Jobb ötlete nem lévén, polgármesterünk a viccnek is gyenge „megoldási” (valójában mosakodási) javaslatát korábbi ígéretének megfelelően a testület elé viszi a holnapi ülésen. Javasolja az eddig is orránál fogva vezetett képviselő-testületnek, hogy „kezdeményezzen jogszabály módosítást a települési szilárd hulladék díjának meghatározásával kapcsolatban, amiatt, hogy a hulladékszállítási díjban kerüljön érvényesítésre az ingatlanban élők száma, mivel a háztartások nagysága és a keletkező hulladék mennyisége összefügg egymással”. Nem vicc, mert komolyan gondolja, s fogadni mernék, hogy újabb maszlagját a döntéshozók többsége ismét megeszi. Az, hogy miről tárgyalt, illetve szándékozik tárgyalni a szolgáltatóval, továbbra is rejtély.
Miután a tavalyi baklövések után a hajó december 31-el elment, a felelős polgármesterünk már nem mondja a kompetens testületi tagoknak (mint korábban annyiszor), hogy ne jogászkodjanak folyton, hanem újsütetű törvényalkotóként (pardon, jogszabály módosítóként) fellépve próbálja elkenni az elkenhetetlent.
Nyilvánvaló tény, hogy az önkormányzat a hulladékdíjak ügyében január 1-től elvesztette minden jogosítványát, s a 4,2%-os emelésen kívül a szolgáltató sem rendelkezik további mozgástérrel, mert a kormányzati döntés szerint 2014. január 1-től a díjmegállapító az Energia Hivatal, melynek esze ágában sincsen a korábban megkifogásolt és elvetett létszámkérdésekkel foglalkozni, még ha az egész járásunk is kéri.
Miután múlt év márciusában a testület nem kellő körültekintéssel, pontosabban figyelmetlenül járt el, a szolgáltató által előkészített maszlagot, polgármesteri segítséggel lenyelették a döntéshozókkal, s a díjemelési stoppot kijátszva, átstrukturálással jelentős díjnövelést realizáltak.
A vonatkozó szerződés tervezetet feltételezhetően nem olvasták el a képviselők (lehet, hogy a rendelet tervezetet sem?) mert ha ismernék annak tartalmát, akkor a decemberi fiaskó nem következett volna be. Miután az 50 literes kukáktól megfosztott háztartásoknak mézesmadzagként (vagy inkább nyugtatóként) felajánlott díjkedvezményt is rövid úton eltörölték, most az engedetlen „feljelentgető” városlakókra próbálják (pontosabban; próbálja a polgármester) hárítani a felelősséget, a kialakult helyzetért. A helyett, hogy bűnbakot kreált volna, inkább a szerződés szerinti díj megállapodási tevékenységre kellett volna koncentrálniuk, elkerülendő a brutális konténer és közületi díjemeléseket.
A vonatkozó szolgáltatói szerződés nem tartalmazza azokat a polgármesteri hivatkozásokat, mely alapján végülis (némi presszió után) törölve a kedvezményt, igen kellemetlen helyzetbe sodorta az egyfős ingatlanokat, a kétfősökről már nem is beszélve. A jelentősen leszűkített körű 18%-os gyógyír nem orvosolja a kialakult helyzetet.
A szerződés 4790 hulladékbirtokost rögzít, de nincs szó az 50%-os kedvezménykör méretéről (1040 db ingatlan), az esetleges változásról (2250 db igényjogosult), de magáról a kedvezményről sem, a teherviselőről (50% kedvezményt fizetőről) meg végképp semmi. Felettébb furcsa, hogy a KSH 2012. januári adatai szerint Nagyatád lakónépessége 10734 fő, viszont a helyi népesség nyilvántartó szerint 2013 januárjában a városnak 11360 fő lakosa volt. Na, mármost, ha igaz az állítás, miszerint a korábbi nyilvántartás szerinti 1040 db. 1-2 fős háztartások száma 2012-ben 2250 db-ra növekedett, akkor az feltételezi, hogy a díjkedvezmény elérhetősége érdekében 1210 fő kijelentkezett nyilvántartott lakóhelyéről, ergo, Nagyatád népessége 1210 fő-vel csökkent, tehát nem lehet 11360. Pataki Ferenc nélkül is evidens, hogy itt sok minden egyéb mellett ez sem stimmelhet, mert tömeges betelepülésekről nem szól a fáma, de folyamatos külföldre távozókról annál inkább.
A lakóközösségek képviselői engedetlenségére hivatkozás (nem akarnak szerződni a szolgáltatóval) sem hivatkozási alap, mert rendeletileg előírhatja az önkormányzat a közös edényhasználat melletti közös szerződéskötést. A közösségek többségénél működött, de néhány alkalmatlan közös képviselő „kibrusztolta”, hogy a szolgáltató egyénenként szerződjön a lakókkal. Tették mindezt annak tudatában, hogy a megoldás jóval körülményesebb és sokkal, de sokkal költségesebb, ill. drágább a közösnél.
Kíváncsian várom, hogy a holnap megszülető nevetséges „kezdeményezésre” érkező jogalkotói válasz publikus lesz é, vagy desszertként ezt is lenyeli a testület?
