Nagyatádi egyenes beszéd

Egy frászt!

Sohasem volt valójában a városlakók Pistája.  Az érdemtelen titulust néhány elvakult és „elvarázsolt” nyugdíjas híve akasztotta (oda nem illően) a nyakába, mert regnálása kezdete óta valójában többnyire csak a saját érdekeit, boldogulását és nem a választói érdekeket tartotta szeme előtt.

Bár a „MUTYI PISTA” jelzővel csak 2012-ben illettem először városunk első emberét, de a címet valójában már 1996-ban kiérdemelte.

Na, de lássuk mit is művelt városvezetőnk, s mi adta apropóját, hogy hosszú szünetet követően ismét tollhegyre tűzöm polgármesterünk kisded játékait.

Az egykori apparatcsik politikai ámokfutását (nevelőegyesülete szétverését, „pótpapája” elárulását, stb.) ezúttal mellőzném, s maradnék áldásos „hulladékkezelési” tevékenységénél.

A tegnapi napon, megalkotása óta immáron 19-ik alkalommal tűzték a képviselő-testület ülésének napirendjére a települési szilárd hulladék kezelésével kapcsolatos közszolgáltatásról és a közterületek tisztántartásáról szóló 10/2012 (III.30.) önkormányzati rendelet módosítását.

Látszólag érdektelen téma, de mielőtt legyintve elsiklanánk felette, gondoljunk csak bele a „bagatell” ügy fontosságába! A „GYALÁZATOS” rendelet, ill. a kapcsolatos szerződés milyen komoly prioritást élvez, mikor a város költségvetése után a leggyakoribb téma, az ivóvízellátást, az egészségügyet, és az oktatást is megelőzve. Vajon miért?

Nos, miután 35-ik alkalommal hegyezem a témát, idézzük fel slágvortokban a történteket (aki nem kísérte figyelemmel a történéseket, annak ajánlom figyelmébe a Századszor is kuka ügy/2015.01.11./ valamint a Nagyatádi örökzöld /2015.08.25./jegyzetemet), a kapcsolódó blogokkal egyetemben.

 Már a hulladékkezelés 1996-os kiszervezése alkalmával kiderült, hogy újsütetű polgármesterünk nem a hathúszas vonattal érkezett pozíciójába. Talán még emlékeznek néhányan a „szemét ügy a szemét ügy”-re. Korábban a város saját költségvetési üzeme által végzett hulladékkezelés kiszervezése (pályáztatása) során az elbírálásra hivatott ad hoc bizottság a somogyi székhelyű, önkormányzati tulajdonú cég pályázatát ítélte a legjobbnak.

Nem oda Buda, mondta ekkor a hirtelen szakértővé avanzsált polgármesterünk, s a második helyre sorolt, megyén kívüli, külföldi tulajdonú céggel történő szerződéskötést presszionálta zárt ülésen a testületre. Vajon miért?

Az első szerződésből is egyértelműen kiviláglott kinek az oldalán is áll a polgármester, s a „titkos” összefonódás a mai napig megmutatkozik a szolgáltatóval 20. éve fennálló „gyümölcsöző kapcsolatban”. A városvezető a kezdetektől a mai napig egyedül tárgyalt és készítette elő a különböző szerződésmódosításokat, s rendre a huszonnegyedik órában tájékoztatta a képviselő testületet, hogy tájékozódásra, morfondírozásra, esetleges más alternatívákra kevés legyen az idő. Többször az ülésen kapott előterjesztések, vagy kiegészítések megismerésére kapott olvasási szünet után „döntöttek” a városatyák. Vajon miért?

A szerződés többek között tartalmazta a (törvény által is előírt) hulladéklerakóra vonatkozó rekultivációs alap létrehozását is. A szolgáltató által befizetendő és a tulajdonos önkormányzat által elkülönített számlán kezelendő összeg a lerakó bezárását követő rekultivációra szolgált volna. A szerződés tíz év utáni lejártakor kiderült, hogy se elkülönített számla, se egy huncut peták a rekultivációra. A gordiuszi csomót huszárvágással oldották meg a polgármester által „meggyőzött” képviselők. Az új szerződésből egyszerűen kihagyták a rekultivációs befizetésre vonatkozó passzust, a korábbira pedig a feledés homálya borult. Arról már nem is beszélve, hogy a lerakót „áron alul” adták bérbe, s a bérlő nagymértékű (országos példa nélküli) idegen beszállítással növelte bevételét (és profitját), mely természetesen nem a lerakó tulajdonos önkormányzatot gazdagította. Vajon miért?

2011-re a polgári oldal elvi többségbe kerülése reménnyel kecsegtetett az elmaradt nagyatádi rendszerváltást illetően, de a mentora segítségével időközben túlságosan is „kicsiszolódott” polgármester zsebre tette a többnyire „nyeretlen kétévesek-ből” felállt polgári frakciót, s titkos paktumban biztosította, majd használta ki korlátlan hatalmát.

2012-ben a hulladékkezelési szerződés lejárta előtt „elfelejtettek” kiírni újabb pályázatot, ezért a meglévőt hosszabbították meg 2013. március végéig. Ekkor már köztudott volt, hogy 2013. január 1-től csak állami, vagy többségi önkormányzati tulajdonban lévő cégek végezhetik a lakossági hulladékkezelést. Ennek ellenére újabb 10 évre szóló szolgáltatási szerződést kötöttek a korábbi szolgáltatóval.  Vajon miért?

A törvényt kijátszva, a díjképzés átstrukturálásával (rendelkezésre állási díj, minimum 120 literes edényzet kötelezővé tétele, stb.) brutális díjemelést tartalmazó szerződés tervezetet terjesztettek a döntéshozó képviselők elé. Bár a decemberi ülésen a képviselőknél is kiverte a biztosítékot a határozati javaslat, ezért nem szavazták meg, de a polgármester egy újabb ülésen még is lenyomta a torkukon a lakosságra nyilvánvalóan hátrányos szerződést. Vajon miért?

A megkötött és máig érvényes szerződés a szolgáltató „érdeksérelme” és a törvényi változások miatt többszöri módosításon esett át. Kezdődött azzal, hogy a győztes pályázatban beígért, majd a szerződésben rögzített 50%-os díjkedvezményt a polgármester asszisztálásával egy éven belül megszüntették, mondván, több az igénylő a tervezettnél.

A felajánlott 10%-os kedvezményt a berzenkedő képviselők ugyan feltornázták 18%-ra, de csak az egyfős háztartások részére, mert a kétfőseké végül is megszüntetésre került. A későbbi lakossági és képviselői észrevételekre tekintettel az előterjesztő kétszer is megígérte, hogy a kötelező minimális 120 literes edény mellé, lépéseket tesznek a korábban jól bevált 50 l-es edényzet visszaállítására. Ugyan (ismét csak „szűk körben”,) megvizsgálták a visszaállítás lehetőségét, de mondván, hogy nem szerepelt a szerződésben, minden maradt a régiben. Vajon miért?

Pontosan egy évvel ezelőtt a közmeghallgatásos testületi ülésen kértem a döntéshozókat, hogy a szolgáltató által a polgármester számára biztosított kedvezmény (térítésmentes konténerürítések) a városlakókat is illesse meg. Polgármesterünk ekkor nyilvánosan tagadta a Művelődési Ház kivitelezője által épített új polgármesteri rezidencia építésekor a hulladékkezelő szolgáltató által biztosított térítésmentes konténerürítéseket. Kijelentette, hogy „úgy látja, hogy egy deviáns viselkedésű embernek a méltatlan magatartását kellett, hogy elszenvedje a képviselő-testület és a nagyatádiak is. Meg fogja nézni, hogy milyen eljárást lehet ebben az esetben indítani az úr ellen. Még szerencse, hogy el vannak téve a számlák és a csekkek otthon”.

(Csak emlékeztetőül jegyzem meg, hogy a csekkeket, számlákat az óta is keresi, s arra pedig bizonyára mindenki emlékszik, hogy amíg a művelődési házat nem fejezte be a kivitelező, addig a polgármester háza azért elkészült. Vajon miért?) 

 Miután Pinokkió, Huncut Pinokkió, majd „Szabálytalanságra utaló jegyek” címszóval, bizonylatokkal tűzdelt jegyzetekben lelepleztem polgármesterünk füllentéseit, a városvezető által megtalált „eljárás” a leleplező blog jegyzetek zárolásában merült ki. Pontosabban, a hamis dokumentumokkal érvelő polgármester az internetes szolgáltatónál, mutyi partnere közreműködésével letiltatta, az-az megoszthatatlanná tetette a leleplező írásaimat. Vajon miért?

Most, hogy az „államosítás” megtörtént, a csekély 18%-os kedvezmény is okafogyottá vált, s a tegnapi napon megszüntetésre került. Indulhat a „jóvátétel, s folytatódhat a kedélyek borzolása a 60-80 literes kukák macerás kérelmezésével, ill. cseréjével, de ez az elmúlt évek tényein mit sem változtat. A szolgáltató három éven át a „lemutyizott” 120 literes kukák kötelezővé tételével a ténylegesen elszállított hulladék többszöröse után számlázott a „gyümölcsöző kapcsolat” segítségével.  Vajon miért?

 Tény, hogy az elnéző magatartás (korrupció vakság) országos össznépi jelenség, de ez nem jelenti azt, hogy a közpénzek felügyeletére felkent városatyáink szó nélkül eltekintenek a figyelmükbe ajánlott „korrupciógyanús” jelenségek kivizsgálásától. Ha még is így történik, vajon miért? Azért mert a közpénz valójában nem vész el, csak átalakul?

 A tegnapi ülés jegyzői előterjesztésének hatásvizsgálati mellékletében figyelemre méltó mondat olvasható.

„A 60 literes hulladékgyűjtő edény bevezetése az életvitelszerűen egyedül élők számára hozzáigazítja az edény méretét a háztartás által termelt hulladék mennyiségéhez, ezáltal igazságosabbá, elfogadottabbá teszi a hulladék szállítás rendszerét”.

E felismeréshez az „államosítás”, a kormány lépése szükségeltetett, mert anno három éve a 120 literes minimum edény kötelezővé tételekor (sem a korábban jól bevált 50 literes edény visszaállításának felvetésekor) a polgármesterrel az élen sem a testület, sem az előterjesztő ezt nem tudta, ill. nem akarta tudomásul venni. Egyszerűbb volt a szégyentelen szerződésre hivatkozni, amit bezzeg az 50%-os kedvezmény megszüntetésekor elmulasztottak.

A hulladékkezelési szolgáltatás igénybevételére kényszerült lakók látszólag ezúttal kivételesen kimondottan jól járnak (átmenetileg!), szemben a szolgáltatóval, amely (a fél város edénycseréje miatt) jelentős bevételkieséssel számolhat. De azért az elhangzott új díjakat senki ne vegye kőbe vésettnek, mert egy szóbeli tájékoztató még nem rendelet.

A tervezett díjkalkulációs tényezők miatt a számítás bonyolultabb annál, sem mint hogy első hallásra megállapítható lenne a nagyatádi 60-80-120-stb. literes edények konkrét ürítési díja. Annál is inkább, mert a továbbiakban (2016.04.01-től) nem az önkormányzat, nem a szolgáltató, hanem az új állami holding cég (Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt.) javaslata alapján a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium állapítja meg.

Szerencsésnek nem mondható kormányzati döntés egy ilyen mamut cégre bízni a hulladékkezelés országos megszervezését és működtetését, s ezt a „pudingpróba” (KLIK) is jól érzékelteti. A cég működtetése évi több milliárd ráfordítást igényel majd a kezelő cégektől átveendő veszteségekre, kinn lévőségekre, amortizációs költségekre tekintettel. Ezt ugye „valakiknek” meg kell fizetnie. Vajon kik lesznek azok a valakik?

Fenti észrevételeimet a tegnapi ülésen szándékoztam közreadni (a polgármester „csilingelő” aláfestő zenéjének kíséretében), de mivel a testület éves munkaterve ez évben áprilisra ütemezte a közmeghallgatást, elfoglaltságom, ill. távollétem miatt írásban kényszerülök megosztani gondolataimat.

Huszonhat év után először maradok távol a már évek óta közérdeklődés nélküli formális közmeghallgatásról.

A helyzetre tekintettel ezúton kérem a polgári frakció vezetőjét, a legnagyobb ellenzéki párt, valamint választókörzetem képviselőjét, hogy a jövőben nagyobb körültekintéssel kísérjék figyelemmel a vonatkozó törvényi változásokat, valamint az elkerülhetetlenül szükséges helyi rendelet módosítás előkészítését.

Végül a fentiekre tekintettel kérdezem a városunk polgármesterét; árulja már el immáron hatodik ciklusát taposva, mikortól óhajtja a sajátja mellett a városlakók érdekeit is képviselni a hulladékkezelési ügyekben?

Múlt év december 20-i jegyzetemben (Nagyatádi prológ) már megosztottam a hírt, mi szerint városunk politikai egén új csillag („PROLÓG”) tűnt fel, s közreadtam fenntartásaimat az újsütetű igehirdetésről.

Azt, hogy fényesen ragyogna, még korai lenne kijelenteni, de szülőatyja jóvoltából megtudhattuk, hogy zászlót bontott a polgármesterünk új (személyes) „pártja”, a Prológ alapítvány. Azt, hogy valójában mi ez a „szervezet, mi célból (ACÉLBÓL!) alakult, a definiálás ellenére is csak sejthetjük, de a lényeg, hogy több évtizedes „rejtőzködés” után ismét zászló lobog a Nagyatádi Nyomda muzeális értékű zászlótartójában.

Déjá vu érzésem támadt. A fiatalok kevésbé, de a szép korúak bizonyára emlékeznek a címszó kezdetű dalra, mely az 1948-49 évi kommunista hatalom szimbóluma, az egykori NÉKOSZ. (Népi Kollégiumok Országos Szövetsége) indulója volt.

Mivel az MDP nem nézte jó szemmel az autonómiai törekvéseket, ezért a szövetséget megszüntették és a jó szándékú mozgalom is elhalt.

Megijednünk azért nem kell, mert az egykori „slágert” már a kutya se énekli, s a vörös zászlók is trikolórra cserélődtek, de a regnáló új (Bibó) kollégisták ellenszenve az autonómia (önkormányzatok, iskolák, stb.) iránt óvatosságra int, ezért „jobb félni, mint megijedni”.

A vargabetű után visszatérve a nyomda tetején valóban jól mutató nagyméretű nemzeti lobogóra, észrevételem csupán a kitűzés módszerével kapcsolatos.

Néhány éve a polgármesterünk okkal akadt ki, és (nagyon helyesen) rendeletmódosítással vetett véget a civil szervezetek által városszerte történő különböző fa és kő emlékművek felállításának.

Városunkban 1991. január 25-én fogadta el képviselő-testületünk a városi címerről, zászlóról és használatának rendjéről szóló rendeletét. Ezen rendelet 13.§-a szerint „a polgármester elrendelheti, hogy a város középületeit és közterületeit a város ünnepein az önkormányzat zászlóival lobogózzák fel.”

Ennyi a jogosítványa a polgármesternek és nem több. Minden egyéb ez irányú döntés a város képviselő testületét illeti. Ergo, a polgármester alapította Prológ Alapítványnak ugyan úgy nincs jogosítványa testületi jóváhagyás nélkül lobogózni a városban (még magántulajdonú épületen sem) mint a civil szervezeteknek emlékművet állítani. Ez is úgymond az önkormányzati (képviselő-testületi) autonómia degradálása.

Rendben van, hogy polgármesterünk új szeleket (szellőket?) érez, s bár 2018 odébb van de „időben” zászlót bont, de tegye ezt a „játékszabályok betartásával, s a jogosítványt hagyja meg a város képviselő-testületének. Ha fittyet hány a rendnek, akkor ne lepődjön meg, ha egy szép napon arra ébred, hogy a város épületeit narancsos, Árpádsávos, netán uram bocsá, horogkeresztes zászlók díszítik.

 Ui: A félreértések elkerülése végett jelzem, hogy az ominózus zászló hirtelen eltűnt a nyomda tetejéről. Egy percig se gondolja azonban bárki is, hogy a "KITŰZŐ" szeppent meg a képviselői, vagy fenti kritikától. Csupán annyi történt, hogy az idő vasfoga kikezdte a történelmi zászlótartót, s a Prológ zászlajának féktelen lobogása eredményeként megadta magát a természetnek. Aggódni nem szükséges, "polgármesterünk csapatai harcban állnak, a kuratórium a helyén van" és gondoskodik a rekonstruálásról, hogy a hét végén ismét helyére kerülve hirdesse az alapítvány dicsőségét.

A legutóbbi (csütörtöki) képviselő-testületi ülésre (a szép idő ellenére) annak reményében ültem be, hogy némi pozitív változást észlelhetek majd városatyáink tevékenységében.

Nos, csalatkoznom kellett, mert idelenn „Délen” a helyzet változatlan. A döntéshozókat helyzetbe hozásra hivatott előterjesztések ezúttal sem érték el a képviselők ingerküszöbét. Bár az ülés végén egy testületi tag kifogásolta a 12.-nek benyújtott újabb előterjesztés információ szegénységét, de a korábbi 11-el szemben nem emelt kifogást.

Egyet értek az előterjesztővel amikor „információszegénynek” mondható előterjesztésekkel traktálja a döntéshozókat, mert köztudott, hogy a többség érdeklődése a napirendek iránt (ha nem hosszabb egy oldalnál) maximum az elolvasásig terjed. Egyéb „tájékozódás”, tisztelet a kivételnek, kizárva.

A Rákosi és Kádár korszakon már régen túl vagyunk, s nem csak a Szabadnép, és Népszabadság hasábjain, vagy egycsatornás néprádión tájékozódhat a nagyérdemű, a felkent képviselőkkel egyetemben.

A digitális analfabéták kora is lejárt, és az interneten ott a töménytelen mennyiségű információ. Csak be kell írni a kulcsszavakat, s már is megtudhatja a szavazás előtt álló képviselő, hogy mi a véleménye a napirenden lévő kérdésről a szakértőknek, bal vagy jobb oldalnak, netán a brüsszeli bürokratáknak. Ha ez nem megy, akkor ott a több tucat TV csatorna, lehet választani és tájékozódni, mert a kormány soha nem fog névre szóló információs leveleket küldeni az önkormányzati képviselőknek.

Visszatérve az ülésre, a testületi munka az előző ciklusban beígért és meghonosítottak szerint békés egyetértésben, kérdések és vélemények mellőzésével egyhangú gombnyomogatással zajlott.

Az ülésen időnként kínossá váló csendet megtörendő „alibi” kérdések mellett egyetlen figyelemre méltó eseményt észleltem, mégpedig a JOBBIK képviselőjének 15 hónap némaság utáni megszólalását.

Mielőtt mondandóm lényegére térnék meg kell említenem, hogy az ülést megelőzően egy helyi polgártársam költőinek is nevezhető kérdéssel fordult hozzám. A kérdés, melyre maga is tudta a választ úgy szólt, hogy meglátásom szerint miért van az, hogy amíg Nagyatádon „szünetelnek” a fejlesztések, addig a szomszéd várak százmilliókat költhetnek újabb és újabb beruházásokra? Csurgó, Barcs, Kaposvár, kapcsolati tőkéjének közismertségére tekintettel nem alakult ki köztünk semmilyen vitás nézeteltérés, de arra nem számítottam, hogy a felvetett hiányosságra az aktuális ülés is szolgál majd magyarázattal. Hiába, na, az élet a legnagyobb rendező!

Történt ugyan is, hogy a kormányzópárt helyi csoportjának vezetője az ülés kezdetén előterjesztést nyújtott be az Európai Unió által tervezett, Magyarországot érintő migráns kvóta életbeléptetése ellen.

Az, hogy ha a kvótakérdés már nem ügy Brüsszelben, a migránskérdés valóban nem önkormányzati „kategória”, biztonságpolitikai, külpolitikai, vagy pártpolitikai kérdés, most mellékes.

A lényeg, hogy a kormány a kérdésben közreadott álláspontja megerősítése céljából, még ha a „Nemzeti Együttműködés Rendszere biodiszleteként” is, de kérte az önkormányzatok támogató egyetértését. Nem csak Nagyatádon, hanem minden önkormányzatnál napirendi kérdéssé vált a testületi állásfoglalás ebben a nemzeti ügyben.

