Nagyatádi egyenes beszéd

Az időjárás várható alakulásáról számtalan csatornából értesülhetünk, de a helyhatósági választások Nagyatádon várható következményeiről nem adnak hírt a médiák. Pedig az érdeklődő választópolgárok szívesen olvasnának a Pirkadatban, vagy hallgatnának a helyi TV-ben a történtek elemzéséről, a hogyan továbbról. Na de ami késik, az nem múlik, a héten több mindenre fény derülhet.

Az elmúlt héten a korábbiaktól eltérően az ünnepélyes alakuló ülést megelőzően átadták megbízó levelüket az új testületi tagoknak. Már az indulás is szolgált új elemmel, mert nem emlékszem arra, hogy a korábbi huszonöt év során egy képviselő is hiányzott volna a mandátum átvételekor. Ezúttal két nagyon elfoglalt (fontos) ember is távol maradt a beiktatási aktustól, ami rossz ómen. Korábbi jegyzeteimben már említettem, hogy a 2010-2014-es ciklusban, korábban soha nem tapasztalt hanyagság ütötte fel a fejét, mert oly mértékben megnövekedtek a képviselői hiányzások, hogy több esetben elmaradt a bizottsági, ill. testületi ülés.

Nem gond, ha netán sok funkcióval bíró nagyon elfoglalt emberek nyerik el a választók bizalmát, de mi a fészkes fenének vállal közéleti szerepet az olyan, aki nem képes eleget tenni a képviselőséggel járó kötelezettségeinek?

A hiányzásokból eredően okkal feltételezhető, hogy az előterjesztések kellő tanulmányozására sem juthat ideje az ilyen képviselőnek, hát még az esetlegesen szükséges egyéb informálódásra.

Mi várható a történtek után? Az közismert, hogy a városlakók többsége (53%-a) ahogy az ország sok településén szintén, sajátosan értelmezve a demokráciát távol maradt az urnáktól, s bármennyire is kívánatos volna, már sohasem lesz 98%-os részvételi arány, mint a Kádár éra „kötelező” korszakában. Az viszont egyértelmű, hogy a távolmaradók elveszítik azon jogukat, hogy a ciklus során bármilyen oknál (szemétdíj, vízdíj, távhő díj, iparűzési adó, stb.) fogva elégedetlenek lehessenek, ill. annak hangot adjanak. Zakson, mondhatja erre bármelyik „tüntető”, de akkor ne Tessenek áhítozni semmiféle korszakváltásra, valódi rendszerváltásra és legitim országos, megyei, vagy települési vezetésre, mert a nyertesek továbbra is csupán a választásra jogosultak 10-27%-ának támogatásával képviselik a lakosság 100%-át.

Ki ma a legpesszimistább? A tájékozott optimista, mondja a legfrissebb pesti szólás! Nos, szerencsére Nagyatádon ebből van a legkevesebb, de ez nem ad okot a derűlátásra a tájékozatlanoknak sem.

A korábbi jegyzetemben röviden felvázolt buktát követően a vesztes kormányzópárt hajójáról várhatóan nem csak a patkányok fognak leszállni, annak ellenére, hogy a hajó csak léket kapott, de nem süllyedt el. A kapitány az ünneplő időszak ellenére dicséretre ugyan nem, de dorgálásra (netán jogos elmarasztalásra) annál inkább számíthat.

A hajólegénység létszámának csökkenésével, s kormányos váltással is számolhatnak a megfogyatkozott szimpatizánsok, s körzetünk KDNP-s képviselőjére komoly tehertételként hárul majd, hogy elegendő lelket leheljen a kudarctól leeresztett helyi FIDESZ szervezetbe.

A korszakváltó kulcs elvesztése ellenére sem kizárt azonban egy újabb paktum, természetesen már egészen más feltételekkel, melyet ezúttal a többségbe került polgármester diktál. Lehet, hogy nem is lesz titkos, nem is foglalják írásba, s több mint valószínű, hogy a „beavatottak” létszáma is erősen csökken. Várhatóan nem lesz alpolgármesteri és bizottsági létszámcsökkentés, és változatlan marad a felesleges (de jól fizetett) alelnökök száma is. A szembetűnő változás csupán annyi lesz, hogy a pozíciók zömét ezúttal a gesztenyések fogják betölteni. Büntibe mennek a korábbi akadékoskodók, kekeckedők, s további „jutalmazásra” számíthatnak a kollaboránsok.

Az alázás mértéke nagyban függ az esetleges fentről jövő ultimátumoktól, de illúziói ne legyenek az öntudatos szavazóknak sem, mert az „Együtt tovább Nagyatádért” helyett továbbra is a zsákmányszerzés lesz a legfőbb cél.

Ezzel együtt kecsegtető, de gondterhelt időszak vár új testületünkre, mivel a település lakói nem fogadták meg a kormánypárti intelmeket. Jár majd a bőséggel érkező uniós keretekből Nagyatádnak is, csak az a kérdés, hogy JUT is e belőle? Mert ugye a pályázatokhoz önrész is szükségeltetik, aminek híján van a településünk, viszont a hitelek felvételéhez kormányzati engedély kell. A fennálló törvény értelmében változatlanul „nullás” költségvetést kellene készíteni, de ahogy tavaly sem, úgy várhatóan idén sem fog sikerül az alaposan megkurtított intézményi struktúra ellenére. A polgármesteri vetélkedőben alul maradt kormánypárti jelölt megkapja majd a „magas labdát” (de valószínű már nem alpolgármesterként), aztán a ciklus végén várhatóan elviheti a balhét az esetlegesen elmaradó fejlesztésekért. Lehet, hogy másképp lesz, de hát időnként a meteorológusok is tévednek. 

Napsütésre vágyunk, s bár nem felhőtlenek a kilátások, azért Hajrá Nagyatád!

A Kakasban „ünnepelve” várta a választási eredményeket tegnap a helyi korszakváltó szervezet. Bár nem láthattuk mivel tuningolták, de a média jóvoltából érzékelhettük az emelkedett csapathangulatot, amely csak az eredmények befutásáig tarthatott. Akkor az italok mellé kéretlenül felszolgálták a buktát, amelyből bizonyára volt elég túrós is és lekváros is, de legfőképpen narancsos. De ne siessük el a dolgot, térjünk vissza egy pillanatra a kezdetekhez.

A 2010. évi választást követően történelmi pillanat részeseként ragadhatta volna meg az alkalmat a két évtized után többségbe került polgári oldal. A korábbi küzdelmekből kimaradva, de a győztesnek járó lehetőséggel élve véghezvihette volna az általa fennen hirdetett korszakváltást. Aki netán nem emlékszik; „fogjunk össze, legyünk határozottak, védjük meg magunkat és október 3-án zárjuk le a nagyatádiaknak egyre több kárt okozó Ormai-korszakot”.

A többséggel együtt ölébe hullott kulccsal valóban lezárhatták volna a kifogásolt korszakot, de kampányígéretükről elfeledkezve inkább mutyi szagú elvtelen titkos paktumot kötve (egy nekünk-egy nektek) pecsenyesütéshez fogtak. Emelt díjazású helyi és állami státuszok, állami hektárok, nemzeti trafikok, vissza nem térítendő állami támogatás, stb. volt a kiérdemelt zsákmány a jól végzett munka jutalmául.

A ciklus során aztán bakterként többször is jelezni próbáltam hol rovásírással, hol latinul, időnként ómagyarul, de valamiért nem igazán sikerült megértetni mondanivalómat. Sokáig nem értettem a reklamáló olvasókat, de mára világossá vált, hogy elmulasztottam használni a gondolat átvivő kézi-készüléket. Természetesen a leadott jelzéseim nélkül is észlelhető volt, hogy a narancssárga vonatról egyre többen szálnak le, mivel a szerelvény nem mindig a jó irányba halad.

A mozdonyvezető és kalauza azonban rá se rántott az intelmekre, és a végállomásra befutáskor (a vasárnapi választáson!) bizony elveszítették a korszakzáró kulcsot. Somogyban a hasonló kaliberű szomszéd várakra tekintettel Nagyatád KDNP-FIDESZ (a helycsere nem téves) szervezete produkálta a leggyengébb kormánypárti eredményt, de nem lepődnék meg, ha ezt nem ismernék be, s önmaguk helyett másban keresve a hibát, kreálnának felelős bűnbakot mentségükre.

Ahogy ez a TV-ben látható volt, a „váltókezelőt” nem rázta meg különösképpen a remélttől jóval elmaradó eredmény, hiszen a lista és a Pista a gyümölcsöző együttműködés reményében biztosítja a paktum prolongálását. Ha nem, abból nagy „baj” lehet!

A megosztott és szétzilált KDNP-FIDESZ csapat mandátumokat veszítve ezúttal már a ciklus induláskor alárendelt szerepre kárhoztatott. A kampány finisében a reméltnél jóval csekélyebb mértékben emelte az ÁSZ-nak hirdetett jelölt ázsióját a miniszterelnök presztízsnövelésnek szánt villámlátogatása, s a szavazási kedv mérséklődése sem a kormánypárt malmára hajtotta a vizet. Ehhez hozzájött a baloldali paktum (nem indítottak polgármester jelöltet), valamint a harakirihez sajátkezüleg gyártott ellenjelölt (a leendő BŰNBAK!!!), továbbá a magasabb politikai szempontokat érvényesítő egyéni és szűk csoportérdekek. Aki most megint azt hiszi, hogy összeesküvés elméleteket gyártok, azt ki kell, hogy ábrándítsam. A történtek nem a véletlenek műve, de ha volna corpus delictim s kijátszanám, se hinnék el sokan, amint azt a közelmúlt eseményei is igazolták. „Tetszettek volna forradalmat csinálni” jutnak eszembe néhai miniszterelnökünk elhíresült szavai, de ugyan kik és miért álltak volna ki a barikádra, mikor már régen nem a láncokról van szó.

A korszakváltás, mint már annyiszor ezúttal is elmaradt, s Nagyatád menetelhet tovább a Lenini (pardon, Ormai) úton.

A MI PISTÁNK régi-új igéit már ismét megerősödött csapata hirdeti, miszerint „Sej, szellők fényes szellők, fújjátok fújjátok- ……”! Azt, hogy mit szólnak, ehhez odafenn a vezérkarban még nem tudhatjuk, mert hiszen miniszterelnökünk üzenete és parlamenti képviselőnk többször elhangzott intelme szerint: „a 2014-2020-as Európai Uniós ciklus alatt sem engedhetjük meg magunknak, hogy ne kormánypárti polgármestert és képviselőket válasszunk”. Ez eddig városunkban süket fülekre talált, de talán az alvezéri és elnöki posztokkal még lehet kissé korrigálni. Ha az előző ciklusban működött, a ”győztes” józan belátásával ezután is működhet, mert ugyebár „EGYÜTT, TOVÁBB-NAGYATÁDÉRT”!

Végezetül mielőtt zárnám soraimat az elfogyasztott „túros” buktám után szeretném megköszönni annak az ismeretlen alig több mint három tucat szavazónak a 2. számú választókörzetben, hogy nem csak olvasták, de értették (s nem félre, mint néhányan) korábbi mondandóimat. Ha netán az egykori „három testőr” korábbi tevékenységére emlékezve jutottam eszükbe, azt is köszönettel vettem. Sportember lévén sok-sok versenyen edződtem, s megtanultam méltósággal viselni a vereséget, de álltam annyit a győzelmi dobogón is, ami elegendő motivációt ad a további küzdelmekhez.

Lehet, hogy a kritikai észrevételeknek megfelelően időnként valóban nem közérthetően (virágnyelven), vagy félreérthetően fogalmazok, de az elmúlt években kifejtett észrevételeimet, véleményeimet, javaslataimat nem egyszer igazolta az élet, vagy remélhetően a nem is olyan távoli jövőben fogja visszaigazolni.

A hétről-hétre növekvő érdeklődők, ill. olvasók száma bizonyítja számomra, hogy van igény a nem szidolozott helyi érdekű közéleti információkra, véleményekre.

Bár négy éve tartó „tudósításaim” egyeseknek nem nyerte el a tetszését, de nem is szimpátiájuk, ill. kegyeik keresése, elnyerése a kitűzött cél.   

A választási kampány hajrájában polgármester jelölti „VITÁT” kezdeményezett örökös polgármesterünk, szeretett MI PISTÁNK. A vita a helyi televízió szorgalmazása ellenére valamilyen oknál (okoknál?) fogva a kezdeményező igen nagy bánatára elmaradt, s e szomorú hírt a hoppon maradt jelölt szükségesnek tartotta sértődötten világgá kürtölni tegnapi ciklusértékelő, illetve programismertető televíziós szereplése bevezetőjeként.

Az ellenjelöltek távolmaradásának, „megfutamodásának” (sugallja a panaszos) okát talán majd egyszer megtudhatjuk, de az is lehet, hogy nyolcvan évre titkosítva, így csak esetleg unokáink hallhatják, olvashatják, ha egyszer netán a titkosítást feloldják.

Értem én a Cicerónkat, hiszen egykoron a pártbizottságon apparatcsikként szocializálódva ékesszóló komisszárnak és csalhatatlan polihisztornak képezték, s az elmúlt két évtizedben élesre köszörülhette nyelvét a sok-sok hallgatag szervilis képviselővel folytatott egyoldalú vitában. Bizonyára szívesen csillogtatta volna az öt ciklus során összegyűlt tapasztalatait, ismereteit a leváltására készülő jelölteknek, s szerette volna ámulatba ejteni fogyatkozó szimpatizánsait, hogy lám micsoda tájékozatlan, tapasztalatlan „zöldfülűek” ácsingóznak az ő régóta kiérdemelt, s kizárólag neki járó pozíciójára. Bár már sohasem tudjuk meg mi lett volna, ha a két ellenjelölt kiáll a pástra, de abban biztos vagyok, hogy ékesszóló vitézünk nem nyert volna meg minden asszót, s bizonyára elkelt volna mellé egy asszisztens, aki összesíti a bekapott tustalálatokat.

Mert miről is vitázott volna az elmúlt évek során ellenvéleményt nem tűrő, pro és kontra érveket ütköztető párbeszédre nem hajlandó, elvtelen alkukat kötő, csúsztató, mutyizó polgármester?

Arról, hogy az éveken át takargatott és elhallgatott adósság állomány valójában nem is létezett, s bagatell összeg, amit a kormány végül is átvállalt?

Arról, hogy a felhalmozott többmilliárdos kötelezettség állománnyal akkor is megbirkózott volna a város, ha a regnáló kormány a ciklus során nem konszolidálja az önkormányzatot?

Arról, hogy igen is jó ötlet és döntés volt a kórház egy milliárdba került „ideiglenes” privatizációja, amivel jól járt a város, az intézmény dolgozói, netán az ötletgazda polgármester és asszisztense?

Arról, hogy jó ötlet volt simán átvenni és elfelejteni a kivitelező 300 milliós „tartozását”, mellőzni a pert, majd presszióra nyögve nyelve elindítani, szüneteltetni, sok pénzért feleslegesen szakértőket fogadni?

Arról, hogy a szerződési kötelezettségtől eltérően mire költötte az önkormányzat a vízi közmű koncessziós díját?

Arról, hogy milyen szerencsés volt a művelődési ház felújításának gondatlanul (vagy tudatosan?) kiválasztott kivitelezőivel szerződni? Arról, hogy miért az alpolgármester munkáltatója, a polgármester házának kivitelezője nyerte a pályázatot?

Arról, hogy milyen sikeres volt az önkormányzat tulajdonát képező korábban Fontana (ma Park) Hotel, ill. étterem üzemeltetésbe adása?

Arról, hogy milyen sikeresen megvezették a választókat a kulisszák mögötti ciklus eleji paktummal?

Arról, hogy pozíciója megőrzéséért miként árulta el alelnökként mentorát a megyei közgyűlésben?

Arról, hogy miként csapta be a városlakókat a hulladékkezelő szolgáltatóval folytatott vérlázító „mutyival”?

Sorolhatnám napestig a ciklus „sikereit”, de ízelítőnek talán ennyi is elég, hiszen elégedett polgármesterünk majd félóráig fényezte a sikeres ciklust, melynek során tovább „néptelenedett” Nagyatád.

Igen, sok beruházás valósult meg városunkban, s újabbak állnak előkészület alatt, s lehetőség kihasználó volt ugyan az önkormányzat (s bár ez itt nem a reklám helye), de valójában: „Ez a műsor nem jöhetett volna létre, ha nincs az új KORMÁNY”!

Amint már írtam, dübörög a kampány, rotyog a pörkölt a „körzeti” kondérokban, s szól a nóta ilyen-olyan szervezésben elsősorban a szép korúaknak, hiszen az ő szavazatuk az mely realizálható és megvásárolható. Nagy becsben vannak ilyenkor a nyugdíjas lakók (szavazók), mint évente egyszer nőnapon a gyengébbik nem, s ha virágra már nem is telik (néhány szegfű még akad), a „pártos” banzáj nem maradhat el.

A szórólapok nem fukarkodnak („ki ígér szebbet, jobbat vetélkedő”) az ígéretekkel, s a jelöltek igyekeznek egymásra licitálva Kánaánt vizionálni választóiknak, az újabban öt esztendőre szóló mandátum (képviselői megbízás!) elnyerése érdekében. Aztán ha megvan a mandátum, fertőző betegség gyanánt lecsap a „kiválasztottakra” az amnézia. Többségük sec perc alatt elfelejti kik, és miért szavazták be ŐKELMÉKET a különböző vezető testületekbe.

Megválasztása után csinálhat bármit, a produkciója megkérdőjelezhetetlen, leváltására, visszahívására nincsen lehetőség, s csak öt év múlva lesz alkalom a bizonyítvány átadására.

A visszahívhatóság intézményesítése a demokrácia letéteményese lenne, már ha létezne! A képviselő azonban jelenleg nem visszahívható, s gyakorlatilag mandátuma ideje alatt nem lehet őt leváltani, visszahívni.

A képviselő jelöltek többségét különböző pártok delegálják, de a megválasztott jelöltjeik többnyire inkább csak pártoskodnak, megosztják, és nem képviselik a település lakosait.

A képviselő megválasztását megelőző véleménye eltérővé válhat a választások után a választókétól. Ennek több oka van. A közvetett demokrácia célja a választók akaratának közvetítése lenne. Mi történik helyette? Nos, előbb tisztázni kellene végre, hogy kié a képviselő? A párté, vagy a lakóké?

Az köztudott, hogy a párt rendelkezési joga vitathatatlan a választók által beszavazott személy felett. A képviselőt kizárhatja a párt ilyen-olyan indokkal (lásd 2010. évi nagyatádi eset), mondjuk a képviselő eltér a párt irányvonalától, de a képviselőnek nincs joga védekezésében tolmácsolni, hogy a pártja tért el az eredeti irányvonaltól.

A képviselőséget nem megélhetési célból (ahogy az Nagyatádon is történik), hanem elhivatottságból kellene vállalniuk a jelölteknek, de a vezérlőelv többnyire a pártpolitikai elvárások, egyéni és szűk csoportérdekek közvetítése, illetve érvényesítése miatt gyakran vakvágányra téved. Egy párt hálójába és függőségébe került jelölt illetve képviselő saját érdekében is kiszolgáltatottá válik, s alkalmazkodásával igyekszik kikerülni a kedvezőtlen döntéseket, s legfőbb törekvésévé a pártnak való megfelelés, valamint pozíciója megőrzése (illetve újak megszerzése) válik. Megbízatása idején a választók által beszavazott képviselőt az elnyert mandátumától pártja sem foszthatja meg, mivel az előre aláírt biankó nyilatkozat sem jogszerű, ergo betartása mellőzhető (pl. MI PISTÁNK-SOMOGYÉRT E.). Viszont ha a képviselő láthatóan nem úgy táncol, ahogy a delegálója fütyül, úgy a következő ciklusra nincs jelölés, nincs listás hely, nincs polgármesteri, alpolgármesteri, elnöki illetve alelnöki pozíció.

Néhány évvel ezelőtt (a zöldek részéről) volt már olyan törvényjavaslati kezdeményezés, hogy a képviselő amennyiben olyan erkölcsi, jogi, vagyoni szituációba keveredik, hogy választói többségének meglátása szerint méltatlanná válik hivatása ellátására, legyen visszahívható, de a javaslat nem kerülhetett napirendre, mivel egyáltalán nem nyerte el a döntéshozók tetszését.

Bár a mai jelöltek is ígérik a jövőbeni rendszeres konzultációkat a választókkal, az eddigi gyakorlat szerint ez többnyire a választási kampány jelentéktelen fórumaira korlátozódik. Az esetlegesen kijelölt szűk körű szimpatizáns csoportokkal tartott „összetartási teszt” nem tekinthető párbeszédnek, s az eddigi egyetlen hivatalos (törvényben előírt) konzultációs fórum, a közmeghallgatás intézménye is szép lassan „kimúlt”.

A körülményekre tekintettel az alábbi (nem titkos) paktumot ajánlom, mint BJ. a címben jelölt JKM (Jókai-Kiszely-Mártírok utca) választóinak!

Esetleges megválasztásom esetén, amennyiben a ciklus során a 2. számú választási körzet szavazói úgy ítélik, hogy képviselői tevékenységemmel a fenti okok valamelyike miatt elégedetlenek, s ezt az október 12-i szavazáson részt vettek 50+1%-a a nyilatkozatával (név, lakcím, aláírás) igazolja, úgy mandátumomról önként lemondok!

Hullanak a szórólapok, virítanak a plakátok és „vigadnak” a választókörzeti szimpatizánsok az ilyen-olyan (Hunyadi, Jókai, Vasúton-túli, stb.) napon. Gázra léptek a helyi pártcsapatok, s hipp-hopp, eltűnt a ciklus során fennen hirdetett (és paktumban rögzített), de valójában sosem volt városvezetési egység.

A FIDESZ lemondott Nagyatádról illetve a nagyatádi korszakváltásról, mivel a 2010. évi kudarcot elfelejtve ismét az alulmaradt polgármester jelöltjét indítja reménytelen küzdelemre. Ezt követően „likvidálja” potenciális jelöltjét, s megteremti saját ellenfelét.

Ezen benyomásomat erősíti a ma délutáni esemény, melynek során miniszterelnökünk átutaztában településünkön egy pillanatra ugyan megállt egy szalagátvágásra a városszélen, de szóra sem méltatta „fórumra” éhes helyi híveit. Tetejében még városunk polgármesterét is megalázta azzal, hogy nem biztosított számára helyet és ollót a szalagátvágáshoz, s nem invitálta a fehér asztalhoz sem. Igaz, ez nem az elnök dolga, ezért a protokoll főnökének súgom. Október 12-ig még a MI PISTÁNK a polgármester, s ahogy az újabb paktum kezdeményeket vizslatom, lehet, hogy azt követően is(?).

Legyen bár magán vállalkozás az avatandás tárgya, s lehet a helységnévtáblán kívül az a tanműhely, de közigazgatásilag Nagyatádhoz tartozik, ide fizet adót a tulajdonos, a korábbi nexusokról nem is beszélve. A ciklus elején kötött paktum kimondottan tiltotta a polgármester ilyetén negligálását, lejáratását. Lehet, hogy az a kampányra tekintettel már nem érvényes, de ez nem csak a polgármesterrel szemben tiszteletlenség, hanem a rászavazó városlakókkal szemben is. Nem akadt a helyi képviselők között egyetlen „józan” sem, vagy a helyi KDNP presztízse tényleg a nullával egyenlő?

