„Kampányzáró” összetartásra invitálta a választókörzet polgárait a kormánypárt és körzeti képviselő jelöltje.
A helyi sportcsarnokban rendezett pénteki összejövetel díszvendégeként megjelent Balogh Zoltán Emberi erőforrás miniszter, s a korábbi rendezvényeken negligált (de nem sértődős) polgármesterünk is. A korábbi összejövetelekhez viszonyítottan kevesebben jöttek el (a küzdőtéren cca. 50 szék volt üres), de így is szép számú érdeklődő várta a szebb jövőt kecsegtető ígéreteket. A zömmel nyugdíjas hallgatóság okkal feltételezte a korábbi ciklusok kampányfogásaira tekintettel, hogy a Kánaán eljöveteléhez szükséges kellékek tárháza új elemekkel bővülhet.
Az ingyen repülőjegy mellé mondjuk ingyenes wellness beutalók, május elsejei ingyen sör és virsli, térítésmentes hó végi ajándékkosarak, évenkénti rezsicsökkentés, karácsonyi pulykapénz, s ha már jobban teljesítünk esetleg 13-14-15 havi nyugdíj, továbbá toronyóra lánccal, stb.
Az ilyen, vagy ehhez hasonló ígéretek ugyan elmaradtak, de csalódó morajt, azt nem hallottam, mert volt helyette Szalonna.
Na, nem kolozsvári, se nem erdélyi, de még csak császár sem, hanem a Pál István vezette Szalonna és Bandája zenekar. A Magyar Állami Népi Együttes muzsikusaiból álló zenekar fergeteges műsorral kápráztatta el a meglepett hallgatóságot. A Kárpát medence gyönyörű zenéiből hallhattunk egy kövér csokorra valót, színesítve énekesekkel és táncosokkal. A színvonalas műsort követően a távozásra készülődő hallgatóságot a házigazdák meghívták a minőségi szellemi táplálék utáni kulináris élvezetek gyakorlására, azaz a helyi „étterem” ugyancsak minőségi (szürke marha pörkölt) produkciójának elfogyasztására.
Ami a műsort megelőző felvonást illeti, a szónokok kegyesek voltak az érdeklődőkhöz. Röviden és tömören, de világosan ismételték el, amit a megelőző hetekben, hónapokban már számtalanszor hallhattunk, olvashattunk. Nem adtak magyarázatot jelöltviták, pártérvek ütköztetésének elmaradására, s nem ígértek semmi újat. Viszont ezúttal köszöntötték a jelen lévő polgármestert is, s egy díszes Bizonyságlevéllel kitüntetve emlékeztették, hogy ki is vállalta át az általa felhalmozott több mint kétmilliárdos adósság állományt. Ez alkalommal a minisztertől is hallhattuk, amit már korábban nem egyszer, hogy a képviselő-képviselő jelölt intézte el a kórházi dolgozók korábban elmaradt bérpótlékainak kifizetését. Bizonyára így volt, ha Ő mondja, de anno dacumál a médiákban az jelent meg, hogy a „államosítást” követően, az üzemeltetésre és vagyonkezelésre kiadott intézmények dolgozói is megkapják majd jogos illetményüket. Múlt év októberében első számú városatyánk közreadta (azt sugallva, hogy elintézte), miszerint fenn járt az illetékes miniszternél és a nagyatádi kórház dolgozói hamarosan megkapják elmaradt bérüket. Erről a korábbi ciklusok esetei jutnak az eszembe, amikor alpolgármesterével egymást túllicitálva hangoztatták, hogy kinek is érdeme a kapott ilyen-olyan kormányzati vagy uniós támogatás elnyerése.
Minden jó, ha jó a vége, s dicséretes, hogy bárki is intézte, de végül is megkapták elmaradt bérüket a dolgozók, de a hiátus változatlanul nagy. A vezetői gárda kinevezése a választások utánra tolódott, s kimenetele kérdéses. Az ígért fejlesztés ma is csak ígéret, hiszen a vonatkozó dokumentumok szerint sok éve várat magára. Az időközi leépülésre, állagromlásra tekintettel a műtőkön túl is milliárdok szükségeltetnek, s csak reménykedhetünk, hogy a szükséges rekonstrukciók megvalósulnak.
Az ország helyzete sem mellékes, de minket elsősorban Somogy, még pontosabban annak déli régiója (az új 2 számú választókörzet) sorsa érdekel. Megyénk a korábbi évtizedekben is sereghajtó volt, s a helyzet ebben a ciklusban sem változott a szép számú új képviselője ellenére. Jövő héttől jóval kevesebb parlamenti szócsövünk lesz, s ezért sincs garancia arra, hogy a beígért pénzek a közeljövőben ide is érkeznek.
A kampányzáró ellenére a kortes hadjárat nem ért véget, s az új törvény értelmében tart egészen vasárnap estig, míg a bíró sípjába nem fúj. Aztán a körülmények (esetleges „üzemzavarok”) függvényében aznap éjszaka, vagy másnap hajnalban kiderül, hogy hogyan döntött az Isten adta Nép.
Gyerünk tovább, ahogy eddig, vagy vissza a Lenini útra. Az egyikről már tudjuk hová vezet, de sokba kerül, mire kiderül a másik végállomása.
