HTML

Nagyatádi egyenes beszéd

"A hír szent, a vélemény szabad"

Friss topikok

  • Prof. Wurm: Ez egy érdekes és főleg tanulságos választás volt az összes országos párt számára. A véleményem ny... (2022.04.17. 20:04) Mi történt velünk?
  • bakos.jozsef: @újnagyatádot: Tisztelt "ELNÖK"(?) Úr! Sajnálom, hogy nincs annyi vér a pucájában, hogy névvel fej... (2020.02.26. 22:26) NESZE NEKED NAGYATÁDI VÁLASZTÓPOLGÁR!
  • Nepcsi: Nem kívánok Bakos József és Prof Wurm múltfeltáró eszmecseréjének döntnöke lenni, de az bizonyos,... (2020.02.10. 20:29) MI PISTÁNK és az "Ő ÖNKORMÁNYZATA"!
  • stb.: E cikkről eszembe jutott a Titkok könyvtára (The Librarian) című film Noah Wyle főszereplője, aki ... (2020.02.09. 09:14) A MI PISTÁNK és az "Ő ÖNKORMÁNYZATA". II.
  • Nepcsi: Ne feledjük azt sem el, hogy a "Mi Pistánk"első sürgős vagyonértékesítő lépései során gazdaságtala... (2019.12.17. 18:23) Janus-arcú MI PISTÁNK?

Linkblog

Nincs új a nap alatt írtam az elmúlt héten.  Most lassan mondom, hogy mindenki értse, lesz „palira vétel” ez után is, mint a rendszerváltoztatási kísérlet óta egyfolytában.

Anno 1988 táján George W. Bush az Egyesült Államok akkori elnöke azzal nyugtatta választóit; „Lassan mondom, hogy mindenki értse. Nem lesz adóemelés”.

 A következmények ismertek, mi szerint a szavazók a következő választáson Red bullal jutalmazták (elröptették) az újraválasztásában reménykedő elnököt.

Az esetből nem okulva 2002-ben a hazai kormányzópárt egyik prominens képviselője, a plagizálás határát súrolva „honosította”, s szajkó módjára harsogta az elhíresült kampányigét. „Lassan mondom, hogy mindenki értse: Nem lesz gázáremelés”.

Ezt követően szenvedő alanyként szembesülhettünk, hogy a gáz ára a több mint egy tucat alkalommal történő emelést követően (korábbi 200 Ft/10m3-ről mára 1360Ft/10m3-re) egyre csak emelkedett

Sovány vigaszul csak az szolgálhatott, hogy a füllentő képviselőt (pártjával egyetemben) a választók időközben (Red bull helyett) szárnyas betéttel jutalmazták.

 1993-ban a hulladékkezelési piac robbanásszerű fejlesztése kapcsán nagykanizsai székhellyel megalakult a Saubermacher-Ryno Kft. A város által kiírt szolgáltatói pályázaton áprilisban a júniusban alakult cég már nyertes volt, annak ellenére, hogy a pályázatok értékelése során harmadik helyezést ért el.

Evés közben jön meg az étvágy, ezért somogyi vizekre evezve Nagyatádon, Csurgón és a környező településeken is jelentkeztek a meghirdetett pályázatokra. Bár több hazai (mi több önkormányzati) tulajdonú jelentkező is volt, minő véletlen folytán, rendre a Saubermacher lett a „befutó”. A pályázatok elbírálása során, Nagyatádon is alul maradt, de érdekes módon még is vele kötött szerződést az önkormányzatunk.

Az ezt követő gyümölcsöző együttműködés során (ahogy polgármesterünk értékelte), a szolgáltató nem tett maradéktalanul eleget a tíz évre szóló szerződésben rögzített kötelezettségének, de a lejártakor elmaradt a sokmilliós kötelezettség számonkérése. Az újabb évtizedre szóló szerződésből egyszerűen kihagyták az ominózus tételt, oszt jó napot.

A törvényi változásokból adódó újabb szerződéskötési kényszer során ismét barbatrükköket alkalmazva a privilegizált szolgáltató lett a nyerő. Időközben a Saubermacher-Ryno átalakult Saubermacher–Pannoniává, majd a kanizsai önkormányzat megvásárolta a szolgáltató céget, s megalakította a Netta- Pannoniát.

