A kampányrajtot követően egykettőre megjelentek a postaládákban a különféle szórólapok. Köztük van a Nagyatádért Egyesület frissített csapatát bemutató kiadvány is, melyen a polgármester tájékoztatja híveit az ismételt ringbe szállásukról.

A rossz nyelvek szerint a kötéllel összefogott jelöltek a főnök parancsára önként indulnak a megmérettetésen. Ha igaz, ha nem, a csapat az alakulás óta többször is „megújult”, aminek igen csak prózai okai vannak. Az újabb tagok is előbb vagy utóbb átlátják vezetőjük valódi céljait, s mint ahogy ő is elhagyta mentorát és csapatát, úgy katonái is más vizekre eveztek. A pótlás egyre nehezebb, de mindenki ismeri a szólást; amíg lószar van veréb is lesz.

Aki nem dobta sebtében a kukába a gesztenyés lapot, az ismét szembesülhetett MI PISTÁNK sok éve hangoztatott kijelentésével: „Nagyatád fejlődéséért, erősödéséért és a nagyatádi emberek boldogulásáért akarok dolgozni”!

Én magam is hiszem, hogy az akaratával semmi baj, de a gyakorlat valahogy többnyire mást mutat.

Ez év márciusi „ÉV értékelő!” jegyzetemben már közreadtam észrevételeimet, s bár több mint ezren cuppantak rá azért még sokan vannak, akik nem olvasták. Így a választások előtt a korábban olvasóknak sem árt egy kis emlékeztető a szavazó fülkébe menet előtt, ezért megismétlem korábbi véleményemet, jegyzetemet.

A „MI PISTÁNK” két évtizedes tündöklése!

A sokak által oly nagyra becsült polgármesterünk minden év és ciklus végén örömódát zeng, hogy mily eredményes időszakot tudhat maga mögött vezetésével a mindenkori képviselő testület, s hogy a kiválóan elvégzett munka eredményéhez nagyban hozzájárultak a város polgárai is. Ennek kifejtését ugyan mindig mellőzte, de bizonyára nem másra, mint a befizetett adókra gondolhatott, mert egyéb „közreműködése” a történésekben a szavazópolgároknak nem igazán volt. Egy-két „öreg rókától” eltekintve a képviselők is csak szemlélői voltak a történéseknek, mert az utóbbi néhány kivételtől (vezetőválasztások) eltekintve, mindig az autokrata polgármesterünk elgondolása, akarata érvényesült. Természetesen minden határozat meghozatalánál a képviselő-testület mögé bújt, mondván, hogy nem ő, hanem a testület döntött így vagy úgy.

Akaratának, elképzeléseinek véghezviteléhez a korábbi négy ciklusa mindegyikében megvolt a szükséges többség, mert egyesületi holdudvarához minden esetben csatlakozott a korábbi párttársai alkotta szocialista frakció. Sajnálatos tény azonban, hogy a jelenlegi ciklus kormányzati többségét is felszalámizta, s továbbra is biztosította akaratának érvényesülését.

A képviselők egy részét mindig „megvásárolta” (ingatlan, munka, státusz, stb.), az alulinformált, tájékozatlan képviselőket pedig egyszerűen lekezelte, vagy semmibe vette. Az önkormányzat működési szabályzatát saját érdekeinek megfelelően kénye kedve szerint módosítgatta, mert a jóváhagyáshoz szükséges szavazati többség mindig rendelkezésére állt. Az önkormányzati szakbizottságok véleményét rendre semmibe vette, ezért az elismert külsős bizottsági tagok az évek során lassan mind „elkoptak”, vagy időközben lemondtak tagságukról. Helyüket saját szervilis csókosaival töltötte fel, de még így is fittyet hány a bizottsági döntésekre, javaslatokra.

Az újabb és újabb ciklusok kezdetén aktuális négy éves városfejlesztési programban, s a mindenkori, de már sok éve érdektelenné vált közmeghallgatásokon ugyan nem ígér toronyórát lánccal, de fűt-fát igen, és azt be is tartja. Legalább is szerinte, mert a lelkes választói csak az elhangzott kiváló teljesítményre figyelnek, az elkövetett bakikat, az elmaradt ígéreteket nem látják, vagy nem akarják észrevenni.

