Nagyatádi egyenes beszéd

Jobb ötlete nem lévén, polgármesterünk a viccnek is gyenge „megoldási” (valójában mosakodási) javaslatát korábbi ígéretének megfelelően a testület elé viszi a holnapi ülésen. Javasolja az eddig is orránál fogva vezetett képviselő-testületnek, hogy „kezdeményezzen jogszabály módosítást a települési szilárd hulladék díjának meghatározásával kapcsolatban, amiatt, hogy a hulladékszállítási díjban kerüljön érvényesítésre az ingatlanban élők száma, mivel a háztartások nagysága és a keletkező hulladék mennyisége összefügg egymással”. Nem vicc, mert komolyan gondolja, s fogadni mernék, hogy újabb maszlagját a döntéshozók többsége ismét megeszi. Az, hogy miről tárgyalt, illetve szándékozik tárgyalni a szolgáltatóval, továbbra is rejtély.

Miután a tavalyi baklövések után a hajó december 31-el elment, a felelős polgármesterünk már nem mondja a kompetens testületi tagoknak (mint korábban annyiszor), hogy ne jogászkodjanak folyton, hanem újsütetű törvényalkotóként (pardon, jogszabály módosítóként) fellépve próbálja elkenni az elkenhetetlent.

Nyilvánvaló tény, hogy az önkormányzat a hulladékdíjak ügyében január 1-től elvesztette minden jogosítványát, s a 4,2%-os emelésen kívül a szolgáltató sem rendelkezik további mozgástérrel, mert a kormányzati döntés szerint 2014. január 1-től a díjmegállapító az Energia Hivatal, melynek esze ágában sincsen a korábban megkifogásolt és elvetett létszámkérdésekkel foglalkozni, még ha az egész járásunk is kéri.

Miután múlt év márciusában a testület nem kellő körültekintéssel, pontosabban figyelmetlenül járt el, a szolgáltató által előkészített maszlagot, polgármesteri segítséggel lenyelették a döntéshozókkal, s a díjemelési stoppot kijátszva, átstrukturálással jelentős díjnövelést realizáltak.

A vonatkozó szerződés tervezetet feltételezhetően nem olvasták el a képviselők (lehet, hogy a rendelet tervezetet sem?) mert ha ismernék annak tartalmát, akkor a decemberi fiaskó nem következett volna be. Miután az 50 literes kukáktól megfosztott háztartásoknak mézesmadzagként (vagy inkább nyugtatóként) felajánlott díjkedvezményt is rövid úton eltörölték, most az engedetlen „feljelentgető” városlakókra próbálják (pontosabban; próbálja a polgármester) hárítani a felelősséget, a kialakult helyzetért. A helyett, hogy bűnbakot kreált volna, inkább a szerződés szerinti díj megállapodási tevékenységre kellett volna koncentrálniuk, elkerülendő a brutális konténer és közületi díjemeléseket.

A vonatkozó szolgáltatói szerződés nem tartalmazza azokat a polgármesteri hivatkozásokat, mely alapján végülis (némi presszió után) törölve a kedvezményt, igen kellemetlen helyzetbe sodorta az egyfős ingatlanokat, a kétfősökről már nem is beszélve. A jelentősen leszűkített körű 18%-os gyógyír nem orvosolja a kialakult helyzetet.

A szerződés 4790 hulladékbirtokost rögzít, de nincs szó az 50%-os kedvezménykör méretéről (1040 db ingatlan), az esetleges változásról (2250 db igényjogosult), de magáról a kedvezményről sem, a teherviselőről (50% kedvezményt fizetőről) meg végképp semmi. Felettébb furcsa, hogy a KSH 2012. januári adatai szerint Nagyatád lakónépessége 10734 fő, viszont a helyi népesség nyilvántartó szerint 2013 januárjában a városnak 11360 fő lakosa volt. Na, mármost, ha igaz az állítás, miszerint a korábbi nyilvántartás szerinti 1040 db. 1-2 fős háztartások száma 2012-ben 2250 db-ra növekedett, akkor az feltételezi, hogy a díjkedvezmény elérhetősége érdekében 1210 fő kijelentkezett nyilvántartott lakóhelyéről, ergo, Nagyatád népessége 1210 fő-vel csökkent, tehát nem lehet 11360. Pataki Ferenc nélkül is evidens, hogy itt sok minden egyéb mellett ez sem stimmelhet, mert tömeges betelepülésekről nem szól a fáma, de folyamatos külföldre távozókról annál inkább. 

A lakóközösségek képviselői engedetlenségére hivatkozás (nem akarnak szerződni a szolgáltatóval) sem hivatkozási alap, mert rendeletileg előírhatja az önkormányzat a közös edényhasználat melletti közös szerződéskötést. A közösségek többségénél működött, de néhány alkalmatlan közös képviselő „kibrusztolta”, hogy a szolgáltató egyénenként szerződjön a lakókkal. Tették mindezt annak tudatában, hogy a megoldás jóval körülményesebb és sokkal, de sokkal költségesebb, ill. drágább a közösnél.

Kíváncsian várom, hogy a holnap megszülető nevetséges „kezdeményezésre” érkező jogalkotói válasz publikus lesz é, vagy desszertként ezt is lenyeli a testület?

Akik olvasták a megyei napilap múlt heti (február 2-i) tudósítását a nagyatádi olcsóbb szemétről, s netán látták a rendeletalkotó testületi ülés közvetítését, azok bizonyára elcsodálkoztak, s azóta is azon morfondíroznak, hogy melyik szemüknek higgyenek. Annak, amelyikkel a televíziót nézték, vagy amelyikkel a tudósító cikket olvasták? Nos, dilemmájuk érthető, s magam is rácsodálkoztam, hogy így is lehet tálalni az odakozmált vacsorát, s ráadásul sokan el is fogyasztják.

„Olcsóbb a szemét, ha kisebb a háztartás”,,sugallta a mesterszakács előterjesztő, s miután a döntéshozók is elhitték és megszavazták, a sajtó is feladatához híven hirdette megyeszerte a nagyatádi sikert. Igen siker, mert a mai nehéz időkben, amikor országszerte téma a hulladékkezelési díjak elviselhetetlen növekedése, a mi városunkban, lássatok csudát, városatyáink csökkentették (?) a díjakat. Kíváncsian várom, milyen képet vágnak majd ehhez a csökkenéshez az érintett városlakók, amikor kézhez kapják az első negyedévi számlákat.

A kormánypárt jelenlegi Gyulán folyó frakció ülése is napirendre tűzte a szemétkezelési díjak csökkentésének kérdését, de az „új földesurak” már is hallatják tiltakozó hangjukat, a nehezen megszerzett szolgáltató cégek profitjának mérséklése ellen.

Az igehirdető (szemétdíj csökkentő) polgármesterünk azonban egy napot sem tétlenkedik, s testületével már is tettre készen „több lépcsőben igyekeznek csökkenteni a hulladékszállítási díjat”.

„Olyan javaslatot fogok beterjeszteni, hogy éljünk felterjesztési jogunkkal. A szakminisztériumnál kezdeményezni fogjuk a hulladékgazdálkodási törvény módosítását”. Ha ez a „gyakorlat”, korábban (2011. márciusában) miért nem tették?

„Felmegyek a miniszterhez, majd én megmutatom”, mondta Balogh Bódog a Bán Frigyes rendezésében készült (1962.) filmben. Nos, a MI PISTÁNK megirigyelte példaképe bátor elszántságát, s meg sem áll a szakminisztériumig. Nem tudom ki vagy kik kísérik (a szolgáltató képviselőivel mindig egyedül tárgyalt), mert a manapság trendi éhségmenetek népes létszámmal indulnak, de jócskán megfogyatkozva érkeznek a célhoz.

Tegnap ugyan a „kihelyezett frakcióülés” döntött, hogy júliustól 10%-al csökkenteni kell a hulladékszállítás díját, de addig még sok víz folyik le a Rinyán, s nem tudni miként realizálódik a tervezet.

Mivel a szolgáltató még élhet az ez évi maximum 4,2%-os díjemelési jogosítványával, a kormányzati díjmérséklést követően ugyan milyen mozgástere marad a következő „lépcsőhöz” a városatyáknak?

Mert nézzük meg, hogy eddig mit produkáltak?

2012 márciusában a díjnövelési tilalom alatt díjstruktúra átalakításból eredő 33%-os díjemelkedéshez asszisztáltak. Majd decemberben csekély díjmérséklési kezdeményezés mellett eltörölték az 1-2 fős ingatlanok 50%-os díjtámogatását, melyet az indokolatlanul megszüntetett 50 l-es kukák, illetve a kötelezően előírt minimum 120 l-es kukahasználat kompenzálására ígértek be (nem egy évre, csak évenkénti kérvényezéssel!).

A szolgáltató a díjmérséklést nem fogadta el, de az 50%-os kedvezmény törlése életbe lépett. Ezáltal az 1-2 fős ingatlanok ez évi díja duplájára emelkedett.

A nyilvános és kulisszák mögötti egyeztetések során az ekkor még élő díj megállapítási jogosítványával nem nagyon élt az önkormányzat, mert a szolgáltató brutálisan (73-101%-al) megemelte a konténerürítési díjakat (január 30.-i jegyzetemben már közreadtam).

Egy korábbi kommentező megjegyezte, hogy a díjkedvezmény a helyi vállalkozókon lesz behajtva. Nos, a szkeptikus prognózis beigazolódott, mert díjmérséklés ugyan még nem született, de a szolgáltató a közületek díjait is megemelte:

Bruttó közületi díjak:          2012.                  2013.        Index

 120 l-es                           685 Ft./ürítés        825          120%

 240                               1333                     1600          120

 770                               4508                     5397          120

1100                               5905                     6921          117

Edénybérleti díjak (bruttó):   

 120 l-es                            457 Ft/hó             483             6%  

 240                                  622                      654             5

 770                                4013                    4216              5

1100                               4724                     4953             5   

Ez a nem csekély mértékű (25%-os) emelés nem csak a vállalkozásokat, de az önkormányzatot is sújtja, mivel az át nem adott intézmények (iskolák) hulladékkezelési díja is a város amúgy is szűkös költségvetését terheli.

 Ez év januárjában aztán a városatyák forrás nélkül megszavaztak 18%-os díjtámogatást (az eltörölt 50% helyett) kizárólag az 1 fős ingatlanok részére, de díjcsökkenés nélkül továbbra is fizetheti valamennyi városlakó a „szemét nélküli” edénykapacitás utáni díjakat.

 Köztudott, hogy „a politika a beszéd és a hallgatás művészete”. A MI PISTÁNK, mint a Rinyamente Cicerója ékesszólóan adja közre hétről hétre mondandóját, amit egyértelműen bizonyít, hogy holdudvara képviselői mindig tátott szájjal hallgatják. A hallgatása is osztályon felüli, amihez a képviselők többsége az okkal, joggal felmerülő kérdések feltevésének elmulasztásával járulnak hozzá.

Ez mind szép és jó, de nem elég beszélni, kapirgálni, kotkodácsolni a szemétdombon, mert néha tojni is kell. Persze nem görbét (mondjuk ingyen konténert), hanem aranytojást (pl. érzékelhető díjkedvezményt).

 Egy képviselő feltette a kérdést a legutóbbi testületi ülésen, hogy a polgármesteren kívül ki vesz még részt a szolgáltató képviselőjével tervezett „további” egyeztetésen, de a válasz elsikkadt.

Javaslom a tökösebb városatyáknak, hogy ha már a komplett szolgáltatási szerződés megtekintése nélkül áldásukat adták a gyalázatos ügyletre, akkor most élve jogosítványukkal, vegyenek részt a „díjmérséklő” megbeszéléseken, ha másért nem hát azért, hogy végre képben legyenek.

Majd szültek egy egeret.

A csütörtöki soros testületi-ülésen, egy „hosszú éjszaka”, és közel két órás vízgereblyézés után, a képviselők egyhangúan beletörődtek, a polgármester által kissé „felmelegített” települési szilárd hulladék díjkedvezményéről szóló előterjesztésbe.

Az előző napi (a bizottságok által nem támogatott) szemétdíj támogatási javaslatát, mely az eltörölt 50%-os kedvezményt hivatott pótolni, 10%-ról 18%-ra (?), pontosabban a negyedévenkénti önkormányzati juttatást 800 Ft-ra emelte. Az éves 3200 Ft-os támogatást az egy fős ingatlanok tulajdonosai kérelmezhetik, s ha lesz fedezet a 2013. évi költségvetésben, meg is kapják.

Ezzel „sikeresen” megoldották azt a problémát, amit majd egy évvel ezelőtt figyelmetlen és gondatlan magatartásukkal önmaguk idéztek elő. Legalább is abban a hitben nyomták meg az előző napi piros helyett a zöld gombot, hogy nagy szolgálatot tettek a becsapott korábbi kedvezményezetteknek, és elhárult az akadály a további sikeres díjmérséklés elől.

„Ez a támogatás nem elhanyagolható, mint azt egyes képviselők állítják, s üljünk le a szolgáltatóval tárgyalni a további ésszerűsítési lehetőségekről”, mondták a testület vezetői.

Miért tárgyalna, és miről a szolgáltató, mikor a hajó már elment?

Be szép is lenne rábeszélni az egyedüli nyertest az áldozatvállalásra, ha nem szólnának ellene a körülmények, melyekről ismét hajlamosak a döntéshozók elfeledkezni.

Nem tudom, hogy a képviselők észrevették e, de nekem feltűnt, hogy a szolgáltató, aki az elmúlt másfél évtizedben minden hulladékos témát érintő bizottsági és testületi ülésen 2-4 fővel képviselte a céget (még a decemberin is), a januári üléseken egy emberük sem jelent meg, holott melegében pontot lehetett volna tenni az ügy végére.Távolmaradásuk arra volt jó, hogy így nem lehetett feltenni kérdéseket, melyekre esetleg kínos válaszok is születhettek volna a nyilvánosság előtt.

A polgármester két ülés közötti beszámolója szerint január 15-én egyeztetést tartott a szolgáltató ügyvezetőjével. Egyetlen képviselő sem kérdezte meg, hogy az aktuális feladatokról szóló egyeztetésen ki vett részt a polgármester mellett, s miről szólt a megbeszélés? Az elutasított decemberi díjmódosításról, a közületi díjak emeléséről, újabb „potyajegyek” átvételéről, vagy netán a ki nem fizetett konténerürítési számlákról, ki tudja?

Nos, a szolgáltatóval a 10 évre szóló szerződés megkötése tavaly márciusban megtörtént, s elfogadásra került (33%-os díjnövekedéssel) az új (csak a szolgáltatónak kedvező) díjstruktúra. Megszüntették az 50 l-es kukákat, előírták a minimális 120 l-es edény használatát, csökkentették az ürítési gyakoriságot, és bevezették (teljesen indokolatlanul) a rendelkezésre állási díjat.

Mint ahogy december 19-én a „Mutyi Pista „kalandjai? jegyzetemben említettem, a szolgáltató a rendelkezésre állási díjjal cca. 30 millió Ft. „talált” bevételhez jutott, minden erőfeszítés nélkül (csupán néhány üveggyöngyért). Ebből futotta arra a 2-3 milliós kompenzációra, melyet a megszüntetett kiskukák használóinak kompenzálására szerződésileg beígért, illetve az önkormányzat által jelzett szintig teljesített is. Miután év közben kiderült, hogy a kedvezményt igénylők száma a duplája a korábban jelzettnek, a szolgáltató megtagadta a kedvezmény további finanszírozását. Az önkormányzat testülete a díj megállapítási jogosítványa lejárta előtt, decemberben díjcsökkentés kezdeményezése mellett törölte rendeletéből az 1-2 fős ingatlanok 50%-os kedvezményét.

Most kiderült, hogy a szolgáltató a decemberi önkormányzati díjmódosítási kezdeményezést elutasította, így a korábbi díj maradt érvényben. Ez viszont kétségessé teszi az elfogadott kedvezmény mértékét (18%), mivel a szolgáltató számára a kormány által ez évre engedélyezett max. 4,2%-os díjemelés még nem történt meg.

A kivetett illetve beszedett rendelkezésre állási díjból származó cca. 30 milliós többletbevétel bőven fedezné az aktuális létszámú kedvezményezetti kör eredeti (50%-os)díjkedvezményét is, de a szolgáltatónak esze ágában sincs alkudozni egy számára kedvezően elnyert pályázat illetve szerződés utólagos, számára kedvezőtlen módosításról. Csak levelezgessen a polgármester a minisztériumokkal.

Mit vár évről évre Nagyatád Önkormányzata a bérbe adott helyi vízműtől? Nos, más néven, de ugyan azt várja Nagykanizsa Önkormányzata az általa létrehozott cégétől is.

Közismert tény, hogy a szolgáltató céget jelentős hitelfelvétellel vásárolta meg az új tulajdonos, majd kistafírungozta az „új” menedzsmentet, melynek szabad kezet adott a gátlástalan profitszerzéshez, mert abból szándékozik törleszteni a felvett hitelt és kamatait, valamint a cégvezetés magas fizetéseit, nem csekély gépkocsi költségeit, stb.A menedzsment csupán igyekszik megfelelni az elvárásoknak, s ahol hagyják, ott brutálisan kihasználja megszerzett monopol helyzetét.

Jól érzékelteti törekvéseit, hogy a társasházaknál kialakított és megkifogásolt „túlszámlázást”, nem díjcsökkentéssel, hanem felesleges többlet edénykapacitás kihelyezésével „oldotta meg”. Profit éhsége korlátlan, s minden gátlás nélkül szedi be a nem létező hulladékmennyiség utáni díjakat is. A lakossági kommunális hulladékszállítási díjemelést a kormány ez évre már behatárolta számára, de a többit nem.

Ezt kihasználva emelte 70-100%-al a konténerürítések (építési törmelék) díját, s hogy a vállalkozások se maradjanak ki, a közületek edénybérleti díját 5-6%-al, az ürítések díját pedig 20%-al emelte az előző évihez viszonyítva.