Sovány László elnök úr néhány napja a médiákon keresztül bár sztaniolba csomagolva, de világosan és félreérthetetlenül közreadta a kormány óhaját miszerint: Elvárás, hogy az önkormányzatok is kellő empátiával és odaadással viseltessenek a kormány elképzelései, tervei, álláspontjai, valamint azok megvalósítása, kivitelezése iránt, mert csak az együttműködők nyerhetik el és élvezhetik a kormány jóindulatát, támogatását.

A fenti „intelmet” ülésvezető polgármesterünk vagy nem hallotta, vagy nem akarta meghallani.

Mibe kerül egy ilyen fentről jövő (bár minden Magyar állampolgárt érintő, de a nagyatádi önkormányzat szempontjából bagatell „politikai") állásfoglalásra testületileg rábólintani?

SEMMIBE! Még akkor sem, ha egyéb fajsúlyos kérdésekben korábban nem kérték ki a degradált önkormányzatok véleményét.

A szomszédos délszláv háború menekültjeire, Nagyatád „befogadó” mi voltjára hivatkozni hamis érv, mert a mostani migránsok nem a szomszédból, hanem nagyon távoli országokból, és tőlünk teljesen idegen kultúrából, s többségükben elsősorban gazdasági megfontolásból érkeznek, szolidnak és békésnek jóindulattal sem nevezhető hordák kíséretében.

Az előterjesztés határozati javaslatának elfogadtatása helyett a negyedszázada regnáló, Nagyatádért dolgozó, küzdő, harcoló, stb. polgármesterünk felkéri, és felkészíti jobb sorsra érdemes egyesületi társát, hogy ugyan már tolmácsolja saját (polgármesteri) gondolatait, véleményét az ügyről, az előterjesztő felé.

Körzeti képviselőm a felkérést és az előzetes „történészi” felkészítést a frakciófegyelem és az egyesületi hűség jegyében elfogadta, s kissé zavaros akadémiai székfoglaló keretében ecsetelte a testületnek és a TV. adás nézőinek, miért is eretnek gondolat az előterjesztő felvetése.

A „nekem kell kezdeni” bevezető freudi elszólásnak is beillett, s az is tetten érhető volt, hogy a témában felszólaló mindhárom gesztenyés (Nagyatádért Egyesület) képviselő zokszó nélkül túlléphette az SZMSZ. szabályozta időkeretet. "Egyénileg nem írtam alá az ívet, de itt most képviselőként másképp kell döntenem” mondta a „képviselőm”, majd végül nemmel szavazott.

A trió összehordott hetet-havat az információ hiányáról, a kormány kötelezettségéről, a képviselői felelősségről, pártpolitikai sugalmazásról, de közben elfeledkeztek a korábban oly sokszor és hangosan hirdetett, de valójában csak a „nagyatádi titkos paktumnál” megvalósult EGYÜTTMŰKÖDÉSRŐL.

(A napirendek végére felvett előterjesztésről a tárgyalás során elhangzott, hogy „nem önkormányzati kompetencia, emberemlékezet óta ilyen témát nem tárgyaltunk” Ehhez képest, amíg az első 11 napirend összesen 55 perc idejébe került a testületnek, addig a 12-ik napirend „megvitatása” 46 percig tartott.)

Esztergomban a kérdés felvetésekor ugyan kivonult a baloldali frakció a megyei közgyűlésről, de Kaposváron, Barcson, Csurgón, és sok más városban nem okozott gondot az együttműködő gombnyomás.

„Nem vagyok hajlandó álláspontot kialakítani” mondta a polgármester, miután ”segédje” közreadta a gesztenyés frakcióra presszionált álláspontját. „Minden el van döntve, politikai állásfoglalást fogadunk el” harsogta a MI PISTÁNK, majd ahogy (többsége tudatában) előre eldöntötte és megtervezte, meghiúsította a határozati javaslat elfogadását.

Miközben Kaposváron „Megindítjuk a holnap sikereit” jelszóval készülnek a teméntelen milliárd elköltésére, s Csurgón, Barcson is akad némi suska a fejlesztésekre, addig a polgármesterünk üres kasszával igyekszik magáévá tenni a „Merjünk nagyot álmodni” kormánypárti szlogent. A lojalitás színlelésétől is irtózva bizakodik a nélkülözhetetlen pályázati pénzek elnyerésében, s készül körbejárni a várost „grandiózus” (kilenc fejlesztési cél) terveivel azok után, hogy fityiszt mutatott a kormánynak.

Amíg a ciklus hátralévő részében Kaposváron az okozhat majd gondot, hogy miként tudják határidőre elkölteni a "hűségjutalmat", addig Nagyatádon folytatódnak az elszegényedést, elvándorlást eredményező „értékteremtő esztendők”, mert önérzetes városvezetőnk (és holdudvara) úgy ítéli, magatartásukkal jó úton járnak.

Önökre gondoltunk kedves szép korúak, mikor a kórház és a temető felújításáról döntöttünk, szólta el magát anno városvezetőnk.

Nosza, rajta nyugdíjas polgártársaim, lehet viszonozni értékteremtő polgármesterünk törekvéseit, s a várost elhagyó gyermekek, unokák helyett is, támogató (IGEN-IGEN MI PISTÁNK!) szavazatokkal meghálálni!

Ui.: Ez ugyan nem a reklám helye (csak információé), de aki netán nem olvasta a Hazai Pálya (ingyenes közéleti lap Dél-somogyi mellékletének) ez évi január-februári számát, vagy a fenti témában véleménye van, az közreadhatja álláspontját február 6-án 17-órakor a helyi Kulturális és Sportközpont kamaratermében.

A meghirdetett fórumon a fenti és más témákban meghallgathatják Ander Balázs országgyűlési képviselőt, aki azon ritka somogyi képviselők egyike, aki nyíltan és határozottan képviseli választókörzetünket a parlamentben.

                                 A  jegyzeteim minden olvasójának

                                                      Bakos József

Akit nem hívtak és nem volt jelen, az a helyi TV december 16-i adásából értesülhetett, hogy hivatalosan is megalakult a Prológ (cél, mondanivaló, alapgondolat, bevezető, előszó, VAGY AMIT AKARTOK!) Nagyatád Alapítvány.

Az alapító okirat elkészültét, és az alapítvány nyilvántartásba vételét követően pazar gálaműsor keretében tájékoztatták a kiválasztottakat, majd egy NVTV riport keretében a „kívülállókat” az új de „régi hiányt” pótló szervezet létrejöttéről. E szervezet még nagyon hiányzott az egyébként színes nagyatádi közösségi palettáról, s valójában úgy kellett egy újabb egylet a sorvadozó városunknak, mint a falat kenyér. Na de ne szaladjunk előre, lássuk miről is maradtak le az összefogásra régóta áhítozó polgárok.

Ugyan nem szerepeltem a „meghívásra érdemesek” jegyzékén, de volt szerencsém élvezettel végignézni a színvonalasan megszerkesztett és megszervezett alakuló gálát.

A műsorban hivatásosokkal megspékelve felvonult a nagyatádi műkedvelő előadók majd teljes tárháza.

A közreműködők felidézték Márai Sándor és Bertók László sorait, s halhattuk az országosan és határon túl is közismert előadók áthangszerelt dalait Roy és Ádámtól Konc Zsuzsáig, Zorántól az LGT-ig gondosan megválogatva, hogy az alkalomhoz illően propagálják dalaikkal az újsütetű alapítvány meghirdetett szellemiségét.

Erre a polgármester egyébként az esetlegesen elmerengő, elmélázó hallgatókra tekintettel külön is felhívta a figyelmet a műsorszámok közé iktatott (Rinyamenti Ciceróhoz méltó) ünnepi beszédében, amit a megjelent hívek az alkalomhoz illően, kellő áhítattal hallgattak, mert olyan őszintének tűnt.

Meglepő eseménye volt a gálának az Ormai házaspár alapította Pro Communitatis kitüntetés, ill. díj átadása, melynek célja olyan tevékenységek elismerése, melyre amúgy négy városi kitüntetés is szolgál. Az új kitüntetés kissé zavaros odaítélése és átadása természetesen nem csorbíthatta az elismertek vitathatatlan érdemeit a területükön végzett önzetlen munkájukat illetően.

Bár nyuggerhez illő gyengülő látással és hallással szemléltem a történteket, de a figyelmeztetéstől függetlenül sem kerülte el figyelmemet a felcsendülő dalok szövege, ami az óhatatlanul becsúszott hamis hangok mellett szintén hamisan csengtek. „Én dolgozni akarok, rendezni végre közös dolgainkat, csak együtt érhetjük el, hogy jobb legyen, sohase higgyetek a szemeteknek, minden ember jó, ecetéra, ecetéra.

Nos, a gála összességében élvezetes volt és felemelőnek is minősíthetnénk, ha nem tekintenénk a színfalak mögé, s megfeledkeznénk az elmúlt évek történéseiről. Minden jó, s valóban „nagyszerű, szép este volt”, akkor hát mi a problémás a prológ körül?

Hát akkor emlékezzünk!

A rendszerváltás hajnalán egy a hirtelen változásoktól megszeppent ifjú apparatcsik az első ciklust követően hamar öntudatra ébredt, és alapos megfontolást követően kellő önbizalommal és magabiztossággal szembefordult nevelő testületével (MSZMP-MSZP) és mentoraival. Kizárólag közösségi érdekekből és célokból, kortársaival kiválva az ellenzékbe kényszerült szervezetből, új tanára segítségével létrehozta a Nagyatádért Egyesületet.

A hirtelen pálfordulásának valódi oka az volt, hogy a „fentről” kijelölt káder helyett az ifjú titán vindikálta magának az indulási jogot, az addig titkon, de hőn vágyott polgármesteri székért. Mivel ezt odafenn rossznéven vették, vabankra játszva robbantott s nem kis meglepetésre a romokat hátra hagyva nyert.

Így született meg anno a MI PISTÁNK, városunk örökös polgármestere, aki az immáron hatodik ciklusát taposva alaposan kicsiszolódva szólítja újabb összefogásra, egy még újabb közös célért Nagyatád polgárait.

Az, hogy az általa fémjelzett egyesület valójában egyszemélyes párt, s legfőbb célja a vezér polgármesteri székbejuttatása, ill. tartása, és a minél nagyobb zsákmányszerzés, mára már mindenki számára világos és egyértelmű. A Mikulás a nyuszi, a töklámpa, a gyermeknap szervezésének elorzása az arra hivatott intézményektől (kulturális központ, gondnokság) csak álca a nyilvánvaló cél leplezésére.

A státusz és a vele járó előnyök minden áron való megtartása érdekében ismételten rútul elárulta aktuális csapatát és trónra emelő mentorát. „Összefogással” felszámolta az akadékoskodó és egyre kellemetlenebbé váló testületi ellenzéket, majd a kontroll megszűntével a „lojális” ellenzékkel kötött gyalázatos titkos paktummal kivédte juttatásainak és mozgásterének indokolt és szükségszerű csorbítását.

Az új „széljárásra” (kormánytöbbség a testületben) tekintettel összefogást hirdetett, de mindvégig egyeduralomra törekedett. Megpróbálta az önjáró civil szervezeteket is befolyása alá vonni, s e törekvését a „szilvalek-VÁR” sikertelen bevételét követően sem adta fel. Sikerrel asszisztált a paktum partnere által életre hívott karácsonyi vásár elsorvasztásához, s jól példázza összefogásos együttműködésének valódiságát, hogy egykori szövetségese már nem csak a május elsejét, hanem a karácsonyt is külön ünnepli.

A Hadipark, az íjászat, a TDM, már „birtokon belül”, s a tendenciát látva idő kérdése, hogy a még kívül lévőket is befolyása alá gyűrje.

A módszerekben, mint láthatjuk, nem válogat. Ígéret, presszió, elismerés, juttatás, stb. mind ott vannak a fegyvertárában, s a mindkét politikai oldal által eredményesen alkalmazott alapítvány fegyvert is hadrendbe állítja, hogy a következő választáson is meglegyen az időközben erősen megfogyatkozott szavazóbázisa. Fogynak a nyugdíjas szimpatizánsok, frissítés, új erőforrás kell. A fiatalok megszólítása nem csak a szegfűsöknek és narancsosoknak, de a gesztenyéseknek sem sikerült. Majd a Prológ Nagyatád szirén hangja mozgósítja a hiányzó fiatalokat. Mert erről szólnak az új történések, akár hiszik kedves polgártársak, akár nem. Na de nyugtával a napot!

A látottak, tapasztaltak alapján felmerül néhány költői kérdés. Miért nem volt nyilvánosan meghirdetve a gála, s miért csak kiválasztott meghívottak élvezhették a közös összefogás jegyében bemutatott alapítványi műsort? Az üres és foghíjas széksorok arra utalnak, hogy rajtam kívül a meghívott távolmaradóknak is támadtak kétségei, fenntartásai az amúgy őszinte szándékúnak tűnő kezdeményezéssel.

Igaz, hogy közösséget az egyesülési jogra tekintettel bárki létre hozhat, de ha a hangoztatott összefogásról („mindenkivel együtt akarunk működni”) van szó, akkor miért csak a bürgermeister és hitvese az alapító (netán zárt alapítványról van szó)? A kuratórium összetétele sem az együttműködésre utal. Itt már nem csak a lóláb, de az egész ló kilóg!

Az alapításhoz szükséges minimális összeg (100.000 Ft.) ugyan meg sem kottyan megyénk leggazdagabb polgármesterének, de ha családilag jegyezte az alapítványt, akkor a gálaműsor nem kis költsége szintén reá hárul. Zakson mondanák erre sokan, hiszen a juttatásaiba ez is belefér. Azonban ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy a nem kevés költségtérítés ellenére a mi polgink előszeretettel számol el minden szál virágot és ropit, ezért szívesen megtekinteném a gála számláit (ha már a „konténeres számlákat” a mai napig nem láthattam). Mert ugye azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy a gála kizárólag a résztvevők önzetlen közreműködésével jött létre. A logisztikai költségek (pl. polgármesteri ülőgarnitúra oda-vissza fuvarozása) mellett felmerült a nem kevés intézményi alkalmazott (dekoratőr, technikus, vágó, takarító,) továbbá a Déryné Társulat közreműködőinek költsége, a meghívók elkészítéséről, kipostázásáról, az átadott díjakról, a készített filmekről és a gálavacsora költségeiről nem is beszélve. Az már csak hab a tortán, hogy az előcsarnokban tartott „fogadás” kíváncsi szemek elől való elrejtése céljából sebtében lefóliázták az épület északi üvegfalát, ami szintén a rendezvényt terheli. Lelki füleimmel már hallom is, hogy a költségeket az általunk ismeretlen támogatók állták. Elhiszem, de közintézmény közpénzéről lévén szó, a számláknak elvileg meg kellett születniük. Nagyatádon nem ez az első alapítvány, de gálára és közpénzfelhasználásra nem emlékszem.

Az alapítványt a tagdíjak, adományok, felajánlások, juttatások, támogatások, pályázatok mellett a szimpatizáns adófizetők is támogathatják adójuk 1%-val, de csak két esztendő múlva, pontosabban 2018-tól, ami ugyebár az új választások éve. Tehát a bejegyzés időzítése sem a véletlen műve. Azt kétlem, hogy az Ákostól elpártoló kommunikációs szolgáltató a Prológ Nagyatád-hoz irányítaná át felszabaduló keretét, de abban biztos vagyok, hogy akad majd további mutyikra kész városi szolgáltató, aki szívesen a zsebébe nyúl a polgármester kisded játékainak támogatásához. Az alapítványok működése körüli anomáliák köztudottak. Elviekben, ill. az előírások szerint elsődlegesen gazdasági tevékenység céljából nem alapítható, politikai tevékenységet nem végezhet, de az elmúlt évek gyakorlata ezekkel szöges ellentétben áll. Így lesz ez a Prológgal is. Kell az ellenőrizhetetlen suska a jövendő kampányhoz, hogy az időközben „bekebelezett” civilek is önzetlenül hirdethessék polgármesterünk toxikus gondolatait, dicső tetteit.

Ui.: Ami pedig az alapítványi kezdeményezést illeti, csupán aktuális „felmelegítés”, mivel a nyomdai zászlótartó reaktiválását egy (nem gesztenyés) képviselő a javaslattevővel egyetemben már évekkel ezelőtt többször is szorgalmazta! Volt már kilobogózott „zászlós” Nagyatád, de már a zászlótartókból is csak mementónak maradt.

Átvétele óta nem látható a városnak adományozott 56-os lyukas zászló, s a városháza előtti Székely zászló is a raktárban nyugszik (ha időközben nem lett az enyészeté).

Az „uniós” szintű közterületi fitnesz eszközök beszerzésének és kihelyezésének tervét egy kompetens intézményi alkalmazottól ide s tova négy éve hallottam. Bizonyára nem rajta múlott, hogy ez idáig nem valósult meg.

A napokban az „elnémult” helyi Pirkadat helyett ismét fellelhettük postaládánkban a HAZAI PÁLYA című ingyenes közéleti lapot.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom időszakos kiadványa kendőzetlenül „tájékoztatja” a választópolgárokat a közelmúltban napvilágra került korrupciós, vesztegetési, lenyúlási és különböző mutyis ügyekről. Bár az újságok, TV. csatornák, internet jóvoltából már közismert eseményeket ad közre, azért a történtek felidézése nem értelmetlen, nem hiábavaló, mivel egyre fogy az újság előfizetők száma, sokan nem rendelkeznek internettel, s bizony-bizony eléggé alulinformált az átlagpolgár. Az újság apró szépséghibája, hogy egyetlen Nagyatádra, de még Somogyra vonatkozó hírt sem tartalmaz. Igaz, hogy országos kiadványról van szó, de a terjesztéskor beillesztett egy-egy megyei vonatkozású betétlap kellő felületet adhatna a helyi képviselők megszólalásához is, ami növelné az olvasók érdeklődését.

Erősödünk, hirdeti a „Fidesz egyedüli kihívója”, s tény hogy a nemzeti radikális párt a választások óta stabilan őrzi ellenzéki vezető helyét, jócskán elhúzva a többiektől. A migrációs hullám ugyan elvonja a figyelmet a korrupciós válságban szenvedő kormánypárt kisded játékairól, de a globális „vihar” elleni helytállás sem feledtetheti a krónikus belső bajokat, melyek hullámai a következő választásokig akár össze is csaphatnak a jelenlegi döntéshozók feje felett. Szerencsére 2018 még odébb van, s a generált botrányok elsimítása, a problémák megoldása legyen az országházi szenátorok gondja.

A szűkebb hazai pályánkon maradva inkább nézzük mi a helyzet városházi parlamentünkben.

Akik ha nem is rendszeresen, de időnként nézik az egyébként nem túl érdekfeszítő testületi üléseket, láthatják, hallhatják, hogy a helyzet mit sem változott. Újabb paktumról ugyan nem szólnak a hírek, de „Valami bűzlik Dániában”. Sem a kormánypárti frakció, sem az ellenzék nem váltott irányt, s az előző ciklushoz hasonlóan változatlanul nem a választópolgárok érdekeit képviseli a felkent testületünk.

A korábbi produkciók következményeként erodálódott kormánypárti „frakcióban” vezetőváltás történt, de érdemi változás nem észlelhető. Nem tartom valószínűnek, hogy a megyei főrendező kizárólag néma levente szerepeket osztott a helyi társulatnak, de tény, hogy az előző ciklusra is tekintettel bizonyára Agárdi Pétert is lepipálva sikeresen hallgatta végig az öt évet. A csontig lecsupaszított önkormányzat ugyan jóval kevesebb feladattal bír, mint a korábbiakban, de ez nem ok arra, hogy a képviselők (egy-két kivételtől eltekintve) kérdés, vélemény nélkül hagyják jóvá az előterjesztő minden határozati javaslatát. Az, hogy a vezető ellenzéki párt képviselője a testületbe kerülése óta nem szólalt meg, még, úgy ahogy tolerálható, de az elnökké avanzsált korábbi alpolgármester kukasági fogadalma mutyi szagot gerjeszt. A hahó itt vagyok jellegű alibi felvetés a polgármesterhez, hogy ugyan már tájékoztassa a nézőket a Nagyatádi migráns helyzetről, több mint szánalmas, hiszen a városvezető korábban már közreadta, hogy hol kaptak szállás és raktározási lehetőséget a Zákányban szolgálatot teljesített rendőrök. Azt pedig minden Atádi tudja, hogy Nagyatádon egyetlen migráns sem fordult elő.

Azt viszont egyszer sem kérdezte meg a polgármestertől, hogy mi a helyzet a Bárdos projekt 300 milliójával, s miért igyekeznek immár 5. éve az ügyet különböző barba trükkökkel a szőnyeg alá söpörni.