Polgármesterünk bár sok alkalommal nyugtatta azzal a más véleményen lévőket, hogy észrevételeiket beépíti gondolkodásába, de valójában minden felvetést, ellenvéleményt eleresztett a füle mellett, s a maga útját járta. Bizonyára nem hallott még Antiszthenész intelméről, hogy; „Figyeljünk oda ellenségeinkre, mert ők az elsők, akik felfedezik hibáinkat”.

Egy rövid visszatekintés keretében a teljesség igénye nélkül nézzük mit produkált, és mit nem produkált az elmúlt közel két évtizedben a pártbizottságon szocializálódott csalhatatlan polihisztor polgármesterünk;

1. A rendszerváltoztatáskor „pangás éveinek” titulált első ciklust követően a helyi pártbizottság korábbi apparatcsikja a négy éves lapítást követően elérkezettnek látta az időt, hogy átvegye tétovázó elődjétől a marsallbotot és a város élére álljon. Célja elérése érdekében szembefordulva „anyaegyesületével” néhány követőjével kilépett a pártból, s csatlakozott korábbi felső vezetőjéhez, későbbi mentorához. Új köpenybe bújva, a korábbi MSZMP-társak által létrehozott Somogyért Egyesület szatellit szervezeteként megalapította a Nagyatádért Egyesületet, melynek gesztenyés lobogója alatt elnyerte a választáson a polgármesteri tisztséget. Természetesen az alulmaradt korábbi vezetője, lojalitásáról biztosítva csatlakozott (összenő, ami összetartozik) a győzteshez, így biztosítva a korábbi pártállam további befolyását, pozícióját. Ez a későbbi években meg- ismétlődött.