Mivel az önkormányzatok díjmeghatározó jogosítványa január 1-el megszűnt, s a szolgáltató képviselői sem kötelezettek díjképzésük „megindokolására”, a többségi polgári oldal jobb híján a polgármester mesedélutánját hallgatta, a már négyfejűvé nőtt szemétsárkányról, a reklamáló gonosz polgárokról, valamint az akadékoskodó hivatalokról. Miután dilettáns módon többször elsütötték „szociális” problémamegoldó alternatívájukat, elalvás előtt két perc szünetet kértek, majd zokszó nélkül egyhangúan megszavazták az előző nap még ellenzett hideg (de reggelre már langymeleg) előterjesztést.

Tisztelt Képviselő Úrasszony, és Urak!

Ha már múlt év márciusában elfelejtettek döntésük előtt a tükörbe nézni, akkor most nézzenek a tenyerükbe és ne feledjék a honosított Finn mondást: Aki az ördöggel kezet szorít, az ne csodálkozzon, hogy kormos lesz a tenyere.

Mennyi? Harminc! Mi harminc? Mi mennyi?

A fenti párbeszéd csak az újszülötteknek ismeretlen, de bármennyire is szakállas vicc, az elmúlt hónapokban mégis lejátszódott a város süllyedőben lévő hajóján.

Korábbi (január 6. és 7-i) jegyzetemben már írtam a Nagyatád lakóinak szánt karácsonyi ajándékról (50%-os szemétdíj kedvezmény eltörlése), melyet a képviselők helyeztek a családok fái alá. Ahogy azt előre vetítettem, az ötletgazda (polgármester) „megnyugtatta” az aggodalmaskodókat, hogy januárban lesz új rendelet, s lesz kedvezmény is.

A 6-os számú választókörzet lakóinak tartott tájékoztatón felvetette azt a sületlen díjcsökkentési alternatívát, miszerint a háromhetente történő kukaürítés olcsóbbá teheti a díjakat (amiért a többség érthetően nem lelkesedett), de arról bizonyára nem tájékoztatta a nagyérdeműt, hogy a korábbi mézesmadzag kedvezményt elfelejthetik egyszer és mindörökre.

Nos ahogy „Szemétség?” bejegyzésemben „megjósoltam”, az eltörölt kedvezmény helyett javasolt  jóval kevesebb (10%) lett, s jelentősen szűkülhet a kérelmezők köre is, mivel ez évben várhatóan már csak az egy fős ingatlanok tulajdonosai pályázhatnak a „megalázó segélyre” amit vagy megkapnak, vagy nem.

Az már csak hab a tortán, hogy a korábbi kedvezménytől elesettek, s velük minden nagyatádi újabb díjnövekménnyel szembesülhet, amennyiben építkezésbe, netán épületbontásba kezdenének.

A korábbi konténerürítési díjakat a régi-új szolgáltató (kalap alatt) brutálisan megemelte. 

Lássuk hogyan is:

  Konténer        2012. évi br. díj   (ép.törm.)  2013. évi br. díj    Index

     1m ³-es          7700 Ft.                          15500 Ft.                201 %

     4m³-es         24550 Ft                                  42500 Ft.               173 %

     5m³-es         25950 Ft.                          47500 Ft.               183 % 

     7m³-es         29850 Ft.                          57500 Ft.               193 %

Pestiesen mondva nem semmi díjnövekmény, de sovány vigaszként elkönyvelhetjük, hogy a vonzáskörzet településeinek lakói ennél is többet fizethetnek amennyiben a fenti szolgáltatást igénylik (ha csak nem polgármesterek!).

Erről és még sok egyébről nem beszéltek az élénk „szakmai vitákkal” tarkított bizottsági üléseken. Többek közt arról sem, hogy mi célból helyeztek ki újabb több tucat konténert a társasházak elé, amikor a korábbi kapacitás is elégséges volt. Ettől alacsonyabb lett a díj? Vajon miért terjeszti tovább az indokolatlan rendelkezésre állási díjat újabb településekre a szolgáltató? Az 50 l-es edény eltörlésére, a jegyző által adott „jogászkodó” (polgármester!) magyarázkodás, miszerint a kormányhivatal (akkor még közigazgatási) megkifogásolta a rendeletben rögzített 5 l/fő/nap hulladék mennyiség rögzítését a kukák igénybevételéhez, még nem ok az elkövetett baklövéshez, a minimális 120 l-es edény előírásához. A szolgáltató cég tulajdonos önkormányzatának rendeletében jelenleg is megtalálható a 25 l/fő/hét, valamint az 50-60 l-es edényzet használatának rögzítése. Rájuk nem hatott a kormányhivatal?

Az egyik igen tájékozott képviselő, a jóváhagyó szavazása után majd egy évvel érdeklődve megkérdezte, hogy „a lakatlan ingatlanok után is kell fizetni?”. Nos, ez jól szemlélteti mit is értettek meg a városatyák az általuk múlt év áprilisában kérdések nélkül jóváhagyott új díjstruktúrából, s az az óta végrehajtott „korrekciókból”.

 Az előterjesztés szerint a 120 l-es edényzet éves ürítési díja 52 ürítés esetén várhatóan (mitől?) 17806 Ft lesz (+rendelkezésre állási díj?). Így a 10 %-os kedvezmény 1781 Ft/év. Fedezet a 10%-os kedvezményre nincs.

Amikor a törölt 50 l-es edény kompenzációjaként beígérték az 50%-os díjkedvezményt, akkor volt rá fedezet a szolgáltatónál a téves önkormányzati fals információ következménye ellenére. Az indokolatlanul bevezetett rendelkezésre állási díjbevételből most is van rá fedezet, de az új tulajdonosnak az ismert okok miatt égetően szükséges a minél nagyobb profit

A decemberi díjmódosítást a hivatali jogtanácsos tájékoztatója szerint a szolgáltató nem fogadta el.

A kedvezmény törlését elfogadta, a literenkénti díjcsökkentést nem? Milyen szerződés volt akkor az ez évi 4,2%-os emelés alapja? Halló gépház!

Amit a kormány adott a nyuggereinek (5,2%), azt az új szolgáltató gyorsan elvette. Arról megint csak nem hangzott el egy kukk sem, hogy az új tulajdonos (Nagykanizsa Önkormányzata) a szolgáltató cég milliárdos vételárának decemberi kifizetésekor 34641 euró (cca. 10 millió Ft.) késedelmi kamatot is kénytelen volt fizetni.

Vajon ezt kinek kell megfizetni, mert felelősről nem szólt a fáma? Lehet tippelni!

A testületünk tagjainak többsége most széttárja a kezét mondván, hogy nem tehetünk semmit, nincs mozgásterünk. A helytálló sápítozás azonban Gyurcsányhoz csatlakozva most az lenne, hogy elku…k képviselő társaim, nem kicsit, hanem nagyon.

Korábban többször is kérdéseket intéztem a „szemét helyzet” előidézésében közreműködőkhöz, de érdemi válaszokat nem kaptam. Az új tulajdonos szerint a kért külön megállapodások közérdekű adatokat nem tartalmaznak, s a szolgáltató sem válaszolt az okkal felmerülő kérdésekre. Ez a kisebbik probléma, mert a baj ott kezdődött, hogy az ügyben kompetens döntéshozó képviselők fel sem tették a helyes döntéshez nélkülözhetetlenül kérdéseket.

A szolgáltató 2011. évben lejárt szerződése óta számtalan hibát és mulasztást követtek el a többnyire tájékozatlan képviselők, a tájékozott szervilis társaik asszisztálásával. Természetesen többnyire a szolgáltató javára és a város polgárainak kárára. Cui prodest? Annak, aki hasznot remélt, vagy húzott a döntések hozadékából.

A választott tisztségviselők ugyan a közért dolgoznak (esküjük is erre kötelez), s bár nem köztisztviselők, viszont etikai kódex nélkül is joggal várja el a szavazópolgár, hogy döntéseiket szakmai szempontok, többségi érdekek szerint hozzák meg, s munkájuk során ne a személyes vagy politikai megfontolásokat helyezzék előtérbe.

 Ui.: Az előterjesztést a pénzügyi, valamint a városfejlesztési bizottság nem fogadta el, de mint tudjuk hosszú az éjszaka és a polgármester karja, ezért a szánalmas javaslat kimenetele holnap délutánig bizonytalan.

Mielőtt a Fenyő Miklós pártiak a csőnacival folytatnák, megsúgom, hogy nem csak az reped, s nemhogy semmi, de igen nagy gáz van. A gatyával együtt reped, mi több szakad, de hogy egész pontos legyek darabokra hullt a helyi FIDESZ-KDNP „frakció”.

A sztoikusok most rezignáltan mormogják magukban, na és, valójában sosem volt, s sajnos nem állnak messze az igazságtól.

Ahogy Virág elvtárs mondta a „nemzetközi helyzet fokozódik”, ezért egyre gyakrabban kerül sor rendkívüli, ill. soron kívüli testületi ülésekre. A héten is volt kettő, s a legutóbbin (péntek reggel) ismét tanújelét adta a „polgári oldal”, hogy nem ura a helyzetnek, s teljesen alkalmatlan a városvezetés átvételére.

A sebtében összehívott képviselők egyike bátorkodott jelezni az előterjesztőnek, hogy sem ő, sem a mellette ülő képviselőtársai (négy fő) nem kapták meg a 4. napirendként előterjesztett (Polgármesteri Hivatal új SZMSZ!) írásos anyagát.

Az előterjesztő kurta „mindenki megkapta” válaszát követően szünetet rendelt el, majd azt követően minden kérdés, észrevétel nélkül a testület három tartózkodással megszavazta az előterjesztést.

Mivel a napirend tárgya nem egy bagatell téma, ezért felmerül bennem néhány kérdés.

Ha a felszólaló társai sem kapták meg az előterjesztést, akkor ők miért nem érezték szükségét a jelzésnek?

A testület jelenlévő másik öt tagja vajon megkapta az anyagot, s ha igen akkor a másik négy miért nem?

Az előterjesztő ellentmondást nem tűrő kijelentése szerint mindenki megkapta. Valaki nem mond igazat, de ki?

A néhány perces szünet alatt, hogyan tudta elolvasni, megérteni, értékelni, s nyugodt lelkiismerettel elfogadni az előterjesztést a negyedik (előterjesztést nem kapott) képviselő?

 Alapjában véve a vonatkozó előterjesztés csupán „tájékoztató” a változások során kialakult pillanatnyi helyzetről, s a hajó tulajdonképpen nem ment el, mert a hivatal új felállása nem kőbevésett, s az idei költségvetés készítése során még van lehetősége a testületnek az esetleges módosításokra, de!

Vérlázító, hogy a döntéshozó testületnek előzetesen még csak fel sem vázolt, polgármester-jegyző páros egyéni strukturális és humánerőforrás elképzeléseit úgy nyomják le a képviselők torkán, hogy azok nyelni sem tudnak.

Hol van a „frakcióvezető” által korábban hirdetett új stílusú, szakmailag megalapozott, alaposan előkészített konstruktív együttműködés? Már nem érzi úgy, hogy „neki is tennie kell valamit”?

A polgármester bal és jobb keze (alpolgármestere) egyszerűen meg sem jelent a sürgős és sorsdöntő kérdések tárgyalásán. Már nem „veszik komolyan a munkát”? A praxis és a dohánybolt már fontosabb, mint az ezreket érintő közügyek képviselete? Tán keveslik az alpolgármesteri fizetést?

 A ciklus félidejében nézem és hallgatom a megválasztott képviselők választást követő fogadkozását, s kérdezem, hogy hová, mivé lettek az akkor bemutatkozott ígéretes, nagyon lelkes, tenni akaró városatyák?

„Pehm Jóska, a zalai láma” elszörnyedne, majd beájulna, ha látná, hallaná, hogy a két nemzedékkel későbbi, pásztornak szegődő KDNP-s bojtárok miként hódolnak be a Kádár-érában még ateista, de ma már keresztény hívőként tetszelgő egykori apparatcsiknak.

A politikában való részvétel számtalan konfliktussal jár.  A FIDESZ-KDNP „frakció” a rajtnál meghirdette a kerülését, mondván, hogy helyette megoldásokat, alternatívákat keres. Ennél fogva két éve folyamatosan hallgatnak, s asszisztálnak a település „megváltásához”, ami már csak idő kérdése. Úgy gondolják, ha tétlenkednek, akkor nem hibázhatnak, de mint sok mindenben, ebben is tévednek.

 Az ülés végén szemlesütve hallgatták a csalódott polgármester felszólítását, hogy a jobboldali képviselők befolyásuk latba vetésével húzzák ki a város szekerét a kátyúból. Az ukáz részben jogos, hiszen az alul maradt kormányos jelölt a ciklus elején fennen hirdette az igét, („a kormány velünk van”!) s bár megkapta a kicsinyített marsallbotot, még sem akar hallani a diszkriminációról és ismételt távolmaradásával próbálja elhárítani a felelősséget.

Nosza rajta „nagyatádi polgári oldal”, ahogy Marcaliban a valódi FIDESZ-KDNP frakció kibrusztolta a 60%-os adósság konszolidációt, úgy Tessenek már oda hatni, hogy Nagyatád is a szomszéd váraknak nyújtott mértékű támogatásban részesüljön.

Továbbá az újabb saller elkerülése végett kéretik az illetékes hivatalnál elintézni, hogy kíméljék meg városunkat a Rinyaszentkirályi társbérlettől. Ekkora tockosra ugyanis nem szolgáltunk rá.

Megdolgozott érte az adósságot felhalmozó Bürgermeisterünk, hiszen kilépett a Somogy-értből, elárulva mentorát és csapatát, s a felkínált státuszokat is meghagyta másoknak.

Igaz ugyan, hogy az évekkel ezelőtt kiderült alkalmatlansága mellé most a méltatlansága is (szemét ügy) társult, de e segítségek esetében nem róla, hanem a megszenvedett Nagyatádról van szó.

Ha elfogadjuk is virág elvtárs szentenciáját, miszerint „Az élet nem habos torta” az ígéretek szerinti kormánypárti segítség akkor is dukál!  

Szemétség, mondja egy kanizsai választópolgár a decemberi helyi hulladékszállítási díjemelés kapcsán. Elparentálja az eladósodott városa testületét, s felteszi a nem költőinek szánt kérdést.

Miért kellett elköteleződni tesztbohócnak a szemét bizniszbe kontárkodás mellett? „A sógoroktól visszaprivatizált tisztán önkormányzati cég tervezi a legnagyobb lenyúlást saját lakóitól.”

Bár sovány vigasz, de ezek szerint mi nagyatádiak nem vagyunk egyedül.

A december 20-án helyben történt gyalázat jóval korábbi eredetű, de az idő múlásával egyre inkább a feledés homályába vész, s ma már csak kevesen emlékeznek rá.

Az előterjesztő nem mulasztotta el többször is megemlíteni, mi több kihangsúlyozni, hogy a szolgáltatóval kialakult gyümölcsöző kapcsolat már 16 éve tart. A kapcsolat igaz de, hogy kinek gyümölcsöző az már más kérdés.

Polgármesterünk a mára már bevett gyakorlattá vált presszióját (addig szavaztat, míg a saját javaslata nem érvényesül!) akkor kezdte el, s miután következmény nélkül maradt, máig is folytatja. Az 1996-os első hulladékszállítási pályáztatás során nem az elbírálásra létrehozott ad hoc bizottság szerinti első helyezett céget hirdette ki győztesnek (időközben már törvény tiltja), hanem a maga választotta (Vajon miért?) második helyezettet, a „meggyőzött” testület támogatásával.

A tíz évre szóló szerződés a sok egyéb feltétel mellett a lerakó bezárásakor felhasználandó rekultivációs alap képzését is tartalmazta, tekintettel a vonatkozó törvényi előírásra. A szerződés lejártakor azonban kiderült se alap, se pénz. Magyarázat: nem terhelhetjük ilyennel a lakosságot. A szerződés és törvényi kötelezettség tehát smafu.

Az új szerződés megkötésekor az új testületi többség nem firtatta a több tízmilliós „hiányt”, s megszavazta az alapképzési kötelezettség kihagyását a szerződésből.

A rekultivációt a Mecsek-Dráva projekt keretén belül a társult önkormányzatok és az uniós támogatások kontójára, ahogy azt a legújabb szórólapok hirdetik a közelmúltban elvégezték. Miközben a szolgáltató a város tulajdonában lévő lerakóra hordta évtizedig a térség hulladékát (nem ingyen), a kedvező bérleti díj mellett jelentős lerakási díjat zsebelhetett be. Hová tűnt Damon Hill, pardon, a rekultivációs alap? „Gyümölcs” lett belőle?

Ezen kívül is volt néhány körte és alma az elmúlt másfél évtizedben, s az idén beérett néhány újabb gyümölcs.

Már nem kérdéses, hogy kinek, mert a „kivásárlás” előtt tíz éves szerződés köttetett, újsütetű (a szolgáltató területén máshol nem alkalmazott) rendelkezésre állási díj bevezetésével, a tilalmi időben (2012. január-április 15) burkolt díjemeléssel.

A bevezetett 120 literes gyűjtőedény minimum, az 50 literes edény kivonása a választékból (Kanizsán 50 és 60 literes is van!), majd a mézesmadzagnak bevezetett 50%-os kedvezmény, már csak hab a gyümölcstortán.

Na, ezt a tortát vágta december 20-án a kedvezményezettek képébe, a szavazóiról megfeledkezett csonka képviselő-testület. Öten nem jelentek meg a soron kívüli gyalázaton, de az egy héttel korábban hozott testületi határozatról „meggyőzte” a polgármester a jelenlévő tévelygőket, hogy az sértette az önkormányzat (?) érdekeit.