A leleplező internetes jegyzetek zárolását követően miért nem kérdezi meg a polgármestert, hogy mikor mutatja be az év eleji közmeghallgatáson emlegetett számláit, melyek cáfolnák az általam hangoztatott nyilvánvaló korrupciót? Mikor lesz kíváncsi az évek során eltapsolt több százmilliós (vízi közművek) koncessziós díjának sorsára? STB. STB.

Mikor jön el a „változás ideje”, és mikor lesz már vége a hablatoló igehirdetésnek?

„Pazarlás, a közös vagyon felélése folyt. Mi megvédjük Nagyatádot. Hozzálátunk a nagyatádiak vagyonának visszaszerzéséhez. Zárjuk le a nagyatádiaknak egyre több kárt okozó Ormai korszakot”.

Egy gyalázatos titkos paktummal elbliccelt ciklust követően ismét „bizalmat és esélyt” kért a kormánypárt helyi jelöltcsapata mondván, „mert nekünk Nagyatád a legfontosabb”.

Az eddigi produkció nem ezt igazolja, mert ebben a ciklusban is a (megfogyatkozott) pozíciók elnyerése, megtartása, a szolgáltatók és kivitelezők érdekeinek képviselete tapasztalható az esetek többségében.

A legerősebb ellenzéki párt a kormánypártra licitálva radikális változásokat ígért, de képviselői tevékenysége kimerül a negyedévenkénti koszorúzásban. Na, ez a kormánypárti csipet-csapatnak is megy, de semmi több. Talán el kellene olvasni a közelmúltban nem tárgyalt csak elfogadott tanulmány (Integrált Településfejlesztési Stratégia) megalapozó vizsgálat fejezetét is, ami nem éppen rózsás jövőt vizionál.

 Jóóóóóóó reggelt FIDESZ-KDNP képviselők, ahogy katonáéknál szokták volt mondani: ÉBRESZTŐ FEL!

Előző jegyzetemben önkormányzatunk kommunikációját tűztem tollhegyre, de úgy látszik a rossz példa ragadós, mert ezúttal az egészségügy terén észlelhettem a kifogásolt hiányosságokat, amit okulásul az alábbiakban osztanék meg polgártársaimmal.

Már a korábbi években is olvashattam, hallhattam rohamosan fejlődő megyei egészségügyi szolgáltatásaink gyakran ostorozott hiányosságairól, és egykori bizottsági tagként némi rálátást is szerezhettem a területen folyó intenzív munkálatokról, fejlesztésekről, akadályokról, de személyes gyakorlati tapasztalatokkal szerencsémre nem rendelkeztem.

Két évvel ezelőtt aztán úgy hozta a sors, hogy egy sportsérülés következtében magam is a szolgáltatások igénybevételére kényszerültem. Az orvos által szükségesnek ítélt térítésmentes MR vizsgálatra a balesetet követő fél évre kaptam előjegyzett időpontot, melyre időben meg is érkeztem a megyeközpontban lévő intézménybe. Bár elérhetőségemmel (telefonszámommal) rendelkeztek, de csak a helyszíni betegirányító pultnál közölték velem, hogy a szükséges berendezés meghibásodott, s nem tudják a vizsgálatot elvégezni. Az általuk megjelölt új (késő délutáni) időpontban ismét beautóztam, de megdöbbenésemre ismét a helyszínen közölték, hogy technikai okokból kifolyólag még a reggelre berendelteket sem tudták megvizsgálni, majd újabb időpontot adtak. Nem ragozom tovább, az időt, költséget és fáradtságot igénylő esetet, melyet kettő telefonnal elkerülhettek volna az intézmény illetékes dolgozói, hanem rátérek az új „gyöngyszemre” amellyel az elmúlt héten szembesülhettem.

Egy újabb balesetem panoráma röntgenfelvétel készítését igényelte, melyre helyi szakorvostól kaptam beutalót (egyéb „eligazítást” nem) a megújult megyei kórházunkban található szájsebészetre. Egyszeri telefonálással kíséreltem meg információt szerezni a vizsgálattal kapcsolatosan, de a sikertelen próbálkozást követően beértem az interneten található rendelési időpontokkal, s beutaztam a megyeközpontba. A megújult kórházunkban a korábbi látogatásaim során ugyan többször is eltévedtem, de ettől eltekintve csupa pozitív benyomást szereztem.

A korábbi látogatásaim, s az időközben működésbe lépett betegirányítás ellenére ismételten eltévedtem a Csili-vili gigantikus intézményben, de többszöri útbaigazítással végül is rátaláltam a keresett osztályra. A betegirányító pult itt éppen üres volt, ezért a „házirendet” nem ismerve türelmesen várakoztam.

A helyi kórházunk gyakorlatából ítélve úgy gondoltam, hogy a beutalóm betegirányító által történt számítógépes rögzítése egyben sorszám, mely megjelenik az illetékes rendelő számítógépén is. Lehet, hogy így is van, ha nem is derült ki, mert várakozás közben egy arra járó asszisztenstől érdeklődtem a helyzetemről. A hölgy készségesen felvilágosított, hogy nem jó helyen állok, s elirányított a megfelelő rendelő elé, ahol továbbra is türelmesen várakoztam. Mikor sorra kerültem a legnagyobb megdöbbenésemre közölte a vizsgálatot végző, hogy az eredményt digitálisan rögzítik, ezért hozzak magammal egy üres írható CD-t. Az, hogy 50 km-ről érkeztem, nem hatotta meg, s érdeklődésemre miszerint hol kapható CD a közelben, nem tudott érdemben válaszolni.

Nem tehettem mást, így elindultam a kért lemez beszerzésére. Az épületben lévő ajándék üzletben közölték, hogy (bár nem vág profiljukba) volt CD-jük, de elfogyott. A kórház környékén lévő tucatnyi bolt egyike sem árulta a keresett lemezt, ezért kénytelen kelletlen a városközpontba caplattam, ahol némi kutakodást követően sikerült beszereznem az adatrögzítőt. Kisse csapzottan és bosszúsan a parkolóórát ismét megetetve tértem vissza a kórházba.

A folyosó időközben új betegekkel telt meg, ezért további várakozásra kényszerültem. Ez alatt a betegirányítóban nővért észleltem, akitől érdeklődtem az osztály illetékes vezetőjének kilétéről. A hölgy készségesen tájékoztatott, de közölte, hogy szabadságon van, s csak a jövő héten érhető el. További kérdésemre megnevezte az illetékes helyettest is, majd érdeklődött, hogy miért keresem őt, mi a problémám.

Miután ecseteltem kálváriám, tájékoztatott, hogy a CD hiányért nem a vezetők felelősek, majd sebtében a kezelőben dolgozó vezető helyetteshez ment, s tájékoztatta panaszomról. A főorvos úr meglepetésemre soron kívül fogadott, ELNÉZÉST KÉRT a felmerült problémáért, s azonnal intézkedett. Saját készletéből átadott egy CD-t a röntgenfelvételt készítőnek, s soron kívül elvégezték a vizsgálatomat. Talán még a szám is tátva maradt, annyira lenyűgözött a promt intézkedés és hiánypótló eljárás, ami a korábban ugyan csak ezen intézmény sebészeti osztályán szerzett pozitív tapasztalataimat is felülmúlta.

A bevásárolt kettő üres CD egyikét leadva, a kapott felvétellel végül is ELLÁTVA távozhattam, ezért hát felmerülhetne a kérdés, hogy akkor hol itt a probléma?

Nem is olyan régen a helyi (Nagyatádi) kórház rendelőintézetében is előfordult, hogy a laborvizsgálat elvégzéséhez a beteg vitte a hiányzó cukrot, s a kórházi betegeknek is a hozzátartozók vitték be a „segédanyagokat” (WC.papír, törlőkendő, pelenka, stb.). A médiák közvetítésével közismert tény, hogy a kórházak túlnyomó többsége sok éve forráshiánnyal küszködik. Egy panoráma röntgengép ára ugyan meghaladja az ötmillió forintot is, de beszerzése uniós forrásból történt és a TB. minden egyes panoráma röntgenfelvételért 600 pontot (900 Ft.) számol el a kórháznak, melybe a 100-170 Ft.-os CD beleférhet. Arról már nem is beszélve, hogy digitális felvételről lévén szó, a CD használata (és költsége) megtakarítható, mivel a felvétel elektronikus levélként továbbítható akár az internettel rendelkező páciens, akár a beutaló orvos címére. (A laboreredmények és a röntgenfelvételek már Nagyatádon is digitálisan kerülnek továbbításra az illetékes orvosokhoz)!

Nos, a konklúzió, hogy a 2 (kettő!) percet igénylő térítésmentes röntgenfelvétel több mint négy órába és cca. 4000 Ft.-ba (útiköltség, parkolási díj, CD lemez) került. Az már csak hab a tortán, hogy hazafelé egy útlezárás miatt 25 km-es kerülővel térhettem otthonomba.

Bár mindent összevetve is csupán csak bosszantó és nem vérlázító az esetem, de milyen szituációk állhatnak elő a Taranyban vagy Bolháson lakó Bözsi néni vagy Lajos bácsi esetében, aki tömegközlekedési eszköz igénybevételére szorul, a megyeszékhelyen ismeretlen, s nem tudja, hol keresse, mert a CD-ről azt sem tudja, eszik e vagy isszák?

A jövőben netán azzal is számolhatunk, hogy a jogos háborgásra okot adó gyakorlat átragadhat a vendéglátásra is, s a felszolgáló közli majd velünk a leves kihozatalakor, hogy kanalat hozzunk hazulról, vagy vásároljunk a már nem létező Vasedényben? Ugye ez azért még odébb van?

A fentiekre tekintettel ezért jóindulattal bátorkodom felhívni polgártársaim figyelmét, hogy mielőtt ilyen-olyan célból a megyeközpont bármelyik egészségügyi intézményébe kényszerülnek, előtte érdeklődjenek telefonon, hogy mikor van rendelés, a beutalón kívül mit vigyenek magukkal, jók e a szükséges vizsgálóberendezések, s megjött e már esetleges szabadságáról az illetékes orvos. Ez nem előírás, de elmulasztása számos nem várt kellemetlenségben részesítheti a gyanútlan vidéki pácienst!

A legutóbbi (09.24.) testületi ülésről tájékoztató városi honlap még az ülést követő napon is csak egyetlen napirendi pontot jelzett, mégpedig az első félévéről szóló tájékoztatót. Az ülésen aztán 17-re szaporodott az előterjesztések száma, ami ha kicsit megkésve is, de utólag megjelent a honlapon is.

A bizonyára technikai hiba okozta hiányosság azonban nem valószínű, hogy komoly érdeklődési deficitet idézett volna elő, mivel a képviselők ingerküszöbét se érték el a napirendre tűzött témák. Ezt jól érzékeltette, hogy az előterjesztések több mint 80%-ánál nem hangzott el se kérdés se hozzászólás (bezzeg az interpellációnál!).

Miért is, hiszen minden világos, érthető és egyértelmű, minek hát szaporítani a szót, húzni az időt. Megmondta anno a kormánypárti frakcióvezető, hogy véget vetnek a hosszúra nyúlt vitáknak, mert csak gyümölcsöző együttműködésnek van helye a testületben. Oké, rendben, nyomják meg a gombot és minél előbb menjenek a dolgunkra, mert ugyebár megérthetjük, hogy nem érnek rá holmi macerás közéleti témákkal pepecselni, mikor ott vannak a saját ügyeik.

Mivel már második ciklus óta honos a gyakorlat, nem is lepődtem meg különösképpen, mert már hozzászokhattam. Ami a nem éppen érdekfeszítő ülésen még is szemet szúrt, az számomra új keletű esemény.

Azon kevesek közül, akik még mutatnak némi csekély érdeklődést a szándékosan „szerencsétlen” időpontra tett közvetítések iránt, bizonyára akad olyan, aki emlékszik a márciusi közmeghallgatásra, melyen polgármesterünk sajátos módon bújt ki az általam (lakosként) feltett közérdekű kérdésre adandó válaszadás alól.

Már magát a kérdést is kikérte magának, és jogi lépéseket helyezett kilátásba, letagadva a nyilvánvaló mutyizását a megnevezett szolgáltatóval. A hangoztatott bizonyítékok (számlák) helyett a szolgáltatóval prezentáltatott gagyi bizonylatok közreadását követően, ugyancsak a szolgáltató közbenjárásával letiltatta a leleplező dokumentumokat közreadó internetes blog jegyzeteimet. Zakson, mondhatnánk, mivel csak egy érdeklődő nyugger volt a kérdező, de mi a helyzet egy „öreg” (két évtizede képviselő) városatya érdeklődésének esetében?

Az ülés 5. napirendje kapcsán (Nagyatád Város Integrált Településfejlesztési Stratégiájának elfogadása) egy azon kevesek közé tartozó képviselő, aki végigolvassa és érti is az előterjesztéseket, ez alkalommal is bátorkodott hangot adni észrevételének. A szóban forgó (224 oldalas) előterjesztésből hiányolta (mint egyéni képviselő) a körzetét érintő, s állítása szerint korábban testületileg elfogadott fejlesztést.

Azt, hogy a kulisszák mögött (bizottsági és egyéb összejöveteleken) mi hangzott el, és mit hagyott jóvá a testület az nem ismert, de sem a ciklusra szóló helyi fejlesztési programban, sem az elérhető jegyzőkönyvekben, sem a korábbi stratégiai programokban nem találtam utalást a megjelölt intézmény (Hétpettyes Óvoda) esetleges funkcionális fejlesztésére, netán külön közösségi ház építésére. Tény, hogy súlyánál fogva településfejlesztési szinten nem stratégiai kérdés, s bár évekkel ezelőtt magam is hallottam, hogy szó volt róla (s talán ezért támadt a képviselő „hiányérzete”), de nem ez keltette fel a figyelmemet.

Miután a felvetésére nem kapott kielégítő választ, a városatya megismételte kérdését, melyre a polgármester meglepő hangnemben válaszolt. Nem azt mondta a vele sok éve együttműködő képviselőnek, hogy a korábbi ciklusoktól eltérően a megváltozott helyzetre tekintettel a továbbiakban nincsen szüksége a lojalitására, ill. az óvoda, úgy ahogy van, megfelel a kívánalmaknak, s nincs realitása, létjogosultsága külön közösségi háznak, tekintettel arra, hogy a felújított városi művelődési ház még rendelkezik szabad kapacitással, stb. stb.

Helyette így válaszolt: „Az óvodai kisszékek nem lehet téma. Nem ide való, tovább kell lépni. A magam részéről lezártnak tekintem a kérdést. Nem gondolom, hogy problémát okoz, s magyarázkodni kellene”.

Na, ez az az együttműködő párbeszéd, amit a korábbi viták helyébe ígértek a háttérben titkos paktumot kötött polgármester, s a leváltását beígért kormánypárti frakció. De az igazán meglepő csak később következett.

A 8. számú előterjesztés (s a vonatkozó törvény) kapcsán 2 millió forint jubileumi jutalom jóváhagyását terjesztette elő a jegyző, de ennek ismeretében, ill. tudatában sem javult polgármesterünk kedélyállapota. Annak ellenére, hogy a Kaposvári Szakképzési Centrum megjelent főigazgatója az ülés elején (3. számú napirendnél) jelezte kételkedő városvezetőnknek, hogy a Kaposvári Szakképzési Centrum Nagyatádi Ady Endre Gimnázium, Szakképző iskolája és Kollégiuma néven hozzájuk került tagintézményben a gimnáziumi képzést is szorgalmazzák, s a 6 osztályos képzésnek sincs akadálya.

Történt ugyanis, hogy a 7. számú előterjesztés ismertetése során a MI PISTÁNK tájékoztatta a testületet (és a TV. nézőket), hogy a gimnázium jövőjével kapcsolatban korábban levélben feltett kérdéseire megérkezett a válasz az illetékes államtitkártól. Kifejtette, hogy látszólag minden rendben van, de a következtetés nem azonos az ügy érintett szereplőinél. Az iskola új neve sok mindent tükröz. Valami nincs a helyén. Mit keres az iskola a Nemzetgazdasági Minisztérium kezelésében, amikor a képzés kompetens helye az Emberi Erőforrások Minisztériuma. A Centrum nem illetékes, stb. stb. A lényeg, hogy a minisztériumtól kapott válasz nem elégíti ki, nem nyerte el tetszését és szeretne eljárni az ügyben, tisztázva a dolgokat.

A korábbi „párbeszédek”, purparlék és törvénykorrekció után nyilvánvalóvá vált, hogy a „GIMNÁZIUMI KÉPZÉS” további sorsát nem az határozza meg, hogy mely minisztériumhoz tartozik, hanem lesz a jövőben igény (elég jelentkező), vagy sem.

A tendencia szerinti kilátások nem éppen rózsásak, s köztudott, hogy az országos oktatási stratégia elfogadása nem a helyi testület, és nem is a mozgósított „közvélemény” kompetenciája!

Ennek ellenére az illetékes válaszadó nem azt írta, hogy a kérdés nem ide való, tovább kell lépni, a maga részéről lezártnak tekinti az ügyet, mert nem okoz problémát, s különben sem kell magyarázkodnia, stb..

Kíváncsi lettem volna polgármesterünk ábrázatára, ha ilyen választ kapott volna. Mert megilletné!

A mindig hallgató városanyák, városatyák ne feledjék, hogy ma egyik képviselő, holnap a másik, majd harmadik, negyedik (és így tovább) kerül kioktatásra a vezér által és ülhet a helyén érdemi válasz nélkül, mert így születnek a véleményt és ellentmondást nem tűrő, csak feltétlen lojalitást elváró diktátorok.

Visszatérve a témára, az elfogadott Integrált Településfejlesztési Stratégiára, az nem sokban tér el a korábbi években készültektől. Jó néhány elemét túlhaladta az idő, de időnként újabbakat kell készíteni (pontosabban készíttetni) amelyek annyit érnek amennyi megvalósul belőlük. Aki a mostanit és a korábbiakat is végig olvasta az érti, miről beszélek.

Probléma egy szál se, az új stratégia elfogadva, lehet pályázni, s bízzunk benne, hogy majd dől az uniós lé, s rohamléptekkel fejlődhet városunk, javulhat foglalkoztatási helyzete, népesség megtartó képessége, továbbá az életkörülmények javításának üteme, mértéke is.

Addig is polgártársak, érdeklődő képviselők, kéretik nem akadékoskodni, felesleges kérdésekkel zavarni MI PISTÁNK szárnyalását, hanem az eltelt időszakra, valamint a kifogástalan városvezetésére tekintettel tessenek már részére egy kis (mondjuk 8-10 havi) jutalmat javasolni és elfogadni a gyümölcsöző együttműködés jegyében! „Mert megérdemli”!

Soha el nem hervadó téma, de nem csak városunkban, hanem immáron országszerte, a lakosságot irritáló hulladékkezelési rendeletek, melyeket a választók által felhatalmazott képviselő-testületek nyomnak le szavazóik torkán.

Már korábban is többször felmerült a kérdés, kinek az érdekeit képviselik a közpénzből díjazott döntéshozók, amikor megalkotják polgárbarátnak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető rendeleteiket.

A téma újabb aktualitását a nyári szünet előtti újabb, de ez idáig sikertelen „merénylet” adja. Az aktuális rendeletmódosítási tervezet ezúttal egy „tökös” képviselőnél (mi több, egy külsős bizottsági tagnál is) kiverte a biztosítékot, s talán ennek tudható be, hogy az utolsó pillanatban az előterjesztés (átmenetileg) lekerült a napirendről. Tekintettel arra, hogy a július 1-i módosítási kötelezettséget jövő év január elsejére halasztották, az ügy nincs lezárva.

Feledékenyebb polgártársaim, és az érthetőség kedvéért röviden (a vonatkozó paragrafusok mellőzésével) felidézném a témával kapcsolatos korábbi történéseket.

2013. elején történt, hogy önkormányzatunk az előző évben lejárt szolgáltatási szerződés időbeni megpályáztatását elszabotálva a „bennfentes információk” ismeretében a hulladékkezelői szolgáltatók állami „kivásárlása” előtt tíz éves szerződést kötött a régi szolgáltatóval, újsütetű (a szolgáltató területén máshol nem alkalmazott) rendelkezésre állási díj bevezetésével, a tilalmi időben (2012. január 1-április 15) burkolt díjemeléssel.

A kötelezően bevezetett 120 literes gyűjtőedény minimum, az 50 literes edény kivonása a választékból (Kanizsán 50 és 60 literes is megmaradt), majd a mézesmadzagnak bevezetett 50%-os kedvezmény, már csak hab lett a gyümölcstortán.

