A volt laktanya területén lévő, nagyatádi 0220/53 helyrajzi számú beépített telephely vevőjének kijelöléséről dönt holnapi soron kívüli ülésén a város képviselő testülete.

Az elmúlt évek során eladásra került a területen több ingatlan is, ezért látszólag semmi különös nincs az ügyben. Igaz, hogy a szóban forgó terület tízszerese a korábban eladottaknak, de az ár arányos, s méltányos az öt évvel ezelőtti értékbecslés ellenére. Az ingatlanpiac pang, ill. a kereslet erősen visszaesett, ezért nyomottabb árakon sem kelendőek szerte az országban.

Még az sem gond, hogy az ingatlanon fellelhető, s korábban árveréssel meghirdetett értékesítést a bruttó 2.067.000-1.778.000 forint értékű faállományra vissza kell vonni, hiszen ha megvette, had vigye a vevő, s termelje le, ha van rá kapacitása, vagy hasznosítsa, ahogy tudja. Ez a kis többlet a vételárhoz igazán semmiség.

Az már egy kicsit elgondolkodtató, hogy az egykori javítóműhelyi tevékenység, valamint az eltávolított üzemanyag tartályok miatt „olajszennyezett” terület kármentesítése a bizonytalan jövő ellenére továbbra is önkormányzati kötelezettség marad. Az önkormányzat ugyan megfellebbezte a környezetvédelem területmentesítési ukázát, de a döntés kimenetele kérdéses. Az esetlegesen mentesítendő terület nagyságától és mélységétől függően elszállítandó mennyiségre (m³) tekintettel, a költségek milliókra (2-25-50…) rúghatnak.

Zagson, mondhatja erre az előterjesztő, hiszen lesz (van?) ez irányú pályázati lehetőség. Oké, de mi van, ha a pályázat „nem nyer” s a jelenleg ismeretlen mértékű kötelezettség az önkormányzaton marad? Nem marad, mondja az előterjesztő, de a döntéshozó képviselőben a megnyugtatás ellenére is okkal merülhet föl némi aggályoskodó kérdés.

Az ingatlan iránti egyedüli érdeklődővel az év elején kellett bírósági egyezséget kötni, mivel a Művelődési Ház projekt megvalósításán elvérzett konzorcium tagja volt.

A kivitelező szerződésszegése miatt önkormányzatunknak 58.645.130 Ft. kárigénye keletkezett, melyet a konzorcium időközbeni csődje miatt nem tudott érvényesíteni. Igaz, hogy a konzorcium szóban forgó tagja a csődöt végelszámolással elkerülte, de a számára kedvezően alakult egyezség ellenére a fennmaradó 1.661.862 Ft tartozását sem képes megfizetni, melynek rendezésére egy év haladékot, s tényleges munkavégzéssel megváltható lehetőséget kapott. Arról, hogy hol, mikor, milyen módon teljesíti, nem szól a fáma.

A vevőként jelentkező cég jegyzett törzstőkéje 500.000 Ft. s a lízingelt 2.900.000 Ft. értékű gépkocsiján kívül nincs ingó vagy ingatlan vagyona. A pályázati felhívásban kikötött 13.047.000 Ft. megfizetését három részletben, három év alatt kívánja teljesíteni. A fentiekben felvázoltakra tekintettel ugyan miből? Ez az Ő dolguk, mondja az előterjesztő. Az ingatlan állapotára tekintettel, egy bármilyen jellegű vállalkozás beindításához sok tízmillió szükségeltetik, s a manapság nehezen elérhető hitelekhez is többszörös fedezetet kérnek a pénzintézetek. Nem gond, mert van elég suska az otthoni szalmazsákban. Egyébként is, ha nem jön össze, az ingatlan visszaszáll a tulajdonos önkormányzatra, de legalább megpróbáltuk, hallom lelki füleimmel a választ.

A terület értéknövelő beruházásához (közműfelújítások) benyújtott pályázat helyzete bizonytalan, mint a „nyertes” pályázó ígérete, s tulajdonképpen az új polgármesteri projekt kis kockázatú, de az esetlegesen alulinformált olvasóknak megsúgom, hogy a pályázó, mint már az előzőekben említettem, a meghiúsult Müvház felújítás egyik résztvevője, s egyúttal a polgármester új rezidenciájának felépítője. Ez utóbbit maradéktalanul, a megrendelő teljes megelégedésére teljesítette.

Na és, akkor mi van, mondhatja úgy Horn Gyulásan az érintett, de a döntéshozók azért egy kicsit elgondolkodhatnának, hogy akkor jól van ez így?