Miután a megjelenteket „emlékeztették” kötelezettségeikre és jól felfogott önös érdekeikre (kapott és őrzött státuszok, szolgáltatói vendéglátások, egyesületi fegyelem, stb.), a testület karácsonyi ajándékként törölte rendeletéből az egy-két fős (2250 db.) ingatlanok egy héttel korábban „megerősített” 50%-os kedvezményét.

Mire e sorok megjelennek, a polgármester házi TV showjában, és civil fórumain várhatóan többször és hosszasan elmagyarázza hiszékeny és feltétlenül lojális nyuggereinek, hogy nem kell megrémülni a megduplázódó szemétdíjtól, mert készül az új „szociális” rendelet, s ha nem is 50%, és nem is mind a 2250 rászorultnak, de lesz díjkedvezmény. Vajon az elbírálás módjáról is szólt a fáma? Jön a nem Kubatov „Pista Lista”, azaz hogy csókosok előnyben? Az igénylősor végének is jár majd, de ahogy a prímás mondja; járni jár, de nem jut. 

Mire volt ez a nagy hajcihő? Az eddigi gyümölcsöző kapcsolatok megőrzése, további ápolása, a régi KGST-s kölcsönös előnyök elve alapján?

A múlt évben jeleztem, hogy a Zrínyi utcában épülő új polgármesteri rezidenciát, történetesen (pusztán merő véletlenségből) a művelődési házunk felújítását pályázaton elnyert vállalkozás építi. „Na és” (Horn GY.)?

Építkezők tudják, hogy az ilyen jellegű munkálatok elvégzése nem kevés hulladékkal, törmelékkel, s egyéb elszállítási feladattal jár, amihez nem kevés nagykonténer, s készpénz szükséges. Ezt a feladatot általában a kivitelező végzi, ill. végezteti.

A gyakorlat általános a hulladékos berkekben. Az igényelt méretű konténer le, a megrendelő fizet, de ha éppen nincs jelen a lerakáskor vagy nincs készpénze, akkor megjelenik az ügyfélszolgálatnál befizetésre, s ha valamilyen oknál fogva nem ér oda, akkor mindenképpen fizetnie kell a megrendelt konténer elszállításakor.

A tavaszi „sikeres” díjemelést követően kezdődött építkezéséhez a Zrínyi utcába (és az Árpádba is) rendelt jó pár m³ konténer kapacitást „Mutyi Pista” (miért nem a kivitelező?), de bokros teendői miatt nem ért rá lesni a szolgáltatót, vagy kimenni annak telephelyére.

Ki mit gondol, vajon rendezte e már a számlát a Tisztelt Megrendelő?

Ha nem, akkor elképzelhető, hogy hoci-nesze szívességi alapon történtek a szállítások?

A konténerfordulók végső számát nem ismerem, de 2012. május és decembere között kiürített konténerek mennyisége alapján a tarifákat is figyelembe véve elképzelhető, hogy a grátisznak is vélhető fuvardíj összege meghaladhatja akár az 500 ezer forintot is?

Ki tudja?

Az általam „észlelt” nem csekély számú konténer ürítések kifizetése a megrendelő részéről, a szolgáltató nyilvántartása szerint a mai napig nem történt meg.

Megérte a bizottsági huza-vona, és testületi purparlé, s végül a kabát szégyenteljes újragombolása?

Megérte a szolgáltató óhajának eleget téve a díjkedvezményt törölni?

Valakinek bizonyára, de hogy kinek azt ítéljék meg a kedvezményt kérelmező, gyermekeiket, unokáikat potyára kijelentkeztetett egykori 3-5 fős ingatlantulajdonosok, és az esetleges konténerszolgáltatást igénylő városlakók.

Jártamban keltemben, úton útfélen, barátok ismerősök, és ismeretlenek egyaránt tőlem informálódnának azt gondolván, hogy én vagyok a településen az objektív hírforrás.

Tény és való, hogy a helyi közgyűlésen és közéleti eseményeken gyakran feltűnnek a megyei sajtó képviselői, de az élénk tudósítói érdeklődés ellenére rendre elmaradnak a joggal elvárható tájékoztatók az erre hivatottaktól.

Persze érthető, hogy a „szemét” ügyekről köztudott okok miatt nem lehet írniuk, mert esetleges túlzott kíváncsiságuk következtében nem csak a településvezetők „jóindulatát” veszíthetik el, hanem a munkáltatójukét is, ami súlyos következménnyel is járhat.

 A testületi üléseken s az egyéb közéleti eseményeken is ott vannak a választók bizalmát élvező képviselők, akik „hivatalból” tájékozódhatnának, s megoszthatnák értesüléseiket az érdeklődő szavazóikkal, de érthetetlen (vagy inkább érthető?) okokból mind a tájékozódás, mind a tájékoztatás elmarad, s ez generálhatja a szubjektív véleményem (infó) iránti igényt.

Mivel magam is csupán érdeklődő lakos és nem az MTI, vagy a Havaria Press munkatársa vagyok, a kíváncsiságból begyűjtött információk alapján alkotott szubjektív véleményeimet lehet kritizálni, cáfolni, stb. de attól a feltárt tények még tények maradnak.

Nos, az igazság az, hogy nagyon gyakran bújik ki belőlem az érdeklődő Márkus László, aki arra volt roppant kíváncsi, hogy „Mi került ezen a fotelon 7200Ft-ba?”

Fotel ügy ugyan nem fordult még elő Nagyatádon, de szemétügy annál inkább, ezért az átlagpolgárnál élénkebben érdeklődtem és érdeklődök a helyi közügyek háttere, anomáliái, visszáságai iránt.

Anno kettő éve a blog írásra is azért adtam a fejem, mert az illetékesek nem szándékoztak tiszta vizet önteni a pohárba (és azt itatni a polgárral) s a mulasztáshoz a sajtó is asszisztált. Ezért aztán a vonatkozó előírások, törvények adta lehetőségekkel élve igyekszem több- kevesebb sikerrel tájékozódni, közérdekű információkhoz jutni. Mint azt már korábban többször is jeleztem a szabályozás ellenére ez nem könnyű feladat, mert az érintettek minden eszközt (Pl. kifárasztás taktikája) bevetnek a kellő tájékozottság biztosításának megakadályozására.

 Ahogy a Bárdos projektnél is több esetben, úgy a legutóbbi szemét ügy kapcsán is „utómunkálatokra” kényszerültem, mert a vonatkozó előterjesztés hézagos volt, a döntéshozó képviselők tájékozatlanok, alulinformáltak voltak, s a polgármester a számára kedvezőtlen döntésüket követően úgy megforgatta őket, hogy azt sem tudták, fiúk e vagy lányok. Ebből kifolyólag a pár nappal korábban hozott határozatuknak homlok egyenest ellent mondva, döntésüket megváltoztatták.

Az ügyben információért megkeresett szolgáltató, és kompetens hivatalok a szokásos gyakorlatot alkalmazták.

Válaszoltak is, meg nem is. A helyi hivatal bár kellett, hogy a döntés előkészítéshez kellő információval rendelkezzen, azt sem a képviselőkkel, se velem nem osztotta meg, hanem titokdilemmára hivatkozva átirányított az amúgy is megkeresett cégtulajdonos önkormányzathoz. A szolgáltató a mai napig nem reagált a megkeresésre (adatigénylésre), viszont a tulajdonos a kért cégvásárlásról szóló szerződést annak rendje, módja szerint megküldte. Mivel a szerződés kért („perdöntő”!) melléklete nem volt a megküldött anyagban, ezért a várakozás közben is változatlanul motoszkál bennem a kérdés?

Miért kerül……….Ft-ba a nagyatádi hulladékszállítás?

 A kérdésbe ki-ki tetszés szerint behelyezheti a sajátját.

Miért szüntették meg az 50 literes edény használatát Nagyatádon? Miért fizet 120 liter után az egy és kétszemélyes háztartás? Miért törölték a vonatkozó rendeletből az 50%-os kedvezményt?

Miért helyeztek ki több tucat többlet (felesleges) tartályt a társasházakhoz?

Összességében miért emelkedett a múlt év áprilisi 33%-os díjnövekedés után ismételten brutálisan a nagyatádi szemétszállítás? Stb. stb.

Közületi, vagy lakossági díj szerintem mindegy, mert mindkettő a helyi lakosokat sújtja.   

Brutális, mert pl. a 4 m³-es konténer bruttó 25 ezer forintos ürítési díja (építési törmelék esetén!) 42 ezer forintra emelkedett, a többiről nem is beszélve.

 Akik figyelemmel kísérték korábbi füstölgéseim, azok már olvashatták, hogy az igazság kiderítése, vagy csupán a miértek megértéséhez nélkülözhetetlen információ elérése nem könnyű dolog. Csak emlékeztetőül had idézzem a Bárdos iskola esetét, ahol a másfél éves procedúra utáni bírósági határozat ellenére sem szándékozik kiadni a kötelezett önkormányzat a kért közérdekű információt, mert a („perdöntő”) mellékletek valamiért mindig lemaradnak a nyögve-nyelve kiadott dokumentumok mellől.

Miért-miért, kinek áll érdekében?

Mára ennyi, de holnap megpróbálok rávilágítani egy miértre. Remélem sikerrel.

Alig egy hete adtam hírül, hogy megtört a jég, miszerint képviselő-testületünk öntudatra ébredt.Gyanúm azonban nem volt alaptalan, s lám alig pár nap múlva beigazolódott, hogy ki az úr a háznál, ki irányítja valójában a várost. Elől járóban csak annyit, hogy tegnap a nehezen feltört jégen elsüllyedt a magát képviselőnek képzelő, a saját érdekeit előtérbe helyező szervilis testületi tagok csonka csoportja. A polgármester barbatrükkjét követően korábbi határozatát rövid álmélkodás után megmásítva becsapták szavazóikat, s szép kis ajándékot helyeztek a 2250 rászoruló család karácsonyfája alá.

Az ünnepek előestéjén bevezetőként erről csak ennyit. Bővebben a gyalázatról a reményteli boldog újesztendő küszöbén, de addig is egy újabb eseményről röviden.   

A legutóbb felvázolt hulladékos díjháború mellett, egy másik kalandos történet is érdekesen alakult. Az ominózus csütörtöki ülés után (nem közben!) újabb unikum előterjesztéssel lepte meg polgármesterünk a helyi honanyát és honatyákat.

Korábban már említettem, hogy a Bárdos projekt kapcsán önkormányzatunk utólagos elszámolási vitába keveredett, de a megkezdett bírósági tárgyalások váratlanul és bizonytalan időre megszakadtak. Mint kiderült, nem véletlenül és nem is olyan váratlanul.

A „titkos” (Vajon miért?) előterjesztésből kiderült, hogy az ügy rendkívülien bonyolult, ezért a per nagyon sokáig elhúzódhat, és tetemes költségeket (30-35 millió Ft) vonhat maga után. A felek érdeke azt kívánja, hogy az eljárás minél előbb befejeződjön, és a felek peren kívül megegyezzenek.

Lehetséges, hogy polgármesterünk korábbi magabiztossága elpárolgott, mert javaslatában arra kérte a testületet, hogy az önkormányzat a Kaposvári Törvényszék előtt 1.G.40.050/2012. sz. alatt folyó per alatt a kivitelezővel a költségek közös, fele-fele arányban történő viselése mellett – jogi és igazságügyi műszaki építész szakértői közreműködés legyen igénybe véve.

Az ügyben teljesen alulinformált, mondhatnám tájékozatlan testület a szükséges intézkedések megtételéhez és a megbízási szerződések aláírására a felhatalmazást megadta. Miért ez az újabb vargabetű a történetben teheti fel a kérdést az esetleg érdeklődő olvasó.

Mondhatnám, hogy no comment, de nem teszem, mert az ügy e fordulata inkább sért önkormányzati érdekeket, mint korábbi felperesként gyakorolt pressziónk a kötbérigény szorgalmazására.

Majd jó pénzért kiderül (ha kiderül?), hogy tényleg olyannyira bonyolult ez az ügy, hogy nincs más módja a rendezésnek, de jogi és igazságügyi műszaki építész szakértői képesítés nélkül is látom az általunk szorgalmazott jogos önkormányzati követelés „elkenésére” törekvő igyekezetet. Miért?

A Kaposvári Törvényszék határozata alapján a napokban átvettem a tavaly május óta kérelmezett és legfontosabbnak tartott dokumentum, az építési napló 13 kötetét.

Átolvasásakor kiderült, hogy a legfontosabb (perdöntő) iratokat ezúttal is nélkülöznünk kell, mert vagy nem készültek el, vagy véletlenül továbbra is visszatartották.

A korábban bírósági segítséggel kikényszerített közérdekű adatok (szerződések és módosításaik) alapján egyértelmű a kivitelező késedelme, és a kötbér jogos igénye. Ennek ellenére a korábbi polgármesteri tájékoztatók és az építési napló szerint is a beruházás átadás átvétele, valamint a kapcsolatos pénzügyi elszámolás megtörtént. A dokumentumok szerint kifogás, elszámolási vita nem merült fel.

A jogos kötbérigény benyújtására másfél év múlva került sor, a gondos előkészítésre hivatkozva. A per első tárgyalásán (az átadás után 19 hónappal) kiderült, hogy a kivitelező viszontkeresettel 200 millió forintot követel a megrendelőtől. Az természetesen a mai napig titok, hogy milyen alapon. Erre lesz hivatott közpénzen a jogi és igazságügyi műszaki építész szakértői csoport. A műszaki ellenőrnek és a hivatal műszaki tisztviselőinek a projekt felügyeletére kifizetett közel 15 millió forint mi célt szolgált, ha most újabb milliókért kell megállapítani mi is történt valójában. Mert az építési naplóba pro és kontra (kivitelezői és ellenőri bejegyzések) írt kifogások elfogadását, vagy elutasítását tisztázó jegyzőkönyveknek nyoma sincs.

Vajon a most megfogadott szakértők miből fognak szak érteni? Ők megkapják a teljes dokumentációt?

A megrendelt és közösen fizetett szakértők milyen megállapításra jutnak?

A felek ansterrel elkenik az egészet, oszt jó napot?

Lesz e folytatása valaha is a felfüggesztett pernek?

A kérdések megválaszolását rábízom az olvasókra. Észrevételeimnek, kételyeimnek, aggályaimnak ez ügyben korábban már többször is hangot adtam (2011. V. ’2. Beruházás margójára, 2011. IX. 13. Bárdos projekt folyamatban, 2011. XI. 17. Ismét Bárdos, 2012. X.2. Több mint érdekes), de nyomában a kompetensek részéről mind úttalan síri csend honolt.

Gyermekkorom kedvenc diafilmjének még Nyuszi Pista kalandjai volt a címe, de úgy látszik, a globális változások hatásai a hazai meséket sem kímélik.

Mint ahogy az várható volt, a végre karakánul sarkára álló testület döntésébe az előterjesztő nem nyugodott bele, mert a városi honlap szerint csütörtökre (korábbi jóslatom szerint) újfent soron kívüli testületi-ülést hívott össze.

Az ülés egyetlen napirendje a december 13-i ülés 6. sz. előterjesztése; „a települési szilárd hulladék kezelésével kapcsolatos közszolgáltatásról és a közterületek tisztántartásáról szóló 10/2012. (III. 30.) önkormányzati rendelet módosításáról (a 2012. december 13-i ülésre készített előterjesztés ismételt tárgyalása)”

A múlt hét csütörtökén ebben a kérdésben a testület elég egyértelműen állást foglalt, illetve. határozatot hozott.

A döntés nyilvánvalóan a város lakosságának érdekeit szem előtt tartva és azt előtérbe helyezve született.

Az azt követő napokban semmi olyan újabb tényező nem merült fel, ami a téma újbóli tárgyalását tenné szükségessé, ezért „egész úton hazafelé azon gondolkodám”, cui prodest? Kinek áll ez érdekében?

„S jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat”, (mielőtt plágium vád érne”Petőfi”) de ezek megosztása nem aktuális.

Az már most is egyértelmű, hogy a téma újbóli előterjesztését, s az ügyben hozott határozat megváltoztatását elvileg semmi nem indokolja, mert;

A képviselő-testület december 13-án hozott döntése nem sérti az önkormányzat érdekeit, de a határozat esetleges megváltoztatása (díjemelés), vagy a kedvezmény megszüntetése már lakossági érdekeket sért.

A kedvezménybiztosítás a pályázati kiírásban szerepelt, melyet ajánlatában a szerződött szolgáltató biztosított a megszüntetett 50 l-es kukahasználat „kompenzálására”.

A szolgáltatót semmiféle veszteség nem érte az év első három hónapjában, mert az áprilisi feloldásig („áttörésig”) szóló díjbefagyasztás szerint a 2012. évi díj nem haladhatta meg a 2011. évi szintet. Ezt megelőzően a testület, március végén díjstruktúra átalakításba csomagolt 33%-os díjemelést hajtott végre.

A díjszerkezet módosítása során olyan új díjelemmel (rendelkezésre állási díj) terhelték meg Nagyatád lakosságát, melyet a szolgáltató működési területén sehol máshol nem alkalmaz. Ez a díj 30 millió forint többletbevételt biztosít a szolgáltatónak.

A szolgáltató a jelenlegi szerződés kezdetétől (április1.) a többlet konténerkapacitás decemberi kihelyezéséig a társasházak részére 44%-al számlázott többet, mint amennyit elszállított (ez se csekély összeg).

A rosszul kalkulált díj kedvezményezetti kör felmérés szerinti várható növekedése csak a jövő esztendőben növeli a bevételkiesést éppúgy, mint ahogy a lerakási járulék is a költségeket.

Mindkét tétel mértéke bizonytalan, mert nem ismert a tényleges kérvényezők száma és a lerakóra ténylegesen kihelyezett hulladék mennyisége sem.

Nem ismert továbbá a 2013. évben válogatott, kinyert és értékesített szelektív hulladék mennyisége sem, holott ezek mind befolyással vannak a bevétel kiesésre illetve a költségekre.