A MI PISTÁNK új paktuma (fejben) már készülőben, s csak a választók húzhatják keresztül idő előtt vizionált új csapatának létrejöttét. Előbb, vagy utóbb, de összenő, ami összetartozik, hiszen a kormánypárt legnagyobb ellenzékének helyi szervezete már ismét „lepaktált” a polgármesterrel, s hogy egy fővel se mérsékelje szavazóbázisát, nem indít saját polgármester jelöltet. Mi több, holnap délután a Jókai lakótelepen egy időben, s egy helyen győzködik a 2. számú választókörzet lakóit, hogy miként tovább a „LENINI” úton.

Recsegnek a kopott és lejárt bakelit lemezek. Hirdetik széltében hosszában, hogy mi mindent produkálnak a jövőben a jelöltek, ha rájuk szavaznak. Ismétlődnek a sok éve újra és újra elhangzó, de meg nem valósult ígéretek, s vannak új kecsegtető és reálisnak tűnő mézesmadzagok is, de a realitások talaján maradva nem árt elővenni a korábbi „puhításokhoz” igénybe vett szórólapokat, újságokat, híradó felvételeket.

Mit is mond a gesztenyések kedvence? „A hatalom abban rejlik, hogy az emberi lelkeket darabokra tépjük, s aztán olyan új alakba rakjuk össze, amilyenbe akarjuk”

Szeptember 12.-én közreadott jegyzetem, a márciusban már megjelent írásom felmelegítése volt, s kiderült, hogy korábban a kívánatosnál kevesebben olvasták, mert bizony nagyon sokan „rácsodálkoztak a történtekre”.

Természetesen ebben az is közrejátszott, hogy ezúttal szórólapon is közreadtam a prolongált digitális jegyzetet. Mivel szándékom szerint a „tájékoztató” csak a 2. számú választókörzetben jutott el a lakótársakhoz, ezért több körzetből is kaptam „megrovást” az alkalmi diszkriminációért. A 2. körzeten felüli többlet kiosztása csak olaj volt a tűzre, mert még több reklamációt kaptam, de mivel kifogyott a készletem, ezúton kérek elnézést minden „panaszostól”. A jegyzeteken feltüntetett blog cím hatásának betudhatóan a látogatottságot mérő grafikon időnként az egekbe szökött, ami jelentős érdeklődésnövekedést mutat. Tapasztalataim szerint a szép korúak körében sajnos még mindig alacsony szintű az internet használat, s igen magas az alulinformáltság. Ezért is „manipulálható” könnyen a lakosság többsége.

Tekintettel arra, hogy különösebb reakciót a márciusi megjelenést követően nem tapasztaltam, ezért nem csodálkoztam, hogy elmaradt Honecker, Brezsnyev elvtárs csókosai valamelyikének nyilvános reagálása. Nem úgy kritikus kommentezőm (alias, vörös posztó) reagálása, aki már márciusban is a lecsóba csapva, a gyakori virágnyelven fogalmazásomat megunva, nevén nevezte a GYEREKET, s ez alkalommal is kivágta a rezet. Az érintetteknél pedig a BIZTOSÍTÉKOT.

Bizonyára sokan emlékeznek még az unalmasnak ítélt iskolai órák alatt „koordinátás” kockás papíron egymás között játszott hajócsatára. Lehet, hogy az elnevezés nem stimmel, mert rosszul emlékszem, vagy időközben átnevezték, de a lényeg, hogy az ismeretlen „kockák”-ban különböző formában és nagyságban elrejtett egymás hajóhadát „lövésekkel” kellett eltalálni, illetve elsüllyeszteni.

Nos, a legutóbbi blog jegyzeteimet követően megjelent kommentek megszólalásra ingereltek néhány a jegyzetekben egy szóval sem említett érintettet, „akik mind találva érzik magukat” (Aradszky L.).

A „megsorozott” hajó, ha nem is süllyedt el, azért néhány lövés úgy néz ki csak célba talált.

Az elmúlt évek helyi ügyeiben közvetlenül érintettek közül néhányan meglepő módon hangot adtak nemtetszésüknek (ki személyesen, ki telefonon).

Voltak, akik magyarázkodtak, néhányan mentegetőztek, egyesek pikírt megjegyzéseket tettek, de akadt olyan is, aki sok év után végre tiszta vizet tudott önteni a poharába.

Ő egy volt a sok-sok MI PISTÁNK által megvezetettek közül, de a hosszú pereskedés után kivívott igazsága, (mint több más esetben is) nem kapott kellő publicitást, s így maradt rajta az indokolatlanul rásütött bélyeg.

Mivel kézzel fogható információ alapján reagálok ügyekre, eseményekre, ezért előfordulhat, hogy eddig számomra ismeretlen dokumentumok utólag megfordíthatják a leányzó fekvését. Ha viszont időben áll elő valaki a farbával, akkor megelőzhető egy ügy téves megítélése és megvilágításba helyezése, de azért az érintettől ezúton ismételten is elnézést kérek. Számára persze ez sovány vigasz, mivel akik erkölcsileg, anyagilag „megtépázták” soha nem fogják elismerni tévedéseiket, s soha nem fogják megkövetni.

„Fecseg a felszín, hallgat a mély” (József A.), vagyis a kommentező által megnevezett igazi haszonlesők (pardon: „kedvezményezettek”) továbbra is hallgatnak. Ez eddig érthetetlen volt, de a titkos paktum napvilágra kerülésével mindenki számára érthető, miért takargatják továbbra is egymás szennyesét az érintett városatyák. Természetesen szűk körben, elvarázsolt szimpatizánsok gyűrűjében folyik a magyarázkodás, mentegetőzés, hogy hazugság, rágalom a tájékoztatók minden sora, s a naiv polgár el is hiszi anélkül, hogy egy kicsit utána járna a történteknek. Csak az értékteremtő éveket hallja, a települést romboló, erodáló tevékenység felett szemet huny, még ha saját bőrén is érzi annak hatásait.

Na, ezt használja ki ciklusok óta a vörösből gesztenye burokba bujtatott, zsákmányszerzésre szakosodott ál civil szervezet, élén a polgármesterrel, akinek ahogy Orwell mondta: „ A hatalom nem eszköz, a hatalom cél”.

Mára már bizonyára minden postaládában landolt egy-egy szórólap a várost vezető csapatok, illetve képviselőik régi-új jelmondatával. Az esetlegesen lemaradtaknak idézem;

„EGYÜTT TOVÁBB NAGYATÁDÉRT”,           illetve „BÍZZON A FIDESZBEN, CSAK A FIDESZ”

Az éltesebb választópolgárok mellett az ifjabb szavazópolgárok közül is hallhattak már néhányan az elhíresült Rózsadombi paktumról, a magyarországi rendszerváltás elsikkasztásának egyik meghatározó tényezőjéről.

Az 1989 márciusában, titokban megkötött megállapodásról a kilencvenes évek elején már lehetett hallani, s többek között Lakatos Pál újságíró (a rádiós Vasárnapi Újság felelős szerkesztője) írásában is közreadta a 20 pontos megállapodást, melynek értelmében a szocialista elit átmenthette pozícióit az új rendszerbe.

Az átalakulásnak titulált korrupt világról, a nemzeti vagyon ”lenyúlásáról” rántotta le a leplet a paktum nyilvánosságra hozása, s bár máig tagadják létezését, ill. valódiságát, az elmúlt negyedszázad történései alapján ki-ki eldöntheti magában, mi lehet az igazság.

A kétoldalú „szerződés” dokumentumának aláírói listája is figyelemre méltó, ezért aki számára ismeretlen a történet, s felkeltettem kíváncsiságát, az interneten a címszó alatt bőséges irodalomból tájékozódhat.

Bevezetőnek ennyi talán elég is, hisz mind a Rózsadomb, mind Lakatos Pál messze van Nagyatádtól, s 1989 is távol van a 2010-ben megesett helyi történetünktől, amit készséggel osztok meg, a választás előtt tájékozódni szándékozó polgártársaimmal.

Bár maholnap ismét a szavazóurnákhoz járulunk tekintettel, hogy lejár a „rendszerváltás” utáni hatodik kormányzati ciklus is, melynek kezdete azért nem olyan rég volt, hogy ne emlékezhetnénk rá.

Négy évvel ezelőtt a zászló, mint mindenütt az országban, Nagyatádon is a FIDESZ-nek állt. Azt nem tudni, hogy a semmiből előbukkant „új” demokraták hol voltak korábban, amikor az ég zengett, s nem volt népszerű narancsosnak lenni, de a lényeg, hogy a KDNP-s párttagok civil bagázsból verbuvált katonákkal sec perc alatt aljas módon (hamis állításokkal) megfúrták a korábbi FIDESZ zongoracipelő csapatát, s törvénytelen módon átvették a győzelem diadalkapujában álló szervezetet. Fittyet hánytak a Fővárosi Bíróság és az Ítélőtábla által hozott, a törvénytelen FIDESZ alapszervezeti feloszlatást kimondó ítéletekre, s mint, aki jól végezte dolgát, illegitim módon beültek a képviselő-testületbe.

A kampány során a szavazókat félrevezetve hangzatos szórólapokon felszólították a regnáló polgármestert; „azonnal állítsa le a nagyatádi polgárok vagyonának elkótyavetyélését! Megbízatása közeli lejártáig ne okozzon több kárt a nagyatádiaknak! Mi megvédjük Nagyatádot! Választások után azonnal hozzálátunk a nagyatádiak vagyonának visszaszerzéséhez. Ki fogjuk vizsgálni az eladásokat, és amennyiben törvénytelenséget tapasztalunk, úgy azonnal megtesszük a szükséges jogi lépéseket a felelősség felderítése érdekében. Védjük meg magunkat és október 3-án zárjuk le a nagyatádiaknak egyre több kárt okozó Ormai korszakot.”

Az ismételten rajtvonalra álló polgármester jelölt (alpolgármester) anno 2010-ben meghirdetett programja így szólt, hogy; „be kell indítani a város gazdaságát, célom a helyi adók felülvizsgálata, a munkahely teremtő vállalkozásoknak pedig adócsökkentés biztosítása. A kórház a nagyatádiaké, és az ő egészségük a legfontosabb. Mindent el fogok követni, hogy még gondolatban se merülhessen fel a város polgárainak hátrányt okozó átalakítás. Pazarlás, a közös vagyon felélése folyt, s néhányan ugyan jól jártak, de a többségnek még a véleményére sem volt kíváncsi senki. Teljes változásra van szükség. Határozott szándékom, hogy – kaposvári példára ingyenessé tegyem a városon belüli közlekedést a kismamák számára, a gyermek megszületésekor minden család kapjon tízezer forint egyszeri támogatást, de ki szeretném szélesíteni az elsősök tankönyvtámogatását is. Tervezem a Nagyatád Kártya bevezetését. Én ugyanis arra vállalkoztam, hogy véghezviszem, amit a nagyatádiak akarnak. Őket képviselem”.

A körülmények kellő ismeretében megfogalmazott szép tervekről, nemes gondolatokról a meghirdetőik is tudták, hogy, annyit érnek, amennyi megvalósul belőlük. Ennek ellenére a tényleges változtatások helyett fennen hirdették; „Új szelek fújnak a testület háza táján, mert az eddigi gyakorlattól eltérően nincs helye a személyeskedésig fajuló vitáknak, az öt-tízórás üléseknek. A jövőben a konstruktív együttműködésre törekedve jobbító szándékkal igyekszünk munkánkat végezni” (Dr. Orbán Csaba FIDESZ elnök).

Mit tesz Isten, ezen utóbbi ugyan csak nemes cél érdekében a „polgári frakció” sebtében asztalhoz invitálta a korábban leváltani szándékolt polgármestert és csapatát (Nagyatádért Egyesület), hogy rózsadombi mintára megalkossa a békés átmenetre szolgáló (gesztenyés-narancsos?) „RINYAMENTI PAKTUMOT”.

Bármilyen hihetetlenül hangzik, a kissé megkésett hír a postaládámban landolt (hitelesnek tűnő) dokumentum, a 2010. október 14-i és 27-i képviselő-testületi ülés jegyzőkönyvében foglaltak, valamint az elmúlt négy esztendő történései szerint is úgy néz ki igaz.

Aki figyelemmel kísérte az ötödik kormányzati ciklust, az emlékezhet mi mindenért emelt szót a polgári oldalt alkotó egykori „három testőr”. A kórház privatizációtól az előnytelen hulladékszállítási szerződésig, a vízi közmű koncessziós díj felélésétől a polgármester indokolatlan szabadságmegváltásáig, a mértéktelen hitelfelvételtől a szabálytalan rekonstrukciókig, mind hiába, mivel a MI PISTÁNK többségben volt szervilis holdudvara, minden esetben biztosította szavazatával a városvezető akaratának érvényesülését.

A hatodik ciklusban (2010-ben) végre többségbe került polgári oldal a helyzeti előnyének kihasználása helyett, hozzálátott a közös „pecsenyesütéshez”, és KGST módon (kölcsönös előnyök elve alapján) nem firtatták egymás „zsákmányszerzési” törekvéseit.

Ehhez szolgálhatott alapul a szűk körben, zárt ajtók mögött titokban megköthetett „Ormai-Dr. Orbán Cs.” paktum, amihez a „csapattagok” mellett hallgatólag az országgyűlési képviselők (KDNP) is asszisztálhattak. Minden esetre az elmúlt ciklus eseményei és történései ennek valószínűségét nagyban igazolták.

Ahogy az ATV és a Hír TV sem propagálta a Rózsadombi paktumot, úgy sem a helyi OTV. sem a Somogy TV. nem adhatta közre, miben állapodott meg testületileg a kulisszák mögött a „korszakváltást” hirdető helyi FIDESZ.

Hiánypótlásként ezért nézzük (a teljesség igénye nélkül!) miben is egyezhetett meg 2010-2014 közötti időszakra a háttérben, a konstruktív együttműködésre törekvő, Ormai korszakot lezáró új, de az alapszervezeti feloszlatásban leszerepelt illegitim polgári frakció.

Megállapodás

Amely létrejött a FIDESZ-KDNP önkormányzati képviselői és Ormai István polgármester, valamint a Nagyatádért Egyesület önkormányzati képviselői között.

A felek kölcsönösen kinyilvánítják azon szándékukat, hogy céljuk a konstruktív, eredményes önkormányzati, képviselő-testületi munka.

Alapvető céljuknak tekintik Nagyatád gazdasági, társadalmi helyzetének javítását, az önkormányzat pozícióinak erősítését, a közösen kitűzött feladatok megvalósítását.

A célok megvalósításának érdekében

Nagyatád Város Önkormányzati képviselő-testülete megalakulásakor:

Az Önkormányzat és Szervei Szervezeti és Működési Szabályzatára olyan javaslatot tesz Ormai István polgármester, hogy biztosítsa:

- két alpolgármester választásának lehetőségét oly módon, hogy az egyik a testület tagjaiból, a másik nem testületi tagként megválasztásra kerülhessen.

- a bizottságok száma és elnevezése ne változzon.

Az alpolgármesterek jelölésére Ormai István polgármester megteszi a személyre szóló javaslatát és

- a képviselő-testület tagjai közül Kárpáti Lászlót jelöli alpolgármesternek,

- nem testületi tagként Dr. Ludas Lászlót jelöli alpolgármesternek.

A képviselő-testület FIDESZ-KDNP önkormányzati képviselői, és a Nagyatádért Egyesület önkormányzati képviselői a titkos szavazás során a két jelöltet megszavazzák.

A felek megállapodnak abban és vállalják, hogy a képviselő-testület bizottságainak tagjait és elnökeit az 1. számú melléklet szerint megválasztják, jelölésüket és megválasztásukat nyílt szavazással, szavazataikkal támogatják. Módosító javaslatot, más jelölést nem tesznek, és nem támogatnak.

Megállapodnak abban, hogy a polgármester és az alpolgármesterek juttatásait, költségtérítéseit a most érvényben lévő, képviselő-testületi határozatokban rögzített mértékben fogadják el.

Megállapodnak, hogy a polgármester számára vonatkozó szabályozás szerint az előző megbízatása lejárta alapján megjáró ki nem vett szabadsága megváltását elfogadják.

A képviselő-testület munkája során

A szerződő felek megállapodnak abban, hogy együttműködésük során:

-kölcsönösen figyelembe veszik egymás szempontjait,

- az önkormányzat, a testület, a polgármester szempontjaiból fontos, érdemi témákról, információkról kölcsönösen tájékoztatják egymást,

A felek minden fontos, lényeges önkormányzati témában egyeztetést tartanak és kölcsönösen megállapodásra törekszenek, így különösen:

- fejlesztési célok meghatározása

- a képviselő-testület hatáskörébe tartozó személyi kérdések,

- kitüntetések, elismerések témakörben

Ormai István polgármester a FIDESZ-KDNP önkormányzati képviselőivel minden lényeges, érdemi testületi döntés előtt egyeztetést, megbeszélést tart, vagy képviselőikkel egyeztet.

A felek a hatékony együttműködés érdekében rendszeres egyeztetéseket tartanak, amelyeken a polgármester és a két alpolgármester, szükség szerint a FIDESZ nagyatádi elnöke és a Nagyatádért Egyesület elnöke vesznek részt.

A megállapodó felek közéleti, politikai, önkormányzati munkájukban kölcsönösen tekintettel vannak egymás szempontjaira, szándékaira.

Tartózkodnak a személyeskedő, lejárató, dehonesztáló megnyilvánulásoktól.

Mindezek vonatkoznak a nyilvánosság előtti, s a médiában – sajtóban történő megnyilatkozásaikra is.

A megállapodó felek vállalják, hogy a választási ciklus ideje alatt az Önkormányzat és Szervei Szervezeti és Működési Szabályzata alpolgármesterekre, bizottsági struktúrára vonatkozó részeit csak mindkét fél egyetértése esetén módosítják (bizottságok száma, létszáma, elnevezése, tisztségviselők).

A bizottsági elnökök, tagok és külső tagok személyében az őket jelölő szervezet egyetértése nélkül nem kezdeményeznek, és nem valósítanak meg változtatást.

A polgármester tevékenységével összefüggésben a FIDESZ-KDNP képviselői, tisztségviselői:

Semmilyen módon nem korlátozzák munkáját,

-          munkavégzésének technikai, tárgyi feltételeit,

-          - időbeosztásának, munkavégzésének és távollétének általa történő ütemezését, beosztását,

-          - semmilyen módon nem korlátozzák, változtatják meg meglévő hatáskörét, kompetenciáit, döntési jogosultságait.

Személye ellen irányuló, személyeskedő, lejárató politikát nem folytatnak, ilyen megnyilvánulásokat nem tesznek sem a testületi munkában, sem a sajtóban, a nyilvánosság előtt.

Javadalmazását, juttatásait nem változtatják meg. A törvényi szabályozás változása esetén, annak lehetőségét alkalmazva a most meg lévő arányokat, összefüggéseket megtartva biztosítják mind bérét, mind pedig juttatásait.

A polgármester együttműködő partnernek tekinti az alpolgármestereket. Rendszeresen tájékoztatja őket a fontos folyamatokról, témákról.

Megbízza őket olyan feladatokkal, amelyek során az önkormányzatot képviselik.

A fentieket a megállapodó felek, a megállapodást aláírók elfogadják, s a leírtakat érvényesítik és betartják.

A megállapodásban foglaltakat bizalmasan kezelik, azokat nem hozzák nyilvánosságra.

Aláírók: Ormai István, Sasvári Tamás, Dr. Orbán Csaba, Kárpáti László, Dr. Ludas László

AKI NEM HISZI, JÁRJON UTÁNA!

Ugye a fentiek után már érthető, hogy kissebségbe került polgármesterként is miért tudta teljesen uralni a helyi politikát, s miért asszisztáltak a szerződő felek a mutyi szagú hulladékkezelési és rekonstrukciós szerződéskötésekhez, megkárosítva a költségvetést, ill. az adófizetőket. A paktum elsődleges célja nyilvánvalóan a pozíciók és a vele járó juttatások megszerzése, ill. megtartása volt. A költségtakarékosság jegyében törvényileg csökkentett testületi létszám ellenére növelték az alpolgármester, és bizottsági alelnökök számát, valamint azok juttatását.

Az ilyen”korszakváltás” táplálja az erkölcsi, politikai, pénzügyi, társadalmi züllést. Hol van az a fennen hirdetett keresztény nemzeti erkölcsi példamutatás, a közösségi érdekek képviseletére felkent képviselőkből?

Csoda e, ezek után, hogy a helyi közérdekű adatokhoz csak perek, ill. bírósági tárgyalások garmadája útján lehet hozzájutni? Elvárható e a testülettől, hogy rákérdezzen a polgármesterre; Mire fel kap több százezres „ajándék” szolgáltatást a nyertes szolgáltatótól? Miért a háza építője nyerte a művelődés házának felújítását is?

Miért nincs eredménye a Bárdos iskolai beruházás jogos kötbér és kárigényének a mai napig, s miért módosították a városlakók kárára a hulladékkezelési szerződést, .....stb.?

Mit várhatunk, mire számíthatunk a történtek után a következő ciklusban?

A városunkban is megjelent poligarhák és korrupciós brókerek növekvő térnyerésére?

Az állam illetve kormánypárt kihelyezett strómanjainak korlátlan, és elvtelen hatalom gyakorlására?

Előző jegyzetemben már taglaltam polgármesterünk eddigi tevékenykedésének produktumait, s a fentiekben megismerhettük kihívója valódi törekvéseit, igazi céljait, melyek köszönő viszonyban sincsenek korábbi ígéreteivel.

Az október 12-i rajtvonalról hárman startolnak!

Nos, TISZTELT POLGÁRTÁRSAK, a helyzet értékelése alapján lehet VÁLASZTANI!

A kampányrajtot követően egykettőre megjelentek a postaládákban a különféle szórólapok. Köztük van a Nagyatádért Egyesület frissített csapatát bemutató kiadvány is, melyen a polgármester tájékoztatja híveit az ismételt ringbe szállásukról.

A rossz nyelvek szerint a kötéllel összefogott jelöltek a főnök parancsára önként indulnak a megmérettetésen. Ha igaz, ha nem, a csapat az alakulás óta többször is „megújult”, aminek igen csak prózai okai vannak. Az újabb tagok is előbb vagy utóbb átlátják vezetőjük valódi céljait, s mint ahogy ő is elhagyta mentorát és csapatát, úgy katonái is más vizekre eveztek. A pótlás egyre nehezebb, de mindenki ismeri a szólást; amíg lószar van veréb is lesz.

Aki nem dobta sebtében a kukába a gesztenyés lapot, az ismét szembesülhetett MI PISTÁNK sok éve hangoztatott kijelentésével: „Nagyatád fejlődéséért, erősödéséért és a nagyatádi emberek boldogulásáért akarok dolgozni”!

Én magam is hiszem, hogy az akaratával semmi baj, de a gyakorlat valahogy többnyire mást mutat.

Ez év márciusi „ÉV értékelő!” jegyzetemben már közreadtam észrevételeimet, s bár több mint ezren cuppantak rá azért még sokan vannak, akik nem olvasták. Így a választások előtt a korábban olvasóknak sem árt egy kis emlékeztető a szavazó fülkébe menet előtt, ezért megismétlem korábbi véleményemet, jegyzetemet.