A múlt év végén aztán újabb cégként megalakult a Viridis-Pannonia, valamint a Futurus-Pannonia. December 18-i (Madzag méz nélkül) jegyzetemben jeleztem, hogy az utolsó (a korábbiaknál jóval alacsonyabb) negyedévi számla csak két hónapról szól, mert a harmadik hónapot a Viridis-Pannonia számlázza majd. Ez be is következett, annak ellenére, hogy a Viridis-Pannonia új cég, s mivel anno nem pályázott a szolgáltatásra, de jure nem számlázhat, mivel cégegyesítés nem történt, bármennyire is azonos a pályázatnyertes és az újonnan alakított cég tulajdonosa.

Arról már korábban írtam, hogy tetejében a saját önkormányzatunk, korábbi mézes madzagja ellenére, ismét a szolgáltató érdekeit készül előtérbe helyezni a közeljövőben kötendő újabb szerződésben (one 50 literes edény, one kétfős háztartások kedvezménye, one nyertes pályázaton beígért 50%-os kedvezmény).

Emlékeztetőül ismét felidézem, hogy a testületünk a 2012 áprilisában felettébb kifogásolható körülmények között 37%-os díjnövekedést eredményező szerződést kötött az akkori szolgáltatóval. Ezt követően pedig az év végén megszüntette az 50%-os kedvezményt. Később a nagy szeletből néhány „morzsát” visszaadott, de a 10%-os rezsicsökkentés már ebből a brutálisan megnövekedett díjból történt.

A szolgáltató, és a vele szerződött önkormányzatunk a pereskedés ellenére sem szolgáltatta ki a közérdekű adatoknak minősülő, s a számlázásoknál alkalmazott hulladékkezelési díjtételeket.

A történtek, ill. a vonatkozó dokumentumok alapján feltételezhető a szolgáltatást igénybe vett lakók esetleges megkárosítása, ezért kíváncsian várjuk a bírósági döntést.

 Nem hazai vonatkozású a hír, de közvetve minket is érint. Úgy látszik, ahogy Nagyatádon, úgy Nagykanizsán sem terem „alkalmas” elme az uborkafán. A tájékoztató szerint mindhárom önkormányzati hulladékkezelő céghez budapesti felügyelő bizottsági tagot kellett importálni az ügyvezető kérésére (!). Ha figyelembe vesszük, hogy a cégek jogi képviseletét is pesti ügyvédek látják el, nincs is semmi meglepő a döntésben. Gyenge a kanizsai humánerőforrás, ezért ahogy nálunk is, „idegen” munkaerővel kell betölteni a helyi státuszokat. Igaz, hogy ez többe kerül, de ahogy a jubileumi és karácsonyi fogadások milliós számláit, úgy ezeket is mi, a szolgáltatásukat kényszerűen igénybe vevők fizetjük meg.

A kanizsai panaszosok szerint az új konténerürítési számlájuk 68%-al haladja meg a korábbiakat. Lehet, hogy ebben volna a fenti költségtöbbletek fedezete?

Mi ezen már túl vagyunk (2013. 01. 30. Halló gépház), hiszen tavaly januártól 73-101%-al emelkedtek a közületi konténer díjak s az érintettek az óta szép csendben megbarátkoztak az új helyzettel.

A cég a kanizsaiaké, hát ezúttal verjék a tamtamot ők!

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://egyenesbeszed.blog.hu/api/trackback/id/tr935757141

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

S.O.S 2014.01.14. 17:03:42

Nomen est omen, azaz Viridis jelentése: Zöldhasú, Becsap, Zsozsó.

Önök kérték: Kész Átverés Show prolongálva, mondja a mindig intim NOTV tudósító két reklámbetét között.

A Szolgáltató is egyre jobban teljesít, ő is csak a javadat akarja, ha nem adod, akkor is. Az dolga, Önkormányzati Rendeletileg. Mint a védelmi pénz, akkor is fizetni kell, ha nincs. Ő mindig rendelkezésre áll, ezért jár neki havonta, sőt még a rezsicsökkentett harácsot is besepri. Megérdemli, hogy ne legyen konkurencia 10 évre, vagy inkább húszra, a szemét nem bagó. Ha nincs mit vinni, akkor is visz, no, nem a szemetet, a pénzt. Habár így nem teljesen igaz, volt idő, amikor még az is csak szemét volt. Seperték az utcán, majd sepertek a padláson is.

Csak kapkodjuk a fejünket, a csekkeket, ki is a jótevőnk: Ryno, Netta, Viridis? Nem mindegy, úgyis mindent visz! De nem egy elvetemült, van neki szíve, elvinni, de csak annyit, amennyit kért. Na persze az már más, ha valaki nem tiszteli a törvényt.

