Nagyatádi egyenes beszéd

Soha nem tapasztalt tömegben tolonganak a képviselő jelöltek választókörzetünk parlamenti képviseletének elnyeréséért. Számomra világos, hogy mindegyikük (tisztelet a kivételnek, ha netán van ilyen) a pénzre hajt, de azt még nem tudom, hogy a startolók (jelenleg 23 fő) között ott található e polgármesterünk, akinek sok éve dédelgetett álma, közéleti pályafutásának parlamenti „zsöllyével” történő megkoronázása. Indul, vagy nem indul, a növekvő TV-s évértékelőkre tekintettel úgy gondolom itt az ideje, hogy visszatekintsünk a „MI PISTÁNK” nem csak elmúlt évi, hanem közel két évtizedes tündöklésére!

A sokak által oly nagyra becsült polgármesterünk minden év és ciklus végén örömódát zeng, hogy mily eredményes időszakot tudhat maga mögött vezetésével a mindenkori képviselő testület, s hogy a kiválóan elvégzett munka eredményéhez nagyban hozzájárultak a város polgárai is. Ennek kifejtését ugyan mindig mellőzte, de bizonyára nem másra, mint a befizetett adókra gondolhatott, mert egyéb „közreműködése” a történésekben a szavazópolgároknak nem igazán volt. Egy-két „öreg rókától” eltekintve a képviselők is csak szemlélői voltak az eseményeknek, mert az utóbbi néhány kivételtől (vezetőválasztások) eltekintve, mindig az autokrata polgármesterünk elgondolása, akarata érvényesült. Természetesen minden határozat meghozatalánál a képviselő-testület mögé bújt, mondván, hogy nem ő, hanem a testület döntött így vagy úgy.

Akaratának, elképzeléseinek véghezviteléhez a korábbi négy ciklusa mindegyikében megvolt a szükséges többség, mert egyesületi holdudvarához minden esetben csatlakozott a korábbi párttársai alkotta szocialista "frakció". Sajnálatos tény azonban, hogy a jelenlegi ciklus kormányzati többségét is felszalámizta, s továbbra is biztosította akaratának érvényesülését.

A képviselők egy részét mindig „megvásárolta” (ingatlan, munka, státusz, stb.), az alulinformált, tájékozatlan képviselőket pedig egyszerűen lekezelte, vagy semmibe vette. Az önkormányzat működési szabályzatát saját érdekeinek megfelelően kénye kedve szerint módosítgatta, mert a jóváhagyáshoz szükséges szavazati többség mindig rendelkezésére állt. Az önkormányzati szakbizottságok véleményét rendre semmibe vette, ezért az elismert külsős bizottsági tagok az évek során lassan mind „elkoptak”, vagy időközben lemondtak tagságukról. Helyüket saját szervilis csókosaival töltötte fel, de még így is fittyet hány a bizottsági döntésekre, javaslatokra.

Az újabb és újabb ciklusok kezdetén aktuális négy éves városfejlesztési programban, s az évenkénti, de már régóta érdektelenné vált közmeghallgatásokon ugyan nem ígér toronyórát lánccal, de fűt-fát igen, és azt be is tartja. Legalább is szerinte, mert a lelkes választói csak az elhangzott kiváló teljesítményre figyelnek, az elkövetett bakikat, az elmaradt ígéreteket nem látják, vagy nem akarják észre venni.

Polgármesterünk bár sok alkalommal nyugtatta azzal a más véleményen lévőket, hogy észrevételeiket beépíti gondolkodásába, de valójában minden felvetést, ellenvéleményt eleresztett a füle mellett, s a maga útját járta. Bizonyára nem hallott még Antiszthenész intelméről, hogy; „Figyeljünk oda ellenségeinkre, mert ők az elsők, akik felfedezik hibáinkat”.

Egy rövid visszatekintés keretében a teljesség igénye nélkül nézzük mit produkált, és mit nem produkált az elmúlt közel két évtizedben a pártbizottságon szocializálódott csalhatatlan polihisztor polgármesterünk;

1. A rendszerváltoztatáskor „pangás éveinek” titulált első ciklust követően a helyi pártbizottság korábbi apparatcsikja a négy éves lapítást követően elérkezettnek látta az időt, hogy átvegye tétovázó elődjétől a marsallbotot, és a város élére álljon. Célja elérése érdekében szembefordulva „anyaegyesületével” néhány követőjével kilépett a pártból, s csatlakozott korábbi felső vezetőjéhez, későbbi mentorához. Új köpenybe bújva, a korábbi MSZMP-s társak által létrehozott Somogyért Egyesület szatellit szervezeteként megalapította a Nagyatádért Egyesületet, melynek gesztenyés lobogója alatt elnyerte a választáson a polgármesteri tisztséget.Természetesen az alulmaradt korábbi vezetője, lojalitásáról biztosítva csatlakozott (összenő, ami összetartozik) a győzteshez, így biztosítva a korábbi pártállam további befolyását, pozícióját. Ez a későbbi években megismétlődött.

2. Megválasztása alkalmával megállapított tiszteletdíját néhány hónapon belül megemeltette, s az esetleges ellenvetések kivédése céljából helyettesének és a képviselőknek is javasolta a díjmódosítást. Ezzel egy időben élénk privatizációba fogott. Mindent eladott, ha kellett bagóért. Tucatszám értékesítette az önkormányzati lakásokat, kül és belterületi ingatlanokat, nem lakás célú helyiségeket, részvényeket, stb.
3. Aktuális alpolgármestere a tanúsított lojalitásáért „méltányos áron” megvehette a Korányi utcai gyógyszertárt, majd annak muzeális értékű berendezését. Újgazdára lelt a vágóhíd, a kivadári fürdő, a sportbolt, a rövidáru bolt, s a sportpályán lévő családi ház is.
4. A szükségeltetett „gazdasági holdudvar” kialakítása, a kellő támogatási bázis megteremtése érdekében igyekezett a jelöltjeit előnyös helyzetbe hozni. Egységes Önkormányzati kábeltelevíziós hálózat és városi tévé létrehozása, biztonságos és gazdaságos üzemeltetési indokkal első lépésben a városnak ajándékoztatta a kisközösségi kábelhálózatokat, majd a megkapott ajándékot és a teljes tévés piacot privatizáltatta úgy, hogy azt szintén egy kebelbarát vásárolhatta meg hosszú távú és kedvező részletfizetéssel „méltányos” áron. Ezt követően emelhette meg 41%-al a csatornák csomagdíjait, majd évente versengtek a döntéshozók egymással a csomagdíjak emelésére tett javaslataik városvezetőnk általi elismeréséért. Önkormányzatiságunk első nagyberuházása során kebelbarát képviselőtársa kivitelezőként csúszhatott a sportcsarnoki beruházással, mert a rossz minőségű anyagok beépítését, valamint a felmerült akkor sem csekély értékű 44 milliós kötbér elnézését polgármesterünk, s meggyőzött csapata elfogadhatónak ítélte, annak ellenére, hogy annak érvényesítését az akkori törvény is kötelezően előírta.
5. Regnálása alatt szép lassan, de alaposan megfogyatkozott a város mobilizálható ingatlan vagyona, annak ellenére, hogy a mindenkori regnáló kormányok ugyancsak kistafírungozták városunkat az átadott állami ingatlanokkal. A vagyoneladási bevételeket nem különítette el fejlesztésekre, hanem felélte a városüzemeltetés. Az általa emlegetett fejlesztésekből eredő vagyonnövekedés eladhatatlan létesítményelemekből (sportcsarnok, uszoda, látogatóközpont, iskola, stb.) áll, amiből vészhelyzet esetén sem lehet forrást csinálni. A vagyon nagy része egyébként is a felvett hitelek fedezeteként be van/volt terhelve.
6. A várost az évek során a feje búbjáig eladósította, mert a vagyonfelélés mellett a működés biztosításához (sokszor fejlesztésre hivatkozva) felvett hitelek volumene az elmúlt évre már „csődszintre” emelkedett, amitől a regnáló kormány konszolidációja mentette meg településünket (is). Az egykori (2000. előtti) egy-kétszázmilliós kötelezettség állomány az elmúlt évben már a három milliárdhoz közelített, melynek zömétől (kettő milliárd forint) a két ütemben végrehajtott kormányzati adósságátvállalás következtében szabadult meg az önkormányzat, de nem a település lakossága, mint adófizető. Természetesen, ahogy a múlt évi ÁSZ (Állami Számvevőszék) jelentés is érzékelteti, a város csak mentőövet kapott a csődhöz, mert a bevételek továbbra sem elegendőek a település működtetéséhez. Újabb és újabb hitelek felvétele van folyamatban, s jelentős a kifizetetlen számlák összege is. A kötelezően előírt, és benyújtott nullás költségvetés Nagyatádon betarthatatlan.
7. Az adófizető cégek és a népesség csökkenését figyelmen kívül hagyva, az önkormányzati intézményi struktúrát nem módosította a helyzetnek megfelelően. Csökkentés helyett növelte az eltartandó intézmények számát, s a működtetést a „zsákmányhelyek” megőrzése érdekében hitelfelvételekkel biztosította. Mindig tovább nyújtózkodott, mint ameddig a takaró ért, s mindig a kormányokra mutogatott a hiányok okozójaként.
8. A képviselői lojalitások biztosítása érdekében az önkormányzati lakások mellett nem egy alkalommal a szakember ellátás biztosítását segíteni hivatott szolgálati lakásokat is elkótyavetyélte. Például az Erkel F. u-i ingatlant, melyet a város cégével közpénzen történt felújítást követően a forgalmi érték töredékéért játszott át magánkézbe, természetesen a képviselő-testület jóváhagyásával .
9. Máig érthetetlen az a rejtélyes érdekeltségi kapcsolat, mely a polgármesterünket a kempingünket bérlő, ill. üzemeltető Castrum Rt-hez fűzi. A bérlő hosszú évek óta bérleti díj csökkentésért, fizetési haladékért, tartozás elengedéséért kilincsel a tulajdonos önkormányzatnál, s soha nem eredménytelenül. Miközben folyamatosan díjhátralékban szenved, az engedmény soha nem marad el, s maholnap a város fog fizetni, hogy a bérlő üzemeltesse a létesítményt.
10. Hasonlóan érthetetlen kapcsolat fűzi városunk első emberét az önkormányzat tulajdonát képező Fontana Hotel üzemeltetőjéhez is. A 17 szobás, konyhával és étteremmel rendelkező 1032m²-es létesítményt bérlő, és üzemeltető Mobil Gastro Service Kft. tulajdonosa hosszú évek óta díjhátralékban szenvedett. Bár időközben csődbe ment, de új céggel és névvel MGS Fontana Kft-ként ismét elnyerte polgármesterünk bizalmát, aki újfent megszavaztatta további bérletként a már új cégnek a korábbi 1,7-2 millió Ft+Áfa éves bérleti díjjal szemben immáron 10.000 Ft+Áfa/hó díjért a komplett szálloda/panzió üzemeltetését. Az évek során „elengedett” díjtartozásról, közüzemi számlarendezésről nem is beszélve.Vállalkozó barát politikát hirdetett, de a díjhátralékos helybéli kisvállalkozó telephelybérletét a haladékkérelem ellenére felmondta.
11. A gazdasági élet ösztönzésének új eszközeként beindított rendszernek köszönhetően városunk is sikeresen pályázott anno, s a Gazdasági Minisztérium 116 milliós támogatásával létrehozta saját ipari parkját. A munkahelyteremtés jegyében remélt 800 új munkahelyből még száz sem lett, s a területet másfél évtized alatt sem sikerült benépesíteni. A kevés tőkével rendelkező kezdő vállalkozások „ingyenes letelepítése” helyett bevételnövelésre törekedve drága pénzért kínálta a területet. A kudarcot látva ismét csókosa gyarapítására használta a közvagyont. A betonüzem áttelepítése érdekében az értékesebb s nagyobb közművesített belterületi ipari parki ingatlant elcserélte egy kisebb, külterületi, közmű nélküli szántóterületre. Az elcserélt külterületre ígért és a csereértéknél „hivatkozott” védősáv (fásítás) kialakítás az óta sem történt meg. Ugyancsak bevétel növelési szándékkal adta el később a terület egy részét az ipari parkba ugyan csak nem illő, de a rendezési tervmódosítással, önkormányzati rendelettel legalizált TESCO áruházláncnak, pedig a szükséges terület a parkkal szemközti oldalon (magánterületen!) rendelkezésre állt, de a rendezési terv érdekes módon oda nem tette lehetővé a beruházást.
12. A város költségvetési üzemének hulladékkezelési tevékenységét megpályáztatásakor nem a pályázatbíráló bizottság által nyertesnek ítélt magyar önkormányzati szolgáltatóval, hanem a magántulajdonú osztrák céggel kötött szerződést, miután a testületet a bírálatot követő zárt ülésen „meggyőzte”. Miután az üzem speciális járműparkját (10 db.) jutányos áron eladta az új szolgáltatónak, az önkormányzat tulajdonát képező 7 ha-os hulladéklerakóját 100 Ft.+Áfa/évdíjért 10 évre bérbe adta a szolgáltatónak. Anno a bérlő 50 évre ítélte elegendőnek a lerakó kapacitást. Ezután a környék településeinek hulladékát is a város lerakójára hordta irreálisan alacsony árat fizetve az önkormányzatnak a szolgáltató, de e díjakat a vonatkozó törvény és a szolgáltatási szerződésben előírt rekultivációs alapban nem különítette el. A szerződés lejártakor ugyan még élt a törvény, de az elszámoltatás elmaradt, s polgármesterünk az új szerződésből már kihagyatta a vonatkozó passzust.A város hulladékát a korábbi 5 km. helyett most 50 km-re szállítják, jelentős lerakási díjért és szállítási többletköltségért. A hulladékkezelési szerződésekkel évek óta, s jelenleg is probléma van, mert a szerződő önkormányzat rendre a szolgáltató érdekeit képviselve, a városlakók hátrányára, kárára köti a gyakran törvénytelen megállapodásokat, szerződésmódosításokat. A Mecsek-Dráva programhoz több mint egy évtizede csatlakoztatta a várost, s miközben már a negyedik szolgáltató végzi a hulladékkezelést, s többszörösére növekedtek a díjak, a város semmilyen hozadékát nem érzékelheti a gigantikus összefogásnak. A szolgáltató a polgármesterünk elvtelen lojalitását térítésmentes szolgáltatásokkal hálálta meg, valamint a képviselők egy részére is VIP szolgáltatást nyújtott (Német Bundesliga meccs élőben egy kis sörözéssel), ami ugyancsak kimeríti a korrupció fogalmát.
13. A hulladékkezelési szerződés lejártakor kötött új szerződésben a díjszabás átstrukturálásának köpenyében az aktuális törvényi előírást kijátszva, ill. megsértve, jelentős (33%-os) díjemelés terhét rótta a városlakókra. Az 50%-os kedvezmény ajánlatával nyertes pályázó a kedvezményt később eltörölve újabb többletköltséggel terhelte a szolgáltatást kényszerűen igénybe vevőket. A felháborodást követően a polgármester a beígért korrekciókat (kisebb 50 l-es edényzet, valamint az eredeti díjkedvezmény mértékének és körének visszaállítása) a mai napig nem teljesítette, miközben a környező települések vezetői jelentős engedményeket harcoltak ki a közös szolgáltatótól.
14. A jelenleg már állami tulajdonban lévő, de a korábbi évtizedekben önkormányzati tulajdont képező kórház leépítésének is tevékeny részese volt polgármesterünk. A szűkös finanszírozás ellenére sajátjaként kezelte a kórház kasszáját. A likviditási gondokkal terhes nehéz időszak kezdetén 9 alkalommal összesen 184 millió Ft-ot vont el kérésekkel majd utasítással az intézmény kasszájából a város működtetéséhez. Nem csatlakozott a megyei egészségügyi informatikai rendszerhez, s elmulasztotta, illetve késedelmesen nyújtotta be intézményünk fejlesztési tervét a megyei egészségügyi koncepcióhoz. Az intézmény az elmúlt évtizedben strukturálisan leépült (az egykori 600 ágyas kórház ma alig 180 aktív ággyal rendelkezik), s az ingatlanok, műszerek berendezések többségének állapota sem felel meg a jelenkor színvonalának. A gyermek, szülészet, baleseti sebészeti osztály megszűnése mellett örökös szakemberhiány van, mely csak többletköltségekkel és ellátási hiányosságok (vidéki orvosok késve, vagy nem érkeznek meg a kiírt időben) mellett mérsékelhetők.
15. A későbbiek során privatizáltatta az intézmény működtetését és vagyonkezelését, s az intelmek és tiltakozások ellenére egy tőkeszegény, tapasztalatlan „nyertessel” kötött szerződést, majd a nyertes továbbpasszolta a nyereményét a leánycégének, s hogy helyi adót se kelljen fizetnie - polgármesterünk aktív passzivitása mellett - átalakíttatta nem fizetős céggé (nonprofit Kft.), ezzel a trükkel jelentős adóbevételtől fosztva meg városunkat. A több biztosítós egészségügyi rendszer bevezetésére, a vizit és kórházi napidíjra, pályázati forrásokra spekuláló cég számításai nem jöttek be, ezért a szerződésben foglalt kötelezettségeinek folyamatában nem tett eleget. Ennek ellenére az önkormányzat passzív szemlélője volt csak a folyamatnak, majd rendre hozzájárult a szerződésben vállalt, de nem teljesített feltételek partnere igényei szerinti teljesítéshez, egyszer sem vetve fel a szerződés esetleges felmondásának lehetőségét. A privatizátor által szerződésben vállalt beruházásainak határidős teljesítésének elmulasztásai miatt a tüdőgondozó épületét és az ötvösi kastélyt sem tudta visszaadni, ezért az önkormányzat az időközi „államosítás” következtében e két ingatlant kompenzálás nélkül elvesztette, ezzel is több tízmilliós kárt szenvedett a város.
16. A megfontolatlan intézményi struktúrafejlesztés felesleges többletköltségeket rótt és ró az önkormányzatra. A város különböző, egymástól távol lévő helyein lévő sportcsarnok, strandfürdő, tanuszoda, gyógyfürdő üzemeltetése csak létszámtöbblettel és rossz kihasználtsággal biztosítható. Ugyanígy felesleges és megalomániás beruházások (Bárdos iskola, kollégium, művelődési ház) elhibázott funkciókkal, kihasználhatatlan térmértékekkel többlet fenntartási költséggel járnak. 
17. A város tulajdonát képező vízi közmű hálózat üzemeltetésére kötött szerződés koncessziós díját, a polgármester a mindenkori testület mögé bújva a szerződési és törvényi kötelmek ellenére más célra használja, folyamatosan feléli. Az elmúlt két évtizedben több mint 600 millió Ft. koncessziós díj nem lett visszaforgatva az ivóvíz és szennyvíz közműhálózat rekonstrukciójára. A többnyire láthatatlan (talajban lévő) hálózat állapota ismeretlen, s „időzített bomba”. Az idővel aktuálissá váló vezetékcserék elviselhetetlen terheket róhatnak önkormányzatunkra, ezért nem kizárt a "családi ezüst" esetleges jövőbeni kiárusítása sem.
18. A rendeletileg támogatott és folyamatosan pályázható panelprogramból Nagyatádon semmi nem valósult meg. Miközben a megyeszékhelyen több mint 4000 lakás került felújításra, városunkban egy sem. Nagyatádon 1700 lakás volt érintett, de csak egyetlen társasház nyújtott be elfogadott eredményes pályázatot. Polgármesterünk mondvacsinált ürüggyel meghiúsította a támogatás igénybevételét, s a vonatkozó önkormányzati rendeletet is hatályon kívül helyeztette. Ezzel 80 millió Ft. támogatástól fosztotta meg a közösség lakóit. Amennyiben Ormai legalább annyira fontosnak tartotta volna annak a mintegy 5000 érintett ember életkörülményein történő javítást, mint amennyit a látványberuházásokra fordított, akkor legalább lett volna értelme a város eladósításának.
19. A különböző Uniós projektek önrészének finanszírozása céljából Nagyatád kötvény kibocsátást kezdeményezett és fogadtatott el a tájékozatlan képviselőkkel. A svájci frank alapú 900 millió Ft-os 15 év futamidejű, 2 év türelmi idejű, 3,2% kamatozású hitel nagyobb részét egyéb célokra (melléklet) költötte, ezért a későbbiekben felmerülő önrészek befizetésére újabb hiteleket kellett felvenni. Ezt megelőzően azonban - a kitudja miért és hogyan - elkötelezett polgármesterünk a hitelnyújtó bank kérésére a kedvezőtlen árfolyamváltozásra hivatkozva külön ügynöki díjat is fizettetett az önkormányzattal.A törlesztést a város nem tudta kiszorítani költségvetéséből, s még a kamatok fizetése is gondot okozott. Egy csődkerülő újabb lehetőséggel élve a régi kötvénycsomagot, a hitelfelvételi törvényi korlátot megkerülve, költségvetésen kívüli átfuttatással, jelentős többletköltséggel újabb (Atád2) kötvényt bocsátott ki új feltételekkel. A szintén svájci alapú, 25 év futamidejű, három év türelmi idejű, változó kamatozású hitel a futamidő végére több mint 3 milliárd Ft. kiadást eredményezett volna az önkormányzatnak.A város ezt a hitelt sem tudta volna rendesen törleszteni, de a kormány szerencsére időben átvállalta ezt az adósságot, s így megmenekült a csődtől Nagyatád. Ciklusprogramjaiban sokat markolt, keveset fogott. A sikererpropagandáját áhítattal hallgató hívei nem emlékeznek, vagy nem akarnak emlékezni a korábbi évek ígéreteire. Gondoljunk vissza és nézzük meg, hogy hol tartanak a megvalósítások. Hol van az időskorúak lakóparkja, az időskorúak alapítványa, a fiatalok háza, a military park, a Nagyatád –kártya, új, ill. kibővített állatmenhely, forgalomlassító a Jókai lakótelepen, hiányzó utcanév táblák pótlása, kommunális és iparűzési adó csökkentése, csapadékelvezetők karbantartása? Mikor lesz Segesdig, Lábodig és Ötvöskónyiig érő kerékpárút, új termálkút, közösségi ház a vasúton túl és Henézben, Nagyatád Hírlap, gyalogos híd a csónakázótó szigetére, turizmust támogató TDM (Turisztikai Desztinációs Menedzsment) Dráva mente élővilágát bemutató állandó kiállítás a Látogatóközpontban, Bodvicai talpasház helyreállítás, városi nyilvános WC, Taranyi-Berzencei utat összekötő út, és új munkahelyek?
20. A másfél évtizede ígérgetett „közös klozet” a trafóház mellett állítólag fél éve készen áll, de akkor miért vár az „avatással”, ill. az üzembe helyezéssel a polgármester a város napjáig? A választások előtti szalagátvágás most is fontosabb számára, mint a sokat hangoztatott idegenforgalom színvonalának mielőbbi emelése. A várost elkerülő út építését is sok-sok éve hangoztatja, de a jóváhagyott tervek, a kivitelező megléte ellenére a mai napig még egy kapavágás sem történt.
21. Máig is homályos a kollégium felújítása alkalmával a terv és a kiviteli költségvetés szerinti tojáshéj színű nyílászárók helyett a milliókkal olcsóbb fehér szerkezetek beépítéséből keletkező díjcsökkentés elmaradásának, valamint a kiszerelt öntöttvas radiátorok, a temető régi kerítésének, valamint a laktanya területéről „elpárolgott” kazánok és egyéb „vashulladék” sorsa. Az egykori 10%-os helyi munkanélküliség a tervezett 4-5% helyett pillanatnyilag 28,1% annak ellenére, hogy fiaink és lányaink jelentős része Ausztriától az Egyesült Királyságig kényszerűségből szétszóródtak Európában, s nem a városi közmunkások számát gyarapítja, s semmit nem nőtt a város tőkevonzó képessége! Az országban 24 dinamikusan fejlődő kistérség van, de egy sem a Dél-Dunántúlon. Vannak fejlődő, felzárkózó, stagnáló és lemaradó térségek. Nagyatád a lemaradó kategóriába tartozik jelenleg is, Lengyeltótival osztozva a dicsőséges besoroláson.
22. A szennyvíztelepi bűz megszüntetésének több évtizedes sikertelenségét követően a cél érdekében felvállalta a térség gigantikus szennyvíz beruházási programjának gesztorságát. A térség szennyvízének behozatala a városba a lakótelep mellé, s a járásnyi közműrendszer üzemeltetési többletköltsége (átemelő szivattyúk, emelkedő díjak) jelentős mértékben fogja megterhelni az érintett településeket, ill. azok lakóit (nem lesz rezsicsökkentő), akik az előzetes hozzájárulást is többnyire hitelből fedezik.
23. A Bárdos projekt (Bárdos iskola felújítása, bővítése) során a kivitelezés jelentős csúszásáért megjáró minimum 300 milliós kötbért ismeretlen okokból kifolyólag (ahogy a sportcsarnoknál is) el akarta, s a presszionált peresítés ellenére továbbra is el akarja engedni. Máig sem jutott eszébe senkinek, hogy a több mint egy éves csúszás miatt viselt kárért a kártérítés a kötbéren felül is megjárna, s esetleg azt is be kellene vasalni. Vajon miért? Kérdéses az is, hogy a kötbért miért nem hívatta le a szerződés szerint nála lapuló bankgaranciából, vagy a bankgarancia nem nyújtott fedezetet a kötbérre, vagy lemondott a szerződéses bankgaranciáról? Miért nem csak a különbözetet peresítette, ha volt, de nem elegendő nagyságú a bankgarancia? Kérdés az is, hogy a késedelemért a városnak megjáró napi 10 milliós kötbér esetén miért hosszabbította meg sorozatban a teljesítési határidőket? Miért nem volt fontos a polgármesternek, hogy a gyermekek és a tanárok az aláírt eredetei szerződésben foglaltak szerint egy évvel korábban élvezhessék a megújult intézmény előnyeit?
24. Az évek óta húzódó művelődési ház felújítását megelőzően figyelmetlenül járt el a kivitelező kiválasztásnál. Miután az első nyertes pályázó becsődölt, a második esetben sem kellő körültekintéssel (vagy nagyon is megfontoltan?) járt el. A szükséges munkaerő kapacitással és forgótőkével nem rendelkező nyertes konzorcium az építkezés során a polgármester új rezidenciáját rekord gyorsasággal felépítette ugyan, de közben a művelődési házat nem fejezte be.
25. A törvényi változások alkalmával a szervilis testület segedelmével, polgármesteri díjazását a keretek sajátos értelmezése alapján az egekbe emeltette. Így fordulhatott elő, hogy a tízezer lakosú város vezetője százezres városnál járó bért, és költségtérítésnek nevezett díjat vesz fel sok év óta, miközben a város költségén a hivatali gépkocsit használja megyei közgyűlési munkássága érdekében is (amiért külön térítést kap). Kiváló teljesítményét hangoztatva több éven keresztül 2-4 millió Ft-os jutalmakat is megszavaztatott magának. De még ez sem volt elegendő, mert a megemelt költségtérítése mellett több alkalommal kifizettetett szabadságmegváltás címén is 2-3 millió Ft-ot, ami a járulékokkal nem kis többlet terhet rótt a költségvetésre. A vonatkozó rendelkezésekre tekintettel a városban rajta kívül egyetlen embernek sem fizettek ilyen jogcímen.
26. Az éves közmeghallgatás intézményét kiüresítette. A renszerváltoztatáskori 200 fős érdeklődő hallgatóság a polgármester hozzáállása miatt mára teljesen elfogyott. A testületi tagok kiskorúsítása, a vonatkozó szabályzat módosítgatása, az egyenes válaszok elmaradása eltántorította az érdeklődőket a részvételtől.
27. A közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvényt sajátosan értelmezve rendre szabotálja, vagy megtagadja az igényelt közérdekű adatok kiadatását. A Bárdos ügyben elvesztett ez irányú per sem tartja vissza, hogy újra és újra akadályozza a közérdekű adatok, információk elérését. Jelenleg is azonos irányú per van folyamatban, mely várhatóan ismét a hivatal elmarasztalását eredményezheti.
28. Zsákmányosztó hatalma érdekében új csapatát is cserbenhagyva elárulta mentorát. Elfeledve az általa élvezett világjárást (Kínától a Baltikumig?) és sokmilliós juttatásokat. Neki természetes az is, hogy megyei képviselői tisztségéről és főként az azért járó anyagi juttatásról annak ellenére sem mond le, hogy azt a szervezetet, amely oda bejuttatta elárulta, annak vezetőjét megalázó procedúrának vetette alá, míg maga a saját aláírásával elvállaltakat sem tekinti becsületbeli ténynek.
29. Magyarságtudatból többször is "jelesre" vizsgázott. Azon az ominózus decemberi napon, széleskörű és hatékony propagandájának eredményeként Nagyatád gyalázatosan leszerepelt, s megbukott szolidaritásból. Amíg a külhoni magyarok kettős állampolgárságához szükséges törvény megalkotását támogató IGEN szavazatok száma országosan 51,6%, megyei szinten 54,7%, Csurgón 60,7% volt, addig a nagyatádiaknak csupán 43,5%-a ítélte úgy, hogy a külhoniakkal való összetartozást kívánatos az állampolgárság megadásával erősíteni.
30. A vörös csillagot legnagyobb sajnálatára már nem tűzetheti fel a városháza homlokzatára, de lojalitását demonstrálva a történtek ellenére felhúzatta egy kis időre a székely lobogót, s az uniós zászlótól sem idegenkedik. A városnak adományozott 56-os lyukas zászlót azonban az átvétel óta rejtegeti.

