Bokros teendőimre és kedvenc elfoglaltságaimra tekintettel az utóbbi hónapokban nem igazán jutott időm a város közéleti eseményeinek elemezésére, véleményezésére.
Tegnap, aztán nem kis meglepetésemre egy „Kanászkürt” (Somogyi Hírlap) landolt postaládánkban.
Miután kinyitottam a lapot rögvest ”leesett a húsz fillér”. A negyedik oldal cikkéből kiderült, hogy nem a kézbesítő tévesztette el az előfizető postaládáját, csupán egy közpénzből finanszírozott, és minden otthonhoz eljuttatott „ingyenes tájékoztatóról” van szó. Mielőtt „irattáraztam” volna a lapot, jó polgárként elolvastam a településünk múltját, jelenét és fényes jövőjét taglaló városnapi szózatokat, majd elégedetten dőltem hátra azzal a tudattal, hogy szűkebb hazámban minden a legnagyobb rendben van. Az esti internetes szörfözés során azonban megdöbbenve észleltem, hogy nem csak eltérő néhány polgártársam meglátása a felvázolt helyzetről, de kritikai észrevételeiknek ez alkalommal hangot is adtak.
Szokatlan és igen ritka jelenségről lévén szó, a facebook-os kommentekről lemaradva blog jegyzetemre kattintottam, ahol ugyancsak szokatlanul nagy érdeklődést tapasztaltam „elmaradt” blog jegyzetem iránt. Az elmúlt hetek lanyha érdeklődését jelző grafikon az egekbe szökött, ezért hát nem mehetek el szó nélkül az esemény mellett.
A téma lerágott csontnak tűnhet, hiszen több százszor közreadtam már észrevételeimet, de az Ormai TV-t (s pláne a testületi üléseket) kevesen nézik, s abból egyébként is csak alulinformált lehet a közügyek iránt érdeklődő városlakó, mivel amiről nem beszélnek, az nincs is.
Tájékoztatónak szánt jegyzetem is „hézagos” mivel magam is egyre távolodok a közügyektől, de észrevételeim így sem csak az újszülötteknek újak. De lássuk mi is történt mostanában.
Előző jegyzetemben közreadtam az Atádi verebek csiripelését, miszerint új „KATONÁT” készül szerződtetni a polgármester a következő választási csaták sikeres megvívásához. Nos, a csiripelés igaznak bizonyult, mivel az új harcos, ha nem is május elsején, de április közepén hadrendbe állt. A galambok turbékolása szerint az „ismeretlen” katona a városi galambdúcban szépen felújított fészket, s az elődjénél magasabb gázsit kapott, amit ez ideig a TV műsor színvonalának csökkentésével hálált meg. Aki nem hiszi, járjon utána. A városháza a kósza híreket ugyan nem erősítette meg, de nem is cáfolta. Miért? Mert még senki sem firtatta. Ugyan csak senki nem firtatta a településünk fényes helyzetét taglaló beszámolót, melynek az előterjesztő a „Nagyatád Város Önkormányzata városfejlesztési és gazdasági programja időarányos megvalósítása” címet adta.
Miért? A korábbi évtizedek KÖLTSÉGVETÉSI témája helyett néhány éve ez a szigorúan behatárolt témája az évenkénti közmeghallgatásos testületi ülésnek, hogy a hebehurgya polgár nehogy már össze-vissza kérdezgessen mindenféle badarságot a város ilyen-olyan működésével kapcsolatosan. Rend a lelke mindennek, és tessenek szigorúan a fejlesztésnél és a megálmodott programoknál maradni. Tessenek figyelmesen elolvasni és elemezni az egyébként részletes 50 oldalas előterjesztést, s egyetértő, dicsérő véleményüket a meghallgatáson megjelenve nyilvánosan megosztani polgártársaikkal és nem utolsó sorban az előterjesztővel.