A kinn lévőség a NAV belépésével várhatóan mérséklődik.

A Nagyatádról elszállított hulladék mennyisége várhatóan tovább csökken (az új felmérés szerint a városból eltávozott cca. 1200 fő), a szelektív hulladék mennyisége várhatóan nő.

Amennyiben a szolgáltató költségei önhibáján kívül 4,2%-nál nagyobb mértékben emelkedik, úgy kérheti az engedélyezettnél magasabb mértékű díjemelést, melyet a Magyar Energia Hivatal alaposan megvizsgál, s vagy engedélyez, vagy nem.

A szolgáltató által előterjesztett beszámoló és tájékoztató jellegű költségkimutatása nem kielégítő, a 10 hónapon belüli háromszori díjemelés alátámasztásához.

A költségkalkulációs elemek tanulmányozása (tartalom, mérték, realitás, stb.) céljából adatigényléssel fordultam Nagyatád Város Polgármesteri Hivatalához, a Nagykanizsai Saubermacher-Pannonia Kft-hez, valamint Nagykanizsa Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalához.

Kérdéseimre a mai napig csak a helyi hivataltól történt reagálás, de az csak „útbaigazítást” (hová forduljak), és tájékozódási időkérést tartalmazott.

A Magyar Energia Hivatal, mint a jövőbeni díjmegállapító, nem lehet a „fenyegetés” (zsarolás) eszköze, mert éppen a korábbi zsigerelési gyakorlat megszüntetésére lesz hivatott.

A mai együttes bizottsági ülésen a polgármester újabb módosítási javaslattal állt elő, ami díjcsökkentést, és kedvezménytörlést is tartalmazott. Az egyik a lakók többségének díjcsökkenést, a másik részének jelentős többletköltséget idézne elő, illetve a 2250 ingatlantulajdonosnak kiosztana egy-egy fityiszt. A szolgáltató ez esetben ott lenne, ahol a part szakad.

Bár az előterjesztő szokásának megfelelően („ne jogászkodjunk állandóan”) igyekezet doktoribb lenni a mellette ülő doktornál, a bizottságok nem méltányolták törekvéseit, s leszavazták javaslatait.

Ismerve a testület megosztottságát, nincsenek illúzióim az ügy kimenetelét illetően, mert a testület megdolgozható (és meg is lesz dolgozva), s könnyen előfordulhat, hogy a polgárbarát képviselők revideálják korábbi véleményüket, és átállnak a friss doktorunk oldalára.

Remélem ezen alternatíva nem más, mint fikció, és holnap reggel kiderül, hogy valójában nem más, mint az előterjesztő „füstbement terv”-e.

Bárhogy is alakul a visszavágó, a városvezetés komoly megmérettetés előtt áll. „Lenni, vagy nem lenni (képviselő-testület): az itt a kérdés” (pardon: „Shakespeare”).

Amire az elmúlt két esztendő során nem volt példa, a tegnapi testületi ülésen az „elvarázsolt” testület végre öntudatra ébredt, s nem úgy táncolt, ahogy a polgármester fütyült. A régóta dukáló saller, vagy tockos kiosztása ugyan még várat magára, de kezdetnek ez is megteszi.

Mint már előző jegyzetemben jeleztem, a hulladékkezelő szolgáltató a törvényi változások miatt jelentős áremelési javaslattal állt elő, ami a közelmúlt történései után, már az illetékes bizottságokban is kiverte a biztosítékot.

Színházában az önként vállalt sok-sok feladat között „Kandúr Bandi” szerepet is szívesen vállaló MI PISTÁNK érzékelve a bukta veszélyét, egy rövid színjátékot követően ismét barbatrükkhöz folyamodott.

A felkínált cumit a képviselők ezúttal félretolták, s mindenféle vitát mellőzve elutasították, ill. leszavazták a határozati javaslat valamennyi pontját.

Magyarul; a hulladékszállítás jelenlegi díja marad érvényben , egyetlen forintemelés nélkül.

Ráadásul a szolgáltatónak igen csak elkötelezett polgármester „mentőöv” akciója is meghíusúlt, mert a testület nem járult hozzá a tavasszal mézesmadzagként beígért és rendeletileg bevezetett 50%-os díjkedvezmény eltörléséhez.

Az edénykorlát (minimum 120 literes edény) kompenzálására adott kedvezmény a szolgáltató pályázati „gesztusa”, ill. megfontolatlan vállalása volt, ami a „hivatalos” felmérés következményeként ballépésnek minősült. A szolgáltató a több mind duplájára nőtt kedvezményezetti kör terhét már nem akarta vállalni, ezért a polgármester „pótanyagként” becsempészett rendeletmódosítással akarta kivenni e passzust a vonatkozó szabályozásból, ami több mint tízmilliós karácsonyi ajándékul szolgált volna a szolgáltatónak.

Gyanítom azonban, hogy a „háborúnak” itt még nincsen vége, s ahogy az lenni szokott, a csatavesztés után polgármesterünk ismét tetemre hívja a renitenskedőket, s küzd a végsőkig.

A közeli napokban több mint valószínű, hogy a színfalak mögött szőnyegszélre lesz invitálva minden „rossz” gombot nyomó képviselő, s a fegyvertárból előkerül minden bevethető eszköz; ígéret, zsarolás, fenyegetés, stb.

Az ünnepek előestéjén sem lesz szentségtörés megerősíteni a mostani döntést, s ismételten nemet mondani az adófizetők karácsonyát beárnyékoló újabb terhelésre, de ez most már kizárólag a döntéshozók tartásán (gerincén!) múlik.

Városunk a kivéreztetés végső stádiumába jutott. Az iskolák „visszatartása”, a közüzemi szolgáltatási díjak kormánykézbe vétele, a még ismeretlen mértékű konszolidáció nem állítja meg a lejtőn önkormányzatunkat.

Költségvetésünk és mozgásterünk harmadára csökken, s a maradó intézményi struktúra a konszolidáció utáni maradék kötelezettség állomány miatt fenntarthatatlan. A szükséges radikális szervezet átalakításnak híre hamva sincsen, ezért a jövőben megálljt kell parancsolni a polgármester minden ésszerűtlen elképzelésének.

Itt az ideje, hogy a várost végre egy felelős testület irányítsa, s ne egy felelőtlen, a várost csődbe vivő polgármester.

Téli ejtőzésemből hazaérkezvén, aggódva dörzsölgettem szemeimet, gondolván a hirtelen fellépő kettős látásra, de megnyugvásomra kiderült, hogy nem a látásommal van baj.

Történt ugyan is, hogy távollétem alatt a házunk előtt, valamint a város több társasháza előtt „megduplázódtak” a hulladékgyűjtő tartályok. Mivel alig két esztendővel ezelőtt az új közös képviselőnk racionális okokból lemondta a harmadik edényt, rákérdeztem, hogy ha eddig elégséges volt a kettő, akkor most minek a négy hulladékgyűjtő? Kiderült, hogy nem igényelte a szolgáltatótól, s mivel nem tájékoztatták, nem tudja mire vélni a kapacitás önkényes és brutális növelését.

Innen vált érdekessé a kérdés, ezért tájékozódni kezdtem, s figyelemre méltó közérdekű információkra leltem.     A képviselő-testület csütörtöki aktuális ülésére beterjesztésre kerül a települési szilárd hulladék kezelésével kapcsolatos közszolgáltatásról szóló 10/2012 (III.30.) önkormányzati rendelet módosítását javasoló előterjesztés.

Aki esetleg elfelejtette volna, ez az a március végén elfogadott rendelet, melyet az erősen megkérdőjelezhető törvénytelen elemei ellenére lenyomott a város torkán az alulinformált döntéshozó testület. Nos, ahogy az már várható volt, csak a kezdete lett a korábbi jegyzeteimben előre vetített lakossági terheléseknek.

Az év elején falra festett ördög most valóban megjelent, mert az előterjesztő ismételten szemérmetlen javaslatokkal áll elő, és arra kéri a testületet, hogy a tervezett emelések közül a legmagasabb díjat fogadja el.

Arról nincs információm, hogy a szolgáltató ezúttal mely döntéshozókat invitálta vendégül egy Német Bundesliga mérkőzés megtekintésére, de az komoly meglepetést okozna számomra, ha a „lojális többség” nem szavazná meg az újabb díjemelést.

Attól, hogy sem a városfejlesztési, sem a pénzügyi bizottság nem támogatja az elképzelést még nem biztos, hogy az eddigi emelésekben engedékeny döntéshozó testület nem ad zöld utat a szolgáltató gátlástalanságának.

Felmerül a kérdés, mire ez az indokolatlan aggodalmaskodás, mennyi az annyi?

Nos, a rendelkezésre álló (és az interneten bárki által megtekinthető) adatok alapján a tervezett emelés a tavaszival egyenlő mértékű is lehet. A jelenlegi bruttó rendelkezésre állási díj vagy változatlan marad, vagy 6350Ft/éviről 9525Ft/év-re (+50%), az ürítési díj bruttó 3,07Ft/l-ről 3.64Ft/l-re, vagy 4.26Ft/l-re (+18-39%) emelkedhet. A korábban beígért 1-2 fős ingatlanok 50%-os kedvezményéről időközben kiderült, hogy nem realizálható, ezért a kedvezmény 30%-ra csökken (vagy megszűnik), a korábbi, ill. jelenlegi 1,53Ft/l ürítési díj 2,55-2,99FT/l-re (+67-95%) emelkedhet. Az tudható, hogy eleinte mennyi kedvezményes ingatlannal kalkuláltak, de az, hogy végül is mennyi lett, ill. lesz, az nem derül ki az előterjesztésből (a felmérés szerint több mint a duplája). Summa  summarum, bármelyik tervezet mellett döntenek, az emelés összességében ismét meghaladja a 30%-ot.

Ez persze még elviselhető lenne, de az áprilisi emelést (33%) és a januári kormányzati automatizmust (4.2%) összesítve, kilenc hónapon belül (az érvek ellenére) már több mint elviselhetetlen (na, nem a szolgáltatónak, hanem a díjfizető lakók zömének).

„A közszolgáltatási díj legmagasabb mértéke 2012. évben nem haladhatja meg a 2011. december 31-én alkalmazott díjat” mondta ki a vonatkozó törvény. Mit tett városvezető testületünk március végén? Az előző évről áthúzódott pályáztatás eredményeként 2012. április 1-től (nem áprilisi tréfából!) átstrukturálta a hulladékszállítási díjkalkulációt és burkolt 33%-os díjnöveléssel fizettet többet az óta is a város lakosságával. Most ismét az inflációt semmibe vevő emelést kíván végrehajtani? Mire ez az ismételt nagy igyekezet?      

Akkor nézzük;                                                                                                                                        2013. január1-től a hulladékról szóló 2012 évi CLXXXV. törvény (Ht.) szabályozza a hulladékgazdálkodást.

A Magyar Közlöny november 30.-i számában megjelent jogszabály a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvényt (Hgt.) váltja fel.                                                                                                                               Ez azt jelenti, hogy 2013. január 1-jétől a Ht. 47 § (4) bekezdése alapján a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási díjat már nem a helyi önkormányzat, hanem miniszteri rendelet határozhat meg. A képviselő-testületeknek ezt figyelembe véve hatályon kívül kell helyezniük a szilárd hulladékra vonatkozó közszolgáltatási díj mértékét megállapító határozatát.

A közszolgáltató 2013. január 1-jétől a 2012. december 31-én alkalmazott bruttó díjhoz képest legfeljebb 4,2%-al megemelt mértékű díjat alkalmazhat.

A Hgt. 2012. április 7-i, a 2012. évi közszolgáltatási díj emelését lehetővé tevő 57-58. §-t beiktató módosítása miatt az önkormányzat az év végén a még hatályban lévő Hgt. adta felhatalmazással élve 2012. december 31-ig megemelheti településén a vonatkozó díjat annak érdekében, hogy a közszolgáltató cég januártól már ezt a megemelt díjat növelhesse tovább 4,2%-al. Ez azért lehetséges, mert az éves díjmegállapítás 2012. évi elvét a kormány április 7-i módosítása a megváltoztatta. Ennek szellemében az önkormányzat december végéig az idei hulladékdíj módosítását még megtehetné.                                                                                                     Hát ezért a nagy igyekezet.                                                                                                                         Az " új földesurak” (kifacsart önkormányzatok) most már a multik helyett hajtanak a minél nagyobb profitra, amit a hulladékgyűjtési tevékenység megkaparintásával, és díjemeléssel igyekeznek biztosítani a kiesett forrásaik kompenzálására. Nagyatád ebben a „buliban” csak fizető, és asszisztáló mellékszereplő lehetne.

A szolgáltató kalkulációs táblázataitól nem lesz „megértő” az esetlegesen érdeklődő döntéshozó, ezért az emelés indokaként hangoztatja a szolgáltató, hogy január 1-től hatályba lép a már korábban beharangozott lerakási járulék, amit a lerakó üzemeltetője fizet, és ami fokozatosan kerül bevezetésre.                              Jövőre 3000Ft/t, 2014-ben 6000Ft/t, 2015-ben 9000Ft/t, 2016-ban 12000Ft/t lesz.                                              A városból ez évben elszállított és jövőre előkalkulált, ill. a ténylegesen lerakóra kerülő hulladékmennyiségről (tonna!) nem szól az előterjesztés.                                                                                                               Az előterjesztő, és a szolgáltató tájékoztatójából az is kimaradt, hogy abban az esetben, ha a települési hulladék válogatásra, és abból hasznosításra kerül, akkor a hulladéklerakási járulékot (illetéket) a maradék lerakóra kerülő mennyiség után kell megfizetni a következők szerint; 2013-ban 1500, 2014-ben 3000, 2015-ben 4500, 2016-ban 6000Ft/tonna.                                                                                                                                           Mivel a szolgáltató és önkormányzatunk is tagja a Mecsek-Dráva Projektjének, amely a hulladék 70%-os hasznosítását tűzte ki célul, ezért a jövő évi helyzetről (válogatás, hasznosítás, lerakás, stb.) sem ártott volna beszámolni, hiszen ezek a tényezők is befolyással vannak a költségekre.

A szolgáltató a hulladékhierarchia betartása érdekében tervezett intézkedéseiről (fejlesztések állása, pályázati tervek) sem tett említést, holott a 95%-os KEOP, és 50%-os Norvég Alap nyújtotta lehetőségek estleges kihasználásai is befolyással lehetnek a jövőbeni költségekre.

 Miért növelte a szolgáltató a társasházi tartálykapacitást? A rossz nyelvek szerint lakossági, és közös képviselői kérésre. Mondja meg valaki, alacsonyabb lesz ettől a fizetendő díj? A többlet edénykapacitás ösztönöz a hulladéktermelés mérséklésére, a szelektív gyűjtésre? Már nem fontos a szelektív gyűjtés?

Amint arról beszámoltam, az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala a nyár elején benyújtott panaszomra jelezte, hogy ügyünkben a vizsgálatot megkezdte. A beadványban azt is kifogásoltam, hogy a szolgáltató az új rendelet szerint jóval többet (44%-al) számláz a társasházak lakóinak, a ténylegesen elszállított hulladéknál.

Gondolhatnám ebből, hogy netán ezen kifogás elhárítása végett helyezett ki az „új cég” most több tucat gyűjtőedényt, mely nem csekély mértékű (beszerzési, szállítási, tisztítási, karbantartási, ürítési, amortizációs, stb.) költséggel terheli a szolgáltatót. Aki azt hiszi, hogy mindezt nem velünk fizettetik meg, azt ki kell, hogy ábrándítsam.  A 64/2008 (III. 28.) Korm. rendelet biztosítja a szolgáltató részére, hogy a szolgáltatással kapcsolatosan felmerülő valamennyi költségelemet a díjkalkulációjában érvényesítse. Ergo, a „lakók által kért” többlet edényzet költségeit is a „kérelmezők” fizetik majd meg.

Tudja, ill. tudta jól ezt a szolgáltató is, és értesüléseim szerint, ha igaz, már áprilisban kikalkulálta és beszerezte a szükséges kapacitást, de az időközi változások (a cég önkormányzati kivásárlása, vezetőváltások, stb.) miatt a kihelyezés elmaradt. Gondoljon ki-ki, amit akar, de én a város „Palira” vételi kísérletére szavazok. Miért?

Nos, ki tud arról, hogy Nagyatádon kívül, a szolgáltató működési területén mely településen volt 2012. évben a Nagyatádihoz hasonló fajtájú és mértékű díjemelés? Atádon kívül hol strukturálták át a díjazást, vezették be a rendelkezésre állási díjat? Nagykanizsán miért szavazta le a rendelkezésre állási díj bevezetését többször is a helyi képviselő-testület? Azért mert megvásárolták a szolgáltató céget? Miből történt a milliárdos volumenű kivásárlás?                                                                                                                                              Miért vették vissza az „eladó” által korábban leépített vezetőket az új kanizsai önkormányzati céghez miniszteri fizetésekkel? A heti többszöri Nagykanizsa-Nagyatád és vissza utak, továbbá a hivatali gépkocsi korlátlan magánhasználata mennyibe kerül? Ezen költségeket, s a cégvásárlásra felvett hitelt ki fogja megfizetni?

Ez utóbbi már költői kérdés, mert egyértelmű, hogy a szolgáltatást igénybe vevő valamennyi település lakója.

A parlament várhatóan a tavaszi ülésszak első törvényei között kezdi tárgyalni a hulladékról szóló új törvényjavaslatokat. Lehet, hogy a szolgáltató a lerakási járulék tervezeten, ügynökségi díjon túl is tud már valamit, ami esetleg szűkíti későbbi mozgásterét?                                                                                         Az már tudható, hogy 2015-től nem a jelenlegi szolgáltatónknak, hanem az önkormányzatnak lesz kötelező feladata a szelektív gyűjtés megszervezése.

