HTML

Nagyatádi egyenes beszéd

"A hír szent, a vélemény szabad"

Friss topikok

  • Prof. Wurm: Ez egy érdekes és főleg tanulságos választás volt az összes országos párt számára. A véleményem ny... (2022.04.17. 20:04) Mi történt velünk?
  • bakos.jozsef: @újnagyatádot: Tisztelt "ELNÖK"(?) Úr! Sajnálom, hogy nincs annyi vér a pucájában, hogy névvel fej... (2020.02.26. 22:26) NESZE NEKED NAGYATÁDI VÁLASZTÓPOLGÁR!
  • Nepcsi: Nem kívánok Bakos József és Prof Wurm múltfeltáró eszmecseréjének döntnöke lenni, de az bizonyos,... (2020.02.10. 20:29) MI PISTÁNK és az "Ő ÖNKORMÁNYZATA"!
  • stb.: E cikkről eszembe jutott a Titkok könyvtára (The Librarian) című film Noah Wyle főszereplője, aki ... (2020.02.09. 09:14) A MI PISTÁNK és az "Ő ÖNKORMÁNYZATA". II.
  • Nepcsi: Ne feledjük azt sem el, hogy a "Mi Pistánk"első sürgős vagyonértékesítő lépései során gazdaságtala... (2019.12.17. 18:23) Janus-arcú MI PISTÁNK?

Linkblog

Augusztus 19-én ismét látható lesz Szörényi-Bródy legendás rockoperája az István a király.

1983 augusztusában ott voltam a Királydombon, de láttam a Nemzeti Színházban is, sokszor meghallgattam lemezét. Szenzációs produkció, amit ajánlok mindenkinek, aki esetleg még nem látta, hallotta, s aki teheti, nézze meg az új hangszereléssel készült koncertszerű előadást. Akinek nem futja rá, vagy már elkésett a jegyvásárlással, annak ajánlom a jövő heti helyi műsort a „MI PISTÁNK” rendezésében, és főszereplésével.

A Nagyatádi István a király, az egykori „kórházmentő” ezúttal új szereposztásban, mint gimnáziummentő lép fel az általa meghirdetett és szervezett lakossági fórumnak álcázott „demonstráción” ami szerdán (ez itt a reklám helye!) lesz, na nem a Királydombon, hanem a helyi gimnáziumban.

„Fogjunk össze, álljunk ki a gimnáziumunkért!„, hirdeti polgármesterünk, miután megint többször tárgyalt „illetékes elvtársakkal”.

Bár már kívül esik hatáskörén, de azért a helyi képviselő-testület egyetértésével ismételten megállapította, hogy a kialakult helyzet tűrhetetlen és tarthatatlan, ezért a kapott felhatalmazással következetesen és nyomatékosan fogja képviselni a helyi érdekeket. Mármint ismételten a magáét, mert csak a folyamatosan megvezetett polgárok hihetik, hogy őértük töri kezét-lábát ez ügyben is. Kezdeményezése (mint a hulladékos törvény módosítására) ott van az illetékes döntéshozóknál, hogy revideálják álláspontjukat. A „minisztériumok vezető tisztségviselői felismerték a problémát”, s haladéktalanul módosítani fogják az átgondolatlanul elképzelt intézményi struktúrát. Ehhez csupán néhány tucat aláírást tartalmazó beadvány szükségeltetik királyunk határozott fellépése mellé, s már is visszakapja elveszni látszó „gimnáziumát” Nagyatád, mint a kórháza gyermekosztályát.