Sorolhatnánk még polgármesterünk kisded játékait napestig, de hiába, mert elfogult, alulinformált, tájékozatlan hívei és szervilis képviselőtársai elnézik minden botlását, fenntartás nélkül elfogadják minden intézkedését.

A dolgok jelenlegi állása szerint sajnos potenciális ellenjelölt hiányában, ha izgalommal is, de készülhet hatodik ciklusa megkezdésére, ámokfutása folytatására. Írom mindezt annak tudatában, hogy anno 1994-ben magam is a nyíltan hirdetett voksommal támogattam az időközben méltatlanná vált polgármesterünket. Már korábban beláttam tévedésem, amiért jegyzetemben elnézést kértem, s bár tévedni emberi dolog, de megismétlem. "NEM ILYEN LOVAT AKARTAM!"

Aki a fentiek ellenére úgy ítéli, hogy valóban „értékteremtő évek” állnak a MI PISTÁNK által vezetett város mögött, az áprilisban vagy/és októberben húzza be ismételten az X-et Ormai István neve mellé, és élvezze, vagy tűrje továbbra is áldásos tevékenységét.

A volt laktanya területén lévő, nagyatádi 0220/53 helyrajzi számú beépített telephely vevőjének kijelöléséről dönt holnapi soron kívüli ülésén a város képviselő testülete.

Az elmúlt évek során eladásra került a területen több ingatlan is, ezért látszólag semmi különös nincs az ügyben. Igaz, hogy a szóban forgó terület tízszerese a korábban eladottaknak, de az ár arányos, s méltányos az öt évvel ezelőtti értékbecslés ellenére. Az ingatlanpiac pang, ill. a kereslet erősen visszaesett, ezért nyomottabb árakon sem kelendőek szerte az országban.

Még az sem gond, hogy az ingatlanon fellelhető, s korábban árveréssel meghirdetett értékesítést a bruttó 2.067.000-1.778.000 forint értékű faállományra vissza kell vonni, hiszen ha megvette, had vigye a vevő, s termelje le, ha van rá kapacitása, vagy hasznosítsa, ahogy tudja. Ez a kis többlet a vételárhoz igazán semmiség.

Az már egy kicsit elgondolkodtató, hogy az egykori javítóműhelyi tevékenység, valamint az eltávolított üzemanyag tartályok miatt „olajszennyezett” terület kármentesítése a bizonytalan jövő ellenére továbbra is önkormányzati kötelezettség marad. Az önkormányzat ugyan megfellebbezte a környezetvédelem területmentesítési ukázát, de a döntés kimenetele kérdéses. Az esetlegesen mentesítendő terület nagyságától és mélységétől függően elszállítandó mennyiségre (m³) tekintettel, a költségek milliókra (2-25-50…) rúghatnak.

Zagson, mondhatja erre az előterjesztő, hiszen lesz (van?) ez irányú pályázati lehetőség. Oké, de mi van, ha a pályázat „nem nyer” s a jelenleg ismeretlen mértékű kötelezettség az önkormányzaton marad? Nem marad, mondja az előterjesztő, de a döntéshozó képviselőben a megnyugtatás ellenére is okkal merülhet föl némi aggályoskodó kérdés.

Az ingatlan iránti egyedüli érdeklődővel az év elején kellett bírósági egyezséget kötni, mivel a Művelődési Ház projekt megvalósításán elvérzett konzorcium tagja volt.

A kivitelező szerződésszegése miatt önkormányzatunknak 58.645.130 Ft. kárigénye keletkezett, melyet a konzorcium időközbeni csődje miatt nem tudott érvényesíteni. Igaz, hogy a konzorcium szóban forgó tagja a csődöt végelszámolással elkerülte, de a számára kedvezően alakult egyezség ellenére a fennmaradó 1.661.862 Ft tartozását sem képes megfizetni, melynek rendezésére egy év haladékot, s tényleges munkavégzéssel megváltható lehetőséget kapott. Arról, hogy hol, mikor, milyen módon teljesíti, nem szól a fáma.

A vevőként jelentkező cég jegyzett törzstőkéje 500.000 Ft. s a lízingelt 2.900.000 Ft. értékű gépkocsiján kívül nincs ingó vagy ingatlan vagyona. A pályázati felhívásban kikötött 13.047.000 Ft. megfizetését három részletben, három év alatt kívánja teljesíteni. A fentiekben felvázoltakra tekintettel ugyan miből? Ez az Ő dolguk, mondja az előterjesztő. Az ingatlan állapotára tekintettel, egy bármilyen jellegű vállalkozás beindításához sok tízmillió szükségeltetik, s a manapság nehezen elérhető hitelekhez is többszörös fedezetet kérnek a pénzintézetek. Nem gond, mert van elég suska az otthoni szalmazsákban. Egyébként is, ha nem jön össze, az ingatlan visszaszáll a tulajdonos önkormányzatra, de legalább megpróbáltuk, hallom lelki füleimmel a választ.

A terület értéknövelő beruházásához (közműfelújítások) benyújtott pályázat helyzete bizonytalan, mint a „nyertes” pályázó ígérete, s tulajdonképpen az új polgármesteri projekt kis kockázatú, de az esetlegesen alulinformált olvasóknak megsúgom, hogy a pályázó, mint már az előzőekben említettem, a meghiúsult Müvház felújítás egyik résztvevője, s egyúttal a polgármester új rezidenciájának felépítője. Ez utóbbit maradéktalanul, a megrendelő teljes megelégedésére teljesítette.

Na és, akkor mi van, mondhatja úgy Horn Gyulásan az érintett, de a döntéshozók azért egy kicsit elgondolkodhatnának, hogy akkor jól van ez így?

Olvasói, mi több rendszeres kommentelői felkérést találtam elektronikus leveleim között, s mivel egyébként is szándékomban állt közreadni a fórumon észlelteket, ezért az alábbiakban osztom meg véleményemet a helyszíni eszmecserékről lemaradt blogolvasóimmal.

A fenti címmel hirdette meg rendezvényét a kialakított új 2. számú választókörzet kormánypárti képviselő jelöltje. A megjelölt időpontban szépszámú hallgatóság töltötte meg a helyi sportcsarnokot, s türelmesen várakozott a késlekedve érkező választókerületi elnökre és vendégére a jelenlegi honvédelmi miniszterre.

A megjelent több száz fős vendégseregre tekintve feltűnő volt számomra, hogy csak mutatóba akadt a fiatalok körében manapság oly trendi tar fej, s feltűnően többségben voltak az ősz buksik, melyek köztudottan a nyuggerek ismertető jeleként szolgálnak. Igaz, hogy a rendszerváltoztatási kísérlet óta már több mint két évtized eltelt, de az akkori korhatárra tekintettel a kezdő csapat bármilyen nehéz és küzdelmes időszakot is tudhat maga mögött, ennyire azért nem öregedhetett meg. Ha viszont figyelembe vesszük, hogy a fórumszervező valójában a „szövetség” KDNP-s tagja volt, a jelenség már érthető.

A másik szembetűnő jelenség a sok-sok ismeretlen arc volt, de mivel a választókerület időközben kiszélesedett, így természetes a sok „idegen” megjelenése Kadarkúttól Csurgóig, Barcstól Csokonyán és Görgetegen át Nagyatádig. Az viszont már kevésbé természetes, hogy száz hallgatóból kilencven vidéki volt, s többen voltak a most alakult új szervezettel csatlakozó Ötvöskónyiból, mint városunkból. Az ötvösiek ráadásul a szűkös eklézsia ellenére gavallérosan megvendégelték a fórum minden résztvevőjét. A sokféle pogácsából, vörös és fehérborból jutott mindenkinek. Kivéve a korábban általunk FIDESZ színben parlamentbe bejuttatott jelenlegi KDNP-s képviselőnknek, de csak azért, mert jelenlétével nem tisztelte meg a fórumot.

Hiányoltam továbbá a rendezvényről a többi párt által már megnevezett képviselő jelölteket, mivel bárki is lesz a befutó, a fórum valamennyi résztvevőjének képviselője lesz. Vagy tévedek? Mindenki csak a saját szimpatizánsait képviseli a parlamentben, a többieké se nem somogyiak, se nem magyarok?

Az első szabad választáskor (anno 1990-ben) a körzet választási fórumára az egyik jelölt (Lipták Béla professzor) kampánymenedzsere, aki akkor még a „Zöldeknél” focizott (ma Kaposvár polgármestere!) valamennyi induló jelöltet (11 fő) meghívta barcsi fórumára. Az más kérdés, hogy hányan jelentünk meg, de a gesztus és az összetartozás, az együttes tenni akarás még nem csak frázis volt. Bármennyire is furcsán hangzik, még szót is kaptak a megjelent„konkurensek”, pedig a házigazda jelen lévő mentora nem kisebb személyiség, mint az 56-os forradalom egyik nagyágyúja Király Béla professzor volt. Bárki bármit kérdezhetett és kifejthette véleményét is a felvetett kérdésekben. Ja, hogy az óta sok víz folyt le a Rinyán!

 A bevezetőben képviselő-alpolgármesterünk a kormánypárt megyei választmányának alelnökeként köszöntötte a meghirdetett illusztris vendégeket. Annak a grémiumnak új alelnökeként, melynek akkori elnöke a ciklust megelőzően az okirat-hamisítást nem, de a legelemibb szabályokat mellőzve törvénytelen eszközökkel „takaríttatta” el a KDNP útjából a FIDESZ helyi szervezetét, s melyhez az újsütetű alelnök tevékenyen asszisztált.

Akár hogy is történt, a friss tisztségének „belépője” új korszakot sejtet, mert eddigi magatartásától meglepően szokatlanul eltérően jókora tockost (vagy inkább sallert?) osztott ki a fórumon megjelent polgármesterünknek. A testületi-üléseken tanúsított eddigi látványos elvtelen lojalitásáról ezúttal megfeledkezve, a vendégek többszöri köszöntése mellett elfelejtett „megemlékezni” az első sorban ülő, a fórumnak házigazdaként helyet biztosító polgármesterünkről. Annak eldöntését, hogy e baki szándékosság vagy a protokoll ismeretek hiányának műve, a tisztelt olvasóra bízom.

Régóta új képviselő jelöltünk miután üdvözölte vendégeként megjelent miniszter barátját, majd kétszer is köszöntötte az újonnan alakult Ötvöskónyi szervezet megjelent tagjait, a korábbi közös fellépések ellenére Ő is elfelejtett említést tenni a jelenlévő „vendéglátó” Nagyatád város polgármesteréről.

Ezután felsorolta mi minden jóban részesítette kormányunk az elmúlt ciklus során a kétharmados többséget biztosító szavazókat, s kitért arra is mi minden jót tett Nagyatádért.

Szó se róla, városunk vezetője már rég a csődbiztos lenne, s kórházunk is bezárhatott volna, ha nem oldja meg a korábbi országvezetés és polgármesterünk által felhalmozott problémáinkat a jelenlegi kormány. Indokolt volt a rezsicsökkentést elismerően helyeslő választópolgárok támogató felszólalása is, hiszen a korábbi tucatnyi díjemelés után végre némi költségcsökkentésben is részesülhetett a multik és oligarchák által sanyargatott lakosság.  A somogyi képviselők teljesítményéről, valamint a helyi kilátásokról nem esett szó, de bizonyára nem véletlenül.

Országos „hadvezérünk” statisztikai táblázatokkal prezentálta a ciklus sikeres kormányzati tevékenységét s annak összességében pozitív eredményeit, de ellenvetésekre, kritikai észrevételekre nem került sor.  A tücsök és a hangya példabeszéd keretében ismételten szóba kerültek az önkormányzatunk és kórházunk megmentésére biztosított kormányzati mentőövek (adósság konszolidációk, kórház állami kézbe vétele, pénzügyi megsegítése, bértámogatása, fejlesztése, stb.), de nem került szóba az adósságokat előidéző és felhalmozó „tücskök” elszámoltatása, felelősségre vonása. Hallhattunk tájékoztatót a HM (Honvédelmi Minisztérium) állományában észlelt és feltárt kisded „hűtlen kezelési” játékokról, de nem esett szó a kisiklott tábornokok perének további sorsáról.

Miniszterünk a meghívója erényeinek magasztalását követően felszólította a jelenlévőket, hogy „aki nem óhajtja a rezsicsökkentést, az szavazzon a baloldal jelöltjére, aki pedig támogatja a további rezsicsökkentést, az fizessen Szászfalvi Lászlónak”. A Freudi elszólást észlelve a szónok rögtön helyesbített, ezért nem derült ki, miért, mi célból, és hova fizessenek az egyébként jól kereső képviselő-képviselő jelöltnek.

Mint korábban már sokszor,ezúttal is eszembe jut polgármesterünk hasonló „elszólása” mikor a szépkorúak fórumán büszkén tájékoztatta a megjelent nyugdíjasokat miszerint; „Önökre gondoltunk mikor a temető felújításáról, fejlesztéséről döntöttünk”. Ez még a Somogyértes korszakában történt, de az óta sem fejtette ki mit is értett szavazóbázisához idézett dicshimnusza alatt.

A rendezvényt a Megarox Társulat hangulatos, hazafias érzelmeket pengető énekműsora zárta, de a korátlagra tekintettel a kiérdemelt tapstól eltekintve, igyekezetük ellenére sem igazán tudta emelkedettebb hangulatba, mi több, tűzbe hozni a nagyérdeműt. Ez természetesen nem rajtuk múlt, mert pillanatnyilag úgy néz ki, hogy a hurrá hangulathoz a „jobban teljesít” nem elég mert, ahogy Váci Mihály is mondta; TÖBB KELL!

 Ui: A fórum előtt és után a jelölt támogatása mellett, lehetett csatlakozni a Magyar Csapat-hoz. Aki nem volt jelen, remélhetően még annak is lesz alkalma csatlakoznia a piacon, közterületen, s az elkövetkező fórumokon, melyekből várhatóan több is lesz. Az egyéb csapatválasztékot nem ismerem, de remélhetően mindegyik Magyar lesz. A ciklusértékelők folytatódnak, ezért a szélesebb tájékozódás érdekében ajánlom minden választó figyelmébe.

Bár korainak tűnik, de a választási kampány már teljes gőzzel beindult. A választék ugyan tovább csökkent, de még mindig van választási lehetőség, nem úgy, mint a puha diktatúra idején.

Az 1989-es rendszerváltoztatási kísérletet követően eltelt két évtized után végre többségbe került helyi polgári frakció, ígéretének megfelelően új típusú politizálást honosított meg, melynek eredményeként szinte minden vezető posztra „idegen” (vidéki) került. Városunk elvesztette régió központi szerepét, s az új választókörzet központja a határszéli Barcs városa lett.

Ahogy a korábbiakban, úgy a hetedik választási ciklusban sem helyi képviselő jelöltet indítanak, mivel ezúttal is „vidéki” a jelölt. Igaz, hogy a frakció humánerőforrása szűk egy alkalmas jelölt kiállításához, de ha továbbra is marad a trend, akkor előfordulhat, hogy a következő ciklus jelöltjét már Tarany, Bolhás vagy Ötvöskónyi, netán Rinyabesenyő polgári csapatából állítják majd ki.

Ha visszatekintünk a ciklus elejére, akkor úgy néz ki, hogy az újszerű politizálás mellett meghirdetett teljes változáshoz mellékelt programelemek csak ígéretek maradtak, tekintettel arra, hogy elmaradt a 180 fős munkahelyteremtés, a helyi adócsökkentés, s az önkormányzat a kormányzati mentőöv ellenére változatlanul felelőtlenül gazdálkodik. Elmaradt az önkormányzat által támogatandó kismamák ingyenes utazása, a minden család egyszeri tízezer forintos támogatása, az elsősök tankönyvtámogatása, a nagyatádi kártya bevezetése, s jelentős (37%-os) emelést követően realizálódott (kormányzati utasításra!) a szemétszállítási díj 10%-os csökkentése. A kormány ugyan partner volt, ha nem is a fentiekhez, de végül is megmentette a csődtől önkormányzatunkat. Nem vonom kétségbe, hogy polgári frakciónk, ahogy hirdeti is, szereti Nagyatádot, de az állítólagos demokratikus „együttdöntésük” a mindenkit érintő szemétügyben sajnálatosan nem fedte a valóságot.

