Azon csekély számú és egyre fogyó érdeklődők közé tartozom, akik az elmúlt évek történései ellenére, ha mérséklődően is, de továbbra is figyelemmel kísérik városvezetésünk „nyilvános” fórumait, a képviselő testületi üléseket.

Már sokszor magam sem tudom bosszankodjak vagy nevessek e a látottakon hallottakon, de a múlt heti ülés mindenképpen megérte a figyelmet, mert jót derülhettünk rajta. Nem volt ugyan egy Sas kabaré, s a Fábry show szintjétől is messze elmaradt, de ahogy Pelikán elvtárs mondaná, „kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk”, az-az hamisítatlanul nagyatádi.

A szokásoknak megfelelően a kényesebb napirend (pl. „ÁSZ jelentés”), mint mindig ezúttal is kérdés, észrevétel nélkül simán „átment”, de a kevésbé fontos kérdésekben ismét akadémiai viták kerekedtek.

Kezdődött a NIESZ (Nagyatádi Intézmények Ellátó Szervezete) igazgatói posztjának zártról nyílt ülésre hozott pályázat elbírálásával. A három jelentkező közül kettő időközben visszalépett, így egyetlen pályázat jóváhagyása volt a feladat.

A bírálatra hivatott bizottság elnöke tájékoztatta a döntéshozó testületet, hogy a benyújtott egyetlen érvényes pályázat a megmérettetés során „könnyűnek” találtatott, ezért javasolta érvénytelenné nyilvánítását, és új pályázat kiírását.

Nem oda Buda, mondták kórusban a „jelölők”, s egymásra licitálva dicsérték a jelöltet, mondván a pályázati anyagon kívül is személyesen ismerik, majd nyomós érvek mellőzésével az előterjesztés többségi gombnyomással el lett intézve.

A „jelölés” és visszalépések hátterét és motivációit nem részletezem, mert a közérthetősége kicsit hosszadalmas magyarázatot igényelne, de aki látta, érzékelhette, hogy a nyertes végzettségét, köznevelési, oktatási tapasztalatát hangsúlyozva rendre elfeledkezett az irányításra váró szervezet státuszáról, ami sokrétű ugyan (élelmezés, fűtés, világítás, stb. biztosítása), de egyáltalán nem oktatási (a konfliktuskezelő tréningeket leszámítva!).

Amennyiben viszont a többség által preferált új vezető tényleg tisztában van a várható feladatokkal, s kellő üzemeltetési gyakorlattal valamint tapasztalatokkal is rendelkezik, akkor teljesen indokolatlan polgármesterünk egyebek napirendben közreadott aggodalma, miszerint a hamarosan induló 170 fős közhasznú képzés olyannyira megterheli a NIESZ által üzemeltetett oktatási intézményeket, hogy azért ellentételezés jár, s előzetes képzési ütemterv szükségeltetne a képzés szervezőjétől.

A megfontoltan kinevezett új vezető bizonyosan megoldja majd a többletként jelentkező új feladatokat is.

Az eset kapcsán ismét eszembe jutott alpolgármesterünk ciklus eleji tájékoztatója, miszerint a tényleges szakmai munka a bizottságokban folyik.

Nos, miután sok esetben személyesen és a helyszínen győződtem meg a bizottságok szakmai munkájáról, most a kívülről szemlélődők is képet alkothatnak róla, s érzékelhetik, mekkora súlya van egy szakbizottsági álláspontnak. Ha netán valaki nem vette észre, annak egy későbbi napirend során ismét felhívták rá a figyelmét.

Korábbi jegyzeteim során már feszegettem a sok bizottság (megemelt tiszteletdíjú) alelnöki szükségszerűségét, de most ismét felmerül a kérdés, hogy nem csak alelnökökre, de ennyi bizottságra is mi szükség? Igaz, az ad hoc bizottságoknál nincs külön juttatás, de akkor is.

Bárhogy is történt öröm az ürömben, hogy ezúttal (s remélhetően nem utoljára) a nyertes intézményvezető nem Szentrekettye-kettyentőről érkezett, hanem echte NAGYATÁDI!

A következő 8-as számú napirend is érdekesen alakult, melynek témája a turisztikai információs központok közös fejlesztése Nagyatádon (volt zeneiskola felújításával!), és Krizevciben.