A jelenlegi bevételek fedezetet nyújtanak a felmerülő költségekre. Az emelés olyan „talált” pénz lenne a szolgáltatónak, mint a bevezetett rendelkezésre állási díj, amiért semmit nem kell tennie. Mint már korábban is jeleztem, ez a Balaton partján lehet indokolt a szezonális üdülőkre tekintettel.

A bizottsági üléseken a szolgáltató fennen hirdette, hogy ezt az új díjat megköveteli a szolgáltatás színvonalának hatékonysága. Többször hangoztatták, hogy amennyiben a díjak nem fedezik a költségeiket, úgy az Energia Hivatalhoz fordulnak, és megtéríttetik az önkormányzattal a különbözetet.                                              Fenyegetőzés helyett elmondhatták volna, hogy a Ht. 48. § (1) bekezdése alapján a közszolgáltatási díj mértékének betartását a Magyar Energia Hivatal ellenőrzi, és annak megsértése esetén a közszolgáltatót a többletbevétel kamatos visszafizetésére kötelezi, valamint bírsággal sújthatja.                                             Jelezhették volna „adósaiknak”, hogy a közszolgáltatásból eredő díjhátralék behajtása esetén a jövőben már nem az önkormányzati adóhatóság, hanem a NAV fog eljárni.

A szolgáltató felvázolt és hangoztatott törekvése mellyel érvényesíteni igyekszik a felmerülő többlet költségeket, érthető. A kérdés viszont, hogy az önkormányzat miként tudja, akarja-e érvényesíteni, ill. a lakókra hárítani az újabb terheket, megválaszolásra vár. A döntéshozó képviselő-testületnek azt kell eldöntenie, kinek az oldalán áll.                                                                                                                                                              A profitnövelésre törekvő szolgáltatóén, vagy az adófizető nagyatádi polgárokén?

Azt semmiképpen ne tévesszék szem elől, hogy a kormány nem azért veszi kézbe a közszolgáltatások díjait, hogy a fogyasztóknak drágább legyen!                                                                                                      Ezért, s a fentiek miatt ezt a díjemelést nem szabadna megszavaznia a városatyáknak.

Polgármesterünk kategorikusan kijelentette, s lassan mondta, majd megismételte, hogy mindenki megértse;

NAGYATÁDON NEM LESZ 650 FORINT (633 igen?) EGY 120 LITERES KUKA ÜRÍTÉSE!

Ha a képviselőink ismét elméláznak (netán bénáznak) Nagyatád azt kapja, amit megérdemel, s lenyelheti az áprilisi jegyzetemben jelzett „keserű pirulát”.

A november 9-i soron kívüli képviselő-testületi ülésen Dr. Orbán Csaba a helyi Fidesz frakció nevében adott hangot álláspontjának, melyről utólag derült ki, hogy egyéni vélemény, mivel megerősítést egyetlen tagtársától sem kapott. Az ülést követő blogjegyzetemben jeleztem, hogy hivatalos Fidesz frakció a helyi testületben nem létezik, mert …. stb. stb.

A csütörtöki soros ülésen a „fogadatlan frakcióvezető” észrevételezésemet megerősítve, miheztartás végett kifejtette, hogy márpedig Fidesz frakció a testületben nincs, csak ilyen olyan csoportok vannak, melyek összetétele (megnevezése) a polgármester érdeklődését is felkeltette. Választ nem kapott, s bár tudomása szerint többnyire mindenkit maga mellé állított, de azért kíváncsi lett volna az esetleg renegátokra, mert a jelenlegi zavaros helyzetben nem árt tudni, kire számíthat a továbbiakban, és kire nem.

Nézem az önkormányzat honlapján kiszínezett képviselői neveket, s bár látom a narancsos többséget (ami normális esetben ütőképes frakció is lehetne), de nem látom közöttük a Fideszes képviselőket.

Egy évtizeden át cipeltem a jelenlegi kormánypárt zongoráját, de a hét narancsosra festett képviselőből csak egyetlen egy volt tag, amikor az ég zengett, s nem volt népszerű Fideszesként részt venni a közéletben. Az már csak hab a tortán, hogy az az egy sem fogta, ill. emelte a zongoralábat, csak időnként klimpírozott a klaviatúrán, szemérmesen jelezve hovatartozását. Mára már ez is mindenki számára világos, mint az is, hogyan lett, hipp-hopp, Fideszes képviselő a KDNP, Erdélyi Kör, ilyen olyan civil szervezet tagjaiból.

A múlt heti ülésen az adóemelések egységes és „sikeres” szavazásából érzékelhető volt a bizottsági üléseken elvégzett munka, a szakértelem és a konszenzussal kialakított egységes álláspont. Olyannyira, hogy az „eredménytelen” szavazást, némi polgármesteri felvilágosító után meg kellett ismételni, majd másnap (pénteken) újabb soron kívüli ülés összehívásával az egész procedúrát az érvényes SZMSZ előírásának megfelelően újfent lefolytatni. Minden jó, ha jó a vége, s itt pontot is tehetnék az ügy végére, de egy észrevétel még ki kívánkozik belőlem.

A technikai malőr ellenére ezúttal jól döntött a testület, amikor differenciáltan, és a kisvállalkozásokat kímélve emelte az építmény adót. A szépséghiba, hogy mindezt a közelgő csődre tekintettel nem tavaly kellett volna erősen visszafogottan bevezetni, hanem a lehetőségnek és szükségszerűségnek megfelelően, már 1991. évben. Persze azt a sok százmilliót is bizonyára elnyelte volna a működtetés, de talán kevesebb hitelfelvételre kényszerült volna a város. Hja, hogy akkor még a betelepülő multik „védelme” volt a fontosabb, s hogy az újabban befolyható összeg nem sokat javít a jelenlegi helyzeten, az más kérdés.

 Új szelek fújnak, új helyzetértékelés és új ideológia kell. Polgármesterünk mindenre készen áll. A jelenlegi helyzethez semmi köze, annak előidézésében nem felelős, mert mindenért az aktuális kormányok felelnek. Elfogadta elhagyott pártja, ill. Szoci kormányok anyagi (és „erkölcsi”) támogatásait, korábbi mentora pozitív diszkriminációt súroló pénzügyi mentőöveit (és „anyagi” támogatásait), majd elvtelen háttéralkut kötött az új hatalommal, akitől most a korábbi ámokfutása okozta károk elhárítását reméli.

Ha netán megérkeznek Atádra is a százmilliók, akkor mindenki megtudja majd, hogy az kizárólag az ő érdeme (így volt a Szoci érában is). A jövő évi nyugdíjunk emelése is az ő érdeme lesz, mert suttogó propagandája, s klubkörökben tartott igehirdetései során elhiteti híveivel csodálatos képességeit (felmentem a minisztériumba és kiharcoltam, mint a kórházi dolgozóink béremelését).  

Ma még azt sugallja, hogy kételkedik a konszolidációban, s a közelgő krach okozója a kormány és a helyi ellenzék, mert nem vállalja (nem mondja ki helyette) az elkerülhetetlen megszorításokat, leépítéseket.

Ugyanakkor változatlanul értelmetlen látszatintézkedésekkel próbálja prezentálni a határozott és keménykezű városvezetőt. Ehhez még a „turisztikai” helyettese is asszisztál, amikor az értelmetlen és bagatell idegenforgalmi adóemelésnél kihangsúlyozza, hogy azt nem a szolgáltatók, hanem a településünkre látogató vendégek fizetik. Hát ez nagyszerű, mert idelátogatóból annyi van, mint a tenger, s hétről hétre özönlenek a sok látnivaló miatt.

Nem vagyok idegenforgalmi szakember, sem a helyi TDM oszlopos tagja, ezért az esemény kapcsán felmerül bennem néhány kérdés.

Az idegenforgalmi szolgáltatások költségeit ki fizeti, ha nem a vendég?

A szolgáltató befektet, de azzal a céllal, hogy a remélt vendégkör az összes kalkulációs költségnél is többet fog fizetni, mert csak így jöhet össze a megélhetéshez, fejlesztéshez nélkülözhetetlen nyereség. Ez Nagyatádon is érvényes, ezért nem hagyhatjuk figyelmen kívül a pillanatnyi helyzetet.

Nos, a Szemiramisz bezárt, a Fontana takaréklángon működve „bezárás alatt”, a Solár Hotel szolgáltatás szűkítésének „visszaszámlálása” elkezdődött. A két utóbbi idegenforgalmi szolgáltató produkálja (ta) a gyógyfürdő vendégeinek zömét. A kieső bevételt mivel pótolja a jelenleg sem rentábilis intézményünk?

Mi lesz a szakképző pincér és szakács tanulóinak gyakorlati oktatásával? Mennyit javít és mennyit ront az adóemelés?

Jó lenne hallani, hogy probléma egy szál se, megoldja a TDM.

 Egy szónak is száz a vége, polgármesterünk megérett (már korábban is) a cserére.

A nagy strukturális átalakítások még nem fejeződtek be, ezért kérem a polgármesterrel megállapodott Fideszt, hogy ezt a közigazgatásban jártas és nélkülözhetetlen szakembert a korábbi megállapodástól eltérően előrehozottan vegye pártfogásába, s helyezze át a megyére (a helyi járási hivatalt, ill. körzetét kímélje!).

A helyi Fidesz csoport pedig választási programjának megfelelően vesse latba befolyását, s vessen véget a további károkozásoknak, ill. zárja le véglegesen az Ormai korszakot. 

 Elég volt a Nagyatádi Csák Mátéból, s hogy két évtizedes „népművelő” tapasztalata ne vesszen kárba, a Somogyért Egyesület a Rinyamente Cicerójának minden bűnét megbocsájtva vegye vissza tékozló fiát.

Ha emiatt ugrik a „hivatal”, hát nagyobb kár ne érje a megye közigazgatását, viszont az egyesület lezárhatja perét, és tapasztalatokkal gazdagabb egykori alvezérével, megújult erővel készülhet és indulhat a következő választáson.

A megyei közgyűlési tagság, és bizottsági elnöki poszt, valamint a kiküldetések garantálását igazoló kötelezvény aláírásáról és keltezéséről ne feledkezzenek meg. Az ötletért sikerdíjat nem kérek, de ha bejön, elfogadom.

Hardver és internet kapcsolati hiányosságok miatt a szokottnál hosszabb „szünetre” kényszerültem, de már is kaptam hideget meg meleget, nyilvánosan és a háttérben egyaránt.

 Nézőpont kérdése, hogy ki mit tekint közérdeklődésre számot tarthatónak, és mit tekint problémának. Úgy látszik egy blogolónak nem adatik meg ez a döntési szabadság, ezért írnia kell, ha van ingerenciája, ha nincs.

Nos, akkor nézzük a nagyatádi történéseket.

A helyi televízió csupa jó hírrel szolgált a közelmúltban, amiket a polgármesterünk nem győzött hangsúlyozni és ismételni (hja, a kampány elkezdődött!).

Pályázati forráshoz jutottunk a Horvátokkal közösen, bagatell önrésszel. Az elnyert 134 millióból felújíthatjuk majd az egykori zeneiskola épületét, s ráadásul időközben megkezdődtek a tényleges munkálatok a befejezetlen művelődési házon is. Kulturális jövőnk perspektívája biztató, s itthon maradó ifjúságunknak várhatóan lesz hol hasznosan eltöltenie szabad idejét.

Ugyancsak közel 100 milliós uniós támogatást kapott egy helyi vállalkozás (Büttner és TMK Kft.), ami azért is figyelemre méltó és örömteli, mert végre nem költségnövelő Csili-vili önkormányzati beruházásra, hanem munkahelyteremtő csarnokbővítésre hasznosult a forrás.

Honvédelmi oktatás indítását tervezik a helyi gimnáziumban, és jubileumi összejövetelt tartott a cérnagyáriak nyugdíjas szervezete. Városunk adott helyet a megyei ulti versenynek, és a szép korúak vidám fesztiváljának.

A helyi média ugyan nem említette, de további jó hír, hogy jól halad a polgármester házának építése (a művelődési háznál is jobban!), s az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala megkezdte a vizsgálatot a megpanaszolt önkormányzati szabályozás (új hulladékkezelési rendelet) ügyében.

Miután a panasz ügyszáma 5620, és határidő nélküli az eljárás, csak reménykedhetünk, hogy még ebben a ciklusban elbírálják az ominózus rendeletet.

 Amint azt már jeleztem a Kaposvári Törvényszék helybenhagyva az elsőfokú határozatot, kötelezte az önkormányzatot a Bárdos projekt közérdekű dokumentumainak kiadására, s bár a végső határidő még nem járt le, de az előzmények ellenére sem töri magát a hivatal, a nyilvánvaló kötelezettségének teljesítésére.

A kötbérrel, ill. viszontköveteléssel kapcsolatos per aktuális tárgyalását időközben bizonytalan időre elhalasztották.

Idehaza nem hangzott el, de a parlamentben világosan kimondták (Nagyatádot név szerint is említve), hogy a magánkézben működtetett kórházak esetében az egyébként országos szintű egészségügyi dolgozói béremelés nem realizálható. Az időközbeni új tulajdonossal (állam) fog nehéz és hosszadalmas alkudozás végén dűlőre jutni a rosszul spekulált működtető, de nem kétséges, hogy a végén ki lesz a nyertes. Csak reménykedhetünk, hogy a dolgozók a „jó” oldalra kerülnek. Szorítsunk, hogy úgy legyen.

 Na, ezek már a nem jó hírek kategóriába tartoznak, de ez van. Nem tragédia, de történtek súlyosabb dolgok is az önkormányzatunkban, s anélkül, hogy pánikot generálnák, és ijesztgetném a város lakosságát, mondhatom, hogy városunk súrolja az összeomlás határát, ha még pillanatnyilag átmeneti helyzetben is van.

A tegnapi képviselő-testületi ülésen úgy néz ki eljött az igazság pillanata, s ha nyögve nyelősen is, de sok-sokévi  takargatást követően elhangzott, hogy a hullámok összecsaptak az önkormányzat felett. Persze nem ilyen egyértelműen, de a lényegen ez nem változtat. Ha cunami nincs is, de a jelenlegi körülmények között kezelhetetlen hiánnyal (nem rémkép, hanem tény) tervezhető a jövő évi költségvetés, ami az új törvényi szabályozás szerint nem engedélyezett (?).

Az új helyzetnek megfelelően kalkulálható 2013. évi önkormányzati kiadások és bevételek egyenlege közel félmilliárdos mínuszt mutat.

Az elhangzottak után a másfél évtizedes felelőtlen gazdálkodás (vagyonfelélés, nyakló nélküli hitelfelvétel, ésszerűtlen beruházások) és a részemről nyolcból egyszer sem támogatott éves költségvetés jutott eszembe. Most mindenki hibás (az összes fránya kormányt beleértve), s takaróként a többi hasonló helyzetben lévő településekre hivatkozás a mentsvár, elfeledve a mondást miszerint; „egy bolond százat csinál”.

Miért a sok-sok felelőtlen önkormányzat a példa, és nem az önmérsékletet tanúsító, józan gondolkodással gazdálkodó települések, amikor olyanok is vannak.

A rendszerváltoztatás kezdete óta leépülő (kivonuló hadsereg, leépülő gyárak, megfogyatkozó lakosság) Nagyatád a megmaradt és az óta csak bővített intézményi struktúrát tudvalevőleg nem volt képes fenntartani, ill. működtetni, csak a mobilizálható önkormányzati vagyon folyamatos felélésével, s hitelre hitel felvételével.

A jó gazda gondosságát mindig felülírta a népszerűségi index bármi áron való növelése. A kormányok önmérsékletre intő megszorításainak eredményei ciklusról ciklusra süket fülekre találtak. Az is lehet, hogy nincsenek tisztában az önkormányzatok tényleges pénzügyi helyzetével, de a képviselők többsége se akarta, akarja tudomásul venni a város valós pénzügyi helyzetét.

Most betelt a pohár odafenn is, s a megyék után a településeket is megtanítják kesztyűbe dudálni. Illúziója ne legyen senkinek, az eddigi önkormányzatiságnak ezek után annyi.

Soha nem tapasztalt nagy konszolidáció készül, várjuk meg a támogatásokat, mondja a tényeket figyelmen kívül hagyó lózungozó „öreg” képviselő.

Az önkormányzatok nem bankok melyeket annó dacumál ténylegesen konszolidáltak, s nincs szó arról, hogy a majdan városunknak kiutalandó manna (1 milliárd Ft.) mellett mi lesz a fennmaradó több mint kétmilliárd forint kötelezettség állománnyal, 1,5 milliárdos (?) éves költségvetés mellett. Az eddig „végrehajtott” átszervezésekhez képest radikális, mi több brutális strukturális átalakítások szükségeltetnek, melynek szenvedő alanyai nem az alpolgármesterek és bizottsági alelnökök lesznek, hanem a jelenleg is megélhetési gondokkal küszködő családok.

Nem tartható fenn továbbra is három uszoda, ötről kettő csoportra csökkentett, valamint egycsoportos óvoda, Tourinform iroda, s egyéb megszokott szolgáltatás. Jelenleg úgy néz ki, hogy a remélt extra támogatással sem lesz biztosítható az elvárt költségvetés.

Persze olyan még sosem volt, hogy valahogy ne legyen, mondja a lejtmenethez sok éve asszisztáló újsütetű „külsős” alpolgármester.

„A jóléti önkormányzati korszak lezárul. Amit megszoktak nem lesz. Áldozatot kell hozni”!

Ez mind most jutott eszébe polgármesterünk tanácsadójának? Ezt már sok éve főnöke tudtára adhatta volna, ha nem lett volna fontosabb számára a haszonleső helyezkedés.

