HTML

Nagyatádi egyenes beszéd

"A hír szent, a vélemény szabad"

Friss topikok

  • Prof. Wurm: Ez egy érdekes és főleg tanulságos választás volt az összes országos párt számára. A véleményem ny... (2022.04.17. 20:04) Mi történt velünk?
  • bakos.jozsef: @újnagyatádot: Tisztelt "ELNÖK"(?) Úr! Sajnálom, hogy nincs annyi vér a pucájában, hogy névvel fej... (2020.02.26. 22:26) NESZE NEKED NAGYATÁDI VÁLASZTÓPOLGÁR!
  • Nepcsi: Nem kívánok Bakos József és Prof Wurm múltfeltáró eszmecseréjének döntnöke lenni, de az bizonyos,... (2020.02.10. 20:29) MI PISTÁNK és az "Ő ÖNKORMÁNYZATA"!
  • stb.: E cikkről eszembe jutott a Titkok könyvtára (The Librarian) című film Noah Wyle főszereplője, aki ... (2020.02.09. 09:14) A MI PISTÁNK és az "Ő ÖNKORMÁNYZATA". II.
  • Nepcsi: Ne feledjük azt sem el, hogy a "Mi Pistánk"első sürgős vagyonértékesítő lépései során gazdaságtala... (2019.12.17. 18:23) Janus-arcú MI PISTÁNK?

Linkblog

Akit nem hívtak és nem volt jelen, az a helyi TV december 16-i adásából értesülhetett, hogy hivatalosan is megalakult a Prológ (cél, mondanivaló, alapgondolat, bevezető, előszó, VAGY AMIT AKARTOK!) Nagyatád Alapítvány.

Az alapító okirat elkészültét, és az alapítvány nyilvántartásba vételét követően pazar gálaműsor keretében tájékoztatták a kiválasztottakat, majd egy NVTV riport keretében a „kívülállókat” az új de „régi hiányt” pótló szervezet létrejöttéről. E szervezet még nagyon hiányzott az egyébként színes nagyatádi közösségi palettáról, s valójában úgy kellett egy újabb egylet a sorvadozó városunknak, mint a falat kenyér. Na de ne szaladjunk előre, lássuk miről is maradtak le az összefogásra régóta áhítozó polgárok.

Ugyan nem szerepeltem a „meghívásra érdemesek” jegyzékén, de volt szerencsém élvezettel végignézni a színvonalasan megszerkesztett és megszervezett alakuló gálát.

A műsorban hivatásosokkal megspékelve felvonult a nagyatádi műkedvelő előadók majd teljes tárháza.

A közreműködők felidézték Márai Sándor és Bertók László sorait, s halhattuk az országosan és határon túl is közismert előadók áthangszerelt dalait Roy és Ádámtól Konc Zsuzsáig, Zorántól az LGT-ig gondosan megválogatva, hogy az alkalomhoz illően propagálják dalaikkal az újsütetű alapítvány meghirdetett szellemiségét.

Erre a polgármester egyébként az esetlegesen elmerengő, elmélázó hallgatókra tekintettel külön is felhívta a figyelmet a műsorszámok közé iktatott (Rinyamenti Ciceróhoz méltó) ünnepi beszédében, amit a megjelent hívek az alkalomhoz illően, kellő áhítattal hallgattak, mert olyan őszintének tűnt.

Meglepő eseménye volt a gálának az Ormai házaspár alapította Pro Communitatis kitüntetés, ill. díj átadása, melynek célja olyan tevékenységek elismerése, melyre amúgy négy városi kitüntetés is szolgál. Az új kitüntetés kissé zavaros odaítélése és átadása természetesen nem csorbíthatta az elismertek vitathatatlan érdemeit a területükön végzett önzetlen munkájukat illetően.

Bár nyuggerhez illő gyengülő látással és hallással szemléltem a történteket, de a figyelmeztetéstől függetlenül sem kerülte el figyelmemet a felcsendülő dalok szövege, ami az óhatatlanul becsúszott hamis hangok mellett szintén hamisan csengtek. „Én dolgozni akarok, rendezni végre közös dolgainkat, csak együtt érhetjük el, hogy jobb legyen, sohase higgyetek a szemeteknek, minden ember jó, ecetéra, ecetéra.

