Kerek esztendeje, hogy utoljára közreadtam gondolataimat, s bár kaptam néhány „szemrehányó” észrevételt, mégsem gondoltam megszakítani önkéntes hallgatásomat.
„Nem vagyok egy költői lélek, de a mai települési utcaképek a plagizálás gondolata nélkül óhatatlanul Petőfi sorait juttatták eszembe, miszerint „Itt van az ősz, itt van újra…”, ezért hát „Megint jönnek, kopogtatnak…” önjelölt és „felkent” messiások tucatjai, ilyen olyan köntösbe (pártzászlóba) burkolódzva szólongatják a választókat.
Ismét eltelt egy választási ciklus, ezért most van itt az ideje, hogy ismét kiválasszuk a jövő nemzedékéből (és a regnálókból) az alkalmasakat, közös dolgaink alakítására, punnyadó településünk ÚJ LENDÜLETBE hozására.
Nézem a plakátokat, olvasom a szórólapokat, a bizakodásra okot adó, szívderítő ígéreteket, de valahogy mindig felvillannak előttem, a korábbi választások szórólapjai, rajtuk a máig meg nem valósult ígéretekkel.
A mandátumért tolongó jelöltek többsége jelenleg is ott ül a testületben, s „teszi a dolgát” a lendület legcsekélyebb jele nélkül. Az, hogy mitől új a jövőbeni lendület, ez idáig nem derült ki.
Szép, és nemes dolog a közösségért való tenni akarás, de úgy néz ki az aspiránsok hiányos ismeretekkel rendelkeznek az önkormányzatokra vonatkozó törvényt, a helyi testület működési szabályzatát illetően. Aki tisztában van egy önkormányzati képviselő (legyen az régi vagy új jelölt), mozgásterével, kompetenciájával, az nem ígérget felelőtlenül, meggondolatlanul, bármennyire is „kifizetődő” a választók ámítása.
Nincs szándékomban nevesítve idézni a korábbi ciklusok ígérgetéseit, csupán figyelmébe ajánlom polgártársaimnak, hogy ha nem is kísérték figyelemmel körzetük képviselőjének bizottságbeli, és testületbeli ténykedését, hát itt az ideje, hogy elővegyék és elolvassák a korábbi szórólapokat, visszaidézzék a fórumokon elhangzottakat. Meg fognak lepődni mennyi „ismerős” ígéret köszön vissza a manapság elhangzottakban. A mézesmadzagon akad néhány horog. Ez az „etetés” időszaka.
Nézzék meg a jelenlegi „csapatokat”, s gondoljanak vissza a korábbi „politikai sakkjátszmákra” a kulisszák mögötti paktumokra, s rá fognak jönni, mire megy a játék. Bár sokan úgy hiszik, a többségi érdekek képviselete, de valójában az egyéni és szűk csoportérdekek élveznek prioritást. Elsősorban a „zsákmány” megszerzése, a kondérhoz kerülés a cél (ezt azt hiszem, nem kell ecsetelnem), s másod, harmadrendű kérdés a közéleti aktivitás a választókért.
Akkor még is kire szavazzunk? Nos, a körültekintő egyéni tájékozódás alapján mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy a megmérettetés során ki találtatott könnyűnek”, s ki érdemes arra, hogy lehetőséget kapjon „rendezni végre közös dolgainkat”.
Új lendülettel, hajrá Magyarország, hajrá Nagyatád!
