Egy frászt!
Sohasem volt valójában a városlakók Pistája. Az érdemtelen titulust néhány elvakult és „elvarázsolt” nyugdíjas híve akasztotta (oda nem illően) a nyakába, mert regnálása kezdete óta valójában többnyire csak a saját érdekeit, boldogulását és nem a választói érdekeket tartotta szeme előtt.
Bár a „MUTYI PISTA” jelzővel csak 2012-ben illettem először városunk első emberét, de a címet valójában már 1996-ban kiérdemelte.
Na, de lássuk mit is művelt városvezetőnk, s mi adta apropóját, hogy hosszú szünetet követően ismét tollhegyre tűzöm polgármesterünk kisded játékait.
Az egykori apparatcsik politikai ámokfutását (nevelőegyesülete szétverését, „pótpapája” elárulását, stb.) ezúttal mellőzném, s maradnék áldásos „hulladékkezelési” tevékenységénél.
A tegnapi napon, megalkotása óta immáron 19-ik alkalommal tűzték a képviselő-testület ülésének napirendjére a települési szilárd hulladék kezelésével kapcsolatos közszolgáltatásról és a közterületek tisztántartásáról szóló 10/2012 (III.30.) önkormányzati rendelet módosítását.
Látszólag érdektelen téma, de mielőtt legyintve elsiklanánk felette, gondoljunk csak bele a „bagatell” ügy fontosságába! A „GYALÁZATOS” rendelet, ill. a kapcsolatos szerződés milyen komoly prioritást élvez, mikor a város költségvetése után a leggyakoribb téma, az ivóvízellátást, az egészségügyet, és az oktatást is megelőzve. Vajon miért?
Nos, miután 35-ik alkalommal hegyezem a témát, idézzük fel slágvortokban a történteket (aki nem kísérte figyelemmel a történéseket, annak ajánlom figyelmébe a Századszor is kuka ügy/2015.01.11./ valamint a Nagyatádi örökzöld /2015.08.25./jegyzetemet), a kapcsolódó blogokkal egyetemben.
Már a hulladékkezelés 1996-os kiszervezése alkalmával kiderült, hogy újsütetű polgármesterünk nem a hathúszas vonattal érkezett pozíciójába. Talán még emlékeznek néhányan a „szemét ügy a szemét ügy”-re. Korábban a város saját költségvetési üzeme által végzett hulladékkezelés kiszervezése (pályáztatása) során az elbírálásra hivatott ad hoc bizottság a somogyi székhelyű, önkormányzati tulajdonú cég pályázatát ítélte a legjobbnak.
Nem oda Buda, mondta ekkor a hirtelen szakértővé avanzsált polgármesterünk, s a második helyre sorolt, megyén kívüli, külföldi tulajdonú céggel történő szerződéskötést presszionálta zárt ülésen a testületre. Vajon miért?
Az első szerződésből is egyértelműen kiviláglott kinek az oldalán is áll a polgármester, s a „titkos” összefonódás a mai napig megmutatkozik a szolgáltatóval 20. éve fennálló „gyümölcsöző kapcsolatban”. A városvezető a kezdetektől a mai napig egyedül tárgyalt és készítette elő a különböző szerződésmódosításokat, s rendre a huszonnegyedik órában tájékoztatta a képviselő testületet, hogy tájékozódásra, morfondírozásra, esetleges más alternatívákra kevés legyen az idő. Többször az ülésen kapott előterjesztések, vagy kiegészítések megismerésére kapott olvasási szünet után „döntöttek” a városatyák. Vajon miért?
A szerződés többek között tartalmazta a (törvény által is előírt) hulladéklerakóra vonatkozó rekultivációs alap létrehozását is. A szolgáltató által befizetendő és a tulajdonos önkormányzat által elkülönített számlán kezelendő összeg a lerakó bezárását követő rekultivációra szolgált volna. A szerződés tíz év utáni lejártakor kiderült, hogy se elkülönített számla, se egy huncut peták a rekultivációra. A gordiuszi csomót huszárvágással oldották meg a polgármester által „meggyőzött” képviselők. Az új szerződésből egyszerűen kihagyták a rekultivációs befizetésre vonatkozó passzust, a korábbira pedig a feledés homálya borult. Arról már nem is beszélve, hogy a lerakót „áron alul” adták bérbe, s a bérlő nagymértékű (országos példa nélküli) idegen beszállítással növelte bevételét (és profitját), mely természetesen nem a lerakó tulajdonos önkormányzatot gazdagította. Vajon miért?
