német Bundesliga meccs élőben egy kis sörözéssel), ami ugyancsak kimeríti a korrupció fogalmát.

13. A hulladékkezelési szerződés lejártakor kötött új szerződésben a díjszabás átstrukturálásának köpenyében az aktuális törvényi előírást kijátszva, ill. megsértve, jelentős (33%-os) díjemelés terhét rótta a városlakókra. Az 50%-os kedvezmény ajánlatával nyertes pályázó a kedvezményt később eltörölve újabb többletköltséggel terhelte a szolgáltatást kényszerűen igénybevevőket. A felháborodást követően a polgármester a beígért korrekciókat (kisebb 50 l-es edényzet, valamint az eredeti díjkedvezmény mértékének és körének visszaállítása) a mai napig nem teljesítette, miközben a környező települések vezetői jelentős engedményeket harcoltak ki a közös szolgáltatótól.

14. A jelenleg már állami tulajdonban lévő, de a korábbi évtizedekben önkormányzati tulajdont képező kórház leépítésének is tevékeny részese volt polgármesterünk. A szűkös finanszírozás ellenére sajátjaként kezelte a kórház kasszáját. A likviditási gondokkal terhes nehéz időszak kezdetén 9 alkalommal összesen 184 millió Ft-ot vont el kérésekkel majd utasítással az intézmény kasszájából a város működtetéséhez. Nem csatlakozott a megyei egészségügyi informatikai rendszerhez, s elmulasztotta, illetve késedelmesen nyújtotta be intézményünk fejlesztési tervét a megyei egészségügyi koncepcióhoz. Az intézmény az elmúlt évtizedben strukturálisan leépült (az egykori 600 ágyas kórház ma alig 180 aktív ággyal rendelkezik), s az ingatlanok, műszerek berendezések többségének állapota sem felel meg a jelenkor színvonalának.

       A gyermek, szülészet, baleseti sebészeti osztály megszűnése mellett örökös szakemberhiány van, mely csak többletköltségekkel és ellátási hiányosságok (vidéki orvosok késve, vagy nem érkeznek meg a kiírt időben) mellett mérsékelhetők.

15. A későbbiek során privatizáltatta az intézmény működtetését és vagyonkezelését, s az intelmek és tiltakozások ellenére egy tőkeszegény, tapasztalatlan „nyertessel” kötött szerződést, majd a nyertes továbbpasszolta a nyereményét a leánycégének, s hogy helyi adót se kelljen fizetnie - polgármesterünk aktív passzivitása mellett - átalakítatta nem fizetős céggé (nonprofit Kft.), ezzel a trükkel jelentős adóbevételtől fosztva meg városunkat. A több biztosítós egészségügyi rendszer bevezetésére, a vizit és kórházi napidíjra, pályázati forrásokra spekuláló cég számításai nem jöttek be, ezért a szerződésben foglalt kötelezettségeinek folyamatában nem tett eleget. Ennek ellenére az önkormányzat passzív szemlélője volt csak a folyamatnak, majd rendre hozzájárult a szerződésben vállalt, de nem teljesített feltételek partnere igényei szerinti teljesítéshez, egyszer sem vetve fel a szerződés esetleges felmondásának lehetőségét. A privazitátor által szerződésben vállalt beruházásainak határidős teljesítésének elmulasztásai miatt a tüdőgondozó épületét és az ötvösi kastélyt sem tudta visszaadni, ezért az önkormányzat az időközi „államosítás” következtében e két ingatlant kompenzálás nélkül elvesztette, ezzel is több tízmilliós kárt szenvedett a város.

16. A megfontolatlan intézményi struktúrafejlesztés felesleges többletköltségeket rótt és ró az önkormányzatra. A város különböző, egymástól távol lévő helyein lévő sportcsarnok, strandfürdő, tanuszoda, gyógyfürdő üzemeltetése csak létszámtöbblettel és rossz kihasználtsággal biztosítható. Ugyanígy felesleges és megalomániás beruházások (Bárdos iskola, kollégium, művelődési ház) elhibázott funkciókkal, kihasználhatatlan térmértékekkel többlet fenntartási költséggel járnak.

17. A város tulajdonát képező vízi közmű hálózat üzemeltetésére kötött szerződés koncessziós díját, a polgármester a mindenkori testület mögé bújva a szerződési és törvényi kötelmek ellenére más célra használja, folyamatosan feléli. Az elmúlt két évtizedben több mint 600 millió Ft. koncessziós díj nem lett visszaforgatva az ivóvíz és szennyvíz közműhálózat rekonstrukciójára. A többnyire láthatatlan (talajban lévő) hálózat állapota ismeretlen, s „időzített bomba”. Az idővel aktuálissá váló vezetékcserék elviselhetetlen terheket róhatnak önkormányzatunkra.

18. A rendeletileg támogatott és folyamatosan pályázható panelprogramból Nagyatádon semmi nem valósult meg. Miközben a megyeszékhelyen több mint 4000 lakás került felújításra, városunkban egy sem. Nagyatádon 1700 lakás volt érintett, de csak egyetlen társasház nyújtott be elfogadott eredményes pályázatot. Polgármesterünk mondvacsinált ürüggyel meghiúsította a támogatás igénybevételét, s a vonatkozó önkormányzati rendeletet is hatályon kívül helyeztette. Ezzel 80 millió Ft. támogatástól fosztotta meg a közösség lakóit. Amennyiben Ormai legalább annyira fontosnak tartotta volna annak a mintegy 5000 érintett ember életkörülményein történő javítást, mint amennyit a látványberuházásokra fordított, akkor legalább lett volna értelme a város eladósításának.

19. A különböző Uniós projektek önrészének finanszírozása céljából Nagyatád kötvény kibocsátást kezdeményezett és fogadtatott el a tájékozatlan képviselőkkel. A svájci frank alapú 900 millió Ft-os 15 év futamidejű, 2 év türelmi idejű, 3,2% kamatozású hitel nagyobb részét egyéb célokra költötte, ezért a későbbiekben felmerülő önrészek befizetésére újabb hiteleket kellett felvenni.

      Ezt megelőzően azonban - a kitudja miért és hogyan - elkötelezett polgármesterünk a hitelnyújtó bank kérésére a kedvezőtlen árfolyamváltozásra hivatkozva külön ügynöki díjat is fizettetett az önkormányzattal.

      A törlesztést a város nem tudta kiszorítani költségvetéséből, s még a kamatok fizetése is gondot okozott. Egy csődkerülő újabb lehetőséggel élve a régi kötvénycsomagot, a hitelfelvételi törvényi korlátot megkerülve, költségvetésen kívüli átfuttatással, jelentős többletköltséggel újabb (Atád2) kötvényt bocsátott ki új feltételekkel. A szintén svájci alapú, 25 év futamidejű, három év türelmi idejű, változó kamatozású hitel a futamidő végére több mint 3 milliárd Ft. kiadást eredményezett volna az önkormányzatnak.

      A város ezt a hitelt sem tudta volna rendesen törleszteni, de a kormány szerencsére időben átvállalta ezt az adósságot, s így megmenekült a csődtől Nagyatád.

      Ciklusprogramjaiban sokat markolt, keveset fogott. A sikererpropagandáját áhítattal hallgató hívei nem emlékeznek, vagy nem akarnak emlékezni a korábbi évek ígéreteire. Gondoljunk vissza és nézzük meg, hogy hol tartanak a megvalósítások. Hol van az időskorúak lakóparkja, az időskorúak alapítványa, a fiatalok háza, a military park, a Nagyatád –kártya, új, ill. kibővített állatmenhely, forgalomlassító a Jókai lakótelepen, hiányzó utcanév táblák pótlása, kommunális és iparűzési adó csökkentése, csapadékelvezetők karbantartása? Mikor lesz Segesdig, Lábodig és Ötvöskónyiig érő kerékpárút, új termálkút, közösségi ház a vasúton túl és Henézben, Nagyatád Hírlap, gyalogos híd a csónakázótó szigetére, turizmust támogató TDM (Turisztikai Desztinációs Menedzsment) Dráva mente élővilágát bemutató állandó kiállítás a Látogatóközpontban, Bodvicai talpas ház helyreállítás, Taranyi-Berzencei utat összekötő út, és új munkahelyek?

20. A másfél évtizede ígérgetett „közös klozet” a trafóház mellett állítólag fél éve készen áll, de akkor miért vár az „avatással”, ill. az üzembe helyezéssel a polgármester a város napjáig? A választások előtti szalagátvágás most is fontosabb számára, mint a sokat hangoztatott idegenforgalom színvonalának mielőbbi emelése. A várost elkerülő út építését is sok-sok éve hangoztatja, de a jóváhagyott tervek, a kivitelező megléte ellenére a mai napig még egy kapavágás sem történt.

21. Máig is homályos a kollégium felújítása alkalmával a terv és a kiviteli költségvetés szerinti tojáshéj színű nyílászárók helyett a milliókkal olcsóbb fehér szerkezetek beépítéséből keletkező díjcsökkentés elmaradásának, valamint a kiszerelt öntöttvas radiátorok, a temető régi kerítésének, valamint a laktanya területéről „elpárolgott” kazánok és egyéb „vashulladék” sorsa.

      Az egykori 10%-os helyi munkanélküliség a tervezett 4-5% helyett pillanatnyilag 28,1% annak ellenére, hogy fiaink és lányaink jelentős része Ausztriától az Egyesült Királyságig kényszerűségből szétszóródtak Európában, s nem a városi közmunkások számát gyarapítja, s semmit nem nőtt a város tőkevonzó képessége! Az országban 24 dinamikusan fejlődő kistérség van, de egy sem a Dél-Dunántúlon. Vannak fejlődő, felzárkózó, stagnáló és lemaradó térségek. Nagyatád a lemaradó kategóriába tartozik jelenleg is, Lengyeltótival osztozva a dicsőséges besoroláson.

22. A szennyvíztelepi bűz megszüntetésének több évtizedes sikertelenségét követően a cél érdekében felvállalta a térség gigantikus szennyvíz beruházási programjának gesztorságát. A térség szennyvízének behozatala a városba a lakótelep mellé, s a járásnyi közműrendszer üzemeltetési többletköltsége (átemelő szivattyúk, emelkedő díjak) jelentős mértékben fogja megterhelni az érintett településeket, ill. azok lakóit (nem lesz rezsicsökkentő), akik az előzetes hozzájárulást is többnyire hitelből fedezik.

23. A Bárdos projekt (Bárdos iskola felújítása, bővítése) során a kivitelezés jelentős csúszásáért megjáró minimum 300 milliós kötbért ismeretlen okokból kifolyólag (ahogy a sportcsarnoknál is) el akarta, s a presszionált peresítés ellenére továbbra is el akarja engedni. Még eszébe sem jutott senkinek, hogy a több mint egy éves csúszás miatt viselt kárt a kártérítés a kötbéren felül is megjárna, s esetleg azt is be kellene vasalni. Vajon miért? Kérdéses az is, hogy a kötbért miért nem hívatta le a szerződés szerint nála lapuló bankgaranciából, vagy a bankgarancia nem nyújtott fedezetet a kötbérre, vagy lemondott a szerződéses bankgaranciáról? Miért nem csak a különbözetet peresítette, ha volt, de nem elegendő nagyságú a bankgarancia? Kérdés az is, hogy a késedelemért a városnak megjáró napi 10 milliós kötbér esetén miért hosszabbította meg sorozatban a teljesítési határidőket? Miért nem volt fontos a polgármesternek, hogy a gyermekek és a tanárok az aláírt eredetei szerződésben foglaltak szerint egy évvel korábban élvezhessék a megújult intézmény előnyeit?

24. Az évek óta húzódó művelődési ház felújítását megelőzően figyelmetlenül járt el a kivitelező kiválasztásnál. Miután az első nyertes pályázó becsődölt, a második esetben sem kellő körültekintéssel (vagy nagyon is megfontoltan?) járt el. A szükséges munkaerő kapacitással és forgótőkével nem rendelkező nyertes konzorcium az építkezés során a polgármester új rezidenciáját rekord gyorsasággal felépítette ugyan, mi közben a művelődési házat nem fejezte be.

25. A törvényi változások alkalmával a szervilis testület segedelmével, polgármesteri díjazását a keretek sajátos értelmezése alapján az egekbe emeltette. Így fordulhatott elő, hogy a tízezer lakosú város vezetője százezres városnál járó bért, és költségtérítésnek nevezett díjat vesz fel sok év óta, miközben a város költségén a hivatali gépkocsit használja megyei közgyűlési munkássága érdekében is (amiért külön térítést kap). Kiváló teljesítményét hangoztatva több éven keresztül 2-4 millió Ft-os jutalmakat is megszavaztatott magának. De még ez sem volt elegendő, mert a megemelt költségtérítése mellett több alkalommal kifizettetett szabadságmegváltás címén is 2-3 millió Ft-ot, ami a járulékokkal nem kis terhet rótt a költségvetésre. A vonatkozó rendelkezésekre tekintettel a városban rajta kívül egyetlen embernek sem fizettek ilyen jogcímen.

26. Az éves közmeghallgatás intézményét kiüresítette. A renszerváltoztatáskori 200 fős érdeklődő hallgatóság a polgármester hozzáállása miatt mára teljesen elfogyott. A testületi tagok kiskorúsítása, a vonatkozó szabályzat módosítgatása, az egyenes válaszok elmaradása eltántorította az érdeklődőket a részvételtől.

27. A közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvényt sajátosan értelmezve rendre szabotálja, vagy megtagadja az igényelt közérdekű adatok kiadatását. A Bárdos ügyben elvesztett ez irányú per sem tartja vissza, hogy újra és újra akadályozza a közérdekű adatok, információk elérését. Jelenleg is azonos irányú per van folyamatban, mely várhatóan ismét a hivatal elmarasztalását eredményezheti.

28. Zsákmányosztó hatalma érdekében új csapatát is cserbenhagyva elárulta mentorát. Elfeledve az általa élvezett világjárást (Kínától a Baltikumig?) és sokmilliós juttatásokat. Neki természetes az is, hogy megyei képviselői tisztségéről és főként az azért járó anyagi juttatásról annak ellenére sem mond le, hogy azt a szervezetet, amely oda bejuttatta elárulta, annak vezetőjét megalázó procedúrának vetette alá, míg maga a saját aláírásával elvállaltakat sem tekinti becsületbeli ténynek.

29. Magyarságtudatból többször is „jelesre” vizsgázott. Azon az ominózus decemberi napon, széleskörű és hatékony propagandája eredményeként Nagyatád gyalázatosan leszerepelt, és megbukott szolidaritásból. Amíg a külhoni magyarok kettős állampolgárságához szükséges törvény megalkotását támogató IGEN szavazatok száma országosan 51,6%, megyei szinten 54,7%, Csurgón 60,7% volt, addig a nagyatádiaknak csupán 43,5%-a ítélte úgy, hogy a külhoniakkal való összetartozást kívánatos az állampolgárság megadásával erősíteni.

30. A vörös csillagot legnagyobb sajnálatára már nem tűzetheti fel a városháza homlokzatára, de lojalitását demonstrálva a történtek ellenére felhúzatta egy kis időre a székely lobogót, s az uniós zászlótól sem idegenkedik. A városnak adományozott 56-os lyukas zászlót azonban az átvétel óta rejtegeti.

Sorolhatnánk még polgármesterünk kisded játékait napestig, de hiába, mert elfogult, alulinformált, tájékozatlan hívei és szervilis képviselőtársai elnézik minden botlását, fenntartás nélkül elfogadják minden intézkedését.

A dolgok jelenlegi állása szerint sajnos potenciális ellenjelölt hiányában, ha nem kis izgalommal is, de készülhet hatodik ciklusa megkezdésére, ámokfutása folytatására. Írom mindezt annak tudatában, hogy anno 1994-ben a nyíltan hirdetett voksommal támogattam az időközben méltatlanná vált polgármesterünket. Már korábban beláttam tévedésem, amiért jegyzetemben elnézést kértem, s bár tévedni emberi dolog, de megismétlem, „NEM ILYEN LOVAT AKARTAM”!

Aki a fentiek ellenére úgy ítéli, hogy valóban „értékteremtő évek” állnak a MI PISTÁNK által vezetett város mögött, az októberben húzza be ismételten az X-et Ormai István neve mellé, és élvezze, vagy tűrje továbbra is áldásos tevékenységét.”

Miért is hullana így nyár elején, amikor hamarosan „új korszak virrad ránk” a hétvégi választások jóvoltából.
Milyen is lesz az új korszak? Nos, majd elválik.

 A minap beindult sűrű szórólaphullás közben ismerős arcot véltem felfedezni az „újsütetű” függetlenek szórólapján.
Aztán a névsor megerősítette, hogy bizony a leköszönt polgármesterünk, szeretett MI PISTÁNK áll a kép jobb szélén. Tegnap még együttműködésüket megköszönve „elbúcsúzott” híveitől és korábbi munkatársaitól, de egyértelművé tette, hogy az évtizedek óta pengetett lantját nem teszi le a kezéből.

Egykori mentora példáján felbuzdulva pályafutása megkoronázásaként netán meg kívánja célozni, no, nem a megyei közgyűlést, hanem a parlamenti képviselőhelyek egyikét?
A szocikkal anno „viharosan” szakított ezért a DK.-nak nem kellett, s a mutyi partnerének (FIDESZ) sem kell, mivel „az árulást sokan szeretik, az árulókat senki”! Akkor hát miként is kívánna beülni az országházba?   

 A jelenlegi helyzetben sok választása nem lehet, de mivel felbukkant a közelmúltban, városunkban is megjelent új üstökös párt (TISZA) roadshowján, feltételezhető, hogy elvárásának megfelelő széljárás esetén beül hajójukba, s az addigra várhatóan „átrajzolt” körzetünk képviselőjekéntt behajózik a parlamentbe.

Ez így egyszerűnek tűnhet, de mint tudjuk az élet a legnagyobb rendező, s 2026-ig sok minden történhet. Az új függetlenek „gittegylet”tábora várhatóan nem nő akkorára, hogy országos listát állíthatnak, melyről esetlegesen megcsíphetnek egy-két mandátumot.

MI PISTÁNK, és jelölttársai is kellő önkormányzati tapasztalattal rendelkeznek, de ez még nem predesztinálja őket szenátori pozícióra. Anno az átkosban sem a tudás és tapasztalat volt a mérvadó, hanem a „hűség a néphez, hűség a párthoz”. Manapság meg a maximális lojalitás a feltétele az „érvényesülésnek”.

 Na de mielőtt pálcát törnék polgármesterünk képviselői ambíciói felett, tekintsünk vissza három évtizedes regnálásának „kisded játékaira”.

Bevezetésképpen egy választási szórólap beszúrásával kívánom emlékeztetni szép korú polgártársaimat, s tájékoztatni az időközben szavazó képessé vált ifjú választópolgárokat, hogy ugyan milyen új alternatívákkal szolgálhat a mára függetlenné vált egykori apparatcsik.

 Néhai „testőrtársam” a korábbi ciklus finisében a polgármester választás előtt szórólapon vázolta fel „intelmeit”, melyek sajnos többnyire süket fülekre találtak.

 

Ha netán hosszúnak is tűnik, azért érdeklődésre számot tartható olvasmány, ami jó „edzésprogram” következő nem kevésbé terjedelmes idézetem emésztéséhez.

 

Végre felszállt a füst, s ugyan új pápánk még nincs, de legalább tudhatjuk, hogy konkrétan kik indulhatnak a megmérettetésen.

A „viccmesterek” lelépésével mind a jobb, mind a baloldalnak maradt egy-egy polgármester jelöltje, s mellettük csekély létszámú képviselő jelölt. Meglepő a jelentkezők alacsony létszáma, mivel párszáz fős településeken is kétszer ennyin tolonganak a presztízs nélküli helyekért. A jelenlegi társadalmi, politikai, gazdasági (+önkormányzati) helyzetben a legfőbb motiváció a lazán bezsebelhető tiszteletdíj. Kontroll, számonkérés, visszahívás nincs, s ha nem tör ki a harmadik világháború, akkor öt éven át Hawai-dizsi.

Ellenben nincsenek irigylésre méltó helyzetben a rajtvonalhoz álló bürgermeister jelöltek, mert csekély volt a „merítési lehetőségük” a számukra megfelelő csapat felállításához. Bizonytalan jövő elé néznek, mivel győzelmük után még sok-sok héten át várhatnak a hivatal átvételére, s nem tudhatják hány és milyen csontváz marad a szekrényekben. Az esetlegesen valóban „kiáradó Tisza” új helyzeteket, s vele újabb nehézségeket idézhet elő, melynek árát továbbra is az önkormányzatok fizethetik meg.

A kampány minden esetre Nagyatádon is beindult, s nincs hiány rendezvényekben. A kijelölt helyszínek és időpontok megfelelőek, és söröshordó valamint teli bogrács is előfordul, de ennek ellenére az érdeklődés, ill. részvétel mérsékeltebb, mint a korábbi ciklusokban.

Visszafogottabb a plakátozás, és kisebb a szórólap invázió, de ez a kampány finisében még erősödhet.

Tekintettel arra, hogy polgármesterünk a következő ciklustól nem kívánja hordani a vállszalagot, ezért az Ormai TV-t már korábban megszüntette. Így nincs lehetősége a jelölteknek a széleskörű bemutatkozásra il. programismertetésre, s a képviselő testület tevékenysége sem kontrollálható.

Amennyiben a választópolgárok racionálisan gondolkodva és nem érzelmi alapon döntenének, már többségében meg is lenne a kezdő 11 (pardon 8+1) de mint tudjuk ez nem így működik, és ráadásul a MP. jelenségre tekintettel még bizonytalanná válhat a helyzet  9.-én.

Ugyan csak érdekes jelenség a ringbe szálló jelöltek korábban megszokott ígéret cunamijának hiánya. A választók ugyan könnyen felejtenek, de az idősebbek talán még emlékeznek az egykori jelöltre, aki a legnagyobb szélhámosokat is megszégyenítve ígért fűt-fát (+ toronyórát lánccal) a kiszemelt választókörzetnek, s bár az első ciklusában lelepleződött, a hiszékeny szavazók a következő ciklusra is megválasztották. Persze a többi körzetben is akadtak szerényebben ígérgető (de azt sem teljesítő) jelöltek, akiket aztán még is újra választottak. Ez persze most sem kizárt az említett feledékenységre, valamint a kontroll hiányára tekintettel.

A régiek tudják, az újak nem is sejtik, hogy milyen szűk egy önkormányzati képviselő mozgástere, ezért aztán a legbiztosabb nem ígérni semmit, mert azt maradéktalanul lehet teljesíteni.

Szerényebb ígéretek azért most is akadnak, s örüljünk, hogy az évekkel ezelőtt beígért majd elmaradt, de aztán a közelmúltban még is leszállított, majd váratlanul elszállított kórházi nyílászárókat ismét visszahozzák. A szirénhangok szerint hamarosan megkezdik a beépítését is, de azzal is elégedettek lehetünk, ha a fűtési szezonra befejeződik.Ez viszont már az új („fiatalabb”) kórházigazgató kiváló antréja lehet, amennyiben valóban összejön.

 Kutyabarát polgártársaimmal egyetemben örömmel konstatáltam, hogy mindkét polgármester jelöltünk „gondolkodásában” ott van a városi kutyafuttató terve. A hiányzó megfelelő kutyaiskolai terepre tekintettel szívesen vennénk megvalósulását.

Szintén célkitűzés, s bár vannak kétségeim, de tévedjek, s kapjuk VISSZA (lehetőleg megnövelve), a fürdőfelújításra pályázaton elnyert és átutalt, majd galád módon visszavont 1,2 milliárd forintot, miután 36,5 milliót már elköltöttünk az előkészítésre.

A szintén évekkel ezelőtt készült látványterves projekt kivitelezése már több mint valószínű, hogy meghaladja majd a 3 milliárdot, de ettől már majd (ha egyáltalán sor kerül rá), az új polgármester feje főhet. Segítségül talán még ott lesz a kasszában a 13 év után beérkező „Bárdos projekt” 300 milliós kötbére. Ha nem, hát annyival nehezebb lesz a megvalósítás.