Kíváncsi voltam, ki is az új pénzbehajtó? A Viridis-Pannonia Nonprofit Kft. 2012. szeptember 3-án lett bejegyezve 500.000.- Ft vagyonnal. A tulajdonos 2013. február 1-én ötmillióval megemelte a jegyzett tőkét, majd 2013. november 30-án a Netta kasszájából tizenegymillió ötszázezer forintot elvettek, s betették a Viridisbe, ráadásként a Kanizsán kívüli összes szemétkoncessziót grátisz.

Kíváncsi voltam arra is, mit is jelent a latin Viridis név. Nosza, elő a latin szótárt, már régen forgattam. Azt tudtam már korábban is, hogy Nomen est omen (a név végzet, intő, figyelmeztető), de arra mégsem gondoltam, hogy a zöld jelentésen kívül, milyen jelentései is vannak.

Lássunk néhányat: „zöldfülű, zöldhasú (régi papír tízes, ezres beceneve), zsuga, zsozsó, pénz, megtéveszt, hiszékeny, becsap…”

Ezt nagyon is értjük, de szótározzunk tovább, mit jelent, hogy nonprofit? Olyan szervezet, amelynek nem a haszonszerzés a célja. Az elvekkel soha nincs is probléma, de lássuk a tényeket.

Volt egy nyereségérdekelt osztrák cég, aki a Drang nach Osten szellemében ott is tudott nyerni, ahol az esélyesek még csak labdába sem rúghattak. A labanc tempó meghozta a gyümölcsét, itt eredmény, ott alkotmányos költség. Még egy kis alkotmányos költség, s még egy kis gyümölcs. Szépen járt is volna a mindent járó kukácska az idők, vagy főszereplőnk végeztéig, ha nem ugrik ki a szemeteszsákból az üssed, üssed rezsicsökkentő botocska.

Iszkolt is a labanc zsákjában a százmilliókkal az Óperencián (ob der Enns) túlra, s jött is helyette a hiteltelenített ős kedvenc gyermeke, a Kanizsai Netta.

Szép női név gondoltuk hosszabb időre a társunk lesz, de hamar kiderült, hogy az ártatlansága sem lett tartós, jába' kikapós lett a hölgyike. Meg is lett hamar az eredmény, a NOTV örömmel tudatta, megszületett a Kanizsai Netta leánya a kis Kanizsai Viridis. Kicsit kicsi, kicsit zöld, de a mienk.

Eddig is sok zsozsóba kerültek a Viridis ősei, hát még a kicsi eltartása. Mondja a NOTV, hogy hiszen a pici őseitől eltérően olyan cuki jópofi, akarom volt mondani, nonprofit. Az anyuka viszont hivatásosan is vérprofi.

Emlékeim szerint ismerős az újabb nonprofit történet, mivel annak ötletével találkoztunk a kórház privatizációjánál is. Nyer egy profitorientált vállalkozás, majd szül egy leányt az üzemeltetésre, s mikorra az üzemeltetésből adókat kellene fizetni, a döntéshozók asszisztálásával átlényegül adót nem fizető nonprofit társasággá.

Viridicskét akár sajnálhatnánk is, mivel a start számlája elég szegényesre sikeredett a maga tizenhat milliójával, s bizony ezzel nagyon nehéz ekkora terület gépek, eszközök híján ellátni.

De Sebaj Tóbiás, jön a „Hüpp-hüpp-hüpp-barba-trükk” jópofa Viridis, s majd a Netta anyukától bérli az eszközöket, s minden egyebet, ami a tisztaságcsináláshoz kell, s minden rendben.

Viridicskének a díjképzése bizonyuccse nonprofit lesz, majd az anyuci Nettácska felé fizetendő gépbérleti, jogdíj és egyéb profitdíjban fogják rezsiköltségelni a Netta profitját. A Netta leány pedig ugye Kanizsa leánya, s ott már lehet osztalékot csipegetni.

De kérem tisztelt olvasók, ne essünk kétségbe, ezt csak szigorúan az önkormányzati választások után. Addig csak a NOTV a mértékadó hírforrás, ne higgyünk az elfogult tudósítónak, akinek minderről csak a nomen est omen-ja jut eszébe.

Ahogy Hofi énekelte:
Súlyosan sepernek, sohasem pihennek,
Súlyosan sepernek, sohasem pihennek,
Súlyosan sepernek, sohasem pihennek,
Na söprés...

civil48 2014.01.16. 09:14:32

Nomen est omen! – általánosan ismert (?-ebb) magyar értelmezése: A NÉV kötelez!
Kedves S.O.S., - nincs ezzel probléma! Elődök, utódok, (Rynó-tól a Viridis-ig)- egykutya! A név kötelez!