2011-re a polgári oldal elvi többségbe kerülése reménnyel kecsegtetett az elmaradt nagyatádi rendszerváltást illetően, de a mentora segítségével időközben túlságosan is „kicsiszolódott” polgármester zsebre tette a többnyire „nyeretlen kétévesek-ből” felállt polgári frakciót, s titkos paktumban biztosította, majd használta ki korlátlan hatalmát.
2012-ben a hulladékkezelési szerződés lejárta előtt „elfelejtettek” kiírni újabb pályázatot, ezért a meglévőt hosszabbították meg 2013. március végéig. Ekkor már köztudott volt, hogy 2013. január 1-től csak állami, vagy többségi önkormányzati tulajdonban lévő cégek végezhetik a lakossági hulladékkezelést. Ennek ellenére újabb 10 évre szóló szolgáltatási szerződést kötöttek a korábbi szolgáltatóval. Vajon miért?
A törvényt kijátszva, a díjképzés átstrukturálásával (rendelkezésre állási díj, minimum 120 literes edényzet kötelezővé tétele, stb.) brutális díjemelést tartalmazó szerződés tervezetet terjesztettek a döntéshozó képviselők elé. Bár a decemberi ülésen a képviselőknél is kiverte a biztosítékot a határozati javaslat, ezért nem szavazták meg, de a polgármester egy újabb ülésen még is lenyomta a torkukon a lakosságra nyilvánvalóan hátrányos szerződést. Vajon miért?
A megkötött és máig érvényes szerződés a szolgáltató „érdeksérelme” és a törvényi változások miatt többszöri módosításon esett át. Kezdődött azzal, hogy a győztes pályázatban beígért, majd a szerződésben rögzített 50%-os díjkedvezményt a polgármester asszisztálásával egy éven belül megszüntették, mondván, több az igénylő a tervezettnél.
A felajánlott 10%-os kedvezményt a berzenkedő képviselők ugyan feltornázták 18%-ra, de csak az egyfős háztartások részére, mert a kétfőseké végül is megszüntetésre került. A későbbi lakossági és képviselői észrevételekre tekintettel az előterjesztő kétszer is megígérte, hogy a kötelező minimális 120 literes edény mellé, lépéseket tesznek a korábban jól bevált 50 l-es edényzet visszaállítására. Ugyan (ismét csak „szűk körben”,) megvizsgálták a visszaállítás lehetőségét, de mondván, hogy nem szerepelt a szerződésben, minden maradt a régiben. Vajon miért?
Pontosan egy évvel ezelőtt a közmeghallgatásos testületi ülésen kértem a döntéshozókat, hogy a szolgáltató által a polgármester számára biztosított kedvezmény (térítésmentes konténerürítések) a városlakókat is illesse meg. Polgármesterünk ekkor nyilvánosan tagadta a Művelődési Ház kivitelezője által épített új polgármesteri rezidencia építésekor a hulladékkezelő szolgáltató által biztosított térítésmentes konténerürítéseket. Kijelentette, hogy „úgy látja, hogy egy deviáns viselkedésű embernek a méltatlan magatartását kellett, hogy elszenvedje a képviselő-testület és a nagyatádiak is. Meg fogja nézni, hogy milyen eljárást lehet ebben az esetben indítani az úr ellen. Még szerencse, hogy el vannak téve a számlák és a csekkek otthon”.
(Csak emlékeztetőül jegyzem meg, hogy a csekkeket, számlákat az óta is keresi, s arra pedig bizonyára mindenki emlékszik, hogy amíg a művelődési házat nem fejezte be a kivitelező, addig a polgármester háza azért elkészült. Vajon miért?)
Miután Pinokkió, Huncut Pinokkió, majd „Szabálytalanságra utaló jegyek” címszóval, bizonylatokkal tűzdelt jegyzetekben lelepleztem polgármesterünk füllentéseit, a városvezető által megtalált „eljárás” a leleplező blog jegyzetek zárolásában merült ki. Pontosabban, a hamis dokumentumokkal érvelő polgármester az internetes szolgáltatónál, mutyi partnere közreműködésével letiltatta, az-az megoszthatatlanná tetette a leleplező írásaimat. Vajon miért?
