Akik szombaton a kissé fagyos idő ellenére is kimozdultak otthonukból, a piacra vezető sétányon a megszokott „igehirdetők” (Jobbik, Jehova Tanúi) mellett új „világmegváltókkal” is találkozhattak. A feltűnően népes csapat a TISZAPÁRT feliratú stand körül demonstrálta elégedetlenségét a kormánypárt vérlázító magatartásával és a közvagyon fosztogatását kormányzásnak nevezett tevékenységével szemben.
Nos, az emberemlékezet óta „vörös”, s csak a közelmúltban lett narancsos településünkön új színfoltnak tekinthetjük a kék Tiszások nyíltszíni megjelenését. A városunkban (de mondhatnám országszerte) évtizede uralkodó kollektív fo..s-ra tekintettel elismerésre méltónak, mi több, dicséretesnek minősíthető az egyébként különleges bátorságot nem igénylő „kiállás”. Ami különösen meglepő volt, hogy a ”tüntetők” csoportja nem porig alázott rezignált nyuggerekből, hanem aktív munkavállalókból, és többségükben ifjú hölgyekből állt.
Az új kormánypárti településvezetés ugyan hozott némi konszolidált légkört Nagyatádra, de mivel se Orbán se Rogán, de még csak Lázár sem városunk szülötte, ezért komoly kapcsolati tőke híján, hathatós „támogatásra” nem igazán számíthatunk. A kialakult társadalmi, gazdasági, pénzügyi „katasztrófát” a regnáló kormány, s nem a helyi vezetés idézte elő, ezért helyben és országszerte jogos a pillanatnyilag csak „morgásnak” nevezhető elégedetlenség.
A korábbi lehetőség szerinti „fülkeforradalmak” elmaradtak, s mára egyre többen eszmélnek fel, hogy a fotelból nem lehet ráébreszteni a „maffia kormányt”, hogy ez bizony nem mehet így a végtelenségig.
Bár az „új messiás” MP. jelenlegi állapotában nem igazán tűnik ideális ország vezetőnek, de arra kiválóan alkalmas, hogy a zászlót magasra tartsa, ami alatt felsorakozhatnak az igazi rendszerváltásra áhítozók népes seregei. Ha az új vezér időközben ráeszmél, hogy nem elég politikusnak lenni, hanem annak is kell látszani, akkor kevesebb védekezéssel, több energiával vezetheti esetlegesen győzelemre az „éhezők” seregét.
A közelgő megmérettetés ugyan a nyakunkon, de azért még sok víz folyik le a Rinyán (pardon, a Tiszán és a Dunán is!),mire itt lesz az idő „Rendezni közös dolgainkat”! Addigra kiderül, hogy milyen is a mai civil kurázsi, s lesz e elég kitartása a kezdeményezőknek.
Amint a különböző statisztikák jelzik a beígért jóléti „repülőrajt” nem igazán sikerült, de az ígéret cunami előszele már érzékelhető, s igyekszik a kormány pótolni korábbi mulasztásait, s valószínű nem marad el a mi kontónkra betervezett „aranyeső” sem. A kérdés az, hogy az elvakult kormánypárti híveken kívül mennyien veszik be ismét a cumit, s dőlnek be a korábban már többször elhangzott hamis ígéreteknek.
Mivel a kondér (a NER elit kivételével) közös, ezért az esetlegesen odakozmált választást követően mindannyian azt ehetjük, amit főztünk.
Ha időközben a Karmelita kolostor lakója netán megüdvözül, észhez tér és észhez térít „ministráns” holdudvarát, akkor elszállhat minden remény, hogy „A magyar név megint szép lesz, Méltó régi nagy híréhez” , s továbbra is Csák Máté földje lesz Somogyország, és valamennyi vármegye.
Mit akarunk, ez a kérdés?
Nos, akkor lehet készülődni, hogy 26-ban jól VÁLASSZUNK!