Miközben polgármesterünk világgá kürtöli a térség lakóinak fájdalmát, az intézmény igazgatója az ügyben lényegtelen kérdéseket hoz szóba. Micsoda skandalum, a nem kívánatos szakirányú képzés preferálása, a megtévesztő elnevezés propagálása! De ki hallotta ez ügyben a helyi pártvezetők véleményét. Igaz, hogy az éppen aktuális Trianon fontos, de az a hajó már régen elment, s ugyebár nem kimondottan „helyi” ügy. Megemlékezik róla az Erdélyi Kör és a Jobbik külön-külön, de a város gimnáziumának sorsa nem éri el ingerküszöbüket. Apropó, mi az álláspontja e kardinális kérdésben körzetünk egyéni országgyűlési képviselőjének?

Reméljük, hogy az óriási érdeklődésre tekintettel a támogatásnyomatékosításra hivatott lakossági fórum eléri célját, és középiskolánk végül a megfelelő „csoportba” kerül, de addig is nézzük mitől is lett valójában „ideges” a Nagyatádi István király.

Amíg a megye valamint az önkormányzatiság „lebontása”kevésbé érintette személyes érdekeit, addig nem kiáltott rendőrért, de miután az utolsó tartópilléreket is kihúzzák alóla, ismét a közösségi érdekek elszánt védelmezőjének köntösében tetszeleg. A szóban forgó intézmény a kollégiummal egyetemben a polgármesterünk szempontjából legfőképpen zsákmányhely. Igaz, hogy a vezetők kijelölése és kinevezése már nem kompetenciája, de az ingatlanok fenntartójaként még számos munkahely felett rendelkezhet, a kollégiumi „lehetőségek”-ről (elszállásolás, étkeztetés, rendezvények, stb.) nem is beszélve. Ezek pillanatnyilag veszni látszanak, s ezért a nagy jajgatás, nem pedig a térség gyermekeinek jövője miatt.

„Figyelnünk, összefognunk és cselekednünk kell!”, hirdeti a MI PISTÁNK. Mint a kórház, a hulladékos szerződés, a Bárdos iskola, a művelődési ház és polgármesteri rezidencia, stb. esetében? Vajon milyen újabb titkos paktumon civakodnak érdekvédő (FIDESZ-KDNP - Nagyatádért Egyesület) képviselőink a háttérben? Ha maradhat az ingatlanok kezelése s a kollégium régi vezetője, akkor átstrukturálhatják a gimit? Enyém a vár, tiéd a lekvár?

"GIMNÁZIUMOT AKARUNK!"

Kapsz fiam, kapsz, csak bele ne sántulj!

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://egyenesbeszed.blog.hu/api/trackback/id/tr247519954

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

civil48 2015.06.25. 16:59:47

Nekem erről a blogról ez jutott eszembe:
(Megjelent 2002.08.30-án a nagyatádi Civil Fórum 9.számában, Kovács Géza tollából)

Mese(?) István király(?)-ról

Bizony, István királyt nem mindenkor nevezték István királynak. Ezt mindenki tudja. Amikor még őt senki sem nevezte István királnak, szinte alig járt ő a fejedelmi udvarban. Akkoriban még nem épített sem palotát, sem templomot a népe szórakoztatására vagy a maga dicsőségéra. Csupán figyelmes és szorgalmas szolgálója volt az akkori Fejedelemnek.

Előbb serény dolgosságot kívánó, de szolgai munkákkal ismerkedett meg, aztán a lelki gondozás kevésbé fáradságos, de a fejedelmi udvar számára jól látható helyeken bukkant fel karcsú alakja. A kor szokásai szerint, a hadakozás művészetével is megismerkedett a megfelelő időben, s az előírásokkal egyező terepeken, a későbbi hadúr, Lujos táborában. Legszebb ifjúkorában, a fejedelem udvarának legkedvesebb templomában, amit az akkor írástudónak tartott férfiak néha a kultúra temploma titulussal is illettek, vállalt szolgálatot. A hozzá hasonló ifjak gondolkodásának, a Fejedelem által megkívánt irányba terelését, s a szükséges keretek közötti tartását vállalta. Tisztelettudó volt, vagyis nem nézte le a nála két fejjel is alacsonyabb rendfőnököt, s nem gúnyolta ki az akkori hitvilág magas rangú és kövér főtisztelendőit sem. Sőt, amikor azoknak megfogyatkozott az erejük és számuk, még a jobb életkörülményeket, a nagyobb juttatásokat is elfogadta, sőt a helyüket is bátran elfoglalta.
Ez is mindenki tudhatja.