Na, ezt a tortát vágta az év december 20-án a kedvezményezettek képébe, a szavazóiról megfeledkezett csonka képviselő-testület. Öten nem jelentek meg a soron kívüli gyalázaton, de az egy héttel korábban hozott testületi határozatról „meggyőzte” a polgármester a jelenlévő tévelygőket, hogy az sértette az önkormányzat érdekeit.

Miután a megjelenteket „emlékeztették” kötelezettségeikre és jól felfogott önös érdekeikre (kapott és őrzött státuszok, szolgáltatói vendéglátások, egyesületi fegyelem, stb.), a testület karácsonyi ajándékként törölte rendeletéből az egy-két fős (2250 db.) ingatlanok egy héttel korábban „megerősített” 50%-os kedvezményét. Később bevezették a kizárólag egy fős háztartások által kérelmezhető 18%-os kedvezményt, amit az érintett lakosság korábbi 67%-a helyett már csak 13 %-a vette igénybe. Mivel az új szerződést „átstrukturálták”, a 64 ürítésből 52 lett, s bevezették a rendelkezésre állási díjat (bruttó 6350 Ft.). Összességében anno 37,2%-os díjnövekedést idéztek elő, miközben a szomszédos települések 30-35%-al alacsonyabb díjajánlatokat kaptak (Marcali, Barcs, Kaposvár betartotta az akkor érvényes, díjemelési stopra vonatkozó törvényt). Természetesen ez a díj lett az alapja a kormány által bevezetett éves állami díjemelésnek.

Az érthető zúgolódásra tekintettel polgármesterünk ígéretet tett, hogy egyeztet a szolgáltatóval és megvizsgálják a korábban jól bevált, de megszüntetett 50 l-es edényzet újbóli alkalmazásának lehetőségét. Természetesen a korábbi gyakorlatnak megfelelően ismét a szolgáltató javaslata (60, és 80 l-es kukák bevezetése) került az új rendeletmódosítási tervezetbe. Hivatkozások tömkelege a törvényre, de a rendeletalkotók többsége valószínűleg nem olvasta a vonatkozó passzusokat, vagy olvasta, de nem érti, vagy rosszul értelmezi.

Aki olvasta (és meg is értette) önkormányzatunk vonatkozó rendelet tervezetét, az észlelhette, hogy városatyáink megint a szolgáltatónak „kedveznek”. Elég csak a szolgáltatás szüneteltetésére, vagy a díjkedvezmény igénylésére vonatkozó passzusra tekinteni, s már is felmegy a pumpa. A lakatlan ingatlanok utáni fizetési kötelezettség már csak hab a tortán. Macerás procedúrával igényelhető arcpirítóan megalázó kedvezmény a pályázatkor beígért 50%-os kedvezmény helyett, amit az igényjogosultak csekély számú kérelmezése is jelez.

A hulladékfront államosítása, nonprofit cégek létrehozása a „reformot” szolgálta, de mindez a lakosság kontójára történik. Az immáron „állami” cégek az elvonások mellett (rezsicsökkentés)is minden eszközzel igyekeznek biztosítani a szolgáltatás korábbi „rentabilitását”.Ezért a vonatkozó törvényt sajátosan értelmezve az önkormányzatokra testálják a szolgáltatás nélküli bevételek biztosításának feladatát. Ehhez ilyen-olyan módon igyekeznek megnyerni a döntéshozók többségének „jóindulatát”, s amint azt eddig is tapasztalhattuk, többnyire sikerrel. Volt itt sporttámogatás, külföldi vendéglátás, térítésmentes szolgáltatás, s egyéb nyalánkságok. Cserébe a rendeletalkotásnál, a törvényi jogosítványuk ellenére „meghallgatják” (mi több, elfogadják!) a szolgáltató „megoldási javaslatait”.

Így kerülhetnek be a helyi rendeletekbe a szolgáltató érdekeit szolgáló, a lakókat indokolatlanul terhelő előírások. A polgár pedig fizet a semmiért is, s jobb híján mehet Brüsszelbe tüntetni, mert jogorvoslati lehetőség az nincsen.

Tisztelt Városanyák és Városatyák!

Mivel a heti ülésen nem téma, az év végéig még van idő tanulmányozni és elemezni a helyi hulladékkezelés jelenlegi szabályozását, s kéretik, hogy ezúttal figyelmesen, s a választók érdekeit szem előtt tartva módosítsák nem kicsit, hanem nagyon „el….” rendeletüket. Ha már a „lelepleződéskor” elmulasztották polgármesterünk mutyizós tevékenységének leállítását, akkor most itt az ideje, hogy korábbi (2010. 08. 26.) ígéretüknek megfelelve végre valóban lezárják „A NAGYATÁDIAKNAK EGYRE TÖBB KÁRT OKOZÓ ORMAI-KORSZAKOT”!

Ui.:

A témával összefüggő friss somogyi „olvasmány”: http://www.sonline.hu/somogy/kozelet/lakatlan-haz-utan-szedik-a-szemetdijat-az-alkotmanybirosag-hallgat-626023

Ugyan nem friss hír, de ha van, aki esetleg nem hallott róla, az uborkaszezonban a helyi kollégiumot is „államosították”!

Több évtized után ismét városi gyűlést tartott az önkormányzat (hogy mindenki értse a fenntartó váltást!), de ezúttal nem börtöntelepítés, hanem „gimnáziummentés” volt a kardinális téma. Hangoztatott súlyához mérten csekély érdeklődő gyűlt össze, és rágódott a témán közel három órán keresztül. Vihar volt egy pohár vízben, hogy „a jövőben is megmaradjon a hagyományos gimnáziumi képzés”. Az oktatás ősszel folytatódik, és tart, amíg lesz kit beiskolázni!

A kiküldött több ezer meghívóra reagálva a propagált 200 fővel szemben mindössze 88-an jöttek össze az elnökséggel együttvéve. A gyerekes szülőkhöz mérten kicsit sok volt a „kirendelt” köztisztviselők, közalkalmazottak száma. Ez még hagyján, de nem jelent meg a szóban forgó intézmény igazgatója, s a tankerület vezetője sem. Az már csak hab a tortán, hogy a pártok helyi vezetői sem érzékelték a nagyon „komoly problémát”. Egyesek meg sem jelentek a fórumon, a kettesek pedig lapítva a sorok között egy kukkot sem szóltak a polgármester szerint városi gyűlést igénylő ügyben.

Az igazgató, iskolaszék, szaktárcák és nem egy helyi pedagógus véleménye szerint minden rendben van a gimnáziummal, s úgy néz ki, hogy csak a polgármester és az általa heccelt néhány „szimpatizánsa”, valamint a „megértő” Kistérségi Társulási Tanács látja sötéten a helyzetet, s aggódik feleslegesen az intézmény sorsáért.

A vonatkozó törvény és közreadott dokumentumok alapján látszólag „nyomják Krahácsot” illetve Nagyatádot, de ez a pillanatnyi helyzetben a kissé kaotikus és bizonytalan állapotok ellenére sem tekinthető tragikusnak.

„Rossz helyen vagyunk. Oldják meg a problémánkat”!

A MI PISTÁNK által többször megkeresett „illetékes minisztériumi elvtársak és elvtársnők” a felvetett probléma és kifogások, vagy netán „önvizsgálatuk” eredményeként revideálhatják is korábbi, ill. jelenlegi álláspontjukat, s mindenki számára megnyugtató (ha van ilyen) megoldásra juthatnak. Na persze mint általában az ilyen ügyekre, erre sincs semmilyen garancia, bármennyire is követeli azt polgármesterünk, mert az élet kiszámíthatatlan rendező, Nem emlékszem rá, hogy bármire is garanciát kért volna városvezetőnk az elmúlt évtizedekben. Nem követelte a kórház üzemeltetőktől, a hulladékkezelőktől, az iskola és művelődési ház felújítóitól, sem a szennyvízrendszer építőitől. Ki érti, hogy most mire ez a nagy buzgalom, harsány igyekezet a kormánygarancia kikövetelésére?

Ha úgy lesz, hogy marad a működtetés az önkormányzatnál, akkor marad a „zsákmányhely”, de akkor mire ez a zajos lázadozás? A korábban „tiszta” gimnázium vegyes profilúvá alakításánál, mint „tulajdonos” ott bábáskodott az akkori és jelenlegi polgármester. Miután az állam kivette az önkormányzat kezéből az oktatást, csak kibicként nyilváníthat véleményt az „ingatlankezelő”, mert az észlelt gyakorlat szerint sem az önkormányzatnak (sem a polgármesternek) nem kompetenciája az új struktúra eldöntése, még ha el sem tudják képzelni.

„Értik a problémát, megértették, de a megoldást nem találják. Azt már nem tudom kijelenteni, hogy meg is értik!” A Nagyatádi Klebelsberg Kúno (jelölt) miután a megjelenteknek miheztartás végett elmagyarázta (hogy mindenki értse!) mi is történik „velünk”, levelének felolvasását követően kioktatta a távollévő igazgatónőt, majd Gugyeráknak nézte a szakállamtitkárságot.

Elfogadhatatlan mondja a polgármester, hogy máshová járjanak a Nagyatádi diákok, miközben már évtizedek óta járnak Barcsra, Kaposvárra, Csurgóra helyi középiskolásaink annak ellenére, hogy a Nagyatádi gimnázium rendelkezésükre állt, és állni is fog, míg arra kellő igény mutatkozik. A demográfiai mutatókra tekintettel a helyzet aggasztó, de nem kétségbeejtő, hiszen a képzési lehetőség hosszú távon biztosított. Idővel előfordulhat, hogy emberpalánták híján Nagyatádnak (és a Járásnak) nem lesz úgymond GIMNÁZIUMA, de arról már nem a kormány tehet. Az nem elég, hogy a kormánypárt leköszönt korábbi vezetője polgármesteri felkérésre bekapcsolódik a népességfogyás megállításába, mert attól még nem áll meg Nagyatád lakosságcsökkenése. Az idegenben tanulóknak nincsen hová visszajönni, családot alapítani, s gimnáziumi lurkókat nemzeni.

„Foglalkozom a témával, ezt senki nem akadályozhatja meg. Ha látunk egy problémát nem fogunk hallgatni. Magyarországon demokrácia van. Senki nem tilthatja meg, hogy véleményt formáljunk. Még az iskola igazgatója sem.”

Csak a polgármester, mert ha emlékezetem nem csal (márpedig nem) akkor épp a polgármester volt az, aki az elmúlt évtizedekben nem tolerálta az övétől eltérő véleményeket, a sajátosan értelmezett demokráciájában. „Vegyük komolyan a helyzetet, ez a mi felelősségünk.”

A korábbi, ennél szélesebb tömeget érintő ügyekben (kórház, hulladékkezelés, stb.) hol volt a városi gyűlés, s a felelősség?

„Hogyan menjünk haza innét (mármint a városi gyűlésről)? Azt akarjuk, hogy megmaradjanak ezek a képzések!”

Mi a teendő? Cherchez la femme! Ha igaz, már megtalálta, s beszélt is vele. Támogató országgyűlési képviselőnk kíséretében keresse fel személyesen (az aláírt ívekkel), s ha együtt jártak egyetemre simán helyre tehetik ezt a kis ügyet. Ha nem voltak évfolyamtársak, és a „súgójával” sem felhőtlen a nexus, akkor bizony nehezen képzelhető el az áhított korrekció.

Aki ennyi időt töltött a közélet színpadán, sertepertélt a politika bográcsa körül, s „új célja” érdekében képes volt egykori mentora hátba döfésére is, az ne csodálkozzon rá a szaktárca (nem légből kapott) fura strukturális elképzeléseire. Tetszik, nem tetszik, de tudomásul kell vennie, hogy más szelek fújnak, s a jó lapokat nem „kívülállóknak” osztják.

Tekintettel arra, hogy demokrácia van, lehet elégedetlenkedő hangot hallatni, városi gyűlést tartani, aláírásokat gyűjteni, és természetesen a kapott felhatalmazással „ELINDUL”-ni is.

„Ősszel elindul a tanév és elindul a polgármester. Foglalkozom a témával és ezt senki nem akadályozhatja meg!”

Don Quijote de la Mancha is elindult hűséges fegyverhordozójával, ezért a cirkusz teljessége kedvéért nem ártana magával vinni Sancho Panza-ként valamelyik (netán korábbi) alvezérét, mert a kép úgy lesz színes és teljes. Aztán ha sikerült legyőzniük a szélmalmokat, és megszerezni a garanciát, akkor önként és dalolva csatlakozhatnak a népességfogyás megállításán fáradozókhoz!

Ui:

Aki anno nem olvasta, ajánlom figyelmébe az előző jegyzet kommentjét!        

Augusztus 19-én ismét látható lesz Szörényi-Bródy legendás rockoperája az István a király.

1983 augusztusában ott voltam a Királydombon, de láttam a Nemzeti Színházban is, sokszor meghallgattam lemezét. Szenzációs produkció, amit ajánlok mindenkinek, aki esetleg még nem látta, hallotta, s aki teheti, nézze meg az új hangszereléssel készült koncertszerű előadást. Akinek nem futja rá, vagy már elkésett a jegyvásárlással, annak ajánlom a jövő heti helyi műsort a „MI PISTÁNK” rendezésében, és főszereplésével.

A Nagyatádi István a király, az egykori „kórházmentő” ezúttal új szereposztásban, mint gimnáziummentő lép fel az általa meghirdetett és szervezett lakossági fórumnak álcázott „demonstráción” ami szerdán (ez itt a reklám helye!) lesz, na nem a Királydombon, hanem a helyi gimnáziumban.

„Fogjunk össze, álljunk ki a gimnáziumunkért!„, hirdeti polgármesterünk, miután megint többször tárgyalt „illetékes elvtársakkal”.

Bár már kívül esik hatáskörén, de azért a helyi képviselő-testület egyetértésével ismételten megállapította, hogy a kialakult helyzet tűrhetetlen és tarthatatlan, ezért a kapott felhatalmazással következetesen és nyomatékosan fogja képviselni a helyi érdekeket. Mármint ismételten a magáét, mert csak a folyamatosan megvezetett polgárok hihetik, hogy őértük töri kezét-lábát ez ügyben is. Kezdeményezése (mint a hulladékos törvény módosítására) ott van az illetékes döntéshozóknál, hogy revideálják álláspontjukat. A „minisztériumok vezető tisztségviselői felismerték a problémát”, s haladéktalanul módosítani fogják az átgondolatlanul elképzelt intézményi struktúrát. Ehhez csupán néhány tucat aláírást tartalmazó beadvány szükségeltetik királyunk határozott fellépése mellé, s már is visszakapja elveszni látszó „gimnáziumát” Nagyatád, mint a kórháza gyermekosztályát.

Miközben polgármesterünk világgá kürtöli a térség lakóinak fájdalmát, az intézmény igazgatója az ügyben lényegtelen kérdéseket hoz szóba. Micsoda skandalum, a nem kívánatos szakirányú képzés preferálása, a megtévesztő elnevezés propagálása! De ki hallotta ez ügyben a helyi pártvezetők véleményét. Igaz, hogy az éppen aktuális Trianon fontos, de az a hajó már régen elment, s ugyebár nem kimondottan „helyi” ügy. Megemlékezik róla az Erdélyi Kör és a Jobbik külön-külön, de a város gimnáziumának sorsa nem éri el ingerküszöbüket. Apropó, mi az álláspontja e kardinális kérdésben körzetünk egyéni országgyűlési képviselőjének?

Reméljük, hogy az óriási érdeklődésre tekintettel a támogatásnyomatékosításra hivatott lakossági fórum eléri célját, és középiskolánk végül a megfelelő „csoportba” kerül, de addig is nézzük mitől is lett valójában „ideges” a Nagyatádi István király.

Amíg a megye valamint az önkormányzatiság „lebontása”kevésbé érintette személyes érdekeit, addig nem kiáltott rendőrért, de miután az utolsó tartópilléreket is kihúzzák alóla, ismét a közösségi érdekek elszánt védelmezőjének köntösében tetszeleg. A szóban forgó intézmény a kollégiummal egyetemben a polgármesterünk szempontjából legfőképpen zsákmányhely. Igaz, hogy a vezetők kijelölése és kinevezése már nem kompetenciája, de az ingatlanok fenntartójaként még számos munkahely felett rendelkezhet, a kollégiumi „lehetőségek”-ről (elszállásolás, étkeztetés, rendezvények, stb.) nem is beszélve. Ezek pillanatnyilag veszni látszanak, s ezért a nagy jajgatás, nem pedig a térség gyermekeinek jövője miatt.

„Figyelnünk, összefognunk és cselekednünk kell!”, hirdeti a MI PISTÁNK. Mint a kórház, a hulladékos szerződés, a Bárdos iskola, a művelődési ház és polgármesteri rezidencia, stb. esetében? Vajon milyen újabb titkos paktumon civakodnak érdekvédő (FIDESZ-KDNP - Nagyatádért Egyesület) képviselőink a háttérben? Ha maradhat az ingatlanok kezelése s a kollégium régi vezetője, akkor átstrukturálhatják a gimit? Enyém a vár, tiéd a lekvár?

"GIMNÁZIUMOT AKARUNK!"

Kapsz fiam, kapsz, csak bele ne sántulj!

Feltételezhetően nem szolgált a gyorsreagálású erőknél, de javára írandó, hogy másfél hónappal a promt zárlatot követően végül is megszólalt a média „illetékes elvtársa”.

Miután harmadik bejegyzésemet is lakat alá helyezte az internetes szolgáltató, a korábbi kérdésemre adandó válasszal ugyan adós maradt, de legalább tájékoztatott az újabb zárolásról. A kérelmező személyéről nem szólt, de a korábbiak alapján szinte nyilvánvaló, hogy a hulladékos szolgáltató állhat a háttérben. Polgármesterünk pedig továbbra is őrzi fiókjaiban a nem létező számlákat, s lapít mint nyuszi a fűben.

A lakáj médiák sorai felé araszoló szolgáltató álláspontja szerint „a posztok tartalmának jogi szempontból történő megítélése nem a szolgáltató feladata”, de azért a bejegyzést megvizsgálva arra a következtetésre jutottak, hogy a jegyzetem „meghaladja a szabad véleménynyilvánítás kereteit”. Ergo, hazudni, csalni következmények nélkül szabad, azt közreadni viszont a vonatkozó 2001. évi CVIII. törvény szerint már nem.

Hatalmas várakozás előzte meg anno a rendszerváltást, mert valamennyi híve hitt a csodában, s reménykedett a közeli Kánaánban. Azóta nem egyszer, s a napokban is újabb tömegek adnak hangot csalatkozásuknak, elégedetlenségüknek, az ország működtetésével szemben. Naponta derül fény újabb és újabb korrupciós tevékenységre, a változatosság kedvéért hol a politika, hol a sport, hol a kultúra, stb. területén. A munka frontján puskaport nemigen szagolt ifjú „titánok” csücsülnek magas posztokon, s tesznek szert százmilliós villákra egyetlen ciklus alatt, miközben ezrek és ezrek veszítik el egy élet munkája során megteremtett otthonukat, a svihák „bankárok” (brókerek) jóvoltából, mert rossz helyre születvén nem rendelkeznek „takarékos” támogató szülőkkel, rokonokkal, barátokkal.

Bizonyára a mostani generációk is, de a korábbiak mindannyian találkozhattak koszorús költőnk figyelemfelkeltő gondolataival, miszerint;

„Ha majd a bőség kosarából

Mindenki egyaránt vehet,

Ha majd a jognak asztalánál

Mind egyaránt foglal helyet,

Ha majd a szellem napvilága

Ragyog be minden ház ablakán:

Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,

Mert itt van már a Kánaán!

A nem tegnap íródott, de ma is aktuális intelemről sajnos sokan megfeledkeznek, s a túlnyomó többség arra vár, hogy mások majd helyettük is kikaparják a gesztenyét. Ne szólj szám, nem fáj fejem? Na, ezzel a mentalitással nem jutunk előre, amíg következmények nélküli ország maradunk. Nem elég csámcsogni, sopánkodni a „fővárosi” és országos korrupciós botrányokon, hanem csírájában kellene elfojtani a közpénzeket lenyúló helyi Gyevi bírók kisded játékait. A közösségek által választott képviselő-testületek tagjainak nem titkos paktumokkal kellene osztozkodni a „zsákmányon”, hanem, határozottan fellépni a közpénzeket csorbító, polgárokat károsító tevékenységek ellen. Vonatkozik ez a mutyizó pályáztatásokra éppúgy, mint a választókat károsító közületi szerződésekre.

