Mielőtt a Fenyő Miklós pártiak a csőnacival folytatnák, megsúgom, hogy nem csak az reped, s nemhogy semmi, de igen nagy gáz van. A gatyával együtt reped, mi több szakad, de hogy egész pontos legyek darabokra hullt a helyi FIDESZ-KDNP „frakció”.
A sztoikusok most rezignáltan mormogják magukban, na és, valójában sosem volt, s sajnos nem állnak messze az igazságtól.
Ahogy Virág elvtárs mondta a „nemzetközi helyzet fokozódik”, ezért egyre gyakrabban kerül sor rendkívüli, ill. soron kívüli testületi ülésekre. A héten is volt kettő, s a legutóbbin (péntek reggel) ismét tanújelét adta a „polgári oldal”, hogy nem ura a helyzetnek, s teljesen alkalmatlan a városvezetés átvételére.
A sebtében összehívott képviselők egyike bátorkodott jelezni az előterjesztőnek, hogy sem ő, sem a mellette ülő képviselőtársai (négy fő) nem kapták meg a 4. napirendként előterjesztett (Polgármesteri Hivatal új SZMSZ!) írásos anyagát.
Az előterjesztő kurta „mindenki megkapta” válaszát követően szünetet rendelt el, majd azt követően minden kérdés, észrevétel nélkül a testület három tartózkodással megszavazta az előterjesztést.
Mivel a napirend tárgya nem egy bagatell téma, ezért felmerül bennem néhány kérdés.
Ha a felszólaló társai sem kapták meg az előterjesztést, akkor ők miért nem érezték szükségét a jelzésnek?
A testület jelenlévő másik öt tagja vajon megkapta az anyagot, s ha igen akkor a másik négy miért nem?
Az előterjesztő ellentmondást nem tűrő kijelentése szerint mindenki megkapta. Valaki nem mond igazat, de ki?
A néhány perces szünet alatt, hogyan tudta elolvasni, megérteni, értékelni, s nyugodt lelkiismerettel elfogadni az előterjesztést a negyedik (előterjesztést nem kapott) képviselő?
Alapjában véve a vonatkozó előterjesztés csupán „tájékoztató” a változások során kialakult pillanatnyi helyzetről, s a hajó tulajdonképpen nem ment el, mert a hivatal új felállása nem kőbevésett, s az idei költségvetés készítése során még van lehetősége a testületnek az esetleges módosításokra, de!
Vérlázító, hogy a döntéshozó testületnek előzetesen még csak fel sem vázolt, polgármester-jegyző páros egyéni strukturális és humánerőforrás elképzeléseit úgy nyomják le a képviselők torkán, hogy azok nyelni sem tudnak.
Hol van a „frakcióvezető” által korábban hirdetett új stílusú, szakmailag megalapozott, alaposan előkészített konstruktív együttműködés? Már nem érzi úgy, hogy „neki is tennie kell valamit”?
A polgármester bal és jobb keze (alpolgármestere) egyszerűen meg sem jelent a sürgős és sorsdöntő kérdések tárgyalásán. Már nem „veszik komolyan a munkát”? A praxis és a dohánybolt már fontosabb, mint az ezreket érintő közügyek képviselete? Tán keveslik az alpolgármesteri fizetést?
A ciklus félidejében nézem és hallgatom a megválasztott képviselők választást követő fogadkozását, s kérdezem, hogy hová, mivé lettek az akkor bemutatkozott ígéretes, nagyon lelkes, tenni akaró városatyák?
„Pehm Jóska, a zalai láma” elszörnyedne, majd beájulna, ha látná, hallaná, hogy a két nemzedékkel későbbi, pásztornak szegődő KDNP-s bojtárok miként hódolnak be a Kádár-érában még ateista, de ma már keresztény hívőként tetszelgő egykori apparatcsiknak.
A politikában való részvétel számtalan konfliktussal jár. A FIDESZ-KDNP „frakció” a rajtnál meghirdette a kerülését, mondván, hogy helyette megoldásokat, alternatívákat keres. Ennél fogva két éve folyamatosan hallgatnak, s asszisztálnak a település „megváltásához”, ami már csak idő kérdése. Úgy gondolják, ha tétlenkednek, akkor nem hibázhatnak, de mint sok mindenben, ebben is tévednek.
Az ülés végén szemlesütve hallgatták a csalódott polgármester felszólítását, hogy a jobboldali képviselők befolyásuk latba vetésével húzzák ki a város szekerét a kátyúból. Az ukáz részben jogos, hiszen az alul maradt kormányos jelölt a ciklus elején fennen hirdette az igét, („a kormány velünk van”!) s bár megkapta a kicsinyített marsallbotot, még sem akar hallani a diszkriminációról és ismételt távolmaradásával próbálja elhárítani a felelősséget.
Nosza rajta „nagyatádi polgári oldal”, ahogy Marcaliban a valódi FIDESZ-KDNP frakció kibrusztolta a 60%-os adósság konszolidációt, úgy Tessenek már oda hatni, hogy Nagyatád is a szomszéd váraknak nyújtott mértékű támogatásban részesüljön.
Továbbá az újabb saller elkerülése végett kéretik az illetékes hivatalnál elintézni, hogy kíméljék meg városunkat a Rinyaszentkirályi társbérlettől. Ekkora tockosra ugyanis nem szolgáltunk rá.
Megdolgozott érte az adósságot felhalmozó Bürgermeisterünk, hiszen kilépett a Somogy-értből, elárulva mentorát és csapatát, s a felkínált státuszokat is meghagyta másoknak.
Igaz ugyan, hogy az évekkel ezelőtt kiderült alkalmatlansága mellé most a méltatlansága is (szemét ügy) társult, de e segítségek esetében nem róla, hanem a megszenvedett Nagyatádról van szó.
Ha elfogadjuk is virág elvtárs szentenciáját, miszerint „Az élet nem habos torta” az ígéretek szerinti kormánypárti segítség akkor is dukál!