A nem létező frakció vezetője a TV nyilvánossága miatt aggódik, az előterjesztői feltételezésekre, a helyzet negatív beállítására hivatkozva óvatos megfogalmazásra inti a tények tálalóit. Bizony az őszinte kritikus önértékelés nem kellemes dolog, de a tényeket semmibe venni több mint felelőtlenség, amit egy józanul gondolkodó városatya (pláne egy többségben lévő kormánypárti képviselő csoport vezetője) nem engedhet meg magának.

Értékvesztés lesz és elkerülhetetlen konfliktusok, de nem fog összeomlani a rendszer a döntéshozók által megfogalmazott prognózis szerint.

Bizonyára így lesz, de az „áldozatot hozókat” ez vajmi kevéssé vigasztalja majd, miközben a felelősök tovább játsszák kisded játékaikat.

Soron kívüli testületi ülést tartott pénteken reggel városunk önkormányzata.  A szokásos ötperces „formalitásra” számítottam, de kellemesen csalódnom kellett, mert számomra tanulságos, mellesleg „élvezetes” eszmecserének lehettem szem és fültanúja.

A szoros határidő miatti összejövetel fő témája; „Előterjesztés a köznevelési intézmények működtetési kötelezettsége alóli mentesülésre irányuló kérelem benyújtásáról” volt.

A munkaanyag a körülményekre tekintettel is részletes, közérthető és világos volt, a polgármesteri szóbeli tájékoztatóval egyetemben, s kellő alapul szolgált egy esetleges testületi vitához, ill. a döntés előkészítéséhez.

Az első meglepetés(?) az volt, hogy a tájékoztatót néma csend fogadta, s a kérdések, észrevételek, előterjesztői felszólításra egyetlen képviselő sem jelentkezett. Pedig a teljességre törekvő előterjesztés számtalan kérdést (hiányzó és függőben lévő információk) generált, függetlenül attól, hogy a pillanatnyilag rendelkezésre álló valamennyi adatot megosztotta az érintettekkel, csak végig kellett volna olvasni valamennyiüknek a záró táblázatot is.

A csendet mielőtt kínossá vált volna, a pénzügyi bizottság elnöke törte meg, aki a korábbi ülésen kifejtett szkepticizmusához hasonlóan, ismét hangot adott aggályainak. Jelezte, hogy a rendelkezésre álló kalkulációs tételek ismeretében nem igazán érti a kormányzati koncepció célját, természetesen elsősorban gazdasági (pénzügyi) szempontból. Felsorolta a korábbi normatívák hiányosságait, az elvonásokat, majd levonva a konklúziót kifejtette, hogy a nagy átalakítások következtében a közoktatási intézmények működtetése többe fog kerülni. Akkor mi volt az átszervezés célja? Saját embereket ültetni a vezetői székekbe?

„Hozzá kell szólnom, hogy a Sasvári képviselő ne egyedül mondjon véleményt”, szólalt meg a testület FIDESZ frakciójának „vezetője” (?). Ha csak azért szólt…., jobb lett volna, ha hallgat, talán bölcs maradt volna.

Először is az önkormányzat testületében nincsen FIDESZ frakció, mert ha esetleg alakítottak is a kulisszák mögött, azt elfelejtették bejelenteni a testületnek (polgármesternek), s az önkormányzat Szervezeti és Működési Szabályzata sem rögzíti létezését, működését. Egyébként egy frakció az egységet mutat nem úgy, mint a hét tagot számláló, narancssárgára festett nagyatádi „polgári oldal”, ami inkább hasonlít egy gitt egyletre, sem mint kormánypárti frakcióra. Az „egységes” (?) álláspontot megjelenítő, és egyedül képviselő frakcióvezető mellett, csak egyetlen támogatót láttam, azt is független színben. A többiek hallgattak, más véleményen voltak, hiányoztak.

Ami pedig a szomszéd városokkal való egyeztetést illeti, arról talán jobb lett volna hallgatni. Az új körzetvezető (leendő országgyűlési képviselő jelölt) csurgói, a járási hivatalvezető csokonyavisontai, a tankerületi vezető boglári-csurgói, folytassam? A körzetet és a várost átjátszották a FIDESZ „szövetségesének”, s ki tudja még kik és honnan jönnek a leendő zsákmányhelyekre. „Le kell mondani a működtetésről” mondja a frakcióvezető. Ennyi a frakció véleménye, miután a megye megszűnt, most ráteszik a kést a települések nyakára is.

Itt lenne az ideje, hogy a több évi haszonlesés után valamit a közért is tegyenek, s ne csak a zsákmányszerzésen mesterkedjenek. A város 25 évre történő eladósításához asszisztálás kiválóan sikerült. Most eljött az ideje, hogy kihúzzák a város szekerét a kátyúból. Még most is a fülemben cseng a választáskor hangoztatott; „A kormány velünk van….stb”. Akkor, nosza rajta, legalább 60%-os (a 45 kevés!) konszolidációt, közműadó mentességet, általános kiegészítő támogatást mentőövként Nagyatádnak. A korábbi intézményét pedig finanszírozza továbbra is a megyei önkormányzat.

 Ezek, és az egyéb városi szempontok érvényesítése lenne a helyi kétharmados kormánypárti képviselő feladata, s nem az egységes NAT hirdetése, s ideológiai blabla, mert arra ott a KIK. és, a kihelyezett kormányhivatal.

Remélem, hogy a frakció küldetése sikerrel jár, s akkor egy kommentezőhöz csatlakozva magam is javaslatot tehetek a következő ciklus városvezetőjére.

 Sikeres lobbizás esetén, kizárólag a csurgói díszpolgári díj átvételét követően, a helyi jóléti tó jegén válasszuk meg polgármesternek (korona mellőzésével) a „frakcióvezetőt”.

Kommentezők; lehet magasztalni a jelöltet, fanyalgók kíméljenek!

A polgármester húsz év után először mondta ki, hogy probléma van, pedig erőforrásaink már jóval korábban elfogytak.

Szendergő képviselők, tessenek már felébredni, s a struccpolitikát elfelejtve tudomásul venni, hogy nyakig ül a város a slamasztikában. Hiánymentes jövő évi költségvetés, még az önként vállalt feladatok feladásával sem produkálható (hiába a törvényi előírás), miközben a várható vérveszteség minden nagyatádit érint.

Egyértelmű, hogy az elfuserált intézményi struktúrát a jelenlegi pénzügyi kondíciókkal a város nem képes működtetni, s a mélyrepülés a közoktatási reformmal még nem ér véget. A realizálható támogatások és a tényleges jövő évi költségvetés ismeretében el kell felejteni a lehetetlent, s újra kell gondolni a lehető legkisebb fájdalommal járó, de lehetségesen fenntartható struktúra kialakítását, mert a lebegtetett ígéretek már nem segítenek.

 A még függőben lévő bizonytalansági tényezők a későbbiekben bármilyen kedvezően is alakulnak, a város ebből a helyzetből csak anyagi, erkölcsi, és egyéb veszteségekkel vergődhet tovább a következő bizonytalan környezeti ciklusba.

Az NVTV jóvoltából tegnap megtekinthettem a korábban elszalasztott soros testületi ülést. Bár ne tettem volna, mert így szegényebb lettem egy illúzióval. Az elmúlt hónapok történései alapján úgy gondoltam, hogy a döntéshozók tudatába kerültek a város tényleges pénzügyi helyzetének, s kellőképpen érzékelik, átlátják városunk kritikus „anyagi” állapotát.

Az ülés során kiderült, hogy csupán egyetlen képviselő érzékeli a helyzet komolyságát, de azért ő is fegyelmezetten eleget téve a frakció (egyesületi) fegyelemnek, meggyőződése ellenére megszavazta a nyilvánvalóan nem időszerű feladatvállalással járó előterjesztést.

 Miről is volt szó?

Nos, az 5. napirendi pontban az előterjesztő igyekezett „meggyőzni” a testületet a városban korábban alakult önálló Nagyatád-Rinyamente Turisztikai Egyesület és Nagyatád Város Önkormányzata között kötendő Középtávú Együttműködési Megállapodás elfogadásának fontosságáról. Aki nem nézte, annak elárulom, sikerrel.

2011. március 12-i TDM, és november 19-i Hol vagy TDM jegyzetemben már hangot adtam véleményemnek, ill. fenntartásaimnak. Miután kiderült, hogy a múlt évi pályázati hajó nélkülünk ment tovább, az előterjesztő most ismét a kecsegtető lehetőség ígéretével hitegette a döntéshozókat. Javára írandó, hogy az írásos előterjesztésben felvázolja a regisztrációs feltételeket és elvárásokat is (önrész, éves önkormányzati hozzájárulás) amelyeket meglátásom szerint a képviselők többsége nem értelmezett kellőképpen. Szerintem a forrás előírásnak, ill. a TDM költségvetésének jelenleg nincs realitása a szervezet és a fő forrásbiztosító önkormányzat anyagi helyzete miatt. A jövő évi költségvetés pillanatnyilag sok-sok kérdőjel, amire a 10 milliós kötelezettség vállalása meggondolatlanság a kecsegtető pályázati lehetőség ellenére. Gondoljunk csak a 4 ciklusban tervezett, de máig meg nem valósult (turisztikai szempontból alapvető feltételre) városi nyilvános toalettre, vagy a sürgős megoldást igénylő, de forrás híján csak „tologatott” állatmenhely bővítésre.Fontosságuk ellenére a korábbi kedvezőbb helyzetben is elmaradt megvalósításuk, miközben változatlanul gond a hiányuk. A turisztikai kiadványokat és egyéb információkat ugyanakkor biztosíthatják az érdeklődők részére a meglévő szálláshelyeken.

 A támogató hozzászólásoknak, véleményeknek nem volt híja, s az egyetlen józan észrevétel kivételével az összes hozzászóló mantraként ismételte, amit maga sem gondolt komolyan. Fontos ágazat, pénzt kell hozzárakni, foglalkozni kell vele, mert összehangolja a tevékenységet, növeli az idegenforgalmi bevételt, munkahelyet teremt, munkahely megőrzés, a Tourinform iroda a legfontosabb szervező erő, stb., de a testület fikciók ide, fikciók oda, jóváhagyta a kötelezettségvállaló határozati javaslatot.

 Az előterjesztésben nem volt leírva, de több képviselő is elkottyantotta, s az elmúlt évi TDM alakuláskor is nyilvánvaló volt, hogy a fő célkitűzés a Tourinform Iroda működtetési forrásának további biztosítása, s a „munkahelymegőrzés” (2, pontosabban 1!). Előkészítésként a közelmúltban megtörtént az iroda érdemein felüli fényezése, miközben kézzelfogható működési hozadéka csak a felhalmozott több milliós közületi számlatartozás volt, a helyet biztosító panzió felé. A firtató kérdéseimre a májusi közmeghallgatáson azt a választ kaptam; Egyébként a FONTANA jelen pillanatban is nyitva van, a vendéglátó egység zárva tartása, valószínűleg üzletpolitika”.

Lehet, hogy nyíltabban és világosabban kellett volna fogalmaznom, hogy ne csak a bennfentesek értsék, de az óta a Tourinform iroda a múzeumba (?) költözött, s az önkormányzat felmondta a firtatott vállalkozással kötött bérleti szerződést. Persze lehet, hogy ez is csak üzletpolitikai megfontolásból történt, de ki tudja „mit fog ez gyümölcsözni”, ha nem lesz új bérlő, s ismét nélkülünk megy tovább a pályázati hajó?

 A félkész művelődési házon alibi kopácsolással munkálkodnak, mi közben az is kétséges miből lesz újabb forrás a többlet költségekre, s mi lesz, ha a határidő „elcsúszása” miatt elúszik az uniós támogatás is.

Talán a Bárdos projekt sikeres kötbér pere meghozza a jogosan járó 300 milliót? Úgy legyen, de mi lesz a 200 milliós (jogosulatlan?) viszont keresettel?

 Tisztelt Képviselő Úrhölgy és Urak! A pénzügyi bizottság elnöke a bizonytalanság ellenére sejt már valamit. Tessenek már egy kicsit odafigyelni arra, amit mond. Nem a levegőbe beszél, de nincsen abban a helyzetben, hogy brutális őszinteséggel adja kendőzetlenül tudtára a döntéshozóknak, hogy az önkormányzat nyakig ül a slamasztikában, s a legénységnek nem kötelező feltétlenül elsüllyednie a hajó kapitányával!

A vonatkozó jegyzeteimből és a médiából közismert a két évvel ezelőtti FIDESZ Alapszervezet feloszlatást követő igazságkereső történetünk, melynek végén egy-egy tockost és sallert kaptunk kielégítésül az elmarasztalt regnáló hatalomtól.

Az okirat hamisítástól sem mentes törvénytelen eljárást (szerintük eljárási hiba) követő oszlató döntés ellen bírósághoz fordultunk. A Fővárosi Bíróság javunkra hozott ítéletét az alperesi kormánypárt megfellebbezte, de a Fővárosi Ítélőtábla helybenhagyva az elsőfokú ítéletet, szintén a javunkra döntött. Másfél évi értelmetlen és költséges tortúra után, az erkölcsi győzelemmel a zsebünkben ott voltunk ahol a part szakadt. A bírósági döntést az alperes semmibe véve nem tett eleget kötelezettségének, hanem kivizsgálást és mea culpát mellőzve, de most már legalább a formára is figyelmet fordítva, megismételte korábbi vétkét.

A kiosztott saller és tockos sem tántorított el azonban bennünket az igazságszolgáltatásba vetett hitünktől, mert néhány hónappal később ismét bírósághoz fordulnunk a jogállamiság hitének jegyében.

A kommentezők bizonyára még emlékeznek rá, de az új „olvasóknak” jelzem, a 2011. november 17-i Ismét  „Bárdos”, a szeptember 13-i Bárdos projekt „folyamatban”,  a május 12-i Egy beruházás margójára, valamint a 2012. április 2-i A titkolózásnak vége… jegyzetemben már beszámoltam a közérdekű projekttel kapcsolatos fejleményekről.

Mint ahogy korábban jeleztem, a Bárdos iskola felújításával kapcsolatos beruházás, szerződés szerinti teljesítésével szemben kételyeink merültek fel. Mivel ismertük az előzményeket, s tudomásunkra jutottak az időközi (elhallgatott) módosítások, a kapcsolódó dokumentumok kiadásáért fordultunk a beruházó önkormányzat hivatalához. Bár közérdekű adatok kéréséről volt szó, a hivatal többszöri megkeresés ellenére vonakodott azokat részünkre kiszolgáltatni.

 Ezért 2011. június 9-én a Kaposvári Nyomozó Ügyészséghez feljelentést tettünk közérdekű adatok kiadásának elmulasztása miatt, majd június 20-án keresetet nyújtottunk be a Kaposvári Városi Bírósághoz ugyanazon okból. A Kaposvári Nyomozó ügyészség az ügyet még júniusban áttette a Nagyatádi Ügyészséghez, aki az ügyet elfogultságra hivatkozva visszaadta. Ezt követően a Barcsi Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya kapta a feladatot, de 2011. november 11-én a nyomozást megszüntette, s a nyomozás folytatására tett indítványunkat elutasította, amelynek jogszerűségét a polgári bíróság ítélete később ugyancsak megkérdőjelezett.

A Kaposvári Városi Bíróság két tárgyalást követően 2012. március 29-i ítéletével kötelezte az önkormányzatot a kért, és még ki nem adott dokumentumok átadására. Az önkormányzat ezt követően május 21-én fellebbezést nyújtott be a Kaposvári Törvényszék-hez az ítélet ellen. Felperesként június 13-án csatlakozó fellebbezésben kértük a törvényszéktől, mint másodfokú bíróságtól az ítélet helybenhagyását.

Nem kevés huzavonát követően felszállt a füst, s tegnap megkaptuk a Kaposvári Törvényszék szeptember 20-án hozott ítéletét, melyben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Csak emlékeztetőül: „Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy 30 napon belül adja ki egyetemlegesen a felperesnek a műszaki ellenőrnek a beruházó részére jelzett észrevételeit a részhatáridőkkel, részteljesítéssel, a befejezési határidővel, az elvégzett munkák mennyiségével, minőségével, a műszaki tartalomból való eltéréssel kapcsolatos megállapításait, jelzéseit, a kivitelezés megkezdésétől 2009. június 28. napjától a beruházás lezárásáig, 2011. február 15. napján a Nagyatádi Bárdos Lajos Általános Iskola és Zeneiskola Alapfokú Művészetoktatási Intézmény rekonstrukciójával összefüggésben”, ami lényegében a teljes építési napló másolatának a kiadását jelenti.

Érdeklődő kíváncsisággal várjuk a jelzett dokumentumokat, mert időközben kiderült, hogy a kivitelező húsz hónappal a beruházás átadás-átvétele és elszámolása után 200 millió forint (és járulékai?) pótlólagos igényt nyújtott be a beruházó felé a kötbérkövetelés ellenében. Ez annál is inkább érdekes, mert a projekt műszaki levezénylésére, ellenőrzésére cca. 10 millió forintot fizetett ki (?) a beruházó. E pótigényt vajon a műszaki lebonyolító-ellenőr miként minősítette, s vajon milyen szerepe, felelőssége volt/van ebben a tervezőnek, beruházónak? A tervező, műszaki ellenőr szereplői-e ennek a pernek, s ha nem, miért nem?

Nos, ezek a kérdések még nyitottak, amelyekre a válaszokat rajtunk kívül bizonyára a döntéshozók is érdeklődve várják.

A történtek után elgondolkodtató, hogy érdemes e éveken át pereskedni a KÖZ érdekében, időt, munkát, s jelentős anyagiakat áldozni arra, amire egyébként semmi szükség nem lett volna, ha a jegyző, a jogtanácsos, és a többségbe került „polgári” (?) testületi tagok betartanák a vonatkozó törvényeket, s nem asszisztálnának szervilis módon a polgármester kisded játékaihoz, törvénysértéseihez.