Az újgazdára váró megyei lapunk néhány hete már megnevezte a különböző pártok körzetünkben szándékozni induló jelöltjeit, de az időközben nyögvenyelősen létrehozott ellenzéki választási szövetség eredményeként némi változás történt a névsorban.

A kormányváltásra készülő MSZP helyi „tyúkanyója” lekotkodácsolta a szemétdombról a DK „kakasát”, s a szövetség közös jelöltjeként szándékozik világgá kürtölni pártja ígéretes (s ha van saját) megváltó programját.

Az „emútnyócév” kormányzati teljesítménye közismert, s aki csak egy kicsit is figyelemmel kísérte a helyi képviselőik testületbeli produkcióját annak már van némi sejtése, hogy mit remélhet egy esetleges „MSZP-s összefogás” győzelme esetén. Elég csak visszaemlékezni aktív, dinamikus, kezdeményező, és az észlelt helytelen testületi döntések esetében határozott ellenállást tanúsított képviselői kiállásukra.

A helyi MSZP-ből a kilencvenes években pozícióharcok eredményeként kivált egy csoport, s civil egyesületként (Nagyatádért Egyesület) csatlakozott az akkoriban alakult Somogyért Egyesülethez. A renegát csoport vezetőjét (polgármesterünket) felkarolta, s két évtizeden át „futtatta”, tejben-vajban fürösztötte meggondolatlan mentora, a Somogyért elnöke. A hála köztudottan nem politikai kategória, ezért aztán a MI PISTÁNK „hátba szúrta” druszáját, s a „lelépőkhöz” csatlakozva a megváltozott széljárásnak megfelelően új vizekre kormányozta hajóját.

A történtek alapján pillanatnyilag úgy néz ki, hogy választókörzetünkben Somogyértes jelölt ezúttal nem száll ringbe, de kósza verébhírek szerint e vonalon még érhet minket meglepetés.

A radikális változást ígért nemzeti oldal új, ezúttal barcsi jelöltje bár feltűnt városunkban, de hangját ez ideig még nem hallatta. A jövő hónapban várhatóan kellő díszkísérettel színpadra lép, hogy ismertesse pártja és saját programját.

Az LMP helyi képviselői több alkalommal is megjelentek településünkön, de szándékaikról, ami a jelöltállítást illeti, nincsen tudomásom.

Végül ejtsünk szót a polgári „szövetség” jegyében induló, s már hónapok óta javában kampányoló KDNP-s jelöltről.

Az ötödik alkalommal „harcba” induló tapasztalt, s jelenleg is képviselő, s miniszteri biztos politikai „pedigréjét” a január 7-i jegyzetemben ((Nihil novi sub sole!) már ismertettem, de képviselői produkciójáról nem esett szó.

Nem szemrehányásként, csupán miheztartás végett tekintsünk hát vissza a korábban történtekre

KDNP-s jelöltünk 2003-ban még az MDF színeiben nem szavazta meg a 13. havi nyugdíj bevezetését. Gombnyomását némi jóindulattal tekinthetnénk a józan képviselő, ésszerű, megfontolt döntésének, tekintettel az ország teherbíró képességére, de 2006-ban már FIDESZ zászló alatt a 14. havi nyugdíj bevezetésének ígérete mellett voksolt.

Mielőtt feledékeny nyugger társaim a korábbi nyugdíjszelvényeik után kapkodnának, emlékeztetőül megsúgom, hogy nem került sor 14. havi nyugdíj bevezetésére, ill. kifizetésére, s az időközben kampányfogásként bevezetett 13. havi folyósítását az azt bevezető elvtársak a ciklus lejárta előtt kivezették.

Tekintettel a jelöltünk négyszeri megválasztására, nem vonhatók kétségbe Csurgó városának felemelkedése érdekében tett elévülhetetlen érdemei, de a parlamenti tevékenysége a jelenlegi képviselőnkkel egyetemben jócskán hagy kívánni valót maga után.

Az egykulcsos adó bevezetése, a földtörvény, az ügynöktörvény, a társadalombiztosítás alkotmányból történt „kivezetése”, stb. stb. alkalmával képviselőink rendre a „rossz” gombot nyomták, s egyetlen ügyben sem észleltem esetleges aggályaiknak hangot adó felszólalásukat. Tudom, a frakciófegyelem kötelező, de bármennyire is jól fizető a státusz, a szavazópolgárainak tett ígéretük szerint nem erre szegődtek. Hűség a Néphez, vagy hűség a Párthoz?

A kérdés eldöntését bízzuk a szavazókra, s meglátjuk, hogy a nem kielégítő választékból sikerül e a legkevésbé rosszat megszavazni. Emlékezzünk csak a korábbi ígéretekre mind a jelenlegi, mind a korábbi kormányzók tekintetében. Többször is szó volt elszámoltatásról, melyekből semmi sem lett. Most átkeresztelve „jogállami igazságszolgáltatás” ígéretével hitegetik a nagyérdeműt, mi közben a tábornokok perében a zsozsót kézbesítő kiskatonát elmarasztalják, a tízmilliókat zsebre tevő „pizsamásokat” a megismételt beismerő vallomás ellenére felmentik. Na, ennyit az elszámoltatásról, mivel a közpénzek csapolása változatlanul következmények nélkül folyik.

Sajnos körzetünkben nincsenek Ángyán, Bencsik, és hasonló képviselő jelöltek, ezért a rendelkezésre álló felhozatalt leszünk kénytelenek elfogadni.

A nem kötelező meghallgatások hamarosan elkezdődnek, s azok ismeretében, vagy a nélkül TESSENEK VÁLASZTANI!

Nincs új a nap alatt írtam az elmúlt héten.  Most lassan mondom, hogy mindenki értse, lesz „palira vétel” ez után is, mint a rendszerváltoztatási kísérlet óta egyfolytában.

Anno 1988 táján George W. Bush az Egyesült Államok akkori elnöke azzal nyugtatta választóit; „Lassan mondom, hogy mindenki értse. Nem lesz adóemelés”.

 A következmények ismertek, mi szerint a szavazók a következő választáson Red bullal jutalmazták (elröptették) az újraválasztásában reménykedő elnököt.

Az esetből nem okulva 2002-ben a hazai kormányzópárt egyik prominens képviselője, a plagizálás határát súrolva „honosította”, s szajkó módjára harsogta az elhíresült kampányigét. „Lassan mondom, hogy mindenki értse: Nem lesz gázáremelés”.

Ezt követően szenvedő alanyként szembesülhettünk, hogy a gáz ára a több mint egy tucat alkalommal történő emelést követően (korábbi 200 Ft/10m³-ről mára 1360Ft/10m³-re) egyre csak emelkedett

Sovány vigaszul csak az szolgálhatott, hogy a füllentő képviselőt (pártjával egyetemben) a választók időközben (Red bull helyett) szárnyas betéttel jutalmazták.

 1993-ban a hulladékkezelési piac robbanásszerű fejlesztése kapcsán nagykanizsai székhellyel megalakult a Saubermacher-Ryno Kft. A város által kiírt szolgáltatói pályázaton áprilisban a júniusban alakult cég már nyertes volt, annak ellenére, hogy a pályázatok értékelése során harmadik helyezést ért el.

Evés közben jön meg az étvágy, ezért somogyi vizekre evezve Nagyatádon, Csurgón és a környező településeken is jelentkeztek a meghirdetett pályázatokra. Bár több hazai (mi több önkormányzati) tulajdonú jelentkező is volt, minő véletlen folytán, rendre a Saubermacher lett a „befutó”. A pályázatok elbírálása során, Nagyatádon is alul maradt, de érdekes módon még is vele kötött szerződést az önkormányzatunk.

Az ezt követő gyümölcsöző együttműködés során (ahogy polgármesterünk értékelte), a szolgáltató nem tett maradéktalanul eleget a tíz évre szóló szerződésben rögzített kötelezettségének, de a lejártakor elmaradt a sokmilliós kötelezettség számonkérése. Az újabb évtizedre szóló szerződésből egyszerűen kihagyták az ominózus tételt, oszt jó napot.

A törvényi változásokból adódó újabb szerződéskötési kényszer során ismét barbatrükköket alkalmazva a privilegizált szolgáltató lett a nyerő. Időközben a Saubermacher-Ryno átalakult Saubermacher–Pannoniává, majd a kanizsai önkormányzat megvásárolta a szolgáltató céget, s megalakította a Netta- Pannoniát.

A múlt év végén aztán újabb cégként megalakult a Viridis-Pannonia, valamint a Futurus-Pannonia. December 18-i (Madzag méz nélkül) jegyzetemben jeleztem, hogy az utolsó (a korábbiaknál jóval alacsonyabb) negyedévi számla csak két hónapról szól, mert a harmadik hónapot a Viridis-Pannonia számlázza majd. Ez be is következett, annak ellenére, hogy a Viridis-Pannonia új cég, s mivel anno nem pályázott a szolgáltatásra, de jure nem számlázhat, mivel cégegyesítés nem történt, bármennyire is azonos a pályázatnyertes és az újonnan alakított cég tulajdonosa.

Arról már korábban írtam, hogy tetejében a saját önkormányzatunk, korábbi mézes madzagja ellenére, ismét a szolgáltató érdekeit készül előtérbe helyezni a közeljövőben kötendő újabb szerződésben (one 50 literes edény, one kétfős háztartások kedvezménye, one nyertes pályázaton beígért 50%-os kedvezmény).

Emlékeztetőül ismét felidézem, hogy a testületünk a 2012 áprilisában felettébb kifogásolható körülmények között 37%-os díjnövekedést eredményező szerződést kötött az akkori szolgáltatóval. Ezt követően pedig az év végén megszüntette az 50%-os kedvezményt. Később a nagy szeletből néhány „morzsát” visszaadott, de a 10%-os rezsicsökkentés már ebből a brutálisan megnövekedett díjból történt.

A szolgáltató, és a vele szerződött önkormányzatunk a pereskedés ellenére sem szolgáltatta ki a közérdekű adatoknak minősülő, s a számlázásoknál alkalmazott hulladékkezelési díjtételeket.

A történtek, ill. a vonatkozó dokumentumok alapján feltételezhető a szolgáltatást igénybe vett lakók esetleges megkárosítása, ezért kíváncsian várjuk a bírósági döntést.

 Nem hazai vonatkozású a hír, de közvetve minket is érint. Úgy látszik, ahogy Nagyatádon, úgy Nagykanizsán sem terem „alkalmas” elme az uborkafán. A tájékoztató szerint mindhárom önkormányzati hulladékkezelő céghez budapesti felügyelő bizottsági tagot kellett importálni az ügyvezető kérésére (!). Ha figyelembe vesszük, hogy a cégek jogi képviseletét is pesti ügyvédek látják el, nincs is semmi meglepő a döntésben. Gyenge a kanizsai humánerőforrás, ezért ahogy nálunk is, „idegen” munkaerővel kell betölteni a helyi státuszokat. Igaz, hogy ez többe kerül, de ahogy a jubileumi és karácsonyi fogadások milliós számláit, úgy ezeket is mi, a szolgáltatásukat kényszerűen igénybe vevők fizetjük meg.

A kanizsai panaszosok szerint az új konténerürítési számlájuk 68%-al haladja meg a korábbiakat. Lehet, hogy ebben volna a fenti költségtöbbletek fedezete?

Mi ezen már túl vagyunk (2013. 01. 30. Halló gépház), hiszen tavaly januártól 73-101%-al emelkedtek a közületi konténer díjak s az érintettek az óta szép csendben megbarátkoztak az új helyzettel.

A cég a kanizsaiaké, hát ezúttal verjék a tamtamot ők!

A II. világháború előtt a hittan tanítás az iskolai kereteken belül előírt törvényi kötelezettség volt. 1949-ben az új hatalom az oktatási kötelezettséget megszüntette, s a hittan úgymond magánüggyé vált.

A hiábavaló morgolódás a hittan újbóli kötelezővé tétele (szülők,PDSZ,DK) kapcsán eszembe jutottak gyermekkori afférjaim, melyek az akkori vallásszabadság kapcsán keletkeztek. Az 1956-os forradalom idején őrsi órára igyekezvén az iskolai folyosón megállított a plébános, aki a fakultatív hittanoktatás körzeti képviselője volt. Közölte velem, hogy új szelek fújnak, és ezután ha lehet, mérsékeljem, netán mellőzzem az úttörősdit. Mivel az év nyarán avattak kisdobossá, s kedvemre volt az egykori cserkészvezetőből átöltözött Gyuri bácsi minden foglalkozása, ezért „tiltakoztam” a Nagymamámnál, aki ez irányú neveltetésem felelőse volt. Egy makarenkói pofon kilátásba helyezésével térített vissza a helyes útra, s nem volt apelláta, engedelmeskednem kellett. A változás az ismert okok miatt tiszavirág életű volt, de Nagymami meg kérlelhetetlen, s a hittan tanulás folytatódott.

Akkor még híre sem volt Aczél elvtárs az óta elhíresült három T-vel fémjelzett kultúrpolitikájának (nem sokkal előtte engedték ki elvtársai a börtönből), de a három T, mint olyan már létezett.

A párt a törvény ellenére a maga eszközeivel Tiltotta a vallásgyakorlást, de a Nagymamám rendíthetetlenül Támogatta, én pedig más lehetőség nem lévén békésen Tűrtem, eleget téve az ez ügyben elvárt kötelezettségeimnek. A fegyelmezetten látogatott hittanórák mellett rendszeresen eljártam a „gyakorlatot” biztosító váci úti kiskápolnában tartott vasárnapi istentiszteletekre is. A probléma csak az volt, hogy a szentmisékkel egy időben kezdődött a kápolna melletti Hazám mozi vasárnapi matinéja is. Mivel az Őrs a hegyekben, a Rákóczi hadnagya, Én és a nagyapám, stb. filmek izgalmasnak ígérkeztek, ezért egyre gyakrabban a mozit preferáltam.

Egyszer aztán a drága Nagyim gyanút fogott és rám kérdezett, hogy ugyan már miről is prédikált az nap a Tisztelendő Úr? Sec perc alatt megbuktam, mint Rottenbiller, mert egy kukkot sem tudtam rögtönözni. Na, le is vette a falról a prakkert, s kellően kiporolta vele a nadrágomat, ami csupán csak azért volt kellemetlen, mert én is benne voltam. Fogadkozásaimra, s szerencsémre a felügyelő kíséret továbbra is elmaradt, s néhány matiné kihagyása után ismét többnyire a moziban kötöttem ki. Természetesen a történtekből okulva, mindig megvárva és kellőképpen kikérdezve a miséről kijövőket az aznapi szentenciákról.

Így jutottam el az első áldozásig, ami után szüleim megnyugodtak, hogy én is Isten gyermeke lettem. Vallási tanítóm pedig hálára kötelezett az (itt-ott ugyan hézagos) ismeretekért és, azért is, hogy a poroló mindvégig a helyén maradt.

A kápolnát és a mozit már több évtizede lebontották, de arra járván már átértékelve értékelve gondolok vissza az akkori időkre. A rendszerváltoztatást követő évtizedekben zöld utat kapott és mérhetetlen károkat okozott a szélsőséges liberális nevelés, ezért elengedhetetlenül fontos a változtatás. Ennek egyik szükséges eleme a hittan oktatása.

Magam is úgy ítélem, hogy a hittan tanítása nem azt jelenti, hogy mindenkinek hinnie kell, de mindenkinek, aki részese akar lenni társadalmunknak, ismernie kell országunk, és Európa vallási hagyományait, alapjait. Vallásszabadság ide, vallásszabadság oda, igenis egy szintig (ideig), ahogy a betűvetés, olvasás, számolás, úgy (az előkészítetlenség és egyéb hiányosságok ellenére) a hittan is legyen kötelező minden kisdiák számára, mert az emberség ugyan nem vallási kérdés, de a hittanoktatás sokat segíthet az emberségre nevelésben, melyből jelentős hiátus van mai el……t világunkban.

Amivel e hosszú bevezető után sem tudok megbarátkozni és egyetérteni, az a pártszövetség köntösébe bújt, a FIDESZ politikai oldalvizén evező (mert a nélkül mérhetetlen és súlytalan) KDNP egyre erőteljesebb nyomulása a hatalom megszerzésére, kiszélesítésére. A közéleti kereszténységet úgy néz ki egyre inkább felváltja a politikai kereszténység.

A KDNP egyes prominens képviselőjének már koránt sem az elesettek védelme, a szegények problémáinak felkarolása a legfőbb célja, hanem csupán sámlinak használja a pártját (ahogy pártja az egyházat) politikai céljainak eléréséhez.

A politikai státuszok hozadéka, és a parlamenti tejfölös bödön izének hatására a kampányígéreteket elfeledve a „kényelemszerető, sikerorientált, konzumkereszténység” kezd trendivé válni. Osztom a berzenkedők véleményét, miszerint „az egyház már túl világias, s húzódjon csak szépen vissza a sekrestyékbe. Semjén és babái maradjanak a templomi szószéken”.

Az egyháznak lehet, és legyen is mondanivalója a politika számára, de tevőlegesen ne vegyen részt abban.

1992-ben egy KDNP-s felszólalás alkalmával hangzott el parlamentben a „Térdre, imához, jönnek a csuhások” ellenzéki beszólás! A jajkiáltás most válna igazán aktuálissá, de sok víz folyt le az óta a Dunán és a Rinyán. Az ellenzékből kormányzópárt, a farkasból szövetséges lett, s a közelgő választásokra tekintettel, ahogy a médiák, úgy a szószékek szerepe is felértékelődik. Kerül, amibe kerül, csak a győzelem a fontos. Történik mind ez a megkérdezésünk nélkül. Antal József mondta anno, hogy „a demokráciát nem deklarálni, hanem organizálni kell”! Ami a deklarálást illeti, hát abban nincs hiány, de az organizáció nagyon-nagyon sok kívánnivalót hagy még maga után.

Emlékezzünk csak vissza az előző ciklusokra. A helyi KDNP sok éves hiábavaló pozíciószerző törekvését követően megelégelte a közéleti kereszténység sikertelenségét, s politikai kereszténységre váltott. Ármánykodással, törvénytelen eszközökkel, a bírósági döntéseket is semmibe véve, lelkiismeret-furdalás nélkül megkaparintotta a biztos győzelemmel kecsegtető helyi FIDESZ feletti irányítást, s egyben illegitim módon az önkormányzati képviseletet.

A vértelen puccshoz asszisztált a FIDESZ színekben induló, és a választókörzet FIDESZ szavazóinak voksaival a parlamentbe juttatott képviselő is, akit bejuttatását követően átültettek a „szövetséges” KDNP frakcióba. Alig egy-másfél év elteltével a körzet polgárainak, megkérdezése, tájékoztatása nélkül negligálták, s a frontvonalból kivonva ejtették. Helyette hirtelen feltűnt, majd egyre gyakrabban megjelent a szomszéd 5. számú választókörzet KDNP színekben megválasztott képviselője, mint az átalakítás utáni 2. számú választókörzet választókerületi elnöke és egyben a 2014. évi országgyűlési választások képviselő jelöltje.

Az MDF alapító és Országos Választmányának, majd parlamenti frakciójából kizárt tagja, Somogy megyei Közgyűlés korábbi képviselője, Csurgó többször megválasztott majd lemondott polgármestere, egykori lemondott egyházügyi, civilügyi és nemzetiségi államtitkár, jelenlegi országgyűlési képviselő, valamint Egyes Források Ágazatközi Koordinációjáért felelős Miniszteri Biztos a FIDESZ-KDNP szövetség jegyében érkezett Nagyatádra.

Az egykor apparatcsik, de mára szorgos templomba járó polgármesterünk kaméleon módjára mindjárt mellé szegődött árnyéknak, s ott virít mellette minden eseményen, legyen az kanári fedeztetők összejövetele, óvodás zsúr, vagy agysebészek konferenciája. Fő a közös megjelenés, az összefogás, az együvé tartozás demonstrálása, mert ki tudja, mit hoz a jövő.

A félreértések elkerülése végett le kell szögeznem, hogy a jelölt nacionáléjára, sikeres politikai pályafutására, műveltségére, felkészültségére, tapasztalatára, stb. tekintettel személye ellen semmiféle kifogásom nem lehet és nincsen. Averzióm az ejtőernyőzés módszere, valamint eredeti hivatásával, küldetésével össze nem egyeztethető szerepvállalásával van. Ugyan mi keresni valójuk van Isten szolgáinak az "ördögök" színpadán?

Az új jelöltünk mottója: Soi Deo Gloria („Egyedül Istené /legyen/ a dicsőség)

Az áprilisi választás már közel van van, de nincs nagy tolongás a küldetésért.

Az eljövendő választék bármilyen (bő és sovány is) lehet, ezért bízzuk a kérdés eldöntését a választók bölcsességére, mert;

Vox populi, vox Dei (a nép szava Isten szava!)

Előző jegyzeteimben már hiányoltam a képviselők kellő figyelmét az előterjesztések és azok mellékleteinek tanulmányozásakor, de a gyengéd célzások hatástalanságára tekintettel ezúttal konkrétan kell a kérdést feltennem. A testületi-üléseket megelőzően a napirendi pontokhoz kapcsolódó, nyomtatásban kiküldött előterjesztéseket elolvassák a városatyák, vagy arra várnak, hogy az előterjesztő ismertesse kellő magyarázatokkal annak tartalmát? Nem tudom kinél mi a helyzet, de meglátásom szerint a többség nem veszi a fáradtságot, hogy elmélyüljön az anyagokban, mi több, egyesek még az átlapozástól is megkímélik magukat.

A napirendek élén sorra kerülő költségvetéssel kapcsolatos előterjesztések hosszúak, nehezen emészthetőek, s értelmezése némi konzultációt is igényelne. Ez eléggé strapás, s a téma amúgy sem éri el a többség ingerküszöbét ezért nem csoda, hogy a napirendek végén lévő előterjesztéseknek már cseppnyi figyelmet sem szentelnek. Több mint valószínű, hogy néhány kivételtől eltekintve bele sem kukkantanak, csak megnyomják a jóváhagyó gombot.

A legutóbbi ülés  tájékoztatóit is valószínűleg mellőzték, mert elolvasás esetén bizonyára felvetődött volna néhány közérdekű kérdés. A szeptemberi ülésen felmerült, hogy a hulladékos szolgáltatóval történt egyeztetések nem igazán sikerültek, s szokás szerint többnyire a polgármester volt az érdemi tárgyaló.

A decemberi előterjesztésben közel sem a szeptemberben elfogadott és meghirdetett elvek szerint tálalta az anyag a tervezett szerződésmódosítást, s a polgármesteri tájékoztatóból kiderült, hogy ismét személyesen tárgyalt a szolgáltató képviselőjével. Mivel a tájékoztatót kérdés, észrevétel mellőzésével fogadták el, így valószínű, hogy egyetlen képviselőben sem merült fel a miért négyszemközt, miről, és hogyan tárgyaltak a döntéshozók mellőzésével.