Az elmúlt három évtizedben kétség kívül sok minden épült, szépült városunkban, de ez így is van rendjén, hiszen ezért kapta nem csekély juttatásait a polgármester, és illetményét a mindenkori képviselő testülete.

Bár a feledés homályába vesznek, de ha lehet, ne feledkezzünk meg a választópolgárokat hitegető képviselő jelöltek, majd képviselővé választottak korábbi ígéreteiről.

Csupán emlékeztetőül a teljesség igénye nélkül néhány ígéret melyek teljesülésének megítélését polgártársaimra bízom.

„- ATÁD kártya bevezetése

- Újkút pusztára bevezető út felújítása

- Forgalomlassítók a Jókai lakótelepen (2006XII.01 „Ormai István Bakos József képviselő hozzászólására reagálva tájékoztatja a televízió nézőit, hogy a Jókai lakótelepen a forgalom lassítás megoldása folyamatban van”)

- Jókai utcában az útburkolat teljes körű felújítása, parkolók aszfaltozása, s ezzel együtt bővítése

- Vízelvezetés teljes körű felújítása a Jókai u. déli részénél, és a Móricz Zsigmond utcában

 Pótoljuk és korszerűre cseréljük az utca névtáblákat

- Vízelvezetők felújítása, folyamatos tisztítása

- Új medencékkel bővítjük a Gyógyfürdőt

- Támogatjuk és segítjűk a társasházak külső hőszigetelését és felújítását (Kiszely 8-10 ???)

- Tízemeletes lakóházak távhődíját csökkentjük

- Segítjük, szervezzük a Mándy kastély felújítását, Turisztikai Központ létrehozását.

- Négy csillagos 100 szobás szálloda

  - Felújítjuk, kitisztítjuk a vízelvezető árkokat

- Szemétlerakó helyek megszüntetése a Honvéd u. végén és Ámor erdő környékén

- Hirdetőtáblák kihelyezése a Henészi, Simongáti, Halastópuszta, Újkútpuszta városrészen

- Ámor erdei pihenőhelyek felújítása

-Forgalomlassítás a Honvéd utcában

- Új hinták a Honvéd utcai játszótéren

- Autóbusz öblözet létesítése és buszváró felállítása a Honvéd utcában

- Itt az ideje a változásnak, zárjuk le a kudarcok korszakát

- Korszakváltást Nagyatádon. Zárjuk le a nagyatádiaknak egyre több kárt okozó Ormai korszakot (Rinyamenti Gesztenyés-Narancsos paktum)

- STB-STB-STB.”

Szombattól „újra dübörög a banda” s immáron hivatalosan is beindul a hetek óta tartó kampány, hogy információval felvértezve kellő megfontoltsággal választhassunk polgármestert, önkormányzati és európai parlamenti képviselőket.

A kardcsörtetést és a Kánaán ígéretét egyelőre mellőző jelöltek zöme új üstökösként tűnik fel a helyi közélet egén, de akad köztük korábban persona non grata-nak nyilvánított egykori veterán képviselő is, aki főnixmadárként kíván újjászületni.

Döntő többségük még nem szagolt puskaport az önkormányzati lövészárkokban, de elszántságban és önbizalomban nem szűkölködnek.

Az előzetes hírekből olvashatóan, mind a polgármesteri, mind a képviselői helyekre 4-5- szörös túljelentkezés várható, ami persze a csengőszóig (ajánlóívek leadásáig) még változhat.

A média jelezte, hogy pillanatnyilag négy polgármester jelölt kíván csatasorba állni, de a sípszóig még újabb jelöltek is felbukkanhatnak.

Éppen minap csöppentem bele véletlenül az esetlegesen új jelölteket prezentálható (jelenleg illegalitásban lévő) párt listaállító gyűlésébe. A kissé harciasnak tűnő szervezet a Nagyatádi „Nyilas Párt”, amelynek vezetője nem Szálasi Ferenc, hanem druszája, egy echte „NYILAS”! Elkésett hivatalos bejegyzésükre tekintettel, még keresik egy legális jelölő szervezettel való közös lista lehetőségét. A zömében hölgyek alkotta szervezet zászlóbontása csak a jövő hétre árható, mert a polgármester jelöltük személye, valamint újsütetű lobogójuk körül parázs vita van folyamatban.

A csoport igazi amazon tagjainak hangjából ítélve a zászlóról várhatóan elmarad az árpád sávos szimbólum, valamint a vörös szín. Helyüket a nemzeti trikolór és a PANEM felirat veszi át a CIRCENSES nélkül, mivel abból meglátásuk szerint volt elég eddig is.

Akár jobboldalon, akár baloldalon bővül a választék, azért nem árt elfeledkezni arról, hogy az „egyik kutya, másik eb”! Útjelző táblaként idézek néhány emlékeztető sort korábbi („Tessék választani”!) jegyzetemből, hogy kissé nehezítsem az amúgy sem könnyű választást.

„A jövőnket meghatározható küzdő felek szellemének megidézéséhez, hogy nehogy sértő legyek, autentikus személyeket hívtam segítségül. Lássuk, ők miként ítélték meg tizenkilencet és egy híján húszat.

A 2008-ban elhunyt, gulágot is megjárt Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin Nobel-díjas orosz író ekképpen vélekedett.

„A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit a kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja”!

Hazai minősítője is akad az egyeduralkodó baloldali pártnak, aki ugyan csak nem rejtette véka alá meglátásait.

Méray Tibor Kossuth-díjas és Pulitzer díjas író, újságíró az 1956-os forradalom ötéves jubileuma kapcsán jegyezte meg, a Csodatévők vagy egyszerű emberek című írásában: ”Rákosi idejében a párt alapgondolata az volt, hogy aki nincs velem, az ellenem van. Ma inkább ez – Aki nincs ellenem, az velem van”

Ez utóbbit Kádár magáévá tette („lenyúlta”) és így is került a köztudatba (az előbbi kijelentés viszont ismerősebbnek tűnhet a mai generációnak, pedig Borzas már nem hangoztathatja).

A Magyar Újságírók Szövetsége egykori pártitkára 1971-ben a párizsi emigrációból írta az alábbi sorokat.

„Arra gondolok, és bizonyára nem vagyok egyedül: miért az a párt, miért azok az emberek vezetik továbbra is az országot, akiket súlyos felelősség terhel a csődért, a katasztrofális eladósodásért, inflációért, nyugdíjasok nyomoráért, a lezüllesztett közoktatásért és egészségügyi ellátásért. Bős-Nagymarosért, az erdélyi magyarok védtelenségéért? Akik 15 évet elpazaroltak. Ha néhányat az idősebbek közül megaranyozott nyugdíjba küldtek is, a zöm helyén van, s egy-két kivételtől eltekintve éppúgy részesei, támogatói, propagandistái és végrehajtói voltak a krízist kiváltó döntéseknek, mint az öregebbek. Miért az a párt vezeti az országot, amelyik negyven év óta újra és újra önkritikát gyakorol korábbi tevékenysége fölött? Miért ők a miniszterelnökök, a miniszter-helyettesek, a miniszterek, a képviselők, főigazgatók?

Márai Sándor Kossuth-díjas író, újságíró 1944-es naplójából:

„Mi volt az a „jobboldaliság” amely Magyarország vesztét okozta? Valamilyen hit, hétszer szent elv, tételes meggyőződés? Nem, más volt.

Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a „jobboldaliság” címkéjével ismert különös valamit: a tudatot, hogy ő mint „keresztény magyar ember” előjogokkal élhet a világban. Egyszerűen azért, mert „keresztény magyar úriember” s joga van tehetség, és tudás nélkül is jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem „keresztény magyar” vagy „úriember”.

 Mert ez volt a „jobboldaliság” igazi értelme”.

52-es naplójában: „és ha eltűnnek a kommunisták, jönnek majd a félművelt sunyi parasztok”.

1947-ben: „A kommunizmus megbukott minden értelemben, de a kommunistáktól nehéz lesz megszabadulni, mert senki sem olyan veszedelmes, mint a bukott eszme haszonélvezője, aki már nem az eszmét védi, hanem a meztelen életét és a zsákmányt”.  

„A kommunisták minden pillanatban hajlandóak feláldozni a kommunistákat, ha ezen az áron megmenthetnek egy nagy csalást, hazugságot: a Kommunizmust”.

A visszatekintés konklúziója: „Nihil novi sub”.

Ettől függetlenül nem biztos, hogy napjainkban is akad majd egy tökös pedagógus (egy mai Litván György), aki szemébe mondja egy frakcióülésen az „ügyeletes Borzas”-nak, hogy „a magyar nép nem bízik tovább önben”!

Ha Márai még élne, bizonyára magáévá tenné a gondolatot:

„fel kell adnunk a világunk egyik alapvetését, miszerint: ha az első milliárd akár bűntettekkel terhes megszerzését sikerül megúsznod, utána bármit megtehetsz, ha nem teszel keresztbe a hasonszőrűeknek! Ha bekerültél a gazdasági és politikai hatalom gyakorlói közé, esetleg csupán a holdudvarukba tartozónak ismernek el, akár gatyára is vetkőzhetsz a kormánygépen”!

Nos, választás előtt van még idő elmélkedni (esetleg keseregni) a múlton, s lehet bizakodóan reménykedni a szebb a jövőben. Csupán csak tessenek jól választani!”

No-no, az oroszok ezúttal még nem („Ami késik, nem múlik”), de „Orbánék” már itt vannak Nagyatádon!

Mondják, hogy „ne fesd az ördögöt a falra, mert megjelenik” de jelen helyzetben a korábbi hivatalos „festés” eredményeként betoppant krampusznak igenis örülnünk kell.

Miért is? „Ki írja fel keserves könnyeinket, hogy jó királyunk láthassa azt”?

Nos, aki figyelte az láthatta, hallhatta amint Dél-Somogy Cicerója (alias Ander Balázs képviselőnk) korábbi parlamenti felszólalásai során (Pl. Mi a vidék pártján állunk, Élve eltemetett vidék, stb.) a kormánypárt orrára dörgölte, hogy a kormány ígéretei a Dél-Somogyi területeken rendre nem valósultak meg.

A „perifériák hangját” a parlamentben több alkalommal Tiborc (nem Orbán Tiborcz, hanem Bánk bán Tiborc) köntösébe bújva tolmácsolta Jobbikos szenátorunk, de meglátása szerint a Fidesz a korábbi ígéret cunamijáról megfeledkezve élve eltemette a vidéket, s benne választókörzete 77 települését.

Dél-Somogy a kormány mostoha gyermeke, akinek diszkriminatív döntéseivel (M9-es autópálya nyomvonal módosítás, 6-os út felújítás késlekedése, 68-as út felújításának elmaradása) feladja az utolsó kenetet és leradírozza a térképről a Kaposvártól délre fekvő településeket (Nagyatád, Barcs, Csurgó, stb.)

Mint azt már korábbi (február 19-i „Bötyárvilág”?) jegyzetemben említettem, a saját lábán álló Tiborcz István

(ill. Főnix Magántőkealap), „kiebrudalta a korábbi tulajdonos Benettont, s az 5200 hektár földterülettel együtt tulajdonosa lett a Rinyatamási Széchenyi-vadászkastélynak is.

A Benetton birtokhoz egyéb cégek is tartoztak, s így került „Zrt.Döbrögi” birtokába Nagyatádon, a Taranyi úton lévő Drawa Kft, és Hun Zea Supply Chain Zrt. valamint a hátsó bejáratán át elérhető S.A.P.I. Fa Ker. és szolg. Kft. fűrészüzem is. Az új tulajdonos somogyi birtokszemléje során személyesen is megjelent Nagyatádon. Az átadás-átvétel zökkenőmentes volt, s a munka továbbra is zavartalanul folyik, mindenki megelégedésére.

A történteket látva és hallva be kell látnunk, hogy a kormánypárti frakció mégis csak meghallotta a Dél-Dunántúlon belül is legszegényebb régió képviselőjének segélykiáltását, s VIKTORUNK leküldte vejét, hogy a Magyar Falu Program áldásából az „élve eltemetett” régió is érzékelhessen valamicskét.

Kezdetnek nem rossz, s gondolatban kicsit előre szaladva,”MERJÜNK NAGYOT ÁLMODNI”!

A MI PISTÁNK helyére lépő kormánypárti polgármesterünk hathatós közreműködésével hamarosan friss szelek és „kövér szeletek” érkezhetnek Nagyatádra. A kormánnyal „együttműködni tudó” új városvezetőnk „a nemzet gázszerelőjének”, és a Videoton illetékeseinek figyelmébe ajánlhatja a bezárt konzervgyárat, cérnagyárat, romos kastélyunkat, stb. hogy segedelmükkel Nagyatád is a fejlődő, pezsgő települések sorába léphessen.  

Mint köztudott, a Benettontól átvett földek nem tartoznak a jobb minőségűek közé, de vadászterület szempontjából megfelelőek.

„Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, annak mit rejt a térkép? Gyárat s vad laktanyát”!

Dél-Somogy a fővárostól és az autópályától kissé odébb lévén, nem kizárt, hogy az elvtárs-urak időnként Cinege elvtárs módra helikopterrel érkeznek majd a vadászatokra, s ez újabb lehetőségekkel kecsegtet.

Előfordulhat, hogy az új bán baráti kíséretében ismét meglátogatja vidékünket a luxusvadászatokat kedvelő KDNP elnöke (miniszterelnök-helyettes, s mellesleg az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnöke). A még létező és használható Kaszói helikopter leszállóra is emlékezve, gusztusa támadhat Kaszó „bevételére”, hogy aztán a fenti légtérből („Nincs új a nap alatt”) Kalasnyikovval ostorozhassa megnövelt vadászterületükön a szépszámú rudlikat.

A korlátlan és határtalan lehetőségekre tekintettel visszatérhetnek a régi szép idők, s ha „a vidék is élni akar”, visszajöhetnek a sorompók, őrbódék és Tiborc panasza („Szép földeinkből vadászni berkeket csinálnak, hová nekünk belépni nem szabad”).

A „kecsegtető” kilátásokkal megjelenhet körzetünkben a hiányzó infrastruktúrafejlesztés, az új nemzeti oligarchák „állami” tőkéje, s tobzódhatnak a munkanélküliek a megsokasodó munkalehetőségekben.

Addig is „bátoran” álmodozzunk és reménykedjünk, hogy mindez valóra is válhat.

„Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg”!                    

Néhány napja már szóba hoztam, hogy eldördült a startpisztoly és beindult az újabb választási kampány (hivatalosan áprilisban), de dübörgésről még korántsem beszélhetünk, mivel a „harangszókat” többnyire csend követte.

Városunk lakói már értesülhettek, hogy kik jelentették be igényüket a polgármesteri székre, de a csekély és visszafogott jelölti megnyilatkozások nem igen generáltak párbeszédet a leendő választókkal.

Korábbi kapcsolatos témájú jegyzeteimben (pl. 2019.X.8. 2023.IX.25.) említett „hiányosságok” változatlanul fennállnak, ami jelentősen gátolja a sokak által várt változásokat.

Egyes jelöltek korainak ítélik a bejelentésen kívüli érdemi megnyilatkozást, másoknak elképzelésük sincs mit is mondhatnának, s léteznek vacilláló jelöltek, akik még a bejelentkezést is csak fontolgatják.

Idejük még van, ezért nem is az ígéret cunamit hiányolom, hanem a választói pro és kontra véleményeket, melyek orientálnák az információ hiányban szenvedő lakókat.

Változatlanul dübörög a majré, s a kollektív fo..s uralja a város polgárait, elsősorban az értelmiségit.

Minden jelölt ilyen-olyan körben ismert, s bőven akadnak autentikus véleményformálók, akik érdemi megnyilatkozásukkal, támogató, netán kritikus állásfoglalásukkal elősegíthetnék a bizonytalankodók mérlegelését, ill. választását.

Sajnos nem csak a „kiszolgáltatott” aktív munkavállalók, de a már „szabadnak” tekinthető nyugdíjasok is rettegnek nyíltan színt vallani, mert a jelöltek mindegyike valamelyik kurzus katonája, s ki tudja, mit hoz a holnap. A polgári függetlenség, az öntudat hiánycikk, és a majrézó polgárokból soha nem lehet demokrata. Hiába hirdeti az újsütetű rendszerkritikus (Magyar Péter), vagy korábban is Bibó István, vagy II. János Pál homíliája, hogy „ne féljetek”, a bíztatás süket fülekre talál.

Mit várhatunk a kisnyugdíjas Juliska nénitől, Pista bácsitól, ha minden értelmiséginek látszó aktív mérnök, orvos, közgazdász, stb. nem mer megnyilatkozni, mert igazodnia kell az aktuális kurzushoz, amelytől a megélhetését, egzisztenciális biztonságát reméli.

Egyik jelöltünk a facén felbukkant „bátorító” kommentek mellett figyelemre méltó észrevételekkel is szembesülhetett.

Az egyik ismerősepéldáúl így szólt: „Jónak látja a választási esélyeim, de végső soron majd az dönti el a vetélkedést, hogy mit tudok ígérni. Leegyszerűsítve: meglátja, mit ígérek, és majd úgy adja a szavazatát”.

A jelölt ÍGÉRETE egyébként így szól: „Barátságos hangot és párbeszédet. Nem a pártállás, hanem a mondanivaló elsődlegességét. Folyamatos tájékoztatást, minden közösen megalkotott programelemről. Kölcsönös tiszteletet minden vetélytársamnak, hisz ez nem az egyik, vagy a másik oldal városa, ez a közös otthonunk! Szeretnék még sokáig jó érzéssel sétálni az utcáinkon, felfedezve a szépségeit és felismerve a teendőinket”.

Nos, nem is sejtem, hogy a leendő választó milyen ígéretre (alpolgármesteri státuszt, toronyórát lánccal?) számít,  mert aki ismeri a polgármesterek mozgásterét (Kivéve az ex polgármester Lölőét) az tudja, hogy ígérni nagyon egyszerű, megvalósítani annál  körülményesebb. Elég csak visszalapozni a korábbi ciklusok jelöltjeinek ígéret halmazára, ami ugyan kecsegtetően hangzott, de megvalósításában nagymérvű hiányosság mutatkozott.

Természetesen ebből nem vonható le egy jelölt alkalmassága sem, de az érintettek kiállásának, megnyilatkozásának hiánya nehezíti a jelölt „súlyának” megítélését. Ki kellene derülnie, hogy a jelölteket kik (milyen pártok, civil szervezetek, személyek) támogatják.

Nagyatádon (a „bűnös városban”) a kormánypárt még sohasem nyert. A jelenlegi jelöltje sokat nyom a latba, mert minden tekintetben felkészült és alkalmasabb jelölt hiányában megfelelő a szalag viselésére, ill. a város vezetésére.

Ez nem jelenti azt, hogy már írhatja is „székfoglaló” beszédét, mert bár felkészültsége mellett kellő mennyiségű egyéb szükséges munícióval is (pénz, paripa, fegyver) rendelkezik, a kormánypárt iránti ellenszenvre tekintettel, egy kellő támogatottsággal (100%-os ellenzéki összefogással) bíró jelölt esetleg átszakíthatja előtte a célszalagot. A pillanatnyi helyzetben ennek csekély a valószínűsége, de semmi se elképzelhetetlen. A még „lapító” jelöltek bekavarhatnak az esélyekbe, de mindenképpen a „szövetségek” nagysága és közéleti súlya döntheti el a jelöltek sorsát.

Júniusig még van idő, s ki-ki mérlegelheti a jelöltek alkalmasságát, mert ugye „NEM KELL FÉLNI” és ahogy felcsúti Mózesünk is fennen hirdeti, tessenek „BÁTORAK LENNI”!

Ha valaki helyeselő, bátorító kommenttel, netán személyes beszélgetések során szóbeli ígérettel, segítségéről biztosít egy-egy jelöltet, akkor nem ártana, ha lenne vér a pucájában, hogy amikor aktuális, akkor ténylegesen és nyíltan kiállna választottja mellett.

Körzetünk kormánypárti szenátorának korábbi intelme, miszerint „Nagyatádra kormánypárti polgármester szükségeltetik, mert csak az tud EGYÜTTMŰKÖDNI A KORMÁNNYAL”, változatlanul érvényben van!

Bárki is lészen az új bürgermeisterünk, a MI PISTÁNK három évtizedes regnálása után mindenképpen új korszaknak néz elébe városunk!

Hajrá Magyarország, hajrá NAGYATÁD!

Internetes szörfözéseim során általam ismeretlen „szakálas” hírbe botlottam, miszerint Tiborcz István földműves anyja 2022-ben 60 millióért vásárolt földet (21,5 hektárt) Fejér megyében. Na, bumm és akkor mi van, gondoltam, miközben tovább olvasva szembesültem egy még korábbi hírrel, mely szerint a Tiborcz családhoz már korábban is jelentős földterület tartozott. A kapcsolatos jelentések szerint több mint 490 hektárnyi föld került (potom 569 millióért) a Tiborcz famíliához. Mind ez nem keltené fel az ember figyelmét ha Tiborcz István történetesen nem szeretett miniszterelnökünk családjának oszlopos tagja lenne. De mivel Ő az (LÖLŐ II.), aki kisgömböc módjára kebelezi be apósa segedelmével az ország másik felét. Falánksága nem ismer határokat, s a bekebelezett (privatizált) ingatlanvagyon nagy része már közismert a szorgos tájékozódok elött..

• Ime egy rövid leltár:
• A budai Hotel Gellért épülete. A felújítandó szálloda majdani üzemeltetéséről Tiborcz István nemrég a nemzetközi hírű Mandarin Oriental Grouppal állapodott meg. 
• Sofitel szálló és a vele összeépült Malév-székház a Lánchídnál. A felújítás alatt álló komplexum üzemeltetője a francia Accor-csoport marad (e cég egyik luxusmárkája a Sofitel). A volt Malév-székházat Jellinek 2021-ben vette meg az államtól. 
• Az egykori Magyar Királyi Államvasutak igazgatóságának épületegyüttese. Az Andrássy út 73-75. alatti palotát Jellinek szintén 2021-ben vásárolta az államtól. 
• A svábhegyi gyermekkórház Mártonhegyi úti ingatlana. A dunai panorámás, 2,58 hektáros telket (Budapest XII., Mártonhegyi út 6/A., Költő u. 27.) Jellinek 2019-ben privatizálta.
• A volt Svábhegyi Nagyszálló épülete. Az egykor szintén a gyermekklinikához sorolt ingatlant (Budapest XII., Eötvös út 2.) Jellinek ugyancsak öt éve vette meg.
• A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal egykori vári székháza. A magyar műemlékvédelem nagy korszakának jelképeként is ismert várbéli épületet (Budapest I., Táncsics Mihály utca 1.) Jellinek 2021-ben szerezte meg az államtól.
• Óbuda Gate irodaház. Ez a budai oldal egyik legjobb fekvésű, Duna-közeli irodaépülete (Budapest II., Árpád fejedelem útja 26-28.).
• IBS Office Center. Az ingatlan jelenleg a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem kollégiumaként funkcionál (Budapest II., Budenz út 1.).
• 7 korábbi Diófa-érdekeltség. A jelenleg már Gránit Alapkezelő Zrt.-ként jegyzett Diófa Alapkezelőt anno Mészáros Lőrinc közeléből vásárolta meg Jellinek Indotek-csoportja, majd később a kormányfő veje. A Gránit nemcsak Tiborcz-befolyású, hanem régebbi, sok „kisember” által tulajdonolt ingatlanalapokat is kezel; ezek birtokában van egyebek mellett a MOM Parkkal szemközti Alkotás Point, a budai Duna-part Infoparkjának három épülete, a Váci úti irodafolyosó két egysége (Green House, V17) és a Shopmark (korábban Europark) bevásárlóközpont az Üllői úton. 