A „MI PISTÁNK” két évtizedes tündöklése!

A sokak által oly nagyra becsült polgármesterünk minden év és ciklus végén örömódát zeng, hogy mily eredményes időszakot tudhat maga mögött vezetésével a mindenkori képviselő testület, s hogy a kiválóan elvégzett munka eredményéhez nagyban hozzájárultak a város polgárai is. Ennek kifejtését ugyan mindig mellőzte, de bizonyára nem másra, mint a befizetett adókra gondolhatott, mert egyéb „közreműködése” a történésekben a szavazópolgároknak nem igazán volt. Egy-két „öreg rókától” eltekintve a képviselők is csak szemlélői voltak a történéseknek, mert az utóbbi néhány kivételtől (vezetőválasztások) eltekintve, mindig az autokrata polgármesterünk elgondolása, akarata érvényesült. Természetesen minden határozat meghozatalánál a képviselő-testület mögé bújt, mondván, hogy nem ő, hanem a testület döntött így vagy úgy.

Akaratának, elképzeléseinek véghezviteléhez a korábbi négy ciklusa mindegyikében megvolt a szükséges többség, mert egyesületi holdudvarához minden esetben csatlakozott a korábbi párttársai alkotta szocialista frakció. Sajnálatos tény azonban, hogy a jelenlegi ciklus kormányzati többségét is felszalámizta, s továbbra is biztosította akaratának érvényesülését.

A képviselők egy részét mindig „megvásárolta” (ingatlan, munka, státusz, stb.), az alulinformált, tájékozatlan képviselőket pedig egyszerűen lekezelte, vagy semmibe vette. Az önkormányzat működési szabályzatát saját érdekeinek megfelelően kénye kedve szerint módosítgatta, mert a jóváhagyáshoz szükséges szavazati többség mindig rendelkezésére állt. Az önkormányzati szakbizottságok véleményét rendre semmibe vette, ezért az elismert külsős bizottsági tagok az évek során lassan mind „elkoptak”, vagy időközben lemondtak tagságukról. Helyüket saját szervilis csókosaival töltötte fel, de még így is fittyet hány a bizottsági döntésekre, javaslatokra.

Az újabb és újabb ciklusok kezdetén aktuális négy éves városfejlesztési programban, s a mindenkori, de már sok éve érdektelenné vált közmeghallgatásokon ugyan nem ígér toronyórát lánccal, de fűt-fát igen, és azt be is tartja. Legalább is szerinte, mert a lelkes választói csak az elhangzott kiváló teljesítményre figyelnek, az elkövetett bakikat, az elmaradt ígéreteket nem látják, vagy nem akarják észrevenni.

Polgármesterünk bár sok alkalommal nyugtatta azzal a más véleményen lévőket, hogy észrevételeiket beépíti gondolkodásába, de valójában minden felvetést, ellenvéleményt eleresztett a füle mellett, s a maga útját járta. Bizonyára nem hallott még Antiszthenész intelméről, hogy; „Figyeljünk oda ellenségeinkre, mert ők az elsők, akik felfedezik hibáinkat”.

Egy rövid visszatekintés keretében a teljesség igénye nélkül nézzük mit produkált, és mit nem produkált az elmúlt közel két évtizedben a pártbizottságon szocializálódott csalhatatlan polihisztor polgármesterünk;

1. A rendszerváltoztatáskor „pangás éveinek” titulált első ciklust követően a helyi pártbizottság korábbi apparatcsikja a négy éves lapítást követően elérkezettnek látta az időt, hogy átvegye tétovázó elődjétől a marsallbotot és a város élére álljon. Célja elérése érdekében szembefordulva „anyaegyesületével” néhány követőjével kilépett a pártból, s csatlakozott korábbi felső vezetőjéhez, későbbi mentorához. Új köpenybe bújva, a korábbi MSZMP-társak által létrehozott Somogyért Egyesület szatellit szervezeteként megalapította a Nagyatádért Egyesületet, melynek gesztenyés lobogója alatt elnyerte a választáson a polgármesteri tisztséget. Természetesen az alulmaradt korábbi vezetője, lojalitásáról biztosítva csatlakozott (összenő, ami összetartozik) a győzteshez, így biztosítva a korábbi pártállam további befolyását, pozícióját. Ez a későbbi években meg- ismétlődött.

2. Megválasztása alkalmával megállapított tiszteletdíját néhány hónapon belül megemeltette, s az esetleges ellenvetések kivédése céljából helyettesének és a képviselőknek is javasolta a díjmódosítást. Ezzel egy időben élénk privatizációba fogott. Mindent eladott, ha kellett bagóért. Tucatszám értékesítette az önkormányzati lakásokat, kül és belterületi ingatlanokat, nem lakás célú helyiségeket, részvényeket, stb.
3. Aktuális alpolgármestere a tanúsított lojalitásáért „méltányos áron” megvehette a Korányi utcai gyógyszertárt, majd annak muzeális értékű berendezését. Újgazdára lelt a vágóhíd, a kivadári fürdő, a sportbolt, a rövidáru bolt, s a sportpályán lévő családi ház is.
4. A szükségeltetett „gazdasági holdudvar” kialakítása, a kellő támogatási bázis megteremtése érdekében igyekezett a jelöltjeit előnyös helyzetbe hozni. Egységes Önkormányzati kábeltelevíziós hálózat és városi tévé létrehozása, biztonságos és gazdaságos üzemeltetés indokkal első lépésben a városnak ajándékoztatta a kisközösségi kábelhálózatokat, majd a megkapott ajándékot és a teljes tévés piacot privatizáltatta úgy, hogy azt szintén egy kebelbarát vásárolhatta meg hosszú távú és kedvező részletfizetéssel „méltányos” áron. Ezt követően emelhette meg 41%-al a csatornák csomagdíjait, majd évente versengtek a döntéshozók egymással a csomagdíjak emelésére tett javaslataik városvezetőnk általi elismeréséért. Önkormányzatiságunk elsőnnagyberuházása során kebelbarát képviselőtársa kivitelezőként csúszhatott a sportcsarnoki beruházással, mert a rossz minőségű anyagok beépítését, valamint a felmerült akkor sem csekély értékű 44 milliós kötbér elnézését polgármesterünk, s meggyőzött csapata elfogadhatónak ítélte, annak ellenére, hogy annak érvényesítését az akkori törvény is kötelezően előírta.
5. Megválasztása óta szép lassan, de alaposan megfogyatkozott a város mobilizálható ingatlan vagyona, annak ellenére, hogy a mindenkori regnáló kormányok ugyancsak kistafírungozták városunkat az átadott állami ingatlanokkal. A vagyoneladási bevételeket nem különítette el fejlesztésekre, hanem felélte a városüzemeltetés. Az általa emlegetett fejlesztésekből eredő vagyonnövekedés eladhatatlan létesítményelemekből (sportcsarnok, uszoda, látogatóközpont, iskola, stb.) áll, amiből vészhelyzet esetén sem lehet forrást teremteni. A vagyon nagy része egyébként is a felvett hitelek fedezeteként be van/volt terhelve.
6. A várost az évek során a feje búbjáig eladósította, mert a vagyonfelélés mellett a működés biztosításához (sokszor fejlesztésre hivatkozva) felvett hitelek volumene az elmúlt évre már „csődszintre” emelkedett, amitől a regnáló kormány konszolidációja mentette meg településünket (is). Az egykori (2000. előtti) egy-kétszázmilliós kötelezettség állomány az elmúlt évben már a három milliárdhoz közelített, melynek zömétől (kettő milliárd forint) a két ütemben végrehajtott kormányzati adósságátvállalás következtében szabadult meg az önkormányzat, de nem a település lakossága, mint adófizető. Természetesen, ahogy a múlt évi ÁSZ (Állami Számvevőszék) jelentés is érzékelteti, a város csak mentőövet kapott a csődhöz, mert a bevételek továbbra sem elegendőek a település működtetéséhez. Újabb és újabb hitelek felvétele van folyamatban, s jelentős a kifizetetlen számlák összege is. A kötelezően előírt, és benyújtott nullás költségvetés Nagyatádon betarthatatlan.
7. Az adófizető cégek és a népesség csökkenését figyelmen kívül hagyva, az önkormányzati intézményi struktúrát nem módosította a helyzetnek megfelelően. Csökkentés helyett növelte az eltartandó intézmények számát, s a működtetést a „zsákmányhelyek” megőrzése érdekében hitelfelvételekkel biztosította. Mindig tovább nyújtózkodott, mint ameddig a takaró ért, s mindig a kormányokra mutogatott a hiányok okozójaként.
8. A képviselői lojalitások biztosítása érdekében az önkormányzati lakások mellett nem egy alkalommal a szakember ellátás biztosítását segíteni hivatott szolgálati lakásokat is elkótyavetyélte. Például az Erkel F. utca-i ingatlant, melyet a város cégével közpénzen történt szigetelést követően a forgalmi érték töredékéért játszott át magánkézbe, természetesen a képviselő-testület jóváhagyásával.
9. Máig érthetetlen az a rejtélyes érdekeltségi kapcsolat, mely a polgármesterünket a kempingünket bérlő, ill. üzemeltető Castrum Rt-hez fűzi. A bérlő hosszú évek óta bérleti díj csökkentésért, fizetési haladékért, tartozás elengedéséért kilincsel a tulajdonos önkormányzatnál, s soha nem eredménytelenül. Miközben folyamatosan díjhátralékban szenved, az engedmény soha nem marad el, s maholnap a város fog fizetni, hogy a bérlő üzemeltesse a létesítményt.
10. Hasonlóan érthetetlen kapcsolat fűzi városunk első emberét az önkormányzat tulajdonát képező Fontana Hotel üzemeltetőjéhez is. A 17 szobás, konyhával és étteremmel rendelkező 1032m²-es létesítményt bérlő, és üzemeltető Mobil Gastro Service Kft. tulajdonosa hosszú évek óta díjhátralékban szenvedett. Bár időközben csődbe ment, de új céggel ésnévvel MGS Fontana Kft-ként ismét elnyerte polgármesterünk bizalmát, aki újfent megszavaztatta további bérletként a már új cégnek a korábbi 1,7-2 millió Ft+Áfa éves bérleti díjjal szemben immáron 10.000 Ft+Áfa/hó díjért a komplett szálloda/panzió üzemeltetését. Az évek során „elengedett” díjtartozásról, közüzemi számlarendezésről nem is beszélve. Vállalkozó barát politikát hirdetett, de a díjhátralékos helybéli kisvállalkozó telephelybérletét a haladékkérelem ellenére felmondta.
11. A gazdasági élet ösztönzésének új eszközeként beindított rendszernek köszönhetően városunk is sikeresen pályázott anno, s a Gazdasági Minisztérium 116 milliós támogatásával létrehozta saját ipari parkját. A munkahelyteremtés jegyében remélt 800 új munkahelyből még száz sem lett, s a területet másfél évtized alatt sem sikerült benépesíteni. A kevés tőkével rendelkező kezdő vállalkozások „ingyenes letelepítése” helyett bevételnövelésre törekedve drága pénzért kínálta a területet. A kudarcot látva ismét csókosa gyarapítására használta a közvagyont. A betonüzem áttelepítése érdekében az értékesebb s nagyobb közművesített belterületi ipari parkiingatlant elcserélte egy kisebb, külterületi, közmű nélküli szántóterületre. Az elcserélt külterületre ígért és a csereértéknél „figyelembe vett”védősáv (fásítás) kialakítás az óta sem történt meg. Ugyancsak bevétel növelési szándékkal adta el később a terület egy részét az ipari parkba ugyan csak nem illő, de a rendezési tervmódosítással, önkormányzati rendelettel legalizált TESCO áruházláncnak, pedig a szükséges terület a parkkal szemközti oldalon (magánterületen!) rendelkezésre állt, de egyúttal oda a rendezési terv érdekes módon nem tette lehetővé a beruházást.
12. A város költségvetési üzemének hulladékkezelési tevékenységét megpályáztatásakor nem a pályázatbíráló bizottság által nyertesnek ítélt magyar önkormányzati szolgáltatóval, hanem a magántulajdonú osztrák céggel kötött szerződést, miután a testületet a bírálatot követő zárt ülésen „meggyőzte”. Miután az üzem speciális járműparkját (10 db.) jutányos áron eladta az új szolgáltatónak, az önkormányzat tulajdonát képező 7 ha-os hulladéklerakóját 100 Ft.+Áfa/évdíjért 10 évre bérbe adta a szolgáltatónak. Anno a bérlő 50 évre ítélte elegendőnek a lerakó kapacitást. Ezután a környék településeinek hulladékát is a város lerakójára hordta irreálisan alacsony árat fizetve az önkormányzatnak a szolgáltató, de e díjakat a vonatkozó törvény és a szolgáltatási szerződésben előírt rekultivációs alapban nem különítette el. A szerződés lejártakor ugyan még élt a törvény, de az elszámoltatás elmaradt, s polgármesterünk az új szerződésből már kihagyatta a vonatkozó passzust.
13. A város hulladékát a korábbi 5 km. helyett most 50 km-re szállítják, jelentős lerakási díjért és szállítási többletköltségért. A hulladékkezelési szerződésekkel évek óta, s jelenleg is probléma van, mert a szerződő önkormányzat rendre a szolgáltató érdekeit képviselve, a városlakók hátrányára, kárára köti a gyakran törvénytelen megállapodásokat, szerződésmódosításokat. A Mecsek-Dráva programhoz több mint egy évtizede csatlakoztatta a várost, s miközben már a negyedik szolgáltató végzi a hulladékkezelést, s többszörösére növekedtek a díjak, a város semmilyen hozadékát nem érzékelheti a gigantikus összefogásnak. A szolgáltató a polgármesterünk elvtelen lojalitását térítésmentes szolgáltatásokkal hálálta meg, valamint a képviselők egy részére is VIP szolgáltatást nyújtott (Német Bundesliga meccs élőbenegykis sörözéssel), ami ugyancsak kimeríti a korrupció fogalmát.
14. A hulladékkezelési szerződés lejártakor kötött új szerződésben a díjszabás átstrukturálásának köpenyében az aktuális törvényi előírást kijátszva, ill. megsértve, jelentős (33%-os) díjemelés terhét rótta a városlakókra. Az 50%-os kedvezmény ajánlatával nyertes pályázó a kedvezményt később eltörölve újabb többletköltséggel terhelte a szolgáltatást kényszerűen igénybevevőket. A felháborodást követően a polgármester a beígért korrekciókat (kisebb 50 l-es edényzet, valamint az eredeti díjkedvezmény mértékének és körének visszaállítása) a mai napig nem teljesítette, miközben a környező települések vezetői jelentős engedményeket harcoltak ki a közös szolgáltatótól.
15. A jelenleg már állami tulajdonban lévő, de a korábbi évtizedekben önkormányzati tulajdont képező kórház leépítésének is tevékeny részese volt polgármesterünk. A szűkös finanszírozás ellenére sajátjaként kezelte a kórház kasszáját. A likviditási gondokkal terhes nehéz időszak kezdetén 9 alkalommal összesen 184 millió Ft-ot vont el kérésekkel majd utasítással az intézmény kasszájából a város működtetéséhez. Nem csatlakozott a megyei egészségügyi informatikai rendszerhez, s elmulasztotta, illetve késedelmesen nyújtotta be intézményünk fejlesztési tervét a megyei egészségügyi koncepcióhoz. Az intézmény az elmúlt évtizedben strukturálisan leépült (az egykori 600 ágyas kórház ma alig 180 aktív ággyal rendelkezik), s az ingatlanok, műszerek berendezések többségének állapota sem felel meg a jelenkor színvonalának. A gyermek, szülészet, baleseti sebészeti osztály megszűnése mellett örökös szakemberhiány van, mely csak többletköltségekkel és ellátási hiányosságok (vidéki orvosok késve, vagy nem érkeznek meg a kiírt időben) mellett mérsékelhetők.
16. A későbbiek során privatizáltatta az intézmény működtetését és vagyonkezelését, s az intelmek és tiltakozások ellenére egy tőkeszegény, tapasztalatlan „nyertessel” kötött szerződést, majd a nyertes továbbpasszolta a nyereményét a leánycégének, s hogy helyi adót se kelljen fizetnie - polgármesterünk aktív passzivitása mellett - átalakítatta nem fizetős céggé (nonprofit Kft.), ezzel a trükkel jelentős adóbevételtől fosztva meg városunkat. A több biztosítós egészségügyi rendszer bevezetésére, a vizit és kórházi napidíjra, pályázati forrásokra spekuláló cég számításai nem jöttek be, ezért a szerződésben foglalt kötelezettségeinek folyamatában nem tett eleget. Ennek ellenére az önkormányzat passzív szemlélője volt csak a folyamatnak, majd rendre hozzájárult a szerződésben vállalt, de nem teljesített feltételek partnere igényei szerinti teljesítéshez, egyszer sem vetve fel a szerződés esetleges felmondásának lehetőségét. A privazitátor által szerződésben vállalt beruházásainak határidős teljesítésének elmulasztásai miatt a tüdőgondozó épületét és az ötvösi kastélyt sem tudta visszaadni, ezért az önkormányzat az időközi „államosítás” következtében e két ingatlant kompenzálás nélkül elvesztette, ezzel is több tízmilliós kárt szenvedett a város.
17. A megfontolatlan intézményi struktúrafejlesztés felesleges többletköltségeket rótt és ró az önkormányzatra. A város különböző, egymástól távol lévő helyein lévő sportcsarnok, strandfürdő, tanuszoda, gyógyfürdő üzemeltetése csak létszámtöbblettel és rossz kihasználtsággal biztosítható. Ugyanígy felesleges és megalomániás beruházások (Bárdos iskola, kollégium, művelődési ház) elhibázott funkciókkal, kihasználhatatlan térmértékekkel többlet fenntartási költséggel járnak.  
18. A város tulajdonát képező vízi közmű hálózat üzemeltetésére kötött szerződés koncessziós díját, a polgármester a mindenkori testület mögé bújva a szerződési és törvényi kötelmek ellenére más célra használja, folyamatosan feléli. Az elmúlt két évtizedben több mint 600 millió Ft. koncessziós díj nem lett visszaforgatva az ivóvíz és szennyvíz közműhálózat rekonstrukciójára. A többnyire láthatatlan (talajban lévő) hálózat állapota ismeretlen, s „időzített bomba”. Az idővel aktuálissá váló vezetékcserék elviselhetetlen terheket róhatnak önkormányzatunkra.
19. A rendeletileg támogatott és folyamatosan pályázható panelprogramból Nagyatádon semmi nem valósult meg. Miközben a megyeszékhelyen több mint 4000 lakás került felújításra, városunkban egy sem. Nagyatádon 1700 lakás volt érintett, de csak egyetlen társasház nyújtott be elfogadott eredményes pályázatot. Polgármesterünk mondvacsinált ürüggyel meghiúsította a támogatás igénybevételét, s a vonatkozó önkormányzati rendeletet is hatályon kívül helyeztette. Ezzel 80 millió Ft. támogatástól fosztotta meg a közösség lakóit. Amennyiben Ormai legalább annyira fontosnak tartotta volna annak a mintegy 5000 érintett ember életkörülményein történő javítást, mint amennyit a látványberuházásokra fordított, akkor legalább lett volna értelme a város eladósításának.
20. A különböző Uniós projektek önrészének finanszírozása céljából Nagyatád kötvény kibocsátást kezdeményezett és fogadtatott el a tájékozatlan képviselőkkel. A svájci frank alapú 900 millió Ft-os 15 év futamidejű, 2 év türelmi idejű, 3,2% kamatozású hitel nagyobb részét egyéb célokra költötte, ezért a későbbiekben felmerülő önrészek befizetésére újabb hiteleket kellett felvenni. Ezt megelőzően azonban - a kitudja miért és hogyan - elkötelezett polgármesterünk a hitelnyújtó bank kérésére a kedvezőtlen árfolyamváltozásra hivatkozva külön ügynöki díjat is fizettetett az önkormányzattal.
21. A törlesztést a város nem tudta kiszorítani költségvetéséből, s még a kamatok fizetése is gondot okozott. Egy csődkerülő újabb lehetőséggel élve a régi kötvénycsomagot, a hitelfelvételi törvényi korlátot megkerülve, költségvetésen kívüli átfuttatással, jelentős többletköltséggel újabb (Atád2) kötvényt bocsátott ki új feltételekkel. A szintén svájci alapú, 25 év futamidejű, három év türelmi idejű, változó kamatozású hitel a futamidő végére több mint 3 milliárd Ft. kiadást eredményezett volna az önkormányzatnak.  A város ezt a hitelt sem tudta volna rendesen törleszteni, de a kormány szerencsére időben átvállalta ezt az adósságot, s így megmenekült a csődtől Nagyatád.
22. Ciklusprogramjaiban sokat markolt, keveset fogott. A siker propagandáját áhítattal hallgató hívei nem emlékeznek, vagy nem akarnak emlékezni a korábbi évek ígéreteire. Gondoljunk vissza és nézzük meg, hogy hol tartanak a megvalósítások. Hol van az időskorúak lakóparkja, az időskorúak alapítványa, a fiatalok háza, a military park, a Nagyatád –kártya, új, ill. kibővített állatmenhely, forgalomlassító a Jókai lakótelepen, hiányzó utcanév táblák pótlása, kommunális és iparűzési adó csökkentése, csapadékelvezetők karbantartása? Mikor lesz Segesdig, Lábodig és Ötvöskónyiig érő kerékpárút, új termálkút, közösségi ház a vasúton túl és Henézben, Nagyatád Hírlap, gyalogos híd a csónakázótó szigetére, turizmust támogató TDM (Turisztikai Desztinációs Menedzsment) Dráva mente élővilágát bemutató állandó kiállítás a Látogatóközpontban, Bodvicai talpas ház helyreállítás, Taranyi-Berzencei utat összekötő út, és új munkahelyek?
23. A másfél évtizede ígérgetett „közös klozet” a trafóház mellett állítólag fél éve készen áll, de akkor miért vár az „avatással”, ill. az üzembe helyezéssel a polgármester a város napjáig? A választások előtti szalagátvágás most is fontosabb számára, mint a sokat hangoztatott idegenforgalom színvonalának mielőbbi emelése. A várost elkerülő út építését is sok-sok éve hangoztatja, de a jóváhagyott tervek, a kivitelező megléte ellenére a mai napig még egy kapavágás sem történt.
24. Máig is homályos a kollégium felújítása alkalmával a terv és a kiviteli költségvetés szerinti tojáshéj színű nyílászárók helyett a milliókkal olcsóbb fehér szerkezetek beépítéséből keletkező díjcsökkentés elmaradásának, valamint a kiszerelt öntöttvas radiátorok, a temető régi kerítésének, valamint a laktanya területéről „elpárolgott” kazánok és egyéb „vashulladék” sorsa.
25. Az egykori 10%-os helyi munkanélküliség a tervezett 4-5% helyett pillanatnyilag 28,1% annak ellenére, hogy fiaink és lányaink jelentős része Ausztriától az Egyesült Királyságig kényszerűségből szétszóródtak Európában, s nem a városi közmunkások számát gyarapítja, s semmit nem nőtt a város tőkevonzó képessége! Az országban 24 dinamikusan fejlődő kistérség van, de egy sem a Dél-Dunántúlon. Vannak fejlődő, felzárkózó, stagnáló és lemaradó térségek. Nagyatád a lemaradó kategóriába tartozik jelenleg is, Lengyeltótival osztozva a dicsőséges besoroláson.
26. A szennyvíztelepi bűz megszüntetésének több évtizedes sikertelenségét követően a cél érdekében felvállalta a térség gigantikus szennyvíz beruházási programjának gesztorságát. A térség szennyvízének behozatala a városba a lakótelep mellé, s a járásnyi közműrendszer üzemeltetési többletköltsége (átemelő szivattyúk, emelkedő díjak) jelentős mértékben fogja megterhelni az érintett településeket, ill. azok lakóit (nem lesz rezsicsökkentő), akik az előzetes hozzájárulást is többnyire hitelből fedezik.
27. A Bárdos projekt (Bárdos iskola felújítása, bővítése) során a kivitelezés jelentős csúszásáért megjáró minimum 300 milliós kötbért ismeretlen okokból kifolyólag (ahogy a sportcsarnoknál is) el akarta, s a presszionált peresítés ellenére továbbra is el akarja engedni. Még eszébe sem jutott senkinek, hogy a több mint egy éves csúszás miatt viselt kárt a kártérítés a kötbéren felül is megjárna, s esetleg azt is be kellene vasalni. Vajon miért? Kérdéses az is, hogy a kötbért miért nem hívatta le a szerződés szerint nála lapuló bankgaranciából, vagy a bankgarancia nem nyújtott fedezetet a kötbérre, vagy lemondott a szerződéses bankgaranciáról? Miért nem csak a különbözetet peresítette, ha volt, de nem elegendő nagyságú a bankgarancia? Kérdés az is, hogy a késedelemért a városnak megjáró napi 10 milliós kötbér esetén miért hosszabbította meg sorozatban a teljesítési határidőket? Miért nem volt fontos a polgármesternek, hogy a gyermekek és a tanárok az aláírt eredetei szerződésben foglaltak szerint egy évvel korábban élvezhessék a megújult intézmény előnyeit?
28. Az évek óta húzódó művelődési ház felújítását megelőzően figyelmetlenül járt el a kivitelező kiválasztásnál. Miután az első nyertes pályázó becsődölt, a második esetben sem kellő körültekintéssel (vagy nagyon is megfontoltan?) járt el. A szükséges munkaerő kapacitással és forgótőkével nem rendelkező nyertes konzorcium az építkezés során a polgármester új rezidenciáját rekord gyorsasággalfelépítette ugyan, mi közben a művelődési házat nem fejezte be.
29. A törvényi változások alkalmával a szervilis testület segedelmével, polgármesteri díjazását a keretek sajátos értelmezése alapján az egekbe emeltette. Így fordulhatott elő, hogy a tízezer lakosú város vezetője százezres városnál járó bért, és költségtérítésnek nevezett díjat vesz fel sok év óta, miközben a város költségén a hivatali gépkocsit használja megyei közgyűlési munkássága érdekében is (amiért külön térítést kap). Kiváló teljesítményét hangoztatva több éven keresztül 2-4 millió Ft-os jutalmakat is megszavaztatott magának. De még ez sem volt elegendő, mert a megemelt költségtérítése mellett több alkalommal kifizettetett szabadságmegváltás címén is 2-3 millió Ft-ot, ami a járulékokkal nem kis terhet rótt a költségvetésre. A vonatkozó rendelkezésekre tekintettel a városban rajta kívül egyetlen embernek sem fizettek ilyen jogcímen.
30. Az éves közmeghallgatás intézményét kiüresítette. A renszerváltoztatáskori 200 fős érdeklődő hallgatóság a polgármester hozzáállása miatt mára teljesen elfogyott. A testületi tagok kiskorúsítása, a vonatkozó szabályzat módosítgatása, az egyenes válaszok elmaradása eltántorította az érdeklődőket a részvételtől.
31. A közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvényt sajátosan értelmezve rendre szabotálja, vagy megtagadja az igényelt közérdekű adatok kiadatását. A Bárdos ügyben elvesztett ez irányú per sem tartja vissza, hogy újra és újra akadályozza a közérdekű adatok, információk elérését. Jelenleg is azonos irányú per van folyamatban, mely várhatóan ismét a hivatal elmarasztalását eredményezheti.
32. Zsákmányosztó hatalma érdekében új csapatát is cserbenhagyva elárulta mentorát. Elfeledve az általa élvezett világjárást (Kínától a Baltikumig?) és sokmilliós juttatásokat. Neki természetes az is, hogy megyei képviselői tisztségéről és főként az azért járó anyagi juttatásról annak ellenére sem mond le, hogy azt a szervezetet, amely oda bejuttatta elárulta, annak vezetőjét megalázó procedúrának vetette alá, míg maga a saját aláírásával elvállaltakat sem tekinti becsületbeli ténynek.
33. Magyarságtudatból többször is „jelesre” vizsgázott. Azon az ominózus decemberi napon, széleskörű és hatékony propagandája eredményeként Nagyatád gyalázatosan leszerepelt, és megbukott szolidaritásból. Amíg a külhoni magyarok kettős állampolgárságához szükséges törvény megalkotását támogató IGEN szavazatok száma országosan 51,6%, megyei szinten 54,7%, Csurgón 60,7% volt, addig a nagyatádiaknak csupán 43,5%-a ítélte úgy, hogy a külhoniakkal való összetartozást kívánatos az állampolgárság megadásával erősíteni.
34. A vörös csillagot legnagyobb sajnálatára már nem tűzetheti fel a városháza homlokzatára, de lojalitását demonstrálva a történtek ellenére felhúzatta egy kis időre a székely lobogót, s az uniós zászlótól sem idegenkedik. A városnak adományozott 56-os lyukas zászlót azonban az átvétel óta rejtegeti.

