Nagyatádi egyenes beszéd

Az ünneprontást elkerülendő, még jóval karácsony előtt idéztem fel egy korábbi jegyzetemet az újsütetű képviselők és olvasók részére, hogy bepillantást nyerhessenek a helyi politikai közélet kulisszái mögé.

Azt egy percig sem reméltem, hogy múltidézőm kedélyborzoló hullámokat kavar majd, s felháborodó kommentek árasztják el oldalamat, de arra sem számítottam, hogy a „hunyóknál” kiveri a biztosítékot, s újabb cenzúrára hajazó lépésekkel szembesülhetek.

Arra bizonyára többen is emlékeznek, hogy anno 2015. április-májusában, (Pinokkió!, „Huncut” Pinokkió!, Szabálytalanságokra utaló jegyek?) című jegyzetemben bizonyító erejű dokumentumokkal igyekeztem leleplezni szeretett Mi Pistánk kisded (korrupció szagú) játékait a városunkban tevékenykedő „szolgáltatókkal”.

A megjelölt jegyzeteket csak kevesen olvashatták, mert (megjelenésüket követően nem sokkal) az érintett mutyizók „zároltatták” írásaimat, azaz elérhetetlenné tették az olvasók számára. Az internetes szolgáltató a bíróság szerepét átvéve ítélkezett, s többszöri levélváltás, s az állításomat alátámasztó dokumentumok ellenére továbbra is hozzáférhetetlenné tették írásaimat.

Bár arra is gondoltam, hogy a korábbi jegyzetem felidézése el sem éri majd a címzettek ingerküszöbét, de meglepődésemre ezúttal a korábbinál is keményebb „reagálással” szembesűlhettem.

A korábban csak olvasóim számára elérhetetlen jegyzeteimet újabban már magam sem tudom elolvasni (nemhogy közreadni), s a Nagyatádi egyenes beszéd blogomat az év végén kemény hekker támadás érte. Egy időre elérhetetlenné tették (4000 „letöltéssel”), de szerencsére az oldal ma már zavartalanul működik.

Azt kissé nehezményezem, hogy mindössze kettő komment kapcsolódott múltidézőmhöz, de mint más egyebek, ez sem szegi kedvemet, hogy a jövőben is időnként közreadjam gondolataimat, a „kívánatostól” eltérő véleményemet.

Egy véletlen folytán a napokban újabb ”háborgásra” ingerlő jelenséggel találkoztam, amiről a gyengélkedő parlamenti párt kiváló szónokának (körzetünk ellenzéki parlamenti képviselőjének), valamint a MI PISTÁNK közelmúltban elfújt kuruc kesergője jutott eszembe, melyben a „vergődő” 150 millás Nagyatádi CT-ről „énekelnek”. A két jeles szónok ország-világgá kürtölte városunk legújabb sérelmét, a helyi CT működési finanszírozásának „szabotálását” a NEA részéről. Mindkettőjüknek igaza van, de mindketten nagyon jól tudják, hogy egyrészt „odafenn” mások a prioritások, másrészt településünk a „renitens” kategóriába tartozik.

A sors vagy csupán a véletlen úgy hozta, hogy Biatorbágyról hazafelé igyekezvén a GPS-re bíztam a navigálást, s mire észbe kaptam egy Felcsút nevű faluban kötöttem ki. A név ismerősen csengett, de a húszfilléres csak a következő táblánál (Puskás Akadémia) esett le.

Közismerten elfogult sportrajongó vagyok (még ha a focistáinkért kevésbé lelkesedek is), de amit a piciny településen láttam, az nálam is kiverte a biztosítékot.

A falu területileg kisebb, mint a szomszédunkban fekvő Lábod, de lélekszáma megegyezik a két településnek (1800-1800 fő). A főutcáról lefordulva viszont egy 3500 fő (3800?) befogadó képességű Makovecz Imre tervezte stadionhoz, a Pancho (Puskás Ferenc Spanyol neve)  Arénához érkeztem. A bejárattal szemben lévő oldalon ráismertem Orbán Viktor Magyarország miniszterelnökének egyszerű falusi „rezidenciájára”. Mi ebben az új? Semmi, de sokszor hallani, majd saját szemmel látni a gigantomániát, nem ugyanaz.

Gyermekkoromban Angyalföldiként lelkes és elfogult HONVÉD (Kispest Honvéd majd Budapesti Honvéd) szurkoló voltam, s hétvégeken rengeteg mérkőzésen láthattam az egykori NAGYOKAT. Volt szerencsém Puskás Ferencet (alias Purczeld Ferenc) is látni, s tudom, hogy ÖCSI a disszidálást követően más klubokban is kergette a labdát, de Felcsúton egyszer sem focizott. Érthetetlen, hogy miért fordítva állítottak emléket a legendás sportembernek azzal, hogy Kispesten iskolát Felcsúton stadiont neveztek el róla. Ez még a kisebbik baki, de az már agyrém, hogy cca 4 milliárd forintot költöttek az adófizetők pénzéből egy rossz helyre épített, túlméretezett intézményre, aminek a működtetése további milliárdokat igényel, amit barba trükkel (TAO) biztosítanak. A FUNA fedő sztoriról, az edzőpályákról, az egyéb kapcsolódó létesítményekről, valamint a látható folyamatos építkezésekről (bővítések) nem is beszélve. Az arénától induló, üresen közlekedő helyi Vál Völgyi Kisvasút (cirka 1 milliárdért) már csak hab a tortán (elnökünknek sem volt kisvasútja gyermekkorában?).

Summa summarum, a látottak alapján nem csodálkozom, hogy Somogy ország „ellenzéki” településére nem jut CT működtetésre központi forrás. Lelki füleimmel hallom is az „illetékes elvtárs” intelmét miszerint „tetszettek volna a FIDESZ-re szavazni”! Na, de a remény hal meg utoljára, ezért továbbra is türelmesen bizakodjunk, hogy lesz majd egyszer Nagyatádon is, államilag finanszírozott CT vizsgálat.

Mielőtt újabb „díjemelésekkel” ösztökélte gavallérosabb „támogatásra” polgártársait szeretett polgármesterünk, előbb gyorsan fényárba öltöztette a várost, majd újabb parádés gálaestet prezentált a még frissnek mondható gittegylet (cél, mondanivaló, alapgondolat, bevezető, előszó, VAGY AMIT AKARTOK!) Prológ Nagyatád Alapítvány híveinek.

„Új műsorhoz új férfi kell”! Se Fürjecske Néptánc, se Őszi Napfény mert,ahogy a korábbi harcostársak, („A mór megtette kötelességét, a mór mehet”) mentek Ők is a „lecsóba, hogy jöhessenek a fiatalok, mivel ugye az „újszülöttnek minden vicc új”! A mikrofont és vele a moderátor szerepét polgármesterünk ragadta magához, s színvonalasan megszerkesztett és megszervezett műsorral igyekezett szórakoztatni a ”meghívásra érdemeseket”.

A műsort áhítattal hallgatóknak fel sem tűnt, hogy egy korábban megkezdett felszámolás befejezésének lehetnek szem és fültanúi tekintettel arra, hogy a polgármester magán alapítványa „csendben” lenyúlta, a Nagyatádért Egyesület helyét és szerepét. A műsor a város negyed százados történetére mutatott vissza és idézte fel a történéseket, miközben a Prológ alig négyéves múlttal rendelkezik. Nem úgy a Nagyatádért Egyesület, amelyik éppen 25 éve alakult kísértetiesen hasonló céllal, mint az alapítvány. A „plagizáló” polgármester és jobb keze, még azt a fáradtságot sem vette, hogy új logóval lépjen színre, hanem egyszerűen „lenyúlta a haldokló” egyesület gesztenye leveleit. „Na és ?” mondhatnánk Horn Gyulásan, mert Pistánkhoz igen illik mentora szálló igévé vált  szólama, de azért a „jelenség” megér egy „misét”.

Figyelemre méltó eseménye volt a gálának az Ormai házaspár alapította Pro Communitatis kitüntetés, ill. díj átadása, melynek célja (mint azt már korábban említettem) olyan tevékenységek elismerése, melyre amúgy négy városi kitüntetés (36/2005 (XII.2.) rendelet) is szolgál. Az új kitüntetés kissé zavaros odaítélése és átadása természetesen nem csorbítja az elismertek vitathatatlan érdemeit a területükön végzett önzetlen munkájukat illetően, de ésszerűtlen és értelmetlen egy „személyes” (prológ kuratórium) kitüntetés kreálása és osztogatása, amikor e célra hivatalos elismerések állnak rendelkezésre.

Érdekes módon eltűnt az „Én dolgozni akarok, rendezni végre közös dolgainkat, csak együtt érhetjük el, hogy jobb legyen, sohase higgyetek a szemeteknek, minden ember jó”, tavalyi szólam, s felcsendült az új dal, „Nagyatádi fiatalok gyertek, lépjünk a jövőnkért”! Mármint a polgármester jövőjéért? Csak nem? Polgármesterünk egy pillanatra elfelejtette, hogy nyugdíj előtt áll?

Nos, ez a gála is összességében a Művelődési Ház munkatársainak köszönhetően élvezetesnek mondható volt, de az önfeledt szórakozás közepette sem feledkezhetünk meg a dicsőített elmúlt negyedszázad további „elfeledett” történéseiről.

Ugyan „eső után köpönyeg”, egy elkésett emlékeztető, de a friss képviselők, a fiatal választók, valamint a feledékeny régi képviselők számára idézzük fel új olvasatként a négy és öt évvel ezelőtti emlékeztetőket, amelyek ugyan részben aktualitásukat vesztették, de akkor sem felejthetők.

Hát akkor emlékezzünk! FIGYELEM, NEM LESZ RÖVID!

2015 XII; A rendszerváltás hajnalán egy a hirtelen változásoktól megszeppent ifjú apparatcsik az első ciklust követően hamar öntudatra ébredt, és alapos megfontolást követően kellő önbizalommal és magabiztossággal szembefordult nevelő testületével (MSZMP-MSZP) és mentoraival. Kizárólag közösségi érdekekből és célokból, kortársaival kiválva az ellenzékbe kényszerült szervezetből, új tanára segítségével létrehozta a Nagyatádért Egyesületet.

A hirtelen pálfordulásának valódi oka az volt, hogy a „fentről” kijelölt káder helyett az ifjú titán vindikálta magának az indulási jogot, az addig titkon, de hőn vágyott polgármesteri székért. Mivel ezt odafenn rossznéven vették, vabankra játszva robbantott s nem kis meglepetésre a romokat hátra hagyva nyert.

Így született meg anno a MI PISTÁNK, városunk örökös polgármestere, aki az immáron hatodik ciklusát taposva alaposan kicsiszolódva szólítja újabb összefogásra, egy még újabb közös célért Nagyatád polgárait.

Az, hogy az általa fémjelzett egyesület valójában egyszemélyes párt, s legfőbb célja a vezér polgármesteri székbejuttatása, ill. tartása, és a minél nagyobb zsákmányszerzés, mára már mindenki számára világos és egyértelmű. A Mikulás a nyuszi, a töklámpa, a gyermeknap szervezésének elorzása az arra hivatott intézményektől (kulturális központ, gondnokság) csak álca a nyilvánvaló cél leplezésére.

A státusz és a vele járó előnyök minden áron való megtartása érdekében ismételten rútul elárulta aktuális csapatát és trónra emelő mentorát. „Összefogással” felszámolta az akadékoskodó és egyre kellemetlenebbé váló testületi ellenzéket, majd a kontroll megszűntével a „lojális” ellenzékkel kötött gyalázatos titkos paktummal kivédte juttatásainak és mozgásterének indokolt és szükségszerű csorbítását.

Az új „széljárásra” (kormánytöbbség a testületben) tekintettel összefogást hirdetett, de mindvégig egyeduralomra törekedett. Megpróbálta az önjáró civil szervezeteket is befolyása alá vonni, s e törekvését a „szilvalek-VÁR” sikertelen bevételét követően sem adta fel. Sikerrel asszisztált a paktum partnere által életre hívott karácsonyi vásár elsorvasztásához, s jól példázza összefogásos együttműködésének valódiságát, hogy egykori szövetségese már nem csak a május elsejét, hanem a karácsonyt is külön ünnepli.

A Hadipark, az íjászat, a TDM, már „birtokon belül”, s a tendenciát látva idő kérdése, hogy a még kívül lévőket is befolyása alá gyűrje.

A módszerekben, mint láthatjuk, nem válogat. Ígéret, presszió, elismerés, juttatás, stb. mind ott vannak a fegyvertárában, s a mindkét politikai oldal által eredményesen alkalmazott alapítvány fegyvert is hadrendbe állítja, hogy a következő választáson is meglegyen az időközben erősen megfogyatkozott szavazóbázisa. Fogynak a nyugdíjas szimpatizánsok, frissítés, új erőforrás kell. A fiatalok megszólítása nem csak a szegfűsöknek és narancsosoknak, de a gesztenyéseknek sem sikerült. Majd a Prológ Nagyatád szirén hangja mozgósítja a hiányzó fiatalokat. Mert erről szólnak az új történések, akár hiszik kedves polgártársak, akár nem. Na de nyugtával a napot!

A látottak, tapasztaltak alapján felmerül néhány költői kérdés. Miért nem volt nyilvánosan meghirdetve a gála, s miért csak kiválasztott meghívottak élvezhették a közös összefogás jegyében bemutatott alapítványi műsort? Az üres és foghíjas széksorok arra utalnak, hogy rajtam kívül a meghívott távolmaradóknak is támadtak kétségei, fenntartásai az amúgy őszinte szándékúnak tűnő kezdeményezéssel.

Igaz, hogy közösséget az egyesülési jogra tekintettel bárki létre hozhat, de ha a hangoztatott összefogásról („mindenkivel együtt akarunk működni”) van szó, akkor miért csak a bürgermeister és hitvese az alapító (netán zárt alapítványról van szó)? A kuratórium összetétele sem az együttműködésre utal. Itt már nem csak a lóláb, de az egész ló kilóg!

Az alapításhoz szükséges minimális összeg (100.000 Ft.) ugyan meg sem kottyan megyénk leggazdagabb polgármesterének, de ha családilag jegyezte az alapítványt, akkor a gálaműsor nem kis költsége szintén reá hárul. Zakson mondanák erre sokan, hiszen a juttatásaiba ez is belefér. Azonban ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy a nem kevés költségtérítés ellenére a mi polgink előszeretettel számol el minden szál virágot és ropit, ezért szívesen megtekinteném a gála számláit (ha már a „konténeres számlákat” a mai napig nem láthattam). Mert ugye azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy a gála kizárólag a résztvevők önzetlen közreműködésével jött létre. A logisztikai költségek (pl. polgármesteri ülőgarnitúra oda-vissza fuvarozása) mellett felmerült a nem kevés intézményi alkalmazott (dekoratőr, technikus, vágó, takarító,) továbbá a Déryné Társulat közreműködőinek költsége, a meghívók elkészítéséről, kipostázásáról, az átadott díjakról, a készített filmekről és a gálavacsora költségeiről nem is beszélve. Az már csak hab a tortán, hogy az előcsarnokban tartott „fogadás” kíváncsi szemek elől való elrejtése céljából sebtében lefóliázták az épület északi üvegfalát, ami szintén a rendezvényt terheli. Lelki füleimmel már hallom is, hogy a költségeket az általunk ismeretlen támogatók állták. Elhiszem, de közintézmény közpénzéről lévén szó, a számláknak elvileg meg kellett születniük. Nagyatádon nem ez az első alapítvány, de gálára és közpénzfelhasználásra nem emlékszem.

Az alapítványt a tagdíjak, adományok, felajánlások, juttatások, támogatások, pályázatok mellett a szimpatizáns adófizetők is támogathatják adójuk 1%-val, de csak három esztendő múlva, pontosabban 2019-től, ami ugyebár az új választások éve. Tehát a bejegyzés időzítése sem a véletlen műve. Azt kétlem, hogy az Ákostól elpártoló kommunikációs szolgáltató a Prológ Nagyatád- hoz irányítaná át felszabaduló keretét, de abban biztos vagyok, hogy akad majd további mutyikra kész városi szolgáltató, aki szívesen a zsebébe nyúl a polgármester kisded játékainak támogatásához. Az alapítványok működése körüli anomáliák köztudottak. Elviekben, ill. az előírások szerint elsődlegesen gazdasági tevékenység céljából nem alapítható, politikai tevékenységet nem végezhet, de az elmúlt évek gyakorlata ezekkel szöges ellentétben áll. Így lesz ez a Prológgal is. Kell az ellenőrizhetetlen suska a jövendő kampányhoz, hogy az időközben „bekebelezett” civilek is önzetlenül hirdethessék polgármesterünk toxikus gondolatait, dicső tetteit.

Ui.: Ami pedig az alapítványi kezdeményezést illeti, csupán aktuális „felmelegítés”, mivel a nyomdai zászlótartó reaktiválását egy (nem gesztenyés) képviselő a javaslattevővel egyetemben már évekkel ezelőtt többször is szorgalmazta! Volt már kilobogózott „zászlós” Nagyatád, de már a zászlótartókból is csak mementónak maradt. Átvétele óta nem látható a városnak adományozott 56-os lyukas zászló, s a városháza előtti Székely zászló is a raktárban nyugszik (ha időközben nem lett az enyészeté).

Aztán menjünk egy évvel visszább!

2014. IX. Emlékeztető!

A kampányrajtot követően egykettőre megjelentek a postaládákban a különféle szórólapok. Köztük van a Nagyatádért Egyesület frissített csapatát bemutató kiadvány is, melyen a polgármester tájékoztatja híveit az ismételt ringbe szállásukról.

A rossznyelvek szerint a kötéllel összefogott jelöltek a főnök parancsára önként indulnak a megmérettetésen. Ha igaz, ha nem, a csapat az alakulás óta többször is „megújult”, aminek igen csak prózai okai vannak. Az újabb tagok is előbb vagy utóbb átlátják vezetőjük valódi céljait, s mint ahogy ő is elhagyta mentorát és csapatát, úgy katonái is más vizekre eveztek. A pótlás egyre nehezebb, de mindenki ismeri a szólást; amíg lószar van veréb is lesz.

Aki nem dobta sebtében a kukába a gesztenyés lapot, az ismét szembesülhetett MI PISTÁNK sok éve hangoztatott kijelentésével: „Nagyatád fejlődéséért, erősödéséért és a nagyatádi emberek boldogulásáért akarok dolgozni”!

Én magam is hiszem, hogy az akaratával semmi baj, de a gyakorlat valahogy többnyire mást mutat.

Ez év márciusi „ÉV értékelő!” jegyzetemben már közreadtam észrevételeimet, s bár több mint ezren cuppantak rá azért még sokan vannak, akik nem olvasták. Így a választások előtt a korábban olvasóknak sem árt egy kis emlékeztető a szavazó fülkébe menet előtt, ezért megismétlem korábbi jegyzetemet.  

A „MI PISTÁNK” két évtizedes tündöklése!

A sokak által oly nagyra becsült polgármesterünk minden év és ciklus végén örömódát zeng, hogy mily eredményes időszakot tudhat maga mögött vezetésével a mindenkori képviselő testület, s hogy a kiválóan elvégzett munka eredményéhez nagyban hozzájárultak a város polgárai is. Ennek kifejtését ugyan mindig mellőzte, de bizonyára nem másra, mint a befizetett adókra gondolhatott, mert egyéb „közreműködése” a történésekben a szavazópolgároknak nem igazán volt. Egy-két „öreg rókától” eltekintve a képviselők is csak szemlélői voltak a történéseknek, mert az utóbbi néhány kivételtől (vezetőválasztások) eltekintve, mindig az autokrata polgármesterünk elgondolása, akarata érvényesült. Természetesen minden határozat meghozatalánál a képviselő-testület mögé bújt, mondván, hogy nem ő, hanem a testület döntött így vagy úgy.

Akaratának, elképzeléseinek véghezviteléhez a korábbi négy ciklusa mindegyikében megvolt a szükséges többség, mert egyesületi holdudvarához minden esetben csatlakozott a korábbi párttársai alkotta szocialista frakció. Sajnálatos tény azonban, hogy a jelenlegi ciklus kormányzati többségét is felszalámizta, s továbbra is biztosította akaratának érvényesülését.

 A képviselők egy részét mindig „megvásárolta” (ingatlan, munka, státusz, stb.), az alulinformált, tájékozatlan képviselőket pedig egyszerűen lekezelte, vagy semmibe vette. Az önkormányzat működési szabályzatát saját érdekeinek megfelelően kénye kedve szerint módosítgatta, mert a jóváhagyáshoz szükséges szavazati többség mindig rendelkezésére állt. Az önkormányzati szakbizottságok véleményét rendre semmibe vette, ezért az elismert külsős bizottsági tagok az évek során lassan mind „elkoptak”, vagy időközben lemondtak tagságukról. Helyüket saját szervilis csókosaival töltötte fel, de még így is fittyet hány a bizottsági döntésekre, javaslatokra.

Az újabb és újabb ciklusok kezdetén aktuális négy éves városfejlesztési programban, s a mindenkori, de már sok éve érdektelenné vált közmeghallgatásokon ugyan nem ígér toronyórát lánccal, de fűt-fát igen, és azt be is tartja. Legalább is szerinte, mert a lelkes választói csak az elhangzott kiváló teljesítményre figyelnek, az elkövetett bakikat, az elmaradt ígéreteket nem látják, vagy nem akarják észrevenni.

Polgármesterünk bár sok alkalommal nyugtatta azzal a más véleményen lévőket, hogy észrevételeiket beépíti gondolkodásába, de valójában minden felvetést, ellenvéleményt eleresztett a füle mellett, s a maga útját járta. Bizonyára nem hallott még Antiszthenész intelméről, hogy; „Figyeljünk oda ellenségeinkre, mert ők az elsők, akik felfedezik hibáinkat”.

Egy rövid visszatekintés keretében a teljesség igénye nélkül nézzük mit produkált, és mit nem produkált az elmúlt közel két évtizedben a pártbizottságon szocializálódott csalhatatlan polihisztor polgármesterünk;

1. A rendszerváltoztatáskor „pangás éveinek” titulált első ciklust követően a helyi pártbizottság korábbi apparatcsikja a négy éves lapítást követően elérkezettnek látta az időt, hogy átvegye tétovázó elődjétől a marsallbotot és a város élére álljon. Célja elérése érdekében szembefordulva „anyaegyesületével” néhány követőjével kilépett a pártból, s csatlakozott korábbi felső vezetőjéhez, későbbi mentorához. Új köpenybe bújva, a korábbi MSZMP-társak által létrehozott Somogyért Egyesület szatellit szervezeteként megalapította a Nagyatádért Egyesületet, melynek gesztenyés lobogója alatt elnyerte a választáson a polgármesteri tisztséget.

      Természetesen az alulmaradt korábbi vezetője, lojalitásáról biztosítva csatlakozott (összenő, ami összetartozik) a győzteshez, így biztosítva a korábbi pártállam további befolyását, pozícióját. Ez a későbbi években meg- ismétlődött.