Országunk zseniális gázszerelőjével karöltve néhány kastélyt és már-már a fél Balatont is magukévá tették, de mint minden, ez is törvényesen, a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően történt. Határainkon túl is vásárolnak nyakra-főre, és a Jóisten a megmondhatója, mi minden van már a birtokukban.

A fentiek mind-mind olyan távolínak tűnnek, de nem kell szomorkodnunk, mert „elhanyagolt” Dél-Somogyunk is felkerült az étlapra, és választókörzetünk is hamarosan részesülhet a Tiborcz család értékteremtő tevékenységének hozadékából.

Amint azt már választókörzetünk jobbikos parlamenti képviselője is jelezte, a korábban többször kritizált idegen és rossz oligarcha (Benetton) átadta birtoka egy részét a hazai  jó oligarchának, az-az a Tiborcz családnak.

Az 5200 hektáros birtokkal átvette az egykori Széchenyi-vadászkastélyt is, s ez által Losonczi Pál nyomdokába léphet. Anno az átkosban a somogyi Bolhó szülötte (az Elnöki Tanács Elnöke) szívesen pihent meg sleppjével az elvtársi vadászatok során a cuki kulipintyóban.

„A kapcsolatos közlemény tanúsága szerint a megvásárolt cég kapcsán a felek célja a meglévő munkahelyek megőrzése mellett új munkahelyek teremtése, kiemelten a helyi közösségek számára. További cél a helyi gazdákkal és gazdaságokkal való együttműködés erősítése, valamint egy hosszú távon is fenntartható és értékteremtő üzleti modell kiépítése.”

Hú de szépen hangzik Ilyent anno a Benetton nem ígért, pedig neki is elhittük volna.

„A Főnix Magántőkealap a tranzakcióval egy hosszú távú célt tűzött zászlajára, amelynek fontos eleme a példamutató gazdálkodás kialakítása, a környezet és a természeti kincsek megóvása és a felelős gazdálkodás megvalósítása, valamint a térség gazdaságának fellendítése.

A Gránit Alapkezelő és a BDPST Agráripari Holding Zrt. szakmai partnersége a cégcsoport által a jövőben tervezett mezőgazdasági és élelmiszeripari befektetések vonatkozásában további szinergiákat nyit.”

Mit lehet erre mondani? Ámen, úgy legyen!

Szeretnénk hinni, hogy mind ez a körzet lakóinak érdekében történik, s az újsütetű Csák Máték nem Patkó Bandi, Sobri Jóska és a többi somogyi betyár „újkori” utódjaként kívánják öregbíteni vármegyénk hírnevét.

Amint az lenni szokott, a startpisztoly eldördült, és a rajtvonalhoz felállt jelöltek megkezdték polgártársaik „puhítását”.

A médiából, akit érdekelt, megismerhette az eddigi jelölteket, s senki sem lepődhetett meg, hogy örökös polgármesterünk ezúttal hiányzik a listáról, mivel időben közreadta véglegesnek mondott szándékát, miszerint nem jelölteti magát polgármesternek a következő választáson. Persze aki azt hiszi, hogy a MI PISTÁNK csak úgy ukk-mukk-fukk lelép a közélet színpadáról, az téved, mert Őt nem olyan fából faragták, hogy cserben hagyja megmaradt rajongóit és visszavonul rezidenciájára. Erre utaló jel a hó elején megjelent újabb bejelentése, miszerint a jövőben már a Somogyi Függetlenek Szövetsége elnökségi tagjaként kíván küzdeni Somogy Vármegye felvirágoztatásáért.

Szép, valamint nemes gondolat és szándék az elmúlt évtizedek tapasztalatainak kamatoztatási szándéka, s üdvözlendő, hogy csatlakozó tagtársai is többnyire többciklusos közemberek, akik a jövőben sem a kispadról (s főleg nem a lelátóról) akarják visszadobni a pályáról kirúgott labdát, hanem a kezdő csatársorban szándékoznának focizni vármegyénk csapatában.

A Somogyi „FÜGGETLENEK” egy kicsit hamiskásan hangzik tekintettel a tagok korábbi MSZMP, MDF. JOBBIK, támogatottságára, de higgyük el hazai bürgermeisterünknek, hogy ezúttal valóban függetlenül és kizárólag a somogyi választópolgárok érdekében kívánják kapcsolati és tapasztalati tőkéjüket hasznosítani.

Nos, akkor lássuk, hogy áll a pálya (kinek-kinek salakos, műfüves, vagy éppen valódi sportpázsitos)?

Polgármester jelöltjeink szavazó bázisa, és kampányfinanszírozási tőkéje igencsak nagyban eltérő, mivel ketten „függetlenként” szándékoznak indulni, ami magában hordozza a mozgósítható aktivista csapat, valamint nélkülözhetetlen kampánykassza hiányát.

Ezzel szemben a körzeti parlamenti képviselőnk, valamint a jelenlegi polgármester által is támogatott jelölt fix szavazó és aktivista bázissal, továbbá többmilliós kampánykasszával rendelkezik.

Érthetetlen miről beszélek? Akkor nézzük a narancsos sereg felállását, amit nincs is mivel összevetni.

Az elvtársak anno még regnálásuk idején a kampányfinanszírozás elősegítésére kitalálták a „civil” barba trükköt. Az elvtársurak japán módra továbbfejlesztették és már-már tökélyre vitték a módszert.

Nagyatádon szűk érdekcsoport formájában három narancssárga „CIVIL” szervezet is létrejött, amelyeknek civil voltát továbbá közéleti tevékenységét ítélje meg ki-ki meglátása szerint.

 Az országosan fellelhető gigantikus civil hálózat (251 szervezet) 87%-a azonosíthatóan narancs ízű.

A kormány közpénzből létesített Városi Civil Alap kasszájára ráharapva (szabályosan pályázva) a nagyatádi Jobb Közéleti Kör (Vajda Dániel Szilárd) 22 milliót, az Összefogás a Nagyatádi Fiatalokért Egyesület (Vajda Szilárd Dániel) 25 milliót, míg a Nagyatádi Erdélyi Kör (Dr. Orbán Csaba) 25 millió kemény adóforintot kaszirozott a közelmúltban. No comment!

A függetlenek szövetségében az ismét zászlót cserélő polgármesterünknek a kormánypárt mellett egykori cserbenhagyott csapatával is meg kell küzdenie, amelyet továbbra is korábbi mentora vezet a küzdelembe a vármegyei mandátumokért. Nem tudni, hogy az egyre fogyatkozó korábbi szavazóbázisából mennyi támogatásra számíthat, s az is kérdéses, hogy „a megye leggazdagabb polgármestere”-ként mennyit áldoz a kampányra, mert Soros György támogatására nem valószínű, hogy számíthatnak. Egykori egyesületének sikerült meggyőznie a somogyi választók jelentős részét, de a korábbi történésekre tekintettel az újsütetű szövetségnek várhatóan kevésbé hisz majd a somogyi polgár.

Előző (szeptemberi) jegyzetemben utaltam a várható módosulásokra, de az eddigi történések tükrében a változásoknak még koránt sincs vége. A java még ezután következik.

Ami a bejelentkezett jelöltek személyét illeti, a bemutatkozások olvasása után nem lehet gond a választás. Aki a nacionálék alapján nem tud dönteni, az jobb, ha távol marad a szavazó urnától.

Hajrá Nagyatád, hajrá Somogy Vármegye!

Bár egy korábbi jegyzetemben nem is olyan régen, már megidéztem Arkagyij Iszaakovics Rajkin szellemét, pontosabban szállóigévé vált mondatát, de sajnos ismét aktuális előhozakodnom a legendás szólással.

Az elmúlt hetekben többen is felvetették beszélgetéseink alkalmával a közelgő önkormányzati választást. „Nyakunkon van, s Atádon még semmit nem hallani, semmi sem történik”.

Nos, a média csend ellenére a kulisszák mögött már jó ideje megy a „felkészülés” pontosabban a tapogatózás a szóba jöhető potenciális polgármesterek és képviselők felderítésére és kiválasztására.

Korainak ítélve, természetesen a helyi televízió még nem tűzte műsorára a kérdést, s a jelöltek sem kürtölik világgá eltökélt szándékukat, kivédendő az ilyenkor szokásossá váló karaktergyilkosságokat. A televíziónál közelmúltban történt változásokra tekintettel, a téma felvetése, taglalása, ugyan csak kérdéses lehet, de a finisben majd kiderül, hogy lesz e végre Nagyatádon kiegyensúlyozott tájékoztatás.

Mint köztudott, a jelenlegi polgármester hét ciklus után (hivatalos közleménye szerint) ezúttal ténylegesen leteszi a lantot, ezért többen is elérkezettnek látják az időt a Marsallbot átvételére.

Természetesen a „csend” ellenére városunkban is van már „kijelölt” s nem egy önjelölt bürgermeister és „szenátor” palánta.

A körülmények azonban a korábbiakhoz képest alaposan megváltoztak, ezért a „kutya vacsorája” minden jelölt vágya.

Városunk népessége változatlanul fogyóban van, s miután már nem csak a valóságban, hanem statisztikailag (KSH) is tízezer alá csökkent, a korábbi választókörzeti rendszer számunkra megszűnt.

A korábbi stabil nyugger szavazóbázis is erősen megfogyatkozott, s körzetek híján nem lehet mozgósítani az egykori csapatokat, a kijelölt személy megválasztására.

A kislistás választáson az egy körzetre tekintettel minden induló jelöltre városszerte lehet szavazni, és a képviselői létszámtól függően (7-11?) a legtöbb szavazatot elért 7-11 jelölt alkotja majd a képviselő-testületet. Az új polgármesternek gyakorlatilag semmi mozgástere nem lesz a testület összetételének befolyásolására, s felkötheti a gatyáját, hogy az esetlegesen zömében „laikusokból” létrejövő testületből lojális csapatot verbuváljon. A városkassza „üres”, feladat és mozgástér kevés, de az adósság annál több, s ki tudja milyen és hány csontváz esik majd ki a szekrényekből a hivatal átadását-átvételét követően. Kérdéses, hogy az utód polgármester mennyire lesz „önjáró” s a jelenlegi valóban kiadja e kezéből a „pórázt”? Az is kérdéses, hogy a befutó polgármester jelölt esetleg független vagy kormánypárti támogatott, netán kormánypárti jelölt lesz e.

A városban vegetáló pártalapszervezetek nem dúskálnak alkalmas káderállományban, de fenti ukázra muszáj indítaniuk jelölteket, ha nem is a győzelem reményében, de az elvárt töredékszavazatokért mindenképpen.

A jelenlegi helyzet és a korábbi ciklusok tapasztalataira tekintettel már igen csak aktuális lenne, hogy végre „kormánypárti” polgármester vezesse a várost, különben maradunk a „BŰNÖS” város, annak minden ódiumával.

Sok itt még a nyitott kérdés, amikre idővel majd kaphatunk választ, de a felkészülésben látszólag késésben vagyunk. Miért is?

Jobb helyeken, mint például Marcaliban már évek óta nyílt titok, hogy a jelenlegi polgármester a folytonosság biztosítása jegyében időben gondoskodott alkalmas utódjelöltről, s bedobva a mélyvízbe, tudatosan, módszeresen felépítette Marcali leendő városvezetőjét. A „kiválasztott” évek óta ott van a barikádon az első vonalban, s primadonnához illő antrékkal ismerteti és fogadtatja el magát leendő választóival. Sok éve tagja a képviselő-testületnek, vágja a szalagokat, tartja a megnyitókat és ünnepi beszédeket az 1989-óta regnáló polgármester vigyázó tekintetével kísérve. Mentora simán „hátrébb” lépett s nem zavarta, hogy kiszemelt utódja a közéleti események színpadán „ellopja” tőle a show-t.

Néhány napja fotóalbummal feszegettem az útfelújítások prioritásának kérdését, melynek során szóba hoztam a Marcaliban észlelt nagymértékű járda és útfelújításokat, amit nem rossz „belépőként” már a leendő polgármester jelölt kürtölt világgá az interneten (bár nem kizárólag az Ő érdeme, de közreműködésére méltán lehet büszke).

Na, ez az ami nem csak „válámi ván” hanem „éz áz igázi!

Internetes tallózásaim közben a kíváncsiságtól vezérelve, hosszú kihagyást követően az AtádHír oldalára is ellátogattam. A helyi hírek között kutakodva egy számomra figyelemre méltó „hírre” bukkantam. Szerzője Katona József, aki nem tévesztendő össze az egykori kecskeméti drámaíróval, bármennyire is drámai a „felhőbe lőtt” Borítékolható(an) című”levele”.

Mielőtt azonban egy évnyi szünet után ismét közreadnám „hírolvasói” észrevételeimet, a jobb megértés érdekében idéznék egy-egy kivonatot a 2017. április 28. „Atádon a helyzet változatlan”, valamint a november 25. „Csalizás” (horgász módra)! blogomból.

„Előző jegyzetemben közreadtam az Atádi verebek csiripelését, miszerint új „KATONÁT” készül szerződtetni a polgármester a következő választási csaták sikeres megvívásához. Nos, a csiripelés igaznak bizonyult, mivel az új harcos, ha nem is május elsején, de április közepén hadrendbe állt. A galambok turbékolása szerint az „ismeretlen” katona a városi galambdúcban szépen felújított fészket, s az elődjénél magasabb gázsit kapott, amit ez ideig a TV műsor színvonalának csökkentésével hálált meg. Aki nem hiszi, járjon utána. A városháza a kósza híreket ugyan nem erősítette meg, de nem is cáfolta. Miért? Mert még senki sem firtatta.

„Nyugdíjas polgártársaim figyelmét ezúttal is felhívnám, a közelmúltban született elektronikus hírportálra, mely korábbi aggályaim ellenére él, és virul. Mi több, a beharangozottaknak megfelelően zömmel, helyi (és friss) hírekkel szolgál, ami ugyan csak szokatlan a korábbi próbálkozásokhoz képest. Az NVTV (Nagyatádi Városi Televízió) heti adásai nehezen találhatók (a honlapon ugyan nem, de a Youtubon igen), viszont az AtádHír egy kattintással elérhető a kezdő internetező szép korúak számára is. Gratulálok az alkotóknak és fenntartóknak. Csak így tovább, több bátorsággal, és erős kitartással!”

Nos, időközben eltel hat esztendő, miután Mikes Kelemen, pardon Katona József levelét megírta.

Az esetleges plagizálás vádjának megelőzése érdekében már bevezetőjében utalt Bertók Lászlóval fennállt több évtizedes kapcsolatára, majd sorvezetőként használva megírta saját hat „borítékát”, amit nem rejtett el a Rinya partján, csupán híroldalán megosztotta.

A fenti blog idézet érzékelteti, hogy anno nem nagyon örvendtem az importált főszerkesztő érkezésének, de a kezdeti indítása elnyerte tetszésemet. A későbbiekben aztán kikiáltottam az Ormai TV szekértolójának, mivel úgy érzékeltem, hogy nem a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményeinek, hanem kizárólag a MI PISTÁNK elvárásainak, és óhajainak kíván megfelelni.

A közelmúltban már a kiegyensúlyozott tájékoztatásra törekvés csíráit észleltem, mivel a korábbiaktól eltérően a jobbos képviselőnk (AB.) is felületeket kapott. Netán ez okozhatott problémát?

A borítékokat olvasva és megértve lehetséges, hogy egy főszerkesztő hattyúdalával leszünk kénytelenek szembesülni. A jövő évi önkormányzati választásokra gondolva az is megfordult a fejemben, hogy netán az „Új műsorhoz új férfi kell?”

Lehet, hogy „a mór megtette kötelességét, a mór mehet”?

A netán búcsúzónak szánt levél egyébként Bertók László verséhez méltó visszatekintés az elmúlt hat esztendőre, amit a szerző a Nagyatádi Városi TV. élén töltött.

Tisztelt Olvasók!

Itt megszakítom adásomat, ill. írásomat, mert a további füstölgésnek nem látom értelmét.

A folytatáshoz szerettem volna ismételten betekinteni a szóban forgó írásba, de megdöbbenésemre a cikk eltűnt az AtádHír oldaláról, hiába is kerestem újra meg újra.

Nagy tragédia nem történt, csupán a megtalált hetedik borítékot szerettem volna kibélelni.

Miután erre már nem kerülhet sor, mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy mi történhetett a kulisszák mögött, s mit üzent a „költő” a hetedik borítékban.

„Virágba borultak az almafák (pardon, a NARANCSFÁK), ez történt velünk”.

Németh Lehel hatvanas években dúdolgatott nótája újra aktuális?

Nos, úgy néz ki igen, mert mindenki meglepetésére a kormánypárt az összefogásnak titulált gittegyletet alaposan a földbe döngölte és „narancsba” borította az ország választási térképét.

A váltásra áhítozó szavazóknak a választási részeredményeknél eleinte földbe gyökerezett a lába, majd tátva maradt a szája, s ma is azon elmélkedik, hogy mi történt, hogy történt ez a KATASZTRÓFA (?).

Ha őszinték lennének a korábban kicsit majrézva kampányoló kormánypártiak, ők is bevallanák, hogy meglepte őket a végeredmény, mert ekkora győzelemre, ill. „összefogás” buktára nem számítottak.

Történ, ami történt, a nap továbbra is minden reggel felkel, és az élet így vagy úgy, de megy tovább. A csalódottak lassan-lassan eszmélgetnek, kikben is bíztak, hogy elhozzák a várva várt „változást”, a győztesek pedig döngetik a mellüket, és minden fórumon és csatornán naphosszat ostorozzák, gúnyolják a veszteseket.

Az összefogás szavazóbázisa már a választás éjszakáján ízelítőt, majd az következő napokban valódi képet kapott arról, hogy kikben, milyen összefogásban reménykedtek, hogy elhozzák a Kánaánt. Közösen „jóváhagyott” vezetőjüket sec perc alatt úgy ott hagyták, „mint eb a Szaharát”. A kizárólag csak „kondér” közeli helyre áhítozó „alvezérek” ocsmány módon „elárulták”, cserben hagyták vezérüket, s rálőcsölték a katasztrofális vereséget, mint annak legfőbb okozóját. Ezektől a többségében megélhetési politikusoktól remélték a váltás és a változás kivitelezését, holott a korábbi évtizedekben már rendre kimutatták foguk fehérjét, s megmutatták Janus arcukat.

Az elmúlt napokban az illetékesek számtalan alkalommal kivesézték és közreadták a történteket, s ki-ki kedve szerint válogathat a számára megnyugtató magyarázatokból. Az elmúlt évtizedekben sok mindent megértem, s megtapasztaltam, bár csodát nem vártam a számomra sokadik „komolytalan” (kékcédulák, egyes jelölések, voksvásárlások, levélszavazások, stb.) választástól, de be kell vallanom, hogy a végeredmény (2/3) nekem is meglepetést okozott. Ezzel együtt álláspontom nem változott, s a választás csak megerősített LED-es jegyzetem előtt közreadott véleményemben, melyet nem győzök elégszer is ismételni.

 Az összefogás országosan alaposan leszerepelt, de nem úgy Nagyatádon. A MI PISTÁNK nem csak Ander Balázsnak, de az egész választókörzetnek, mi több a megyének is megmutatta ki az úr a háznál. Le a kalappal, mert ez nem semmi teljesítmény volt ilyen hátszélben!

Az már más lapra tartozik, hogy mi lesz ennek a következménye, mert azt nem nehéz megjósolni, hogy a „produkció” minden ódiuma óhatatlanul a nagyatádiak fejére száll majd. Természetesen nem nyíltan és agresszívan, hanem finoman és burkoltan, hogy mindenki értse, „Habár fölül a gálya, s alul a víznek árja, azért a víz az úr”!

2013 után ismét „szóbeszéd” tárgya az Elios-ügy. Kiperelték és nyilvános lett a 133 oldalas angol nyelvű OLAF-jelentés. A magyar rendőrség anno gyorsan lezárta a nyomozást, mivel nem talált semmi problémát. A projektben megtollasodott és a jelentésben kitakart Tiborcz István azóta is él mint Marci Hevesen.

Igaz, hogy az Elios anno nem sertepertélt Nagyatádon, de városunknak is volt egy LEDES-ügye, aminek a regnáló testület jóvoltából szintén nem lett következménye, s persze ezután sem lesz, mint az Elios-ügynek.

Ennek ellenére csupán csak emlékeztetőül megidézem az egykori világítás fejlesztés hátterét, tudatában annak, hogy ez úttal sem lesz visszhangja.

 A LEDES LEDJOBB PROJEKT!

Miközben országszerte, mi több világszerte az ElIOS botránytól hangos a média, addig Nagyatádon csend honolt a honi LED lámpák körül.

A hallgatás látszólag érthető, hiszen az „országos fővilágosító” neves cége (ELIOS) nem járt városunkban, s be sem világított. Városvezetőnk szerint egy sikeres projekt keretében jelentősen olcsón jutottunk korszerű LED lámpákhoz, a korábbi nátrium lámpák helyére.

Városunk „sikeresnek minősített bizniszeit” mindig is fenntartással kezeltem, ezért jelen esetben is kíváncsian kukkantottam az elérhető dokumentumokba.

A megújult városi TV adásait visszanézve egy érdekes „jelenségre” lettem figyelmes. Városunk első emberét, aki az elmúlt évtizedek során nem igen „lájkolta” L a FIDESZ-T, a kormánypárt helyi kampánynyitó ülésén, ott látom az első sorban: Ó? Na, erre varjatok gombot, mondom magamban, de aztán eszembe jutott az előző ciklusban napvilágra került titkos POLGÁRMESTER-FIDESZ paktum. Így már valami derengeni kezdett, amire rásegített az Atádi verebek csiripelése.

Azt suttogják a jól értesültek, hogy polgármesterünk a jelenlegi bizonytalan helyzetre tekintettel, ismét felkereste egykori „anyaegyesületét” (MSZP - ill. DK), de állítólag ezúttal nem kértek a „szövetségéből”. A korábbi történésekre tekintettel ez érthető, hiszen az árulást sok helyen kedvelik, de az árulókat sehol sem.

A rossz nyelvek szerint polgármesterünk „értve a szóból”, némi felvilágosítást követően letett „koronás” vágyairól, de ambícióit nem feladva a „gyümölcsözhető” kapcsolatok reményében ismételten titkos paktumot kötött a kormánypárt képviselőivel.

A múlt héten aztán ki tudja milyen indíttatásból, szükségét érezte közhírré tétetni a Népszavában, miszerint Nagyatád nem érintett a LED ügyben, mert az Elios-városoknál olcsóbban valósította meg a közvilágítás korszerűsítését. Ezek szerint alaposan felkészült a nyilatkozatára, beszerezte valamennyi Elios féle LED beruházás adatát, s összevetette azokat, s levonta a fenti tények szerinti következtetést, hogy – arányaiban? összességében? – a Nagyatádi a „LEDES LEDJOBB PROJEKT”

Nyilatkozata szerint 47%-al csökkent a közvilágításra fordított éves kiadás, s 12 milliót spórolunk az energia megtakarításon.

Ahogy Pelikán elvtárs mondaná, „hát erre azért nem mernék megesküdni”.

Tekintsünk hát vissza, hogy mi is történt a korábbiakban a Nagyatádi közvilágítás „korszerűsítésének” kissé zavaros útján.

 Városunk Környezetvédelmi Programja, valamint Nagyatád fenntartható fejlődésének helyi programja sok mindent tartalmaz, de egyetlen sorban sem utal arra, hogy a jól bevált, és jó állapotú nátrium közvilágítási lámpatesteket feltétlenül szükséges a korábbi megtérülési, kihordási idejének lejárta előtt LED -re cserélni.

Arra bizonyára mindenki halványan emlékszik, hogy a korábbi szolgáltató (DÉDÁSZ, EON) a sok évtizeden át szolgált egykori higanygőz lámpákat nem kis költséggel korszerű nátrium lámpákra cserélte.

Az akkori beruházás költségéről és a kalkulált megtérülési futamidőről nem lelhetők fel dokumentumok, ezért aztán borítsunk fátylat a levitézlett lámpatestekre, akár volt maradvány értékük, akár nem.

