Választókerületünk (Budapesten lakó?) kormánypárti parlamenti képviselője bejelentette, hogy nem indul a jövő évi választáson. Utódjának Őrtilos polgármesterét javasolja a döntéshozó pártvezérnek.
A jobb sorsra érdemes hölgy (Kelei Zita) ugyan megnyerő modorú, agilis, és sokak számára (köztük nekem is) szimpatikus, de nem éppen közismert utódjelőlt, ezért nem értem mit vétett, hogy egy süllyedő hadihajóra szánják matróznak.
Polgármesterként tisztában van vele, hogy a parlamenti székre annyi az esélye, mint trójai falónak az epsomi derbyn, de a megszerzett töredékszavazatai jól jöhetnek a megmérettetéshez gyáva listásoknak. Akkor hát mire fel? Netán a napokban megszavazott korlátlan és elszámolás nélküli kampányösszegért? Csábító lehet, de én nem nézem ki belőle.
Hol vannak az elköszönő képviselő egykori puccsista harcostársai, akik anno az „Országos Elnökségnek” ajánlották magukat Nagyatád „átszínezésére”, az ország „talpra állítására”? Az áhított „zsákmány” megkaparintását követően, jóllakottan hátradőlve egy titkos paktummal gondoskodtak az átszínezés elhárításáról. Mára kezükbe került a város, s nincs akadálya, hogy több évtized után végre ne Csokonyavisontai, Barcsi, Csurgói, hanem Nagyatádi legyen a körzet országgyűlési képviselője. Hol vagytok nagymellényű „megváltók”? Dübörög a majré? Nem meritek vállalni a megmérettetést? Csak egy 500 lelkes település képes kiállítani egy karakán parlamenti képviselő jelöltet?
Mi történhetett a kulisszák mögött? Szenátorunk semmi olyat nem követett el, amiért belengtethették volna neki is a „selyemzsinórt”. Csak úgy önként „lelépni” nem szokás a kormánypártban, tehát valami oka csak lehetett, hogy „elengedték”.
Oké,”a mór megtette kötelességét, a mór mehet”, mert Piktor Viktor csak Gorbacsov módra fiatalít.
Szászfalvi László megérdemli a „pihenést”, hiszen egy nem létező PÁRT, egy szövetségesnek titulált gittegylet katonájaként sok-sok gazemberség jóváhagyásához kellett vezényszóra magasba emelnie a kezét (ill. megnyomnia a gombot), amibe ennyi év után lássuk be, valóban bele lehet fáradni. Az egykori KDNP Buci Gyurijával egy padban ülni sem lehetett leányálom, de bizonyára kifizetődő volt.
Az, hogy Bánki Erik likvidátor városunkban járt, nem sok jóval kecsegtet, de reménykedjünk, hogy nem kell újabb másfél évtizedig szenvednünk a kormányzásnak nevezett ország rablásukat, s letűnik végre társaival egyetemben a színről.
