Az egyszerű városlakó természetesen úgy gondolja, hogy a település önkormányzata, annak képviselő testülete ŐT a választót képviseli minden közügyben. Nos, ahogy az elmúlt évek során megtapasztalhattuk, Nagyatádon elég gyakran háttérbe szorulnak a közösségi érdekek, s prioritást élveznek az egyéni és szűk csoportérdekek.
A szeptember 26-án esedékes testületi ülésen ismételten terítékre kerülő hulladékkezelési közszolgáltatással kapcsolatos előterjesztés eklatáns példája a tájékozatlanságnak, és a gyenge érdekképviseletnek. Korábbi jegyzeteimben, e témában már többször közreadtam a kapcsolatos információkat, s kifejtettem nézeteimet (06. 26.Kukát kukára halmozni? 07. 02. Untauglich! 09.04. Jegyző állapítja meg!), s javasoltam a döntéshozóknak egy tanulmányi kirándulást Taranyba, de intelmeim sajnos falra hányt borsóvá silányultak.
Miközben a szomszédos települések a szolgáltatóval korábban kötött szerződést a számukra elfogadhatatlan díjak miatt felmondták, a mi városgazdáink az új szerződéskötéssel, s az időközi díjemeléssel összesen 37, 2%-os díjnövekedést akasztottak a lakók nyakába.
A szerződésbontó szomszéd várak most 30-35%-al alacsonyabb díjajánlatot kaptak, de még ennek elfogadásán is gondolkodnak, noha a kedvezmény minden háztartásnak (nem csak az 1-2 fős) szól.
A korábbi ötletgazdánk most újabb („van másik”!) „silány” verzióval áll elő, s ismerve képviselőink hozzáállását, borítékolható, hogy ezt is, mint a korábbiakat minden nehézség nélkül lenyomja majd a döntéshozók torkán.
Az 1-2 fős háztartások számára korábban meghirdetett, s tiszavirág életűnek bizonyult 50%-os kedvezményt a csak egy fős háztartások számára ajánlott 18%-os kedvezmény váltotta, melyet csak az érintettek cca. 13%-a vett igénybe, a korábbi 67%-al szemben.
Ezúttal 25%-os kedvezményről „tárgyaltak” (?), de ismét csak az 1-2 fős háztartások részére, mert a szolgáltató „költségkalkulációjába” ez fér bele. A szerződő önkormányzat korábban sem igényelte a részletes költségkimutatást, s zokszó nélkül tudomásul vette és veszi a szolgáltató által meghatározott (punktum) edényméreteket és díjakat, és az okkal elhallgatott kalkulációs tételeket.
Aki olvassa, az láthatja az előterjesztésben a korábban már sokszor hangoztatott és nem új keletű indokokat, magyarázatokat, s a figyelmesebbekben okkal merül fel több ellentmondásra hajazó kérdés.
- A közszolgáltató miért törölte egyoldalúan edényválasztékából a Nagyatádon korábban használt és bevált 50 l-es kukákat, miközben Nagykanizsán és sok más településen ma is használatban van?
- Miért vezették be Nagyatádon a rendelkezésre állási díjat, amikor az településünk esetében (állandó, ill. folyamatosan csökkenő lélekszám) teljesen indokolatlan?
- Az 50%-os kedvezmény az ajánlatban és a szerződésben hol van „korlátozva” (igénylők száma), s az előzetes (esetlegesen téves) kalkuláció kinek a kockázata?
- A társasházak lakásonkénti számlázása szembement a közösségek díjfizetési szabályozásával (SZMSZ), jelentősen költségesebb a közösségi számlázásnál, kevésbé biztonságos (fizetési készség), s a ténylegesnél jóval magasabb hulladékmennyiség számlázását eredményezi. Miért kellett az olcsóbb és arányosabb rendszerről egy költségesebbre és aránytalanra átállni?
- Miért szükséges az évi kétszeri lomtalanítás és a veszélyes hulladék gyűjtésének beállítása a szerződésbe, ill. a költségekbe, mikor indokolatlan és felesleges, mert elkészül az e célokra szolgáló hulladékudvar?
- Mire már megint ez a nagy sietség, amikor az új szerződések megkötésének végső határideje ez év december 31-e?
Miért olyan „halk” (erélytelen) a tárgyalás alkalmával a megrendelő önkormányzat?
Feltételezhetően azért mert pillanatnyilag is több tíz millióval (cca.60) tartozik a szolgáltató felé, továbbá a szolgáltatói „gesztusok” (sport és egyéb támogatások, térítésmentes konténerürítések, stb.) is visszafogottságra kényszerítik egyeztető delegációinkat.
Ebből kifolyólag rendre csak a szolgáltatói érdekek érvényesülnek, mert lekenyerezett képviselőink többsége, esküjéről és választóiról megfeledkezve „idegen” érdekek szolgálatába állt.
