Talán még emlékeznek rá néhányan, hogy milyen felhajtással, „zajos” médiatámogatással lépett a színre 2010-ben a polgári oldal újsütetű helyi vezetése.
Az azóta sem látott Somogy TV stábját kísérve, az óta sem látott parlamenti képviselők személyes megjelenésükkel emelték az esemény fényét, s demonstrálták annak jelentőségét. Az persze nem zavarta az ünneplőket, hogy a”váltásra” a bíróságok által is kimondottan törvénytelen módon került sor. Az időhúzó fellebbezés alatt a választások megtörténtek, s már senkit nem érdekelt a törvénytelenség. A híradásra hivatott Somogy TV. a skandalum elhallgatásában volt érdekelt, ezért többszöri megkeresés és felkérés ellenére sem volt hajlandó közreadni a történteket, s hitelesen tájékoztatni nézőit.
A civil köntösben porondra lépett, korszakváltást és új stílust hirdetett csapat a választóikat becsapva már az alakuló ülést megelőzően megkötött titkos paktumban tett hűségesküt, a korábban távozásra ítélt polgármesternek. Az új stílus azt jelentette, hogy a kapott alpolgármesteri és bizottsági elnöki, ill. alelnöki helyekért cserébe „nyugágyában” hagyták a városvezetőt. Korábbi jegyzetemben (2014. 09. 19. Rinyamenti paktum) már közreadtam a történteket, ezért nem ismétlem a részleteket, hogy miről is szolt a hoci-nesze paktum.
A ciklus a békés egymás mellett élés jegyében telt el, s a jól végzett munka tudatában, de kissé azért aggódva készültek a 2014-es választásra. Nagy igyekezetükben, hogy a győzelem biztos legyen, némi „fenti közreműködéssel hatalmas szarvas hibát követtek el, s elvesztették a korábban ölükbe hullott többséget.
Amint azt október 20-i (önkormányzati prognózis) jegyzetemben sejtetni engedtem, be is következett. A vesztes csapat tagjai a mai napig nem emésztették meg a kudarcot, s csodálkoznak a győztes zsákmányosztó döntésein. Értetlenül állnak a történtek előtt, hiszen betartották a paktumban rögzítetteket, s maradéktalanul együttműködtek a polgármesterrel. A hálátlan városvezető nem átallott „kisemmizni” a remekül teljesített szövetségeseit.
A gyengére sikeredett produkció nem nyerte el a felső vezetés tetszését, de a selyemzsinórt nem küldték el.
Miközben országszerte vonták le a konzekvenciát a leszerepelt alapszervezetek, s álltak fel önként a vezetőik, Nagyatádon hosszú hetekig nem történt semmi.
Aztán decemberben, csak csendben, csak halkan, hogy senki meg ne hallja, angolosan távozott a kapitány a zátonyra futott hajóról.
"Ne szólj szám, és nem fáj fejem,
Hisz bolond, ki sokat beszél.
Hazudni bűn, de hallgatni aranyat ér."
Volt, aki megszeppent, hogy mi lesz most, s voltak, akik örültek a megüresedett parancsnoki hídnak. A rossz nyelvek szerint a győztes hajóhad vezére örömében úgy berúgott mind az albán szamár, s az éjszakát is az elcsatolt intézményben töltötte.
Az időközben csónakká zsugorodott fregatt megfogyatkozott legénységében is akadnak azonban önjelöltek, akik készen állnak a magmérettetésre, hogy átvehessék a nem létező parancsnokságot. Mert valljuk be, az előző ciklusban a narancsos lobogó alatt sodródott polgári hajónak nem volt igazi parancsnoka. Irányította (strómanon keresztül) a főváros, a megye, a régi és az új „körzetvezető”, de sohasem a kinevezett kapitány.
A hajóhad viharos tengeren, rossz széljárás közepette hánykolódik, s nem ér rá megfeneklett mentőcsónakokkal bajlódni az admiralitás, de az utód kérdése azért nem helyben dől el.
Bárki lészen is a szerencsés (vagy inkább szerencsétlen?) kiválasztott, a megfeneklett ladikot nem biztos , hogy le tudja rángatni a homokpadról. Kívánjuk, hogy legyen szerencséje, de az új (esetleg sikerrel kecsegtető) paktumot már alaposan fontolja meg.
Szemét ügy a szemét ügy!
Megírtam már sokszor az elmúlt évek során, de a lerágott és mélyre elásott csontot ezúttal (nem a helyi képviselő-testület, s nem is jómagam) ismét előásták.
Bármennyire is erőlködött Mutyi Pista és holdudvara, a gyalázatos hulladékkezelési szerződésmódosítás ellenére bukni látszik a kötelező 120-as. A kordé ugyan elkerülte a szamarat, mert a vonatkozó rendelet már él, de a helyhatósági rendelkezés csak az események után kullog. Na de „ami késik, nem múlik”, s hamarosan ismét napirendre kerülhet a helyi szemétszállítás. Bízzunk az új testület bölcsességében, hogy amit korábban elk….k, azt most helyrehozzák, ha már a kormányunk így akarja.
A „fagyi visszanyal”?
December közepe óta dübörög a szivattyú a Honvéd utca 5 előtt, s ismét jelzi, hogy „Valami bűzlik Dániában”, ill. ezúttal Nagyatádon.
Mivel későre jár, az utóbbi két témáról bővebben majd a következő jegyzetemben. Addig is szorítsunk, hogy a felmerült problémák önkormányzatunk hathatós közreműködésével megoldódnak, s a hibák elhárulnak.