Az előterjesztés lényege, hogy egyetlen pályázat érkezett (a szomszéd megyéből egy idén bejegyzett 20 milliós jegyzett tőkéjű Kft.)), de az előirányzatot meghaladó (legalacsonyabb összegű) ajánlat miatt a 120 milliós projekt megvalósításához +34 millió forint többletforrás szükségeltetne. Az önkormányzat pénzügyi bizottságának elnöke, ahogy korábban a projekt indítását, úgy következetesen a többletköltség elfogadását, ill. költségvetési tervezését sem támogatta, de testületünk (ismét!) felülbírálta a szakbizottság vezetőjének álláspontját és névszerinti szavazással, egy nemmel és egy tartózkodással megszavazta a településnek egyébként égetően szükséges turisztikai központ megemelt kivitelezési költségét.

Mivel úgy kell városunknak, a térség turisztikai centrumának egy új információs központ, mint éhezőnek egy falat kenyér, ezért a +34 milliót ellenzőknek nem lehet szavuk. No comment!

A hab a tortára csak ezután az interpellációk napirendben következett. Egy-két „újonc” képviselő három év elteltével sem jutott odáig, hogy átlapozza (netán elolvassa) az önkormányzatokra vonatkozó hatályos törvényt, valamint a helyi önkormányzat működési szabályzatát. „Valamit rosszul tudni rosszabb, mint nem tudni”!

Már korábban is többször tanújelét adták tájékozatlanságuknak, alulinformáltságuknak, de a többszöri polgármesteri, jegyzői, és irodavezetői jelzések úgy néz ki rendre süket fülekre találtak.

A kormány, a megye és versenyszféra kompetenciájába tartozó kérdéseket, várható feladatokat akarnak a helyi önkormányzatra testálni, elfeledkezve a kötelező feladatok ellátási kötelezettségéről, valamint az önként vállalható feladatok terén lehetséges mozgástérről.

A Kádár éra egykor népszerűvé vált „fóliázás” projektét szándékoznának reinkarnálni, s az önkormányzatunkkal a még csak nem is bimbódzó új gazdasági programelképzelések kebelén belül „uborkát felvásároltatni”. Nem vicc, aki látta tanúsíthatja, hogy komoly ötletként került elő a megcsonkult polgári frakció kútfőjéből (pardon; cilinderéből), mert kidolgozott, elfogadott, meghirdetett új gazdasági programot még senki nem látott.

A gondolat nem rossz, s nem is új keletű, mint ahogy a korábban fellobbantott (majd hamvába hullt) „Börtönt Nagyatádra!” ötlet sem, de az állam és a versenyszféra tennivalóit nem vindikálhatja magának önkényesen és kompetencia nélkül egyetlen önkormányzat sem. Dicséretes egyes képviselők lelkes, és türelmetlenül igyekvő tenni akarása, de nem szerencsés összekeverni a szezont a fazonnal, a gazdaságfejlesztési programot az önkormányzati fejlesztések programjával, mert abból nem sülhet ki semmi jó.

Korábban ugyan ajánlottam városatyáinknak, hogy engedjék szabadjára fantáziájukat, s időnként merjenek nagyokat álmodni, de nem lázálmokra gondoltam.  

Egy polgári képviselő nehezményezése kapcsán szóba került még az ülésen, hogy az önkormányzatok részére megye által rendezett „gazdaságfejlesztési” fórumra a polgármester nem vitte magával segédeit (alpolgármesterek). Ez persze nincs szinkronban a korábban hangoztatott testületi együttműködéssel, összhanggal, de gyógyírként szolgálhat a szintén szóbahozott testvérvárosi látogatás.

Polgármesterünk helyettesei kíséretében némi kihagyást követően ismét elmerészkedett Kézdivásárhelyre, s „megerősítette az eddigi együttműködést”. Ez utóbbi kijelentését nem igazán tudom értelmezni, mert nem csal az emlékezetem. Településünk 2004 decemberében, felülve az akkori kormányzati propagandának megbukott együttműködésből, szolidaritásból, mert nem volt hajlandó a külhoniakkal való összetartozást megerősíteni az állampolgárság megadásával, ill. megszavazásával.

„Célunkat elértük” mondta, s elégedetten, mi több, büszkén mutatott az ajándékba kapott, s a tanácskozó teremben kihelyezett székely zászlóra.  

A sok éve szintén „ajándékba” kapott 56-os lyukas zászlót nem láttam a teremben!