2. Megválasztása alkalmával megállapított tiszteletdíját néhány hónapon belül megemeltette, s az esetleges ellenvetések kivédése céljából helyettesének és a képviselőknek is javasolta a díjmódosítást. Ezzel egy időben élénk privatizációba fogott. Mindent eladott, ha kellett bagóért. Tucatszám értékesítette az önkormányzati lakásokat, kül és belterületi ingatlanokat, nem lakás célú helyiségeket, részvényeket, stb.
3. Aktuális alpolgármestere a tanúsított lojalitásáért „méltányos áron” megvehette a Korányi utcai gyógyszertárt, majd annak muzeális értékű berendezését. Újgazdára lelt a vágóhíd, a kivadári fürdő, a sportbolt, a rövidáru bolt, s a sportpályán lévő családi ház is.
4. A szükségeltetett „gazdasági holdudvar” kialakítása, a kellő támogatási bázis megteremtése érdekében igyekezett a jelöltjeit előnyös helyzetbe hozni. Egységes Önkormányzati kábeltelevíziós hálózat és városi tévé létrehozása, biztonságos és gazdaságos üzemeltetés indokkal első lépésben a városnak ajándékoztatta a kisközösségi kábelhálózatokat, majd a megkapott ajándékot és a teljes tévés piacot privatizáltatta úgy, hogy azt szintén egy kebelbarát vásárolhatta meg hosszú távú és kedvező részletfizetéssel „méltányos” áron. Ezt követően emelhette meg 41%-al a csatornák csomagdíjait, majd évente versengtek a döntéshozók egymással a csomagdíjak emelésére tett javaslataik városvezetőnk általi elismeréséért. Önkormányzatiságunk elsőnnagyberuházása során kebelbarát képviselőtársa kivitelezőként csúszhatott a sportcsarnoki beruházással, mert a rossz minőségű anyagok beépítését, valamint a felmerült akkor sem csekély értékű 44 milliós kötbér elnézését polgármesterünk, s meggyőzött csapata elfogadhatónak ítélte, annak ellenére, hogy annak érvényesítését az akkori törvény is kötelezően előírta.
5. Megválasztása óta szép lassan, de alaposan megfogyatkozott a város mobilizálható ingatlan vagyona, annak ellenére, hogy a mindenkori regnáló kormányok ugyancsak kistafírungozták városunkat az átadott állami ingatlanokkal. A vagyoneladási bevételeket nem különítette el fejlesztésekre, hanem felélte a városüzemeltetés. Az általa emlegetett fejlesztésekből eredő vagyonnövekedés eladhatatlan létesítményelemekből (sportcsarnok, uszoda, látogatóközpont, iskola, stb.) áll, amiből vészhelyzet esetén sem lehet forrást teremteni. A vagyon nagy része egyébként is a felvett hitelek fedezeteként be van/volt terhelve.
6. A várost az évek során a feje búbjáig eladósította, mert a vagyonfelélés mellett a működés biztosításához (sokszor fejlesztésre hivatkozva) felvett hitelek volumene az elmúlt évre már „csődszintre” emelkedett, amitől a regnáló kormány konszolidációja mentette meg településünket (is). Az egykori (2000. előtti) egy-kétszázmilliós kötelezettség állomány az elmúlt évben már a három milliárdhoz közelített, melynek zömétől (kettő milliárd forint) a két ütemben végrehajtott kormányzati adósságátvállalás következtében szabadult meg az önkormányzat, de nem a település lakossága, mint adófizető. Természetesen, ahogy a múlt évi ÁSZ (Állami Számvevőszék) jelentés is érzékelteti, a város csak mentőövet kapott a csődhöz, mert a bevételek továbbra sem elegendőek a település működtetéséhez. Újabb és újabb hitelek felvétele van folyamatban, s jelentős a kifizetetlen számlák összege is. A kötelezően előírt, és benyújtott nullás költségvetés Nagyatádon betarthatatlan.
7. Az adófizető cégek és a népesség csökkenését figyelmen kívül hagyva, az önkormányzati intézményi struktúrát nem módosította a helyzetnek megfelelően. Csökkentés helyett növelte az eltartandó intézmények számát, s a működtetést a „zsákmányhelyek” megőrzése érdekében hitelfelvételekkel biztosította. Mindig tovább nyújtózkodott, mint ameddig a takaró ért, s mindig a kormányokra mutogatott a hiányok okozójaként.
8. A képviselői lojalitások biztosítása érdekében az önkormányzati lakások mellett nem egy alkalommal a szakember ellátás biztosítását segíteni hivatott szolgálati lakásokat is elkótyavetyélte. Például az Erkel F. utca-i ingatlant, melyet a város cégével közpénzen történt szigetelést követően a forgalmi érték töredékéért játszott át magánkézbe, természetesen a képviselő-testület jóváhagyásával.