Nos, a gála összességében élvezetes volt és felemelőnek is minősíthetnénk, ha nem tekintenénk a színfalak mögé, s megfeledkeznénk az elmúlt évek történéseiről. Minden jó, s valóban „nagyszerű, szép este volt”, akkor hát mi a problémás a prológ körül?

Hát akkor emlékezzünk!

A rendszerváltás hajnalán egy a hirtelen változásoktól megszeppent ifjú apparatcsik az első ciklust követően hamar öntudatra ébredt, és alapos megfontolást követően kellő önbizalommal és magabiztossággal szembefordult nevelő testületével (MSZMP-MSZP) és mentoraival. Kizárólag közösségi érdekekből és célokból, kortársaival kiválva az ellenzékbe kényszerült szervezetből, új tanára segítségével létrehozta a Nagyatádért Egyesületet.

A hirtelen pálfordulásának valódi oka az volt, hogy a „fentről” kijelölt káder helyett az ifjú titán vindikálta magának az indulási jogot, az addig titkon, de hőn vágyott polgármesteri székért. Mivel ezt odafenn rossznéven vették, vabankra játszva robbantott s nem kis meglepetésre a romokat hátra hagyva nyert.

Így született meg anno a MI PISTÁNK, városunk örökös polgármestere, aki az immáron hatodik ciklusát taposva alaposan kicsiszolódva szólítja újabb összefogásra, egy még újabb közös célért Nagyatád polgárait.

Az, hogy az általa fémjelzett egyesület valójában egyszemélyes párt, s legfőbb célja a vezér polgármesteri székbejuttatása, ill. tartása, és a minél nagyobb zsákmányszerzés, mára már mindenki számára világos és egyértelmű. A Mikulás a nyuszi, a töklámpa, a gyermeknap szervezésének elorzása az arra hivatott intézményektől (kulturális központ, gondnokság) csak álca a nyilvánvaló cél leplezésére.

A státusz és a vele járó előnyök minden áron való megtartása érdekében ismételten rútul elárulta aktuális csapatát és trónra emelő mentorát. „Összefogással” felszámolta az akadékoskodó és egyre kellemetlenebbé váló testületi ellenzéket, majd a kontroll megszűntével a „lojális” ellenzékkel kötött gyalázatos titkos paktummal kivédte juttatásainak és mozgásterének indokolt és szükségszerű csorbítását.

Az új „széljárásra” (kormánytöbbség a testületben) tekintettel összefogást hirdetett, de mindvégig egyeduralomra törekedett. Megpróbálta az önjáró civil szervezeteket is befolyása alá vonni, s e törekvését a „szilvalek-VÁR” sikertelen bevételét követően sem adta fel. Sikerrel asszisztált a paktum partnere által életre hívott karácsonyi vásár elsorvasztásához, s jól példázza összefogásos együttműködésének valódiságát, hogy egykori szövetségese már nem csak a május elsejét, hanem a karácsonyt is külön ünnepli.

A Hadipark, az íjászat, a TDM, már „birtokon belül”, s a tendenciát látva idő kérdése, hogy a még kívül lévőket is befolyása alá gyűrje.

A módszerekben, mint láthatjuk, nem válogat. Ígéret, presszió, elismerés, juttatás, stb. mind ott vannak a fegyvertárában, s a mindkét politikai oldal által eredményesen alkalmazott alapítvány fegyvert is hadrendbe állítja, hogy a következő választáson is meglegyen az időközben erősen megfogyatkozott szavazóbázisa. Fogynak a nyugdíjas szimpatizánsok, frissítés, új erőforrás kell. A fiatalok megszólítása nem csak a szegfűsöknek és narancsosoknak, de a gesztenyéseknek sem sikerült. Majd a Prológ Nagyatád szirén hangja mozgósítja a hiányzó fiatalokat. Mert erről szólnak az új történések, akár hiszik kedves polgártársak, akár nem. Na de nyugtával a napot!

A látottak, tapasztaltak alapján felmerül néhány költői kérdés. Miért nem volt nyilvánosan meghirdetve a gála, s miért csak kiválasztott meghívottak élvezhették a közös összefogás jegyében bemutatott alapítványi műsort? Az üres és foghíjas széksorok arra utalnak, hogy rajtam kívül a meghívott távolmaradóknak is támadtak kétségei, fenntartásai az amúgy őszinte szándékúnak tűnő kezdeményezéssel.