Mire fel akkor a nagy sietségben elrendelt ad hoc lámpacsere?

 A 2014. augusztusi 28-i képviselő-testületi ülésen egy KEOP pályázat lehetőségét tárta az előterjesztő a képviselők elé, miszerint „1611 lámpatest LED fényre cserélésére adódik lehetőség, ami várhatóan 30-40% megtakarítást eredményez. A támogatás 5 és 500 milliói Ft. között tervezhető”.

„Az egységes, jobb, és takarékos közvilágításért” közfelkiáltás jegyében a ciklus utolsó ülésén (2014. X. 3.) a testület jelen lévő tagjai elfogadták a pályázat benyújtásáról szóló előterjesztést 189 millió Ft. támogatásra.

 A 2015. január 29-i ülésen aztán szavaztak a Közbeszerzési eljárás megindításáról, miután a város a Környezet és Energia Operatív Program keretében a KEOP-5.5.0/K/14-2014-0061 számú pályázat megvalósításához 190410389 Ft. uniós támogatást nyert  1503 lámpatest LED -re cseréjéhez (arról nem szólt az előterjesztés, hogy miért 1503 és nem 1611 vagy 1714 db. lámpacsere akkor, amikor a pályázati keret erre lehetőséget nyújtott). A fejlesztés ezúttal már 52%-os megtakarítással kecsegtetett.

Mivel Somogy ország (azon belül Nagyatád) közbeszerzési tanácsadókban hiányt szenved, ezért aztán ismételten Nagykanizsára esett a választás (mint a hulladékos szolgáltató kijelölése esetében).

A „kiválasztott” közbeszerzési tanácsadó javaslata alapján „hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás lefolytatása indokolt.

12 millió Ft-ot az önkormányzatnak saját forrásból szükséges finanszíroznia és a költségvetésben biztosítani.

Az 1714 lámpatest éves szinten 2386 ezer Ft üzemeltetési költséget igényel. Beszerzés 1503 lámpatest, üzemeltetés 1714 db.”.

A beszerzés lebonyolítója az MJ Kanizsa Consulting Kft. (8800 Nagykanizsa Buda Ernő u. 19.) A képviselők kérdés, hozzászólás nélkül, teljes érdektelenség mellett felhatalmazták a polgármestert az engedélyokirat aláírására.

Érdekes, hogy az előterjesztésben az előterjesztő által meghivatkozott 2011 évi CVIII törvény, ill. annak vonatkozó 122§ (7) bekezdése szerint, a tanácsadó által javasolt hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárásra a 150 millió Ft. becsült eljárási értékhatár alatt kerülhet sor. Az önkormányzat 189 millióra pályázott (190 milliót nyert), s a nyertes 175 millióért vállalta a kivitelezést. A 2018. február 22-i Népszava cikkben a városvezetőnk 137,9 milliós költségről nyilatkozott. Most akkor mennyi volt az annyi? Ki tudja megmondani, hogy végül is milyen lámpatestekkel ((? wattos, ? Ft/db. stb.), mennyi önrésszel (ha volt), s milyen végszámlával valósult meg a beruházás

Úgy néz ki, hogy a lényeg a meghívásos eljárás volt, hogy egyetlen potenciális versenytárs se kavarhasson be, a feltételezhetően levajazott tenderezésbe. Miből gondolom?

Nos, lássuk a megalapozott gyanút.

 A 2015. március 17-i testületi ülésen írásos előterjesztés nélkül (szóbeli tájékoztatóból) értesülhettek a képviselők „Nagyatád közvilágításának korszerűsítése-2015” című közbeszerzési eljárás elbírálásáról. A vonatkozó jegyzőkönyv szerint a beruházás” minimum évi 12 millió Ft. energiaköltség, valamint 1 millió Ft. karbantartási megtakarítást eredményezhet”.

A nyertes kivitelező (lássunk csudát) a hazai  Vilkor Ipari Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.(Csurgó, József A. u. 2./A) amely 175259213 Ft-ért vállalta a kivitelezést.

A lebonyolító által „meghívott” további ajánlattevő cég (ENERIN Sümeg Energetika Kft. Nagykanizsa, Petőfi u. 1., valamint VITE Villamos ipari Távközlési és Energetikai Szolgáltató Kft. Nagykanizsa, Diófa u. 20-22.)  vállalási áráról nem szól a jegyzőkönyv, de mint a kutakodásom során kiderült, nem hanyagság miatt. A lebonyolító ugyan meghívta a két Nagykanizsai céget, de a tárgyalást követően (kissé szokatlanul) egyedül a Csurgói Vilkor Kft. nyújtott be ajánlatot, s nyerte el végül pályázatával a beruházást. Miért, miképpen a tárgyaló, de nem pályázó ENERIN Kft. (Nagykanizsa) alvállalkozóként mégis közreműködött a kivitelezésben.

 Csak érdekességként jegyzem meg, hogy a nyertes Kft. abban az időben további 5 azonos LED projektet nyert el, s valósított meg, úgyszintén az ENERIN közreműködésével.

Egy ilyen „győzelem” nem kis „hátszelet” feltételez, hiszen a mai politikai-gazdasági közegben életszerűtlennek tűnik, hogy egy családi vállalkozás komoly kapcsolati tőke nélkül ennyit kaszálhasson az „uniós réten”.

Furcsának tartom továbbá, hogy a korábbi lámpacserét végrehajtó szolgáltató (DÉDÁSZ-EON) miért nem volt jó, és miért nem kapott meghívást a tárgyalásra? Persze nem tekinthető meglepőnek, ha azt nézzük, hogy, a megyeközpontban is ugyanez játszódott le. Az ottani korábbi lámpacserét végrehajtó szolgáltató sem rúghatott labdába a LED projektben, mert ott még a látszatra sem adva egyedüliként a Győri székhelyű Vill-Korr Hungária Kft. kapott meghívást (más településeken is), s nyerte el a megbízást. Az a cég melynek műszaki igazgatója, felelős műszaki vezetőként közreműködött a Hódmezővásárhelyi „ELIOS projektben”!

Ezek után nézzük a lényeget.

A kezdetekben 30-40, később 52%-os megtakarítást prognosztizált, s végül 47%-osnak értékelt „spórolás” miként realizálódott.

A beruházással kapcsolatos értékelő elemzés (ha netán készült is) nem látott napvilágot, ezért a konklúzióhoz csak az éves költségvetési beszámolók eléggé torz adataira hagyatkozhatunk.

A közvilágítás költsége: 2010-ben 21795000 Ft.

                                          2011-ben 6130000 Ft.

                                          2012-ben 8878000 Ft.

                                          2013-ban 28655000 Ft

                                          2014-ben 46670000 Ft.                                          

                                          2015-ben 33100000 Ft.                                         

                                          2016-ban 15787000 Ft.

                                          2017-ben 21350000 Ft. (jelenleg csak egy módosított előirányzat!)                                            

Amint a fentiekből látható az éves költségvetések közvilágítási költségsora nem adhat biztos támpontot a tényleges megtakarításhoz, mivel a sorok kalkulációs tartalma nem látható. A közvilágítási feladat kötelező ellátására tekintettel az üzemeltetéshez állami költségtámogatás (évente változó normatíva összeg) járul. Mivel a hálózati fejlesztések (lámpatest, oszlop, kábel cserék) pályázattal történő megvalósítása vegyes finanszírozású, az önkormányzatnak elő kell finanszíroznia a beruházást, és támogatási előleg igénybevételére is jogosult, ezért ezek az esetleges költségek torzítóan hatnak. Ennek látható nyomát vélem felfedezni a 2014-2015 évi közvilágítási költségben.

A kapcsolatos dokumentumok végül önrész nélküli teljes uniós finanszírozásról szólnak, de mivel a bevezetéskor más hangzott el, ki tudja mi az igazság (arról nem is szólva, hogy a sajtóban hangoztatott végösszeg, köszönő viszonyban sincs a kivitelező vállalási árával).

A 2011 és 2012 évben kimutatott feltűnően alacsony 6,1 és 8,8 milliós költség már szimpatikusabb, s  tekinthetnénk bázis adatnak, de valamiért ez is torznak tűnik, mert indokolatlanul brutális a 2010 utáni  72 ill. 60%-os költségcsökkenés, aminek bizonyára nem tisztán energia költség az okozója. A lámpacserékre kötött szerződés tartalma ismeretlen, s abban is lehetnek költségbefolyásoló kitételek. Erről a helyi Pénzügyi Bizottság tudna felvilágosítást adni, mert bizonyára fokozott figyelemmel kísérték a beruházás pénzügyi bonyolítását. Feltételezhetően kellő érdeklődésre tarthatna számot (talán a képviselők körében is) egy esetleges nyilvános tájékoztatójuk, az okkal felmerülő kételyek eloszlatására.

 Egy szó, mint száz, a 2015. március 3-án prognosztizált, s 2018. február 22-én a médiában ex katedra kijelentve közreadott 12 millió Ft-os közvilágítási költség megtakarításnak nincsen részletes elemzéssel bizonyítható, „kézzel fogható” alapja, ami ha nem is egy Dakota, de egy szakálasnak tekinthető tengerész viccet juttat eszembe. „Halló gépház! Mennyi? 30! Mi 30? Mi mennyi?”

 Nem vonom kétségbe, s dicséretes dolog, hogy Nagyatád is igyekszik lépést tartani a nyugat európai trenddel, s a széndioxid kibocsátás mérséklésével hozzájárulni az üvegházhatás csökkentéséhez. Az elkövetkezendő években Belgium, Nagy Britannia, Svájc, s a többi ország is előbb utóbb lecseréli korszerűtlené vált közvilágítási rendszerét, de több mint valószínű, hogy ha itt-ott netán Kanizsai LED –re is, de biztosan nem „Magyaros” módon és tempóban.

 Horváth Imre erdélyi magyar költőt idézve „nem elég tisztességesnek lenni, hanem annak is kell látszani”!

Alapos a gyanú, hogy a pályázat kiírásakor, ill. benyújtásakor úgy, mint több más településnek, Atádnak is súgtak a „követendő pályázói magatartásról” (eljárás, tanácsadó, meghívottak, nyertes, stb.).

Az elsődleges cél, nem az „üvegházhatás mérséklése”, és önkormányzatok megtakarítása volt, hanem az uniós támogatások „jó kezekbe” juttatása.

A mai politikai közegben, a cégek tulajdonosi körének árnyékában megbújó érdekeltségi kör, a bonyolultan szerteágazó céghálókra, megszűnésekre, átalakulásokra, érdekekre és összefonódásokra tekintettel ma már egyre inkább nehezen felderíthető. Nem véletlen a döntéshozó testületek alul és félreinformálása, s az sem, hogy több helyen vonakodva, vagy egyáltalán nem adják ki a kapcsolatos dokumentumokat még bírósági határozatra sem.

Na, ezért vannak fenntartásaim, kételyeim a 12 milliós megtakarítást illetően, s gyanakszom nem ok nélkül újabb mutyira, még ha közvetlenül nem is Te, Tisztelt olvasó, pénzeLED!  

Múlt heti jegyzetem az olvasottság ellenére sem érte el igazából a FELEK ingerküszöbét, de azért egy két Anonymus, epés megjegyzéssel adta tudtomra pártállású nemtetszését. Igen, kissé sértőnek tűnhet az „egyik kutya, másik eb” minősítés, de a helyzet meghatározásához csupán segítségül hívtam az aktuális és helyén való idézetet.

Az újabb „füstölgésre” nem is ez adott okot, hanem a tegnapi parlamenti ülés közvetítésének megtekintése.

Aki látta, hallotta igazolhatja, hogy a felkent szenátoraink a kormányzásról megfeledkezve egyfolytában egymást fikázták, ill. pocskondiázták. A „vetélkedő témája a kölcsönösség jegyében az volt, hogy kinek a katonája nagyobb gazember, ki mikor, hogyan s mennyit „lopott” stb. stb.

Nos, a címbéli kínálat ezúttal nem a Magyar Rádió egykori (1961-1991) könnyűzenei műsora, hanem a baloldal és a jobb oldal szirén hangja, ami zene az elkábult hívek füleinek mindkét oldalon.

A következő parlamenti választásra készülő és a jövőnket meghatározható küzdő felek szellemének megidézéséhez, hogy nehogy sértő legyek, autentikus személyeket hívtam segítségül. Lássuk, ők miként ítélték meg tizenkilencet és egy híján húszat.

A 2008-ban elhunyt, gulágot is megjárt Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin Nobel-díjas orosz író ekképpen vélekedett.

„A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit a kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja”!

Hazai minősítője is akad az egyeduralkodó baloldali pártnak, aki ugyan csak nem rejtette véka alá meglátásait.

Méray Tibor Kossuth-díjas és Pulitzer díjas író, újságíró az 1956-os forradalom ötéves jubileuma kapcsán jegyezte meg, a Csodatévők vagy egyszerű emberek című írásában: ”Rákosi idejében a párt alapgondolata az volt, hogy aki nincs velem, az ellenem van. Ma inkább ez – Aki nincs ellenem, az velem van”

Ez utóbbit Kádár magáévá tette („lenyúlta”) és így is került a köztudatba (az előbbi kijelentés viszont ismerősebbnek tűnhet a mai generációnak, pedig Borzas már nem hangoztathatja).

A Magyar Újságírók Szövetsége egykori pártitkára 1971-ben a párizsi emigrációból írta az alábbi sorokat.

„Arra gondolok, és bizonyára nem vagyok egyedül: miért az a párt, miért azok az emberek vezetik továbbra is az országot, akiket súlyos felelősség terhel a csődért, a katasztrofális eladósodásért, inflációért, nyugdíjasok nyomoráért, a lezüllesztett közoktatásért és egészségügyi ellátásért. Bős-Nagymarosért, az erdélyi magyarok védtelenségéért? Akik 15 évet elpazaroltak. Ha néhányat az idősebbek közül megaranyozott nyugdíjba küldtek is, a zöm helyén van, s egy-két kivételtől eltekintve éppúgy részesei, támogatói, propagandistái és végrehajtói voltak a krízist kiváltó döntéseknek, mint az öregebbek. Miért az a párt vezeti az országot, amelyik negyven év óta újra és újra önkritikát gyakorol korábbi tevékenysége fölött? Miért ők a miniszterelnökök, a miniszter-helyettesek, a miniszterek, a képviselők, főigazgatók?

Márai Sándor Kossuth-díjas író, újságíró 1944-es naplójából:

„Mi volt az a „jobboldaliság” amely Magyarország vesztét okozta? Valamilyen hit, hétszer szent elv, tételes meggyőződés? Nem, más volt.

Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a „jobboldaliság” címkéjével ismert különös valamit: a tudatot, hogy ő mint „keresztény magyar ember” előjogokkal élhet a világban. Egyszerűen azért, mert „keresztény magyar úriember” s joga van tehetség, és tudás nélkül is jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem „keresztény magyar” vagy „úriember”.

 Mert ez volt a „jobboldaliság” igazi értelme”.

52-es naplójában: „és ha eltűnnek a kommunisták, jönnek majd a félművelt sunyi parasztok”.

1947-ben: „A kommunizmus megbukott minden értelemben, de a kommunistáktól nehéz lesz megszabadulni, mert senki sem olyan veszedelmes, mint a bukott eszme haszonélvezője, aki már nem az eszmét védi, hanem a meztelen életét és a zsákmányt”.  

„A kommunisták minden pillanatban hajlandóak feláldozni a kommunistákat, ha ezen az áron megmenthetnek egy nagy csalást, hazugságot: a Kommunizmust”.

A visszatekintés konklúziója: „Nihil novi sub”.

Ettől függetlenül nem biztos, hogy napjainkban is akad majd egy tökös pedagógus (egy mai Litván György), aki szemébe mondja egy frakcióülésen az „ügyeletes Borzas”-nak, hogy „a magyar nép nem bízik tovább önben”!

Ha Márai még élne, bizonyára magáévá tenné a gondolatot:

„fel kell adnunk a világunk egyik alapvetését, miszerint: ha az első milliárd akár bűntettekkel terhes megszerzését sikerül megúsznod, utána bármit megtehetsz, ha nem teszel keresztbe a hasonszőrűeknek! Ha bekerültél a gazdasági és politikai hatalom gyakorlói közé, esetleg csupán a holdudvarukba tartozónak ismernek el, akár gatyára is vetkőzhetsz a kormánygépen”!

Nos, választás előtt van még idő elmélkedni (esetleg keseregni) a múlton, s lehet bizakodóan reménykedni a szebb a jövőben. Csupán csak tessenek jól választani!

Lassan két esztendeje, hogy utolsó jegyzetemben megszólalva feltettem polgártársaimnak egy nem költői kérdést, de ennek ellenére nem volt szándékomban megtörni az „egyenes beszéd” csendjét.

Tekintettel arra, hogy az elmúlt hónapokban, több társaságban többször is felmerült és nekem is szegezték a címbéli kérdést, ezért úgy éreztem egy egyenes válasszal letudom a téma további feszegetését.

Előző bejegyzésemben gondolatébresztőként megidéztem a helyi választás szellemét, de nem hogy össznépi vitát nem tudtam vele generálni, de még csak egy kukkot sem szóltak hozzá az érintettek.

Nos, a lokális kérdés után nézzük a globális kérdés előéletét.

Kenyerem javát a kommunista, pardon, szocialista érában ”ELVTÁRSKÉNT” fogyasztottam el, s bár az elsikkasztott rendszerváltást követően a pékek nem változtak, de őszintén be kell vallanom, hogy a helyzettől függetlenül „ÚRKÉNT” jobban ízlik a kalácsnak is beillő mindennapi betevő.

Anno Buci Gyuritól és társaitól sokszor hallhattuk, hogy hamarosan itt lesz majd a Kánaán, és a bőség kosarából majd mindenki egyaránt vehet (bocs Petőfi, nincs szándékomban plagizálni), de a három és ötéves tervek, és a több évtizedes „puha diktatúra” sem hozta el az ígért jólétet. Rákosi, Kádár és utódaik idővel a történelem süllyesztőjébe kerültek, de a „tetszettek volna forradalmat csinálni! „híján, az elvtárs-urak maradtak, s karöltve szétlopták az országot.

A II. világháború után az országot („önként vállalt” kommunista műszakokkal is megfejelve) újjáépítő DOLGOZÓ NÉP tátott szájjal nézte, hogy a jó időben jó helyen lévő vezetőik miként nyúlják le az állami, a szakszervezeti, a KISZ, az úttörő vagyont, majd közös olajmaffiát alkotva, saját hasznukra miként károsítják meg sok-sok milliárddal a költségvetést.

A felelősök megnevezése, számonkérése, elmarasztalása ugyanúgy elmaradt, mint a régi rendszer besúgóinak, vagy az 56-os Kossuth tér „mészárosainak” a megnevezése.

A régi elvtársak 90-ben „bomlasztási céllal” szétspricceltek a különböző pártokba, majd néhány évtized után az ügyesebbje (okosabbja?) „integrálódott” a kormánypártba, a maradék az ellenzéki koalícióba.

Természetesen mindannyian a bőség kosarának megteremtésén munkálkodnak, de arra ügyelnek, hogy a kosár javát a választók akaratából kétharmaddal felhatalmazva a maguk részére vegyék ki.

A dolgozó pedig néz, mint a kontrás a csárdában, aki a prímástól a borravaló szétosztást firtató kérdésére azt a választ kapja, hogy járni jár, de nem jut.

A választási küzdelem ciklusról ciklusra arról szól, hogy kik állhassanak (ülhessenek) a kondér (pardon, kosár) közvetlen közelében, hogy elsőnek vehessék ki a „jussukat”.

Láthatjuk, hallhatjuk, hogy ennek érdekében mindenre képesek a kék cédulától az Alkotmány, az Alaptörvény valamint a választási eljárásról szóló törvény átírásáig.

Ötvenhat évig vettem részt minden választáson, s minden ciklusban észleltem az umbuldák egész sorát. Napjainkban újabb és újabb Barba trükkök kerülnek napvilágra, s kifogyhatatlan a csalások tárháza. Újabban törvénymódosítással legalizáltak egy korábban is létezett nyílván való (nyerő) csalási eljárást, ami űbereli a kettős állampolgársággal és nyugdíjakkal végrehajtott voksszerzést.

„Merre tovább melyik úton”?

Nos, a pandémia árnyékában egyre brutálisabb az adok-kapok, melynek célja a jelöltek választók előtti lejáratás.

„Az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz”! ( Akinek jobban tetszik „az egyik kutya, a másik eb”!)

Ahogy a pártokon belüli vezetők megválasztásába, úgy a „szenátorok” kiválasztásába se mérvadó a polgár beleszólása. Majd szükség szerint megbuherálják a választás informatikai rendszerét, elszámolják a levélben érkező voksokat, stb. stb.

A következő színjátékhoz éppen ezért már nem kívánok statisztálni. Három évtizeden át a porondon és az arénában próbáltam gátat vetni a simliknek, vajmi kevés eredménnyel.

Mivel a körülményekhez képest egyébként jól vagyok, a jövő útirányának eldöntését rá bízom a fanatikus párthívekre, a megszédített nyugdíjasokra, a külhoni magyarokra, valamint az eszmélő fiatalokra.

A többség döntését tudomásul véve igyekszem jól érezni magam a bőrömben, valamint az esetleges új „társadalmi rendben”.

Válaszom a választási kérdésre lehet, hogy nem kielégítő, s nem nyeri el sokak tetszését, de ennyi közösségi évtized után hadd legyek egy kicsit egoista, és hadd járjak a magam taposta ösvényen.

Jól informált, és kellő érvekkel alátámasztott állásponttal rendelkező polgártársaimnak jó egészséget és sok sikert kívánok az elkövetkezendő parlamenti majd a későbbi helyhatósági választásokhoz!

„Véget ért a móka mára, /zárul Jóska mókatára”!

Spiritiszta szeánszunk záró akkordjaként a halott közmeghallgatást követően idézzük meg a 2010-ben „halvaszületett” NAGYATÁDI KORSZAKVÁLTÁST is. Ezzel egyelőre lezárul a múltidéző „asztaltáncoltatás”, s türelmesen várjuk, hogy megszólaljanak a megidézett szellemek.

Nos, akkor nézzük, hogy és mint is volt az az elhíresült paktum!

Rinyamenti (Gesztenyés-Narancsos) paktum?

Mára már bizonyára minden postaládában landolt egy-egy szórólap a várost vezető csapatok, illetve képviselőik régi-új jelmondatával. Az esetlegesen lemaradtaknak idézem;

„EGYÜTT TOVÁBB NAGYATÁDÉRT”,                     illetve                 BÍZZON A FIDESZBEN, CSAK A FIDESZ"

Az éltesebb választópolgárok mellett az ifjabb szavazópolgárok közül is hallhattak már néhányan az elhíresült Rózsadombi paktumról, a magyarországi rendszerváltás elsikkasztásának egyik meghatározó tényezőjéről.

Az 1989 márciusában, titokban megkötött megállapodásról a kilencvenes évek elején már lehetett hallani, s többek között Lakatos Pál újságíró (a rádiós Vasárnapi Újság felelős szerkesztője) írásában is közreadta a 20 pontos megállapodást, melynek értelmében a szocialista elit átmenthette pozícióit az új rendszerbe.

Az átalakulásnak titulált korrupt világról, a nemzeti vagyon ”lenyúlásáról” rántotta le a leplet a paktum nyilvánosságra hozása, s bár máig tagadják létezését, ill. valódiságát, az elmúlt negyedszázad történései alapján ki-ki eldöntheti magában, mi lehet az igazság.

A kétoldalú „szerződés” dokumentumának aláírói listája is figyelemre méltó, ezért aki számára ismeretlen a történet, s felkeltettem kíváncsiságát, az interneten a címszó alatt bőséges irodalomból tájékozódhat.

Bevezetőnek ennyi talán elég is, hisz mind a Rózsadomb, mind Lakatos Pál messze van Nagyatádtól, s 1989 is távol van a 2010-ben megesett helyi történetünktől, amit készséggel osztok meg, a választás előtt tájékozódni szándékozó polgártársaimmal.

