Bár korainak tűnik, de a választási kampány már teljes gőzzel beindult. A választék ugyan tovább csökkent, de még mindig van választási lehetőség, nem úgy, mint a puha diktatúra idején.

Az 1989-es rendszerváltoztatási kísérletet követően eltelt két évtized után végre többségbe került helyi polgári frakció, ígéretének megfelelően új típusú politizálást honosított meg, melynek eredményeként szinte minden vezető posztra „idegen” (vidéki) került. Városunk elvesztette régió központi szerepét, s az új választókörzet központja a határszéli Barcs városa lett.

Ahogy a korábbiakban, úgy a hetedik választási ciklusban sem helyi képviselő jelöltet indítanak, mivel ezúttal is „vidéki” a jelölt. Igaz, hogy a frakció humánerőforrása szűk egy alkalmas jelölt kiállításához, de ha továbbra is marad a trend, akkor előfordulhat, hogy a következő ciklus jelöltjét már Tarany, Bolhás vagy Ötvöskónyi, netán Rinyabesenyő polgári csapatából állítják majd ki.

Ha visszatekintünk a ciklus elejére, akkor úgy néz ki, hogy az újszerű politizálás mellett meghirdetett teljes változáshoz mellékelt programelemek csak ígéretek maradtak, tekintettel arra, hogy elmaradt a 180 fős munkahelyteremtés, a helyi adócsökkentés, s az önkormányzat a kormányzati mentőöv ellenére változatlanul felelőtlenül gazdálkodik. Elmaradt az önkormányzat által támogatandó kismamák ingyenes utazása, a minden család egyszeri tízezer forintos támogatása, az elsősök tankönyvtámogatása, a nagyatádi kártya bevezetése, s jelentős (37%-os) emelést követően realizálódott (kormányzati utasításra!) a szemétszállítási díj 10%-os csökkentése. A kormány ugyan partner volt, ha nem is a fentiekhez, de végül is megmentette a csődtől önkormányzatunkat. Nem vonom kétségbe, hogy polgári frakciónk, ahogy hirdeti is, szereti Nagyatádot, de az állítólagos demokratikus „együttdöntésük” a mindenkit érintő szemétügyben sajnálatosan nem fedte a valóságot.

Az újgazdára váró megyei lapunk néhány hete már megnevezte a különböző pártok körzetünkben szándékozni induló jelöltjeit, de az időközben nyögvenyelősen létrehozott ellenzéki választási szövetség eredményeként némi változás történt a névsorban.

A kormányváltásra készülő MSZP helyi „tyúkanyója” lekotkodácsolta a szemétdombról a DK „kakasát”, s a szövetség közös jelöltjeként szándékozik világgá kürtölni pártja ígéretes (s ha van saját) megváltó programját.

Az „emútnyócév” kormányzati teljesítménye közismert, s aki csak egy kicsit is figyelemmel kísérte a helyi képviselőik testületbeli produkcióját annak már van némi sejtése, hogy mit remélhet egy esetleges „MSZP-s összefogás” győzelme esetén. Elég csak visszaemlékezni aktív, dinamikus, kezdeményező, és az észlelt helytelen testületi döntések esetében határozott ellenállást tanúsított képviselői kiállásukra.

A helyi MSZP-ből a kilencvenes években pozícióharcok eredményeként kivált egy csoport, s civil egyesületként (Nagyatádért Egyesület) csatlakozott az akkoriban alakult Somogyért Egyesülethez. A renegát csoport vezetőjét (polgármesterünket) felkarolta, s két évtizeden át „futtatta”, tejben-vajban fürösztötte meggondolatlan mentora, a Somogyért elnöke. A hála köztudottan nem politikai kategória, ezért aztán a MI PISTÁNK „hátba szúrta” druszáját, s a „lelépőkhöz” csatlakozva a megváltozott széljárásnak megfelelően új vizekre kormányozta hajóját.