A jegyzői tájékoztató is tartalmazott a témával kapcsolatos részinformációkat, de annál sem merült fel egyetlen kérdés, észrevétel, s egyhangú volt az elfogadó gombnyomás.

Senki nem volt kíváncsi rá, hogy ugyan már milyen közérdekű adatok kiadásának megtagadása miatt áll ismételten perben a korábban ez ügyben már pervesztes önkormányzat? Mire kíváncsi már megint a korábbi pernyertes s ismét felperes dr. Barbalics István?

Senkit nem érdekelt, hogy a Kúria miért ítélte peren kívüli eljárásban alaptalannak az AJB (Alapvető Jogok Biztosa) a testület hulladékos rendelete ügyében törvényellenesség megállapítására irányuló indítványát.

A jegyzői tájékoztató jelezte, hogy Nagyatád Város Önkormányzata felperesnek a ZÁÉV Zrt. alperes elleni kötbér megfizetése iránti perében a Kaposvári Törvényszék előtt szünetelő peres eljárás folytatását kérte.

Emlékezzünk vissza! A Bárdos iskola átadását követően városvezetőnk kijelentette, hogy a pénzügyi elszámolás megtörtént, minden és mindenki ki lett fizetve. Majd ezt követően bírósági per lett a projekt közérdekű adatai kiadásának elmulasztása miatt. A bíróság kötelezte az önkormányzatot a dokumentumok kiadására, s nyögve-nyelve elindult az egyébként jogos kötbérigény iránti per is. Az indítást követően szakértői elbírálásra hivatkozva a per felfüggesztésre került, s az újraindítást a múlt hónapban kérte a felperes önkormányzatunk.

A tájékoztató kapcsán senki nem kérdezte meg az illetékest, hogy az elmúlt hosszú hónapok alatt mi történt a háttérben. Mennyibe került és milyen eredménnyel zárult a felkért szakértői csoport vizsgálata? Mi a jogi alapja az alperes kivitelezőnek a 200 milliós viszont keresete benyújtásának?

A testületi tagok figyelmetlenség, érdektelenség, nemtörődömség, vagy ki tudja mi miatt nem tették fel az egyébként okkal felmerülő kérdéseket. Úgy gondolják, hogy amiről nem beszélünk az nincs?

Miután a kormányzati konszolidáció eredményeként elkerüli városunkat a pénzügyi tornádó, a helyzetet megnyugtatónak ítélve elégedetten hátradőlve eredményesnek minősítik testületi munkájukat.

Személyesen bizonyára profitáltak három éves tevékenységük során, de a város adósságának jelentős csökkenése mellett az önkormányzat vagyona is jelentősen megfogyatkozott, s az irányítás is „idegen” kezekbe került.

Mondhatnánk, hogy a történtek a város hasznára válnak, de mint tudjuk a puding próbája az evés, s még csak az első falatoknál tartunk.

Legyen szerencsénk, s újabb és újabb hitelekkel vészeljük át az elkövetkező, könnyűnek nem ígérkező éveket, míg eljő a Kánaán. Bizakodjunk, hogy az időközben eltávozó ifjú polgáraink hazatérjenek, s kifizessék a város fennmaradása érdekében, a jelenlegi generáció által örökségül hagyandó adósságot.

Ha másképpen alakulnak a dolgok, legfeljebb néhány évtized múlva az akkori lakosok ismételten kezdeményezhetik a település városi rangra emelését, s kellő létszám esetén a MI PISTÁNK, mint újból megválasztott polgármester elmondhatja majd, hogy immáron negyedszerre lett város Nagyatád.

Minden jó, ha jó a vége mondhatnánk, de nincsen vége.

Az év utolsó soros testületi ülése is a megszokott szellemben, a ciklus elején beígért „konstruktív együttműködésre törekedve, jobbító szándékkal igyekezve” zajlott le. Aki nem látta annak elárulom, hogy azért okozott némi meglepetést az unalmasnak induló „záró bankett”.

A létszám majdnem teljes volt, mivel még a notórius hiányzók is megjelentek az évzárón. Az első meglepetéssel a közelmúltban a másik oldalra átülő képviselő szolgált, aki figyelemfelkeltő megmozdulása után (zipzárral a száján) már is visszaült korábbi helyére. Nem ismert, hogy mire szándékozott felhívni a figyelmet, de bizonyára célba talált, mert kirándulása igen csak rövidre sikeredett. Az Atádi verebek azt csicsergik, hogy gyengéd figyelmeztetésben részesült, s szabotáló társát pedig üveggyöngy ígéretével késztették a megfelelő gombok nyomogatására. Közelednek a választások ezért rendnek kell lennie, mert „aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére”.

A következő testületi mazsolával maga a polgári frakcióvezető szolgált, mikor „kérdőre vonta” az előterjesztőt egy fontos költségvetési tételt hiányolva. Szokásához híven nagyon figyelmesen elolvasva a költségvetési rendelet módosítását, azonnal észlelni vélte a korábban beépített és elfogadott egyházi támogatás hiányát.

A szöveges részben jelzett átcsoportosítás bizonyára elkerülte a figyelmét, s a mellékletekre már nem futotta idejéből. Miután az előterjesztő emlékeztette, és megjelölte számára az általa hiányolt tételt, a képviselő megnyugodva, s elégedetten hosszú időre elhagyta az üléstermet.

Frakcióvezető létére nem érezte szükségét, hogy a mindenkit érintő, jóval fontosabb hulladékkezelési szerződés megvitatásánál jelen, mi több szóvivő legyen. A vita nélküle is lezajlott, de sajnos nem a lakosságot érintő, korábban felvetett módosítás (edényméret, kétfős kedvezmény visszaállítása, stb.) volt a téma, hanem a jogászokra tartozó szerződéskötés szükségessége. A törvényi változásokból eredő szolgáltatói struktúra átalakítás és egyéb kötelezettség nehezen érthető, de végrehajtása nem a képviselők feladata. Elég, ha értelmezik, s inkább a lakókat érintő új szerződés tartalmi kellékeire kellene koncentrálni.  

Az időközi újabb törvénymódosítás szerencsére több hónap haladékot ad a szerződés alapos megfontolására, elkészítésére, így van még remény, hogy városatyáink a közérdekű témának, ill. tételeknek is szentelnek némi figyelmet. Az Alapvető Jogok Biztosának indítványát elutasító Kúria határozata ugyan is tartalmaz némi megszívlelendő utalást; „A Kúria Önkormányzati tanácsának nincs alaptörvényi vagy törvényi felhatalmazása az önkormányzati rendeleti szabályozás célszerűségének vizsgálatára, nincs lehetősége arra, hogy a szabályozás ésszerűségét, hatékonyságát mérlegelve vonja le a megsemmisítés jogkövetkezményét. Ilyen lehetősége azért nincs, mert ezzel átvenné az önkormányzati rendeletek megalkotására felhatalmazott helyi önkormányzatok feladatát és felelősségét. Ha közvetlen törvénysértés nem állapítható meg, akkor az önkormányzat által választott mérlegeléssel szemben legfeljebb az önkormányzatnak a választópolgárok felé fennálló politikai felelőssége áll fenn.”

A 12 szám alatti napirend tárgyalása igen csak a jobbító szándékú konstruktív együttműködést példázta.

Az előterjesztés az Árpád Fejedelem Iskola vezetői pályázatainak véleményezését tartalmazza.

Az előterjesztő határozati javaslatában a testületi állásfoglalás szerint a jelenlegi vezető pályázatát támogatja, az új pályázóét nem. Az oktatási szakbizottság felszólaló elnöke szerint a bizottsági vélemény eltért az előterjesztőétől. Ismét felmerül a bizottsági vélemény súlya, ha az előterjesztő testületi véleményként rögzítette határozati javaslatát. Az elnök által közreadott bizottsági „vélemény” szakbizottságinak nem nevezhető, de a nyilvános eszmecseréből egyértelműen kitűnt, hogy az ismét felkészületlenül kardot rántó polgári frakció ugyan hallott valamit a káderpolitikáról, de a humánerőforrás gazdálkodás nem az erős oldala.

Miután kedélyét kellőképpen felborzolták, végezetül polgármesterünk felsorolta a testület közelmúltban hozott 4-5 rossz lépését, majd zárásképpen, mint korábban is a testület bölcsességéről, jó döntéseiről áradozva eredményesnek minősítette a testület ez évi munkáját.

„Amit kellett megoldottuk, jó megoldásokat találtunk, köszönöm, ezek jó döntések voltak, tudjunk jó együttműködést kialakítani”

Nézőpont kérdése, de úgy legyen ÁMEN!

Előző jegyzetem egyik kommentelője feltette a nem költőinek szánt kérdést, van e értelme, foganatja, érdekli e  a helyi közéleti kérdések feszegetése a lakosságot?

Nos, osztom polgártársam közreadott őszinte véleményét, s magam is egyetértek helyzetértékelésével, de mindaddig kitartok „tudósításaim” mellett, amíg az érdeklődés szintje megmarad a mai, ill. korábbi mértéken, s továbbra is várom a lakossági megnyilatkozásokat minden közérdekű kérdésben.

Június 26-i (Kukát kukára halmozni) július 2-i (Untauglich!), szeptember 25-i (Kit képviselnek?), valamint az október 8-i (Az alagút vége?) jegyzetemben, s ezeket megelőzően is már sokszor ecseteltem a hulladékkezelés körüli anomáliákat, de a téma nem hagyja magát levenni a napirendről.

A szeptember 26-i soros testületi ülésen ismét napirendre került a múlt év elején elszabott önkormányzati rendelet revíziója. Azt ígérték, hogy: „a novemberi ülésre hoznak egy kész rendeletet, mely egy érdemi díjra vagy kedvezményekre vonatkozó konkrét javaslatot tartalmaz”. Előzetesen azzal is kecsegtették a nagyérdeműt, hogy a korrekció során lehetséges az 50 l-es edényzet, valamint a kétfős háztartások kedvezményének visszaállítása is.

Amint azonban a csütörtökön aktuális testületi ülés vonatkozó előterjesztése mutatja, a megkésett madzagról lemaradt a méz, pontosabban az újabb szerződésben várhatóan ismét a szolgáltató érdekei, ill. akarata érvényesülnek, mert a testületünk érdekérvényesítő képessége továbbra is a nullával egyenlő.

Részben érthető, mert eléggé beszűkült a mozgástér. A beígért és várva várt kormányzati segélycsomag ugyan megérkezet, de a reméltnél jóval soványabbra sikeredett, s a szolgáltatónak változatlanul sok tízmillióval tartozik a város (mellesleg a szomszéd várak sem voltak az alkudozásnál sokkal jobb helyzetben).  

A tervezett új verzióban már nincsen szó 50 l-es edényről (Marcaliban, Nagykanizsán, stb. ma is van), s a kétfős háztartások sem kapják vissza a korábbi kedvezményt. Az egyfős háztartásoknak tervezett 1000 Ft-os támogatásnöveléssel sem érik el a korábban biztosított, majd eltörölt 50%-os kedvezményt.

„Legyen kisebb edényzet minél előbb. Lépjünk előre. Fejezzük ki azt a kifejezett akaratunkat, hogy Nagyatádon érvényesítsük a kisebb edényzet bevezetését. Keressük meg a szolgáltatót, hogy a gyakorlati megvalósítást készítse elő. A testület egyet ért azzal, hogy Nagyatádon a lehető leghamarabbi időpontban 120 literesnél kisebb edény (szóvivői kiegészítés; 50 l-es!) kerüljön bevezetésre. Ez a képviselő testület akarata, EZT AKARJUK!” Jelentette ki harsányan a polgármester, (s nem a polgári frakció) ez év júliusában, majd „halkabban” szeptember 26-án.

Miközben a szomszéd várak sikeresen vívták meg csatáikat a szolgáltatóval, s csikartak ki jelentős engedményeket, addig városatyáink sokadszor maradtak alul az alibi „küzdelemben”.

Mi történt a kulisszák mögött? Mi változott a júniusi „megvilágosodás” óta?

Nos, valójában semmi, és mégis száznyolcvan fokos fordulatot vett a történet. Mint már korábban is jeleztem az önkormányzatunk vonatkozó hulladékkezelési rendelete ügyében beadvánnyal fordultam az AJB-hoz (Alapvető Jogok Biztosa). Az „Ombudsman” a lefolytatott vizsgálatot követően a Kúriánál kezdeményezte a rendelet egyes rendelkezéseinek megsemmisítését, tekintettel arra, hogy azok ellentétesek a hulladékokról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény rendelkezéseivel.

A Kúria határozatát még nem olvashattam, de a hivatalunk jogtanácsosának két ülés közötti peres ügyekről szóló tájékoztatójából mindannyian értesülhettünk, hogy a Kúria az AJB indítványát - mint alaptalant- elutasította. Az indok még nem ismert, de érdekes lehet, mert egy korábbi precedens értékű eset ismétlődéséről van szó, s korábban az AJB mellett az Alkotmánybíróság is a kifogásolt önkormányzati rendelkezések megsemmisítése mellett döntött.

A korábbi eset óta bekövetkezett időközi törvényi változások az esetünkben kifogásolt rendeleti rendelkezéseket nem érintették, ezért kíváncsian várom a Kúria „magyarázatát”.

Ha jobban belegondolok, egy lényegtelennek tűnő, de úgy néz ki nagyon is lényeges változás még is csak történt, ill. történik, mert a jelenleg többségében „idegen” kézben lévő szolgáltató cégek (ill. a szolgáltatás) a kormányzati célkitűzéseknek megfelelően „állami” kézbe kerülnek, s ez megváltoztatja a leányzó fekvését.

Ezek után a tisztelt lakosságnak be kell érnie a rezsicsökkentéssel?

Várhatóan igen, mert ezután nincs itt helye semmiféle szolgáltatás arányos díjfizetésnek, holmi edényválogatásnak, ilyen-olyan kedvezménynek. Tetszik, nem tetszik így döntöttek a képviselőink, oszt jó napot.

Ui: A postaládámból most esett ki egy (talán karácsonyi ajándéknak szánt) méltányosnak tűnő hulladékszállítási számla. Csak az esetlegesen elaléló és ez által figyelmetlenné váló polgártársak lelkesedését kívánnám mérsékelni. A számla bár „negyedéves” de a csekk csak kettő havi díjról szól, mert december 1-el a korábbi szolgáltató elköszönt (és „végszámlázott”), tekintettel arra, hogy a hó elejétől a Viridis-Pannonia Hulladékgazdálkodási Közszolgáltató Nonprofit Kft. az új szolgáltató! A decemberi díjat a jövő évi első számlával már az új cég postázza majd.

Azon csekély számú és egyre fogyó érdeklődők közé tartozom, akik az elmúlt évek történései ellenére, ha mérséklődően is, de továbbra is figyelemmel kísérik városvezetésünk „nyilvános” fórumait, a képviselő testületi üléseket.

Már sokszor magam sem tudom bosszankodjak vagy nevessek e a látottakon hallottakon, de a múlt heti ülés mindenképpen megérte a figyelmet, mert jót derülhettünk rajta. Nem volt ugyan egy Sas kabaré, s a Fábry show szintjétől is messze elmaradt, de ahogy Pelikán elvtárs mondaná, „kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk”, az-az hamisítatlanul nagyatádi.

A szokásoknak megfelelően a kényesebb napirend (pl. „ÁSZ jelentés”), mint mindig ezúttal is kérdés, észrevétel nélkül simán „átment”, de a kevésbé fontos kérdésekben ismét akadémiai viták kerekedtek.

Kezdődött a NIESZ (Nagyatádi Intézmények Ellátó Szervezete) igazgatói posztjának zártról nyílt ülésre hozott pályázat elbírálásával. A három jelentkező közül kettő időközben visszalépett, így egyetlen pályázat jóváhagyása volt a feladat.

A bírálatra hivatott bizottság elnöke tájékoztatta a döntéshozó testületet, hogy a benyújtott egyetlen érvényes pályázat a megmérettetés során „könnyűnek” találtatott, ezért javasolta érvénytelenné nyilvánítását, és új pályázat kiírását.

Nem oda Buda, mondták kórusban a „jelölők”, s egymásra licitálva dicsérték a jelöltet, mondván a pályázati anyagon kívül is személyesen ismerik, majd nyomós érvek mellőzésével az előterjesztés többségi gombnyomással el lett intézve.

A „jelölés” és visszalépések hátterét és motivációit nem részletezem, mert a közérthetősége kicsit hosszadalmas magyarázatot igényelne, de aki látta, érzékelhette, hogy a nyertes végzettségét, köznevelési, oktatási tapasztalatát hangsúlyozva rendre elfeledkezett az irányításra váró szervezet státuszáról, ami sokrétű ugyan (élelmezés, fűtés, világítás, stb. biztosítása), de egyáltalán nem oktatási (a konfliktuskezelő tréningeket leszámítva!).

Amennyiben viszont a többség által preferált új vezető tényleg tisztában van a várható feladatokkal, s kellő üzemeltetési gyakorlattal valamint tapasztalatokkal is rendelkezik, akkor teljesen indokolatlan polgármesterünk egyebek napirendben közreadott aggodalma, miszerint a hamarosan induló 170 fős közhasznú képzés olyannyira megterheli a NIESZ által üzemeltetett oktatási intézményeket, hogy azért ellentételezés jár, s előzetes képzési ütemterv szükségeltetne a képzés szervezőjétől.

A megfontoltan kinevezett új vezető bizonyosan megoldja majd a többletként jelentkező új feladatokat is.

Az eset kapcsán ismét eszembe jutott alpolgármesterünk ciklus eleji tájékoztatója, miszerint a tényleges szakmai munka a bizottságokban folyik.

Nos, miután sok esetben személyesen és a helyszínen győződtem meg a bizottságok szakmai munkájáról, most a kívülről szemlélődők is képet alkothatnak róla, s érzékelhetik, mekkora súlya van egy szakbizottsági álláspontnak. Ha netán valaki nem vette észre, annak egy későbbi napirend során ismét felhívták rá a figyelmét.

Korábbi jegyzeteim során már feszegettem a sok bizottság (megemelt tiszteletdíjú) alelnöki szükségszerűségét, de most ismét felmerül a kérdés, hogy nem csak alelnökökre, de ennyi bizottságra is mi szükség? Igaz, az ad hoc bizottságoknál nincs külön juttatás, de akkor is.

Bárhogy is történt öröm az ürömben, hogy ezúttal (s remélhetően nem utoljára) a nyertes intézményvezető nem Szentrekettye-kettyentőről érkezett, hanem echte NAGYATÁDI!

A következő 8-as számú napirend is érdekesen alakult, melynek témája a turisztikai információs központok közös fejlesztése Nagyatádon (volt zeneiskola felújításával!), és Krizevciben.

Az előterjesztés lényege, hogy egyetlen pályázat érkezett (a szomszéd megyéből egy idén bejegyzett 20 milliós jegyzett tőkéjű Kft.)), de az előirányzatot meghaladó (legalacsonyabb összegű) ajánlat miatt a 120 milliós projekt megvalósításához +34 millió forint többletforrás szükségeltetne. Az önkormányzat pénzügyi bizottságának elnöke, ahogy korábban a projekt indítását, úgy következetesen a többletköltség elfogadását, ill. költségvetési tervezését sem támogatta, de testületünk (ismét!) felülbírálta a szakbizottság vezetőjének álláspontját és névszerinti szavazással, egy nemmel és egy tartózkodással megszavazta a településnek egyébként égetően szükséges turisztikai központ megemelt kivitelezési költségét.

Mivel úgy kell városunknak, a térség turisztikai centrumának egy új információs központ, mint éhezőnek egy falat kenyér, ezért a +34 milliót ellenzőknek nem lehet szavuk. No comment!

A hab a tortára csak ezután az interpellációk napirendben következett. Egy-két „újonc” képviselő három év elteltével sem jutott odáig, hogy átlapozza (netán elolvassa) az önkormányzatokra vonatkozó hatályos törvényt, valamint a helyi önkormányzat működési szabályzatát. „Valamit rosszul tudni rosszabb, mint nem tudni”!

Már korábban is többször tanújelét adták tájékozatlanságuknak, alulinformáltságuknak, de a többszöri polgármesteri, jegyzői, és irodavezetői jelzések úgy néz ki rendre süket fülekre találtak.

A kormány, a megye és versenyszféra kompetenciájába tartozó kérdéseket, várható feladatokat akarnak a helyi önkormányzatra testálni, elfeledkezve a kötelező feladatok ellátási kötelezettségéről, valamint az önként vállalható feladatok terén lehetséges mozgástérről.

A Kádár éra egykor népszerűvé vált „fóliázás” projektét szándékoznának reinkarnálni, s az önkormányzatunkkal a még csak nem is bimbódzó új gazdasági programelképzelések kebelén belül „uborkát felvásároltatni”. Nem vicc, aki látta tanúsíthatja, hogy komoly ötletként került elő a megcsonkult polgári frakció kútfőjéből (pardon; cilinderéből), mert kidolgozott, elfogadott, meghirdetett új gazdasági programot még senki nem látott.

A gondolat nem rossz, s nem is új keletű, mint ahogy a korábban fellobbantott (majd hamvába hullt) „Börtönt Nagyatádra!” ötlet sem, de az állam és a versenyszféra tennivalóit nem vindikálhatja magának önkényesen és kompetencia nélkül egyetlen önkormányzat sem. Dicséretes egyes képviselők lelkes, és türelmetlenül igyekvő tenni akarása, de nem szerencsés összekeverni a szezont a fazonnal, a gazdaságfejlesztési programot az önkormányzati fejlesztések programjával, mert abból nem sülhet ki semmi jó.

Korábban ugyan ajánlottam városatyáinknak, hogy engedjék szabadjára fantáziájukat, s időnként merjenek nagyokat álmodni, de nem lázálmokra gondoltam.  

Egy polgári képviselő nehezményezése kapcsán szóba került még az ülésen, hogy az önkormányzatok részére megye által rendezett „gazdaságfejlesztési” fórumra a polgármester nem vitte magával segédeit (alpolgármesterek). Ez persze nincs szinkronban a korábban hangoztatott testületi együttműködéssel, összhanggal, de gyógyírként szolgálhat a szintén szóbahozott testvérvárosi látogatás.

Polgármesterünk helyettesei kíséretében némi kihagyást követően ismét elmerészkedett Kézdivásárhelyre, s „megerősítette az eddigi együttműködést”. Ez utóbbi kijelentését nem igazán tudom értelmezni, mert nem csal az emlékezetem. Településünk 2004 decemberében, felülve az akkori kormányzati propagandának megbukott együttműködésből, szolidaritásból, mert nem volt hajlandó a külhoniakkal való összetartozást megerősíteni az állampolgárság megadásával, ill. megszavazásával.

„Célunkat elértük” mondta, s elégedetten, mi több, büszkén mutatott az ajándékba kapott, s a tanácskozó teremben kihelyezett székely zászlóra.  

A sok éve szintén „ajándékba” kapott 56-os lyukas zászlót nem láttam a teremben!