2. Megválasztása alkalmával megállapított tiszteletdíját néhány hónapon belül megemeltette, s az esetleges ellenvetések kivédése céljából helyettesének és a képviselőknek is javasolta a díjmódosítást. Ezzel egy időben élénk privatizációba fogott. Mindent eladott, ha kellett bagóért. Tucatszám értékesítette az önkormányzati lakásokat, kül és belterületi ingatlanokat, nem lakás célú helyiségeket, részvényeket, stb.
3. Aktuális alpolgármestere a tanúsított lojalitásáért „méltányos áron” megvehette a Korányi utcai gyógyszertárt, majd annak muzeális értékű berendezését. Újgazdára lelt a vágóhíd, a kivadári fürdő, a sportbolt, a rövidáru bolt, s a sportpályán lévő családi ház is.
4. A szükségeltetett „gazdasági holdudvar” kialakítása, a kellő támogatási bázis megteremtése érdekében igyekezett a jelöltjeit előnyös helyzetbe hozni. Egységes Önkormányzati kábeltelevíziós hálózat és városi tévé létrehozása, biztonságos és gazdaságos üzemeltetés indokkal első lépésben a városnak ajándékoztatta a kisközösségi kábelhálózatokat, majd a megkapott ajándékot és a teljes tévés piacot privatizáltatta úgy, hogy azt szintén egy kebelbarát vásárolhatta meg hosszú távú és kedvező részletfizetéssel „méltányos” áron. Ezt követően emelhette meg 41%-al a csatornák csomagdíjait, majd évente versengtek a döntéshozók egymással a csomagdíjak emelésére tett javaslataik városvezetőnk általi elismeréséért. Önkormányzatiságunk első nagyberuházása során kebelbarát képviselőtársa kivitelezőként csúszhatott a sportcsarnoki beruházással, mert a rossz minőségű anyagok beépítését, valamint a felmerült akkor sem csekély értékű 44 milliós kötbér elnézését polgármesterünk, s meggyőzött csapata elfogadhatónak ítélte, annak ellenére, hogy annak érvényesítését az akkori törvény is kötelezően előírta.
5. Megválasztása óta szép lassan, de alaposan megfogyatkozott a város mobilizálható ingatlan vagyona, annak ellenére, hogy a mindenkori regnáló kormányok ugyancsak kistafírungozták városunkat az átadott állami ingatlanokkal. A vagyoneladási bevételeket nem különítette el fejlesztésekre, hanem felélte a városüzemeltetés. Az általa emlegetett fejlesztésekből eredő vagyonnövekedés eladhatatlan létesítmény elemekből (sportcsarnok, uszoda, látogatóközpont, iskola, stb.) áll, amiből vészhelyzet esetén sem lehet forrást teremteni. A vagyon nagy része egyébként is a felvett hitelek fedezeteként be van/volt terhelve.
6. A várost az évek során a feje búbjáig eladósította, mert a vagyonfelélés mellett a működés biztosításához (sokszor fejlesztésre hivatkozva) felvett hitelek volumene az elmúlt évre már „csődszintre” emelkedett, amitől a regnáló kormány konszolidációja mentette meg településünket (is). Az egykori (2000. előtti) egy-kétszázmilliós kötelezettség állomány az elmúlt évben már a három milliárdhoz közelített, melynek zömétől (kettő milliárd forint) a két ütemben végrehajtott kormányzati adósságátvállalás következtében szabadult meg az önkormányzat, de nem a település lakossága, mint adófizető. Természetesen, ahogy a múlt évi ÁSZ (Állami Számvevőszék) jelentés is érzékelteti, a város csak mentőövet kapott a csődhöz, mert a bevételek továbbra sem elegendőek a település működtetéséhez. Újabb és újabb hitelek felvétele van folyamatban, s jelentős a kifizetetlen számlák összege is. A kötelezően előírt, és benyújtott nullás költségvetés Nagyatádon betarthatatlan.
7. Az adófizető cégek és a népesség csökkenését figyelmen kívül hagyva, az önkormányzati intézményi struktúrát nem módosította a helyzetnek megfelelően. Csökkentés helyett növelte az eltartandó intézmények számát, s a működtetést a „zsákmányhelyek” megőrzése érdekében hitelfelvételekkel biztosította. Mindig tovább nyújtózkodott, mint ameddig a takaró ért, s mindig a kormányokra mutogatott a hiányok okozójaként.
8. A képviselői lojalitások biztosítása érdekében az önkormányzati lakások mellett nem egy alkalommal a szakember ellátás biztosítását segíteni hivatott szolgálati lakásokat is elkótyavetyélte. Például az Erkel F. utca-i ingatlant, melyet a város cégével közpénzen történt szigetelést követően a forgalmi érték töredékéért játszott át magánkézbe, természetesen a képviselő-testület jóváhagyásával.
9. Máig érthetetlen az a rejtélyes érdekeltségi kapcsolat, mely a polgármesterünket a kempingünket bérlő, ill. üzemeltető Castrum Rt-hez fűzi. A bérlő hosszú évek óta bérleti díj csökkentésért, fizetési haladékért, tartozás elengedéséért kilincsel a tulajdonos önkormányzatnál, s soha nem eredménytelenül. Miközben folyamatosan díjhátralékban szenved, az engedmény soha nem marad el, s maholnap a város fog fizetni, hogy a bérlő üzemeltesse a létesítményt.
10. Hasonlóan érthetetlen kapcsolat fűzi városunk első emberét az önkormányzat tulajdonát képező Fontana Hotel üzemeltetőjéhez is. A 17 szobás, konyhával és étteremmel rendelkező 1032m²-es létesítményt bérlő, és üzemeltető Mobil Gastro Service Kft. tulajdonosa hosszú évek óta díjhátralékban szenvedett. Bár időközben csődbe ment, de új céggel és névvel MGS Fontana Kft-ként ismét elnyerte polgármesterünk bizalmát, aki újfent megszavaztatta további bérletként a már új cégnek a korábbi 1,7-2 millió Ft+Áfa éves bérleti díjjal szemben immáron 10.000 Ft+Áfa/hó díjért a komplett szálloda/panzió üzemeltetését. Az évek során „elengedett” díjtartozásról, közüzemi számlarendezésről nem is beszélve.

       Vállalkozó barát politikát hirdetett, de a díjhátralékos helybéli kisvállalkozó telephelybérletét a haladékkérelem ellenére felmondta.

11. A gazdasági élet ösztönzésének új eszközeként beindított rendszernek köszönhetően városunk is sikeresen pályázott anno, s a Gazdasági Minisztérium 116 milliós támogatásával létrehozta saját ipari parkját. A munkahelyteremtés jegyében remélt 800 új munkahelyből még száz sem lett, s a területet másfél évtized alatt sem sikerült benépesíteni. A kevés tőkével rendelkező kezdő vállalkozások „ingyenes letelepítése” helyett bevételnövelésre törekedve drága pénzért kínálta a területet. A kudarcot látva ismét csókosa gyarapítására használta a közvagyont. A betonüzem áttelepítése érdekében az értékesebb s nagyobb közművesített belterületi ipari parki ingatlant elcserélte egy kisebb, külterületi, közmű nélküli szántóterületre. Az elcserélt külterületre ígért és a csereértéknél „figyelembe vett” védősáv (fásítás) kialakítás az óta sem történt meg. Ugyancsak bevétel növelési szándékkal adta el később a terület egy részét az ipari parkba ugyan csak nem illő, de a rendezési tervmódosítással, önkormányzati rendelettel legalizált TESCO áruházláncnak, pedig a szükséges terület a parkkal szemközti oldalon (magánterületen!) rendelkezésre állt, de egyúttal oda a rendezési terv érdekes módon nem tette lehetővé a beruházást.
12. A város költségvetési üzemének hulladékkezelési tevékenységét megpályáztatásakor nem a pályázatbíráló bizottság által nyertesnek ítélt magyar önkormányzati szolgáltatóval, hanem a magántulajdonú osztrák céggel kötött szerződést, miután a testületet a bírálatot követő zárt ülésen „meggyőzte”. Miután az üzem speciális járműparkját (10 db.) jutányos áron eladta az új szolgáltatónak, az önkormányzat tulajdonát képező 7 ha-os hulladéklerakóját 100 Ft.+Áfa/évdíjért 10 évre bérbe adta a szolgáltatónak. Anno a bérlő 50 évre ítélte elegendőnek a lerakó kapacitást. Ezután a környék településeinek hulladékát is a város lerakójára hordta irreálisan alacsony árat fizetve az önkormányzatnak a szolgáltató, de e díjakat a vonatkozó törvény és a szolgáltatási szerződésben előírt rekultivációs alapban nem különítette el. A szerződés lejártakor ugyan még élt a törvény, de az elszámoltatás elmaradt, s polgármesterünk az új szerződésből már kihagyatta a vonatkozó passzust.

       A város hulladékát a korábbi 5 km. helyett most 50 km-re szállítják, jelentős lerakási díjért és szállítási többletköltségért. A hulladékkezelési szerződésekkel évek óta, s jelenleg is probléma van, mert a szerződő önkormányzat rendre a szolgáltató érdekeit képviselve, a városlakók hátrányára, kárára köti a gyakran törvénytelen megállapodásokat, szerződésmódosításokat. A Mecsek-Dráva programhoz több mint egy évtizede csatlakoztatta a várost, s miközben már a negyedik szolgáltató végzi a hulladékkezelést, s többszörösére növekedtek a díjak, a város semmilyen hozadékát nem érzékelheti a gigantikus összefogásnak.

       A szolgáltató a polgármesterünk elvtelen lojalitását térítésmentes szolgáltatásokkal hálálta meg, valamint a képviselők egy részére is VIP szolgáltatást nyújtott (Német Bundesliga meccs élőben egy kis sörözéssel), ami ugyancsak kimeríti a korrupció fogalmát.

13. A hulladékkezelési szerződés lejártakor kötött új szerződésben a díjszabás átstrukturálásának köpenyében az aktuális törvényi előírást kijátszva, ill. megsértve, jelentős (33%-os) díjemelés terhét rótta a városlakókra. Az 50%-os kedvezmény ajánlatával nyertes pályázó a kedvezményt később eltörölve újabb többletköltséggel terhelte a szolgáltatást kényszerűen igénybevevőket. A felháborodást követően a polgármester a beígért korrekciókat (kisebb 50 l-es edényzet, valamint az eredeti díjkedvezmény mértékének és körének visszaállítása) a mai napig nem teljesítette, miközben a környező települések vezetői jelentős engedményeket harcoltak ki a közös szolgáltatótól.
14. A jelenleg már állami tulajdonban lévő, de a korábbi évtizedekben önkormányzati tulajdont képező kórház leépítésének is tevékeny részese volt polgármesterünk. A szűkös finanszírozás ellenére sajátjaként kezelte a kórház kasszáját. A likviditási gondokkal terhes nehéz időszak kezdetén 9 alkalommal összesen 184 millió Ft-ot vont el kérésekkel majd utasítással az intézmény kasszájából a város működtetéséhez. Nem csatlakozott a megyei egészségügyi informatikai rendszerhez, s elmulasztotta, illetve késedelmesen nyújtotta be intézményünk fejlesztési tervét a megyei egészségügyi koncepcióhoz. Az intézmény az elmúlt évtizedben strukturálisan leépült (az egykori 600 ágyas kórház ma alig 180 aktív ággyal rendelkezik), s az ingatlanok, műszerek berendezések többségének állapota sem felel meg a jelenkor színvonalának.

       A gyermek, szülészet, baleseti sebészeti osztály megszűnése mellett örökös szakemberhiány van, mely csak többletköltségekkel és ellátási hiányosságok (vidéki orvosok késve, vagy nem érkeznek meg a kiírt időben) mellett mérsékelhetők.

15. A későbbiek során privatizáltatta az intézmény működtetését és vagyonkezelését, s az intelmek és tiltakozások ellenére egy tőkeszegény, tapasztalatlan „nyertessel” kötött szerződést, majd a nyertes továbbpasszolta a nyereményét a leánycégének, s hogy helyi adót se kelljen fizetnie - polgármesterünk aktív passzivitása mellett - átalakítatta nem fizetős céggé (nonprofit Kft.), ezzel a trükkel jelentős adóbevételtől fosztva meg városunkat. A több biztosítós egészségügyi rendszer bevezetésére, a vizit és kórházi napidíjra, pályázati forrásokra spekuláló cég számításai nem jöttek be, ezért a szerződésben foglalt kötelezettségeinek folyamatában nem tett eleget. Ennek ellenére az önkormányzat passzív szemlélője volt csak a folyamatnak, majd rendre hozzájárult a szerződésben vállalt, de nem teljesített feltételek partnere igényei szerinti teljesítéshez, egyszer sem vetve fel a szerződés esetleges felmondásának lehetőségét. A privazitátor által szerződésben vállalt beruházásainak határidős teljesítésének elmulasztásai miatt a tüdőgondozó épületét és az ötvösi kastélyt sem tudta visszaadni, ezért az önkormányzat az időközi „államosítás” következtében e két ingatlant kompenzálás nélkül elvesztette, ezzel is több tízmilliós kárt szenvedett a város.
16. A megfontolatlan intézményi struktúrafejlesztés felesleges többletköltségeket rótt és ró az önkormányzatra. A város különböző, egymástól távol lévő helyein lévő sportcsarnok, strandfürdő, tanuszoda, gyógyfürdő üzemeltetése csak létszámtöbblettel és rossz kihasználtsággal biztosítható. Ugyanígy felesleges és megalomániás beruházások (Bárdos iskola, kollégium, művelődési ház) elhibázott funkciókkal, kihasználhatatlan térmértékekkel többlet fenntartási költséggel járnak.
17. A város tulajdonát képező vízi közmű hálózat üzemeltetésére kötött szerződés koncessziós díját, a polgármester a mindenkori testület mögé bújva a szerződési és törvényi kötelmek ellenére más célra használja, folyamatosan feléli. Az elmúlt két évtizedben több mint 600 millió Ft. koncessziós díj nem lett visszaforgatva az ivóvíz és szennyvíz közműhálózat rekonstrukciójára. A többnyire láthatatlan (talajban lévő) hálózat állapota ismeretlen, s „időzített bomba”. Az idővel aktuálissá váló vezetékcserék elviselhetetlen terheket róhatnak önkormányzatunkra.
18. A rendeletileg támogatott és folyamatosan pályázható panelprogramból Nagyatádon semmi nem valósult meg. Miközben a megyeszékhelyen több mint 4000 lakás került felújításra, városunkban egy sem. Nagyatádon 1700 lakás volt érintett, de csak egyetlen társasház nyújtott be elfogadott eredményes pályázatot. Polgármesterünk mondvacsinált ürüggyel meghiúsította a támogatás igénybevételét, s a vonatkozó önkormányzati rendeletet is hatályon kívül helyeztette. Ezzel 80 millió Ft. támogatástól fosztotta meg a közösség lakóit. Amennyiben Ormai legalább annyira fontosnak tartotta volna annak a mintegy 5000 érintett ember életkörülményein történő javítást, mint amennyit a látványberuházásokra fordított, akkor legalább lett volna értelme a város eladósításának.
19. A különböző Uniós projektek önrészének finanszírozása céljából Nagyatád kötvény kibocsátást kezdeményezett és fogadtatott el a tájékozatlan képviselőkkel. A svájci frank alapú 900 millió Ft-os 15 év futamidejű, 2 év türelmi idejű, 3,2% kamatozású hitel nagyobb részét egyéb célokra költötte, ezért a későbbiekben felmerülő önrészek befizetésére újabb hiteleket kellett felvenni.

      Ezt megelőzően azonban - a kitudja miért és hogyan - elkötelezett polgármesterünk a hitelnyújtó bank kérésére a kedvezőtlen árfolyamváltozásra hivatkozva külön ügynöki díjat is fizettetett az önkormányzattal.

      A törlesztést a város nem tudta kiszorítani költségvetéséből, s még a kamatok fizetése is gondot okozott. Egy csődkerülő újabb lehetőséggel élve a régi kötvénycsomagot, a hitelfelvételi törvényi korlátot megkerülve, költségvetésen kívüli átfuttatással, jelentős többletköltséggel újabb (Atád2) kötvényt bocsátott ki új feltételekkel. A szintén svájci alapú, 25 év futamidejű, három év türelmi idejű, változó kamatozású hitel a futamidő végére több mint 3 milliárd Ft. kiadást eredményezett volna az önkormányzatnak.

      A város ezt a hitelt sem tudta volna rendesen törleszteni, de a kormány szerencsére időben átvállalta ezt az adósságot, s így megmenekült a csődtől Nagyatád.

      Ciklusprogramjaiban sokat markolt, keveset fogott. A sikererpropagandáját áhítattal hallgató hívei nem emlékeznek, vagy nem akarnak emlékezni a korábbi évek ígéreteire. Gondoljunk vissza és nézzük meg, hogy hol tartanak a megvalósítások. Hol van az időskorúak lakóparkja, az időskorúak alapítványa, a fiatalok háza, a military park, a Nagyatád –kártya, új, ill. kibővített állatmenhely, forgalomlassító a Jókai lakótelepen, hiányzó utcanév táblák pótlása, kommunális és iparűzési adó csökkentése, csapadékelvezetők karbantartása? Mikor lesz Segesdig, Lábodig és Ötvöskónyiig érő kerékpárút, új termálkút, közösségi ház a vasúton túl és Henézben, Nagyatád Hírlap, gyalogos híd a csónakázótó szigetére, turizmust támogató TDM (Turisztikai Desztinációs Menedzsment) Dráva mente élővilágát bemutató állandó kiállítás a Látogatóközpontban, Bodvicai talpas ház helyreállítás, Taranyi-Berzencei utat összekötő út, és új munkahelyek?

20. A másfél évtizede ígérgetett „közös klozet” a trafóház mellett állítólag fél éve készen áll, de akkor miért vár az „avatással”, ill. az üzembe helyezéssel a polgármester a város napjáig? A választások előtti szalagátvágás most is fontosabb számára, mint a sokat hangoztatott idegenforgalom színvonalának mielőbbi emelése. A várost elkerülő út építését is sok-sok éve hangoztatja, de a jóváhagyott tervek, a kivitelező megléte ellenére a mai napig még egy kapavágás sem történt.
21. Máig is homályos a kollégium felújítása alkalmával a terv és a kiviteli költségvetés szerinti tojáshéj színű nyílászárók helyett a milliókkal olcsóbb fehér szerkezetek beépítéséből keletkező díjcsökkentés elmaradásának, valamint a kiszerelt öntöttvas radiátorok, a temető régi kerítésének, valamint a laktanya területéről „elpárolgott” kazánok és egyéb „vashulladék” sorsa.

      Az egykori 10%-os helyi munkanélküliség a tervezett 4-5% helyett pillanatnyilag 28,1% annak ellenére, hogy fiaink és lányaink jelentős része Ausztriától az Egyesült Királyságig kényszerűségből szétszóródtak Európában, s nem a városi közmunkások számát gyarapítja, s semmit nem nőtt a város tőkevonzó képessége! Az országban 24 dinamikusan fejlődő kistérség van, de egy sem a Dél-Dunántúlon. Vannak fejlődő, felzárkózó, stagnáló és lemaradó térségek. Nagyatád a lemaradó kategóriába tartozik jelenleg is, Lengyeltótival osztozva a dicsőséges besoroláson.

22. A szennyvíztelepi bűz megszüntetésének több évtizedes sikertelenségét követően a cél érdekében felvállalta a térség gigantikus szennyvíz beruházási programjának gesztorságát. A térség szennyvízének behozatala a városba a lakótelep mellé, s a járásnyi közműrendszer üzemeltetési többletköltsége (átemelő szivattyúk, emelkedő díjak) jelentős mértékben fogja megterhelni az érintett településeket, ill. azok lakóit (nem lesz rezsicsökkentő), akik az előzetes hozzájárulást is többnyire hitelből fedezik.
23. A Bárdos projekt (Bárdos iskola felújítása, bővítése) során a kivitelezés jelentős csúszásáért megjáró minimum 300 milliós kötbért ismeretlen okokból kifolyólag (ahogy a sportcsarnoknál is) el akarta, s a presszionált peresítés ellenére továbbra is el akarja engedni. Még eszébe sem jutott senkinek, hogy a több mint egy éves csúszás miatt viselt kárt a kártérítés a kötbéren felül is megjárna, s esetleg azt is be kellene vasalni. Vajon miért? Kérdéses az is, hogy a kötbért miért nem hívatta le a szerződés szerint nála lapuló bankgaranciából, vagy a bankgarancia nem nyújtott fedezetet a kötbérre, vagy lemondott a szerződéses bankgaranciáról? Miért nem csak a különbözetet peresítette, ha volt, de nem elegendő nagyságú a bankgarancia? Kérdés az is, hogy a késedelemért a városnak megjáró napi 10 milliós kötbér esetén miért hosszabbította meg sorozatban a teljesítési határidőket? Miért nem volt fontos a polgármesternek, hogy a gyermekek és a tanárok az aláírt eredetei szerződésben foglaltak szerint egy évvel korábban élvezhessék a megújult intézmény előnyeit?
24. Az évek óta húzódó művelődési ház felújítását megelőzően figyelmetlenül járt el a kivitelező kiválasztásnál. Miután az első nyertes pályázó becsődölt, a második esetben sem kellő körültekintéssel (vagy nagyon is megfontoltan?) járt el. A szükséges munkaerő kapacitással és forgótőkével nem rendelkező nyertes konzorcium az építkezés során a polgármester új rezidenciáját rekord gyorsasággal felépítette ugyan, mi közben a művelődési házat nem fejezte be.
25. A törvényi változások alkalmával a szervilis testület segedelmével, polgármesteri díjazását a keretek sajátos értelmezése alapján az egekbe emeltette. Így fordulhatott elő, hogy a tízezer lakosú város vezetője százezres városnál járó bért, és költségtérítésnek nevezett díjat vesz fel sok év óta, miközben a város költségén a hivatali gépkocsit használja megyei közgyűlési munkássága érdekében is (amiért külön térítést kap). Kiváló teljesítményét hangoztatva több éven keresztül 2-4 millió Ft-os jutalmakat is megszavaztatott magának. De még ez sem volt elegendő, mert a megemelt költségtérítése mellett több alkalommal kifizettetett szabadságmegváltás címén is 2-3 millió Ft-ot, ami a járulékokkal nem kis terhet rótt a költségvetésre. A vonatkozó rendelkezésekre tekintettel a városban rajta kívül egyetlen embernek sem fizettek ilyen jogcímen.
26. Az éves közmeghallgatás intézményét kiüresítette. A renszerváltoztatáskori 200 fős érdeklődő hallgatóság a polgármester hozzáállása miatt mára teljesen elfogyott. A testületi tagok kiskorúsítása, a vonatkozó szabályzat módosítgatása, az egyenes válaszok elmaradása eltántorította az érdeklődőket a részvételtől.
27. A közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvényt sajátosan értelmezve rendre szabotálja, vagy megtagadja az igényelt közérdekű adatok kiadatását. A Bárdos ügyben elvesztett ez irányú per sem tartja vissza, hogy újra és újra akadályozza a közérdekű adatok, információk elérését. Jelenleg is azonos irányú per van folyamatban, mely várhatóan ismét a hivatal elmarasztalását eredményezheti.
28. Zsákmányosztó hatalma érdekében új csapatát is cserbenhagyva elárulta mentorát. Elfeledve az általa élvezett világjárást (Kínától a Baltikumig?) és sokmilliós juttatásokat. Neki természetes az is, hogy megyei képviselői tisztségéről és főként az azért járó anyagi juttatásról annak ellenére sem mond le, hogy azt a szervezetet, amely oda bejuttatta elárulta, annak vezetőjét megalázó procedúrának vetette alá, míg maga a saját aláírásával elvállaltakat sem tekinti becsületbeli ténynek.
29. Magyarságtudatból többször is „jelesre” vizsgázott. Azon az ominózus decemberi napon, széleskörű és hatékony propagandája eredményeként Nagyatád gyalázatosan leszerepelt, és megbukott szolidaritásból. Amíg a külhoni magyarok kettős állampolgárságához szükséges törvény megalkotását támogató IGEN szavazatok száma országosan 51,6%, megyei szinten 54,7%, Csurgón 60,7% volt, addig a nagyatádiaknak csupán 43,5%-a ítélte úgy, hogy a külhoniakkal való összetartozást kívánatos az állampolgárság megadásával erősíteni.
30. A vörös csillagot legnagyobb sajnálatára már nem tűzetheti fel a városháza homlokzatára, de lojalitását demonstrálva a történtek ellenére felhúzatta egy kis időre a székely lobogót, s az uniós zászlótól sem idegenkedik. A városnak adományozott 56-os lyukas zászlót azonban az átvétel óta rejtegeti.

Sorolhatnánk még polgármesterünk kisded játékait napestig, de hiába, mert elfogult, alulinformált, tájékozatlan hívei és szervilis képviselőtársai elnézik minden botlását, fenntartás nélkül elfogadják minden intézkedését.

A dolgok jelenlegi állása szerint sajnos potenciális ellenjelölt hiányában, ha nem kisé izgalommal is, de készülhet hatodik ciklusa megkezdésére, ámokfutása folytatására. Írom mindezt annak tudatában, hogy anno 1994-ben a nyíltan hirdetett voksommal támogattam az időközben méltatlanná vált polgármesterünket. Már korábban beláttam tévedésem, amiért jegyzetemben elnézést kértem, s bár tévedni emberi dolog, de megismétlem, „NEM ILYEN LOVAT AKARTAM”!

Aki a fentiek ellenére úgy ítéli, hogy valóban „értékteremtő évek” állnak a MI PISTÁNK által vezetett város mögött, az októberben húzza be ismételten az X-et Ormai István neve mellé, és élvezze, vagy tűrje továbbra is áldásos tevékenységét.