Igaz, hogy közösséget az egyesülési jogra tekintettel bárki létre hozhat, de ha a hangoztatott összefogásról („mindenkivel együtt akarunk működni”) van szó, akkor miért csak a bürgermeister és hitvese az alapító (netán zárt alapítványról van szó)? A kuratórium összetétele sem az együttműködésre utal. Itt már nem csak a lóláb, de az egész ló kilóg!

Az alapításhoz szükséges minimális összeg (100.000 Ft.) ugyan meg sem kottyan megyénk leggazdagabb polgármesterének, de ha családilag jegyezte az alapítványt, akkor a gálaműsor nem kis költsége szintén reá hárul. Zakson mondanák erre sokan, hiszen a juttatásaiba ez is belefér. Azonban ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy a nem kevés költségtérítés ellenére a mi polgink előszeretettel számol el minden szál virágot és ropit, ezért szívesen megtekinteném a gála számláit (ha már a „konténeres számlákat” a mai napig nem láthattam). Mert ugye azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy a gála kizárólag a résztvevők önzetlen közreműködésével jött létre. A logisztikai költségek (pl. polgármesteri ülőgarnitúra oda-vissza fuvarozása) mellett felmerült a nem kevés intézményi alkalmazott (dekoratőr, technikus, vágó, takarító,) továbbá a Déryné Társulat közreműködőinek költsége, a meghívók elkészítéséről, kipostázásáról, az átadott díjakról, a készített filmekről és a gálavacsora költségeiről nem is beszélve. Az már csak hab a tortán, hogy az előcsarnokban tartott „fogadás” kíváncsi szemek elől való elrejtése céljából sebtében lefóliázták az épület északi üvegfalát, ami szintén a rendezvényt terheli. Lelki füleimmel már hallom is, hogy a költségeket az általunk ismeretlen támogatók állták. Elhiszem, de közintézmény közpénzéről lévén szó, a számláknak elvileg meg kellett születniük. Nagyatádon nem ez az első alapítvány, de gálára és közpénzfelhasználásra nem emlékszem.

Az alapítványt a tagdíjak, adományok, felajánlások, juttatások, támogatások, pályázatok mellett a szimpatizáns adófizetők is támogathatják adójuk 1%-val, de csak két esztendő múlva, pontosabban 2018-tól, ami ugyebár az új választások éve. Tehát a bejegyzés időzítése sem a véletlen műve. Azt kétlem, hogy az Ákostól elpártoló kommunikációs szolgáltató a Prológ Nagyatád-hoz irányítaná át felszabaduló keretét, de abban biztos vagyok, hogy akad majd további mutyikra kész városi szolgáltató, aki szívesen a zsebébe nyúl a polgármester kisded játékainak támogatásához. Az alapítványok működése körüli anomáliák köztudottak. Elviekben, ill. az előírások szerint elsődlegesen gazdasági tevékenység céljából nem alapítható, politikai tevékenységet nem végezhet, de az elmúlt évek gyakorlata ezekkel szöges ellentétben áll. Így lesz ez a Prológgal is. Kell az ellenőrizhetetlen suska a jövendő kampányhoz, hogy az időközben „bekebelezett” civilek is önzetlenül hirdethessék polgármesterünk toxikus gondolatait, dicső tetteit.

Ui.: Ami pedig az alapítványi kezdeményezést illeti, csupán aktuális „felmelegítés”, mivel a nyomdai zászlótartó reaktiválását egy (nem gesztenyés) képviselő a javaslattevővel egyetemben már évekkel ezelőtt többször is szorgalmazta! Volt már kilobogózott „zászlós” Nagyatád, de már a zászlótartókból is csak mementónak maradt.

Átvétele óta nem látható a városnak adományozott 56-os lyukas zászló, s a városháza előtti Székely zászló is a raktárban nyugszik (ha időközben nem lett az enyészeté).

Az „uniós” szintű közterületi fitnesz eszközök beszerzésének és kihelyezésének tervét egy kompetens intézményi alkalmazottól ide s tova négy éve hallottam. Bizonyára nem rajta múlott, hogy ez idáig nem valósult meg.