Sorolhatnánk még polgármesterünk kisded játékait napestig, de hiába, mert elfogult, alulinformált, tájékozatlan hívei és szervilis képviselőtársai elnézik minden botlását, fenntartás nélkül elfogadják minden intézkedését.

A dolgok jelenlegi állása szerint sajnos potenciális ellenjelölt hiányában, ha nem kis izgalommal is, de készülhet hatodik ciklusa megkezdésére, ámokfutása folytatására. Írom mindezt annak tudatában, hogy anno 1994-ben a nyíltan hirdetett voksommal támogattam az időközben méltatlanná vált polgármesterünket. Már korábban beláttam tévedésem, amiért jegyzetemben elnézést kértem, s bár tévedni emberi dolog, de megismétlem, „NEM ILYEN LOVAT AKARTAM”!

Aki a fentiek ellenére úgy ítéli, hogy valóban „értékteremtő évek” állnak a MI PISTÁNK által vezetett város mögött, az októberben húzza be ismételten az X-et Ormai István neve mellé, és élvezze, vagy tűrje továbbra is áldásos tevékenységét.

Nos, eddig az idézett korábbi véleményemről készült jegyzet, ami természetesen semmit nem vesztett aktualitásából, mi több időközben komoly „megerősítést” nyert.

Újabb észleléseimről, s véleményemről a következő jegyzetemben szándékozom tájékoztatni az urnákhoz készülődő nagyatádi választópolgárokat.

Az „Alkonyat”-nak titulált helyi Pirkadat legfrissebb számát olvasva, s a kormánypárt legutóbbi kampányfórumának illusztris vendégeit hallgatva, nem akarok hinni sem a szemeimnek sem a füleimnek. Igaz, gyengül a látásom és hallásom is, de többen is megerősítették, jól olvastam, jól hallottam.

A nyakunkon lévő önkormányzati választásokról „füstölögve” a szerző megállapítja; „Nagyatádon is komoly a tét. Átveszi e a város vezetését a kormánypártok jelöltje és csapata, vagy marad a régi polgármester. A választókerület többi városában már kormánypárti polgármester volt az előző ciklusban”.

Érdekes felvetés, hiszen 2010 októberében itt volt a történelmi pillanat a meghirdetett program beteljesítéséhez, mi szerint „zárjuk le a nagyatádiaknak egyre több kárt okozó Ormai-korszakot”. Megvolt hozzá pénz, paripa, fegyver, de a kétharmados kormánypárti, s bazi nagy pénzügyi háttértámogatás mellett a jelölt mégis alulmaradt a „megszervezett” küzdelemben.

Ennek ellenére, bár a korábbi zongoracipelésből nem vette ki részét a testületbe jutott polgári oldal, mégis ölébe hullott a váltáshoz szükséges többség. Azt csinálhattak volna a polgármesterrel, amit csak akarnak (persze csak szigorúan a keresztényi értékrend szerint), de inkább befeküdtek a kényelmes (vagy inkább kényelmetlen?) ágyába, s beérték szerényen a két alpolgármesteri poszttal, valamint a bizottsági elnöki és alelnöki pozíciókkal. Az ezt követő alibi istrángszaggatás már közismert.

Vezérük meglátása szerint, próbálkozásaik a széthúzás miatt hiúsultak meg. Igen? Tessenek már elárulni, kinek a feladata lett volna gatyába rázni a „győztes” csapatot? Miért is volt a széthúzás? Ki volt az egyértelmű felelős?

„Mi úgy gondoljuk, hogy Nagyatád új vezetése nem tűzhet ki kisebb célt, mint azt, hogy felívelő pályára helyezze a várost, gyarapodó, fiatalodó, gazdaságilag erős, élhető várost szeretnénk, ami csak új munkahelyekkel oldható meg.” Szép és nemes gondolatok, magam is támogatom ezen törekvéseket, de mivel ez már korábban, a ciklus kezdete előtt többször is elhangzott (s mi lett belőle?), ezért valóban új vezetés szükségeltetik a kiváló cél tényleges eléréséhez.

A hét eleji „egészségügyi” fórumon meghirdetett összefogásos megújulásra, s a fenti célok régi-új csapat által történő megvalósítására kevés esélyt látok (a miértekről későbbi jegyzetemben).

Az, hogy az új művelődési házba invitált kormánypárti fórum kezdetére alig 40-50 érdeklődő jelent meg (riadóztatásra a kórházból még érkezett egy 10-15 fős mentőcsapat), valamint, hogy a vendéglátók sajtónyilatkozatra hivatkozva félórát várakoztatták a hallgatóságot bár kellemetlen, de mellékes közjáték. Az viszont, hogy a programismertető polgármester jelölthöz, azaz a mostani alpolgármesterhez intézett kérdésre (kiskorúsítva a kérdezettet) a választókörzet országgyűlési képviselője válaszolt, nem kevés tájékozatlanságról tanúbizonyságot téve, már több mint szerencsétlen. Az pedig, hogy a díszvendégül hívott államtitkár nem válaszol a hozzá intézett kérdésre, egyenesen felháborító.

A szenátorunk (országgyűlési képviselőnk) szerint a helyi polgári frakció a ciklus kezdete óta nem volt többségben a testületben, s elvárásuk, hogy olyan városvezetése legyen a tepülésünknek, amelyik együtt tud működni a kormánnyal.

Nos, ha megnézzük a testületet, található benne 5 fő narancsbőrű képviselő, akikből egy alpolgármester. Egy narancsos deszantos alpolgármester (aki nem bír szavazati joggal), de akinek oroszlánrésze volt a szerencsés és szerencsétlen koordinációkban, közvetítésekben, egyezkedésekben. Egy fő tagkönyv nélküli lelenc, aki csak a ciklus végén ült ki a polgári páholyból. Egy fő korábbi FIDESZ tag (és elnök), akit az oszlatás után nem vettek vissza a szervezetbe, majd függetlenkénti bejutása után karanténozták a testületben. Tapasztalt és képzett képviselőként kizárták a bizottságokból, majd amikor szükség hozta, a ciklus végén (a doktori konzílium gyógyulttá nyilvánítása után) „behívták” a csapatba. A korábbi ármánykodó fővezér közreműködésével a beindult kampány során megint ejtették, s törölték a FIDESZ képviselő jelöltjeinek listájáról. Aztán nagyot néztek és hetekig levegő után kapkodtak, amikor ismét felbukkant a képviselő és a polgármester jelöltek között, de immáron a JOBBIK oldalán. Végül, ne feledkezzünk meg a korábbi kormánypárt ellenzékbe került, de kollaborált képviselőjéről sem, aki némi alamizsnáért zsugázott a ciklus előtti választáson.

Ha mindezt számba veszi, a legnagyobb rosszindulattal sem állítható, hogy nem volt meg a ciklus során a kormánypárti többség. Ja, hogy az egyéni és szűk csoportérdekek, és a nem kispályás mutyi mester polgármesterünk szalámi taktikája szétzilálta a FIDESZ-KDNP egységet? Ezen csak az csodálkozik, aki egy szempillantást sem vetett a korszakváltást hirdető, de ígéretéről már az alakuló ülés előtt megfeledkezett civil bagázs (s nem FIDESZ csapat) tevékenységére.

Azt nem tudhatták meg az érintettek, hogy mikor lesz stabil (kinevezett) felső vezetése a „megmentett” kórháznak, de azt igen, hogy nincsen B vagy C verzió, a bemutatott régi-új csapatnak nyernie kell, mert csak ők tudnak együttműködni a kormánnyal. Ha ez idáig nem volt együttműködés, akkor mi végre a nem kismértékű adósság konszolidáció, a kórház „megmentése”, a milliárdokkal történt beruházás indítások (elkerülő út, szennyvíz projekt, stb.). Ha a tartalék verziók hiányoznak, mi lesz Nagyatáddal szenátorúr? Ha nem ismétlődik meg a sikeres 2010 évi választási eredmény, s tovább zsugorodik a polgári frakció, s a régi-új polgármester jelölt ismételten alulmarad a szavazáskor, akkor bezár a kórház és félbe maradnak a megkezdett beruházások? Ugye ezt nem gondolja komolyan képviselő úr!

Szenátorúr, az a meglátásom, hogy a helyi csapata ezt a ciklust amolyan Gyurcsány módra elk..ta, nem kicsit, nagyon. Na de a produkció elbírálását bízzuk a Kövér Lacira, majd ő FIDESZ mércével mérve eldönti.

Ui.: Tisztelt Képviselő Úr! Csak a pontosítás kedvéért. A törvénytelen módon feloszlatott helyi szervezet vezetője (elnöke) a menesztés idején Dr. Barbalics István volt, de természetesen nem tagadom korábbi tagságom, ill. elnöki tisztemet. Ami a blogomat illeti, örömmel konstatáltam, hogy az olvasók között tudhatom. Ha netán mégsem olvasta, hanem a katonáitól hallott róla ezt, vagy azt, így, vagy úgy fésülve, az esetleges félreértések és félremagyarázások elkerülése érdekében szívesen ajánlom figyelmébe.

Választókörzete nagy, s bokros teendői nem teszik lehetővé, hogy gyakrabban (és személyesen) tájékozódhasson a Nagyatádon történtekről, de jegyzeteimből sok mindenről értesülhet, mégpedig hitelesebben, mint az őszinteségben, nyíltságban ugyancsak hiányt szenvedő zsoldosaitól. Egyúttal köszönöm (a klasszikus TTT-s) engedélyét, miszerint blogjaimban azt írok, amit akarok, s bár engedélyét eddig sem kértem, viszont kész vagyok az esetleges együttműködésre, s ha gondolja, a Pirkadat „hézagainak” pótlásaként szívesen megosztok olvasóimmal minden közérdeklődésre számot tartható információt.

Előző jegyzetemben feltett (nem költői) kérdésemre (Mi célból?) augusztus 6-án megkaptuk a választ, mégpedig egy facebook-ra feltett „információs kiadvány” formájában. Most már világosan érthető, hogy a négy évvel ezelőtti ”kezdeményezés” újbóli közzététele Somogy Megye Vezető Híreként a Somogy neten, egyértelműen kampányolási célzattal történt!

A polgármester jelöltünk által közreadott tájékoztató lényege, hogy az egykor önkormányzati kórházunk az elnyert 1,1 milliárdos uniós támogatású projekt kebelén belül többé-kevésbé megújul.

Örömteli hír minden újszülöttnek, s mindazoknak, akiknek a kórház kerítésén virító gigant tábla ez idáig elkerülte figyelmét. A kórházba ilyen-olyan célból, vagy a közeli Sparba igyekvők már másfél éve szembesülhetnek a nagyszerű hírrel, mert a munkálatok befejeztével, a kiadvány szerint „javulni fog a régió lakosságának általános egészségi állapota”.

Hát ebben egy kissé kételkedem, de azt bizton állíthatom, hogy ugyan csak ráfér a régóta lepukkant (ma már állami) intézményre egy komolyabb ráncfelvarrás, amihez az elnyert támogatást kissé keveslem. Az épület külső és belső állapota, valamint az elavult technikai-gép-műszer állomány mai szintre fejlesztése meglátásom szerint az elnyert összeg három-négyszeresét is simán lenyelné.

Na, de ne legyünk telhetetlenek, ne akarjunk az „engedélyezettnél” nagyobbat álmodni és az évtizedek mulasztásai után érjük be azzal, ami van. A megvalósult energetikai, valamint a folyamatban lévő rehabilitációs projekt mellett óriási lépés a kórház életében a Regionális Fejlesztési Alap támogatásával megvalósuló fejlesztés, ami arra is némi reménnyel szolgálhat, hogy a még folyamatban lévő egészségügyi reformnak nem esik áldozatául, s fennmarad az intézmény. Mivel a KÖZGÉP is itt van a város szélén, okkal remélhetjük, hogy kórházunk rekonstrukcióját is rendben elvégzik.

Az interneten frissített hírt olvasva az egyik projektelem megragadta a figyelmemet, s egy újabb ezúttal nem acélos kérdésfeltevést generált bennem.

Sok-sok évvel ezelőtt az akkori „kórházmentők” nagy-nagy igyekezettel próbálták a kórház helyzetét a valósnál feketébbre festeni, s amúgy sem rózsás pénzügyi gondjait tovább tetézni.

Akik a városi televízión folyamatosan figyelemmel kísérték a kórház sorsát egyengető kompetens vezetők valamint a képviselő-testület tevékenységét, azok talán emlékeznek a történtekre.

Figyelemre méltó esemény volt a mélyrepülés kezdetén, amikor polgármesterünk a leköszönt igazgatót (dr. FF-re) is felelőssé próbálta minősíteni a sanyarúvá vált kórházi helyzetért.

Az utólagosan „bűnbaknak” jelölt korábbi vezető azonban karakán módon, nyilvánosan cáfolta az egyértelműen alaptalan vádat, mivel bizonyítottan „százmilliós” tartalékkal és nem hiánnyal adta át utódjának az intézmény vezetését.

Az új igazgató (nő!) is megszenvedte a polgármester önös érdekeitől vezérelt kisded játékait, s a végén ráadásul (a felelősök helyett) el is vitették vele a balhét.

Mi is történt, mi a kérdés? Nos, a felújítási programban a projekt egyik elemeként szerepel a röntgendiagosztikai géppark cseréje. Igaz, hogy a gyors technikai fejlődés következtében, vagy inkább eredményeként az egészségügyben használatos géppark is elavul és amortizálódik, ezért időnként cserére szorul, de annak vannak látható jelei. A közelmúltban a rendszeres és eseti vizsgálatok alkalmával (kórházban és tüdőgondozóban) láthattam, hogy muzeális értékű gépekkel estem át a vizsgálatokon!

Kérdésem; Hol vannak az önkormányzat által a kórháztól „kölcsönzött” pénzen vásárolt röntgengépek?

Anno 2002-2004 között a polgármester az önkormányzat részére a képviselő-testület tudta és hozzájárulása nélkül, kilenc alkalommal összesen 184 millió forintot kért, majd követelt kölcsönbe a kórház vezetőjétől.

A szabálytalan „kölcsönzés” indokaként új röntgengép, majd gép-műszer, majd ismét röntgengép beszerzésének önrészét jelölte meg. A 7%-os kamatra (?) történt kölcsönzések tényét a nyilvános üléseken három alkalommal is feltett kérdésem ellenére tagadták az érintettek (jegyzőkönyv tanúsítja!), de a vonatkozó dokumentumok ma is bizonyítják nyilvánvaló hazudozásaikat. Az akkoriban illetékes hatóság felé jeleztük is észrevételeinket, de az ügyet szokás szerint szőnyeg alá söpörték.

Az igaz, hogy a „követelő” (utasítom!) levélben forrásként a kórház saját bevételét jelölte meg a polgármester, de az intézmény akkor már likviditási gondokkal küszködött, így OEP pénz használatára is sor kerülhetett.

Az biztos, hogy a kölcsönök többszörösének is lett volna felhasználási helye az intézményben (pl. egy aktuális informatikai fejlesztésre nem jutott 5 milla), de a városvezetőnknek előbbre való volt gazdálkodási botladozásainak leplezése, mint a lejtőre került intézménye megsegítése.

A gazdasági-társadalmi változások kedvezőtlen alakulása ugyan nem a MI PISTÁNK lelkén száradt, de szervilis holdudvara asszisztálásával nem csekély mértékben hozzájárult az egykor szebb napokat megélt intézmény leépüléséhez.

Az egykori 600 ágyas, közel hetven orvost foglalkoztató kórház a megfelelő gondoskodás hiánya és felelőtlen privatizáció eredményeként, ma alig 120 aktív, ill. 250 krónikus ággyal rendelkezik alig több mint egy tucat főállású orvos felügyeletével. Na, ettől biztosan nem javul a járás lakosságának általános egészségi állapota.

Az induló fejlesztést propagáló messiás („kórházmentő”) tevékenységét egy „buzgó” szimpatizánsa ügyesnek titulálta, s már-már csodatevőnek tüntetné fel, de igehirdetését óvatosan kéretik kezelni, hiszen a 2010 évi ígéretesen indult kampány nyilvánvaló kudarca nem olyan régen volt.

Az persze már egy újabb történet, amiről talán majd máskor, esetleg a közeli jövőben!

Ui: Aki netán nem olvasta, egy újabb jó hír!

A legújabb alig egy hetes kimutatás szerint térségünk gazdaságilag és társadalmilag továbbra is egyre jobban fejlődik (évek óta ezt halljuk!). A fejlettségi mutatók szerinti statisztika, Nagyatádot a járások (176) „versenyében” az előkelő 132. helyre sorolja. Na, erre varrjon gombot, aki tud!

A fanyalgóknak csak mellékesen jegyzem meg (sovány vigaszként), hogy a szomszéd várak mögöttünk kullognak (Csurgó 137, Barcs 152).

Mi célból? Acélból, „szokták volt mondani” az érthető választ nélkülöző kérdésekre, az ugyancsak értelmetlen, de jól hangzó választ.

Ez lehet a válasz a hónap elején megjelent cikk kapcsán feltehető kérdésre is, melyet a megye hivatali krónikása adott közre a neten, mint uborkaszezon közepén felbontott uborka befőttet netes saláta gyanánt.

Néhány olvasó a reagálásában úgy tett, mind ha értené a választási ciklus kezdetén született írás felbukkanását, de vajmi kevés sikerrel, mert az ismét aktuális kampány ellenére sem érthető az idéző valamint facebook-os megosztó célja (emlékeztető, dicséret, számonkérés,elmarasztalás?).

