A legutóbbi (csütörtöki) képviselő-testületi ülésre (a szép idő ellenére) annak reményében ültem be, hogy némi pozitív változást észlelhetek majd városatyáink tevékenységében.
Nos, csalatkoznom kellett, mert idelenn „Délen” a helyzet változatlan. A döntéshozókat helyzetbe hozásra hivatott előterjesztések ezúttal sem érték el a képviselők ingerküszöbét. Bár az ülés végén egy testületi tag kifogásolta a 12.-nek benyújtott újabb előterjesztés információ szegénységét, de a korábbi 11-el szemben nem emelt kifogást.
Egyet értek az előterjesztővel amikor „információszegénynek” mondható előterjesztésekkel traktálja a döntéshozókat, mert köztudott, hogy a többség érdeklődése a napirendek iránt (ha nem hosszabb egy oldalnál) maximum az elolvasásig terjed. Egyéb „tájékozódás”, tisztelet a kivételnek, kizárva.
A Rákosi és Kádár korszakon már régen túl vagyunk, s nem csak a Szabadnép, és Népszabadság hasábjain, vagy egycsatornás néprádión tájékozódhat a nagyérdemű, a felkent képviselőkkel egyetemben.
A digitális analfabéták kora is lejárt, és az interneten ott a töménytelen mennyiségű információ. Csak be kell írni a kulcsszavakat, s már is megtudhatja a szavazás előtt álló képviselő, hogy mi a véleménye a napirenden lévő kérdésről a szakértőknek, bal vagy jobb oldalnak, netán a brüsszeli bürokratáknak. Ha ez nem megy, akkor ott a több tucat TV csatorna, lehet választani és tájékozódni, mert a kormány soha nem fog névre szóló információs leveleket küldeni az önkormányzati képviselőknek.
Visszatérve az ülésre, a testületi munka az előző ciklusban beígért és meghonosítottak szerint békés egyetértésben, kérdések és vélemények mellőzésével egyhangú gombnyomogatással zajlott.
Az ülésen időnként kínossá váló csendet megtörendő „alibi” kérdések mellett egyetlen figyelemre méltó eseményt észleltem, mégpedig a JOBBIK képviselőjének 15 hónap némaság utáni megszólalását.
Mielőtt mondandóm lényegére térnék meg kell említenem, hogy az ülést megelőzően egy helyi polgártársam költőinek is nevezhető kérdéssel fordult hozzám. A kérdés, melyre maga is tudta a választ úgy szólt, hogy meglátásom szerint miért van az, hogy amíg Nagyatádon „szünetelnek” a fejlesztések, addig a szomszéd várak százmilliókat költhetnek újabb és újabb beruházásokra? Csurgó, Barcs, Kaposvár, kapcsolati tőkéjének közismertségére tekintettel nem alakult ki köztünk semmilyen vitás nézeteltérés, de arra nem számítottam, hogy a felvetett hiányosságra az aktuális ülés is szolgál majd magyarázattal. Hiába, na, az élet a legnagyobb rendező!
Történt ugyan is, hogy a kormányzópárt helyi csoportjának vezetője az ülés kezdetén előterjesztést nyújtott be az Európai Unió által tervezett, Magyarországot érintő migráns kvóta életbeléptetése ellen.
Az, hogy ha a kvótakérdés már nem ügy Brüsszelben, a migránskérdés valóban nem önkormányzati „kategória”, biztonságpolitikai, külpolitikai, vagy pártpolitikai kérdés, most mellékes.
A lényeg, hogy a kormány a kérdésben közreadott álláspontja megerősítése céljából, még ha a „Nemzeti Együttműködés Rendszere biodiszleteként” is, de kérte az önkormányzatok támogató egyetértését. Nem csak Nagyatádon, hanem minden önkormányzatnál napirendi kérdéssé vált a testületi állásfoglalás ebben a nemzeti ügyben.
Sovány László elnök úr néhány napja a médiákon keresztül bár sztaniolba csomagolva, de világosan és félreérthetetlenül közreadta a kormány óhaját miszerint: Elvárás, hogy az önkormányzatok is kellő empátiával és odaadással viseltessenek a kormány elképzelései, tervei, álláspontjai, valamint azok megvalósítása, kivitelezése iránt, mert csak az együttműködők nyerhetik el és élvezhetik a kormány jóindulatát, támogatását.
A fenti „intelmet” ülésvezető polgármesterünk vagy nem hallotta, vagy nem akarta meghallani.
Mibe kerül egy ilyen fentről jövő (bár minden Magyar állampolgárt érintő, de a nagyatádi önkormányzat szempontjából bagatell „politikai") állásfoglalásra testületileg rábólintani?
SEMMIBE! Még akkor sem, ha egyéb fajsúlyos kérdésekben korábban nem kérték ki a degradált önkormányzatok véleményét.
