A média ugyan közreadta, hogy a kormánypárt is „országjárásba” kezd, de az már nem volt publikus, hogy mikor és hol jelennek meg prominens képviselőik.
Az AtádHír sem jelezte, s teljesen véletlenül az utolsó pillanatban egy polgártársam kottyintotta el, hogy ismételten megtiszteli városunkat „Magyarország Gondnoka”, közismertebb nevén Kövér László házelnök.
Kissé aggódva, hogy a várható érdeklődésre tekintettel már nem férek be, rögvest a helyi kultúrházhoz robogtam. Meglepetésemre a parkolóban fél tucat kékvillogós autó (amiből három „kövér merdzsó”), valamint egy tucat rendőr, ill. „ügynök” ellenére is találtam üres helyet. Az oldalbejárat le volt zárva, és a főbejáratnál egy öltönyös ifjú úriember érdeklődött udvariasan kilétem felöl. Szabó alezredesként (a bűnügyi alosztálytól) lejelentkeztem, de látván megszeppenését s zavart keresgélését a „regisztrációs listán”, megszántam s elárultam, hogy csak egy kíváncsi helyi választópolgárként kívánok részt venni a nyilvánvaló „kivételezettek” fórumán. Bár a nevem nem szerepelt a listán, azért egy sima aláírás után bejutottam az előcsarnokba, ahol a „lojálisnak” minősített s meghívott polgártársaim, a város és a vármegye kormánypárti vezetőivel egyetemben türelmesen várakoztak a házelnökre. A színházteremben a „jegyszedők” mellett besétálva, újabb meglepetésemre „foghíjas” mi több, üres széksorokkal szembesültem. Voltak ismerős Atádi arcok, de a hívek többsége valószínűleg a környező településekről érkezhetett.
A fórum a vendég rangjához illően negyedórás késéssel kezdődött, s a grémium bevonulását kísérő erőteljes ütemes taps hallatán egy pillanatig azt hittem Rákosi Pajtás is „megérkezett”. Az éljenzés azért elmaradt, s a körzeti képviselőnk és polgármesterünk bevezető mondatai után megkezdődött életem legunalmasabb fóruma (úgy kellett nekem, minek mentem el, amikor senki sem hívott).
Miután a bevezetőben elhangzott, hogy a kiosztásra kerülő cédulákon, a fórum végén kérdések feltevésére is sor kerülhet, bizakodtam, hogy nem hiába jöttem el, mert választ kaphatok néhány keresetlen kérdésemre. Sajnos csalódnom kellett, mert ebből semmi sem valósult meg. Se cédula, se kérdezés, se közérdeklődésre tartható érdekfeszítő válaszok csupán előkészített két-három semleges és érdektelen "alákérdező" cédula megválaszolása zárta a szavazásra buzdítást.
A Hargita megyei Tibód községben található titkos villa tulajdonosa ezt követően közel kettő órán keresztül traktálta a megjelenteket a mindenki által unásig hallhatott „VÉSZHELYZETÜNKET” előidéző mantrával, miszerint minden problémánk okozója BRÜSSZEL, és Ukrajna tervezett Európai Uniós csatlakozása.
Tény és való, hogy bírálatának minden eleme károsan befolyásolná helyzetünket, de a véleménynyilvánító szavazásra buzdító népszavazás nem befolyásolja a történéseket (mert Brüsszel tudja a módját, hogy miként iktassa ki a „vétózó” országunkat), csupán eltereli a figyelmet az ország lakosságának túlnyomó többségét érintő valódi problémákról, ill. kérdésekről.
Valóban meggondolatlan (vagy inkább tudatos?) lépés Brüsszel részéről a minden tekintetben felkészületlen és alkalmatlan Ukrajna csatlakoztatásának sürgetése, s bár minősíthetik, de ezt nem a „hintába ültetett” hazai választók döntik el.
A szervezett bűnözés, a szociális katasztrófa, a munkahelyek idegenek által történő „lenyúlása” stb, ukránok nélkül is jelen van, s a sajnálatos trend nélkülük is erősödik.
Illusztris előadónk a valóban közérdeklődésre számítható kérdések felvetése és taglalása helyett inkább informális felsőbbrendűségét csillogtatva, teljesen érdektelen külpolitikai „kulisszatitkokkal” traktálta a jelenlévőket.
Nem okozhatott neki nehézséget, mivel 35 éve ott ül a parlamentben, 15 éve házelnök, s időközben volt a Nemzetbiztonsági Bizottsági elnöke, továbbá ideiglenes miniszterelnök is.
A média jóvoltából, akit érdekel, már tudhatja, hogy a szomszédos országokban is „necces hátterű” politikusok ragadták kezükbe a marsallbotot, vagy kerültek annak közelébe. Külpolitikai szempontból ugyan nem lényegtelen, de a magyar lakosság túlnyomó többségének szemszögéből érdektelen.
Feltételezem, hogy rajtam kívül mások is élénk érdeklődéssel hallgattak volna némi „bennfentes tájékoztatót” a valóban közérdekű kérdésekről, úgy mint a :
Hol késik a „repülőrajt”?
Mi lesz az inflációval?
Mikor javul az egészségügyi helyzet (várólisták, kórházi állapotok (úgy mint fertőzések, orvoshiány stb.)?
Mikor emelik úgy a nyugdíjakat, mint a kormánytagok és képviselők juttatásait?
Ki a felelős az oktatás és közlekedés (vasút, utak, stb.) állapotáért?
„Desszert” gyanánt beszélhetett volna a terebélyesedő luxizásnak titulált urizálásról (Rogán, Lázár, Lölő, Tiborcz, stb.)
Hányan és melyik börtönben ülnek az MNB. kirablói?
A saját lábán guruló „műparaszt” kisgömböc Dél-somogyi „lakodalma” (újabb 120 hektár megvételi szándéka) minek az előszele?
Valóban a lepukkant Dél-Somogy felvirágoztatásának szándéka vezérli az új kastély és földesurat az 5000 hektáros birtok „átvételével”, vagy csak a földalapú támogatásra fáj a foga „Moszkva ügynöke” mérhetetlen étvágyú vejének?
Fővezérünk fia hogy-hogy csak százados és nem ezredes egy valódi költséges kiképzése után, mikor sorkatonai szolgálat hiányával párhetes tanfolyam is elegendő az egyenruhára tűzött MINISZTER felirathoz (és a honvédelmi miniszterséghez)?
Ilyen és ezekhez hasonló nem költői kérdések megválaszolása esetén még most is ott ülhetnénk a fórumon, de azt mindannyian beláthatjuk, hogy képtelenség, s az összejövetel nem ilyen célra volt hivatott.
Azt nem tudom, hogy az elfogult hívek mennyire voltak elégedettek a hallottakkal, de az valamit sejtet, hogy a fórum végeztével közös fotóhoz invitált hallgatóság jelentős része mellőzve a lehetőséget, velem együtt idő előtt angolosan távozott.
A történtek után kíváncsian várom, hogy a „patás ördög” (MP) esetleges Atádi látogatása során kikhez, és miről szól majd, s mennyien lesznek „vevők” a szokásos választások előtti ígéretekre.
Csodára természetesen Ő sem képes, mint senki más, de zászlaja alatt összegyűlhet akkora szavazóbázis, mely megálljt parancsolhat Ali Baba ámokfutásának. Persze ha netán megtörténi, akkor sem mondhatjuk el, hogy „megálljunk, mert itt van már a Kánaán”!