Mi az az ügy, ami eléri helyi képviselő-testületünk ingerküszöbét? A bizottsági helyek elosztása, vagy az intézményvezetők kijelölése? Egyetlen indiszkrét kérdést sem hallhattunk szájukból az elmúlt fél évtizedben például a hulladékkezelési szerződés módosítás hátteréről, a régóta húzódó Bárdos projektről, a félresikerült művelődési ház rekonstrukcióról, a vízi közmű koncessziós díj stb. sorsáról. A polgármester napvilágra került turpisságát rezzenéstelen arccal, némán fogadták, s eszükbe sem jutott hivatali kötelezettségük, mellyel a történtek végére járhatnának. Tudják az igazságot, de hallgatni arany? Nem okulnak korábbi „hallgató” társaik sorsából? Ma én, holnap te, holnapután ő, mert ez a gyakorlat! A Mór megtette, a Mór mehet!

Előbb, vagy utóbb, de rád is sor kerül! Aztán ott állhatsz egyedül, mert gyermeked, unokád már messze jár, s csak reménykedsz hazatérésükben.

És addig (?), idézve ismét költőnket; „Addig nincs megnyugvás, addig folyvást küszködni kell.”

Érdekes jelenségre lettek figyelmesek blogom rendszeres olvasói az elmúlt napokban. Gondolom a sok-sok telefonálón kívül többeknek is feltűnt már, hogy a témájában szervesen összefüggő, s ez év április 1-én (nem tréfából!) megjelent Pinokkió! majd május 5-én közreadott „Huncut Pinokkió”? című jegyzetem eltűnt az érdeklődők látómezejéből. Akik idejében kattintottak, s olvashatták a bejegyzésemet azok sejthetik, hogy mi is történhetett a kulisszák mögött, de a lemaradóknak fogalmuk sem lehet az egészről.

Az érthetőség kedvéért röviden csak annyit, hogy polgármesterünk kérésére a hulladékkezelő szolgáltató nagykanizsai központja levélben kérte az internetes szolgáltatót a Pinokkió! című „cikk” blogomról történő törlését. Az internetes szolgáltató a kérésnek értesítésem, ill. megkérdezésem nélkül eleget tett. A kérőlevél indokolásának cáfolataként május 5-én írt „Huncut Pinokkió” jegyzetemet is zárolta, de erről is a telefonálóktól értesültem. Az indokolás megismerése céljából a médiaszolgáltatótól levélben kértem tájékoztatást, valamint a zárolás feloldását.

Hát itt tartunk 2015-ben a hatalmas demokráciánkkal, ill. szólásszabadságunkkal.

Erről ennyit, s addig is, míg választ és feloldást kapunk, váltsunk témát, hiszen más is történt a napokban, ingerszegény városunkban.

Akiknek még jár a megyei napilap, vagy olvassák annak internetes oldalát (netán a facebook-ot) azok a főoldalra való „szenzációs” hírrel találkozhattak az elmúlt héten.

„Leváltották a nagyatádi fürdőigazgatót egy belső ellenőrzés után”! Ezt kürtölte világgá városunk „tisztaságát”, erényét védendően, újabb korábbi harcostársát lejáratva a MI PISTÁNK.

Címeres gazemberek, többszörösen visszaeső bűnözők személyiségi jogait védendően, az ártatlanság vélelme köntöse alatt rendre OJ. BS. stb. monogramokkal nevesíti a média a szabályszegőket.

Mi történhetett, hogy városunk közismert Petyáját, a Dél-Dunántúli Gyógy és Termálfürdők Egyesülete által nyolcszor újraválasztott elnökét nevén nevezve állítja pellengérre városunk vezetője?

A félreértések elkerülése végett előre bocsájtom, hogy sem fogadott, sem fogadatlan prókátor nem vagyok, de több polgártársammal történt beszélgetést követően azonos véleményt alkotva, szükségesnek érzem „közös” észrevételeink megosztását.

Kezdjük talán a promt leváltás okának indokolásával:

„Belső ellenőrzést végeztek a Nagyatádi Fürdőknél, s ennek során szabálytalanságra, visszaélésre utaló jeleket tapasztaltak”. Ez rendben is volna, hiszen rend a lelke mindennek, ezért a vonatkozó szabályok, előírások betartását időnként ellenőrizni kell. Többünknek azonban az „időzítés” az, ami szemet szúrt. Kisváros lévén sok minden köztudott, amit egyesek titoknak vélnek.

Közismert tény sok éve, hogy munkaterületéért lelkesedő Petyánknak a számviteli rend sohasem volt erős oldala. Tudta ezt a munkáltatója a belső ellenőrzés, s rajtuk kívül még sokan mások (pl. jómagam is, mint egykori kollégája). Évtizedek óta fürdővezetőként dolgozik munkáltatója és a szakmai szervezetek megelégedésére, jó néhány belső ellenőrzésen átesve. Valamilyen egykori dorgálására halványan emlékszem, de semmi komoly, ami galamb lelkének traumát okozott vagy munkastílusában változást eredményezett volna.

Vezényletével működtetett gyönyörű strandunk mindenki megelégedettségét, elismerését elnyerte. A polgármester csapatának tagjaként volt önkormányzati képviselő, s alapító majd elnökségi tagja a polgármester trónra juttatására szolgáló Nagyatádért Egyesületnek. Ment a szekér a szabálytalanságra utaló jelek ellenére, míg aztán a politika közbeszólt, s Petyánk kissé meggondolatlanul elhajította a kalapácsnyelet.

Kicsit megfontoltabb lehetett volna, mert a kalapács ugyebár nem bumeráng, ami visszatér elhajítójához.

Történt ugyan is, hogy néhány évvel ezelőtt kilépett az anya (Nagyatádért) és apa (Somogyért) egyesületéből is. Ezt követően önkéntes száműzetésbe vonult, s eltávolodva a politikától, csak a családjának és imádott strandjának élt. Főnöke az időközben megváltozott erőviszonyokra tekintettel látszólag tolerálta pálfordulását, de sohasem bocsájtotta meg a gesztenyésből narancsligetbe sompolygását.

Az előző ciklusban a titkos paktum segítségével még újból prímásnak választották a fürdők zenekarában, de már ezzel is irritálta „kenyéradóját” mivel új spanjának csak a másodhegedűs szerepe jutott.

Aztán egy szép napon újabb és újabb földrengés rázta meg polgármesterünk gesztenyefáját.

A kormánypárt az átkosbeli káderpolitikát feledtetve új humánerőforrás gazdálkodást honosított meg Nagyatádon is. Az elvártaknak fittyet hányva, sorra cserélte saját csatlósaira a korábbi intézményvezetőket, ami nem csak az érintett személyeket, de a gesztenyés vezért is érzékenyen érintette.

A legfrissebb fiaskó aztán végképp kiboríthatta, és az újabb megrázkódtatás már revánsra sarkallhatta. A kollégium aktuálissá vált vezetői pályáztatása alkalmával bejelentkező új jelölt személye már olyan sokkot okozott, hogy a legutóbbi testületi ülésen hangot is adott felháborodásának, a korábbi váltásokra és az újabb várható cserére utalva. Mivel már csak véleményezési joga maradt a testületnek, karakánul kiállt a jelenlegi vezető mellett, s kerek perec elutasította az új jelentkező támogatását.

Az események várható alakulásának ismeretében már korábban eszébe jutott az új rendhez dezertáló katonája, s elérkezettnek látta az időt a válaszcsapásra. A testület előzetes tájékoztatását mellőzve, időben előkészítve a kellő pillanatban húzatta deresre druszáját.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                           Természetesen a „háttér” mit sem von le a feltárt „bűncselekmény”(?) súlyából, de az esemény tisztánlátásához feltétlenül hozzá tartozik. Miért?

„Nem teljesítette a felelős költségvetési gazdálkodás követelményét, megszegte a gazdálkodásra vonatkozó jogszabályi előírásokat”!

Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű? Aki „kamu” dokumentumokkal akarja bizonygatni jogkövető magatartását?

Ugyan mondja már meg nekem valaki, hogy hol volt a belső ellenőrzés az elmúlt másfél évtized vízi közmű koncessziós díjainak előírást sértő „eltapsolásakor”? Hol volt az előírt hulladéklerakó rekultivációs alap képzésének elmulasztásakor? Hol volt a Bárdos projekt pénzügyi elszámolásakor? Hol volt a művelődési ház (és a polgármesteri rezidencia) rekonstrukciójának pénzügyi ellenőrzésekor? Természetesen ezek nem szerepeltek a belső ellenőrzési ütemtervben, és a polgármester (jegyző) sem adott rá utasítást.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              Véleményem szerint, ha valóban csak utaló jeleket észleltek az ellenőrzéskor, akkor az alapos vizsgálat idejére, a konkrétumok megállapításáig felfüggesztik (felmentik a munkavégzés alól) az érintett vezetőt, majd ha bebizonyosodott a szabályszegés, akkor nem felmentés, leváltás, pellengérre állítás, hanem a cselekmény súlyához mérten fegyelmi büntetés, elbocsájtás, feljelentés, stb. a szankcionálás.

A történtek tükrében úgy ítélem, hogy előre borítékolható nem csak a kollégium vezetőjének személye, hanem a fürdők másodhegedűsének prímássá avanzsálása is.

Kérdezi tőlem egy közmeghallgatást néző kritikus, de névtelenségét megőrző polgár.

Nos, ha a lehető legegyszerűbben akarnék választ adni kérdésre, akkor csupán meg kell ismételnem az utánam felszólaló polgártársam testülethez intézett óhaját miszerint; „A képviselő-testület a lakosság érdekeit képviselje és ne a szolgáltatóét”!.

Nem tudom, hogy az elmúlt években figyelemmel kísérte e polgártársam a képviselő-testület hulladékügyek során tanúsított magatartását, de konklúziójával tökéletesen egyetértek.

Az elmúlt évek gyakorlatára tekintettel azonban ne legyenek illúzióink, mert a 2013. szeptember 25-én közreadott jegyzetemmel feltett kérdésre (Kit képviselnek?) már többször kaptunk (keserűen megtapasztalt) egyértelmű válaszokat.

Visszatérve a március 26-i közmeghallgatásos ülésen elhangzottakra, a téma rövid kifejtése az ügy terjedelme és bonyolultsága végett még a történteket folyamatosan figyelemmel kísérők számára is nehéz. Az elmúlt három évben tucatnyi jegyzetemben adtam közre véleményem a hulladékkezelés területén hozott döntésekről, intézkedésekről (Pl. Ünnepi ajándék, Szemétség, Diktátor, vagy még csak citrancs, Nesze semmi fogd meg jól, Skandalum, Ne rizsát, igazat, Leesett a húsz fillér, Rezsicsökkentés, Kukát kukára halmozni, Untauglich, Kit képviselnek, A jegyző állapítja meg, Az alagút vége, Madzag méz nélkül, Lassan mondom… stb.).

Aki a korábbiakban nem kísérte figyelemmel a szemetes ügyeket annak a csütörtöki „érdeklődésem” nem igazán érthető, de azért megpróbálom közérthetően összefoglalni.

Kezdjük mindjárt azzal, hogy polgármesterünk jobb keze (alpolgármestere) igen csak „rácsodálkozott” a közelmúltban kiosztott kék 240 l-es szelektív kukákra. Ezt követően polgármesterünk is előadta „panaszát”, miszerint semmi szükség a házhoz menő szelektív gyűjtésre s felesleges, hogy bevezették ezt a rendszert. Nem időszerű, nem életszerű, s ha rajtunk múlik nem tárgyalunk róla. Jó rendszer volt a régi, de hát az új törvényi előírásoknak meg kell felelni.

Érdekes kijelentés egy „TANÁCSTAG” szájából! Miért? Nos, nézzük:

A Mecsek-Dráva Hulladékgazdálkodási Program (Projekt) 2002-ben indult, s 2003-ban városunk is aláírta az Együttműködési Megállapodást. Az Alapító Okirat elfogadásának tárgyalásakor polgármesterünk egy akkori aggályoskodó képviselő kérdésére kijelentette, hogy „van szerencséje a Mecsek-Dráva Hulladékgazdálkodási Társulás Tanácsának tagja lenni”.

A 313 település hulladékos ügyei felett diszponáló 13 fős tanács tagjainak feladatuk és hatáskörükből adódóan megválasztásuk óta kellő rálátásuk és információjuk volt a projekt működéséről és tevékenységéről. A műszaki ellenőrök, kivitelezők, beszállítók kiválasztása, a beruházáshoz szükséges pályáztatások-ide értve a közbeszerzési eljárások kiírását és lefolytatását is-, a Társulási Tanács hatáskörébe tartozik. A pályáztatások már 2003-ban megkezdődtek, s a program megvalósítási ütemterve is ismert volt a tanács tagjai (köztük polgármesterünk) előtt. A közbeszerzési pályázatban sok éve olvasható volt milyen gépek, berendezések eszközök, milyen paraméterekkel szükségeltetnek a program megvalósításához. Ennél fogva tanácstagunk (a program csúszásából adódóan is) régóta tudja mikor milyen gépek, eszközök (kukák) mikor érkeznek a régiónkba.

„A tanácsot szükség szerint, de évente legalább kétszer kell összehívni, minden ülésről jegyzőkönyvet kell készíteni, és a Társulási Tanács tagjai kötelesek az általuk képviselt képviselő-testületnek beszámolni.

Az önkormányzatok érdeke, hogy minél jobb feltételeket biztosítsanak a lakosság számára. Ezt az érdeket képviselik a tanács tagjai.”

A Társulási Tanács üléseinek jegyzőkönyveiben nem található polgármesterünk reklamálása, tiltakozó hozzászólása a kék kukák számunkra nem megfelelő mérete, a házhoz menő szelektív gyűjtés időszerűtlensége, életszerűtlensége ellen. Arról sem olvashattam jegyzőkönyvet, hogy alpolgármesterét, és képviselő-testületét tájékoztatta volna a kukák méretéről, a bele helyezhető hulladék frakciókról, a kukák „használói feliratozásáról, és átvételről”. Ezeket a dolgokat a polgármester a hagyományokhoz híven „megbeszélte” a szolgáltatóval, s elfogadtatta a testülettel.

Ami a törvényre hivatkozást illeti, 2013. első negyedévi „testületi döntés” jut eszembe, de erről majd az alábbiakban.        

Ami a maradék szemét kukaválasztékát illeti, kíváncsian várom a jegyző által jelzett törvény egységes végrehajtását. Atádon a sok éven át használt majd eltörölt 50 l-es kukák és a 120 l-es kötelezővé tétele után várhatóan megnyugvással fogadják majd a szelektálásra tekintettel még mindig nagy 80 l-es ill. 60 l-es edények július 1-el történő rendszeresítését. A megye és a szomszéd megyék sok-sok településén használatban lévő kisméretű edények bevonását kétkedve várom, s hiszem, ha látom, mivel a korábban bevált 50 l-es edények Nagyatádról történő kivonása óta Nagykanizsán, Kaposváron, s több más településen máig használatban vannak (a 35 l-esről nem is beszélve).

A Marcaliban 46%-al alacsonyabb díjat firtató kérdésemre a szolgáltató képviselője válaszában elmondta, úgy tudja, hogy Marcali önkormányzata hozzájárul a helyi hulladékkezelési díjakhoz, s ezért a jelentős különbség. Ezen kissé meglepődtem, mert ismerem az önkormányzatok nem éppen rózsás anyagi helyzetét, s bár Marcali pénzügyileg nálunk jobban áll, de a borsos hulladékkezelési költségek jelentős részének átvállalása, erején felüli támogatást eredményezne. Kételyeimre tekintettel átnéztem a város költségvetését, de hulladékdíjat támogató tételre nem bukkantam. Biztos, ami biztos, megkerestem három kompetens helybélit, akik egybehangzóan megerősítették, hogy Marcali önkormányzata nem támogatja pénzügyileg a hulladékkezelési díjat. Ha így van, s bizonyára igaz, akkor mitől is magasabb 46%-al Nagyatádon ugyanaz a szolgáltatás, mint Marcaliban?

A válaszért nem kell messzire menni, csupán a 2013. elején történtekre visszaemlékezni.

Szemétség című jegyzetemben anno összegeztem, de idézzük fel az akkori eseményeket.

Önkormányzatunk az előző évben lejárt szolgáltatási szerződés időbeni megpályáztatását elszabotálva a „bennfentes információk” ismeretében a hulladékkezelői szolgáltatók állami „kivásárlása” előtt tíz éves szerződést kötött a régi szolgáltatóval, újsütetű (a szolgáltató területén máshol nem alkalmazott) rendelkezésre állási díj bevezetésével, a tilalmi időben (2012. január 1-április 15) burkolt díjemeléssel.

A kötelezően bevezetett 120 literes gyűjtőedény minimum, az 50 literes edény kivonása a választékból (Kanizsán 50 és 60 literes is megmaradt), majd a mézesmadzagnak bevezetett 50%-os kedvezmény, már csak hab lett a gyümölcstortán.

Na, ezt a tortát vágta az év december 20-án a kedvezményezettek képébe, a szavazóiról megfeledkezett csonka képviselő-testület. Öten nem jelentek meg a soron kívüli gyalázaton, de az egy héttel korábban hozott testületi határozatról „meggyőzte” a polgármester a jelenlévő tévelygőket, hogy az sértette az önkormányzat (?) érdekeit.

Miután a megjelenteket „emlékeztették” kötelezettségeikre és jól felfogott önös érdekeikre (kapott és őrzött státuszok, szolgáltatói vendéglátások, egyesületi fegyelem, stb.), a testület karácsonyi ajándékként törölte rendeletéből az egy-két fős (2250 db.) ingatlanok egy héttel korábban „megerősített” 50%-os kedvezményét. Később bevezették a kizárólag egy fős háztartások által kérelmezhető 18%-os kedvezményt, amit az érintett lakosság korábbi 67%-a helyett már csak 13 %-a vette igénybe. Mivel az új szerződést „átstrukturálták”, a 64 ürítésből 52 lett, s bevezették a rendelkezésre állási díjat (bruttó 6350 Ft.). Összességében anno 37,2%-os díjnövekedést idéztek elő, miközben a szomszédos települések 30-35%-al alacsonyabb díjajánlatokat kaptak (Marcali, Barcs, Kaposvár betartotta az akkor érvényes, díjemelési stopra vonatkozó törvényt). Természetesen ez a díj lett az alapja a kormány által bevezetett éves állami díjemelésnek. Na, ezért alacsonyabb 46%-al Marcaliban a 120 l-es kuka ürítési díja, s nem az önkormányzat támogatása miatt, ahogy azt a szolgáltatónk képviselője tudja!

Igyekeztem röviden érthető lenni, de még így is hosszúnak, s komplikáltnak tűnik. Az biztos, hogy a fentiek elmondásához a közmeghallgatáson nem kaptam volna időt, bármennyire is alacsony volt a „közérdeklődés”.

A fentiekre tekintettel is jogos felszólaló polgártársam kérése, de a csütörtökön látottak, hallottak alapján úgy ítélem, hogy a szolgáltatókkal szembeni lakossági érdekképviseletre ebben a ciklusban is hiába várunk.

Ui: A racionalitás keresésekor észlelt néhány figyelemre méltó költség, ill. díjnövelő jelenség.

Nagyatádról a szelektív hulladékot a Nagykanizsa tulajdonában lévő Viridis-Pannonia Nonprofit Kft. szállítja el, míg Marcaliból a Marcali és Térsége Közszolgáltató Nonprofit Kft. A Mecsek-Dráva Projekt kebelén belül a térségben két Regionális Hulladékkezelési Központ létesült, Barcson illetve Marcaliban közel 10 milliárdos költséggel. Nagyatád szelektív hulladékát (a kommunálissal egyetemben) a 45 km-re lévő Nagykanizsára hordják, s nem a 37 km-re lévő Barcsi kezelőbe. Marcali szelektív hulladékát a 83 km-re lévő barcsi kezelőbe szállítják.

Nagykanizsa a társulási lista szerint nem tagja a Mecsek-Dráva Önkormányzati Társulásnak!

Ugye azt a laikusok is tudják, hogy a szállítási távolság növekedésével nőnek a költségek, s a hulladékkezelők (legyen az lerakó, vagy szelektív válogató) fajlagos költségére is kihatással van a beszállított, ill. kezelt hulladék mennyisége. A hulladéklerakó tulajdonjoga stratégiai jelentőségű (a lerakási díj nem különben).

