HTML

Nagyatádi egyenes beszéd

"A hír szent, a vélemény szabad"

Friss topikok

  • Prof. Wurm: Ez egy érdekes és főleg tanulságos választás volt az összes országos párt számára. A véleményem ny... (2022.04.17. 20:04) Mi történt velünk?
  • bakos.jozsef: @újnagyatádot: Tisztelt "ELNÖK"(?) Úr! Sajnálom, hogy nincs annyi vér a pucájában, hogy névvel fej... (2020.02.26. 22:26) NESZE NEKED NAGYATÁDI VÁLASZTÓPOLGÁR!
  • Nepcsi: Nem kívánok Bakos József és Prof Wurm múltfeltáró eszmecseréjének döntnöke lenni, de az bizonyos,... (2020.02.10. 20:29) MI PISTÁNK és az "Ő ÖNKORMÁNYZATA"!
  • stb.: E cikkről eszembe jutott a Titkok könyvtára (The Librarian) című film Noah Wyle főszereplője, aki ... (2020.02.09. 09:14) A MI PISTÁNK és az "Ő ÖNKORMÁNYZATA". II.
  • Nepcsi: Ne feledjük azt sem el, hogy a "Mi Pistánk"első sürgős vagyonértékesítő lépései során gazdaságtala... (2019.12.17. 18:23) Janus-arcú MI PISTÁNK?

Linkblog

Február végén némi színházszünet után városunkba látogatott a közkedvelt „ámbár tanár úr” színtársulata. A színészek megérkezését örömmel fogadó több mint 300 fős közönséget azonban melegében lelohasztotta a közreadott hír, miszerint ebben az évben ez lesz az utolsó színházi előadás Nagyatádon.

Arról, hogy miért, nem szólt a hírközlő, de az már úgy néz ki, nem is tartozik a nagyérdeműre.

Ha egy virtuális közmeghallgatáson felteszem a kérdést, akkor lelki füleimmel már hallom is a választ; nem bírja a költségvetés. Na, egy ilyen válasz generálja a további kérdéseket, melyre az „illetékes elvtársak” tuti nem tudnak elfogadható magyarázatot adni.

A város költségvetési helyzete korábban sem volt rózsás, mi több, sokkal rosszabb volt az adósság konszolidációig.

Akkor hát miért költöttünk több százmillió forintot a művelődési házunk felújítására, ha nincs pénz az „üzemeltetésre” ill. a tartalommal való megtöltésre? Miért vesztettünk több milliót a kivitelezők buktájának lenyelésével, ha nem futja néhány színházi előadás finanszírozására?

Mert a „bálabutik”, a csókos közösségek ingyenes összejövetele, pártgyűlés stb. lehet az intézmény funkciójában, de akkor ne Kulturális Központnak nevezzük.

Igen, köztudott, hogy a rendezvények zöme (ha nincs pályázati pénz) ráfizetéses az időnként alacsony érdeklődés miatt, de sok éve ráfizetéses a helyi közlekedés is a csekély utas szám miatt, s nem rentábilis a strand és a sportcsarnok üzemeltetése sem a kívánatosnál kevesebb látogató végett.

A prioritások figyelembevételével ezek finanszírozására is szolgálnia kell a költségvetésnek, mert ugyebár az adófizetők (helyi lakosok) pénzéről van szó.

Jómagam és még az a 20-30 városlakó, aki eddig is eljárt a megyeközpont állandó színházába, remélhetően ezután is részesül majd maradandó színházi élményekben, de hol marad majd a többi kultúrára szomjas helyi polgár igényének kielégítése?

Az elmúlt három hónapban a testület legfőbb gondja a polgármester javadalmazása volt. Decemberben jutalmazás, januárban illetményemelés, februárban cafeteria. A decemberi bőkezű jutalmazásakor (3,3 millió Ft.) is már tudvalevő volt, hogy a parlament napirendjén szerepel a polgármesteri illetmények módosítására vonatkozó törvénytervezet. Ennek ellenére a testület az amúgy is jelentősen megcsappant költségvetés terhére bőkezűen adakozott, mondván, hogy a polgármester megérdemli (a városlakók nem?).  

A költségvetéssel egy időben az önkormányzati feladatok is jelentősen megcsappantak. A két ülés közötti tájékoztató szerint a polgármester elfoglaltságának (havi néhány „pofafürdő”) együttes időigénye sem tesz ki három munkanapot, a két jólfizetett alpolgármesterről már nem is szólva. Ha nekik kellene tájékoztatást adniuk milyen önkormányzati munkával töltötték a hónapot, hát igen csak nagy kínban lennének mivel köztudott, hogy polgármesterünk nem szívesen ad át feladatot, még kevésbé információt.

Ha ismét félrehúzzuk egy kicsit a függönyt és bekukkantunk a kulisszák mögé, ismételten láthatjuk, hogy polgármesterünk és szervilis holdudvara (esküjével ellentétben) nem a közösségi, hanem az egyéni és szűk csoportérdekeket képviseli.

Ha színházra nem futja, akkor ugyan már miből telhet majd méregdrága „Ormai TV” vezetőre?

A megyeközpontban ugyanis azt hallottam, hogy a Kapos Holding egykori szóvivője Nagyatádra készül.

Az köztudott, hogy a helyi TV vezetői státusza a közelmúltban megüresedett. Bár korábban a TV vezetőt a testület tudtával (pályáztatással) nevezték ki, de most erről nem hallani, ezért feltételezhető, hogy ez a poszt is a polgármester „zsákmányhelye” lett, az alaposan megfogyatkozott kegyhelyek pótlására.

Mivel nem egy „mezítlábas káderről” van szó, s ha valóban Atádra készül, a jelölt javadalmazási igénye bizonyára jelentősen meghaladja elődje illetményét. Van persze lehetőség külső tanácsadóként történő alkalmazására is (ezt manapság előszeretettel alkalmazzák) de ez szintén indokolatlanul megterhelő kiadás lenne szűkös költségvetésünkre, amikor a pénzügyi bizottság az ez évi költségvetés tárgyalásakor cca. 96 millió Ft. működési képesség megőrzését szolgáló támogatási igény benyújtására tett javaslatot.

Nos, akkor nézzük, hogy a fáma szerint vajon kivel is egyezkedik a háttérben városvezetőnk.

INDEX 2014. március 12. Leváltották a Kapos TV vezetőjét, hallgat a helyi média

„A pőre tény: január elsejével leváltották Katona Józsefet, a Kapos Tv ügyvezető igazgatóját. „Gyorsan, nyersen”, ahogy a költő mondja, és persze indoklás nélkül. Személyében korántsem kell sajnálni, hiszen hűséges, hiperlojális szolga volt, már nézésével is azt üzente a világnak: bármit megteszek, amit akartok. A városi szolgáltató holding sajtósaként a tejbe is lesz majd mit aprítania – nyilván ezért is hallgat mélyen.”

Ha a hír igaznak bizonyul, akkor újabb kérdések merülnek fel. Ilyen „ejtőernyőzésre” van pénz a költségvetésben? Egy „vidéki” vezető napi utaztatása, vagy helyi elhelyezése (ha csak nem költözik Nagyatádra), a elődjénél garantálhatóan magasabb illetmény jelentős többlet kiadást eredményezhet. Az intézmény szűkös költségvetése, a feladatok csökkenése, a néhány fős „stáb” miért igényel külön vezetőt, amikor van egy központi vezető, s a NVTV. a jelenlegi helyzetben is maradéktalanul üzemel.  Nem akarnék összeesküvés elméleteket gyártani, de valami ismét bűzlik Dániában, ill. Nagyatádon.

Az újabb lehetséges „mutyi” forgatókönyve még ismeretlen, de nézzük a tényeket.

Az új jelölt a kormánypártot szolgálta előző posztjain, ezért látszólag a kormánypárt „kegyvesztett” embere, s mivel a polgármesterünk érthető okokból sohasem szívlelte a narancsillatot, igen csak nyomós oka lehet egy ilyen botor cselekedetnek. A polgármester televíziójába beengedni az „ellenzék” emberét olyan meggondolatlanság, mi több, felelőtlenség, amit a legnagyobb rosszindulattal sem nézhetünk ki a MI PISTÁNK-ból. Akkor mi lehet még?

 Ha kicsit korábbra visszamegyünk a „pályázó” nacionáléjában, egy újabb lehetséges ok is felmerülhet. Az évtizedekre visszanyúló televíziós és újságírói tevékenység beleesett egy-két szocialista ciklusba is, melyeket ugyancsak maximális lojalitással szolgált. Ha régi harcostárs volt, az-az egy hajóban evezett egykor polgármesterünkkel, akkor nem válhat aktuálissá egy fentről csengő telefon? „Elvtárs segítsd a lebukottakat”! Alternatívaként ez is felmerülhet, de ha már a fikcióknál tartunk, egyéb is elképzelhető.

Például az NVTV egyértelmű kisajátítása egy barba trükkös kiszervezéssel. Egy tapasztalt hozzáértő és néhány Anonymus „mecénás” segítségével a választásokra a médiatörvény ellenére megfoszthatják a kormánypártot a helyi média legfontosabb és legütősebb felületétől.

Ha netán tényleg igaz a hír, vajon mi lehet az oka? Tán nem egy újabb szégyenletes politikai paktum van készülőben?

Az esetlegesen szóba kerülhető (már korábban is elhangzott) dajkamese, miszerint az új KATONA kapcsolati tőkéjével nyitogatja majd a „minisztériumi ajtókat és kasszákat”, helyből kétséges, ill. illúzió, hiszen kétszer is kitette a szűrét a „pénzosztó”, s nem életszerű, hogy utólag gyógyírként milliókkal kenegetnék egy „sérülten távozott katonájuk” sajgó sebeit.

Ahogy anno Kaposváron hallgatott az ügyről a média, úgy Nagyatádon is néma csend veszi körül a városatyákra sem tartozó ügyet.

Még nem szagolhatjuk mi fő Dél-Somogy politikai kondérjában, de az biztos, hogy bármilyen kozmásra is sikeredik az új kotyvalék, a végén, mint mindig ezután is a választók ehetik meg.

Amíg kiderülnek a valós okok, mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy mit néz ki a történésekből.

Bár távolinak tűnik, de az újabb választás közeleg, ezért aztán bizonyára lesz részünk színielőadásokban doszt.

Addig is javaslom a tisztelt képviselő-testület hiperlojális tagjainak, hogy a költségvetési spórolásnál körültekintőbben járjanak el, s a megváltozott körülményekre tekintettel a „kulturális forradalom” kitörése előtt először saját működésüket revideálják. A kormánypárt illegalitásba vonult frakciójának pedig jelzem, hogy ha a polgármester új KATONÁJA elsejével véletlenül tényleg hadba állna, az nem lesz áprilisi tréfa!

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Sajnos nem, a lottóm nem jött be, csupán egy korábbi jegyzetem prognózisa, de az is csak részben, mert a „bárányok” ahogy az várható volt, hallgatnak.

November 29-i (Mutyi Pista prémiuma?) jegyzetemben közreadtam, hogy városanyáink, ill. városatyáink miként vélekedtek polgármesterük tevékenységéről. Bár a jutalmazási javaslatot alátámasztó indokolást a mai napig nem tárták a szavazópolgárok elé, de az indítványozott több mint 3 milliós „prémiumot” a képviselők (egy kivétellel) egyhangúan megszavazták.

Tekintettel arra, hogy választópolgárként kialakított véleményem a javadalmazást illetően homlok egyenest eltér a képviselőkétől, ezért részletes egyéni indokolásomat egy újabb jegyzetben (XII. 3-án A tények!) adtam közre. Mint azt már korábban írtam, az értékelő blog jegyzetet az elektronikus szolgáltató egyik napról a másikra törölte. Több mint valószínű, hogy a leírtak nem az internetes szolgáltató szemét bántották, de tény, hogy a törlést kérelmező indokolását a mai napig nem kaptam meg.

A polgármesteri jutalmazási előterjesztés szóbeli indokolása során elhangzott, hogy „régen kapott, nem is emlékszünk rá, van keret, ki tudjuk fizetni, más településen is adtak, a testület már nem emelheti a polgármester fizetését, stb.”.

Nos, mivel az élet a legnagyobb rendező, alig néhány héttel „Somogy leggazdagabb polgármesterének” jutalmazását követően, az önkormányzati törvény módosítását jóváhagyó parlamenti döntéssel (2017. január 1-el) korrigálták a polgármesterek fizetését.

Igaz, hogy a korábbiaktól eltérően a lakosságszámhoz igazítva kissé differenciáltabb, és ez által arányosabb lett a tiszteletdíj. Természetesen a méltányosabb díjazásból polgármesterünk sem maradt ki, s az új díjazás értelmében 33%-os „emelés” illeti meg. Ez azt jeleni, hogy január egytől 173.719 Ft-al kap többet az eddiginél.

Az érzékeltetés kedvéért megjegyzem, hogy a jelenlegi minimálbér 127.500 Ft.

A korrekció pikantériája, hogy a tényleges lakosságszámokat a bérrendező nem ”korrigálta” holott számos településnek már évek óta nincs annyi lakosa, amennyit a hivatalos statisztikákban szerepeltetnek.

Nagyatádon is jó, ha 9000 fő a tényleges lakosságszám, miközben 10.700 főt mutat a KSH.

Egy 13%-os emelés (73.200 Ft.) akkor is járna polgármesterünknek, de hát a statisztika a mérvadó, s ezért a 33% dukál.

Cegléden a jól informált polgármester „előrelátóbb” volt, mert az esetleges „szirénhangok” megelőzése érdekében indítványozta (s lássunk csudát, az érintettekkel elfogadtatta) a képviselői és bizottsági tiszteletdíjak 30%-os emelését. A mi polgármesterünk ilyet soha nem tenne, mert takarékos ember lévén, ügyel a város pénzére. Korábban még képviselői tiszteletdíj csökkentési indítványa is volt, amit aztán nagy bánatára nem fogadtak kitörő örömmel a döntéshozó érintettek. Miért ilyen rezignáltak képviselőink? Ki tudja a valódi okát? Vannak sejtelmeim, de nem festem az ördögöt a falra, mert a végén még megjelenik.

 A nagyatádi verebek egyre többen csiripelgetik miszerint városunk örökös polgármestere a „MI PISTÁNK” hatalmas dobásra készül. Az egykori apparatcsik, korábbi mentorának köszönhetően kellőképpen kicsiszolódva, annak korábbi produkcióját megirigyelve, politikai pályafutásának „koronázására” készül. A rossz nyelvek szerint fejébe vette, hogy nyugdíja előtt szenátor (parlamenti képviselő) lesz, ha addig él is. Még nem tudni milyen színekben, de a jelölt felhozatalt (és a háttér mutyikat) elnézve, még a „kormánypártiság” sem kizárt. Bár a realitások szerint „reménytelen” de a megyei vezércseréket elnézve (Donald Trump győzelméről nem is beszélve) a politikában semmi sem lehetetlen, ezért barátkozzunk (?) a gondolattal.

Mit keres polgármesterünk a parlamentben? Azt, amit az ott ülők! Sokat! Milyen jó hely lenne a közelgő nyugdíj felturbózásához. Vannak, akik nyugdíjasként is ott csápolnak, hát akkor a Mi PISTÁNK miért ne képviselhetné a lepukkant Somogy polgárait? Budapest nincs olyan messze, s ha a szükség úgy hozza, leendő szenátorunk bizonyára az Azori szigetekig is elmegy választóiért (a nem romákért is!). Mi lesz akkor Nagyatáddal? Semmi különös. Tovább csúszik a lejtőn, miközben szenátorunk zsákszámra hozza majd a pályázati milliárdokat. Valamelyik megválasztott helyettese meg majd elnavigálja a város süllyedő hajóját a mederfenékig, oszt jó napot. Az erre utaló jeleket, (Prológ, paktum, stb.) aki nem vak észlelheti.

A fenti alternatíva kissé sántít, de nem véletlenül, hiszen nem egyébről lenne szó, mint arról, hogy Rinyamente Cicerója a pozíciója megőrzése érdekében ismét paktumot kötne a regnáló hatalommal.

 A közelgő karácsonyra tekintettel nem szeretnék ünneprontó lenni, ezért megalapozott sejtéseimet ezúttal nem részletezem. Talán majd jövőre. Addig is mindenkinek Békés Boldog Karácsonyt, és Boldog Újévet kívánok!

 

Szólj hozzá!

„Tudom, hogy van neki, na, mije van neki, (szöszi haja helyett!) tyúkszem van a ….”. Természetesen nem a fején (azon vaj van), hanem a lábán. Honnan tudom? Onnan, hogy a december 3-i (A tények) jegyzetemet letöltött több mint 600 olvasó közül egyedül Ő „reagáltatott”. A tényekkel (a makacs dolgokkal) senki nem szállt pro és kontra vitába, csak a MI PISTÁNK?!

Na persze azt senki se gondolja egy percig sem, hogy cáfolatokkal, bizonyítékokkal teli kommenttel tiltakozott volna bárki a tények ellen, hanem ELTÁVOLÍTÁSI KÉRELEMMEL. Nem új keletű, hiszen ellenérvek híján már korábban is ugyanígy történt.

Aki még el tudta olvasni az emlékezhet rá, hogy tavaly már közreadtam városvezetőnk kisded játékait, de néhány nap után az internetes szolgáltató lakatot tett a jegyzetemre. Magyarul zárolta, az az „olvashatatlanná” tette. Ezt követően még kétszer tűztem tollhegyre a témát, da a szolgáltató azokat is zárolta.

Észrevételezésemre akkor még korrekten reagált a szolgáltató, és megküldte részemre a zárolást kérelmező levelét. Mint azt már korábban is közreadtam, a polgármester megkérhette a kellő kapcsolati tőkével rendelkező mutyi partnerét (hulladékkezelő szolgáltatót), hogy ugyan már intézkedjen valami jogi úton, mert hát azt Ő az önkormányzati közmeghallgatáson „beígérte”. Na, ez volt az a levél melyben bizonyítékok, cáfolatok helyett szerecsenmosdatás gyanánt sűrű hablatolással próbálták polgármesterünket ma született báránynak (aki mindenben az előírások szerint járt el) feltüntetni. Az internetes szolgáltató valószínűleg (az akkor mellékelt bizonyítékokra tekintettel) valószínűleg nem szopta be a cumit, de azért blokkolta a jegyzeteket.

Az elmúlt héten ismét az történt, hogy a jegyzet megjelenését követően egy pársoros levélben értesített az elektronikus szolgáltató, hogy a blog jegyzetemre eltávolítási, cenzúrázási kérelem érkezett. Ekkor már hiába kerestem a szóban forgó bejegyzést, az nyomtalanul eltűnt. Egy pillanatra a diktatúra előszobájában éreztem magam, mert szájkosarat is beajánlott a szolgáltató. Érdeklődő és többszöri kérelmező levelemre kissé újszerű hangnemben válaszolt, mert adatvédelmi okokra, valamint levéltitokra hivatkozva megtagadta az eltávolítást kérelmező levél megküldését. A korábbi „gyakorlatra”, valamint az Alaptörvény vonatkozó (IX. cikkére) tekintettel kissé értetlenül állok a történtek előtt, de a média elleni fellépésekre tekintettel respektálnom kell a szolgáltató magatartását.

Bár az eltávolítási kérelem példányával, ez alkalommal nem rendelkezem, de azért nem nehéz kitalálni, hogy ki írhatta, írathatta az eltávolítási kérelmet. Polgármesterünk ahelyett, hogy hamut szórna a fejére és beismerné KGST-s ügyleteit, inkább egy kis olajat önt a tűzre

Azt, hogy a regnáló hatalom miként bánik a médiával, azt hiszem nem szükséges ecsetelnem, ezért továbbra is a helyi testületre hárulna a feladat, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba. Mivel erre korábban is volt elég idő és lehetőség, de a „csapat” mozdulatlan és néma maradt, ezért hát balgaság volna bármit is elvárni tőlük.

Erre utal előző jegyzetem tartalma és egy újabb adalék is, ami megerősíti álláspontomat

Nem sokkal a november 29-i „prémiumos” bejegyzésemet követően egy érdekes kiadványt sodort postaládámba a langyossá vált esti szellő. Az igencsak „megsárgult” (alapból is sárga) kiadvány keltezése 1989 augusztusa, ami ugye nem tegnap volt.

A „berepült” brosúra nem más, mint egy MSZMP választási tájékoztató. Az alkalmi kiadvány nem a választópolgároknak, hanem kizárólag a rendszerváltás küszöbén az MSZMP megreformálására készülődő elvtársaknak készült.

A tájékoztatóban az alapszervezetek által jelölt, ill. delegált kongresszusi küldöttekhez (az MSZMP Városi Bizottsága által) intézett kérdésekre adott válaszokat tárta olvasói elé.

Bár a reformokra, ill. a hatalomgyakorlásban való részvételre vonatkozó válaszok is figyelemre méltóak, de számomra nem az volt az érdekes. Hát akkor mi? Nem titkolom, a válaszadó kongresszusi küldöttek személye.

Rábukkantam egy „szomszéd vári” polgármesterre, egy korábbi helyi képviselőre, egy MÓR -ra („a mór megtette kötelességét, a mór mehet”) de ami a legérdekesebb, hogy 4 az-az négy kongresszusi küldött (polgármesterrel az élen) 26 évvel a rendszerváltás után ott ül a jelenlegi képviselő-testületben és bizottságokban. „Na és, akkor mi van”, mondhatnánk így Horn Gyulásan.

A polgármesteri jutalmazás előterjesztésének kompetenciáját a polgármester (a korábbi SZMSZ módosításával), a Pénzügyi Bizottság kezébe helyeztette, melynek nem véletlen elnöke és tagja két egykori MSZMP kongresszusi küldött és harcostársa (mára már „Gesztenyés” színekben).