Akik nem botlottak a történetbe azoknak röviden csak annyit, hogy a megjelent cikk felidézi, hogy a korábbi és jelenlegi kormánypárti polgármester jelölt miként vonta ki kardját az akkori parlamenti képviselőnkkel karöltve a helyi kórház megvédése érdekében. Megvédjük a város kórházát (bezárt gyerekosztály újraindítása, a betegszállítás gyorsítása, stb.), volt az egykori fórum (2010. 09.) jelszava és témája, s bár a jelszó az akkori, ill. jelenlegi polgármester zászlaján is ott virított, de sok víz folyt le az óta a Rinyán, ezért lássuk mi is történt valójában.

A történet sok évre nyúlik vissza, de Ádámot és Évát mellőzve az elején kezdem.

A vonatkozó kordokumentumok (előterjesztések, jegyzőkönyvek) tanúsága szerint még csak csírázni kezdett a gazdasági válság, amikor kórházunk „gyengélkedése” napirendre került a városatyák havi rendszeres fórumán.

Arról nem található feljegyzés, hogy Mutyi Pistánk kivel és miről tartott kulisszák mögötti tervezgető egyeztetést, de „sugallatára” városunk képviselő-testülete 2007. március 12- ülésén azt a feladatot adta a hivatalnak, hogy végezzék el a működtetésbe adás mérlegeléséhez szükséges elemző munkát.

Az áprilisi ülésen aztán az akkori főigazgató tájékoztatója, ecsetelve a kórház helyzetének további romlását (TVK hozadéka, likviditási gondok) mintegy alátámasztotta, megerősítette a városvezetői felvetés szükségességét, időszerűségét.

Ezt követően korábban soha nem tapasztalt huszáros tempóban indult be a hivatott és érdekelt „gépezet”.

A májusi ülésen az ötletgazda már komoly szakmai előkészítésről adott tájékoztatót a döntéshozók részére.

A működtetésbe adás gondolatának alappilléreit a Kató és Társa Kft. korábbi (2005. évi) helyzetértékelése, a Citifund Pénzügyi és Vezetési Tanácsadó szakértői elemzése, valamint a kórházi dolgozók két illetékes fórumán, továbbá a kibővített főorvosi értekezleten megfogalmazott feltételek, felvetett pályázói háttér és garanciák meghatározásai, valamint az akkor még „ismeretlen érdeklődők biztatásai” adták.

A júniusi ülésen már az előírások szerinti menetrendet (vagyonértékelés, pályáztatás mikéntje, stb.) ismertette a polgármester, majd augusztusban beszámolt az elkészült vagyonértékelésről, az eljárási szabályok (hirdetmény, ajánlat értékelés, stb.) előírásáról, valamint a kiválasztott (nyertes) közbeszerzési tanácsadó (Propritus Bt.) személyéről. Szeptemberben a testület elfogadta a nyílt pályázat feltételeit a működtetésbe és vagyonkezelésbe adásra, s jóváhagyta az engedélyezési okiratot, majd októberben döntött a kiírásról.

A következő év januárjában a bejelentkező Allegro Kft. valamint Medical Investments Zrt. érvénytelen pályázata miatt az eljárás eredménytelenül zárult, ezért új felhívás került meghirdetésre. A megjelölt határidőig pályázó Hospinvest Zrt. valamint Medical Ivestments Zrt. vetélkedéséből a hiánypótlás után a bíráló bizottság döntését és a testület jóváhagyását követően (márciusban) az utóbbi került ki győztesen.

A nyertes menyasszonyt a támogatói sokkal szebbre festették, mint amilyen a fátyol alatt volt. A nem sokkal korábban alapított céget milliárdos tőkeháttérrel, kellő szakmai felkészültséggel ruházták fel, de ezekkel kapcsolatos kételyeit, fenntartásait csak a „három testőr” fogalmazta meg, s szavazatával nem támogatta a kórházügy ilyetén megoldását.

Az előkészítés után (áprilisban) a szerződést a rögzített feltételekkel, a győztessel 25 évre megkötötték, majd ezt követően a Városi Kórház és Rendelőintézet intézménye megszűnt. Májusban szerződésmódosítás, júniusban kiegészítés történt, majd augusztusban elfogadásra került a végleges átadás-átvétel.

 Miközben egymást váltották az ügyvezetők a kórház élén, 2009 márciusában, az időközben szárba szökkent gazdasági válságra tekintettel ismét módosították a szerződést, és újabb határidő született az üzemeltetői, illetve vagyonkezelői kötelezettségek teljesítésére.

Bár időközben beigazolódtak a leszavazott aggályok, s egyértelműen nyilvánvalóvá vált, hogy a szerződő fél a kelleténél többet markolt, s kevesebbet fogott, de hathatós érdemi lépés a tulajdonos részéről nem történt.

2008 januárjában aztán megint szembesülhetett az önkormányzat, hogy az újsütetű üzemeltető-vagyonkezelő nem tudta teljesíteni szerződésben vállalt kötelezettségeit. Elmaradt költöztetések, fejlesztések, fizetések után jött a 70 milliós tagi kölcsön mentőöv, majd hosszú csend, s semmi tulajdonosi presszió a választási ciklus végéig.

2011 januárjában aztán az üzemeltető az új testületnek felvázolta a strukturális átalakítási elképzeléseit (Mátrix, stb.), melyet a többségében tájékozatlan, kisebb részben nagyon is tájékozott városatyák egyaránt előremutató kezdeményezésnek, tenni akarásnak minősítve kérdések, aggályok nélkül egyhangúan elfogadtak, és megszavaztak.

Ki olvasta az „első bálos” képviselők közül az előzményeket (szerződéseket), ki nem, nem tudható, de bennfentes (kórházbéli) vezetőjük a bonyolult, de előremutatónak minősített helyzet átmeneti megoldására, jó kompromisszumnak ítélte, a megnyíló új lehetőségek, pályázati sikerek reményében.

A már javában virágzó válság közepette, az intézmény további gyengülésére tekintettel (finanszírozás és forrás elérhetőség csökkenés) áprilisban aztán létrejött a Medical Investments Zrt. 100%-os leányvállalata, a Nagyatád MED Kft.

„A fejlesztési elképzelések elvben kikezdhetetlenek, gyakorlatilag betarthatatlanok” mondta az üzemeltető, „ezért az elképzelt célokat jelentősen ki kell igazítani, hozzá kell igazítani a realitásokhoz”.

Meglátásuk szerint a kiírás óta drámaian romlott a helyzet, s bár legjobb tudásuk szerint irányították a kórházat, de eszközeik, lehetőségeik beszűkültek, kimerültek a működési finanszírozás miatt. A helyzet tárgyalásakor az önkormányzat által korábban a kórházi FB-be (Felügyelő Bizottság) delegált tag, parádésan alakította a néma leventét.

Igaz, hogy a korábbi spekulációs tételek (tervezett több biztosítós rendszer, vizitdíj, kórházi napidíj, pályázati források, stb.) léket kaptak, de kérdem én ismét oly sok év után, hol volt a korábbi nyomós érvként hangoztatott sokmilliárdos „tőkeháttér”? Természetesen csak a pályázó és érdektámogatóik fantáziájában!

„A kórház elvesztése beláthatatlan kockázatokat, károkat hordoz”, mondta az üzemeltető, s felajánlotta a tulajdonosnak, hogy szálljon be, legyen résztulajdonos az újcégben. A testület a javaslatot elvetette, s újabb szerződésmódosítást követően az üzemeltető-vagyonkezelő nonprofit társaságként működött tovább. Az önkormányzat FB. tagját időközben új tag váltotta a megváltozott testületi erőviszonyokra (alpolgármester cserére) tekintettel, de kardja, lobogója neki sem volt.

2012 áprilisában újabb szerződésmódosítás következett (decemberig), mivel a korábbi határidő módosítások ellenére sem került kiürítésre és visszaadásra a 4014m²-es ötvösi, valamint az 1821m²-es Rókus közi ingatlan.

Május 1-től aztán az egészségügyi ingatlan vagyont, majd 2013 júliusától a Kórház-rendelőintézet üzemeltetését is átvette az állam. Ennek következményeként az önkormányzat a szóban forgó ingatlanok értékesítési lehetőségétől elesett. A sorozatos mulasztások többmilliós veszteséget okoztak az egyébként is jelentős kötelezettség állománnyal terhelt önkormányzatnak, s melynek a testület kormánypárti többsége ellenére, ugyan úgy nem akadt felelőse, mint a Bárdos projekt elszálló 300 milliós kötbérének, vagy a kultúr centrumunk kellő körültekintést nélkülöző rekonstrukciójánál keletkezett milliós többletköltségeknek.

Miután a hajó elment a polgármester (április 18. Megy a gőzös..? jegyzetem) még fogadatlan prókátorként „lobbizott” (?) a kórházi dolgozók időközben elmaradt béremelésért, de az idei parlamenti választás során kiderült, hogy a késedelmes hiánypótlás megvalósulása valójában új képviselőnk érdeme, aki az induló kampány alkalmával (miheztartás végett!) a következőket jelentette ki: „Nagyatádnak arra van szüksége, hogy a kormánnyal a költségvetési ciklus idején együtt tudjon szorosan működni. Nagyon fontos, hogy olyan szakembert találjunk és olyan politikust, aki ezeknek a feltételeknek meg tud felelni. A kormánypárt régi-új polgármester jelöltje mindezen feltételeknek maximálisan meg tud felelni”!

 Nos, Tisztelt Polgártársak az elmúlt évek történéseit figyelembe véve lehet értékelni, és ha eljön az ideje, a „kórházmentők” közül választani!

Utoljára ez év áprilisában „Közérdekű” jegyzetemben tettem említést arról, hogy a nagyatádi hulladékkezeléssel, pontosabban díjakkal kapcsolatos adatok kiadását a szerződő felek (mind a szolgáltató, mind az önkormányzat) megtagadták. A szolgáltató esetében illetékes (Zalai) bíróság az üzleti titok, magán cég, stb. indokokkal visszatartott adatok kiadásának kötelezettségét tárgyalás nélkül rendelte el. Nem úgy az önkormányzat esetében kompetens Kaposvári Járásbíróság, amely nem döntött Hűbele Balázs módon, hanem kilenc hónapon keresztül alaposan kitárgyalva, megfontoltan hozta meg ítéletét.

Nos, aki úgy gondolta (mint magam is), hogy az ítélet ugyan más megyében, de azonos ügyben csak azonos lehet, az tévedett.

 A bíróság a keresetet megalapozottság hiányára hivatkozva elutasította mondván, hogy a kért egységdíjat abban a formában (Ft/m³/ürítés+ÁFA) az önkormányzat nem kezeli, így birtokában nincsen, és azt kiadni így nem köteles.

A települési hulladékkezelési közszolgáltatási díj megállapításának részletes szakmai szabályairól szóló 64/2008. (III. 28.) Korm. rendelet 7. § (4) bekezdése szerint az ürített hulladékmennyiség az edényszám, az ürítési szám és a tömegben vagy térfogatban meghatározott hulladékmennyiség szorzata.

Nagyatád Város Önkormányzatának 10/2012. (III. 30.) önkormányzati rendelet (Ör.) 36. § (2) bekezdése szerint a közszolgáltatási díj rendelkezésre állási díjból és ürítési díjból áll, míg a (6) bekezdés szerint az ürítési díj a díjfizetési időszak ürítési száma, a választott tárolóedény térfogata (liter) és azegységnyi díjtétel szorzata.

A bíróság észrevételezte, hogy az Ör. megfogalmazása vitatható, hogy a 36. § (6) bekezdése az ürítési díj kiszámításánál a választott tárolóedény mértékénél a térfogat (liter) mértékegység meghatározást rögzít, de az önkormányzat mégis űrmértékkel (liter) számol. Mivel az űrmértékről (liter) térfogatra (köbméter) történő matematikai számítási művelet nincs, pontos számítás nem végezhető, az alperesnek nem feladata elvégezni. Erre tekintettel a bíróság a közérdekű adatkiadási kérelmet megalapozatlannak találta.

Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (Infotv.) 3. § 5. pontja szerint közérdekű adat: a helyi önkormányzati feladatot, ellátó szerv kezelésében lévő és tevékenységére vonatkozó vagy közfeladatának ellátásával összefüggésben keletkezett, a személyes adat fogalma alá nem eső, bármilyen módon vagy formában rögzített információ vagy ismeret, függetlenül kezelésének módjától, önálló vagy gyűjteményes jellegétől, a birtokolt adatfajtákra és a működést szabályozó jogszabályokra, valamint a gazdálkodásra, a megkötött szerződésekre vonatkozó adat.

A jogszabály egyértelműen térfogat számítási módot határoz meg, amelynek alapmértékegységeként kisegítő jelleggel (zárójelesen jelölve) literben határoz meg.

Addig, amíg nem módosítják az Ör-et, addig az önkormányzat azt köteles figyelembe venni és végrehajtani, s az ítélet alapjául is csak az Ör. rendelet által meghatározott térfogat alapján kell a közérdekű adatkiadási kötelezettségnek eleget tenni. Az Ör. azonban más mértékegység tekintetében sem a kötelező SI mértékegységekben rendelkezik. Az Ör. 25. § (2) bekezdésében az edényben elhelyezhető hulladék maximális súlyát az edények térfogata függvényében kilogrammban határozza meg, amely mértékegység pedig nincs, mivel a tömeg mértékegysége a kg, s nem a súlyé, mivel a súly SI-mértékegysége a newton.

Álságos dolog a törvényi kötelezettség alóli kibúvás érdekében az önkormányzatnak a matematikai fogalmakkal zsonglőrködni, mert; Idézés a Wikipédiából:

A köbméter (jele: m³) a térfogat származtatott SI-egysége.

1 köbméter egyenlő a következőkkel: 1000 liter (pontosan)

Egy köbméter 3,98 ⁰C-os tiszta víz tömege standard légnyomáson 999,972 kg (körülbelül 1 tonna)

További mértékegységei:

Egy köbdeciméter (jele: dm3) 1 deciméter (0.1 méter) oldalhosszúságú kocka térfogata.

1köbdeciméter egyenlő 1 literrel.

A hétköznapi szóhasználatban a kilogrammot gyakran a súly mértékegységének mondják. Valójában a súly SI-mértékegysége a newton; a kilogrammhoz igazított SI-n kívüli mértékegysége a kilopond (kp). A súly a tömeg és a nehézségi gyorsulás szorzata.”

Önkormányzatunk hivatkozása sem a saját rendeletével, sem a fenti matematikai törvényekkel nem igazolható, hanem éppen azzal ellentétes. Tehát, ha azt állítja, hogy azért nem tudja a kért közérdekű adatokat kiadni, mivel azt a kérelmező nem literben, hanem m³ mértékegységben kérte, s azt azért nem tudja kiadni, mivel a m³ nem űrmérték, hanem csak térfogat, s az űrmérték nem lehet m³ csak liter, akkor ténylegesen rendelkezik a kért adatokkal.

Köztudomású tény, hogy a hétköznapi életben sem használjuk, értelmezzük másként a térfogat megjelölést és számítást, mint akként, hogy 1 m³ az egyenlő ezer literrel, szemben a súly mértékeként általánosságban tévesen használt kg mértékegységgel.

Mivel a vitatott kérdés eldöntése a bíróságok feladata, továbbra is kíváncsian várom az újabb bíróság (Kaposvári Törvényszék) álláspontját, s ítéletét annak ellenére, hogy a hajó már elment, mivel a testület időközben jóváhagyta a pályázattól jelentősen eltérő, s a lakosságra hátrányos hulladékkezelési szerződést.

Képviselő-testületünk bénázásai az elmúlt években jelentős károkat okoztak önkormányzatunknak (Bárdos projekt, Művelődési házunk rekonstrukciója, Hulladékkezelési szerződés, stb.), s ha marad a korábbi gyakorlat, akkor az aktuális koncessziós szerződés (Vízi közmű) megújításánál is a gyakran hangoztatott „jó döntés”-re számíthatunk.

Kiscsoportos "házi" ünnepségeket tartani kényelmesebb és egyszerűbb, mint közérdekű feladatok megoldása érdekében a témákban elmélyülni, s kitartó küzdelemmel eredményesen végig vinni.

Városatyák!

Ciklus vége ide, vagy oda, az aktuális kampány ellenére a tényleges feladatokra is illenék némi figyelmet fordítani!

(pl. Mi a város tényleges pénzügyi helyzete (adósság konszolidáció?), vagy mi a helyzet a 300 millás Bárdos kötbér perrel ?)

Nem, nem a Futrinka utcában, hanem a reményt keltő (?) változások elé néző városunkban.

Olyan zaftos hírrel, mint a Kuruc.info legfrissebb csemegéje (a fácánkakasra vadászgató alelnök-államtitkár londoni (bal)esete a „modelltévés tyúkkal) ugyan nem szolgálhatok, de azért „kicsiny falunkban” is történik egy és más a szürke hétköznapokon.

Az események többsége itt-ott már felbukkant a hírekben, de miként az újszülöttnek minden vicc új, úgy a médiákkal felületesen érintkező, vagy azokat teljesen mellőző olvasók számára is újdonságként szolgálhat.

Ugyan helyi vezetőink is vadászgatnak (ízlés szerint ki-ki nyúlra, titkárnőre, fodrászra, lovászra, vagy éppen állami földre vagy trafikra), de ezek az infók már nem újkeletüek.

A friss hír (már akinek!), hogy a korábbi prognózisom cáfolataként (?), nagyra becsült polgármesterünknek nem kell magányosan rajtvonalra állnia az őszi helyhatósági választásokon.

A helyi TV június 26-i „Ormai adása” hivatalosan is közreadta, hogy a Nagyatádért Egyesület alapítója és oszlopos tagja, független jelöltként az egyesület támogatásával immáron hatodszor újra indul a megmérettetésen, de a PIRKADAT legutóbbi számából értesülhettünk, hogy a kormánypárt is megtalálta reménykeltő potenciális (régi-új) jelöltjét.

Miután a korábbiakkal ellentétben a jelenlegi ellenzék nem állt be a 20 éve regnáló polgármester mögé ezért várható, hogy a közeljövőben önálló jelölttel rukkol elő.

Tekintettel arra, hogy a településünkön is felbukkantak az országos szinten feltörekvő pártok képviselői, így elképzelhető, hogy besorolás helyett szintén önálló polgármester jelöltet állítanak a rajtvonalra.

Lesz itt választási bőségkosár, csak győzzön eligazodni a tájékozatlan választópolgár a kiválónál kiválóbb jelöltek között. Az okkal és joggal elvárható programok nyilvános (fórum, vagy TV-s) ütköztetésének realitását illetően a jelenre és közelmúltra tekintettel vannak kétségeim, de remélem, hogy az élet ismét rám cáfol, és parádés vagy parázs viták (érvek pro és kontra ütköztetésének) fültanúi lehetünk.

Újsütetű kampánynak nézhetünk elébe, hiszen a látottak, hallottak szerint az „enyhülés”, vagy közeledés (?) korszaka köszöntött ránk (somogyiakra).

Alkalmi amnéziában szenvedő városvezetőnk a választásokra tekintettel, tettéről megfeledkezve, botrányosan elárult korábbi mentorával adta át a helyi borászok-pálinkafőzők produktumának elismerését.

Ezt követően a korábban persona non grátává minősített egykori Somogy 001 invitálását nem elutasítva, a megyei elnök közgyűlési kísérettel tisztelte meg pincéjében a Pálinka Királyát. Lehet csodálkozni, de megtörtént (a csoda).

A Nagy Imre újratemetése 25. évfordulóján külön-külön történt „titkos megemlékezés” ugyan némi árnyékot vet a ciklus elején hirdetett összefogásra, de azért már valami van (ha nem is az igazi).

A kormánypárt megyei választmányának (amely céljai elérése érdekében korábban az okirat hamisítást is elfogadhatónak ítélte) alelnöki tisztére oly büszke alpolgármesterünk végül is igazolva az „egyes jelölést”, elfogadta a felkérést.

„Számítottam rá, hiszen a szervezet tagjaival a 2010-es választások óta ezért dolgozunk és ere készültünk. A felkérést megtiszteltetésnek érzem, de felelősségnek fogom fel.”

Magam is „számítottam rá”, de a munkát és felkészülést figyelemmel kísérve ugyan kissé szkeptikus vagyok a jövőt illetően, de azért bizakodom, hogy oktalanná válnak aggályaim.

Legyen jelöltünk összetartozás napi gondolata szerint;

                                                              „ ...Én dolgozni akarok. Elegendő harc, hogy a múltat be kell vallani.

                                                               A Rinyának, mely múlt, jelen s jövendő, egymást ölelik lágy hullámai.

     A harcot, amelyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés, s rendezni végre    

                     közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés.”

(elnézést a „plagizálásért”; nem Kárpáti L. nem Bertók L. hanem Rinyával korrigált József Attila!)

A sajtóból már értesülhettünk Siófok, Debrecen, stb. őszi polgármester jelöltjeiről, s trendi a kormánypárti egyes jelölés. Bár városunkban „fecseg a felszín, hallgat a mély”, de néhány apró jel arra utal, hogy a következő ciklusban is egyedül a MI PISTÁNK készül viselni a kalapot, illetve a bürgermeisteri szalagot.

„Semjén nyomdokában? „tépelődök a facebookon jól mutató, s nem kis közérdeklődésre számot tartható fotón, de aztán megvilágosodik, hogy szó nincs róla, csupán egy kis gyakorlás az „őszi bevonulás”-ra .

Arra, hogy mi lehetne az árulkodó kép valódi mottója, ill. a tényleges szándékra csak a jövőben derülhet fény.

A helyi képviselő-testület polgári frakciójának ciklusbeli teljesítménye alapján nem lehetnek kétségeink, hogy a korábbi ígéret miszerint „zárjuk le a nagyatádiaknak egyre több kárt okozó Ormai-korszakot” ismételten elmarad. Potenciális jelölt hiányában egyedül felállva a rajtvonalra, magányosan startolhat, s kocoghat be (ha nem is fehér lovon) a célba az immáron „kormánypárti” jelölt.

Probléma egy szál se, ha a többség így óhajtja, hát legyen meg a „nép” akarata.

A korábbi, és folytatásra beígért témánál maradva, térjünk akkor vissza a beszámolóra, melynek címe Nagyatád Város Önkormányzata és gazdasági programjának végrehajtása.

A beszámoló alapjában véve az elmúlt két évtized legjobbika, s a városházi apparátus keze munkáját dicséri. A bő és minden részletre kitérő beszámoló a legfinnyásabb igényeket is kielégíti, már ha veszi a fáradtságot az érdeklődő és végigolvassa a 64 oldalt. Az egy kissé meglepett, hogy a városatyák részéről egyetlen kérdés sem merült fel a közmeghallgatáson, de ha igaz, a polgármester a képviselőket időben tájékoztatta a részletekről, s bizonyára alaposan kitárgyalták, a témát kimerítve megvitatták a ciklus történéseit, ami után nem maradhatott nyitott kérdés. A pontosság kedvéért helyesbítenem kell, mert egy kérdés elhangzott a polgármester klubtársa részéről. Az iránt érdeklődött (mint a Nagyatádért Egyesület elnöke), hogy a beszámoló civil egyesületek listájáról miért hiányzik a gesztenyés csapat neve. Kardinális kérdés, de az igazán meglepő a polgármesteri válasz volt, amit ezúttal nem teszek közzé.

