Ez még gombócból is sok!Valóban, nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez több a soknál. Az elmúlt napokban polgármesterünk viselt dolgait taglaló írásaim többek a kelleténél, mi több a történtek nem ismerői számára „emészthetetlenek”, és dehonesztálóaknak tűnnek.
Akkor meg mi végre születtek a bejegyzések kérdezheti bárki. Nos, a kérdés jogos, hiszen alig háromszázan nyitották meg (nem biztos, hogy el is olvasták) de írd és mond, 1 az-az egy komment született. Ez már beszédes. Ez bizony nem generált igen csak aktuális társadalmi, pardon, polgártársi párbeszédet.
Polgármesterünk három évtizedes regnálása alatt annyi minden történt, hogy hetekig lehetne sorolni az „értékteremtő évek” alatti sok-sok fejlesztést, beruházást. Mindez persze felesleges, hiszen a helyi média minden esetben napestig szajkózta a polgármesterünknek vindikált „alkotásokat”, de a paraván mögötti történésekről valahogy mindig elfelejtették tájékoztatni a nagyérdemű városlakókat. Aktív koromban anno néhány társammal próbáltuk pótolni a hiányt, de a Rinyamente Cicerójának szirénhangként működő szózatai süketté tették az „elvakult” többnyire szép korú híveket. Ahogy Viktorunk, úgy a MI PISTÁNK is mindent, következmények nélkül megtehetett.
Akkor hát „mi végre ekézem” polgármesterünket, mondja XY, aki kitüntetettként (majd megalázottként) anyaoroszlánként „veszi védelmébe” minden alkalommal, jegyzeteim főszereplőjét.
Nos, szó nincs ekézésről, hiszen az emlékeztetőül és figyelmeztetőül készült csokorba foglaltak évekkel ezelőtt már „elhangzottak, az-az mondhatnám, nincs új a nap alatt. Ha valóban az „ekézés” lenne a szándékom, akkor valóban pellengérre állítanám bürgermeisterünket, s tollhegyre tűzve ízekre szedném egykori elárult mentora (Dr. Gyenesei István) távozása alkalmával közreadott nekrológját. Majd ezt követően ismét közreadnám az általa (mutyi partnerei közreműködésével zároltatott, LETILTOTT!) Huncut Pinokkió című egykori jegyzetemet, mely cáfolhatatlan corpus delictije városvezetőnk elitélendő cselekedeteinek.
Másfél évtizede jelent meg Nagyatádon a „Narancsos Kiáltvány”. „ZÁRJUK LE A NAGYATÁDIAKNAK EGYRE TÖBB KÁRT OKOZÓ ORMAI KORSZAKOT. TELJES VÁLTOZÁSRA VAN SZÜKSÉG”!
Mi következett ezután? A „Rinyamenti (Narancsos-Gesztenyés) paktum. A részletek ismertek, de aki valamilyen oknál fogva nem olvasta, megtalálja a Nesze neked nagyatádi polgár című jegyzetemben.
Kissé megkésve ugyan, de itt a második esély, hogy valóban véget érjen az Ormai korszak, de semmi szükség nincs arra, hogy a kertek alatt új zászlót lobogtatva társaival visszatérjen a megyeházára, majd később a parlamentbe, mert Somogyország valóban jobbat és többet érdemel.