A Kúria Önkormányzati Tanácsa 5.017/2013/3 sz. határozatával megállapította, hogy önkormányzatunk lakások bérletéről szóló rendeletének „2-7 hónap időtartamra a lakás lakbérének kétszeres összege” szövegrésze törvényellenes, ezért azt megsemmisítette.

Egy igazát kereső polgártársunk vállalta a jogi procedúrát, és elégtételt kapott. Esete példaként és figyelmeztetésül is szolgál minden helyi választópolgárnak, hogy ugyan Nagyatádon az törvényes, amit a "városházi Kúria” annak tart, de létezik a „Kukúria” ami felette áll.

Új „reklámtáblák” bukkantak fel térségünkben, melyen a közelmúltban indult szennyvízprojekt kivitelezője az érintett lakosság türelmét kéri. A táblák több nem költői kérdést vetnek fel, melyekre válasz ez idáig egyetlen „fórumon” sem hangzott el.

 A korábban megjelent vonatkozó dokumentumok szerint a projekt várható befejezési ideje ugyan 2014. szeptember 15. (ami még ugyan odébb van), de a projekt fontos elemeként fejlesztendő nagyatádi szennyvíztelep próbaüzemének indítására ez év szeptembere lett megjelölve. A szépséghiba, hogy szeptember már elmúlt, de a telep fejlesztése még el sem kezdődött. A türelem kérése ezért indokolt?

A másik kérdés, hogy az év elején a városi televízióban reklámozott zalai cég 750.000 Ft-os alapítványi támogatása mitől „ÖNZETLEN” amikor a táblákról kiderül, hogy a több mint ötmilliárdos szennyvíz projekt kivitelezője nem más, mint az adományozó. Az országban működő sok ezer alapítvány közül miért éppen az általa ismeretlen, más megyében lévő nagyatádi alapítványt részesítette önzetlen adományában? Mert városvezetésünk megkérte, hogy ha már erre „jár”, ugyan járuljon már hozzá a szép korúak karácsonyához? Ugye ez nem igazán hihető? Vagy még is?

Közelednek a választások, ezért várhatóan gazdagabb Jézuskára számíthatnak a sportcsarnokban megjelenő nyugdíjasok, s a szaloncukor mellé olyan vacsora is lehetséges majd, amit „Róbert bácsi” is megirigyelne. A forrás adva vagyon, hiszen „kapuban a Bárdos kötbér”, rohamtempóban készül a művelődési ház, s az új kivitelező még nem „adakozott”, továbbá indul egy újabb gigaprojekt (elkerülő út), melynek kivitelezője szintén megyén kívüli és bőkezűségéről nevezetes.

Az önzetlenség fogalmát át kell értékelnünk, mert ugye változnak az idők, s vele kell, hogy változzunk mi is.

Zokszó nélkül tudomásul kell vennünk, hogy a somogyi cégek alkalmatlanok városunk (mi több, megyénk) felvirágoztatására, s különben is a beruházások fedezetének zömét nem a város (megye) biztosítják, ezért a kiválasztás bonyolult és nehéz terhét ne akarja magára vállalni. A döntéshozók tudják ki a megfelelő, s ugyebár a kiválasztottak sem hálátlanok.

Felszállt a füst, s most már egyértelmű, hogy a hetedik ciklusban sem lesz Nagyatádnak saját jelölésű országgyűlési képviselője. Egykoron városunk volt a térség központja, de megkopott vezető szerepe mára végképp elveszett. A csokonyai, barcsi képviselők után csurgói, kisbajomi, barcsi, stb. jelöltekre szavazhatunk, miközben a kérdés el van döntve. Ahogy a „hazai” vállalkozások, úgy a „hazai” politikusaink is alkalmatlannak mutatkoznak? Miért vállalnak közéleti szerepet, ha nem merik vállalni a küzdelmet, a megmérettetést? Miért árulják, adják el egy marék üveggyöngyért a települést? Miért csak és kizárólag a saját pecsenyéjük sütését helyezik állandóan előtérbe?

A helyi polgári oldalnak az erózió ellenére majdnem olyan „jó” a sajtója, mint a hasonló cipőben járó dél baranyai „testvérszervezetnek”. A pecsistop.hu nyílt őszinteséggel leplezetlenül tárja fel a történések hátterét mindkét alakulatnál. A közös nevező az bennük, hogy a ciklus kezdete előtt mindkét szervezetet központilag feloszlatták, de az eddig nyújtott produkció nem igazolta vissza a korábbi döntés helyességét.

Az összefogás teljes hiánya ellenére a helyiek egyelőre még megúszták egy „Kövér” figyelmeztetéssel, de Baranyában áll a bál, s beláthatatlanok a következmények.

A városnak adományozott 56-os lyukas zászló az átvétel óta nem került elő, de ha így megy tovább félő, hogy ismét megjelenik a városházán a raktárban várakozó ( Latinka jósolta) vörös lobogó!

Összefogásra buzdítanak az ellenzéki pártok és szimpatizánsaik, de hiába szajkózzák hónapok óta a hivatott médiák is, az áhított egység csak nem akaródzik létrejönni. Vajon miért?

Bort isznak és vizet prédikálnak a csupán hatalomra vágyó pártvezérek, mert kilóg az egész ló, nem csak a lába. Úgy kell nékik az összefogás, mint ablakos tótnak a hanyatt esés. Csak hivatkoznak a „megváltásra váró” népre, de valójában a merőkanálra vágynak a kondér melletti első sorban.

Nagyatádon az összefogásnak még a gondolata sem merül fel, de mondhatnánk, hogy ez legyen az ellenzék gondja. A probléma csupán az, hogy a nélkülözhetetlen összefogás hiányzik a kétharmados kormánypárti hátszelet élvező „rendszerváltásra” hivatott helyi polgári frakcióból is.

A képviselő-testületben többséghez jutott újsütetű civil-polgári oldal a ciklus elején kinyilatkoztatta, majd a továbbiakban is többször hangoztatta, hogy új fejezetet nyitnak a FIDESZ képviseletében. Egy közmeghallgatáson is elhangzott a frakcióvezető szájából, hogy „a FIDESZ színeit ilyen stílusban nem lehetett képviselni. Azt gondolom, mi egy más stílust képviselünk. A magyar emberek érdekeit akarjuk képviselni.”

Nos, az eltelt három év során kibontakoztatott új stílusú képviselet úgy látom hagy némi kívánni valót maga után. A korábbi öt ciklusban összesen nem volt annyi képviselői hiányzás a testületi-üléseken (bizottságiakon sem), mint e csonka ciklusban. Arról már nem is beszélve, hogy a legutóbbi ülésen a frakcióvezető egyedül árválkodott a jobb oldalon, mert a nagyon elfoglalt távol maradók mellett, két korábban jobboldalon helyet foglaló képviselő elérkezettnek látta az időt, hogy a másik oldalra átülve hangoztassa további véleményét. A csupán ülésrendváltozásnak is nevezhető, a polgármester által is jelzett intermezzóra valójában a korábbi csekélyke összetartás maradékának elpárolgása miatt került sor. Úgy néz ki két képviselő feleszmélt, s bizony-bizony mindannyian tudjuk, hogy a ciklus elején nem erről volt szó. Mert mi történt valójában?

Az új stílust képviselő frakció először szép lassan kiseprűzte a körzetből korábbi támogatóját a FIDESZ színekben megválasztott s a KDNP soraiba ültetett képviselőnket, s „átjátszotta” a körzetet a szomszéd vár korábbi polgármesterének, a leendő új képviselő jelöltnek. A viszonzásul tett államtitkári, illetve az Egyes Források Ágazatközi Koordinációjáért felelős Miniszteri Biztosi szívességekről városszerte beszélnek, de az új stílusba úgy látszik, mint sok minden, ez is simán belefér.

Ezzel egy időben jött a divide et impera, s már is odalett az amúgy is törékeny egység, s vele a többség. A kiosztott státuszok, a dohányboltok és piti mutyik hamar torzították a tudatot a gyenge jellemmel bíró pártkatonákban, akik saját érdekükben egykettőre megfeledkeztek a „magyar emberek” érdekeiről.

Ingerküszöbüket nem érte el semmilyen necces ügy, legyen az Bárdos projekt, hulladékos szerződés, nyílt vagy burkolt korrupció, vagy művelődési ház felújítás, s az sem zavarta őkelméket, hogy minden esetben (még az eltérő többségi álláspont esetén is) a polgármester elképzelése, akarata érvényesül.

A polgári frakció többsége ellenére ebben a ciklusban minden posztra idegen (nem nagyatádi) vezető került kinevezésre. Az intézményvezetők mellett az atádi dohányboltokat is csurgóiak „nyerték” el. Csoda, hogy évtizedek óta nincs nagyatádi országgyűlési képviselő jelöltünk? Újabban még a bírósági ülnököket is Csurgóról importáljuk?

Ilyenre a korábbi években a MI PISTÁNK sem vetemedett, de mára már beszűkült a kompetenciája, s be kell érnie néhány maradék poszttal.

Bár a leendő KDNP-s képviselő jelöltünk serényen dolgozik a térségi FIDESZ helyzetének javításán, a kilátások nem valami biztatók. "Mór" titkárát több ciklus után lecserélte, hogy egy friss, agilis új segéddel leheltessen lelket az igen csak leeresztett választókörzeti polgári csapatokba.

Lehet, hogy az önkéntes száműzetésbe vonult korábbi KDNP-FIDESZ machinátorunkat nem fogadta tárt karokkal Budapest? Lehet, hogy felső nyomásra messiásként visszatér? Ha mégsem, akkor lesz majd pécsi vagy kaposvári, mert e vidéken alkalmas jelölt nem terem. A pakliba ez is belefér.

Ami a helyi polgári frakcióban a tehetetlenségen is túlnő, az a változatlanul fennálló és egyre csak fokozódó felkészületlenség. A csütörtöki ülésen Ormai tanár úr sokadszor (sajnos okkal) oktatta ki a tájékozatlan képviselőket az önkormányzat feladatairól. Három éves "regnálás" után is sületlen ötletekkel, pl. munkaerő helyzet felmérésének és prospektuson történő propagálásának, vállalkozói fórum tartásának, stb. ötletével állnak elő, nem hallván a létező és erre is hivatott helyi munkaügyi központról.

A költségvetési témánál hallgatnak, s bár a canis mergáról és a sövények nyírásáról ez alkalommal ugyan megfeledkeztek, de a járdaépítés szükségességéről (a közelgő választásokra tekintettel) akadémiai vitát kezdeményeztek. Egymást túllicitálva bizonygatták, ki tette először szóvá a témát.

Az egyébként folytonosan fennálló feladat megoldásának forrását senki nem tudta megjelölni, s mint a korábbiakban, a felvetők változatlanul kívülről várják a segítséget.

Szerencsénkre „csapataink harcban állnak, a kormány a helyén van”, mert különben településünk már a csőd biztos irányítása alatt állna. A felhalmozott önkormányzati adósságunk részbeni (jelentős) konszolidációja után, úgy hírlik, hogy tavasszal a maradék adósságtól is megszabadítja városunkat a kormány.

Tisztelt Városatyák!

Az új helyzet elő álltával az őszi választásokig lehet majd gondolkodni újabb ötletekről, s hozzá újabb hitelek felvételéről.

Engedjék szabadjára fantáziájukat, s merjenek picit NAGYOK lenni!

A postaládámba gyömöszölt reklámújságok között, de még a lépcsőházi „gyűjtőben” sem találkoztam soha az újsággal, mellyel egykori munkatársam lepett meg az elmúlt héten.  A lap idei negyedikként jelölt száma a Hazai Pálya címet viseli, s a Jobbik Magyarországért Mozgalom országos kiadványaként, ingyenes közéleti lapként adja közre álláspontját különböző közéleti események értékelése kapcsán.

A különböző cikkek azon hazai eseményeket boncolgatják, melyekkel a hírcsatornák többsége is nap, mint nap foglalkozik, s különböző nézőpontból megközelítve taglalják az eseményeket.

A híradásokból valamennyi téma ismert, természetesen más tálalásban, de számomra nem is ez volt az újdonság.

A kiadvány „megyei” betétlapjain első ránézésre ismerősnek tűnő somogyi arcokat véltem felfedezni. Az olvasás során aztán kiderült, hogy valóban láttam már egyik másik fizimiskát, mi több hallottam is őket a közelmúlt egyik helyi eseményén.

Felbukkanásuk, és megnyilatkozásuk kapcsán a hiányzó városi újságot elméletileg helyettesíteni (pótolni?) hivatott Pirkadat című helyi kiadvány jut az eszembe. Az is ingyenes közéleti lap, belső használatra megjelöléssel, amit viszont nem igazán tudok értelmezni.

Az alkonyatnak inkább titulálható kiadvány nélkülözi a közéleti szerepet felvállalt, s időközben politikai köntöst öltött civil polgártársak önálló, őszinte véleményalkotását helyi közügyekben.

Többnyire az események után kullogva, lejárt szavatosságú történések közreadásával töltik ki az oldalakat, s nyugtatják vele híveiket, hogy minden a legnagyobb rendben van, mert Nagyatádon eseménydús és csupa öröm az élet.

A Hazai Pálya ifjú cikkírói nevüket és arcukat adják önálló véleményükhöz, miközben a városi televízióban hónapról hónapra látható, megválasztott (hivatalos) képviselőink fontos közügyekben rendszeresen hallgatnak, s mindenfajta egyéni véleményt mellőzve csak gombnyomással „bólogatnak”.

A közelmúltban itt járt a korábbi kormánypárt illusztris képviselője, aki elődjével szemben már beérte a sportcsarnok helyett a Bárdos iskola aulájával is, mivel híveik száma a korábbi produkciójuk miatt jelentősen megcsappant.

Elhangzott, hogyan látják a jelenlegi helyzetet, mit csinálnának másképp, s szokásukhoz híven ismét (ezúttal öt pillérre támaszkodva) ígérgettek fűt-fát, mert, ahogy egykor Virág elvtárs is mondta,”mi nem ígérgetünk a levegőbe”.

Az idősebbek emlékezhetnek rá, hogy ahányszor kiadták a jelszót, annyiszor úgy történt, ahogy mondták. Így lett magyar citrom (narancs), gyapot, kenáf, kokszagíz, s lettünk a vas és acél országa.

Volt három és sok ötéves terv, új gazdasági mechanizmus, rendszerváltást követő újabb „nyóc év”, de sohase mondhattuk, „hogy megálljunk, mert itt van már a Kánaán”.

Bár toronyórát lánccal ezúttal nem ígértek, de az ismerős globális „pillérek” mellett egy mondatot sem hallhattunk a megyei, mi több nagyatádi jövőről. Igaz, hogy ahogyan az elnök is jelezte, ez a helyi vezérek reszortja, de elmaradásával hiányosra sikeredett az egyébként kellően megszervezett politikai ródsó.

Ahogy elődeik (Róth, Csermanek és társaik) anno ipari-agrár országot csináltak az agrár-ipariból, úgy az új vezér és spanjai is megfeledkeznek arról, hogy Somogy kimondottan agrármegye, mert a földkérdés, állattenyésztés, erdő és vadgazdálkodás, vízgazdálkodás stb. helyzetéről, jövőképéről szót sem ejtve, általánosságban egészségügyről, oktatásról, gyermekétkeztetésről, stb. beszéltek. Ezek is fontos kérdések, de nem kimondottan somogyi pillérek, s nem biztosíthatják a kívánatos volumenű új munkahelyeket.

Pelikán elvtárs őszinte volt, és jelezte mentorának, hogy nem elég képzett, mi több még ennél is őszintébb önkritikát gyakorolt, de Virág elvtárs letorkolta, mondván, hogy „menet közben kell az önbizalmat megszerezni”.

Na, ez a „menet közben” (40+23 év) aggaszt engem nem csak az ellenzék, hanem a kormánypárt esetében is, mivel a „tandíjat” mindenkor a szavazópolgárok fizetik.

Az „erejüket” meghaladó globális problémák felemlegetése, mantraszerű ismételgetése helyett a lokális problémák megoldásáról, és fejlesztési lehetőségekről lenne jó hallani, olvasni, még ha szűk is a mozgástér, s csekély az esély a közeljövőben bekövetkező gyökeres pozitív változásra.

Kordában tartott korlátozott radikalizmusra, az elmúlt évtizedekben teljesen kihunyt egészséges nacionalizmusra igenis szükség van, s nem kell mindjárt lenácizni a nemzettudat erősítéséért tevékenykedő ifjú jobbikosokat. Érthető, hogy a kialakult helyzet ellenére nem kíván mindegyikük külföldre távozni, hanem itthon szeretnének boldogulni. Már az is dicsérendő, hogy a jelenlegi apolitikus helyzetben érdeklődéssel fordulnak a közéleti kérdések felé.

Ahogy visszaállították a korábban elnyomott szabad vallásgyakorlást, úgy a magyarságtudat erősítésének szándékát is tolerálni kell a megfelelő mértéktartással. A hosszú-hosszú pauza után ne akarjon egyetlen szervezet sem Kis gömböccé nőni, mindenre és mindenkire ránehezedni, mert az újabb ellenállásokat és konfliktusokat eredményezhet. Ez vonatkozik a vallásiakra épp úgy, mint a hatalmat megszerző politikaiakra, legyenek bár kormányon vagy ellenzékben.

A kívánatos az lenne, hogy a pártok, ill. vezetőik a hatalom és pozíciók megszerzése, a politikai ellenfelek lejáratása, ellehetetlenítése helyett, egymással összefogva végre az ország felemelkedésén, az Istenadta nép jólétének megteremtésén munkálkodnának.

A közelgő választások egyre puskaporosabb levegőjét szagolgatva pillanatnyilag úgy néz ki, hogy a megbékélésre és az együttműködésre néhány ciklus idejéig még várnunk kell.

Szeptember 26-i testületi ülésen tárgyalták a döntéshozók a települési szilárd hulladék kezelésével kapcsolatos közszolgáltatásról és a közterületek tisztántartásáról szóló 10/2012. (III.30.) önkormányzati rendelet módosítását.

Lerágott csont legyinthetne rá bárki,  s bár a tárgyalást megelőző napon kifejtettem, ill. közreadtam (korábban több mint húsz alkalommal) ezzel kapcsolatos véleményeimet, de a megválaszolatlan kérdéseimre, s a testületi határozatra tekintettel úgy ítélem, hogy érdemes újra szóba hozni a kifejezetten közérdekű témát.

Az ügy azért is aktuális, mert időközben megérkeztek a „rezsi csökkentett” számlák, s gyakorlatilag minden háztartást érint lakószámtól függetlenül.

A rezsicsökkentés kormányzati elgondolása és végrehajtása dicséretes, de mint sok minden egyéb törekvés ez is megbicsaklott az „előrelátó” szolgáltató és asszisztáló városvezetésünk barba trükkjén.

A rezsicsökkentés alapjául kijelölt 2012. április 14-e előtt két héttel az új 10 éves szerződés „átstrukturált” díjszabásával 33%-os díjnövekedést (a díjmoratórium alatt!) idéztek elő, s erre a díjra emelt ez évben 4,2%-ot a szolgáltató. Ezen 37,2%-os díjnövelés után csökkentette 10%-al a szolgáltató a hulladékszállítás díját, majd ezt tetézve a 2 fős háztartások esetében december végén, pár nappal az önkormányzat díjmegállapító jogkörének megszűnése előtt duplájára emelte az ürítési díjat. A szemléletesség, ill. a könnyebb megérthetőség kedvéért;

Nagyatádon a kötelezővé tett minimális 120 l-es hulladékgyűjtő edény bruttó ürítési díja 2011 decemberében 326 Ft/ürítés. 2012 április 1-től (a márciusban kötött új szerződést követően) 368 Ft/ürítés. 2013 január 1-től 384 Ft/ürítés. 2013 július 1-től (rezsicsökkentés után 345 Ft/ ürítés, pontosabban átlag 460,38 Ft/ ürítés, mert hozzá jön a teljesen indokolatlanul bevezetett rendelkezésre állási díj egy kukára eső összege (lásd a szolgáltató számlájához mellékelt rezsi csökkentési tájékoztatót).

Marcaliban nincs rendelkezésre állási díj (?), így 2013 január 1-én bruttó 277 Ft, július 1-től pedig 250 Ft egy 120 l-es kuka ürítési díja. Kadarkúton a 120 l-es kuka díja bruttó 130 Ft/ürítés (ott más a szolgáltató!).

„Látszólag olyan témáról beszélünk, ami nagyon nehezen megragadható, de látjuk már az alagút végét” mondta miheztartás végett a 26-i ülés során a polgármester, aki ugyan most látni véli az alagút végét, de nem látta (vagy nem akarta látni) az alagút bejáratát, amikor az elmúlt év tavaszán bevitte a sötét lyukba, értetlenül pislogó testületét. Anno Ő volt a „hunyó”, de bezzeg azóta rendre a jegyzőnek passzolja a labdát, s hárítja rá a felelősséget mondván, hogy véleménye lehet bárkinek, de „a jegyző állapítja meg”, hogy törvényes e valami, vagy sem (szeptember 4-i jegyzetem).

A pontosság kedvéért említem csak meg, hogy a hivatalos előterjesztő korábban és most is a jegyző, de az ötletgazda minden esetben a jegyző feletti munkáltatói jogokat gyakorló polgármester volt. A két ülés közötti tájékoztatókból is kiderül, hogy a polgármester minden alkalommal előzetesen négyszemközt tárgyalt (szeptember 3.) a szolgáltató ügyvezetőjével (vajon miért), s csak azután tájékoztatták a jegyzőt, és az esetlegesen érdeklődő képviselőket, bizottsági tagokat (szeptember 16.), de már nem az ügyvezető, hanem az egyezkedésben nem kompetens munkatársai. Igaz, hogy az ülés előtti bizottsági ülésen (szeptember 24.) már jelen volt az ügyvezető is, de az ott elhangzottakról a bizottsági elnök és a polgármester eltérően nyilatkozott.

A törvényváltozási kötelezettségekből adódó tételesen felsorolt rendeletmódosításokat a testület elfogadta azzal a megnyugtató polgármesteri ígérettel, hogy a novemberi ülésre a formai igazításokon túl, kedvező tartalmi változásokat is eredményező új rendelet tervezetet tesznek a testület elé.

Biztató és dicséretes elképzelés, s kívánom, hogy úgy is legyen, de azért ide kívánkozik a korábbi jegyzeteimben közreadott jelzés megismétlése. 2012.07.09-én az Alapvető Jogok Biztosához (korábbi Ombudsman) fordultam észrevételeimmel.

Csak gyanítom, hogy időközben az önkormányzathoz is megérkezhetett a Kúria azon végzése, amelyben a szemétrendelet törvényességének megkérdőjelezésére vonatkozó kezdeményezésre választ kellene adni, mert másfél éves kritizálás, noszogatás után az időközben elvesztett kompetencia ellenére miért lett hirtelen engedékeny és kompromisszumra hajlandó, az elfuserált szerződés ötletgazdája, ill. előterjesztője?