Történt egyszer, hogy a fejedelemség jósainak és kincstárnokainak tekintete, követni kezdte a Nap járását, s Kelet felöl Nyugatra fordult, ha Istenükhöz imádkoztak. Az elöljárókra jámboran figyelő jobbágyság persze, mint mindig, most is követte a mozdulatot. Ha nem is egyszerre, s nem is mindenhol. Az így némiképp zavarosnak, kavargónak látszó mozgásban üressé váltak egyes helyek, s egyes tekintetek is. Különösen üresek lettek a tekintetek, a fejek, a kincseskamrák, az egykori főtisztelendőségek főszék(esegy)házaiban. A mi ifjú hősünk ekkor visszakéredzkedett az általa újra tisztelendőnek mondott társakhoz, a Kultúra Temploma kopott, de terített asztalához. Ügyesen dolgoztatta társait, s ez által egyre szebb, egyre látogatottabb lett a kolostor. A jobbágyok hónapról hónapra, s egyre többen keresték fel az imaórákat. Nőtt az ájtatoskodók száma, s az adományok is egyre bőségesebben gyűltek a kolostor kincseskamrájába.
Talán van, aki még tudhatja ezt is.

Amikor az elöljárók megsejtették, hogy megürül a fejedelmi trón, István jelentkezett, hogy segít megoldani az udvartartás minden gondját. Megígérte azt is, ha őt támogatják a gazdagok, meg a vének sokasága, akkor megindul a templomok építése minden részén a birodalomnak, sőt olyan nagy palotát is építenek, melynek csodájára járnak, nemcsak az új papok, hanem a régiek is visszajönnek majd ájtatoskodni, tapsikolni, adományokat szétosztani. Meg is kapta a trónt.
Ezt mindenki tudja.

Teltek a hónapok és telt a kincstár. A régi fejedelmek korában használt földeket, erdőket, középületeket sorra eladta az udvar István egykori harcostársainak és azok új barátainak. Az udvarba bekerültek a legájtatosabb szerzetesek, s a legájtatosabb katonák. Új templomok épültek. Új egyházat is alapított István a köz hasznára társasággá szervezkedett legájtatosabb katonákkal, papnőkkel. A kevésbé ájtatos szerzetek a régi kolostorba szorultak zsolozsmázni, s egyre kevésbé ájtatoskodó és még kevésbé adakozó hívek fogyatkozó karéjában.
Ezt is tudhatná mindenki.

Az elöljárók egyre merevebben, s egyre csak Nyugat felé néztek. Körülöttük sorra emelkedtek a nyugati módon ájtatoskodók új palotái, de közben omladozni kezdtek a régi templomok. Az udvari emberek egyszer azt mondták Istvánnak, hogy szégyen a birodalom számára kopottas régi kolostor, szégyen a néhány meghagyott rongyos szerzetes. Ezek mindig imádkoznak és dolgoznak, de nem úgy ájtatoskodnak, ahogy a nyugati módi megkívánja, ahogy az udvarban kialakult szokás szerint üdvös. Megterheli a kincstárt a kolostor költsége, ezért kevesebb jut az új palotára annál, amit az új papok és papnők szeretnének. Be kellene zárni a régi kolostort, mert különben nem csatlakozhatunk a nyugati egyházhoz! A régi kolostorban a szerzetesek és maradék híveik csendesen belekezdtek utolsó imájukba. Az udvarban Istvánnak szobrot állítottak, s új koronát is készítettek számára.
Itt a vége!
süti beállítások módosítása