Ami a tökéletes beszámoló ellenére némi hiányérzetet keltett bennem, az nem más volt, mint a korábbi években is hiányolt őszinte önkritika ismételt mellőzése. Az egyetlen sajnálkozó megjegyzés az előterjesztő részéről inkább a polgári frakciónak szólt miszerint; „sajnálatos, hogy az eredményes szakmai munkát végző vezetőnek át kellett adnia a vezetői munkát más településről pályázó szakembernek”. Így igaz és valóban sajnálatos, de csak egy ilyen eset volt? A kormánypárti kapcsolati tőkéből csak ennyire futotta, az érdekérvényesítésből csak ennyire tellett?

Az előterjesztő szerint bármennyire is helyesnek és célszerűnek bizonyultak DÖNTÉSEIK(?), pontosabban döntései(!), azért a fenti bakin kívül megesetteket is illenék beismerni.

Ott van mindjárt a gyalázatos hulladékkezelési szerződés, melynek a felháborodások nyomán ígért (”általunk folyamatosan képviselt álláspont érvényesüljön”), lakossági szempontokat érvényesítő módosítása elmaradt. Átalakult szolgáltató cég(ek), új törvényi feltételek, más érdekek, stb. rizsa dögivel, de az eredeti pályázatban beígért, majd megszüntetett 50%-os kedvezmény, az 1-2 fős háztartásoknak az 50 l-es kuka használata, stb. a „kibontakozás iránya, az alagút vége” ellenére nem jött vissza. Az előterjesztő lojális „együttműködését” viszont a szolgáltató nem csekély mértékű (értékű) szívességgel ellensúlyozta, melyre a városatyák a mai napig nem kérdeztek rá; hogy is volt ez polgármester úr?

A testület ingerküszöbét el nem érő Bárdos projekt kötbérperének „summasztásos” szüneteltetése, a művelődési ház felújításának célszerű kivitelező választásai, valamint a városi vízi közmű koncessziós díjainak évenkénti „eltapsolása” is a racionális és hosszú távon is helyes döntések közé sorolhatók?

Oktatási, Kulturális és Sportbizottsági elnök Úr!

Hol tart a felújított művelődési ház tartalommal és eszközökkel történő feltöltése? Itt az iskolai nyári szünet, és az épület kong az ürességtől. Hány millió többletköltséget eredményezett a beruházás elhúzódása, hány milliót igényel a „tartalommal” (internet szoba, rex vagy biliárd aszta, pingpongasztal, csocsó, stb.) való feltöltés, és milyen forrásból lehetséges a megvalósítás?

Miként fordulhatott elő, hogy miközben a pályázatnyertes konzorcium által felvállalt művelődési ház felújítás nem történt meg, addig a szintén felvállalt polgármesteri rezidencia elkészült?

Honnan lesz biztosítva a (választásokra tekintettel) beígért műfüves focipálya önrésze? Hol van a helyi klubnak több milliója, mikor évtizedek óta a város tartja lélegeztető gépen? Ha „biztos” pályázatból, akkor miért ilyen szerények? Kozármisleny és a többiek mertek nagyot álmodni? Ha valóban 150 körüli az utánpótlás létszám, akkor nem öregbítené a város hírnevét, egy mondjuk Szakály Péter futball akadémia?

Folytathatnám a kérdések sorát a pénzügyi bizottság elnökével, a külsős alpolgármesterrel, és a passzív képviselőkkel, de megtartom kérdéseimet az őszi választások esetleges élő fórumaira, mert választ jelen helyzetben nem remélhetünk.

2011. november 25-i blogomban már közreadtam észrevételeimet a kimúlás jeleit mutató fórumról, s bár előző jegyzetemben hírt adtam a bekövetkezett végről, azért néhány megjegyzés erejéig visszatérnék a témához.

A jelzett okok miatt kurtára sikeredett ülés kapcsán nem ejtettem szót a választópolgárok által testületbe választott képviselőkről. Az elmúlt 24 év legfegyelmezetlenebb testülete a jelenlegi, hiszen egyetlen ciklusban sem fordult elő, hogy a testület több tagjának távolmaradása miatt az ülés elmarad. Ebben a ciklusban ilyen is volt, de olyan sem fordult elő, hogy a képviselők 36%-a hiányozzon az éves munkaprogramban fél évvel korábban kitűzött közmeghallgatásról.

Fontos emberek, nagyon fontos elfoglaltságok tömkelegével, de lehet e fontosabb feladata egy választott képviselőnek, mint önként vállalt megbízatásának teljesítése? Igen, lehet, a főállású hivatása, de akkor ne vállaljon a munkája mellett erejét és idejét meghaladó közéleti szerepeket és tisztségeket. Aki sokat markol, keveset fog.

Az évenként egyszeri szavazópolgári meghallgatás negligálása több mint tiszteletlenség, pláne a „vezetők” részéről.

A legutóbbi választás bődületes kudarca miatt esetlegesen „ restelkedő” ellenzéki „öreg” képviselő távol maradása, még elnézhető. A más önkormányzati megbízatással (?) elfoglalt nem képviselő alpolgármester hiányzása, még megbocsátható. Az viszont már elnézhetetlen, hogy a kormánypárti frakció vezetője holmi választmányi ülésre hivatkozva a közmeghallgatás után érkezik az ülésre, a fő állású jól fizetett alpolgármester, mint a „FIDESZ megyei választmányának alelnöke” pedig meg sem jelenik. Bár az ülés elején a polgármester mindkét képviselő távollétét bejelentette, de ez ne menti fel őket kötelezettségük elmulasztása alól.

Mint már említettem, az ülés időpontja fél éve ismert volt számukra, s ha életbevágóan fontos esemény miatt kell távol maradnia több képviselőnek, akkor azt az ülést későbbi időpontra, netán más napra is lehet halasztani. Miután éveken át voltam országos választmányi tag, tisztában vagyok a tisztség súlyával, fontosságával, ezért bátorkodom állítani, hogy a helyi kötelezettség előbbre való. Ami pedig az alpolgármester távolmaradási indokát illeti (ha igaz a szóbeszéd, hogy vizsgáztatott!)az teljes mértékben elfogadhatatlan. A kérdéses időpontban ugyan is az adott szakterületen sehol nem volt már vizsga (azokat délelőtt tartják), s az esetleges elhúzódó feladat sem támaszthat akadályt, mert a vizsgabiztos úr már személyes megjelenés nélkül is vizsgáztathatott korábban több helyszínen is. A vizsgák időpontja is előre ismerhető, s a többi elfoglaltsággal egyeztethető! Lehet tiltakozni, háborogni, az esetnek utána jártam, tudom, mit beszélek (pardon, írok).

A polgármesteri székbe készülő főállású alpolgármester ne a mellékállásait helyezze előtérbe, mert az polgármesterként még visszatetszőbb lehet!

Ezek után, ha már az alpolgármesternél tartok, nézzük a közmeghallgatáson neki szánt, de a jelzett okok miatt elmaradt kérdéseket.

A felvetések a turizmussal, vállalkozásokkal, foglalkozó főállású alpolgármesternek szólnak, de jelenleg már költőiek a kérdések, mert a történtek után nem várható válasz (ha csak a kampányra tekintettel egy kommentben nem reagál a megszólított!). Na, az lenne a meglepő, s esetlegesen vitaindító!

15. oldal 1.3. pont: A Fontana Hotel újabb üzemeltető váltására, a Viktória Panzió elhúzódó fejlesztési beruházására, a Semiramis Panzió új üzemeltetőjére tekintettel is a beszámoló vonatkozó fejezete túlságosan kurtára sikeredett. Miután egy szó sincs a beszámolóban, a terület felelőseként, s mint a megyei fejlesztések újsütetű képviselője hogyan értékeli, miként látja a korábban létrehozott helyi TDM, s annak tükrében a fenti idegenforgalmi vállalkozások helyzetét?

A tárgyalt időszakban az idegenforgalmi adóbevétel 12445 átlagos vendégéjszakával 3,7 millió Ft. volt. Az idegenforgalmi adó 300-ról 400 Ft-ra emelését követően mennyi volt a vendégéjszaka és adóbevétel, ill. a növekedés?

A Magyar Turizmus Zrt. értékelése szerint a helyi Tourinform Iroda kiváló teljesítményt ért el. A teljesítmény miben mutatkozik, milyen mérhető idegenforgalmi hozadékban nyilvánul meg?

Mi az oka az SZMSZ szerint is városi ünnep (Május 1-i majális) képviselők részéről történő negligálásának, s a nemzeti összetartozásra hivatkozva tartandó, mindenkit érintő Trianon tragédia szegregált ünneplésének? Mint ünnepi szónokot nem zavarja a meghívón szereplő nemzeti lobogónkra tűzött Román trikolóros pajzs? Ez jelképezi a ciklus elején meghirdetett összefogást és új stílust?

Miért szavazta le frakciótársa előző ülésen tett indítványát a Bárdos projekt 300 milliós kötbérének tárgyalásáról?

Mit tud a rétestésztaként húzódó kötbérper állásáról?

Az elmaradt válaszokról vannak sejtéseim, de a tényleges álláspont már örök rejtély marad, ha csak az őszi kampány során szóba nem kerülnek.

A többi majdnem kérdezettre, ill. kérdésekre a legközelebbi jegyzeteimben térek ki.

A rendszerváltoztatás hajnalán a helyi önkormányzatokról szóló 1990 évi LXV. törvény rendelkezett arról, hogy évente legalább egyszer, előre meghirdetett közmeghallgatást kell tartania az önkormányzatoknak, amelyen a helyi lakosok helyi közügyeket érintő kérdéseket tehetnek fel.

A törvényben az elmúlt két évtized során végrehajtott változtatások e kötelezettséget nem érintették, hiszen a legutóbbi Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény a kötelezettséget változatlanul megőrizte. Az előírt feladatot a helyi önkormányzati SZMSZ. (Szervezeti és Működési Szabályzat) is kezdetek óta rögzítette, s minden évben maradéktalanul el is lett végezve.

Az első ciklusban a művelődési ház adott helyet az összejöveteleknek, s a kétszázat is meghaladó érdeklődő alig fért el a mozi teremben. A második ciklusban színre lépő jelenlegi városvezetőnk aztán a fórumot áthelyezte a városháza földszinti tanácskozó termébe.

Jól emlékszem (mivel hiánytalanul valamennyi közmeghallgatáson részt vettem), hogy az évek múlásával és a „demokrácia” kopásával az érdeklődők száma folyamatosan és egyre rohamosabban csökkent. Ehhez nagymértékben az is hozzájárult, hogy a bevált munkaidő utáni (16-órai) kezdést reformer polgármesterünk kora délutánra (14-órára) változtatta, ami a többséget kizárta a részvételből, ill. a TV közvetítés követéséből.

A kialakított és öt cikluson át (20 év!) folytatott gyakorlat aztán ebben a ciklusban egy pillanatra megtörni látszott, majd némiképp módosult. A korábbi szokásokon a többségbe került polgári oldal változtatni szándékozott igény (szükség) szerinti évenként többszöri meghallgatásra, de a módosítás tiszavirág életűre sikeredett, mert mint mindig és mindenben, ezúttal is a polgármester akarata érvényesült. Maradt az évente egyszeri, s nem év végén, hanem májusban, s a „kötelezően” meghatározott kérdéskör már nem a költségvetés, hanem a „Beszámoló Nagyatád Város Önkormányzata és gazdasági programja végrehajtásáról”. Ettől eltérő helyi közérdekű kérdés nem megengedett!

Mint rendszeres kérdésfeltevő többször is figyelmeztetésben és dorgálásban részesültem, ha a kérdésem témája nem szerepelt a beszámolóban, pedig a törvény és az SZMSZ. sem írja elő sem a költségvetés, sem a programvégrehajtó kérdéskör kötelezettségét. Az állandó időkorlát szűkítésről, az ezt érintő SZMSZ. módosításokról, kérdés és véleménykifejtés közbeni szándékosan zavaró előterjesztői közbeszólásokról nem is beszélve. A vonatkozó előírást semmibe véve, a polgármester rendre személyeskedésnek minősítette a névre szóló kérdéseket, s a képviselőket kiskorúsítva meghatározta mely kérdésre mely városházi tisztviselő válaszol.

Miután az önkényes korlátozásokat rajtam kívül is észlelhették néhányan az évek során, ezért ebben a ciklusban már egyetlen kérdezőként ülhettem a közmeghallgatásokon a hivatalból megjelent intézményvezetők és városházi alkalmazottak között.

Polgármesterünk nem vette volna zokon, ha netán magam is távol maradok a fórumtól, de mivel a főállású alpolgármesternek a véleménynyilvánítás korlátozása és akadályozása ellenére korábban megígértem, hogy a jövőben is ott leszek, a csütörtöki közmeghallgatásos testületi ülésen ismét megjelentem.

Ha most bárki arra gondolna, vagy olyat feltételezne, hogy a meghallgatás az előzményekre tekintettel ismét „kedélyborzolóra” sikeredett, hát ki kell, hogy ábrándítsam. Az történt ugyan is, hogy elkövettem két aprónak tűnő, de „végzetesnek” bizonyult hibát.

Az ülésre késedelmesen igyekvő képviselőt látva a megrendelt ünnepi ebédemet nem volt szívem a tányéron hagyni, ezért húsz perc késéssel, a városvezető beszámolója alatt érkeztem a tanácsterembe. Azt egy percig sem gondoltam, hogy a kezdési időpontról történt előzetes érdeklődésem során elkottyintott késésemre tekintettel majd várakoznak a kezdéssel, de arra igen, hogy a „menetrend” a korábbi két évtizedes gyakorlat szerint alakul.

A közmeghallgatás ugyanis mindig a szóbeli beszámolóval kezdődött, melynek során a polgármester minden alkalommal negyven-hatvan percben ismertette a jelenlévőkkel, ill. a városi televízió nézőivel a költségvetést, ill. a gazdasági program végrehajtását.

Az akadémiai székfoglaló a „választási” év (kampány) ellenére, mint utólag megtudtam ezúttal elmaradt, ill. eltolódott és lerövidült.

Az történt ugyan is, hogy a napirend ismertetését követően a polgármester megkérdezte a jelenlévőket (városházi tisztviselőket, intézményvezetőket, későbbi napirendhez meghívottakat) hogy kíván e valaki kérdést feltenni a közmeghallgatáson (beszámoló előtt!).

Miután senki nem jelentkezett (bár jelen volt egy kíváncsi választópolgár is), a közmeghallgatást pánikszerűen berekesztette, s megnyitotta a soros testületi ülést azonos napirenddel, s visszafogott rövid húszperces tájékoztatóval a képviselőknek, akik megkapták és bár kérdésük nem volt, bizonyára többször is olvasták, s a bizottsági üléseken megvitatták a 64 oldalas beszámolót.

A bevezetőben jelzett törvény közmeghallgatásra vonatkozó rendelkezését (54§) ugyan még nem helyezték hatályon kívül, de Nagyatádon így hunyt ki 24 év után a közmeghallgatás intézménye.

Béke poraira!

Ui. Az ülés néhány napirendje a fel nem tehetett kérdéseim mellé újabbakat generált, melyeket a következő hetekben szándékozom megosztani jegyzeteim olvasóival. Az adás jövő heti ismétlését ettől függetlenül ajánlom a „lemaradt” érdeklődők figyelmébe.

Arkagyij Rajkin hatvanas években szállóigévé vált mondata jut egyre gyakrabban eszembe. „Válámi ván, dé ném áz igázi”.

Az ünnep utáni első munkanapon lapterjesztők csöngettek a kapunkon, s meglepetésemre a postaládámba is jutott a Pirkadat áprilisi számából.

A legnagyobb rosszindulattal sem állítható, hogy a korábbi kritikai észrevételek süket fülekre leltek, hiszen a lap javuló változásokat mutat. Igaz, hogy még mindig kizárólag belső használatra, de a látszat szerint nagyobb példányszámban, s „melegében” készült.

A lap krónikásai a napokban történt helyi közéleti eseményekről tudósítanak korrektül és már-már maradéktalanul, mi több a „Feltámadás” közepén egy megkésett gyónással is szembesülhetünk („A kettős állampolgárságról szóló népszavazás 2004. december 5-e volt a magyar nemzet szellemi mélypontja, ahol megtagadtuk testvéreinket”). Az őszinte, ill. pontos megfogalmazásból kifelejtette a szerző, hogy mi Nagyatádiak (kivéve a ….).

A kritikus szemmel forgatott lapot megfelelőnek minősítve elégedetten csuktam volna be, ha nem akad meg a szemem a „hézagpótló”(?), lapkitöltő hirdetményen.

A szoborparkba május 1-re szóló meghívó ugyan május 5-én kissé idejétmúlt, de ez az apróság betudható a terjesztők, ill. kézbesítők késlekedésének. Ami viszont sántít, az a meghívó címeként szolgáló III. Nagyatádi Majális.

Az elmúlt évtizedekben több mint három tucat helyi az-az nagyatádi majálison vettem részt, ezért a számozás csak a külön utas civil rendezvény sorszámát jelölheti, mivel ha emlékezetem nem csal, az elmúlt évben is szanaszét ünnepeltek a város megosztott lakói, köztük a város által támogatott civil szervezetek is (mondván nincs városi ünnep).

A megújult kulturális központunk gárdája ezúttal megrendezte a városi majálist, ami a kedvezőtlen időjárás ellenére jól sikerült, s viszonylag sok látogatót vonzott. Megvoltak a szükséges kellékek, mert volt műsor, étel, ital, zászló lufi és ugráló vár a gyerekeknek. Mi több a közeli trafóház mellett minden csindatrattát, szalagátvágást mellőzve a sörbarátok örömére szép csendben kinyitott a másfél évtizede „készülő” (egy éve kész) városi klozet is. Az oly sokszor hangoztatott összetartásnak azonban híján volt a rendezvény.

A tavaly május 9-i (Hol ünnepeljenek a nagyatádiak?) jegyzetemben írtam, hogy a városnapi ünnepségen polgármesterünk fennen hirdette; „összetartozunk mi nagyatádiak, mi egy közösség vagyunk ebben a városban”. Megyei elnökünk; „az ember a mély és titokzatos rendhagyás, ami maga az ünnep, ami akkor kap értelmet, ha együtt vagyunk”.

Az idei ünnepi bevezetőjében polgármesterünk Nagyatád sajátos szellemiségének jellemzőit sorolva együttműködésről, szolidaritásról, őszinteségről, közös nevező keresésről beszélt, majd a műsort egy szál magában nézve „képviselte” a Nagyatádi Majálison a városvezetést. Alpolgármesterek, képviselők sehol!

Ismét felteszem a kérdést, akkor most mi van?

A ciklus elején a kormánypárti frakció új stílusról, konstruktív együttműködésről regélt. Ez lenne az őszinte együttműködés, közös nevező keresés, mi közben a civil majálison az alpolgármester „lesajnálja” a május elsejét, mint idejétmúlt ünnepet, a frakcióvezető pedig bejelenti, hogy az idei szilvafőzés már nem lesz „városi” ünnep, mert pályázaton nyertek 500 lepedőt, s a szervező és rendező ismét az Erdélyi Kör, Szív Egyesület, stb.

Köztudott, hogy választási év van, ezért a nagy igyekezet az „önálló szilvanap”-ra, külön utas majálisra, de akkor mit keresnek a közösségi szolgálatra hivatott városvezetésben a Jobb Közélet, Erdélyi Kör, stb, miért nem maradnak önjáró civilek?

Lehet negligálni a városi ünnepséget, lehet tartani külön bejáratú piknikeket, de akkor ne tessenek hirdetni a hamis igéket összefogásról, együttműködésről, szolidaritásról. Ez nem csak az ünneplésekre vonatkozik!

 A kormány által hirdetett konszolidáció jegyében, a települési béke megteremtése érdekében össze kellene végre hangolni a célokat, programokat, cselekvési elképzeléseket, amihez a „többség” ismét rendelkezésre áll.

„Nagyatádon is eljött a változás ideje, új korszak, újra FIDESZ”, hirdette 2010-ben a helyi polgári oldal.

A megosztottság, ill. az egység hiányában az ígért változás ugyan elmaradt, de itt az újabb lehetőség, ami a kibontakozó széthúzás és megosztás következtében ismét elszállni látszik.

 Ha az ígért új korszaknak a polgármester az akadálya, akkor a korábbi (2010. augusztus 26-i) polgármester jelölti felhívásnak eleget téve, ha késve is, de „fogjunk össze, legyünk határozottak, zárjuk le a nagyatádiaknak egyre több kárt okozó Ormai korszakot”! Ehhez viszont nem elég a civil kurázsi, néhány polgári piknik, mert alkalmas potenciális polgármester jelölt is szükségeltetik!

A „lekvárpénz” már megvan, és az új korszakot elhozó jelölt?

A médiák napi híradásaiban hallhatunk, olvashatunk esetekről, amik során újságírók, országgyűlési képviselők, stb. által kért közérdekű adatok kiadása ütközött ilyen, olyan akadályba.

Nem egyszer a jogi útra terelés is hiába való igyekezet a törvényileg evidens informálódási lehetőség realizálására. Rétestészta perek sora sem elegendő a helyzet megváltoztatásához, ezért aztán az átlagpolgárnak eszébe sem jut a döntésekhez szükséges tájékozódás e formája. Szavazzunk! Mire? Akármire!

Korábbi jegyzeteim során már említettem, hogy a Bárdos projekt, valamint az elfuserált hulladékkezelési szerződés ügyében kértük az illetékeseket közérdekű adatok, információk kiadására. A Bárdos iskola felújításával kapcsolatos dokumentációk peresített kiadatása közel két esztendeig húzódott, de a „presszióval kikényszerített” kötbérigénylő peres eljárás a felesleges többlet költség ellenére a mai napig nem hozott eredményt. A háromszáz millió forint kötbér úgy kellene csóró önkormányzatunknak, mint a falat kenyér, de valamilyen oknál fogva (vajon milyen oknál?) nem akaródzik az ügy végére pontot tenni. Megy a maszatolós időhúzás, hogy majd a feledés homálya „megoldja” az ügyet.

A hulladékkezeléssel, pontosabban a díjakkal kapcsolatos közérdekű adatok kiadását a szerződő felek (mind a szolgáltató, mind az önkormányzat) megtagadták.

A szolgáltató esetében illetékes bíróság az üzleti titok, magán cég, stb. indokokkal visszatartott adatok kiadásának kötelezettségét tárgyalás nélkül rendelte el.

Az önkormányzat esetében illetékes bíróság több mint fél éve tárgyalgat a szolgáltatóéval azonos témában, s a májusi újabb tárgyalás sem biztos pont az ügy végére. Ki érti ezt?

Mivel a vagyonnyilatkozat is a közérdekű adatok kategóriájába tartozik, ezért aztán néhány újságíró, képviselő, stb. tájékozódási céllal kikérte néhány polgármester, neves politikus vagyonnyilatkozatát.

Volt, akinek kiadását a peresítés ellenére megtagadták (pl. Felcsúton) s volt, hogy a kiadott nyilatkozat átvizsgálása során észleltek több esetben fehér foltokat, téves adatokat.

Törvény ide, törvény oda, a mulasztások valamennyi esetben következmény nélkül maradtak.

A piaci verebek csiripelésére kíváncsiságból öt évre visszamenőleg kikértem polgármesterünk vagyonnyilatkozatát. A korábbi adatigénylés megtagadására tekintettel újabb vonakodásra számítottam, de a kért információ időben megérkezett.