Várhatóan a képviselők lesznek ismét az utolsók, akik értesülnek a paraván mögötti történésekről, s a végső megoldás is bizonyára nélkülük fog elkészülni, hogy részükre csak a gombnyomás maradjon.

Tudomásul veszem, hogy "véleménye lehet bárkinek, de a jegyző állapítja meg, hogy törvényes e valami, vagy,  nem", de azért bátorkodom felhívni jegyző asszonyunk becses figyelmét, hogy;

Nagyatád Város Képviselő-testülete, települési szilárd hulladék kezelésével kapcsolatos közszolgáltatásról szóló 10/2012 (III. 30.) számú önkormányzati rendeletének 19§ (1) bekezdése, valamint a 37/A§ (1) bekezdése ellentétes a hulladékokról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény (Ht. 3. § g.) pontjával, valamint a 46.§ (1) bekezdésével.

Bár mindkét „hiányosság” közvetetten szóba került a legutóbbi ülés során (50 l-es edényzet, valamint a jelenleginél szélesebb körű, ill. nagyobb mértékű kedvezmény), de egyelőre csak remélhetjük, hogy novemberben az új rendelet vitája során mindkét „törvénytelenség” sorsa rendeződik.

Ami pedig a téma eszmecseréje során a polgármester által említett, ill. felsorolt szolgáltatói gesztusokat illeti, hát azokról jobb lett volna hallgatni.

Igaz, hogy gesztus (de a beszedett díjakból) az önkormányzat, ill. rendezvényei (foci, kézilabda, RSG, triatlon, Szent István-napi ünnepség, stb.) támogatása, a képviselők vendégül látása (Bundesliga mérkőzés), térítésmentes polgármesteri konténerürítések, de a sokmilliós „talált pénzt” eredményező lerakó rekultivációt hatalmas csúsztatás volt említeni.

Már többször megírtam, de úgy néz ki, hogy városvezetőnk erősödő amnéziája kezd aggasztó méreteket ölteni.

A szolgáltatóval kötött első tíz éves szerződés, valamint az akkori törvény szerint a szolgáltatónak a beszedett díjakból elkülönített rekultivációs alapot kellett volna létrehoznia a lerakó majdani befedési költségeire. A városból és a környező településekről behordott hulladék után beszedett kezelési díjakból a szolgáltató „elfelejtett”(?) alapot képezni, s a szerződés hosszabbításakor ezt a kötelezettséget egyszerűen kihagyta önkormányzatunk az újabb tízéves szerződésből. A rekultivációt a szolgáltató a Mecsek-Dráva Hulladékgazdálkodási Program kebelén belül uniós támogatással végezte el, aminek a befejezéskor többször is hangot adott.

A bérleti díjak szóra sem érdemesek mert jó, hogy nem Szegeden bérelt telephelyet az itteni tevékenységéhez, a bagatell géppark átvételi és lerakó bérleti díjakról nem is beszélve.

Tisztelt Képviselők!

Novemberben itt lesz az utolsó alkalom, hogy a nem kicsit, hanem nagyon el…t szerződés csorbáit kiköszörüljék, ha kell olyan áron is, hogy beváltva szeptember 9-én tett kijelentéseiket, a korábbi összefogással elégedetlen városatyák ténylegesen átülnek a „másik” oldalra.

A közeledő választásokra és korábbi ígéreteikre tekintettel, jó lenne már végre, ha kicsinyes egyéni és szűk csoportérdekeiket félretéve, ezúttal a köz javát szolgálva asszisztálnának a lakosságnak kedvező döntésekhez.

Nézem a városi televízió internetes tájékoztatóit, s érdeklődéssel cuppanok rá a második Nagyatádi Szilvanap alkalmából készült tudósításra.

Ismereteim szerint első se volt, mert ilyen rendezvény nem szerepel (a korábbi években sem!) Nagyatád Önkormányzatának hivatalos programjában.

Biztos, ami biztos, megtekintettem a városi honlap vonatkozó oldalait. Sem a hagyományos sem a korábbi egyéb rendezvények listáján nem látható, ill. található szilvanap. Triatlon Fórumtól Kutyakiállításig, Torkos Csütörtöktől Veterán DJ Party-ig mindenféle rendezvény szerepel a listákon, de szilvanap az egy sem. Igaz nem kőbevésett listák, de árulkodnak, mert az Erdélyi Kör dicséretre méltó szervezésében 13 éve indult szilvalekvárfőzésekről egy évben sem tesz említést az önkormányzati krónika. Na persze eddig civil „összejövetel” volt némi jobbos beütéssel, de ahogy a cím is jelzi, változnak az idők.

A tudósításról eszembe jutott a 17-én írt Piaci verébhírek bejegyzésem, melyben közreadtam a „kofa” pletykát, miszerint a polgármester átvette az Erdélyi Kör rendezvényét. Nos, a szóbeszéd nem volt kacsa, mert városvezetőnk a győztes „Müvház csata” után valóban átvette az irányítást, a sikeres pályázatok jóvoltából önállóan is rendezőképes civilektől (Erdélyi Kör, Szív Egyesület).

A „lenyúlás” fő oka az volt, hogy a kurzusváltás során elapadt támogatás következtében elsorvadt a Palacsinta Fesztivál és a Határtalan Játékok városi rendezvény is. Korábban ezen összejövetelek hivatottak demonstrálni a fennen hirdetett összetartozást, a testvérvárosi kapcsolatokat, s adtak alkalmat a ciklus közbeni rendszeres kampányolásra. A politikai időjárás prognózis gyökeres változást nem jelez, ezért az sem árt ha a polgármester folyamatos erődemonstráció mellett időnként gesztust gyakorol a jelenleg is többségben lévő, de impotens polgári oldal felé, egy látszólagos együttműködés erőltetett létrehozásával.

Igaz, hogy Nagyatád úgy köthető a szilvához, mint Kadarkút a gesztenyéhez, de ha elfogyott az ötlet, és megcsappantak a rendezvények, akkor jó szolgálatot tehet a korábban negligált, de időközben katalizátorrá vált „civil testvérvárosi” rendezvény is.

Természetesen, ha már a gimnáziumi jubileumon (micsoda skandalum!) nem szólhatott a polgármester, ezen a rendezvényen kellőképpen kibeszélhette magát, az ötletgazdát is „leszorítva” a színpadról.

„Azért fontos, hogy ez a nap, ez a program, ez a találkozás létrejött, mert ez kifejezi azt, hogy Nagyatád városának a testvértelepülései összetartanak, hogy ezt az alkalmat valamennyien felismerték, hogy kihasználjuk arra, hogy közösen itt találkozzunk. Megerősítsük azt a gondolatot, azt az elvet és azt a célt, hogy segítsük gondolattal, cselekedeteinkkel, együttműködéseinkkel, tanácsainkkal egymást, hogy minél eredményesebb önkormányzati munkát tudjunk végezni. Ezzel természetesen segítjük a határon túli magyarlakta településeket abban, hogy eredményesek legyenek és minél jobban meg tudják őrizni magyarságukat.” mondta a polgármester.

Gondolataival, mi több, minden szavával egyetértenék, ha nem ismerném, s nem emlékeznék korábbi álláspontjára. Kicsit feledékeny lehet, vagy részleges amnéziában szenvedhet (?), mert bizonyára nem csak én emlékszem 2004 decemberére, amikor széleskörű és hatékony propagandájának eredményeként Nagyatád gyalázatosan leszerepelt, s megbukott szolidaritásból. Amíg a külhoni magyarok kettős állampolgárságához szükséges törvény megalkotását támogató IGEN szavazatok száma országosan 51,6%, megyei szinten 54,7%, Csurgón 60,7% volt, addig a nagyatádiaknak csupán 43,5%-a ítélte úgy, hogy a külhoniakkal való összetartozást kívánatos az állampolgárság megadásával erősíteni. A Nagyatádi Erdélyi Kör és testvérszervezetei hangját abban az időben sem hallhattuk.

Ezt követően évekig fagypont körüli volt a testvérvárosi kapcsolat, míg ez év februárjában kormányzati ukázra Nagyatádon is fellángolt a szolidaritás, s néhány napra felhúzták a városháza előtti rúdra a székely zászlót.

Mi magyarok, ők magyarok, mi itt, ők ott keresik a boldogulásukat, de azért összetartozunk, mondta ekkor városvezetőnk, de olyan, hogy bocsánat testvérek, mert 2004-ben felültünk egykori elvtársaink propagandájának, tévedtünk, stb. stb. nem hangzott el.

A történtek ellenére, ha valaki netán ma keresné a székely zászlót a főutcán, épp úgy nem találja, mint a városunknak sok éve adományozott, de soha fel nem vont 1956-os lobogót.

„Azt gondolom, hogy hagyományt ápolunk, lassan már ez is jó nagyatádi hagyomány lesz a szilvalekvárfőzés – ami egy közösségépítés, mert mindenki kavarja, mindenki érzi az illatát, közben beszélgetnek, még talán a levét is megkóstolják a szilvának, és barátságok kötődnek, ez a lényege az egésznek”, mondta a nemzeti testvérvárosi kapcsolatokat erősítő ”Nagyatádi Magyar Szilvanap” alkalmával, az Erdélyi Kör és Szív Egyesület elnöke.

 NO COMMENT.

Az egyszerű városlakó természetesen úgy gondolja, hogy a település önkormányzata, annak képviselő testülete ŐT a választót képviseli minden közügyben. Nos, ahogy az elmúlt évek során megtapasztalhattuk, Nagyatádon elég gyakran háttérbe szorulnak a közösségi érdekek, s prioritást élveznek az egyéni és szűk csoportérdekek.

A szeptember 26-án esedékes testületi ülésen ismételten terítékre kerülő hulladékkezelési közszolgáltatással kapcsolatos előterjesztés eklatáns példája a tájékozatlanságnak, és a gyenge érdekképviseletnek. Korábbi jegyzeteimben, e témában már többször közreadtam a kapcsolatos információkat, s kifejtettem nézeteimet (06. 26.Kukát kukára halmozni? 07. 02. Untauglich! 09.04.  Jegyző állapítja meg!), s javasoltam a döntéshozóknak egy tanulmányi kirándulást Taranyba, de intelmeim sajnos falra hányt borsóvá silányultak.

Miközben a szomszédos települések a szolgáltatóval korábban kötött szerződést a számukra elfogadhatatlan díjak miatt felmondták, a mi városgazdáink az új szerződéskötéssel, s az időközi díjemeléssel összesen 37, 2%-os díjnövekedést akasztottak a lakók nyakába.

A szerződésbontó szomszéd várak most 30-35%-al alacsonyabb díjajánlatot kaptak, de még ennek elfogadásán is gondolkodnak, noha a kedvezmény minden háztartásnak (nem csak az 1-2 fős) szól.

A korábbi ötletgazdánk most újabb („van másik”!) „silány” verzióval áll elő, s ismerve képviselőink hozzáállását, borítékolható, hogy ezt is, mint a korábbiakat minden nehézség nélkül lenyomja majd a döntéshozók torkán.

Az 1-2 fős háztartások számára korábban meghirdetett, s tiszavirág életűnek bizonyult 50%-os kedvezményt a csak egy fős háztartások számára ajánlott 18%-os kedvezmény váltotta, melyet csak az érintettek cca. 13%-a vett igénybe, a korábbi 67%-al szemben.

Ezúttal 25%-os kedvezményről „tárgyaltak” (?), de ismét csak az 1-2 fős háztartások részére, mert a szolgáltató „költségkalkulációjába” ez fér bele. A szerződő önkormányzat korábban sem igényelte a részletes költségkimutatást, s zokszó nélkül tudomásul vette és veszi a szolgáltató által meghatározott (punktum) edényméreteket és díjakat, és az okkal elhallgatott kalkulációs tételeket.

Aki olvassa, az láthatja az előterjesztésben a korábban már sokszor hangoztatott és nem új keletű indokokat, magyarázatokat, s a figyelmesebbekben okkal merül fel több ellentmondásra hajazó kérdés.

1. A közszolgáltató miért törölte egyoldalúan edényválasztékából a Nagyatádon korábban használt és bevált 50 l-es kukákat, miközben Nagykanizsán és sok más településen ma is használatban van?
2. Miért vezették be Nagyatádon a rendelkezésre állási díjat, amikor az településünk esetében (állandó, ill. folyamatosan csökkenő lélekszám) teljesen indokolatlan?
3. Az 50%-os kedvezmény az ajánlatban és a szerződésben hol van „korlátozva” (igénylők száma), s az előzetes (esetlegesen téves) kalkuláció kinek a kockázata?
4. A társasházak lakásonkénti számlázása szembement a közösségek díjfizetési szabályozásával (SZMSZ), jelentősen költségesebb a közösségi számlázásnál, kevésbé biztonságos (fizetési készség), s a ténylegesnél jóval magasabb hulladékmennyiség számlázását eredményezi. Miért kellett az olcsóbb és arányosabb rendszerről egy költségesebbre és aránytalanra átállni?
5. Miért szükséges az évi kétszeri lomtalanítás és a veszélyes hulladék gyűjtésének beállítása a szerződésbe, ill. a költségekbe, mikor indokolatlan és felesleges, mert elkészül az e célokra szolgáló hulladékudvar?
6. Mire már megint ez a nagy sietség, amikor az új szerződések megkötésének végső határideje ez év december 31-e?

Miért olyan „halk” (erélytelen) a tárgyalás alkalmával a megrendelő önkormányzat?

Feltételezhetően azért mert pillanatnyilag is több tíz millióval (cca.60) tartozik a szolgáltató felé, továbbá a szolgáltatói „gesztusok” (sport és egyéb támogatások, térítésmentes konténerürítések, stb.) is visszafogottságra kényszerítik egyeztető delegációinkat.

Ebből kifolyólag rendre csak a szolgáltatói érdekek érvényesülnek, mert lekenyerezett képviselőink többsége, esküjéről és választóiról megfeledkezve „idegen” érdekek szolgálatába állt.                 

Bizonyára sokan emlékeznek TJ. elhíresült felszólítására, de ezúttal nem a parlamentben, s nem az egykori kisgazda vezér szájából hangzott el a kijelentés.

Mint azt már korábbi jegyzetemben említettem, egy szomszéd vári polgármesternek (nem először) volt vér a pucájában, s nem csak testülete élén fogalmazta meg fenntartásait, hanem hangot adott aggályainak az illetékes szervezet (Rinyamenti Vizi közmű Társulat) fórumain is. Miután a többször feltett kérdéseire nem kapott kielégítő választ a vonatkozó szerződést nem írta alá települése részéről, „fennakadást” okozva ezzel a projekt menetében. Az időközben kapott válaszok csak részben elégítették ki testülete jogos igényeit, ezért a tegnap ülésező grémium ismételten nem adott felhatalmazást a szerződés aláírására. A kivitelezési munkálatok már megkezdődtek, de az aktuális kifizetésekhez szükséges hitel felvételét továbbra is akadályozza a renitens önkormányzat jóváhagyásának hiánya. A beruházás volumenének és az érintett települések körének nagyságára tekintettel némi „kekeckedéssel” nem gátolható meg a projekt véghezvitele, de figyelemre és elismerésre méltó cselekedet, hogy egy kis közösség a felső nyomás ellenére is, fel mert lépni jogos érdekeiért. Sajnálatos, hogy a többieket is érintő erőfölénnyel való rendszeres visszaélést miért tűrték, tűrik szótlanul.

A korábbi társulati üléseken is előfordult már, hogy TI. felkérte az elnöklő polgármesterünket, hogy mondjon le vezetői tisztéről, de ahogy a TJ. „szálkája” a parlamentben, úgy OI. is eleresztette füle mellett, s nem tett eleget TI. óhajának. Az elégedetlenkedő értesüléseim szerint ezúttal nem érte be szóbeli felkéréssel, hanem írásban fogalmazta meg önkormányzata aláírást eredményező további feltételeit, s a beruházás kerékkötőjének kikiáltva lemondásra szólította fel polgármesterünket, mind a vízi közmű, mind a szennyvíz társulás éléről.

Ismerve MI PISTÁNKAT természetes, hogy ezt a szívességet még baráti gesztusként sem teszi meg, de aki most nem érti az aggályoskodások  jelentőségét, az egy két év múlva szomorúan konstatálhatja majd, hogy ha közvetve is de saját bőrét is érinti a ma még bagatellnek tűnő ügy.

A fentiek kapcsán jut eszembe, hogy az utóbbi években egyetlen városi rendezvényünkön sem látható az általunk FIDESZ! színekben választott képviselőnk.

A választások előtt aktív közreműködője volt a helyi szervezet okirat hamisítást sem nélkülöző törvénytelen szétverésének, megszüntetésének. Lehet, hogy a ciklus során a parlamenti bizottságokban szétszaggatta az istrángot megyénk és körzete (mi több városunk) érdekében, de az alkalmatlan illegitim helyi szervezetet az évek során képtelen volt ráncba szedni, s a korábbi célkitűzést sem volt képes megvalósítani.

Ezzel szemben feltűnően aktivizálódott szomszéd várunk egykori polgármestere, aki KDNP zászló alatt miniszteri biztosként és az új választási körzet pártigazgatójaként (országgyűlési képviselő jelöltként) ott van minden kilométerkőnél.

Igaz, hogy mindketten a „SZÖVETSÉG” tagjai, de mi KO-t FIDESZ tagként és jelöltként juttattuk győzelemre és a parlamentbe, mert KDNP-s jelöltként (mint elődje s helyi szervezete is a korábbiakban) nem rúgott volna labdába. Az tény, hogy nem önként és dalolva ült a KDNP frakcióba, de a körzetet és a helyi szervezetet átjátszotta a „civil-KDNP” részére.

Ha ezt sem önként tette, akkor is tisztességtelen, ezért mint egykori megtévesztett támogatója felszólítom a méltatlanná vált Karvalics Ottó országgyűlési képviselőnket, hogy amint körzetéről, úgy képviselői mandátumáról is mondjon le!

Jelen esetünkben szó nincs halálról, csupán néhány napos „exlex” állapot után „visszahelyezték” tisztébe a korábbi Művelődési Ház igazgatót. Mi ebben az érdekes, kérdezhetné bárki, aki nem látta a helyi FIDESZ képviselő csoport múlt csütörtöki erődemonstrációját. A ciklus során először érvényesült a frakció fegyelem, ami eddig tartott, mert mára kiderült, hogy a frakcióvezető nem ura sem a helyzetnek, sem a civil bagázsra hajazó FIDESZ képviselő csoportnak.

A tegnapi soros testületi ülésen nem történt más, mint már a korábbiakban is, hogy a polgármester a neki nem tetsző (önkormányzatnak hátrányos) testületi határozatot ismét napirendre tűzte, s a korábban aggályoskodó, de időközben „meggyőzött” képviselők segítségével immáron „kedvező” határozatot hozatott. Figyelemre méltó volt, hogy a pályázat érvénytelenné nyilvánítását javasoló alpolgármester ezúttal nem szólt a korábban felvetett technikai malőrről, s az elmaradt vizsgálatot sem hiányolta, hanem a megismételt határozati javaslatot kérdés, vélemény nélkül megszavazta.

Ezt tették meggyőzött (vajon mivel?) társai is, ezért nem meglepő, hogy a döntést követően a frakcióvezető szó nélkül távozott. Az előző ülésen ez ügyben hozott testületi határozat érvénytelensége (törvénytelensége) szóba se került.

A múlt heti üléshalasztást követően borítékolható volt a végeredmény, de azért ilyen sima döntésre nem számítottam. Az „ideiglenes” frakcióvezető, vagy nevezzük inkább szóvivőnek, még megpróbálta néhány kérdéssel felébreszteni a csoport szundikáló tagjait, de az azt követő hallgatás mindennél beszédesebb volt. Nem hallhattunk semmiféle vizsgálatról, nem lobogtattak kormányhivatali állásfoglalást, ami megváltoztathatta volna a korábbi álláspontot, ezért volt meglepő a Pálfordulás.

Ez év január 13-i blog jegyzetemben már jeleztem, hogy repedés, mi több szakadás mutatkozott a FIFESZ-KDNP „frakción”, de a falra festett ördög ezúttal teljes életnagyságban megjelent. A korábbi nagy összeborulás és közös mutyik után a polgármester irányt váltott (nem először, és vélhetően nem utoljára), s ejtette alkalmi szekértolóit. Karmester legyen a talpán, aki ezt a szétszéledt együttest ismét összetrombitálja, s a választásokig eldirigálja.

Az „összhang” megbomlását jelzi a „kiakadt” frakcióvezető távozását követő bejelentés is, mely szerint a korábbi hagyományosan civil (Erdélyi Kör) rendezvényt „lenyúlta” a polgármester, és az új Határtalan Játékok-ra invitálta a képviselőket. Már a szilvalekvár sem lesz politikamentes, csak a nagy igyekezetben oda ne kozmáljon.

Figyelemre méltó volt még a polgármester és jegyző produkciója, ahogy a „szemét” ügyet a törvényi változásokra hivatkozva kikerülték. A polgármester vezetésével a testület tavaly el…ta, de most a jegyző lett a felelős a sikeres helyrehozásért. Pestiesen mondva ügyes, de a Kúria még hátra van!

Ahogy várható volt, a képviselők el sem olvasták a vonatkozó beszámolót, s csak egyetlen képviselő firtatta a kérdést (hiába!).

Az is feltűnő volt a polgármesteri tájékoztatóban, hogy a Somogy TV-ben még elhangzott, hogy egy polgármester még nem írta alá a szennyvíz projekttel kapcsolatos szerződést, de hamarosan alá fogja írni, de a mai bejelentésből ez a részlet már hiányzott, holott értesüléseim szerint az érintett a mai napig nem írta alá az okiratot. Városvezetőnknek változatlanul nem erőssége az őszinteség és egyenesség, s nem csak képviselő társait, de választóit is rendre „alulinformálja”.

Probléma egy szál se. A régi-új vezető nagyatádi, a TV továbbra is OTV. ami nagyon jól jön majd (neki) a jövő évi választásokon.

Rég várt levelet hozott a hét elején a postás, melyben az Alapvető Jogok Biztosa értesít a beadványommal kapcsolatos vizsgálat eredményéről.

Mint azt már korábbi fél tucat bejegyzésemben ecseteltem, a képviselő-testület 2012 márciusában jóváhagyott új szilárd hulladék kezeléséről szóló rendelete ügyében júliusban az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalához fordultam beadványommal. Tettem mindazt azért, mert észrevételezéseim (közmeghallgatás, blog jegyzetek) süket fülekre találtak, s a vonatkozó előírások ismeretében szent meggyőződésem volt, hogy a testület nem csak közérdekeket sértett.

A vizsgálat eléggé elhúzódott, s már-már eredménytelenül záródott volna, ha időközben nem jelzem a vizsgálódók felé, hogy a hivatalunktól kapott információik elavultak, s az új helyzet jelentősen megváltoztatta a leányzó fekvését, illetve az aktuális rendelet megítélését.