A „személyzeti” bizottságot is küldött, ill. harcostársa vezeti, ezért hát nem igazán kell kutakodni, hogy vajon miért szavazták meg az indokolatlan polgármesteri jutalmat, s miért nem „érdeklődtek” a Bárdos projekt, a MÜV -ház rekonstrukció, a polgármesteri rezidencia építése, a hulladékos mutyik, stb. felöl egyetlen alkalommal sem.

A tegnapi kanászkürtben Honecker elvtárs alteregója puffogtatja értékteremő „paneljeit”, sokszor hallott, de máig meg nem valósult grandiózus terveit, de mutyijairól egy szót sem ejtett. A megyei lapnak fizet(tünk) a dicshimnuszért, s ha netán nem ízlése szerint írnának, hát majd azt is letiltatná, vagy tovább nem szponzorálná.

Az „elvarázsolt” nyugger szavazóbázis ugyan alaposan megcsappant az elmúlt évtizedek során, de még mindig elegendő a „zsebre tett” kormányzati képviselők asszisztálásával a kontrolálatlan hatalomgyakorlás ciklusról-ciklusra történő biztosításához. A „rózsaszín” Atád helyzet látszatának fenntartásához hivatalból jelentősen hozzájárul az Ormai TV, a nem létező Nagyatádi Hírlap, az elsorvadt közmeghallgatás, valamint a médiafronton tapasztalható „szájkosár” osztogatás. Az össznépi majréról már nem is szólva.Bár Nagyatád elvileg többet érdemel, de érzékelhető javulásra a közeljövőben számítani hiú ábránd.A LEJTŐNKÖN nincs megállás! Korábbi költségvetésünk majd 60%-al csökkent, de probléma egy szál se.

A demokrácia működik, s a többségnek így is jó. Akinek nem tetszik, az mehet az eltávozottak után.Bár papíron még tízezer feletti település vagyunk, s polgármesterünk várhatóan ennek megfelelően részesül majd újabb fizetés és díjemelésben, pedig valójában már kilencezer lakosa sincs a városnak. Aki nem hiszi, járjon utána!

 

 

Szólj hozzá!

Nem, nem,nem és nem!

Nincs semmi tévedés, csak ezúttal csupán a kényelmesebb megoldást választottam észrevételem, ill.véleményem közreadásához. Nem vagyok vájtfülű, de élvezettel "hallgattam", s ezért úgy gondolván másoknak is tetszhet, ezért megosztom.

A plagizálásnak még a gondolatát is szeretném elkerülni, ezért  arra kérem az alábbi  blues "hallgatóit", hogy a cikkben található helységnevet és képviselői személyneveket szíveskedjenek behelyettesíteni, ill. "hazai szólamra" cserélni!

Talán bevezetőnek ennyi is elég lesz. Jó hallgatást (pardon, olvasást) és elmélkedést!

Képviselő blues... avagy akinek inge, vegye magára!
Szép napot kedves siófoki képviselők! 

Üdvözlet a Hölgyeknek, Uraknak! 

Jól vagytok? Munka, rendben? Család, rendben? Minden oké?... Az szuper! 

Akkor ezt meg is beszéltük, szevasztok, minden jót!

Ja! Jut eszembe... Van itt egy kis apróság, egy egészen jelentéktelen dolog, tulajdonképp ezért is keresnélek, zavarnálak Benneteket...

Kedves Csorba Ottó, Hamvas Péter, Lapos Gábor, Mezőfi Józsefné, Nagy Sándorné, Orbánné Wald Marianna, Dr. Safar Ahmed, Szajcz Adrián, Szamosi Lóránt, Ujvári István,Völgyi lajos! (abc-ben a gyengébbek kedvéért, nem rangsor, vagy bármilyen sor!)

- Nem tudom, feltűnt-e Nektek, hogy mi folyik városunkban és a legnagyobb közösségi portálon?
- Észrevettétek-e, hogy zajlanak az események Siófokon, városotokban?
- Hallottátok-e, hogy a polgármesteretek éppen fel akar oszlatni Benneteket? Igen, mindenkit, nem csak az "ősellenség" Fidesz-frakciót, de azokat legfőképpen!
- Látjátok-e azt a néhány tucat "véleményformálót", hőbörgőt, félreinformálót a közösségi oldalakon, a polgármester oldalán?
- Hallottátok-e, hogy miket terjeszt a polgármesteretek már az országos médiában is?
- Olvastátok, hallottátok, mesélték-e Nektek, miféle személyeskedés, gyalázkodás folyik ugyanezen helyeken? Rólatok, Veletek kapcsolatban, és rengeteg siófoki polgárral kapcsolatban? A polgármester szájából, a félrevezetett, kiabáló nép szájából és a mocskolódó polgármesteri trollok billentyűzetéből...?

Két válasz lehetséges.
Nem hallottatok, nem értesültetek ezekről.

Akkor írásom itt be is fejeződne, mert minden további mondat csak szócséplés lenne. Akkor, ebben az esetben nem szóltam. Nem szólok, mert a többi fennt említett dologgal együtt ezt sem olvassátok. Akkor fogalmatok sincs semmiről. De akkor úgy gondolom, nem csak a képviselői címre, de a siófoki polgár címre is totálisan alkalmatlanok vagytok! Valószínűleg ebben az esetben ezt nem csak én gondolom így.

Tudtok, hallottatok róla, olvastatok róla.

Akkor egy nagyon fontos kérdést tennék fel és úgy hiszem, nem csak a magam nevében, de minden siófoki nevében is.

Tényleg ennyi lenne a véleményetek a város "közügyeiről", a város jelenlegi állapotáról, a polgármesteretek jelenlegi nyilatkozatairól...?
Az 'ennyi' alatt természetesen mindazt értem, amit az egyszerű polgár Tőletek láthatott, hallhatott az elmúlt napokban. Kerestem, kutattam a nyilatkozataitok után, a személyes véleményeitek után. Médiában, közösségi felületeken, hozzászólásokban, kommentárokban. Mit tapasztaltam, mint egyszerű városlakó?

Semmit. Nulla véleményt. Zéró megnyilvánulást.
És itt nem a papírízű közleményesdit értem, - bár abból sem volt sok. A Ti saját véleményeteket, a Ti saját, képviselői véleményeteket, gondolataitokat! Hiszen a többségeteket személyesen ismerjük, együtt élünk egy városban! Hiszen választóitok többségét, de akár az általatok képviselt városrész lakóinak nagy részét Ti magatok is jól ismeritek. Akár gyerekkorotok óta. Egy városban élünk... És nem, az otthoni, szűk családi, szűk baráti körben megbeszélt vélemények, észrevételek nem számítanak.

Ti képviselők vagytok, megválasztottak vagytok, közszereplők vagytok!

Szóval? Nincs talán nyilvános véleményetek? Az mégis hogy lehet? Akkor hogy lehettek képviselők, felelős testületi tagok? Szavaztok, döntötök, tárgyaltok, de véleményetek az nincs? Vagy nem tartozik ránk? Az nem lehet... Benne van a nevetekben: képviseltek. Képviselitek a rátok szavazókat, a körzetetekben, a városotokban lakókat. A siófokiak nagy többsége, a normális, átlagos polgárok döbbenten nézik, olvassák, hallgatják a polgármester ámokfutását, a közösségi oldalon történő gyalázkodást, személyeskedést. Az árokásást, a "mindenki ellenem van, aki nem ért egyet velem" -kiabálást, a "mindenki mocskos fideszes, talpnyaló, bérenc, akinek más a véleménye" - mantrát.

Napok teltek el, és Ti nem érzitek úgy, hogy esetleg meg kellene szólalnotok a várost fogalkoztató témákban. Erre nincs - nem lehet! - semmilyen magyarázat. Ha egyetértetek a polgármesterrel, akkor álljatok mellé! Ha nem értetek egyet vele, mondjátok el Ti hogy látjátok a dolgokat! De ez a hallgatás, lapítás... semmi jóra nem fog vezetni.

Talán nem tudtok semmilyen médiának nyilatkozni? Keressetek, tele a világ felülettel! Talán nem facebook-oztok? Könyörgöm! 2016, lassan 17 van, a 21. században vagyunk! Itt ez a remek közösségi oldal - ahol nem mellesleg pont az egész cirkusz is zajlik - tessék használni! Nincs kifogás. Nem lehet kifogás. Képviseljetek már végre valamit!

Talán féltek? Féltek a mocskolódó FB kommentektől? Ne aggódjatok, azt már rengeteg városlakó megtapasztalta. És elárulom: nem fáj! Féltek, hogy kiteregetik a "szennyeseteket"? Miért, van Nektek olyan? Van bármi félnivalótok? Aki demokrata, az nem fél. Ne féljetek hát!

Ez nem kérés, ez a minimum elvárás Felétek minden választópolgártól! Ha arra nem vagytok képesek, hogy tájékoztassátok a város polgárait, mégis mit várhatunk Tőletek? Ebbe gondoljatok bele. Mert lassan a siófokiak is bele fognak gondolni...

Kedves képviselők, kedves

Csorba Ottó, Hamvas Péter, Lapos Gábor, Mezőfi Józsefné, Nagy Sándorné, Orbánné Wald Marianna, Dr. Safar Ahmed, Szajcz Adrián, Szamosi Lóránt, Ujvári István,Völgyi lajos!
Addig képviseljetek bennünket, polgárokat, amíg még kíváncsi Rátok egyáltalán valaki! Mert ha folytatódik ez a nagy csend Részetekről, nos akkor egyetlen igazság, egyetlen vélemény marad. Csak az lesz a meghatározó, amit a polgármester és a jól ismert - bár álnevek mögé bújó - holdudvar akar elhitetni, csak az marad amit ők akarnak elterjeszteni. Minden más megy a levesbe, minden más vélemény el lesz nyomva, Veletek együtt! Csak idő kérdése.

Szóval, ha ezt nem teszitek meg még időben, akkor bizony még a jelenleg többségben lévő  normális siófoki polgár is azt fogja kívánni,

Oszoljatok, és jöjjenek olyanok, akikre lehet számítani! 

Vagy szerepeljetek, hiszen közszereplők vagytok!

 

 

Szólj hozzá!

Szokásos „országjáró” programomról hazatérőben több településen átutazva nem tudtam nem észrevenni a karácsony közeledtének harsány jeleit. Ismét mind minden esztendőben feldíszített karácsonyfák, villanyfüzérek tömkelege hirdeti országszerte a készülődést a legnagyobb ünnepünkre. Nem úgy Nagyatádon, ahol díszkivilágítás híján, csak a nyomda tetején díszelgő városzászló lengedező foszlányai fogadják a városba érkezőket. Persze, hogy tudjuk „szegény az eklézsia”, no de ennyire?

„Dübörög a gazdaság” s Nagyatád szénáját is rendben lévőnek hirdetik, ezért kíváncsian kukkantottam bele a legutóbbi testületi ülés előterjesztéseibe, hátha találok utalást a kialakult helyzetre. Mivel semmi érdekfeszítő napirendet nem leltem a honlapon olvasható iratokban, a néhány mazochista polgártársamhoz csatlakozván megnéztem a 24-i ülés felvételét. Bár ne tettem volna!

Távol áll tőlem, hogy szándékosan borzoljam a közvetítésről véletlenül, vagy szándékosan lemaradtak kedélyállapotát, de az észlelteket meg kell, hogy osszam a „olvasóimmal”.

Az ülés elején mindjárt az első napirendi pontnál (a köztisztviselői juttatások kiegészítésként) városunk pénzügyminisztere (pardon, bizottsága) ÖNÁLLÓ (a polgármester által megfogalmazott!) javaslattal állt elő.

A javaslatának indokolását (amit szintén maga a polgármester fogalmazott meg!) senki ne keresse a városi honlapon, mert az nem került fel a napirendi előterjesztés mellé, s az ülésen sem olvasták fel. Azt az ülés előtt osztották ki a döntésre jogosult városanyáknak és városatyáknak.

A „titkos dokumentumot” cinikus pofátlansággal a korábbi évek gyakorlatának megfelelően, ismételten egy „gesztenyés” csókos javasolta elfogadásra az előzetesen meg nem kérdezetteknek. Mivel az SZMSZ (Szervezeti és Működési Szabályzat) ciklus elején történt módosítása a jutalmazási kompetenciát a pénzügyi bizottság hatáskörébe helyezte, a javaslattevőnek „semmiféle tájékoztatási kötelezettsége nem volt”!

No, de térjünk a lényegre, miről is szólt a kiegészítő javaslat. Nem másról, mint korábban már annyiszor, a polgármester jutalmazásáról. Az előterjesztő hat havi (bruttó 3 millió Ft.) apanázs kifizetését javasolta a jutalmazással kapcsolatos indokok alapján. Az adófizetők számára ismeretlen indokolás semmi extra produkciót, teljesítményt, nem tartalmaz, csak a törvényi előírásokból és a polgármester munkaköri kötelezettségeiből eredően elvégzett feladatokat. A hab a tortán pedig az a kritikátlan szervilizmus volt, amivel a képviselők (egy kivétellel) egyhangúan megszavazták a javaslatot. Még a külsős alpolgármester is részleges amnéziáról tett tanúbizonyságot, mikor támogató hozzászólásában méltatlannak nevezte kollégája véleményét s kijelentette, hogy nem emlékszik polgármesteri jutalomra. Pedig ha megerőltetné kissé emlékezetét, akkor eszébe jutna a Somogyi Hírlap „Jutalomosztás hitelből Nagyatádon” cikke, vagy a Nagyatádi Hírlap „JUTALOM” című cikke, ami nem másról, mint a polgármesterünk indokolatlan jutalmazásáról szólt. Ha netán számára távolinak tűnik, akkor emlékeztetném a 2014. március 2. „Évértékelő” jegyzetem 25. pontjára, melyben ugyancsak a polgármester korábbi javadalmazásait ecseteltem. Ha még ezektől sem dereng semmi, akkor idézze emlékezetébe azokat a „kirohanásaimat” amit képviselőtársaként, mi több „frakciótársaként” polgármesteri jutalom témák esetében tettem.

Nem vagyunk már a ciklus elején, de még a közepén sem, s a vége is még távol van. Mire hát ez az időszerűtlen minősítési kényszer? Netán nyugdíjba készül örökös polgármesterünk, és jól jön egy kis turbózás a nyugdíjalaphoz?

 Máshol is jutalmazzák a polgármestereket („egy bolond százat csinál”) indokolás anno az irreális (tízezres településen százezres besorolás) megállapításnál is elhangzott. Ha már a köztisztviselők kapnak, akkor nehogy már a polgármesterünk lemaradjon? A testület már nem emelheti a polgármester fizetését? Nem véletlen! Ha januártól emelkedik az államtitkári illetmény, akkor a városatyák széttárják a kezüket, hogy erről nem mi döntöttünk?

Javaslom a kíváncsi és alul informált lakótársakat, hogy kérjék el körzetük képviselőjétől a „rejtegetett” kissé szánalmasra sikeredett öntömjénező indokolást” és egyúttal olvassák el polgármesterünk két ülés közötti tevékenységéről szóló beszámolót. Ha netán irtóznának még a gondolatától is, akkor elárulom polgármesterünk istrángszaggató havi teljesítményét. Egy emlékülés, egy ösztöndíj átadás, egy megbeszélés a vizesekkel, és egy kórházi ünnepség (Ha netán a döntéshozók sem olvasták volna, akkor most erre kössenek csomót!).

Nem lehet igaz, hogy képviselőink többsége süket és vak. Még az újsütetű első bálos döntéshozók is megtapasztalhatták, hogy az önkormányzati feladatok zömét átvette az állam, így a munka is jelentősen megcsappant. A költségvetés a korábbiak töredéke, s a felvázolt, ill. közreadott programálmok megvalósítása a körülményekre tekintettel illúzió kategóriába tartozik.

A vonatkozó törvény lehetővé teszi (de nem kötelezi!) a polgármester jutalmazását. Jutalmat rendkívüli teljesítmény elismerésére szokás adni, s erre az egyetlen „józanul gondolkodó” képviselő emlékeztette is társait, de mindhiába. A nem említett, de a város által frissen elnyert Arany Rózsa Díj elsősorban a Városgondnokság és nem a polgármester érdeme, ezért ildomosabb lett volna oda kiosztani a három millát.

A kormánypárti frakciónak azonban változatlanul nincsen vér a pucájában. Siófokon le tudták vetetni a napirendről a „saját előterjesztésű” jutalmat. Nagyatádon csak titkos paktumra, és tájékozatlanságukat leleplező alibi kérdésekre futja képességeikből.

Az „értékelés” során a ZÁÉV. háromszáz milliós kötbérének „jegelését”, a tízen kétmilliós hivatali autó beszerzését, a polgármester házépítését, a szolgáltatóval történt nyilvánvaló mutyizását nem firtatták. Miért? Azért mert akkor a bürgermeister nem „delegál” alpolgármesternek, tanácsnoknak, bizottsági elnöknek, de még alelnöknek sem, s ha netán szót emelünk, még bizottsági tagok sem lehetünk. „Van keretünk, ki tudjuk gazdálkodni, (a befizetett adóból!), az elismerés vállalható”! Ezért inkább megszavazzuk „főnökünk" „Karácsonyi” jutalmazását. Na, mára ennyit a közösségi képviseletről, és polgármesterünk jutalmazásáról.

Legközelebb egy „EMLÉKEZTETŐ”-vel járulok hozzá polgármesterünk tevékenységének további felmagasztalásához!

 

Szólj hozzá!

p1130958.JPG

 

Csütörtök este, közel három hónapos hiábavaló „csodavárás” után elment Bodzai Jenő.

Magasztalnom, és valami lélekemelőt kellene most írnom Jenci barátomról, aki a véleménykifejtés, és terjesztés jeles képviselője volt. Egyedülállóan kitartó közéleti aktivitását, őszinte, kritikus véleményalkotását, szakmai felkészültségét, precizitását kellene felidéznem, de hirtelenjében csupa olyan dolog jut eszembe, ami talán nem igazán nekrológba illő.

Az évtizedek alatt együtt töltött sok idő, a közös bálok, felejthetetlen főztjei, a hangulatos „házi” piknikek, a hosszú beszélgetések.

Szívműtétje másnapján még felhívott, s hangjából, szavaiból ítélve úgy éreztem, hogy minden a legnagyobb rendben, s a megbeszéltek szerint találkozunk a szanatóriumi rehabilitáción.

Aztán este érkezett az aggasztó telefon, majd később a halálhír, újraélesztés, ami után bekövetkezett a reménytelennek minősített állapot. Pécs után Kaposvár, majd a helyi kórházi kezelések.                             A szakszerű és gondos ápolás ellenére a szíve végül feladta a reménytelen küzdelmet. Mikor még el

sem ment, már hiányzott, s eszembe jutott többször említett kedvenc idézete, mellyel  erdélyi látogatásán találkozott.         

„Megtettem mindent, amit megtehettem,
 akinek tartoztam, mindent megfizettem.
  Elengedem mindenki tartozását,
 felejtsd el arcom romló földi mását”.

(D J.)

Közgazdasági technikumot, hídépítő technikumot, és magasépítő műszaki főiskolát végzett.

Éveken át irányította a város és környéke műszaki gazdasági ellátását, kommunális ügyeinek szervezését, végrehajtását az erre hivatott szervezet vezetőjeként.

A rendszerváltáskor független jelöltként felajánlotta lakókörzetének szolgálatait, s bekapcsolódott a helyi közéletbe. Felelős szerkesztőként elindította a „nagyatádi CIVIL FÓRUM független, közéleti lap”-ot. Az általa finanszírozott kiadványban nem csak saját gondolatait, véleményeit osztotta meg aktuális kérdésekben. A kiadványban teret biztosított minden kritikai észrevételnek, bárki írta is azokat, és együttesen igyekeztünk nyilvános civil vitát generálni az eseményekről.

Gyermekeit gondos apaként nevelte és kitaníttatta. Nagyobbik fia súlyos balesetét követően minden tőle telhetőt megtett nejével egyetemben, hogy gyermekének a megváltozott körülményeknek megfelelő életfeltételeket biztosítsanak. Bár a sportot Churchill módra elutasította, mégis igen büszke volt sportos unokájára.

Változó közérzetéből eredő negatív gondolatai elterelésére egyre gyakrabban keresett „menedéket” a konyhában és csodálatra méltóan gondozott kertjében. Nem tudott hibázni a főzésben, s kivételes precizitása megmutatkozott kertészkedésében is. Nem tolerálta a lazaságot, nem volt hedonista, s nehezen szakadt el a munkáktól. Kiváló vitapartnernek bizonyult minden esetben, mert soha nem haragudott, vagy sértődött meg, ha eszmecseréink során esetenként homlokegyenest ellenkező véleményemnek adtam hangot, vagy vehemensen adtam tudtára ellenérveimet. Élt 68 évet! 

Hamvasztás utáni végső búcsúztatására a konkrétan megfogalmazott végakarata szerint szóró-parcellában, szűk családi körben kerül sor. 

„Most pontot teszek, s mint aki vesztett csatából maradt meg hírmondónak, s elfújta mondókáját: emlékezni és hallgatni akarok.”

                                                         Béke veled Jenő barátom!           

2 komment

Az elmúlt héten évi rendes „látogatáson” voltam a megújuló kórházunk rendelő intézetének laborjában. Miközben önkéntes „véradói” soromra várakoztam, hívás és kopogtatás nélkül váratlanul becsörtetett a helyiségbe egy pelyhedző állú cigányfiú, karján néhány hónapos csöppséggel. Köszönés, vagy elnézés elmaradt,  majd ordenáré hangnemben utasította a tűvel a karjában ülő tinédzser korú hölgyet a „vizsgálat” mielőbbi befejezésére mondván, hogy sír a gyerek. Az ifjú („párjánál” nem sokkal idősebb) APA a munka frontján még nem sok puskaport szagolhatott (s az illemtan órákat is elszabotálhatta), de kormányunk népesedés politikáját már magáévá tette.