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://egyenesbeszed.blog.hu/api/trackback/id/tr468186904

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

civil48 2015.12.29. 18:24:46

Nagyatádi nekrológ! Vagy epilógus?
Józsi! Intettelek, hogy karácsony előtt ne tedd fel a blogot, - mármint a prológ címűt. Nem fogadtál szót. Most emiatt nagyon rossz év végi hangulatban vagyok! (:-)))
Azt is mondtam, hogy teljesen mindegy, hogy mit írsz, - úgy sem hallgat rád a kutya sem. Meg sem ugat. Mint ahogy én sem!(Vagy legfeljebb én!)
Nagyatád az ország leképződése, - csak kicsiben. Ahogy a nagyban történő nagy disznóságokat csak egy-két blogíró teszi szóvá itt-ott! Úgy a kicsiben történő nagy disznóságokat pedig te. (Na, jó! Néha én is!)
És akkor mi van? Néhányan elmondtuk ugyan, - de jórészt el se hitték, másrészt, meg úgy gondolták, hogy nekik is jut belőle valami, - egy állami állás, - több vásárló, - több vendég, egy meghívó, egy kitüntetés, egy díszpolgárság, egy adomány, egy képviselőség, miegymás, - már akikhez eljuthatott egyáltalán a megszellőztetett disznóság híre. Akihez meg nem jut el, - az nem is érdekes! (majdnem kopyrigt: Lázár) Majd eljut hozzá a névre szóló meghívó egy „sörösvirslire”. Kankalinnal ízesítve.
Így, aztán szép lassan a tizenegyezer lakosból jó, ha nyolcezer hajtja a fejét nyugovóra itthon. Az utca csendes, gyerekkocsit toló kismamát szinte nem is látni, a boltok konganak, sok bezár, némelyiket újranyitják ugyan (mindig van, aki bízik) de, azok között is sok a fontolgató, idén évvégén is sokan feladják. Nincs vevő, - legalább is annyi, amellyel rentábilis lehetne. Az egykor tele vendéglátóhelyek (istenem, a moziból futni kellett a tiszti-klubba, hogy legyen helyed!!!), ma inkább nyomorognak, megpróbálnak előfizetésessel túlélni, szilveszterkor nem kinyitni, mert nincs elég „vendég”. A diákok nem mehetnek, fiatalság nincs, középkorú alig, (a látogatóba hazajővő nem vendéglőbe megy) nyuggerek meg örülnek, ha nincs bajuk, otthonülve.
Nem nagyon hitte el senki a felsoroltak közül, hogyha itt minden csak akörül forog, hogy legyen felújítva-megépítve (lehetőleg óriási pénzek felhasználásával) minden, ami állami-önkormányzati, meg lehetőleg csak fenntartási költsége legyen, (hadd ne soroljam fel őket!?), akkor az oda vezet, ahol már most tartunk. Lásd előbbiekben felsoroltak „üressége”, a háromszáz körüli, évek óta eladatlan-eladhatatlan lakás-lakóház mennyisége, az ittmaradottak lehetőségeinek kilátástalansága, a végzős gyerekek menekülés-kényszere, a gimnázium gyerek-hiány miatti leépülése, a környező falvak agonizálása, a milliárdokért felújított „rezsi”-építmények csak ráfizetéses üzemeltetése, kihasználatlansága.
Mi kell még, hogy megértsed, hogy észbe kapj nagyatádi állampolgár? Kellett ehhez több mint 20-25 év (vagy még ez sem elég?) hozzánemértés akár az ország, akár a város irányításában? Tapsikoltál a szirénhangoknak, elhitted, hogy amik a város nevében történnek, azok a te elképzeléseid megvalósítása, (és nem egy ember elfuserált, elszegényítő elképzelése) amelyért köszönetet mond a megjelenteknek és az ő „testületének” hogy beépíthette elképzelésébe azt, - amit egyébként ő akart.
Engem nem vigasztal az, hogy az országban sok helyen van helyi akarnok, gazdasági összefüggések ismerete nélkül, avagy szándékos saját zsebet előbbre tartó, tömegeket megvezető szirén. Én itt élek, itt látom, hogy csúszunk lefelé!
süti beállítások módosítása