A történtek után érdeklődéssel várom a bíróság májusi döntését, mert még is csak furcsán veszi ki magát, hogy a személyes adatok megismerhetők, de a város minden lakosát érintő díjszabási, ill. számlázási adatok visszatarthatók.

Bár a facebookon többen is közreadták, de ha valaki nem hallotta, nem olvasta, pénteken felavatásra („átadásra”) került a felújított művelődési ház. Egyelőre csak megtekinthető, de remélhetően hamarosan birtokba is vehető a körülményesen megújult intézmény.

A korábbi héten felszállt a füst, s végre van felelős vezetője a fürdők intézményének. Most már csak jó idő, sok vendég és még több bevétel kell a zavartalan működéshez.

A kórháznál is felszállt némi füst, na, nem azért mert FŐ az egészség, hanem mert ott is készül a kondérban az „új vezérkar”. A „kormozási” kísérletek miatt a füst színe azonban nem felel meg az előírásoknak, s ezért nincs még végső eredmény. A döntéshozók elfoglaltságára tekintettel csekély az esély, hogy a munka ünnepére béke lesz az olajfák hegyén, de az új parlament és kompetens intézménye felállását követően pont kerülhet ezen ügy végére is.

Mint azt előző jegyzetemben ígértem, a kérdést és a válaszkeresést folytatom. Nézzük kikkel és hová tart a gőzös, mert az köztudott, hogy „Magyarország jobban teljesít”! Vajon Somogy is?

Blogom indításakor 2010 decemberében megosztottam megyei vezetőnk felhívását, melyben minden somogyi polgárt a „megye vonatára” invitált. Bár magam is a vonaton voltam, de nem mulasztottam el közreadni észrevételemet, miszerint a vonat előtti váltó nem jó irányra vált.

A ciklus közepén (2012. október 10-i Aggasztó jegyzetemben) ismét megosztottam aggályomat, miszerint a szerelvény meglátásom szerint vakvágányon robog, s az állomásokon egyre több a leszálló utas.

Az április 6-án végül is győztesként történő ünneplős befutás mellett sem szabad azonban megfeledkezni a tényekről, miszerint a ciklus során közel 25 ezren szálltak le a kormánypárt megyei vonatáról.

Ez a korábbi szavazóbázis 26%-a, ami majd 10%-al magasabb az országos átlagnál. Ennél is gyengébb a nagyatádi eredmény, mivel itt 32%-os a szerelvényt elhagyók száma. Mentségül a népesség fogyás és a részvételi hajlandóság sem szolgálhat, mivel az többé-kevésbé valamennyi indulót sújtotta. A kilenc helyi szavazókörből négyben az ellenzék nyert, ami nem lehet bíztató előjel a helyhatósági választásokhoz.

Sebaj, a lényeg az, hogy úgy ahogy, de haladt a somogyi a gőzös, s miközben a vezetés a szerelvény pullman-kocsijában elégedetten sütögette és eszegette pecsenyéjét, a pőre kocsik utasai prüszkölve nyelték a nekik jutott mozdony füstöt. Rákosi pajtás majd Kádár elvtárs mondogatták anno a bőség kosarára váró népnek, hogy csak ezt a három, azt az öt évet kell kibírni és eljő a szocializmus biztosította jólét, ahol „a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet”. Volt az óta nadrágszíjhúzás jó néhányszor, de a jólét (bár jobban teljesítünk) csak nem akar a panel prolik nyakába szakadni.

A nem túl rózsás jelen ellenére a távoli jövő (az új jelmondat szerint) azonban ígéretes, mert az „elkövetkezendő másfél évtized felemelkedése az itt élők számára jó életminőséget biztosító innovatív megyévé kell válnia Somogynak”.

Bíztatóan hangzik, de mi történt (történik) ez ügyben a kulisszák mögött? Eddig csak a korábbi évtizedek kritikáját hallhattuk, de a megye láthatóan stabilan őrzi sereghajtó pozícióját, s veszíti el egyre több lakosát.

Ki a felelős? Tudjuk, a globális válság, ami persze a „leváltott” és megválasztott képviselőnket, a Brüsszelbe szakadt régió igazgatót, a megyei vezetőket nem érinti, s „törvényhozó” jogosítványukkal élve gondoskodtak róla, hogy a közeljövőben se érintse.

Ami esetlegesen változásra adhat némi csekély reményt, az a mozdonyra felszállt két új fűtő („új írástudók”) személye, akiket a mozdony füstje ugyan már megcsapott, de még nem a fentről kapott lejárt lemezt fújják, hanem a megyében tapasztaltak alapján állítják fel a prioritásokat. Na és az is bizakodásra adhat okot, hogy Brüsszelből hazatér és ismét a parlamenti küzdőtérre lép régiónk kormánypárti igazgatója, hogy „Família” Kft-je segítségével továbbra is kivegye a részét megyénk, ill. az ország fejlesztéséből.

A médiákból bizonyára többen is értesültek a választások előtti napokban, hogy Siófokon a „csevegők” (vagy csak fecsegők?) tiltakozása ellenére mutyi szagú az ottani kórházprojekt. Ismerős illatok, hiszen volt alkalmunk nekünk is szagolgatni, és hát az előrejelzések szerint lehet benne részünk a jövőben is.

A lecsengett fürdőépítések után stratégiai kérdés lett a stadionépítés, a kórházfelújítás, a geotermikus energia, amihez a forrást (az önrész mellé!) minden esetben az állam (unió) adja. Na és a keret meghatározása mellett megsúgja a „pályázóknak” a kivitelezők személyét, stb. A centrálisan vezérelt állami mutyi régiós megbízottja, ahogy a korábbiakban, úgy a jövőben sem hezitál likvidálni a táncrendet be nem tartókat, még akkor is, ha netán a „család” tagjai.

Ilyen innovatív közegben ember legyen a talpán az a bennfentes politikus, aki ráér holmi csipcsup közügyekkel foglalkozni, amikor a projektekből néhány barbatrükkel hatalmasat lehet szakítani. Vannak családtagok, rokonok, iskolatársak, kebelbarátok, s lehet tucatszám cégeket létrehozni, majd szükség esetén „bedönteni”. Lényeg a mutyi mani mani mani!

Nem igaz, hogy nem lehet másképpen csinálni, hogy szalonképes legyen a kissé elkésett reform. „Nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani”!

Csak egy kicsit kellene időnként figyelmesebben elolvasnia a városatyáknak az előterjesztéseket, s felhívni az előterjesztő figyelmét, hogy alpolgármester segédei és a bizottságok, továbbá a hivatali köztisztviselők nem dísznek ülnek körülötte. Szerencsésebb lenne, ha a mindenkit érintő közösségi fejlesztések nem suba alatt dőlnének el, s már is csökkenthető lenne a mutyizásból eredő késlekedés, pereskedés és költségnövekedés, melyek minden ódiumát az adófizetők viselik.

Persze már is hallom lelki füleimmel a göndör kacajokat, hol élek én, hiszen mindenki a „piacról” él. Na azért ez így nem igaz, mert többnyire csak az „egyenlőbbek”.

Ezért aztán nagy az esély, hogy többször másfél évtizedre lesz szükség a jelenlegi színházak megváltoztatásához, s természetesen az új műsorokhoz új férfiak (és hölgyek!) szükségeltetnek, akiknek produkcióját nem csekély várakozást követően már gyermekeink, unokáink élvezhetik, vagy szenvedhetik.

A tegnapi unalmasnak ígérkező képviselő-testületi ülésre bekukkantva rövid, de meglepő eszmecserének lehettem szem és fültanúja.

Április 2-i Kampányzáró jegyzetemben említettem, hogy ki mindenki küzdött fenemód harcosan a kórházi dolgozók elmaradt bérpótlékának kifizetéséért, de nagy meglepetésemre a polgármester egy képviselői kérdés kapcsán bejelentette, hogy a közelmúltban többször nála járt egészségügyi szakszervezeti vezető a megbeszélések során tájékoztatta, hogy ő intézte el az utólagos kifizetést.

Miután a kormánypárti frakcióvezető tiltakozott az „elbitorolt” ügyintézés végett (azt nem mondta, hogy ő intézte!), a kialakult vita során aztán a polgármesterünk sem mulasztotta el megismételni, hogy ő már hónapokkal korábban kijelentette az illetékesek felé, hogy „ami jár, az jár”.

Ezek után már az sem lenne meglepő, ha a hivatalba lépő régi új kórházigazgató bejelentené, hogy ő intézte el a kifizetést.

Nos, itt vagy valaki nem mond igazat, vagy egy széleskörű (FIDESZ-EDDSZ-Nagyatádért Egyesület-Együtt III.) titkos összefogás lelepleződésének lehettünk fültanúi.

Mint volt, hogy volt, spongyát rá, mert a lényeg, hogy ha késedelmesen is, de megkapták a dolgozók a jogos jussukat. Az érdekes, hogy a korábbi („államosítás előtti”) előnytelen helyzet előidézését senki nem vállalta magára.

Na, de a hab a tortára csak ezután következett.

Főállású alpolgármesterünk tisztelettel érdeklődött az ülés 11/A pontjaként tárgyalt két ülés közötti polgármesteri tájékoztatóról, amely szerint a városvezető április 11-én megbeszélést folytatott (szokása szerint négyszemközt) György Zoltán úrral, az Aquaplus Kft. ügyvezetőjével a geotermikus energia felhasználás vonatkozásában.

Mivel polihisztor városvezetőnk e témában is otthon van, ezért nem volt szüksége szakértő segédre a megbeszéléshez, mert egyedül is elboldogult a kérdéssel, mint korábban annyiszor. A döntéshozó városatyák és az érdeklődő TV nézők is megtudhatták, hogy a téma a korábban elkészített és jóváhagyott fejlesztési koncepció része, s miután ő Barcson már megtekintette a lehetséges fejlesztési mintát úgy ítéli, hogy jó útra lépnek.

Talán még emlékeznek rá néhányan, hogy a városfejlesztési elképzelések megfogalmazásának indító stádiumában is egyedül járt el a polgármester, amit akkor több képviselő is sérelmezett. Hiába, mert városvezetőnk nem szívleli a szem és fültanúkat, mert szeret egyedül a dolgok végére járni. Elmondta miheztartás végett, hogy szívesen tárgyal bárkivel, bármikor, ha megkeresik.

A közreadott tájékoztatója során úgy rémlett, hogy az említett cégnevet korábban már hallottam, ill. olvastam valahol. Hazatérvén némi házi irattári kutakodás során aztán kezembe akadt egy korábbi cégkivonat, valamint egy igen csak figyelemre méltó cikk „sarkadinagy” tollából, az atlatszo.hu korábbi (2012. 03. 01.) oldaláról, melyet bevezetésképpen a „közérthetőség” érdekében most megosztok a téma iránt érdeklődőkkel.

Dél-dunántúli fürdőbirodalom I.-Bánki Erk pályaképe

Hogyan bukik bele önkormányzatok sora abba, amit az évtized legjobb beruházásának ígértek? Az Aquaplus-cégcsoport fürdőberuházásait vizsgáló cikksorozatunk első részében a főszereplőket, illetve a köztük húzódó családi-üzleti, politikai kapcsolatokat ismertetjük.

Eredménytelenségét fokozza funkcióhalmozása is – így jellemezte korábban Bánki Erik, a Fidesz turizmusguruja még az ellenzéki években a területért felelős Gyenesei István minisztert. Noha a fiatal országgyűlési képviselő maga sem tolja el  a különböző tisztségeket, értelmetlen funkcióhalmozásról az ő esetében kevésbé beszélhetünk, hiszen Bánki különböző pozíciói szinte mind kötődnek egy jól meghatározható gazdasági folyamathoz: a délnyugat-magyarországi fürdőépítési lázhoz.

A politikus az elmúlt évtizedekben Baranya megyében megkerülhetetlen politika tényezővé építette fel magát, az Országgyűlésben a Fidesz első számú (és különösen gyógy-és termálfürdőkkel kapcsolatos kérdésekben aktív) turisztikai szakpolitikusa lett, emellett pedig tulajdonosként megjelent egy olyan cégcsoportban is, amelyik Bánki szűkebb pátriájában is egyre-másra jelent meg önkormányzati fürdőberuházások partnereként.

A politikus

A 42 éves Bánki Erik – noha Szekszárdon született – legszűkebb otthonának a Baranya megyei Mohácson tekintheti. Itt érettségizett 1988-ban, a rá következő két évben előbb belépett a Fideszbe, majd részt vett a párt mohácsi alapszervezetének megalapításában – olvasható a képviselő a parlament honlapján elérhető életrajzában. A fiatal politikus szinte a kezdetektől fogva a narancsos párt megyei nagyságai közé tartozott: 1990-ben a mohácsi Fidesz elnöke, ’92-ben a párt megyei szervezetének lett alelnöke.

Az akkor országos szinten a jelenleginél jóval kisebb támogatással bíró pártban betöltött tisztségei mellett a kilencvenes évek elején Bánkinak maradt ereje és energiája saját üzletemberi karrierjét építgetni. Külkereskedelmi áruforgalmi végzettséget szerzett, és a rendszerváltás idején az NSZK-ba szakadt, majd ott sikeres vállalkozóvá váló fivére pénzügyi segítségével maga is cégeket indított: 1994-ben B & B Impex Külkereskedelmi Kft., egy évvel később B & B-Invest Ingatlanforgalmi és Vagyonhasznosító Kft. néven alapított társaságot.

A Baranya Megyei Munkaügyi Központ (BMMK) 1997-es bérleti szerződése ügyében Bánkinak már a kilencvenes években szert tett a politikát az üzlettel sajnálatosan keverő vállalkozó imázsára (Magyar Hírlap – Bánki Erik megyei elnök, 1999. 06. 07). Azzal még nem volt baj, amikor fivére segítségével felújította a mohácsi volt Korona Szálló épületét, majd bérbe adta a BMMK helyi lerakatának. Alig egy év múlva viszont a pécsi „anyaszervezetnek” is éppen a B & B Impextől sikerült székházat bérelnie, méghozzá úgy, hogy a kiírt közbeszerzési pályázat elbírálásakor az épület még nem is volt a cég birtokában. Végül a harmincmillióért megszerzett ingatlanra tízéves szerződést írtak alá, amelynek értelmében a BMMK havi cirka kétmillió forintért bérli a Pécs történelmi belvárosában található négyszintes épületet. (Magyar Hírlap – közpénzek vándorúton – avagy a vállalkozó politikusok, 2001. 03. 16.)

A Baranya megyei kormányhivatalnak a B&B Impex szel 1996 óta, a Cifrapalota Kft.-vel 2007 óta élő bérleti szerződése van, öt-, illetve harmincmilliós értékben – derül ki a hivatal honlapján elérhető közzétételből. Utóbbi cég jelenlegi főtulajdonosa pont annak a két német úriembernek a kezében van, akiket 1999-ben a cég akkori tulajdonosai (Bánki édesanyja, és a B&B Impex) delegáltak a felügyelőbizottságba.

Hátországa: Baranya-vidék

Eközben Bánki politikai karrierje is felívelt. A Baranya megyei Fideszt és a pécsi szervezetet egyaránt meghatározó, régi motoros házaspár – Mikes Éva megyei elnök és Trombitás Zoltán – 1995-ben Pestre költözött. Akkori hírek szerint az új elnök választásakor a pécsi és a „vidéki” baranyai Fideszesek kerültek szembe egymással, és utóbbiak jelöltje győzött, a pletykák szerint Bánki szervezőmunkájának köszönhetően (Népszabadság – A falusi focista és a pécsi héják, 2001. 07. 03.). Bánki mohácsi és megyei közgyűlési tagként, a harkányi gyógyfürdőt üzemeltető és a mohácsi városgazdálkodásért felelős önkormányzati vállalatokban tisztségeket betöltve várta 1999-et, amikor – már országgyűlési képviselőként – ő lett a Fidesz megyei elnöke.

2002-ben, amikor a mohácsi Fideszesek Bánki Erik felfedezettjét, a várost a mai napig irányító Szekó Józsefet indították a polgármesteri címért, az országban egyedül itt sorolt be a szocialista párt a Fidesz jelöltje mögé. Az üzenetet a szomszédos községben lakó Puch László hozta, jelezvén: Szekóval az MSZP is elégedett (Népszabadság – Szekó József mohácsisága, 2002. 11. 28.).

Bánki eközben a parlamentben 14 év alatt a jobboldali párt első számú turisztikai szakpolitikusává küzdötte fel magát. 1998 óta folyamatosan részt vesz az idegenforgalommal foglalkozó bizottság munkájában, ennek 2006 óta elnöke is. Különösen a fürdőkre fókuszál: már 1998-ban elnökölte a gyógy- és termálturizmusért felelős albizottságot. A jelenlegi, egyszerre centralizált irányítású, és támogatóit tömegpártosan mozgósító Fidesz átalakulását elindító 2003-2004-es újjászervezéskor Bánki lett a párt közvetlenül Orbán Viktornak referáló regionális politikai igazgatója, a kiüresedett megyei elnöki posztról pedig le is mondott.

Bánki azóta bennfentes szerepét jól jellemzi, hogy Kubatov Gábor elhíresült listás hangfelvételén róla is beszélt: „mi a legnyugodtabban ültünk ott a Bánki Erikkel, a Bánki Erik azt mondta: Gábor, 38 000 szavazatunk lesz. 36 500 lett.”

A szakértő

Madár József Péterről, a 2009-ben Zrt.-vé alakult MSB Consult Kft. fő tulajdonosáról Szalai Ottó, a siklósi renegát EXFIDESZES állította, hogy Bánki unokatestvére. Kettejüknek közös érdekeltsége biztosan van: Madár – aki civilben a Pécsi Tudományegyetem közgazdaságtani karának oktatója –a Bánki-Bauer párossal közösen tulajdonolja az ingatlanforgalmazásban és beruházásban utazó Bábamad Kft.-t, ahol Madár felesége az ügyvezető.

Az MSB Kft. 2009-ben egy potenciális ügyfélnek üzleti és befektetési tanácsadási tevékenységének legfontosabb referenciái között egy kivétellel (Fonyód) csak olyan önkormányzatokat sorolt fel, amelyek fürdőépítésbe fogtak (Dunaújváros, Szekszárd) , vagy Bánki politikai működésének frekventált területei közé tartoznak (Baranya megye, Somogy megye, Tolna megye, Pécs), esetleg mindkettő (Siklós, Mohács, Tamási).

Madár és felesége egyaránt tulajdonosok a szintén tanácsadással foglalkozó Cordia-MS Kft.-ben is, ahol több más pécsi egyetemi oktató nevével is találkozhatunk. Ilyen például Jarjabka Ákosé, aki 1999 és 2004 között volt érdekelt a cégben, a 2010-es helyhatósági választásokon helyet kapott a kormánypártok által is támogatott területi listán. Ma a dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanácsban a nemzetgazdasági miniszter delegáltja. Ő egyébként – ha hinni lehet a 2009-es pécsi polgármester választást megelőző Fideszes belharcokról kiszivárgott híreknek, amelyek szerint potenciális jelöltként Jarjabka neve is felmerült – a párton belül inkább a Bánki-féle csoportosuláshoz tartozik.

Baranya megye 2010 januárjában az MSB Zrt. részvételével működő konzorciumnak adott húszmilliós megbízást az Európa kulturális Fővárosa idényhez kapcsolódó projektmendzsmentre. 2008 során négy hónapos pénzügyi szakmai tanácsadást vásárolt az MSB Consult Kft.-tól kilenc millió forintért.

A beruházó

Bánkit már többször emlegették az Aqua Holding Befektetési és Tanácsadó Kft.-ben 2006 és 2010 között birtokolt részesedése kapcsán. A cég egy másik tulajdonosa ugyanis György Zoltán volt, a számos – Fideszes önkormányzat vezette – településen fürdőépítési projektekben részt vállaló Aquaplus Kft. tulajdonosa. Bánki 2010-ben a HVG-nek azt mondta, noha György Zoltán „jó barátja”, maga semmit nem tesz az Aquaplus sikeréért, tulajdonszerzésével pedig csak annyit szeretne, hogy akkor is legyen munkája, ha politikai pályafutásának vége szakadna.

Noha a gazdasági hetilap szerint a partnerek azt állítják, hogy a holdingnak nincs köze a kútfúró céghez, ez azért nem teljesen igaz. 2002-ben ugyanis két magánszeméllyel együtt éppen az Aquaplus Kútfúró, Építő ésTermál-energetikai Kft. alapította a céget. A másik két alapító neve sem ismeretlen: egyikük a MSB Kft.-s Madár József, a tanácsadócégben személyesen tulajdonosként és vezetőként is feltűnő testvére, másikuk pedig Bánki anyósa. Az ő helyükre lépett be tulajdonosként 2006-ban Bánki és felesége.

(Folytatjuk)

Nos, a fenti cikk érdeklődéssel várt folytatása (II. rész) anno valamilyen oknál fogva elmaradt (vajon miért?).

Az köztudott, hogy a főszereplő (aki időközben Mohácsról családostól Ürömre /Budapesttől északra/települt) a cikk megjelenését követően Brüsszelbe „költözött”. Európai parlamenti képviselő státusza mellett továbbra is maradt körzetvezető, s „képviselte” rohamosan fejlődő régiónk érdekeit.

Mára ennyi, de folytatása ezúttal valóban következik!

A fenti kérdésre természetesen igen a válasz, hiszen elvileg szabad és demokratikus választás volt, de meglátásom szerint valójában csak ismételten asszisztáltunk az aktuális hatalom kisded játékaihoz.

Mint korábban, úgy most is érdeklődéssel figyeltem több csatornán is a választások közvetítését, s az eredményhirdetés utáni megnyilatkozások kapcsán eszembe jutottak az elmúlt évtizedek hasonló eseményei.

Halványuló emlékeim és fogyatkozó dokumentumaim között kutakodva sok minden eszembe jutott, mivel sok esetben nem csak szavazója, hanem aktív közreműködője, mi több, egy esetben jelöltje is voltam az aktuális parlamenti képviselő választásnak.

A mostanival együtt 12-ik alkalommal vehettem részt a szavazáson, így van mire visszaemlékeznem és értékelnem a tapasztaltakat.

Az előzetes eredmények befutása láttán elhangzott kuruckesergők során a csalódott pártvezetők élesen bírálták a vonatkozó új választási törvényt, mint produkciójuk színvonalának legfőbb okozóját. Rögtön Antal József elhíresült mondása jutott eszembe; „Tetszettek volna forradalmat csinálni”, hiszen a törvény jóváhagyásakor ott ültek a parlamentben, s sejtették, mi több, tudták, hogy az új helyzet az előterjesztőnek kedvez. Nem szerveztek tüntetést, nem hirdettek választási bojkottot, mert a kormányváltó hangulatra bazírozva lenyelték a békát. Most utólag persze hangoztatják, hogy „maga számára optimálissá tette, neki lejtett a pálya, jogtalan előnyökhöz jutott”, stb. stb. Jóóóóóóóóóóó reggelt!

Porosodó irataim lapozgatása közben egyik dossziéból kiesett egy piciny kék színű „Névjegyzék kivonat”. Rajta a dátum, Magyar állami nyomda. Budapest. 1947. Az 510.005/1947. B. M. számú rendelethez készült 2. számú minta. A nyomtatvány „bevetésekor” még alig féléves voltam, így történetét a kordokumentumokból ismerem, de a később született és politikai küzdőtérre lépett elvtárs-uraknak is ismernie kell.