Mint a botrányos jelenet során elhangzottakból kiderült, a négy szoba és négy kerék ugyan még hiányzik, de korholt párjával már a harmadik gyereknél tart, mert hát ugye a Magyar demográfiai mutató aggasztó. Szaporulatot produkálni már tud, de néhány percig babusgatni, síró palántáját elhallgattatni, az még nem megy. A házirendet, az íratlan viselkedési normákat betartania meg végképp nem. Ezt az ifjú (nem helyi) „migránst” nem a világ végéről szalajtották, csupán az egyik alig több mint húsz kilométerre lévő zsáktelepülésről ruccant be Nagyatádra egészségügyi szolgáltatásért. Azt nem tudom, hogy dolgozik e, fizeti e az egészségügyi szolgáltatás járulékot, de azt tudom, hogy országunk lejtmenetének a nem kispályás tolvajok mellett a „herék” a legfőbb okozói, élükön a milliárdokat nyomtalanul eltapsoló, luxus autókon furikázó politikusokkal. Az elmúlt évszázad során kormányok jöttek, kormányok mentek, de a hazai cigányság integrációja valahogy egyiknek sem sikerült. Félre értés ne essék, mert nem vagyok rasszista, amit a sok-sok cigány munkatársammal békében ledolgozott negyven esztendő igazol, de a kis rendelői intermezzo eszembe juttat néhány korábbi történést.

Gondolom mindenki emlékszik még magyarságtudatból többször is „jelesre” vizsgázott városvezetésünk 2004. decemberi produkciójára.

Azon az ominózus decemberi napon, a MI PISTÁNK és holdudvara széleskörű és hatékony propagandája eredményeként Nagyatád gyalázatosan leszerepelt, és megbukott szolidaritásból. Amíg a külhoni magyarok kettős állampolgárságához szükséges törvény megalkotását támogató IGEN szavazatok száma országosan 51,6%, megyei szinten 54,7%, Csurgón 60,7% volt, addig a nagyatádiaknak csupán 43,5%-a ítélte úgy, hogy a külhoniakkal való összetartozást kívánatos az állampolgárság megadásával erősíteni. Mikor a Román forradalom idején tízezrével érkeztek hozzánk (Nagyatádra is) az erdélyi magyarok, még kiemelt figyelemmel és gondoskodással viseltettek. Aztán a politikai szirénhangokra hallgatva már „megrémültek” a sok ezer „Román”-tól, s cserbenhagyták elszakított honfitársaikat. Gyalázatos tettük alóli mentségként az egykori Jugoszlávia (Délszláv háború) menekültjeinek befogadását emlegették, mint ha azzal feloldozást nyerhetnének.

Mi magyarok, ők magyarok, mi itt, ők ott keresik a boldogulásukat, de azért összetartozunk”, mondta ekkor városvezetőnk, de olyan, hogy bocsánat testvérek, mert felültünk egykori elvtársaink propagandájának, tévedtünk, stb. nem hangzott el.

Ezt követően évekig fagypont körüli volt az érintett testvérvárosi kapcsolatunk, míg sok éves „lapítás” után kormányzati ukázra Nagyatádon is fellángolt a szolidaritás, s néhány napra felhúzták a városháza előtti rúdra a székely zászlót. (A történtek ellenére, ha valaki netán ma keresné a székely zászlót a főutcán, épp úgy nem találja, mint a városunknak sok éve adományozott, de soha fel nem vont 1956-os lobogót.)

Ez év elején aztán újabb kényszerű megmérettetés terhelte önkormányzatunkat, s városvezetőnk csapatával egyetemben ismét könnyűnek találtatott. A kötelező kvóta elutasításáról szóló előterjesztést a MI PISTÁNK „meggyőzött” társaival egyetemben nem szavazta meg, az az „jöjjenek” a migránsok Szíriából, Afganisztánból és minden honnan, mert „vannak helyzetek, amikor nem számít milyen a bőr színe, vallása és honnét jött” mondta polgármesterünk.

Aki figyelemmel kíséri a mai „migránsbefogadó” országok integráló erőfeszítéseit és a szemmel látható sikertelen asszimilációt (no-go, zónák)  az érzékelheti, hogy ez a migránshullám nem említhető egy napon sem 1956-al, sem 1990-el. A jelenlegi menekültekkel tarkított hordák tagjai a mi világunktól teljesen idegen kultúrát követve semmibe veszik a viselkedési normákat, s másképpen „tisztelik” a nőket.

Megyénk lakosságának több mint egynegyedét kitevő (és egyre növekvő demográfiai potenciával rendelkező) cigányság „beilleszkedési” problémáinak kezelése, mi több megoldása az együttélési feszültségek kiküszöbölése érdekében mindannyiunk közös érdeke. A mintegy 55000 fős somogyi cigányság meghaladja a lebegtetett migráns kvótát, ezért nem lehet igényünk teljesen idegen kultúrából érkező „menekültek” befogadására és integrálására Nagyatádon sem.

Bizonyára megtévedt városvezetőink sem szeretnék, ha esetleg holnap után a „befogadott” nőhajkurászó kvóta tagjait kellene hessegetniük feleségük, lányaik mellől. Az indokolatlan elvárásokról, esetleges fosztogatásokról, vandalizmusról, erőszakról nem is beszélve.

Bármennyire „befogadó” Nagyatád, ez már nem a 90-es évek, s bár van még némi menekült befogadó kapacitás a laktanyában, azért reménykedjünk, hogy nem jutalmazza kormányunk városunkat néhány szelettel a kvótatortából. Ha netán még is, akkor várjuk a nemmel szavazó képviselők „kóstolásra” történő jelentkezését.

 

Szólj hozzá!

Itt a nyár, és aki teheti, utazik, de előtte (megszívlelve a média intő figyelmeztetéseit) „biztonsága” biztosítása érdekében felkeresi (vagy inkább nem?) valamelyik szimpatikusnak tűnő társaságot.

Indulásom előtt magam is elbattyogtam a helyi főutcán található egyik irodába, hogy a „szövetség” jegyében megállapodjunk nyaralásom A-tól Z-ig történő biztosításában.

A platina termékszintű biztosítás megkötését követően azzal a megelégedett gondolattal távoztam, hogy „felhőtlen” utazásunknak már semmi sem szabhat gátat. Hazaérve azonban észleltem, hogy adminisztrációs hiba folytán a visszautazás napjára már nem szól a segítségnyújtás, ezért visszatérvén az irodába egy újabb szerződéssel pótoltuk a hiányosságot.

„Minden jó, ha jó a vége” tartja a közmondás, de a hazatérési kísérletünk (önhibánkon kívül) balul ütött ki.

Beszálláskor derült ki, hogy a repülő meghibásodott, s miután hosszú várakozást követően sem tudták indítani a járatot, a csatlakozó gépet is lekéstük. A csomagunkat a föld nyelte el, s csak napok múlva (idehaza) kaptuk vissza. Kinn tartózkodásunk kényszerű meghosszabbodása mondanom se kell, hogy jelentős többlet költséget eredményezett. A pánikkal elegyített telefonos kommunikáción (tolmács, csomagkeresés, taxi, szállás, stb.) kívül tisztálkodó szerek beszerzése, szállás, új repülőjegyek, stb. nem kevéssel terhelték a szintén elfuserált bankkártyánkat, ezért napokkal később kerülő úton hazatérve ismét felkerestem a helyi irodát.

Az érintett ügyintézőtől érdeklődtem a kárigény benyújtásának módjáról és kellékeiről, majd a kapott tájékoztatásnak megfelelően beadtam az iratokat. Kérdésemre közölte, hogy az igénybejelentésre kettő héten belül reagálnak.

A negyedik héten bátorkodtam érdeklődni kárigényem rendezéséről, de az ügyintéző a központtal történt telefonos egyeztetést követően arról tájékoztatott, hogy a rendezés folyamatban van, irat kiegészítés nem szükséges. Ezt követően nem egész egy héttel kaptam egy levelet a biztosítótól, melynek lényege, hogy paripa pimpili a popómba.

Tájékoztattak, hogy „ A rendelkezésünkre álló iratok tanúsága szerint, az Ön kint tartózkodásának maghosszabbodása, nem betegségből/balesetből ered, illetve a poggyász ki nem szolgáltatása nem a kiutazás során következett be. Továbbá a járat technikai hiba miatti törléséről nem érkezett be hozzánk dokumentum”.

A fentiekhez fűződő kommentem finoman szólva sem tűr nyomdafestéket, ezért mellőzöm, s csupán „okulásul” osztom meg polgártársaimmal „hétköznapi esetemet” Európa piacvezető biztosítójával.

 

Szólj hozzá!

A korábbi ciklus során nem egy polgártársam szájából hangzott el észrevételként, miszerint soha nem volt ilyen szervilis testülete a településünknek. Nos, miután véleményüket magam is osztottam, gondolom, velük egyetemben kell belátnom tévedésemet, tekintettel arra, hogy a jelenlegi képviselők (egy-két kivételtől eltekintve) mindenben felülmúlják elődeiket. Tájékozatlanságban, felkészületlenségben, passzivitásban, s nem utolsó sorban, elvtelen lojalitásban.

Szervilizmusukkal semmi gond nem lenne, ha az a városlakók érdekében történne, s nem a polgármester kisded játékaihoz való asszisztálásban érvényesülne.

A képviselők évek óta „díszletként” szolgálnak a polgármester színi előadásaihoz, mert újabban már meg sem kérdezi a képviselőket, csak előterjeszti megkérdőjelezhetetlen elképzeléseit (döntéseit), hogy a biztos többség tudatában megszavaztassa azokat a „döntéshozókkal”.

Bár elvileg a „szemét ügy lezárva” (az állam átvette a hulladékkezelést) de a MI PISTÁNK változatlanul a saját játékszabályai szerint játszik (amit a képviselők rendre elnéznek neki).

A szolgáltatóval egyedül tárgyal és a szolgáltató szája íze szerint kreálják a rendeletet, természetesen nem a lakók javára. A 80 literes hulladékgyűjtő edény igénybevételét a kétszemélyes háztartásokra korlátozták, holott „mindenkit” megillet a használatának lehetősége. Az üres ingatlanok esetében is az indokolatlan 120 l-es kukával számolnak, ami nem kevés „potya” bevételt hoz a szolgáltatónak. Persze mindezt gondos felmérés, osztás-szorzás előzte meg, amihez a „gyümölcsöző kapcsolat” jegyében városvezetőnk is asszisztált. Persze nem a véletlen, és az elkötelezett önzetlenség műve, hogy a Petőfi téri Juniális folyamatos „főtámogatója” a régi-új szolgáltató (jelenleg Viridis Pannonia Kft.). A polgármesteri rezidencia már elkészült, s ott nincs mit „támogatni”, s ugyan a polgármester sem Petőfi téri lakos már, de a kampány már elkezdődött, és nem árt előkészíteni a stabil szavazatokat. Kenyeret (a „bográcshoz”) és cirkuszt a „szimpatizánsoknak”, s a számlát a szolgáltató közreműködésével majd fizetik a városlakók.

Ugyan csak a szavazatszerzés (testületi többség) céljából rendezett ezúttal SZMSZ (Szervezeti és Működési Szabályzat) módosítást polgármesterünk. Bár évek óta megszűnt a Határtalan Játékok nevű nagy össznépi testvérvárosi dzsembori, de a közeljövőben Nagyatádon rendezendő EB.-VB.- Olimpia, vagy amit akartok reményében szükségét érezte, és javasolta polgármesterünk a sport feladatokkal foglakozó tanácsnok választási lehetőségének megteremtését.

A már-már feladat nélkül maradó önkormányzatunknak úgy kell ez a tanácsnoki státusz, mint egy falat kenyér? Egy frászt, úgy hiányzott, mint „üveges tótnak a hanyatt esés”. A választás lehetősége gyanánt a javaslattevő közölte a testülettel az általa „kitüntetett” nevét. Nos, a történet valós oka, ill. lényege, hogy a képviselői struktúra várható átrendeződése miatt polgármesterünknek szükségessé vált egy régi „harcostárs” megvásárlása (pardon, megjutalmazása). Mert ugye az mindenki számára világos, hogy a tanácsnoki státusz némi zsoszóval (a 70.000 Ft. tiszteletdíj mellé+49.ooo Ft/hó.) jár, ami eddig bizottságok elnökeként többnyire csak „gesztenyéseknek” és kollaboránsoknak dukált.

A képviselői „struktúra” átrendeződéséről csak annyit, hogy egy újabb egykori „gesztenyés” került lapátra („a mór megtette kötelességét, a mór mehet”), akit egy régi harcostárssal pótolt MI PISTÁNK. A „háttér” bonyolultabb annál, sem hogy néhány mondatban közérthetővé tehetném.

A Polgármesteri Juniális másik érdekessége, hogy városi rendezvényen sem tülekedik ennyi (31) önkéntes támogató, ami óhatatlanul a kormány futball projektjének önkéntes támogatóit juttathatja eszünkbe. Az már csak hab a tortán, hogy a polgármester házát felépített, a Művelődési Ház rekonstrukciója során néhány millával „adós maradt” KRONELL Kft. is beszállt a „PETŐFI TÉR” támogatói közé.

A történtek kapcsán kinek-kinek más gondolata támad az elvtelen lojalitásokról, de ez mindenkinek szíve joga.  „A kutya ugat, a karaván halad”, s egyelőre maradjunk is ennyiben.

 

Szólj hozzá!

A március 24-én tartott képviselő-testületi ülést követően polgármesterünk az internet majd az „Ormai TV” közvetítésével sietve és önelégülten adta közre, hogy szemét ügy letudva, minden a legnagyobb rendben.

„Elértünk oda, ahova régóta tartunk. Régi célunk valósult meg. Megbízható, kiszámítható módon biztosított a hulladékszállítás”!

Aki vette az „adást” az értesült, hogy a testület egyhangú szavazással elfogadta az előterjesztés határozati javaslatát, majd ugyan csak 11 igennel a kiosztott hulladékkezelésről szóló közszolgáltatási szerződés, valamint a vonatkozó rendelet módosítását. Igaz, hogy néhány kérdés még megválaszolatlan maradt, de a még tisztázatlan ügyeket majd megbeszélik, mert tájékoztatni kell a lakosságot.

A szolgáltató kompetens munkatársai a döntés időpontjában ugyan éppen „minisztériumi” tájékoztatón voltak a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási rendszer átalakításának aktuális kérdéseiről (A rendszer országos átalakítása, Országos Hulladékgazdálkodási Terv, Jogszabályi háttér, Díjrendelet tervezet, Informatikai rendszer, stb.), de a „szegényes” információ nem gátolta a döntéshozókat az újabb rendelet és szerződésmódosítási javaslat jóváhagyásában.

A kihirdetett fordulónapon (Április 1-én) egy lelkes rendpárti polgártársamat elkísérve magam is megjelentem a helyi szolgáltató irodájánál, hogy a jóvá hagyott rendelet értelmében éljünk a kukacsere lehetőségével.

Bár április elsején történt, de nem áprilisi tréfa, amivel a szolgáltató képviselője fogadta párosunkat. Ezért óva intem a konténercserét latolgató polgártársaimat, hogy hanyatt-homlok rohanjanak az ügyfélszolgálathoz (hónuk alatt a 120 literes kukával). Az óhajunkat előadva ugyanis a szolgáltató egyébként udvarias és készséges „illetékes” munkatársa sajnálattal közölte, hogy igényünket a fennálló akadályok miatt nem tudják kielégíteni. Tájékoztatásul közölte, hogy az önkormányzati rendeletet még nem kapták meg, s a 80 literes edények cseréjének „megbeszélése” még folyamatban van!

Azok után, hogy nyitott kérdések ellenére a polgármester többször is felvázolta az edénycsere idejének és technikájának módozatát, több mint meglepő, hogy a szolgáltató operatív szolgálata értetlenül áll a rendelet, ill. szerződés végrehajtás előtt. Persze azért nagy baj nem történt, hiszen ha évekig vártunk az igazságosabban differenciáló rendszerre, akkor azt a néhány hetet (hónapot?) majd csak kibírjuk valahogy.

Előző (és további 34) „hulladékos” jegyzetemben már közreadtam fenntartásaimat a polgármester lakossági „képviseletét” illetően, de az „okafogyottá” vált kedvezmény haladéktalan (március 31-el) megszüntetése, és az előterjesztői magyarázatok kapcsán a korábbi kételyeim csak megerősödtek bennem.

„A vonatkozó jogszabályok most tették lehetővé az edénytérfogat választhatóságának bővítését” mondja az előterjesztő. Álságos kijelentés, mert semmilyen jogszabály nem kötelezte önkormányzatunkat a négy éve kötelező minimumként előírt 120 literes kuka használatára. Számtalan településen (Pl. Kaposvár, Nagykanizsa, stb.) még ma is használatban vannak a 35-50 literes edények a 120-240 literesek mellett. Ha a szerződésből egy éven belül törölni lehet az 50%-os kedvezményt, akkor az igényként felmerült 50 literes edény használatát is szerződésbe lehet foglalni. Persze „a nem akarásnak nyögés a vége”, s most jó hivatkozási alap a jogszabályváltozás a „régi célunk” megvalósításához. Ha „két évtizede képviseljük azt az álláspontot, hogy ahol egy személy lakik, ott kevesebb a hulladék”, akkor nem a szerződésben rögzített kedvezmény jelentős csökkentésével kell törekedni az igazságosabb differenciálásra.

A vonatkozó új rendelet (385/214 (XII.31.) 7 §(1/b) szerint a közszolgáltatónak biztosítania kell, hogy, „a lakóingatlant egyedül és életvitelszerűen használó természetes személy ingatlanhasználó részére legalább egy olyan gyűjtőedény választásának lehetőségét biztosítja, amelynek űrmértéke a 60 litert nem haladja meg.”

Akkor most itt volt a jogszabályi lehetőség a korábban egy évtizeden át használt és jól bevált 50 literes edényzet visszaállítására. A kifogás, hogy nem szabványos szintén álságos, mert a 35-50-70-90-110 literes korábban sem volt az, még is használatban vannak.

Mint már korábban is említettem, a régi (begyűjtött) 50 literes készlet bizonyára raktáron van, de a 60-80-ast újonnan kell beszerezni. Sebaj, jöhet a szabványos 60 literes, az 50 literes készlet mehet a „lecsóba”!

Na de „ki fizeti a révészt?” Természetesen, mint mindig (ha közvetetten is), a szolgáltatást igénybe vevők.

A szolgáltató várhatóan nehéz időknek néz majd elébe, mert a fentről előírt új „játékszabályok” magas elvárásokat írnak elő és szűk mozgásteret biztosítanak a nullszaldós szolgáltatás ellátásához. A korábbi évek „jólétének” úgy néz ki, annyi.

Egy „oszlop” azért egyelőre stabilnak látszik, mert a rezsicsökkentés vívmánya sértetlen kell, hogy maradjon, legalább is az új országos hulladékgazdálkodási rendszer (koncepció) szerint („a lakosság részéről fizetett közszolgáltatási díj összege változatlan marad-rezsitörvény”).

Úgy legyen, s reménykedjünk, hogy az arányosított régi-új (120-60,80) díjjal néhány hónap elteltével Nagyatádon  sem fogunk mást tapasztalni.

 

 

4 komment

Egy frászt!

Sohasem volt valójában a városlakók Pistája.  Az érdemtelen titulust néhány elvakult és „elvarázsolt” nyugdíjas híve akasztotta (oda nem illően) a nyakába, mert regnálása kezdete óta valójában többnyire csak a saját érdekeit, boldogulását és nem a választói érdekeket tartotta szeme előtt.

Bár a „MUTYI PISTA” jelzővel csak 2012-ben illettem először városunk első emberét, de a címet valójában már 1996-ban kiérdemelte.

Na, de lássuk mit is művelt városvezetőnk, s mi adta apropóját, hogy hosszú szünetet követően ismét tollhegyre tűzöm polgármesterünk kisded játékait.

Az egykori apparatcsik politikai ámokfutását (nevelőegyesülete szétverését, „pótpapája” elárulását, stb.) ezúttal mellőzném, s maradnék áldásos „hulladékkezelési” tevékenységénél.

A tegnapi napon, megalkotása óta immáron 19-ik alkalommal tűzték a képviselő-testület ülésének napirendjére a települési szilárd hulladék kezelésével kapcsolatos közszolgáltatásról és a közterületek tisztántartásáról szóló 10/2012 (III.30.) önkormányzati rendelet módosítását.

Látszólag érdektelen téma, de mielőtt legyintve elsiklanánk felette, gondoljunk csak bele a „bagatell” ügy fontosságába! A „GYALÁZATOS” rendelet, ill. a kapcsolatos szerződés milyen komoly prioritást élvez, mikor a város költségvetése után a leggyakoribb téma, az ivóvízellátást, az egészségügyet, és az oktatást is megelőzve. Vajon miért?

Nos, miután 35-ik alkalommal hegyezem a témát, idézzük fel slágvortokban a történteket (aki nem kísérte figyelemmel a történéseket, annak ajánlom figyelmébe a Századszor is kuka ügy/2015.01.11./ valamint a Nagyatádi örökzöld /2015.08.25./jegyzetemet), a kapcsolódó blogokkal egyetemben.

 Már a hulladékkezelés 1996-os kiszervezése alkalmával kiderült, hogy újsütetű polgármesterünk nem a hathúszas vonattal érkezett pozíciójába. Talán még emlékeznek néhányan a „szemét ügy a szemét ügy”-re. Korábban a város saját költségvetési üzeme által végzett hulladékkezelés kiszervezése (pályáztatása) során az elbírálásra hivatott ad hoc bizottság a somogyi székhelyű, önkormányzati tulajdonú cég pályázatát ítélte a legjobbnak.