Most, hogy az „államosítás” megtörtént, a csekély 18%-os kedvezmény is okafogyottá vált, s a tegnapi napon megszüntetésre került. Indulhat a „jóvátétel, s folytatódhat a kedélyek borzolása a 60-80 literes kukák macerás kérelmezésével, ill. cseréjével, de ez az elmúlt évek tényein mit sem változtat. A szolgáltató három éven át a „lemutyizott” 120 literes kukák kötelezővé tételével a ténylegesen elszállított hulladék többszöröse után számlázott a „gyümölcsöző kapcsolat” segítségével. Vajon miért?
Tény, hogy az elnéző magatartás (korrupció vakság) országos össznépi jelenség, de ez nem jelenti azt, hogy a közpénzek felügyeletére felkent városatyáink szó nélkül eltekintenek a figyelmükbe ajánlott „korrupciógyanús” jelenségek kivizsgálásától. Ha még is így történik, vajon miért? Azért mert a közpénz valójában nem vész el, csak átalakul?
A tegnapi ülés jegyzői előterjesztésének hatásvizsgálati mellékletében figyelemre méltó mondat olvasható.
„A 60 literes hulladékgyűjtő edény bevezetése az életvitelszerűen egyedül élők számára hozzáigazítja az edény méretét a háztartás által termelt hulladék mennyiségéhez, ezáltal igazságosabbá, elfogadottabbá teszi a hulladék szállítás rendszerét”.
E felismeréshez az „államosítás”, a kormány lépése szükségeltetett, mert anno három éve a 120 literes minimum edény kötelezővé tételekor (sem a korábban jól bevált 50 literes edény visszaállításának felvetésekor) a polgármesterrel az élen sem a testület, sem az előterjesztő ezt nem tudta, ill. nem akarta tudomásul venni. Egyszerűbb volt a szégyentelen szerződésre hivatkozni, amit bezzeg az 50%-os kedvezmény megszüntetésekor elmulasztottak.
A hulladékkezelési szolgáltatás igénybevételére kényszerült lakók látszólag ezúttal kivételesen kimondottan jól járnak (átmenetileg!), szemben a szolgáltatóval, amely (a fél város edénycseréje miatt) jelentős bevételkieséssel számolhat. De azért az elhangzott új díjakat senki ne vegye kőbe vésettnek, mert egy szóbeli tájékoztató még nem rendelet.
A tervezett díjkalkulációs tényezők miatt a számítás bonyolultabb annál, sem mint hogy első hallásra megállapítható lenne a nagyatádi 60-80-120-stb. literes edények konkrét ürítési díja. Annál is inkább, mert a továbbiakban (2016.04.01-től) nem az önkormányzat, nem a szolgáltató, hanem az új állami holding cég (Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt.) javaslata alapján a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium állapítja meg.
Szerencsésnek nem mondható kormányzati döntés egy ilyen mamut cégre bízni a hulladékkezelés országos megszervezését és működtetését, s ezt a „pudingpróba” (KLIK) is jól érzékelteti. A cég működtetése évi több milliárd ráfordítást igényel majd a kezelő cégektől átveendő veszteségekre, kinn lévőségekre, amortizációs költségekre tekintettel. Ezt ugye „valakiknek” meg kell fizetnie. Vajon kik lesznek azok a valakik?
Fenti észrevételeimet a tegnapi ülésen szándékoztam közreadni (a polgármester „csilingelő” aláfestő zenéjének kíséretében), de mivel a testület éves munkaterve ez évben áprilisra ütemezte a közmeghallgatást, elfoglaltságom, ill. távollétem miatt írásban kényszerülök megosztani gondolataimat.
Huszonhat év után először maradok távol a már évek óta közérdeklődés nélküli formális közmeghallgatásról.
A helyzetre tekintettel ezúton kérem a polgári frakció vezetőjét, a legnagyobb ellenzéki párt, valamint választókörzetem képviselőjét, hogy a jövőben nagyobb körültekintéssel kísérjék figyelemmel a vonatkozó törvényi változásokat, valamint az elkerülhetetlenül szükséges helyi rendelet módosítás előkészítését.
Végül a fentiekre tekintettel kérdezem a városunk polgármesterét; árulja már el immáron hatodik ciklusát taposva, mikortól óhajtja a sajátja mellett a városlakók érdekeit is képviselni a hulladékkezelési ügyekben?