9. Máig érthetetlen az a rejtélyes érdekeltségi kapcsolat, mely a polgármesterünket a kempingünket bérlő, ill. üzemeltető Castrum Rt-hez fűzi. A bérlő hosszú évek óta bérleti díj csökkentésért, fizetési haladékért, tartozás elengedéséért kilincsel a tulajdonos önkormányzatnál, s soha nem eredménytelenül. Miközben folyamatosan díjhátralékban szenved, az engedmény soha nem marad el, s maholnap a város fog fizetni, hogy a bérlő üzemeltesse a létesítményt.
10. Hasonlóan érthetetlen kapcsolat fűzi városunk első emberét az önkormányzat tulajdonát képező Fontana Hotel üzemeltetőjéhez is. A 17 szobás, konyhával és étteremmel rendelkező 1032m²-es létesítményt bérlő, és üzemeltető Mobil Gastro Service Kft. tulajdonosa hosszú évek óta díjhátralékban szenvedett. Bár időközben csődbe ment, de új céggel ésnévvel MGS Fontana Kft-ként ismét elnyerte polgármesterünk bizalmát, aki újfent megszavaztatta további bérletként a már új cégnek a korábbi 1,7-2 millió Ft+Áfa éves bérleti díjjal szemben immáron 10.000 Ft+Áfa/hó díjért a komplett szálloda/panzió üzemeltetését. Az évek során „elengedett” díjtartozásról, közüzemi számlarendezésről nem is beszélve. Vállalkozó barát politikát hirdetett, de a díjhátralékos helybéli kisvállalkozó telephelybérletét a haladékkérelem ellenére felmondta.
11. A gazdasági élet ösztönzésének új eszközeként beindított rendszernek köszönhetően városunk is sikeresen pályázott anno, s a Gazdasági Minisztérium 116 milliós támogatásával létrehozta saját ipari parkját. A munkahelyteremtés jegyében remélt 800 új munkahelyből még száz sem lett, s a területet másfél évtized alatt sem sikerült benépesíteni. A kevés tőkével rendelkező kezdő vállalkozások „ingyenes letelepítése” helyett bevételnövelésre törekedve drága pénzért kínálta a területet. A kudarcot látva ismét csókosa gyarapítására használta a közvagyont. A betonüzem áttelepítése érdekében az értékesebb s nagyobb közművesített belterületi ipari parkiingatlant elcserélte egy kisebb, külterületi, közmű nélküli szántóterületre. Az elcserélt külterületre ígért és a csereértéknél „figyelembe vett”védősáv (fásítás) kialakítás az óta sem történt meg. Ugyancsak bevétel növelési szándékkal adta el később a terület egy részét az ipari parkba ugyan csak nem illő, de a rendezési tervmódosítással, önkormányzati rendelettel legalizált TESCO áruházláncnak, pedig a szükséges terület a parkkal szemközti oldalon (magánterületen!) rendelkezésre állt, de egyúttal oda a rendezési terv érdekes módon nem tette lehetővé a beruházást.
12. A város költségvetési üzemének hulladékkezelési tevékenységét megpályáztatásakor nem a pályázatbíráló bizottság által nyertesnek ítélt magyar önkormányzati szolgáltatóval, hanem a magántulajdonú osztrák céggel kötött szerződést, miután a testületet a bírálatot követő zárt ülésen „meggyőzte”. Miután az üzem speciális járműparkját (10 db.) jutányos áron eladta az új szolgáltatónak, az önkormányzat tulajdonát képező 7 ha-os hulladéklerakóját 100 Ft.+Áfa/évdíjért 10 évre bérbe adta a szolgáltatónak. Anno a bérlő 50 évre ítélte elegendőnek a lerakó kapacitást. Ezután a környék településeinek hulladékát is a város lerakójára hordta irreálisan alacsony árat fizetve az önkormányzatnak a szolgáltató, de e díjakat a vonatkozó törvény és a szolgáltatási szerződésben előírt rekultivációs alapban nem különítette el. A szerződés lejártakor ugyan még élt a törvény, de az elszámoltatás elmaradt, s polgármesterünk az új szerződésből már kihagyatta a vonatkozó passzust.
13. A város hulladékát a korábbi 5 km. helyett most 50 km-re szállítják, jelentős lerakási díjért és szállítási többletköltségért. A hulladékkezelési szerződésekkel évek óta, s jelenleg is probléma van, mert a szerződő önkormányzat rendre a szolgáltató érdekeit képviselve, a városlakók hátrányára, kárára köti a gyakran törvénytelen megállapodásokat, szerződésmódosításokat. A Mecsek-Dráva programhoz több mint egy évtizede csatlakoztatta a várost, s miközben már a negyedik szolgáltató végzi a hulladékkezelést, s többszörösére növekedtek a díjak, a város semmilyen hozadékát nem érzékelheti a gigantikus összefogásnak. A szolgáltató a polgármesterünk elvtelen lojalitását térítésmentes szolgáltatásokkal hálálta meg, valamint a képviselők egy részére is VIP szolgáltatást nyújtott (Német Bundesliga meccs élőbenegykis sörözéssel), ami ugyancsak kimeríti a korrupció fogalmát.