Néhány évi szünet után ismét meglátogattam helyi képviselő-testületünk ülését, tekintettel az új felállásra.

Ránézésre nem tűnt tragikusnak a kormánypárt hatalmas zakója, mert a polgármester hat fős „csapatával” átellenben ötfős „ellenzéki” képviselőt láthattak az érdeklődők. Itt inkább a helyi TV esetleges nézőire gondolok, mert a helyszínen rajtam kívül egyetlen kíváncsi polgártársat észlelhettem az irodavezetőkön kívül.

A látszat sajnos néha csal, mert ugyan öten vannak a nem „gesztenyés-prologosok”, a tényleges arány valójában 11:0 a polgármester javára. Miért? Mert a MI PISTÁNK „meggyőzte” mindegyiket. A részleteket ez alkalommal mellőzöm, s ki-ki fantáziájára bízom.

Az ülés a lehető leg ideálisabban zajlott le, minden akadékoskodás, fennakadás nélkül. Ottlétemig (55 perc) 15 előterjesztés ment át, mint kés a vajon. Igaz, hogy érdekfeszítő napirend csak egy volt közöttük, de akkor is ragyogó előkészítésről, tökéletes testületi összhangról tanúskodott a huszáros tempó.

Ez mellett apró szépséghibának tűnik, hogy a város minden lakóját érintő napirendi kérdés (a kommunális adó emelése) sem zökkentette ki nyugalmából, a „Néma levente” szerepére kárhoztatott sztoikus képviselőket.

Hallgatásuk (legalábbis számukra) érthető, hiszen nem történt semmi különös, csupán a sok-sok kisnyugdíjas Mariska nénit és Pista bácsit érintő kommunális adó 33%-os emelését hagyták jóvá zokszó nélkül egyhangúan.

A „jelmagyarázat” szerint (hogy az érintettek is értsék) azért kellett most ennyit emelni (9000-ről 12000-re), mert 8 éve nem emelték, s az ebből befolyó 17 millióra életbevágóan szüksége van a város „viharvert” költségvetésének. Mondhatnánk, hogy bagatell összeg ez a rongyos 3000 forint, pedig nem egy polgártársunknak felemészti a 2,7%-os nyugdíjemelését, de ezt most hagyjuk.

Nézzük inkább azt, hogy miért nem emelt 8 évig a MI PISTÁNK kommunális adót? Nos, azon egyszerű oknál fogva, mert a korábbi két „vészterhes” ciklusban (a kormánypárti frakció még jó kondícióban volt) nem csak jelentős népszerűség és szavazóbázis vesztéssel járt volna, de politikai szempontból egyenesen „öngyilkosság” lett volna mindenkit érintő adót emelni. Most, hogy a narancsosok már nem rúghatnak labdába, s „munkaviszonya” is a végéhez közeledik, bármit megtehet az „utánam a vízözön” jelszavával. Ahelyett, hogy hallgatna „bűnbánó pentitó” szerepébe kényszerült egykori balján ült jobb kezére, s a kiadások mérséklésére törekedne, újra és újra herdálja az adófizetők nehezen megkeresett pénzét. Ha csak a közelmúlt értelmetlen kiadásait nézzük, már is kitűnik, hogy mire ment el a tervezett, és jóváhagyott jövő évi adóemelés összege.

Itt van mindjárt a máig megválaszolatlanul hagyott kérdés. Mi szüksége van a jelentős feladatcsökkenést szenvedett önkormányzatnak kettő alpolgármesterre? A kegyvesztett egykori képviselő megpróbálja megválaszolni, (inkább megideologizálni), hogy a politikai sakkjátszmák keretében szükséges évi 8 milliót kifizetni teljesen értelmetlenül, amikor a polgármester évtizedek óta nem veszi ki a szabadságát, s mindig is lazán megbirkózott egyedül is a feladatokkal. Ugyan csak érthetetlen a testület magatartása a polgármester szabadságolásának és jutalmazásának kérdésében. Az elmúlt ciklusok során több mint 20 millió adóforintot hagytak jóvá a polgármester részére. Mint munkáltatók, minden ciklusban kötelezhették volna (mint mindenütt minden munkavállalót) az éves szabadságának letöltésére. Ehelyett most is asszisztáltak a szabadságmegváltáshoz, ami cca. 3,2 millió kiadást jelent a költségvetésnek. Ehhez jön még a közelmúlt pervesztése miatt újabb cca. 3,5 millió kiadás, a jogtalanul elbocsátott önkormányzati dolgozó javára.

Nem kapirgálok tovább, ez nem demagógia, mert így is látszik mire „fogy” el a jóváhagyott adóemelésből várható többletbevétel.

Az elmúlt hetekben sokévi hallgatás után úgy érzékelem, hogy megtört a csend. Az interneten nem csak a jegyzeteim kommentjeként, de a facebook-on is többen megnyilvánultak a felmerült kérdésekben. Ehhez jelentős lökést adott a „fogalmazás gátlóként” megszűnő „frakciófegyelem” a leköszönt képviselők esetében, akik kellő rálátással és információval rendelkeznek, az esetleges „össznépi” vita kialakulásához.

Remélem, hogy sok éves tapasztalatukkal nem csak szerecsenmosdatóként, hanem igazi közéleti szakértőként alkotott hozzászólásukkal bizonyítják a képviselők által hangoztatott, de nem gyakorolt lokálpatriotizmusukat.

Nos, nem hallom, mit susognak a Széchenyi park gesztenye fái, de azt hallom, hogy min csemegéznek a város „jól értesült” lakói.

Mondhatnám a Skorpió zenekart idézve, hogy „újra dübörög a banda” (ami igaz) de valójában nem erről van szó.

A „rossznyelvek” szerint, amint azt a legutóbbi kommentező is pedzegeti), a településünk ALPOLGÁRMESTER-i státuszát úgy árusították ki, mint piacon az almát. Állítólag 10 milla volt az ára, s a bevétel a „kiskorú” alapítvány számláján landolt.

Először jót derültem a nem hírlapi kacsán, de miután több irányból, s több forrásból is hallottam, elgondolkodtam, miközben lehervadt arcomról a mosoly.

Eszembe jutottak a korábban megtörtént konkrét esetek országszerte, valamint a „megtapasztalt” szomszéd vár esete, ahol szintén vásárolták a kellően kamatozó „státuszt”.

Mivel jó néhány kérdés merült fel bennem, s hosszabb rövidebb távollétek miatt alulinformált voltam, gyorsan az elérhető hírforrásokhoz fordultam hiánypótlásért. Sajnálatomra sem az Atádhír, sem a NVTV tudósításaitól nem lettem okosabb, ezért a város honlapján próbáltam hírmorzsákat összeseperni. Meglepődve konstatáltam, hogy a képviselő testületi ülések jegyzőkönyvei nyolc hónapja hiányoznak az előterjesztések mellől. Nosza, irány a könyvtár, ahol hiányos borítékokat találtam, jegyzőkönyvek nélkül. A kormányhivatalhoz fordulva értesülhettem, hogy az előírás szerinti 15 napos beküldési határidő ellenére, augusztus óta ott sem láthatják a jegyzőkönyveket.

Van ám „hivatali” tolerancia, csak az adófizető polgár próbálná meg így értelmezni, ill. betartani a határidőket. A hivatalunk létszámhiányra hivatkozva késlekedik, de bezzeg kettő alpolgármesterre futja.

Ezek után, jobb híján ellátogattam néhány vendéglátó egységbe s a városban is bóklászva próbáltam mozaikkockákat gyűjteni, hogy összerakhassak valami elfogadható, meggyőző képet a kulisszák mögötti helyzetről. Segítségül hívtam korábbi jegyzeteimet is, s olvasásuk közben összefüggéseket vélő fura gondolataim támadtak.

Emlékszik még valaki a 2013.08.03.-i (Elkészült!), jegyzetemre? Érdekes emlékeztető, melyhez „passzolnak, mint kulcs a zárba” (Fenyő Miki) a 2014.02.25-i (Soron kívüli!), valamint a 2015.12.20-i (Nagyatádi prológ) jegyzeteim.

A felmerülő „költői” kérdések a következők:

Kik a Prológ alapítvány létrehozói, „ügyvivői”? Kik alkotják az alapítvány kuratóriumát? Miért az alapítvány nevével futnak és futottak a „városi” rendezvények, amikor erre hivatott a város művelődési csapata, s gyakorlatilag is ők intéznek mindent? Ki fizette a rendezvények logisztikai költségeit? Kik fizettek be és mennyit az alapítvány számlájára, mint „támogatók”?

A polgármester rezidenciáját felépítő „konzorcium” miért nem tudta befejezni a bevállalt művelődési ház felújítást?

Miután adósa maradt az önkormányzatnak, a polgármester („testület”) miért engedett el a tartozásból? Ha a laktanyában a későbbiekben vásárolt ingatlan árát utólagos hozzájárulással részletekben tudta kifizetni, akkor hogyan tudta támogatni a Petőfi téri napokat (netán az alapítványt)?

Nem furcsa, hogy ilyen előzmények után Uniós pályázatot nyer önkormányzatunknál?

Mi a biztosíték, hogy a most „elnyert” Baross 1. alatti irodaház felújítását (152 millió Ft.) ezúttal maradéktalanul és megfelelő minőségben el tudja végezni?

Nos, aki ismeri a válaszokat, az elgondolkozhat azon, vajon lehet e valóságalapja a közszájon forgó, kulisszák mögötti bizniszezésnek.

Ui.: A prológ kasszájában: 2015-ben 224.000 Ft.

                                       2016-ban 4.800.000 Ft.

                                       2017-ben 4.700.000 Ft.

                                       2018-ban 5.200.000 Ft.

Ha igaz a szóbeszéd, akkor 2019-ben cca. 16.000 Ft.????

Az Atádhír jóvoltából megtudhattuk, hogy „felszállt a fehér füst”. Mielőtt a KDNP hívek pánikba esnének, megnyugtatásul jelzem, nem új pápát választottak, csupán megalakult Nagyatád város új képviselő-testülete.

A lottón ugyan 62 éve nem nyerek, de ezúttal bejöttek a „számaim”. Ahogy azt előző napon „tippeltem”, a MI PISTÁNK nem hazudtolta meg önmagát, s kőbevésett tételei szerint cselekedett. Bár településünk lélekszáma a statisztika szerint 10 ezer feletti, de valójában jó, ha 9 ezren élnek a városban. A kormány a korábbi önkormányzati feladatok túlnyomó többségét átvette, s ennek megfelelően költségvetésünk is a korábbi töredékére csökkent. A vonatkozó 2011 évi CLXXXIX törvény egy alpolgármester választást ír elő kötelezően, de nem tiltja meg az ettől való eltérést, ezért élve a lehetőséggel a város anyagi körülményeire fittyet hányva régi-új polgármesterünk ismételten egynél több alpolgármestert javasolt, illetve szavaztatott meg. Nem törvénysértő ugyan, de az etikát is mellőzve felettébb ésszerűtlen. Nézzük miért.

Az alpolgármesteri munkakört a polgármester helyettesítésére, és munkakörének részbeni átadására szánta a törvényhozó. A korábbi ciklusokban is rendre két fő állt rendelkezésre a polgármesteri teendők „segítésére”, de a jelentősen lecsökkent feladatok ellenére a polgármester soha nem tudta kivenni a szabadságát. Az Atádhír ugyan nem említette, de a mostani alakuló ülésen is egyhangú jóváhagyással döntöttek (ahogy várható volt) a polgármester ki nem vett 84 nap szabadságának megváltásáról (ami cca. 2,8 millába kerül). Kettő munka vagy tiszteletdíj mániás alpolgármester igaszaggató munkája mellett ugyan már miért nem tudta kivenni szabadságát a polgármester? A ”helyettesei” rosszul dolgoztak, netán henyéltek, nem végezték el a munkájukat? Akkor miért nem menesztette őket? Lehetősége van rá!

Csak érdekességként említem, hogy Barcson (Atáddal egyenlő létszámú város) beérik egy alpolgármesterrel (a prognózis szerint csütörtökön sem változik a helyzet), annak ellenére, hogy a kormánypárt a 8-ból 7 körzetet nyert meg. A 35 ezres Cegléden, s mi több, a 60 ezres Veszprémben is elég az egy alpolgármester. Első sorban a kormánypárti nagyvárosokban tobzódnak, s élnek a maguk teremtette törvényes lehetőséggel, hogy minél több katonájukat részesíthessék a zsákmányból (a Szocik is ezt csinálták, mert amúgy mindent a választópolgár fizet).

Emlékezzünk csak a korábbi „szólamokra”; „Zárjuk le az Ormai korszakot, vessünk véget a …..blabla-blabla. Hát eddig tartott az „ÚJ LENDÜLET”, ami az alakulás napján kipukkadt, mint a gumilabda. Na, így higgyünk nagyatádi polgárok a „plakáterdőnek” és az „igehirdetőknek”!

A testületben egyetlen képviselő sem akadt (pedig korábban többen is ígérték, hogy most aztán….) aki hangot adott volna  kételyeinek a két alpolgármester szükségességét illetően, noha most időben megtehették volna. Jó például szolgálhatott volna Balatonfűzfő esete, ahol a testület nem hagyta jóvá a függetlenként beszavazott polgármester előterjesztését, melyben az ellene indult vesztes kormánypárti ellenfelét javasolta alpolgármesternek. Kinyilatkozták a döntéshozók, hogy egy független polgármesternek ne legyen párt támogatta alpolgármestere. Na, ez a civil kurázsi, amiből egy csöppnyi sem lelhető fel Nagyatádon.

Az is érdekes, hogy a Nagyatádért Egyesületnek titulált, de valójában Ormai Istvánért Egyesület tagjai nem igazán részesültek a zsákmányból. Még az elnökük sem, aki pedig sokat munkálkodott MI PISTÁNK személyi kultuszának megteremtésén. Mindent tudó, mindent bölcsen elintéző, saját és az EGYESÜLET vezető szerepéről nagy hűhót csapó MI PISTÁNK átadta a selyemzsinórt régi „jobb kezének”, s feltette neki a közkedvelt lemezt?

„Gondolj apádra, ha rákerülsz a lapátra”!

Mint már előző jegyzetemben is említettem, a hála nem politikai kategória. A MI PISTÁNK anno a mentorát is hátba szúrta, pedig Ő megyei, mi több országos képviselő volt. Akkor mit neki egy civil elnök?

Na, bumm, és akkor mi van, mondhatnánk, hiszen korábban a FIDESZ is „ejtette” zongoracipelő alapszervezetünket, de micsoda különbség. A FIDESZ egy párt, a Nagyatádért Egyesület esetében egy „lakosság érdekeinek megfogalmazására, pártoktól független, nagyatádi emberek szabad társulásán alapuló szervezetről van szó”. Akik „elő akarják még inkább segíteni a fiatalok itthon maradását".

A történtek után kedves nyugger társak, lehet beszerezni az esetlegesen hiányzó számítógépeket. Lehet beiratkozni szép korúak számítógépes tanfolyamára, s gyakorolni serényen az internetezést, és a skype-olást. Nem árt egy okos telefon sem, mobil applikációk, WhatsApp, Viber, Messenger telepítések a gyermekekkel, unokákkal történő kommunikáció megkönnyítéséhez.

Az új alpolgármester s tudomásom szerint az új bizottsági bel, és kültagok többsége nem tagja a Nagyatádért Egyesületnek, de a polgármester még is úgy mutatta be őket mind, ha valamennyien az egyesület tagjai lennének. A gesztenyések szerepét hovatovább az Ormai família által alapított PROLÓG alapítvány veszi át a Nagyatádért Egyesülettől, a kissé átrajzolt gesztenyefa levéllel együtt. Amúgy a gesztenyések már régóta agonizálnak, hiszen tevékenységük a MI PISTÁNK egyhangú megszavazásában (pardon, jelölésében) merült ki. Összejövetelek, netán közös programok megritkultak. Internetes honlapjuk üres, szervezeti működés nem észlelhető (az elavult csoportkép /hol van már az 55 fő?/ a „töklámpa” csak pislákoló életjel).

 „Nem hatalmat akarunk, hanem lehetőséget a munkára”!, hirdeti oldaluk. Hát akkor jó munkát Elnök Úr, ha jegyzetem még a posztján találja!

Figyelemre méltó volt továbbá az alakuló ülésen, hogy a polgármester gratulált az új testületi tagoknak, de eszébe nem jutott megköszönni, a távozók eddigi „munkáját”. Aztán az sem piskóta, hogy az új alpolgármester nem bízott a felkészített képviselő társaiban, s amint a titkos szavazás egyhangú (11 igen) eredményéből látható, önmagára szavazott. No, comment!

„A kommunisták különleges anyagból vannak gyúrva”! Ezt a Sztálin által szült tételt Kádár apánk anno helytelenítette.

Azt hirdette, hogy a jól teljesítő elvtársaknak gratulálni kell, de nem kell dicshimnuszokat zengedeztetni.

„Mi felszámoltuk, a személyi kultuszt, s mindig is meg fogjuk gátolni annak visszatértét”, mondta Kádár János.

„Utódai” sajnos elfelejtették az egykor sokat hangoztatott igét, s így üthette fel fejét Nagyatádon (és országosan) a padlássöprögető Rákosi időket idéző újabb személyi kultusz.

Nem szükséges állandóan hajbókolni, nem kell nagy hűhót csapni a polgármester vezető szerepéről („majd a polgármester megmondja”). Elégedjünk meg azzal, hogy miénk a „megye leggazdagabb polgármestere”, s nem szükséges minden évben milliókkal megjutalmazni. Egyrészt azért, mert a nem kis fizetését (700 ezer+ korlátlan telefon és gépkocsi használat, stb.) azért kapja, hogy jól végezze a munkáját, másrészt pedig nem szorul rá. Az elmúlt évtizedekben egyetlen polgár sem akadt városunkban, akinek milliókat fizettek volna ki, szabadság megváltás címén.

Javaslom az új testületnek, hogy óvja meg szeretett polgármesterünk egészségét és törvényes szabadságát. A két alpolgármester „markoljon” oroszlánrészt a városvezetési feladatokból, s a munkáltatói jogokat gyakorló képviselők küldjék el MI PISTÁNK-at minden évben, a jól megérdemelt szabadsága maradéktalan letöltésére.

Ui. „Én is pártot, jelölő szervezetet képviselek” mondja a „meghiúsult” alakuló ülésen az alul maradt polgármester jelölt. Csak miheztartás végett jelzem, hogy bárki is jelölte, támogatta, a megválasztott képviselőnek a testületben a választópolgárokat kell képviselnie! Ezért is javaslom, hogy ne csak a polgármestert szolgálják, hanem ahogyan ígérték, a várost is!

Meglepődve olvasom az unikumnak beillő tudósítást az AtádHír oldalán. Ilyen még tényleg nem fordult elő Nagyatádon, hogy a szavazást követően nem alakulhatott meg sec perc alatt az új önkormányzati testület.

„Micoda capász” mondaná az oroszlán, miután a Radír Pók kiradírozta a fogait, mert tényleg nagy tragédia, hogy el kellett halasztani a „zsákmányosztást” („régi-új polgármesteri szabadság megváltás”, alpolgármesterek megválasztása, tiszteletdíjak emelése, bizottsági tisztségek) melyre a megélhetési politikusok türelmetlenül várnak.

Szánalmas nyilatkozatokat olvashatunk, többciklusos képviselők „szájából” mellyel reklamáló „jelölttársukat” szapulják. Ha ezt az újsütetű ifjonc „szűz” képviselők teszik, akkor nem csodálkozom, de a hat ciklusos polgármestertől és társaitól nem szép dolog. Az elmúlt évek során a bokros teendőik mellett is volt elég idejük, s bizonyára olvasták is a vonatkozó törvényt (A választási eljárásról szóló 2013 évi XXXVI. törvény)!  A terjedelem miatt eltekintek a részletes idézetektől, s csupán jelzem, hogy alanyi joga a kifogást emelő képviselő jelöltnek a jogorvoslati kérelem, amelyet egyetlen társa sem kérdőjelezhet meg, hovatovább jogorvoslati jog bármely választópolgárt megillet, s akkor lehetett volna igen sopánkodni, ha tolongottak volna a kifogások és fellebbezések, ne adj Isten a bírósági keresetek. Ehhez persze kellene egy kis civil kurázsii is. Lehet elhatárolódni, „felháborodni”, de elvitatni NEM! Lehet, hogy a műfelháborodások tetszenek a nézőknek, s a polgármester is értékeli a szervilis lojalitást, de a törvény adta jogával akkor is élhet a választópolgár, ha az egyeseknek nem is nyeri el a tetszését. A választott képviselők kinyilvánított véleményében tükröződő értékrendje semmi biztatót nem jelez a következő öt évre a demokratikus működés, az alapjogok érvényre juttatása tekintetében.

Ami pedig a „SVINDLI” (csalás) lehetőségét illeti, arra a kékcédulás választások óta ezeregy példa szolgál, ami Nagyatádon is előfordult nem egy estben. A választott és delegált bizottsági tagok valamennyien becsületes, jóravaló polgártársak, akikben a svindli gondolata sem merül fel, de mint köztudott, a lojalitás kifizetődő, és megér némi „gesztust” a kiválasztott tagoknak a későbbi újbóli „kiválasztás” reményében. Míg a kiválasztott bizottsági tagok „kisnyugdíjat” (35000Ft.) kapnak a választásnapi munkájukért, addig a delegált bizottsági tagok nem kapnak térítést (csupán mentesülhetnek a másnapi munkavégzés alól). Ezért aztán részükről nincs nagy tolongás a feladatért, s a jelöltek által delegált tagok többsége felkészületlenül, és lazán teljesíti megbízatását. Napközben gyakran dohányoznak, telefonálnak, idő előtt távoznak, vagy egyszerűen meg sem jelennek a szavazóhelyiségben. Az elmúlt 30 évben volt szerencsém több ilyen esetet személyesen is megtapasztalni, valamint durvább eseteket („kozmetikázásokat”) sok év után meggyónó bizottsági tagoktól meghallgatni. Egy szónak is száz a vége, a mostani választás eredménye is felettébb gyanús némelyik körzetben. Még nem állnak rendelkezésemre a végleges részletes adatok, de kíváncsian várom, hogy például a 8 sz. választókörzetben a jelöltekre leadott 530 szavazat mellett hány érvénytelen szavazólap volt és kinek a nevére szólt. Bár a hála nem politikai kategória, azért érdekes, hogy a VII. és VIII. választókörzet beágyazott agilis képviselője is elvérzett a választáson. Mindketten odatették magukat az elmúlt években választóikért, mégsem kellettek. Vajon miért? Az is érdekes, hogy hogyan lesz valaki 34 szavazattal képviselő. Természetesen ezen kívül is érdekel néhány dolog, ami napokon belül kiderül, de még várni kell az igazság pillanatára.

A VÁLASZTÁS MARGÓJÁRA:

Amint az várható volt, a helyi választás a „gesztenyések” (Nagyatádért Egyesület) győzelmével zárult a kormánypárt hatalmas zakója mellett. A Mi Pistánk „új generációs” csapata jó választás volt oly annyira, hogy a listán várakozó „jobb keze” hoppon maradt. Holnap kiderül, hogy kap e gyógyírt a sebeire, vagy végleg ejti a polgármester, s nem lesz „külsős” alpolgármester, netán bizottsági tag sem. Az elsöprő többség birtokában bármit megtehet a polgármester, s annak az ellenkezőjét is. A prológ alapítvány születése óta úgy érzékelem, hogy az egyesület csillaga leáldozóban van, mert „a mór megtette kötelességét, a mór mehet”. A mostani győzelem után már nem lesz szüksége Mi Pistánk-nak a gesztenyés logóra, sem a csapatra. Utódjelöltjét (pénzügyminiszterét) beülteti maga mellé, s szervilis holdudvarával kontroll nélkül azt tesz a jövőben, amit akar. Bár a városnak „ÚGY HIÁNYZIK, MINT ABLAKOS TÓTNAK A HANYATTESÉS”, azért a biztonság kedvéért még beemeli másod alpolgármesternek maga mellé a FIDESZ „lojális összekötőjét”. Miért éppen őt? Mert a vesztes jelölttárs (FIDESZ elnök) kellőképpen ki van stafírungozva „zsákmánnyal”, s egyébként is …….!

