Miért is hullana így nyár elején, amikor hamarosan „új korszak virrad ránk” a hétvégi választások jóvoltából.
Milyen is lesz az új korszak? Nos, majd elválik.
A minap beindult sűrű szórólaphullás közben ismerős arcot véltem felfedezni az „újsütetű” függetlenek szórólapján.
Aztán a névsor megerősítette, hogy bizony a leköszönt polgármesterünk, szeretett MI PISTÁNK áll a kép jobb szélén. Tegnap még együttműködésüket megköszönve „elbúcsúzott” híveitől és korábbi munkatársaitól, de egyértelművé tette, hogy az évtizedek óta pengetett lantját nem teszi le a kezéből.
Egykori mentora példáján felbuzdulva pályafutása megkoronázásaként netán meg kívánja célozni, no, nem a megyei közgyűlést, hanem a parlamenti képviselőhelyek egyikét?
A szocikkal anno „viharosan” szakított ezért a DK.-nak nem kellett, s a mutyi partnerének (FIDESZ) sem kell, mivel „az árulást sokan szeretik, az árulókat senki”! Akkor hát miként is kívánna beülni az országházba?
A jelenlegi helyzetben sok választása nem lehet, de mivel felbukkant a közelmúltban, városunkban is megjelent új üstökös párt (TISZA) roadshowján, feltételezhető, hogy elvárásának megfelelő széljárás esetén beül hajójukba, s az addigra várhatóan „átrajzolt” körzetünk képviselőjekéntt behajózik a parlamentbe.
Ez így egyszerűnek tűnhet, de mint tudjuk az élet a legnagyobb rendező, s 2026-ig sok minden történhet. Az új függetlenek „gittegylet”tábora várhatóan nem nő akkorára, hogy országos listát állíthatnak, melyről esetlegesen megcsíphetnek egy-két mandátumot.
MI PISTÁNK, és jelölttársai is kellő önkormányzati tapasztalattal rendelkeznek, de ez még nem predesztinálja őket szenátori pozícióra. Anno az átkosban sem a tudás és tapasztalat volt a mérvadó, hanem a „hűség a néphez, hűség a párthoz”. Manapság meg a maximális lojalitás a feltétele az „érvényesülésnek”.
Na de mielőtt pálcát törnék polgármesterünk képviselői ambíciói felett, tekintsünk vissza három évtizedes regnálásának „kisded játékaira”.
Bevezetésképpen egy választási szórólap beszúrásával kívánom emlékeztetni szép korú polgártársaimat, s tájékoztatni az időközben szavazó képessé vált ifjú választópolgárokat, hogy ugyan milyen új alternatívákkal szolgálhat a mára függetlenné vált egykori apparatcsik.
Néhai „testőrtársam” a korábbi ciklus finisében a polgármester választás előtt szórólapon vázolta fel „intelmeit”, melyek sajnos többnyire süket fülekre találtak.
Ha netán hosszúnak is tűnik, azért érdeklődésre számot tartható olvasmány, ami jó „edzésprogram” következő nem kevésbé terjedelmes idézetem emésztéséhez.