14. A hulladékkezelési szerződés lejártakor kötött új szerződésben a díjszabás átstrukturálásának köpenyében az aktuális törvényi előírást kijátszva, ill. megsértve, jelentős (33%-os) díjemelés terhét rótta a városlakókra. Az 50%-os kedvezmény ajánlatával nyertes pályázó a kedvezményt később eltörölve újabb többletköltséggel terhelte a szolgáltatást kényszerűen igénybevevőket. A felháborodást követően a polgármester a beígért korrekciókat (kisebb 50 l-es edényzet, valamint az eredeti díjkedvezmény mértékének és körének visszaállítása) a mai napig nem teljesítette, miközben a környező települések vezetői jelentős engedményeket harcoltak ki a közös szolgáltatótól.
15. A jelenleg már állami tulajdonban lévő, de a korábbi évtizedekben önkormányzati tulajdont képező kórház leépítésének is tevékeny részese volt polgármesterünk. A szűkös finanszírozás ellenére sajátjaként kezelte a kórház kasszáját. A likviditási gondokkal terhes nehéz időszak kezdetén 9 alkalommal összesen 184 millió Ft-ot vont el kérésekkel majd utasítással az intézmény kasszájából a város működtetéséhez. Nem csatlakozott a megyei egészségügyi informatikai rendszerhez, s elmulasztotta, illetve késedelmesen nyújtotta be intézményünk fejlesztési tervét a megyei egészségügyi koncepcióhoz. Az intézmény az elmúlt évtizedben strukturálisan leépült (az egykori 600 ágyas kórház ma alig 180 aktív ággyal rendelkezik), s az ingatlanok, műszerek berendezések többségének állapota sem felel meg a jelenkor színvonalának. A gyermek, szülészet, baleseti sebészeti osztály megszűnése mellett örökös szakemberhiány van, mely csak többletköltségekkel és ellátási hiányosságok (vidéki orvosok késve, vagy nem érkeznek meg a kiírt időben) mellett mérsékelhetők.
16. A későbbiek során privatizáltatta az intézmény működtetését és vagyonkezelését, s az intelmek és tiltakozások ellenére egy tőkeszegény, tapasztalatlan „nyertessel” kötött szerződést, majd a nyertes továbbpasszolta a nyereményét a leánycégének, s hogy helyi adót se kelljen fizetnie - polgármesterünk aktív passzivitása mellett - átalakítatta nem fizetős céggé (nonprofit Kft.), ezzel a trükkel jelentős adóbevételtől fosztva meg városunkat. A több biztosítós egészségügyi rendszer bevezetésére, a vizit és kórházi napidíjra, pályázati forrásokra spekuláló cég számításai nem jöttek be, ezért a szerződésben foglalt kötelezettségeinek folyamatában nem tett eleget. Ennek ellenére az önkormányzat passzív szemlélője volt csak a folyamatnak, majd rendre hozzájárult a szerződésben vállalt, de nem teljesített feltételek partnere igényei szerinti teljesítéshez, egyszer sem vetve fel a szerződés esetleges felmondásának lehetőségét. A privazitátor által szerződésben vállalt beruházásainak határidős teljesítésének elmulasztásai miatt a tüdőgondozó épületét és az ötvösi kastélyt sem tudta visszaadni, ezért az önkormányzat az időközi „államosítás” következtében e két ingatlant kompenzálás nélkül elvesztette, ezzel is több tízmilliós kárt szenvedett a város.
17. A megfontolatlan intézményi struktúrafejlesztés felesleges többletköltségeket rótt és ró az önkormányzatra. A város különböző, egymástól távol lévő helyein lévő sportcsarnok, strandfürdő, tanuszoda, gyógyfürdő üzemeltetése csak létszámtöbblettel és rossz kihasználtsággal biztosítható. Ugyanígy felesleges és megalomániás beruházások (Bárdos iskola, kollégium, művelődési ház) elhibázott funkciókkal, kihasználhatatlan térmértékekkel többlet fenntartási költséggel járnak.  
18. A város tulajdonát képező vízi közmű hálózat üzemeltetésére kötött szerződés koncessziós díját, a polgármester a mindenkori testület mögé bújva a szerződési és törvényi kötelmek ellenére más célra használja, folyamatosan feléli. Az elmúlt két évtizedben több mint 600 millió Ft. koncessziós díj nem lett visszaforgatva az ivóvíz és szennyvíz közműhálózat rekonstrukciójára. A többnyire láthatatlan (talajban lévő) hálózat állapota ismeretlen, s „időzített bomba”. Az idővel aktuálissá váló vezetékcserék elviselhetetlen terheket róhatnak önkormányzatunkra.
19. A rendeletileg támogatott és folyamatosan pályázható panelprogramból Nagyatádon semmi nem valósult meg. Miközben a megyeszékhelyen több mint 4000 lakás került felújításra, városunkban egy sem. Nagyatádon 1700 lakás volt érintett, de csak egyetlen társasház nyújtott be elfogadott eredményes pályázatot. Polgármesterünk mondvacsinált ürüggyel meghiúsította a támogatás igénybevételét, s a vonatkozó önkormányzati rendeletet is hatályon kívül helyeztette. Ezzel 80 millió Ft. támogatástól fosztotta meg a közösség lakóit. Amennyiben Ormai legalább annyira fontosnak tartotta volna annak a mintegy 5000 érintett ember életkörülményein történő javítást, mint amennyit a látványberuházásokra fordított, akkor legalább lett volna értelme a város eladósításának.