Hosszú és bonyolult történet, de a lényeg köztudott, hogy ezzel csalták el anno a kommunisták az 1947. évi „Kékcédulás”-ként elhíresült magyarországi országgyűlési választást. Bár a legtöbb szavazatot kapták, de a választójogi törvény módosításával és választási csalások ellenére sem sikerült abszolút többséget szerezniük. Ezért aztán az 1949-s választásokra „likvidálták” az ellenzéket, és Kádár megérkezéséig élvezhették a felszabadult választópolgárok a Rákosi korszakot. Az aktuális demokratikus választásokhoz készségesen „segítséget” nyújtott a Magyar Függetlenségi, később Hazafias Népfront.

Ugye tetszenek emlékezni? Nyista egyéni program, önálló független jelölt, mert csak is a Népfront jelöltje rúghatott labdába. Emlékszem a választási teendőinkre, miszerint megjelenés „erősen ajánlott”, névjegyzéken kipipálva, boríték a kézbe, ládába bedobni, oszt jó napot.

Annak idején még nem szavazhattam Janibá-ra és Biszku elvtársra, de a helyiek is bizonyára emlékeznek még Palibá-ra (pardon, Losonczi elvtársra, az Elnöki Tanács somogyi elnökére), és a so-sok „munkás” Népfront jelöltre.

Azóta persze sok víz folyt le a Dunán és a Rinyán, s mivel a kékcédula már korában elavult, ezért új és korszerűbb barbatrükkök kiötlésével és bevetésével lehet jogtalan előnyöket szerezni a kamra és kasszakulcs birtoklásának megszerzéséhez. Az eszközökben a felek soha nem válogattak, de a veszteseknek mindig fájdalmas az eredmény, s kínjukban „rendőrért” kiáltoznak, miközben a kárszámla mindig az adófizetőket terheli.

Bár a legnagyobb ellenzéki párt körzetünkben is kiadta a „narancsriasztást”, az eredmények következtében a sok piros sál ellenére narancsba borultak még a helyi szilvafák is.

A látszat azonban csalóka, mert ha jobban odafigyelünk, valójában KDNP-s lett a körzet, legfőképp Nagyatádon. A szövetség jegyében, Fidesz színekben ugyan, de akkor is KDNP-s. Ha bizonyságul nem elegendők a jelenlegi ciklus eddigi történései, akkor figyeljünk a közeljövő aktuális történéseire (Sportcsarnok, fürdő, kórház, vezetésválasztás).

Izgalmas és érdekes átrendeződési időszak köszönt most ránk. Városvezetőnk az irattár mélyére süllyesztheti a Latinka lobogót, s előbányászhatja az átvétel óta negligált 56-os lyukas zászlót. Bár honlapjára (ez nem reklám, de már van neki!) kitette a győztestől kapott „emlékeztető” bizonyságlevelet, de célszerűbb és kifizetődőbb lenne, ha bekeretezve kihelyezné irodája, vagy esetleg a testületi ülésterem falára a testvérvárosi kapcsolatokat demonstráló dokumentumok mellé.

Érdeklődve várom kaméleon Pistánk újabb idomulását a megújult régi környezetben kialakuló új helyzethez, melyre korábbi iskolájában (az egykori pártbizottságon) alaposan kiképezték. Kíváncsian várom, hogy Mutyi Pista miként folytatja üzelmeit a visszatérő Mutyi E-vel, hiszen a műsor új darabbal, régi szereposztással folytatódik, s ebből örökös városvezetőnk bizonyára nem óhajt kimaradni.

Nagy biznisz volt korábban a fürdők építése, felújítása, de lejárt lemez, mert új slágernek ígérkezik a toplistás kórházi rekonstrukció, melyből már ismételten nem részesülhet az egykori kórházi „privatizátor”.

Persze a pakliban az is benne van, hogy „a mór megtette kötelességét, a mór mehet”, miután gyalázatos árulásával eltávolította politikai akadályként útban állt egykori mentorát. A korábbi kilövési engedély után esetleg érkezhet egy kilövési ukáz is, de ennek realizálására csekély az esély, mert a jelenlegi vadásztársaság tagjai még egy mozsárágyúval sem képesek levadászni egy verebet.

Addig is, míg kiderül a folytatás, vegyük birtokba az egy éve elkészült városi klozetot, s a már majdnem kész felújított művelődési házat, s vitassuk meg, hogy mire is költsük a Bárdos projekt kötbéreként hamarosan befolyó háromszáz milliót.

„Kampányzáró” összetartásra invitálta a választókörzet polgárait a kormánypárt és körzeti képviselő jelöltje.

A helyi sportcsarnokban rendezett pénteki összejövetel díszvendégeként megjelent Balogh Zoltán Emberi erőforrás miniszter, s a korábbi rendezvényeken negligált (de nem sértődős) polgármesterünk is. A korábbi összejövetelekhez viszonyítottan kevesebben jöttek el (a küzdőtéren cca. 50 szék volt üres), de így is szép számú érdeklődő várta a szebb jövőt kecsegtető ígéreteket. A zömmel nyugdíjas hallgatóság okkal feltételezte a korábbi ciklusok kampányfogásaira tekintettel, hogy a Kánaán eljöveteléhez szükséges kellékek tárháza új elemekkel bővülhet.

Az ingyen repülőjegy mellé mondjuk ingyenes wellness beutalók, május elsejei ingyen sör és virsli, térítésmentes hó végi ajándékkosarak, évenkénti rezsicsökkentés, karácsonyi pulykapénz, s ha már jobban teljesítünk esetleg 13-14-15 havi nyugdíj, továbbá toronyóra lánccal, stb.

Az ilyen, vagy ehhez hasonló ígéretek ugyan elmaradtak, de csalódó morajt, azt nem hallottam, mert volt helyette Szalonna.

Na, nem kolozsvári, se nem erdélyi, de még csak császár sem, hanem a Pál István vezette Szalonna és Bandája zenekar. A Magyar Állami Népi Együttes muzsikusaiból álló zenekar fergeteges műsorral kápráztatta el a meglepett hallgatóságot. A Kárpát medence gyönyörű zenéiből hallhattunk egy kövér csokorra valót, színesítve énekesekkel és táncosokkal. A színvonalas műsort követően a távozásra készülődő hallgatóságot a házigazdák meghívták a minőségi szellemi táplálék utáni kulináris élvezetek gyakorlására, azaz a helyi „étterem” ugyancsak minőségi (szürke marha pörkölt) produkciójának elfogyasztására.

Ami a műsort megelőző felvonást illeti, a szónokok kegyesek voltak az érdeklődőkhöz. Röviden és tömören, de világosan ismételték el, amit a megelőző hetekben, hónapokban már számtalanszor hallhattunk, olvashattunk. Nem adtak magyarázatot jelöltviták, pártérvek ütköztetésének elmaradására, s nem ígértek semmi újat. Viszont ezúttal köszöntötték a jelen lévő polgármestert is, s egy díszes Bizonyságlevéllel kitüntetve emlékeztették, hogy ki is vállalta át az általa felhalmozott több mint kétmilliárdos adósság állományt. Ez alkalommal a minisztertől is hallhattuk, amit már korábban nem egyszer, hogy a képviselő-képviselő jelölt intézte el a kórházi dolgozók korábban elmaradt bérpótlékainak kifizetését. Bizonyára így volt, ha Ő mondja, de anno dacumál a médiákban az jelent meg, hogy a „államosítást” követően, az üzemeltetésre és vagyonkezelésre kiadott intézmények dolgozói is megkapják majd jogos illetményüket. Múlt év októberében első számú városatyánk közreadta (azt sugallva, hogy elintézte), miszerint fenn járt az illetékes miniszternél és a nagyatádi kórház dolgozói hamarosan megkapják elmaradt bérüket. Erről a korábbi ciklusok esetei jutnak az eszembe, amikor alpolgármesterével egymást túllicitálva hangoztatták, hogy kinek is érdeme a kapott ilyen-olyan kormányzati vagy uniós támogatás elnyerése.

Minden jó, ha jó a vége, s dicséretes, hogy bárki is intézte, de végül is megkapták elmaradt bérüket a dolgozók, de a hiátus változatlanul nagy. A vezetői gárda kinevezése a választások utánra tolódott, s kimenetele kérdéses. Az ígért fejlesztés ma is csak ígéret, hiszen a vonatkozó dokumentumok szerint sok éve várat magára. Az időközi leépülésre, állagromlásra tekintettel a műtőkön túl is milliárdok szükségeltetnek, s csak reménykedhetünk, hogy a szükséges rekonstrukciók megvalósulnak.

Az ország helyzete sem mellékes, de minket elsősorban Somogy, még pontosabban annak déli régiója (az új 2 számú választókörzet) sorsa érdekel. Megyénk a korábbi évtizedekben is sereghajtó volt, s a helyzet ebben a ciklusban sem változott a szép számú új képviselője ellenére. Jövő héttől jóval kevesebb parlamenti szócsövünk lesz, s ezért sincs garancia arra, hogy a beígért pénzek a közeljövőben ide is érkeznek.

A kampányzáró ellenére a kortes hadjárat nem ért véget, s az új törvény értelmében tart egészen vasárnap estig, míg a bíró sípjába nem fúj. Aztán a körülmények (esetleges „üzemzavarok”) függvényében aznap éjszaka, vagy másnap hajnalban kiderül, hogy hogyan döntött az Isten adta Nép.

Gyerünk tovább, ahogy eddig, vagy vissza a Lenini útra. Az egyikről már tudjuk hová vezet, de sokba kerül, mire kiderül a másik végállomása.

Megjelenése óta először fordult elő, hogy a postaládámban találkoztam a „belső használatra” készült Pirkadat legfrissebb számával. A bővített terjedelem és példányszám is jelzi, hogy kampány időszakban vagyunk, s a szponzorálást felvállaló jelöltnek is érdeke a minél szélesebb körű megnyilatkozási lehetőség. Mind ez természetes, s nincs is benne semmi meglepő. Az aktuális lapszám érdekességét számomra a hirtelen felbukkanó új cikkíró személye jelenti.

A szakszerű költségvetési tájékoztató szerzője az a képviselő, akit az illegitim kormánypárti képviselő csoport törvénytelen eszközök igénybevételével távolított el a helyi szervezetből, melynek egykor vezetője is volt. Az új önkormányzati grémium megalakulásakor persona non grata-nak nyilvánítva kirekesztették a bizottságokból is a testület egyetlen közgazdász tagját, aki most hirtelen a FIDESZ képviselő csoportjának elképzelését fogalmazta meg függetlenként. Frakciónak nem nevezhető a csoport, mert a megszerzett többség ellenére elfelejtettek a ciklus elején hivatalos frakciót alakítani és akként funkcionálni. A csoport megnevezés is túlzás e civil bagázsra hajazó brigádra, mert ahányan vannak, annyi felé húznak, aktuális érdekeik szerint.

Mi történhetett, hogy egyszerre szükségletük támadt egy írni is tudó szakértő képviselőre? Miért és meddig igénylik szolgálatait, s mikor, hogyan rehabilitálják, kárpótolják az eddig elszenvedett sérelmekért? Lehet, hogy a kulisszák mögött, az ülések egyikének szünetében már megkövették és bocsánatot kértek a megalázott képviselőtől?

Arra még jól emlékszem, hogy a valóban Nagyatádi FIDESZ szervezet törvénytelen feloszlatásakor kivonult a megyei televízió egy országgyűlési képviselővel az élen, s harsogva kürtölték világgá a hazug indokokkal renitenssé nyilvánított tagság eltávolítását. Amikor azonban a Fővárosi Bíróság első fokon, majd a Fővárosi Ítélőtábla másodfokon is megsemmisítette a FIDESZ Magyar Polgári Szövetség Országos Választmány Elnökségének III./2009. 12.15 számú határozatát, akkor megnémultak, s többszöri megkeresés ellenére mereven elzárkóztak minden nemű korrekt kommunikációtól, s hiteles tájékoztatástól.

A ciklus kirívó eseményei során már régen felébredhettek volna az újsütetű városatyák, s belátva tévedéseiket korrigálhatták volna baklövéseiket. Na de hát lássuk be, hogy későn is jobb, mint soha. Nem nagy bölcsességre utal egy teljesen kezdő, tapasztalatlan humánerőforrásban szegény, de többséget szerzett kormányzati „frakció” részéről, ha mellőzik a tapasztalt, képzett és gyakorlott képviselőtársuk közreműködését a meghirdetett (de végül is elmaradt) nagyatádi korszakváltásban.

A másik, figyelmemet és egyben hiányérzetemet felkeltő Pirkadat cikk a Munkáltatói fórum, melynek „eltévelyedett” szerzője ugyan nem lejárt szavatosságú, de kompetenciájától távol álló témáról ad tájékoztatást.

Mint városvezető helyettes, és mint turisztikai szakember felvállalta és feladatul is kapta anno a város turisztikai szekérrúdjánál az „igavonó” szerepet.

A 2011. február 25-i bejegyzésemben (Touriform) említettem, hogy új vezetője lett az idegenforgalmi propagandát ellátni hivatott Touriform irodának. Az új vezető nem más, mint a korábban egyszer már a szakképesítés hiánya és az elégtelen teljesítmény miatt leváltott korábbi vezető. A márciusi bejegyzésemben aztán (TDM) örömmel adtam közre a hírt, miszerint Nagyatádon is zászlót bontott a TDM szervező bizottsága. v Novemberi jegyzetemben érdeklődtem (Hol vagy TDM?), de csak a vezető kereséséről kaphattunk hírt. Egy év múlva csupán arról adhattam hírt e témában (Turisztikai Egyesület?), hogy a Tourinform iroda a helyi múzeumba költözött, s a cél az iroda működésének (a vezető munkahelyének) megőrzése. Kiderült, hogy forrás híján az ez irányú pályázat nem nyert. Tavaly aztán a Tourinform iroda és a TDM vezetője is felmondott.

Ezt követően hosszú csend, majd a közelmúltban a Tourinform a múzeumból visszaköltözött korábbi helyére (Fontana), miközben munkatársának felmondtak (vajon most ki vezeti az irodát?). Eközben a TDM pályázat nyert néhány milliót (30) s  a Művelődési Ház igazgatója személyében megtalálta új vezetőjét, aki aztán TDM menedzsernek septiben felvette a barcsi művelődési ház munkatársát (a Babócsai KK-t.).

Bizonyára mindketten képzett turisztikai szakemberek, de ezzel együtt bátorkodom megjegyezni, hogy Nagyatádon továbbra is komoly hiátusa van a humánerőforrás gazdálkodásnak.

Ui.: Záró megjegyzésemet csak megerősíti a hír, miszerint az állam által átvett „kórházunknak” várhatóan vidéki (Bajai) vezetője lesz. Megnyugtató, hogy a régi-új vezetőt egyaránt alkalmasnak és megfelelőnek ítélik kinevezői és beosztottai, de ez is bizonyítja, hogy városunk nem kicsit, de nagyon szűkölködik alkalmas vezetőkben.

Megyei lapunk a körzeti választási iroda tájékoztatóját megosztva olvasóival, közreadta a 2. számú választókörzetben elfogadott országgyűlési képviselő jelöltek névsorát. A lista szerint a rendszerváltás óta soha nem tapasztalt létszámú (21 fő) jelölt száll harcba a körzet parlamenti képviselő helyéért.

Témaindító január 29-i jegyzetemben a választási lehetőség csökkenését prognosztizáltam, de úgy látszik az új választási törvény adta pénzszerzési lehetőség túlzottan is felkeltette a potyalinót kedvelők figyelmét. Miután a jelöltállítás kritériumai között nem szerepelt a „kalandorok kíméljenek” feltétel, ill. felszólítás, ezért olyan meglepően nagy a tolongás. Lupus in fabula (Ne fesd az ördögöt a falra, mert megjelenik) mondja a közmondás, s bár korábban emlegettem ugyan, de ha árnyéka fel is bukkant, azért még nem jelent meg. Az Atádi jelölteket hiányolva jeleztem, hogy ha a trend nem változik, akkor a környező falvak valamelyikének jelöltje (volt már ilyen!) lesz városunk képviselője. Nos, a vártnál több jelölt ellenére sem kell aggódnunk, mert képviselőnk, ha nem is Atádi, de továbbra is városi lesz.

A porondra lépett újdonsült pártok könnyűnek találtatott jelöltjei, a választást követően a pénztárhoz járulva visszafizethetik a könnyen megszerzett millát. A zsákmányból esetlegesen csak azok a jelöltek részesülhetnek, akiknek pártja az előírt országos listaállítás alapján elnyerik a százmilliókat, melyből „kárpótolhatják” vesztes jelöltjeiket. Természetesen ez is kutyavacsora a leszerepeltnek, mert az indítója a teljesítmény értékelése alapján bárkinek kimondhatja a verdiktet; paripa pimpili a popódba!

A listát elnézve a jelöltek döntő többségét az elmúlt évtizedekben sehol nem észleltem a közéleti terepen, de ugyebár egyszer el kell kezdeni, s ha már lúd, legyen kövér, s kezdjük mindjárt parlamenti székkel. Nosza rajta, sok sikert a megmérettetéshez. A kampány ugyan már javában tart, de csak egy-két jelölt hallható, s valószínű a későbbiekben is így marad. Kecsegtető ajánlatot nagyon keveset hallani. Se 13, 14. havi nyugdíj, se pulykapénz vagy ingyen repülő. Úgy látszik ennyire szegény az eklézsia, hogy még ígéretekre sem telik. A korábbi bőséges nem teljesült ígérethalmazt most hagyjuk.

A zászló, vagy legyen inkább barométer, a jelenlegi kormánybiztosnak áll, s mindent mérlegelve a legesélyesebb, s legalkalmasabb befutó. Ez furcsán hangzik korábban kifejtett álláspontomra tekintettel, de a mérlegelések során nem hagyhatók figyelmen kívül az elmúlt években viselt tisztségek, megszerzett gyakorlati (politikai, szakmai) tapasztalatok, melyek nem elhanyagolható helyzeti előnyt biztosítanak egy jelöltnek.

Ahogy a lóversenyeken (bocsánat a hasonlatért) úgy ennél a futamnál sem kizárt és benne van a pakliban a bukás lehetősége is, s ez minden jelöltre érvényes. A körzetünk még mindig szociba hajló, de a korábbi produkciók miatt a bázis erősen erodálódott, s a választók az elmúlt ciklusok tapasztalatai szerint egyre inkább szeretnének a győztesekhez tartozni.

Győzzön hát a jobbik, mondják az egyre gyarapodó internetes szimpatizánsok, de bármilyen meglepően jó eredménnyel is zárnak, győzelmüknek e körzetben jelenleg nincs realitása.

A körzetünk jelöltjeit nem a parlamentbe szánja gazdájuk, csupán töredékszavazat szerzése a feladatuk a tényleges kiválasztottak számára. Meglepetések a múltban is előfordultak e területen is, s most sem kizárt, de csekély az esélye.

A hallgatag sokaság reakciója kiszámíthatatlan. Mik jöhetnek még a Simon-ügy és „Zusi” után? Milyen lesz a részvételi arány? Mennyire zavarja meg a választókat a hosszúra sikeredett szavazólap?

Egy szó, mint száz, a „demokráciát” e területen nem hiányolhatjuk, mert van választék bőven, nem úgy, mint az átkosban. A helyzet tehát változatlan, LEHET VÁLASZTANI!

Jegyzetem címszava nem a Dél-Amerikából származó trópusi cserjére, s nem is egy félénk, túlérzékeny polgártársunkra, hanem lakóhelyünk új színfoltjára a Nagyatádhoz méltó MIMÓZA szigetre utal.

A hónap elején egy új bűbájos „intézménnyel” gyarapodott városunk, mivel a korábbi biztosító üresen tátongó helyiségében megnyílt a teás – forró csokis - kávézó - ajándékbolt.

Megalkotója, az utca túloldaláról átköltözött egykori Otthon és Harmónia ajándékbolt tulajdonosa, aki egy merész húzással régóta dédelgetett álmát váltotta valóra. Merész, mert a rolót százával, ezrével lehúzó vállalkozások korában volt bátorsága az előre meneküléshez, s szolgáltatási körének bővítésével igyekszik talpon maradni. Az egyébként sikeres üzletasszony azon polgárok egyike, aki hiszi, hogy Magyarország valóban jobban teljesít, s az érzékelhető válság ellenére van igény a többre, szebbre, jobbra.

A „belakás” stádiumában lévő ízlésesen berendezett üzlet enteriőrje babaházra hajazó, kellemes meghitt környezetet biztosít a lakberendezési termékek, ajándéktárgyak iránt érdeklődő vásárlóknak, esetleg duruzsolni, netán turbékolni vágyó pároknak egyaránt.

Az igen csak színes és bőséges minőségi ajándék paletta a „gagyit” egyre inkább mellőzve, az igényes kézműves portékákat helyezi előtérbe.

A csokitéria mellett Gyuláról érkezett fantasztikusan finom desszerteket kínál a bolt a Cadeau Bonbon Manufaktúra termékeiből. A magas minőségű bonbon paletta klasszikus francia, belga, olasz iskola remekeiből áll, s a gyártás során nem feledkeznek meg a békebeli magyar receptek használatáról sem. Ír kávé, mohító, mandulaszem, Bailys trüffel, whisky gyémánt, cabernet sagvinon, és sok egyéb finomság csábítja nassolásra a vendéget.

A vásárlók az egyedi és különleges kézműves bonbonok kóstolgatása közben bebocsátást nyernek az ízek paradicsomába. A különböző ízesítésű forró csokoládék közül is mindenki talál ízlésének megfelelőt.

Aki a teák csodás ízeit kultiválja, a különböző hibiszkusz, török alma, Bellini, kandallótűz, édenkert, tél varázsa, vadcseresznye, vörös áfonya, fekete, zöld, és rooibos teakínálat kielégíti a válogatósabb vevők igényét is.

Mivel nem cukrászda ezért habos-krémes süteményre senki ne számítson, de a teához, kávéhoz, forró csokihoz passzoló linzer, isler, párizsi csúcs, angol puncs, stb. sütemény kínálat is kielégítő.

Baristával ugyan még nem rendelkeznek, de a készletválasztékot jól ismerve minőségi és extra ajánlatokkal és azoknak megfelelő kiváló italokkal szolgálnak a betérőknek.

Indonéz Kopi Luwak vagy thai Black Ivory ugyan még nem található a kávékínálatban, s a közeljövőben nem is várható, de a kávékülönlegességeket és a luxust kedvelők sem csalódhatnak, mert válogathatnak a brazíliai, columbiai Coffea robusta és arabica keverékekből, különböző aromákkal és illatokkal, tejjel, cukorral, vagy mézzel.

Nincs ugyan burzsuj-kávé, de van Blu Montain, Cappuccino, vagy presszó kávé, Nescafe classic a hagyományost kedvelőknek.

Dohányozni, duhajkodni itt sem lehet, mert ez egy igazán nőcis bolt, de kávé, tea, forró csoki kortyolgatása, vagy csak süti, bonbon majszolgatása mellett kellemes környezetben elcsevegni azt igen.

Mivel a pudingpróbát többször is megejtettem, ezért nyugodt szívvel (ez itt a reklám helye!) ajánlom a lehetőséget mindenki figyelmébe.

Ui:

 A mai bejegyzésem keltezésére tekintettel blogom minden hölgy olvasójának kívánok BOLDOG NŐNAPOT!