Előző jegyzetemben önkormányzatunk kommunikációját tűztem tollhegyre, de úgy látszik a rossz példa ragadós, mert ezúttal az egészségügy terén észlelhettem a kifogásolt hiányosságokat, amit okulásul az alábbiakban osztanék meg polgártársaimmal.

Már a korábbi években is olvashattam, hallhattam rohamosan fejlődő megyei egészségügyi szolgáltatásaink gyakran ostorozott hiányosságairól, és egykori bizottsági tagként némi rálátást is szerezhettem a területen folyó intenzív munkálatokról, fejlesztésekről, akadályokról, de személyes gyakorlati tapasztalatokkal szerencsémre nem rendelkeztem.

Két évvel ezelőtt aztán úgy hozta a sors, hogy egy sportsérülés következtében magam is a szolgáltatások igénybevételére kényszerültem. Az orvos által szükségesnek ítélt térítésmentes MR vizsgálatra a balesetet követő fél évre kaptam előjegyzett időpontot, melyre időben meg is érkeztem a megyeközpontban lévő intézménybe. Bár elérhetőségemmel (telefonszámommal) rendelkeztek, de csak a helyszíni betegirányító pultnál közölték velem, hogy a szükséges berendezés meghibásodott, s nem tudják a vizsgálatot elvégezni. Az általuk megjelölt új (késő délutáni) időpontban ismét beautóztam, de megdöbbenésemre ismét a helyszínen közölték, hogy technikai okokból kifolyólag még a reggelre berendelteket sem tudták megvizsgálni, majd újabb időpontot adtak. Nem ragozom tovább, az időt, költséget és fáradtságot igénylő esetet, melyet kettő telefonnal elkerülhettek volna az intézmény illetékes dolgozói, hanem rátérek az új „gyöngyszemre” amellyel az elmúlt héten szembesülhettem.

Egy újabb balesetem panoráma röntgenfelvétel készítését igényelte, melyre helyi szakorvostól kaptam beutalót (egyéb „eligazítást” nem) a megújult megyei kórházunkban található szájsebészetre. Egyszeri telefonálással kíséreltem meg információt szerezni a vizsgálattal kapcsolatosan, de a sikertelen próbálkozást követően beértem az interneten található rendelési időpontokkal, s beutaztam a megyeközpontba. A megújult kórházunkban a korábbi látogatásaim során ugyan többször is eltévedtem, de ettől eltekintve csupa pozitív benyomást szereztem.

A korábbi látogatásaim, s az időközben működésbe lépett betegirányítás ellenére ismételten eltévedtem a Csili-vili gigantikus intézményben, de többszöri útbaigazítással végül is rátaláltam a keresett osztályra. A betegirányító pult itt éppen üres volt, ezért a „házirendet” nem ismerve türelmesen várakoztam.

A helyi kórházunk gyakorlatából ítélve úgy gondoltam, hogy a beutalóm betegirányító által történt számítógépes rögzítése egyben sorszám, mely megjelenik az illetékes rendelő számítógépén is. Lehet, hogy így is van, ha nem is derült ki, mert várakozás közben egy arra járó asszisztenstől érdeklődtem a helyzetemről. A hölgy készségesen felvilágosított, hogy nem jó helyen állok, s elirányított a megfelelő rendelő elé, ahol továbbra is türelmesen várakoztam. Mikor sorra kerültem a legnagyobb megdöbbenésemre közölte a vizsgálatot végző, hogy az eredményt digitálisan rögzítik, ezért hozzak magammal egy üres írható CD-t. Az, hogy 50 km-ről érkeztem, nem hatotta meg, s érdeklődésemre miszerint hol kapható CD a közelben, nem tudott érdemben válaszolni.

Nem tehettem mást, így elindultam a kért lemez beszerzésére. Az épületben lévő ajándék üzletben közölték, hogy (bár nem vág profiljukba) volt CD-jük, de elfogyott. A kórház környékén lévő tucatnyi bolt egyike sem árulta a keresett lemezt, ezért kénytelen kelletlen a városközpontba caplattam, ahol némi kutakodást követően sikerült beszereznem az adatrögzítőt. Kisse csapzottan és bosszúsan a parkolóórát ismét megetetve tértem vissza a kórházba.