A szomszédos délszláv háború menekültjeire, Nagyatád „befogadó” mi voltjára hivatkozni hamis érv, mert a mostani migránsok nem a szomszédból, hanem nagyon távoli országokból, és tőlünk teljesen idegen kultúrából, s többségükben elsősorban gazdasági megfontolásból érkeznek, szolidnak és békésnek jóindulattal sem nevezhető hordák kíséretében.
Az előterjesztés határozati javaslatának elfogadtatása helyett a negyedszázada regnáló, Nagyatádért dolgozó, küzdő, harcoló, stb. polgármesterünk felkéri, és felkészíti jobb sorsra érdemes egyesületi társát, hogy ugyan már tolmácsolja saját (polgármesteri) gondolatait, véleményét az ügyről, az előterjesztő felé.
Körzeti képviselőm a felkérést és az előzetes „történészi” felkészítést a frakciófegyelem és az egyesületi hűség jegyében elfogadta, s kissé zavaros akadémiai székfoglaló keretében ecsetelte a testületnek és a TV. adás nézőinek, miért is eretnek gondolat az előterjesztő felvetése.
A „nekem kell kezdeni” bevezető freudi elszólásnak is beillett, s az is tetten érhető volt, hogy a témában felszólaló mindhárom gesztenyés (Nagyatádért Egyesület) képviselő zokszó nélkül túlléphette az SZMSZ. szabályozta időkeretet. "Egyénileg nem írtam alá az ívet, de itt most képviselőként másképp kell döntenem” mondta a „képviselőm”, majd végül nemmel szavazott.
A trió összehordott hetet-havat az információ hiányáról, a kormány kötelezettségéről, a képviselői felelősségről, pártpolitikai sugalmazásról, de közben elfeledkeztek a korábban oly sokszor és hangosan hirdetett, de valójában csak a „nagyatádi titkos paktumnál” megvalósult EGYÜTTMŰKÖDÉSRŐL.
(A napirendek végére felvett előterjesztésről a tárgyalás során elhangzott, hogy „nem önkormányzati kompetencia, emberemlékezet óta ilyen témát nem tárgyaltunk” Ehhez képest, amíg az első 11 napirend összesen 55 perc idejébe került a testületnek, addig a 12-ik napirend „megvitatása” 46 percig tartott.)
Esztergomban a kérdés felvetésekor ugyan kivonult a baloldali frakció a megyei közgyűlésről, de Kaposváron, Barcson, Csurgón, és sok más városban nem okozott gondot az együttműködő gombnyomás.
„Nem vagyok hajlandó álláspontot kialakítani” mondta a polgármester, miután ”segédje” közreadta a gesztenyés frakcióra presszionált álláspontját. „Minden el van döntve, politikai állásfoglalást fogadunk el” harsogta a MI PISTÁNK, majd ahogy (többsége tudatában) előre eldöntötte és megtervezte, meghiúsította a határozati javaslat elfogadását.
Miközben Kaposváron „Megindítjuk a holnap sikereit” jelszóval készülnek a teméntelen milliárd elköltésére, s Csurgón, Barcson is akad némi suska a fejlesztésekre, addig a polgármesterünk üres kasszával igyekszik magáévá tenni a „Merjünk nagyot álmodni” kormánypárti szlogent. A lojalitás színlelésétől is irtózva bizakodik a nélkülözhetetlen pályázati pénzek elnyerésében, s készül körbejárni a várost „grandiózus” (kilenc fejlesztési cél) terveivel azok után, hogy fityiszt mutatott a kormánynak.
Amíg a ciklus hátralévő részében Kaposváron az okozhat majd gondot, hogy miként tudják határidőre elkölteni a "hűségjutalmat", addig Nagyatádon folytatódnak az elszegényedést, elvándorlást eredményező „értékteremtő esztendők”, mert önérzetes városvezetőnk (és holdudvara) úgy ítéli, magatartásukkal jó úton járnak.
Önökre gondoltunk kedves szép korúak, mikor a kórház és a temető felújításáról döntöttünk, szólta el magát anno városvezetőnk.
Nosza, rajta nyugdíjas polgártársaim, lehet viszonozni értékteremtő polgármesterünk törekvéseit, s a várost elhagyó gyermekek, unokák helyett is, támogató (IGEN-IGEN MI PISTÁNK!) szavazatokkal meghálálni!
Ui.: Ez ugyan nem a reklám helye (csak információé), de aki netán nem olvasta a Hazai Pálya (ingyenes közéleti lap Dél-somogyi mellékletének) ez évi január-februári számát, vagy a fenti témában véleménye van, az közreadhatja álláspontját február 6-án 17-órakor a helyi Kulturális és Sportközpont kamaratermében.
A meghirdetett fórumon a fenti és más témákban meghallgathatják Ander Balázs országgyűlési képviselőt, aki azon ritka somogyi képviselők egyike, aki nyíltan és határozottan képviseli választókörzetünket a parlamentben.