Az MSZP-DK koalíciós produkciója kész röhej, bukfencüket megérdemlik. Több évtizedes tapasztalat birtokában dilettáns (vagy tudatos) módon álltak a választásokhoz. Nem elég, hogy ketten együtt (MSZP-DK) sem tudtak indítani minden körzetben jelöltet, még megbízható tagokat sem tudtak delegálni a választási bizottságokba. Ezen persze sopánkodhatnak a vert seregek katonái, mert mindkét bukott alapszervezet elnöke ott ül a Megyei Közgyűlésben.

Szóval ez is egy érdekes választás volt ez idáig ismeretlen mutyikkal, de előbb vagy utóbb minden kiderül, s magyarázatot kaphatunk a történtekre. Már egy nap múlva is többet tudhatunk. Ezt főzte most Nagyatád! Jó étvágyat hozzá.

A kérdésre keresem a választ, mert úgy érzékelem, a kollektív „fosás” változatlanul uralja a várost, de lehet, hogy tévedek, s csupán „fecseg a felszín, hallgat a mély” esete forog fenn.

Kukaságra ítélt blogom múlt heti jegyzetére kapásból 200-an cuppantak, de valami oknál fogva egyetlen komment, illetve annyi sem reagált pro vagy kontra a személyes észrevételeimre.

„Ki a régit emlegeti, fusson ki a fél szeme, aki pedig elfelejti, annak mind a kettő”! Nem én mondtam, de már többször is hallottam, s ez jutott eszembe.

„A fiatalok azt szűrik le tanulságul, hogy a hitványság sohasem nyeri el büntetését e földön, ellenkezőleg; jóléthez vezet”! Az idézet szerzője számomra ismeretlen, de osztom véleményét.

Elég a TV napi híreit meghallgatni, s már is kőkeményen megalapozott a fenti sommás megállapítás. A korábbiaknál is brutálisabb kampány során rengeteg „SÁR” fröccsen a jelöltekre, s ember legyen a talpán, aki nyugodt lelkiismerettel, fenntartások nélkül állhat ki választottja mellett.

A hitványság, a felszínre került mutyik minden oldalon megtalálhatók, de ennek ellenére „minden cigány a maga lovát dicséri”, függetlenül, hogy milyen „teher” húzza jelöltje vállát. Ezt rajtam kívül is minden polgártársam észlelheti, érezheti, de még sem adnak hangot észrevételeiknek, esetleges nemtetszésüknek egyetlen szóval sem.

Bezzeg a szórólapokon záporoznak az ígéretek, hogy kezüket-lábukat törik a jelöltek a közösségért, csak szavazzon rájuk a választó. A múltat ugyan nem firtatják, de a jövőről is homályosan fogalmaznak, nehogy később számon lehessen kérni. Nem a problémákról, hiányosságokról beszélnek, hanem arról, hogy azok megoldása csak elhatározás és akarat kérdése. Egy héten át tudnék értekezni a korábbi évek hiányosságairól, meg nem valósult ígéretekről, de a jelöltek valamiért ódzkodnak zászlaikra tűzni a konkrét ügyeket.

„Célom, hogy segítséget nyújthassak a választókörzetben élők problémáinak megoldásában”. „Megválasztásom esetén a város további dinamikus fejlődését kívánom segíteni, kerülni a politikai érdekek mögötti árnyékharcokat, a tiszta beszéd és tiszta gondolkodás igényének hangsúlyozásával” ígérik a jelöltek!

Igen, szavazzanak rám, s én mindenben egyet fogok érteni a polgármesterrel, akkor is, ha nem az egész közösség, csupán egy szűk csoport érdekét szolgálja az előterjesztés (mert első a frakció fegyelem).

Ezen az alapon 100 tagú testületet kellene megszavazni (már ha a törvény engedné) mert minden jelölt „megfelel az elvárásoknak”.

Az ígéret cunami hallatán nyugodtan mondhatnánk, hogy Nagyatádon „Itt van már a Kánaán”! Igen, mert 16 pályázat kapcsán 4.5 milliárd érkezik városunkba, hirdetik a gesztenyések (Nagyatádért Egyesület), élükön a polgármesterrel, aki nem tegnap lépett az önkormányzatiság rögös pályájára. A hosszú harcok során megfogyatkozott csapatát feltöltve és megfiatalítva („Új műsorhoz új férfi kell”) Ő is „ÚJ LENDÜLETTEL” szál be hetedszer is a ringbe, hogy újra és újra elhúzhassa a nyugdíjasok megunhatatlan nótáját (nem a Csárdáskirálynőre gondolok!). Az cseppet sem zavarja, hogy az „ifjú gárda” többsége nem tagja az egyesületének, s az ifjakat sem zavarja, hogy csupán szavazatszerzés a feladatuk. Azt persze ők is sejthetik, hogy a főszereplők nem ők, hanem a listán töredékszavazatra várakozó „pártkatonák”.

Ezek az ifjak valószínű nem olvasták anno (2014.03.02. „Év” értékelő) jegyzetemet, s nem kérdeznek a polgármesterre, hogy oké az üresen álló elemi iskola felújításra is nyert 455 millió, de mi a helyzet az egykori Bárdos projekt 2011 óta „húzódó” 300 millió Ft-os kötbérével? Mikor készül el a Jókai-n négy ciklus óta ígért forgalomlassító, a bérelhető parkoló, a játszótér körbekerítése, a többször beígért kerékpárút a csónakázó tóhoz, Ötvöskónyiba, Lábodra, Barcsra, a strand és a gyógyfürdő korábbi grandiózus tervszerinti fejlesztése? Mi a helyzet a régi OTP hasznosításával, az Atád kártyával, a TDM-el, a Fontana Hotel-lel, az utca névtáblák pótlásával, cseréjével, a LED lámpás ((2018.03.04. A ledes legjobb projekt) „megtakarítással”, stb.? Melyik jelölt emlékszik a szemetes mutyikra, a leleplező dokumentumok letiltására az internetről, a választások utáni titkos paktumra, a Művelődési (és a polgármester) Ház körüli mutyikra?

Teljes amnézia, vagy „Csak a szépre emlékezem”?

Egy frászt! Nem borzoljuk a kedélyeket, mert nem tudni, mi lesz a választás végkimenetele, és egy esetleges gyenge produkció esetén nem kapunk alamizsnát sem.

A MI PISTÁNK a „megpuccsolt” mentorától megtanulta. A kampány a választás másnapján kezdődik. Ehhez a jelenlegi ciklusban is tartotta magát, és elégedetten szemléli az ellenzéki kapkodást és leváltására törekvő igyekezetet.

Emlékszik még valaki a kormánypárt helyi szervezetének korábbi szórólapjára?

„Itt az ideje a változásnak, zárjuk le a kudarcok korszakát, …..”

Nos,”Itt az idő, most, vagy soha”! Lehet újrázni és „ÚJ LENDÜLETTEL”, hitegetni a választókat, de Budán is csak egyszer volt kutyavásár!

Ráférne már a városra a „vérfrissítés” és az új lendület, de hol van az ehhez szükséges spiritusz? A győzni akarást nem elég imitálni, ahhoz „TENNI, TENNI KELL”!

Kívánom, hogy megfontoltan és jól döntsenek településünk választásra jogosult polgárai, s 13-án elégedetten nyugtázhassák, hogy ezt akartuk, így helyes!

Jómagam öt évtized után először maradok távol az urnától, mert bokros teendőim messzi tájakra szólítanak. A „Soros ösztöndíj” jóvoltából, ismét személyesen és új helyszínen tanulmányozhatom kis csapatunkkal egyetemben az Európába özönlő migránsok integrációját. Remélem kellő benyomással és információval felvértezve térhetek haza, hogy tapasztalt harcosként vehessek részt a nemkívánatos migránsok elleni további küzdelemben.

Utóirat: Körzetünk szenátora felhívta a figyelmet, hogy Nagyatádra kormánypárti polgármester szükségeltetik, mert csak az tud együttműködni a kormánnyal.

A MI PISTÁNK fel tudott állítani egy jó kiállású ifjú csapatot, hogy trónusát ne kelljen elhagynia, s ontja a ciklus során végrehajtott dicső tetteit, miközben a leváltására hivatott „ellenzéki összefogásnak” a csírája sem észlelhető, a ciklus soráni produkciókról nem is beszélve.

Az MSZP a DK-val „összefogva” (?) is csak 6 körzetben tudott jelöltet állítani, nem éppen a winner-ek fajtájából.

A JOBBIK a zsákmány reményében korábbi halovány csapatával befarolt a polgármester mögé.

A kormánypárti csapat nem tudott megújulni, és jelöltjei többsége ímmel-ámmal botorkál a választások felé.

Na, ebből milyen turmix keverhető? Legyen akármilyen rossz ízű, a végén a választóknak kell meginnia minden oldalon, függetlenül attól hogyan is szavaztak. Szegény városunk nincsen irigylésre méltó helyzetben.

A fentiektől függetlenül valahogy DÖNTENI KELL! Tegye mindenki szájíze, óhaja, kedve, lelkiismerete szerint.

JÓ VÁLASZTÁST! HAJRÁ NAGYATÁD!  

Kerek esztendeje, hogy utoljára közreadtam gondolataimat, s bár kaptam néhány „szemrehányó” észrevételt, mégsem gondoltam megszakítani önkéntes hallgatásomat.

„Nem vagyok egy költői lélek, de a mai települési utcaképek a plagizálás gondolata nélkül óhatatlanul Petőfi sorait juttatták eszembe, miszerint „Itt van az ősz, itt van újra…”, ezért hát „Megint jönnek, kopogtatnak…” önjelölt és „felkent” messiások tucatjai, ilyen olyan köntösbe (pártzászlóba) burkolódzva szólongatják a választókat.

Ismét eltelt egy választási ciklus, ezért most van itt az ideje, hogy ismét kiválasszuk a jövő nemzedékéből (és a regnálókból) az alkalmasakat, közös dolgaink alakítására, punnyadó településünk ÚJ LENDÜLETBE hozására.

Nézem a plakátokat, olvasom a szórólapokat, a bizakodásra okot adó, szívderítő ígéreteket, de valahogy mindig felvillannak előttem, a korábbi választások szórólapjai, rajtuk a máig meg nem valósult ígéretekkel.

A mandátumért tolongó jelöltek többsége jelenleg is ott ül a testületben, s „teszi a dolgát” a lendület legcsekélyebb jele nélkül. Az, hogy mitől új a jövőbeni lendület, ez idáig nem derült ki.

Szép, és nemes dolog a közösségért való tenni akarás, de úgy néz ki az aspiránsok hiányos ismeretekkel rendelkeznek az önkormányzatokra vonatkozó törvényt, a helyi testület működési szabályzatát illetően. Aki tisztában van egy önkormányzati képviselő (legyen az régi vagy új jelölt), mozgásterével, kompetenciájával, az nem ígérget felelőtlenül, meggondolatlanul, bármennyire is „kifizetődő” a választók ámítása.

Nincs szándékomban nevesítve idézni a korábbi ciklusok ígérgetéseit, csupán figyelmébe ajánlom polgártársaimnak, hogy ha nem is kísérték figyelemmel körzetük képviselőjének bizottságbeli, és testületbeli ténykedését, hát itt az ideje, hogy elővegyék és elolvassák a korábbi szórólapokat, visszaidézzék a fórumokon elhangzottakat. Meg fognak lepődni mennyi „ismerős” ígéret köszön vissza a manapság elhangzottakban. A mézesmadzagon akad néhány horog. Ez az „etetés” időszaka.

Nézzék meg a jelenlegi „csapatokat”, s gondoljanak vissza a korábbi „politikai sakkjátszmákra” a kulisszák mögötti paktumokra, s rá fognak jönni, mire megy a játék. Bár sokan úgy hiszik, a többségi érdekek képviselete, de valójában az egyéni és szűk csoportérdekek élveznek prioritást. Elsősorban a „zsákmány” megszerzése, a kondérhoz kerülés a cél (ezt azt hiszem, nem kell ecsetelnem), s másod, harmadrendű kérdés a közéleti aktivitás a választókért.

Akkor még is kire szavazzunk? Nos, a körültekintő egyéni tájékozódás alapján mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy a megmérettetés során ki találtatott könnyűnek”, s ki érdemes arra, hogy lehetőséget kapjon „rendezni végre közös dolgainkat”.

Új lendülettel, hajrá Magyarország, hajrá Nagyatád!

Egy fővárosi e-mailből értesültem, miszerint belháborúval készülnek a barcsi Fideszesek a közelgő önkormányzati választásokra. Sag schon mondhatnánk legyintve, ugyan már ki figyel oda ilyen semmiségre a mai „eseménydús” világunkban, de tekintettel, hogy még is csak egy „helyi” (választókörzeti) purparléról van szó, megér némi figyelmet. A barcsi média hírt adott a történtekről, s felkapta az országos Szabadnép is, de az AtádHír ingerküszöbéig ez idáig nem hatolt az esemény.

Mi is történt a szomszéd várban, ami egy kicsit felborzolta a kedélyeket?

„– Komoly pofonba szaladt bele az Ottó! – állította a barcsi képviselő-testületet jól ismerő forrásunk. – Csúnyán megvezették a párttársai, elhitették vele, hogy támogatják, aztán a szavazásnál magára hagyták. A hírről, hogy rendkívüli ülésen szavazott a fideszes alpolgármester tisztségéről Barcs képviselő-testülete, múlt csütörtökön számolt be szűkszavúan a Barcsi Hírek. A lap szerint a kormánypárti Karvalics Ottó a bizalom megingása miatt nem tud tovább együtt dolgozni Szalai Balázs alpolgármesterrel. A megbízatás visszavonásához minősített többségre, azaz 7 igen szavazatra lett volna szükség a 12 tagú testületben, ám csak hárman támogatták a polgármesteri előterjesztést, négyen tartózkodtak, öten pedig ellene voksoltak. A somogyi kisváros közgyűlésében hét kormánypárti, három MSZP-DK-s és egy-egy független, illetve jobbikos képviselő ül, vagyis párttársai sem álltak ki Karvalics Ottó mellett. A polgármester október elsejével akarta leváltani az ötödik önkormányzati ciklusát töltő Szalait. Politikai kapcsolatokkal mindketten jól állnak, hiszen a polgármester 2006-tól két cikluson át országgyűlési képviselőként is dolgozott, míg az alpolgármester testvére a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság néhai elnöke, Szalai Annamária volt. – Emellett Szalai Balázs az elmúlt években szép lassan Szászfalvi László embere lett – jegyezte meg forrásunk. – És éppen ezt tűri nehezen Karvalics. Szászfalvi, a térség jelenlegi országgyűlési képviselője, az egykori államtitkár, aki 1998-ban lett honatya, Barcson némiképp idegen terepen mozog, ugyanis csak 2014-től, a választókörzetek átalakítása óta a térség képviselője. Az egykori csurgói lelkész kerületét felosztották Dél-Somogy és a megye északnyugati része között, így többek között a barcsi polgármester visszalépésének is köszönhette, hogy 2014-ben ő lehetett a kormánypártok jelöltje. Karvalics tehát anno megelégedett a városvezetői pozícióval, cserébe viszont állítólag a KDNP-frakciótag Szászfalvi megígérte neki, a különféle pályázatoknál, uniós támogatásoknál Barcsra különösen figyel majd. Ehhez képest a számok mást mutatnak: tavaly év végéig Csurgó, azaz Szászfalvi szűkebb pátriája háromszor-négyszer annyi pénzt nyert egy főre lebontva, mint a választókerület másik két – Csurgónál több mint kétszer nagyobb – városa, Nagyatád és Barcs. – Ottó ezt nehezményezte és szóvá is tette – állította egy másik, a barcsi közügyekre szintén rálátó forrásunk. – És az áprilisi választási eredményeken is meglátszott, hogy a helyiek nem túlzottan kedvelik Szászfalvit: míg a pártlistán a Fidesz-KDNP nyert a városban, addig egyéniben a jobbikos Ander Balázs elég simán megverte. Nemcsak Barcson, Nagyatádon is. Szászfalvi szerint persze azért, mert Karvalics nem tolta eléggé a szekerét. És helyi információnk szerint ezért is támogatja egyértelműen Szalai Balázst. Aki részt vett a KDNP helyi csoportjának a megalakításában is: egyesek szerint ezzel a jövő évi polgármesteri jelöltségét készíti elő, merthogy megfelelő nagypolitikai támogatást érez maga mögött. Csakhogy az idén 71 éves Karvalics Ottó sem érzi még öregnek magát egy újabb városvezetői ciklushoz, azaz jelen állás szerint két potenciális polgármester-jelölt is akad a Dráva menti városban. Az viszont – ismerve a kormánypártok politikáját – elképzelhetetlen, hogy egymással szemben elinduljanak, veszélyeztetve ezzel a végső győzelmet, vagyis egyikük bizonyosan hoppon marad. – Jelenleg Ottó hátrányba került ezzel az elbukott szavazással – mondta barcsi informátorunk. – Ami azért jól megmutatta, hogy a hála mennyire ismeretlen fogalom a Fideszben: a képviselő-testületben ülő kormánypártiak mind neki köszönhetik a helyi karrierjüket, mégis szó nélkül belevágták a kést a hátába”

Hát igen, az egykori „körzetvezető” (nem a nyilas párt féle!) ezúttal saját bőrén is megtapasztalhatja, hogy a hála nem politikai kategória. Anno a vezetőjét „megfúrva” került a magas lóra, ahonnan aztán úgyszintén megfúrta (hátba szúrta) a státuszába kerülését elősegítő társait.

Most az is kiderült, miért söpörte le anno panaszunkat a Média Hatóság, amikor az elparentált és feloszlatott Nagyatádi szervezet, a kiegyensúlyozott tájékoztatásra hivatkozva azt kérte a Somogy TV-től, hogy a Fidesz ellen megnyert perekről is tájékoztassa a közvéleményt.

Nos, fordult a kocka, s a Fideszesként bejuttatott (majd KDNP-sé átvedlett) megélhetési politikust egykori kegyeltjei szívatták meg, hálájuk jeléül. A pakliban az is benne van, hogy egykori mentora sorsára jut, de nem ő lesz az utolsó, aki osztozhat korábbi párttársai sorsában, mert „a kutya ugat, a karaván halad”!

Az „uborkaszezon” kellős közepén egy célnélküli szörfözés során (AtádHír-ből kimaradt) ez eddig ismeretlen „Nagyatád” oldalra bukkantam az interneten.

A friss portál Közösen Egy Jobb Nagyatádért fejléccel (inkognitóját őrizve) szólítja közös irányváltásra városunk polgárait.

Kik ők, és mit akarnak, nos, még nem tudható, de kurtán meghirdetett” igéjük” szerint „Nagyatád megérett arra, hogy véget vessen az Ormai korszaknak. Új irányba kell fordulnunk, új arcokra, fiatalabb városvezetésre, tiszta lánglelkű fiatalokra van szükség”! 

Lehet, hogy másnak új, de nekem ismerősen cseng a szöveg, s helyeselném is, csak tudnám mitől lett éppen most IDŐSZERŰ. Mitől érett meg az a helyzet, ami már másfél évtizede is aktuális volt. A harci kürtöt megfújó ifjak bizonyára nem emlékeznek arra, hogy anno 2010-ben a városvezetésbe többséggel bekerült újsütetű (fiatal és lánglelkű) kormánypárti képviselők megszórták a várost szórólapjaikkal, melyen ez állt: „Nagyatádon is eljött a változás ideje, azt kell megvalósítani, amit az emberek akarnak. Felszólítjuk Ormai Istvánt: azonnal állítsa le a nagyatádi polgárok vagyonának elkótyavetyélését. Zárjuk le a nagyatádiaknak egyre több kárt okozó Ormai korszakot!”

Ez a városvezetésbe bekerült, s jelenleg is ott ülő ifjú brigád, a ciklus kezdetekor titkos paktumot kötött a „nemkívánatos” polgármesterrel. A részletek közismertek (akinek nem az lapozzon vissza a Rinyamenti Gesztenyés - Narancsos paktum című 2014. szeptember 19-én íródott jegyzetemhez), ezért most, no comment!

Mellékesen meg kell jegyeznem, hogy társaimmal már a korábbi ciklusokban is a változtatásra törekedtünk, de a „kibontakozás” legfőbb akadálya már akkor is az összefonódás (koma, sógor, testvér és jó barát, valamint a nyilvánvaló korrupció) volt.

A helyzet az óta is változatlan, s a megfelelő lánglelkű ifjak hiánya, valamint a választópolgárok „elégedettsége” további évekre konzerválja a kifogásolt jelenlegi állapotot.

Igaz, hogy „a mostani vezetés egy haveri kör”, de hol vannak az „irányváltásra” alkalmas jelöltek? Nem hogy polgármester, de képviselő jelöltek sincsenek a láthatáron. A „friss arcoknak” már fel kellett volna bukkanniuk a városi közmeghallgatáson, a képviselő-testület és a különböző bizottságok ülésein, hogy szembesülhessenek mire is vállalkoznának. Aktuális lenne számukra az önkormányzati törvény, helyi rendeletek, határozatok tanulmányozása, hogy megválasztásuk esetén ne „sűlthalként tátogjanak” a testületben. 

„Unalmas ebben a városban élni, élhető fiatalos város legyen Nagyatád” írják „bevezetőjükben”.

Néhai Jenő barátom a Civil Fórumban már másfél évtizede rögzítette, miszerint Nagyatád az idősek városa, s ezen nem lehet vitatkozni, mert tény, de a megállapítást, hogy Nagyatád unalmas lenne, jó magam nem osztom. Miért? Azért, mert bár nyugger vagyok, de sohasem unatkozom.

Igaz, hogy a helyi ehetőségek tárháza nem világvárosi, s „ingerszegénynek” is titulálható a település, de ha megélni körülményes is, viszont lakni jó Nagyatádon.

Persze ez nézőpont kérdése, s érthető, hogy a fiatalok többre, és másra vágynak. Na de mire is, és hogyan képzelik a „kiutat” a „romlott korszakból”? 

Mikor az új „közösen” oldalra leltem, már pötyögtem is volna észrevételeimet, de közben észleltem, hogy nincs is mozgás az oldalon. A június 23-án indított felületen egyetlen mondatos hozzászólás (és 126 lájk) található, s a fejléc ismétlésén kívül június 25 óta a „gazda” sem szólalt meg. Ezért gondoltam, hogy nem leszek ismét úttörő, s inkább saját oldalamon teszem meg észrevételeimet. Annak ellenére, hogy az elmúlt évek során közel háromszáz vitaindítónak szánt közérdekű jegyzetem alig egy tucat kommentező csapata időközben elolvadt, s nem alakult ki a remélt széles körű párbeszéd a település lakói között. 

„Új irányba kell fordulnunk”, de nem jelzik, hogy merre, és miképpen. Egy hónap alatt egyetlen gondolatot, elképzelést sem osztottak meg, csak egy költői kérdést produkáltak. „Milyen rendezvényen venne részt”?

Nos, szívesen látnám Nagyatádon a Művelődési Központ vagy a Prológ Alapítvány (ingyenes) szervezésében mondjuk a Tankcsapda, Road, Ossian, Edda, Kowalsky meg a Vega, Hooligans, vagy éppen a Black Sabbath, Iron Maiden, Metallica stb. együttest. Továbbá Britney Spears, Selena Gomez, Jennifer Lopez, Mariah Carey énekest, s ha lehet a a Mamma Mia, Rómeó és Júlia, Vámpírok bálja, Szép Nyári Nap, stb. színházi előadásokat. Azt persze nem tudom megjelölni milyen forrásból is fedezzék a kompetens rendezők, de ha Felcsútiak lennénk, akkor a Nemzet Gázszerelőjét jelölném meg szponzorként.

Természetesen a realitások talaján maradva jelenleg be kell érnünk az Őszi Napfény, és a Fürjecske Néptánc Egyesület produkcióival. „Kicsit sárga, kicsit savanyú, de legalább a miénk”, s „megfizethető!

Félre a tréfával, mert a fenti listát magam sem gondoltam komolyan, de kedves ismeretlen lánglelkű ifjak a prioritások fontosak, ezért talán más kérdésekkel is lehetne kezdeni, ha már az „aranyhal” jelmezébe bújtak.