Bár maholnap ismét a szavazóurnákhoz járulunk tekintettel, hogy lejár a „rendszerváltás” utáni hatodik kormányzati ciklus is, melynek kezdete azért nem olyan rég volt, hogy ne emlékezhetnénk rá.

Négy évvel ezelőtt a zászló, mint mindenütt az országban, Nagyatádon is a FIDESZ-nek állt. Azt nem tudni, hogy a semmiből előbukkant „új” demokraták hol voltak korábban, amikor az ég zengett, s nem volt népszerű narancsosnak lenni, de a lényeg, hogy a KDNP-s párttagok civil bagázsból verbuvált katonákkal sec perc alatt aljas módon (hamis állításokkal) megfúrták a korábbi FIDESZ zongoracipelő csapatát, s törvénytelen módon átvették a győzelem diadalkapujában álló szervezetet. Fittyet hánytak a Fővárosi Bíróság és az Ítélőtábla által hozott, a törvénytelen FIDESZ alapszervezeti feloszlatást kimondó ítéletekre, s mint, aki jól végezte dolgát, illegitim módon beültek a képviselő-testületbe.

A kampány során a szavazókat félrevezetve hangzatos szórólapokon felszólították a regnáló polgármestert; „azonnal állítsa le a nagyatádi polgárok vagyonának elkótyavetyélését! Megbízatása közeli lejártáig ne okozzon több kárt a nagyatádiaknak! Mi megvédjük Nagyatádot! Választások után azonnal hozzálátunk a nagyatádiak vagyonának visszaszerzéséhez. Ki fogjuk vizsgálni az eladásokat, és amennyiben törvénytelenséget tapasztalunk, úgy azonnal megtesszük a szükséges jogi lépéseket a felelősség felderítése érdekében. Védjük meg magunkat és október 3-án zárjuk le a nagyatádiaknak egyre több kárt okozó Ormai korszakot.”

Az ismételten rajtvonalra álló polgármester jelölt (alpolgármester) anno 2010-ben meghirdetett programja így szólt, hogy; „be kell indítani a város gazdaságát, célom a helyi adók felülvizsgálata, a munkahely teremtő vállalkozásoknak pedig adócsökkentés biztosítása. A kórház a nagyatádiaké, és az ő egészségük a legfontosabb. Mindent el fogok követni, hogy még gondolatban se merülhessen fel a város polgárainak hátrányt okozó átalakítás. Pazarlás, a közös vagyon felélése folyt, s néhányan ugyan jól jártak, de a többségnek még a véleményére sem volt kíváncsi senki. Teljes változásra van szükség. Határozott szándékom, hogy – kaposvári példára ingyenessé tegyem a városon belüli közlekedést a kismamák számára, a gyermek megszületésekor minden család kapjon tízezer forint egyszeri támogatást, de ki szeretném szélesíteni az elsősök tankönyvtámogatását is. Tervezem a Nagyatád Kártya bevezetését. Én ugyanis arra vállalkoztam, hogy véghezviszem, amit a nagyatádiak akarnak. Őket képviselem”.

A körülmények kellő ismeretében megfogalmazott szép tervekről, nemes gondolatokról a meghirdetőik is tudták, hogy, annyit érnek, amennyi megvalósul belőlük. Ennek ellenére a tényleges változtatások helyett fennen hirdették; „Új szelek fújnak a testület háza táján, mert az eddigi gyakorlattól eltérően nincs helye a személyeskedésig fajuló vitáknak, az öt-tízórás üléseknek. A jövőben a konstruktív együttműködésre törekedve jobbító szándékkal igyekszünk munkánkat végezni” (Dr. Orbán Csaba FIDESZ elnök).

Mit tesz Isten, ezen utóbbi ugyan csak nemes cél érdekében a „polgári frakció” sebtében asztalhoz invitálta a korábban leváltani szándékolt polgármestert és csapatát (Nagyatádért Egyesület), hogy rózsadombi mintára megalkossa a békés átmenetre szolgáló (gesztenyés-narancsos?) „RINYAMENTI PAKTUMOT”.

Bármilyen hihetetlenül hangzik, a kissé megkésett hír a postaládámban landolt (hitelesnek tűnő) dokumentum, a 2010. október 14-i és 27-i képviselő-testületi ülés jegyzőkönyvében foglaltak, valamint az elmúlt négy esztendő történései szerint is úgy néz ki mindez igaz lehet.

Aki figyelemmel kísérte az ötödik kormányzati ciklust, az emlékezhet mi mindenért emelt szót a polgári oldalt alkotó egykori „három testőr”. A kórház privatizációtól az előnytelen hulladékszállítási szerződésig, a vízi közmű koncessziós díj felélésétől a polgármester indokolatlan szabadságmegváltásáig, a mértéktelen hitelfelvételtől a szabálytalan rekonstrukciókig, mind hiába, mivel a MI PISTÁNK többségben volt szervilis holdudvara, minden esetben biztosította szavazatával a városvezető akaratának érvényesülését.

A hatodik ciklusban (2010-ben) végre többségbe került polgári oldal a helyzeti előnyének kihasználása helyett, hozzálátott a közös „pecsenyesütéshez”, és KGST módon (kölcsönös előnyök elve alapján) nem firtatták egymás „zsákmányszerzési” törekvéseit.

Ehhez szolgálhatott alapul a szűk körben, zárt ajtók mögött titokban megköthetett „Ormai-Dr. Orbán Cs.” paktum, amihez a „csapattagok” mellett hallgatólag az országgyűlési képviselők (KDNP) is asszisztálhattak. Minden esetre az elmúlt ciklus eseményei és történései ennek valószínűségét nagyban igazolták.

Ahogy az ATV és a Hír TV sem propagálta a Rózsadombi paktumot, úgy sem a helyi OTV. sem a Somogy TV. nem adhatta közre, miben állapodott meg testületileg a kulisszák mögött a „korszakváltást” hirdető helyi FIDESZ.

Hiánypótlásként ezért nézzük (a teljesség igénye nélkül!) miben is egyezhetett meg 2010-2014 közötti időszakra a háttérben, a konstruktív együttműködésre törekvő, Ormai korszakot lezáró új, de az alapszervezeti feloszlatásban leszerepelt illegitim polgári frakció.

Megállapodás

Amely létrejött a FIDESZ-KDNP önkormányzati képviselői és Ormai István polgármester, valamint a Nagyatádért Egyesület önkormányzati képviselői között.

A felek kölcsönösen kinyilvánítják azon szándékukat, hogy céljuk a konstruktív, eredményes önkormányzati, képviselő-testületi munka.

Alapvető céljuknak tekintik Nagyatád gazdasági, társadalmi helyzetének javítását, az önkormányzat pozícióinak erősítését, a közösen kitűzött feladatok megvalósítását.

A célok megvalósításának érdekében

Nagyatád Város Önkormányzati képviselő-testülete megalakulásakor:

Az Önkormányzat és Szervei Szervezeti és Működési Szabályzatára olyan javaslatot tesz Ormai István polgármester, hogy biztosítsa:

- két alpolgármester választásának lehetőségét oly módon, hogy az egyik a testület tagjaiból, a másik nem testületi tagként megválasztásra kerülhessen.

- a bizottságok száma és elnevezése ne változzon.

Az alpolgármesterek jelölésére Ormai István polgármester megteszi a személyre szóló javaslatát és

- a képviselő-testület tagjai közül Kárpáti Lászlót jelöli alpolgármesternek,

- nem testületi tagként Dr. Ludas Lászlót jelöli alpolgármesternek.

A képviselő-testület FIDESZ-KDNP önkormányzati képviselői, és a Nagyatádért Egyesület önkormányzati képviselői a titkos szavazás során a két jelöltet megszavazzák.

A felek megállapodnak abban és vállalják, hogy a képviselő-testület bizottságainak tagjait és elnökeit az 1. számú melléklet szerint megválasztják, jelölésüket és megválasztásukat nyílt szavazással, szavazataikkal támogatják. Módosító javaslatot, más jelölést nem tesznek, és nem támogatnak.

Megállapodnak abban, hogy a polgármester és az alpolgármesterek juttatásait, költségtérítéseit a most érvényben lévő, képviselő-testületi határozatokban rögzített mértékben fogadják el.

Megállapodnak, hogy a polgármester számára vonatkozó szabályozás szerint az előző megbízatása lejárta alapján megjáró ki nem vett szabadsága megváltását elfogadják.

A képviselő-testület munkája során

A szerződő felek megállapodnak abban, hogy együttműködésük során:

  -kölcsönösen figyelembe veszik egymás szempontjait,

- az önkormányzat, a testület, a polgármester szempontjaiból fontos, érdemi témákról, információkról kölcsönösen tájékoztatják egymást,

A felek minden fontos, lényeges önkormányzati témában egyeztetést tartanak és kölcsönösen megállapodásra törekszenek, így különösen:

- fejlesztési célok meghatározása

- a képviselő-testület hatáskörébe tartozó személyi kérdések,

- kitüntetések, elismerések témakörben

Ormai István polgármester a FIDESZ-KDNP önkormányzati képviselőivel minden lényeges, érdemi testületi döntés előtt egyeztetést, megbeszélést tart, vagy képviselőikkel egyeztet.

A felek a hatékony együttműködés érdekében rendszeres egyeztetéseket tartanak, amelyeken a polgármester és a két alpolgármester, szükség szerint a FIDESZ nagyatádi elnöke és a Nagyatádért Egyesület elnöke vesznek részt.

A megállapodó felek közéleti, politikai, önkormányzati munkájukban kölcsönösen tekintettel vannak egymás szempontjaira, szándékaira.

Tartózkodnak a személyeskedő, lejárató, dehonesztáló megnyilvánulásoktól.

Mindezek vonatkoznak a nyilvánosság előtti, s a médiában – sajtóban történő megnyilatkozásaikra is.

A megállapodó felek vállalják, hogy a választási ciklus ideje alatt az Önkormányzat és Szervei Szervezeti és Működési Szabályzata alpolgármesterekre, bizottsági struktúrára vonatkozó részeit csak mindkét fél egyetértése esetén módosítják (bizottságok száma, létszáma, elnevezése, tisztségviselők).

A bizottsági elnökök, tagok és külső tagok személyében az őket jelölő szervezet egyetértése nélkül nem kezdeményeznek, és nem valósítanak meg változtatást.

A polgármester tevékenységével összefüggésben a FIDESZ-KDNP képviselői, tisztségviselői:

Semmilyen módon nem korlátozzák munkáját,

• munkavégzésének technikai, tárgyi feltételeit,
• - időbeosztásának, munkavégzésének és távollétének általa történő ütemezését, beosztását,
• - semmilyen módon nem korlátozzák, változtatják meg meglévő hatáskörét, kompetenciáit, döntési jogosultságait.

Személye ellen irányuló, személyeskedő, lejárató politikát nem folytatnak, ilyen megnyilvánulásokat nem tesznek sem a testületi munkában, sem a sajtóban, a nyilvánosság előtt.

Javadalmazását, juttatásait nem változtatják meg. A törvényi szabályozás változása esetén, annak lehetőségét alkalmazva a most meg lévő arányokat, összefüggéseket megtartva biztosítják mind bérét, mind pedig juttatásait.

A polgármester együttműködő partnernek tekinti az alpolgármestereket. Rendszeresen tájékoztatja őket a fontos folyamatokról, témákról.

Megbízza őket olyan feladatokkal, amelyek során az önkormányzatot képviselik.

A fentieket a megállapodó felek, a megállapodást aláírók elfogadják, s a leírtakat érvényesítik és betartják.

A megállapodásban foglaltakat bizalmasan kezelik, azokat nem hozzák nyilvánosságra.

Aláírók: Ormai István, Sasvári Tamás, Dr. Orbán Csaba, Kárpáti László, Dr. Ludas László

AKI NEM HISZI, JÁRJON UTÁNA!

Ugye a fentiek után már érthető, hogy kissebségbe került polgármesterként is miért tudta teljesen uralni a helyi politikát, s miért asszisztáltak a szerződő felek a mutyi szagú hulladékkezelési és rekonstrukciós szerződéskötésekhez, megkárosítva a költségvetést, ill. az adófizetőket. A paktum elsődleges célja nyilvánvalóan a pozíciók és a vele járó juttatások megszerzése, ill. megtartása volt. A költségtakarékosság jegyében törvényileg csökkentett testületi létszám ellenére növelték az alpolgármester, és bizottsági alelnökök számát, valamint azok juttatását.

Az ilyen”korszakváltás” táplálja az erkölcsi, politikai, pénzügyi, társadalmi züllést. Hol van az a fennen hirdetett keresztény nemzeti erkölcsi példamutatás, a közösségi érdekek képviseletére felkent képviselőkből?

Csoda e, ezek után, hogy a helyi közérdekű adatokhoz csak perek, ill. bírósági tárgyalások garmadája útján lehet hozzájutni? Elvárható e a testülettől, hogy rákérdezzen a polgármesterre; Mire fel kap több százezres „ajándék” szolgáltatást a nyertes szolgáltatótól? Miért a háza építője nyerte a művelődés házának felújítását is?

Miért nincs eredménye a Bárdos iskolai beruházás jogos kötbér és kárigényének a mai napig, s miért módosították a városlakók kárára a hulladékkezelési szerződést, .....stb.?

Mit várhatunk, mire számíthatunk a történtek után a következő ciklusban?

Előző jegyzetemben már taglaltam polgármesterünk eddigi tevékenykedésének produktumát, s a fentiekben megismerhettük kihívója valódi törekvéseit, igazi céljait, melyek köszönő viszonyban sincsenek korábbi és legújabb ígéreteivel. 

Az október 12-i rajtvonalon várhatóan lesznek más jelöltek is!

Nos, TISZTELT POLGÁRTÁRSAK, A TÖRTÉNTEK ÉRTÉKELÉSE  ALAPJÁN TESSENEK VÁLASZTANI!

Ui: Az egy évtizede megkötött PAKTUM óta sok-sok víz folyt le még a Rinyán is, nemhogy a Dunán, s a pillanatnyi helyzet alapján minden helyi választópolgár értékelheti az időközben szétesett „korszakváltó frakció” produkcióját. Akik keveslik az eddig megjelent múltidéző sorokat, azok, mint már jeleztem, az interneten (és a könyvtárban) kedvükre csemegézhetnek a vonatkozó dokumentumokból.

Egyelőre ennyi, s lássuk, mire mennek a megújult testület tagjai a város „ÚJ LENDÜLET”-be hozásával.

Az alábbi ülés jegyzőkönyve még „kivonatosan” is nagyon hosszú, s bizonyára csak a közügyek iránt komolyan érdeklődők veszik majd a fáradtságot, hogy végig olvassák, de sajnos a történtek megértéséhez ez is fontos adalék. Az elszántabbaknak (és az első bálos képviselőknek) ajánlom a honlapon lévő teljes jegyzőkönyv elolvasását, mert valószínű, hogy ilyen ülésben a közeljövőben nem lesz részük.

Mint azt már korábbi jegyzetemben említettem, a 2014. évi közmeghallgatás érdektelenségbe fulladt, de a 2015. meglepően „békésre”, mondhatnám NORMÁLIS-ra sikeredett. Igaz, hogy közben tudomást szereztem és a Nagyatádi egyenes beszédben „lelepleztem” a 2010-ben megkötött a Rinyamenti (Gesztenyés-Narancsos) paktum-ot.

Nos, ekkor esett le a húsz filléres, hogy mi adott kellő hátszelet és bátorságot polgármesterünknek, hogy éveken át diktátori szerepében tetszeleghessen.

Bár blogomban már közreadtam, de nem jelent meg a facebook nyilvános oldalán, ezért holnap ismét megosztom olvasóimmal. „Az újszülöttnek minden vicc új”, így bizonyára nem kevesen lesznek, akik először szembesülnek a FIDESZ bőrbe bújt KDNP-sek egykori gyalázatos árulásával.

Na, de addig is lássuk dióhéjban, miként is zajlott le az utolsó „pengeváltásos” közmeghallgatás.

Jegyzőkönyv

Készült: Nagyatád Város Önkormányzata Képviselő-testületének 2013. május 30. napján tartott közmeghallgatásos üléséről, hangfelvételről. Jelen vannak: Ormai István polgármester, Dr. Ludas László alpolgármester, Boros Bálint (később érkezik), Melles Zoltán, Dr. Novák János, Dr. Orbán Csaba, Rácz Ferenc, Sasvári Tamás és Simonovics Józsefné képviselők Távol maradt: Kárpáti László alpolgármester, Czimbalek József és Melsin Valentin képviselők jelezték, hogy más elfoglaltságuk miatt nem tudnak részt venni a mai ülésen

Érdeklődő állampolgárok száma: 1 fő

Előterjesztés Nagyatád Város Önkormányzata városfejlesztési és gazdasági programja időarányos megvalósításáról Előadó: Ormai István polgármester Ormai István polgármester: A közmeghallgatás célja, hogy az ülés napirendjére vett témában a város lakossága, a nagyatádiak a véleményüket, javaslataikat, gondolataikat el tudják mondani, és tudjanak megnyilvánulni. Az ülés, a napirendhez kötődő javaslatokat, hozzászólásokat, véleményeket hivatott nyilvánossá tenni és megteremteni ennek a lehetőségét. Az ülés szabálya megegyezik a normál képviselő-testületi ülés szabályaival.

Kérdések:

Bakos József választópolgár: Köszönti a képviselő-testület tagjait és a televízió nézőket. Úgy látszik, hogy a „köz” ismételten nem akarja, hogy meghallgassák, ezért ismét vele kell, hogy beérjék, bár úgy tűnik, egyeseknek nincs „ínyére”. A négy éves városfejlesztési és gazdasági programot elolvasva, és meghallgatva a polgármester úr által mondottakat néhány korábban megfogalmazott kérdésére választ kapott. A megválaszolatlan kérdéseit felteszi az érintettek felé válaszadás céljából.

Dr. Novák János képviselő úrtól, mint a Városfejlesztési és Gazdálkodási Bizottság elnökétől kérdez. A 2. oldalon a 1.1 vagyongazdálkodás részben olvasható, hogy az önkormányzat jelentős vagyonnal rendelkezik, mely vagyont bérbeadással, értékesítéssel vagy használati jog átadással hasznosítja. És olyan értelmű vagyongazdálkodást kell folytatni – mondja a tájékoztató, illetve a tervezet – ami rugalmas feltételeket biztosít a vállalkozókkal történő tárgyalásokhoz, és ami reális bérleti díjakat jelent a befektetőknek és az önkormányzatnak egyaránt. Elnök úr szerint a Fontana újabb bérbeadása – az ismert feltételekkel, a korábbi években rendre nem fizető szolgáltatónak ismét kiadva – megfelel-e a kitűzött irányelveknek és a felelős vagyongazdálkodásnak? A polgármester úr érintette a tájékoztatóban a forgalomképes ingatlanvagyont. Tekintettel az újabb hitelfelvételre kérdezi, hogy ismeretei szerint, a forgalomképes vagyonnak hány %-a van már beterhelve a különböző hitelek kapcsán? Nem hallhatta és nincs tudomása róla, hogy volt egy terv, hogy a Penny és a Lidl között lévő szabad területen egy újabb szolgáltató kap lehetőséget és a szolgáltatói központ vagy kereskedelmi csomópont lesz kialakítva. Hogy áll ez az elképzelés? Hol tart a Baross 1. szám alatti – volt DÉLSÁG-i ingatlan – telekmegosztása, ami már a korábbi ciklusban elképzelés volt és tulajdonképpen megfogalmazódott ebben a ciklusban is? Bár a mai napirendek egyike – ha jól emlékszik – érinti a témát, de érdeklődik, hogy a Széchenyi téren, a volt Éltes Mátyás iskola épületének mi lesz a sorsa? A korábbi elképzelés volt, hogy a kormányhivatalt helyeznék oda. Ezen a szervezésen már túl vannak, és ez az épület kimaradt a használatból. Vagyongazdálkodás kapcsán polgármester úr érintette a várható növekedést is a PPP uszoda kapcsán. Említette, hogy május 1-jével az állam elvitte a kórházat. Úgy emlékszik, hogy annak idején az NagyatádMed-del kötött szerződésben az volt, hogy záros határidőn belül kiköltözteti a tüdőgondozót és az ötvöskónyi ingatlant. Erre többször is haladékot kért. Most ott tartanak, hogy elvitték ezt az ingatlant és – meglátása szerint – jelentős vagyonvesztést szenvedett az önkormányzat, mert nem került visszaadásra ez a két ingatlan. Elnök úr szerint van-e elfogadható magyarázat arra, hogy miért nem kellő gondossággal kezelték ezt a szerződést illetve a szerződés feltételeinek betartását?

 Sasvári Tamás képviselő úrtól, mint a Pénzügyi Bizottság elnökét kérdezi. 7 A 4. oldal 1.2 költségvetés politika részben olvasható, hogy a költségvetésnek biztosítani kell az önkormányzat gazdasági egyensúlyának, pénzügyi stabilitásának megőrzését. Elnök úr meglátása szerint a város pénzügyi egyensúlya – a jelenlegi likvid helyzetben – biztosított-e? – tekintettel arra, hogy a közelmúltban hallhatták, hogy újabb 145 millió Ft-os hitel felvételére készül az önkormányzat. Véleménye szerint a Bárdos iskola és az új Művelődési Ház tartogat-e üzemeltetési kockázatot az önkormányzat számára? – tekintettel arra, hogy az elkészült új ingatlanok nagyobbak lesznek és véleménye szerint, jelentősebb költséggel kell majd üzemeltetni. Milyennek ítéli a kormányzati adósságrendezést követően a fennmaradt kötelezettségek teljesíthetőségét? – túl vannak már részben (elméletileg) a konszolidáción, de azt is tudják, hogy ez a folyamat nem egyik napról a másikra történik, tehát a kötelezettségek még itt vannak. A nagy beruházásokból – a Bárdos iskola és Művelődési Ház projektekből – eredően a kivitelezőnek a várossal szemben bejelentett igénye milyen jogcímen történt? – mert ő nem látott indokot. Gondol itt a ZÁÉV-re és a „beborult” konzorcium mindkét tagjára, akik a sajtóból értesülve, követeléssel lépnek fel?

Dr. Ludas László alpolgármester úrtól kérdez. A 4. oldalon szintén a költségvetési politikáról. A Bárdos projekt lezárását követően másfél évvel benyújtotta keresetét az önkormányzat, majd első tárgyalás után megszüntette, felfüggesztését kérte a pernek az önkormányzat. Miért volt erre szükség? – mert a rendelkezésére álló iratok alapján az önkormányzat 300 millió Ft-os követelése jogos, de egyetlen egy sor indokolt nem talált arra, hogy a ZÁÉV a benyújtott 200 millió Ft-os viszont keresetet mivel támasztja alá. A felfüggesztett pernek a 6 hónapos felfüggesztési határideje mikor jár le? Az új fejleményekre tekintettel – több helyről is értesülhetett alpolgármester úr a csődegyességről – mekkora anyagi- és időveszteséggel számolhatnak a Művelődési Háznál? – hiszen új pályázatot kellett kiírni. Mint ahogy a pénzügyi bizottság elnökétől is kérdezte, mennyi követelése van a konzorcium két tagjának a szerződés felmondása kapcsán? – tekintettel arra, hogy bizottsági ülésen alpolgármester úr említette, hogy a BITT Kft-vel kemény csaták várhatók. A sajtóból értesülhettek, hogy kemény csata nem lehet, mert a kifizetéseknek a töredéke fog realizálódni. – természetesen a sorban állás és a prioritások figyelembe vételével.