A történtek alapján pillanatnyilag úgy néz ki, hogy választókörzetünkben Somogyértes jelölt ezúttal nem száll ringbe, de kósza verébhírek szerint e vonalon még érhet minket meglepetés.

A radikális változást ígért nemzeti oldal új, ezúttal barcsi jelöltje bár feltűnt városunkban, de hangját ez ideig még nem hallatta. A jövő hónapban várhatóan kellő díszkísérettel színpadra lép, hogy ismertesse pártja és saját programját.

Az LMP helyi képviselői több alkalommal is megjelentek településünkön, de szándékaikról, ami a jelöltállítást illeti, nincsen tudomásom.

Végül ejtsünk szót a polgári „szövetség” jegyében induló, s már hónapok óta javában kampányoló KDNP-s jelöltről.

Az ötödik alkalommal „harcba” induló tapasztalt, s jelenleg is képviselő, s miniszteri biztos politikai „pedigréjét” a január 7-i jegyzetemben ((Nihil novi sub sole!) már ismertettem, de képviselői produkciójáról nem esett szó.

Nem szemrehányásként, csupán miheztartás végett tekintsünk hát vissza a korábban történtekre

KDNP-s jelöltünk 2003-ban még az MDF színeiben nem szavazta meg a 13. havi nyugdíj bevezetését. Gombnyomását némi jóindulattal tekinthetnénk a józan képviselő, ésszerű, megfontolt döntésének, tekintettel az ország teherbíró képességére, de 2006-ban már FIDESZ zászló alatt a 14. havi nyugdíj bevezetésének ígérete mellett voksolt.

Mielőtt feledékeny nyugger társaim a korábbi nyugdíjszelvényeik után kapkodnának, emlékeztetőül megsúgom, hogy nem került sor 14. havi nyugdíj bevezetésére, ill. kifizetésére, s az időközben kampányfogásként bevezetett 13. havi folyósítását az azt bevezető elvtársak a ciklus lejárta előtt kivezették.

Tekintettel a jelöltünk négyszeri megválasztására, nem vonhatók kétségbe Csurgó városának felemelkedése érdekében tett elévülhetetlen érdemei, de a parlamenti tevékenysége a jelenlegi képviselőnkkel egyetemben jócskán hagy kívánni valót maga után.

Az egykulcsos adó bevezetése, a földtörvény, az ügynöktörvény, a társadalombiztosítás alkotmányból történt „kivezetése”, stb. stb. alkalmával képviselőink rendre a „rossz” gombot nyomták, s egyetlen ügyben sem észleltem esetleges aggályaiknak hangot adó felszólalásukat. Tudom, a frakciófegyelem kötelező, de bármennyire is jól fizető a státusz, a szavazópolgárainak tett ígéretük szerint nem erre szegődtek. Hűség a Néphez, vagy hűség a Párthoz?

A kérdés eldöntését bízzuk a szavazókra, s meglátjuk, hogy a nem kielégítő választékból sikerül e a legkevésbé rosszat megszavazni. Emlékezzünk csak a korábbi ígéretekre mind a jelenlegi, mind a korábbi kormányzók tekintetében. Többször is szó volt elszámoltatásról, melyekből semmi sem lett. Most átkeresztelve „jogállami igazságszolgáltatás” ígéretével hitegetik a nagyérdeműt, mi közben a tábornokok perében a zsozsót kézbesítő kiskatonát elmarasztalják, a tízmilliókat zsebre tevő „pizsamásokat” a megismételt beismerő vallomás ellenére felmentik. Na, ennyit az elszámoltatásról, mivel a közpénzek csapolása változatlanul következmények nélkül folyik.

Sajnos körzetünkben nincsenek Ángyán, Bencsik, és hasonló képviselő jelöltek, ezért a rendelkezésre álló felhozatalt leszünk kénytelenek elfogadni.

A nem kötelező meghallgatások hamarosan elkezdődnek, s azok ismeretében, vagy a nélkül TESSENEK VÁLASZTANI!