A félidejéhez érkezett megyei vezetés tevékenységének értékelését láthatták az este a választópolgárok a Somogy TV. jóvoltából. Bár a kiegyensúlyozott tájékoztatás nem erős oldala az adófizetők pénzéből fenntartott médiának, de lássunk csudát, ezúttal ha nem is az elvárható mértékben, de hangot adott a „központi irányelvektől eltérő” véleményeknek is.
Megtudhatta (aki még nem tudta), hogy új szelek fújnak, ezért megyejárásba kezdtek a közgyűlés tagjai. Járják a somogyi településeket, hogy meghallgassák a helyi lakosok, képviselők kívánságait, hogy mit szeretnének a jövőben. Tessék???????? A korábbi ciklusokban majd háromszor ennyi közgyűlési tag (képviselő, polgármester, stb.) ült az önkormányzatban a megye minden részéből, felvértezve a helyi problémákkal, vágyálmokkal. A kívánságműsor bár szolidan működött, de ciklusokként más-más kedvezményezett szűk körnek, miközben a források a megyei vagyon csökkenésével egyetemben folyamatosan szűkültek. Mitől lesz hatékonyabb egy csökkentett létszámú, valódi „mozgástérrel” nem rendelkező grémium vidékjárása?
A helyi látogatásból láthattuk, hogy semmivel. A megjelent lakosoknak, és képviselőknek elszállhatott minden korábbi illúziója, mert nem záporoztak sem az elképzelések, sem a realizálható kívánságok. A később írásban benyújtott, korábban elcsépelt hivatalos önkormányzati tervekről nincs értelme beszélni.
A helyzeten az sem javít, hogy a korábban erősen megkifogásolt vezetői (elnöki, alelnöki) látogatások a falunapi és egyéb rendezvényeken felélénkültek, mert attól, hogy folytatódik a „gasztronómiai ámokfutás” még nem jut forrás az esetleges elvárások (kívánságok) teljesítéséhez. Az egykori húszmilliárd feletti költségvetés kétszáz millióra olvadt, s bár a kormány átvállalta a megye felhalmozott adósságállományát, de közben „kiürült” a megye, s a megfogyatkozott feladatok helyére delegált fejlesztési tevékenységhez hiányzik a legszükségesebb, a pénzügyi forrás (az egyebekről nem is beszélve). Az ellenzékben korábban kritizált civil szféra kapcsolat ismét fontossá vált annak reményében, hogy a mostani szervezetek nélkülözik a szélhámosokat. Hát jó részük ugyan átszegődött a pártokba, de ettől még nem mentesek a mai civil szervezetek sem. A támogatásokat éppúgy elvárják, mint a korábbi években, de jóindulatuk megnyerése ma is igényel anyagiakat (tisztelet a kivételnek).
„A somogyiak azt kapták, amit megérdemeltek” mondta a megyei elnök, de mielőtt bárki felkaphatta volna a vizet gyorsan hozzátette, hogy a korszerűsített, további fejlesztés alatt álló megyei kórházról beszél. A nézők valószínű többségének bizonyára nem az egészségügyi központ fejlődése, hanem egészen más közelmúlti történések jutottak az eszébe. A megye sok tekintetben változatlanul sereghajtó, s furcsán hangzik a korábbi időszakban unalomig szajkózott munkahelyteremtés, mint új célkitűzés. Az is aggasztó, hogy most döbben rá a vezetés az elmúlt évek prioritást élvező Csili-vili beruházásait széles körben megvalósító, elhibázott döntésekre.
Az igazán aggasztó azonban nem a fenti értékelés, hanem az, hogy polgármesterünk leszállt a Somogyért vezérhajójáról, s felült a megye vonatára. Igaz, hogy a ciklus elején az elnök mindenkit invitált a felszállásra, de nem hiszem, hogy a MI PISTÁNK-ra is gondolt. Elhangzott a vonat indulásakor, hogy nem lesznek fékek, de akkor miért került polgármesterünk a fékező fülkébe.
Igaz, hogy a vonat egyre gyorsabban robog a lejtőn, de senki sem hiheti az új vasutas önvallomását, miszerint ő azért hagyta ott a közgyűlésbe bejuttató csapatát, mert magáévá tette az új megyei vezetés koncepcióját és stratégiáját, nem ért egyet korábbi társai véleményével, s minden igyekezetével azon kíván munkálkodni a jövőben, hogy tapasztalt fűtőként és váltóőrként a pályához igazodó sebességgel jó irányba terelje a jelenleg vakvágányon száguldó somogyi szerelvényt.
A MÁV túlfizetett korábbi és jelenlegi vezetése a padlófogás miatt ugyan nem szolgálhat szakemberrel, de pont az a polihisztor bakter kell a megyei vasúthoz, aki csődbe vitte városát, s korábbi közgyűlési tagsága alatt (pénzügyi bizottsági elnökként is) hosszú éveken át asszisztált a megye vagyonának feléléséhez, a kötvényforrások eltapsolásához.
Blogom 2010. december 22-i megnyitásakor a megyei elnöknek címzett nyílt levélben hangot adtam szkepticizmusomnak, ami sajnos az óta beigazolódott. A vonatról az elmúlt két évben sokan leszálltak, s ha nem történik kellő irány és módszer korrekció, akkor félő, hogy a következő két évben a trend nem változik, még többen leszállnak, s a vonat csekély számú utassal érkezik a cél, vagy netán üresen a végállomásra.