Melles Zoltán képviselőt, mint az Oktatási, Kulturális és Sport Bizottság elnökét kérdezi. A 6. oldalon az 1.4 foglalkoztatás. Erre mondhatná, hogy ehhez mi köze van az oktatási, kulturális bizottság elnökének, de úgy emlékszik, hogy annak idején elnök úr volt az előterjesztője a Nagyatádon létesítendő börtön ötletének, ami teljes „mellszélességgel és igen vehemens” támogatással a polgári oldal egyetértésével végül is eljutott egy olyan stádiumba, hogy határozati javaslat született, miszerint a polgármester vegye fel a kapcsolatot az érintettekkel. Írásban keresse meg őket és tájékozódjon. Idejövetele előtt átnézte a vonatkozó jegyzőkönyveket, iratokat, csak annyit talált, hogy a polgármester szóban tárgyalt, de hogy kivel, miről és milyen eredménnyel, arról nem tesz említést, sem a jegyzőkönyv sem egyetlen egy irat. Elvetélt ez a börtön? – mert több száz munkahelyről volt szó. Hol tart ez az ügy? Ismeretei szerint mennyi a költségvetése a Városi Könyvtárnak? – természetesen nem dologi és egyéb kiadásokra gondol, hanem, hogy véleménye szerint mennyit költhet a Városi Könyvtár folyóiratra és könyvekre.

Kárpáti László alpolgármester úr nincs itt, de itt van Dr. Orbán Csaba képviselő. A Pirkadat ez évi, márciusi számában olvasta, hogy polgári oldal nevében kijelentette, hogy az ÖNHIKI és az adósság konszolidáció nem jelenti azt, hogy hátra lehet dőlni. Új struktúrára, felelős gazdálkodásra van szükség. Az önkormányzat nem adósíthatja el tovább a települést. 8 Az eltelt időszak történései alapján hogy látja az önkormányzat helyzetét? A tendencia megváltozott, erősödik, vagy továbbra is eladósítás van folyamatban? Megkéri, hogy az alpolgármester helyett szíveskedjen – ha van kialakult véleménye – válaszolni. Tekintettel, hogy alpolgármester úr nincs itt, és a többi kérdését, mivel turisztikai jellegűek, nem tesz fel.

A jegyző asszonyt, mint egykori ügyészt kérdezi. Hogyan fordulhatott elő, hogy annak idején, amikor pályázott a korábbi szolgáltató és a testület egyhangúan elfogadta a pályázatot és a szerződés tervezetet, amelyben az volt rögzítve, hogy következő év márciusáig nincs díjmódosítás, ugyanakkor a polgármester által aláírt szerződésben már december 31. szerepel? Meglátása szerint nem fordulhatna elő, ugyan úgy, mint ahogy az sem, hogy a polgármester nem tesz eleget a testületi határozatban rögzítetteknek. Szerette volna megismerni az ÁSZ jelentést, ami majdnem az egész ciklust vizsgálta. A szakértői véleményekre lett volna kíváncsi. Ezt két alkalommal is kérte, és mind a mai napig nem kapta meg. Biztosan emlékszik a jegyző asszony, hogy volt már peres ügyük abból kifolyólag, hogy közérdekű adatokat a Városháza nem szolgáltatott ki. A bíróság nem az önkormányzatnak adott igazat. Nem szeret pereskedni, úgy hogy az a kérése, hogy a jövőben szíveskedjenek eleget tenni ez irányú kötelezettségeiknek. Köszöni a lehetőséget, hogy feltehette kérdéseit, várja a válaszokat.

Bakos József választópolgár: Úgy látszik, hogy polgármester úr csak nem tudja türtőztetni magát. Sugallja, hogy rosszindulatú feljelentők, egyebek.. Nem tett semmiféle feljelentést ez ügyben, úgy hogy tévúton jár polgármester úr. Ha kormányhivatal lépett, tette, amiért tette, de ő nem jelzett feléjük semmit. Nem véletlen, hogy egyedül ő ül itt. Hiába személyeskedik, ahogy a polgármester úr szokta volt mondani, hogy a Bakos József… Igen. 23 év óta itt ül a közmeghallgatáson. Az alpolgármester úr is próbálta tavaly mondani, hogy nem „ott ül”. Mindegy. „Itt ül, itt van és itt lesz jövőre is” és hallgatja a demagógiát, ugyanis csűrheti, csavarhatja, a városlakók pórul jártak a díjjal. Az alpolgármester úrhoz szól. Per után vagy megkapta minden iratot, vagy nem. Nem jogász, de amit a rendelkezésére bocsátottak, nem kellett volna pereskedni, nem kellett volna szakértőt fogadni. Ha a bíróság fogad, legyen az ő dolga. A dokumentumok alapján sima ügy a 300 millió Ft az önkormányzatnak jár. Még most sem hallott semmit, hogy a viszont keresetnek mi az alapja. Semmi. Valamit akkor – elnézést „Gyurcsán módra” elszúrt az önkormányzat, ha mégis csak talált valamit a ZÁÉV. Polgármester úr ötször kinyilatkoztatta, hogy mindenkit kifizettek, minden rendben, projekt lezárult, felejtsék el. És most itt tartanak? Viszontkereset? Hagyjuk, legyen úgy, ahogy az alpolgármester úr mondja, hogy nem sikáljuk el, hogy lejárt a 6 hónap és nem történt semmi. Minél többet sajtoljanak ki a ZÁÉV-ből, mert az a pénz jár.

 Jegyző asszony! Egy hónapig nem kapott reagálást a kérésére. Ha azt írja neki, hogy „nyugi Józsi, nem kaptuk meg”, akkor nem fordul az ÁSZ-hoz. Ugyanolyan hivatal, mint más, neki mindegy volt, hogy az önkormányzathoz ír egy-két sort vagy az ÁSZ-hoz, csak a reakció idő volt más. Csak a másodikra – 1 hónappal később – kapott egy olyan reagálást az önkormányzattól, hogy még nem kapták meg a jelentés. De amikor neki az ÁSZ azt írja, hogy a polgármester nem reagált, akkor úgy gondolta, az ÁSZ itt van. A hozzáállás kérdése, jegyző asszony. Nem kérné, ha az interneten fent lenne. A jövőben is igyekszik majd nem zaklatni a hivatalt és megszerezni a dolgokat. A könyvtárral kapcsolatban. Félreértés ne essék 120 %-osan minden igényét kielégítette, beszerzi az általa kért könyveket, csak arra akart utalni, hogy felértékelődött, ami az elmúlt évtizedekben erodálódott, a könyvtárnak nem volt nagy jelentősége. Siófokon újat építettek, mert ők a jövőt abban látják. Kevésnek tartja az 1 millió Ft-ot, amikor 8-10 eFt 1 db könyv.

Bakos József választópolgár: Amikor olyat olvas az ÁSZ jelentésben, hogy a polgármester nem tájékoztatta a képviselőket a lejárt határidejű szállítói kötelezettség állományról, és a testület, ezek után az Atád kötvényt megszavazta – ami arra volt jó, hogy az előző adósságot kifizesse – de ajánlja figyelmébe 19 mindenkinek az ÁSZ jelentést. – érdekes olvasmány. Ha elolvassák, ki fog derülni, hogy miért akarta még a közmeghallgatás előtt elolvasni. Nem ragozza, nem akar párbajt, polgármester úr ne aggódjon. Itt ül jövőre is. Elköszön.

Ormai István polgármester. ………………… Hogy ha 2006-2010. közötti önkormányzati időszakban nem lettek volna következetesek, és a „szirénhangokra” hallgattak volna, az arrogáns, erőszakos, valótlanságokon alapuló támadások, javaslatok miatt, gáncsoskodások miatt más döntéseket hoztak volna, akkor súlyos károkat okoztak volna ennek a városnak. Ez a mostani délután megerősíti benne azt, hogy nagyon jó döntéseket hoztak 2006-2010. és 2010. után is, mert a képviselő-testület akkor is bölcsebb volt, az arrogáns, rosszindulatú, gáncsoskodó képviselőktől, és a mostani képviselő-testület is sokkal bölcsebb náluk. A demagógiai ellen nincs orvosság. Semmi nem változott ez alatt a pár év alatt, és ez jó, mert a testület bölcsessége sem változott. Valami katasztrófa lenne, ha Bakos Józsefen múlna a demokrácia Nagyatádon. Az egy tragédia lenne, ha a demagógia élharcosán múlna a demokrácia. – tényleg rosszul állnának, de úgy látja nem így van.

Dr. Novák János képviselő, a Városfejlesztési és Gazdálkodási Bizottság elnöke: Leszögezi, hogy abban, amit Bakos József választópolgárként elmondott, nem volt benne semmi sértő és semmi arrogáns. Célirányosan kérdezett, ők pedig célirányosan válaszoltak. 18 Örül neki, hogy ilyen is előfordul, és nem veszekedéssé fajult az ülés, amikor bizony a Bakos úr is elvesztette a fejét. Úgy gondolja, hogy tényleg ez az előremutató. Annak örülne, ha még többen itt lennének, és elmondanák véleményüket. Egyetlen egy kérdés az, amiben nem osztja polgármester úr véleményét. Számára decemberben sem és ma sem megnyugtató a szemétszállítással kapcsolatos helyzet. Az igaz, hogy annak idején az akadékoskodásnak köszönhetik, hogy a jól működő rendszerüket fel kellett borítani. Ormai István polgármester: Félreértés van. A Novák képviselő úr nem értette, amit mondott. 2006-2010. között arrogáns, gáncsoskodó, rosszindulatú képviselő-testületi munkát végzett néhány képviselő. – erre gondolt, nem a mai délutánra. Ormai István polgármester: A likvid helyzet……  

Bakos József választópolgár: Amikor olyat olvas az ÁSZ jelentésben, hogy a polgármester nem tájékoztatta a képviselőket a lejárt határidejű szállítói kötelezettség állományról, és a testület, ezek után az Atád kötvényt megszavazta – ami arra volt jó, hogy az előző adósságot kifizesse – de ajánlja figyelmébe mindenkinek az ÁSZ jelentést. – érdekes olvasmány. Ha elolvassák, ki fog derülni, hogy miért akarta még a közmeghallgatás előtt elolvasni. Nem ragozza, nem akar párbajt, polgármester úr ne aggódjon. Itt ül jövőre is.

Elköszön. Ormai István polgármester: Megkérdezi a jelenlévőket, kíván-e még valaki hozzászólni. További hozzászólás hiányában Ormai István polgármester 16.00 órakor lezárja

Ui: Ennyi „szellemidézés” után előfordulhat, hogy polgármesterünk, néhány felkért spanja „felkészítésével” megpróbálja tetszhalottjaiból újraéleszteni a közmeghallgatást, s bizonyára akad, talán még önként jelentkező is, aki némi alamizsnáért hajlandó nyilvánosan „puncsolni” városvezetőnknek, hogy alibi kérdésekkel feltámasszák a halottat, de ha mégse, akkor végleg befellegzett a közmeghallgatásnak Nagyatádon is.

A múlt felidézéséhez, és a történtek megértéséhez jó szolgálatot tesznek a korabeli jegyzőkönyvek, de ahogy Arkagyij Iszaakovics Rajkin mondaná, „Válámi ván, dé ném áz igázi”! A valódi, „hangulatot” az ülésről készített videó és hangfelvétel adná vissza, de ezek ismétlésétől (ahogy a havi ülésekétől) az Ormai TV érthetően tartózkodik. Pedig néhány régi felvétel príma „pótkávé” lenne az amúgy gyakran „témahiányban” szenvedő helyi TV-nek, s igazi csemege a közügyek iránt érdeklődő nézőknek. A hangfelvételekről készített jegyzőkönyvek amúgy sincsenek teljesen szinkronban a felvételekkel, mert időnként „megfésülik, s a „nem kívánatos” mondatokat kihagyják. Na de ne legyünk maximalisták, és a 2011-es után idézgessünk a 2012. évi közmeghallgatásból is.

Készült: Nagyatád Város Önkormányzata Képviselő-testületének 2012. május 31. napján tartott közmeghallgatásos üléséről, hangfelvételről. Jelen vannak: Ormai István polgármester, Kárpáti László alpolgármester, Boros Bálint, Melles Zoltán, Melsin Valentin (később érkezik), Dr. Novák János, Dr. Orbán Csaba, Rácz Ferenc, Sasvári Tamás és Simonovics Józsefné képviselők

Érdeklődő állampolgárok száma: 1 fő

Előterjesztés Nagyatád Város Önkormányzata városfejlesztési és gazdasági programja időarányos megvalósításáról Előadó: Ormai István polgármester

Ormai István polgármester: Az előzőekben elhangzott, hogy mi a közmeghallgatás napirendje. A közmeghallgatás célja, hogy az ülés napirendjére vett témában a város lakossága, a nagyatádiak a véleményüket, javaslataikat, gondolataikat el tudják mondani, és tudjanak megnyilvánulni. Az ülés, a napirendhez kötődő javaslatokat, hozzászólásokat, véleményeket hivatott nyilvánossá tenni és megteremteni ennek a lehetőségét. Az ülés szabálya megegyezik a normál képviselő-testületi ülés szabályaival. A közmeghallgatáson résztvevők részéről először kérdések, majd vélemények, hozzászólások következnek. Megkéri az érdeklődőket, hogy amennyiben hozzá kívánnak szólni, akkor azt kézfenntartással jelezzék, majd az asztalhoz fáradva, a mikrofonba – nevük bemondásával – mondják el mondandójukat. A napirendhez kapcsolódóan elmondja, hogy az előterjesztés a város honlapján olvasható illetve a Városi Könyvtárban mindenki számára megtekinthető volt. Megkérdezi, hogy a jelenlévők közül kíván-e valaki szólni? Kérdések:

Bakos József választópolgár: Köszönti a képviselő-testület tagjait és a televízió nézőket. A városfejlesztési és gazdasági programról szóló előterjesztést elolvasva az a véleménye, hogy az előterjesztő a teljességre törekedett, legalábbis ennek igényével készítette el az anyagot. Úgy gondolja, hogy szinte minden megtalálható benne, ami közérdeklődésre számot tarthat. Néhol kicsit „bővebb lére eresztette” a mondanivalóját az előterjesztő és előfordulnak ismétlődések is, de őszinte, önkritikus és összességében maradéktalanul megfelel az elvárásoknak. Ennek ellenére a tájékoztatót elolvasva néhány kérdés merül fel benne, amit észrevételei megtétele előtt tesz fel, és amelyre választ szeretne kapni. Tekintettel arra, hogy az előterjesztő álláspontját, véleményét az elmúlt hónapokban megismerte – ha egy mód van rá – az a kérése, hogy a döntéshozók válaszoljanak és ne a polgármester úr, mert szeretné megismerni az ő álláspontjukat, véleményüket, hogy miért nyomták akkor, amikor kellett az igen, vagy esetlen nem gombot. Az előterjesztésből idéz „A testület a felmerülő feladatok megoldásai érdekében racionális és hosszú távon is érvényes döntéseket hozott úgy, hogy körültekintően és megfontoltan viszonyult az egyes tennivalókhoz.” A vagyongazdálkodási fejezetnél nem látott utalást a Rókus köz 3. szám alatti orvosi rendelő helyzetéről. A személyeskedést elkerülve arra kéri a képviselő-testület tagjait, hogy aki tud, válaszoljon. Nem ragaszkodik a megnevezéshez, nehogy szó érje a ház elejét. Miért hosszabbított meg egy többször lejárt és ezért nem létező bérleti szerződést az önkormányzat? Miért nem a szerződésben foglaltak szerint járt el? A kórház üzemeltetője fizeti a közelmúltban bevezetett építményadót? 3 Az önkormányzat tulajdonát képező Fontana szálloda és panzió hetek óta zárva van. A korábbi bérlő kft. jogutód nélkül megszűnt. Úgy emlékszik, hogy a korábbi években is örökös bérleti díjtartozásban volt. Hogyan rendezték, és miért van még mindig a korábbi bérlő által alakított vadonatúj cég kezelésében? Ha eddig nem tudott fizetni, akkor ezután miből fog? A pénzügyi gazdálkodás fejezettel kapcsolatban elmondja, hogy az elmúlt egy évben többször is elhangzott, hogy az önkormányzat fenntartja és érvényesíti a ZÁÉV-vel szemben fennálló kötbérigényét. Többször elhangzott az elmúlt hónapokban, hogy benyújtja a keresetet az önkormányzat, tekintettel arra, hogy a baráti levelezés nem vezetett eredményre. Miért nem lett a kereset a mai napig benyújtva? Miért nem éri el a döntéshozók ingerküszöbét a Bárdos projekt? Miért a Barbalics-Bakos párosnak kell szorgalmazni, hogy a kb. 300 millió Ft befollyon az önkormányzat kasszájába? Beruházások, fejlesztések fejezettel kapcsolatos a következő kérdése. A hamarosan induló szennyvíz projektnél ki, illetve kik fogják ellenőrizni a műszaki és pénzügyi bonyolítást, hogy elkerüljék Barcs, Debrecen és a többi pórul járt település sorsát? Köztudott a selejtes kivitelezés, a pénzügyi machinációk stb., aki újság olvasó tudja, hogy mire gondol. A városközpont területfejlesztés fejezetnél a tájékoztató szerint tavasz végén igénybe vehetik a pályát a fiatalok. Többször járt arra, rálátásra kész, mégis zárva van. Mi az oka ennek, hiányos vagy nem biztonságos a pálya? Jön a jó idő és a fiatalok ott bóklásznak a kerítés körül, bemenni viszont nem tudnak. Az állatmenhely kialakításával kapcsolatos a következő kérdése. Az új menhely létesítésére van elegendő saját forrás? Van pályázati fronton valami egyéb lehetőség? - mert különböző okok, adózás, egyebek miatt egyre nő befogott, befogadott állatok száma, és hát elég régóta húzódik ez a bővített, új állatmenhely kialakítása illetve megépítése. A hulladékgazdálkodás fejezetben olvasható egy őszinte mondat, ez pedig, hogy „Néhány területen kifejezetten a finanszírozási elégtelenség miatt, kevésbé jó megoldásokat is alkalmazni kellett.” Milyen vezérlő elvek, szempontok mentén alkotta meg a testület a polgárbarátnak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető új hulladékos rendeletét? Az előkészítés során számoltak olyan következményekkel, hogy esetleg nagyobb mértékben nő a népesség fogyás a városban, és ezzel csökken az állami normatíva illetve a város bevétele. Mi indokolta az újabb 10 évre szóló szerződés úgymond idő előtti megkötését? – tekintettel a folyamatban lévő jelentős szabályozási változásokra. Az észrevételek megtétele előtti ismételten kéri, hogy ha lehet – nem akarja azt mondani, ahogy a polgármester úr aposztrofálja – a polgári frakció, mert ugye hivatalosan ilyen nem létezik, az ő véleményükre különösen kíváncsi, de nem veszi zokon, ha az ellenzék soraiból kapja meg a megfelelő, kielégítő választ. Köszöni a figyelmet, várja a válaszokat.

Ormai István polgármester: Kéri, hogy tekintsenek el a képviselő-testület tagjainak csoportosításával kapcsolatos fogalmi zavartól és térjenek rá a válaszokra. Javasolja, hogy a Rókus köz 3. sz. orvosi rendelővel kapcsolatban a polgármester, a kórház építményadóval és a Fontanával kapcsolatban a jegyző, ZÁÉV Zrt-vel és szennyvízprogrammal kapcsolatosan a polgármester, a BMX pályával és kutyamenhellyel kapcsolatban Svégel Gábor és a hulladék rendelettel kapcsolatban pedig a jegyző asszony válaszoljon. Megkérdezi a képviselő-testület tagjait, kíván-e valaki elöljáróban válaszolni? Elmondja, hogy ha gondolják, hogy a tényszerű válaszadást követően, kiegészíthetik azt, esetleg véleményt mondhatnak. Mivel nem él egyik képviselő sem a válaszadás lehetőségével, az előbb elmondottak szerint megkezdi a válaszadást.

Bakos József választópolgár: A bevezetőjében nyomatékosan kérte, és mint választópolgár joga van hozzá, hogy évente egy vagy két alkalommal a Tisztelt Képviselőkhöz intézzen kérdést. Nem érti ezt az újabb kiskorúsítást és pressziót, hogy kerek perec az elején kijelenti, hogy majd ő, meg a „pityi palkó” válaszol. Kikéri magának a pénzügyi bizottság elnökétől kapott illemtanórát.

Megszólal a hozzászólás időtartamának lejártát jelző hang.

Ormai István polgármester: Megkéri a Bakos urat, hogy a közmeghallgatás tárgyáról beszéljen.

Bakos József választópolgár: Emlékezteti a polgármester urat, hogy nála van a szó, ne csinálja minden évben azt, hogy belebeszél, megpróbálja megzavarni.

Ormai István polgármester: Fegyelmező intézkedésként megkéri Bakos Józsefet, hogy a tárgyról beszéljen…

Bakos József választópolgár: Kinyilvánítja, hogy mondandója a tárgyhoz tartozik. Megjegyzi, hogy a képviselő társa valamint a jogi képviselője is eltért a tárgytól, a pénzügyi bizottság elnöke pedig az ő bloggjára hivatkozik. Tessék bírósághoz fordulni, ha nem tetszik. Jogában áll azt írni, amit akar, és ami a véleménye.

Ormai István polgármester: Megkéri a Bakos urat, hogy a napirend tárgya szerinti témáról beszéljen.

Bakos József választópolgár: Polgármester úr, nem unja még?

 Ormai István polgármester: A napirend tárgya szerinti témáról beszéljen. Hagyja abba..

Bakos József választópolgár: Arról beszél. Válaszokat várt és nem hablatyolást, mellébeszélést. Eltértek a témától. Arra válaszolt volna a polgármester úr, amit kérdezett. Megkéri a polgármester urat, hogy most már hallgasson egy kicsit. Próbálja meg megtanulni, hogy a polgármesternek hallgatni is kell tudni, nem örökké csak székfoglalókat tartani.

Megszólal a hozzászólás időtartamának lejártát jelző hang.

Bakos József választópolgár: Bárdos projekt. Elhangzott a bíróságon…

Megszólal a hozzászólás időtartamának lejártát jelző hang.

Bakos József választópolgár: …hogy a napokban beadják a keresetet. Ez két hónapja volt. Az utolsó ülésen az egyik képviselő megkérdezte, mire a jogi képviselő azt válaszolta, hogy a jövő héten. Azóta több hét telt el és az interneten…

Megszólal a hozzászólás időtartamának lejártát jelző hang.

Bakos József választópolgár: …. látható beszámolóban nincs ott, hogy a keresetet beadták. Arról nem beszélve, hogy a bíróságon abban maradtak, hogy a kereset egy példányát megküldik a felperes részére. Ami pedig a polgármester úr megjegyzését illeti, hogy ….

Megszólal a hozzászólás időtartamának lejártát jelző hang.

Ormai István polgármester: Jelzi, hogy lejárt Bakos József hozzászólási ideje.

Bakos József választópolgár: ..az új SZMSZ szerint még van két lehetőség, kéri a polgármester urat, hogy azt csapja hozzá és vonja le azt amit belebeszélt, és akkor talán be tudja fejezni…

Megszólal a hozzászólás időtartamának lejártát jelző hang.

Ormai István polgármester: Ismételten figyelmezteti a Bakos urat, hogy nem a megengedett hangnemben beszél.

Bakos József választópolgár: Felszólítja a polgármester urat, hogy hallgasson el végre, és engedje meg, hogy befejezze.

Ormai István polgármester: Természetesen folytathatja – hozzáadják a 3 percet – és nyugodtan mondja, de figyelmezteti, hogy változtasson a hangnemén. Ez a város képviselő-testületének az ülése. Rendre utasítja és megkéri, hogy legyen szíves méltó hangnemet használni és ne tessék személy szerint senkit sem megszólítani, sem pedig minősíteni. Megadja a szót Bakos Józsefnek.

Bakos József választópolgár: Megkérdezi a polgármester urat, hogy akkor miért szólítja meg. Kikéri magának a rendreutasítást. Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Ki kezdte? Nem ő! Ő békésen…

Ormai István polgármester: Amennyiben folytatni szeretné, folytassa!