Felmerül a kérdés, hogy a jogsértő eljárás miatt felmerült többlet kiadásokért ki áll helyt, s milyen összegű kártérítésre kötelezik az adófizetők pénzét herdáló felelősöket?

Újabb rendőrségi vizsgálatnak nem lenne sok értelme, de ha az érintettek hozzáállása nem változik, talán egy levél elküldése az OLAF-hoz még beleférhet a költségekbe.

Eddigi blog jegyzeteim egyike sem váltott ki olyan indulatoktól sem mentes maratoni „tereferét” a kommentezést felvállalók körében, mint a „Sovány vigasz”.

A témától kissé elkanyarodva az objektív véleményezések, hasznosítható ötletek helyett, úgymond egymás „fikázásában” merültek ki, az egyébként intelligens ismerős és ismeretlen véleményalkotók.

Lehetséges, hogy valaki sz…a tenyerelt?

Pajtások, urak, és elvtársak! A hír szent, a vélemény szabad, s ha egy mód van rá, ezt ne tévesszük szem elől. A szubjektív véleményeket is tiszteljük, s ha netán homlok egyenest ellentmondanak egymásnak, akkor is érvek pro és kontra ütköztetésével tereferéljünk, sem mint goromba személyeskedéssel. Köztudott, hogy városunkban kinek az eszköze a személyeskedés, s él (még gyakrabban vissza!) érvek híján a partnerek kritizálásával, lejáratásával.

Sok mindenben igaza van valamennyi vélemény alkotónak, de nem minden fehér, vagy fekete, ezért indokolatlan, és felesleges egymás „dorongolása”.

A „témáról” néhány hete az „Ébresztő Nagyatád” –ban közreadtam véleményem, de az eltelt rövid idő is revideálásra kényszerít.

A Milla az óta Lúdmilla, miközben a tegnapelőtti mozgalomból tegnapra egyesület, mára szövetség lett, holnapra pedig választási párttá kerekedhet, céltáblának kitéve felfedett jelöltjeit, jövendőbeli vezetőit. Helyes vagy helytelen lépések? Nos, az idő majd eldönti, függetlenül attól, hogy jelenleg ki miként ítéli meg a szereplők cselekvésének helyességét. Lehet, hogy korai, de lehet, hogy nem időszerűtlen, hanem kései a rajt az elkövetkezendőkben szükségszerűen végrehajtandó feladatok elvégzéséhez

Városunkban sem fújt a bőrgyár (cérnagyár sem), de a regnáló egyesület és „kormányzópárt” (?) az elvárt produkció helyett már is padlóig nyomja a gázt, s kampányol a pozíciók 2014-es megszerzése érdekében. Időszerűtlen? Ki tudja?

A ciklus elején indított megyei vonat, ha fogyatkozó utasokkal, rossz irányba is, de pöfögve halad a kijelölt pályán. Az állomásokon ki-ki eldöntheti, leszáll (netán felszáll?) az egyre lassuló gőzösről(re).

Az egyelőre csak a kombínó vonalán indított, zárt ajtókkal közlekedő Milla villamosra megállók híján ugyan még nem lehet felszállni, de a jegyárusítást a médiában széltében hosszában hirdetik. Korai, vagy sem, ki tudja?

Jelölők, és önjelöltek, a pályán lévők és a lelátókról kiabálók figyelem!

A helyesírási, szerkesztési, stilisztikai kifogások, politikai kioktatások helyett szerencsésebb lenne realizálható alternatívák felvázolásával vitatkozni városvezetésünk jövőbeli sorsának elképzelését illetően, mert az nyilvánvalóan nem elegendő hogy; „ORMAI ISTVÁN szépen kérünk, menj el”!

Amint azt az elmúlt ciklusok választásai is mutatják vagy, ahogy Váci Mihály mondja: ”A jó szándék kevés! TÖBB KELL.

Arra biztatok minden eddigi és jövőbeni kommentezőt, hogy ne rejtse véka alá ez után sem véleményét. Ossza meg kendőzetlenül meglátásait, hasznosítható javaslatait a város közélete iránt érdeklődő szavazókkal, s ha egy mód van rá, mellőzze a smirglit, ill. csomagolja sztaniolba esetlegesen érdes mondandóját.

Az eddigi kommentek számát lehet, sőt kívánatos felülmúlni, mivel ezek is érlelik a magvas gondolatokat.

Többeknek áldás, sokaknak sorscsapás a város jelenlegi első számú vezetője, s bár az arányok lassan kezdenek megváltozni, a púpunkkal nem vagyunk egyedül. Sovány vigasz ez mindannyiunk számára, de akkor is enyhítő gyógyír, hogy nem csak bennünket büntet a sors ilyen bürgermeisterrel.

A KanizsaHír.hu friss híre, hogy Nagykanizsa önkormányzata ”kivásárolta” a városunkban is szolgáltató külföldi céget, és többségi tulajdonosként „szalonképessé” teszi a szolgáltatót, amely most már majd megfelel az új törvényi elvárásoknak. Az már csak hab a tortán, s ennek a kistérségi polgármesterek örülni fognak (a miénkkel egyetemben), hogy a („költő” helyett) HB. visszatér.

 Nem akarok reklámot csinálni, de a tranzakció megértéséhez érdemes elolvasni az említett hírportált.

Mi ebben az érdekes, teheti fel bárki a kérdést, de felesleges, mert a hír nagyatádi vonatkozását hamarosan minden városlakónk a saját bőrén fogja érezni. Mert ugye senki nem gondolja, hogy az üzletet kötvénykibocsátással megoldó, nyakig eladósodott önkormányzat a keletkezett kötelezettség állományát egymaga fogja visszafizetni. Az új (tulajdonos) szolgáltató természetesen minden „többletköltségét” át fogja hárítani a szolgáltatást igénybe vevő önkormányzatokra, pontosabban azok lakóira.

Így fog járni Siófok és „vonzáskörzete” is (sovány vigasz), mert bár ott két saját cége is volt a városnak, ők is a multikban látták a jövő zálogát. Miután Tab a kijózanított társtelepülésekkel egyetemben nem esett a fejére, elkezdődött a játék; „Mit érdemel az a bűnös ……”.

Több mint egy évtizede az átadáskor és az óta is többször hangot adtam szkepticizmusomnak, s kifejtettem, hogy miért nem volt szerencsés húzás az önkormányzat saját cégéből kiszervezni (ráadásul külföldinek) a hulladékgyűjtési tevékenységet. Az akkori magyarázatokat nem ismétlem, mert itt vannak az újabb magyarázatok, hogy miért kell most (országosan is) mindent visszacsinálni. A lényeg, hogy ki fizeti a révészt. A MI PISTÁNK-ból annó dacumál hiányzott a nemzeti öntudat, s Gyurcsány módra el……..ta a „fejlesztést”, de hiába világosodott meg az óta, a baklövéseit mindig a polgárok fizetik meg.

A sok-sok szóbeszédet követően polgármesterünk a szeptember 5-i adásban lenyilatkozta az „Ormai” televízióban, hogy felkérték ugyan a leendő új járási hivatal vezetésére, de ő (mindannyiunk legnagyobb örömére) marad polgármester. A felkérést (ha igaz) elkövető személyét sűrű homály fedi, nem úgy a „kiválasztott” újsütetű hivatalvezető személyét.                                                                                                                            Egy rövid vargabetű leírása után egy korábbi hivatalvezető visszatér, mert ismét  nincsen alkalmas nagyatádi személy. Ahogy elnökünk mondaná; A nagyatádiak azt kapták, amit megérdemeltek.                                 

Talán nem áll messze az igazságtól a kórház esete sem. Miután a kiszervezést követően a legnagyobb intézményünk szakértő kezekbe került, s megtörtént a „sikeres” racionalizálás, és a széleskörű fejlesztés, az újabb összeomlás előtt az állam térítésmentesen átvette az ingatlant, hogy a vagyongazdálkodással se kelljen bajlódnia a tulajdonos önkormányzatnak.                                                                                                Miután a hajó elment és a kapitány partra került (pardon; vonatra szállt!) rögtön érdekvédővé, pontosabban fogadatlan prókátorrá vált, és határozottan fellépett a volt intézménye dolgozóinak elmaradt béremelése ügyében.                                                                                                                                                Ígérete szerint már jövő hónaptól megkapják a nekik is járó (általa kiharcolt?) béremelést.

Úgy legyen, s kívánom az érintetteknek, hogy gazdag legyen a Jézuskájuk, s dagadjon a decemberi boríték. Ha netán elmarad az emelés az nem a polgármester bűne, hanem a fránya kormányé.

Városatyánk Somogyért-es mentora többször is elmondta, hogy a kampány a választást követő napon kezdődik. A Mi PISTÁNK lehet hogy elfelejtkezett róla, mert bár félidőben vagyunk, most padlóig nyomja a gázt, hogy behozza a lemaradást. Ott van minden kilométerkőnél s hatalmas elánnal igyekszik elhitetni mindenkivel, hogy mindent meg tesz városunkért, s minden rendben van.

 Sajnálatos, hogy a képviselők mellett még sokan hisznek neki, s miután jelezte, alig várják, hogy regisztrálhassanak és újfent a MI PISTÁNK-ra szavazhassanak. Csak reménykedni lehet, hogy előbb utóbb ők is felébrednek, s favoritjuk a vonatról átszállhat egy repülőre.

A félidejéhez érkezett megyei vezetés tevékenységének értékelését láthatták az este a választópolgárok a Somogy TV.  jóvoltából. Bár a kiegyensúlyozott tájékoztatás nem erős oldala az adófizetők pénzéből fenntartott médiának, de lássunk csudát, ezúttal ha nem is az elvárható mértékben, de hangot adott a „központi irányelvektől eltérő” véleményeknek is.

Megtudhatta (aki még nem tudta), hogy új szelek fújnak, ezért megyejárásba kezdtek a közgyűlés tagjai.      Járják a somogyi településeket, hogy meghallgassák a helyi lakosok, képviselők kívánságait, hogy mit szeretnének a jövőben. Tessék????????                                                                                                        A korábbi ciklusokban majd háromszor ennyi közgyűlési tag (képviselő, polgármester, stb.) ült az önkormányzatban a megye minden részéből, felvértezve a helyi problémákkal, vágyálmokkal. A kívánságműsor bár szolidan működött, de ciklusokként más-más kedvezményezett szűk körnek, miközben a források a megyei vagyon csökkenésével egyetemben folyamatosan szűkültek. Mitől lesz hatékonyabb egy csökkentett létszámú, valódi „mozgástérrel” nem rendelkező grémium vidékjárása?

A helyi látogatásból láthattuk, hogy semmivel. A megjelent lakosoknak, és képviselőknek elszállhatott minden korábbi illúziója, mert nem záporoztak sem az elképzelések, sem a realizálható kívánságok. A később írásban benyújtott, korábban elcsépelt hivatalos önkormányzati tervekről nincs értelme beszélni.

A helyzeten az sem javít, hogy a korábban erősen megkifogásolt vezetői (elnöki, alelnöki) látogatások a falunapi és egyéb rendezvényeken felélénkültek, mert attól, hogy folytatódik a „gasztronómiai ámokfutás” még nem jut forrás az esetleges elvárások (kívánságok) teljesítéséhez.                                                                                Az egykori húszmilliárd feletti költségvetés kétszáz millióra olvadt, s bár a kormány átvállalta a megye felhalmozott adósságállományát, de közben „kiürült” a megye, s a megfogyatkozott feladatok helyére delegált fejlesztési tevékenységhez hiányzik a legszükségesebb, a pénzügyi forrás (az egyebekről nem is beszélve).       Az ellenzékben korábban kritizált civil szféra kapcsolat ismét fontossá vált annak reményében, hogy a mostani szervezetek nélkülözik a szélhámosokat. Hát jó részük ugyan átszegődött a pártokba, de ettől még nem mentesek a mai civil szervezetek sem. A támogatásokat éppúgy elvárják, mint a korábbi években, de jóindulatuk megnyerése ma is igényel anyagiakat (tisztelet a kivételnek).

„A somogyiak azt kapták, amit megérdemeltek” mondta a megyei elnök, de mielőtt bárki felkaphatta volna a vizet gyorsan hozzátette, hogy a korszerűsített, további fejlesztés alatt álló megyei kórházról beszél.                         A nézők valószínű többségének bizonyára nem az egészségügyi központ fejlődése, hanem egészen más közelmúlti történések jutottak az eszébe. A megye sok tekintetben változatlanul sereghajtó, s furcsán hangzik a korábbi időszakban unalomig szajkózott munkahelyteremtés, mint új célkitűzés. Az is aggasztó, hogy most döbben rá a vezetés az elmúlt évek prioritást élvező Csili-vili beruházásait széles körben megvalósító, elhibázott döntésekre. 

Az igazán aggasztó azonban nem a fenti értékelés, hanem az, hogy polgármesterünk leszállt a Somogyért vezérhajójáról, s felült a megye vonatára. Igaz, hogy a ciklus elején az elnök mindenkit invitált a felszállásra, de nem hiszem, hogy a MI PISTÁNK-ra is gondolt. Elhangzott a vonat indulásakor, hogy nem lesznek fékek, de akkor miért került polgármesterünk a fékező fülkébe.

Igaz, hogy a vonat egyre gyorsabban robog a lejtőn, de senki sem hiheti az új vasutas önvallomását, miszerint ő azért hagyta ott a közgyűlésbe bejuttató csapatát, mert magáévá tette az új megyei vezetés koncepcióját és stratégiáját, nem ért egyet korábbi társai véleményével, s minden igyekezetével azon kíván munkálkodni a jövőben, hogy tapasztalt fűtőként és váltóőrként a pályához igazodó sebességgel jó irányba terelje a jelenleg vakvágányon száguldó somogyi szerelvényt.

A MÁV túlfizetett korábbi és jelenlegi vezetése a padlófogás miatt ugyan nem szolgálhat szakemberrel, de pont az a polihisztor bakter kell a megyei vasúthoz, aki csődbe vitte városát, s korábbi közgyűlési tagsága alatt (pénzügyi bizottsági elnökként is) hosszú éveken át asszisztált a megye vagyonának feléléséhez, a kötvényforrások eltapsolásához.

Blogom 2010. december 22-i megnyitásakor a megyei elnöknek címzett nyílt levélben hangot adtam szkepticizmusomnak, ami sajnos az óta beigazolódott. A vonatról az elmúlt két évben sokan leszálltak, s ha nem történik kellő irány és módszer korrekció, akkor félő, hogy a következő két évben a trend nem változik, még többen leszállnak, s a vonat csekély számú utassal érkezik a cél, vagy netán üresen a végállomásra.

Kíváncsiskodó képviselői kérdésére válaszolva tartott tájékoztatót a hivatal jogtanácsosa a legutóbbi testületi ülésen. Az alul informált (?) képviselők egykedvűen hallgatták a „Bárdos projekt” bírósági állásáról szóló beszámolót, s fel sem merült bennük a gondolat, hogy a történtek után talán illenék feltenni néhány kérdést, ill. rákérdezni a részletekre.

Persze lehet, hogy tévedek, és valamennyi városatya képben van és kellőképpen tájékozott az immáron másfél éve húzódó kötbér igény minden részletében, ezért illetlenségnek hatna az esetleges „felesleges” kérdezősködés. A tájékoztatóból megtudhattuk, hogy az önkormányzat a kivitelező ZÁÉV-vel szemben cca. háromszáz millió forint kötbérigényének jogi procedúrája az első bírósági tárgyalással megkezdődött. Az igen kurta kezdés során kiderült, hogy az alperes (ZÁÉV) viszontkeresettel élt, és még cca. kettőszáz millió forintra tart igényt a beruházó önkormányzattól. Kár, hogy nem háromszázat kérnek, mert akkor a bíró sípjába fújhatna, és a pert lezárva döntetlen eredményt hirdethetne. Na de komolyra fordítva a szót, az érdekesség nem itt van.

 Mint azt már korábbi jegyzeteimben (2011.09.13. Bárdos projekt „folyamatban”! 2011.11.17. Ismét „Bárdos”!) említettem, a Bárdos projekt elvileg a felújított és kibővített iskola átadásával (2011. április 25.) befejeződött.     Ezt követően a polgármester tájékoztatóiból többször is megtudhattuk, hogy a pénzügyi elszámolás is megtörtént, és minden (és mindenki) ki lett fizetve.                                                                                          A lezárás után kértük közérdekű adatokra hivatkozva, a projekt kivitelezésre vonatkozó dokumentumait, s forszíroztuk folyamatosan az ismert szerződési feltételek szerinti jogos kötbérigény érvényesítését.

A kapcsolatos iratok kiadásának nem teljesítéséből per lett, melyet ez év áprilisában megnyertünk, de az önkormányzat fellebbezése miatt az ítélet nem jogerős, s a másodfokú döntés még nem született meg.

Az önkormányzat a szükséges egyeztetésekre valamint alapos felkészülésre hivatkozva késlekedett a kereset benyújtásával, de végül megtörtént, s várhatóan érdekes fejleményeknek nézhetünk elébe.

 Lehetséges, hogy én vagyok az alul informált és nem a „projektgazda” képviselők, de éppen ezért fogalmazódik meg bennem néhány nem költői kérdés;

1. Milyen dokumentumokkal igazolja keresetében az önkormányzat jogos kötbérigényét, ha az eredeti szerződést a testület tudta és jóváhagyása nélkül több esetben is (nem az önkormányzat előnyére) módosította?
2. Az átadás-átvételt követő „előzetes” egyeztetések során, ill. az elmúlt másfél évben jelezte e a kivitelező a pénzügyi elszámolással kapcsolatos hiányérzetét (plusz kétszáz Milla)?
3. Mit takar a kivitelező által a viszont keresetében megnevezett többletmunka, tervezés, külső munka, s milyen dokumentumokkal támasztja alá jogos (vagy jogtalan) igényét?
4. A kivitelező miért nem érvényesítette az elszámolás során, a fent megnevezett többlet teljesítmény ellenértékét, ill. a beruházó esetleges elzárkózásakor miért nem nyújtott be keresetet jogos munkadíja érvényesítéséért? Miért csak a beruházó kötbérigénye peresítésekor, másfél évvel az elszámolás után észlelte a kétszáz milliós hiányt a kasszájában?
5. A per várhatóan nem ér véget ebben a ciklusban. Ha netán veszít az önkormányzat miből perkálja ki a kétszáz millió forintot, amikor az önrészként felvett hitelt sem tudja fizetni?
6. A testület egy ad hoc bizottsággal miért nem vizsgáltatja meg a történteket, s kér részletes, világos, egyértelmű, közérthető tájékoztató jelentést az esetleges jogszerűtlen cselekményekről, a felelősök személyének megállapításáról?

