Hardver és internet kapcsolati hiányosságok miatt a szokottnál hosszabb „szünetre” kényszerültem, de már is kaptam hideget meg meleget, nyilvánosan és a háttérben egyaránt.

 Nézőpont kérdése, hogy ki mit tekint közérdeklődésre számot tarthatónak, és mit tekint problémának. Úgy látszik egy blogolónak nem adatik meg ez a döntési szabadság, ezért írnia kell, ha van ingerenciája, ha nincs.

Nos, akkor nézzük a nagyatádi történéseket.

A helyi televízió csupa jó hírrel szolgált a közelmúltban, amiket a polgármesterünk nem győzött hangsúlyozni és ismételni (hja, a kampány elkezdődött!).

Pályázati forráshoz jutottunk a Horvátokkal közösen, bagatell önrésszel. Az elnyert 134 millióból felújíthatjuk majd az egykori zeneiskola épületét, s ráadásul időközben megkezdődtek a tényleges munkálatok a befejezetlen művelődési házon is. Kulturális jövőnk perspektívája biztató, s itthon maradó ifjúságunknak várhatóan lesz hol hasznosan eltöltenie szabad idejét.

Ugyancsak közel 100 milliós uniós támogatást kapott egy helyi vállalkozás (Büttner és TMK Kft.), ami azért is figyelemre méltó és örömteli, mert végre nem költségnövelő Csili-vili önkormányzati beruházásra, hanem munkahelyteremtő csarnokbővítésre hasznosult a forrás.

Honvédelmi oktatás indítását tervezik a helyi gimnáziumban, és jubileumi összejövetelt tartott a cérnagyáriak nyugdíjas szervezete. Városunk adott helyet a megyei ulti versenynek, és a szép korúak vidám fesztiváljának.

A helyi média ugyan nem említette, de további jó hír, hogy jól halad a polgármester házának építése (a művelődési háznál is jobban!), s az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala megkezdte a vizsgálatot a megpanaszolt önkormányzati szabályozás (új hulladékkezelési rendelet) ügyében.

Miután a panasz ügyszáma 5620, és határidő nélküli az eljárás, csak reménykedhetünk, hogy még ebben a ciklusban elbírálják az ominózus rendeletet.

 Amint azt már jeleztem a Kaposvári Törvényszék helybenhagyva az elsőfokú határozatot, kötelezte az önkormányzatot a Bárdos projekt közérdekű dokumentumainak kiadására, s bár a végső határidő még nem járt le, de az előzmények ellenére sem töri magát a hivatal, a nyilvánvaló kötelezettségének teljesítésére.

A kötbérrel, ill. viszontköveteléssel kapcsolatos per aktuális tárgyalását időközben bizonytalan időre elhalasztották.

Idehaza nem hangzott el, de a parlamentben világosan kimondták (Nagyatádot név szerint is említve), hogy a magánkézben működtetett kórházak esetében az egyébként országos szintű egészségügyi dolgozói béremelés nem realizálható. Az időközbeni új tulajdonossal (állam) fog nehéz és hosszadalmas alkudozás végén dűlőre jutni a rosszul spekulált működtető, de nem kétséges, hogy a végén ki lesz a nyertes. Csak reménykedhetünk, hogy a dolgozók a „jó” oldalra kerülnek. Szorítsunk, hogy úgy legyen.

 Na, ezek már a nem jó hírek kategóriába tartoznak, de ez van. Nem tragédia, de történtek súlyosabb dolgok is az önkormányzatunkban, s anélkül, hogy pánikot generálnák, és ijesztgetném a város lakosságát, mondhatom, hogy városunk súrolja az összeomlás határát, ha még pillanatnyilag átmeneti helyzetben is van.

A tegnapi képviselő-testületi ülésen úgy néz ki eljött az igazság pillanata, s ha nyögve nyelősen is, de sok-sokévi  takargatást követően elhangzott, hogy a hullámok összecsaptak az önkormányzat felett. Persze nem ilyen egyértelműen, de a lényegen ez nem változtat. Ha cunami nincs is, de a jelenlegi körülmények között kezelhetetlen hiánnyal (nem rémkép, hanem tény) tervezhető a jövő évi költségvetés, ami az új törvényi szabályozás szerint nem engedélyezett (?).