Nem oda Buda, mondta ekkor a hirtelen szakértővé avanzsált polgármesterünk, s a második helyre sorolt, megyén kívüli, külföldi tulajdonú céggel történő szerződéskötést presszionálta zárt ülésen a testületre. Vajon miért?

Az első szerződésből is egyértelműen kiviláglott kinek az oldalán is áll a polgármester, s a „titkos” összefonódás a mai napig megmutatkozik a szolgáltatóval 20. éve fennálló „gyümölcsöző kapcsolatban”. A városvezető a kezdetektől a mai napig egyedül tárgyalt és készítette elő a különböző szerződésmódosításokat, s rendre a huszonnegyedik órában tájékoztatta a képviselő testületet, hogy tájékozódásra, morfondírozásra, esetleges más alternatívákra kevés legyen az idő. Többször az ülésen kapott előterjesztések, vagy kiegészítések megismerésére kapott olvasási szünet után „döntöttek” a városatyák. Vajon miért?

A szerződés többek között tartalmazta a (törvény által is előírt) hulladéklerakóra vonatkozó rekultivációs alap létrehozását is. A szolgáltató által befizetendő és a tulajdonos önkormányzat által elkülönített számlán kezelendő összeg a lerakó bezárását követő rekultivációra szolgált volna. A szerződés tíz év utáni lejártakor kiderült, hogy se elkülönített számla, se egy huncut peták a rekultivációra. A gordiuszi csomót huszárvágással oldották meg a polgármester által „meggyőzött” képviselők. Az új szerződésből egyszerűen kihagyták a rekultivációs befizetésre vonatkozó passzust, a korábbira pedig a feledés homálya borult. Arról már nem is beszélve, hogy a lerakót „áron alul” adták bérbe, s a bérlő nagymértékű (országos példa nélküli) idegen beszállítással növelte bevételét (és profitját), mely természetesen nem a lerakó tulajdonos önkormányzatot gazdagította. Vajon miért?

2011-re a polgári oldal elvi többségbe kerülése reménnyel kecsegtetett az elmaradt nagyatádi rendszerváltást illetően, de a mentora segítségével időközben túlságosan is „kicsiszolódott” polgármester zsebre tette a többnyire „nyeretlen kétévesek-ből” felállt polgári frakciót, s titkos paktumban biztosította, majd használta ki korlátlan hatalmát.

2012-ben a hulladékkezelési szerződés lejárta előtt „elfelejtettek” kiírni újabb pályázatot, ezért a meglévőt hosszabbították meg 2013. március végéig. Ekkor már köztudott volt, hogy 2013. január 1-től csak állami, vagy többségi önkormányzati tulajdonban lévő cégek végezhetik a lakossági hulladékkezelést. Ennek ellenére újabb 10 évre szóló szolgáltatási szerződést kötöttek a korábbi szolgáltatóval.  Vajon miért?

A törvényt kijátszva, a díjképzés átstrukturálásával (rendelkezésre állási díj, minimum 120 literes edényzet kötelezővé tétele, stb.) brutális díjemelést tartalmazó szerződés tervezetet terjesztettek a döntéshozó képviselők elé. Bár a decemberi ülésen a képviselőknél is kiverte a biztosítékot a határozati javaslat, ezért nem szavazták meg, de a polgármester egy újabb ülésen még is lenyomta a torkukon a lakosságra nyilvánvalóan hátrányos szerződést. Vajon miért?

A megkötött és máig érvényes szerződés a szolgáltató „érdeksérelme” és a törvényi változások miatt többszöri módosításon esett át. Kezdődött azzal, hogy a győztes pályázatban beígért, majd a szerződésben rögzített 50%-os díjkedvezményt a polgármester asszisztálásával egy éven belül megszüntették, mondván, több az igénylő a tervezettnél.

A felajánlott 10%-os kedvezményt a berzenkedő képviselők ugyan feltornázták 18%-ra, de csak az egyfős háztartások részére, mert a kétfőseké végül is megszüntetésre került. A későbbi lakossági és képviselői észrevételekre tekintettel az előterjesztő kétszer is megígérte, hogy a kötelező minimális 120 literes edény mellé, lépéseket tesznek a korábban jól bevált 50 l-es edényzet visszaállítására. Ugyan (ismét csak „szűk körben”,) megvizsgálták a visszaállítás lehetőségét, de mondván, hogy nem szerepelt a szerződésben, minden maradt a régiben. Vajon miért?

Pontosan egy évvel ezelőtt a közmeghallgatásos testületi ülésen kértem a döntéshozókat, hogy a szolgáltató által a polgármester számára biztosított kedvezmény (térítésmentes konténerürítések) a városlakókat is illesse meg. Polgármesterünk ekkor nyilvánosan tagadta a Művelődési Ház kivitelezője által épített új polgármesteri rezidencia építésekor a hulladékkezelő szolgáltató által biztosított térítésmentes konténerürítéseket. Kijelentette, hogy „úgy látja, hogy egy deviáns viselkedésű embernek a méltatlan magatartását kellett, hogy elszenvedje a képviselő-testület és a nagyatádiak is. Meg fogja nézni, hogy milyen eljárást lehet ebben az esetben indítani az úr ellen. Még szerencse, hogy el vannak téve a számlák és a csekkek otthon”.

(Csak emlékeztetőül jegyzem meg, hogy a csekkeket, számlákat az óta is keresi, s arra pedig bizonyára mindenki emlékszik, hogy amíg a művelődési házat nem fejezte be a kivitelező, addig a polgármester háza azért elkészült. Vajon miért?

 Miután Pinokkió, Huncut Pinokkió, majd „Szabálytalanságra utaló jegyek” címszóval, bizonylatokkal tűzdelt jegyzetekben lelepleztem polgármesterünk füllentéseit, a városvezető által megtalált „eljárás” a leleplező blog jegyzetek zárolásában merült ki. Pontosabban, a hamis dokumentumokkal érvelő polgármester az internetes szolgáltatónál, mutyi partnere közreműködésével letiltatta, az-az megoszthatatlanná tetette a leleplező írásaimat. Vajon miért?

Most, hogy az „államosítás” megtörtént, a csekély 18%-os kedvezmény is okafogyottá vált, s a tegnapi napon megszüntetésre került. Indulhat a „jóvátétel, s folytatódhat a kedélyek borzolása a 60-80 literes kukák macerás kérelmezésével, ill. cseréjével, de ez az elmúlt évek tényein mit sem változtat. A szolgáltató három éven át a „lemutyizott” 120 literes kukák kötelezővé tételével a ténylegesen elszállított hulladék többszöröse után számlázott a „gyümölcsöző kapcsolat” segítségével.  Vajon miért?

 Tény, hogy az elnéző magatartás (korrupció vakság) országos össznépi jelenség, de ez nem jelenti azt, hogy a közpénzek felügyeletére felkent városatyáink szó nélkül eltekintenek a figyelmükbe ajánlott „korrupciógyanús” jelenségek kivizsgálásától. Ha még is így történik, vajon miért? Azért mert a közpénz valójában nem vész el, csak átalakul?

 A tegnapi ülés jegyzői előterjesztésének hatásvizsgálati mellékletében figyelemre méltó mondat olvasható.

„A 60 literes hulladékgyűjtő edény bevezetése az életvitelszerűen egyedül élők számára hozzáigazítja az edény méretét a háztartás által termelt hulladék mennyiségéhez, ezáltal igazságosabbá, elfogadottabbá teszi a hulladék szállítás rendszerét”.

E felismeréshez az „államosítás”, a kormány lépése szükségeltetett, mert anno három éve a 120 literes minimum edény kötelezővé tételekor (sem a korábban jól bevált 50 literes edény visszaállításának felvetésekor) a polgármesterrel az élen sem a testület, sem az előterjesztő ezt nem tudta, ill. nem akarta tudomásul venni. Egyszerűbb volt a szégyentelen szerződésre hivatkozni, amit bezzeg az 50%-os kedvezmény megszüntetésekor elmulasztottak.

A hulladékkezelési szolgáltatás igénybevételére kényszerült lakók látszólag ezúttal kivételesen kimondottan jól járnak (átmenetileg!), szemben a szolgáltatóval, amely (a fél város edénycseréje miatt) jelentős bevételkieséssel számolhat. De azért az elhangzott új díjakat senki ne vegye kőbe vésettnek, mert egy szóbeli tájékoztató még nem rendelet.

A tervezett díjkalkulációs tényezők miatt a számítás bonyolultabb annál, sem mint hogy első hallásra megállapítható lenne a nagyatádi 60-80-120-stb. literes edények konkrét ürítési díja. Annál is inkább, mert a továbbiakban (2016.04.01-től) nem az önkormányzat, nem a szolgáltató, hanem az új állami holding cég (Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt.) javaslata alapján a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium állapítja meg.

Szerencsésnek nem mondható kormányzati döntés egy ilyen mamut cégre bízni a hulladékkezelés országos megszervezését és működtetését, s ezt a „pudingpróba” (KLIK) is jól érzékelteti. A cég működtetése évi több milliárd ráfordítást igényel majd a kezelő cégektől átveendő veszteségekre, kinn lévőségekre, amortizációs költségekre tekintettel. Ezt ugye „valakiknek” meg kell fizetnie. Vajon kik lesznek azok a valakik?

Fenti észrevételeimet a tegnapi ülésen szándékoztam közreadni (a polgármester „csilingelő” aláfestő zenéjének kíséretében), de mivel a testület éves munkaterve ez évben áprilisra ütemezte a közmeghallgatást, elfoglaltságom, ill. távollétem miatt írásban kényszerülök megosztani gondolataimat.

Huszonhat év után először maradok távol a már évek óta közérdeklődés nélküli formális közmeghallgatásról.

A helyzetre tekintettel ezúton kérem a polgári frakció vezetőjét, a legnagyobb ellenzéki párt, valamint választókörzetem képviselőjét, hogy a jövőben nagyobb körültekintéssel kísérjék figyelemmel a vonatkozó törvényi változásokat, valamint az elkerülhetetlenül szükséges helyi rendelet módosítás előkészítését.

Végül a fentiekre tekintettel kérdezem a városunk polgármesterét; árulja már el immáron hatodik ciklusát taposva, mikortól óhajtja a sajátja mellett a városlakók érdekeit is képviselni a hulladékkezelési ügyekben?

 

 

Szólj hozzá!

Múlt év december 20-i jegyzetemben (Nagyatádi prológ) már megosztottam a hírt, mi szerint városunk politikai egén új csillag („PROLÓG”) tűnt fel, s közreadtam fenntartásaimat az újsütetű igehirdetésről.

Azt, hogy fényesen ragyogna, még korai lenne kijelenteni, de szülőatyja jóvoltából megtudhattuk, hogy zászlót bontott a polgármesterünk új (személyes) „pártja”, a Prológ alapítvány. Azt, hogy valójában mi ez a „szervezet, mi célból (ACÉLBÓL!) alakult, a definiálás ellenére is csak sejthetjük, de a lényeg, hogy több évtizedes „rejtőzködés” után ismét zászló lobog a Nagyatádi Nyomda muzeális értékű zászlótartójában.

Déjá vu érzésem támadt. A fiatalok kevésbé, de a szép korúak bizonyára emlékeznek a címszó kezdetű dalra, mely az 1948-49 évi kommunista hatalom szimbóluma, az egykori NÉKOSZ. (Népi Kollégiumok Országos Szövetsége) indulója volt.

Mivel az MDP nem nézte jó szemmel az autonómiai törekvéseket, ezért a szövetséget megszüntették és a jó szándékú mozgalom is elhalt.

Megijednünk azért nem kell, mert az egykori „slágert” már a kutya se énekli, s a vörös zászlók is trikolórra cserélődtek, de a regnáló új (Bibó) kollégisták ellenszenve az autonómia (önkormányzatok, iskolák, stb.) iránt óvatosságra int, ezért „jobb félni, mint megijedni”.

A vargabetű után visszatérve a nyomda tetején valóban jól mutató nagyméretű nemzeti lobogóra, észrevételem csupán a kitűzés módszerével kapcsolatos.

Néhány éve a polgármesterünk okkal akadt ki, és (nagyon helyesen) rendeletmódosítással vetett véget a civil szervezetek által városszerte történő különböző fa és kő emlékművek felállításának.

Városunkban 1991. január 25-én fogadta el képviselő-testületünk a városi címerről, zászlóról és használatának rendjéről szóló rendeletét. Ezen rendelet 13.§-a szerint „a polgármester elrendelheti, hogy a város középületeit és közterületeit a város ünnepein az önkormányzat zászlóival lobogózzák fel.”

Ennyi a jogosítványa a polgármesternek és nem több. Minden egyéb ez irányú döntés a város képviselő testületét illeti. Ergo, a polgármester alapította Prológ Alapítványnak ugyan úgy nincs jogosítványa testületi jóváhagyás nélkül lobogózni a városban (még magántulajdonú épületen sem) mint a civil szervezeteknek emlékművet állítani. Ez is úgymond az önkormányzati (képviselő-testületi) autonómia degradálása.

Rendben van, hogy polgármesterünk új szeleket (szellőket?) érez, s bár 2018 odébb van de „időben” zászlót bont, de tegye ezt a „játékszabályok betartásával, s a jogosítványt hagyja meg a város képviselő-testületének. Ha fittyet hány a rendnek, akkor ne lepődjön meg, ha egy szép napon arra ébred, hogy a város épületeit narancsos, Árpádsávos, netán uram bocsá, horogkeresztes zászlók díszítik.

 Ui: A félreértések elkerülése végett jelzem, hogy az ominózus zászló hirtelen eltűnt a nyomda tetejéről. Egy percig se gondolja azonban bárki is, hogy a "KITŰZŐ" szeppent meg a képviselői, vagy fenti kritikától. Csupán annyi történt, hogy az idő vasfoga kikezdte a történelmi zászlótartót, s a Prológ zászlajának féktelen lobogása eredményeként megadta magát a természetnek. Aggódni nem szükséges, "polgármesterünk csapatai harcban állnak, a kuratórium a helyén van" és gondoskodik a rekonstruálásról, hogy a hét végén ismét helyére kerülve hirdesse az alapítvány dicsőségét.

 

Szólj hozzá!

A legutóbbi (csütörtöki) képviselő-testületi ülésre (a szép idő ellenére) annak reményében ültem be, hogy némi pozitív változást észlelhetek majd városatyáink tevékenységében.

Nos, csalatkoznom kellett, mert idelenn „Délen” a helyzet változatlan. A döntéshozókat helyzetbe hozásra hivatott előterjesztések ezúttal sem érték el a képviselők ingerküszöbét. Bár az ülés végén egy testületi tag kifogásolta a 12.-nek benyújtott újabb előterjesztés információ szegénységét, de a korábbi 11-el szemben nem emelt kifogást.

Egyet értek az előterjesztővel amikor „információszegénynek” mondható előterjesztésekkel traktálja a döntéshozókat, mert köztudott, hogy a többség érdeklődése a napirendek iránt (ha nem hosszabb egy oldalnál) maximum az elolvasásig terjed. Egyéb „tájékozódás”, tisztelet a kivételnek, kizárva.

A Rákosi és Kádár korszakon már régen túl vagyunk, s nem csak a Szabadnép, és Népszabadság hasábjain, vagy egycsatornás néprádión tájékozódhat a nagyérdemű, a felkent képviselőkkel egyetemben.

A digitális analfabéták kora is lejárt, és az interneten ott a töménytelen mennyiségű információ. Csak be kell írni a kulcsszavakat, s már is megtudhatja a szavazás előtt álló képviselő, hogy mi a véleménye a napirenden lévő kérdésről a szakértőknek, bal vagy jobb oldalnak, netán a brüsszeli bürokratáknak. Ha ez nem megy, akkor ott a több tucat TV csatorna, lehet választani és tájékozódni, mert a kormány soha nem fog névre szóló információs leveleket küldeni az önkormányzati képviselőknek.

Visszatérve az ülésre, a testületi munka az előző ciklusban beígért és meghonosítottak szerint békés egyetértésben, kérdések és vélemények mellőzésével egyhangú gombnyomogatással zajlott.

Az ülésen időnként kínossá váló csendet megtörendő „alibi” kérdések mellett egyetlen figyelemre méltó eseményt észleltem, mégpedig a JOBBIK képviselőjének 15 hónap némaság utáni megszólalását.

Mielőtt mondandóm lényegére térnék meg kell említenem, hogy az ülést megelőzően egy helyi polgártársam költőinek is nevezhető kérdéssel fordult hozzám. A kérdés, melyre maga is tudta a választ úgy szólt, hogy meglátásom szerint miért van az, hogy amíg Nagyatádon „szünetelnek” a fejlesztések, addig a szomszéd várak százmilliókat költhetnek újabb és újabb beruházásokra? Csurgó, Barcs, Kaposvár, kapcsolati tőkéjének közismertségére tekintettel nem alakult ki köztünk semmilyen vitás nézeteltérés, de arra nem számítottam, hogy a felvetett hiányosságra az aktuális ülés is szolgál majd magyarázattal. Hiába, na, az élet a legnagyobb rendező!

Történt ugyan is, hogy a kormányzópárt helyi csoportjának vezetője az ülés kezdetén előterjesztést nyújtott be az Európai Unió által tervezett, Magyarországot érintő migráns kvóta életbeléptetése ellen.

Az, hogy ha a kvótakérdés már nem ügy Brüsszelben, a migránskérdés valóban nem önkormányzati „kategória”, biztonságpolitikai, külpolitikai, vagy pártpolitikai kérdés, most mellékes.

A lényeg, hogy a kormány a kérdésben közreadott álláspontja megerősítése céljából, még ha a „Nemzeti Együttműködés Rendszere biodiszleteként” is, de kérte az önkormányzatok támogató egyetértését. Nem csak Nagyatádon, hanem minden önkormányzatnál napirendi kérdéssé vált a testületi állásfoglalás ebben a nemzeti ügyben.

Sovány László elnök úr néhány napja a médiákon keresztül bár sztaniolba csomagolva, de világosan és félreérthetetlenül közreadta a kormány óhaját miszerint: Elvárás, hogy az önkormányzatok is kellő empátiával és odaadással viseltessenek a kormány elképzelései, tervei, álláspontjai, valamint azok megvalósítása, kivitelezése iránt, mert csak az együttműködők nyerhetik el és élvezhetik a kormány jóindulatát, támogatását.

A fenti „intelmet” ülésvezető polgármesterünk vagy nem hallotta, vagy nem akarta meghallani.

Mibe kerül egy ilyen fentről jövő (bár minden Magyar állampolgárt érintő, de a nagyatádi önkormányzat szempontjából bagatell „politikai") állásfoglalásra testületileg rábólintani?

SEMMIBE! Még akkor sem, ha egyéb fajsúlyos kérdésekben korábban nem kérték ki a degradált önkormányzatok véleményét.

A szomszédos délszláv háború menekültjeire, Nagyatád „befogadó” mi voltjára hivatkozni hamis érv, mert a mostani migránsok nem a szomszédból, hanem nagyon távoli országokból, és tőlünk teljesen idegen kultúrából, s többségükben elsősorban gazdasági megfontolásból érkeznek, szolidnak és békésnek jóindulattal sem nevezhető hordák kíséretében.

Az előterjesztés határozati javaslatának elfogadtatása helyett a negyedszázada regnáló, Nagyatádért dolgozó, küzdő, harcoló, stb. polgármesterünk felkéri, és felkészíti jobb sorsra érdemes egyesületi társát, hogy ugyan már tolmácsolja saját (polgármesteri) gondolatait, véleményét az ügyről, az előterjesztő felé.

Körzeti képviselőm a felkérést és az előzetes „történészi” felkészítést a frakciófegyelem és az egyesületi hűség jegyében elfogadta, s kissé zavaros akadémiai székfoglaló keretében ecsetelte a testületnek és a TV. adás nézőinek, miért is eretnek gondolat az előterjesztő felvetése.

A „nekem kell kezdeni” bevezető freudi elszólásnak is beillett, s az is tetten érhető volt, hogy a témában felszólaló mindhárom gesztenyés (Nagyatádért Egyesület) képviselő zokszó nélkül túlléphette az SZMSZ. szabályozta időkeretet. "Egyénileg nem írtam alá az ívet, de itt most képviselőként másképp kell döntenem” mondta a „képviselőm”, majd végül nemmel szavazott.

A trió összehordott hetet-havat az információ hiányáról, a kormány kötelezettségéről, a képviselői felelősségről, pártpolitikai sugalmazásról, de közben elfeledkeztek a korábban oly sokszor és hangosan hirdetett, de valójában csak a „nagyatádi titkos paktumnál” megvalósult EGYÜTTMŰKÖDÉSRŐL.

(A napirendek végére felvett előterjesztésről a tárgyalás során elhangzott, hogy „nem önkormányzati kompetencia, emberemlékezet óta ilyen témát nem tárgyaltunk” Ehhez képest, amíg az első 11 napirend összesen 55 perc idejébe került a testületnek, addig a 12-ik napirend „megvitatása” 46 percig tartott.)

 

Esztergomban a kérdés felvetésekor ugyan kivonult a baloldali frakció a megyei közgyűlésről, de Kaposváron, Barcson, Csurgón, és sok más városban nem okozott gondot az együttműködő gombnyomás.

„Nem vagyok hajlandó álláspontot kialakítani” mondta a polgármester, miután ”segédje” közreadta a gesztenyés frakcióra presszionált álláspontját. „Minden el van döntve, politikai állásfoglalást fogadunk el” harsogta a MI PISTÁNK, majd ahogy (többsége tudatában) előre eldöntötte és megtervezte, meghiúsította a határozati javaslat elfogadását.

