Hírnek nagyon jó, de ahogy sokat idézett Rajkin mondaná „válámi ván, dé ném áz igázi”. Magam úgy vagyok vele, hogy hiszem, ha látom. Alapjába véve bizakodó vagyok, de azért időnként erőt vesz rajtam a szkepticizmus. Miért is?
Nos, amint azt olvashatjuk az AtádHír-ben egy körvonalazódó (UniNext Innovációs) program képviselője járt városunkban kapcsolatfelvétel céljából. Megállapításuk szerint a Dél-dunántúli régió felzárkóztatása a hazai területfejlesztés egyik legfontosabb feladata (nosza, mióta?).
„Felmérésük” során megállapították, hogy szűkebb hazánk az ország legrosszabbul teljesítő térsége, s hosszan taglalják a körzetünk sanyarú helyzetét, sereghajtó mutatóit.
Jóóóóóó reggelt elvtárs-urak ott a kormányban!
A térség igen csak szomorú helyzetét az elmúlt évtizedekben többször is megállapították ilyen-olyan felmérések alapján, de a konklúziókat nem követték a kilábaláshoz szükséges központi intézkedések. Parlamenti szószólónk (Ander Balázs a legaktívabb somogyi szenátor) több alkalommal is szembesítette a döntéshozókat a „magára hagyott” térség egyre aggasztóbb helyzetével, de minden jelzése süket fülekre talált.
Most, hogy közelednek a választások, hirtelen fontos lett a lemaradás trendjén változtatni. Természetesen nem rontanak ajtóstól a házba, és nem öntenek milliárdokat a szükségletek kielégítéséhez (az kell az irodaház vásárlásokra), hanem meglengetik a mézesmadzagot, hogy a Harcosok Klubja, továbbá az alakuló Digitális Polgári Körök feltüzelt tagjai „harsoghassák”, hogy lám-lám, a kormány kiteszi a lelkét a szegényebb régiók lakosságáért is.
„Számításaik szerint a következő években 6-8 ezer új munkahely jöhet létre a Dél-Dunántúlon, emellett pedig 4 ezermilliárd forintnyi befektetési tőke beáramlása is várható.” Mind, ha Rákosi pajtást hallanám, miszerint a következő öt éves terv teljesítése után eljöhet a Kánaán.
Bár közismert az ország katasztrofális anyagi helyzete, de azért, hogy merjünk nagyot álmodni, azért ígérgetni még lehet. Nem olyan régen történt, hogy az előkészített és a választóknak látványtervekkel is illusztrált nagyatádi fürdőfejlesztésre kiutalt állami támogatást az első kapavágás előtt visszautaltatták, ergo, az a biztos, amin már túl vagyunk.
Visszatérve Rajkinra, azért válámi még is csak van. Mielőtt ezúttal az USA-ba húznának el a választások elől, Orbán Ráhel és Tiborcz István édesanyja 1 milliárdért vásárolt földet Nagyatád-Lábod mellett. A körzetünkben épülő agrárbirodalmuk alapjaihoz korábban a Gránit irányítású Főnix magántőkealap (melybe 50 milliárd közpénzt fektetett korábban a kormány) már vásároltak 5200 hektár földet, faipari üzemet, erdőt, kastélyt (Széchenyi, ill. Benetton), ezért a többi földbirtokos oligarchákkal egyetemben most aggódva tekintenek Brüsszelre a veszélybe kerülhető földalapú támogatások miatt.
Valószínű, hogy ők már konkrétumokról is tudhatnak a térség állami támogatásokkal történő fejlesztését illetően. Nem lennék meglepve, mert egyébként miért is igyekeznének „gyökeret verni” egy lepusztult, elmaradott térségben.
Lehet, hogy csak képzelődöm? Szeretném, ha hamarosan okafogyott lenne aggályoskodásom, s a Tisza és Rinya esetleges áradása ellenére is szárnyakat kapna a projekt, és Péccsel egyetemben Nagyatád is hathatós segítségben részesülne a régóta áhított felzárkózáshoz.
Városunk egykor járási székhelyként a régi központja volt, de egyéni és szűk csoportérdekek áldozataként elvesztette vezető szerepét. Reménykedjünk, hogy az ígéretes program hamarosan szárnyakat kap és megvalósulva „az Atád név megint szép lesz, Méltó régi nagy híréhez” (Sándor, bocsi a plagizálásért!).
