Nem, nem a Futrinka utcában, hanem a reményt keltő (?) változások elé néző városunkban.

Olyan zaftos hírrel, mint a Kuruc.info legfrissebb csemegéje (a fácánkakasra vadászgató alelnök-államtitkár londoni (bal)esete a „modelltévés tyúkkal) ugyan nem szolgálhatok, de azért „kicsiny falunkban” is történik egy és más a szürke hétköznapokon.

Az események többsége itt-ott már felbukkant a hírekben, de miként az újszülöttnek minden vicc új, úgy a médiákkal felületesen érintkező, vagy azokat teljesen mellőző olvasók számára is újdonságként szolgálhat.

Ugyan helyi vezetőink is vadászgatnak (ízlés szerint ki-ki nyúlra, titkárnőre, fodrászra, lovászra, vagy éppen állami földre vagy trafikra), de ezek az infók már nem újkeletüek.

A friss hír (már akinek!), hogy a korábbi prognózisom cáfolataként (?), nagyra becsült polgármesterünknek nem kell magányosan rajtvonalra állnia az őszi helyhatósági választásokon.

A helyi TV június 26-i „Ormai adása” hivatalosan is közreadta, hogy a Nagyatádért Egyesület alapítója és oszlopos tagja, független jelöltként az egyesület támogatásával immáron hatodszor újra indul a megmérettetésen, de a PIRKADAT legutóbbi számából értesülhettünk, hogy a kormánypárt is megtalálta reménykeltő potenciális (régi-új) jelöltjét.

Miután a korábbiakkal ellentétben a jelenlegi ellenzék nem állt be a 20 éve regnáló polgármester mögé ezért várható, hogy a közeljövőben önálló jelölttel rukkol elő.

Tekintettel arra, hogy a településünkön is felbukkantak az országos szinten feltörekvő pártok képviselői, így elképzelhető, hogy besorolás helyett szintén önálló polgármester jelöltet állítanak a rajtvonalra.

Lesz itt választási bőségkosár, csak győzzön eligazodni a tájékozatlan választópolgár a kiválónál kiválóbb jelöltek között. Az okkal és joggal elvárható programok nyilvános (fórum, vagy TV-s) ütköztetésének realitását illetően a jelenre és közelmúltra tekintettel vannak kétségeim, de remélem, hogy az élet ismét rám cáfol, és parádés vagy parázs viták (érvek pro és kontra ütköztetésének) fültanúi lehetünk.

Újsütetű kampánynak nézhetünk elébe, hiszen a látottak, hallottak szerint az „enyhülés”, vagy közeledés (?) korszaka köszöntött ránk (somogyiakra).

Alkalmi amnéziában szenvedő városvezetőnk a választásokra tekintettel, tettéről megfeledkezve, botrányosan elárult korábbi mentorával adta át a helyi borászok-pálinkafőzők produktumának elismerését.

Ezt követően a korábban persona non grátává minősített egykori Somogy 001 invitálását nem elutasítva, a megyei elnök közgyűlési kísérettel tisztelte meg pincéjében a Pálinka Királyát. Lehet csodálkozni, de megtörtént (a csoda).

A Nagy Imre újratemetése 25. évfordulóján külön-külön történt „titkos megemlékezés” ugyan némi árnyékot vet a ciklus elején hirdetett összefogásra, de azért már valami van (ha nem is az igazi).

A kormánypárt megyei választmányának (amely céljai elérése érdekében korábban az okirat hamisítást is elfogadhatónak ítélte) alelnöki tisztére oly büszke alpolgármesterünk végül is igazolva az „egyes jelölést”, elfogadta a felkérést.

„Számítottam rá, hiszen a szervezet tagjaival a 2010-es választások óta ezért dolgozunk és ere készültünk. A felkérést megtiszteltetésnek érzem, de felelősségnek fogom fel.”

Magam is „számítottam rá”, de a munkát és felkészülést figyelemmel kísérve ugyan kissé szkeptikus vagyok a jövőt illetően, de azért bizakodom, hogy oktalanná válnak aggályaim.

Legyen jelöltünk összetartozás napi gondolata szerint;

                                                              „ ...Én dolgozni akarok. Elegendő harc, hogy a múltat be kell vallani.

                                                               A Rinyának, mely múlt, jelen s jövendő, egymást ölelik lágy hullámai.

     A harcot, amelyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés, s rendezni végre    

                     közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés.”

(elnézést a „plagizálásért”; nem Kárpáti L. nem Bertók L. hanem Rinyával korrigált József Attila!)