Ez év február végén röppent fel a hír és március 12-én magam is örömmel bloggoltam, hogy Nagyatádon is (bár némi késéssel) születőben a helyi TDM.
Azóta eltelt néhány hónap, s bár a TDM élére vezetőt kereső hirdetéssel találkozhattunk, de egyéb „haladásról” szóló hír az óta sem látott napvilágot. Persze ettől függetlenül a kulisszák mögött még lázas tevékenység folyhat, s remélhetően folyik is, csak a nekilendülést követő hallgatást és toporgást nem tudom mire vélni.
Mint mostanában mindenütt, így Nagyatádon is sok az eszkimó, kevés a fóka, de az érintett szereplők igyekeznek a maguk módján programokkal kikapcsolódásra bírni a város és térsége lakóit.
A színesedő „nagyatádi ősz” nem csak jó idővel és kellemes tiszta környezettel szolgált az itt élőknek, hanem sokszínű kulturális kínálattal is.
Aki a tetemes távolság és költségvonzat miatt nem jutott el Münchenbe a jubileumi Oktoberfest-re, az itthon is leguríthatott néhány korsó sört a hazai csülökre és kolbászra a Viktória Panzió jó hangulatú zenés „plagizált” rendezvényén.
Volt Márton napi liba-lakoma a Viktóriában és az Aranykakasban, majd ráadásként a Vencelben is, "világlátott" új chef kreálta pazar menüvel. Az ifjabbaknak és örök ifjaknak szóló koncertekben sem volt hiány.
Itt járt Kökény Attila és Kállay Sanders András a Megasztár 5-ből, s volt Házibuli Attilával a Nóta TV és Hálózat TV házibulijának házigazdájával.
Míg az előbbi az érdektelenséggel (alig harminc néző) kissé erodálta településünk (és a szervező) presztízsét, addig a másik koncerten telt házzal ünnepelték városunk szülöttét, aki véget nem érő koncerttel hálálta meg földijeinek, lelkes fogadtatását. Aki ott volt bizonyára jól érezte magát. Aki nem volt ott, nem látta miből lesz a cserebogár, de megnézheti a holnapi helyi TV adásismétlését, és az azt követő társalgót. Az elmúlt évek legjobb „Társalgójáról” kiderül, miként lett az egykori rosszcsontból, céltudatos, sikeres, elégedett „kisvállalkozó” a messzi fővárosban.
Aki persze csodát vár az valószínű csalódni fog, mert a helyi sportcsarnok nem a New Yorki Carnegie Hall, s Attila (és vendégei) sem világhírű sztárok, de a körülmények ellenére a szervezők és előadók is kitettek magukért, hogy néhány órára kikapcsolják a nagyérdeműt mindennapi gondjaiból.
Az esemény, mint már annyiszor, most is Pelikán elvtárs szavait juttatják eszembe, amikor az új magyar narancsot bemutatta. „Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a mienk”.
Ami némi hiányérzetet okozott az őszi rendezvényeken az a (szerintem) alacsony részvétel (kivéve a Házibulit). Nekem ugyan nem hiányzott a „tömeg”, de a vállalkozók kasszája nem csilingelhetett úgy, ahogy az ilyenkor elvárható volna.
A mai társadalmi-gazdasági helyzet közismert, de bízom benne, hogy a „tolongás” hiánya nem szegi kedvét az érintetteknek, s a szerzett tapasztalatok hasznosításával a jövőben is gondoskodnak az esetlegesen hagyománnyá váló rendezvényekről. Ehhez azonban először, ki kell kapaszkodnunk a gödörből. Bízzunk benne, hogy a pesszimista prognózisok ellenére ez belátható időn belül bekövetkezik.
Remélhetően az addigra felálló és beinduló TDM koordinációs tevékenysége is hozzájárulhat majd "fürdővárosunk" vonzerejének további növeléséhez, s a helyi vállalkozások felemelkedéséhez.