Fontosak a rendezvények, de hátha fajsúlyosabb hiányérzet gyötri városunk lakóit. A kérdések feltevése előtt azonban nem ártana „csapatot” toborozni, és megszondázni ki mindenki venné ki aktívan részét az „irányváltó” mozgalomban? Mert félő, hogy a feladathoz nem lesz nagy tülekedés, ha nincs irány és konkrét elképzelés (program).

Ezek hiányában már több korábbi próbálkozás lett tiszavirág életű, amit bizonyára szeretnének elkerülni.

Nem papolok tovább, nincs szándékomban hadrendbe állni, csak jelezni kívántam észrevételeimet.

Kívánom, hogy az „alapítók” járjanak sikerrel, s minél előbb legyen „élhető, fiatalos város Nagyatád”!

Ismét dübörög (az egyre mocskosabb) kampány, s „MEGVÁLTÓK” százai tülekednek a megcsappant parlamenti helyekért.

Somogy sem kivétel, s az előző ciklusnál is több induló (biznisz-párt) sertepertél esélytelenül a lenyúlható milliók reményében.

Körzetünkben rekord létszámú (21) ismerős és ismeretlen jelöltnek áll „szándékában”, hogy kihúzza végre a délvidék (azon belül a 2. sz. választókörzet) kátyúban elakadt szekerét.

Kérdezem én! Ki hallott már a körzetünkben semmiből felbukkant alább felsorolt pártokról? Ki látta, hallotta már őket a közélet frontján? Hol érhetők el, s egyáltalán van e székhelyük, irodájuk? Polgártársaim, lehet tájékozódni!

Íme, a legfrissebb „hazai KAMUPÁRTOK” listája: ECDP, KÖSSZ, REND, MISZEP, ÉRTÜNK  ÉRTETEK,                NEMZET ÉS BÉKE, ÉBMP, SZEM, CSP, OPRE ROMA, IRÁNYTŰ, EU.ROM.

A rendszerváltást követő hét ciklus során, valamennyi választáson közreműködtem aláírások, kopogtató cédulák gyűjtésében. Hol nagyobb, hol kisebb elánnal, de mint ezúttal is, aktívan kivettem részemet a választópolgárok „zaklatásában”. Csak a leadási határidő végén tűnt fel számomra, hogy a sok induló ellenére, a választókörzet egyetlen aláírás gyűjtő jelöltjével, mi több aktivistájával sem találkoztam. Egy Pécsről érkezett LMP-s aktivista brigádot ugyan láttam az utcánkban, de sem a lépcsőházunkban, sem a tágabb környezetemben nem észleltem aláírásgyűjtőket. Ez kissé szokatlan jelenség, mert a korábbiakban ilyet egyetlen esetben sem tapasztaltam. Ennek ellenére érdekes módon mind a 21 jelölt határidőre leadta az ötszáz (érvényes) aláírást tartalmazó íveket.

Az országban nem egy helyen bukkantak elfogadhatatlan ívekre, de nálunk ilyenről nem szólnak a hírek. Pedig a svindli nem állt távol ettől a körzettől sem, s több mint valószínű, hogy nem csak Zuschlag és Kubatov listák léteznek. A gyűjtés időigényes és macerás voltára tekintettel, feltűnően sokan és gyorsan lettek (mentelmi joggal bíró) képviselő jelöltek.

Miért vált szükségessé a korábbi 750-es kvótát 500-ra csökkenteni? Kinek jó, hogy 21 (zömmel nem létező) párt állíthat országos listát? Kinek jó, hogy újabb bevasalhatatlan közpénz milliárdok vándorolnak magán zsebekbe? Miért jó, hogy az alulinformált választópolgár a bőség zavarával küszködve 21 ismeretlen jelöltön morfondírozva kérdezheti okkal „Mondd, te kit választanál”?  

Előző jegyzetem, mint sok más korábbi, szintén válaszra vár. A háromszáz egynéhány olvasó közül egyetlennek sem akadt észrevétele, városunk LED projektjével kapcsolatosan. A szükséges információra, tájékozottságra tekintettel nem is a Sanyi bácsitól vagy a Bözsi nénitől vártam volna reagálást de, hogy egyetlen városatya sem érzett késztetést a „hozzászólásra” az megint csak érdekes. Lehet, hogy amint anno a jóváhagyáskor, úgy most sem érte el egyikőjük ingerküszöbét sem? Igaz, hogy a máig lezáratlan ZÁÉV ügy (2011) sem hozta lázba őket, de talán egy országos botrány idején nem ártana a hazai tükörbe nézni.

Mondjuk a pénzügyi bizottság elnöke, aki odaadóan dicsérve javasolta elfogadásra a várost ismét az eladósodás lejtőére állító költségvetést, talán szentelhetett volna némi figyelmet, a hasznosnak propagált LED projekttel kapcsolatosan felbukkant kérdőjeleknek. Persze néha a hallgatás is többet mond, minden magyarázatnál.

Városunk törvényességi őrétől a múlt héten megkértem a LED - es szerződést, de egyelőre, válaszra sem méltatott. Remélem, az országos trend (a szerződés kiadásának elutasítása) nem gyűrűzik be Nagyatádra, s ha késlekedve is, de 15 nap lejárta előtt megismerhetem, s közérdekű információként megoszthatom a sikeres biznisz részleteit.

Csak tudnám, hogy egy 15 percet igénylő ügyintézés miért tart 15 napig?

Miközben országszerte, mi több világszerte az ELIOS botránytól hangos a média, addig Nagyatádon csend honolt a honi LED lámpák körül.

A hallgatás látszólag érthető, hiszen az „országos fővilágosító” neves cége (ELIOS) nem járt városunkban, s be sem világított. Városvezetőnk szerint egy sikeres projekt keretében jelentősen olcsón jutottunk korszerű LED lámpákhoz, a korábbi nátrium lámpák helyére.

Városunk „sikeresnek minősített bizniszeit” mindig is fenntartással kezeltem, ezért jelen esetben is kíváncsian kukkantottam az elérhető dokumentumokba.

A megújult városi TV adásait visszanézve egy érdekes „jelenségre” lettem figyelmes. Városunk első emberét, aki az elmúlt évtizedek során nem igen „lájkolta” a FIDESZ-T, a kormánypárt helyi kampánynyitó ülésén, ott látom az első sorban: Ó? Na, erre varjatok gombot, mondom magamban, de aztán eszembe jutott az előző ciklusban napvilágra került titkos POLGÁRMESTER - FIDESZ paktum. Így már valami derengeni kezdett, amire rásegített az Atádi verebek csiripelése.

Azt suttogják a jól értesültek, hogy polgármesterünk a jelenlegi bizonytalan helyzetre tekintettel, ismét felkereste egykori „anyaegyesületét” (MSZP - ill. DK), de állítólag ezúttal nem kértek a „szövetségéből”. A korábbi történésekre tekintettel ez érthető, hiszen az árulást sok helyen kedvelik, de az árulókat sehol sem.

A rossz nyelvek szerint polgármesterünk „értve a szóból”, némi felvilágosítást követően letett „koronás” vágyairól, de ambícióit nem feladva a „gyümölcsözhető” kapcsolatok reményében ismételten titkos paktumot kötött a kormánypárt képviselőivel.

A múlt héten aztán ki tudja milyen indíttatásból, szükségét érezte közhírré tétetni a Népszavában, miszerint Nagyatád nem érintett a LED ügyben, mert az Elios-városoknál olcsóbban valósította meg a közvilágítás korszerűsítését. Ezek szerint alaposan felkészült a nyilatkozatára, beszerezte valamennyi Elios féle LED beruházás adatát, s összevetette azokat, s levonta a fenti tények szerinti következtetést, hogy – arányaiban? összességében? – a Nagyatádi a „LEDES LEDJOBB PROJEKT”

Nyilatkozata szerint 47%-al csökkent a közvilágításra fordított éves kiadás, s 12 milliót spórolunk az energia megtakarításon.

Ahogy Pelikán elvtárs mondaná, „hát erre azér nem mernék megesküdni”.

Tekintsünk hát vissza, hogy mi is történt a korábbiakban a Nagyatádi közvilágítás „korszerűsítésének” kissé zavaros útján.

Városunk Környezetvédelmi Programja, valamint Nagyatád fenntartható fejlődésének helyi programja sok mindent tartalmaz, de egyetlen sorban sem utal arra, hogy a jól bevált, és jó állapotú nátrium közvilágítási lámpatesteket feltétlenül szükséges a korábbi megtérülési, kihordási idejének lejárta előtt LED -re cserélni.

Arra bizonyára mindenki halványan emlékszik, hogy a korábbi szolgáltató (DÉDÁSZ, EON) a sok évtizeden át szolgált egykori higanygőz lámpákat nem kis költséggel korszerű nátrium lámpákra cserélte.

Az akkori beruházás költségéről és a kalkulált megtérülési futamidőről nem lelhetők fel dokumentumok, ezért aztán borítsunk fátylat a levitézlett lámpatestekre, akár volt maradvány értékük, akár nem.

Mire fel akkor a nagy sietségben elrendelt ad hoc lámpacsere?

A 2014. augusztusi 28-i képviselő-testületi ülésen egy KEOP pályázat lehetőségét tárta az előterjesztő a képviselők elé, miszerint „1611 lámpatest LED fényre cserélésére adódik lehetőség, ami várhatóan 30-40% megtakarítást eredményez. A támogatás 5 és 500 milliói Ft. között tervezhető”.

„Az egységes, jobb, és takarékos közvilágításért” közfelkiáltás jegyében a ciklus utolsó ülésén (2014. X. 3.) a testület jelen lévő tagjai elfogadták a pályázat benyújtásáról szóló előterjesztést 189 millió Ft. támogatásra. 

A 2015. január 29-i ülésen aztán szavaztak a Közbeszerzési eljárás megindításáról, miután a város a Környezet és Energia Operatív Program keretében a KEOP-5.5.0/K/14-2014-0061 számú pályázat megvalósításához 190410389 Ft. uniós támogatást nyert  1503 lámpatest LED -re cseréjéhez (arról nem szólt az előterjesztés, hogy miért 1503 és nem 1611 vagy 1714 db. lámpacsere akkor, amikor a pályázati keret erre lehetőséget nyújtott). A fejlesztés ezúttal már 52%-os megtakarítással kecsegtetett.

Mivel Somogy ország (azon belül Nagyatád) közbeszerzési tanácsadókban hiányt szenved, ezért aztán ismételten Nagykanizsára esett a választás (mint a hulladékos szolgáltató kijelölése esetében).

A „kiválasztott” közbeszerzési tanácsadó javaslata alapján „hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás lefolytatása indokolt.

12 millió Ft-ot az önkormányzatnak saját forrásból szükséges finanszíroznia és a költségvetésben biztosítani.

Az 1714 lámpatest éves szinten 2386 ezer Ft üzemeltetési költséget igényel. Beszerzés 1503 lámpatest, üzemeltetés 1714 db.”.

A beszerzés lebonyolítója az MJ Kanizsa Consulting Kft. (8800 Nagykanizsa Buda Ernő u. 19.) A képviselők kérdés, hozzászólás nélkül, teljes érdektelenség mellett felhatalmazták a polgármestert az engedélyokirat aláírására. 

Érdekes, hogy az előterjesztésben az előterjesztő által meghivatkozott 2011 évi CVIII törvény, ill. annak vonatkozó 122§ (7) bekezdése szerint, a tanácsadó által javasolt hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárásra a 150 millió Ft. becsült eljárási értékhatár alatt kerülhet sor. Az önkormányzat 189 millióra pályázott (190 milliót nyert), s a nyertes 175 millióért vállalta a kivitelezést. A 2018. február 22-i Népszava cikkben a városvezetőnk 137,9 milliós költségről nyilatkozott. Most akkor mennyi volt az annyi? Ki tudja megmondani, hogy végül is milyen lámpatestekkel ((? wattos, ? Ft/db. stb.), mennyi önrésszel (ha volt), s milyen végszámlával valósult meg a beruházás?

Úgy néz ki, hogy a lényeg a meghívásos eljárás volt, hogy egyetlen potenciális versenytárs se kavarhasson be, a feltételezhetően levajazott tenderezésbe. Miből gondolom?

Nos, lássuk a megalapozott gyanút. 

A 2015. március 17-i testületi ülésen írásos előterjesztés nélkül (szóbeli tájékoztatóból) értesülhettek a képviselők „Nagyatád közvilágításának korszerűsítése-2015” című közbeszerzési eljárás elbírálásáról. A vonatkozó jegyzőkönyv szerint a beruházás” minimum évi 12 millió Ft. energiaköltség, valamint 1 millió Ft. karbantartási megtakarítást eredményezhet”.

A nyertes kivitelező (lássunk csudát) a hazai  Vilkor Ipari Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.(Csurgó, József A. u. 2./A) amely 175259213 Ft-ért vállalta a kivitelezést.

A lebonyolító által „meghívott” további ajánlattevő cég (ENERIN Sümeg Energetika Kft. Nagykanizsa, Petőfi u. 1., valamint VITE Villamos ipari Távközlési és Energetikai Szolgáltató Kft. Nagykanizsa, Diófa u. 20-22.)  vállalási áráról nem szól a jegyzőkönyv, de mint a kutakodásom során kiderült, nem hanyagság miatt. A lebonyolító ugyan meghívta a két Nagykanizsai céget, de a tárgyalást követően (kissé szokatlanul) egyedül a Csurgói Vilkor Kft. nyújtott be ajánlatot, s nyerte el végül pályázatával a beruházást. Miért, miképpen a tárgyaló, de nem pályázó ENERIN Kft. (Nagykanizsa) alvállalkozóként mégis közreműködött a kivitelezésben. 

Csak érdekességként jegyzem meg, hogy a nyertes Kft. abban az időben további 5 azonos LED projektet nyert el, s valósított meg, úgyszintén az ENERIN közreműködésével.

Egy ilyen „győzelem” nem kis „hátszelet” feltételez, hiszen a mai politikai-gazdasági közegben életszerűtlennek tűnik, hogy egy családi vállalkozás komoly kapcsolati tőke nélkül ennyit kaszálhasson az „uniós réten”.

Furcsának tartom továbbá, hogy a korábbi lámpacserét végrehajtó szolgáltató (DÉDÁSZ-EON) miért nem volt jó, és miért nem kapott meghívást a tárgyalásra? Persze nem tekinthető meglepőnek, ha azt nézzük, hogy, a megyeközpontban is ugyanez játszódott le. Az ottani korábbi lámpacserét végrehajtó szolgáltató sem rúghatott labdába a LED projektben, mert a meghívottak közül ott a Győri székhelyű Vill-Korr Hungária Kft. nyerte el egyetlen pályázóként a megbízást. Az a cég melynek műszaki igazgatója, felelős műszaki vezetőként közreműködött a Hódmezővásárhelyi „ELIOS projektben”!

Ezek után nézzük a lényeget.

A kezdetekben 30-40, később 52%-os megtakarítást prognosztizált, s végül 47%-osnak értékelt „spórolás” miként realizálódott.

A beruházással kapcsolatos értékelő elemzés (ha netán készült is) nem látott napvilágot, ezért a konklúzióhoz csak az éves költségvetési beszámolók eléggé torz adataira hagyatkozhatunk.

A közvilágítás költsége: 2010-ben 21795000 Ft.

                                          2011-ben 6130000 Ft.

                                          2012-ben 8878000 Ft.

                                          2013-ban 28655000 Ft

                                          2014-ben 46670000 Ft.                                          

                                          2015-ben 33100000 Ft.                                         

                                          2016-ban 15787000 Ft.

                                         2017-ben 21350000 Ft. (még csak módosított előirányzat!)                                            

Amint a fentiekből látható az éves költségvetések közvilágítási költségsora nem adhat biztos támpontot a tényleges megtakarításhoz, mivel a sorok kalkulációs tartalma nem látható. A közvilágítási feladat kötelező ellátására tekintettel az üzemeltetéshez állami költségtámogatás (évente változó normatíva összeg) járul. Mivel a hálózati fejlesztések (lámpatest, oszlop, kábel cserék) pályázattal történő megvalósítása vegyes finanszírozású, az önkormányzatnak elő kell finanszíroznia a beruházást, és támogatási előleg igénybevételére is jogosult, ezért ezek az esetleges költségek torzítóan hatnak. Ennek látható nyomát vélem felfedezni a 2014-2015 évi közvilágítási költségben.

A kapcsolatos dokumentumok végül önrész nélküli teljes uniós finanszírozásról szólnak, de mivel a bevezetéskor más hangzott el, ki tudja mi az igazság (arról nem is szólva, hogy a sajtóban hangoztatott végösszeg, köszönő viszonyban sincs a kivitelező vállalási árával).

A 2011 és 2012 évben kimutatott feltűnően alacsony 6,1 és 8,8 milliós költség már szimpatikusabb, s  tekinthetnénk bázis adatnak, de valamiért ez is torznak tűnik, mert indokolatlanul brutális a 2010 utáni  72 ill. 60%-os költségcsökkenés, aminek bizonyára nem tisztán energia költség az okozója. A lámpacserékre kötött szerződés tartalma ismeretlen, s abban is lehetnek költségbefolyásoló kitételek. Erről a helyi Pénzügyi Bizottság tudna felvilágosítást adni, mert bizonyára fokozott figyelemmel kísérték a beruházás pénzügyi bonyolítását. Feltételezhetően kellő érdeklődésre tarthatna számot (talán a képviselők körében is) egy esetleges nyilvános tájékoztatójuk, az okkal felmerülő kételyek eloszlatására.

 Egy szó, mint száz, a 2015. március 3-án prognosztizált, s 2018. február 22-én a médiában ex katedra kijelentve közreadott 12 millió Ft-os közvilágítási költség megtakarításnak nincsen részletes elemzéssel bizonyítható, „kézzel fogható” alapja, ami ha nem is egy Dakota, de egy szakálasnak tekinthető tengerész viccet juttat eszembe. „Halló gépház! Mennyi? 30! Mi 30? Mi mennyi?” 

Nem vonom kétségbe, s dicséretes dolog, hogy Nagyatád is igyekszik lépést tartani a nyugat európai trenddel, s a széndioxid kibocsátás mérséklésével hozzájárulni az üvegházhatás csökkentéséhez. Az elkövetkezendő években Belgium, Nagy Britannia, Svájc, s a többi ország is előbb utóbb lecseréli korszerűtlené vált közvilágítási rendszerét, de több mint valószínű, hogy ha itt-ott netán Kanizsai LED –re is, de biztosan nem „Magyaros” módon és tempóban.

Horváth Imre erdélyi magyar költőt idézve „nem elég tisztességesnek lenni, hanem annak is kell látszani”!

Alapos a gyanú, hogy a pályázat kiírásakor, ill. benyújtásakor úgy, mint több más településnek, Atádnak is súgtak a „követendő pályázói magatartásról” (eljárás, tanácsadó, meghívottak, nyertes, stb.).

Az elsődleges cél, nem az „üvegházhatás mérséklése”, és önkormányzatok megtakarítása volt, hanem az uniós támogatások „jó kezekbe” juttatása.

A mai politikai közegben, a cégek tulajdonosi körének árnyékában megbújó érdekeltségi kör, a bonyolultan szerteágazó céghálókra, megszűnésekre, átalakulásokra, érdekekre és összefonódásokra tekintettel ma már egyre inkább nehezen felderíthető. Nem véletlen a döntéshozó testületek alul és félreinformálása, s az sem, hogy több helyen vonakodva, vagy egyáltalán nem adják ki a kapcsolatos dokumentumokat még bírósági határozatra sem.

Na, ezért vannak fenntartásaim, kételyeim a 12 milliós megtakarítást illetően, s gyanakszom nem ok nélkül újabb mutyira, még ha közvetlenül nem is Te, Tisztelt olvasó, pénzeLED!  

Mielőtt szokásos „hírolvasói” észrevételeimet közreadnám, a korábbiaktól merőben eltérően egy dicsérettel kezdeném.

Nyugdíjas polgártársaim figyelmét ezúttal is felhívnám, a közelmúltban született elektronikus hírportálra, mely korábbi aggályaim ellenére él, és virul. Mi több, a beharangozottaknak megfelelően zömmel, helyi (és friss) hírekkel szolgál, ami ugyan csak szokatlan a korábbi próbálkozásokhoz képest. Az NVTV (Nagyatádi Városi Televízió) heti adásai nehezen találhatók (a honlapon ugyan nem, de a Youtubon igen), viszont az AtádHír egy kattintással elérhető a kezdő internetező szép korúak számára is. Gratulálok az alkotóknak és fenntartóknak. Csak így tovább, több bátorsággal, és erős kitartással!

Nos, akkor lássuk mit is észleltem az elmúlt napok helyi propaganda híradásaiban.

Az „átstrukturált” NVTV legutóbbi adásában észrevételeket hallhattunk a somogyi nyugdíjasok irigylésre méltónak nem nevezhető helyzetéről. Igaz, ami igaz, a megyei nyugdíjrangsor 16. helye nem tölti el büszkeséggel az érintetteket, de vajon kik a dicstelen pozíció okozói?

A jelenlegi kormány? Egy frászt! Sok minden van a rovásukon, de az alacsony nyugdíjakat nem kizárólag nekik köszönhetik Somogy egykori „zsellérei”. Kik a szenvedői? Részben a Rákosi, s többnyire a Kádár éra egykori dolgozói.

A fiatalok ugyan nem, de az érintettek bizonyára emlékeznek, hogy a háborút követően Európa újjáépítésére az USA létrehívta a Marshall tervet, ami országunk újjáépítését is kész volt 422 millió dollárral (cca. 42-44-szeres szorzata mutatja a mai értéket) támogatni. Rákosi pajtásék ugyan nem voltak finnyásak, de Sztálin elvtárs, (mint korábban Rózsa Sándor) összevonta szemöldökét, s a felszabadítók segédletével romba döntött országunk „nem kért” a segélyből.

Engedelmességünkért, s a „legvidámabb barakk” felépítésének megsegítéséhez Marshall helyett kaptuk a KGST-t.

Az elvtársak a 3, ill. 5 éves tervek rohamtempója során „újjáépítették” az országot, s azon igyekeztek, hogy utolérjük a „segélyezetteket” akik időközben elhúztak felettünk mind a vadlibák. 

Miközben a szocializmus felépítésén fáradoztak, évtizedeken át bagóért dolgoztatták a gyári munkásokat és a TSZ tagokat (a somogyiakat is!). A szociális védőhálóra apellálva nevetséges béreket, és „munkaegységeket” fizettek. Szovjet mintákat másolva a háború előtti tőkefedezeti nyugdíjrendszert is megszüntették, a nyugdíjvagyont leírták.

A II. világháború során hazánk is jelentős emberveszteséget szenvedett (halálozás, deportálás, menekülés, kényszermunka), s bár a 60-as évekre közel 10 millióan lettünk, s a 90-es évektől ismét nőtt a születésszám, mégis népességfogyó ország lettünk. Márpedig a nyugdíjkassza feltöltéséhez jól kereső aktív dolgozók (befizetők) kellenének minél nagyobb számban.

Az egyetlen igazi államháztartási reform (az 1997-es nyugdíjreform) alkalmával született nyugdíjtörvény, ma is hatályos, de megalkotása óta a változó viszonyok miatti korrekciók ellenére, érdemlegesen nem javít a kisnyugdíjasok helyzetén.

Igaz, ahogy a háború után, úgy ismét „elvarázsolták” a nyugdíjkasszát, s „kopasztják” a Marshall segélyt (pardon, Uniós támogatásokat), s „visszavették” a választási csalinak szánt 13. havi juttatást, de a nyugdíjak számfejtése a mindenkor hatályos törvények szerint történik!

Volt néhány szavazás 1990 óta. „TETSZETTEK VOLNA FORRADALMAT CSINÁLNI”, mondta anno Antall József, s bizony elgondolkodtató az elégedetlenkedőknek adott, azóta szálló igévé vált válasza.

Az eddigi választásokat többnyire az idősebb korosztályok „döntötték” el, mert a fiatalokkal ellentétben elmentek szavazni. Az már más kérdés, hogy a szavazófülkékben a gondolkodás és megfontolás helyett többnyire az érzelmek, a pillanatnyi hangulat domináltak. Ez sajnos várhatóan így lesz a jövőben is. Amíg a parlamenti és önkormányzati, képviselők, valamint a megvásárolt szakszervezeti vezetők nem lesznek számon kérhetőek, elszámoltathatók, visszahívhatók, addig a törvényalkotás (a nyugdíj törvényé is) nem a köz, hanem a hatalomgyakorlók szája íze szerint fog történni.

