Nos, nem hallom, mit susognak a Széchenyi park gesztenye fái, de azt hallom, hogy min csemegéznek a város „jól értesült” lakói.
Mondhatnám a Skorpió zenekart idézve, hogy „újra dübörög a banda” (ami igaz) de valójában nem erről van szó.
A „rossznyelvek” szerint, amint azt a legutóbbi kommentező is pedzegeti), a településünk ALPOLGÁRMESTER-i státuszát úgy árusították ki, mint piacon az almát. Állítólag 10 milla volt az ára, s a bevétel a „kiskorú” alapítvány számláján landolt.
Először jót derültem a nem hírlapi kacsán, de miután több irányból, s több forrásból is hallottam, elgondolkodtam, miközben lehervadt arcomról a mosoly.
Eszembe jutottak a korábban megtörtént konkrét esetek országszerte, valamint a „megtapasztalt” szomszéd vár esete, ahol szintén vásárolták a kellően kamatozó „státuszt”.
Mivel jó néhány kérdés merült fel bennem, s hosszabb rövidebb távollétek miatt alulinformált voltam, gyorsan az elérhető hírforrásokhoz fordultam hiánypótlásért. Sajnálatomra sem az Atádhír, sem a NVTV tudósításaitól nem lettem okosabb, ezért a város honlapján próbáltam hírmorzsákat összeseperni. Meglepődve konstatáltam, hogy a képviselő testületi ülések jegyzőkönyvei nyolc hónapja hiányoznak az előterjesztések mellől. Nosza, irány a könyvtár, ahol hiányos borítékokat találtam, jegyzőkönyvek nélkül. A kormányhivatalhoz fordulva értesülhettem, hogy az előírás szerinti 15 napos beküldési határidő ellenére, augusztus óta ott sem láthatják a jegyzőkönyveket.
Van ám „hivatali” tolerancia, csak az adófizető polgár próbálná meg így értelmezni, ill. betartani a határidőket. A hivatalunk létszámhiányra hivatkozva késlekedik, de bezzeg kettő alpolgármesterre futja.
Ezek után, jobb híján ellátogattam néhány vendéglátó egységbe s a városban is bóklászva próbáltam mozaikkockákat gyűjteni, hogy összerakhassak valami elfogadható, meggyőző képet a kulisszák mögötti helyzetről. Segítségül hívtam korábbi jegyzeteimet is, s olvasásuk közben összefüggéseket vélő fura gondolataim támadtak.
Emlékszik még valaki a 2013.08.03.-i (Elkészült!), jegyzetemre? Érdekes emlékeztető, melyhez „passzolnak, mint kulcs a zárba” (Fenyő Miki) a 2014.02.25-i (Soron kívüli!), valamint a 2015.12.20-i (Nagyatádi prológ) jegyzeteim.
A felmerülő „költői” kérdések a következők:
Kik a Prológ alapítvány létrehozói, „ügyvivői”? Kik alkotják az alapítvány kuratóriumát? Miért az alapítvány nevével futnak és futottak a „városi” rendezvények, amikor erre hivatott a város művelődési csapata, s gyakorlatilag is ők intéznek mindent? Ki fizette a rendezvények logisztikai költségeit? Kik fizettek be és mennyit az alapítvány számlájára, mint „támogatók”?
A polgármester rezidenciáját felépítő „konzorcium” miért nem tudta befejezni a bevállalt művelődési ház felújítást?
Miután adósa maradt az önkormányzatnak, a polgármester („testület”) miért engedett el a tartozásból? Ha a laktanyában a későbbiekben vásárolt ingatlan árát utólagos hozzájárulással részletekben tudta kifizetni, akkor hogyan tudta támogatni a Petőfi téri napokat (netán az alapítványt)?
Nem furcsa, hogy ilyen előzmények után Uniós pályázatot nyer önkormányzatunknál?
Mi a biztosíték, hogy a most „elnyert” Baross 1. alatti irodaház felújítását (152 millió Ft.) ezúttal maradéktalanul és megfelelő minőségben el tudja végezni?
Nos, aki ismeri a válaszokat, az elgondolkozhat azon, vajon lehet e valóságalapja a közszájon forgó, kulisszák mögötti bizniszezésnek.
Ui.: A prológ kasszájában: 2015-ben 224.000 Ft.
2016-ban 4.800.000 Ft.
2017-ben 4.700.000 Ft.
2018-ban 5.200.000 Ft.
Ha igaz a szóbeszéd, akkor 2019-ben cca. 16.000 Ft.????