Gyanítom, hogy az előterjesztést rajtam, a készítője, valamint az előterjesztőn kívül vajmi kevesen olvashatták, figyelembe véve azt a tényt, hogy a közmeghallgatás (nem először, s bizonyára nem is utoljára) érdektelenségbe fulladt. Mint azt már korábban többször is említettem, a rendszerváltás kezdeti közmeghallgatásain a művelődési ház színházterme zsúfolásig megtelt, míg az elmúlt években egy szál magam „irritáltam” kérdéseimmel az előterjesztőt, aki többnyire adós maradt a kielégítő válaszokkal. Miért? Mert arra voltam kíváncsi, ami a beszámolókból kimaradt.
A „kimerítő” előterjesztést mint mindig ez alkalommal is végigolvastam, s bár alaposnak mondható de azért ismét több mindent hiányoltam. Az érthető, hogy a polgároknak nem volt hiányérzetük, mivel nem olvasták és így nem is emlékezhetnek a korábbi grandiózus tervekre, elképzelésekre, amiből a tervezett határidőre semmi sem valósult meg, de a testületi tagoknak illenék emlékezni a korábbi történésekre.
A jelenlegi beszámoló elkészítése nagy munkát nem igazán igényelhetett, hiszen az előző aktualizált változata, s rengeteg „lerágott csontot” tartalmaz. Több ciklussal ez előtt betervezett és meg nem valósult (Henészi Rinya híd, kongó hulladékudvar, és látogató központ, Jóléti tó, Mádl kastély, Ötvösi és Lábodi kerékpárút, Taranyi-Berzencei /illúzió/összekötő út, termálkút hasznosítás, stb.-stb.) elemet tartalmaz reális projektként, a valós pénzügyi helyzet figyelmen kívül hagyásával.
Ha nem vagyok távol, érdeklődéssel kérdeztem volna az előterjesztőt a már elutasított pályázatokról. Az igényelt 96 milliós működési támogatás helyzetéről, a ZÁÉV 300 milliós kötbéréről, a Veoliával /Prométheusz/ szembeni 25 milliós pervesztésről, a 98 milliós kifizetetlen (30 napon túli) számlákról, a jelentős adó hátralékról (kinn lévőség). Továbbá arról, hogy mit keres a CIVIL szervezetek listáján a pártszerűen működő és viselkedő Nagyatádért Egyesület, amelynek a Somogyért Egyesület-hez (egyszemélyes párthoz) hasonlóan egyetlen célja volt és van, a vezetőjének „CÉLBA JUTTATÁSA”! Az alpolgármestertől pedig szívesen tudakoltam volna, miként sikeredet másodjára is „elpuskáznia” önkormányzatunknak az ismét piacra dobott Dohánybeváltót.
A célkitűzések és megvalósítások összhangja kissé hamisra sikeredett, de a képviselők többsége fenntartás és észrevétel nélkül elfogadta. Ezen viszont nem csodálkozom, hiszen a szervilis képviselők (kevés kivétellel) már sok éve a polgármestert szolgálják és nem a várost.
Ami pedig a „VÁROSNAPI” kuruc kesergőket illeti, csak részben helytállóak. Az ünnep minden évben ugyan akkor (április 25-én) van, s erre a fellobogózott utcák figyelmeztetik a feledékeny lakókat. Borítékos személyes meghívó valóban csak a holdudvarnak dukál, de ahogy a közmeghallgatás is nyitott, az ünnepségre is minden érdeklődő bemehet. Volt még üres hely, és étel-ital is megmaradt bőségesen. A „panasznap” is egyszer adódik egy évben, ezért hát tessenek már felemelni a kis papa-pápi-pipi-popókat és befáradni alkalom adtán a városháza nagytermébe, polgármesterünk nagy-nagy örömére!
Addig is, amíg a Nagyatádi Diákokért Alapítvány támogatásából kimaradt, a városból megélhetési lehetőség hiányában „idegenbe szakadt” a helyi közélettől, és a szavazó urnáktól távol maradt fiatalok „sarkukra nem állnak”, ahogy nyugaton, úgy Nagyatádon is a „helyzet változatlan” és az is marad.