A Marshall segély csupán négy évig „munkálkodott” a jóléti államok megteremtésén, miközben a KGST több mint 41 éves „segédletével” sem tudtuk utolérni a sokat ostorozott NYUGATOT. Ergo, a nyugdíjkasszába se folyhat be „nyugati szintű pihenőpénz”.  

Az alapnyugdíj és rokkantnyugdíj megállapítása a politikusok, képviselők kompetenciája („játékszere”), a nyugdíjrendszer pedig egy technikai feladatot ellátó intézmény.

A „problémák” észlelése óta a mindenkori kormány fennen hirdeti az „öngondoskodás” igéjét, miszerint mindenkinek önmagának kell megteremtenie (felhalmoznia) a nyugdíjalapját. Aki erre nem képes (hátrányos helyzetben lévők), azok megsegítése nem a nyugdíj, hanem (társadalmi szolidaritásból) a szociális rendszer feladata. A 16. helyhez pedig a ciklus végén (vagy akár most is) lehet gratulálni Somogy ország képviseletére felhatalmazott passzív képviselőinek.

A másik, figyelmemet megragadó TV riport, az igen csak kampányszagúra sikeredett „képviselői” adománygyűjtés volt.

Dicsérendő, és nemes feladat a jó szándék vezérelte képviselői adománygyűjtés az arra rászorulók megsegítésére, de a 11 tagú testületből mindössze kettő körzeti képviselőt láthattunk, hallhattunk a riportban. A többi körzetben nincsenek rászorulók? Hol maradtak a többiek?  Ők netán szociálisan érzéketlenek, lusták kimozdulni és összefogva adományokat gyűjteni hátrányos helyzetű választóiknak? Hol van a korábban hangoztatott együttműködés, és összefogás a választók, hátrányos helyzetűek képviseletére?

Mi ez a gátlástalan „nyomulás”, hogy a szilvalekvár főzés és Henészi búcsú mintájára félretolják a „gazdát”?

Mi az oka, hogy egy-két „önkéntes” az adománygyűjtésre hivatott karitatív szervezetet (Vöröskereszt, Máltai Szeretet Szolgálat) is „kiiktatja”, csak, hogy „gyűjtögethessen” a kivezényelt TV kamera előtt?

Természetesen más a leányzó fekvése, ha az adomány határon túlról egy pakkban érkezik, mert úgy igaz „ha adnak, fogadd el, ha ütnek, szaladj el”. Az „uraságtól levetett holmi” pedig nagy becsben tartandó minden területen, hiszen nem egy esetben minőségileg meghaladja a hazai újat is. Jó, hogy ilyen is létezik, de nem erről van szó.

Szánalmas ez az emberbarátinak álcázott szavazatvásárlói igyekezet, ami már korábban is tetten érhető volt.

Az ötletgazdát nem nagyon kell keresgélni, elég csak rápillantani az elmúlt évek utcai „vokshorgászaira”. Kinek az „egyesületi katonája” az a néhány szervilis képviselő, aki kezdetektől fogva nem a választókat, hanem „mesterüket” képviselik. Kizárólag őket biztatja és támogatja ilyen-olyan utcai napok, és választókörzeti adománygyűjtések megtartására, melyhez a szükséges háttér oroszlán részét (hírverés, logisztika, hangosítás, fellépők, média, anyagiak, stb.) a városi (kiszolgáló) intézmények felett diszponáló polgármester biztosítja.

Természetesen a jelenlegi felállásra tekintettel nem várható el, hogy az AtádHír ezeket a helyzeteket boncolgassa, de kíváncsian hallgatnám a választ néhány nem költői kérdésre.

Pl.: Miért nem felelnek meg az elvárásoknak az eddigi adománygyűjtők és osztók (Vöröskereszt, MSZSZ, Egyházak)???

„Sok a tanácsadó, kevés a kalácsadó”! A felvetés kissé sántít, mert az adományokat minden „továbbítónak” a polgárok és támogatók (cégek, civil szervezetek) adják, s nem a képviselők! Ha netán néhányan közülük is adakoznak az dicséretes, de emellett elsősorban az esetleges mozgósításba besegítés volna a feladatuk, s nem a propagandisztikus gyűjtés, s pláne nem az esetleges kiosztás. Arra ott vannak az erre hivatott és bejáratott szervezetek, amelyeknek nem csak Karácsonykor és választások előtt jut eszükbe jótékonykodni.

Alföldi képviselők némelyikének régi bevett szokása a választások előtti száraztészta és konzerv osztogatás a cigányság voksainak megcsapolására. A szingli tanulmányútról csak ezt az ötletet sikerült hazahozni?

„Nyílik a nyugdíjas olló” mondja az érdekvédő, s bár igazat mond, de még soha nem hallottam ágálni a közpénzen megvett, magas juttatásokkal kistafírozott, saját pecsenyéjüket sütögető szakszervezeti vezető és egyéb érdekvédő ténykedése ellen.

Miközben a nyugdíjasoknak a napokban postázzák az alamizsnának beillő 10 ezer Ft-os Erzsébet utalványt, addig az „érdekvédők” az ilyen-olyan tisztségviselőknek az irreális fizetések és költségtérítések mellé jóváhagyják a többszázer Ft. cafeteria juttatást is.

Komám-uram, ilyenkor nem nyílik az olló (vagy a bicska)?  

Amint azt előző jegyzetemben jeleztem, folytatnám „füstölgéseimet”.

Az elmúlt hónapokban az önkormányzati tanulmányutaktól függetlenül is egyre jobban élénkülni látom az amúgy is mozgékony városvezetőnket. A helyi TV adásokból úgy érzékelem, hogy már ott is felbukkan, ahol korábban nem, s bár a választások még odébb vannak, az előző választás másnapján indított kampányolása, mind ha egyre jobban élénkülne.

 Vajon mi lehet az oka? Széke és testületi „többsége” stabil, a benyújtott pályázatok elfogadásra kerültek s várhatóan dől majd a lé, fejlődhet, épülhet és szépülhet a város, hasznosítva a tanulmányutak pozitív tapasztalatait.

Akkor hát mi lehet az oka az amúgy indokolatlannak tűnő aktivizálódásnak?

A jól értesültek azt suttogják, hogy parlamenti székre vágyik ismét városvezetőnk, mert idehaza mindent kihúztak a feneke alól és kényelmetlen számára az új helyzet. Már a maradék kollégiumi helyiségektől is meg akarja fosztani a Nemzetgazdasági Minisztérium, s a Várogazdálkodási Bizottság élére delegált kormánypárti frakcióvezető kapcsolati tőkéje sem elegendő a nyilvánvaló ”kiszúrás” elhárításához.

Ha így is van, akkor is kell valami nyomós ok, hogy új mentorával (a pályázatokat „kijáró körzeti képviselővel) szembe helyezkedve harcba induljon a választókörzet egyéni parlamenti helyéért.

Kötött már nyílt és titkos paktumot több párttal is az elmúlt évtizedekben, ezért hát nem lehet meglepetés, ha netán ismét új partnerre talál, mert trónjának megtartása érdekében, ha a helyzet úgy kívánja, akár az ördöggel is cimborál. Erős a gyanúm, hogy valami ilyesmiről lehet szó. Mire a gyanú?

A közeli napokban a TV csatornák esti műsorai között tallózva szemkápráztató jelenségre lettem figyelmes.

A Hír TV gödöllői riportműsorában felvillant egy kép, melyen polgármesterünket ismertem fel, lelkes tapsolás közepette. A tudósítás az Új Kezdet és az LMP választási szövetségre lépését hivatott kommunikálni a szegényes választási kínálaton sopánkodó szavazójelöltek felé.

Az már köztudott, s a riport csak megerősítette, hogy Gödöllő polgármestere a kollégáit (települési polgármestereket) kívánja harcba állítani a parlamentbe jutáshoz szükséges szavazatok megszerzéséért.

Nos, ha a városvezetőnk is eleget tett a szívélyes invitálásnak, s személyes jelenlétével tüntette ki a harsonát fújó polgármestert, akkor az többet jelent, mint egy tanulmányút, vagy tisztelgő látogatás egy fejlettebb városban.

Ezért aztán nem lennék meglepődve, ha a választókörzeti jelöltek listájának közel jövőbeni megjelenésekor a MI PISTÁNK neve is ott virítana az LMP zászlaján. Esélye látszólag ugyan nincs a nyerésre, de hozhatja megbízóinak, az elvárható töredék szavazatokat, s az sem kizárt (bár igen szűk a mozgástér), hogy jutalmul meglepik egy megyei, uram bocsá országos listahellyel. Ha nem is biztos befutó az a hely, azért rajta van a listán, s az is valami. Ki tudja, mit hoz a sors? „Ha Isten akarja, a kapanyél is elsül”.

A választókörzeti szavazatok megosztása kedvez e a gyengélkedő KDNP-nek, vagy a JOBBIK malmára hajtja a vizet, majd elválik. Fő, hogy a MI PISTÁNKNAK kedvezzen. Egy elárult mentorral több, vagy kevesebb, nem számit. Az esetlegesen várható következmények pláne nem. Utánam a vízözön, csak a nyugdíjig húzzam ki valahogy. Persze az is lehetséges, hogy a forgatókönyv netán másképpen alakul, hiszen vannak más alternatívák is, de, hogy „valami bűzlik Dániában” az-az Nagyatádon, az biztos. Ha más nem, a szennyvíztelep.

Ui.. Előző jegyzetemben komoly mulasztást követtem el. Elfelejtettem említeni főállású alpolgármesterünk meglepő fegyvertényét. Önként (vagy felkérésre?) bátran rákérdezett a sok éve húzódó ZÁÉV perre. Okosabbak ugyan nem lettünk a választól, mivel a Bárdos projekt 2011-ben azzal zárult, hogy mindenki ki lett fizetve, de a rétestészta tovább nyúlik. Ennek eredményeként, most 2017 végén 500 milliós pertárgyról szól a fáma. Akkor hát miből is születtek ezek a nem csekély követelések?

Természetesen az ülést nézve a fentieken kívül is „Jutott eszembe számtalan, szebbnél szebb gondolat”, de hát akkor milyen kérdés marad a feltevésre hivatottaknak, ha elorozom előlük.

Ha az érintettek megnézik Nyírbátor, Mórahalom, vagy éppen Gödöllő hírportáljait, láthatják, hogy színes a paletta, amin elfér a lakásfelújítások, gépkocsi cserék, új kft-k híre is. Na de hagyjuk meg a lehetőséget az Atád Hírnek, hogy ezekkel is előrukkolhasson.

Még augusztusban üdvözöltem örömmel az akkor felbukkanó új hírportált mely Nagyatád új „szócsöve” (híradója?) kívánt lenni. Sajnálatosan azonban már a hónap végére kiderült, hogy csupán egy lufi a beharangozott kezdeményezés, amely hamarosan ki is pukkadt.

A napokban aztán felkérést kaptam, hogy kedveljem az új „Atádhír” oldalt.

Természetesen örülök minden ilyen „új bimbónak” melyből virág is remélhető, csak nehogy ez is, mint elődje, kérész életű legyen. Beleolvasva sajnos már is egy „rémhírrel” szembesültem, mert a beharangozott időpontban semmiféle vízhiányt nem észleltem a Kiszely utcában. Ettől függetlenül lehet, hogy a zsömle utca kifli szám alatt volt, de akkor azt kell leírni és nem az egész várost riogatni.

Na de ez legyen a legnagyobb hiba, mert a lényeg, hogy született egy új „híradó”, s remélhetően nem csak vízkorlátozási híreket fog közreadni.

Azt persze senki ne remélje, hogy a helyi közélet témáit fogja boncolgatni, és vitára bocsátani az új portál, mert hát több mint valószínű, hogy nem ez a célja. Az, hogy mi, még nem derült ki, de reméljük, hogy hamarosan megtudjuk. Miközben e sorokat írom, az „Atádhír jelenleg nem érhető el” felirattal rejtve marad az „illetéktelen”(?) olvasók elöl. Azért ez nem valami bíztató jel.

Természetesen a fentieket csak bevezetőnek szántam, mert az általam észleltek soha nem kapnának helyet semmilyen hírportálon, legyen bárki a „paraván” mögött. Ezért aztán térjünk is a tárgyra, ami miatt hosszú szünet után ismét „tollat” (pardon, billentyűzetet) ragadtam.

Régóta mellőzöm a helyi testületi ülések látogatását (nézését is), de furcsa észlelések felkeltették kíváncsiságomat, s megtekintettem a legutóbbi ülés közvetítését. Nem tudom rajtam kívül hányan aludták (szenvedték) végig, de hát úgy kell nekünk, ki mondta, hogy nézzük meg.

A gombnyomogató ülés vége felé, a polgármesteri beszámoló napirendnél aztán felkaptam a fejem. Mire? Egy érdekes jelenetre.

Történt ugyan is, hogy a polgármesteri beszámoló napirendnél a főállású (jólfizetett) alpolgármester megkérdezte, ill. megkérte a főnökét, hogy ugyan meséljen már milyen tapasztalatokat szerzett Nyírbátorban? Már a polgármesteri reakciótól kilógott az egész ló, s nem csak a lóláb. Tipikus (megbeszélt) „alákérdezés” szaga volt az egésznek, hiszen a polgármester elkottyintotta, hogy testületét nem érdekli merre járt, mit csinált. Ezért kellett az alpolgármester, hogy a tapasztalatszerző körútból kihagyott képviselőknek (és a nagyérdeműnek) beszámolhasson mit tapasztalt az Ex Ante Tanácsadó által összehozott nyírbátori és mórahalmi látogatáson.

Magát az ötletet (tapasztalat gyűjtése a hazai, de távolabbi településeken) jónak és kívánatosnak tartom, s ez rendben is volna. A furcsának a következőket tartom. Miközben a testvérvárosi kapcsolatok ápolására a fél választókerületét vitte a polgármester, addig az önkormányzat működtetését elősegítendő szakmai tapasztalatcserére egyedül (ha csak nem a helyi Firts lady-vel) utazott el, mellőzve az alpolgármestereket, bizottsági elnököket, irodavezetőket, képviselőket. Persze nem az összesre gondolok, csak az ezek közül ki nem választottakra, még ha a polgármesterünk százszor is polihisztor, aki mellé nem szükséges „szakember”. Bár ha jól belegondolok, a testületi ülés „pocsolyavitáját” nézve, magam sem szívesen választanék kísérőt egy „szuper passzív” érdektelen testületből. Mert ugye senki sem érdeklődött városvezetőnk fontos és hasznos tanulmányútjáról, amiről kérdezőjének korábban több mint valószínű, hogy négyszemközt maradéktalanul beszámolt.

„Ébresztőnek” ez is elegendőnek bizonyult, de a hab a tortára csak ez után következett.

Az interpellációk, kérdések napirendnél a megyei választmányi alelnök képviselőnk szónoki fellépéssel indítva „ledorongolta” képviselő társát, amiért az a facebook-on közre merészelte adni saját észrevételét, véleményét az új Rinya híddal kapcsolatosan. E közben nem átallott még személyeskedő észrevételt is tenni, ami érthetetlenül kiverte a biztosítékot az érintett témában a bizottsági ülésen állítólag akadémiai székfoglalót tartott szenátornál.

A felemlegetett facebook-os bejegyzést többször is olvasva, a szóban forgó hidat látva, s a képviselőséghez méltatlan purparlét hallva értetlenül álltam a műbalhé előtt.

Nem értem, hogy mi volt az ad hoc cirkusz oka, mivel a képviselői észrevétel, vélemény cseppet sem sértő, nagyon is hétköznapi.

Igaz, hogy a híd nem egy Ponte dei Sospiri, és a Golden Gate-re sem hasonlít, de a miénk és átíveli az útban lévő malomárkot. Ha a hézagokhoz hiányolt deszkát nem is látom szükségesnek, azért az igazat megvallva a keleti oldalon nem ártana néhány lapát zúzottkő, megelőzendő az esetlegesen kialakulható POCSOLYÁT. 

Ami pedig a felemlegetett bizottsági ülést illeti, hát Isten mentsen, hogy a TV azt is közvetítse. Már a testületi ülést is kevesen nézik, de ha meglátnak egy bizottsági ülést a választók (se kérdés, se észrevétel, se vélemény), bizonyára a maradék érdeklődő is „takarodót fúj”. Jelen voltam jó néhány „bizottsági ülésen”, ezért tudom, mit beszélek.

A látottakat, hallottakat a szükséges tájékozódást követően (facebook-os bejegyzés olvasása a képviselő honlapján) ítélje meg ki-ki vérmérséklete szerint.

A közéleti szereplést vállalt képviselők pedig nyugodtan replikázzanak, ha tudnak, akár helyben akár írásban, de mellőzzék az ingyen cirkuszt, mert a KÖZSZEREPLŐNEK igen is vállalnia, és tűrnie kell a személyes megszólítást, kritikát. Akinek pedig nem inge, ne vegye magára!

Mára ennyi elég, de ha időm engedi, holnap folytatom észrevételeim megosztását, mert vannak egyéb észleléseim is.

Előző jegyzetemben némi fenntartással, de örömmel üdvözöltem egy új internetes portál megjelenését, mint Nagyatád újsütetű hírforrását. Jelzett „fenntartásaimat” mások is osztották, de nézzük mi történt az óta.

Az impresszum változatlanul várat magára, s továbbra sem publikus, hogy ki vagy kik állnak a hírforrás mögött. Egy JOBBIK szög ugyan kilóg a zsákból, de ki tudja valóban övék e.

A helyi civil szervezetre „utaló” korábbi gesztenyés logó eltűnt, de az egyik ajánlott témámat valaki zokon véve, a jegyzetemet az internetes szolgáltatónál bepanaszolták (zároltatták). Az a cca. száz polgártársam, aki a letiltás előtt olvasta a jegyzetet, bizonyára sejti mi válthatta ki nemtetszését az "ismeretlen" panaszosnak. A jelenség nem új keletű.

Aki korábban is figyelemmel kísérte tájékoztatóimat, s azon kevesek közé tartozik, akik a zárolás (letiltás) előtt elolvashatta jegyzeteimet az tudja, miről beszélek. Aki nem, annak dióhéjban felidézem.  

 A 2015. márciusi közmeghallgatáson a városvezetőnk visszautasította állításaimat, melyeket „szemét ügyekben” tettem. Ezt követően a „hamis” dokumentumok cáfolataként három jegyzetemben is (Pinokkió, Huncut Pinokkió, „Szabálytalanságra utaló jegyek”.) megosztottam állításaim cáfolhatatlan bizonyítékait, melyre „jogi utat” helyezett kilátásba a „sértett”. Álltam volna szívesen egy bírósági pereskedés elé, de helyette az érintettek kapcsolati tőkéjüket kihasználva az internetes szolgáltatónál egyszerűen zároltatták a nekik nem tetsző blog jegyzeteket.

A napokban ismét megkeresett a szolgáltató, s jelezte az újabb zárolást a panaszos kérésének eleget téve. Elég szűk a kör, s ezért nem nehéz kitalálni, ki, ill. kik a panasztevők. Természetesen a sértett MUTYIZÓK.

A jegyzet „feloldása” érdekében a szolgáltató instrukciója szerint töröltem a kifogásolt mondatokat, ezért jelenleg már csak a „kiherélt” verzió olvasható.

Ami pedig az új hírportált illeti, aggályaim beigazolódtak. A megjelent hírek mindegyike az internetes hírportálokról kiollózott cikk, amit minden átlagos internet használó százszor olvashatott anélkül, hogy az „új helyi” portálra kattintana. Egyetlen „kényes(?)” kérdésre sem keresik a választ. Sehol egy oknyomozó riport, egy valódi közérdeklődésre számot tartható cikk. Akkor hát mi végre az egész? Mindent egy helyen? Azt biztosítja a kanászkürt internetes oldala. A választásokra kell egy bejáratott saját oldal? Na de kinek?

Ez még nem tudható, de bárkié is, legyen már valóban HELYI! Még nincs saját mondanivaló? Sebaj, azért  „a hír szent, a vélemény szabad”!

Bár rendszeresen szörfözök az interneten, de csak figyelemfelhívás utáni navigálással bukkantam egy újonnan megjelent Nagyatádi „hírforrásra”. Az uborkaszezonra tekintettel hosszú ideje szünetelt jegyzetem, s bár ez nem a reklám helye, az új hírportál meglátásom szerint megér néhány észrevételt.

Városvezetőnk évtizede ígérgette a helyi újság felélesztését, de minden újabb ciklus során elsikkadt a korábbi tiszavirág életű  sajtó feltámasztása. Az idő haladtával aztán Időszerűtlenné (korszerűtlenné) vált, mert a nyomtatott sajtót egyre inkább kiszorítja a digitális média. Az új, s helyi szócsőnek ígérkező portál az ígéretéhez híven akkor lesz valóban helyi és kiegyensúlyozott, ha ténylegesen helyi eseményekről, s nem csak a szerkesztői álláspontokról, szépről-jóról, internetről összeollózott, lejárt szavatosságú nagyvilági hírekről tudósít.

A portál logója kissé hajaz a helyi civilnek álcázott politikai egyesület logójára, de lehet, hogy a gesztenyés háttér csupán a véletlen műve. Mivel a helyi történésekről tájékoztató blogom (egyenesbeszed.blog.hu) 2010 decembere óta működik, ezért a Nagyatád egyetlen hírportálja kijelentés meglátásom szerint kissé pontatlan. Plagizálással ugyan nem vádolható a felelős szerkesztő, de szegényes fantáziára vall, hogy blogom mottójának másolatát tűzte zászlajára.

A fenti apróságoktól függetlenül örömmel üdvözlöm a „kezdeményezést”, de nyugtával a napot, s meglátjuk, mivel rukkol elő valójában a ma még ismeretlen TERVEZŐ.

Addig is, míg beindul a hírözön, volna néhány témajavaslatom, ami bizonyára felkeltené a városlakók érdeklődését is.

A helyi televíziót nézve feltűnt, hogy a korábbi stáb kicserélődött, és megduplázódott, miközben a témakínálat feleződött. Azt már hallottuk, hogy a „főszerkesztő” Kaposvárról érkezett, de a Mernyei kamera mannról és a további stábtag fluktuációról nem tudósított a NVTV.

Kórházunk épül-szépül, de a „konyhaavatóval egy időben más is történt a paraván mögött. Főzés helyett melegítés, jelentős létszámcsökkenéssel, „vezetőváltással”.

A kormánypárt egyik megyei prominense bűnbánó pentítóként megüdvözült, s kissé megkésve (vajon miért?) kiteregette a szennyest. A piszkos „lepedők” Nagyatádon is fellelhetők.

Hat éve húzódik a ZÁÉV-Nagyatád kötbérper. Különböző szakértők, viszontkereset, perszüneteltetés, hosszú néma csend.

Bár a fenti témák bulvár ízűnek tűnnek, de koránt sem azok. Ha ezekről, és további ilyen történésekről is tájékoztat a hírportál, akkor igaz az igehirdetése. Ha viszont a közelgő választások miatt beindult kampány szócsöveként kíván tündökölni, akkor inkább jobb, ha megőrzi pillanatnyi inkognitóját.

Érdeklődéssel várom, ill. várjuk tényleges színrelépését, színvallását.

A napokban figyelemre méltó bejegyzés bukkant fel az internetes közösségi oldalon.

Egy polgártársunk közreadta a városháza hivatalos „dörgedelemnek” szánt de, fecnire sikeredett közleményét (aki esetleg nem olvasta, a sok megosztásra tekintettel még elérheti a facebook-on), s az azzal kapcsolatos véleményét.

A levélben egy sok éve létező, de komolyan soha nem vett rendeletre hivatkozva noszogatja a hivatal a külterületi lakókat az ingatlanok előtti terület kaszálására. A szórólap fejléces és pecséttel ellátott, de a szignálás valamilyen rejtélyes oknál fogva lemaradt. A népszerűtlen, ill. hálátlan feladatot úgy néz ki, senki sem vállalta.

Az eset érdekessége azonban nem a téma (kaszálási kötelezettség), s nem is a szignó hiánya, hanem a felszólított (az-az a felszólítottak) reakciója.

Az elmúlt évek során számtalan döntés, határozat, rendelet érintette kedvezőtlenül, mi több hátrányosan a helyi adófizetőket, de azok többnyire rendre „szó nélkül” maradtak. A legutóbbi blog jegyzetemet is közel hatszázan olvasták, de érdekes módon komment egy sem született. A ma is fennálló okokat korábban már kifejtettem.