A folyosó időközben új betegekkel telt meg, ezért további várakozásra kényszerültem. Ez alatt a betegirányítóban nővért észleltem, akitől érdeklődtem az osztály illetékes vezetőjének kilétéről. A hölgy készségesen tájékoztatott, de közölte, hogy szabadságon van, s csak a jövő héten érhető el. További kérdésemre megnevezte az illetékes helyettest is, majd érdeklődött, hogy miért keresem őt, mi a problémám.

Miután ecseteltem kálváriám, tájékoztatott, hogy a CD hiányért nem a vezetők felelősek, majd sebtében a kezelőben dolgozó vezető helyetteshez ment, s tájékoztatta panaszomról. A főorvos úr meglepetésemre soron kívül fogadott, ELNÉZÉST KÉRT a felmerült problémáért, s azonnal intézkedett. Saját készletéből átadott egy CD-t a röntgenfelvételt készítőnek, s soron kívül elvégezték a vizsgálatomat. Talán még a szám is tátva maradt, annyira lenyűgözött a promt intézkedés és hiánypótló eljárás, ami a korábban ugyan csak ezen intézmény sebészeti osztályán szerzett pozitív tapasztalataimat is felülmúlta.

A bevásárolt kettő üres CD egyikét leadva, a kapott felvétellel végül is ELLÁTVA távozhattam, ezért hát felmerülhetne a kérdés, hogy akkor hol itt a probléma?

Nem is olyan régen a helyi (Nagyatádi) kórház rendelőintézetében is előfordult, hogy a laborvizsgálat elvégzéséhez a beteg vitte a hiányzó cukrot, s a kórházi betegeknek is a hozzátartozók vitték be a „segédanyagokat” (WC.papír, törlőkendő, pelenka, stb.). A médiák közvetítésével közismert tény, hogy a kórházak túlnyomó többsége sok éve forráshiánnyal küszködik. Egy panoráma röntgengép ára ugyan meghaladja az ötmillió forintot is, de beszerzése uniós forrásból történt és a TB. minden egyes panoráma röntgenfelvételért 600 pontot (900 Ft.) számol el a kórháznak, melybe a 100-170 Ft.-os CD beleférhet. Arról már nem is beszélve, hogy digitális felvételről lévén szó, a CD használata (és költsége) megtakarítható, mivel a felvétel elektronikus levélként továbbítható akár az internettel rendelkező páciens, akár a beutaló orvos címére. (A laboreredmények és a röntgenfelvételek már Nagyatádon is digitálisan kerülnek továbbításra az illetékes orvosokhoz)!

Nos, a konklúzió, hogy a 2 (kettő!) percet igénylő térítésmentes röntgenfelvétel több mint négy órába és cca. 4000 Ft.-ba (útiköltség, parkolási díj, CD lemez) került. Az már csak hab a tortán, hogy hazafelé egy útlezárás miatt 25 km-es kerülővel térhettem otthonomba.

Bár mindent összevetve is csupán csak bosszantó és nem vérlázító az esetem, de milyen szituációk állhatnak elő a Taranyban vagy Bolháson lakó Bözsi néni vagy Lajos bácsi esetében, aki tömegközlekedési eszköz igénybevételére szorul, a megyeszékhelyen ismeretlen, s nem tudja, hol keresse, mert a CD-ről azt sem tudja, eszik e vagy isszák?

A jövőben netán azzal is számolhatunk, hogy a jogos háborgásra okot adó gyakorlat átragadhat a vendéglátásra is, s a felszolgáló közli majd velünk a leves kihozatalakor, hogy kanalat hozzunk hazulról, vagy vásároljunk a már nem létező Vasedényben? Ugye ez azért még odébb van?

A fentiekre tekintettel ezért jóindulattal bátorkodom felhívni polgártársaim figyelmét, hogy mielőtt ilyen-olyan célból a megyeközpont bármelyik egészségügyi intézményébe kényszerülnek, előtte érdeklődjenek telefonon, hogy mikor van rendelés, a beutalón kívül mit vigyenek magukkal, jók e a szükséges vizsgálóberendezések, s megjött e már esetleges szabadságáról az illetékes orvos. Ez nem előírás, de elmulasztása számos nem várt kellemetlenségben részesítheti a gyanútlan vidéki pácienst!