Bakos József választópolgár: Igen, szeretné folytatni, ezért megkéri, a polgármester urat, hogy hallgasson már el!

Ormai István polgármester: Folytassa Bakos Úr!

Rövidebben nem lehetett, de akiket érdekelnek a teljes jegyzőkönyvek, azok megtalálják valamennyi anyagot (míg le nem törlik), az önkormányzat honlapján (Menü – Önkormányzat – Képviselő - testület ülései)

Befejezésül holnap még visszatérek a 2013. évi ülésre, aztán rávilágítok, hogy miért is fajulhatott idáig az önkormányzatiság megcsúfolását ábrázoló „kiherélt” majd „kivégzett” közmeghallgatás.

Tegnapi jegyzetemben idéztem néhány mazsolát a 2010. évi demokratikus közmeghallgatásos testületi ülésből, és ígéretet tettem a folytatásra. Tekintettel arra, hogy 1989-től részt vettem minden lakossági fórumon, s valamennyi városházi közmeghallgatáson, nagyon jól emlékszem a nagy létszámú érdeklődőkre. Arra is emlékszem, hogy évekig nem volt semmiféle korlátozás a kérdezéseket és hozzászólásokat illetően, de aztán szép lassan elkezdte a korlátozásokat a polgármester/testület, ami 2010-re kiteljesedett, s a fórum gyakorlatilag kihunyt.

A közmeghallgatást szabályozó törvény és önkormányzati rendelet így szól:

2011. évi CLXXXIX. törvény 54. § A képviselő-testület évente legalább egyszer előre meghirdetett közmeghallgatást tart, amelyen a helyi lakosság és a helyben érdekelt szervezetek képviselői a helyi közügyeket érintő kérdéseket és javaslatot tehetnek. Az elhangzott javaslatra, kérdésre a közmeghallgatáson vagy legkésőbb tizenöt napon belül választ kell adni.
2012. § (1) A képviselő-testület a szervezeti és működési szabályzatról szóló rendeletben rendelkezik: i) a közmeghallgatásról; SZMSZ Közmeghallgatás 12. § (2) Közmeghallgatásos képviselő-testületi ülést kell tartani a négy éves városfejlesztési és gazdasági program, valamint évenkénti időarányos megvalósításának képviselő-testület által történő megtárgyalását megelőzően is. (megj.: Nem kimondottan ebben a témában, hanem előtte.) (3) A közmeghallgatáson a jelenlévő állampolgárok kérdéseket tehetnek fel és a képviselő-testületi ülés szabályainak megfelelően kifejthetik véleményüket, javaslatot tehetnek.

Nos, ezek ismeretében nézzük tovább, hogy miként működött városunkban a választópolgárok éves meghallgatása, s ki-ki mélázzon el egy kicsit, vajon mennyiben feleltek meg a történtek a vonatkozó előírásoknak?

Jegyzőkönyv.

Készült: Nagyatád Város Önkormányzata Képviselő-testületének 2011. november 24 napján tartott közmeghallgatásos ülésről.

Érdeklődő állampolgárok száma: 2 fő

Ormai István polgármester javasolja, hogy a testület a meghívóban és a közzétett hirdetményben megjelölt „Előterjesztés Nagyatád Város Önkormányzata 2012. évi költségvetési koncepciójára” című napirendet tárgyalja meg.

Bakos József választópolgár: Tisztelt Képviselő-testület! A mai napra rendelt szent evangéliumot, úgy, mint a jövő évi koncepciót az I-III. n.évi beszámolót és a várható jövő évi ismert prognózisokat többször elolvasta, többször meghallgatta. Nem egy kérdésben osztja a döntéshozók véleményét, de van néhány dolog, amiben más a meglátása, az álláspontja. Mielőtt eltérő véleményének hangot adna, szeretne néhány úgymond kontrolláló kérdést feltenni néhány döntéshozónak. Hogy megkímélje őket a jegyzeteléstől és elkerüljék az esetleges félreértéseket, megkéri a jegyzőkönyvvezetőt, hogy az általa írt írásos kérdéseit adja át az érintett képviselőknek. Ez idő alatt felolvassa, hogy mindenki tudja kiről és miről van szó.

Ormai István polgármester: Mielőtt folytatná Bakos úr, hozzájárulok a kérdések kiosztásához.

Bakos József választópolgár: Megköszöni a polgármester úrnak a lehetőséget. Ha már megszólította a polgármester úr, kéri, engedje meg, hogy gratuláljon a tavalyi fellépése eredményességéhez. Sikerült elijeszteni a választópolgárokat, hogy megtiszteljék többen is a közmeghallgatást, hiszen ahogy elnézi a jelen lévő hallgatóságot, írd és mond ketten vették a bátorságot, hogy megjelenjenek. Ha esetleg elfelejtette…………..

Bakos József választópolgár: Nem. Nyugodtan ki lehet osztani. Látja, hogy megint igyekszik a polgármester úr megzavarni gondolatait. Tehát a fonalat visszavéve, emlékezteti a polgármester urat arra, hogy tavaly „beléfojtotta” törvénytelenül a szót.

 Ormai István polgármester: „Az nem itt volt, hanem a megyein………..”

Bakos József választópolgár: Nem, az itt volt. Jegyzőkönyv és videofelvétel van, és utána az SZMSZ módosításával legalizálta. Tehát az ideje most korlátozott, de csak a véleménynyilvánításnál. Azért adta oda a kérdéseket, hogy miközben felolvassa, érlelhessék magvas gondolataikat és kielégítő választ tudjanak adni a felmerülő kérdésekre. Elsőnek a korelnök

Dr. Novák János képviselő úrtól, bizottsági elnöktől kérdez: A jelenlegi szerződésre úgy emlékszik, hogy volt néhány sor apró betűs kitétel, mely szerint idő előtti teljesítés esetén – nem emlékszik a %-ra, de lényeg az, hogy pótlékot – pótlékot tartoznak fizetni. A hitel volumenének figyelembe vételével ez nem csekély összeg. A kérdése, hogy látta-e a szerződést, akár a most érvényest, akár a tervezet újat? Hogy emlékszik rá, van-e ilyen apró betűs rész, vagy ő emlékszik rosszul és semmi ilyen kötelezettség nem terheli az önkormányzatot. A jelenlegi ismeretei illetve tudomása szerint, jelenleg mennyi a város teljes kötelezettség állománya? Az elnök úrtól nem olyan választ vár, mind a polgármester úr. Nem kell részletezni, 100 milliós nagyságrendben kérdezi, hogy véleménye szerint, összesen most mennyi – hangsúlyozza a félreértések elkerülése végett nem hosszú, nem rövid, hanem – a város, az önkormányzat kötelezettség állománya, benne a kifizetetlen számlákkal, mindennel együtt. A bizottság által megszavazott kötvénykiváltással kapcsolatban – amit az előbb említett – van egy kitétel, legalábbis úgy gondolja, hogy a papíron rajta van. Mi indokolja, az adó felderítési jutalomkeret fenntartását, illetve felső határának 3 millió Ft-ban történő megállapítását?

Sasvári Tamás elnök úrtól kérdez: A koncepcióban tervezett létszámleépítésektől és egyéb takarékossági intézkedésektől körülbelül milyen nagyságrendű, milyen volumenű megtakarítást remél? Természetesen független attól, hogy jövőre elég sok változás bekövetkezhet. Mégis valamit az ismert prognózis alapján kell tudni datálni, hogy jövőre körülbelül mennyivel lesz több a kötelezettség. Mekkora költségvetési hiánynövekedés várható jövőre? – ez az, amit említett a kalkulációs elemek változásának függvényében, illetve ismeretében. Megítélése szerint a kötvénykiváltás milyen volumenű többletköltséget terhel az önkormányzatra, a kamat, a türelmi idő és a futamidő növekedése tekintetében? - itt sem Ft-os pontosságra gondol, hanem 100 milliós nagyságrendre.

Dr. Orbán Csaba képviselő úrtól, elnök úrtól kérdez: Miként értelmezi a sportra szánt állami támogatás növekedésével egy időben tervezett sporttámogatások csökkentésének tervezetét? Volumenében tervezik csökkenteni az érintett szervezetek támogatását vagy az állami támogatás növekedésének függvényében? Esetleg az önkormányzati tehervállalás csökkentése az elképzelésük? A kötvénykiváltás megszavaztatása előtt, tudta-e, illetve tudja-e a jelenlegi és az új kötvénynek mennyi a kamata? Tudomása szerint éves szinten mit jelent a változás, illetve Ft-ban milyen volumenű többletköltség jelentkezik? – 10 millió nagyságrendű pontosságra gondol. Kárpáti László alpolgármester urat kérdezi: Rossznyelvek szerint a testületben elfoglalt helyétől erősen balra tart. Reméli, érti, hogy mire céloz! A szóbeszéd, amit a polgármester úr cáfolt, mégis bekövetkezne, miből teljesítené a 3 év türelmi idő lejárta után a kötvénykamat mellé esedékessé váló törlesztő részletet? Mit remél a maya naptár jóslatának beteljesülését, vagy a megyeihez hasonló kormányzati mentőövet? Tudomása szerint a kötvény biztosítékaként, a hitelező banknak felajánlott jelzálogjogos ingatlanok milyen volumenű értéket képviselnek? – itt is 100 milliós pontosságra gondol.

Ormai István polgármester: Komolyra fordítva a szót. Látszólag egy nagyon kedves jelenet részesei, de ez nem az. Most, Nagyatád Város Önkormányzata 2012-es költségvetési koncepciójának közmeghallgatásos képviselő-testületi ülése van. Minden szabály és a józanész is azt mondja, hogy a közmeghallgatás célja az, hogy az érdeklődő állampolgárok kérdéseikre választ kapjanak, kifejthessék véleményüket, nézeteiket. Tehát az, hogy valaki eljön a közmeghallgatásra, és ő megmondja, hogy kitől vár választ mely kérdésére, ez a demokrácia szabályai szerint lehetséges. Azaz megteheti, elmondhatja, de teljesíteniük nem kell. Az illető úr, aki most részt vesz a közmeghallgatáson…. …ez, abszurdum. A képviselő-testület tagjainak elmondja, hogy azt tesznek, amit jónak látnak, de semmi nem kötelezi őket arra, hogy ezekre a kérdésekre válaszoljanak. Nyilván különböző módon lehet ezt a helyzetet megoldani. Ezeket csak azért szerette volna elmondani, hogy ilyen módon, ilyen megközelítéssel, degradálva, lejáratva a közmeghallgatás intézményét, nagyon súlyos hiba. Mindjárt itt most tetten érhető, hogy vajon miért maradnak távol a józan gondolkodású nagyatádiak. Ilyesminek nem akarják kitenni magukat. Kéri, hogy aki válaszolni akar, az a gomb megnyomásával jelezze.

Dr. Novák János képviselő, a Városfejlesztési és Gazdálkodási Bizottság elnöke: Nem tér ki a válaszadás alól, bár egyetért a polgármester úr által elmondottakkal, hogy nem lehet célzottan kérdéseket feltenni. Pontosabban fel lehet, de annak kell rá válaszolni, aki leginkább… Pontosan, az előadónak elsősorban.

Bakos József választópolgár: Nem ezt várta a polgármester úrtól, de hát ez jutott osztályrészül. Először is a kioktatásról. A közmeghallgatás intézménye, az nem arra hivatott, hogy a megjelentek azt mondják, amit a polgármester hallani szeretne, bár előre bocsátotta, hogy a koncepcióval kapcsolatos a közmeghallgatás. Ez mind összefügg a koncepcióval! – amit elmondott, feltett kérdést. Mutassa meg az SZMSZ-ben vagy bármilyen törvényben, ami tiltaná! Ugyanis nem csak a polgármesterből áll a testület, hanem a képviselőkből, akiket a választópolgárok küldtek a testületbe és interjúvolhatók, megkérdezhetők. Ha nem válaszolnak? Lelkük rajta, látják a választók. Uraim! Én erre a kérdésre meg arra… Kezdjük akkor sorba. Orbán doktor. A bizottsága és személy szerint is…. Megszólal a hozzászólás időtartamának lejártát jelző hang.

Ormai István polgármester: Ez már hozzászólás ugye?

Bakos József választópolgár: Igen. Igen, igen. Tudom, már nyomná a gombot a polgármester úr, de még van egy pár… Kéri a polgármester urat, hogy ne szakítsa félbe, mert rabolja.. Kéri az órát visszaállítani!

Megszólal a polgármesteri figyelmeztetést jelző hang.

Ormai István polgármester: Kéri a közmeghallgatáson részt vevő, jelenleg szereplő állampolgárt, hogy ne személyeskedjen. Nem lehet személyeskedni.

Bakos József választópolgár: Nem vezeti… Megint csak meggátolja a véleménynyilvánítást. Nem személyeskedés. Úgy hívják, hogy Dr. Orbán Csaba. – polgármester úr.

 Ormai István polgármester: Ismét megkéri a Bakos urat, hogy ne személyeskedjen.

Bakos József választópolgár: Köszöni a szót a polgármester úrnak. Igyekszik, de ha mindig közbeszól, akkor nem fognak haladni. Novák doktor. Már volt pénzügyi bizottsági elnök, már minden volt. A korelnök. 20 éve itt ül a testületben, ilyet..

Megszólal a polgármesteri figyelmeztetést jelző hang.

Ormai István polgármester: Bakos úr, ne személyeskedjen!

Bakos József választópolgár: Bocsánat. Név szerint tette fel a kérdéseket. Nem mondhatom a polgármesternek……. Kéri a polgármester urat, hogy hagyja végre elmondani a véleményét! Majd ő kikéri magának, ha megsértődik, amiért Dr. Nováknak szólítja. Ő nem válaszolt a kérdésére, mondván, hogy ez a pénzügyi bizottságra tartozik. Minden képviselőnek mikor felemeli kezét a költségvetésre, tisztában kell lenni azzal, hogy mennyi a költségvetési hiány. Az előtte szóló is kérdezett a polgármester úrtól. Elnézést a kifejezésért, de „hablatyolt” a polgármester úr. Nem mondta meg, hogy hány milliárd a kötelezettség állomány. Évek óta próbálja kimondatni, de nem hajlandó. Elnök úr! Nem ért egyet ezzel a mentalitással, hogy ez nem az ön asztala. Minden kérdés, minden képviselőnek az asztala. Ugyanis felteszi a kezét és megszavazza, amikor az napirendre kerül.

Sasvári úr! Érzi, hogy tudja, hogy mennyi az annyi, de hát a frakció fegyelem kötelezi, és hát nem mondhatja ki, hogy a „király meztelen”. A helyzet sokkal tragikusabb. Alábecsüli ezeket az összegeket, amiket elmondott. Köszöni, hogy legalább érzékeltette tegnap is, hogy a baj nagyobb annál, mint ami látszik, és amiket kommunikálnak kifelé.

Kárpáti alpolgármester úr! Egy alpolgármestertől ilyen választ…. Derűs optimizmusa az töretlen, de a tájékozatlansága az változatlan. – ez az érzése.

Megszólal a polgármesteri figyelmeztetést jelző hang.

Ormai István polgármester: Kéri a Bakos urat, hogy ne személyeskedjen. Bakos József választópolgár: Kárpáti Lászlónak és alpolgármesternek hívják. Mit mondjon neki? – neki szól a véleménye. Megsértődhet, zokon veheti, az ő dolga, de neki szól és nem a polgármesternek. Majd ha a balra tolódás bekövetkezik és ő ül ott – ami ellen ugye tiltakozott tegnap polgármester úr – akkor majd ő fog tiltakozni, de most egyelőre hagyja meg, hogy ő mondja meg véleményét. Tavaly kaptak a polgárok Kárpáti úrtól egy levelet, amiben írta, hogy „Felszólítjuk Ormai Istvánt, hogy azonnal állítsa le a nagyatádi polgárok vagyonának elkótyavetélését. Megbízatása közeli lejártáig, ne okozzon több kárt a nagyatádiaknak.” Alpolgármester úr mit gondol, ez a kötvény kibocsátás nem kótya-vetye? Nem válaszolt arra a kérdésére, hogy mennyi volt, milyen értéket képvisel az önkormányzati vagyon, amit fedezetül biztosítanak a banknak. Nem válaszolt rá, mert nem tiszta. Szerinte értékbecslés sem volt. Na de ez lényegtelen. Alpolgármester úr itt az alkalom. Ha elmulasztotta, nosza rajta szólítsa fel a polgármestert – ne a ciklus végén, amikor lejár ugye a türelmi idő, ne jövő nyáron – most, szólítsa fel, hogy fejezze be a vagyon kótyavetyélését, és akár Torgyán módra mondjon le! Befejezésül a plágiumot elkerülendő, idézi és mindenki figyelmébe ajánlja polgármester úr egykori mentorának a legfrissebb sorait. „Mi kellene, hogy dolgaink rendben menjenek? Őszinteség, alázat, gazda típusú vezetők. Ebben a nehéz helyzetben az emberek félrevezetése, a valóság elferdítése a reményt is megöli.” Megköszöni a polgármester úrnak, hogy nem „vágott közbe”.

Megszólal a polgármesteri figyelmeztetést jelző hang.

Ormai István polgármester: Azt gondolja, hogy le kellene zárni ezt a dicstelen szakaszát a közmeghallgatásnak. Mindenki bolond, mindenki bolond. Halja Bakos úr megjegyzéseit. Felhívja az imént asztalnál ülő Bakos úr figyelmét arra, hogy a minimális érintkezési szabályokat egy képviselő-testület ülésén követendő szabályokat szíveskedjen betartani. Ezt elvárja, és kéri, hogy tartsa be. Úgy gondolja, hogy a napirend tárgyalását nem érdemes folytatni, méltatlan és nem való ide. A saját felelősségük alapján kell dolgozniuk, mert kár lenne, hogy ha nem reális szempontok kerülnének a gondolkodásukba.

Dr. Orbán Csaba képviselő, a Szociális és Egészségügyi Bizottság elnöke: Csak egy gondolat erejéig kér szót. A beszélgetés hallgatva elgondolkodott, hogy számára nagy dilemma volt, hogy egyáltalán a politikába párt szinten belefolyjon-e. Ez most számára egy visszaigazolás, hogy érdemes volt, mert a nemzeti oldal és a FIDESZ színeit ilyen stílusban nem lehetett képviselni. Azt gondolja, hogy ők egy más stílust képviselnek. A magyar emberek érdekeit akarják képviselni. A testületi ülések stílusa és hangulata is megváltozott, úgy gondolja, hogy ezt a TV nézők is érzékelik. Lehet, hogy nem csinálnak jól mindent, lehet, hogy kezdők, de igyekszenek legjobb tudásuk szerint ellátni a feladataikat.

Nem mondom, a történéseket így visszaolvasva „hangulatosnak” tűnik az ülés, de higgyék el a kedves olvasók, a pumpa nem csak a polgármesterben szaladt fel, de erről majd a holnapi folytatásban, ha lesz még türelmük az olvasásához.

!gaza van azon polgártársamnak, aki bagatellizálta a fekvőrendőr kérdést, mert valóban bőven vannak fajsúlyosabb ügyek és problémák a településünkön, de a „jelentéktelen” ügyről szóló jegyzetemnél több mint 1000 cuppanást regisztrált a készülékem, ami a legnagyobb rosszindulattal sem minősíthető csekély érdeklődésnek. A Jókai lakótelepen amúgy több százan laknak, ezért mindenképpen közügynek minősíthető a forgalomlassítás „késlekedésének” esete. Ezt néhány rácsodálkozó tátott szájú szmájlival is jelezhették volna az ott lakó olvasók, de lehetséges, hogy csupán inkognitójuk megőrzése végett nem igazolták érdeklődésüket. Ettől eltekintve azért volt néhány kapcsolatos komment, ami motivációs tényezőként szolgál a múlt tényeinek további feltárásához és közreadásához, csak úgy az IGAZSÁG érdekében.

A korábbi jegyzetemben felmagasztalt jegyzőkönyvek nem csak az igazság felderítéséhez szolgálnak alapul, hanem a kezdő képviselőknek is adnak némi tájékoztatást, hogy miként zajlottak (nem éppen szolid „pengeváltásokkal”) a közelmúlt testületi ülései, amikor még széles kompetenciával bírtak az az óta alaposan „lecsupaszított” önkormányzatok. A dokumentumokból az is kiderül, hogy nem csak fajsúlytalan fekvőrendőr kérdéseket feszegetett az „ellenzék”, hanem kardinális kérdésekben is késhegyre menő vitákat folytattak az előterjesztővel (kórház, művelődési ház, hitelek, Bárdos projekt, szabadságmegváltások, stb. ügyek).

Nos, akkor a cáfolatra tekintettel (miszerint a polgármester nem korlátozta a közmeghallgatást) EMLÉKEZEM!

Az elmúlt évtizedet visszapörgetve „néhány” jegyzetben megidézem a közmeghallgatás szellemét, s dióhéjban a történteket, melyek alapján ítélje meg ki-ki meglátása szerint, hogy „kiherélték”-e a lakossági fórum intézményét.

Elöljáróban, ahogy már korábban említettem, ezúttal a kapcsolatos jegyzőkönyvek alapján megismétlem, hogy az éves KÖZMEGHALLGATÁSOS képviselő-testületi ülések 2016, 2017, 2018, és 2019. évben érdeklődés hiányában elmaradtak.

Ugyancsak ez volt a sorsa a 2014. évi ülésnek is, amely részben a számlámra írható, tekintettel arra, hogy egyéb elfoglaltságomra tekintettel az ülésen nem tudtam megjelenni. Az ezt követő évben még aktívan részt vettem az ülésen, s lássunk csudát, a 2010-2013 évek pengeváltásai meghozták a kívánatos eredményt. A 2015. évi közmeghallgatás normális mederben, a kérdéseimre a megkérdezettek által adott válaszadásokkal, a polgármester közbeszólásai nélkül rendben lezajlott.

A 2010, 2011, 2012, és 2013. évi ülések előre vetítették árnyékát a közmeghallgatás kihunyásának, melyek miértjének megértéséhez álljanak itt az alábbi jegyzőkönyvi kivonatok. Akik teljes részletességgel kíváncsiak a történtekre, azoknak a könyvtárban rendelkezésükre állnak az eredeti teljes jegyzőkönyvek A terjedelemre tekintettel én most csak kóstolóként prezentálom a megértéshez szükséges kivonatokat.

Akkor hát „lássuk a medvét”!

2010. december 16-i közmeghallgatásos testületi ülés:

Jelen vannak: Ormai István polgármester, Kárpáti László alpolgármester, Boros Bálint, Czimbalek József, Melles Zoltán, Dr. Novák János, Melsin Valentin (aki később érkezik), Dr. Orbán Csaba, Rácz Ferenc, Sasvári Tamás, Simonovics Józsefné képviselők

Ormai István polgármester javasolja, hogy a testület a meghívóban és a közzétett hirdetményben megjelölt „Előterjesztés Nagyatád Város Önkormányzata 2011. évi költségvetési koncepciójára” című napirendet tárgyalja meg

Bakos József választópolgár: Ebben a koncepcióban inkább a helyzetelemzések dominálnak, semmint a grandiózus tervek. Ismeri az önkormányzat szűk mozgásterét, nem a terveket hiányolja, hanem a konszenzust, amelyet a bizottsági üléseken sem tapasztalt. Mielőtt véleményt alkotna, volna néhány kiegészítő kérdése, tisztázandó a fenntartásait: Az alpolgármester urat kérdezi, hogy a jövőt illetően milyen konkrét elképzeléseik vannak? Van-e cselevési tervük? Amennyiben igen, az mit tartalmaz? Mit remél az új Széchenyi tervtől a nagyatádi vállalkozásokat illetően? Milyen segítséget terveznek adni a nagyatádi vállalkozóknak? A közszféra kaphat-e a Széchenyi tervből? 4 milliárddal növelték a turisztikai forrást. Ebből mennyit remél Nagyatád vonatkozásában? Az új bizottsági munkastílus mennyiben szolgálja a döntéshozókat a döntések meghozatalában? Érthetetlen számára, hogy egyetlen egy bizottságban sem kaphatott helyet Melsin képviselő, aki gyakorlott képviselő, gyakorlott, közgazdasági egyetemet végzett cégvezető. Hogyan maradhatott ő ki a bizottságokból? A 2 sz. választókörzet polgárainak az érdekeit nem tudja így képviselni. A bizottsági tagok miért a saját körzetük érdekeit képviselik a rendeletalkotások, ill. módosítások alkalmával?

