A legutóbbi (09.24.) testületi ülésről tájékoztató városi honlap még az ülést követő napon is csak egyetlen napirendi pontot jelzett, mégpedig az első félévéről szóló tájékoztatót. Az ülésen aztán 17-re szaporodott az előterjesztések száma, ami ha kicsit megkésve is, de utólag megjelent a honlapon is.
A bizonyára technikai hiba okozta hiányosság azonban nem valószínű, hogy komoly érdeklődési deficitet idézett volna elő, mivel a képviselők ingerküszöbét se érték el a napirendre tűzött témák. Ezt jól érzékeltette, hogy az előterjesztések több mint 80%-ánál nem hangzott el se kérdés se hozzászólás (bezzeg az interpellációnál!).
Miért is, hiszen minden világos, érthető és egyértelmű, minek hát szaporítani a szót, húzni az időt. Megmondta anno a kormánypárti frakcióvezető, hogy véget vetnek a hosszúra nyúlt vitáknak, mert csak gyümölcsöző együttműködésnek van helye a testületben. Oké, rendben, nyomják meg a gombot és minél előbb menjenek a dolgunkra, mert ugyebár megérthetjük, hogy nem érnek rá holmi macerás közéleti témákkal pepecselni, mikor ott vannak a saját ügyeik.
Mivel már második ciklus óta honos a gyakorlat, nem is lepődtem meg különösképpen, mert már hozzászokhattam. Ami a nem éppen érdekfeszítő ülésen még is szemet szúrt, az számomra új keletű esemény.
Azon kevesek közül, akik még mutatnak némi csekély érdeklődést a szándékosan „szerencsétlen” időpontra tett közvetítések iránt, bizonyára akad olyan, aki emlékszik a márciusi közmeghallgatásra, melyen polgármesterünk sajátos módon bújt ki az általam (lakosként) feltett közérdekű kérdésre adandó válaszadás alól.
Már magát a kérdést is kikérte magának, és jogi lépéseket helyezett kilátásba, letagadva a nyilvánvaló mutyizását a megnevezett szolgáltatóval. A hangoztatott bizonyítékok (számlák) helyett a szolgáltatóval prezentáltatott gagyi bizonylatok közreadását követően, ugyancsak a szolgáltató közbenjárásával letiltatta a leleplező dokumentumokat közreadó internetes blog jegyzeteimet. Zakson, mondhatnánk, mivel csak egy érdeklődő nyugger volt a kérdező, de mi a helyzet egy „öreg” (két évtizede képviselő) városatya érdeklődésének esetében?
Az ülés 5. napirendje kapcsán (Nagyatád Város Integrált Településfejlesztési Stratégiájának elfogadása) egy azon kevesek közé tartozó képviselő, aki végigolvassa és érti is az előterjesztéseket, ez alkalommal is bátorkodott hangot adni észrevételének. A szóban forgó (224 oldalas) előterjesztésből hiányolta (mint egyéni képviselő) a körzetét érintő, s állítása szerint korábban testületileg elfogadott fejlesztést.
Azt, hogy a kulisszák mögött (bizottsági és egyéb összejöveteleken) mi hangzott el, és mit hagyott jóvá a testület az nem ismert, de sem a ciklusra szóló helyi fejlesztési programban, sem az elérhető jegyzőkönyvekben, sem a korábbi stratégiai programokban nem találtam utalást a megjelölt intézmény (Hétpettyes Óvoda) esetleges funkcionális fejlesztésére, netán külön közösségi ház építésére. Tény, hogy súlyánál fogva településfejlesztési szinten nem stratégiai kérdés, s bár évekkel ezelőtt magam is hallottam, hogy szó volt róla (s talán ezért támadt a képviselő „hiányérzete”), de nem ez keltette fel a figyelmemet.
Miután a felvetésére nem kapott kielégítő választ, a városatya megismételte kérdését, melyre a polgármester meglepő hangnemben válaszolt. Nem azt mondta a vele sok éve együttműködő képviselőnek, hogy a korábbi ciklusoktól eltérően a megváltozott helyzetre tekintettel a továbbiakban nincsen szüksége a lojalitására, ill. az óvoda, úgy ahogy van, megfelel a kívánalmaknak, s nincs realitása, létjogosultsága külön közösségi háznak, tekintettel arra, hogy a felújított városi művelődési ház még rendelkezik szabad kapacitással, stb. stb.