Miközben Kaposváron „Megindítjuk a holnap sikereit” jelszóval készülnek a teméntelen milliárd elköltésére, s Csurgón, Barcson is akad némi suska a fejlesztésekre, addig a polgármesterünk üres kasszával igyekszik magáévá tenni a „Merjünk nagyot álmodni” kormánypárti szlogent. A lojalitás színlelésétől is irtózva bizakodik a nélkülözhetetlen pályázati pénzek elnyerésében, s készül körbejárni a várost „grandiózus” (kilenc fejlesztési cél) terveivel azok után, hogy fityiszt mutatott a kormánynak.

Amíg a ciklus hátralévő részében Kaposváron az okozhat majd gondot, hogy miként tudják határidőre elkölteni a "hűségjutalmat", addig Nagyatádon folytatódnak az elszegényedést, elvándorlást eredményező „értékteremtő esztendők”, mert önérzetes városvezetőnk (és holdudvara) úgy ítéli, magatartásukkal jó úton járnak.

 

Önökre gondoltunk kedves szép korúak, mikor a kórház és a temető felújításáról döntöttünk, szólta el magát anno városvezetőnk.

Nosza, rajta nyugdíjas polgártársaim, lehet viszonozni értékteremtő polgármesterünk törekvéseit, s a várost elhagyó gyermekek, unokák helyett is, támogató (IGEN-IGEN MI PISTÁNK!) szavazatokkal meghálálni!

 

Ui.: Ez ugyan nem a reklám helye (csak információé), de aki netán nem olvasta a Hazai Pálya (ingyenes közéleti lap Dél-somogyi mellékletének) ez évi január-februári számát, vagy a fenti témában véleménye van, az közreadhatja álláspontját február 6-án 17-órakor a helyi Kulturális és Sportközpont kamaratermében.

A meghirdetett fórumon a fenti és más témákban meghallgathatják Ander Balázs országgyűlési képviselőt, aki azon ritka somogyi képviselők egyike, aki nyíltan és határozottan képviseli választókörzetünket a parlamentben.

 

Szólj hozzá!

                                 A  jegyzeteim minden olvasójának

                                                      Bakos József

 

Szólj hozzá!

Akit nem hívtak és nem volt jelen, az a helyi TV december 16-i adásából értesülhetett, hogy hivatalosan is megalakult a Prológ (cél, mondanivaló, alapgondolat, bevezető, előszó, VAGY AMIT AKARTOK!) Nagyatád Alapítvány.

Az alapító okirat elkészültét, és az alapítvány nyilvántartásba vételét követően pazar gálaműsor keretében tájékoztatták a kiválasztottakat, majd egy NVTV riport keretében a „kívülállókat” az új de „régi hiányt” pótló szervezet létrejöttéről. E szervezet még nagyon hiányzott az egyébként színes nagyatádi közösségi palettáról, s valójában úgy kellett egy újabb egylet a sorvadozó városunknak, mint a falat kenyér. Na de ne szaladjunk előre, lássuk miről is maradtak le az összefogásra régóta áhítozó polgárok.

Ugyan nem szerepeltem a „meghívásra érdemesek” jegyzékén, de volt szerencsém élvezettel végignézni a színvonalasan megszerkesztett és megszervezett alakuló gálát.

A műsorban hivatásosokkal megspékelve felvonult a nagyatádi műkedvelő előadók majd teljes tárháza.

A közreműködők felidézték Márai Sándor és Bertók László sorait, s halhattuk az országosan és határon túl is közismert előadók áthangszerelt dalait Roy és Ádámtól Konc Zsuzsáig, Zorántól az LGT-ig gondosan megválogatva, hogy az alkalomhoz illően propagálják dalaikkal az újsütetű alapítvány meghirdetett szellemiségét.

Erre a polgármester egyébként az esetlegesen elmerengő, elmélázó hallgatókra tekintettel külön is felhívta a figyelmet a műsorszámok közé iktatott (Rinyamenti Ciceróhoz méltó) ünnepi beszédében, amit a megjelent hívek az alkalomhoz illően, kellő áhítattal hallgattak, mert olyan őszintének tűnt.

Meglepő eseménye volt a gálának az Ormai házaspár alapította Pro Communitatis kitüntetés, ill. díj átadása, melynek célja olyan tevékenységek elismerése, melyre amúgy négy városi kitüntetés is szolgál. Az új kitüntetés kissé zavaros odaítélése és átadása természetesen nem csorbíthatta az elismertek vitathatatlan érdemeit a területükön végzett önzetlen munkájukat illetően.

Bár nyuggerhez illő gyengülő látással és hallással szemléltem a történteket, de a figyelmeztetéstől függetlenül sem kerülte el figyelmemet a felcsendülő dalok szövege, ami az óhatatlanul becsúszott hamis hangok mellett szintén hamisan csengtek. „Én dolgozni akarok, rendezni végre közös dolgainkat, csak együtt érhetjük el, hogy jobb legyen, sohase higgyetek a szemeteknek, minden ember jó, ecetéra, ecetéra.

Nos, a gála összességében élvezetes volt és felemelőnek is minősíthetnénk, ha nem tekintenénk a színfalak mögé, s megfeledkeznénk az elmúlt évek történéseiről. Minden jó, s valóban „nagyszerű, szép este volt”, akkor hát mi a problémás a prológ körül?

Hát akkor emlékezzünk!

A rendszerváltás hajnalán egy a hirtelen változásoktól megszeppent ifjú apparatcsik az első ciklust követően hamar öntudatra ébredt, és alapos megfontolást követően kellő önbizalommal és magabiztossággal szembefordult nevelő testületével (MSZMP-MSZP) és mentoraival. Kizárólag közösségi érdekekből és célokból, kortársaival kiválva az ellenzékbe kényszerült szervezetből, új tanára segítségével létrehozta a Nagyatádért Egyesületet.

A hirtelen pálfordulásának valódi oka az volt, hogy a „fentről” kijelölt káder helyett az ifjú titán vindikálta magának az indulási jogot, az addig titkon, de hőn vágyott polgármesteri székért. Mivel ezt odafenn rossznéven vették, vabankra játszva robbantott s nem kis meglepetésre a romokat hátra hagyva nyert.

Így született meg anno a MI PISTÁNK, városunk örökös polgármestere, aki az immáron hatodik ciklusát taposva alaposan kicsiszolódva szólítja újabb összefogásra, egy még újabb közös célért Nagyatád polgárait.

Az, hogy az általa fémjelzett egyesület valójában egyszemélyes párt, s legfőbb célja a vezér polgármesteri székbejuttatása, ill. tartása, és a minél nagyobb zsákmányszerzés, mára már mindenki számára világos és egyértelmű. A Mikulás a nyuszi, a töklámpa, a gyermeknap szervezésének elorzása az arra hivatott intézményektől (kulturális központ, gondnokság) csak álca a nyilvánvaló cél leplezésére.

A státusz és a vele járó előnyök minden áron való megtartása érdekében ismételten rútul elárulta aktuális csapatát és trónra emelő mentorát. „Összefogással” felszámolta az akadékoskodó és egyre kellemetlenebbé váló testületi ellenzéket, majd a kontroll megszűntével a „lojális” ellenzékkel kötött gyalázatos titkos paktummal kivédte juttatásainak és mozgásterének indokolt és szükségszerű csorbítását.

Az új „széljárásra” (kormánytöbbség a testületben) tekintettel összefogást hirdetett, de mindvégig egyeduralomra törekedett. Megpróbálta az önjáró civil szervezeteket is befolyása alá vonni, s e törekvését a „szilvalek-VÁR” sikertelen bevételét követően sem adta fel. Sikerrel asszisztált a paktum partnere által életre hívott karácsonyi vásár elsorvasztásához, s jól példázza összefogásos együttműködésének valódiságát, hogy egykori szövetségese már nem csak a május elsejét, hanem a karácsonyt is külön ünnepli.

A Hadipark, az íjászat, a TDM, már „birtokon belül”, s a tendenciát látva idő kérdése, hogy a még kívül lévőket is befolyása alá gyűrje.

A módszerekben, mint láthatjuk, nem válogat. Ígéret, presszió, elismerés, juttatás, stb. mind ott vannak a fegyvertárában, s a mindkét politikai oldal által eredményesen alkalmazott alapítvány fegyvert is hadrendbe állítja, hogy a következő választáson is meglegyen az időközben erősen megfogyatkozott szavazóbázisa. Fogynak a nyugdíjas szimpatizánsok, frissítés, új erőforrás kell. A fiatalok megszólítása nem csak a szegfűsöknek és narancsosoknak, de a gesztenyéseknek sem sikerült. Majd a Prológ Nagyatád szirén hangja mozgósítja a hiányzó fiatalokat. Mert erről szólnak az új történések, akár hiszik kedves polgártársak, akár nem. Na de nyugtával a napot!

A látottak, tapasztaltak alapján felmerül néhány költői kérdés. Miért nem volt nyilvánosan meghirdetve a gála, s miért csak kiválasztott meghívottak élvezhették a közös összefogás jegyében bemutatott alapítványi műsort? Az üres és foghíjas széksorok arra utalnak, hogy rajtam kívül a meghívott távolmaradóknak is támadtak kétségei, fenntartásai az amúgy őszinte szándékúnak tűnő kezdeményezéssel.

Igaz, hogy közösséget az egyesülési jogra tekintettel bárki létre hozhat, de ha a hangoztatott összefogásról („mindenkivel együtt akarunk működni”) van szó, akkor miért csak a bürgermeister és hitvese az alapító (netán zárt alapítványról van szó)? A kuratórium összetétele sem az együttműködésre utal. Itt már nem csak a lóláb, de az egész ló kilóg!

Az alapításhoz szükséges minimális összeg (100.000 Ft.) ugyan meg sem kottyan megyénk leggazdagabb polgármesterének, de ha családilag jegyezte az alapítványt, akkor a gálaműsor nem kis költsége szintén reá hárul. Zakson mondanák erre sokan, hiszen a juttatásaiba ez is belefér. Azonban ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy a nem kevés költségtérítés ellenére a mi polgink előszeretettel számol el minden szál virágot és ropit, ezért szívesen megtekinteném a gála számláit (ha már a „konténeres számlákat” a mai napig nem láthattam). Mert ugye azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy a gála kizárólag a résztvevők önzetlen közreműködésével jött létre. A logisztikai költségek (pl. polgármesteri ülőgarnitúra oda-vissza fuvarozása) mellett felmerült a nem kevés intézményi alkalmazott (dekoratőr, technikus, vágó, takarító,) továbbá a Déryné Társulat közreműködőinek költsége, a meghívók elkészítéséről, kipostázásáról, az átadott díjakról, a készített filmekről és a gálavacsora költségeiről nem is beszélve. Az már csak hab a tortán, hogy az előcsarnokban tartott „fogadás” kíváncsi szemek elől való elrejtése céljából sebtében lefóliázták az épület északi üvegfalát, ami szintén a rendezvényt terheli. Lelki füleimmel már hallom is, hogy a költségeket az általunk ismeretlen támogatók állták. Elhiszem, de közintézmény közpénzéről lévén szó, a számláknak elvileg meg kellett születniük. Nagyatádon nem ez az első alapítvány, de gálára és közpénzfelhasználásra nem emlékszem.

Az alapítványt a tagdíjak, adományok, felajánlások, juttatások, támogatások, pályázatok mellett a szimpatizáns adófizetők is támogathatják adójuk 1%-val, de csak két esztendő múlva, pontosabban 2018-tól, ami ugyebár az új választások éve. Tehát a bejegyzés időzítése sem a véletlen műve. Azt kétlem, hogy az Ákostól elpártoló kommunikációs szolgáltató a Prológ Nagyatád-hoz irányítaná át felszabaduló keretét, de abban biztos vagyok, hogy akad majd további mutyikra kész városi szolgáltató, aki szívesen a zsebébe nyúl a polgármester kisded játékainak támogatásához. Az alapítványok működése körüli anomáliák köztudottak. Elviekben, ill. az előírások szerint elsődlegesen gazdasági tevékenység céljából nem alapítható, politikai tevékenységet nem végezhet, de az elmúlt évek gyakorlata ezekkel szöges ellentétben áll. Így lesz ez a Prológgal is. Kell az ellenőrizhetetlen suska a jövendő kampányhoz, hogy az időközben „bekebelezett” civilek is önzetlenül hirdethessék polgármesterünk toxikus gondolatait, dicső tetteit.

Ui.: Ami pedig az alapítványi kezdeményezést illeti, csupán aktuális „felmelegítés”, mivel a nyomdai zászlótartó reaktiválását egy (nem gesztenyés) képviselő a javaslattevővel egyetemben már évekkel ezelőtt többször is szorgalmazta! Volt már kilobogózott „zászlós” Nagyatád, de már a zászlótartókból is csak mementónak maradt.

Átvétele óta nem látható a városnak adományozott 56-os lyukas zászló, s a városháza előtti Székely zászló is a raktárban nyugszik (ha időközben nem lett az enyészeté).

Az „uniós” szintű közterületi fitnesz eszközök beszerzésének és kihelyezésének tervét egy kompetens intézményi alkalmazottól ide s tova négy éve hallottam. Bizonyára nem rajta múlott, hogy ez idáig nem valósult meg.

 

1 komment

A napokban az „elnémult” helyi Pirkadat helyett ismét fellelhettük postaládánkban a HAZAI PÁLYA című ingyenes közéleti lapot.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom időszakos kiadványa kendőzetlenül „tájékoztatja” a választópolgárokat a közelmúltban napvilágra került korrupciós, vesztegetési, lenyúlási és különböző mutyis ügyekről. Bár az újságok, TV. csatornák, internet jóvoltából már közismert eseményeket ad közre, azért a történtek felidézése nem értelmetlen, nem hiábavaló, mivel egyre fogy az újság előfizetők száma, sokan nem rendelkeznek internettel, s bizony-bizony eléggé alulinformált az átlagpolgár. Az újság apró szépséghibája, hogy egyetlen Nagyatádra, de még Somogyra vonatkozó hírt sem tartalmaz. Igaz, hogy országos kiadványról van szó, de a terjesztéskor beillesztett egy-egy megyei vonatkozású betétlap kellő felületet adhatna a helyi képviselők megszólalásához is, ami növelné az olvasók érdeklődését.

Erősödünk, hirdeti a „Fidesz egyedüli kihívója”, s tény hogy a nemzeti radikális párt a választások óta stabilan őrzi ellenzéki vezető helyét, jócskán elhúzva a többiektől. A migrációs hullám ugyan elvonja a figyelmet a korrupciós válságban szenvedő kormánypárt kisded játékairól, de a globális „vihar” elleni helytállás sem feledtetheti a krónikus belső bajokat, melyek hullámai a következő választásokig akár össze is csaphatnak a jelenlegi döntéshozók feje felett. Szerencsére 2018 még odébb van, s a generált botrányok elsimítása, a problémák megoldása legyen az országházi szenátorok gondja.

A szűkebb hazai pályánkon maradva inkább nézzük mi a helyzet városházi parlamentünkben.

Akik ha nem is rendszeresen, de időnként nézik az egyébként nem túl érdekfeszítő testületi üléseket, láthatják, hallhatják, hogy a helyzet mit sem változott. Újabb paktumról ugyan nem szólnak a hírek, de „Valami bűzlik Dániában”. Sem a kormánypárti frakció, sem az ellenzék nem váltott irányt, s az előző ciklushoz hasonlóan változatlanul nem a választópolgárok érdekeit képviseli a felkent testületünk.

A korábbi produkciók következményeként erodálódott kormánypárti „frakcióban” vezetőváltás történt, de érdemi változás nem észlelhető. Nem tartom valószínűnek, hogy a megyei főrendező kizárólag néma levente szerepeket osztott a helyi társulatnak, de tény, hogy az előző ciklusra is tekintettel bizonyára Agárdi Pétert is lepipálva sikeresen hallgatta végig az öt évet. A csontig lecsupaszított önkormányzat ugyan jóval kevesebb feladattal bír, mint a korábbiakban, de ez nem ok arra, hogy a képviselők (egy-két kivételtől eltekintve) kérdés, vélemény nélkül hagyják jóvá az előterjesztő minden határozati javaslatát. Az, hogy a vezető ellenzéki párt képviselője a testületbe kerülése óta nem szólalt meg, még, úgy ahogy tolerálható, de az elnökké avanzsált korábbi alpolgármester kukasági fogadalma mutyi szagot gerjeszt. A hahó itt vagyok jellegű alibi felvetés a polgármesterhez, hogy ugyan már tájékoztassa a nézőket a Nagyatádi migráns helyzetről, több mint szánalmas, hiszen a városvezető korábban már közreadta, hogy hol kaptak szállás és raktározási lehetőséget a Zákányban szolgálatot teljesített rendőrök. Azt pedig minden Atádi tudja, hogy Nagyatádon egyetlen migráns sem fordult elő.

Azt viszont egyszer sem kérdezte meg a polgármestertől, hogy mi a helyzet a Bárdos projekt 300 milliójával, s miért igyekeznek immár 5. éve az ügyet különböző barba trükkökkel a szőnyeg alá söpörni.

A leleplező internetes jegyzetek zárolását követően miért nem kérdezi meg a polgármestert, hogy mikor mutatja be az év eleji közmeghallgatáson emlegetett számláit, melyek cáfolnák az általam hangoztatott nyilvánvaló korrupciót? Mikor lesz kíváncsi az évek során eltapsolt több százmilliós (vízi közművek) koncessziós díjának sorsára? STB. STB.

Mikor jön el a „változás ideje”, és mikor lesz már vége a hablatoló igehirdetésnek?

„Pazarlás, a közös vagyon felélése folyt. Mi megvédjük Nagyatádot. Hozzálátunk a nagyatádiak vagyonának visszaszerzéséhez. Zárjuk le a nagyatádiaknak egyre több kárt okozó Ormai korszakot”.

Egy gyalázatos titkos paktummal elbliccelt ciklust követően ismét „bizalmat és esélyt” kért a kormánypárt helyi jelöltcsapata mondván, „mert nekünk Nagyatád a legfontosabb”.

Az eddigi produkció nem ezt igazolja, mert ebben a ciklusban is a (megfogyatkozott) pozíciók elnyerése, megtartása, a szolgáltatók és kivitelezők érdekeinek képviselete tapasztalható az esetek többségében.

A legerősebb ellenzéki párt a kormánypártra licitálva radikális változásokat ígért, de képviselői tevékenysége kimerül a negyedévenkénti koszorúzásban. Na, ez a kormánypárti csipet-csapatnak is megy, de semmi több. Talán el kellene olvasni a közelmúltban nem tárgyalt csak elfogadott tanulmány (Integrált Településfejlesztési Stratégia) megalapozó vizsgálat fejezetét is, ami nem éppen rózsás jövőt vizionál.

 Jóóóóóóó reggelt FIDESZ-KDNP képviselők, ahogy katonáéknál szokták volt mondani: ÉBRESZTŐ FEL!

 

Szólj hozzá!

Előző jegyzetemben önkormányzatunk kommunikációját tűztem tollhegyre, de úgy látszik a rossz példa ragadós, mert ezúttal az egészségügy terén észlelhettem a kifogásolt hiányosságokat, amit okulásul az alábbiakban osztanék meg polgártársaimmal.

Már a korábbi években is olvashattam, hallhattam rohamosan fejlődő megyei egészségügyi szolgáltatásaink gyakran ostorozott hiányosságairól, és egykori bizottsági tagként némi rálátást is szerezhettem a területen folyó intenzív munkálatokról, fejlesztésekről, akadályokról, de személyes gyakorlati tapasztalatokkal szerencsémre nem rendelkeztem.

Két évvel ezelőtt aztán úgy hozta a sors, hogy egy sportsérülés következtében magam is a szolgáltatások igénybevételére kényszerültem. Az orvos által szükségesnek ítélt térítésmentes MR vizsgálatra a balesetet követő fél évre kaptam előjegyzett időpontot, melyre időben meg is érkeztem a megyeközpontban lévő intézménybe. Bár elérhetőségemmel (telefonszámommal) rendelkeztek, de csak a helyszíni betegirányító pultnál közölték velem, hogy a szükséges berendezés meghibásodott, s nem tudják a vizsgálatot elvégezni. Az általuk megjelölt új (késő délutáni) időpontban ismét beautóztam, de megdöbbenésemre ismét a helyszínen közölték, hogy technikai okokból kifolyólag még a reggelre berendelteket sem tudták megvizsgálni, majd újabb időpontot adtak. Nem ragozom tovább, az időt, költséget és fáradtságot igénylő esetet, melyet kettő telefonnal elkerülhettek volna az intézmény illetékes dolgozói, hanem rátérek az új „gyöngyszemre” amellyel az elmúlt héten szembesülhettem.

Egy újabb balesetem panoráma röntgenfelvétel készítését igényelte, melyre helyi szakorvostól kaptam beutalót (egyéb „eligazítást” nem) a megújult megyei kórházunkban található szájsebészetre. Egyszeri telefonálással kíséreltem meg információt szerezni a vizsgálattal kapcsolatosan, de a sikertelen próbálkozást követően beértem az interneten található rendelési időpontokkal, s beutaztam a megyeközpontba. A megújult kórházunkban a korábbi látogatásaim során ugyan többször is eltévedtem, de ettől eltekintve csupa pozitív benyomást szereztem.

A korábbi látogatásaim, s az időközben működésbe lépett betegirányítás ellenére ismételten eltévedtem a Csili-vili gigantikus intézményben, de többszöri útbaigazítással végül is rátaláltam a keresett osztályra. A betegirányító pult itt éppen üres volt, ezért a „házirendet” nem ismerve türelmesen várakoztam.