20. A különböző Uniós projektek önrészének finanszírozása céljából Nagyatád kötvény kibocsátást kezdeményezett és fogadtatott el a tájékozatlan képviselőkkel. A svájci frank alapú 900 millió Ft-os 15 év futamidejű, 2 év türelmi idejű, 3,2% kamatozású hitel nagyobb részét egyéb célokra költötte, ezért a későbbiekben felmerülő önrészek befizetésére újabb hiteleket kellett felvenni. Ezt megelőzően azonban - a kitudja miért és hogyan - elkötelezett polgármesterünk a hitelnyújtó bank kérésére a kedvezőtlen árfolyamváltozásra hivatkozva külön ügynöki díjat is fizettetett az önkormányzattal.
21. A törlesztést a város nem tudta kiszorítani költségvetéséből, s még a kamatok fizetése is gondot okozott. Egy csődkerülő újabb lehetőséggel élve a régi kötvénycsomagot, a hitelfelvételi törvényi korlátot megkerülve, költségvetésen kívüli átfuttatással, jelentős többletköltséggel újabb (Atád2) kötvényt bocsátott ki új feltételekkel. A szintén svájci alapú, 25 év futamidejű, három év türelmi idejű, változó kamatozású hitel a futamidő végére több mint 3 milliárd Ft. kiadást eredményezett volna az önkormányzatnak.  A város ezt a hitelt sem tudta volna rendesen törleszteni, de a kormány szerencsére időben átvállalta ezt az adósságot, s így megmenekült a csődtől Nagyatád.
22. Ciklusprogramjaiban sokat markolt, keveset fogott. A siker propagandáját áhítattal hallgató hívei nem emlékeznek, vagy nem akarnak emlékezni a korábbi évek ígéreteire. Gondoljunk vissza és nézzük meg, hogy hol tartanak a megvalósítások. Hol van az időskorúak lakóparkja, az időskorúak alapítványa, a fiatalok háza, a military park, a Nagyatád –kártya, új, ill. kibővített állatmenhely, forgalomlassító a Jókai lakótelepen, hiányzó utcanév táblák pótlása, kommunális és iparűzési adó csökkentése, csapadékelvezetők karbantartása? Mikor lesz Segesdig, Lábodig és Ötvöskónyiig érő kerékpárút, új termálkút, közösségi ház a vasúton túl és Henézben, Nagyatád Hírlap, gyalogos híd a csónakázótó szigetére, turizmust támogató TDM (Turisztikai Desztinációs Menedzsment) Dráva mente élővilágát bemutató állandó kiállítás a Látogatóközpontban, Bodvicai talpas ház helyreállítás, Taranyi-Berzencei utat összekötő út, és új munkahelyek?
23. A másfél évtizede ígérgetett „közös klozet” a trafóház mellett állítólag fél éve készen áll, de akkor miért vár az „avatással”, ill. az üzembe helyezéssel a polgármester a város napjáig? A választások előtti szalagátvágás most is fontosabb számára, mint a sokat hangoztatott idegenforgalom színvonalának mielőbbi emelése. A várost elkerülő út építését is sok-sok éve hangoztatja, de a jóváhagyott tervek, a kivitelező megléte ellenére a mai napig még egy kapavágás sem történt.
24. Máig is homályos a kollégium felújítása alkalmával a terv és a kiviteli költségvetés szerinti tojáshéj színű nyílászárók helyett a milliókkal olcsóbb fehér szerkezetek beépítéséből keletkező díjcsökkentés elmaradásának, valamint a kiszerelt öntöttvas radiátorok, a temető régi kerítésének, valamint a laktanya területéről „elpárolgott” kazánok és egyéb „vashulladék” sorsa.
25. Az egykori 10%-os helyi munkanélküliség a tervezett 4-5% helyett pillanatnyilag 28,1% annak ellenére, hogy fiaink és lányaink jelentős része Ausztriától az Egyesült Királyságig kényszerűségből szétszóródtak Európában, s nem a városi közmunkások számát gyarapítja, s semmit nem nőtt a város tőkevonzó képessége! Az országban 24 dinamikusan fejlődő kistérség van, de egy sem a Dél-Dunántúlon. Vannak fejlődő, felzárkózó, stagnáló és lemaradó térségek. Nagyatád a lemaradó kategóriába tartozik jelenleg is, Lengyeltótival osztozva a dicsőséges besoroláson.
26. A szennyvíztelepi bűz megszüntetésének több évtizedes sikertelenségét követően a cél érdekében felvállalta a térség gigantikus szennyvíz beruházási programjának gesztorságát. A térség szennyvízének behozatala a városba a lakótelep mellé, s a járásnyi közműrendszer üzemeltetési többletköltsége (átemelő szivattyúk, emelkedő díjak) jelentős mértékben fogja megterhelni az érintett településeket, ill. azok lakóit (nem lesz rezsicsökkentő), akik az előzetes hozzájárulást is többnyire hitelből fedezik.
