Néhány napja már szóba hoztam, hogy eldördült a startpisztoly és beindult az újabb választási kampány (hivatalosan áprilisban), de dübörgésről még korántsem beszélhetünk, mivel a „harangszókat” többnyire csend követte.
Városunk lakói már értesülhettek, hogy kik jelentették be igényüket a polgármesteri székre, de a csekély és visszafogott jelölti megnyilatkozások nem igen generáltak párbeszédet a leendő választókkal.
Korábbi kapcsolatos témájú jegyzeteimben (pl. 2019.X.8. 2023.IX.25.) említett „hiányosságok” változatlanul fennállnak, ami jelentősen gátolja a sokak által várt változásokat.
Egyes jelöltek korainak ítélik a bejelentésen kívüli érdemi megnyilatkozást, másoknak elképzelésük sincs mit is mondhatnának, s léteznek vacilláló jelöltek, akik még a bejelentkezést is csak fontolgatják.
Idejük még van, ezért nem is az ígéret cunamit hiányolom, hanem a választói pro és kontra véleményeket, melyek orientálnák az információ hiányban szenvedő lakókat.
Változatlanul dübörög a majré, s a kollektív fo..s uralja a város polgárait, elsősorban az értelmiségit.
Minden jelölt ilyen-olyan körben ismert, s bőven akadnak autentikus véleményformálók, akik érdemi megnyilatkozásukkal, támogató, netán kritikus állásfoglalásukkal elősegíthetnék a bizonytalankodók mérlegelését, ill. választását.
Sajnos nem csak a „kiszolgáltatott” aktív munkavállalók, de a már „szabadnak” tekinthető nyugdíjasok is rettegnek nyíltan színt vallani, mert a jelöltek mindegyike valamelyik kurzus katonája, s ki tudja, mit hoz a holnap. A polgári függetlenség, az öntudat hiánycikk, és a majrézó polgárokból soha nem lehet demokrata. Hiába hirdeti az újsütetű rendszerkritikus (Magyar Péter), vagy korábban is Bibó István, vagy II. János Pál homíliája, hogy „ne féljetek”, a bíztatás süket fülekre talál.
Mit várhatunk a kisnyugdíjas Juliska nénitől, Pista bácsitól, ha minden értelmiséginek látszó aktív mérnök, orvos, közgazdász, stb. nem mer megnyilatkozni, mert igazodnia kell az aktuális kurzushoz, amelytől a megélhetését, egzisztenciális biztonságát reméli.
Egyik jelöltünk a facén felbukkant „bátorító” kommentek mellett figyelemre méltó észrevételekkel is szembesülhetett.
Az egyik ismerősepéldáúl így szólt: „Jónak látja a választási esélyeim, de végső soron majd az dönti el a vetélkedést, hogy mit tudok ígérni. Leegyszerűsítve: meglátja, mit ígérek, és majd úgy adja a szavazatát”.
A jelölt ÍGÉRETE egyébként így szól: „Barátságos hangot és párbeszédet. Nem a pártállás, hanem a mondanivaló elsődlegességét. Folyamatos tájékoztatást, minden közösen megalkotott programelemről. Kölcsönös tiszteletet minden vetélytársamnak, hisz ez nem az egyik, vagy a másik oldal városa, ez a közös otthonunk! Szeretnék még sokáig jó érzéssel sétálni az utcáinkon, felfedezve a szépségeit és felismerve a teendőinket”.
Nos, nem is sejtem, hogy a leendő választó milyen ígéretre (alpolgármesteri státuszt, toronyórát lánccal?) számít, mert aki ismeri a polgármesterek mozgásterét (Kivéve az ex polgármester Lölőét) az tudja, hogy ígérni nagyon egyszerű, megvalósítani annál körülményesebb. Elég csak visszalapozni a korábbi ciklusok jelöltjeinek ígéret halmazára, ami ugyan kecsegtetően hangzott, de megvalósításában nagymérvű hiányosság mutatkozott.
Természetesen ebből nem vonható le egy jelölt alkalmassága sem, de az érintettek kiállásának, megnyilatkozásának hiánya nehezíti a jelölt „súlyának” megítélését. Ki kellene derülnie, hogy a jelölteket kik (milyen pártok, civil szervezetek, személyek) támogatják.
Nagyatádon (a „bűnös városban”) a kormánypárt még sohasem nyert. A jelenlegi jelöltje sokat nyom a latba, mert minden tekintetben felkészült és alkalmasabb jelölt hiányában megfelelő a szalag viselésére, ill. a város vezetésére.
Ez nem jelenti azt, hogy már írhatja is „székfoglaló” beszédét, mert bár felkészültsége mellett kellő mennyiségű egyéb szükséges munícióval is (pénz, paripa, fegyver) rendelkezik, a kormánypárt iránti ellenszenvre tekintettel, egy kellő támogatottsággal (100%-os ellenzéki összefogással) bíró jelölt esetleg átszakíthatja előtte a célszalagot. A pillanatnyi helyzetben ennek csekély a valószínűsége, de semmi se elképzelhetetlen. A még „lapító” jelöltek bekavarhatnak az esélyekbe, de mindenképpen a „szövetségek” nagysága és közéleti súlya döntheti el a jelöltek sorsát.
Júniusig még van idő, s ki-ki mérlegelheti a jelöltek alkalmasságát, mert ugye „NEM KELL FÉLNI” és ahogy felcsúti Mózesünk is fennen hirdeti, tessenek „BÁTORAK LENNI”!
Ha valaki helyeselő, bátorító kommenttel, netán személyes beszélgetések során szóbeli ígérettel, segítségéről biztosít egy-egy jelöltet, akkor nem ártana, ha lenne vér a pucájában, hogy amikor aktuális, akkor ténylegesen és nyíltan kiállna választottja mellett.
Körzetünk kormánypárti szenátorának korábbi intelme, miszerint „Nagyatádra kormánypárti polgármester szükségeltetik, mert csak az tud EGYÜTTMŰKÖDNI A KORMÁNNYAL”, változatlanul érvényben van!
Bárki is lészen az új bürgermeisterünk, a MI PISTÁNK három évtizedes regnálása után mindenképpen új korszaknak néz elébe városunk!
Hajrá Magyarország, hajrá NAGYATÁD!