Vajon kivel fizettetik meg a felmerülő költségeket a szolgáltatók?

A válaszban talán van némi kollektív egyetértés. Akkor most, hogy is áll ez a „szemét ügy”?

Közmeghallgatásos testületi ülésre invitálta múlt héten az önkormányzat a város lakosait, de mint már sok éve, ez úttal is csupán „muszájból”. Mint azt már korábban jeleztem a közmeghallgatás intézménye érthető okokból de facto megszűnt Nagyatádon, de jure viszont még létezik, hiszen az önkormányzati törvény még tartalmazza és a szelektív hulladékgyűjtés bevezetésével kapcsolatos kormányrendelet külön is előírja.

A városi honlapon megjelent értesítésre, vagy nevezzük felhívásnak, csupán két érdeklődő polgár jelent meg, egyikeként jómagam. Egy tízezres településen ez nem mondható elégségesnek, s úgy gondolom, ez önmagáért beszél.

A rendszerváltoztatáskor bevezetett gyakorlatot nem véletlenül változtatta meg polgármesterünk, mert úgy ítélte, hogy a korábbi késő délutáni kezdést előrehozva, kora délutáni munkaidőben bizonyára kevesebben tüntetik ki megjelenésükkel a nem kívánatos fórumot, s a helyi televízió közvetítését is kevesebben nézik.                                                 

A csütörtöki soros testületi-ülést megelőző „közmeghallgatásos tájékoztató” a házhoz menő szelektív hulladékgyűjtés jövőbeni rendjét hivatott ismertetni, és az érdeklődőkkel megvitatni, de a fórum, mint a korábbi években, igen csak félre sikeredett. Nem csak jómagam, de az érdeklődő alpolgármester sem kapott kielégítő választ, s polgármesterünk félreértelmezve tisztét, ismételten visszaélt hivatalával.

A vonatkozó törvény és kormányrendelet ismeretében, a helyszíni polgármesteri és szolgáltatói tájékoztatót követően az alábbi kérdéseket intéztem a pénzügyi bizottság elnökéhez, aki egyben választókörzetem képviselője.

1. A Nagyatádon és Marcaliban is kihelyezett kék színű 240 l-es kukákba Nagyatádon kizárólag papír, Marcaliban a papír mellett műanyag és fém hulladék is gyűjthető. Miért a megkülönböztetett kötelezettség?
2. Kaposváron még nem helyezték ki a maradék hulladékmennyiség csökkenését eredményező szelektív kukákat, még is többféle, köztük jelentős számú 50 és 35 l-es edények vannak használatban, mi közben Nagyatádon kizárólag csak 120 l-es engedélyezett. Az új helyzetre tekintettel miként fog változni az új helyi hulladékos rendelet?
3. Az azonos hulladékgazdálkodási társulásban tevékenykedő Nagyatád és Marcali szolgáltatási díjai között miért van 46%-os különbség Marcali javára?
4. Ez év januárjában felhívták az egy fős háztartások figyelmét a még igényelhető 350Ft/hó kedvezmény igénylési lehetőségére és módjára. Miért nem tájékoztatják a lakókat a szolgáltató létező egyéb (GRÁTISZ) kedvezményéről? Ki, mikor, és hogyan igényelheti a figyelemre méltó térítésmentes szolgáltatást?                                    

A képviselői válaszokat megelőzve polgármesterünk menten kiskorúsította egyesületének prominens képviselőjét, s a hozzá intézett kérdéseket sebtében szétosztotta a szolgáltató képviselője és a jegyző között, megjegyezve, hogy utánuk mindenki beszélhet.

Nos, a válaszadóktól megtudhattuk, hogy:

1. Nagyatádon soha nem gyűjtötték egybe a szelektív hulladékokat, s úgy döntött a szolgáltató és az önkormányzat, hogy megtartja a mostani kategóriákat.
2. A szolgáltató képviselője válaszában elmondta, úgy tudja, hogy Marcaliban a tulajdonos önkormányzat jelentősen hozzájárul a működtetéshez és a körzet települései is részesei hozzájárulásukkal a díjkompenzációnak, s ezért alacsonyabb (46%-al!) Marcaliban az egyébként azonos szolgáltatás díja.
3. Jegyzőasszony elmondta, hogy a változó helyi rendelet július 1-től lehetővé teszi a maradék hulladékok gyűjtéséhez a 80 l-es, valamint az 1-fős háztartások esetében a 60 l-es edények használatát.
4. A kedvezményekkel kapcsolatosan a kérdezett pénzügyi bizottsági elnök helyett a polgármester által válaszadásra megjelölt szolgáltató kijelentette, hogy az elkülönítetten gyűjtött hulladékot a városlakó a Szabadság úton, valamint a Berzencei úton lévő komplexumban díjmentesen elhelyezheti. Ez egy GRÁTISZ szolgáltatás. Amúgy pedig, hogy a szolgáltató kinek milyen üzletpolitikai kedvezményt ad, az a szolgáltató és az ÜZLETI PARTNER dolga!                                                                                                      

A válaszok első hallásra a tájékozatlan hallgatóságnak (köztük a képviselőknek is) elfogadhatónak hangzik, de ha ledörzsöljük róla a púdert, akkor mindjárt más a leányzó fekvése.

Mielőtt kifejteném miért púder az elhangzott vaker, menjünk tovább a közmeghallgatásos üléssel.

Az általam meginterjúvolt képviselő a válaszokat követően megkérdezett, hogy kielégítőek voltak e az elhangzott válaszok. Kérdésére elmondtam, hogy nem véletlenül kérdeztem Őt, mert nem a polgármester, jegyző, szolgáltató válaszára voltam kíváncsi, hanem a döntéshozó (igen gombot nyomó) képviselő tájékozottságára, ill. véleményére.

Mondandómat korábbi szokásához híven a polgármester közbeszólva megszakította, mondván a képviselőé a szó. Hiába reklamáltam, a közmeghallgatás ismét a polgármester diktatúrájába fulladt. A kialakult purparlét követően a képviselő elmondta, hogy elsősorban nem ezek a kardinális kérdések. Egy törvény életbe lépésével az önkormányzat alkot egy határozatot. A törvénnyel kapcsolatban vitának helye nincs. Igaz, hogy vannak pontok, amik nem tisztázottak, nem életszerűek, de meg kell valósítani, s ehhez fogja nyomni az igen gombot.

A végül is biztosított viszontválasz kapcsán az idő rövidségére tekintettel csak slágvortokban, de kifejtettem véleményem, ami aztán ismételten nem nyerte el a polgármester tetszését. Észrevételeztem, hogy bár ugyanazok az előírások vonatkoznak a hulladékfronton érintett minden szereplőre, a megye más településein bőven van kisebb edénykapacitás választék, s a díj is jelentősen alacsonyabb. Javasoltam, hogy a jövőben Nagyatád önkormányzata is járuljon hozzá a díjakhoz, mint Marcali. Az elhallgatott kedvezménnyel kapcsolatban kértem, hogy a lakók is kapjanak a GRÁTISZ fuvarkedvezményből, ne csak a szolgáltató előnyére módosított szerződést aláíró polgármester. Ez persze kiverte a biztosítékot polgármesterünknél, mert mielőtt folytatta volna a közmeghallgatást kijelentette, hogy bizonyítsam be, amit felelőtlenül a levegőbe beszéltem. Szerinte a képviselő-testületi ülésnek egy deviáns viselkedésű ember magatartását kellett elszenvednie. Visszautasítja, amit az érdeklődő polgár mondott, mert soha semmilyen kedvezményt, semmilyen körülmények között nem kapott a szolgáltatótól. Méltatlan ilyen dolgot a képviselő-testület ülésén kijelenteni. Alaptalan vádaskodás, ami nem marad folytatás nélkül. Meg fogom nézni, milyen eljárást lehet indítani az úr ellen.

Nosza rajta polgármester úr, tegye tisztába a szemét ügyet, mint azt a Siófoki polgármester tette!

Ha lehetséges, akkor ne olyan körülményesen, mint a Bárdos projekt szennyese esetében, amire ötödik éve igyekszik a feledés homályát borítani!

Mára ennyi a közmeghallgatásos tájékoztatóból. Későre jár, de ahogy a MI PISTÁNK mondta, a téma nem marad folytatás nélkül. Viszont én csak egyet (esetleg kettőt) alszok rá és megmutatom az izgága moderátor igazi arcát.                                                                                                

Polgármesterünk a fenti kijelentést a legutóbbi testületi ülésen tette, s mielőtt bárki azt gondolná, hogy mindezt hűbelebalázs módjára követte el, ki kell, hogy jelentsem, nem és nem.

Nagyon is megfontoltan, lassan mondva, hogy mindenki értse, és a nyomaték kedvéért megismételve jelezte az aktuális hulladékos napirend kapcsán a képviselők és a TV nézők felé, hogy N E M F I Z E T Ü N K!

Elismerésre méltó kijelentés, s magam is csatlakozom majd a kijelentőhöz, ha aktualitásakor az „engedetlenségi mozgalom” élére áll. Már ha lesz ilyen Nagyatádon. Szép gesztus városvezetőnk részéről, hogy nyíltan kiáll választói érdekei mellett, de meglátásom szerint sajnos „Hamis a baba”.

Regnáló kormányunknak sok egyéb mellett a humánpolitika sem erős oldala. Az érdemtelenül magas posztokra helyezett, általában csak lojalitásból jeles „szakemberei” gyakran viselkednek úgy, mint elefánt a porcelán boltban. Ilyen pártkatona a Rezsipápa N. SZ. is, aki a „hulladékfrontot” megjárva, nem csekély káoszt teremtett a közreműködők (kormány, szaktárca, parlament, önkormányzatok, szolgáltatók) számára. Főnökei láthatóan nem így értékelték, hiszen a közeli napokban az eredményes tevékenysége elismeréseként a birkózók szőnyegére vonulhatott, hogy újsütetű elnökként ott is „rezsit csökkentve rendet teremthessen”.

Az év elején bevezetett újabb hulladékkezelési reform (kis kuka, nagyobb kuka, kék kuka és sárga kuka, stb.) közismerten nem kiforrott, ezért a kuktában újabb főzelék készül, melyet majd májusban zsűriznek az ilyen-olyan színű mezben „focizó” szenátorok.

Köztudott és polgármesterünk is felidézte a változásokat, miszerint július elsejétől házhoz jön a szelektív hulladékgyűjtés. Várhatóan új önkormányzati rendelet is születik, tekintettel a kukapaletta változására, s annak igénylési feltételeire. Amint az a testületi-ülésen is szóba került, több kérdés is megválaszolatlan pillanatnyilag, de a legfőbb kérdésre sincs konkrét válasz. Ki fizeti a révészt? Az állam, a szolgáltató, netán az önkormányzatok? Nos, erre a kérdésre mondta városvezetőnk, hogy NEM FIZETÜNK. Mármint az önkormányzat és városunk lakói.

Egyetértünk, ill. el is hinnénk, ha nem tapasztaltunk volna egyet s mást az elmúlt negyedszázad során.

Mert mi is volt a helyzet az esetek többségében? Az előzetes ígéretek (pl. gázáremelés!) ellenére a kormányok és önkormányzatok többnyire úgy fizettek, mint a katonatiszt. A számlák valahogy mindig a polgárok asztalán landoltak, s több mint valószínű, hogy ezúttal sem történik majd másként.

Polgármesterünk fennen hirdette az ülésen, hogy február 20-ig még „puhítottan” lehet igényelni az egyszemélyes háztartások negyedévenkénti 1050 Ft-os támogatását, az e célra rendszeresített nyilatkozattal (a népesség nyilvántartótól független önbevallással).

Az érintettek és időközben jogosulatlanná válók talán kommentár nélkül is emlékeznek az eredeti 1-2 személyes háztartások tiszavirág életű 50%-os rendeleti (pályázati és szerződésbeli) kedvezményére. Na, ennyire biztos a NEM FIZETÜNK.

Az átgondolatlanul revideált kukaméret, s szelektív színes kukák kiterjesztése nem kis fejtörést és feladatot ró az érintettekre, az egyebekről (források) nem is beszélve. A korábbi pudingpróbát kiállt 50 l-es edényzetet kivonták s garmadával „rohad” a lerakatokon. A 60l-es nem szabványos, s nincs is készleten. A 80 l-es szabványos, de szintén nem áll rendelkezésre a szükséges mennyiség. Kérdés, hogy hol az a gyártó, aki e rövid idő alatt prezentálja a szolgáltatók részére az országosan szükséges sok ezer darabot. A kék és sárga kukákkal hasonló a helyzet (a sárga zsák ötlete szolgáltatónk részéről jó mentőöv).

A készletek beszerzéséhez szükséges pénzügyi forrásokról nem is beszélve, hiszen még nem szóltak róla KI FIZETI A RÉVÉSZT. A szolgáltatók a rezsicsökkentésre hivatkozva az időközi jelentős üzemanyag árcsökkentések ellenére rendre csődöt vizionálnak, s az időközben „privatizált” önkormányzati szolgáltatók jelentős része is „a tönk szélén áll”.

A tranzitállamosítás folyamatában nem tudni mit hoz a közeli jövő (május), de önkormányzati és szolgáltatói szemszögből nézve nem sok jóval kecsegtet. A hulladékkezelési szolgáltatás megszervezése és fenntartása az önkormányzatok nem önként vállalt, hanem kötelező feladata. Ebből kifolyólag a várható gordiuszi csomó megoldása a rendeletalkotó testületekre hárul minden ódiumával együtt. Suttogják a kg/fő/nap, liter/fő/nap(?) bevezetését a kukák méret szerinti igényléséhez, ami fogós lecke elé állítja a döntéshozó önkormányzatokat. A népesség nyilvántartó használhatósága közismert, de az áll jelenleg a rendeletalkotók rendelkezésére. Ha a kormány, ill. a parlament valóban rájuk lőcsöli, az önkormányzati hivatalok feladata lesz a lakásonkénti tényleges lakólétszám megállapítása, a kukaigénylés (választhatóság) végett.

Reménykedjünk, hogy mindez csak hamis vízió, de illúzióink ne legyenek. Történjen bármi és bárhogyan, a számlát ilyen vagy olyan formában várhatóan mi választópolgárok fizetjük.

Persze ez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a polgármesterünk valóban nem fog fizetni, hiszen a szolgáltatóval az elmúlt évtizedek során kialakított nexus alapján eddig is előfordult, hogy hol fizetett, hol nem.

A csütörtöki (január 29.) soros testületi ülés 8. számú előterjesztése kapcsán ismét napirendre kerül a Mecsek-Dráva Önkormányzati Társulás ügye. A döntéshozó városanyák, és városatyák valószínűleg alaposan áttanulmányozták a tulajdonosi struktúraváltozásról szóló javaslatot, s kellően elmélyülve a témában bizonyára ez ügyben is bölcsen határoznak.

Az előterjesztés látszólag világos, mint az egyszeregy, de az érdeklődve olvasgató polgár számára néhány sor értelmezésénél okkal merülhet fel az értetlenkedő kérdés, hogy is van ez?

A kérdések bizottsági és testületi megtárgyalása során felvetődhetnek és megmagyarázásra kerülhetnek, de elöljáróban azért vitaindítóként (?) megosztom a pontosításra, ill. kiegészítésre szoruló „tételeket”.

1. fejezet 3. bekezdés….:

Ha tehát Pécs MJ Város részesedése a BIOKOM Kft-ben 2008-ban volt 68 %, s ebből 2008-ban a 312 önkormányzatnak eladott 1 %-ot, akkor most van neki 67 %-a, vagy nem, vagy mennyi…?

Ha Pécs MJV-nak 67 %-os a tulajdonrésze, akkor kié a 32 %, mivel az 1 %-ról tudható, hogy még a 312 önkormányzat közös tulajdona, s az eladás után pedig a Mecsek-Dráva Önkormányzati Társulásé lesz. Ha nem egyszemélyes a BIOKOM Kft., akkor miért nem kell tartani taggyűlést? Miért a Pécs MJV közgyűlése dönt minden kérdésben? Vagy mégsem annyi, az-az amannyi..???

1. fejezet 2-3 bekezdés…:

Vagyonkezelői jog, mint vagyonértékű jog, az olyan jogosultság, amelynek ÉRTÉKE van, s, hogy mennyi, szakmai, szakértői, könyvvizsgálói szakkérdés. Lehetne árán is adni, vagy lehetne érte évi részesedést is kikötni, de persze a 312 Önkormányzat közös Társulási tulajdonát képező ingatlanok, létesítmények, gépek, berendezések (befektetett eszközök) az-az, a működő vagyon vagyonkezelői jogát ajándékként is adni. De akkor nem azt kellene közölni a döntéshozókkal, hogy a mi önkormányzatunknak ebben a társulási projektben ennyi Ft értékű tulajdoni hányada, aránya, vagyona van, amely társulási tulajdonrész továbbra is városunké marad, de annak kezelési jogát a Mecsek-Dráva Önkormányzati Társulás a Pécs MJV tulajdonát képező BIOKOM Kft.-nek adja ajándékként? (Példának okául én is átadhatom az autóm üzembentartói jogát, a kocsi tulajdonjoga azért az enyém marad, csak nem én szaggatom azt)

A folyamat ez, de mit mond az előterjesztés, s a határozati javaslat?

1. Miért nincs a BIOKOM Kft.-ről egy cégkivonat, tagjegyzék az anyaghoz csatolva, hogy kontrolálni lehetne a leírtakat?
2. Nincs arról adat, hogy mennyi most a Mecsek-Dráva Regionális Hulladékkezelési Program megvalósításával létrejött, könyvekben nyilvántartott érték, mennyi a 312 Önkormányzati Projekt tulajdonának nyilvántartott értéke, s ebből mennyi Nagyatádé?
3. Az sem világos, hogy a Projekt programban keletkezett vagyon a Mecsek-Dráva Önkormányzati Társulásé, vagy közvetlenül a 312 önkormányzaté, mivel az előterjesztés első része azt írja, hogy ez a tulajdon a Társulásé.

3.1. A I. pont első oldal utolsó bekezdése szerint a Mecsek-Dráva Önkormányzati Társulás a projektben megvalósuló létesítményeknek és eszközöknek a tulajdonosa; míg az előterjesztés második oldalán a II. pont első mondatában az előző tényközléssel szögesen ütközően azt a tényt közli, hogy

3.2. Mecsek-Dráva Önkormányzati Társulási Tanács 16/2014. (08.14.) sz. határozatával döntött arról, hogy a Projekt keretében megvalósult (tehát meglévő) létesítményekre és eszközökre – amelyek a Társulásban részt vevő önkormányzatok vagyonát képezik (tehát ez a vagyon a Társulási Tanács döntése szerint nem a Társulásé, hanem az 312 önkormányzaté!) – vagyonkezelői jog alapítását kezdeményezik a társult önkormányzatoknál. Tehát ezt csak akkor lehet kezdeményezni, ha valóban az egyes önkormányzatoké a projektvagyon, s nem az önálló jogi személy Társulásé. Ebben az esetben csak a döntéshozók kábítása az előterjesztés első részében közölt valótlanság, hogy ez a Projektvagyon nem a mienk, hanem a Társulásé.

4. A határozati Javaslat I. és 1.) pontja szerint az előterjesztéshez jelzett, de nem olvasható (csatolt?) üzletrészhányad névértéken történő eladásának adásvételi szerződése megkötésére hatalmazzák fel a polgármestert. Nincs adat arra, hogy az üzletrész értéke ténylegesen mennyi, ehhez képest az eladási ár milyen arányban áll az üzleti értékkel.
5. A határozati Javaslat I. és 2.) pontja szerint nem derül ki, hogy mi az az „ügylethez kapcsolódó jognyilatkozat”, amelyet felhatalmazandó polgármesterünk aláírhat.
6. A határozati Javaslat I. és 3.) pontja szerint nem derül ki, hogy mi az a „Társulás felé fennálló kötelezettség és a vételár kompenzációjára vonatkozó jognyilatkozat”, amelyet városvezetőnk aláírhat.
7. A határozati Javaslat II. pontja szerint a Mecsek-Dráva Önkormányzati Társulási Tanács 16/2014. (08.14.) sz. határozata alapján Nagyatád egyetért a Projektben megvalósult létesítmények, eszközök felett vagyonkezelői jog alapításával és felhatalmazza a Társulási Tanácsot a BIOKOM Kft.-vel történő szerződéskötésre.  