 Ormai István polgármester: Jelzi, hogy a költségvetési koncepcióról folyik a tárgyalás, szorosan az ezzel kapcsolatos kérdéseit szíveskedjen Bakos úr feltenni!

 Bakos József választópolgár: Szorosan összefüggnek a kérdései a koncepcióval. A rendeletben nincs leszabályozva, hogy miről lehet beszélni. Elegendő lesz-e a tervezett közalkalmazotti, köztisztviselői létszámcsökkentés a költségvetési egyensúly fenntartásához? Szükséges-e a jelenlegi leépítések mellett a nyugdíjasok további foglalkoztatása? A Munkaügyi Központokhoz átkerülő közhasznú foglalkoztatás okoz-e létszámcsökkentést az irányító, ill. a foglalkoztatói létszámban? Tekintettel arra, hogy Ludas alpolgármester úr nem érkezett meg, így a polgármester úrnak teszi fel a kérdéseket: A megnövelt, sportra fordítandó kormányzati forrástöbblettől mit remél Nagyatád vonatkozásában? 5 Miből kompenzálja az önkormányzat a deviza árfolyamváltozásból eredő többletköltségeket? 2011 évi szinten milyen növekedésre számít? Figyelembe véve, hogy a kötvénykibocsátás idején 153 Ft volt a frank, jelenleg 218 Ft. A megkurtított képviselő-testületben miért indokolt két alpolgármester alkalmazása? Juttatások területén mire számíthatnak a közhasznú dolgozók a 2011-es esztendőben? Kapnak-e munkaruhát, meleg étkezési utalványt? Milyen javulásra számíthatnak a melegedő ill. az illemhely tekintetében? Tervezi-e a nagyatádi hírlap újbóli indítását a polgármester úr?

Ormai István polgármester: Megint „fordítva ülünk a lovon”. Arra készül a Bakos úr, hogy a Dr. Ludas László alpolgármester úrnak szánt kérdést a polgármesternek teszi fel. .

Bakos József választópolgár: Nagyatád politikai jövőjéről nem beszélt, nem tudja, hogy van-e olyan. Ezt alpolgármester úrnak kell tudnia, ha úgy gondolja, akkor alakítsa és legyen benne sikere. Nagyatád pénzügyi helyzetéért aggódik. Nem nyugtatták meg egyetlen egy válasszal sem. 1990. óta Antall, Boros, Horn, Orbán, Meggyesi és most legutoljára az Orbán kormánytól is Pelczné Gál Ildikó mondta, hogy zászlajára tűzte az új kormány a kis,- és középvállalkozások fejlesztését, megsegítését. Tessék visszatekinteni az elmúlt húsz évre, hogy ebből mi realizálódott. Az előző Széchenyi terv 60 %-át a multik kapták.

Ormai István polgármester: Ez a költségvetési koncepció része? Tessék a koncepcióval kapcsolatos véleményeket elmondani!

Bakos József választópolgár: Szorosan összefügg a koncepcióval, mert Nagyatád vonatkozásában tette fel a kérdését. Hallott valamit, de az köszönőviszonyban nincs a kérdéssel. Azért kérdezte a polgármester urat, mert az alpolgármester úr nem jelent meg.

Ormai István polgármester: Akkor meg miért beszél róla a Bakos úr?

Bakos József választópolgár: A deviza árfolyam-változás miatt aggódik. A tervezett intézkedések nem hozzák meg a kívánt hozamot, hogy az egyensúly meglegyen, félő, hogy újabb hitelekhez kell nyúlni azért, hogy a megkezdett beruházások megvalósuljanak és az alkalmazottak is megkapják a pénzüket. Ha a Széchenyi tervre számít az önkormányzat, akkor a kisvállalkozók még várhatnak egy darabig. Nem emlékszik, hogy a turisztikai ágazat kapott volna támogatást. Bajban van a turisztika. Kívánja, hogy az említett hatalmas összegekből érjen le Nagyatádra is. Nem az újságban olvasta a sporttal kapcsolatos támogatást, hanem a parlamenti közvetítést nézte. A jelenlegi bizottsági munka jelenleg még nem éri el a régi bizottságok munkaszintjét. Nem kapott választ a nyugdíjasok „lecseréléséről”, pedig rengeteg diplomás fiatal vár munkahelyre. Egy kis figyelmet kellene erre is fordítani a leépítéseknél.

Megszólal a hozzászólás időtartamának lejártát jelző hang.

Bakos József választópolgár: Barcson, Szegeden elég egy alpolgármester, akkor itt…

 Megszólal a hozzászólás időtartamának lejártát jelző hang.

Bakos József választópolgár: Hogy mutat példát önmérsékletből az önkormányzat az alkalmazottaknak?

 Ormai István polgármester: Figyelmezteti Bakos Józsefet, hogy lejárt a hozzászólás ideje.

További hozzászólások hiányában Ormai István polgármester lezárja a közmeghallgatásos ülést.

Bevezetőként ennyi. Holnap folytatom az „emlékeztetőt”!

 Szóval, tegnap ott hagytam abba a füstölgést, hogy az illetékes elvtárs „elfelejtett” szólni váltótársának, hogy  …..stb. stb. Érthetően, a Jókai lakótelep korábbi képviselője BB. (nem Brigitte Bardot!), aki ott lakva cca. 20 évet atyáskodott a választókörzet felett, nem jelezte „utódjának”, hogy nyitott kapukat dönget, tekintettel arra, hogy Ő már „jóval korábban intézkedett” az ügyben. Véletlen feledékenység, vagy szándékosság, döntse el ki-ki magában a korábbiak megismerése után. Lássuk hát mi is történt.

 A 2019. május 2-i képviselő-testületi ülésen a kompetens NCS. képviselő a Jókai lakótelep választópolgárainak kérését tolmácsolva, az interpellációk, kérdések napirendnél a következőket mondta;

„Visszatérő probléma a Jókai lakótelepről, hogy nem kerülnek ki bizonyos közlekedési táblák, amik ahhoz lennének szükségesek, hogy megfékezzék a gyorshajtást. Kérik az ott lakók, hogy a 2-es és a 8-as épületnél egy-egy fekvőrendőr kihelyezése történjen meg. Úgy gondolják, hogy ez az egyetlen lehetőség arra, hogy megakadályozzák a gyorshajtókat. A Jókai lakótelepen élőkkel együtt javasolja a fekvőrendőrnek a kialakítását a kért helyszínen”.                                                                                                                                                           

Polgármesterünk erre a következőképpen reagált;

„Meg fogják vizsgálni a helyszínt, és a problémát. A kérdése az, hogy vajon elég-e ez a két fekvőrendőr arra, hogy megállítsa a gyorshajtókat? Az érintett szakasz között vajon betartják-e a sebességet? A konkrét válasz a részéről az, hogy rendben van. Megvizsgáljuk azt, hogy hova lehetne elhelyezni a fekvőrendőröket, milyen jogszabályi és technikai feltételei vannak ennek”.

Mielőtt tovább mennék, csak közbevetőleg jelzem, hogy a felvetés bár eléri az interpelláció szintjét, az ilyen esetben szokásos protokoll elsikkadt. Elmaradt a polgármesteri válasz elfogadását jóváhagyó testületi szavazás, a vizsgálatért felelős személyének, valamint az intézkedési határidőnek a közlése, ill. határozatban rögzítése. Lehet, hogy „korai” az aggályoskodásom, de az intézkedéseknek ez idáig halvány nyomát sem észleltem a fellelhető dokumentumokban (polgármesteri, jegyzői, stb. beszámolók), pedig hát mikor volt május. Na de türelem tisztelt polgártársak, és JÓKAI LAKÓK FIGYELEM!

Tekintettel arra, hogy anno ennek a most felmelegített ügynek magam is fogadatlan prókátora voltam, emlékeztem „rendezésére”. De, hogy az eltelt nem csekély időre tekintettel emlékezetem meg ne csaljon, előbányásztam az erről szóló dokumentumokat, amelyek a következőket tartalmazzák;

A 2005. június 2-i (nem éppen „tegnapi”!) képviselő-testületi ülésen, a Jókai lakótelep képviselője (BB.) az interpellációk napirendnél a következőket mondta;

„A Jókai utcában a sebességkorlátozás bevezetésének megoldását kéri. Ha egy sima, megemelt betonrészt alakítanának ki, milyen költséggel járna? Ebből kb. 4 db. kellene a Jókai utcában”

  A kérdésben illetékes műszaki irodavezető a következő választ adta;

„A Jókai lakótelepen a forgalomkorlátozás szükségessége már többször felvetődött. Ebben a kérdésben azonban nincs egységes álláspont szakmai oldalról sem. A képviselő testület a programjában tervezte, hogy fekvőrendőröket helyezzenek ki. Közlekedési szakemberekkel konzultálva a Jókai lakótelepen kb. 6 fekvőrendőr kihelyezésére lenne szükség. Azonban az állampolgárok jogkövető magatartásának hiányát egyetlen egy fekvőrendőr sem pótolja. Az utcában lévő távolság olyan nagy, hogy két fekvőrendőr között fel tud gyorsulni a jármű. Korábban már kértek erre ajánlatot, azonban az összegre nem emlékszik pontosan. Véleménye szerint elsősorban rendőri jelenlét lenne a legmegfelelőbb a probléma megoldása szempontjából. Amennyiben a költségvetésben szerepelni fog ez a feladat, természetesen elvégzik”

A kérdező képviselő (BB.);

„Részben baleset megelőzési, gondoskodó megoldás lenne a fekvőrendőr kihelyezése a lakótelepen”.

 A műszaki irodavezető;

„A sebesség túllépése nagyon sok utcában gondot okoz a városban. Azonban a Jókai utcából már olyan jelzést is kapott, hogy az ott lévő lakóövezet táblát vetessék le, mert nem tudnak 20km-nél nagyobb sebességgel közlekedni. Ha minden ilyen helyre fekvőrendőröket helyeznek ki, a közlekedést tennénk lehetetlenné”.

 Ezt követően néhány hónap szünet után, mint a választókörzet úgyszintén egyik képviselője, magam is szóvá tettem a fekvőrendőr kérdését. Epés pengeváltásomat az irodavezetővel a jegyzőkönyv nem rögzítette, de a kurta feljegyzést idézem:

2006. december 1. Bakos József:

„A négyéves városfejlesztési tervben is szerepel a Jókai utcában forgalomlassító kiépítése. A Széchenyi téren elkészült az un. fekvőrendőr annak ellenére, hogy testületi ülésen erről döntöttek volna”.

 A választ a felvetésemre BB. képviselő társam adta meg?

„ Bakos József képviselő hozzászólására reagálva tájékoztatja a televízió nézőit, hogy a Jókai lakótelepen a forgalomlassítás megoldása folyamatban van”.

 A 2005, és a 2006. évi költségvetés sem tartalmaz egyetlen sort sem a Jókai forgalomlassítást illetően. A 2006. évi költségvetési koncepcióban a 2007. évi fejlesztési terv tartalmaz ugyan egy sort a Jókai utca felújításáról (I. ütem 3,4 millió Ft.), de fekvőrendőrről szó sincs benne.

Csak érdekességként említem, hogy ebben az időben a Széchenyi téren kettő db. fekvőrendőr került elhelyezésre a képviselő-testület tudta, és jóváhagyása nélkül. Az meg felettébb érdekes, hogy ezen beruházásnak a költségvetésben sem található semmi nyoma. Hányan laknak a Jókai lakótelepen? Hányan a Széchenyi téren? No comment.

 Na de nincs vége, ezért menjünk tovább.

A 2006. június 29-i képviselő-testületi ülésen a témában a következők hangzottak el.

Műszaki iroda vezetője;

„Régóta téma a Jókai utcai forgalomcsillapítás. Megjelent már Magyarországon is az az elektronikus rendszer, ami ugyan nem egy klasszikus forgalomcsillapító, és fizikai korlát, hanem egy jelzés értékű. Kiírja, hogy az éppen arra közlekedő, milyen sebességgel közlekedik, és ennek van egy pszichológiai hatása. Több helyen bevált ez a rendszer. Jelen pillanatban erre kérek ajánlatot, ezzel szeretnénk megoldani a problémát”.

 BB. képviselő;

„Köszöni szépen. A forgalomcsillapítás megvalósítása a célja. Örül az ügyben történt előrelépésnek, hiszen 658m hosszú útról van szó”.

 Műszaki iroda vezetője:

„Felhívja a figyelmét azoknak, akik azon a területen közlekednek, laknak, hogy az utca elején van egy lakóövezet tábla. A KRESZ szerint max. 20km/h sebességet tesz lehetővé közlekedni”.

 Gondolom a Jókai lakói ezek után elégedetten dőltek anno hátra. A téma lezárva, az ügy elintézve.

Igaz, hogy az óta se fekvőrendőr, se elektronikus rendszer (ami több faluban is észlelhető), de legalább a lakóövezet táblát nem vették le.

Időközben a Jókain is felnőtt egy új nemzedék, melynek remélhetően nem kell másfél évtizedet várnia, hogy óhajuk realizálódjon, mert immáron az időközben alpolgármesteré avanzsált új képviselőjük tűzte zászlajára a gordiuszi csomó megoldását.

Ha netán az önkormányzat továbbra is bénáskodik, ne aggódjanak. A Prológ Nagyatád Alapítvány színre lép, s egyszer s mindenkorra, mindenki megelégedésére megoldja a problémát.

Ha netán mégse, hát Istenem, tévedni emberi dolog.

 Ui: Kissé hosszúra sikeredett a mondandóm, de remélem, hogy akinek volt türelme végigolvasni, bizonyára megértette, hogy miért van jelentősége egy testületi-ülés jegyzőkönyvének. A választók, és a képviselők is többé-kevésbé feledékenyek, de egy „múltidézővel” tükröt tarthatnak képviselőik felé a hülyére vett választópolgárok.

Szeretett polgármesterünk már regnálásának kezdete óta nehezményezte a reá is vonatkozó önkormányzati „házirendet”, mivel a „fehérházi” apparatcsik képzőn anno olyan polihisztorokat képeztek, akik minden előírás, korlát és kontroll nélkül megoldanak minden feladatot. Miután Lenin-fiú nem lehetett belőle, hát megpuccsolta akkori anyaegyesületét, s az MSZP-ből kiválva felcsapott polgármesternek.

A magával vitt elvtársakkal, új mentora segítségével, egyesületnek álcázott egyszemélyes párt satellit szervezetét hozta létre, hogy a vöröset sutba dobva, gesztenyés zászló alatt küzdhessen Nagyatádért.

Már a második ciklusa során megkezdte a házirend SZMSZ. (Szervezeti és Működési Szabályzat) átszabását, az első ciklusában észlelt akadályok eltakarítása érdekében. Az ellenvéleményeket, s főleg a kritikai észrevételeket nehezen viselte, ezért módosítgatta a képviselői hozzászólások, és viszontreagálások időtartamát.

Ezt követően „kiherélte” a közmeghallgatás intézményét. A kezdetekben bármit kérdező választópolgárokat rászorította, hogy csak az éves költségvetéssel kapcsolatosan szólhatnak. Később módosította ukázát, mely szerint már csak a városfejlesztéssel kapcsolatosan lehetett, ill. lehet kérdezni, és hozzászólni. Zokon vette a képviselőkhöz intézett névszerinti kérdéseket, mert társait kiskorúsítva elvárja, hogy minden kérdésre ő válaszolhasson. Ennek eredménye, hogy a közmeghallgatás intézménye elvileg létezik, de mára gyakorlatilag kimúlt. Valamikor 200-an tolongtak az éves MÜV-házi közmeghallgatáson, de az utóbbi években a városházi már érdektelenségbe fulladt.

Az esetleges érdeklődők további csökkentése érdekében megváltoztatta a jól bevált korábbi gyakorlatot, s a képviselő-testületi ülések időpontját átrakta 16-ról 14-órára. Az aktív dolgozó polgárok ekkor még zömében dolgoznak, a nyuggerek meg a „kertben” szorgoskodnak (vagy szunyókálnak), így vajmi kevesen követhetik árgus szemekkel polgármesterünk áldásos tevékenységét. Annál is inkább, mivel az Ormai TV az ülések felvételének ismétlését megszüntette, nehogy eszébe jusson akár egyetlen „lemaradottnak” is megnézni az új „Fényes szelek” ténykedését.

Antidemokratikus húzásai mind-mind fölényének megőrzését szolgálják (fennmaradása érdekében képes volt másodszor is felölteni Brutus jelmezét, hogy hátba szúrhassa mentorát, akinek trónját köszönhette).

Szabálytalan pénzügyi manőverei eltussolása céljából képes volt beáldozni a partnerségre kényszerített beosztottját, a kórház igazgatóját, majd „megújulása” érdekében régi fegyverhordozóját, a gesztenyés csapatának elnökét is. A nyilvánosságra hozott corpus delicti-ket mutyi partnere kapcsolata segítségével letiltatta az internetről.

Már hallom is lelki füleimmel polgármesterünk tiltakozását, miszerint minden SZMSZ módosítást a testület hagyott jóvá, de természetesen nem teszi hozzá, hogy az ő kezdeményezésére. A különböző együttműködési megállapodások és titkos paktumok mindig biztosították a keresztülvitelhez (szavazáshoz) szükséges többséget.

Ha valaki azt gondolná, hogy ennyivel beérte, hát ki kell, hogy ábrándítsam.

Korábbi jegyzetemben már jeleztem, hogy a testületi üléseken hiába van jelen 3-4 jogvégzett „őr”, a törvényesség mégis rendre hiátust szenved. A legutóbbi önkormányzati választást megelőzően 8 hónapon keresztül a vonatkozó előírás ellenére nem adták közre a testületi-ülésekről készült jegyzőkönyvet. Nem rakták fel az internetre, nem küldték meg a könyvtárnak, s még a felügyeletet gyakorló kormányhivatal sem kapta meg az információs dokumentumokat. A felettes szerv a jelzést követően intézkedett, s lássunk csudát, a jegyzőkönyvek megjelentek az önkormányzat honlapján. Arról nincsen tudomásom, hogy a kormányhivatalhoz is beérkezett-e, de azt bizton állíthatom, hogy a könyvtár a mai napig nem kapta meg a hiányzó dokumentumokat.

Zákson (nagy ügy, és akkor mi van) mondhatná bárki, s bizonyára többen is osztanák véleményét. Látszólag igazuk van, de várjunk egy kicsit, nehogy elkerülje a kordé a szamarat.

A kormányhivatal tájékoztatása szerint a városháza létszámhiányra hivatkozva sértette meg sorozatban a törvényi előírást, s ezért voltak elnézőek a jogkövető magatartás mellőzését illetően. Na, de egy állampolgár próbálna meg ily módon szabotálni.. Mellesleg érthetetlen, hogy miközben az önkormányzat korábbi hatásköre és feladata jelentős mértékben csökkent, a városháza létszáma közel sem azonos arányban. Az utóbbi évek rövid ülései (12 perc-2 óra) és jegyzőkönyvei (4-30 oldal) nem indokolják az ekkora csúszásokat, mivel a korábbi években (2004-2010) 4-11 órás ülések 60-90 oldalas jegyzőkönyvei időre elkészültek.

Ha szükséges, miért nem vesznek fel jegyzőkönyv író adminisztrátort? Néhány tízezer forintos bérért bizonyára akadna jelentkező, s ha szépen kérnék, talán valamelyik korábbi (nyugdíjba ment) gyakorlott munkatárs is vállalna besegítést.Ha telik a felesleges alpolgármesterekre (40 millió Ft./ciklus), akkor talán egy adminisztrátorra is futhatná.

Akkor még a polgármester szabadság megváltásáról nem is beszéltünk. Itt ismét felmerül a jogvégzettek felelőssége. Anno dacumál (2004-ben) hosszú torzsalkodást követően a bizottsági elnökökből ad hoc bizottság is alakult, a polgármester szabadságolásának ütemezésére. Ennek ellenére (a „csókosoknak köszönhetően) egyetlen évben sem vette ki szabadságát polgármesterünk, hanem szépen felhalmozva minden ciklus végén kifizettette. Mikor az MSZP csillaga leáldozóban volt (2010) az együttműködési megállapodást felmondta velük, s titkos paktumban biztosíttatta a FIDESZ Hurka Gyurka frakciójával a két alpolgármester választásának lehetőségét, valamint a juttatásainak csorbítatlan folyósítását. A státuszokat (bizottsági elnök, tanácsnok, alpolgármester) zsákmányként kezelte, s az elvtelen lojalitást hálálta meg velük. A szakmaiság smafu volt számára, mert a bizottsági elnöki funkciók osztásánál a racionalitást mellőzve, a lojalitás jutalmazását helyezte előtérbe. Így fordulhatott elő, hogy a pénzügyi bizottság élére az egyetlen közgazdász helyett pedagógust, az oktatási bizottság pedagógus (igazgató) tagjai élére első osztályú patkolókovácsot állított.

A kibrusztolt kettő alpolgármester ellenére sem vette ki soha sem az összes szabadságát. A felvetésre egykori jobb keze megpróbálta „ideologizálni” (ezzel „legalizálni”) a nyilvánvaló sületlenséget, hogy „izé, ecet, mazsola, haskötő, savanyú”, miszerint fentebb és máshol is ezt csinálják. Mivel a közvagyont naponta rövidítik meg ilyen olyan formában, akkor ergo (ebből következően tehát) Atádon is zöld a lámpa a zabrálásra?

Na, de térjünk vissza a tárgyhoz. Miközben a késedelmesen közreadott jegyzőkönyveket olvasgatom, két dolog keltette fel a figyelmemet. Az egyik az, hogy a közmeghallgatás „likvidálása” után megszűnni látszik az interpelláció intézménye is (aki nem hiszi, járjon utána, s nézze meg a jegyzőkönyveket). Míg korábban természetes jelenség volt, mára eltűnt a képviselők szótárából.

Itt ismét hallani vélem Mi Pistánk nyilatkozatát, miszerint a képviselői kérdések nem ütik meg az interpelláció szintjét, ergo nem kell a válaszok elfogadását megszavaztatni, nincs felelős, s nincs határidő, s nem kell beszámolni a képviselő-testület lejárt határidejű határozatai végrehajtásáról.

A képviselői kérdések közt tallózva már-már hajlanék is az elfogadásra, mert a múltbéli „kóbor rókákat, canis mergákat” felváltó „kóbor kutyák, bűzös szelek, halvány útjelek” kérdése valóban nem érik el az interpelláció szintjét, de egy újabb „észlelés” elhessegette egyetértésre hajló gondolatomat.

Mára talán kicsit sok lesz, de ezt még el kell árulnom.

A 2019. május 2-i képviselő-testületi ülés jegyzőkönyvében az interpellációk fejezetben egy gyöngyszemre bukkantam, ami meglátásom és véleményem szerint (a kérdésnek minősítés ellenére) igen is eléri az interpelláció szintjét.

No, nem azért mert a kérdésfeltevő a főállású alpolgármester, a polgármester újsütetű jobb keze, a PROLOG elnöke, hanem mert igazi közérdekű, sokakat (Jókai lakótelep választópolgárait) érintő téma.

A kérdésen elmélázva ugyanakkor hiányérzetem is támadt, amiért az illetékes elvtárs (az egykori vőfély) érthetetlen okból elmulasztott beszólni „váltótársának”, hogy „álljon meg a nászmenet, pöcse van a menyasszonynak”!

Ez így kissé homályosnak tűnik, de holnap majd alaposan megvilágítom, hogy világos és érthető legyen, miért is van jelentősége egy testületi ülés jegyzőkönyvének.