 Valóban világos az ügy minden részlete, s ismeri minden döntéshozó képviselő?

Kissé uncsinak tűnhet a téma, mivel korábban már többször is érzékeltettem polgármesterünk erkölcsi süllyedését, de kompetensebb, autentikusabb az alábbi blogjegyzet szerzője, aki közel két évtizedig volt pásztora az eltévelyedett báránynak.

Tisztelt Nagyatádi Választópolgárok!

Olvassátok el türelmesen és figyelmesen az alábbi „tájékoztatót”, s gondolkozzatok el majd, midőn ismét a szavazó urnákhoz járultok.

599. Szégyenben maradt

2012.10.01. 11:00 Dr. Gyenesei István

Egyszer volt, hol nem volt, talán igaz sem volt, hogy egy alapjában tisztességes herceg, a nagy megmérettetésen könnyűnek találtatott. mai-Or(r), sok-sok évvel ezelőtt, felpattant a Somogyért Egyesület hullámára. Le sem szállt róla, amíg a fizetése mellé össze nem gyűjtött úgy 20 millió arany  bruttó forint tiszteletdíjat. Ki nem hagyott volna egyetlen országot sem, ahova mint somogyértes megyei képviselő eljuthatott svéd hontól, a távoli Kínáig. Tartotta a markát mesterpolgárként is rendre, és kapott szépen. Így fejlődhetett birodalma.

Aztán változott a világ, más szelek fújtak, neki pedig nem volt se kedve, se ereje, tán még tehetsége se küzdeni az orkán erejű forgószélben. Oda Fide-lt és gyorsan átállt a szélvédett oldalra. De nem csak úgy szépen, csendben, méltósággal! Hasadt tudata, veszett becsülete. Talán még a királylány kezét és a fele királyságot is magának álmodta. S mert meg kellett felelnie, dobálta a sarat rendesen azokra, akiknek korábbi jó és tiszta életét köszönhette. Áruba bocsátotta lelkét egy tál lencséért, vagy valami másért! Áruló lett mai-Or(r). Másodikból utolsó, hercegből erkölcsi eunuch.

mai-Or(r), akarom mondani Ormai István Nagyatád polgármestere, a Somogyért Egyesület második embere, a megyei közgyűlésben a Somogyért listáján mandátumot szerzett képviselő gyengesége miatt, néhány napja magunk mögött hagytunk egy bírósági tárgyalást. Bár lesz még folytatás, de ezen a napon világossá vált, hogy koncepciós eljárás ez a javából. Viszont most már éreztem, hogy milyen a vádlottak padja. Nem kényelmes. Még úgy sem, hogy tudtam, nem vagyok vétkes, és azt is, hogy ennek ott ki kell derülnie. Közben a háttérben álló gonoszok észre sem vették, mert nem is érdekli őket, hogy Ormait kergették a szégyenbe.

Hiszek benne, hogy a végén igazságszolgáltatás lesz és nem csak ítélkezés. Akkor pedig nem lehet kétséges az eredmény. De ne fussunk ennyire előre. A döntést a bíróság hozza meg.  Az viszont kétségtelen, hogy sportnyelven szólva valaki nagy öngólt lőtt, erkölcsi öngólt. Mert, hogy ez az ügy valójában nem is jogi, sokkal inkább erkölcsi kérdés. Aki ugyanis elhagyja azt a jelölő szervezetet, akitől a mandátumát kapta, annak távozása esetén illene azt visszaadnia. Ez esetben különösen, mivel Ormai eleve ezzel a feltétellel vállalta már a jelöltséget is. Tanúk, és dokumentumok sokasága bizonyítja, hogy távozása esetére megígérte mandátumáról való lemondását. Ezt szeretné most elfelejtetni, miközben másokat befeketít.

A bíró korrekten és körültekintően vezette a tárgyalást. A vádat képviselő ügyésszel együtt minden részletre kíváncsiak voltak, egyetlen apróság sem kerülte el a figyelmüket. Így aztán a nap végére kiderült, hogy Ormai a saját verzióját, sem tudja bizonyítani. Többször is ellentmondásba keveredett. Már-már szánalmas volt, de nem szánni való. Mind a tanúk, mind pedig valamennyi írásos dokumentum azt bizonyította, hogy Ormai István mandátumról lemondó nyilatkozata, megbízása alapján jogszerűen került benyújtásra. Mint ahogy a dátum is bizonyítottan, Ormai felhatalmazása és megbízása alapján került ráírásra. Ormai a felhatalmazását 2011. szeptember 12-ig, a döntést hozó elnökségi ülésünkig, sőt a benyújtási időpontig, szeptember 14-ig nem vonta vissza. Ezért nekünk, mint megbízottaknak (vagyis a Somogyért Egyesületnek) kötelességünk volt ez alapján eljárni.

Úgy könnyű volt vádat emelni, de remélhetőleg lehetetlen végigvinni, hogy az ügyészség egyetlen véleményre alapozott, amit viszont az összes tanú és az egyesület hiteles jegyzőkönyveinek sokasága cáfolt. Kizárólag azokat, az Ormai által szóban elmondottakat vették alapul, amelyeket egyetlen tanúvallomás, vagy írásos dokumentum sem erősített meg. Figyelmen kívül hagyta az ügyészség, az általam elmondottak mellett, hat tanú rendőrségi vallomását, amelyek mind-mind  cáfolták Ormai állításait.

A tárgyaláson többszörösen bebizonyosodott:

• Ormai István kezdeményezője volt, hogy a tagsági viszony megszűnése esetén az érintett képviselő adja vissza mandátumát.
• Ormai István alkotó részese volt a megoldási forma és tartalom kidolgozásának.
• Ormai István megszavazta az ezzel kapcsolatos valamennyi döntést, amelyekkel a Somogyért Egyesület saját tagjaira magatartási szabályt fogalmazott meg.
• Ormai István a közösen kialakított feltételekkel fogadta el a választás előtti jelöltséget, majd a választás után a mandátumot és az ezekkel kapcsolatos kötelezettségeket.
• Ormai István a többi érintettel együtt a 2010. október 6-i testületi ülésünkön hatalmazta fel az elnökséget, hogy a mandátumról lemondó nyilatkozatára, tagsági viszonya megszűnésének dátumát rávezessük.
• Ormai István kézírásával és aláírásával bízta meg az egyesület titkárát, hogy a mandátumról való lemondását tartalmazó nyilatkozatát helyette és nevében nyújtsa be a Választási Bizottságnak.

Ormai semmi jelét nem mutatta annak, hogy (amint most állítja) a közös elhatározással nem ért egyet. Az egyesület vezetői közül soha, senkinek nem mondta, hogy nem kívánja visszaadni mandátumát. Ha valóban ilyen szándéka volt, akkor 2011. május 30. (amikor az egyesületben viselt tisztségeiről mondott le) és szeptember 12. (amikor kilépett a Somogyért Egyesületből) között is számtalan alkalma és lehetősége lett volna azt akár nekünk, akár a választási bizottságnak, akár az önkormányzatnak jelezni, de ezzel nem élt. Mi, az Ormai tagsági viszonyát megszüntető elnökségi ülésünk után, csak két nappal később nyújtottuk be a megyei főjegyzőhöz, a mandátumról lemondó nyilatkozatát. Vagyis egyáltalán nem siettünk az érvényesítéssel. Így Ormai megtehette volna a visszavonását még a szeptember 12-i elnökségi ülésünk és a Választási Bizottsághoz történt szeptember 14-i benyújtás időpontja között is. De nem tette meg ekkor sem, mert még akkor is tartotta a mandátumról való lemondási szándékát.

Csak újabb két nap elteltével és minden kétséget kizáróan külső nyomásra változtatta meg véleményét, tagadta le, hogy kézírásával önként mondott le mandátumáról. Ez minimum gyenge jellemre vall. És itt finoman fogalmaztam. Bizonyítják ezt azok a kemény kommentek, amelyeket az olvasók írtak a Somogyi Hírlap internetes oldalán, a http://www.sonline.hu/somogy/kek-hirek-bulvar/mandatumvita-elkezdodott-gyenesei-pere-a-kaposvari-birosagon-463207 megjelent bírósági tudósításhoz. Ha erre rákattintunk olvashatjuk a szókimondó véleményeket. Ormaira olyan megalázó minősítésáradatot zúdítottak, ami önmagában több, mint bármely elmarasztaló bírósági ítélet. Ezeket méltatlannak tartom ide idézni. A nagyatádi olvasók sem kímélték polgármesterüket, akit mint írják, most ismertek meg igazán és elhatárolódtak tőle. Ráadásul a közéletből való távozásra szólították fel ormai-t, így kisbetűvel. Én már rég megbocsátottam neki, de a környezetének úgy látszik most nyílt fel a szeme.

A bírósági tárgyalás előtt is, mint minden reggel kinyitottam a „Könyvet” és ott folytattam, ahol az előző nap abbahagytam. A „Zsoltárok Könyve” 59. rész várt rám. És üzent! Nem hagyott kétséget most sem, mint már oly sokszor. Íme, amiből erőt merítettem azon a napon: „Szabadíts meg engem az ellenségeimtől, Istenem, a rám támadóktól ments meg… egybegyűltek ellenem az erősek, anélkül, hogy hibás, vagy vétkes lennék, Uram!... Ne könyörülj senkin, aki hamisságot cselekszik… Szájuknak vétke, az ő ajkaiknak beszéde.”

Most veszem észre, hogy hányadik blogomat írom ma! Tessék csak megnézni! 599. Mit olvastam azon a napon? A Zsoltárok Könyve 59.9. „Te pedig, Uram, neveted őket, és megcsúfolod…” Amen.

Így nem lehet csodálni, hogy nyugodtan mentem a tárgyalásra.

Ismét felvágták (két helyen is) a tavaly újraaszfaltozott Kiszely utcát. Szerencsére ezúttal nem csőrepedés miatti hibaelhárítás végett, csupán a korábbi helyreállítások helyreállításának helyreállítását végezték el. Remélhetően ezúttal az elvárt minőségben. A folt így is folt!

„Mandátumvita: elkezdődött Gyenesei pere a kaposvári bíróságon”, írja a Somogyi Hírlap.                                 Mi ebben a „nagyatádi”?A hír Atádi vonatkozása, hogy a felperes nem más, mint városunk polgármestere.    Miután ismételten bejuttatták a megyei közgyűlésbe, megtagadva és meghazuttólva elárulta korábbi „elvtársait”, s a vádlottak padjára ültette egykori mentorát, aki nélkül ma senki se lenne.                                                        A bíróság várhatóan csak november végén hoz ítéletet, de az interneten (sonline.hu) hírt adó cikk végén fellelhető hozzászólók olyan bizonyítványt állítottak ki polgármesterünkről, mellyel bíró nélkül is kő keményen elítélték.

Bár az önkormányzatunk áprilisban pert vesztett a közérdekű adatok (Bárdos projekt) kiadása tárgyában, de a fellebbezése miatt még mindig visszatartja a vonatkozó dokumentumokat.                                                      Sajnos okkal megteheti, mert a másodfokú ítélet még mindig nem született meg.

Gyógyír az előbbire, hogy megkezdődött a helyi önkormányzat és a ZÁÉV közti kötbérper tárgyalása a megyei bíróságon. Miután a per (a fentiekből következtetve) várhatóan e ciklusban nem ér véget, a városatyák valószínűen sem a 2013, sem a 2014. évi költségvetésben nem számolhatnak a megnyert (?) háromszáz millióval.

Lassan három hónapja, hogy a „szemét” ügyben az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalához fordultam, de mivel a malmok itt is lassan őrölnek, rámozdulásról még nincs hír. Közben az első új számlák megérkeztek, s bizonyára mindenki megnyugvással fogadta s beletörődött, hogy így van ez rendjén. Miután én másképp gondolom, az ombudsmani fellépésben bízva, türelemmel várom az igazság pillanatát, még ha esetleg csalódásban is lehet részem.

Amennyiben érzékelhető lenne némi mozgás, ill. a korábbiakhoz képest valami csekély rámozdulás, úgy a jóóóóóóó reggelt Nagyatád lenne helyénvaló, de sajna semmi mocorgás, semmi változás, ezért változatlanul a trombita az aktuális. Pontosabban az lenne, ha valaki megfújná, ill. elfújná rajta a reggeli ébresztőt, de a „kirobbanó sikerre” tekintettel úgy látszik, a többség még alszik.

Nem mozgolódnak a helyi tömegszervezetek, pedig a viharfelhők egyre közelednek, s bár nemrég estünk túl a választásokon, hamarosan ismét az urnákhoz kell járulnunk.Az új választási törvény ugyan még fő a fazékban, s Kossuth Lajos már messze jár, de üzenete nélkül is úgy néz ki, hogy „mindnyájunknak el kell menni” (regisztrálni is, ha muszáj, és szavazni is!), ha elérkezik az ideje.Az idő előbb itt lesz, mint gondolnánk, de változatlanul felmerül a kérdés, hogy kikre fogunk helyi szinten szavazni,a választások után elkövetkező (talán már nem válságkezelő) öt esztendő levezényléséhez.Vannak, akik szerint okafogyott a kérdés, hiszen megvannak a kiválasztottak, de mivel nőtt, és egyre növekszik a változást óhajtók tábora, a kérdés nagyon is időszerű, még ha egyesek feleslegesnek, vagy korainak is ítélik.

Évekkel ezelőtt már feltettem a költőinek tűnő kérdést, hogy vajon miért nem volt a választókörzetnek az elmúlt húsz évben egyszer sem nagyatádi országgyűlési képviselője, de egyúttal a választ is közreadtam, mielőtt bárkinek is kételyei támadtak volna, mi is történt valójában.Az elmúlt ciklusokban függetlenül, hogy milyen párt, ill. kormány volt hatalmon, a helyi szervezetek Júdásai mindig eladták a várost néhány üveggyöngyért. Nem tett mást (ahogy 2011 október 18-i bejegyzésemben jósoltam)a jelenlegi (illegitim)” álruhás pártvezetés” sem, aki jó előre eladta a jelenlegi körzetvezetővel (országgyűlési képviselővel) egyetemben, az újonnan kialakított választási körzet vezetői (leendő országgyűlési képviselő jelölt) posztját, ismételten nem nagyatádi (hanem szomszéd vári) jelöltnek.A városvezetői posztot is lojalitásból lezsírozó „többség” ahelyett, hogy korábbi ígéretei megvalósításán ügyködne, szervilis pártkatonaként szemet huny a felső vezetés elvtelen alkui felett, egy szűk csoport érdekei szerint a helyi választópolgárok rovására.

Itt volna az ideje, hogy Nagyatád SAJÁT jelöltet indítson az országgyűlési választásokon, s új polgármester jelöltet állítson a jelenlegi leváltása céljából. Igaz, hogy nem volt s ma sincs nagy tolongás egyik tisztségre sem, de már akadnak (ha nem is a pártszervezetekben) alkalmas, hajlandóságot is mutató jelöltek, csak fel kellene kérni őket, s ha a többségnek megfelelnek, akkor egy emberként fel kellene sorakozni mögöttük.                  Okkal merülhetne fel a kérdés, hogy konkrétan kik a szóba jöhető potenciális jelöltek, de felfedésükre az érintettektől pillanatnyilag nincsen (miért is lenne?) felhatalmazásom, s az idő előtti „vadászat” elkerülése végett nem is célszerű.                                                                                                                                           A felderítésre és felkérésre hivatott kompetens személyeknek előbb utóbb meg kell ismerniük, a „kiválasztottakat” pedig had egye a kíváncsiság, vajon kik lehetnének az eljövendő ellenfeleik.

A jelen és a közeljövő nem túlbiztató, s az új „kitörési pontok” sem kecsegtetnek semmi jóval. A vallási turizmus felfuttatása, újabb „fejlesztési” hitelek felvétele, újabb adók bevezetése, szolgáltatások megszüntetése az elképzelés, amiből bármennyi is realizálódik, semmiképp sem nevezhető kecsegtetőnek.

A város egyértelműen csődben van, de a jogos követelések tulajdonosai a kiszolgáltatottság miatt nem mernek határozottan fellépni, ezért a csőd biztos egy ideig még kapun kívül marad.

A munkanélküliség továbbra is nő, a város népessége folyamatosan csökken, s a fiatalok elvándorlása miatt egyre öregszik.

A városvezetést „elnyerő” többség választás előtti szózatából idézem;

„PAZARLÓ AZ ÖNKORMÁNYZAT ÉS NEM SZOLGÁLJA KELLŐKÉPPEN AZ ITT ÉLŐKET. TELJES VÁLTOZÁSRA VAN SZÜKSÉG. FOGJUNK ÖSSZE, LEGYÜNK HATÁROZOTTAK, VÉDJÜK MEG MAGUNKAT, ÉS ZÁRJUK LE A NAGYATÁDIAKNAK EGYRE TÖBB KÁRT OKOZÓ ORMAI KORSZAKOT.”

Igehirdetők figyelem!!!!!

A választásokig még hátra van két tucat hónap. Nosza rajta, a lemaradást még be lehet hozni, s a kitűzött célt a választópolgárok megelégedésére teljesíteni.