Tehát, ha az önkormányzat a Projekt létesítményeinek, berendezéseinek X %-os (nem tudjuk sem az értéket, az-az Ft-ot, sem a %-ot) tulajdonosa, akkor e tulajdona üzemeltetésének, használati jogának egy pályáztatás nélkül kiválasztott, de PÉCS X %-os, de kizárólagos (?) irányítása alatt lévő vállalkozás részére történő átadás érdekében, hogy milyen feltételekkel és mennyi időre szólóan és egyéb fontos kérdésekben való döntésre biankó felhatalmazást ad önkormányzatunk egy másik jogi személynek, amiben ugyan tulajdonosok vagyunk, de annak döntésébe sok beleszólásunk nincs (még ha polgármesterünk tagja is a Társulási Tanácsnak, lásd eddigi érdekképviseleti tevékenységét).

Hát körülbelül erről szól a javaslat, avagy hogyan kell „lazára”, akarom mondani „Palira” venni a döntéshozókat.

A lényeg, hogy pro forma legyen egy döntés, amelyben bürgermeisterünket biankó felhatalmazzák arra, amit majd jónak talál, de, hogy mit fog dönteni, milyen tények, adatok alapján, az már nem a döntéshozók dolga?

Ha a testületi tagok másként érzékelik, és értékelik a helyzetet az más, mert akkor számukra világos az előterjesztés, a többi pedig nem számít.

Siófok-Tab és sorstárs települései konzorciumi együttműködését követően negyedik éve megy a pereskedés a vagyonfelosztás ügyében. Lehet, hogy nálunk minden a legnagyobb rendben működik, de a hulladékkezelési fronton érzékelhető újabb széljárásra tekintettel azért nem árt vigyázni és okulni mások „nem várt kellemetlenségeiből”!

Bár a lantot letéve már nem járok naponta Kaposvárra, de a sport és kulturális lehetőségekkel élve így is heti rendszerességgel megfordulok a megyeszékhelyen.

Mai látogatásom során úgy hozta a helyzet, hogy akadt egy kis felesleges időm, s mivel rég láttam, benéztem a városházára az éppen aktuális önkormányzati közgyűlésre.

A tanácskozás már javában folyt, de első meglepetésként ért, hogy rajtam kívül egyetlen érdeklődő sem volt a karzaton. A lenti tanácskozó teremben is a testületen kívül csak a feladattal bíró köztisztviselők és a médiák képviselői (4-5 kamera) tették a dolgukat, de érdeklődő, kíváncsiskodó polgár egy szál se.

A polémia az idei költségvetésről szólt, ami egyesek szerint sebtében, és hevenyészve, a kettesek (nyilvánvaló többség) szerint viszont az elvárható minőségben készült. A napirend tárgyalása kísértetiesen hasonlított az itthoni gyakorlatra. Az ellenzék kérdezett és kritizált, a kormányzati frakció időnként puncsízűen helyeselt. A határozat elfogadása természetesen itt sem volt kérdéses.

A jégcsarnok hamar elszólított, de rövid látogatásom nem volt hiába való, mert nem jöttem el „üres kézzel”. A napirend tárgyalása során a polgármester egy a vízi közmű hálózattal kapcsolatos, egyébként „vizes szakember” képviselői kérdésre megadta azt a választ, melyre Nagyatádon két évtizede hiába várok.

A korábbi ciklusok során számtalan esetben forszíroztam Nagyatád vízi közmű koncessziós szerződését, ill. a koncessziós díjak sorsát, de megnyugtató választ soha nem kaptam.

A kaposvári előterjesztő a kérdésre beismerte, hogy bizony a hálózat egy része itt-ott elmúlt ötven-nyolcvan éves, s sok százmilliót igényel a fejlesztése, „DE MIVEL A HÁLÓZAT A FÖLD ALATT VAN, S NEM LÁTSZIK, EZÉRT SENKI NEM VEREGETI MEG A VÁLLUNKAT”.

Nos, az elmúlt két évtizedben ezért „folyt” el Nagyatádon más (szalagátvágásos?) célra a szerződéses kötelezettség szerint is a hálózatra fordítandó, több mint nyolcszáz millió koncessziós bevétel.

A költségvetést megelőző kaposvári közmeghallgatásokkal kapcsolatosan, egy elégedett képviselő megjegyezte, hogy tizenhat éve vesz részt az aktuális fórumokon, de még soha nem volt ilyen kevés érdeklődő polgár.

Konklúziója szerint "ez azért van, mert jó irányba megy a város”.

Na, ez az amire sohase gondoltam, amikor hiányoltam városunkban az érdeklődő, javaslattevő polgártársakat, s kritizáltam a főcsapás irányát. Be kell látnom, hogy tévedtem.

Miután érdeklődők hiánya miatt a megyeházán és több somogyi város (köztük Nagyatád) önkormányzatában is már évekkel ezelőtt „kimúlt” a közmeghallgatás intézménye elmondhatjuk, hogy nem csak Kaposvár, de Nagyatád és Somogy megye is jó irányba halad. Aki nem hiszi, járjon utána!

Némileg fals kósza hírként hallottam, de pontosítás után megerősítve, s a médiákat megelőzve adhatom közre, ill. oszthatom meg olvasóimmal a hírt, miszerint városunk szülötte és polgártársunk Hoffmanné dr. Németh Ildikó lesz január 20-tól Budapest harmadik legnagyobb (124 ezer fős XIV.) kerületében a Zuglói (200 fős!) Polgármesteri Hivatal Jegyzője.

Zakson („na, bumm, és akkor mi van”?) mondhatná bárki, de a bulvár hírként vagy celeb produkcióként nem szolgáló teljesítmény azért meglátásom szerint kellő figyelmet, tiszteletet és elismerést érdemel.

Zugló Polgármestere pályázati eljárás keretén belül 20 jelentkező közül döntött városunk és megyénk elismert szakembere mellett, ami azért pestiesen mondva „nem semmi”.

Településünk egykori jegyzőjének nacionáléja nem csak szakmai berkekben közismert, hiszen diplomája megszerzését (1979.) követően 24 éven át a közelünkben tevékenykedett a közigazgatás különböző területein. A rendszerváltoztatási kísérletet követően négy évig városunk jegyzőjeként vezette a hivatalt és szolgálta önkormányzatunkat.

2003-ban bár nem propagálta, de köztudottan „megelégelte” polgármesterünk nehezen tolerálható vezetői magatartását, s Nagyatád Városért kitüntetéssel a mellén békével távozva indult el a közigazgatás szakmai ranglétráján. Hosszú éveken át produkált teljesítményét több kitüntetés mellett a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti keresztjével is elismerték, de a 2010. évi kurzusváltás, ill. a politikai széljárás kedvezőtlenre fordulása miatt a nyolc éves vargabetű után hazatérve önkéntes parkoló pályára vonult.

Városunk, azaz. önkormányzatunk káderpolitikáját, ill. humánerőforrás gazdálkodását úgy gondolom szükségtelen ecsetelnem, hiszen közismert. Ezért aztán nem lehetett csodálkozni azon, hogy a dél-dunántúli közigazgatás egykori első számú vezetője néhány évi „feltöltődést” követően 2013 tavaszán reaktiválva önmagát nem lakóhelyén, hanem Böhönyén a település jegyzőjeként hasznosította az évtizedek során felhalmozott tudását /Hja, kérem, „senki sem (lehet) próféta a hazájában”!)

A közigazgatási berkekben vezetői teljesítménye mellett szakmai publikációi kapcsán is elismert szakemberre a Karácsony Gergely (Együtt-PM) polgármester vezette önkormányzat is felfigyelt, s bizonyára kellően megfontolva a testületi döntést, kvalitásaihoz méltó feladattal bízta meg lakótársunkat, aki a sok-sok eltávozott fiatallal egyetemben elszármazott saját fiát (aki szintén elismert fővárosi közigazgatási szakember) követve láthat hozzá az új és igazán testhezálló, nem csekély kihívással kecsegtető feladatához.

Búcsúja városunktól ezúttal úgy néz ki, hogy végleges. Új de „átmeneti” angyalföldi otthonából a hivatali lantot véglegesen letéve Somogyba visszatérve, de már a Balaton partján létesített új otthonába tér pihenésre, hogy unokáinak szentelje a békésebbnek ígérkező, de nagymamaként nyugodalmasnak nem minősíthető éveket.

Gratulálok, s a magam nevében az új erőpróbákhoz jó egészséget, sok sikert kívánok!

Előző jegyzetem zárszavában ígértek szerint folytatom a félbehagyott füstölgést:

A médiákból már mindenki értesülhetett a „kuka ügy” legújabb fejleményeiről, s bár már több tucatszor közreadtam aktuális véleményemet a változtatásokról, de most sem mehetek el szó nélkül a téma mellett.

Sokak számára ugyan érdektelen, de többek számára viszont „húsbavágó” kérdés a hulladékkezelési szolgáltatás, és díja, ezért örök gumicsont marad.

Egyszerűnek tűnő, de valójában elég bonyolult, vagy inkább kusza kérdésekről van szó, s mint a focihoz, ehhez is „mindenki” ért, de valójában kevesen látják át ezt a rendszertelen rendszert. Aki nem olvasta a korábbiakat, s kíváncsi a történtekre, az visszatekinthet az utóiratban megjelölt témaérintő jegyzetekben.

Akik figyelemmel kísérték a helyi eseményeket, azoknak sem árt slágvortokban felidézni a történteket.

A korábbi ciklust megelőzően lejárt a hulladékkezelési szolgáltatási szerződés, s a pályázatot a korábbi szolgáltató nyerte, kecsegtető ígéreteivel. Az akkori testület ingerküszöbét a figyelemfelhívások ellenére sem érte el az a tény, hogy az új szerződés a választóikat hátrányosan érintette. Ugyancsak lenyelték a békát, s rábólintottak a szerződés rövid időn belüli előnytelen módosítására, mely során a pályázatban (beetetésként) ígért lakossági kedvezményt megszüntették.

A történtek miértjére csak évek múlva (2014. szeptember) derült fény, az addig ismeretlen titkos paktumból.

Szervilis képviselőink érthető okokból nem akartak tudomást venni a polgármester kulisszák mögötti kisded játékairól, s mikor utólag tudomásul kellett venniük, akkor és az után is lapítva hallgattak.

Az ominózus gyalázatos szerződésmódosítás előtt a polgármester némi nem csekély baksisért cserébe előkészítette az „akciót”, s zsigeretlenűl lenyomta a testület torkán a békát. A fociszponzorálás mellett egymilliós támogatást kapott a kézilabda klub, s a grátisz fuvarok mellé jelentős szolgáltatási „kedvezményt” zsebelt be a polgármester a „helyzetbe hozott” szolgáltatótól.

Szép dolog egy multiból átvedlett önkormányzati cégtől a helyi sport önzetlen támogatása, de nem szép, ha mindez az adófizetők kontójára történik.

Szóval, a kukák ismét napirendre kerülnek, s kíváncsian várhatjuk, hogy miként bicsaklik meg ismételten a kormányzati igyekezet. Vajon milyen barbatrükköket talál ki a szolgáltató (és asszisztáló partnere), hogy a rendeleti kötelezettségektől remélt lakossági díjcsökkenés véletlenül is bekövetkezzen? Mert az biztos, hogy sokan élnek majd a „kötelező” 120-as kisebbre cserélésével, de félő, hogy a fizetendő díj majd ilyen-olyan oknál fogva változatlan marad.

Nos, Tisztelt Képviselő Úrhölgyek és Urak!

Ezúttal tessenek már éberek lenni, s az újabb vizsgára kellőképpen felkészülve a választói érdekeket képviselni!

Ahogy azt jeles bizottsági elnökünk (korábbi alpolgármesterünk) már többször is hangoztatta, „a kormány velünk van”!

Jó lenne már végre, ha a képviselő-testület tagjainak többsége is velünk lenne, s a polgármester helyett a választókat szolgálná.

Az új rendelet tervezet már bizonyára megfőtt a szolgáltatói-polgármesteri közös kondérban. Ők forrón szeretik, de tessenek már kicsit megfújni, s fogyasztás előtt MEGKOSTÓLNI!

Utóirat:    2011. X. 30. Zökkenőmentes testületi.

               2012. III. 14. Ünnepi ajándék.

               2012. IV. 27. Keserű pirula.

               2012. XII. 13. Lóvá tett város

               2012. XII. 14. Megtört a jég!

               2012. XII. 19. „Mutyi Pista kalandjai”?

               2013. I. 07. Szemétség.

               2013. I. 30. Halló gépház!

               2013. II. 01. Vajúdtak a hegyek.

               2013 II. 07. Felmegyek a miniszterhez.

               2013. II.20. Önámítás, vagy újabb parasztvakítás?

               2013. IV. 16. Nesze semmi, fogd meg jól!

               2013. VI. 13. Leesett a húsz fillér?

               2013. VI. 20 Rezsicsökkenés!

               2013. VI. 26. Kukát kukára halmozni?

               2013.VII. 02. Untauglich?

               2013. IX. 04. „A jegyző állapítja meg”!

               2013. IX. 25. Kit képviselnek?

               2013. X. 08. Az alagút vége?

               2013XII. 18. Madzag méz nélkül!

               2014. I. 13. Lassan mondom …

               2014. VII. 22. Nem oda Buda!

               2014. IX. 19. Rinyamenti paktum?

Talán még emlékeznek rá néhányan, hogy milyen felhajtással, „zajos” médiatámogatással lépett a színre 2010-ben a polgári oldal újsütetű helyi vezetése.

Az azóta sem látott Somogy TV stábját kísérve, az óta sem látott parlamenti képviselők személyes megjelenésükkel emelték az esemény fényét, s demonstrálták annak jelentőségét. Az persze nem zavarta az ünneplőket, hogy a”váltásra” a bíróságok által is kimondottan törvénytelen módon került sor. Az időhúzó fellebbezés alatt a választások megtörténtek, s már senkit nem érdekelt a törvénytelenség. A híradásra hivatott Somogy TV. a skandalum elhallgatásában volt érdekelt, ezért többszöri megkeresés és felkérés ellenére sem volt hajlandó közreadni a történteket, s hitelesen tájékoztatni nézőit.

A civil köntösben porondra lépett, korszakváltást és új stílust hirdetett csapat a választóikat becsapva már az alakuló ülést megelőzően megkötött titkos paktumban tett hűségesküt, a korábban távozásra ítélt polgármesternek. Az új stílus azt jelentette, hogy a kapott alpolgármesteri és bizottsági elnöki, ill. alelnöki helyekért cserébe „nyugágyában” hagyták a városvezetőt. Korábbi jegyzetemben (2014. 09. 19. Rinyamenti paktum) már közreadtam a történteket, ezért nem ismétlem a részleteket, hogy miről is szolt a hoci-nesze paktum.

A ciklus a békés egymás mellett élés jegyében telt el, s a jól végzett munka tudatában, de kissé azért aggódva készültek a 2014-es választásra. Nagy igyekezetükben, hogy a győzelem biztos legyen, némi „fenti közreműködéssel hatalmas szarvas hibát követtek el, s elvesztették a korábban ölükbe hullott többséget.

Amint azt október 20-i (önkormányzati prognózis) jegyzetemben sejtetni engedtem, be is következett. A vesztes csapat tagjai a mai napig nem emésztették meg a kudarcot, s csodálkoznak a győztes zsákmányosztó döntésein. Értetlenül állnak a történtek előtt, hiszen betartották a paktumban rögzítetteket, s maradéktalanul együttműködtek a polgármesterrel. A hálátlan városvezető nem átallott „kisemmizni” a remekül teljesített szövetségeseit.

A gyengére sikeredett produkció nem nyerte el a felső vezetés tetszését, de a selyemzsinórt nem küldték el.

Miközben országszerte vonták le a konzekvenciát a leszerepelt alapszervezetek, s álltak fel önként a vezetőik, Nagyatádon hosszú hetekig nem történt semmi.

Aztán decemberben, csak csendben, csak halkan, hogy senki meg ne hallja, angolosan távozott a kapitány a zátonyra futott hajóról.

"Ne szólj szám, és nem fáj fejem,
Hisz bolond, ki sokat beszél.
Hazudni bűn, de hallgatni aranyat ér."

Volt, aki megszeppent, hogy mi lesz most, s voltak, akik örültek a megüresedett parancsnoki hídnak. A rossz nyelvek szerint a győztes hajóhad vezére örömében úgy berúgott mind az albán szamár, s az éjszakát is az elcsatolt intézményben töltötte.

Az időközben csónakká zsugorodott fregatt megfogyatkozott legénységében is akadnak azonban önjelöltek, akik készen állnak a magmérettetésre, hogy átvehessék a nem létező parancsnokságot. Mert valljuk be, az előző ciklusban a narancsos lobogó alatt sodródott polgári hajónak nem volt igazi parancsnoka. Irányította (strómanon keresztül) a főváros, a megye, a régi és az új „körzetvezető”, de sohasem a kinevezett kapitány.

A hajóhad viharos tengeren, rossz széljárás közepette hánykolódik, s nem ér rá megfeneklett mentőcsónakokkal bajlódni az admiralitás, de az utód kérdése azért nem helyben dől el.

Bárki lészen is a szerencsés (vagy inkább szerencsétlen?) kiválasztott, a megfeneklett ladikot nem biztos , hogy le tudja rángatni a homokpadról. Kívánjuk, hogy legyen szerencséje, de az új (esetleg sikerrel kecsegtető) paktumot már alaposan fontolja meg.

Szemét ügy a szemét ügy!

Megírtam már sokszor az elmúlt évek során, de a lerágott és mélyre elásott csontot ezúttal (nem a helyi képviselő-testület, s nem is jómagam) ismét előásták.

Bármennyire is erőlködött Mutyi Pista és holdudvara, a gyalázatos hulladékkezelési szerződésmódosítás ellenére bukni látszik a kötelező 120-as. A kordé ugyan elkerülte a szamarat, mert a vonatkozó rendelet már él, de a helyhatósági rendelkezés csak az események után kullog. Na de „ami késik, nem múlik”, s hamarosan ismét napirendre kerülhet a helyi szemétszállítás. Bízzunk az új testület bölcsességében, hogy amit korábban elk….k, azt most helyrehozzák, ha már a kormányunk így akarja.

A „fagyi visszanyal”?

December közepe óta dübörög a szivattyú a Honvéd utca 5 előtt, s ismét jelzi, hogy „Valami bűzlik Dániában”, ill. ezúttal Nagyatádon.

Mivel későre jár, az utóbbi két témáról bővebben majd a következő jegyzetemben. Addig is szorítsunk, hogy a felmerült problémák önkormányzatunk hathatós közreműködésével megoldódnak, s a hibák elhárulnak.

Ismételt „hazai” pengeváltásoknak lehettek szemtanúi, ill. olvasói a hét elején a facebook rendszeres látogatói.

A korábbi közéleti vitapartnerek ezúttal igencsak filozofikus megközelítésékkel estek egymásnak, némi halvány egyetértésre utalás mellett.

Tekintettel arra, hogy a vitát a legutóbbi blog jegyzetem idézetének közzé tétele generálta, ezért bátorkodom (nem kibicként) néhány észrevételt tenni a szünet után prolongált pozíciójától kissé „megrészegült” alpolgármesterünk kijelentéseihez.

Egyik másik megjegyzésével, a vitapartnerével egyetemben magam is egyet tudok érteni, de akad néhány dolog melyek megítélésének megközelítésében eltérőek nézőpontjaink.

Akik olvasták az eszmefuttatásokat bizonyára idézet nélkül is tudják, miről van szó, ezért igyekszem rövidre fogni önálló észrevételeimet (a vitapartnerével történő egyeztetés mellőzésével).

A Somogyi Hírlap cikkéből nem ragadtunk ki nekünk tetsző mondatot, mert az egész cikk, ahogy volt elnyerte tetszésünket. Nem rúgtunk polgármesterünkbe, s nem toldottuk meg korrupciós váddal, csupán érdeklődtünk, hogy ilyen vagyoni helyzet mellett mi szükség van a nyilvánvaló (a bizonyító dokumentumok nálam is megtekinthetők!) jelentős értékű „ajándék” (cáfoló dokumentumot még senki nem mutatott fel!) szolgáltatás igénybevételére. Az elmúlt két esztendő során ezt többször is „jeleztem” írásaimban, de az érintettek és illetékesek semmilyen formában nem reagáltak. Vajon miért?

Az nem kérdés, hogy szükség van e polgármesterre, képviselőkre, stb. de a „kismiskányi” demagógnak minősített megközelítés ellenére is felmerül az egyébként „törvényileg rögzített” díjazás módjának kérdése.

