Feltételezhetően nem szolgált a gyorsreagálású erőknél, de javára írandó, hogy másfél hónappal a promt zárlatot követően végül is megszólalt a média „illetékes elvtársa”.
Miután harmadik bejegyzésemet is lakat alá helyezte az internetes szolgáltató, a korábbi kérdésemre adandó válasszal ugyan adós maradt, de legalább tájékoztatott az újabb zárolásról. A kérelmező személyéről nem szólt, de a korábbiak alapján szinte nyilvánvaló, hogy a hulladékos szolgáltató állhat a háttérben. Polgármesterünk pedig továbbra is őrzi fiókjaiban a nem létező számlákat, s lapít mint nyuszi a fűben.
A lakáj médiák sorai felé araszoló szolgáltató álláspontja szerint „a posztok tartalmának jogi szempontból történő megítélése nem a szolgáltató feladata”, de azért a bejegyzést megvizsgálva arra a következtetésre jutottak, hogy a jegyzetem „meghaladja a szabad véleménynyilvánítás kereteit”. Ergo, hazudni, csalni következmények nélkül szabad, azt közreadni viszont a vonatkozó 2001. évi CVIII. törvény szerint már nem.
Hatalmas várakozás előzte meg anno a rendszerváltást, mert valamennyi híve hitt a csodában, s reménykedett a közeli Kánaánban. Azóta nem egyszer, s a napokban is újabb tömegek adnak hangot csalatkozásuknak, elégedetlenségüknek, az ország működtetésével szemben. Naponta derül fény újabb és újabb korrupciós tevékenységre, a változatosság kedvéért hol a politika, hol a sport, hol a kultúra, stb. területén. A munka frontján puskaport nemigen szagolt ifjú „titánok” csücsülnek magas posztokon, s tesznek szert százmilliós villákra egyetlen ciklus alatt, miközben ezrek és ezrek veszítik el egy élet munkája során megteremtett otthonukat, a svihák „bankárok” (brókerek) jóvoltából, mert rossz helyre születvén nem rendelkeznek „takarékos” támogató szülőkkel, rokonokkal, barátokkal.
Bizonyára a mostani generációk is, de a korábbiak mindannyian találkozhattak koszorús költőnk figyelemfelkeltő gondolataival, miszerint;
„Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog be minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!
A nem tegnap íródott, de ma is aktuális intelemről sajnos sokan megfeledkeznek, s a túlnyomó többség arra vár, hogy mások majd helyettük is kikaparják a gesztenyét. Ne szólj szám, nem fáj fejem? Na, ezzel a mentalitással nem jutunk előre, amíg következmények nélküli ország maradunk. Nem elég csámcsogni, sopánkodni a „fővárosi” és országos korrupciós botrányokon, hanem csírájában kellene elfojtani a közpénzeket lenyúló helyi Gyevi bírók kisded játékait. A közösségek által választott képviselő-testületek tagjainak nem titkos paktumokkal kellene osztozkodni a „zsákmányon”, hanem, határozottan fellépni a közpénzeket csorbító, polgárokat károsító tevékenységek ellen. Vonatkozik ez a mutyizó pályáztatásokra éppúgy, mint a választókat károsító közületi szerződésekre.
Mi az az ügy, ami eléri helyi képviselő-testületünk ingerküszöbét? A bizottsági helyek elosztása, vagy az intézményvezetők kijelölése? Egyetlen indiszkrét kérdést sem hallhattunk szájukból az elmúlt fél évtizedben például a hulladékkezelési szerződés módosítás hátteréről, a régóta húzódó Bárdos projektről, a félresikerült művelődési ház rekonstrukcióról, a vízi közmű koncessziós díj stb. sorsáról. A polgármester napvilágra került turpisságát rezzenéstelen arccal, némán fogadták, s eszükbe sem jutott hivatali kötelezettségük, mellyel a történtek végére járhatnának. Tudják az igazságot, de hallgatni arany? Nem okulnak korábbi „hallgató” társaik sorsából? Ma én, holnap te, holnapután ő, mert ez a gyakorlat! A Mór megtette, a Mór mehet!
Előbb, vagy utóbb, de rád is sor kerül! Aztán ott állhatsz egyedül, mert gyermeked, unokád már messze jár, s csak reménykedsz hazatérésükben.
És addig (?), idézve ismét költőnket; „Addig nincs megnyugvás, addig folyvást küszködni kell.”
