A tegnapi nappal lezárult egy korszak, s hét cikluson át történő regnálást követően Ormai István („a MI PISTÁNK”) felállt a polgármesteri székből.
Nem semmi, mondják pestiesen, mivel párját ritkító teljesítménynek lehettünk szem és fültanúi, továbbá nem egyszer elszenvedői. Nem sok polgármester futkos széles e hazában, aki egyhuzamban három évtizeden át koptatta a nem éppen kényelmes polgármesteri széket. Le a kalappal a nem mindennapi produkció előtt, s ismerjük el, nem sokan csinálnák utána. Erre születni kell!
A szokásos csütörtöki nap 14 órájára tett záró testületi-ülés már az időpont miatt is csekély érdeklődésre tarthatott számot, de a „jeles jubileum” ellenére teljes érdektelenség kísérte.
A leköszönő polgármester az elmúlt harminc év alatt több mint félezer ülésen vezényelte a testületet, s mellette közel száz bizalommal felruházott polgártársa váltotta egymást a szenátori székeken. Ennek ellenére (TJ.kivételével) egyetlen korábbi képviselő sem jelent meg a nem mindennapinak minősíthető eseményen. Lehet, hogy nem kaptak meghívót?
Mivel magam is több száz ülésen vettem részt az elmúlt 35 év során, s még többet kísértem figyelemmel, a ciklusok során megtapasztalhattam, hogy a leköszönt képviselők (kivéve az újraválasztottak) egyike sem tette tiszteletét a későbbi üléseken, sem a közmeghallgatásokon. Ez csak azért érdekes, mert megválasztásuk előtt a kampány során döntő többségük fennen hangoztatta, hogy közösségi városlakóként minden tudásukkal és energiájukkal a város javára szándékoznak munkálkodni. Hát úgy néz ki, hogy a mandátumvesztést követően ez már nem igazán akaródzik.
Spongyát rá, mert ez kevésbé érdekes, de annál feltűnőbb, hogy a megválasztott új képviselők (a jelenleg is testületi tagok kivételével) egyike sem érezte szükségét, hogy megjelenésével megtisztelje a „stafétabotot” átadó testületet.
Ha netán nem kaptak meghívót, akkor is ellátogathattak volna a városházára, mivel ugyan láthatták már a tanácstermet, de többségük testületi ülést élőben nemigen látott-hallott. Szép kilátásaink vannak, ha az új képviselők közélet iránti affinitása ilyen alacsony szinttel indul. Ugyancsak hiányzott az ülésről egy ellenzéki képviselő, akit a polgármester korábban „kegyeibe” fogadott, de mint tudjuk a hála nem politikai kategória. Távol maradt továbbá több évtizedes harcostársa, egyben közvetlen munkatársa, fontos intézményvezetője is.
Az ülés amúgy elég kurta (összesen alig ötven perces) volt, amiből negyedórát vett igénybe a napirendi pontok, ill. előterjesztések megbeszélése. Az anno 4-8 órás parázs vitákkal tarkított ülésekre már csak az „öreg” képviselők és idősebb városlakók emlékezhetnek. Ezt követően polgármesterünk kimerítő tájékoztatást nyújtott a vajúdó cérnagyár helyzetéről. Bár nem kompetenciája az önkormányzatnak egy magántulajdonú cég nehézségeivel foglalkozni, de a nem kevés helyi választópolgárt érintő problémára tekintettel az igen csak szűk mozgástérrel bíró önkormányzatunk ez ügyben mindent megtett, amit megtehetett.
Végezetül a búcsúzó városvezető a korábban kiérdemelt „Rinyamente Cicerója” címhez méltó szózatot intézett a jelenlévőkhöz és a ki tudja milyen és hova közvetített kameráknak, mivel az NVTV már korábban megszűnt. Profi módon nem hosszan és nem röviden megköszönte az érintettek támogatását és együttműködését, majd a városban észlelhető „beruházás cunami zajától” kísértetve elköszönt a testülettől és választóitól.
