Polgármesterünk a fenti kijelentést a legutóbbi testületi ülésen tette, s mielőtt bárki azt gondolná, hogy mindezt hűbelebalázs módjára követte el, ki kell, hogy jelentsem, nem és nem.
Nagyon is megfontoltan, lassan mondva, hogy mindenki értse, és a nyomaték kedvéért megismételve jelezte az aktuális hulladékos napirend kapcsán a képviselők és a TV nézők felé, hogy N E M F I Z E T Ü N K!
Elismerésre méltó kijelentés, s magam is csatlakozom majd a kijelentőhöz, ha aktualitásakor az „engedetlenségi mozgalom” élére áll. Már ha lesz ilyen Nagyatádon. Szép gesztus városvezetőnk részéről, hogy nyíltan kiáll választói érdekei mellett, de meglátásom szerint sajnos „Hamis a baba”.
Regnáló kormányunknak sok egyéb mellett a humánpolitika sem erős oldala. Az érdemtelenül magas posztokra helyezett, általában csak lojalitásból jeles „szakemberei” gyakran viselkednek úgy, mint elefánt a porcelán boltban. Ilyen pártkatona a Rezsipápa N. SZ. is, aki a „hulladékfrontot” megjárva, nem csekély káoszt teremtett a közreműködők (kormány, szaktárca, parlament, önkormányzatok, szolgáltatók) számára. Főnökei láthatóan nem így értékelték, hiszen a közeli napokban az eredményes tevékenysége elismeréseként a birkózók szőnyegére vonulhatott, hogy újsütetű elnökként ott is „rezsit csökkentve rendet teremthessen”.
Az év elején bevezetett újabb hulladékkezelési reform (kis kuka, nagyobb kuka, kék kuka és sárga kuka, stb.) közismerten nem kiforrott, ezért a kuktában újabb főzelék készül, melyet majd májusban zsűriznek az ilyen-olyan színű mezben „focizó” szenátorok.
Köztudott és polgármesterünk is felidézte a változásokat, miszerint július elsejétől házhoz jön a szelektív hulladékgyűjtés. Várhatóan új önkormányzati rendelet is születik, tekintettel a kukapaletta változására, s annak igénylési feltételeire. Amint az a testületi-ülésen is szóba került, több kérdés is megválaszolatlan pillanatnyilag, de a legfőbb kérdésre sincs konkrét válasz. Ki fizeti a révészt? Az állam, a szolgáltató, netán az önkormányzatok? Nos, erre a kérdésre mondta városvezetőnk, hogy NEM FIZETÜNK. Mármint az önkormányzat és városunk lakói.
Egyetértünk, ill. el is hinnénk, ha nem tapasztaltunk volna egyet s mást az elmúlt negyedszázad során.
Mert mi is volt a helyzet az esetek többségében? Az előzetes ígéretek (pl. gázáremelés!) ellenére a kormányok és önkormányzatok többnyire úgy fizettek, mint a katonatiszt. A számlák valahogy mindig a polgárok asztalán landoltak, s több mint valószínű, hogy ezúttal sem történik majd másként.
Polgármesterünk fennen hirdette az ülésen, hogy február 20-ig még „puhítottan” lehet igényelni az egyszemélyes háztartások negyedévenkénti 1050 Ft-os támogatását, az e célra rendszeresített nyilatkozattal (a népesség nyilvántartótól független önbevallással).
Az érintettek és időközben jogosulatlanná válók talán kommentár nélkül is emlékeznek az eredeti 1-2 személyes háztartások tiszavirág életű 50%-os rendeleti (pályázati és szerződésbeli) kedvezményére. Na, ennyire biztos a NEM FIZETÜNK.
Az átgondolatlanul revideált kukaméret, s szelektív színes kukák kiterjesztése nem kis fejtörést és feladatot ró az érintettekre, az egyebekről (források) nem is beszélve. A korábbi pudingpróbát kiállt 50 l-es edényzetet kivonták s garmadával „rohad” a lerakatokon. A 60l-es nem szabványos, s nincs is készleten. A 80 l-es szabványos, de szintén nem áll rendelkezésre a szükséges mennyiség. Kérdés, hogy hol az a gyártó, aki e rövid idő alatt prezentálja a szolgáltatók részére az országosan szükséges sok ezer darabot. A kék és sárga kukákkal hasonló a helyzet (a sárga zsák ötlete szolgáltatónk részéről jó mentőöv).
A készletek beszerzéséhez szükséges pénzügyi forrásokról nem is beszélve, hiszen még nem szóltak róla KI FIZETI A RÉVÉSZT. A szolgáltatók a rezsicsökkentésre hivatkozva az időközi jelentős üzemanyag árcsökkentések ellenére rendre csődöt vizionálnak, s az időközben „privatizált” önkormányzati szolgáltatók jelentős része is „a tönk szélén áll”.
A tranzitállamosítás folyamatában nem tudni mit hoz a közeli jövő (május), de önkormányzati és szolgáltatói szemszögből nézve nem sok jóval kecsegtet. A hulladékkezelési szolgáltatás megszervezése és fenntartása az önkormányzatok nem önként vállalt, hanem kötelező feladata. Ebből kifolyólag a várható gordiuszi csomó megoldása a rendeletalkotó testületekre hárul minden ódiumával együtt. Suttogják a kg/fő/nap, liter/fő/nap(?) bevezetését a kukák méret szerinti igényléséhez, ami fogós lecke elé állítja a döntéshozó önkormányzatokat. A népesség nyilvántartó használhatósága közismert, de az áll jelenleg a rendeletalkotók rendelkezésére. Ha a kormány, ill. a parlament valóban rájuk lőcsöli, az önkormányzati hivatalok feladata lesz a lakásonkénti tényleges lakólétszám megállapítása, a kukaigénylés (választhatóság) végett.
Reménykedjünk, hogy mindez csak hamis vízió, de illúzióink ne legyenek. Történjen bármi és bárhogyan, a számlát ilyen vagy olyan formában várhatóan mi választópolgárok fizetjük.
Persze ez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a polgármesterünk valóban nem fog fizetni, hiszen a szolgáltatóval az elmúlt évtizedek során kialakított nexus alapján eddig is előfordult, hogy hol fizetett, hol nem.