Amit a kommentedben (szerintem blogodban) írtál, komoly szellemi, tudásbéli, ismeretbéli teljesítmény, élvezet volt olvasni. (És, nem is az első ilyen blogod volt!) Megdicsérlek érte! Nem mintha ez különösebben sokat jelentene, de mégis. Más úgysem fog, mert a magyarember már csak ilyen. Nem olvas, nem ír,- hallgat.

Hogy milyen? - azt a PuPu blogjában megfogalmazottaknál jobban nemigen lehet megírni, - úgyhogy ide is teszem, hogy legalább az, aki olvas, ha akar magára ismerhessen:
(a karakterek száma miatt külön kommentben4)

civil48 2014.01.16. 09:18:41

komment folytatása:
BÁNYALÓ
Ha magyarembernek totemállatot kellene választana, akkor erre a célra valószínűleg a bányaló lenne a legmegfelelőbb állat.
Igaz, nem dakota ló, de legalább ló, még ha vak is, merthogy szerencsétlen pára a föld alatt, a sötétségben éli le egész életét.
Ha nem vezetgetik, akkor nekimegy a tárna falának, mígcsak belé nem rögzül az út, melyet számára kijelöltek.
Onnantól kezdve tudja: száz lépés előre, kettő oldalra, nekirugaszkodás, kis pihenés, és kezdődik az egész - visszafelé.
Érdekes nép, érdekes ország a mienk - az ember el sem hiszi, hogy lehet valahol a világban még egy olyan nép, mint a mienk.
Fajmagyarjaink is ezt mondják, és csupa-csupa olyan dolgot emlegetnek, melyen hasát fogja a röhögéstől a világ, merthogy annyira nyilvánvaló, hogy mi tükör helyett egy rólunk festett olyan képet nézegetünk, melyen a festő egy tisztességes és őszinte ecsetvonást sem húzott.
Milyen is a mi önképünk, milyen is a bennünk élő magyar?
Hát, elsősorban is vitéz és hősies, tulajdonképpen katonanép, a keresztény hit védelmezője.
Ebből a hitéből nem lehet kiráncigálni, nem zavarja egy pillanatra sem, hogy Augsburg óta csak ütött-vert mindenki bennünket, aki csak erre járt, kivéve a honfoglalásnak nevezett megszállás előtti fél évszázadot, melyben viszont rendes rablóbandaként üzemelve feldúltuk a fél keresztény Európát, mígcsak ellenfeleink ki nem ismertek bennünket és rommá nem vertek.
Aztán ütött a tatár, a török, a sváb, a vallon az ország több alkalommal kitette a táblát, hogy átmenetileg nem üzemel, többször kétfelé szaggattak, volt, hogy háromfelé és amikor a puzzle ismét összerakásra került volna, mindig kiderült, hogy a darabok sehogy sem illeszkednek egymáshoz, - de önképünkön ez semmit nem változtatott.
Aki keresztüllovagolt az országon, az mind itt hagyta genetikai lenyomatát, de erről sem veszünk tudomást, pedig ha mindenki kézhez kapná ősei listáját, lenne itt csodálkozás dögivel.
Lenézünk mindenkit, mienk a kultúrfölény, jóllehet az ország fele de facto analfabéta, kinek egyetlen büszkesége, hogy ősmagyar, meg, hogy füle van, de mégsem köcsög.
Hát, kár lenne kiábrándítani őket, de rengetegen lovagoltak itt keresztül, és talán két népcsoport létezik a hazában, amely származásilag egységesnek mondható – a cigány és a zsidó nép, bár a Kádár-korszak igen sokat rontott a pedigréjükön…
Ahhoz képest, hogy mekkora hősöket látunk magunkban, harcaink mindig értelmetlen vagy már előzőleg elért célokért folytak, ennek során kevesebbet ütöttünk az ellenségen, mint egymáson.
De az is előfordult nemegyszer, hogy dinasztiaalapítási célokat öntöttünk le nemzetiszínű mázzal, mígcsak meg nem jelent a csősz, aki szanaszéjjel zavarta a hős szabadságharcosokat.
De ez nem gátol meg bennünket abban, hogy újra és újra – visszamenőleg - meg akarjuk nyerni vesztett háborúinkat.
Az is rajta van a képen, melyen önmagunkat szemléljük, hogy mennyire életrevaló népek is vagyunk mi, merthogy, ha utolsónak lépünk is be a fogóajtón, akkor is elsőnek lépünk ki belőle, meg, hogy megélünk a jég hátán is.
Aztán elcsodálkozunk, hogy ezek a hülye svábok, meg a pudingfejű angolok sorbaállnak a boltokban, a megállókban – élhetetlenek.
Bár Európában mindenhol szinte egy ajtón lehet felszállni a járművekre, ez az ötlet nálunk kiveri a biztosítékot, lázad ellene a buszvezető meg az utas testvéri egyetértésben, mert az egyiknek dolgoznia kell a munkaidejében, a másik meg nem tud bliccelni, ami mégiscsak méltánytalan és felháborító.
A bliccelés természetesen bocsánatos bűn, csakúgy, mint az adócsalás, és ha valaki azt mondja, hogy aki bliccel vagy adót csal, az lop, arra úgy nézünk, mint a gyilkosra, mert magyarember nem lop, legfeljebb szerez.
Itt csak a cigány lop, ha elemel egy óvatlanul letett telefont a pultról.
Hogy valaki elcsal egymilliárd adót, az nem baj, hiszen az adó az nem az enyém, az csak az államé.
-folyt.köv:

civil48 2014.01.16. 09:19:56

folyt.:
Hogy a nyugati ember viszolyog a mentalitásunktól, az nem zavar bennünket, nyugati ember élhetetlen, míg mi szinte mindent meg tudunk oldani okosba…
Mert mi okosak is vagyunk, hiszen számláljuk csak meg a Nobel-díjasainkat, milliónként jut egy ránk, hol van még egy ilyen ország?
Ilyen alapon Kínának háromezer Nobel díjasának kellene lennie, hát van neki ennyi?
Naugye!
Ha valaki megpendíti, hogy az összes Nobel-díjasunk zsidó, akkor persze úgy csinálunk, mintha nem hallottuk volna, de ha valaki azt mondja, hogy magyar zsidó, akkor kételkedve csóváljuk a fejünket.
Imre Kertészezünk, most már Ákos Kertészezhetünk is, mert ők zsidók, kvázi nem magyarok, mint egy Rogán vagy egy Orbán, majd ugyanezzel a nekibuzdulással büszkén emlegetjük Tony Curtist, aki szintúgy Kertész, de Schwartznak hívták kiskorában…
Magyarember nem tűri a kötöttségeket, szereti azt csinálni, amit akar, de a liberalizmust szívből gyűlöli, mert az - szerinte - korlátozza személyes szabadságát, márpedig azt ő el nem tűri!
Ha valaki le akarja igázni, akkor határozottan és megalkuvás nélkül kinyalja az illető fenekét, még cuppant is hozzá a végén, már, ha egyáltalán abba tudja hagyni a számára oly kedves műveletet.
Ha a nyakába ugrik egy agresszív szociopata és elkezdi rugdosni az oldalát, akkor – bányaló ide, bányaló oda – elkezd vágtatni, és ameddig fel nem fordul, addig vágtat is, mert szót emelni valamiért kockázatos.
Márpedig a magyar a kockázatot nem szereti, a kiszámíthatóság embere, mondják meg neki, mi a dolga, oszt munka után jöhet a sör, asszony, vakkomondor, oszt jónapot!
Örök elégedetlenségünk is pozitív tulajdonságaink közé tartozik.
Nálunk senki nem lát összefüggést a munka. a teljesítmény és az anyagi elismertség között, nálunk mindenkinek ötszázas Mercedes vagy a8-as Audi járna, ha a világ igazságos lenne.
Ha elmondod neki, hogy a világ legjobban élő tíz százalékába tartozik még ma is, akkor leköp és mentőért kiált.
Soha semmi nem jó, soha senki nála nem okosabb, viszont más mindenki lop, csal, hazudik, meg egyik kutya, másik eb.
Hogy hogyan lettünk ilyenek, az rejtély, de egyben bizonyos, hogy világelsők vagyunk: mi fedeztük fel a golyóstollat és az örök boldogtalanság titkát.
Változnunk kellene, mert ez a mentalitás a biztos pusztulásba vezet.
A világ felgyorsult, a verseny élesebb lett, aki talpon akar maradni, annak meg kell tanulnia beilleszkedni a nemzetközi munkamegosztásba, meg kell tanulnia a korszerű munkakultúrát és sajnos a társadalmi beilleszkedést is.
Képesek leszünk rá?

:O)))
ITT A VÉGE!
süti beállítások módosítása