Vajon mi váltotta ki most még is több ember reakcióját, s miért adtak ezúttal hangot véleményüknek, nemtetszésüknek?

A kérdés megválaszolását jobb híján a helyi médiától vártam, de hiába néztem meg kétszer is az NVTV legfrissebb „híradójának” tudósításait, mert a választ nem hallhattam. Úgy gondoltam, hogy az adófizetők pénzén üzemeltetett városi TV. ingerküszöbét biztosan eléri a lakossági téma, de csalódnom kellett. Ahelyett, hogy rámozdult volna a TV. vezénylő „katonája”, inkább (feltételezhetően ukázra) előhúzott a sublótból egy lerágott gumicsontot, s inkább a városháza előtti úttest állapotát ecsetelte hosszasan.

Az út silány állapotát magam sem vonom kétségbe, s szükségesnek látom rekonstrukcióját, de mitől lett ez hirtelen aktuális? A Gyékényesi kavics vasúti fuvarozásának közútra terelése óta, továbbá a Kaposvári elkerülő út építése során százával haladtak át városunkon az „útromboló” túlsúlyos (nem egyszer 50 tonnás) tehergépjárművek. A nyílvánvaló „károkozás” orvoslásának kezdeményezése hivatalunk feladata, s mint elhangzott, annak sok éve eleget is tett.

A tények ismeretében az már más lapra tartozik, hogy a több százmilliós beruházás elnyerésére annyi az esélyünk, mint a Trójai falónak, az Epsomi Derbyn. Ennek ellenére a „szorgalmazással” is egyetértek, de javasolnám mellé a ZÁÉV. kötbérének firtatását is, akár TV riporttal is megspékelve. Vagy erről nem informálták az új vezetőt?

A fentiekben említett „fűügy” NVTV. általi elhallgatása mellett az érintett körzet (körzetek?) képviselőinek hallgatását is furcsállom. A város jelenlegi „hatásköréhez” képest túl méretes testületnek csupán egyetlen tagja vette a fáradtságot, hogy reagáljon az ügyre.

Kíváncsi lennék arra, hogy a megyeközpont fejlesztése során (Kaposvári elkerülő út) tönkretett Nagyatádi útszakasz helyreállításának érdekében hány Somogyi országgyűlési képviselő hallatta hangját, akár a parlamentben, akár az illetékes minisztériumokban?

Azt már érzékelhettük, hogy a kormánypárt helyi képviseletének kapcsolati tőkéje vetekszik a templom egerével, de talán megkérhetnék a körzet JOBBIK-os parlamenti képviselőjét, hogy ejtsen már néhány szót városunk sokéves „fájdalmáról”, pontosabban jogos elvárásáról!

Az NVTV. programszervezőjének csupán észrevételként jelzem, hogy a Csillagtanya Lovasegyesület örömteli pályázati nyereményének propagálásához kevésbé fontos a polgármester meginterjúvolása, mint egy választópolgár által nyilvánosan feltett közérdekű kérdés megválaszoltatása!

Új seprőként nem ártana kicsit átmázolnia az ORMAI TV intézménynevet azzal, hogy a babakocsis anyuka mellett a hivatali eljárást kifogásoló lakosokat is megszólítja.

A történtek elemzése során magam sem értem, hogy miért, de csak a címbéli gyerekdal jutott eszembe.

Bokros teendőimre és kedvenc elfoglaltságaimra tekintettel az utóbbi hónapokban nem igazán jutott időm a város közéleti eseményeinek elemezésére, véleményezésére.

Tegnap, aztán nem kis meglepetésemre egy „Kanászkürt” (Somogyi Hírlap) landolt postaládánkban.

Miután kinyitottam a lapot rögvest ”leesett a húsz fillér”. A negyedik oldal cikkéből kiderült, hogy nem a kézbesítő tévesztette el az előfizető postaládáját, csupán egy közpénzből finanszírozott, és minden otthonhoz eljuttatott „ingyenes tájékoztatóról” van szó. Mielőtt „irattáraztam” volna a lapot, jó polgárként elolvastam a településünk múltját, jelenét és fényes jövőjét taglaló városnapi szózatokat, majd elégedetten dőltem hátra azzal a tudattal, hogy szűkebb hazámban minden a legnagyobb rendben van. Az esti internetes szörfözés során azonban megdöbbenve észleltem, hogy nem csak eltérő néhány polgártársam meglátása a felvázolt helyzetről, de kritikai észrevételeiknek ez alkalommal hangot is adtak.

Szokatlan és igen ritka jelenségről lévén szó, a facebook-os kommentekről lemaradva blog jegyzetemre kattintottam, ahol ugyancsak szokatlanul nagy érdeklődést tapasztaltam „elmaradt” blog jegyzetem iránt.             Az elmúlt hetek lanyha érdeklődését jelző grafikon az egekbe szökött, ezért hát nem mehetek el szó nélkül az esemény mellett.

A téma lerágott csontnak tűnhet, hiszen több százszor közreadtam már észrevételeimet, de az Ormai TV-t (s pláne a testületi üléseket) kevesen nézik, s abból egyébként is csak alulinformált lehet a közügyek iránt érdeklődő városlakó, mivel amiről nem beszélnek, az nincs is.

Tájékoztatónak szánt jegyzetem is „hézagos” mivel magam is egyre távolodok a közügyektől, de észrevételeim így sem csak az újszülötteknek újak. De lássuk mi is történt mostanában.

Előző jegyzetemben közreadtam az Atádi verebek csiripelését, miszerint új „KATONÁT” készül szerződtetni a polgármester a következő választási csaták sikeres megvívásához. Nos, a csiripelés igaznak bizonyult, mivel az új harcos, ha nem is május elsején, de április közepén hadrendbe állt. A galambok turbékolása szerint az „ismeretlen” katona a városi galambdúcban szépen felújított fészket, s az elődjénél magasabb gázsit kapott, amit ez ideig a TV műsor színvonalának csökkentésével hálált meg. Aki nem hiszi, járjon utána. A városháza a kósza híreket ugyan nem erősítette meg, de nem is cáfolta. Miért? Mert még senki sem firtatta.                                 Ugyan csak senki nem firtatta a településünk fényes helyzetét taglaló beszámolót, melynek az előterjesztő a „Nagyatád Város Önkormányzata városfejlesztési és gazdasági programja időarányos megvalósítása” címet adta.

Miért? A korábbi évtizedek KÖLTSÉGVETÉSI témája helyett néhány éve ez a szigorúan behatárolt témája az évenkénti közmeghallgatásos testületi ülésnek, hogy a hebehurgya polgár nehogy már össze-vissza kérdezgessen mindenféle badarságot a város ilyen-olyan működésével kapcsolatosan. Rend a lelke mindennek, és tessenek szigorúan a fejlesztésnél és a megálmodott programoknál maradni. Tessenek figyelmesen elolvasni és elemezni az egyébként részletes 50 oldalas előterjesztést, s egyetértő, dicsérő véleményüket a meghallgatáson megjelenve nyilvánosan megosztani polgártársaikkal és nem utolsó sorban az előterjesztővel.

Gyanítom, hogy az előterjesztést rajtam, a készítője, valamint az előterjesztőn kívül vajmi kevesen olvashatták, figyelembe véve azt a tényt, hogy a közmeghallgatás (nem először, s bizonyára nem is utoljára) érdektelenségbe fulladt. Mint azt már korábban többször is említettem, a rendszerváltás kezdeti közmeghallgatásain a művelődési ház színházterme zsúfolásig megtelt, míg az elmúlt években egy szál magam „irritáltam” kérdéseimmel az előterjesztőt, aki többnyire adós maradt a kielégítő válaszokkal. Miért? Mert arra voltam kíváncsi, ami a beszámolókból kimaradt.

A „kimerítő” előterjesztést mint mindig ez alkalommal is végigolvastam, s bár alaposnak mondható de azért ismét több mindent hiányoltam. Az érthető, hogy a polgároknak nem volt hiányérzetük, mivel nem olvasták és így nem is emlékezhetnek a korábbi grandiózus tervekre, elképzelésekre, amiből a tervezett határidőre semmi sem valósult meg, de a testületi tagoknak illenék emlékezni a korábbi történésekre.

A jelenlegi beszámoló elkészítése nagy munkát nem igazán igényelhetett, hiszen az előző aktualizált változata, s rengeteg „lerágott csontot” tartalmaz. Több ciklussal ez előtt betervezett és meg nem valósult (Henészi Rinya híd, kongó hulladékudvar, és látogató központ, Jóléti tó, Mádl kastély, Ötvösi és Lábodi kerékpárút, Taranyi-Berzencei /illúzió/összekötő út, termálkút hasznosítás, stb.-stb.) elemet tartalmaz reális projektként, a valós pénzügyi helyzet figyelmen kívül hagyásával.

Ha nem vagyok távol, érdeklődéssel kérdeztem volna az előterjesztőt a már elutasított pályázatokról. Az igényelt 96 milliós működési támogatás helyzetéről, a ZÁÉV 300 milliós kötbéréről, a Veoliával /Prométheusz/ szembeni 25 milliós pervesztésről, a 98 milliós kifizetetlen (30 napon túli) számlákról, a jelentős adó hátralékról (kinn lévőség). Továbbá arról, hogy mit keres a CIVIL szervezetek listáján a pártszerűen működő és viselkedő Nagyatádért Egyesület, amelynek a Somogyért Egyesület-hez (egyszemélyes párthoz) hasonlóan egyetlen célja volt és van, a vezetőjének „CÉLBA JUTTATÁSA”! Az alpolgármestertől pedig szívesen tudakoltam volna, miként sikeredet másodjára is „elpuskáznia” önkormányzatunknak az ismét piacra dobott Dohánybeváltót.

A célkitűzések és megvalósítások összhangja kissé hamisra sikeredett, de a képviselők többsége fenntartás és észrevétel nélkül elfogadta. Ezen viszont nem csodálkozom, hiszen a szervilis képviselők (kevés kivétellel) már sok éve a polgármestert szolgálják és nem a várost.

Ami pedig a „VÁROSNAPI” kuruc kesergőket illeti, csak részben helytállóak. Az ünnep minden évben ugyan akkor (április 25-én) van, s erre a fellobogózott utcák figyelmeztetik a feledékeny lakókat. Borítékos személyes meghívó valóban csak a holdudvarnak dukál, de ahogy a közmeghallgatás is nyitott, az ünnepségre is minden érdeklődő bemehet. Volt még üres hely, és étel-ital is megmaradt bőségesen. A „panasznap” is egyszer adódik egy évben, ezért hát tessenek már felemelni a kis papa-pápi-pipi-popókat és befáradni alkalom adtán a városháza nagytermébe, polgármesterünk nagy-nagy örömére!

Addig is, amíg a Nagyatádi Diákokért Alapítvány támogatásából kimaradt, a városból megélhetési lehetőség hiányában „idegenbe szakadt” a helyi közélettől, és a szavazó urnáktól távol maradt fiatalok „sarkukra nem állnak”, ahogy nyugaton, úgy Nagyatádon is a „helyzet változatlan” és az is marad.

Február végén némi színházszünet után városunkba látogatott a közkedvelt „ámbár tanár úr” színtársulata. A színészek megérkezését örömmel fogadó több mint 300 fős közönséget azonban melegében lelohasztotta a közreadott hír, miszerint ebben az évben ez lesz az utolsó színházi előadás Nagyatádon.

Arról, hogy miért, nem szólt a hírközlő, de az már úgy néz ki, nem is tartozik a nagyérdeműre.

Ha egy virtuális közmeghallgatáson felteszem a kérdést, akkor lelki füleimmel már hallom is a választ; nem bírja a költségvetés. Na, egy ilyen válasz generálja a további kérdéseket, melyre az „illetékes elvtársak” tuti nem tudnak elfogadható magyarázatot adni.

A város költségvetési helyzete korábban sem volt rózsás, mi több, sokkal rosszabb volt az adósság konszolidációig.

Akkor hát miért költöttünk több százmillió forintot a művelődési házunk felújítására, ha nincs pénz az „üzemeltetésre” ill. a tartalommal való megtöltésre? Miért vesztettünk több milliót a kivitelezők buktájának lenyelésével, ha nem futja néhány színházi előadás finanszírozására?

Mert a „bálabutik”, a csókos közösségek ingyenes összejövetele, pártgyűlés stb. lehet az intézmény funkciójában, de akkor ne Kulturális Központnak nevezzük.

Igen, köztudott, hogy a rendezvények zöme (ha nincs pályázati pénz) ráfizetéses az időnként alacsony érdeklődés miatt, de sok éve ráfizetéses a helyi közlekedés is a csekély utas szám miatt, s nem rentábilis a strand és a sportcsarnok üzemeltetése sem a kívánatosnál kevesebb látogató végett.

A prioritások figyelembevételével ezek finanszírozására is szolgálnia kell a költségvetésnek, mert ugyebár az adófizetők (helyi lakosok) pénzéről van szó.

Jómagam és még az a 20-30 városlakó, aki eddig is eljárt a megyeközpont állandó színházába, remélhetően ezután is részesül majd maradandó színházi élményekben, de hol marad majd a többi kultúrára szomjas helyi polgár igényének kielégítése?

Az elmúlt három hónapban a testület legfőbb gondja a polgármester javadalmazása volt. Decemberben jutalmazás, januárban illetményemelés, februárban cafeteria. A decemberi bőkezű jutalmazásakor (3,3 millió Ft.) is már tudvalevő volt, hogy a parlament napirendjén szerepel a polgármesteri illetmények módosítására vonatkozó törvénytervezet. Ennek ellenére a testület az amúgy is jelentősen megcsappant költségvetés terhére bőkezűen adakozott, mondván, hogy a polgármester megérdemli (a városlakók nem?).  

A költségvetéssel egy időben az önkormányzati feladatok is jelentősen megcsappantak. A két ülés közötti tájékoztató szerint a polgármester elfoglaltságának (havi néhány „pofafürdő”) együttes időigénye sem tesz ki három munkanapot, a két jólfizetett alpolgármesterről már nem is szólva. Ha nekik kellene tájékoztatást adniuk milyen önkormányzati munkával töltötték a hónapot, hát igen csak nagy kínban lennének mivel köztudott, hogy polgármesterünk nem szívesen ad át feladatot, még kevésbé információt.

Ha ismét félrehúzzuk egy kicsit a függönyt és bekukkantunk a kulisszák mögé, ismételten láthatjuk, hogy polgármesterünk és szervilis holdudvara (esküjével ellentétben) nem a közösségi, hanem az egyéni és szűk csoportérdekeket képviseli.

Ha színházra nem futja, akkor ugyan már miből telhet majd méregdrága „Ormai TV” vezetőre?

A megyeközpontban ugyanis azt hallottam, hogy a Kapos Holding egykori szóvivője Nagyatádra készül.

Az köztudott, hogy a helyi TV vezetői státusza a közelmúltban megüresedett. Bár korábban a TV vezetőt a testület tudtával (pályáztatással) nevezték ki, de most erről nem hallani, ezért feltételezhető, hogy ez a poszt is a polgármester „zsákmányhelye” lett, az alaposan megfogyatkozott kegyhelyek pótlására.

Mivel nem egy „mezítlábas káderről” van szó, s ha valóban Atádra készül, a jelölt javadalmazási igénye bizonyára jelentősen meghaladja elődje illetményét. Van persze lehetőség külső tanácsadóként történő alkalmazására is (ezt manapság előszeretettel alkalmazzák) de ez szintén indokolatlanul megterhelő kiadás lenne szűkös költségvetésünkre, amikor a pénzügyi bizottság az ez évi költségvetés tárgyalásakor cca. 96 millió Ft. működési képesség megőrzését szolgáló támogatási igény benyújtására tett javaslatot.

Nos, akkor nézzük, hogy a fáma szerint vajon kivel is egyezkedik a háttérben városvezetőnk.

INDEX 2014. március 12. Leváltották a Kapos TV vezetőjét, hallgat a helyi média

„A pőre tény: január elsejével leváltották Katona Józsefet, a Kapos Tv ügyvezető igazgatóját. „Gyorsan, nyersen”, ahogy a költő mondja, és persze indoklás nélkül. Személyében korántsem kell sajnálni, hiszen hűséges, hiperlojális szolga volt, már nézésével is azt üzente a világnak: bármit megteszek, amit akartok. A városi szolgáltató holding sajtósaként a tejbe is lesz majd mit aprítania – nyilván ezért is hallgat mélyen.”

Ha a hír igaznak bizonyul, akkor újabb kérdések merülnek fel. Ilyen „ejtőernyőzésre” van pénz a költségvetésben? Egy „vidéki” vezető napi utaztatása, vagy helyi elhelyezése (ha csak nem költözik Nagyatádra), a elődjénél garantálhatóan magasabb illetmény jelentős többlet kiadást eredményezhet. Az intézmény szűkös költségvetése, a feladatok csökkenése, a néhány fős „stáb” miért igényel külön vezetőt, amikor van egy központi vezető, s a NVTV. a jelenlegi helyzetben is maradéktalanul üzemel.  Nem akarnék összeesküvés elméleteket gyártani, de valami ismét bűzlik Dániában, ill. Nagyatádon.

Az újabb lehetséges „mutyi” forgatókönyve még ismeretlen, de nézzük a tényeket.

Az új jelölt a kormánypártot szolgálta előző posztjain, ezért látszólag a kormánypárt „kegyvesztett” embere, s mivel a polgármesterünk érthető okokból sohasem szívlelte a narancsillatot, igen csak nyomós oka lehet egy ilyen botor cselekedetnek. A polgármester televíziójába beengedni az „ellenzék” emberét olyan meggondolatlanság, mi több, felelőtlenség, amit a legnagyobb rosszindulattal sem nézhetünk ki a MI PISTÁNK-ból. Akkor mi lehet még?

 Ha kicsit korábbra visszamegyünk a „pályázó” nacionáléjában, egy újabb lehetséges ok is felmerülhet. Az évtizedekre visszanyúló televíziós és újságírói tevékenység beleesett egy-két szocialista ciklusba is, melyeket ugyancsak maximális lojalitással szolgált. Ha régi harcostárs volt, az-az egy hajóban evezett egykor polgármesterünkkel, akkor nem válhat aktuálissá egy fentről csengő telefon? „Elvtárs segítsd a lebukottakat”! Alternatívaként ez is felmerülhet, de ha már a fikcióknál tartunk, egyéb is elképzelhető.

Például az NVTV egyértelmű kisajátítása egy barba trükkös kiszervezéssel. Egy tapasztalt hozzáértő és néhány Anonymus „mecénás” segítségével a választásokra a médiatörvény ellenére megfoszthatják a kormánypártot a helyi média legfontosabb és legütősebb felületétől.

Ha netán tényleg igaz a hír, vajon mi lehet az oka? Tán nem egy újabb szégyenletes politikai paktum van készülőben?

Az esetlegesen szóba kerülhető (már korábban is elhangzott) dajkamese, miszerint az új KATONA kapcsolati tőkéjével nyitogatja majd a „minisztériumi ajtókat és kasszákat”, helyből kétséges, ill. illúzió, hiszen kétszer is kitette a szűrét a „pénzosztó”, s nem életszerű, hogy utólag gyógyírként milliókkal kenegetnék egy „sérülten távozott katonájuk” sajgó sebeit.

Ahogy anno Kaposváron hallgatott az ügyről a média, úgy Nagyatádon is néma csend veszi körül a városatyákra sem tartozó ügyet.

Még nem szagolhatjuk mi fő Dél-Somogy politikai kondérjában, de az biztos, hogy bármilyen kozmásra is sikeredik az új kotyvalék, a végén, mint mindig ezután is a választók ehetik meg.

Amíg kiderülnek a valós okok, mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy mit néz ki a történésekből.

Bár távolinak tűnik, de az újabb választás közeleg, ezért aztán bizonyára lesz részünk színielőadásokban doszt.

Addig is javaslom a tisztelt képviselő-testület hiperlojális tagjainak, hogy a költségvetési spórolásnál körültekintőbben járjanak el, s a megváltozott körülményekre tekintettel a „kulturális forradalom” kitörése előtt először saját működésüket revideálják. A kormánypárt illegalitásba vonult frakciójának pedig jelzem, hogy ha a polgármester új KATONÁJA elsejével véletlenül tényleg hadba állna, az nem lesz áprilisi tréfa!

Sajnos nem, a lottóm nem jött be, csupán egy korábbi jegyzetem prognózisa, de az is csak részben, mert a „bárányok” ahogy az várható volt, hallgatnak.

November 29-i (Mutyi Pista prémiuma?) jegyzetemben közreadtam, hogy városanyáink, ill. városatyáink miként vélekedtek polgármesterük tevékenységéről. Bár a jutalmazási javaslatot alátámasztó indokolást a mai napig nem tárták a szavazópolgárok elé, de az indítványozott több mint 3 milliós „prémiumot” a képviselők (egy kivétellel) egyhangúan megszavazták.

Tekintettel arra, hogy választópolgárként kialakított véleményem a javadalmazást illetően homlok egyenest eltér a képviselőkétől, ezért részletes egyéni indokolásomat egy újabb jegyzetben (XII. 3-án A tények!) adtam közre. Mint azt már korábban írtam, az értékelő blog jegyzetet az elektronikus szolgáltató egyik napról a másikra törölte. Több mint valószínű, hogy a leírtak nem az internetes szolgáltató szemét bántották, de tény, hogy a törlést kérelmező indokolását a mai napig nem kaptam meg.

A polgármesteri jutalmazási előterjesztés szóbeli indokolása során elhangzott, hogy „régen kapott, nem is emlékszünk rá, van keret, ki tudjuk fizetni, más településen is adtak, a testület már nem emelheti a polgármester fizetését, stb.”.

Nos, mivel az élet a legnagyobb rendező, alig néhány héttel „Somogy leggazdagabb polgármesterének” jutalmazását követően, az önkormányzati törvény módosítását jóváhagyó parlamenti döntéssel (2017. január 1-el) korrigálták a polgármesterek fizetését.

Igaz, hogy a korábbiaktól eltérően a lakosságszámhoz igazítva kissé differenciáltabb, és ez által arányosabb lett a tiszteletdíj. Természetesen a méltányosabb díjazásból polgármesterünk sem maradt ki, s az új díjazás értelmében 33%-os „emelés” illeti meg. Ez azt jeleni, hogy január egytől 173.719 Ft-al kap többet az eddiginél.

Az érzékeltetés kedvéért megjegyzem, hogy a jelenlegi minimálbér 127.500 Ft.

A korrekció pikantériája, hogy a tényleges lakosságszámokat a bérrendező nem ”korrigálta” holott számos településnek már évek óta nincs annyi lakosa, amennyit a hivatalos statisztikákban szerepeltetnek.

Nagyatádon is jó, ha 9000 fő a tényleges lakosságszám, miközben 10.700 főt mutat a KSH.

Egy 13%-os emelés (73.200 Ft.) akkor is járna polgármesterünknek, de hát a statisztika a mérvadó, s ezért a 33% dukál.

Cegléden a jól informált polgármester „előrelátóbb” volt, mert az esetleges „szirénhangok” megelőzése érdekében indítványozta (s lássunk csudát, az érintettekkel elfogadtatta) a képviselői és bizottsági tiszteletdíjak 30%-os emelését. A mi polgármesterünk ilyet soha nem tenne, mert takarékos ember lévén, ügyel a város pénzére. Korábban még képviselői tiszteletdíj csökkentési indítványa is volt, amit aztán nagy bánatára nem fogadtak kitörő örömmel a döntéshozó érintettek. Miért ilyen rezignáltak képviselőink? Ki tudja a valódi okát? Vannak sejtelmeim, de nem festem az ördögöt a falra, mert a végén még megjelenik.

 A nagyatádi verebek egyre többen csiripelgetik miszerint városunk örökös polgármestere a „MI PISTÁNK” hatalmas dobásra készül. Az egykori apparatcsik, korábbi mentorának köszönhetően kellőképpen kicsiszolódva, annak korábbi produkcióját megirigyelve, politikai pályafutásának „koronázására” készül. A rossz nyelvek szerint fejébe vette, hogy nyugdíja előtt szenátor (parlamenti képviselő) lesz, ha addig él is. Még nem tudni milyen színekben, de a jelölt felhozatalt (és a háttér mutyikat) elnézve, még a „kormánypártiság” sem kizárt. Bár a realitások szerint „reménytelen” de a megyei vezércseréket elnézve (Donald Trump győzelméről nem is beszélve) a politikában semmi sem lehetetlen, ezért barátkozzunk (?) a gondolattal.