Bár a 120%-osan LOJÁLIS alpolgármester elfogadja azon véleményeket miszerint a képviselői és alpolgármesteri teljesítmény nem érdemli meg a jelenlegi díjazást, s magam is e véleményen vagyok, de a hibát nem ebben látom.

Tény, hogy a bizottsági elnökök, valamint az értelmetlenül és feleslegesen elfogadott két alpolgármester nem illeti meg az egyébként törvényileg rögzített díjazást.

A bizottsági („szakember”) elnökök a képviselő bizottsági tagok díjának hétszeresét kapják, holott tényleges tevékenységük csupán a moderátori szerepben merül ki. Az üléseken (személyes benyomásaim alapján tanúsíthatom) csak köszöntik a megjelenteket, s rögtön átadják a szót az előterjesztőnek (polgármesternek), aki aztán úralja az egész bizottsági ülést. Az írásban kiküldött előterjesztés szóbeli megismétlését követően nyoma sincs a sokat emlegetett szakmai vitának, az érvek és ellenérvek pro és kontra ütköztetésének. Az elnökök is csak érdeklődve kérdezik az előterjesztőt, holott szakemberként nekik kellene generálni az eszmecserét, az esetleges véleménykülönbségekről, más alternatívákról.

Ugyan ez a helyzet az alpolgármesterekkel, akik a határozati javaslat kapcsán kérdezgetik rendre az előterjesztőt, holott részesei kellene, hogy legyenek a javaslat előkészítési munkálatainak. Persze lehet, hogy csak azért kérdezgetnek, mert hivatalból kötelességük megtörniük a sokszor kínos bizottsági „csendet”.

Most lenne igazán aktuális az a 2006. októberi polgármesteri javaslat, melyben miután illetményét akkori ügyeletes csókosa „megemeltette”, a képviselői munkára, a ténylegesen végzett tevékenységre, valamint az önkormányzat anyagi erejére utalva indítványozta a képviselői tiszteletdíjak csökkentését. Lehet, hogy most is jelen van az ötlet (kellően beépítve) a gondolkodásában, de a fránya törvények stabilan rögzítik a „kötelező” díjakat.

Röviden szándékoztam, de közben elkalandoztam, s ráadásul a lényeg kedvéért vissza kell, hogy menjek Ádámhoz és Évához. A lényeg gyökere ugyanis a kezdetekre nyúlik.

A „rugdalódzó” vitapartner ez egyszer valóban tévedett, mert ezúttal nem volt ciklus eleji polgármesteri fizetésemelés. Mi több, minő tragédia a polgármesterünk a törvényi változásból adódóan ezúttal a „vesztesek” (pardon, a rosszul jártak) közé került.

Mielőtt egyesek krokodilus könnyeket hullatnának, elárulom, hogy két évtized „túlfizetés” után a törvényi változás miatt (nincs a testületnek X-Y-ig mérlegelési joga) ugyan ezúttal is nőtt a fizetése, de csekély mértékben csökkent a jövedelme „hatszoros” Pistánknak.

A korábbi 521.775 Ft-os illetménye mellé + 30% költségátalány (156.533 Ft) járult. Az új illetménye 523.514 Ft, de a költségátalány 15%-ra módosulva már csak + 78.527 Ft. Így 76.259 Ft-al kevesebb jövedelmet tudhat magáénak, nem számítva a mentora elárulásából adódó megyei közgyűlési tiszteletdíj (100.000 Ft.) elmaradását. Természetesen a sajnálat előtt nem szabad megfeledkezni a változatlanul korlátlan (vagy inkább kontrolálatlan?) és térítésmentes gépkocsi valamint telefon használatról, továbbá az évi 270.550 Ft. cafetériáról, ami természetesen a polgármesternek is dukál.

A szolidáris szomorkodás előtt emlékeztetni kívánom a felettébb LOJÁLIS gesztenyés szimpatizánsokat, hogy Mikulásból zöldbe átöltözött vezérük a városi marsallbotot kezébe véve miként szavaztatta meg színre lépésekor a város nagyságához mérten irreálisan magas illetményét. Az azóta eltelt sok-sok év és a lanyhuló emlékezetre tekintettel segítségül lehet hívni az akkori dokumentumokat (előterjesztések,testületi-ülés jegyzőkönyvek) melyekből felidézhető, hogy kik és miért biztosították elvtelen támogatásukról az újsütetű polgármestert, s miként viszonozta busásan „szívességüket”. Nyomon követhető, hogy miként lett a 10 ezres település vezetőjének „nagyvárosi” illetménye évtizedekre bebetonozva a szervilis potyalesők jóvoltából.

Miként markolt fel milliókat érdemtelenül szabadságmegváltás és jutalom címén.

Mentora regnálása (Önkormányzati Minisztersége) idején egyesületi alvezére (alpolgármestere) javaslatára hogyan részesült kitüntetésben, melyet díszpolgári kitüntetéssel viszonzott jótevőjének még a Brutusi szerep eljátszását megelőzően.  

A hatszori újraválasztásra tekintettel elvileg valóban kiváló teljesítményt nyújtott a polgármester, de ha a „megfogyatkozott” kiüresedett, s a 24. órában konszolidált (csődtől megmentett) várost nézzük, akkor az értékítélet már felettébb más képet mutat. Az alulinformált, többnyire tájékozatlan szavazók képviseletére kiválasztott városatyáknak a lehulló morzsák reményében nem a csalhatatlan polihisztor polgármester kisded játékaihoz kellene asszisztálniuk, hanem végrehajtaniuk a beígért korszakváltást.

A véleménnyel miszerint: „Ezt a mérést pillanatnyilag a választók gyakorolják a politikusok tekintetében. És az elmúlt 24 évben így választottunk.” sajnos egyet kell, hogy értsek, mert a kijózanodás bár beindult, de kiteljesedése még jó ideig várat magára.

A választás a jövőben is (remélhetően!) a polgároké lesz, de a választék ezután sem reménytelibb, mert a felhozatalban várhatóan továbbra is az egyéni zsákmányszerzés és nem a közösségért tenni akarás lesz a domináns cél.

Ami a nyugdíjasokra vonatkozó megjegyzést („nyugdíjasok miért kapnak egy „kismiskánál” többet, mikor semmilyen alkotó, értékteremtő munkát nem végeznek? Mennyit lehetne megtakarítani ezzel? „) illeti, a bevallás (nem gondolom komolyan) ellenére viccnek is durva, de ezt már had ne részletezzem, ill. kommentáljam.
Földindulás a közeljövőben nem várható, de reménykedjünk, hogy az elkövetkezendő öt esztendőben nem csak a polgármesterünk (és családtagjai), hanem jócskán fellendülve a városunk is a legvagyonosabb lesz Somogyban, s talán azt is megérjük, hogy Somogy ország is feltápászkodik a padlóról az új megyei vezetés hathatós közreműködésével.

Némi kirándulás és ejtőzés után hazatérve több „olvasóm” is hiányérzetének adott hangot tekintettel arra, hogy több mint egy hónapja nem „frissítettem” blogomat.

Az észrevétel jogos, de mentségemre legyen, hogy a közelmúltban semmi különös eseményt nem észlelhettem Nagyatádon. Kínomban már a képviselő-testület legfrissebb (nem éppen szívderítő) produkcióját szándékoztam közreadni, amikor segítségemre sietett a megyei Kanász kűrt egy szenzációszámba menő hírrel, amit örömmel osztok meg ezúttal kevésbé informált polgártársaimmal.

 Az örömhír arról szól, hogy a somogyi települések rangsorában (leszakadó kistérségként, ha úgy tetszik járásként!) sereghajtó Nagyatádunk végre valamiben az élre került, s egy toplistán elsőnek láthatja, érezheti magát.

A Somogyi Hírlap újságírói (ma még!) nem csekély erőfeszítéssel kiderítették, hogy Somogy polgármesterei közül ki a legvagyonosabb.

Nem fogjátok elhinni polgártársaim, de lássatok csudát.

A legvagyonosabb polgármester Somogy országban Ormai István, hazai berkekben közismertebb nevén a MI PISTÁNK. Ugyan nincs thaiföldi, sem Balaton parti üdülője, se Segesden rejtegetett Mercedes gépkocsija, de így is felkapaszkodott a létra legfelső fokára.

Nem csak a Balaton parti bürgermeistereket, de még a csórónak nem mondható kaposvári polgit is kenterbe veri (legalábbis a vagyonnyilatkozatok szerint). Na, erre kössenek csomót a fanyalgó szomszédvárak adófizetői, de mielőtt bárki a helyiek közül magáénak vindikálná (befizetett adójának volumene alapján) a teljesítmény töredékét is, ki kell, hogy ábrándítsam.

Ez az okkal, joggal kiérdemelt első hely kizárólag a MI PISTÁNK érdeme, ami a Rinya jegén hatszor megválasztott vezérünk szorgalmas gyűjtögető és takarékos életvitelének tudható be. Jó-jó, van némi köze az eredményhez a nem kevésbé szorgalmas ősöknek is, akik egy élet munkájának gyümölcseként nem csekély örökséget hagytak utódjukra.

Az elmúlt negyedszázad során megélhetési politikusként legálisan is sokat kaszálhatott polgármesterünk, amihez hatalmas segítséget nyújtott az Őt egykor felkaroló, majd miután a helyzet (a politikai szükségesség) úgy hozta, galádul elárult mentora. Hozott a konyhára (nem is keveset) a több mint másfél évtizedes megyei közgyűlési tagság (szintén a mentor jóvoltából), s csurranhatott-cseppenhetett innen is onnan is, hiszen az elmúlt két évtizedben volt itt privatizáció, pályáztatás, beruházás, bankváltások és miegyebek, s hát köztudott, hogy „Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen”.

Polgármesterünk vagyonnyilatkozatába nem csak a kíváncsiság kedvéért (szóbeszéd miatt is) már korábban betekintettem, s bár kivetnivalót nem észleltem, azért meglepő számomra a „vetélytárs” polgármesterek lemaradása.

Az ingatlanforgalomnak ugyan nem kedveznek a túlkínálat és a vele járó, ill. válságnak is betudható nyomott árak, de a földalapú támogatás a kormány által szentesített városvezetői fizetés mellé szépen hozhat a konyhára.

Ezért kevésbé értem mi szüksége van a város első emberének a korrupció fogalmát kimerítő nagy értékű szolgáltatói „ajándék” elfogadására, vagy a közintézményi rekonstrukciót „elnyert” kivitelezővel történő polgármesteri rezidencia felépíttetésére?

 Az önkormányzatok, s köztük a Nagyatádi is szinte teljesen leépültek. Az állam átvette az intézményeket és a vele járó feladatok zömét, s felszabadította a településeket a hatalmas adósságállomány nyomása alól.

A politikusok száma a parlamentben, ha több évtizedes késéssel is, de jelentősen csökkent.

A gyakorlatilag megszűnt megyei közgyűlésben, s a lecsupaszított települési testületekben változatlanul nagy a „képviselői” többlet. A zsákmányhelyekre és az azokat betöltő megélhetési politikusokra az adófizetők kontójára változatlanul szüksége van a pártoknak, amelyek elsősorban a saját és nem a választóik érdekeit képviselik.

Hiába olvashatják nap, mint nap a választók, hogy kiválasztottjaik miként tollasodnak megalapozatlanul, az elbódított szavazó inkább hisz a médiákból és politikusi szájakból érkező szirénhangoknak, mint sem saját szemének.

Sebaj, legyünk büszkék az első helyezésre, s hányjunk fittyet térségünk szociális, gazdasági, stb. mutatóira. Örüljünk, hogy van egy dolog, amiben miénk az elsőség, s vigyázzunk, hogy öt év múlva se fossz hassanak meg minket ettől a dicsőségtől.

Előző jegyzetem ez idáig egyetlen kommentezője alaposan bele csapott a lecsóba, amikor kissé megkésve de „felhomályosította” a polgári oldal alibi jelöltjét, a kizárólag általa nem ismert valódi szerepéről. Nem vagyok híve az összeesküvés elméleteknek, ezért az új hírt (már akinek új) sem megerősíteni, sem cáfolni nem szándékozom, csupán megjegyzem, hogy nem elképzelhetetlen a körülmények ismeretében történt tudatos szerepvállalás sem. A cirkuszi bohóc szerepére is akad elég jelentkező, főleg ha azt jól meg is fizetik.

Amiért azonban magam is inkább a jelölt alulinformáltságára tippelnék, az a bukta utáni bűnbakkeresés, valamint az önkritikus értékelés teljes hiánya.

Az immáron másodszorra elszalasztott alkalom után a felelős azonnal megtaláltatott, a szintén jobboldali „ellenfél” személyében. Nos, ez miatt ítélem úgy, hogy a vesztes nem vette észre, hogy egy politikai sakkjátszmában a táblán nem vezér, hanem csupán GYALOG ("paraszt") szerepet szántak neki. Megtévesztő volt számára, hogy első mérkőzésén mentora javaslatára „befutó FUTÁR-ként” indították a királycsinálók, de a matt után csak a győztes kegyelméből (némi felső presszióra) lett BÁSTYA. A második mérkőzés szekundánsai még mindig nem homályosították fel, hogy a meccset ők a háttérben már lejátszották, s az eredmény csak az elképzelésük (megegyezésük) szerint alakulhat.

A tegnap esti híradókat nézve, az egyik parlamenti bizottsági (Nemzetbiztonsági) ülésen, ha csak egy pillanatra is, de felismerhetően bukkant fel az újabban LÓ (VGF.bizottsági elnök) szerepet kapott korábbi alpolgármester egykori „futtatója”.

Vajon hogyan, s miért került oda a sok-sok év után Atádról és Somogyból is kikopott FIDESZ-KDNP kettős tagságú helyi szervezetalapító?

Vajon kinek és miért állt érdekében „megtorpedózni” egy FIDESZ jelölt indítását a választáson? Vajon volt e szerepe az újsütetű „parlamenti” titkárnak a kiválasztott helyi jelöltek elfogadtatásában? Ha nem, akkor miért hiúsult meg a helyi lista érvényesítése a megyei jóváhagyás után? Ki és mivel mószerolta a meghívott majd elbocsájtott és végül más csapathoz igazolt FIDESZ jelöltet? Kik és miért bírálták felül, s állították pirosra a megyei zöld lámpát?

A kérdések költőinek tűnnek, pedig nem azok, csak az újabb játszmát elbukó jelölt tartja jobbnak, ha nem veti fel a fenti kérdéseket (már ha egyáltalán felmerült benne), s nem firtatja a válaszokat.

A választásokat követően több „piaci” értékelő kétségbe vonta a különböző kampánykiadványokon közkincsé tett információk (dokumentumok) valódiságát a konkrét bizonyítékok ellenére is.

Nem igaz, rágalom, hazugság, az érintettek szándékos lejáratására irányuló rosszindulatú rémhírkeltés, stb. szajkózzák a tájékozatlan elvakult szimpatizánsok. Hát igen, bizony vannak még (nem is kevesen) akik inkább hisznek a fülüknek, sem mint a szemüknek. Az persze már fel sem merül bennük, hogy ha mind az, amit olvashattak valótlan állítás volna, akkor az érintettek már rég rendőrért kiáltottak volna, s perek sokaságát zúdítják a kiadványok alkotóinak nyakába. Ezzel szemben még egy mukk sem hangzott el, nem hogy bármiféle tiltakozás, magyarázat vagy netán cáfolat..

Ez a mai Nagyatádi valóság, de a show folytatódik, s miután a műsor a régi, új férfi sem kel, ezért érje be Nagyatád a régi-új polgármesterrel, aki kuncog a gesztenyefa mögött, hogy ismét árnyékra vetődtek a korszakváltók.

Nem Dante által írt, s nem Jámbor J. rendezésében, hanem néhány „paktumos” által írt és Ormai rendezésével előadott valóban „Isteni” színjátékot láthattak tegnap a jelen lévők és a helyi TV-t nézők, az új képviselő-testület tegnapi alakuló ülésén.

Igazán lélekemelően indult az összejövetel, mert a közös himnuszéneklést, eskütételek, polgármesteri székfoglaló követte; a lehetőségről, felelősségről, közös célokról együttgondolkodásról, ill. együttműködésről, kiszámítható, következetes, céltudatos közös munka tervezéséről.

Az önkormányzati SZMSZ (Szervezeti és Működési Szabályzat) aktualizálása is reménykeltően indult, hiszen a felesleges és korábban már többször bírált bizottsági alelnöki pozíciók (minő meglepetés) megszüntetésre kerültek, s két erodálódott bizottságot is összevontak a takarékos gazdálkodás jegyében. Ez utóbbi gondolat kisiklott azonban a változatlanul indokolatlan és felesleges alpolgármesteri duó fenntartásával.

Városunknál tízszerte nagyobb településeken, de a szomszéd várakban is elegendő az egy alpolgármester. Arról nem is szólva, hogy a korábbi évek bizonyították, hogy polgármesterünk minden esetben elboldogult egyedül is, s szabadságait „beáldozva” küzdött meg a jelentkező feladatokkal.

Az egyetlen tökös képviselő jogos felvetésére ezúttal is szokásához híven reagált, s szemrebbenés nélkül állt elő kitudja hányadizben, az újfent „megtakarított” szabadságának pénzbeli megváltásával.

Nem csak Nagyatádon, de az egész járásban nincs még egy ember (nagyon-nagyon elfoglalt vezető sem) akinek megváltás címén annyi milliót fizettek volna ki, mint a MI PISTÁK-nak.

A felvetésre adott válasza szerint régi és recseg már a kifogásoló lemez, de a jogos kritika ellenére a ledermedt új testület (tisztelet a kivételeknek) ismételten éppúgy megszavazta a pazarló kifizetést, mint a korábbiakban a „nagyatádiak szempontjait, érdekeit érvényesítő” hoci-nesze, testületek többséget alkotó szervilis tagjai.

A polgármester új szóvivője ugyan sztaniolba csomagolva ismertette a vezér fizetését, de újabb „meglepetésként” felkérést kapott a csomag kibontására, hogy mindenki értse, a város vezetője egy százezres település első embere!

A további forgatókönyv valamint az új szereposztás megegyezett a korábbi prognózisomban jelzettekkel.

Amint az várható volt, a bukta ellenére ismét megköttetett a paktum, de az új győztes diktálásával és dominanciájával, valamint egy erősen leszűkített csoport bevonásával.

A show igazából csak ezután kezdődött, a szemfényvesztő módon megrendezett alpolgármester választás megtartásával. Mielőtt az elrendelt szünetben a képviselők a szavazó urnához járultak volna, a testületi felállást tartalmazó táblán már ott virított, mint TITKOS szavazással megválasztott külsős alpolgármester, Dr. Ludas László neve is. Ez nem lázas kapkodás és sietség, hanem az újabb paktum jele, valamint jelzés, hogy COKI vesztesek.

A „korszakváltó” alpolgármester büntibe vonultatott, s helyét lefoglalták a „gesztenyések” a bizottsági pozíciók többségével egyetemben.

Kárpótlásként vagy inkább a magasabb politikai szempontok érdekében azonban a lefogyott kormánypárti frakció megkapta a városfejlesztési bizottság elnöki tisztét a nem kis felelősséggel együtt. Amennyiben a ciklus során nem az elvártaknak megfelelően csordogálnak majd a források, lesz kire mutogatni, ill. lőcsölni a „balhét”.

Az „egytagú”-nak is titulálható polgári frakció létszámában is gyengébb, mint a korábbi, de ereje aztán végképpen semmi. Még csak nem is keresgélik az elveszített korszakváltó kulcsot, s szótlanul tűrnek minden megalázást. Bár nem látszik rajtuk, de örülnek az érdemtelenül kapott alamizsnának, amellyel kockázat nélkül kihúzzák öt évig, tekintettel arra, hogy nincs számonkérés, leváltás, se visszahívás.

Aki nem látta annak ajánlom figyelmébe a jövő heti ismétlést. Lehet, hogy lesz ennél még érdekesebb is, de ha van idejük, ne szalasszák el, mert megéri az árát a műsor.

Ui. KDNP-s képviselőnk parlamenti elfoglaltsága miatt nem lehetett jelen csapata zászlólevonásán (pardon, félárbocra eresztésén), de a JOBBIK képviselőnk, látogatásával megtisztelte első testületi tagját, ill. az ülést.

Megalakult a számunkra foghíjas új Somogy Megyei Közgyűlés is. Városunkat egyetlen tag sem képviselheti, szemben a korábbi évtizedekkel, amikor 2-4 fő is sertepertélhetett a kenyérszeletelő körül. Ehhez természetesen nem kis részben hozzájárulhattak a szavazást kihagyó polgártársak is. A következményekről majd a későbbiekben!