27. A Bárdos projekt (Bárdos iskola felújítása, bővítése) során a kivitelezés jelentős csúszásáért megjáró minimum 300 milliós kötbért ismeretlen okokból kifolyólag (ahogy a sportcsarnoknál is) el akarta, s a presszionált peresítés ellenére továbbra is el akarja engedni. Még eszébe sem jutott senkinek, hogy a több mint egy éves csúszás miatt viselt kárt a kártérítés a kötbéren felül is megjárna, s esetleg azt is be kellene vasalni. Vajon miért? Kérdéses az is, hogy a kötbért miért nem hívatta le a szerződés szerint nála lapuló bankgaranciából, vagy a bankgarancia nem nyújtott fedezetet a kötbérre, vagy lemondott a szerződéses bankgaranciáról? Miért nem csak a különbözetet peresítette, ha volt, de nem elegendő nagyságú a bankgarancia? Kérdés az is, hogy a késedelemért a városnak megjáró napi 10 milliós kötbér esetén miért hosszabbította meg sorozatban a teljesítési határidőket? Miért nem volt fontos a polgármesternek, hogy a gyermekek és a tanárok az aláírt eredetei szerződésben foglaltak szerint egy évvel korábban élvezhessék a megújult intézmény előnyeit?
28. Az évek óta húzódó művelődési ház felújítását megelőzően figyelmetlenül járt el a kivitelező kiválasztásnál. Miután az első nyertes pályázó becsődölt, a második esetben sem kellő körültekintéssel (vagy nagyon is megfontoltan?) járt el. A szükséges munkaerő kapacitással és forgótőkével nem rendelkező nyertes konzorcium az építkezés során a polgármester új rezidenciáját rekord gyorsasággalfelépítette ugyan, mi közben a művelődési házat nem fejezte be.
29. A törvényi változások alkalmával a szervilis testület segedelmével, polgármesteri díjazását a keretek sajátos értelmezése alapján az egekbe emeltette. Így fordulhatott elő, hogy a tízezer lakosú város vezetője százezres városnál járó bért, és költségtérítésnek nevezett díjat vesz fel sok év óta, miközben a város költségén a hivatali gépkocsit használja megyei közgyűlési munkássága érdekében is (amiért külön térítést kap). Kiváló teljesítményét hangoztatva több éven keresztül 2-4 millió Ft-os jutalmakat is megszavaztatott magának. De még ez sem volt elegendő, mert a megemelt költségtérítése mellett több alkalommal kifizettetett szabadságmegváltás címén is 2-3 millió Ft-ot, ami a járulékokkal nem kis terhet rótt a költségvetésre. A vonatkozó rendelkezésekre tekintettel a városban rajta kívül egyetlen embernek sem fizettek ilyen jogcímen.
30. Az éves közmeghallgatás intézményét kiüresítette. A renszerváltoztatáskori 200 fős érdeklődő hallgatóság a polgármester hozzáállása miatt mára teljesen elfogyott. A testületi tagok kiskorúsítása, a vonatkozó szabályzat módosítgatása, az egyenes válaszok elmaradása eltántorította az érdeklődőket a részvételtől.
31. A közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvényt sajátosan értelmezve rendre szabotálja, vagy megtagadja az igényelt közérdekű adatok kiadatását. A Bárdos ügyben elvesztett ez irányú per sem tartja vissza, hogy újra és újra akadályozza a közérdekű adatok, információk elérését. Jelenleg is azonos irányú per van folyamatban, mely várhatóan ismét a hivatal elmarasztalását eredményezheti.
32. Zsákmányosztó hatalma érdekében új csapatát is cserbenhagyva elárulta mentorát. Elfeledve az általa élvezett világjárást (Kínától a Baltikumig?) és sokmilliós juttatásokat. Neki természetes az is, hogy megyei képviselői tisztségéről és főként az azért járó anyagi juttatásról annak ellenére sem mond le, hogy azt a szervezetet, amely oda bejuttatta elárulta, annak vezetőjét megalázó procedúrának vetette alá, míg maga a saját aláírásával elvállaltakat sem tekinti becsületbeli ténynek.
33. Magyarságtudatból többször is „jelesre” vizsgázott. Azon az ominózus decemberi napon, széleskörű és hatékony propagandája eredményeként Nagyatád gyalázatosan leszerepelt, és megbukott szolidaritásból. Amíg a külhoni magyarok kettős állampolgárságához szükséges törvény megalkotását támogató IGEN szavazatok száma országosan 51,6%, megyei szinten 54,7%, Csurgón 60,7% volt, addig a nagyatádiaknak csupán 43,5%-a ítélte úgy, hogy a külhoniakkal való összetartozást kívánatos az állampolgárság megadásával erősíteni.
34. A vörös csillagot legnagyobb sajnálatára már nem tűzetheti fel a városháza homlokzatára, de lojalitását demonstrálva a történtek ellenére felhúzatta egy kis időre a székely lobogót, s az uniós zászlótól sem idegenkedik. A városnak adományozott 56-os lyukas zászlót azonban az átvétel óta rejtegeti.

