Nézem a városi televízió internetes tájékoztatóit, s érdeklődéssel cuppanok rá a második Nagyatádi Szilvanap alkalmából készült tudósításra.
Ismereteim szerint első se volt, mert ilyen rendezvény nem szerepel (a korábbi években sem!) Nagyatád Önkormányzatának hivatalos programjában.
Biztos, ami biztos, megtekintettem a városi honlap vonatkozó oldalait. Sem a hagyományos sem a korábbi egyéb rendezvények listáján nem látható, ill. található szilvanap. Triatlon Fórumtól Kutyakiállításig, Torkos Csütörtöktől Veterán DJ Party-ig mindenféle rendezvény szerepel a listákon, de szilvanap az egy sem. Igaz nem kőbevésett listák, de árulkodnak, mert az Erdélyi Kör dicséretre méltó szervezésében 13 éve indult szilvalekvárfőzésekről egy évben sem tesz említést az önkormányzati krónika. Na persze eddig civil „összejövetel” volt némi jobbos beütéssel, de ahogy a cím is jelzi, változnak az idők.
A tudósításról eszembe jutott a 17-én írt Piaci verébhírek bejegyzésem, melyben közreadtam a „kofa” pletykát, miszerint a polgármester átvette az Erdélyi Kör rendezvényét. Nos, a szóbeszéd nem volt kacsa, mert városvezetőnk a győztes „Müvház csata” után valóban átvette az irányítást, a sikeres pályázatok jóvoltából önállóan is rendezőképes civilektől (Erdélyi Kör, Szív Egyesület).
A „lenyúlás” fő oka az volt, hogy a kurzusváltás során elapadt támogatás következtében elsorvadt a Palacsinta Fesztivál és a Határtalan Játékok városi rendezvény is. Korábban ezen összejövetelek hivatottak demonstrálni a fennen hirdetett összetartozást, a testvérvárosi kapcsolatokat, s adtak alkalmat a ciklus közbeni rendszeres kampányolásra. A politikai időjárás prognózis gyökeres változást nem jelez, ezért az sem árt ha a polgármester folyamatos erődemonstráció mellett időnként gesztust gyakorol a jelenleg is többségben lévő, de impotens polgári oldal felé, egy látszólagos együttműködés erőltetett létrehozásával.
Igaz, hogy Nagyatád úgy köthető a szilvához, mint Kadarkút a gesztenyéhez, de ha elfogyott az ötlet, és megcsappantak a rendezvények, akkor jó szolgálatot tehet a korábban negligált, de időközben katalizátorrá vált „civil testvérvárosi” rendezvény is.
Természetesen, ha már a gimnáziumi jubileumon (micsoda skandalum!) nem szólhatott a polgármester, ezen a rendezvényen kellőképpen kibeszélhette magát, az ötletgazdát is „leszorítva” a színpadról.
„Azért fontos, hogy ez a nap, ez a program, ez a találkozás létrejött, mert ez kifejezi azt, hogy Nagyatád városának a testvértelepülései összetartanak, hogy ezt az alkalmat valamennyien felismerték, hogy kihasználjuk arra, hogy közösen itt találkozzunk. Megerősítsük azt a gondolatot, azt az elvet és azt a célt, hogy segítsük gondolattal, cselekedeteinkkel, együttműködéseinkkel, tanácsainkkal egymást, hogy minél eredményesebb önkormányzati munkát tudjunk végezni. Ezzel természetesen segítjük a határon túli magyarlakta településeket abban, hogy eredményesek legyenek és minél jobban meg tudják őrizni magyarságukat.” mondta a polgármester.
Gondolataival, mi több, minden szavával egyetértenék, ha nem ismerném, s nem emlékeznék korábbi álláspontjára. Kicsit feledékeny lehet, vagy részleges amnéziában szenvedhet (?), mert bizonyára nem csak én emlékszem 2004 decemberére, amikor széleskörű és hatékony propagandájának eredményeként Nagyatád gyalázatosan leszerepelt, s megbukott szolidaritásból. Amíg a külhoni magyarok kettős állampolgárságához szükséges törvény megalkotását támogató IGEN szavazatok száma országosan 51,6%, megyei szinten 54,7%, Csurgón 60,7% volt, addig a nagyatádiaknak csupán 43,5%-a ítélte úgy, hogy a külhoniakkal való összetartozást kívánatos az állampolgárság megadásával erősíteni. A Nagyatádi Erdélyi Kör és testvérszervezetei hangját abban az időben sem hallhattuk.
Ezt követően évekig fagypont körüli volt a testvérvárosi kapcsolat, míg ez év februárjában kormányzati ukázra Nagyatádon is fellángolt a szolidaritás, s néhány napra felhúzták a városháza előtti rúdra a székely zászlót.
Mi magyarok, ők magyarok, mi itt, ők ott keresik a boldogulásukat, de azért összetartozunk, mondta ekkor városvezetőnk, de olyan, hogy bocsánat testvérek, mert 2004-ben felültünk egykori elvtársaink propagandájának, tévedtünk, stb. stb. nem hangzott el.
A történtek ellenére, ha valaki netán ma keresné a székely zászlót a főutcán, épp úgy nem találja, mint a városunknak sok éve adományozott, de soha fel nem vont 1956-os lobogót.
„Azt gondolom, hogy hagyományt ápolunk, lassan már ez is jó nagyatádi hagyomány lesz a szilvalekvárfőzés – ami egy közösségépítés, mert mindenki kavarja, mindenki érzi az illatát, közben beszélgetnek, még talán a levét is megkóstolják a szilvának, és barátságok kötődnek, ez a lényege az egésznek”, mondta a nemzeti testvérvárosi kapcsolatokat erősítő ”Nagyatádi Magyar Szilvanap” alkalmával, az Erdélyi Kör és Szív Egyesület elnöke.
NO COMMENT.