Az AJB. újabb tájékozódás és tények alapján a vizsgálatot befejezte, melynek eredményeképpen a Kúriánál kezdeményezte Nagyatád Város Önkormányzata Képviselő-testületének a szilárd hulladék kezelésével kapcsolatos közszolgáltatásról szóló 10/2012. (III. 30.) számú önkormányzati rendeletének más jogszabállyal való összhangjának felülvizsgálatát. Kezdeményezte továbbá az önkormányzati rendelet egyes rendelkezéseinek megsemmisítését, tekintettel arra, hogy azok ellentétesek a hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény rendelkezéseivel

A csütörtöki (szeptember 5. soros) ülés napirendjei között a fentiekről a városi honlap szerint nem lesz szó, így ismét a képviselők lesznek az utolsók, akik a fentiekről értesülnek ugyanúgy, mint a legutóbbi ÁSZ jelentés esetében.

Az előterjesztő ismeri a képviselői mentalitást (miszerint az előterjesztéseket nem, vagy nem kellő alapossággal tanulmányozzák át), ezért a 10. napirendi pontban (beszámoló a lejárt határidejű határozatok /182/2013. VI. 27./ végrehajtásáról) „elrejtette” utalását, s egyben megmagyarázza, hogy a felülvizsgálatra a vonatkozó törvényi változások (nem az AJB, ill. a Kúria!) miatt kerül sor.

Aki júniusban odafigyelt a témára az emlékszik még, hogy az előterjesztő tett még egy kísérletet a 80 l-es edény bevezetésére a 120-as helyett (engedve az időközi felháborodás keltette „nyomásnak”), de a jegyzői érv („azért mert a 80 l-es edény szabványos”!) gyengének bizonyult s a testület az 50 l-es mellett tette le a voksát (érthetően, hiszen évtizedek óta szabványos volt, s ma is az). Az ülést megelőzően a témában magam is kifejtettem „felvilágosító” véleményem (VI. 26. Kukát kukára halmozni?), s nem kizárt, hogy az is befolyással volt a döntéshozókra.

A fentiek kapcsán eszembe jutottak a legutóbbi soron kívüli ülésen elhangzott vélemények, kijelentések, amelyek némelyike felkeltheti a választópolgárok érdeklődését;

1.       Képviselő alpolgármester: „Egy nagyon jó, szakmailag megalapozott jó pályázatot látunk. Én azt gondolom, hogy egy olyan szakmai múlttal támogatandó. Viszont van itt ez a technikai malőr, amin nem szabad átsiklani. Vizsgáljuk felül ezt a körülményt, és a jelenlegi pályázatot érvénytelenítsük”.

2.       Polgári képviselőcsoport vezetője: „A testület nem engedheti azt meg magának, hogy bármilyen jogilag bizonytalan dologban szavazzon, és esetlegesen törvénytelenségbe belecsússzon. Bizonytalanságot keltett bennünk, s javítaná a testület presztízsét, ha kormányhivatali állásfoglalást kérnénk.  Javaslom a kormányhivatali állásfoglalás kérést, és utána szavazzunk”.

3.       Polgármester: „Nem figyeltetek. Felelőtlen a FIDESZ képviselő csoportja. Nincs szükség állásfoglalás kérésre. Nagyatád Város Képviselő-testülete önálló autonóm szervezetként végzi munkáját. Nincs bizonytalan helyzet”.

4.       Polgármester: „Mi vagyunk Nagyatád képviselő-testülete. Nehogy már az interneten más irányítsa a testületet. Minket a nagyatádiak küldtek ide, nem egy újságíró. Véleménye lehet bárkinek, de a jegyző állapítja meg, hogy törvényes e valami, vagy nem”!

Figyelemre méltó kijelentések. Ez idáig szó nem esett a testület presztízséről, miközben korábbi „necces” ügyekben egyszer sem adtak hangot kételyeiknek, jogi aggályaiknak.

A történtek és elhangzottak szerint minden bakiért a jegyző a felelős. Nem kiáltott rendőrért a hulladékos rendelet jóváhagyása, a Bárdos projekt „kurta” lezárása, a Művelődési Ház „mutyi szagú” felújítása, az igazgatói összeférhetetlenség bejelentése, s még ki tudja milyen „necces” ügyek alkalmával.

Az ukázokat osztó polgármester, az alul informált döntéshozó testület nem felelős a történtekért, csak a pályázó a ludas, mert az összeférhetetlenség bejelentése (és hallgatólagos jóváhagyása) után nem átallott tovább „vállalkozni”.

Szép kis vircsaft, mondhatom, de nézzük mi várható. Ha a kulisszák mögötti egyezkedés eredménnyel zárul, akkor holnap (vagy a jövő héten) ismét terítékre kerül a „TV igazgató” személyének kérdése. Ha kielégítő ajánlatok kerülnek a serpenyőbe, akkor maradhat a régi vezető, de kenyértörés esetén visszatérhet a „parkolóban” várakozó volt igazgató idegenbe szakadt egykori kolléganője. Ezzel az esetleges váltással nem biztos, hogy jobb lesz az intézmény működése, de a kiegyensúlyozott tájékoztatásra egész biztosan keresztet vethetünk függetlenül attól, hogy a jelenlegi média egyensúly is „necces”.

Alapjában véve a racionalitásnak ellentmond a jelenlegi kettősség (Kaposvár TV és Somogy TV), és a fúziónak, vagy integrációnak már a ciklus elején be kellett volna következnie, de a gátló tényezők még erősebbnek bizonyultak. Az időközben kialakult új helyzet (megye leépülése, költségvetés szűkülése) jövő évi választások után kikényszerítheti a takarékosságot, s a felszabaduló humán erőforrás feleslegnek mozgástér kell. Ki tudja, mit hoz a holnap, s lépni akkor kell, amikor helyzet van. Nos, Nagyatádon most van itt az ideje a „mulasztások” pótlásának, ezért ásta ki a csatabárdot felsőbb parancsra a megtáltosodott civil frakció.

Főhet a feje a MI PISTÁNK-nak, hogy mivel tudná jobb belátásra bírni az ez idáig tenyeréből eszegető, s hirtelen renitenssé váló, és ezúttal fegyelmezetten összezáró polgári képviselő csoportot.

Egy biztos, hogy a korábbiaktól eltérően ezúttal bármelyik „jelölt” győz, az intézmény vezetője mindenképpen nagyatádi lesz.

A bizonyítványosztásig ugyan még bő egy év van hátra, de a csütörtöki soron kívüli testületi ülésen megtartott próba érettségin a város képviselő testülete alapjában véve megbukott.

A felkészületlen képviselő csoport a neccesnek ítélt első adogatás után a másodikat határozottan autra ütötte. Július 2-i „Untauglich!” címszó alatt már nem először észrevételeztem a polgári (civil) frakció alkalmatlanságát a város vezetésére, de a tegnapi ülésen látottak, hallottak ismételten megerősítették meglátásomat.

A történtek lényege, hogy a Nagyatádi Kulturális és Sport Központ igazgatói beosztására kiírt pályázatra a július 1-én lejárt határidőig egy pályázat érkezett a korábbi Művelődési Központ igazgatója részéről.

Mivel a véleményező bizottság egyhangúan támogatta a pályázó vezetői programját, s sem a polgármesterhez, sem a jegyzőhöz semmiféle előzetes kifogás nem érkezett, az előterjesztés határozati javaslata szeptember 1. napjától intézményvezetői magasabb vezetői beosztást javasolt 2018. augusztus 1 napjáig a pályázó részére.

Szerdai jegyzetemben utaltam a „felbujtóra”, aki „Necces kinevezésre készülnek Nagyatádon”, című cikkében a kaposvarhirado.hu-n hosszasan ecseteli a jelölt nacionáléját, nem fukarkodva az epés megjegyzésekkel sem. A testületi-ülést megelőző „új információ” elbizonytalanította a polgári képviselő csoport tagjait, ezért a képviselő alpolgármester miután megdicsérte a pályázatot, azzal a javaslattal állt elő, hogy érvénytelenítsék a pályázatot. Tette ezt minden előzetes tájékozódás, és kellő meggyőződés nélkül.

A megilletődött csoportról lerítt a bizonytalanság, s érzékelni lehetett, hogy az ülést megelőzően a forró dróton alfa parancs érkezhetett, mely szerint az előterjesztést nem szabad támogatni, illetve megszavazni. A csonka „frakció” összezárt ugyan, de sánta érvelésük mellett maguk sem tudták mit is akarnak, és hogyan tovább.

A polgármester szokásához híven (ezúttal okkal) kiosztotta a megszeppent képviselőket, de a szigorú ukáz hatására ezúttal nem akadt a sorból kilógó képviselő, s a fenyegetődzés sem hatotta meg a renitenskedő csoportot. Érdekes jelenség volt, hogy miközben a szóvivői szerepet átvette egy független (a városi honlapon narancsszínű) képviselő, a kormánypárt által delegált külsős (jogász) alpolgármester az egész napirend alatt néma maradt mind, ha ott sem lett volna. Persze köztudott, hogy mellékesen a pályázó jogi képviselője, ezért dukált neki a Néma Levente szerepe. Az ülés előtti „összetartáson” azért figyelmeztethette volna társait, hogy ne dőljenek be egy átgondolatlan, hebehurgya ugratásának.

Az ügyben elhangzott pro és kontra érveket hallgatva egyértelmű, hogy a pályázó minden tekintetben megfelelt a feltételeknek, s semmiféle akadálya nincs a kinevezésének. Az intézményi összevonásokat, a munkáltatónak anno bejelentett, tudomásul vett, és nem kifogásolt (ezzel tudomásul vett!), majd az ülést megelőzően felvetett és megszüntetett összeférhetetlenséget figyelembe véve a pályázó nem követett el hibát (nem úgy, mint korábban a jegyző és a testület, hogy anno nem észrevételezte, s szüntette meg az összeférhetetlenséget) ezért egy esetleges munkajogi perben jó eséllyel térdeltetheti sarokba a döntéshozókat.

Összességében a tegnapi ülés vihar volt egy pohár vízben. Semmit nem oldott meg, s ráadásul a javaslatot el kellett volna utasítania az előterjesztőnek tekintettel arra, hogy városunk képviselő-testülete az igazgatói pályázat érvénytelenségében nem hozott olyan döntést, amely a szükséges többséget elérte volna. Az új Mötv. 2013. január 1-töl ugyanis minősített többséget kíván!

„ 42.§ A képviselő-testület hatásköréből nem ruházható át:2. szervezetének kialakítása és működésének meghatározása, a törvény által hatáskörébe utalt választás, kinevezés, vezetői megbízás;....50. § Minősített többség szükséges a 42. § 1., 2., 5., 6., 7. pontjában foglalt, továbbá a törvényben és a szervezeti és működési szabályzatban meghatározott ügyek eldöntéséhez,"

Azaz az 5:3 arányú szavazat elégtelen, mert a minősített többség 11 tagú testületnél 6 igennel van meg. Ha a javaslat nem kapja meg a szükséges többséget, akkor az elutasítottnak tekintendő, azaz a pályázat érvénytelenségét a testület nem szavazta meg. A jelenlegi helyzetben a pályázat elbírálatlan, ezért az elbírálásában kell dönteni.

Mi lenne a célja a kinevezés meghiúsításának? Nos, miután mindenki „Ormai TV”-ként ismeri a Nagyatádi Városi Televíziót, nem nehéz kitalálni, hogy a jövő évi választások előtt milyen fontos lenne kihúzni a sámlit a MI PISTÁNK alól. Egy „más színű” igazgató (netán az ominózus cikk szerzője) mennyivel másképpen tudná prezentálni polgármesterünk eddigi „gyümölcsöző” tevékenységét , s mennyivel másképpen tudná tálalni a polgári képviselő csoport eddigi alulteljesítését.

Tisztelt Polgári Képviselő Urak!

A hajó elment. Tetszettek volna korábban forradalmat csinálni. Alkalom, és helyzet volt bőven, de aki a magas labdákat nem tudja, vagy nem akarja megjátszani, az ne reménykedjen győztes mérkőzésben. Mit keres a televízió egy integrált önkormányzati intézményben, s hogyan lehet ebben a struktúrában közszolgálati?  Annak idején a média törvényt sem lapozgatták?

Akkor kellett volna gondolkodni, amikor a polgármester előrelátóan kifundálta, s a bólogató testület jó szokása szerint támogatta. Nem kell minden képviselőnek jogi végzettség, mert három jogász a testületi üléseken több mint elegendő. Ez viszont nem zárja ki azt, hogy a kazánkovács és népi táncos képviselő is felkészüljön a napirendre tűzött előterjesztésekből, s esetlegesen szakemberek segítségét is igénybe véve utána nézzen az előírásoknak.

Bár fennen hirdeti, de téves a polgármester azon hitvallása miszerint; „Nekünk saját magunknak kell megfelelni, nem másoknak. Minket a nagyatádiak küldtek ide, nem egy újságíró”.

Elsősorban a vonatkozó törvényeknek, előírásoknak, másod, harmad, s negyedsorban a választópolgároknak kell megfelelni, s csak aztán önmaguknak.

„Véleménye lehet bárkinek, de a jegyző állapítja meg, hogy törvényes valami vagy nem” mondja a polgármester. Nosza rajta tisztelt képviselők. Kérdezzék meg a jegyzőt, most hogyan tovább?

Igen, elkészült, de nem az évek óta romokban heverő Művelődési Ház, hanem csak a polgármester új háza.

A jó hír, hogy ezek után talán hozzáfognak a félbehagyott intézmény felépítéséhez, s remélhetően a befejezés előtt nem megy csődbe az immáron harmadik kivitelező.

Az új rezidencia takaros és megfelel a kor elvárásainak, s valójában nincsen benne semmi kirívó. Ami feltűnhet a kíváncsiskodó szemlélőnek, az a többi behajtótól eltérő nagyvonalú „engedékenység”. Mások eddig ezen a soron nem törhették meg az aszfaltjárdát, s nem kaptak engedélyt ilyen pazar bejáratra. Na de hát itt a gyevi bíróról van szó, aki szégyen ide, szégyen oda, de sohasem fog bebújni a fülei alá, s remete sem lesz új barlangjában, mert a szóbeszédre fittyet hányva már lázasan készül a még ugyan odébb lévő, de egyre közeledő választásokra.

Csak emlékezet frissítés céljából ismétlem, hogy a házat az a pályázatnyertes konzorcium építette fel, melynek feladata, illetve szerződés szerinti kötelezettsége volt, a félbehagyott Művelődési Ház felújításának befejezése.

A konzorcium befuccsolt, a vállalt kivitelezés elmaradt, de lássunk csudát, azért a MI PISTÁNK házára futotta még erejükből.

 A hulladékkezelési pályázat nyertese is közreműködött hálából a múlt évi „kedvező” (nem a lakóknak!) szerződésért, az építkezés hulladékának térítésmentes elszállításával, ami a projekt volumenére és futamidejére tekintettel nem lett volna csekély költség. Ezt onnan gondolom, hogy a szállítólevelek egy része itt fekszik előttem, s rendelkezésemre állnak a vonatkozó díjtételek is, de megrendelői befizetésekkel nem találkoztam.

Az uborkaszezon figyelemre méltó eseményei azonban jelenleg nem a polgármester háza körül, hanem a hulladék fronton zajlanak. Tab, vagy Kaposvár esete sem piskóta, de figyelmünket első sorban a házunk táján történtek köthetik le. A környező településeken, kihasználva az új helyzetet, az alacsonyabb díjak reményében egyre többen mondják fel a szerződést a szolgáltatónkkal. Nagyatádon a nyári szünetre tekintettel e téren nem érzékelhető mozgolódás, s még a 80 literes kukák is „alszanak”.

Arról már tudomást szereztem, hogy a hivatal az Ombudsmant (Alapvető Jogok Biztosát) kuka ügyben „falhoz állította”, de egy estleges szolgáltató váltásról nem ciripelnek a verebek.

A legfrissebb nyári információ a jegyző által felülvizsgált és átalakított szavazókörök kialakításáról hozott július 31-i határozat. Ez inkább a választáson induló pártok képviselőit érdekelheti, de azért egy rövid észrevételezést megérdemel.

A korábbi alaposan megfontolt, gondosan és célszerűen kialakított 8 szavazókörből ki tudja mi okból és célból most 9 lett. Bár a vonatkozó előírások szerint a körzeteket úgy kell kialakítani, hogy egy szavazókörre mintegy hatszáz, legfeljebb ezerötszáz, a központi névjegyzékben szereplő választópolgár jusson, a jegyző (?) szükségét látta egy 232 fős új körzet kialakításának. A hamis zsugázást a korábbi körzetek alkotásánál is érzékeltem, de ez a mostani már leplezetlen cinkelés. Enyém a vár, tietek a lekvár oszt jó napot. A gesztenyések érdeke mindenekelőtt.

Aki netán kíváncsi a miértre, vagy a borítékolható „körzetvezető” személyére, annak megsúghatom.

Ui: A héten ismeretlen repülő tárgy tűnt fel városunk egén. Na, nem ufó, és nem is a repülőnapra érkező eltévedt vendégrepülő, hanem a város új házi szúnyogirtója. Mi ebben a hír? Hát az, hogy ezután már a szúnyogritkítót sem a polgármester „jelölheti ki”.

Anno az Osztrák-Magyar Monarchia sorozó bizottságai által használt címbéli bélyegző mondta ki a verdiktet a nem megfelelő katona jelöltekről, hogy ALKALMATLAN!

A legutóbbi soros testületi ülésen a polgári frakció állította ki magáról az alkalmatlansági bizonyítványt, amikor tájékozatlanságáról, változatlan felkészületlenségéről tett tanúbizonyságot.

Miközben Taranyban, Siófokon, Nagykanizsán, stb. állt a bál, és a testületek igyekeztek érvényt szerezni a többségi (lakossági) érdekeknek, addig a helyi képviselők arra várnak, hogy a sült galamb a szájukba repüljön.

Tohuvabohu a képviselői fejekben és a törvénykezési rendszerben egyaránt, de ez nem menti fel városatyáinkat a kellő időben történő hathatós intézkedések alól.

Miközben az illetékes államtitkár a 2012. áprilisi díjak+ esetleges 2013 évi 4,2%-os emelés összegéből tervezi a rezsicsökkentést, addig a Nagyatádon is szolgáltató régi-új, de már önkormányzati cég Nagykanizsán, a 2011. évi díjat hirdeti a drasztikus csökkentés alapjául. Természetesen, „nyugtával a napot” mert ki tudja, mi realizálódik belőle, de arról szó nem esett a helyi testületin, hogy Nagyatádon mi lesz július 1-től. Helyette láthattuk, hallhattuk az újabb totojázást.

Bevezetésül jegyzőasszonyunk elismételte azokat a hulladékkezeléssel kapcsolatos jogszabályi változásokat, melyek már egy-másfél éve ismertek (díjmegállapítás elvétele az önkormányzatoktól, korlátozott 2013. évi díjemelés, többségi önkormányzati vagy állami tulajdonú cégek szolgáltatási jogosítványa ez évtől, stb.).

Ezt követően elmondta, hogy végig nézték és valóban vannak kisebb edények a 120 literesnél, de a vizsgálata alapján a javasolt 80 l-es szabványedényt találta alkalmasnak bevezetésre (a jogszabályokra tekintettel). Számára kérdéses, hogy van e lehetőség 50 l-es szabványedény bevezetésére.  A polgármester később megkontrázva felteszi a kérdést, van e ilyen edény, szabványos e? Nem vicc, ezek így hangoztak el.

Tették mindezt a képviselők „altatására” annak tudatában, hogy közben az is elhangzott, hogy korábban tíz éven át jól működött a korábbi 50 l-es edényzetet is tartalmazó rendszer.

Ugyan már nem egyszer leírtam, de muszáj megismételnem. A gyártók és a jelenlegi szolgáltató „termékpalettáján” szerepel (sok éve) az 50 l-es SZABVÁNY edény, s működési, illetve szolgáltatási területén, több helyen is alkalmazza. A szabvány nem lehet kérdés, mert a gyűjtést végző speciális járművek ürítő szerkezete szabvány edényt „igényel”, s éppen ezért a szolgáltatók valamennyien csak „alkalmas” edényt használnak.

Ebből a méretből készlettel kell rendelkeznie (ha közben máshol ki nem helyezte), mivel a Nagyatádról és környékéről begyűjtött korábban használatos 50 l-es kukákat luxus lett volna kidobnia.

Az előterjesztő által javasolt 80 l-es edény létezik ugyan a gyártók palettáján, de a korábbi/jelenlegi szolgáltató kínálatában nem szerepel, s nem is használja. Elfogadtatása, használatának bevezetése üzleti szempontból kedvezőbb a szolgáltatónak (mivel a 120-nál kisebb, de az 50-nél nagyobb), viszont a beszerzés költségét (cca. 20 millió Ft.) természetszerűleg áthárítja a megrendelőkre.

A következőkben megtudhattuk, hogy a változóban lévő jogszabályi környezetben nem lenne szerencsés, konkrétan nem lehet módosítani a rendeletünket, mert az közbeszerzési eljárás része volt.

Kell egy kis idő mondta a polgármester. Napjainkban is változnak a jogszabályok, szerencsétlen lenne most döntést hozni. A változtatást rendeletbe kell foglalni, és a szolgáltatóval el kell fogadtatni. Új tényező, hogy új szolgáltatási szerződést kell kötni. Kérdés, kivel? A jelenlegivel, vagy pályáztatni kell? Álláspontom, hogy jelen formájában a rendszer nem igazságos, mert aránytalan a keletkezett hulladék és a fizetendő díj!

No, csak mire ez a nagy „jogkövető” magatartásra való utalás, igyekezet?

Mikor a jelenlegi szerződést múlt év márciusában a díjemelési moratórium idején megkötötte az önkormányzat, már köztudott volt, hogy a multiknak leáldozott, s önkormányzati, ill. állami többségi tulajdonú cégek veszik át a lakossági hulladékgyűjtés szerepét. Testületünk ennek és a moratórium ellenére a korábbi szolgáltatóval megkötötte tíz évre a szolgáltatási szerződést, miközben „átstrukturálta” a díjszabást, s 33%-os díjnövekedést sózott a helyi lakosok nyakába. Néhány hónap múlva mindenki értesülhetett arról, amit a bennfektessek már korábban tudtak, hogy Nagykanizsa önkormányzata megvásárolta a külföldi tulajdonú szolgáltató céget.

A vételár ismert, de a háttér mutyik nem. KI, vagy kik jártak jól? Egy cég értékét (árát) jelentősen emeli egy tíz évre szóló, nagy piacra kötött szerződés. A vevő meg is fizette, majd rögvest elkezdte áthárítani kuncsaftjaira a költségeket. Országszerte többen is megtették a díjemelések megrendelőkre történő áthárítását, ezért a zűrös, zavaros helyzet, melyet a kormány a szolgáltatás területén általánosan végrehajtandó „rezsicsökkentéssel” szándékozik orvosolni. 

