Szemétség, mondja egy kanizsai választópolgár a decemberi helyi hulladékszállítási díjemelés kapcsán. Elparentálja az eladósodott városa testületét, s felteszi a nem költőinek szánt kérdést.
Miért kellett elköteleződni tesztbohócnak a szemét bizniszbe kontárkodás mellett? „A sógoroktól visszaprivatizált tisztán önkormányzati cég tervezi a legnagyobb lenyúlást saját lakóitól.”
Bár sovány vigasz, de ezek szerint mi nagyatádiak nem vagyunk egyedül.
A december 20-án helyben történt gyalázat jóval korábbi eredetű, de az idő múlásával egyre inkább a feledés homályába vész, s ma már csak kevesen emlékeznek rá.
Az előterjesztő nem mulasztotta el többször is megemlíteni, mi több kihangsúlyozni, hogy a szolgáltatóval kialakult gyümölcsöző kapcsolat már 16 éve tart. A kapcsolat igaz de, hogy kinek gyümölcsöző az már más kérdés.
Polgármesterünk a mára már bevett gyakorlattá vált presszióját (addig szavaztat, míg a saját javaslata nem érvényesül!) akkor kezdte el, s miután következmény nélkül maradt, máig is folytatja. Az 1996-os első hulladékszállítási pályáztatás során nem az elbírálásra létrehozott ad hoc bizottság szerinti első helyezett céget hirdette ki győztesnek (időközben már törvény tiltja), hanem a maga választotta (Vajon miért?) második helyezettet, a „meggyőzött” testület támogatásával.
A tíz évre szóló szerződés a sok egyéb feltétel mellett a lerakó bezárásakor felhasználandó rekultivációs alap képzését is tartalmazta, tekintettel a vonatkozó törvényi előírásra. A szerződés lejártakor azonban kiderült se alap, se pénz. Magyarázat: nem terhelhetjük ilyennel a lakosságot. A szerződés és törvényi kötelezettség tehát smafu.
Az új szerződés megkötésekor az új testületi többség nem firtatta a több tízmilliós „hiányt”, s megszavazta az alapképzési kötelezettség kihagyását a szerződésből.
A rekultivációt a Mecsek-Dráva projekt keretén belül a társult önkormányzatok és az uniós támogatások kontójára, ahogy azt a legújabb szórólapok hirdetik a közelmúltban elvégezték. Miközben a szolgáltató a város tulajdonában lévő lerakóra hordta évtizedig a térség hulladékát (nem ingyen), a kedvező bérleti díj mellett jelentős lerakási díjat zsebelhetett be. Hová tűnt Damon Hill, pardon, a rekultivációs alap? „Gyümölcs” lett belőle?
Ezen kívül is volt néhány körte és alma az elmúlt másfél évtizedben, s az idén beérett néhány újabb gyümölcs.
Már nem kérdéses, hogy kinek, mert a „kivásárlás” előtt tíz éves szerződés köttetett, újsütetű (a szolgáltató területén máshol nem alkalmazott) rendelkezésre állási díj bevezetésével, a tilalmi időben (2012. január-április 15) burkolt díjemeléssel.
A bevezetett 120 literes gyűjtőedény minimum, az 50 literes edény kivonása a választékból (Kanizsán 50 és 60 literes is van!), majd a mézesmadzagnak bevezetett 50%-os kedvezmény, már csak hab a gyümölcstortán.
Na, ezt a tortát vágta december 20-án a kedvezményezettek képébe, a szavazóiról megfeledkezett csonka képviselő-testület. Öten nem jelentek meg a soron kívüli gyalázaton, de az egy héttel korábban hozott testületi határozatról „meggyőzte” a polgármester a jelenlévő tévelygőket, hogy az sértette az önkormányzat (?) érdekeit.
Miután a megjelenteket „emlékeztették” kötelezettségeikre és jól felfogott önös érdekeikre (kapott és őrzött státuszok, szolgáltatói vendéglátások, egyesületi fegyelem, stb.), a testület karácsonyi ajándékként törölte rendeletéből az egy-két fős (2250 db.) ingatlanok egy héttel korábban „megerősített” 50%-os kedvezményét.
Mire e sorok megjelennek, a polgármester házi TV showjában, és civil fórumain várhatóan többször és hosszasan elmagyarázza hiszékeny és feltétlenül lojális nyuggereinek, hogy nem kell megrémülni a megduplázódó szemétdíjtól, mert készül az új „szociális” rendelet, s ha nem is 50%, és nem is mind a 2250 rászorultnak, de lesz díjkedvezmény. Vajon az elbírálás módjáról is szólt a fáma? Jön a nem Kubatov „Pista Lista”, azaz hogy csókosok előnyben? Az igénylősor végének is jár majd, de ahogy a prímás mondja; járni jár, de nem jut.
Mire volt ez a nagy hajcihő? Az eddigi gyümölcsöző kapcsolatok megőrzése, további ápolása, a régi KGST-s kölcsönös előnyök elve alapján?
A múlt évben jeleztem, hogy a Zrínyi utcában épülő új polgármesteri rezidenciát, történetesen (pusztán merő véletlenségből) a művelődési házunk felújítását pályázaton elnyert vállalkozás építi. „Na és” (Horn GY.)?
Építkezők tudják, hogy az ilyen jellegű munkálatok elvégzése nem kevés hulladékkal, törmelékkel, s egyéb elszállítási feladattal jár, amihez nem kevés nagykonténer, s készpénz szükséges. Ezt a feladatot általában a kivitelező végzi, ill. végezteti.
A gyakorlat általános a hulladékos berkekben. Az igényelt méretű konténer le, a megrendelő fizet, de ha éppen nincs jelen a lerakáskor vagy nincs készpénze, akkor megjelenik az ügyfélszolgálatnál befizetésre, s ha valamilyen oknál fogva nem ér oda, akkor mindenképpen fizetnie kell a megrendelt konténer elszállításakor.
A tavaszi „sikeres” díjemelést követően kezdődött építkezéséhez a Zrínyi utcába (és az Árpádba is) rendelt jó pár m3 konténer kapacitást „Mutyi Pista” (miért nem a kivitelező?), de bokros teendői miatt nem ért rá lesni a szolgáltatót, vagy kimenni annak telephelyére.
Ki mit gondol, vajon rendezte e már a számlát a Tisztelt Megrendelő?
Ha nem, akkor elképzelhető, hogy hoci-nesze szívességi alapon történtek a szállítások?
A konténerfordulók végső számát nem ismerem, de 2012. május és decembere között kiürített konténerek mennyisége alapján a tarifákat is figyelembe véve elképzelhető, hogy a grátisznak is vélhető fuvardíj összege meghaladhatja akár az 500 ezer forintot is?
Ki tudja?
Az általam „észlelt” nem csekély számú konténer ürítések kifizetése a megrendelő részéről, a szolgáltató nyilvántartása szerint a mai napig nem történt meg.
Megérte a bizottsági huza-vona, és testületi purparlé, s végül a kabát szégyenteljes újragombolása?
Megérte a szolgáltató óhajának eleget téve a díjkedvezményt törölni?
Valakinek bizonyára, de hogy kinek azt ítéljék meg a kedvezményt kérelmező, gyermekeiket, unokáikat potyára kijelentkeztetett egykori 3-5 fős ingatlantulajdonosok, és az esetleges konténerszolgáltatást igénylő városlakók.