Az új helyzetnek megfelelően kalkulálható 2013. évi önkormányzati kiadások és bevételek egyenlege közel félmilliárdos mínuszt mutat.

Az elhangzottak után a másfél évtizedes felelőtlen gazdálkodás (vagyonfelélés, nyakló nélküli hitelfelvétel, ésszerűtlen beruházások) és a részemről nyolcból egyszer sem támogatott éves költségvetés jutott eszembe. Most mindenki hibás (az összes fránya kormányt beleértve), s takaróként a többi hasonló helyzetben lévő településekre hivatkozás a mentsvár, elfeledve a mondást miszerint; „egy bolond százat csinál”.

Miért a sok-sok felelőtlen önkormányzat a példa, és nem az önmérsékletet tanúsító, józan gondolkodással gazdálkodó települések, amikor olyanok is vannak.

A rendszerváltoztatás kezdete óta leépülő (kivonuló hadsereg, leépülő gyárak, megfogyatkozó lakosság) Nagyatád a megmaradt és az óta csak bővített intézményi struktúrát tudvalevőleg nem volt képes fenntartani, ill. működtetni, csak a mobilizálható önkormányzati vagyon folyamatos felélésével, s hitelre hitel felvételével.

A jó gazda gondosságát mindig felülírta a népszerűségi index bármi áron való növelése. A kormányok önmérsékletre intő megszorításainak eredményei ciklusról ciklusra süket fülekre találtak. Az is lehet, hogy nincsenek tisztában az önkormányzatok tényleges pénzügyi helyzetével, de a képviselők többsége se akarta, akarja tudomásul venni a város valós pénzügyi helyzetét.

Most betelt a pohár odafenn is, s a megyék után a településeket is megtanítják kesztyűbe dudálni. Illúziója ne legyen senkinek, az eddigi önkormányzatiságnak ezek után annyi.

Soha nem tapasztalt nagy konszolidáció készül, várjuk meg a támogatásokat, mondja a tényeket figyelmen kívül hagyó lózungozó „öreg” képviselő.

Az önkormányzatok nem bankok melyeket annó dacumál ténylegesen konszolidáltak, s nincs szó arról, hogy a majdan városunknak kiutalandó manna (1 milliárd Ft.) mellett mi lesz a fennmaradó több mint kétmilliárd forint kötelezettség állománnyal, 1,5 milliárdos (?) éves költségvetés mellett. Az eddig „végrehajtott” átszervezésekhez képest radikális, mi több brutális strukturális átalakítások szükségeltetnek, melynek szenvedő alanyai nem az alpolgármesterek és bizottsági alelnökök lesznek, hanem a jelenleg is megélhetési gondokkal küszködő családok.

Nem tartható fenn továbbra is három uszoda, ötről kettő csoportra csökkentett, valamint egycsoportos óvoda, Tourinform iroda, s egyéb megszokott szolgáltatás. Jelenleg úgy néz ki, hogy a remélt extra támogatással sem lesz biztosítható az elvárt költségvetés.

Persze olyan még sosem volt, hogy valahogy ne legyen, mondja a lejtmenethez sok éve asszisztáló újsütetű „külsős” alpolgármester.

„A jóléti önkormányzati korszak lezárul. Amit megszoktak nem lesz. Áldozatot kell hozni”!

Ez mind most jutott eszébe polgármesterünk tanácsadójának? Ezt már sok éve főnöke tudtára adhatta volna, ha nem lett volna fontosabb számára a haszonleső helyezkedés.

A nem létező frakció vezetője a TV nyilvánossága miatt aggódik, az előterjesztői feltételezésekre, a helyzet negatív beállítására hivatkozva óvatos megfogalmazásra inti a tények tálalóit. Bizony az őszinte kritikus önértékelés nem kellemes dolog, de a tényeket semmibe venni több mint felelőtlenség, amit egy józanul gondolkodó városatya (pláne egy többségben lévő kormánypárti képviselő csoport vezetője) nem engedhet meg magának.

Értékvesztés lesz és elkerülhetetlen konfliktusok, de nem fog összeomlani a rendszer a döntéshozók által megfogalmazott prognózis szerint.

Bizonyára így lesz, de az „áldozatot hozókat” ez vajmi kevéssé vigasztalja majd, miközben a felelősök tovább játsszák kisded játékaikat.