A lakóközösségek, és a lakásonkénti számlázás problematikája (rezsicsökkentés kimutatására szolgáló?) műbalhé. A szolgáltató a nyilvántartások kezelésére státuszokat kényszerül létesíteni, s ennek költsége mellett jelentősen több kiadásra kényszerül a megemelkedő boríték, számla, csekk, postaköltség, hátralékos felszólítások, hatósági eljárások, stb. költsége miatt, amit természetszerűen beépít a szolgáltatás díjába. Már említettem, hogy érthető okokból Kanizsán a lakóközösségeknek számláznak, s a lehetőség mindenütt fennáll, csak élni kell vele. A társasházak többségének Szervezeti és Működési Szabályzata egyébként is közös edényhasználatot, és közös fizetést rögzít, amit Nagyatádon figyelmen kívül hagytak.

Ami a jogszabályi változásokat, és a szerződés kötést/módosítást illeti, a kifogás nem akadály az azonnali lépések megtételében, mert a cégvásárlás nincs befolyással az érvényes szerződésre, s nem kérdéses az új tulajdonos működési engedélyének beszerzése sem.

Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala, illetve a Somogy Megyei Kormányhivatal állásfoglalása 50 l-es kuka ügyben még nem érkezett meg, ezért nem tudom mire vélni az elkövető Mea culpáját. Közelednek a választások? A kampány ugyan beindult, de szerintem még arrébb van, s addig még sok minden történhet. Mire hát ez a nagy igyekezet, hogy kimondatlanul beismeri az „előterjesztő” a korábbi bűnét, s ha botladozva is, de kinyilvánította elszántságát a kezdetektől jogos kritika orvoslására?

„Legyen kisebb edényzet minél előbb. Lépjünk előre. Fejezzük ki azt a kifejezett akaratunkat, hogy Nagyatádon érvényesítsük a kisebb edényzet bevezetését. Keressük meg a szolgáltatót, hogy a gyakorlati megvalósítást készítse elő. A testület egyet ért azzal, hogy Nagyatádon a lehető leghamarabbi időpontban 120 literesnél kisebb edény (szóvivői kiegészítés; 50 l-es!) kerüljön bevezetésre. Ez a képviselő testület akarata, EZT AKARJUK!”

Mondta a polgármester, s nem a polgári frakció. Ki érti ezt?

Tisztelt FIDESZ köntösbe bújt civil képviselők!

A választás ugyan még odébb van, de a végső megmérettetésig az elvárható teljesítmény elérése céljából nem ártana ellátogatniuk a szomszédos Tarany polgármesteréhez, s egy kis leckét venni kurázsiból.

A csütörtöki soros testületi ülésen a korábban hozott testületi határozatnak megfelelve, a 2. napirendre tűzött előterjesztés tartalmazza a települési hulladékok kezeléséről szóló, tavaly márciusban alkotott (és alaposan elszabott) önkormányzati rendelet felülvizsgálatának felülvizsgálására (arról döntünk, hogy dönteni fogunk, ha…) szóló javaslatot.

„A felülvizsgálatot a hulladékszállítási közszolgáltatáshoz igénybe vehető legkisebb gyűjtőedény kedvezőbb méretének meghatározása érdekében tartották szükségesnek.”

Az előterjesztés bevezetőjében szó van minden olyan közelmúltban történt változásról, mely érintette a hulladékkezelési közszolgáltatást, de valójában már hónapok óta ismertek, s pillanatnyi felidézésük nem csupán az ismételt képbe hozásra, hanem a figyelem elterelésére is kiválóan alkalmas.

Nem csak szakmai berkekben, de a médiákban is számtalan elemzés jelet meg a témában, s helyi vonatkozásait magam is többször (pl. 2012. március 14-december 13. Ünnepi ajándék, Keserű pirula, Lóvá tett város? stb.) „tollhegyre” tűztem, ezért a mostani előterjesztésben nincs új a nap alatt.

A javaslat lényege, hogy:

1. „Megvizsgáltuk a 80 literes szabvány méretű gyűjtőedény bevezetésének lehetőségét a kis - egy, kétfős - háztartások számára”
2. „A hulladékszállítási díj csökkentése érdekében felmerült még a szállítási gyakoriság csökkentésének lehetősége.”
3. „A költségek csökkentése érdekében felmerült a társasházaknál a lakásonkénti számlázás helyett a lakóközösség részére történő számlázás lehetősége.”

Nesze semmi fogd meg jól, más szóval a javaslat olyan, mint sz….k a pofon.

Mit vizsgáltak a 80 literes kukán, amikor emberemlékezet óta nem volt szükség és nem is volt soha használatban ilyen méretű hulladékgyűjtő szabvány edény Nagyatádon.

A korábban alkalmazott és jól bevált, de üzleti érdekből kivont 50 literes edény a kitűzött célnak teljesen megfelel.

Az országos hulladékkezelési koncepció a lerakásra kerülő hulladék csökkentését, és a szelektív gyűjtés növelését irányozza elő, ezért és a díjvonzatok miatt a kukákba kerülő hulladék mennyisége a jövőben előre láthatóan mérséklődni fog.

A szolgáltatónak a begyűjtött 50 literes edényzet rendelkezésére áll, csak ismét ki kell helyeznie. A 80 literes kukákat be kell szereznie, ami jelentős költségnövekedéssel (cca. 20 millió) jár, s amit természetesen áthárít majd az új díjban a nagyatádiakra.

 A szolgáltató „termékpalettáján” jelenleg nem szerepel a 80 literes szemétgyűjtő, és sem Nagykanizsán, sem szolgáltatási területén nem használnak ilyen űrméretű szabvány edényt. Kinek az ötlete, és érdeke a volt 50, a meglévő 120, a 240, a 770, az 1100 literes szemétgyűjtők után az új 80 literes kuka bevezetése Nagyatádon? Miért kell a lakók bukszájából Nagyatádon kukát kukára halmozni tisztelt képviselők?

Az előterjesztő szerinti szállítási gyakoriság csökkentésének az ötlete is halva született (korábbi felvetése is az volt), tekintettel a több, mint 10 éve kötelezően alkalmazandó jogszabályi előírásokra, mivel a 16/2002. (IV. 10.) EÜM rendelet 5. § (2) bekezdése azt írja elő, hogy a bomló szerves anyagot tartalmazó hulladékot nagyvárosias és kisvárosias lakóterületen hetente legalább kétszer el kell szállítani.

A lakásonkénti számlázás tavalyi bevezetésének a javaslata - a közös képviselőkre hivatkozva - a polgármesteré volt annak ellenére, hogy a korábbi évtizedekben a közösségnek történt számlázás jól működött.

Egy-két „kényelmes” közös képviselőnek macerás volt a nyilvántartás, díjkivetés és beszedés, és nem gondolták át, hogy a lakásonkénti számlázás jelentős (20%-ot meghaladó) többlet költséggel jár, amit a szolgáltató természetesen áthárít az igénybevevőkre.

„A rezsicsökkentés egyértelmű kimutathatósága érdekében szükséges és a szolgáltatóktól elvárt az egyéni számlázás fenntartása” című hivatkozás egyszerűen nevetséges. Megint csak érdekes, hogy Nagykanizsán a lakóközösségnek számláznak!

Van egy sejtésem, hogy az előterjesztő főnöke már előzetes tárgyalásokat folytatott a szolgáltató képviselőjével a „kármentés” (elszabott rendelet módosításának) lehetséges mozgásteréről, s a javasolt egyeztetés csak időhúzás és alibi a kulisszák mögötti megegyezés leplezésére.

Ha most előveszi józanságát a testület, a határozati javaslatot nem fogadja el, és visszaállítja a korábban már jól bevált 50 literes edényzet alkalmazhatóságát, a kisvárosias lakóterületeken a heti egyszeri szállítást, valamint a lakóközösségek részére történő számlázást. Mindhárom intézkedés tényleges és azonnali költségcsökkenéssel jár, és lakossági érdekeket szolgál, s egyúttal kiköszörülik a csorbát.

A fenti bevezetés után a beterjesztett tárgyalandó a javaslattal ellentétben, mint fizető választópolgárnak – gondolom, hogy másokkal egyetemben - több észrevételem van.

A jegyzői előterjesztés szerint önök, mint döntéshozók:

1. egyetértenek azzal, hogy „kezdeményezik” a szolgáltatási szerződés módosítását a „kis űrtartalmú hulladékgyűjtő edényzet” bevezetése érdekében, s a polgármester „személyes egyeztetést kezdeményezzen” közszolgáltatóval 2013. augusztus 31-ig;
2. a tárgyalást követően elrendelik a szerződés felülvizsgálatát és módosításának előkészítését,
3. a rendelet módosításának előkészítését.

Kérdezem a velem egyetértőkkel együtt, hogy miért is kell Önöknek Tisztelt Képviselők - nem egy közmunkafizetésért - a Rinya vizét gereblyézniük szeptember végéig?

Ugyanis:

1. Az előterjesztésben hivatkozott 438/2012. (XII. 29.) Korm. rendelet 2013. január 1-től kötelező jelleggel elrendelte azt, hogy

„6. § (1) A vegyes hulladék gyűjtéséhez a közszolgáltatónak biztosítania kell azt, hogy az ingatlantulajdonos legalább 2 különböző űrmértékű gyűjtőedény közül választhasson.

(2) Az (1) bekezdés szerinti választási lehetőséget az ingatlantulajdonos számára a közszolgáltató úgy ajánlja fel, hogy a választható gyűjtőedény űrmértéke igazodjon az ingatlanon képződő hulladék mennyiségéhez, figyelembe véve a településen képződő vegyes hulladék fajlagos mennyiségét, az ingatlant használók számát, az ürítési, elszállítási gyakoriságot, valamint az elkülönítetten gyűjtött hulladék mennyiségét (ha az ingatlanon a települési hulladékot elkülönítetten gyűjtik).”

Lehet, hogy költői a kérdés, de miért is nem követelte meg, követeli meg még most sem a város vezetése, hogy mikor tetszenek már végre alkalmazni a Rezsicsökkentő Kormányunk rendeletét tisztelt szolgáltató? Miről kell a polgármesternek a nyár végéig további „személyes egyeztetést kezdeményeznie,” amikor szinte havonta egyeztettek idáig is, s amire az öntudatos polgármesterünk korábban soha sem kért felhatalmazást? Emlékeznek még a decemberi ámokfutásra a drasztikus pénzszivattyús rendeletgyártósor meghibásodása miatt? Nagyatádon a FIDESZ frakció szembemegy a NER aláírásgyűjtéssel megerősített kormányprogrammal? Nem lesz ebből még nagy baj fiatal demokraták és keresztények? A mostani tocsikolás nem egy lassító sztrájk?

Nagyon sok polgártársam a kormányrendeletben bízva már újév napjától várja a szolgáltató kedves hangú, elnézést kérő üdvözlő levelét, amelyben a csúnya önkormányzat által megsarcolt polgártársainknak felajánlaná a rezsicsökkentő lehetőséget abban a megkeresésben, amelyben arról érdeklődne nagy tisztelettel, hogy válasszunk a széles palettájukról igényünknek megfelelő „kis űrtartalmú kukát”, de úgy tűnik a szolgáltató is megkukult, vagy csak a polgármesterünknek csengetett a mylordunk.

1. Az előterjesztés végig a 80 literes kukáról értekezik, a határozat pedig „kis űrtartalmú hulladékgyűjtő edényzet” bevezetéséről. Tavaly a lakosság nagy részének 50 literes kukája volt, amit a Tisztelt Képviselőink hadd szóljon, ha más fizeti alapon, több mint 50 %-al nagyobbra cseréltettek. Akkor most mennyi? Ötven! Mi ötven? Mi mennyi játékot játsszák megint?

Tisztelt törvényesség őre! Miért is nem lehet Henézben, Bodvicán a vasúton túli területen, egyéb hasonló településszerkezetű városi területen csökkenteni a jelenlegi indokolatlan nagyságrendű kuka méretén kívül a szállítás gyakoriságát is. Ön szerint azért, mert az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet 10. § (2) bekezdés 1. és 2. pontja szerint nagyvárosias és kisvárosias lakóterületen legalább kétszer, egyéb lakóterületen legalább egyszer el kell szállítani. Ezzel az indokolással csak egy a bibi jegyző asszony, hogy nem igaz!

 A 90/2012. (IV.26.) Kormányrendelet ugyanis január 1-el módosították, így a hivatkozott 10. § (2) bekezdésének nincsenek már alpontjai, de van ezen Kormányrendeletnek egy bizonyos 13. §-a, amely kertvárosias és egy 14. §-a is, amely falusias lakóterületről szól, így a 16/2002. (IV. 10.) EüM rendelet 5. § (2) bekezdésében írtak szerint a kertvárosias, illetve a falusias lakóterületek egyéb lakóterületnek minősülnek, s itt hetente elég lenne egyszer is elszállítani a szemete.

 Nem kellene alibi felterjesztéseket írogatni városvezetőnk elterelő ötleteire, s azzal is nehezíteni a Kormány munkáját, amikor a posztó és az olló is az önök kezében volt és van tisztelt döntéseket gyártók, de ha a szakma nem megy, álljanak fel a szabászasztaltól, s ne a selejtet gyártsák, mert azért is mi fizetünk, hogy eltakarítsák önök után a szemetet.

A heti egyszeri szállításhoz az építésügyi szabályrendeletünket hozzá kellene igazítani, nos, az érintett lakók nem hiszem, hogy nagyon bánnák azt, hogy ezen túl nem kisvárosias, hanem kertvárosias lakóterület lenne hivatalosan is az utcájuk, ha fele annyiszor vinnék el a szemetet fele annyiért.

Egy ilyen tartalmú javaslatot várnák el külön felkérés nélkül is, s nem a maszatolást, hazudozást. Idáig úgy tudtam, hogy a tisztelt városvezetésnek a fizetést mi adjuk a beszedett adóforintunkból, s nem a régi/új nevű szolgáltató, vagy most nagyot tévedtem? Döntse el a tisztelt olvasó!

De addig is kérjenek a szolgáltatótól egy terméklapot, s rendeljenek igényeik, s fizessenek fogyasztásuk szerint.

Frakció fegyelemből pedig jeles?

Csütörtök délután a kánikulára tekintettel a szokásosnál későbbi időpontban soron kívüli ülésre gyűltek össze szinte hiánytalanul a városatyák.

Az első napirendi pont mely az újabb költségvetési rendeletmódosításról „tájékoztatta” a nagyérdeműt, nem érte el a döntéshozó képviselők ingerküszöbét, ezért sec perc alatt kérdést, véleményt mellőzve szavaztak. Igaz, hogy a két hete tervezetthez képest újabb 40 millióval több hitelfelvételt tartalmaz az előterjesztés, de miután 2036-ig biztosítják a hiteltörlesztés lehetőségét az „utódoknak”, (ez már legyen az ő gondjuk) a „felvevőket” ez már a legkevésbé sem izgatja.

 A következő napirend előterjesztése a városközpont idegenforgalmi látványosságai közé tartozó Művelődési Ház befejezését hivatott újabb (harmadik) kivitelezőjének kijelöléséről szólt. A közbeszerzési eljárás lebonyolítását a STOCKBAUER Tanácsadó Kft. (Budapest) végezte.

A Bírálóbizottság a pályázatra jelentkezőket, így a nyertes Nyíregyházi Rózsaép Kft-t is a szerződés teljesítésére (mint a két korábbit) alkalmasnak minősítette. A tényleges befejezésre semmiféle garancia nincsen, de sebaj, fő, hogy a polgármester háza már elkészült. Az Arthaus elkészültének újabb végső határideje 2013. december 31. (az első 2011. június 24-e volt).

 A bizottság megállapította továbbá, hogy az ajánlattevők árai (ahogy az előre látható, ill. várható volt) meghaladják a rendelkezésre álló forrás mértékét, ezért az eredményes eljárás kihirdetéséhez pótlólagos forrásbevonás szükséges. Ezért nőtt meg két hét alatt a tervezett hitelfelvétel összege (melyet szintén az utódok kontójára, 15 évre vesz fel a testület, miközben a Pirkadat új száma ismét az állami konszolidációt hirdeti). Jövő héten megtudhatjuk, hogy a következő giga beruházáshoz mennyi hitel szükségeltetik, de az már egy másik történet.

A nyári uborkaszezonban az igazán érdekfeszítő iskolaigazgatói előterjesztéshez előterjesztett „előterjesztői” véleményezés volt. Ha a többitől nem is, ettől a 4. napirendtől felélénkült a testület, s már-már parázs vita kerekedett. A törvényi előírás kapcsán a működtető önkormányzatnak is véleményezési joga van a benyújtott iskolaigazgatói pályázatokat illetően. Hangsúlyozom, véleményezési, mint a nevelőtestületnek is, mert a döntés a KIK (Klebersberg Intézményfenntartó Központ) kompetenciája.

Az előterjesztő polgármester ex katedra kijelentette, s a határozati javaslatában is rögzítette, hogy XY. pályázatát, vezetői megbízását támogatja, VZ. pályázatát, vezetői megbízását nem. Tette mind ezt a testület nevében, az illetékes szakbizottság álláspontjának semmibe vételével.

Az ülésen ugyanis kiderült, hogy az Oktatási Kulturális és Sport Bizottságnak (melynek az egyik pályázó is tagja) más a véleménye.

Ezt követően a polgári frakció sztaniolba csomagolva kifejtette álláspontját, s megfogalmazta véleményét, javaslatát. A polgármester reagálása keltette vita vihar volt egy pohár vízben, tekintettel a döntési kompetenciára. Miután városvezetőnk felszólította a polgári oldal frakcióvezetőjét, hogy tegyen tanúbizonyságot lokálpatriotizmusból, az azt követő szavazás a decemberi első bátortalan sallert követő tockos volt, ami megmutatta, hogy létezik még „kormánypárti” frakciófegyelem.

Polgármesterünk ugyan háborgott, de egy „öreg” képviselő helyre tette. A MI PISTÁNK egy pillanatra megfeledkezett arról, hogy az elmúlt két évtized során számtalan esetben saját érdekeit szem előtt tartva fittyet hányt a szakmaiságra, felkészültségre, gyakorlatra, s elvtelenül helyezte pozícióba csókosait.

Most, hogy a fagyi visszanyalt, nem tetszik az eljárás, de mint azt már korábban is említettem Pelikán elvtárs, (pardon, Ormai elvtárs) „a nemzetközi helyzet egyre fokozódik”. A menetnek nincs vége, s lehet, hogy elmarad a nagyatádi iskolák összevonása, s maradhat a jelenlegi jól bevált főigazgató, de a MI PISTÁNK féle demokrácia és demagógia láthatóan leáldozóban van, s remélhetően hamarosan oda kerül ahová való, a süllyesztőbe, mert Nagyatád JOBBAT érdemel!

ui: Az utolsó napirendként tárgyalt (?) ÁSZ jelentés nem arról szólt, amivel a szóvivők bagatellizálták. Valószínű nem sokan vették a fáradtságot, hogy bele olvassanak, de a többség úgy gondolja, „a vizsgálat lezárult, felejtse el”.

Tegnap délelőtt a sportcsatornák között tallózva egy pillanatra megálltam a parlamenti közvetítésnél, mert megütötte a fülemet egy képviselő interpellációja.

A jobbikos honatya a szemétszállítás várható díjcsökkentése kapcsán interjúvolta az illetékes államtitkárt, s az iránt érdeklődött, hogy melyik díjból kiindulva mérsékli a kormány a hulladékkezelési díjakat. Hozzászólása során a képviselő ecsetelte a Nagykanizsán és „vonzáskörzetében” a közelmúltban kialakult helyzetet, melynek során a szolgáltatást átvevő önkormányzati cég sok helyen brutálisan megemelte a díjakat.

Miután Nagyatádon is az említett cég tevékenykedik és magunk is megtapasztalhattuk a „hazai” szolgáltató minden előnyét, a helyzetet nem kell ecsetelnem, tekintettel arra, hogy azt korábban már sokszor megtettem.

Inkább lássuk az államtitkári választ, mire is számíthatunk.

Az elhangzottak szerint a díjcsökkentés alapja mindenhol a múlt év áprilisi díj, plusz az ez évre engedélyezett esetleges 4,2%-os emelés. Ennek az együttes díjnak a 90%-a lesz az új (csökkentett) díj.

Arra valószínű sokan emlékeznek városunkban, hogy az önkormányzatunk a díjemelési moratórium ellenére (2012 évben a díj nem lehetett több mint 2011. december 31-én.) 2012 márciusában 33%-al növelte az előző évi díjat.

A moratórium kijátszásában a barbatrükk az volt, hogy az előző évben lejárt szolgáltatói szerződést a régi szolgáltatóval újabb tíz évre úgy kötötte meg a többségében tájékozatlan testület, hogy „átstrukturálták” a díjszabást, eltörölték az 50 literes edényzetet, kötelezővé tették a minimum 120 literes kukát, s bevezették a Nagyatádra egyáltalán „nem illő” rendelkezésre állási díjat. Érdekes, hogy a törvényesség őre (jegyző) a 2012. április 15-vel feloldott moratóriumot követően nem igényelte vissza a szolgáltatótól az április 1 és 15 között kiszámlázott 2-3 szállítás többletdíját.

A háborgó lelkeket azzal nyugtatták, hogy az 1-2 fős háztartások igényelhetik a bevezetésre kerülő 50%-os díjkedvezményt.

A következő az-az ez évben a szolgáltató élve a lehetőséggel 4,2%-al emelte a díjakat, a testület pedig eltörölte a korábbi 50%-os díjkedvezményt. Helyette jött az 1 fős háztartások által igényelhető 18%-os támogatási kérelem lehetősége. Amíg a korábbi 50%-os támogatást a hulladék birtokosok 67% igényelte, addig a jelenlegi 18%-ost csupán 13%.

A hab a tortán a konténer (1-7m³) díjak idei 70-100%-os növekedése, melyekkel csak az esetleges igénybevétel során szembesül a hulladék birtokosa.

A történtekre illetve a körülményekre tekintettel Nagyatád lakói a korábbi mintegy 40%-os díjnövekedésből számíthat egy újabb 10%-os „rezsicsökkentés”-re, ami több mint a semmi, de mennyivel kevesebbe kerülne jövő hónaptól a hulladékszállítás, ha az orránál fogva vezetett testület nem ül fel a polgármester svindlijének, s nem hagyja jóvá a szolgáltatóval (némi juttatásért) kifundált rendeletet és díjazást.

A jövő héten a testület legutóbbi határozata szerint napirendre tűzik a hulladékos rendelet felülvizsgálatát.

Bizonyára sokan és kíváncsian várják, hogy annyi baklövés után milyen megoldással (engedménnyel) rukkol elő az előterjesztő, s miként viszonyul az új helyzethez a bénázó polgári frakció.

Ui:

Azt tudjuk, hogy a szerződéskötés óta sok víz folyt le a Rinyán, de vajon  a polgármester kifizette e már az új rezidenciájától elszállított  konténerek díját. Lehet, hogy valóban ez volt a jutalom a trükkös szerződéskötésért?