Sorolhatnánk még polgármesterünk kisded játékait napestig, de hiába, mert elfogult, alulinformált, tájékozatlan hívei és szervilis képviselőtársai elnézik minden botlását, fenntartás nélkül elfogadják minden intézkedését.

A dolgok jelenlegi állása szerint sajnos potenciális ellenjelölt hiányában, ha nem kis izgalommal is, de készülhet hatodik ciklusa megkezdésére, ámokfutása folytatására. Írom mindezt annak tudatában, hogy anno 1994-ben a nyíltan hirdetett voksommal támogattam az időközben méltatlanná vált polgármesterünket. Már korábban beláttam tévedésem, amiért jegyzetemben elnézést kértem, s bár tévedni emberi dolog, de megismétlem, „NEM ILYEN LOVAT AKARTAM”!

Aki a fentiek ellenére úgy ítéli, hogy valóban „értékteremtő évek” állnak a MI PISTÁNK által vezetett város mögött, az októberben húzza be ismételten az X-et Ormai István neve mellé, és élvezze, vagy tűrje továbbra is áldásos tevékenységét.

Nos, eddig az idézett korábbi véleményemről készült jegyzet, ami természetesen semmit nem vesztett aktualitásából, mi több időközben komoly „megerősítést” nyert.

Újabb észleléseimről, s véleményemről a következő jegyzetemben szándékozom tájékoztatni az urnákhoz készülődő nagyatádi választópolgárokat.