A helyi kórházunk gyakorlatából ítélve úgy gondoltam, hogy a beutalóm betegirányító által történt számítógépes rögzítése egyben sorszám, mely megjelenik az illetékes rendelő számítógépén is. Lehet, hogy így is van, ha nem is derült ki, mert várakozás közben egy arra járó asszisztenstől érdeklődtem a helyzetemről. A hölgy készségesen felvilágosított, hogy nem jó helyen állok, s elirányított a megfelelő rendelő elé, ahol továbbra is türelmesen várakoztam. Mikor sorra kerültem a legnagyobb megdöbbenésemre közölte a vizsgálatot végző, hogy az eredményt digitálisan rögzítik, ezért hozzak magammal egy üres írható CD-t. Az, hogy 50 km-ről érkeztem, nem hatotta meg, s érdeklődésemre miszerint hol kapható CD a közelben, nem tudott érdemben válaszolni.

Nem tehettem mást, így elindultam a kért lemez beszerzésére. Az épületben lévő ajándék üzletben közölték, hogy (bár nem vág profiljukba) volt CD-jük, de elfogyott. A kórház környékén lévő tucatnyi bolt egyike sem árulta a keresett lemezt, ezért kénytelen kelletlen a városközpontba caplattam, ahol némi kutakodást követően sikerült beszereznem az adatrögzítőt. Kisse csapzottan és bosszúsan a parkolóórát ismét megetetve tértem vissza a kórházba.

A folyosó időközben új betegekkel telt meg, ezért további várakozásra kényszerültem. Ez alatt a betegirányítóban nővért észleltem, akitől érdeklődtem az osztály illetékes vezetőjének kilétéről. A hölgy készségesen tájékoztatott, de közölte, hogy szabadságon van, s csak a jövő héten érhető el. További kérdésemre megnevezte az illetékes helyettest is, majd érdeklődött, hogy miért keresem őt, mi a problémám.

Miután ecseteltem kálváriám, tájékoztatott, hogy a CD hiányért nem a vezetők felelősek, majd sebtében a kezelőben dolgozó vezető helyetteshez ment, s tájékoztatta panaszomról. A főorvos úr meglepetésemre soron kívül fogadott, ELNÉZÉST KÉRT a felmerült problémáért, s azonnal intézkedett. Saját készletéből átadott egy CD-t a röntgenfelvételt készítőnek, s soron kívül elvégezték a vizsgálatomat. Talán még a szám is tátva maradt, annyira lenyűgözött a promt intézkedés és hiánypótló eljárás, ami a korábban ugyan csak ezen intézmény sebészeti osztályán szerzett pozitív tapasztalataimat is felülmúlta.

A bevásárolt kettő üres CD egyikét leadva, a kapott felvétellel végül is ELLÁTVA távozhattam, ezért hát felmerülhetne a kérdés, hogy akkor hol itt a probléma?

Nem is olyan régen a helyi (Nagyatádi) kórház rendelőintézetében is előfordult, hogy a laborvizsgálat elvégzéséhez a beteg vitte a hiányzó cukrot, s a kórházi betegeknek is a hozzátartozók vitték be a „segédanyagokat” (WC.papír, törlőkendő, pelenka, stb.). A médiák közvetítésével közismert tény, hogy a kórházak túlnyomó többsége sok éve forráshiánnyal küszködik. Egy panoráma röntgengép ára ugyan meghaladja az ötmillió forintot is, de beszerzése uniós forrásból történt és a TB. minden egyes panoráma röntgenfelvételért 600 pontot (900 Ft.) számol el a kórháznak, melybe a 100-170 Ft.-os CD beleférhet. Arról már nem is beszélve, hogy digitális felvételről lévén szó, a CD használata (és költsége) megtakarítható, mivel a felvétel elektronikus levélként továbbítható akár az internettel rendelkező páciens, akár a beutaló orvos címére. (A laboreredmények és a röntgenfelvételek már Nagyatádon is digitálisan kerülnek továbbításra az illetékes orvosokhoz)!

Nos, a konklúzió, hogy a 2 (kettő!) percet igénylő térítésmentes röntgenfelvétel több mint négy órába és cca. 4000 Ft.-ba (útiköltség, parkolási díj, CD lemez) került. Az már csak hab a tortán, hogy hazafelé egy útlezárás miatt 25 km-es kerülővel térhettem otthonomba.

Bár mindent összevetve is csupán csak bosszantó és nem vérlázító az esetem, de milyen szituációk állhatnak elő a Taranyban vagy Bolháson lakó Bözsi néni vagy Lajos bácsi esetében, aki tömegközlekedési eszköz igénybevételére szorul, a megyeszékhelyen ismeretlen, s nem tudja, hol keresse, mert a CD-ről azt sem tudja, eszik e vagy isszák?

A jövőben netán azzal is számolhatunk, hogy a jogos háborgásra okot adó gyakorlat átragadhat a vendéglátásra is, s a felszolgáló közli majd velünk a leves kihozatalakor, hogy kanalat hozzunk hazulról, vagy vásároljunk a már nem létező Vasedényben? Ugye ez azért még odébb van?

A fentiekre tekintettel ezért jóindulattal bátorkodom felhívni polgártársaim figyelmét, hogy mielőtt ilyen-olyan célból a megyeközpont bármelyik egészségügyi intézményébe kényszerülnek, előtte érdeklődjenek telefonon, hogy mikor van rendelés, a beutalón kívül mit vigyenek magukkal, jók e a szükséges vizsgálóberendezések, s megjött e már esetleges szabadságáról az illetékes orvos. Ez nem előírás, de elmulasztása számos nem várt kellemetlenségben részesítheti a gyanútlan vidéki pácienst!

 

1 komment

A legutóbbi (09.24.) testületi ülésről tájékoztató városi honlap még az ülést követő napon is csak egyetlen napirendi pontot jelzett, mégpedig az első félévéről szóló tájékoztatót. Az ülésen aztán 17-re szaporodott az előterjesztések száma, ami ha kicsit megkésve is, de utólag megjelent a honlapon is.

A bizonyára technikai hiba okozta hiányosság azonban nem valószínű, hogy komoly érdeklődési deficitet idézett volna elő, mivel a képviselők ingerküszöbét se érték el a napirendre tűzött témák. Ezt jól érzékeltette, hogy az előterjesztések több mint 80%-ánál nem hangzott el se kérdés se hozzászólás (bezzeg az interpellációnál!).

Miért is, hiszen minden világos, érthető és egyértelmű, minek hát szaporítani a szót, húzni az időt. Megmondta anno a kormánypárti frakcióvezető, hogy véget vetnek a hosszúra nyúlt vitáknak, mert csak gyümölcsöző együttműködésnek van helye a testületben. Oké, rendben, nyomják meg a gombot és minél előbb menjenek a dolgunkra, mert ugyebár megérthetjük, hogy nem érnek rá holmi macerás közéleti témákkal pepecselni, mikor ott vannak a saját ügyeik.

Mivel már második ciklus óta honos a gyakorlat, nem is lepődtem meg különösképpen, mert már hozzászokhattam. Ami a nem éppen érdekfeszítő ülésen még is szemet szúrt, az számomra új keletű esemény.

Azon kevesek közül, akik még mutatnak némi csekély érdeklődést a szándékosan „szerencsétlen” időpontra tett közvetítések iránt, bizonyára akad olyan, aki emlékszik a márciusi közmeghallgatásra, melyen polgármesterünk sajátos módon bújt ki az általam (lakosként) feltett közérdekű kérdésre adandó válaszadás alól.

Már magát a kérdést is kikérte magának, és jogi lépéseket helyezett kilátásba, letagadva a nyilvánvaló mutyizását a megnevezett szolgáltatóval. A hangoztatott bizonyítékok (számlák) helyett a szolgáltatóval prezentáltatott gagyi bizonylatok közreadását követően, ugyancsak a szolgáltató közbenjárásával letiltatta a leleplező dokumentumokat közreadó internetes blog jegyzeteimet. Zakson, mondhatnánk, mivel csak egy érdeklődő nyugger volt a kérdező, de mi a helyzet egy „öreg” (két évtizede képviselő) városatya érdeklődésének esetében?

Az ülés 5. napirendje kapcsán (Nagyatád Város Integrált Településfejlesztési Stratégiájának elfogadása) egy azon kevesek közé tartozó képviselő, aki végigolvassa és érti is az előterjesztéseket, ez alkalommal is bátorkodott hangot adni észrevételének. A szóban forgó (224 oldalas) előterjesztésből hiányolta (mint egyéni képviselő) a körzetét érintő, s állítása szerint korábban testületileg elfogadott fejlesztést.

Azt, hogy a kulisszák mögött (bizottsági és egyéb összejöveteleken) mi hangzott el, és mit hagyott jóvá a testület az nem ismert, de sem a ciklusra szóló helyi fejlesztési programban, sem az elérhető jegyzőkönyvekben, sem a korábbi stratégiai programokban nem találtam utalást a megjelölt intézmény (Hétpettyes Óvoda) esetleges funkcionális fejlesztésére, netán külön közösségi ház építésére. Tény, hogy súlyánál fogva településfejlesztési szinten nem stratégiai kérdés, s bár évekkel ezelőtt magam is hallottam, hogy szó volt róla (s talán ezért támadt a képviselő „hiányérzete”), de nem ez keltette fel a figyelmemet.

Miután a felvetésére nem kapott kielégítő választ, a városatya megismételte kérdését, melyre a polgármester meglepő hangnemben válaszolt. Nem azt mondta a vele sok éve együttműködő képviselőnek, hogy a korábbi ciklusoktól eltérően a megváltozott helyzetre tekintettel a továbbiakban nincsen szüksége a lojalitására, ill. az óvoda, úgy ahogy van, megfelel a kívánalmaknak, s nincs realitása, létjogosultsága külön közösségi háznak, tekintettel arra, hogy a felújított városi művelődési ház még rendelkezik szabad kapacitással, stb. stb.

Helyette így válaszolt: „Az óvodai kisszékek nem lehet téma. Nem ide való, tovább kell lépni. A magam részéről lezártnak tekintem a kérdést. Nem gondolom, hogy problémát okoz, s magyarázkodni kellene”.

Na, ez az az együttműködő párbeszéd, amit a korábbi viták helyébe ígértek a háttérben titkos paktumot kötött polgármester, s a leváltását beígért kormánypárti frakció. De az igazán meglepő csak később következett.

A 8. számú előterjesztés (s a vonatkozó törvény) kapcsán 2 millió forint jubileumi jutalom jóváhagyását terjesztette elő a jegyző, de ennek ismeretében, ill. tudatában sem javult polgármesterünk kedélyállapota. Annak ellenére, hogy a Kaposvári Szakképzési Centrum megjelent főigazgatója az ülés elején (3. számú napirendnél) jelezte kételkedő városvezetőnknek, hogy a Kaposvári Szakképzési Centrum Nagyatádi Ady Endre Gimnázium, Szakképző iskolája és Kollégiuma néven hozzájuk került tagintézményben a gimnáziumi képzést is szorgalmazzák, s a 6 osztályos képzésnek sincs akadálya.

Történt ugyanis, hogy a 7. számú előterjesztés ismertetése során a MI PISTÁNK tájékoztatta a testületet (és a TV. nézőket), hogy a gimnázium jövőjével kapcsolatban korábban levélben feltett kérdéseire megérkezett a válasz az illetékes államtitkártól. Kifejtette, hogy látszólag minden rendben van, de a következtetés nem azonos az ügy érintett szereplőinél. Az iskola új neve sok mindent tükröz. Valami nincs a helyén. Mit keres az iskola a Nemzetgazdasági Minisztérium kezelésében, amikor a képzés kompetens helye az Emberi Erőforrások Minisztériuma. A Centrum nem illetékes, stb. stb. A lényeg, hogy a minisztériumtól kapott válasz nem elégíti ki, nem nyerte el tetszését és szeretne eljárni az ügyben, tisztázva a dolgokat.

A korábbi „párbeszédek”, purparlék és törvénykorrekció után nyilvánvalóvá vált, hogy a „GIMNÁZIUMI KÉPZÉS” további sorsát nem az határozza meg, hogy mely minisztériumhoz tartozik, hanem lesz a jövőben igény (elég jelentkező), vagy sem.

A tendencia szerinti kilátások nem éppen rózsásak, s köztudott, hogy az országos oktatási stratégia elfogadása nem a helyi testület, és nem is a mozgósított „közvélemény” kompetenciája!

Ennek ellenére az illetékes válaszadó nem azt írta, hogy a kérdés nem ide való, tovább kell lépni, a maga részéről lezártnak tekinti az ügyet, mert nem okoz problémát, s különben sem kell magyarázkodnia, stb..

Kíváncsi lettem volna polgármesterünk ábrázatára, ha ilyen választ kapott volna. Mert megilletné!

A mindig hallgató városanyák, városatyák ne feledjék, hogy ma egyik képviselő, holnap a másik, majd harmadik, negyedik (és így tovább) kerül kioktatásra a vezér által és ülhet a helyén érdemi válasz nélkül, mert így születnek a véleményt és ellentmondást nem tűrő, csak feltétlen lojalitást elváró diktátorok.

Visszatérve a témára, az elfogadott Integrált Településfejlesztési Stratégiára, az nem sokban tér el a korábbi években készültektől. Jó néhány elemét túlhaladta az idő, de időnként újabbakat kell készíteni (pontosabban készíttetni) amelyek annyit érnek amennyi megvalósul belőlük. Aki a mostanit és a korábbiakat is végig olvasta az érti, miről beszélek.

Probléma egy szál se, az új stratégia elfogadva, lehet pályázni, s bízzunk benne, hogy majd dől az uniós lé, s rohamléptekkel fejlődhet városunk, javulhat foglalkoztatási helyzete, népesség megtartó képessége, továbbá az életkörülmények javításának üteme, mértéke is.

Addig is polgártársak, érdeklődő képviselők, kéretik nem akadékoskodni, felesleges kérdésekkel zavarni MI PISTÁNK szárnyalását, hanem az eltelt időszakra, valamint a kifogástalan városvezetésére tekintettel tessenek már részére egy kis (mondjuk 8-10 havi) jutalmat javasolni és elfogadni a gyümölcsöző együttműködés jegyében! „Mert megérdemli”!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Soha el nem hervadó téma, de nem csak városunkban, hanem immáron országszerte, a lakosságot irritáló hulladékkezelési rendeletek, melyeket a választók által felhatalmazott képviselő-testületek nyomnak le szavazóik torkán.

Már korábban is többször felmerült a kérdés, kinek az érdekeit képviselik a közpénzből díjazott döntéshozók, amikor megalkotják polgárbarátnak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető rendeleteiket.

A téma újabb aktualitását a nyári szünet előtti újabb, de ez idáig sikertelen „merénylet” adja. Az aktuális rendeletmódosítási tervezet ezúttal egy „tökös” képviselőnél (mi több, egy külsős bizottsági tagnál is) kiverte a biztosítékot, s talán ennek tudható be, hogy az utolsó pillanatban az előterjesztés (átmenetileg) lekerült a napirendről. Tekintettel arra, hogy a július 1-i módosítási kötelezettséget jövő év január elsejére halasztották, az ügy nincs lezárva.

Feledékenyebb polgártársaim, és az érthetőség kedvéért röviden (a vonatkozó paragrafusok mellőzésével) felidézném a témával kapcsolatos korábbi történéseket.

  1. elején történt, hogy önkormányzatunk az előző évben lejárt szolgáltatási szerződés időbeni megpályáztatását elszabotálva a „bennfentes információk” ismeretében a hulladékkezelői szolgáltatók állami „kivásárlása” előtt tíz éves szerződést kötött a régi szolgáltatóval, újsütetű (a szolgáltató területén máshol nem alkalmazott) rendelkezésre állási díj bevezetésével, a tilalmi időben (2012. január 1-április 15) burkolt díjemeléssel.

A kötelezően bevezetett 120 literes gyűjtőedény minimum, az 50 literes edény kivonása a választékból (Kanizsán 50 és 60 literes is megmaradt), majd a mézesmadzagnak bevezetett 50%-os kedvezmény, már csak hab lett a gyümölcstortán.

Na, ezt a tortát vágta az év december 20-án a kedvezményezettek képébe, a szavazóiról megfeledkezett csonka képviselő-testület. Öten nem jelentek meg a soron kívüli gyalázaton, de az egy héttel korábban hozott testületi határozatról „meggyőzte” a polgármester a jelenlévő tévelygőket, hogy az sértette az önkormányzat érdekeit.

Miután a megjelenteket „emlékeztették” kötelezettségeikre és jól felfogott önös érdekeikre (kapott és őrzött státuszok, szolgáltatói vendéglátások, egyesületi fegyelem, stb.), a testület karácsonyi ajándékként törölte rendeletéből az egy-két fős (2250 db.) ingatlanok egy héttel korábban „megerősített” 50%-os kedvezményét. Később bevezették a kizárólag egy fős háztartások által kérelmezhető 18%-os kedvezményt, amit az érintett lakosság korábbi 67%-a helyett már csak 13 %-a vette igénybe. Mivel az új szerződést „átstrukturálták”, a 64 ürítésből 52 lett, s bevezették a rendelkezésre állási díjat (bruttó 6350 Ft.). Összességében anno 37,2%-os díjnövekedést idéztek elő, miközben a szomszédos települések 30-35%-al alacsonyabb díjajánlatokat kaptak (Marcali, Barcs, Kaposvár betartotta az akkor érvényes, díjemelési stopra vonatkozó törvényt). Természetesen ez a díj lett az alapja a kormány által bevezetett éves állami díjemelésnek.

Az érthető zúgolódásra tekintettel polgármesterünk ígéretet tett, hogy egyeztet a szolgáltatóval és megvizsgálják a korábban jól bevált, de megszüntetett 50 l-es edényzet újbóli alkalmazásának lehetőségét. Természetesen a korábbi gyakorlatnak megfelelően ismét a szolgáltató javaslata (60, és 80 l-es kukák bevezetése) került az új rendeletmódosítási tervezetbe. Hivatkozások tömkelege a törvényre, de a rendeletalkotók többsége valószínűleg nem olvasta a vonatkozó passzusokat, vagy olvasta, de nem érti, vagy rosszul értelmezi.

Aki olvasta (és meg is értette) önkormányzatunk vonatkozó rendelet tervezetét, az észlelhette, hogy városatyáink megint a szolgáltatónak „kedveznek”. Elég csak a szolgáltatás szüneteltetésére, vagy a díjkedvezmény igénylésére vonatkozó passzusra tekinteni, s már is felmegy a pumpa. A lakatlan ingatlanok utáni fizetési kötelezettség már csak hab a tortán. Macerás procedúrával igényelhető arcpirítóan megalázó kedvezmény a pályázatkor beígért 50%-os kedvezmény helyett, amit az igényjogosultak csekély számú kérelmezése is jelez.

A hulladékfront államosítása, nonprofit cégek létrehozása a „reformot” szolgálta, de mindez a lakosság kontójára történik. Az immáron „állami” cégek az elvonások mellett (rezsicsökkentés)is minden eszközzel igyekeznek biztosítani a szolgáltatás korábbi „rentabilitását”.Ezért a vonatkozó törvényt sajátosan értelmezve az önkormányzatokra testálják a szolgáltatás nélküli bevételek biztosításának feladatát. Ehhez ilyen-olyan módon igyekeznek megnyerni a döntéshozók többségének „jóindulatát”, s amint azt eddig is tapasztalhattuk, többnyire sikerrel. Volt itt sporttámogatás, külföldi vendéglátás, térítésmentes szolgáltatás, s egyéb nyalánkságok. Cserébe a rendeletalkotásnál, a törvényi jogosítványuk ellenére „meghallgatják” (mi több, elfogadják!) a szolgáltató „megoldási javaslatait”.

Így kerülhetnek be a helyi rendeletekbe a szolgáltató érdekeit szolgáló, a lakókat indokolatlanul terhelő előírások. A polgár pedig fizet a semmiért is, s jobb híján mehet Brüsszelbe tüntetni, mert jogorvoslati lehetőség az nincsen.

Tisztelt Városanyák és Városatyák!

Mivel a heti ülésen nem téma, az év végéig még van idő tanulmányozni és elemezni a helyi hulladékkezelés jelenlegi szabályozását, s kéretik, hogy ezúttal figyelmesen, s a választók érdekeit szem előtt tartva módosítsák nem kicsit, hanem nagyon „el….” rendeletüket. Ha már a „lelepleződéskor” elmulasztották polgármesterünk mutyizós tevékenységének leállítását, akkor most itt az ideje, hogy korábbi (2010. 08. 26.) ígéretüknek megfelelve végre valóban lezárják „A NAGYATÁDIAKNAK EGYRE TÖBB KÁRT OKOZÓ ORMAI-KORSZAKOT”!

Ui.:

A témával összefüggő friss somogyi „olvasmány”: http://www.sonline.hu/somogy/kozelet/lakatlan-haz-utan-szedik-a-szemetdijat-az-alkotmanybirosag-hallgat-626023

Ugyan nem friss hír, de ha van, aki esetleg nem hallott róla, az uborkaszezonban a helyi kollégiumot is „államosították”!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1 komment

Több évtized után ismét városi gyűlést tartott az önkormányzat (hogy mindenki értse a fenntartó váltást!), de ezúttal nem börtöntelepítés, hanem „gimnáziummentés” volt a kardinális téma. Hangoztatott súlyához mérten csekély érdeklődő gyűlt össze, és rágódott a témán közel három órán keresztül. Vihar volt egy pohár vízben, hogy „a jövőben is megmaradjon a hagyományos gimnáziumi képzés”. Az oktatás ősszel folytatódik, és tart, amíg lesz kit beiskolázni!