„Itt a vége fuss el véle”?
Utóirat:
Mielőtt bárki krokodilkönnyeket hullatna, hogy a MI PISTÁNK végleg letette a lantot, a fentiekhez némi kiegészítést kell fűznöm. A „műsor” ezzel a felvonással nem ér véget, s némi szünet után folytatódik. Miután a függöny legördült, az utolsó összejövetel zárt üléssel folytatódott.
Azt, hogy a Humán Bizottság beszámolóját követően volt e pezsgős (vagy boros) pohárköszöntő ki tudja, de a leköszönő testületre a korábbi években kialakított gyakorlatának megfelelően még hárulhatott néhány feladat. A Gyurcsány módra elk… jogszabályokra tekintettel még meg kellett szavazniuk néhány milliót a helytelenül ki nem vett szabadságok megváltása címén. Ezt követően újabb sokmilliót a „jól végzett munkáért”, (pardon helyesbítek) lelépési díjként, vagy ha úgy jobban hangzik, végkielégítésként. Ha ez netán nem történt meg, úgy az új testület lesz kénytelen eleget tenni a kellemetlen feladatoknak. Nem számít, hogy a MI PISTÁNK „Somogyország leggazdagabb polgármestere, s az sem számít, hogy a városkassza kong az ürességtől, a törvényhozók által „önmaguknak” kifundált többhavi végkielégítés nem adható, hanem JÁR!
A továbbiakban, ha a jelenlegi testület netán elmulasztotta, gondoskodni kell a leköszönő polgármester Díszpolgári címre történő felterjesztésérő is. Miért? MERT MEGÉRDEMLI!
Mint azt már korábbi jegyzeteimben sejtetni engedtem, a MI PISTÁNKNAK esze ágában sincs ölbetett kézzel hintaszékből szemlélnie utódja „korszakváltását, s ténylegesen visszavonulni a közélettől. Bár egykori jobb keze a leköszönést követően elkezdte memoárja közreadását, de a városházi történések fejezeténél váratlanul gellert kapott közlékenysége. Reméljük, hogy polgármesterünk további bokros teendői mellett is szakít időt, s Mutyi Pista kalandjai címszó alatt megismerhetjük majd a kulisszák mögött kifejtett áldásos tevékenységeit is.
Kezdetnek, vagy inkább záró akkordként mindjárt az október elsején esedékes Idősek Világnapját áthelyezte szeptember 30.-ára, gondolván, nehogy már a hivatalba lépő polgármester elorozza előle a showt. Bár szavazóbázisát képező nyugdíjas kluboktól már külön-külön elköszönt, de az össznépi szózatra még igényt tart, mert Cicerónk ezt is megérdemli.
A folytatás már köztudott, miszerint ex polgármesterünk a Független Polgármesterek Szövetsége oszlopos tagjaként kíván a továbbiakban tevékenykedni Nagyatád, mi több, Somogy Vármegye felvirágoztatásáért.
Aztán ha a helyzet úgy hozza, hogy a szövetség hajója a későbbiek során netán léket kap, bizonyára nem lesz ellenére esetlegesen átülni a kellőképpen megáradó Tisza ladikjába. Mert hát hajózni ugye muszáj, s jó szél esetén beevickélve a parlamentbe, igazi ékköves koronája lenne politikai pályafutása lezárásának. Az egykori apparatcsik megjegyezte Lölő és Viktorunk felszólítását, mi szerint „legyetek bátorak” továbbá „merjünk nagyot álmodni”!
Ha netán nem így alakul a jövő, az nem az én hibám. Egyelőre örülök, hogy lezárult egy korszak, s szorítok, hogy vissza ne térjen.
A MI PISTÁNKNAK ez úton kívánok jó egészséget, s sikerekben gazdag hosszú életet.
(Arra Pista a jövőben gondosabban ügyelj, hogy újabb mentoraidat el ne áruld, mert „Az árulást sokan szeretik, az árulókat senki”!)