Helyette így válaszolt: „Az óvodai kisszékek nem lehet téma. Nem ide való, tovább kell lépni. A magam részéről lezártnak tekintem a kérdést. Nem gondolom, hogy problémát okoz, s magyarázkodni kellene”.
Na, ez az az együttműködő párbeszéd, amit a korábbi viták helyébe ígértek a háttérben titkos paktumot kötött polgármester, s a leváltását beígért kormánypárti frakció. De az igazán meglepő csak később következett.
A 8. számú előterjesztés (s a vonatkozó törvény) kapcsán 2 millió forint jubileumi jutalom jóváhagyását terjesztette elő a jegyző, de ennek ismeretében, ill. tudatában sem javult polgármesterünk kedélyállapota. Annak ellenére, hogy a Kaposvári Szakképzési Centrum megjelent főigazgatója az ülés elején (3. számú napirendnél) jelezte kételkedő városvezetőnknek, hogy a Kaposvári Szakképzési Centrum Nagyatádi Ady Endre Gimnázium, Szakképző iskolája és Kollégiuma néven hozzájuk került tagintézményben a gimnáziumi képzést is szorgalmazzák, s a 6 osztályos képzésnek sincs akadálya.
Történt ugyanis, hogy a 7. számú előterjesztés ismertetése során a MI PISTÁNK tájékoztatta a testületet (és a TV. nézőket), hogy a gimnázium jövőjével kapcsolatban korábban levélben feltett kérdéseire megérkezett a válasz az illetékes államtitkártól. Kifejtette, hogy látszólag minden rendben van, de a következtetés nem azonos az ügy érintett szereplőinél. Az iskola új neve sok mindent tükröz. Valami nincs a helyén. Mit keres az iskola a Nemzetgazdasági Minisztérium kezelésében, amikor a képzés kompetens helye az Emberi Erőforrások Minisztériuma. A Centrum nem illetékes, stb. stb. A lényeg, hogy a minisztériumtól kapott válasz nem elégíti ki, nem nyerte el tetszését és szeretne eljárni az ügyben, tisztázva a dolgokat.
A korábbi „párbeszédek”, purparlék és törvénykorrekció után nyilvánvalóvá vált, hogy a „GIMNÁZIUMI KÉPZÉS” további sorsát nem az határozza meg, hogy mely minisztériumhoz tartozik, hanem lesz a jövőben igény (elég jelentkező), vagy sem.
A tendencia szerinti kilátások nem éppen rózsásak, s köztudott, hogy az országos oktatási stratégia elfogadása nem a helyi testület, és nem is a mozgósított „közvélemény” kompetenciája!
Ennek ellenére az illetékes válaszadó nem azt írta, hogy a kérdés nem ide való, tovább kell lépni, a maga részéről lezártnak tekinti az ügyet, mert nem okoz problémát, s különben sem kell magyarázkodnia, stb..
Kíváncsi lettem volna polgármesterünk ábrázatára, ha ilyen választ kapott volna. Mert megilletné!
A mindig hallgató városanyák, városatyák ne feledjék, hogy ma egyik képviselő, holnap a másik, majd harmadik, negyedik (és így tovább) kerül kioktatásra a vezér által és ülhet a helyén érdemi válasz nélkül, mert így születnek a véleményt és ellentmondást nem tűrő, csak feltétlen lojalitást elváró diktátorok.
Visszatérve a témára, az elfogadott Integrált Településfejlesztési Stratégiára, az nem sokban tér el a korábbi években készültektől. Jó néhány elemét túlhaladta az idő, de időnként újabbakat kell készíteni (pontosabban készíttetni) amelyek annyit érnek amennyi megvalósul belőlük. Aki a mostanit és a korábbiakat is végig olvasta az érti, miről beszélek.
Probléma egy szál se, az új stratégia elfogadva, lehet pályázni, s bízzunk benne, hogy majd dől az uniós lé, s rohamléptekkel fejlődhet városunk, javulhat foglalkoztatási helyzete, népesség megtartó képessége, továbbá az életkörülmények javításának üteme, mértéke is.
Addig is polgártársak, érdeklődő képviselők, kéretik nem akadékoskodni, felesleges kérdésekkel zavarni MI PISTÁNK szárnyalását, hanem az eltelt időszakra, valamint a kifogástalan városvezetésére tekintettel tessenek már részére egy kis (mondjuk 8-10 havi) jutalmat javasolni és elfogadni a gyümölcsöző együttműködés jegyében! „Mert megérdemli”!