A kiküldött több ezer meghívóra reagálva a propagált 200 fővel szemben mindössze 88-an jöttek össze az elnökséggel együttvéve. A gyerekes szülőkhöz mérten kicsit sok volt a „kirendelt” köztisztviselők, közalkalmazottak száma. Ez még hagyján, de nem jelent meg a szóban forgó intézmény igazgatója, s a tankerület vezetője sem. Az már csak hab a tortán, hogy a pártok helyi vezetői sem érzékelték a nagyon „komoly problémát”. Egyesek meg sem jelentek a fórumon, a kettesek pedig lapítva a sorok között egy kukkot sem szóltak a polgármester szerint városi gyűlést igénylő ügyben.

Az igazgató, iskolaszék, szaktárcák és nem egy helyi pedagógus véleménye szerint minden rendben van a gimnáziummal, s úgy néz ki, hogy csak a polgármester és az általa heccelt néhány „szimpatizánsa”, valamint a „megértő” Kistérségi Társulási Tanács látja sötéten a helyzetet, s aggódik feleslegesen az intézmény sorsáért.

A vonatkozó törvény és közreadott dokumentumok alapján látszólag „nyomják Krahácsot” illetve Nagyatádot, de ez a pillanatnyi helyzetben a kissé kaotikus és bizonytalan állapotok ellenére sem tekinthető tragikusnak.

„Rossz helyen vagyunk. Oldják meg a problémánkat”!

A MI PISTÁNK által többször megkeresett „illetékes minisztériumi elvtársak és elvtársnők” a felvetett probléma és kifogások, vagy netán „önvizsgálatuk” eredményeként revideálhatják is korábbi, ill. jelenlegi álláspontjukat, s mindenki számára megnyugtató (ha van ilyen) megoldásra juthatnak. Na persze mint általában az ilyen ügyekre, erre sincs semmilyen garancia, bármennyire is követeli azt polgármesterünk, mert az élet kiszámíthatatlan rendező, Nem emlékszem rá, hogy bármire is garanciát kért volna városvezetőnk az elmúlt évtizedekben. Nem követelte a kórház üzemeltetőktől, a hulladékkezelőktől, az iskola és művelődési ház felújítóitól, sem a szennyvízrendszer építőitől. Ki érti, hogy most mire ez a nagy buzgalom, harsány igyekezet a kormánygarancia kikövetelésére?

Ha úgy lesz, hogy marad a működtetés az önkormányzatnál, akkor marad a „zsákmányhely”, de akkor mire ez a zajos lázadozás? A korábban „tiszta” gimnázium vegyes profilúvá alakításánál, mint „tulajdonos” ott bábáskodott az akkori és jelenlegi polgármester. Miután az állam kivette az önkormányzat kezéből az oktatást, csak kibicként nyilváníthat véleményt az „ingatlankezelő”, mert az észlelt gyakorlat szerint sem az önkormányzatnak (sem a polgármesternek) nem kompetenciája az új struktúra eldöntése, még ha el sem tudják képzelni.

„Értik a problémát, megértették, de a megoldást nem találják. Azt már nem tudom kijelenteni, hogy meg is értik!” A Nagyatádi Klebelsberg Kúno (jelölt) miután a megjelenteknek miheztartás végett elmagyarázta (hogy mindenki értse!) mi is történik „velünk”, levelének felolvasását követően kioktatta a távollévő igazgatónőt, majd Gugyeráknak nézte a szakállamtitkárságot.

Elfogadhatatlan mondja a polgármester, hogy máshová járjanak a Nagyatádi diákok, miközben már évtizedek óta járnak Barcsra, Kaposvárra, Csurgóra helyi középiskolásaink annak ellenére, hogy a Nagyatádi gimnázium rendelkezésükre állt, és állni is fog, míg arra kellő igény mutatkozik. A demográfiai mutatókra tekintettel a helyzet aggasztó, de nem kétségbeejtő, hiszen a képzési lehetőség hosszú távon biztosított. Idővel előfordulhat, hogy emberpalánták híján Nagyatádnak (és a Járásnak) nem lesz úgymond GIMNÁZIUMA, de arról már nem a kormány tehet. Az nem elég, hogy a kormánypárt leköszönt korábbi vezetője polgármesteri felkérésre bekapcsolódik a népességfogyás megállításába, mert attól még nem áll meg Nagyatád lakosságcsökkenése. Az idegenben tanulóknak nincsen hová visszajönni, családot alapítani, s gimnáziumi lurkókat nemzeni.

„Foglalkozom a témával, ezt senki nem akadályozhatja meg. Ha látunk egy problémát nem fogunk hallgatni. Magyarországon demokrácia van. Senki nem tilthatja meg, hogy véleményt formáljunk. Még az iskola igazgatója sem.”

Csak a polgármester, mert ha emlékezetem nem csal (márpedig nem) akkor épp a polgármester volt az, aki az elmúlt évtizedekben nem tolerálta az övétől eltérő véleményeket, a sajátosan értelmezett demokráciájában. „Vegyük komolyan a helyzetet, ez a mi felelősségünk.”

A korábbi, ennél szélesebb tömeget érintő ügyekben (kórház, hulladékkezelés, stb.) hol volt a városi gyűlés, s a felelősség?

„Hogyan menjünk haza innét (mármint a városi gyűlésről)? Azt akarjuk, hogy megmaradjanak ezek a képzések!”

Mi a teendő? Cherchez la femme! Ha igaz, már megtalálta, s beszélt is vele. Támogató országgyűlési képviselőnk kíséretében keresse fel személyesen (az aláírt ívekkel), s ha együtt jártak egyetemre simán helyre tehetik ezt a kis ügyet. Ha nem voltak évfolyamtársak, és a „súgójával” sem felhőtlen a nexus, akkor bizony nehezen képzelhető el az áhított korrekció.

Aki ennyi időt töltött a közélet színpadán, sertepertélt a politika bográcsa körül, s „új célja” érdekében képes volt egykori mentora hátba döfésére is, az ne csodálkozzon rá a szaktárca (nem légből kapott) fura strukturális elképzeléseire. Tetszik, nem tetszik, de tudomásul kell vennie, hogy más szelek fújnak, s a jó lapokat nem „kívülállóknak” osztják.

Tekintettel arra, hogy demokrácia van, lehet elégedetlenkedő hangot hallatni, városi gyűlést tartani, aláírásokat gyűjteni, és természetesen a kapott felhatalmazással „ELINDUL”-ni is.

„Ősszel elindul a tanév és elindul a polgármester. Foglalkozom a témával és ezt senki nem akadályozhatja meg!”

Don Quijote de la Mancha is elindult hűséges fegyverhordozójával, ezért a cirkusz teljessége kedvéért nem ártana magával vinni Sancho Panza-ként valamelyik (netán korábbi) alvezérét, mert a kép úgy lesz színes és teljes. Aztán ha sikerült legyőzniük a szélmalmokat, és megszerezni a garanciát, akkor önként és dalolva csatlakozhatnak a népességfogyás megállításán fáradozókhoz!

Ui:

Aki anno nem olvasta, ajánlom figyelmébe az előző jegyzet kommentjét!        

 

1 komment

Augusztus 19-én ismét látható lesz Szörényi-Bródy legendás rockoperája az István a király.

1983 augusztusában ott voltam a Királydombon, de láttam a Nemzeti Színházban is, sokszor meghallgattam lemezét. Szenzációs produkció, amit ajánlok mindenkinek, aki esetleg még nem látta, hallotta, s aki teheti, nézze meg az új hangszereléssel készült koncertszerű előadást. Akinek nem futja rá, vagy már elkésett a jegyvásárlással, annak ajánlom a jövő heti helyi műsort a „MI PISTÁNK” rendezésében, és főszereplésével.

A Nagyatádi István a király, az egykori „kórházmentő” ezúttal új szereposztásban, mint gimnáziummentő lép fel az általa meghirdetett és szervezett lakossági fórumnak álcázott „demonstráción” ami szerdán (ez itt a reklám helye!) lesz, na nem a Királydombon, hanem a helyi gimnáziumban.

„Fogjunk össze, álljunk ki a gimnáziumunkért!„, hirdeti polgármesterünk, miután megint többször tárgyalt „illetékes elvtársakkal”.

Bár már kívül esik hatáskörén, de azért a helyi képviselő-testület egyetértésével ismételten megállapította, hogy a kialakult helyzet tűrhetetlen és tarthatatlan, ezért a kapott felhatalmazással következetesen és nyomatékosan fogja képviselni a helyi érdekeket. Mármint ismételten a magáét, mert csak a folyamatosan megvezetett polgárok hihetik, hogy őértük töri kezét-lábát ez ügyben is. Kezdeményezése (mint a hulladékos törvény módosítására) ott van az illetékes döntéshozóknál, hogy revideálják álláspontjukat. A „minisztériumok vezető tisztségviselői felismerték a problémát”, s haladéktalanul módosítani fogják az átgondolatlanul elképzelt intézményi struktúrát. Ehhez csupán néhány tucat aláírást tartalmazó beadvány szükségeltetik királyunk határozott fellépése mellé, s már is visszakapja elveszni látszó „gimnáziumát” Nagyatád, mint a kórháza gyermekosztályát.

Miközben polgármesterünk világgá kürtöli a térség lakóinak fájdalmát, az intézmény igazgatója az ügyben lényegtelen kérdéseket hoz szóba. Micsoda skandalum, a nem kívánatos szakirányú képzés preferálása, a megtévesztő elnevezés propagálása! De ki hallotta ez ügyben a helyi pártvezetők véleményét. Igaz, hogy az éppen aktuális Trianon fontos, de az a hajó már régen elment, s ugyebár nem kimondottan „helyi” ügy. Megemlékezik róla az Erdélyi Kör és a Jobbik külön-külön, de a város gimnáziumának sorsa nem éri el ingerküszöbüket. Apropó, mi az álláspontja e kardinális kérdésben körzetünk egyéni országgyűlési képviselőjének?

Reméljük, hogy az óriási érdeklődésre tekintettel a támogatásnyomatékosításra hivatott lakossági fórum eléri célját, és középiskolánk végül a megfelelő „csoportba” kerül, de addig is nézzük mitől is lett valójában „ideges” a Nagyatádi István király.

Amíg a megye valamint az önkormányzatiság „lebontása”kevésbé érintette személyes érdekeit, addig nem kiáltott rendőrért, de miután az utolsó tartópilléreket is kihúzzák alóla, ismét a közösségi érdekek elszánt védelmezőjének köntösében tetszeleg. A szóban forgó intézmény a kollégiummal egyetemben a polgármesterünk szempontjából legfőképpen zsákmányhely. Igaz, hogy a vezetők kijelölése és kinevezése már nem kompetenciája, de az ingatlanok fenntartójaként még számos munkahely felett rendelkezhet, a kollégiumi „lehetőségek”-ről (elszállásolás, étkeztetés, rendezvények, stb.) nem is beszélve. Ezek pillanatnyilag veszni látszanak, s ezért a nagy jajgatás, nem pedig a térség gyermekeinek jövője miatt.

„Figyelnünk, összefognunk és cselekednünk kell!”, hirdeti a MI PISTÁNK. Mint a kórház, a hulladékos szerződés, a Bárdos iskola, a művelődési ház és polgármesteri rezidencia, stb. esetében? Vajon milyen újabb titkos paktumon civakodnak érdekvédő (FIDESZ-KDNP - Nagyatádért Egyesület) képviselőink a háttérben? Ha maradhat az ingatlanok kezelése s a kollégium régi vezetője, akkor átstrukturálhatják a gimit? Enyém a vár, tiéd a lekvár?

"GIMNÁZIUMOT AKARUNK!"

Kapsz fiam, kapsz, csak bele ne sántulj!

 

1 komment

Feltételezhetően nem szolgált a gyorsreagálású erőknél, de javára írandó, hogy másfél hónappal a promt zárlatot követően végül is megszólalt a média „illetékes elvtársa”.

Miután harmadik bejegyzésemet is lakat alá helyezte az internetes szolgáltató, a korábbi kérdésemre adandó válasszal ugyan adós maradt, de legalább tájékoztatott az újabb zárolásról. A kérelmező személyéről nem szólt, de a korábbiak alapján szinte nyilvánvaló, hogy a hulladékos szolgáltató állhat a háttérben. Polgármesterünk pedig továbbra is őrzi fiókjaiban a nem létező számlákat, s lapít mint nyuszi a fűben.

A lakáj médiák sorai felé araszoló szolgáltató álláspontja szerint „a posztok tartalmának jogi szempontból történő megítélése nem a szolgáltató feladata”, de azért a bejegyzést megvizsgálva arra a következtetésre jutottak, hogy a jegyzetem „meghaladja a szabad véleménynyilvánítás kereteit”. Ergo, hazudni, csalni következmények nélkül szabad, azt közreadni viszont a vonatkozó 2001. évi CVIII. törvény szerint már nem.

Hatalmas várakozás előzte meg anno a rendszerváltást, mert valamennyi híve hitt a csodában, s reménykedett a közeli Kánaánban. Azóta nem egyszer, s a napokban is újabb tömegek adnak hangot csalatkozásuknak, elégedetlenségüknek, az ország működtetésével szemben. Naponta derül fény újabb és újabb korrupciós tevékenységre, a változatosság kedvéért hol a politika, hol a sport, hol a kultúra, stb. területén. A munka frontján puskaport nemigen szagolt ifjú „titánok” csücsülnek magas posztokon, s tesznek szert százmilliós villákra egyetlen ciklus alatt, miközben ezrek és ezrek veszítik el egy élet munkája során megteremtett otthonukat, a svihák „bankárok” (brókerek) jóvoltából, mert rossz helyre születvén nem rendelkeznek „takarékos” támogató szülőkkel, rokonokkal, barátokkal.

Bizonyára a mostani generációk is, de a korábbiak mindannyian találkozhattak koszorús költőnk figyelemfelkeltő gondolataival, miszerint;

„Ha majd a bőség kosarából

Mindenki egyaránt vehet,

Ha majd a jognak asztalánál

Mind egyaránt foglal helyet,

Ha majd a szellem napvilága

Ragyog be minden ház ablakán:

Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,

Mert itt van már a Kánaán!

A nem tegnap íródott, de ma is aktuális intelemről sajnos sokan megfeledkeznek, s a túlnyomó többség arra vár, hogy mások majd helyettük is kikaparják a gesztenyét. Ne szólj szám, nem fáj fejem? Na, ezzel a mentalitással nem jutunk előre, amíg következmények nélküli ország maradunk. Nem elég csámcsogni, sopánkodni a „fővárosi” és országos korrupciós botrányokon, hanem csírájában kellene elfojtani a közpénzeket lenyúló helyi Gyevi bírók kisded játékait. A közösségek által választott képviselő-testületek tagjainak nem titkos paktumokkal kellene osztozkodni a „zsákmányon”, hanem, határozottan fellépni a közpénzeket csorbító, polgárokat károsító tevékenységek ellen. Vonatkozik ez a mutyizó pályáztatásokra éppúgy, mint a választókat károsító közületi szerződésekre.

Mi az az ügy, ami eléri helyi képviselő-testületünk ingerküszöbét? A bizottsági helyek elosztása, vagy az intézményvezetők kijelölése? Egyetlen indiszkrét kérdést sem hallhattunk szájukból az elmúlt fél évtizedben például a hulladékkezelési szerződés módosítás hátteréről, a régóta húzódó Bárdos projektről, a félresikerült művelődési ház rekonstrukcióról, a vízi közmű koncessziós díj stb. sorsáról. A polgármester napvilágra került turpisságát rezzenéstelen arccal, némán fogadták, s eszükbe sem jutott hivatali kötelezettségük, mellyel a történtek végére járhatnának. Tudják az igazságot, de hallgatni arany? Nem okulnak korábbi „hallgató” társaik sorsából? Ma én, holnap te, holnapután ő, mert ez a gyakorlat! A Mór megtette, a Mór mehet!

Előbb, vagy utóbb, de rád is sor kerül! Aztán ott állhatsz egyedül, mert gyermeked, unokád már messze jár, s csak reménykedsz hazatérésükben.

És addig (?), idézve ismét költőnket; „Addig nincs megnyugvás, addig folyvást küszködni kell.”

 

 

                                                                          

 

 

 

1 komment

Érdekes jelenségre lettek figyelmesek blogom rendszeres olvasói az elmúlt napokban. Gondolom a sok-sok telefonálón kívül többeknek is feltűnt már, hogy a témájában szervesen összefüggő, s ez év április 1-én (nem tréfából!) megjelent Pinokkió! majd május 5-én közreadott „Huncut Pinokkió”? című jegyzetem eltűnt az érdeklődők látómezejéből. Akik idejében kattintottak, s olvashatták a bejegyzésemet azok sejthetik, hogy mi is történhetett a kulisszák mögött, de a lemaradóknak fogalmuk sem lehet az egészről.

Az érthetőség kedvéért röviden csak annyit, hogy polgármesterünk kérésére a hulladékkezelő szolgáltató nagykanizsai központja levélben kérte az internetes szolgáltatót a Pinokkió! című „cikk” blogomról történő törlését. Az internetes szolgáltató a kérésnek értesítésem, ill. megkérdezésem nélkül eleget tett. A kérőlevél indokolásának cáfolataként május 5-én írt „Huncut Pinokkió” jegyzetemet is zárolta, de erről is a telefonálóktól értesültem. Az indokolás megismerése céljából a médiaszolgáltatótól levélben kértem tájékoztatást, valamint a zárolás feloldását.

Hát itt tartunk 2015-ben a hatalmas demokráciánkkal, ill. szólásszabadságunkkal.

Erről ennyit, s addig is, míg választ és feloldást kapunk, váltsunk témát, hiszen más is történt a napokban, ingerszegény városunkban.

Akiknek még jár a megyei napilap, vagy olvassák annak internetes oldalát (netán a facebook-ot) azok a főoldalra való „szenzációs” hírrel találkozhattak az elmúlt héten.

„Leváltották a nagyatádi fürdőigazgatót egy belső ellenőrzés után”! Ezt kürtölte világgá városunk „tisztaságát”, erényét védendően, újabb korábbi harcostársát lejáratva a MI PISTÁNK.

Címeres gazemberek, többszörösen visszaeső bűnözők személyiségi jogait védendően, az ártatlanság vélelme köntöse alatt rendre OJ. BS. stb. monogramokkal nevesíti a média a szabályszegőket.

Mi történhetett, hogy városunk közismert Petyáját, a Dél-Dunántúli Gyógy és Termálfürdők Egyesülete által nyolcszor újraválasztott elnökét nevén nevezve állítja pellengérre városunk vezetője?

A félreértések elkerülése végett előre bocsájtom, hogy sem fogadott, sem fogadatlan prókátor nem vagyok, de több polgártársammal történt beszélgetést követően azonos véleményt alkotva, szükségesnek érzem „közös” észrevételeink megosztását.

Kezdjük talán a promt leváltás okának indokolásával:

„Belső ellenőrzést végeztek a Nagyatádi Fürdőknél, s ennek során szabálytalanságra, visszaélésre utaló jeleket tapasztaltak”. Ez rendben is volna, hiszen rend a lelke mindennek, ezért a vonatkozó szabályok, előírások betartását időnként ellenőrizni kell. Többünknek azonban az „időzítés” az, ami szemet szúrt. Kisváros lévén sok minden köztudott, amit egyesek titoknak vélnek.

Közismert tény sok éve, hogy munkaterületéért lelkesedő Petyánknak a számviteli rend sohasem volt erős oldala. Tudta ezt a munkáltatója a belső ellenőrzés, s rajtuk kívül még sokan mások (pl. jómagam is, mint egykori kollégája). Évtizedek óta fürdővezetőként dolgozik munkáltatója és a szakmai szervezetek megelégedésére, jó néhány belső ellenőrzésen átesve. Valamilyen egykori dorgálására halványan emlékszem, de semmi komoly, ami galamb lelkének traumát okozott vagy munkastílusában változást eredményezett volna.

Vezényletével működtetett gyönyörű strandunk mindenki megelégedettségét, elismerését elnyerte. A polgármester csapatának tagjaként volt önkormányzati képviselő, s alapító majd elnökségi tagja a polgármester trónra juttatására szolgáló Nagyatádért Egyesületnek. Ment a szekér a szabálytalanságra utaló jelek ellenére, míg aztán a politika közbeszólt, s Petyánk kissé meggondolatlanul elhajította a kalapácsnyelet.

Kicsit megfontoltabb lehetett volna, mert a kalapács ugyebár nem bumeráng, ami visszatér elhajítójához.

Történt ugyan is, hogy néhány évvel ezelőtt kilépett az anya (Nagyatádért) és apa (Somogyért) egyesületéből is. Ezt követően önkéntes száműzetésbe vonult, s eltávolodva a politikától, csak a családjának és imádott strandjának élt. Főnöke az időközben megváltozott erőviszonyokra tekintettel látszólag tolerálta pálfordulását, de sohasem bocsájtotta meg a gesztenyésből narancsligetbe sompolygását.

Az előző ciklusban a titkos paktum segítségével még újból prímásnak választották a fürdők zenekarában, de már ezzel is irritálta „kenyéradóját” mivel új spanjának csak a másodhegedűs szerepe jutott.

Aztán egy szép napon újabb és újabb földrengés rázta meg polgármesterünk gesztenyefáját.

A kormánypárt az átkosbeli káderpolitikát feledtetve új humánerőforrás gazdálkodást honosított meg Nagyatádon is. Az elvártaknak fittyet hányva, sorra cserélte saját csatlósaira a korábbi intézményvezetőket, ami nem csak az érintett személyeket, de a gesztenyés vezért is érzékenyen érintette.

A legfrissebb fiaskó aztán végképp kiboríthatta, és az újabb megrázkódtatás már revánsra sarkallhatta. A kollégium aktuálissá vált vezetői pályáztatása alkalmával bejelentkező új jelölt személye már olyan sokkot okozott, hogy a legutóbbi testületi ülésen hangot is adott felháborodásának, a korábbi váltásokra és az újabb várható cserére utalva. Mivel már csak véleményezési joga maradt a testületnek, karakánul kiállt a jelenlegi vezető mellett, s kerek perec elutasította az új jelentkező támogatását.