Mit keres polgármesterünk a parlamentben? Azt, amit az ott ülők! Sokat! Milyen jó hely lenne a közelgő nyugdíj felturbózásához. Vannak, akik nyugdíjasként is ott csápolnak, hát akkor a Mi PISTÁNK miért ne képviselhetné a lepukkant Somogy polgárait? Budapest nincs olyan messze, s ha a szükség úgy hozza, leendő szenátorunk bizonyára az Azori szigetekig is elmegy választóiért (a nem romákért is!). Mi lesz akkor Nagyatáddal? Semmi különös. Tovább csúszik a lejtőn, miközben szenátorunk zsákszámra hozza majd a pályázati milliárdokat. Valamelyik megválasztott helyettese meg majd elnavigálja a város süllyedő hajóját a mederfenékig, oszt jó napot. Az erre utaló jeleket, (Prológ, paktum, stb.) aki nem vak észlelheti.

A fenti alternatíva kissé sántít, de nem véletlenül, hiszen nem egyébről lenne szó, mint arról, hogy Rinyamente Cicerója a pozíciója megőrzése érdekében ismét paktumot kötne a regnáló hatalommal.

 A közelgő karácsonyra tekintettel nem szeretnék ünneprontó lenni, ezért megalapozott sejtéseimet ezúttal nem részletezem. Talán majd jövőre. Addig is mindenkinek Békés Boldog Karácsonyt, és Boldog Újévet kívánok!

„Tudom, hogy van neki, na, mije van neki, (szöszi haja helyett!) tyúkszem van a ….”. Természetesen nem a fején (azon vaj van), hanem a lábán. Honnan tudom? Onnan, hogy a december 3-i (A tények) jegyzetemet letöltött több mint 600 olvasó közül egyedül Ő „reagáltatott”. A tényekkel (a makacs dolgokkal) senki nem szállt pro és kontra vitába, csak a MI PISTÁNK?!

Na persze azt senki se gondolja egy percig sem, hogy cáfolatokkal, bizonyítékokkal teli kommenttel tiltakozott volna bárki a tények ellen, hanem ELTÁVOLÍTÁSI KÉRELEMMEL. Nem új keletű, hiszen ellenérvek híján már korábban is ugyanígy történt.

Aki még el tudta olvasni az emlékezhet rá, hogy tavaly már közreadtam városvezetőnk kisded játékait, de néhány nap után az internetes szolgáltató lakatot tett a jegyzetemre. Magyarul zárolta, az az „olvashatatlanná” tette. Ezt követően még kétszer tűztem tollhegyre a témát, da a szolgáltató azokat is zárolta.

Észrevételezésemre akkor még korrekten reagált a szolgáltató, és megküldte részemre a zárolást kérelmező levelét. Mint azt már korábban is közreadtam, a polgármester megkérhette a kellő kapcsolati tőkével rendelkező mutyi partnerét (hulladékkezelő szolgáltatót), hogy ugyan már intézkedjen valami jogi úton, mert hát azt Ő az önkormányzati közmeghallgatáson „beígérte”. Na, ez volt az a levél melyben bizonyítékok, cáfolatok helyett szerecsenmosdatás gyanánt sűrű hablatolással próbálták polgármesterünket ma született báránynak (aki mindenben az előírások szerint járt el) feltüntetni. Az internetes szolgáltató valószínűleg (az akkor mellékelt bizonyítékokra tekintettel) valószínűleg nem szopta be a cumit, de azért blokkolta a jegyzeteket.

Az elmúlt héten ismét az történt, hogy a jegyzet megjelenését követően egy pársoros levélben értesített az elektronikus szolgáltató, hogy a blog jegyzetemre eltávolítási, cenzúrázási kérelem érkezett. Ekkor már hiába kerestem a szóban forgó bejegyzést, az nyomtalanul eltűnt. Egy pillanatra a diktatúra előszobájában éreztem magam, mert szájkosarat is beajánlott a szolgáltató. Érdeklődő és többszöri kérelmező levelemre kissé újszerű hangnemben válaszolt, mert adatvédelmi okokra, valamint levéltitokra hivatkozva megtagadta az eltávolítást kérelmező levél megküldését. A korábbi „gyakorlatra”, valamint az Alaptörvény vonatkozó (IX. cikkére) tekintettel kissé értetlenül állok a történtek előtt, de a média elleni fellépésekre tekintettel respektálnom kell a szolgáltató magatartását.

Bár az eltávolítási kérelem példányával, ez alkalommal nem rendelkezem, de azért nem nehéz kitalálni, hogy ki írhatta, írathatta az eltávolítási kérelmet. Polgármesterünk ahelyett, hogy hamut szórna a fejére és beismerné KGST-s ügyleteit, inkább egy kis olajat önt a tűzre

Azt, hogy a regnáló hatalom miként bánik a médiával, azt hiszem nem szükséges ecsetelnem, ezért továbbra is a helyi testületre hárulna a feladat, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba. Mivel erre korábban is volt elég idő és lehetőség, de a „csapat” mozdulatlan és néma maradt, ezért hát balgaság volna bármit is elvárni tőlük.

Erre utal előző jegyzetem tartalma és egy újabb adalék is, ami megerősíti álláspontomat

Nem sokkal a november 29-i „prémiumos” bejegyzésemet követően egy érdekes kiadványt sodort postaládámba a langyossá vált esti szellő. Az igencsak „megsárgult” (alapból is sárga) kiadvány keltezése 1989 augusztusa, ami ugye nem tegnap volt.

A „berepült” brosúra nem más, mint egy MSZMP választási tájékoztató. Az alkalmi kiadvány nem a választópolgároknak, hanem kizárólag a rendszerváltás küszöbén az MSZMP megreformálására készülődő elvtársaknak készült.

A tájékoztatóban az alapszervezetek által jelölt, ill. delegált kongresszusi küldöttekhez (az MSZMP Városi Bizottsága által) intézett kérdésekre adott válaszokat tárta olvasói elé.

Bár a reformokra, ill. a hatalomgyakorlásban való részvételre vonatkozó válaszok is figyelemre méltóak, de számomra nem az volt az érdekes. Hát akkor mi? Nem titkolom, a válaszadó kongresszusi küldöttek személye.

Rábukkantam egy „szomszéd vári” polgármesterre, egy korábbi helyi képviselőre, egy MÓR -ra („a mór megtette kötelességét, a mór mehet”) de ami a legérdekesebb, hogy 4 az-az négy kongresszusi küldött (polgármesterrel az élen) 26 évvel a rendszerváltás után ott ül a jelenlegi képviselő-testületben és bizottságokban. „Na és, akkor mi van”, mondhatnánk így Horn Gyulásan.

A polgármesteri jutalmazás előterjesztésének kompetenciáját a polgármester (a korábbi SZMSZ módosításával), a Pénzügyi Bizottság kezébe helyeztette, melynek nem véletlen elnöke és tagja két egykori MSZMP kongresszusi küldött és harcostársa (mára már „Gesztenyés” színekben).

A „személyzeti” bizottságot is küldött, ill. harcostársa vezeti, ezért hát nem igazán kell kutakodni, hogy vajon miért szavazták meg az indokolatlan polgármesteri jutalmat, s miért nem „érdeklődtek” a Bárdos projekt, a MÜV -ház rekonstrukció, a polgármesteri rezidencia építése, a hulladékos mutyik, stb. felöl egyetlen alkalommal sem.

A tegnapi kanászkürtben Honecker elvtárs alteregója puffogtatja értékteremő „paneljeit”, sokszor hallott, de máig meg nem valósult grandiózus terveit, de mutyijairól egy szót sem ejtett. A megyei lapnak fizet(tünk) a dicshimnuszért, s ha netán nem ízlése szerint írnának, hát majd azt is letiltatná, vagy tovább nem szponzorálná.

Az „elvarázsolt” nyugger szavazóbázis ugyan alaposan megcsappant az elmúlt évtizedek során, de még mindig elegendő a „zsebre tett” kormányzati képviselők asszisztálásával a kontrolálatlan hatalomgyakorlás ciklusról-ciklusra történő biztosításához. A „rózsaszín” Atád helyzet látszatának fenntartásához hivatalból jelentősen hozzájárul az Ormai TV, a nem létező Nagyatádi Hírlap, az elsorvadt közmeghallgatás, valamint a médiafronton tapasztalható „szájkosár” osztogatás. Az össznépi majréról már nem is szólva.Bár Nagyatád elvileg többet érdemel, de érzékelhető javulásra a közeljövőben számítani hiú ábránd.A LEJTŐNKÖN nincs megállás! Korábbi költségvetésünk majd 60%-al csökkent, de probléma egy szál se.

A demokrácia működik, s a többségnek így is jó. Akinek nem tetszik, az mehet az eltávozottak után.Bár papíron még tízezer feletti település vagyunk, s polgármesterünk várhatóan ennek megfelelően részesül majd újabb fizetés és díjemelésben, pedig valójában már kilencezer lakosa sincs a városnak. Aki nem hiszi, járjon utána!

Nem, nem,nem és nem!

Nincs semmi tévedés, csak ezúttal csupán a kényelmesebb megoldást választottam észrevételem, ill.véleményem közreadásához. Nem vagyok vájtfülű, de élvezettel "hallgattam", s ezért úgy gondolván másoknak is tetszhet, ezért megosztom.

A plagizálásnak még a gondolatát is szeretném elkerülni, ezért  arra kérem az alábbi  blues "hallgatóit", hogy a cikkben található helységnevet és képviselői személyneveket szíveskedjenek behelyettesíteni, ill. "hazai szólamra" cserélni!

Talán bevezetőnek ennyi is elég lesz. Jó hallgatást (pardon, olvasást) és elmélkedést!

Képviselő blues... avagy akinek inge, vegye magára!
Szép napot kedves siófoki képviselők! 

Üdvözlet a Hölgyeknek, Uraknak! 

Jól vagytok? Munka, rendben? Család, rendben? Minden oké?... Az szuper! 

Akkor ezt meg is beszéltük, szevasztok, minden jót!

Ja! Jut eszembe... Van itt egy kis apróság, egy egészen jelentéktelen dolog, tulajdonképp ezért is keresnélek, zavarnálak Benneteket...

Kedves Csorba Ottó, Hamvas Péter, Lapos Gábor, Mezőfi Józsefné, Nagy Sándorné, Orbánné Wald Marianna, Dr. Safar Ahmed, Szajcz Adrián, Szamosi Lóránt, Ujvári István,Völgyi lajos! (abc-ben a gyengébbek kedvéért, nem rangsor, vagy bármilyen sor!)

- Nem tudom, feltűnt-e Nektek, hogy mi folyik városunkban és a legnagyobb közösségi portálon?
- Észrevettétek-e, hogy zajlanak az események Siófokon, városotokban?
- Hallottátok-e, hogy a polgármesteretek éppen fel akar oszlatni Benneteket? Igen, mindenkit, nem csak az "ősellenség" Fidesz-frakciót, de azokat legfőképpen!
- Látjátok-e azt a néhány tucat "véleményformálót", hőbörgőt, félreinformálót a közösségi oldalakon, a polgármester oldalán?
- Hallottátok-e, hogy miket terjeszt a polgármesteretek már az országos médiában is?
- Olvastátok, hallottátok, mesélték-e Nektek, miféle személyeskedés, gyalázkodás folyik ugyanezen helyeken? Rólatok, Veletek kapcsolatban, és rengeteg siófoki polgárral kapcsolatban? A polgármester szájából, a félrevezetett, kiabáló nép szájából és a mocskolódó polgármesteri trollok billentyűzetéből...?

Két válasz lehetséges.
Nem hallottatok, nem értesültetek ezekről.

Akkor írásom itt be is fejeződne, mert minden további mondat csak szócséplés lenne. Akkor, ebben az esetben nem szóltam. Nem szólok, mert a többi fennt említett dologgal együtt ezt sem olvassátok. Akkor fogalmatok sincs semmiről. De akkor úgy gondolom, nem csak a képviselői címre, de a siófoki polgár címre is totálisan alkalmatlanok vagytok! Valószínűleg ebben az esetben ezt nem csak én gondolom így.

Tudtok, hallottatok róla, olvastatok róla.

Akkor egy nagyon fontos kérdést tennék fel és úgy hiszem, nem csak a magam nevében, de minden siófoki nevében is.

Tényleg ennyi lenne a véleményetek a város "közügyeiről", a város jelenlegi állapotáról, a polgármesteretek jelenlegi nyilatkozatairól...?
Az 'ennyi' alatt természetesen mindazt értem, amit az egyszerű polgár Tőletek láthatott, hallhatott az elmúlt napokban. Kerestem, kutattam a nyilatkozataitok után, a személyes véleményeitek után. Médiában, közösségi felületeken, hozzászólásokban, kommentárokban. Mit tapasztaltam, mint egyszerű városlakó?

Semmit. Nulla véleményt. Zéró megnyilvánulást.
És itt nem a papírízű közleményesdit értem, - bár abból sem volt sok. A Ti saját véleményeteket, a Ti saját, képviselői véleményeteket, gondolataitokat! Hiszen a többségeteket személyesen ismerjük, együtt élünk egy városban! Hiszen választóitok többségét, de akár az általatok képviselt városrész lakóinak nagy részét Ti magatok is jól ismeritek. Akár gyerekkorotok óta. Egy városban élünk... És nem, az otthoni, szűk családi, szűk baráti körben megbeszélt vélemények, észrevételek nem számítanak.

Ti képviselők vagytok, megválasztottak vagytok, közszereplők vagytok!

Szóval? Nincs talán nyilvános véleményetek? Az mégis hogy lehet? Akkor hogy lehettek képviselők, felelős testületi tagok? Szavaztok, döntötök, tárgyaltok, de véleményetek az nincs? Vagy nem tartozik ránk? Az nem lehet... Benne van a nevetekben: képviseltek. Képviselitek a rátok szavazókat, a körzetetekben, a városotokban lakókat. A siófokiak nagy többsége, a normális, átlagos polgárok döbbenten nézik, olvassák, hallgatják a polgármester ámokfutását, a közösségi oldalon történő gyalázkodást, személyeskedést. Az árokásást, a "mindenki ellenem van, aki nem ért egyet velem" -kiabálást, a "mindenki mocskos fideszes, talpnyaló, bérenc, akinek más a véleménye" - mantrát.

Napok teltek el, és Ti nem érzitek úgy, hogy esetleg meg kellene szólalnotok a várost fogalkoztató témákban. Erre nincs - nem lehet! - semmilyen magyarázat. Ha egyetértetek a polgármesterrel, akkor álljatok mellé! Ha nem értetek egyet vele, mondjátok el Ti hogy látjátok a dolgokat! De ez a hallgatás, lapítás... semmi jóra nem fog vezetni.

Talán nem tudtok semmilyen médiának nyilatkozni? Keressetek, tele a világ felülettel! Talán nem facebook-oztok? Könyörgöm! 2016, lassan 17 van, a 21. században vagyunk! Itt ez a remek közösségi oldal - ahol nem mellesleg pont az egész cirkusz is zajlik - tessék használni! Nincs kifogás. Nem lehet kifogás. Képviseljetek már végre valamit!

Talán féltek? Féltek a mocskolódó FB kommentektől? Ne aggódjatok, azt már rengeteg városlakó megtapasztalta. És elárulom: nem fáj! Féltek, hogy kiteregetik a "szennyeseteket"? Miért, van Nektek olyan? Van bármi félnivalótok? Aki demokrata, az nem fél. Ne féljetek hát!

Ez nem kérés, ez a minimum elvárás Felétek minden választópolgártól! Ha arra nem vagytok képesek, hogy tájékoztassátok a város polgárait, mégis mit várhatunk Tőletek? Ebbe gondoljatok bele. Mert lassan a siófokiak is bele fognak gondolni...

Kedves képviselők, kedves

Csorba Ottó, Hamvas Péter, Lapos Gábor, Mezőfi Józsefné, Nagy Sándorné, Orbánné Wald Marianna, Dr. Safar Ahmed, Szajcz Adrián, Szamosi Lóránt, Ujvári István,Völgyi lajos!
Addig képviseljetek bennünket, polgárokat, amíg még kíváncsi Rátok egyáltalán valaki! Mert ha folytatódik ez a nagy csend Részetekről, nos akkor egyetlen igazság, egyetlen vélemény marad. Csak az lesz a meghatározó, amit a polgármester és a jól ismert - bár álnevek mögé bújó - holdudvar akar elhitetni, csak az marad amit ők akarnak elterjeszteni. Minden más megy a levesbe, minden más vélemény el lesz nyomva, Veletek együtt! Csak idő kérdése.

Szóval, ha ezt nem teszitek meg még időben, akkor bizony még a jelenleg többségben lévő  normális siófoki polgár is azt fogja kívánni,

Oszoljatok, és jöjjenek olyanok, akikre lehet számítani! 

Vagy szerepeljetek, hiszen közszereplők vagytok!

Szokásos „országjáró” programomról hazatérőben több településen átutazva nem tudtam nem észrevenni a karácsony közeledtének harsány jeleit. Ismét mind minden esztendőben feldíszített karácsonyfák, villanyfüzérek tömkelege hirdeti országszerte a készülődést a legnagyobb ünnepünkre. Nem úgy Nagyatádon, ahol díszkivilágítás híján, csak a nyomda tetején díszelgő városzászló lengedező foszlányai fogadják a városba érkezőket. Persze, hogy tudjuk „szegény az eklézsia”, no de ennyire?

„Dübörög a gazdaság” s Nagyatád szénáját is rendben lévőnek hirdetik, ezért kíváncsian kukkantottam bele a legutóbbi testületi ülés előterjesztéseibe, hátha találok utalást a kialakult helyzetre. Mivel semmi érdekfeszítő napirendet nem leltem a honlapon olvasható iratokban, a néhány mazochista polgártársamhoz csatlakozván megnéztem a 24-i ülés felvételét. Bár ne tettem volna!

Távol áll tőlem, hogy szándékosan borzoljam a közvetítésről véletlenül, vagy szándékosan lemaradtak kedélyállapotát, de az észlelteket meg kell, hogy osszam a „olvasóimmal”.

Az ülés elején mindjárt az első napirendi pontnál (a köztisztviselői juttatások kiegészítésként) városunk pénzügyminisztere (pardon, bizottsága) ÖNÁLLÓ (a polgármester által megfogalmazott!) javaslattal állt elő.

A javaslatának indokolását (amit szintén maga a polgármester fogalmazott meg!) senki ne keresse a városi honlapon, mert az nem került fel a napirendi előterjesztés mellé, s az ülésen sem olvasták fel. Azt az ülés előtt osztották ki a döntésre jogosult városanyáknak és városatyáknak.

A „titkos dokumentumot” cinikus pofátlansággal a korábbi évek gyakorlatának megfelelően, ismételten egy „gesztenyés” csókos javasolta elfogadásra az előzetesen meg nem kérdezetteknek. Mivel az SZMSZ (Szervezeti és Működési Szabályzat) ciklus elején történt módosítása a jutalmazási kompetenciát a pénzügyi bizottság hatáskörébe helyezte, a javaslattevőnek „semmiféle tájékoztatási kötelezettsége nem volt”!

No, de térjünk a lényegre, miről is szólt a kiegészítő javaslat. Nem másról, mint korábban már annyiszor, a polgármester jutalmazásáról. Az előterjesztő hat havi (bruttó 3 millió Ft.) apanázs kifizetését javasolta a jutalmazással kapcsolatos indokok alapján. Az adófizetők számára ismeretlen indokolás semmi extra produkciót, teljesítményt, nem tartalmaz, csak a törvényi előírásokból és a polgármester munkaköri kötelezettségeiből eredően elvégzett feladatokat. A hab a tortán pedig az a kritikátlan szervilizmus volt, amivel a képviselők (egy kivétellel) egyhangúan megszavazták a javaslatot. Még a külsős alpolgármester is részleges amnéziáról tett tanúbizonyságot, mikor támogató hozzászólásában méltatlannak nevezte kollégája véleményét s kijelentette, hogy nem emlékszik polgármesteri jutalomra. Pedig ha megerőltetné kissé emlékezetét, akkor eszébe jutna a Somogyi Hírlap „Jutalomosztás hitelből Nagyatádon” cikke, vagy a Nagyatádi Hírlap „JUTALOM” című cikke, ami nem másról, mint a polgármesterünk indokolatlan jutalmazásáról szólt. Ha netán számára távolinak tűnik, akkor emlékeztetném a 2014. március 2. „Évértékelő” jegyzetem 25. pontjára, melyben ugyancsak a polgármester korábbi javadalmazásait ecseteltem. Ha még ezektől sem dereng semmi, akkor idézze emlékezetébe azokat a „kirohanásaimat” amit képviselőtársaként, mi több „frakciótársaként” polgármesteri jutalom témák esetében tettem.

Nem vagyunk már a ciklus elején, de még a közepén sem, s a vége is még távol van. Mire hát ez az időszerűtlen minősítési kényszer? Netán nyugdíjba készül örökös polgármesterünk, és jól jön egy kis turbózás a nyugdíjalaphoz?

 Máshol is jutalmazzák a polgármestereket („egy bolond százat csinál”) indokolás anno az irreális (tízezres településen százezres besorolás) megállapításnál is elhangzott. Ha már a köztisztviselők kapnak, akkor nehogy már a polgármesterünk lemaradjon? A testület már nem emelheti a polgármester fizetését? Nem véletlen! Ha januártól emelkedik az államtitkári illetmény, akkor a városatyák széttárják a kezüket, hogy erről nem mi döntöttünk?

Javaslom a kíváncsi és alul informált lakótársakat, hogy kérjék el körzetük képviselőjétől a „rejtegetett” kissé szánalmasra sikeredett öntömjénező indokolást” és egyúttal olvassák el polgármesterünk két ülés közötti tevékenységéről szóló beszámolót. Ha netán irtóznának még a gondolatától is, akkor elárulom polgármesterünk istrángszaggató havi teljesítményét. Egy emlékülés, egy ösztöndíj átadás, egy megbeszélés a vizesekkel, és egy kórházi ünnepség (Ha netán a döntéshozók sem olvasták volna, akkor most erre kössenek csomót!).

Nem lehet igaz, hogy képviselőink többsége süket és vak. Még az újsütetű első bálos döntéshozók is megtapasztalhatták, hogy az önkormányzati feladatok zömét átvette az állam, így a munka is jelentősen megcsappant. A költségvetés a korábbiak töredéke, s a felvázolt, ill. közreadott programálmok megvalósítása a körülményekre tekintettel illúzió kategóriába tartozik.

A vonatkozó törvény lehetővé teszi (de nem kötelezi!) a polgármester jutalmazását. Jutalmat rendkívüli teljesítmény elismerésére szokás adni, s erre az egyetlen „józanul gondolkodó” képviselő emlékeztette is társait, de mindhiába. A nem említett, de a város által frissen elnyert Arany Rózsa Díj elsősorban a Városgondnokság és nem a polgármester érdeme, ezért ildomosabb lett volna oda kiosztani a három millát.

A kormánypárti frakciónak azonban változatlanul nincsen vér a pucájában. Siófokon le tudták vetetni a napirendről a „saját előterjesztésű” jutalmat. Nagyatádon csak titkos paktumra, és tájékozatlanságukat leleplező alibi kérdésekre futja képességeikből.

Az „értékelés” során a ZÁÉV. háromszáz milliós kötbérének „jegelését”, a tízen kétmilliós hivatali autó beszerzését, a polgármester házépítését, a szolgáltatóval történt nyilvánvaló mutyizását nem firtatták. Miért? Azért mert akkor a bürgermeister nem „delegál” alpolgármesternek, tanácsnoknak, bizottsági elnöknek, de még alelnöknek sem, s ha netán szót emelünk, még bizottsági tagok sem lehetünk. „Van keretünk, ki tudjuk gazdálkodni, (a befizetett adóból!), az elismerés vállalható”! Ezért inkább megszavazzuk „főnökünk" „Karácsonyi” jutalmazását. Na, mára ennyit a közösségi képviseletről, és polgármesterünk jutalmazásáról.

Legközelebb egy „EMLÉKEZTETŐ”-vel járulok hozzá polgármesterünk tevékenységének további felmagasztalásához!