Az események várható alakulásának ismeretében már korábban eszébe jutott az új rendhez dezertáló katonája, s elérkezettnek látta az időt a válaszcsapásra. A testület előzetes tájékoztatását mellőzve, időben előkészítve a kellő pillanatban húzatta deresre druszáját.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                           Természetesen a „háttér” mit sem von le a feltárt „bűncselekmény”(?) súlyából, de az esemény tisztánlátásához feltétlenül hozzá tartozik. Miért?

„Nem teljesítette a felelős költségvetési gazdálkodás követelményét, megszegte a gazdálkodásra vonatkozó jogszabályi előírásokat”!

Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű? Aki „kamu” dokumentumokkal akarja bizonygatni jogkövető magatartását?

Ugyan mondja már meg nekem valaki, hogy hol volt a belső ellenőrzés az elmúlt másfél évtized vízi közmű koncessziós díjainak előírást sértő „eltapsolásakor”? Hol volt az előírt hulladéklerakó rekultivációs alap képzésének elmulasztásakor? Hol volt a Bárdos projekt pénzügyi elszámolásakor? Hol volt a művelődési ház (és a polgármesteri rezidencia) rekonstrukciójának pénzügyi ellenőrzésekor? Természetesen ezek nem szerepeltek a belső ellenőrzési ütemtervben, és a polgármester (jegyző) sem adott rá utasítást.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              Véleményem szerint, ha valóban csak utaló jeleket észleltek az ellenőrzéskor, akkor az alapos vizsgálat idejére, a konkrétumok megállapításáig felfüggesztik (felmentik a munkavégzés alól) az érintett vezetőt, majd ha bebizonyosodott a szabályszegés, akkor nem felmentés, leváltás, pellengérre állítás, hanem a cselekmény súlyához mérten fegyelmi büntetés, elbocsájtás, feljelentés, stb. a szankcionálás.

A történtek tükrében úgy ítélem, hogy előre borítékolható nem csak a kollégium vezetőjének személye, hanem a fürdők másodhegedűsének prímássá avanzsálása is.

 

Szólj hozzá!

Kérdezi tőlem egy közmeghallgatást néző kritikus, de névtelenségét megőrző polgár.

Nos, ha a lehető legegyszerűbben akarnék választ adni kérdésre, akkor csupán meg kell ismételnem az utánam felszólaló polgártársam testülethez intézett óhaját miszerint; „A képviselő-testület a lakosság érdekeit képviselje és ne a szolgáltatóét”!.

Nem tudom, hogy az elmúlt években figyelemmel kísérte e polgártársam a képviselő-testület hulladékügyek során tanúsított magatartását, de konklúziójával tökéletesen egyetértek.

Az elmúlt évek gyakorlatára tekintettel azonban ne legyenek illúzióink, mert a 2013. szeptember 25-én közreadott jegyzetemmel feltett kérdésre (Kit képviselnek?) már többször kaptunk (keserűen megtapasztalt) egyértelmű válaszokat.

Visszatérve a március 26-i közmeghallgatásos ülésen elhangzottakra, a téma rövid kifejtése az ügy terjedelme és bonyolultsága végett még a történteket folyamatosan figyelemmel kísérők számára is nehéz. Az elmúlt három évben tucatnyi jegyzetemben adtam közre véleményem a hulladékkezelés területén hozott döntésekről, intézkedésekről (Pl. Ünnepi ajándék, Szemétség, Diktátor, vagy még csak citrancs, Nesze semmi fogd meg jól, Skandalum, Ne rizsát, igazat, Leesett a húsz fillér, Rezsicsökkentés, Kukát kukára halmozni, Untauglich, Kit képviselnek, A jegyző állapítja meg, Az alagút vége, Madzag méz nélkül, Lassan mondom… stb.).

Aki a korábbiakban nem kísérte figyelemmel a szemetes ügyeket annak a csütörtöki „érdeklődésem” nem igazán érthető, de azért megpróbálom közérthetően összefoglalni.

Kezdjük mindjárt azzal, hogy polgármesterünk jobb keze (alpolgármestere) igen csak „rácsodálkozott” a közelmúltban kiosztott kék 240 l-es szelektív kukákra. Ezt követően polgármesterünk is előadta „panaszát”, miszerint semmi szükség a házhoz menő szelektív gyűjtésre s felesleges, hogy bevezették ezt a rendszert. Nem időszerű, nem életszerű, s ha rajtunk múlik nem tárgyalunk róla. Jó rendszer volt a régi, de hát az új törvényi előírásoknak meg kell felelni.

Érdekes kijelentés egy „TANÁCSTAG” szájából! Miért? Nos, nézzük:

A Mecsek-Dráva Hulladékgazdálkodási Program (Projekt) 2002-ben indult, s 2003-ban városunk is aláírta az Együttműködési Megállapodást. Az Alapító Okirat elfogadásának tárgyalásakor polgármesterünk egy akkori aggályoskodó képviselő kérdésére kijelentette, hogy „van szerencséje a Mecsek-Dráva Hulladékgazdálkodási Társulás Tanácsának tagja lenni”.

A 313 település hulladékos ügyei felett diszponáló 13 fős tanács tagjainak feladatuk és hatáskörükből adódóan megválasztásuk óta kellő rálátásuk és információjuk volt a projekt működéséről és tevékenységéről. A műszaki ellenőrök, kivitelezők, beszállítók kiválasztása, a beruházáshoz szükséges pályáztatások-ide értve a közbeszerzési eljárások kiírását és lefolytatását is-, a Társulási Tanács hatáskörébe tartozik. A pályáztatások már 2003-ban megkezdődtek, s a program megvalósítási ütemterve is ismert volt a tanács tagjai (köztük polgármesterünk) előtt. A közbeszerzési pályázatban sok éve olvasható volt milyen gépek, berendezések eszközök, milyen paraméterekkel szükségeltetnek a program megvalósításához. Ennél fogva tanácstagunk (a program csúszásából adódóan is) régóta tudja mikor milyen gépek, eszközök (kukák) mikor érkeznek a régiónkba.

„A tanácsot szükség szerint, de évente legalább kétszer kell összehívni, minden ülésről jegyzőkönyvet kell készíteni, és a Társulási Tanács tagjai kötelesek az általuk képviselt képviselő-testületnek beszámolni.

Az önkormányzatok érdeke, hogy minél jobb feltételeket biztosítsanak a lakosság számára. Ezt az érdeket képviselik a tanács tagjai.”

A Társulási Tanács üléseinek jegyzőkönyveiben nem található polgármesterünk reklamálása, tiltakozó hozzászólása a kék kukák számunkra nem megfelelő mérete, a házhoz menő szelektív gyűjtés időszerűtlensége, életszerűtlensége ellen. Arról sem olvashattam jegyzőkönyvet, hogy alpolgármesterét, és képviselő-testületét tájékoztatta volna a kukák méretéről, a bele helyezhető hulladék frakciókról, a kukák „használói feliratozásáról, és átvételről”. Ezeket a dolgokat a polgármester a hagyományokhoz híven „megbeszélte” a szolgáltatóval, s elfogadtatta a testülettel.

Ami a törvényre hivatkozást illeti, 2013. első negyedévi „testületi döntés” jut eszembe, de erről majd az alábbiakban.        

Ami a maradék szemét kukaválasztékát illeti, kíváncsian várom a jegyző által jelzett törvény egységes végrehajtását. Atádon a sok éven át használt majd eltörölt 50 l-es kukák és a 120 l-es kötelezővé tétele után várhatóan megnyugvással fogadják majd a szelektálásra tekintettel még mindig nagy 80 l-es ill. 60 l-es edények július 1-el történő rendszeresítését. A megye és a szomszéd megyék sok-sok településén használatban lévő kisméretű edények bevonását kétkedve várom, s hiszem, ha látom, mivel a korábban bevált 50 l-es edények Nagyatádról történő kivonása óta Nagykanizsán, Kaposváron, s több más településen máig használatban vannak (a 35 l-esről nem is beszélve).

A Marcaliban 46%-al alacsonyabb díjat firtató kérdésemre a szolgáltató képviselője válaszában elmondta, úgy tudja, hogy Marcali önkormányzata hozzájárul a helyi hulladékkezelési díjakhoz, s ezért a jelentős különbség. Ezen kissé meglepődtem, mert ismerem az önkormányzatok nem éppen rózsás anyagi helyzetét, s bár Marcali pénzügyileg nálunk jobban áll, de a borsos hulladékkezelési költségek jelentős részének átvállalása, erején felüli támogatást eredményezne. Kételyeimre tekintettel átnéztem a város költségvetését, de hulladékdíjat támogató tételre nem bukkantam. Biztos, ami biztos, megkerestem három kompetens helybélit, akik egybehangzóan megerősítették, hogy Marcali önkormányzata nem támogatja pénzügyileg a hulladékkezelési díjat. Ha így van, s bizonyára igaz, akkor mitől is magasabb 46%-al Nagyatádon ugyanaz a szolgáltatás, mint Marcaliban?

A válaszért nem kell messzire menni, csupán a 2013. elején történtekre visszaemlékezni.

Szemétség című jegyzetemben anno összegeztem, de idézzük fel az akkori eseményeket.

Önkormányzatunk az előző évben lejárt szolgáltatási szerződés időbeni megpályáztatását elszabotálva a „bennfentes információk” ismeretében a hulladékkezelői szolgáltatók állami „kivásárlása” előtt tíz éves szerződést kötött a régi szolgáltatóval, újsütetű (a szolgáltató területén máshol nem alkalmazott) rendelkezésre állási díj bevezetésével, a tilalmi időben (2012. január 1-április 15) burkolt díjemeléssel.

A kötelezően bevezetett 120 literes gyűjtőedény minimum, az 50 literes edény kivonása a választékból (Kanizsán 50 és 60 literes is megmaradt), majd a mézesmadzagnak bevezetett 50%-os kedvezmény, már csak hab lett a gyümölcstortán.

Na, ezt a tortát vágta az év december 20-án a kedvezményezettek képébe, a szavazóiról megfeledkezett csonka képviselő-testület. Öten nem jelentek meg a soron kívüli gyalázaton, de az egy héttel korábban hozott testületi határozatról „meggyőzte” a polgármester a jelenlévő tévelygőket, hogy az sértette az önkormányzat (?) érdekeit.

Miután a megjelenteket „emlékeztették” kötelezettségeikre és jól felfogott önös érdekeikre (kapott és őrzött státuszok, szolgáltatói vendéglátások, egyesületi fegyelem, stb.), a testület karácsonyi ajándékként törölte rendeletéből az egy-két fős (2250 db.) ingatlanok egy héttel korábban „megerősített” 50%-os kedvezményét. Később bevezették a kizárólag egy fős háztartások által kérelmezhető 18%-os kedvezményt, amit az érintett lakosság korábbi 67%-a helyett már csak 13 %-a vette igénybe. Mivel az új szerződést „átstrukturálták”, a 64 ürítésből 52 lett, s bevezették a rendelkezésre állási díjat (bruttó 6350 Ft.). Összességében anno 37,2%-os díjnövekedést idéztek elő, miközben a szomszédos települések 30-35%-al alacsonyabb díjajánlatokat kaptak (Marcali, Barcs, Kaposvár betartotta az akkor érvényes, díjemelési stopra vonatkozó törvényt). Természetesen ez a díj lett az alapja a kormány által bevezetett éves állami díjemelésnek. Na, ezért alacsonyabb 46%-al Marcaliban a 120 l-es kuka ürítési díja, s nem az önkormányzat támogatása miatt, ahogy azt a szolgáltatónk képviselője tudja!

Igyekeztem röviden érthető lenni, de még így is hosszúnak, s komplikáltnak tűnik. Az biztos, hogy a fentiek elmondásához a közmeghallgatáson nem kaptam volna időt, bármennyire is alacsony volt a „közérdeklődés”.

A fentiekre tekintettel is jogos felszólaló polgártársam kérése, de a csütörtökön látottak, hallottak alapján úgy ítélem, hogy a szolgáltatókkal szembeni lakossági érdekképviseletre ebben a ciklusban is hiába várunk.

Ui: A racionalitás keresésekor észlelt néhány figyelemre méltó költség, ill. díjnövelő jelenség.

Nagyatádról a szelektív hulladékot a Nagykanizsa tulajdonában lévő Viridis-Pannonia Nonprofit Kft. szállítja el, míg Marcaliból a Marcali és Térsége Közszolgáltató Nonprofit Kft. A Mecsek-Dráva Projekt kebelén belül a térségben két Regionális Hulladékkezelési Központ létesült, Barcson illetve Marcaliban közel 10 milliárdos költséggel. Nagyatád szelektív hulladékát (a kommunálissal egyetemben) a 45 km-re lévő Nagykanizsára hordják, s nem a 37 km-re lévő Barcsi kezelőbe. Marcali szelektív hulladékát a 83 km-re lévő barcsi kezelőbe szállítják.

Nagykanizsa a társulási lista szerint nem tagja a Mecsek-Dráva Önkormányzati Társulásnak!

Ugye azt a laikusok is tudják, hogy a szállítási távolság növekedésével nőnek a költségek, s a hulladékkezelők (legyen az lerakó, vagy szelektív válogató) fajlagos költségére is kihatással van a beszállított, ill. kezelt hulladék mennyisége. A hulladéklerakó tulajdonjoga stratégiai jelentőségű (a lerakási díj nem különben).

Vajon kivel fizettetik meg a felmerülő költségeket a szolgáltatók?

A válaszban talán van némi kollektív egyetértés. Akkor most, hogy is áll ez a „szemét ügy”?

1 komment

Közmeghallgatásos testületi ülésre invitálta múlt héten az önkormányzat a város lakosait, de mint már sok éve, ez úttal is csupán „muszájból”. Mint azt már korábban jeleztem a közmeghallgatás intézménye érthető okokból de facto megszűnt Nagyatádon, de jure viszont még létezik, hiszen az önkormányzati törvény még tartalmazza és a szelektív hulladékgyűjtés bevezetésével kapcsolatos kormányrendelet külön is előírja.

A városi honlapon megjelent értesítésre, vagy nevezzük felhívásnak, csupán két érdeklődő polgár jelent meg, egyikeként jómagam. Egy tízezres településen ez nem mondható elégségesnek, s úgy gondolom, ez önmagáért beszél.

A rendszerváltoztatáskor bevezetett gyakorlatot nem véletlenül változtatta meg polgármesterünk, mert úgy ítélte, hogy a korábbi késő délutáni kezdést előrehozva, kora délutáni munkaidőben bizonyára kevesebben tüntetik ki megjelenésükkel a nem kívánatos fórumot, s a helyi televízió közvetítését is kevesebben nézik.                                                 

A csütörtöki soros testületi-ülést megelőző „közmeghallgatásos tájékoztató” a házhoz menő szelektív hulladékgyűjtés jövőbeni rendjét hivatott ismertetni, és az érdeklődőkkel megvitatni, de a fórum, mint a korábbi években, igen csak félre sikeredett. Nem csak jómagam, de az érdeklődő alpolgármester sem kapott kielégítő választ, s polgármesterünk félreértelmezve tisztét, ismételten visszaélt hivatalával.

A vonatkozó törvény és kormányrendelet ismeretében, a helyszíni polgármesteri és szolgáltatói tájékoztatót követően az alábbi kérdéseket intéztem a pénzügyi bizottság elnökéhez, aki egyben választókörzetem képviselője.

  1. A Nagyatádon és Marcaliban is kihelyezett kék színű 240 l-es kukákba Nagyatádon kizárólag papír, Marcaliban a papír mellett műanyag és fém hulladék is gyűjthető. Miért a megkülönböztetett kötelezettség?
  2. Kaposváron még nem helyezték ki a maradék hulladékmennyiség csökkenését eredményező szelektív kukákat, még is többféle, köztük jelentős számú 50 és 35 l-es edények vannak használatban, mi közben Nagyatádon kizárólag csak 120 l-es engedélyezett. Az új helyzetre tekintettel miként fog változni az új helyi hulladékos rendelet?
  3. Az azonos hulladékgazdálkodási társulásban tevékenykedő Nagyatád és Marcali szolgáltatási díjai között miért van 46%-os különbség Marcali javára?
  4. Ez év januárjában felhívták az egy fős háztartások figyelmét a még igényelhető 350Ft/hó kedvezmény igénylési lehetőségére és módjára. Miért nem tájékoztatják a lakókat a szolgáltató létező egyéb (GRÁTISZ) kedvezményéről? Ki, mikor, és hogyan igényelheti a figyelemre méltó térítésmentes szolgáltatást?                                    

A képviselői válaszokat megelőzve polgármesterünk menten kiskorúsította egyesületének prominens képviselőjét, s a hozzá intézett kérdéseket sebtében szétosztotta a szolgáltató képviselője és a jegyző között, megjegyezve, hogy utánuk mindenki beszélhet.

Nos, a válaszadóktól megtudhattuk, hogy:

  1. Nagyatádon soha nem gyűjtötték egybe a szelektív hulladékokat, s úgy döntött a szolgáltató és az önkormányzat, hogy megtartja a mostani kategóriákat.
  2. A szolgáltató képviselője válaszában elmondta, úgy tudja, hogy Marcaliban a tulajdonos önkormányzat jelentősen hozzájárul a működtetéshez és a körzet települései is részesei hozzájárulásukkal a díjkompenzációnak, s ezért alacsonyabb (46%-al!) Marcaliban az egyébként azonos szolgáltatás díja.
  3. Jegyzőasszony elmondta, hogy a változó helyi rendelet július 1-től lehetővé teszi a maradék hulladékok gyűjtéséhez a 80 l-es, valamint az 1-fős háztartások esetében a 60 l-es edények használatát.
  4. A kedvezményekkel kapcsolatosan a kérdezett pénzügyi bizottsági elnök helyett a polgármester által válaszadásra megjelölt szolgáltató kijelentette, hogy az elkülönítetten gyűjtött hulladékot a városlakó a Szabadság úton, valamint a Berzencei úton lévő komplexumban díjmentesen elhelyezheti. Ez egy GRÁTISZ szolgáltatás. Amúgy pedig, hogy a szolgáltató kinek milyen üzletpolitikai kedvezményt ad, az a szolgáltató és az ÜZLETI PARTNER dolga!                                                                                                      

 

A válaszok első hallásra a tájékozatlan hallgatóságnak (köztük a képviselőknek is) elfogadhatónak hangzik, de ha ledörzsöljük róla a púdert, akkor mindjárt más a leányzó fekvése.

Mielőtt kifejteném miért púder az elhangzott vaker, menjünk tovább a közmeghallgatásos üléssel.

Az általam meginterjúvolt képviselő a válaszokat követően megkérdezett, hogy kielégítőek voltak e az elhangzott válaszok. Kérdésére elmondtam, hogy nem véletlenül kérdeztem Őt, mert nem a polgármester, jegyző, szolgáltató válaszára voltam kíváncsi, hanem a döntéshozó (igen gombot nyomó) képviselő tájékozottságára, ill. véleményére.

Mondandómat korábbi szokásához híven a polgármester közbeszólva megszakította, mondván a képviselőé a szó. Hiába reklamáltam, a közmeghallgatás ismét a polgármester diktatúrájába fulladt. A kialakult purparlét követően a képviselő elmondta, hogy elsősorban nem ezek a kardinális kérdések. Egy törvény életbe lépésével az önkormányzat alkot egy határozatot. A törvénnyel kapcsolatban vitának helye nincs. Igaz, hogy vannak pontok, amik nem tisztázottak, nem életszerűek, de meg kell valósítani, s ehhez fogja nyomni az igen gombot.

A végül is biztosított viszontválasz kapcsán az idő rövidségére tekintettel csak slágvortokban, de kifejtettem véleményem, ami aztán ismételten nem nyerte el a polgármester tetszését. Észrevételeztem, hogy bár ugyanazok az előírások vonatkoznak a hulladékfronton érintett minden szereplőre, a megye más településein bőven van kisebb edénykapacitás választék, s a díj is jelentősen alacsonyabb. Javasoltam, hogy a jövőben Nagyatád önkormányzata is járuljon hozzá a díjakhoz, mint Marcali. Az elhallgatott kedvezménnyel kapcsolatban kértem, hogy a lakók is kapjanak a GRÁTISZ fuvarkedvezményből, ne csak a szolgáltató előnyére módosított szerződést aláíró polgármester. Ez persze kiverte a biztosítékot polgármesterünknél, mert mielőtt folytatta volna a közmeghallgatást kijelentette, hogy bizonyítsam be, amit felelőtlenül a levegőbe beszéltem. Szerinte a képviselő-testületi ülésnek egy deviáns viselkedésű ember magatartását kellett elszenvednie. Visszautasítja, amit az érdeklődő polgár mondott, mert soha semmilyen kedvezményt, semmilyen körülmények között nem kapott a szolgáltatótól. Méltatlan ilyen dolgot a képviselő-testület ülésén kijelenteni. Alaptalan vádaskodás, ami nem marad folytatás nélkül. Meg fogom nézni, milyen eljárást lehet indítani az úr ellen.

Nosza rajta polgármester úr, tegye tisztába a szemét ügyet, mint azt a Siófoki polgármester tette!

Ha lehetséges, akkor ne olyan körülményesen, mint a Bárdos projekt szennyese esetében, amire ötödik éve igyekszik a feledés homályát borítani!

Mára ennyi a közmeghallgatásos tájékoztatóból. Későre jár, de ahogy a MI PISTÁNK mondta, a téma nem marad folytatás nélkül. Viszont én csak egyet (esetleg kettőt) alszok rá és megmutatom az izgága moderátor igazi arcát.                                                                                                

 

 

 

2 komment

süti beállítások módosítása